Re: Hōzukijō - kezdetek

**Itanashi** Vas. Márc. 23 2014, 22:40

A fiatal pap kérdésére a csuklyás gyilkos már készülhetett korábban, vagy csupán ennyire képes rögtönözni? A kérdésre egy rövid válasz után a férfi bemutatta technikájának valódi erejét. A férfi kést ragadott, majd levágta a saját kezét.
~Mi ez?~ nézte Itanashi az asztalt, ahogy a férfi levágott kézfeje vízzé vált, majd szétfolyt az asztalon. Hamarosan új karral büszkélkedhetett a csuklyás.
- Ez...ez valami hihetetlen. Képes vagy begyógyítani a sérüléseidet az elemeddel? Erőd valóban hatalmas. - A fiú elégedetten mosolyodott el, álarca mögül azonban nem sok látszódott. A mosoly igen gyorsan elkomorodott, ahogy jobb kezét baljában kezdte szorongatni.
~Ez a technika túlmutat a Kootetsu Karada-n is. Igaz, az én védelmemet sem lehet átütni, azonban mi van, ha a sors egy olyan harcost küld nekem, aki nem akarja, hogy az új birodalom eljöjjön. Lesznek más vallásúak, akik akadályt jelentenek utamon, árvízként zúdítják rám átkaikat, és még fel is veszik a harcot, hogy bebizonyosodjon, kinek a hite is az erősebb. Egy ilyen erővel képes lehetek megóvnom azt, amiben hiszek, a legerősebb páncélt jelenti az utamon. Egy pajzs, ami megóv az átkok ellen, megvéd a rosszakaróktól. és kegyetlenül eltiporja a hitetleneket, a gyengéket, kik nem hisznek benne.~
- Mondd, barátom, miként jöhet létre egy efféle képesség? Mi a titka egy ilyen erőnek? - kérdezte az ifjú pap a férfit.
- A technikával begyógyíthatnám sérüléseimet, képes lehetek begyógyítani azt, ami elveszett. Hatalmas erő ez. Áruld el nekem, mi a technika maga? Miben rejlik a képessége? - tette fel újra és újra a kérdést.

Itanashi ezután végleg csendben marad. Amennyiben Obotsu elárulja a technika létrejöttének fázisait, Itanashi végiggondolja, víz hiányában ő miként tudná létrehozni.
Amennyiben Obotsu hallgat, elszállásolja őt az éjszakára, majd reggel ő maga indul el, hogy elegendő információt gyűjthessen a technikáról. Bármi is ez a Kawarimi, tudta, hogy szüksége van rá.

Fukasaku Csüt. Márc. 27 2014, 12:25

Későre jár már az idő. A vérbörtön ablakain beszűrődő Hold fénye mintha az arany sugarakat küldő ragyogó Nap világítaná meg a két gyilkos férfit. Jelen pillanatban mintha tanítvány és mestere között zajlana a beszélgetés, de hamiskásan szólna ez a gondolat mivel erőben és tapasztalatban a két férfi aligha tér el egymástól. Obotsu csak bólogat az első pár mondatodon majd ahogy tovább kérdezősködsz inkább kényelembe helyezi magát az asztal körül ácsorgó támlás székek egyikére. Arcára komor tekintet ül ki, még sosem tanította senkinek ezt az összetett és a lehetetlenségig fokozható technikát mely annyiszor kihúzta már a csávából. Lassan összeszedte gondolatait majd belekezdett az összefoglaló gondolataiba.
- Egyszer mondom el, hogy ne vesztegessünk túl sok időt. Jól figyelj Itanashi! Ez egy olyan technika, mely ötvözi az alapokat a magas szintű elemi manipulációval. A Kawarimi no Jutsunál alapul vett chakra használattal kezdesz, de! Ennél a technikánál a chakrád nem más tárgyakba, illetve felületbe irányítod, hanem a saját testedbe. Így idáig nem is olyan nehéz gondolhatod, de most jön a csavar melyet nem sokaknak sikerül teljesíteni ezért is olyan ritka ez a képesség. - nyelt egyet majd folytatta mondandóját - Mivel én Suiton használó vagyok arra kell törekednem, hogy a chakra mennyiségemet a legnagyobb mértékben folyamatosan áramoltassam a testemben akárcsak a folyók sebes sodrása. Minél nagyobb gyorsaságra vagyok képes annál gördülékenyebb lesz maga a technika kivitelezése, és sajnos emiatt a gyors keringés miatt ez a technika rengeteg chakrádat emészti fel. Ha ez a folytonos keringés eléri a megfelelő gyorsaságot akkor lép életbe az immár harmadik fázis az elemi manipuláció. A suiton elememet használva chakrám 90%-át vízzé alakítom a keringést fenntartva így a testem, ha mindent tökéletesen csináltam az eddigiekben vízzé alakul. Ennél mint mondtam az alap Kawariminél hogyha fatönk, vagy egy hordó formájába kívánod önteni a chakrád az a tárgy ha a Kawarimid megszűnik élettelenül odébb gurul. De a Suiton: Mizu Kawariminek köszönhetően, ahogy a folytonos keringés fenn áll, testem képes regenerálni önmagát. Ahogy láthattad az előbb is, képes vagyok a testrészeimet visszanöveszteni akaratom szerint így valójában egy ahogy említetted is: Tökéletes védelemre vagyok képes. - halk lihegést hallatva maga után Obotsu hátraveti magát a székben. Ennyit lehet még életében nem regélt technikákról s felmerültek benne a múlt emlékei, hogy hogyan is sajátította el ezt a ritka technikát. - Ahogy említettem is az imént. Csak a tested 90%-át érinti ez a technika. A maradék tíz százalék kérdezheted hogy miért marad ki. Nos ez a technika gyengéje, ennek a hátulütőnek köszönhetem a lábamon az égett sérülést. És ez a tíz százalék teszi nagyon nehezen tanulható technikává az elemi Kawarimit mivel nagy esély van arra elvesztheted a végtagjaid. Kérdően tekintett társára aki biztos hogy meglepett arcot vághat maszkja alatt.
- Ha bármi kérdésed volna Itanashi, esetleg konkrétabb magyarázatra vágysz akkor kérdezz. Ha nem akkor vágjunk bele a részletes tanulásba, ketyeg az óra és a pénztárcám nem lesz a semmittevéstől kövérebb szóval igyekezzünk!

**Itanashi** Csüt. Márc. 27 2014, 13:07

Itanashi mindvégig csendben ül, hallgatva a csuklyást. Obotsu beavatta a fiút a technika rejtelmébe, a létrejöttébe. Itanashi fejében gondolatok ezrei futottak végig, igen csak felkeltette érdeklődését a tudás.
~Képes lehet valaki az elemét olyan szinten manipulálni, hogy a gazdatest képes legyen átalakulni egy elemmé? Bámulatos.~ röppent végig az első gondolata a fiú agyában. ~A Kootetsu Karada is hasonlóan működik, ám ott a bőrréteg felső részét kell chakravál kombinálnom, melynek következtében bőröm keménysége a sziklánál is erősebbé válhat. Talán ha ezt alapul veszem, akkor talán képes lehetek ezt a bizonyos kawarimit létrehozni a saját elememmel.~
Miután Obotsu befejezte az ismertetést, Itanashi néhány másodpercig némán ült, gondolkodott.
- Azt mondod, képes vagy a chakraddal a tested elemmé alakítani. Ahogy láttam az imént, miután levágtad a kezed, a szétfolyó víz újra összeállt, majd materializálódott, ezáltal nőtt vissza a kezed. - ekkor újabb gondolatok suhantak át agyán. Felkelt, majd az ablakon kitekintve gondolkodott hangosan.
- Az elemi chakra folyamatos keringésének köszönhetően az egész testet át lehet itatni a chakraval, majd ez képes lehet átalakítani a testet, akárcsak az én technikámnál, és az elem tulajdonságával megegyező hatást lehet vele elérni? - gondolatai kérdésnek hangzottak, ám egyáltalán nem várt r választ a csuklyástól.
- A vízzel képes vagy a tested vízzé alakítani, valamint a megmaradt chakrad képes generálni és újramaterializálni a testet. Kezdnem érteni.
- A test 90%-a az én számomra kevés azonban. Mondd, Obotsu - tekintete még midig kifelé néz - Vajon lehetséges az, hogy ezt a Kawarimit valaki megalkossa egy más elemmel? tegyük fel, földdel. Az én védelmem lényege, hogy a bőr felső rétegét ötvözöm és bevonom a föld elemű chakraval, ezáltal az egész testem védelem alá tudom vonni. A beleölt chakratól függ a réteg keménysége. Amennyiben a technikámba több chakrat vonok be, és nem csupán a bőrréteget, hanem az egész testem bevonom a Doton chakraval, akkor képes lehetek hasonló eredményt elérni, mint te a Suiton affinitásoddal? - Itanahsi ekkor fordul vissza a férfihoz, majd várja válaszát.

Fukasaku Csüt. Márc. 27 2014, 14:41

Obotsu figyelmesen hallgatja végig elemzésed és végig helyeslően bólogat. Kicsit sablonos már a mondandód utáni reakciója, de nem tud mást tenni, mindenben igazad van.
- Pontosan a materializáció miatt képes visszanőni a leszakított láb, kar és egyéb testrész. Ez így van. Ismét nem csalódtam a megfigyelő és elemző készségeidben Itanashi. - szólt vendéglátójához s tovább hallgatta annak megállapításait. Ahogy a maszkos pap folytatta mondandóját Obotsu meglepetten húzta fel a szemöldökét a hallottak után.
- Itanashi. Olyan dolgokon gondolkozol és olyan kérdéseket teszel fel, melyekre saját magam sem tudok válaszokat adni. Azt hogy egy másik elemből szülessen meg ez a technika, belátom megoldható lehet. És az ötleted, hogy a másik technikádat még nagyobb szinten alkalmazva, majd abból továbbépítve megkapd az elemi kawarimit... nem is ostobaság! - helyeselt ismét a vendéged majd eléd állt s kezeivel lassú kézjelekbe kezdett.
- Nem tudok konkrét dolgokat tanítani ezzel az elemi kombinációval, hogy Doton elemből formáld meg a Mizu Kawarimit de segítek! Csak csináld amit én és majd meglátjuk mire jutunk! - fejezte be majd belekezdett a technika előkészületeibe s annak megalkotásának szemléltető példáival.
I. Lépés: A kézjelek után az összes chakrád mivel száz százalékos védelmet szeretnél megalkotni a testedbe irányítod. Akkora mennyiséget amekkorát csak meg tudsz mozgatni egyszerre. (A te esetedben ez a Doton: Kootetsu Karada előkészítése és teljes megalkotása.)
II. Lépés: Miközben fenntartod a Kootetsu jutsut a testedben elkezded áramoltatni a chakrádat. Próbálod minél gördülékenyebben és gördülékenyebben előidézni a körforgást akárcsak a hegyről lezúduló hatalmas kősziklák rohamát. A chakraszintedet továbbra is a maximumon kell tartanod és ezt az egészet megmozgatnod ahogy Obotsu is tanította, bemutatta.
III. és egyben utolsó lépés: Az elsődleges föld elemed a száz százalékos védelem eléréséért mind a 100%-át ötvözöd a chakráddal. Ha mindent tökéletesen csináltál, és a chakrád és a föld elemi chakra fúziója tökéletes tested kőkeménnyé válik és kívülről egy emberszerű szikla alakját veszi fel. Az a státusz amiben vagy most, a harmadik fázis a legveszélyesebb. Ha nem tudod rendesen fenntartani a keringést, egy rossz mozdulat és búcsút is mondhatsz végtagjaidnak, rosszabb esetben talán az egész tested kőszoborként marad meg a vérbörtön dekorációját képezve.

