Re: Hōzukijō - kezdetek

**Itanashi** Hétf. Szept. 15 2014, 20:44

Itanashi irodájában ült, egy mappát tartott kezében, olvasott. A titkos teremben történt kísérletek eddig összeírt eredményeit tanulmányozza.
- Ki ez? - csapja le a mappát, mikor testébe egy különös érzés futott végig. Valaki a börtön közelébe érkezett. érezte. A testébe épített rudak segítségével megérezte a falon kívül álló személyt. Lesietett a lépcsőn, majd kiérve az udvaron eltűnt a föld alá. A föld alatt közelítette meg az ismeretlent.
Egyre csak erősödött benne az érzés, egy hozzá közel egy szinten álló személy érkezett.
A pap Karu mögött jött elő a föld alól, kezeit hátul összefogva, csuklyáját arcába húzva.
- Miben segíthetek, barátom? - köszönti váratlanul az előtte álló shinobit. Nem várja meg a választ, közelebb lép. Ismeri Karu-, tudja, nem jön soha baráti beszélgetésekre, valami tervezett ismét, tervében pedig nagy valószínűséggel a papra is szüksége lesz. - Menjünk be. - nyújtja ki kezét a börtön felé mutatva, majd pecséteket formál, és Karu mellkasára nyomja. A mellkasán egy pecsét jeleik meg, mely fényesen világít. Belépés, ezt jelenti a pecsétre írt szöveg.
- Csak így lehet átjutni a falon. Fáradj beljebb.
Itanashi régi társa mellé sétál, majd együtt átlépve a védelmi falat megindulnak a Nagy udvaron. Csendes, kihalt a börtön. Az elmúlt napok eseményei kellően megfagyasztották a hangulatot, a benn lévők nagy része inkább csendben éli életét, ahelyett, hogy lázadással és felkeléssel vigyék vásárra a bőrüket. Jó lecke volt mindenki számára az elmúlt nap.
A pap az irodába vezeti Karut, majd leülteti az asztalhoz, amelyen még mindig ott hever a kísérlet dokumentuma. Itanashi helyet foglal nagy székében, majd elforogva az ablak elől figyelemmel kíséri Karu beszámolóját.
- Hallgatlak, barátom.
Nem vág szavába, végighallgatja őt, elemezve mindent, amit hall. Bármiért is jött a Kenshirok vezetője, biztos életbevágóan fontos, ha már otthonában kereste fel a papot. Még soha senki sem jött a börtönhöz, hogy beszélhessen a fiúval. Igaz, nincs sok ember, akivel szóba is állna.
- Miért jöttél el hozzám?