// A következőkben írd le hogy hogyan sajátítod el a három lépést egyenként, lépésről - lépésre Obotsu segítségével. Az egyiket kénytelen vagy hibásan kivitelezni, ekkor társad közbelép és megakadályozza a baleset bekövetkeztét. Az utolsó fázis próbálkozásának végeredményét majd én írom le, hogy egy gyönyörű emberi szoborként végzed, vagy sikerrel zárod a tanulást. Sok sikert! //

**Itanashi** Csüt. Márc. 27 2014, 18:04

Obotsu a fiú kérdéseire válaszolt, amennyiben maga a férfi tudta a választ. A pap , ha nem is teljesen, de már szinte tudta, hogy a technika, ami a vízből táplálkozik, létrehozható a föld elemmel is. Obotsu kézpecsétek sorozatába kezdett.
Ám mielőtt még bármit is tett volna, lekísérte vendégét a nagy udvarra. Az udvaron leakasztotta először köpenyét, majd páncélját. Végül fél pucéran állt obotsu előtt, izmosabb testét rengeteg sérülés és vágásnyom, heg tarkította. Nyakában ott lógott Jashin jelképe, két kezén pedig fáslik voltak. A pap először is alkalmazta Kootetsu Karada nevű technikáját, ekkor egész teste kezdett bebarnulni. Fehér bőre teljesen elsötétült, ám ez még nem volt elég. Még több chakrat koncentrált testének minden pontjába, A chakraját sikeresen kiterjesztette az egész testére, ezzel nem volt probléma.
A szétáradt chakrat most meg kellett mozgatnia, áramoltatni. Ekkora mennyiségű chakrat még sohasem mozgatott. Egyszerre biztos nem. két kezével egy pecsétet mutatott, amelynek segítségével képes áramoltatni a chakraját. Barna bőre kezdett ismét fakóvá válni, ahogy lassan kúszni kezdett a testén, a bőrrétegről be a chakrahálózatába. felköhögött. Az áramló elemi chakra hatalmas mennyiség, ekkora mennyiséget nehéz mozgatni. De ő mégis megpróbálta. Teste lassan kezdett visszatérni a falfehér színre, azonban ekkor történt valami, amire nem számított. Bal karja ismét sötétedni kezdett, azonban a barna helyett fekete szín kezdett ismét hódításba a fehér rétegen. Itanashi keze kezdett megdermedni, a pecsétet nehezen tudta feloldani, mert bal karja majdhogy nem mozdulatlanná vált. Obotsu is közellépett, mikor a fiú ismételten felköhögött és szemeivel a kezét vizsgálta. A jashinista ekkor megállt pihent, koncentrált. Ha most félbeszakítja a műveletet, azzal sok chakrát elveszíthet, nagyon is sokat. Lassú keringetésbe kezdett, leült a földre, majd úgy folytatta. Zöld szemeit lehunyta, majd meditálás közeli állapotba került. Nem mozdult, levegőt is alig vett.
Itanashi testét átjárta a chakra. Állt, mozdulatlanul. Akár a hatalmas sereg, amely csak a parancsra vár. A parancs lassan érkezett. A szoborként ülő pap lassan kezdett neki a mozgatásnak. Ugyanúgy kezdett neki, mint ahogy régen a Kootetsu Karadanak. Részekben. Először is bal karját próbálta meg. A karban lévő chakramennyiség megmozdult, majd lassan mozgásba kezdett. Karját lassan maga elé emelte, miközben végig a koncentrációra figyelt. Jobb szemét résnyire nyitotta, mikor különös érzés fogta el. Valami nincs rendben a kezével.
A résen keresztül annyit látott, hogy könyökének vége mintha porladna, apró szemekre bontva esne szét. A porszemek egyre nagyobb darabokban távozott a testéből. Ebben a pillanatban vezette könyökébe a chakrat, amely a tiszta és elemi chakra keverékéből adódott, majd lassan megpróbálta visszaépíteni azt. A porladás csupán centiket „szakított ki”, most azonban megállt. A bőr alól lassan kőszemek kezdték el újjáépíteni könyökét, a pár centiméteres lyuk kezdett eltűnni, helyén pedig ismét a csontos könyök maradt.
A papban ekkor megerősödött, hogy a kérdésére a válasz most már biztos. A keringetést továbbvitte karjáról egészen a mellkasáig, majd onnan a felső testére. Lassú keringetésbe kezdett, majd lassan áttért a gyomrára, végül a medencecsontig. Az erei kitüremkedtek a bőrén, a chakra lassan kezdett fokozatosan gyorsulni, áramlani. A pap jó úton haladt, legalábbis ebben a hitben élt. És mi lehet fontosabb egy papnak, mint a hite, amiért él és vaskézzel megtartja. Itanashi mindig is hitt magában, a képességeiben, vakon hitt mindabban, ami megfertőzte őt, az elméjét. talán a hite vezethet oda, hogy chakraját most testének nagy részén áramoltatni kezdte. A chakra-k együttesen haladtak a szervezetében, bejárva a test területét. Mikor úgy érezte, elért egy kellő sebességet, megtartva azt kezdte a mennyiséget egyenletesen megtartani. Amennyiben ez is sikerül neki, az egész testére kivetíti ezt, majd miután sikeresen kiegyenlítette, megpróbált még több chakrat bevonni a műveletben. A keringetés nem egyszerű, ekkora mennyiségű chakra nehezen képes folyamatosan áramlani, de a pap bízik benne, hogy sikerül. Elvakultan folytatja, számolva a kockázattal. Ám tudja, hogy Jashin más sorsot rendelt neki, egyszerűen nem bukhat el, most még nem. Előtte még be kell fejeznie szent feladatát. teljesítenie kell a nagyúr parancsát. kerüljön az bármibe.

Fukasaku Csüt. Márc. 27 2014, 18:40

Obotsu előtted szinte végig komor fejet vágva és szokásosan bólogatva kísérte végig tanulásod első pár óráját. Olykor – olykor meglepődött a kialakuló szituációkon és azon hogy miként voltál képes mindezeket orvosolni. Érezted már hogy az edzésed lassan a végére ér, és sikerül végre elsajátítani ha nem is mester de legalább alap fokon ezt a bonyolult és mind idáig veszélyesnek mondható technikát. Az alap energiáid tökéletes elegyet képzettek az elemi chakráddal melyből megszületett a vadonatúj technikád.
Obotsu elmosolyodott a sikereden, bár még hirtelen meg sem tudtad mondani, hogy sikerült e megvalósítanod a jutsut. A veled szemben álló csuklyás férfi mosolya valahogy mégis meggyőzött, majd még mi előtt bármit is csinálhattál volna, a gyilkos páros tanító tagja gyors vállszéles terpeszbe állt s kezét könyökhajlatához emelte.
- Gouwan! - szólalt fel a vezényszóra a férfi amint egy hatalmas ütést indított meg Itanashi jobb karja felé. A nagy erejű támadás a pap vállát találta el, s az mint egy rakás kődarab hullott szerte szét a vérbörtön nagy udvarán. - Majd most kiderül, hogy sikerrel jártál e barátom. - dünnyögte a füledbe jelenlegi tanítód s a hiányzó végtagodhoz kaptad a tekinteted. - Csak nyugalom és koncentrálj! - szólt hozzád Obotsu. Megfogadva tanácsait kizártad a külvilágot és csak azokra a dolgokra összpontosítottál melyeket oly nagy odafigyeléssel szippantottál magadba a csuklyás férfi tanításaiból. A karod helyén lassan porzani kezdtek az apró kövek, majd előbukkant pár nagyobb és vaskosabb kődarab is, egyenként váltva egymást, tolva maguk előtt a kisebb – nagyobb darabokat, s végül a karod vissza nyerte régi mivoltát.
- Gratulálok, Itanashi! - helyezte most már békésen válladra a kezét a férfi. - De hogyha megbocsátasz a sikered megünneplésére nem maradok itt. Dolgom van és ahogy mondtam már nem egyszer, a pénz az pénz barátom, nem várathatom meg tovább. - Ült ki a szokásos komoly tekintet Obotsu arcára amint megpaskolta a frissen visszanövesztett végtagodat. Csuklyáját jobban az arcába húzta s azzal elindult a vérbörtönt körülvevő rejtélyes fal felé hogy távozzon.

// Gratulálok! Sikeresen elsajátítottad a Doton: Kawarimi technikát és részesülsz az anyus legendás, chakradús rovar főztjéből, melytől 5 ponttal növekszik a chakrakészleted! A megtanult technikát felírhatod az adatlapodra az ajándék chakrával együtt! További, ilyen szép játékot! //

**Itanashi** Csüt. Márc. 27 2014, 19:25

Miután a chakra teljesen behálózta a fiút, keverve azt elemi chakrajával képes volt az egész testére kiáramoltatni azt, majd a kézpecsétek elvégzése után létrehozta azt, amire a technika végső pontját szánta. Obotsu ekkor közelebb lépett, majd egy hatalmas ütést mért a fiú vállára. A teste hátrafordult, karja pedig tőből leszakadt.
~Miféle ereje van~ csodálkozott a fiú, azonban tudta, hogy most jött el a pillanat, hogy az aktív technika segítségével a chakraval új kart növesszen magának. A leszakadt végből lassan darabok kúsztak elő, majd szépen kezdték megformálni a fiú karját. maga elé emelte a csonkot, és végignézte, ahogy a semmiből apró darabok épülnek egymásra, tornyosulva alkotva a kart. Az idő nem számított, a fiú nem tudta érzékelni a múlását. A másodpercek óráknak tűntek, ám nem ez a lényeg. A pap karja hamarosan újra mozogni kezdett, minta mi sem történt volna. Ekkor Obotsu elégedetten szólalt fel, a technika elsajátítása sikeres volt.
A pap kikisérte társát a kapun, átengedve őt a falon, majd útjára engedte
- Bármerre is jársz, itt otthonra találsz- mondattal elbúcsúzott.

Órák teltek el Obotsu távozása után, mikor a pap újabb chakraforrásokat érzékelt. A két követő, Ayame és Rikuno elérte a börtön falának határát. Ekkor Itanashi a föld alá bújt, majd megjelent a két ifjú előtt. Új feladata van a számukra, mégpedig nem is akármi. Az irodába sétálnak, ahol Itanashi már kikészített egy térképet. A tekercset Rikuno-ra bízta, majd ismertette a feladatot velük. Miután a követők elhagyták az irodát, Itanashi a székében ült, a jövőn gondolkodott. Egy újabb tudással bővítette tárát, még egy lépéssel közelebb kerülve céljaihoz. Bármit is hozzon a holnap, a fiú felkészülten fog nekivágni.

Fukasaku Hétf. Márc. 31 2014, 16:15

Ismét egy borongós nap tarkította a vérbörtön magasztos látképét. Az eső lassan hullott alá az égen kúszó fellegekből eláztatva mindent amihez hozzáértek. Éppen az irataiddal küszködsz bár belül kívánod, hogy végre valami kedvedhez való elfoglaltsággal tölthesd idődet. Ahogy pakolászol és a pergameneket olvasgatod halk ugatásra leszel figyelmes. Az ablakhoz indulsz majd onnan látod, hogy az erőmeződ előtt egy kutya ugat egyenesen a torony felé melyből kitekintettél rá. Azt gondolod, hogy csak egy kóbor eb aki azért jött hogy már az így is kényes elmeállapotodat tovább kínozza így le is mész a vérbörtön majdnem minden termét és lépcsőjét érintve, át az udvaron egyenes a fal mellé ahol a kutya tovább csaholva ugat neked. Ahogy oda érsz, látod, hogy a kutyán valamiféle páncél van, fél szeme egy szemtapasszal leragasztva úgy ragyog rád sárga szemének tekintete magányosan. Ahogy feloldod a falat az állat leül majd oldalra fordítja a fejét. A nyakán megpillantasz egy kisebb tokot melyben egy tekercs lapul. Ahogy oda nyúlsz a kutya gyorsan vissza fordul és feléd mordul.
- Te volnál maga a Hozukijo, más néven Vérbörtön ura Itanashi? - teszi fel neked a kérdést a nin-juu komor tekintet mellett.
Mást nem válaszolhatnál mint azt hogy természetesen. Így az állat hagyja, hogy kihúzd a nyakán levő levelet rejtekéről. Felpattintod a tekercset majd a betűk tengerébe veted magad.

Tisztelt uram!

Amint Oikon nemes lelkű, ámde annál inkább mogorvább ninem átadja önnek ezt a levelet, felhatalmazást nyer a Hozukijo, más néven Vérbörtön volt és új rabjainak átszállítására a fogdánkból. Pontos helyszínt nem írok biztonsági és elővigyázatossági okokból. Ezért van magával Oikon, majd ő elvezeti hozzánk önt. Bármikor érkezhet, de legjobb lenne ha minél hamarabb. Kezdenek elharapódzani itt a dolgok.
Mély tisztelettel.

Jaager Hanzaki

Fogda igazgató

A levelet elolvasva a távolba tekintesz majd a kutya megfordul és biccent a fejével, hogy indulásra készen áll. Még van időd visszamenni a falakon belülre magadhoz venni a felszerelésed és csak aztán csatlakozni Oikonhoz hogy elinduljatok a fogda felé a rabokért.

**Itanashi** Hétf. Márc. 31 2014, 22:14

Itanahsi épp a Nagyterem székében ült, mikor megrezdült jobb keze.
- Ki az? - állt fel székéből, az ablakhoz sietve. Valamit érzett. Ismeretlen chakra közelített felé, így a belé épített chakravevők segítségével érzékelte a behatolót. - A falon nem juthat át - gondolta magában, mielőtt még elérte volna az ablakot, hogy lepillanthasson. Azonban mikor utolsó lépéseinél járt, ugatásra lett figyelmes. Mikor kitekintett, egy kutyát pillantott meg. A kutya jelzett.
Itanashi lesétált a lépcsőn, át a hatalmas udvaron keresztül a falon túl álló kutyához. Itanashi elég ninjuu-t látott ahhoz, hogy felismerjen egy kutyát, már amennyiben a ruházata nem árulta volna el. Azonban ami ennél is fontosabb és szembetűnőbb volt a fiú számára, az a kutyán lévő tok, amelybe papírt, leginkább leveleket szoktak elhelyezni.
A kutya ekkor szólította meg a fiút.
- Én lennék az. - hajtotta meg fejét
A pap kinyitotta a papirost, majd olvasni kezdte. A levélben a Hozukijoból elszállított rabok visszahelyezését rendelték el. Itanashi összetekerte a levelet, majd köpenyének belső zsebébe helyezte.
- Ha jól vettem ki a sorokat, a feladat nem igazán tűr halasztást. - gondolkodott hangosan, szeme sarkában a kutyát figyelve. Itanashi hangja nyugodt volt és higgadt, talán ezért is oly rémisztő.
- Mutasd az utat, Oikon - nézett ekkor a kutyára. A pap megindult a négylábú mellett, két kezét háta mögé karolta, majd úgy lépkedett a piros fejű virágok hadainak sorában. A Hozukijo egyre csak távolodott, mígnem egy fekete folt maradt az emberi szem számára. A virágos síkságot hamar váltották fel a hatalmasra nőtt fák, az erdő. Ekkor a fiú tempót váltott, majd ágról ágra ugorva sietett a kutya után, hogy elérjék a fogdát.
A kutya sokáig menetelt a fák lombajin, mikor a fiú teste ismét megremegett. Újabb, idegen forrású chakra került a mezejébe. A chakrak egyre erősödtek, ahogy a fákon is egyre beljebb és beljebb értek. Végül egy nagy ugrással egy tisztásra keveredtek, ahol egy kis méretű, fémekből és erős vasakból összeépített ház állt. A kutya megállt, a fiú sem lépett tovább, a fán maradva figyelt.
- Ez lenne az? - tette felé kérdését a felegyenesedett pap.

Fukasaku Hétf. Ápr. 07 2014, 15:06

A nin-juu megelégedett pillantásokkal tekintgetett hátra, hogy tudod e tartani mögötte a lépést. Ahogy az állat megállt majd te is felsorakoztál mögötte a lombok között.
- Igen ez lenne az... - dünnyögte az orra a alatt Oikon majd komoly tekintettel fordult hozzád. - Gondolom maga a vérbörtön ura rendelkezik olyan tapasztalatokkal és képességekkel hogy meg is mondja hogy mik is vajon ezek a kráterek az épület körül? - tette fel a kérdést kalandod útmutatója majd jobban szemügyre vetted a kis épület körülötti tájat. A földet robbanásnyomok és mély gödrök, repedések tarkították fájdalmas földi sebekként. Itt – ott pár ruha cafatot is felfedeztél. Lehet ez volt az oka annak, hogy a levélben olvasottak nem tűrnek halasztást.
- De ne féljen, majd én átvezetem a mezőn, nekem itt a szaglásom és a helybéli tapasztalat, nem mint azoknak a menekülést próbáló szerencsétleneknek, akik lenn darabokban fekszenek már. Kövessen! - szólt az állat eléggé kárörvendő hangon majd leugrottatok a fáról. Szorosan követed a kutyát akinek az orra akárcsak egy gyors gépezet jár fel s le szimatolva a levegőben a földön. A kacskaringós utazás körülbelül tíz percbe telhetett mire teljes épségben átértetek az aláaknázott területen, minden végtagotokkal a helyén. Az eb megállt a kapuban majd egy vakkantással jelzett. A nagy vaskapu lassan kitárult s a sötétből egy őr lépett melléd. A kutyára tekintett majd a kapu belseje felé biccentett fejével tudatva, hogy szabad az út előttetek. Szűk és nyirkos folyosók fogadtak a fogda vasfalain belül. Ahogy egyre jobban haladtatok befelé egy furcsa érzés járt át, majd amint megjelent ez a furcsaság egy hangos kiáltást hallottál magatok elől. A kutya megtorpant előtted majd vicsorítva vette fel támadó állását. A sötét árnyak közül, szemből egy nő tűnt fel aki felétek rohant. Nem túl meglepetten vetted szemügyre a közeledőt akinek a szája körül vérnyomokra lettél figyelmes, szemei hófehéren csillogtak, majd hirtelen mintha megbotlott volna és a kutya orra elé csúszott a kikövezett folyosón. Ahogy eldőlt észrevetted hogy egy kunai penge áll ki a nő tarkójából és egy férfi állt tőletek körülbelül öt méternyire a folyosó végén.
- Üdvözletem! Maga lenne a vérbörtönös fickó?! - kiáltott feléd a férfi majd integetett hogy már nincs mitől félni, folytathatjátok az utat. Valami furcsaság történik ebben a fogdában és minden csak egyre furcsább.

**Itanashi** Kedd Ápr. 08 2014, 15:42

A fiú előtt futó kutya lassítani kezdett, ahogy a fák is egyre ritkultak. Elérték az erdő szélét. A kutya egy vastagabb ágon állt meg, nem mintha a Fű erdejében kis növésű növények lennének, közvetlen mellette állt meg a pap is. Kietlen, a földi élet által lerombolt és pusztulásnak ítélt földterület tárult szemük elé. Itanashi egyenes háttal, hátratett kezekkel állt, a tájat szemlélte.
A földön robbanásnyomok és ruhadarabok, húscafatok hevertek, szétszórva.
- Talán ez lenne az első számú védelmi vonala a helynek? - kérdezte a fiú, ám a választ már tudta.
A földre ugrottak, majd a kutya segítségével végighaladtak az aknamezőn. Itanashi, hatalmas méretét leszámítva, könnyedén lépett egyik helyről a másikra, mozgása kiegyensúlyozott, könnyed és pontos volt. Nem lépett mellé. Ez talán egyik taijutsu technikájának köszönheti.

Az aknamezőn átérve egy hatalmas kapuval találták magukat szemben. Oikon ugatott egyet, erre a kapu hangosan kinyílt. Egy férfi lépett ki a sötétből. Itanashi a kutya mellett sétált be a kapun, ami a hátuk mögött ismét hangos csikorgásba kezdett, majd bezárult. Szűk folyosók és járatok követték a kaput, úgy tűnik a fogda egy kész labirintus. A fiú mindvégig egyenes háttal lépett előre, követve Oikont.
Hangos sikítás süvített végig a járaton. Hamar gazdára talált a rémisztő hang. A folyosófordulóból egy nő rohant a fiú felé. Majd a száguldó bolond megrezdült és elesett. Egy kunai állt ki a nyakából. A kunait egy férfi dobta bele az őrült nőbe.
- Üdvözletem! Maga lenne a vérbörtönös fickó?! - kérdezte a férfi.
A fiú nem válaszolt a férfinak, ez a fajta hangnem mintha el sem jutna a pap füléig. De eljutott. Ám Itanashi nem válaszolt. Csak ment, előre és előre. Mindeközben higgadtan kabátjának belső zsebe felé nyúlt. Egy fehér papírt vett elő, majd előre nyújtotta.
- A foglyokért jöttem. - adta át a papírt, amely tartalmaz minden további választ az esetleges kérdésekre. - Vezessen a fogda igazgatójához. Valamint kérnék minden dokumentumot, ami a foglyokról tartalmaz információt.