**Kenshiro Karu** Kedd Szept. 16 2014, 11:15

Itanashi nem hezitált sokat... Szinte azonnal egy pecsétet nyomott a mellkasomra, amitől egy kicsit megijedtem, de aztán elmagyarázta, hogy ez kell ahhoz, hogy átléphessek a falon. Ezek szerint ez egyfajta pecsét technika. Biztos valami gátló fajta lehet. Bele se merek gondolni, hogy mi történhet azokkal akik átlépnek a falon. A pap gyors feltűnése egy pillanatra arra engedett következtetni, hogy már várt rám. Talán Kazuya megelőzött? Aztán a kérdése, hogy miben segíthet gyökeresen megváltoztatott mindent. Tudtam, hogy kell valaki, valaki aki segíthet nekem és aki bármikor elérhető nem úgy mint Kazuya. Végül is Ita itt van a fű országában, nála akár el is bújhatok itt a börtönben. Tökéletes hely lehet amíg megtanulom hogy kell feloldani a pecsétet amit attól a féregtől kaptam.
- Testvérem egy nagyon komoly problémával nézek most szembe, de jobb szeretném ha ezt négy fal között a kíváncsi fülektől távol tudnánk megbeszélni.
A börtön üres volt a levegőben pedig mintha megfagyott volna valami. Ezen kívül éreztem valami sötétséget. Az egész hely mintha sugározta volna a gonoszságot. Egy darabig töprengtem rajta, hogy hol éreztem ilyesmit és akkor rájöttem. Mirubi közelében éreztem ezt a fajta a sötétséget, de nála sokkal koncentráltabban. Vajon Ita is ennek a rettenthetetlen erőnek a felébresztésén fáradozik? Az biztos, ha így van akkor jó úton halad felé. Erről azonban még nem akartam beszélni neki.
Amikor beértünk a szobába az ifjú Djuka hellyel kínált, majd ő is helyet foglalt és kíváncsian meredt rám. A gyomrom egy pillanatra görcsbe ugrott mintha undorodnék magamtól, a szavaktól amiket ki fogok mondani, de muszáj megtennem. Kell valaki, aki tud később segíteni. Sokkal inkább van szükségem szövetségesekre mint riválisokra most.
- Nos az elején kezdem. Volt nem is olyan régen egy kalandom ahol egy csapatot próbáltam megvédeni itt a fű országában Kirigakurei kémek elől. Ez a csapat egy tekercset próbált eljuttatni konohába mely szerint a víz bijuukat készül bevetni konoha ellen a közeli jövőben. Amíg ezt a csapatot védelmeztem elszenvedtem egy súlyos lábsérülést és így nem nagyon tudtam járni. Sajnos a második találkozás alkalmával össze akadtam Aoval a mizukage személyes testőrével. Ao egy nagyon tapasztalt és kegyetlen shinobi. Tagja volt a rettegett kirigakurei Onininek is. AZ ő feladatuk volt évtizedekkel ezelőtt, hogy felkutassák és kiiktassák Kirigakuréban a kekkei genkaial rendelkező személyeket. Egy ilyen mészárlásnak lett áldozata a klánom kicsivel a születésem után.
Vettem egy nagyobb levegőt a komolyabb rész előtt mert elérkeztünk a történetben a számomra legfájóbb ponthoz.
- Annak idején kirigakure megalkotott egy titkos pecsét technikát amellyel megbélyegezték és ártalmatlanították a vérvonal képességgel rendelkezőket. Ao ismerte ezt a technikát ez már biztos.
Ekkor levettem a hosszú vörös kabátomat és a chuunin mellényt majd megmutattam Itának a pecsét helyét.
- Alkalmazták rajtam ezt a technikát azok a szemetek és azóta nem tudom használni a savat. Kazuyával éjszakákon keresztül próbáltuk eltávolítani a pecsétet, de még ő sem tudta eltávolítani. Életem egyik legfájóbb emléke marad...
Itt vettem egy nagy levegőt majd odasétáltam az ablakhoz és úgy folytattam.
- Na most, amikor találkoztam ezzel a csapattal akkor láttam köztük egy olyan lányt akinek lakott egy másik lélek, egy parazita a testében. Ez a parazita saját chakrával rendelkezik és nagyon gyorsan meggyógyítja a gazdatestet. Úgy hívják őket, hogy exlawok. Ezen felbátorodva tovább gondoltam az ötletet és úgy döntöttem, hogy egy kisebb csapattal elindulok és befogom a Nibit a kétfarkú bijuut. Vállalom annak a kockázatát, hogy belém pecsételjék és azt remélem, hogy a szörny majd meggyógyít. Ez egy nagyon veszélyes vállalkozás. Nagy eséllyel már a pecsételés alkalmával meghalok. Viszont ha sikerrel járok akkor sikerülhet vissza szereznem az erőmet és jinchuurikivé válok. Ez egy nagyon veszélyes terv éppen ezért jöttem hozzád. Egy héttel ezelőtt felbukkant nálam Mirubi és mondhatni felajánlotta a segítségét. Így őt most elküldtem, hogy kutassa fel a Nibi tartózkodási helyét. Kazuya biztosított róla, hogy velem tart ebben az akcióban. Biztosra veszem, hogy Mirubi is ki szeretné majd venni a részét. Szeretnék segítséget kérni tőled barátom. Veheted ezt szívességnek is ha úgy jobb, de nélküled biztosra veszem, hogy nem járhatok sikerrel. A doton jártasságodnak nagy hasznát vehetnénk...