Fukasaku Csüt. Ápr. 10 2014, 22:38

- Áh a foglyokért. Gondolom foglyok alatt ezekre az ostoba szerencsétlenekre gondolt. - akasztott le egy fából készült fegyelmező eszköznek látszó tárgyat a derekáról. Körkörösen mentetek szintről szintre egyre lejjebb és lejjebb a fogdában. Jobb kézről és baloldalról is cellák tucatjaiból nyúlkáltak feléd és vágtak üres átkozódásokat a fejednek a rabok kik kitudja milyen régóta sínylődnek a fogda mélyén. A férfi a kezében tartott fegyverrel a cellák rúdjain végig húzta a tárgyat, mely kopogó, egyben a fémen felcsendülő hang lassan az idegeidre ment a több perces menetelés után, majd végre elértetek az út végére ahol egy szemtapasszal rendelkező férfi állt veletek szemben egy nagyobb vasajtó előtt. A férfi hajszál pontosan úgy nézett ki mint a hírvivő kutya Oikon. A félszemű csak ránézet az állatra, majd az bólintott egyet és egy füstfelhő formájában eltűnt.
- Itt is vónánk, meghoztam a vérbörtönös fickót igazgató úr! - szólt elég furcsa hangnemben a férfi aki idáig kísért. Nem tudtad, hogy az úton való zajongás vagy a veled szemben nem megengedhető hangnem miatt, egyenesen a fejét dugd be a rácsokon keresztül hogy a rabok cincálják szét vagy esetleg egy jól irányzott technikával áldozd fel istenednek.
- Köszönöm Utashi, de szebb hangnemben is beszélhetne a mi ügyfelünkkel. Ha ezt folytatja, lehet új munkahely után kell néznie, ami nem lenne jó. Igazam van?
- Öööö... igen Jaager kapitány, akarom mondani igazgató úr! - mentegetőzött a szétszórt őr.
- Na ez már mindjárt más. Szóval kövessen uram. - váltott hangnemet az igazgató majd kitárta a vaskaput előttetek. A teremben kör alakban álltak a cellák, telis-tele a vérbörtön volt rabjaival. Mindannyiuk egy különleges jellel ellátva, és mindenki jól tudja, hogy ezek az emberek miért kerültek oda ahova, és hogy mikre lennének képesek. - Innentől öné az irányítás. Tegyen belátásai szerint. És köszönjük, hogy itt tartatták a foglyokat. Számunkra volt a megtiszteltetés. - Hangzott el az utolsó ironikus mondat a félszemű férfi szájából. Hallatszott a hangjáról, hogy eléggé meggyűlt a fogdának ezekkel az emberekkel a baja, így jobb lenne ha minél hamarabb kipaterolnád őket a cellákból és jó messzire vinnéd őket innen.

**Itanashi** Pént. Ápr. 11 2014, 20:44

A férfi levezette Itanashit, hosszú folyosókon át sétáltak. A látvány magáért beszélt. Itanashi azonban nem volt elégedett. A bebörtönzött állatok mind kiabáltak, próbáltak kárt tenni a papban, azonban ő egyenes háttal sétált végig.
~A Vérbörtönben rend lesz. Rend és fegyelem~ gondolta végig magában, miközben a kinyúló kezek között elsétált. A folyosó végén egy férfi áll, kinek arca igen csak hasonlított Oikonra. Miután megéreztek, a nin-juu eltűnt, a férfi pedig üdvözölte a vendéget. Jóval kellemesebb és illedelmesebb modorban, mint az előbb társa. Újabb ajtót nyitott ki, amely egy kör alakú terembe vezetett. Az ablakok újabb embereket tartottak fogságban. Ezek voltak a pap rabjai. Az elsők, akik az új világ börtönében fognak élni, és segíteni a fiút ügyében. A férfi szavaira a fiú csak fejet hajtott, majd azonnal elrendelte a rabok kiszabadítását és a bejárat elé vonultatását. A rabok sorra jöttek ki, csoportosítva, láncokkal összekötve. A folyosó talán még ez előzőnél is jobban visszhangzott a benn maradt rabok kiáltásaitól.
Kiérve a felszínre Itanashi két kezét összetette, ekkor megjelent összesen 4 másolata, amelyek a földből nőttek ki. A pap immáron 5 felé volt képes figyelni, ám nem ez volt fő célja. Még a folyosón bevett egy apró kapszulát, amely megdobta chakrakészletét, így a klónokat sem kis chakramennyiséggel fegyverezte fel. A kivonuló rabokat sorba állította a pap, három csapatot egymás mellé, közéjük két másolatot, majd folytatva a sort a másik két csapattal, a papír szerint 50 rabot kell elszállítani. A maradék két másolatot felállította a vonulni készülő „sereg” két végébe, majd megkezdődött az út. A két szélén álló klónok lettek az irányítók, akiknek a feladatuk, hogy chakrakészletükkel egy vékony, mégis mély folyosót alakítsanak ki a föld vízszintes és függőleges mozgatásával. Képes a két klón együtt megmozgatni egy ekkora területet, noha a rabok szűkösködnek a helyben. Minél szűkebb a folyosó, annál könnyebben lehet azonnal lépni az esetleges lázadásokra.
Így először a csapat alatt megremegett a talaj, majd az egész lesüllyedt jó néhány méterre, a föld alá. Innentől kezdve az elől álló klón az utat alakította a csapat előtt, míg a hátsó a keletkezett lyukakat töltötte ismét be, ezzel nem okozva lényeges változást a felszínen. Egy mobilis alagút, amely a föld alatt mozog. Innen nincs menekvés. A rabok között sétáló klónok azonnal lépnek mindenféle ellenkezésre, legyen az fizikális vagy csupán verbális. Sziklából készült testüknek köszönhetően puszta ütéseik is jóval nagyobb fájdalmakat okoznak az átlagnál. Amennyiben valaki ezek után is ellenkezik, azoknak a Doton: Iwate // Bilincskar használatával lesznek megbéklyózva. A sziklából készült bilincs pedig nem enged egyhamar. Remélhetőleg a pap képes hamar megértetni a rbaokkal, ameddig rendben haladnak, az útjuk gyors lesz, azonban ha lázadnak, az azonnali megtorlást von maga után. Amennyiben a hármas sor előtt haladó Itanashinak nem sikerül megtartania a rendet, abban az esetben a zárt folyosón belül egy másik technikák alkalmaz, ez pedig a Doton: Goremu no jutsu, amely egy nagyméretű, sziklából épült óriás képében jelenik meg. A szűk helyen esélytelen a monstrum ellen a z ellenkezés.
Amennyiben a „karaván” sikeresen megérkezik a börtönig, a földből előbújva mutatja be a pap a raboknak a börtön kapuját. A kaput,a melyen egyszer már kijutottak, most ismét nyitva áll, hatalmas szájával pedig mindenkit bekebelez. A klónok, amennyiben megmaradtak, ekkor a sorok elé állnak, majd egy pecsétet mutatva alkotják meg a Bejutást szimbolizáló pecsétet. Kezükben különös jel ragyog fel, majd lassan, rendezetten bevezetik a rabokat. Az utolsó rab után a papok feloldják a pecséteket, innentől fogva senki sem jut ki, élve. Itanashi a nagyudvarra vezényli a rabokat. Itanashi az udvar végén állt, előtte pedig a rabok sorakoztak fel.
- Talán nem kell bemutatnom önöknek a létesítményt. Ígérhetem önöknek, hogy többször nem hagyják el ezt a helyet. A létesítmény igazgatása mostantól az én kezemben van, én magam pedig megteszek mindent, hogy rend maradjon a falakon belül. Önöket kitaszította a kegyetlen világ, nem emberek mások szemében. Cselekedeteikkel kivívták az emberiség undorát, ezért is dobták el önöket. Azonban…van, hogy az a brutalitás, azok a gondolatok és nézőpontok, amelyek miatt kitagadták önöket, feltétlen rossz. Az emberek elkorcsosultak, félnek. Félnek, hogy egy nagyobb hatalom egyszer lecsap rájuk. Félnek, és félelmükben mindent megvetnek, amit rossznak látnak. Amennyiben segítik munkálataimat a Hozukijo területén, abban az esetben én is kezeskedem a megfelelő életről. Amíg viszont lázadoznak, abban a hitben élnek, hogy ismét kijutnak az ajtókon, azokra kegyetlen sors vár életük végéig. A falakon belül egyetlen hitben élhetnek, ez pedig én magam vagyok. Én vagyok az, akitől az önök élete függ. A kapu végleg bezárt, amennyiben mégis meg akarják kísérelni a szökést… – mutatott ekkor két klónnak, akik ahhoz az emberhez mennek, aki legelőször megsértette a papot akár szóban, akár tettel, már ha történt ilyen, amennyiben ne, a fiú találomra néz ki egy személyt.
A klónok karon ragadták a férfit, majd összekötve kezeit vezetni kezdik ki a kapu felé. A férfit átvezetik a kapun,felállított pecsét következtében azonban a férfi porrá égett, egy szempillantás alatt tűnt el végleg. A klónok visszatértek a sorok közé.
- Ez csupán egy kis szemléltető azok számára, akikben még mostanra sem sikerült elkergetnem az illúziókat. Amíg betartják az utasításaim, addig élhetnek, azonban a halál a legenyhébb eszköze a fegyelem megtartásának. Üdvözlöm önöket a Hozukijo-ban – fordult meg, majd felsétált irodájába, addig a klónok az összes rabot a cellákba kísérték, és lezárták a létesítményt.

Inuzuka Tsume Csüt. Május 15 2014, 23:19

A szállításra létrehozott mobil folyosó ötlete, ahogyan a szállítás biztosításának megteremtése is hatásos ötletnek bizonyult. Bár az indulás előtt felmérve az alakokat, indulatokat és visszafolytott érzelmeket is fel-felfedeztél egy-egy pillanatig némely rabban, odalenn csak egyszer kellett megállni, hogy lerendezz két rendbontót, akik közül az egyik jól láthatóan otthon érezte magát a föld alatt. A határozott fellépésed, és a szükséges óvintézkedések gyorsan elfojtották a szökés ostoba kísérletét. Megérkezésetekkor szintén volt egy kétséges pillanat, mikor a rabok mozgolódni kezdtek a felszínre érve, ám egyszerűen nem voltak elég szervezettek ahhoz, hogy bármi hatásos kisüljön a dologból, a börtönbe érve pedig már esélyük sem volt a szökésre.
Szokatlan volt számukra, ahogy felsorakoztattad őket. Nem a felsorakoztatás ténye, hanem annak módja keltett kellemetlen mozgolódást köztük. Egy nagytermetű fickó különösen feszültnek látszott, végig fészkelődve a beszéded alatt, mégis egy cingár, kócos fekete hajú, férfi szólalt meg először. Sötét tekintete alatt megrezdült az átfutó heg, ahogy kinyitotta a száját.
-Mi a fenét akar maga tőlünk?-a csapat felmorajlott, látható egyetértésben. Azzal láthatóan már megbékéltek, hogy szörnyetegnek tekintik őket, azzal azonban nem tudtak mit kezdeni, amit mondtál és ígértél nekik. Úgy tűnt ebben a fickóban erősen lobog az ellenállás szikrája, de hidegfejű számítással is párosul, így végül nem ő volt az, aki tudta nélkül jelentkezett az áldozatod szerepére.
-Hé Renzo! Szerinted mégis mit akarna ez a kurafi? -harsant a fiatalos hang, tele keserű gyűlölettel, egyből felkeltve a többi rab figyelmét.
-Kihasználja a képességeinket, aztán ha nem kellünk, elkapar valahol a mocsokban. Ez sem lesz jobb, mint bármelyik másik. Ha! Az ostoba! -aztán meglepett tiltakozás vegyült a hangjába, ahogy a klónok megindultak felé.
-Mit akartok?! HÉ! ERESSZETEK EL!-és ez így ment végig, ahogy a klónok némán kísérték, a rabok pedig némán figyelték őket. Akkor sem szóltak, mikor felhangzott a halál fájdalomüvöltése, mely szinte azonnal véget is ért, ahogy a fickó elenyészett. A rabok közt némi mozgolódás támadt, ahogy a sebhelyes fickó megpróbált előrébb lépni, hogy letérdeljen előtted.
-Uram. Mondd, mit tegyünk érted? -ezek után nem volt ellenkezés, mikor a celláikba kerültek.

// A fogolyszállítás ezzel véget is ért. Végigolvastam a történetet és jó ötleteket láttam, jó játékkal. Arra tekintettel, hogy ez a kalandrész nem volt hosszú, 15 ch-t adok. //

Inuzuka Tsume Vas. Aug. 17 2014, 21:48

Ébredés - Itanashi kalandja

Éjszaka van. Valami furcsa érzet ébresztett. A levegő feszültséggel van tele. Csend van, mely baljós, mintha minden egyetlen jelre várna. Villám hasít át az égen. Az épület megremeg, miközben mély morajlással dübörög a mennydörgés.
Kiáltásokat hallasz, és a remegésbe robbanás hangja vegyül. Fények törnek be az ablakodon át. A védelmi rendszer működik. Mégis újabb és újabb jelei jutnak el hozzád annak, hogy megpróbálnak áthatolni rajta.
Rohanó léptek hangja közeleg. Majd valami súlyosan nekivágódik az ajtódnak. Megremeg.
-URAM! URAAAAM!-dörömbölnek az ajtón. Félelem ül a hangban, de ismerős. Az egyik embered.
-Uram ébredjen!-sürget és folyamatosan veri az ajtód.
-URAM LÁZADÁS TÖRT KI!-odalenn már hallod amint az embereid utasításokat ugatnak, hogy szervezetten próbálják útját állni az eseményeknek. Sikolyok. Az épület továbbra is remeg.

**Itanashi** Kedd Aug. 19 2014, 18:28

Éles kiáltásra nyitotta ki szemét a Hozukijo ura. Felriadt, majd kipattant az ágyból. Mennydörgött. A pap az ablakhoz fut, majd kinéz az udvarra. Látja, ahogy emberei gyorsan aktivizálták magukat, és megpróbálják elnyomni a hangokat. Dübörögnek az ajtón.
- Uram! – kiált be egy hang. – Uram! – ismétli. Itanashi az ajtó felé fordult.
- Lázadás tört ki – szól ismét a hang. A pap erre várt csupán. Felkapta köpenyét, magára húzta, majd gyorsan kinyitva az ajtót indult lefele a lépcsőn. Mindeközben hallgatja az ébresztő személy beszámolóját. Nem tartózkodik sok személy a börtönben, így a lázadást hamar elnyomhatja. A lépcsőn lefelé hallgatja a lázadók létszámát és helyzetüket.
A pap gyorsan halad ki az épületből, ahol a hálóterme és az irodája található. A lázadók központja fele igyekszik, de nem egyedül. A lépcsőn leérve megalkot 4 hasonmást magából, egyenesen a földből, majd öten haladnak tovább, legelöl a valódi Igazgató.
- Keressétek meg a felelőst! - adja ki a parancsot a börtön ura. Bárki is tervelte ki a lázadást, ha megtalálják, akkor csak Isten tudhatja, mit tesz vele.
Amennyiben lázadót találnak, aki fegyvertelen, azt azonnal a földre nyomják a hasonmások, néhányszor belerúgnak, majd a Doton: Iwate -Föld stílus: Bilincskar- technika segítségével masszív földbilinccsel béklyózzák meg a rabot. Itanashi csupán előre megy, nem szándékozik megállni, míg el nem éri a lázadás kirobbantóját. A fala még áll, ahogy állni is fog, így innen kijutni nem igen fog senki. Az elfogott rabokat összekötik, majd az udvarra terelik mindegyiket.
Ha a pap sikeresen kijut az udvarra, akkor gyorsabb tempóban siet a lázadás helyszínére.
Amennyiben a falnál járnak a rabok, a fiú előnyben részesül, az összegyűlt rabokat a föld alá kényszeríti a talajjal együtt, amelyen állnak -Doton: Chidokaku-.
Amennyiben a fogdában zajlik még a lázadás, abban az esetben egy tablettát vesz be, melyet kabátjának belső zsebéből vesz elő, majd megalkot még vagy 6 hasonmást, így összesen 10 hasonmással együtt lép be a börtön ezen részébe, ahol a vastag betonfalak, és a rácsok között macska-egér játékot játszanak a klónok a rabokkal.
Lesz, akit a földre vetnek, hogy ott tanítsák meg a szabályokra. lesz, kit a rácsoknak dobnak, majd fejüket verik bele, hogy a földre hulljanak. És lesz, akit elesni sem engednek.

Ha sikerül a hasonmásoknak teljesen elnyomni a lázadást, a pap az udvarra rendelteti a börtönben tartózkodó összes rabot, szétválasztva a lázadókat és a nem lázadókat, ezt akár a frissen szerzett sebhelyekről is felismerhetik. Amennyiben nem sikerül elnyomni, sőt, talán a rabok egy része felülkerekedik a rohamklónokon, abban az esetben Itanashi maga is kiveszi részét az elnyomásban. Még pedig két kezével és a szinte tökéletes védelmének aktivizálásával. hatalmas csapásokkal próbál leteríteni mindenkit, aki az útjába kerül. A legerősebbet, a fő lázadót keresi.

Inuzuka Tsume Szer. Aug. 20 2014, 20:12

Ébredés - Itanashi kalandja

A klónjaid megindulnak, és jól tudod, már az első pillanatokban földre visznek pár szerencsétlent. A rabok őrjöngenek. Vannak akik tudatuknál vannak. Vannak, akik szinte el is veszítették az ép eszüket.
Az épület továbbra is remeg, odakinn pedig dúl a vihar. Még odabenn is érzed az erejét, szinte harapni lehet a benne hordozott feszültséget. A klónok módszeresen haladnak. Van, ami sikerrel jár, van, ami kevésbé, hiszen egy csapat rabba fut bele. Miközben a felelőst keresve sietsz végig az épületen és újabb klónokat küldesz ki, csatlakozik hozzád az egyik embered. Az a rókaképű, aki az utolsó nagy szállítmánnyal érkezett. Látszik, hogy nem törődött azzal, hogy összeszedje magát ébredés után, hányavetin kapkodta magára a ruháit, a gatyáját egy félrecsúszott gomb tartja.
-Uram! - csatlakozik, hogy belekezdjen a jelentésébe. Első volt azok közt, akik elfogadták az uralmad, és jól kordában tartotta a vele érkezőket. Most kelletlen kifejezéssel az arcán tipródik, hogyan kezdjen bele a jelentésbe, miközben többen már elhadarták.
-Ez.. nem szervezett lázadás. A rám bízottak közül sokan szinte az eszüket vesztették. Nem hallgatnak se a szóra, se az erőszakra.-ez utóbbiról más rabokat nézve is meggyőződhetsz. Folyamatosan kísérelnek meg átjutni a védelmeden, hogy eltűnhessenek a börtönből és van pár bolond, aki téged is meg merészel támadni, sikertelenül.
-Van itt valami elemi erő.. valami olyan gonosz, amivel ők sem találkoztak még. -lihegi a fickó, miközben próbál lépést tartani veled. Ez az utóbbi kijelentése, tekintve hogy neked szól, elég lehetetlenül hangzik. Azt viszont érzed, hogy erős chakraforrásokkal vagy körülvéve. Nem csoda: erős emberek vannak az uralmad alatt, de a szokásostól eltérően ennek most nem szilárd a jellege hanem mintha a megszokottakon felül időnként pulzálva vágtatna végig a kisebb és nagyobb chakra koncentrátumokon.
-Lehet hogy a vihar az oka.. van benne valami..- a rókaképű nem tudja befejezni. Meg kell torpannod.
A folyosó közepén, közvetlenül előtted egy férfi áll. Nem láttad még az előtt.
Hajlott a háta. Fehér öltözéket visel. Szokatlanul hosszú nyakát egészen előre nyújtja, és legalább hat sötétített lencse mögül figyel téged ugyanannyi feltételezhető szemével. Bőre szürke és ráncos. Olyan, mint aki már rég nem látott napfényt.
Ahogy kinyitja a száját, kér sornyi hegyes fog mered elő. Petyhüdt, lila nyelve lustán mozdul.
-Maga. Az új úr. -kattogva beszél, mint valami gépezet, pedig élőnek kell lennie. Chakrája jelentős, de elmarad a tiédtől.
Köpenye alól lassan, tökéletes nyugalomban előhúzza a kezét és egy tekercset nyújt feléd.
-Írja alá.