**Itanashi** Szer. Szept. 17 2014, 23:21

A pap figyelemmel hallgatta végig társának keserves történetét. Megfosztották családjának örökségétől? Az ifjú megdöbbent. Nem is gondolta volna, hogy létezik olyan technika, amely képes elvágni valakit a vérétől. Egy vele született adottságtól. Ki képes ilyenre?
~A Mizukage testőre? Ilyen erős lenne a Víz országa? Vadásszák a Kekkei Genkait? ~ Talán ez az ország megfelelő lenne, hogy ellenfelet találjon magának a pap. Talán meglátogatja őket majd. Azonban egy másik, most fontosabb kérdést kell eldöntenie.
Karu egy igen komoly és rizikós, mégis érdekesnek hangzó ötlettel állt elő. Sebeinek begyógyításáért egy Bijuut akar befogni, mielőtt a Víz fogná össze. Egy démont akar elkapni és magába zárni. Ez nem kis feladat. Itanashi tudása nem terjed ki a Bijuukra, csupán annyit tud, mint minden átlagos ember, akinek felteszik ezt a kérdést. Óriási démonok, összesen 9. Rikudou sennin alkotta meg őket, mikor legyőzte a 10 farkú Juubit.
- Hm. – kezdte. kezeit hátul átkulcsolva, az ablak előtt állt és csak nézett ki. A felhőket figyelte. – Szóval a terved, hogy elkapj egy démont? És mégis hogyan tervezted? Mégis mit lehet tudni erről a lényről? – hangja bizonytalan volt, nem magában, a fiú vállalkozása miatt. Nem hitte, hogy Karu minden kérdésére kielégítő választ adhat. Ám nem várta meg.
- Karu, őszinte leszek hozzád. Figyeltelek, mikor mellettem voltál a Fronton. Erős harcos vagy, de meggondolatlan. Túl hamar cselekszel. Nem tervezel előre. Ebből adódott a sérülésed is. Elvették tőled azt, ami a neved volt, elvették a véred, elszakítottak családodtól. Megfosztottak az ütőkártyádtól. Te mégis most tervezel elfogni egy Bijuut. Egy igen képzett és tapasztalt csapatra van szükséged… - szünetelt kicsit, hogy a mögötte ülő férfi át tudja gondolni mindezt. talán belátja, hogy valóban szükséges egy kis idő. Ha azonban a férfi úgy gondolja, dühe elég ahhoz, hogy megbirkózzon a feladattal, ebben az esetben a pap s tudja, megváltoztatni a véleményét. Hisz olyan mint ő. ha elhatározza magát, nincs senki, aki megállítsa.
- Hogy gondoltad a démon befogását? – teszi fel az újabb kérdést. Reménykedik, hogy Karu fejében van egy ötlet, mely csiszolásra vár. Miután a férfi válaszolt erre a kérdésre, a pap átgondolja mindazt, amit eddig válaszként kapott, majd folytatja.

- Segítek neked, azonban…- hagyott újra némi levegővételnyi szünetet. – Nekem is van egy kérésem. Ha segítek neked és elfogjuk a démont, belőled pedig Jinjuurikit csinálunk, melynek erejével csak a leghatalmasabb Istenek tudnak majd szembeszállni. A kérésem pedig 100 emberi lélek. Szükségem van rájuk, mégpedig élőre. Segítek neked befogni,c serébe 100 embert kell elhoznod nekem ide, a Hozukijoba. – ekkor megfordul, és a férfira néz. Szemeiből sugárzik a határozottság, a kusgaakurei férfinak el kell döntenie, tudja e tartani a szavát, és képes lesz elhozni 100 lelket, ha a pap valóban segít elérni célját?

**Kenshiro Karu** Szomb. Szept. 20 2014, 12:59

Végig hallgattam Itanashi mondandóját és valóban láttam benne logikát. Az ifjú pap jól mérte fel a helyzetet, mert eddig valóban szinte csak a kekkei genkaiomat használtam ha gyorsan be akartam fejezni egy harcot. Nem nagyon volt ellenfelem így, viszont most ha úgy vesszük védtelen lennék? Hát korántsem vagyok az, de erről Itának egyenlőre nem kell tudnia. Amint végzett a mondandójával kezdtem remélni, hogy megúszom a dolgot és egy egyszerű szívességgel, de aztán jött a java. Azt kérte tőlem, hogy szállítsak le neki száz embert... Hogy miért azt nem sikerült elsőre kitalálnom, talán kísérletezni akar rajtuk egy új technikát, vagy csak egyszerűen fel akarja tölteni a börtöncellákat. Szerintem efelől nem kell aggódni a háború után lesz elég háborús bűnös akiket majd a nagy hatalmak, de leginkább konoha be akarnak majd dugni a Hozukijoba. Nekem azonban nem volt más választásom. Segítenem kell a papnak mert csak így tudom vissza szerezni azt ami vér szerint engem illet és ezért bármit megteszek...
- Hmmm, elég nagy árat kérsz, de azt hiszem segíthetek ebben. Száz lélek leszállítása, remélem ezt nem egyben kéred, de azt hiszem így a háborús időben ez könnyen megoldható.
Közben elmosolyodtam és figyeltem a pap reakcióját.
- A rólam mondott véleményed pedig részben igaz. Valóban elvesztettem egy olyan fegyveremet ami a csatákban felbecsülhetetlen értékkel bírt, viszont nem mutattam meg még neked sem mindent. Fogok tudni még újat mutatni neked barátom hidd el.
Az ablakból visszasétáltam az ajtóhoz és közben már azon gondolkoztam, hogy milyen taktikával intézhetnénk el a Nibit. Már meg is volt egy alap ötletem, de még nem volt teljesen kiforrva az ötlet.
- Nagy szükségem lesz rád barátom a Nibi ellen. Te leszel a kulcsfigurája ennek a küldetésnek. Doton tudásodnak nagy hasznát fogjuk venni.
A következő pár percben sikerült nagyjából közös nevezőre jutnunk Itanashival a taktika részt illetően. Abban mindketten megegyeztünk, hogy Kazuya maximum is csak végszükség esetében avatkozhat be, mert tartalékolnia kell a chakráját a pecsételésre. Miután megbeszéltük a haditervet úgy döntöttem, hogy nem szeretnék tovább itt maradni ezen a lehangoló helyen, de azért is távozom mert elég váratlanul törtem rá a jashinistára. Ki tudja milyen szertartásokat kellene most elvégeznie.
- Akkor én azt hiszem, hogy távozok. Nem tudom, hogy mikorra várható Mirubi az információval, de azt hiszem elég gyorsan dolgozik ahhoz, hogy maradj készenlétben barátom.
Itanashi kikísért a falon túlra majd eltűnt és én is hamar célkeresztbe vettem a birtokot.