Tekercs:

**Itanashi** Szer. Szept. 03 2014, 22:00

Az ajtó megnyílt, a férfi pedig megindult a lépcső felé. Köpenye lassan lebegett, egyenletes tempót diktált az Igazgató. A klónok azonnal megragadták az első szembejövő személyt, kinek ruházata kopott volt és szakadt. A földre terítették, majd kezét összekötötték. Karjánál fogva ragadták fel a magasba, hogy ismét lábra álljon, és haladjon tovább az őrökkel. Itanashi csupán előre menetelt, köpenye elfedett nem egy földre dőlt testet, arcán először a köpeny vászonanyaga húzódott végig, majd hirtelen egy ököllel találta magát szemben. A klónok nem kíméltek senkit, majdnem minden rabot gyomron, vagy arcon ütötték földből készült kezeikkel.
- Ki merészelte ezt tenni? – kérdezte egyre hangosabban az Igazgató. Határozott lépésekben haladt lefelé a lépcsőn. Majd megállt. Kissé feltekintett, beleszimatolt a levegőbe. Teste bizsergett, ahogy a beleépített fémek folyamatosan fogták a chakrat. De ez már volt, mint amit eddig tapasztalt. Hideg és megfoghatatlan, erős és hatalmas. A chakra behálózta az egész börtönt, nem központi helyről származott, ami azt jelenti, nem emberi. Legalábbis a pap így érezte. A rabokat sorra fogták be, mégsem sikerült előkeríteni a lázadás kirobbantóját.
- Azt mondja, az emberek maguktól őrültek meg? – teszi fel a kérdést a pap. Végignézte az előtte állók arcát és mozgását. A fiú feleszmél a különös ábrázatokra, valóban, voltak, kik talán azt sem tudták, élnek e még. De mi lehet ez az egész?
- Elemi erő? – csodálkozik. Nem értette, összezavarodott. Teste egyre jobban bizsergett, szinte már harapni lehetett a levegőben az ismeretlen erőt, ami megszállta a börtönt. Talán ez a különleges erő okozta a rabok megmagyarázhatatlan viselkedését? Talán ez az erő befolyásolja most őket? Milyen erő lehet ez? Kinek van efféle ereje?
A pap az egyik folyosóra érve ismételten megállt. Elszánt volt már ekkorra, nem állhatta útját semmi. Még az előtte álló férfi sem. Ha férfi volt. A groteszk alak köpenyben volt. Görnyedt hátával alul maradt a pap nagysága előtt. Egy tekercset húzott elő. majd megszólította a papot.
~Kísérlet? Mellékhatások? Mégis mi ez? ~ majd eszébe jutott a torony, amelyben az első látogatásakor fedezett fel, benne az ágyakon fekvő halottakkal. A hullák melletti jegyzeteket ha nem is végig, de beleolvasott a pap.
Közelebb lépett a lény felé.
- Ki az, aki felelős a kísérletért? Mi a kutatás célja? Válaszolj – förmedt rá a szörnyetegre. Amennyiben megfelelő választ kap, azonnal felkeresi a megnevezett személyt. Ha viszont olyan választ kap, mellyel nem jut előrébb, torkon ragadja a szörnyet, majd megszorítja a nyakát. Addig szorongatja és lehetitleníti el a levegővételt, míg megfelelő választ nem kap. A tekercset elteszi köpenyének zsebébe, majd folytatja a lázadás visszaverését.

Amennyiben a szörnyeteg megmutatja a kutatót, esetleg a kutatás helyszínét, Itanashi a klónjaira bízza a rabok összeszedését és az udvaron való egybeterelését. Ha szükséges még több hasonmást készít. Ő maga pedig felkeresi azt, akinek a kutatásaiból megalkotta az előtte álló lényt. Bármennyire is visszataszító volt, mégis tetszett a papnak. Egy olyan ember, ki felfedi a halandók valódi énjüket, eszetlen szörnyek. Mindenképp találkozni akar ezzel a személlyel.

Inuzuka Tsume Pént. Szept. 05 2014, 23:47

Ébredés - Itanashi kalandja

-Aláírás kell az új úrtól. - villant végig a lencsesor.
-El kell fogadnia mindazt ami a tekercsben áll. Addig minden adat titkos. Nem adható ki senkinek.-mondta monoton hangon. Nem rettent meg tőled, pedig bizonyára jobban tette volna. S ha te ezért nyakon is ragadod, nem fogsz tudni kihúzni belőle semmit. Jelenleg egyetlen küldetése van, mégpedig, hogy megszerezze azt az aláírást. Nincs benne félelem, nincs benne talán érzelem sem. Talán az is kétségessé válik, hogy valódi élet van-e. Világossá válik, hogy fanatizmusa inkább a halálba hajtja, minthogy sikertelenül bármit is mondjon. Úgy tűnik azonban, hogy nem ő az egyetlen, aki az elfogadásodra vár, amint megérinted a tekercset, az szointe önálló életre kel. A szavak ujjaid körül elmosódnak, és pecséteket kezdenek kiformálni, míg néhány tintavonás hegyes tűként mered elő. Amint egy ilyen tű az ujjadba szúrt, hogy kiserkenő véred vegye, a pillanatnyi őrület megszűnik, s ott áll jóváhagyásod a tekercs alján. Majd a tekercset elpakolja a szörnyeteg köpenye egy eldugott zugába.
-Jó.. nagyon jó. Ezzel kész is vagyunk. Uram, kövessen. -kattog fel újra a szörnyeteg. Többé nem áll ellen. Halálos nyugalommal vágva át a legnagyobb káoszon is, hogy a legalsóbb szintek egyikén egy teljesen átlagos, csupasz falfelülethez lépjen. Megérinti, s keze alól újabb pecsétsorok futnak tovább, miközben a fal megmozdul, s egy átjárót fed fel.
-Uram, mostantól természetesen szabad bejárása van a kísérleti területre. A védelmek át fogják engedni Önt.-Lehetetlennek tűnik, hogy ilyen titkok bújtak meg a jól felderített komplexumban, mégis kézzel fogható a valóságosságuk. Ahogy megnyílt az ajtó, érezted, hogy az addig mindenhol jelenlévő chakra koncentráltabb formát ölt, és valami határozottan zavaró ízt is rejt magában.
ELhaladsz pár kisebb, puritán szoba mellett, el pár üres vizsgáló mellett, egészen egy teremig, ahol még több alak tobzódik egy ajtó előtt. Látod, hogy sokan próbálnak valamiféle védelmet fenntartani, és szinte az érkezéseddel egy időben egy számtalan csavarral kivarrt betegfehér alak lép elég jelenteni. Vizenyős kék szemeiben kevés életet látsz.
-Uram! A BS/453-11-Nin-567. számú kísérlet alanya elszabadul. Nem tudjuk megfékezni. Tanácsosabb lenne kiüríteni az intézményt, mielőtt lerombol mindent, valamint javaslom bevetni a végső megoldást a kísérlet titkosságának megőrzésére. - Az ajtó nyitva áll. A terem közepén egy függőleges fémasztalhoz szíjazva egy torzó várakozik. Nem egyszerű megmondani, hogy nő vagy férfi-e, de egyetlen ép szeme vadul forog. Biztos lehetsz benne, hogy él, ráadásul már érzed hogy nagy mennyiségű chakra koncentrálódik körülötte, de nem csak érzed, látod is, sötét, határozott tömegként örvényleni. Szinte az orrodban érzed az elemi sötétség hordozta bűzt, ami átitatja őt. Ez a chakra több, mint mocskos.

**Itanashi** Vas. Szept. 07 2014, 23:44

A szörnyeteg erőszakos volt, nem félt a haláltól, talán már rég halott. Nem volt benne sem harag, sem gyűlölet, sem pedig szeretet. Akár az előtte álló papban.
Itanashi érezte a szörny erejét, és azt is, hogy a torz külsejű lény sem ellenfele a falak között. Átvette a tekercset, majd elolvasta. A tinta hirtelen életre kelt, majd apró tűként szúrta át a pap ujját, és indította meg a vérpatak lassú csepegését. A vörös cseppek végül egy nevet formáltak meg.
A szörnyeteg eltette a tekercset, majd arra kérte a börtön vezetőjét, kövesse őt. A pap egyre idegesebben, mégis igen érdeklődő hangulatban is egyben kezdte követni a lényt.
Kiáltozó emberek rohantak el a folyosón, a papot mégsem érdekelte, tudni akarta, hova vezeti őt a lény. A klónjai úgyis elintézik, amit el kell végezni. Itanashinak nem volt ideje ezzel foglalkozni. A lázadók megkapják még büntetésüket
- Árulásuk Isten elleni vétek. S ily kegyetlen bűnt kegyetlen megtorlással kell eszközölni. – adta ki utasításban, ám a megtorlást ő maga fogja elvégezni.
A lény a börtönkomplexum egyik fala előtt megállt, majd kezét a függőleges felületre helyezte. Újabb pecsétek jelentek meg, amely egy ajtót nyitott meg.
- Mégis hogyan? – csodálkozott a pap. Ahogy haladtak egyre beljebb, a levegőben lévő ismeretlen, megfoghatatlan erő lassan kezdett sűrűsödni, testet ölteni. Az a gonosz erő, amely kezdett sokasodni, kezdte megfertőzni a papot. érezte a gyűlöletet a levegőben. De mi lehet ez? És eddig miért nem érezte egy ekkora erő jelenlétét? Túl sok kérdés vetődött fel benne, remélte, hamarosan válaszokat is kap.
Egy újabb alak jelent meg, remegő hangon jelentette a jelenlegi helyzetről a papot.
- Egy kísérleti alanyból fakad ez a mérhetetlen gyűlölet? Mégis mi volt a kísérlet célja? – teszi fel a kérdést a pap, majd miután megfelelő választ kap, a benn lévő alanyról teszi fel kérdését.
- Milyen mellékhatások következtek be? – ezután nem tesz fel több kérdést. Az ajtóból érzi az alak erejét, annak gonoszságát, ő mégis belép a terembe. Teste minden pontjában szétoszlatja föld elemű chakraját, hogy képes legyen bármikor újjánöveszteni egy esetleges sérülést. Ez a hely az övé.
- Légy üdvözölve az Új birodalom kastélyában. Részese lehetsz egy átalakulásnak, melyben a hozzád hasonló teremtmények, korcsok mind elpusztulnak, s helyettük valami új, valami erősebb születik. Az időd lejárt szörnyeteg. – jobb kezébe ekkor egy hossz, fekete fém rudat idéz a csuklóján lévő pecsétből. Terve igen egyszerű, a mellkasát célozza a szörnynek. A lehető leghamarabb az ágyba akarja szegezni a dárdával, majd puszta kezével nyakon ragadva kitépi a gigáját. Ha ez nem sikerül, akkor fenntartva védelmét, a fegyverrel próbálja megsebezni a lényt, ogy aztán kezével felülkerekedve rajta törhesse szét a fejét a földön.
- Ez itt az én börtönöm. Ez itt az én birodalmam. – kiáltja, hangja mégis feldobott, vidám volt. Nevetett. Élvezte a szörny eltiprását, bárhogy is alakult a mérkőzésük. Élvezte. Kívánta.

A szörnyeteget a lehető leghamarabb ki akarta végezni. Majd a következő az az orvos, kinek hibájából elszabadult a szörnyeteg. Az, hogy harcuk miként fog zajlani, nem lehet tudni, egy biztos, az éles pengével és a védelemmel Itanashi mindvégig a közelében marad a szörnynek.

Inuzuka Tsume Kedd Szept. 09 2014, 21:59

Ébredés - Itanashi kalandja

A klónok,s a hű emberek a közeledben mind jelezték, hogy megértették utaításaid. EGy pillanatra megálltak így a káoszban, csak hogy aztán még vadabbul vessék magukat a forgatagba.
Te azonban már nem láttad, hogy neked hagyják-e az utolsó csapást. Más dolgod volt akkor, s más dolgod van most, ott állva a pusztítás őrült arca előtt.
-Belőle Uram-az egyik fehér köpenyes közelebb húzódott. Neki csak két szeme volt, de azt vagy harminc ceni lencsesor mögé rejtette. Bőre hasonlóan lilás hullaszínű, mint a kalauzodnak, és peckek, szögek, tűk meredtek elő a testéből, mintha azok tartanák őt össze.
-Ez a gyűlölet mind az alanyból fakad.-színtelen, szenvtelen, tárgyilagos. Ez volt ő, ez a szerzet.
-Egy meglehetősen sajátságos chakra típust tanulmányozunk. Ő az utolsó alany. -ez alatt az eddigi kísérőd vázlatos, alig-érthető feljegyzéseket hoz eléd, majd felhangzik a kjattogó hangja.
-Ő az utolsó, akit életben tudtunk tartani.-nem vesződik azzal, hogy a hogyant magyarázza, inkább a kérdéseidre tér át.
-Az alanyban bekövetkezett leggyakoribb mellékhatások a következők: őrület, gyilkolási vágy, öngyilkossági hajlam, hasadt személyiség, dührohamok, epilepszia, rövid élethossz. Úgy tűnik az emberi test és elme általában véve nem alkalmas arra, hogy sokáig elviselje ezt a fajta chakra típust. Ez az alany öt éve, hét hónapja és két napja lett a kísérletbe vonva. Nagyjából két hónapja szokatlan aktivitást kezdtünk észlelni, de mást nem észleltünk. -zárta a rövid összefoglalást. És várta az újabb kérdéseket.
Ahogy belépsz a terembe, elér az a pusztító, sötét aura, ami az alakból árad. Jó döntés volt a föld elemmel elárasztani önmagad, hiszen az aura az első pillanattól kezdve ostromol, szinte éget. Ahogy benne jársz, érzed, ahogy neked feszül, és kisebb-nagyobb darabokat mar le rólad. Nem a Kenshiro-k módszerével, hanem a puszta, elemi gyilkos szándékkal. Így aztán a képességed, mellyel regenerálod magad, folyamatosan működik, és folyamatosan emészti a chakrádat. Ahogy haladsz, csöveket fedezel fel, melyben lomhán úszik valami folyadék. E csövek központja pedig ez az alak.
Odalépsz hozzá. Ha nem ismernéd az alkalmazott technikádat, már bizonyára nem élnél. Színtiszta őrületet látsz a szemében.
Szólsz hozzá. Beszélni is fáj. Tömény, gyilkos chakra árad lefelé a torkodon. Ez a hely nem a nagy szónoklatok helye.
Megidézed a fegyvert, és az belevágódik. Ahelyett azonban, hogy odaszögezné, a teremtmény erre előrébb húzódik. Nem érdekli, hogy felnyársalódik, közelebb akar kerülni hozzád. Gyorsabban, minthogy a kezed elérné, az ő keze a tiédre kulcsolódik. Fecskendők csörömpölnek. A mozdulat végképp kirántotta a már meglazultakat a testéből, így már jóval kevesebb anyag tompítja el.
A kötésekkel burkolt arca egészen közel vana tiédhez.
-Elkéstéél-őrült suttogás.
-Kagaishaken - hegyes, éhes nyúlványok válnak le az aurából, hogy átdöfve szegezzenek mostani helyedre, miközben érzed, hogy a kézben, mely a kezed fogja, újra koncentrálódik a chakra.

**Itanashi** Szer. Szept. 10 2014, 23:28

A pap válaszokat várt. Miféle kísérlet képes kiváltani ilyen mértékű gyűlöletet, milyet talán a pap sem érzett eddig? Miféle szenvedést és kínt élhetett át a különböző szerek és kísérletek alatt? Bármi is folyt eddig a börtön alatt, amint lezárult a lázadás, részletes beszámolót kér az eddigi összes projectről, és azok eredményeiről. Tudni akar minden egyes lejegyzésről, a sikeres és sikertelen próbálkozásokról, valamint az orvosokról és kutatókról, azok létszáma és rangjáról. Ezen kérvényeit a hozzá legközelebb álló orvosnak elmondja, majd szigorú tekintettel és egy fejbólintással útjára is indítja. Mire végez a benn lévő személlyel, az asztalán legyen minden. Majd hátrébb tolva mindenkit belépett a terembe. A szörny ott állt előtte. Dühös volt.
Itanashit lenyűgözte a látvány. A sötét aura, amely körbevette, a gonoszság felhője szállt rá.
- Ez az erő… - lépett közelebb, csodálva a látottakat. teste szinte égni kezdett. A szikla teste folyamatosan sérült, egyfajta körforgás alakult ki a lehulló homok és a helyére épülő kövek között. Tudta, sokáig nem húzhatja az időt, hisz chakrakészlete igen nagy, mégis folyamatos használatnak van kitéve.
- Csodálatos. Aura, amely sebez. Düh, amely pajzsként véd. Harag, amely savként marja szét ellenfeleit. Erő, melyet csupán egy Isten képes használni. Erő, melyre csupán egy Istennek van joga. Erő, mely Istenné teszi a kiválasztottak. Erő, amely eltörli az emberiséget a földről.
Itanashi pupillái kitágultak, egyre hangosabban beszélt. Gondolatai zavarossá váltak, elméje egyre inkább sötétségbe burkolózott. Léptei egyre közelebb vitték őt a szörnyhöz.
- Pusztulj, szörnyeteg – szólt, majd ledöfte. Ám ahelyett, hogy a lény meghalt volna, még mélyebbre húzta magában a pengét, miközben ráfogott a fegyvert tartó kézre. Az aurából éles, kardszerű pengék jelentek meg, melyek a fiút vették célba. Kezét fogva tartják, így menekülni nem igazán tud. Nem is tervezett azonban távol kerülni az erőtől. Akarta. Kívánta.
A pengék áthatolhatnak a pap testén, azonban a Doton: Kawariminek hála a sebeket képes lesz begyógyítani, még ha lassabb is az ismeretlen támadástól. Azonban ő maga sem aprózza el a dolgokat. Lefogni az alanyt értelmetlen energiapazarlás, az aurájának köszönhetően nem a testével harcol. Azonnali kivégzés szükséges. De hogyan?
- Az erőd. Add nekem. Add nekem az Erőd. – hangja ekkor már rémisztően fenyegető, mégis boldogság hallatszik ki belőle. Mint aki megőrült. Kiáltozik.
- Add nekem! ADD NEKEM! – szabad kezét felemeli, ujjai elsötétülnek, bőre szinte elfeketedik. A Kootetsu Karada nevű technika segítségével keze oly erős és keménnyé változik, hogy képes a nagyobb falakat, és kapukat is átütni. Most azonban egyetlen célja az előtte álló férfi mellkasa. Ujjait mereven szegezi előre, egymásnak szorítva, majd ütést mér a lény mellkasának bal felére. Ha az ujjak áthatolnak a bőrön és csonton, megragadja a szörny szívét, és kitépi a testéből, a magasba emelve, afféle győzelmi trófeaként. Ha a szörny mégsem halna bele, legalább a kezét képes lehet kimenekíteni a szorításból.
Fejében a hang eközben halkan, fülében suttog. Szavai még jobban szítják a Pap haragját. Szinte már nevet, miközben kezével próbál áthatolni a bordákon, lehetőleg eltörve azokat.
- Öld meg!
- Az erőd.
- Öld meg!
- Elveszem az erőd.
- Öld meg!
- ENGEM ILLET!
Amennyiben a lény tovább él, a pap újabb csapást mér, ezúttal a nyakat célozza, majd miután megragadta, megpróbálja kitépni a gigáját, a nyelőcsövet, amit elér. Puszta kezével töri át a szörny testét, hogy aztán megragadva egy-egy fontosabb szervét kitépje, ezzel hatástalanítsa a lényt. Teste ellenáll az ismeretlen aurának, egy ideig, épp ezért koncentrál a létfontosságú szervekre.
- Az enyém! AZ ENYÉÉÉÉM! – kiáltozik örömében, mikor véres kezében ott tartja a legyőzött szívét /vagy amit képes volt kiszedni/. Kezét leengedi, majd ledobja a test mellé. Az ajtó felé veszi az útját. Szemei vérvörösek, égnek a vértől, a gyilkolás vágytól. Ölni akar. Még többet. Több vér kell számára. Mély lélegzete magasra nyomja mellkasát.
- Hol vannak a papírok? – teszi fel a kérdést. Amennyiben válasza nem kielégítő, a felelő orvos nyakát megragadva megfojtja.

- Takarítsák el innen, meg a másikat is.
Itanashi kimegy a kutató részlegről, tudja, ha ott marad, hamarosan az összes orvos a porban fog feküdni, saját vérében fuldokolva. Útja egyenesen az udvarra vezeti, ahol remélhetőleg a klónok és az őrség sikeresen összegyűjtötte a fellázadt rabokat. Hogy milyen sorsot szán nekik? Ez csak akkor derül ki, ha sikeresen legyőzte a laborban elszabadult alanyt. Egy biztos. A pap vérre éhes. Rég érezte ennyire erősnek a vér hiányát. Rég érezte ennyire hiányát az ölésnek. talán még sohasem. Bármi is volt az az aura, megfertőzte ismét a pap elméjét. Vérben forgó szemei vérpatakot akar látni.

Inuzuka Tsume Vas. Szept. 14 2014, 20:00

Ébredés - Itanashi kalandja

Rákiáltassz. Az erejét kívánod, a sötét chakrájának valamennyi apró morztsáját. Még közelebb húzódik. Az arcodba röhög. Az általa létrehozott nyúlványok mozognak benned. Lyuggatnak, metélnek, hogy darabokra szedjenek.
-Add nekem te az életed! Aztán nekem adja majd mindenki más is! - egyre erőteljesebben érezhető őrület és bizonyosság vegyes keveréke tombol benne. A te őrületed és hited egymást táplálja, az ő őrületének pedig csak a gyűlölet és bosszúvágy a támasza. Rettenetes mennyiségű chakrát halmozott fel a kezében. Egy pillanatra, miközben a szabad kezed elfeketedik, elereszt, majd azon melegében szikrázó gömböt hoz létre a tenyerében.
-És ezzel.. szabad leszek! - Sandā Appu technikáját épp akkor csapja a testedbe, mikor áttöröd a mellkasát. Roppan. Törik.
Felszisszen az elektromosság. És fájdalmasan rohan végig rajtad, összerántva izmaid, s tested minden porcikáját.
Egyúttal teljesen tudatába kerültél a kinn tomboló viharnak.
Az elektromos kisülés, mely szinte robbanássá fokozódott, ahogy beléd csapódott, hátra dob. Elzuhansz. Érzed magad körül a levegőben az elektromosságot. És hallod tovább szisszenni. A testeden át rátalált a teremben végigfutó vezetékekre, s azokon keresztül, ha meggyengülve is, de inmár kontrolálatlanul tovasuhan. Az első támadást így hát egy újabb, nem várt romboló hatás követi, újra végigcsapva a testeden.
Kisüléseket hallasz még valahonnan távolról. Vagy a te füled képtelen rendesen hallani.. Orvosok üvöltenek fel. Halványan füst szagát érzed. Gyengeséged tompít. De az elméd, ha lomhán is, jár.
Rendkívül közel voltatok, így valószínűleg ő sem úszta meg teljesen épen.
Ő áll. Az asztalnak szíjazva. Teste azonban megrogyott. Mellkasán lyuk ásít. Nem tépted ki a szívét, de a fekete vér folyamatosan, lustán bugyog elő a sebből. A bordakosarat félig áttörted. Testén félreérthetetlen jeleit látod az elektromosság pusztításának is. Több helyen megfeketedett. Már nem lélekzik, és a sötétség, az élő eleven gyűlölet eltűnt.
Odakinn az orvosok vad őrületben rohangálnak. Az előtér ég. Egy kisülés belobbanthatott valamit. Megpróbálják oltani, és főleg az utasításaidra idehozott iratanyagot menteni, de már látható, hogy sok kísérleti anyag menthetetlenül elenyészett. Idelenn már nem sok keresnivalód van...
Egy köpenyes, az a szörnyeteg, aki ide hozott, föléd hajol, majd megragad. Meglepő ereje van vézna, nehézkes testének. Elindul veled kifelé. Közben látod, hogy a tűz vadul tombol, lassan visszaszorítva a kutatókat.

//Kalandod itt véget ért.
Nem a lapozgatós könyvekből imert módon, hanem csupán ezt az epizódot tekintve.
A kalandban végre találkoztál a sötét chakrával, de élményeid és tanulásod során vedd figyelembe, hogy a kutatásokhoz kapcsoló anyagok nagyrésze megsemmisült. Lesz honnan elindulnod, össze fogsz tudni rakni töredékeket, a kutatók is tudnak valamelyest segíteni, de nagyfokú önállóságra és kreativitásra továbbra is szüksége lesz Itanashinak, ha erre az útra lép.

Köszönöm a játékodat, elég szűkreszabott időnk volt, és szívesen meséltem volna még a lázadás jeleneteit, mégis megítélek neked 25 ch-t. //

**Itanashi** Vas. Szept. 14 2014, 21:04

A pap keze gyors volt, azonban a férfi sem tétlenkedett. Egyszerre következett be a végső csapás mindkét féltől. Itanashi érezte ujjai között a meleg vért, ahogy végigcsurog köztük, rá a tenyerére, hallotta a csontok törését, majd minden elsötétült. Fekve kelt fel, feje zsibbadt, teste remegett. Erős és végzetes támadást kapott, ha nincs a védelme, talán már nem lenne az élők között. Azonban túlélte, majd hunyorgó szemein keresztül meglátta az álló férfit. Teste még mindig szíjakkal volt átfogva.
~Lehetetlen~ gondolta magában a fiú, majd csak ezután vette észre, a férfi mellkasa felszakadt, a vér kisebb patakot alakított ki a férfi alatt. Feje a föld felé bámult, szemei valószínűleg élettelenül kutatják a talajt. A pap felkelt. Nem érezte a gonoszságot a teremben. Nem érezte a szinte kézzel fogható dühöt. Nem érezte többé a férfit.
A teremben eközben füst szag kezdett végigterjedni, a szag mellé hamarosan lángok is csatlakoztak. Itanashit egyik hű társa segítette ki a teremből, az, aki a lázadás kirohanásakor is az ajtajában állt, jelentést téve az eseményekről.
- Oltsák el a tüzet. A lehető legtöbb dokumentumot mentsék meg. Parancs - adta ki az újabb utasítást, majd saját lábára állva, lassú tempóban sétált fel a lépcsőn. Miután kiért a titkos ajtón, lezárta azt, hogy a titkos terem továbbra is titkos maradhasson.
- Most pedig... - mormolta orra alatt halkan. Az udvar fele vette az irányt. Hosszú folyosón sétált végig, melynek végén egy hatalmas ajtó állt. Az ajtó nyitva állt, a beszűrődő napfény pedig megvakította néhány másodpercre a papot. Szeme a lenti környezet után nehezen szokott vissza még a természetes fényhez.

Az udvaron néhány tucatnyi rab volt összeterelve, sokuk a földön feküdtek, fájó végtagjaikat és testüket fogva próbáltak ellenkezni a további fenyítésekkel szemben. A klónok és a börtöni őrség jó szolgálatot tett, kevesen voltak, akik állva maradtak. Még kevesebben, akik egyenes háttal várták a papot.
Itanashi hátrakulcsolt kézzel közelítette meg a tömeget. A rabokat egy sorba állította, majd segédjével lassan sétálni kezdett előttük. Remegő szájúak, semmirevaló életüket félő arcok tekintettek rájuk vissza.
- Ő volt az első rab, aki kiszabadult a cellájából. Azonban nem gondolja uram, hogy az imént tapasztaltak alapján... - kezdett bele a segéd, azonban Itanashi tekintete elég volt, hogy félbeszakíthassa mondandójában.
- A lázadás az lázadás. Megrongálták az intézményt, harcba keveredtek a testőrséggel. Cselekedetük bűn. Vétkeztek. Ki pedig ily ocsmány dologra vetemedik, az az életével fizet. - megállt a férfi előtt.
- Lépj elő. - parancsolta. A férfi ellenkezett, ám a hirtelen mögötte lévő két klón előre lökte, majd kezeit lefogva a földre térdeltették. - Bűnödért életeddel fizetsz. Most megtisztítom lelked, hogy a Túlvilágon ne keljen szörnyű életedért felelned. - ekkor a két klón egy gyors mozdulattal kitörte a férfi két karját. A rab felüvöltött a fájdalomtól. - Most pedig, elhagyhatod a Hozukijo-t. - azzal a fiú elfordult, és lassú léptekkel folytatta az elemzést.
A két klón megragadta a férfit, majd hárman kezdtek el sétálni a nagy udvaron keresztül a védőmezőig. A férfi ekkor kezdett el ellenkezni.
- Ne. Ne. Kérem ne. Ne. NEEEE - kiáltott, ahogy a két hasonmás átsétált a védőburkon. A klónok sértetlenül jutottak át a falon, elvégre a pap chakrajának teremtményei, nem úgy, mint a férfi, kinek testéből nem maradt ás, csak hamu. teste azonnal megsemmisült, ahogy a két klón átvezette őt.
- Nem tűröm el a lázadást, nem tűröm el az ellenkezést. Amíg a falak között tartózkodnak, az én szabályaim szerint játszunk. Akinek ellenvetése van, az szintén távozni fog a börtönből. - tekint körbe, miután leszögezi végleg a rabok helyzetét. - Most pedig mindenkit a cellájába. A mai vacsoraadag megvonva. - fejezi be, majd hátat fordít a bagázsnak, és irodája felé veszi az irányt.
- Azt nem teheted. Te zsarnok - kiáltozik valaki mögüle. A pap megállt. Mélyet lélegzett, majd megfordult. A két hasonmás már elő is állították a férfit, majd karját fogták meg.
- Hagyjátok. Úgy tűnik, számára nem volt elég az imént látott események, hogy jobb belátásra bírják. - A férfi kiegyenesedett, ám a pap egy pillanat alatt előtte termett, majd nyakon ragadva a magasba emelte őt. Erős karján megfeszültek az erek.
- Szóval, azt mondod, nem vonhatom meg az élelmet? - hangja megváltozott. Mélyebb lett, rémisztőbb, mégis teljes higgadtságot tükrözött. A férfi felszisszent. Bőrén halvány égési nyomok jelentek meg. Izzott a levegő a pap körül. Mi lehet ez? A férfi egyre hangosabban szenvedett, mígnem bocsánatért esedezett. Itanashi nem értette a helyzetet. Eleresztette a férfit, aki a földre esett. Nyakát mintha tűzben tartották volna, a pap ujjai beleégtek bőrébe. De mégis hogyan? Majd megvilágosodott.
A férfi ott térdelt a porban, nyakát szorítva próbálta enyhíteni a fájdalmat. Itanashi mosolygott. Szemei ismét vérvörössé változtak, ördögi és sejtelmes mosoly volt ez, ami a férfira nézve semmiképp sem jelentett jót. A pap felemelte kezét, majd a férfi homlokát ragadta meg. Sziszegett a bőre.
- ÁÁÁHHH - kiáltozott. Itanashi nevetni kezdett, élvezte. Eleresztette a férfit, majd egyetlen csapással a földbe döngölte a fejét, szétloccsantva az agyát a betonon.
- Mindenki a cellájába.

**Kenshiro Karu** Hétf. Szept. 15 2014, 12:30

Alig egy hete fejeztem be a tanulást Kazuyával és mivel úgy éreztem, hogy itt az idő végre kimozdulni, ezért hozukijo felé vettem az irányt. A dolgok nem fognak megoldódni maguktól és én sem ülhetek ölbe tett kézzel. Kazuyának igaza volt, szükségem lesz segítségre, ráadásul azoknak a segítségére lesz szükségem akik eddig is mindig ott voltak ha problémám volt. Kazuya biztosított róla, hogy ő is velünk fog tartani így kezdett egy fajta terv összeállni a fejemben. Miután Mirubi nálam járt megbíztam azzal, járjon utána a Nibi tartózkodási helyének. Ez több napja volt így remélem, hogy azóta sikerült már megszereznie az értékes információkat. Biztosra veszem, hogy ő is csatlakozni fog a csapatomhoz. Így már csak egy emberre van szükségem. Egy kegyetlen gyilkológépre aki nem kérdez hanem egyszerűen csak elvégzi a feladatot. Egy ilyen embert ismerek aki a segítségemre lehet ebben az öngyilkos akcióban őt pedig Itanashinak hívják. A fiatal jashinista pap jelenleg a Hozukijo börtön megbízott vezetője legfrissebb értesüléseim szerint. Ő még semmit sem tud a történtekről, de még nem tudom, hogy beavassam-e. A veszteségemet lehet, hogy nem kéne mindenki orrára kötni. A klánon belül megkértem mindenkit, hogy hallgassanak róla és a fiataloknak se mondják el. Remélhetőleg sikerült mindenkinek lakatot tenni a szájára.
Pontosan jól ismertem a Hozukijoba vezető utat. Egyszer már teljesítettem itt küldetést, de annak csúnya vége lett. Zombikkal kellett megküzdenem és tettem egy komolyabb kárt is a börtön egyik épülettömbjében. Akkor voltam itt utoljára. Most azonban semmi kémkedési szándékom nincs, mi több kíváncsi vagyok, hogy Ita miként alakította át az intézményt. Őt ismerve kegyetlen lehet a bánásmód, de nem is gond ez a csőcselék aki idáig jut meg is érdemli a lassú halált.
Megközelítettem börtön komplexumot, de valami nem volt rendben. Mintha új épületeket látnék a börtön körül és közöttük egy fura erőtér szerűség. Valami chakra pajzs lehet, vagy valami pecsét technika talán? Konyítok a pecsétekhez, de ilyet még sosem láttam. Itanashi barátom most aztán jól kitettél magadért. Nem kockáztattam meg, hogy megpróbáljak áthatolni ezen a védelmen, valószínűleg lehetetlen lenne, így csak megközelítettem a chakra falat és közben reménykedtem, hogy Ita már tudja, hogy itt járok!

Ajánlott tartalom