/Ezzel akkor lezártnak tekinthetjük ezt játékot ha részedről is megfelel!/

Inuzuka Tsume Kedd Szept. 23 2014, 20:28

Kasseiken - Itanashi tanulása

Újra ott állsz, lenn a kiégett kísérleti teremben. Szinte látod még azt az eleven, élő sötétséget, ami a szerencsétlenből áradt, és kész volt elemészteni akármit. A régi vizsgálóban újra felállították a függőleges asztalokat, mlyek közül egy máris középen, előtted áll.
Melletted ott volt az a kattogó hangó, darabos, madárfejű tudós, aki először hozott ide.
-Uram, a kísérlet minden eleme a helyén van. - az asztalokhoz lázadók voltak kötözve. Olyanok, akik rászolgáltak haragodra. Hat-nyolc ember. Tökéletesek lesznek a célra, hogy megtanulj egy új technikát.
Amit kiválasztottál, az a Kasseiken // Chakra Feltámadás Kardja. A sötét chakra ismerete nélkül nem is vállalkozhattál volna erre, de a dolgod így sem könnyű. Ez az újfajta chakratípus nyersebb, talán kezelhetetlenebb is, mint a normál, feljegyzést pedig keveset találtál.
A melletted álló tudós kész újra elismételni, ami a megfigyeléseik megmaradt töredékeiben áll, ezúttal még szerencsés is a választásod, hiszen elsőkézből származó mgfigyelési tapasztalatait is megoszthatja veled, de a technika pontos mikéntjét mégis neked kell felfedezni.
Tudod, hogy mindkét kezed kell hozzá, és a lökéshullám megfelelő erejénekés roncsoló hatásának teszteléséhez állnak a rabok a teremben.

// Ennél a tanulásnál nagy szükség lesz a kreativitásodra.
Szabadon irányíthatod a tudóst, de légy arra figyelemmel, hogy ő nem tud mindent, és a jegyzetekből is kevés dolog derül ki. Egy tudós sem birtokolta a sötét chakrát, csak megfigyeléseikről írhattak, tehát a hatásokról, erőszintekről, amit el kell érned, illetve tipikus mozdulatokról. Ez a tudós igyekszik mindent pontosan és tökéletesen elmondani, amit tud.
Írhatsz röviden a sötét chakra hátteréről, elmélkedj alkalmazásának módjától e technika esetében, fogalmazz meg nehézségeket, hibalehetőségeket és lehetséges megoldásokat, de még ne írj se bukást, se sikert.
60 sort szeretnék legalább.//

**Itanashi** Szer. Szept. 24 2014, 00:41

Itanashi kikísérte vendégét a kapun. A kenshiro látogatása meglepte a fiút, tervei pedig egyszerűen felkavarták. A Világ egy démona ellen mennek harcba, erre nem volt felkészülve a pap.
Idő közben új erejével kapcsolatosan is kérdések ezrei cikáztak át a fején. A kutatólabor felé vette az irányt.
- Uram – hajtották fejüket az orvosok, akik mellett átsétált a pap. Nem viszonozta. Sohasem tette. Szemeiben égett az elszántság, és egy parányi félelem szikrája, így tudta, kit kell keresnie. A nem rég kiégett laborrészlegre sietett.
- Ishidorei*! – szólalt meg először a teremben, miután mindenki fejet hajtott neki. A pap kezei háta mögött voltak átkulcsolva, fehér haja vállára lógott, szemivel előre, az újrarendezett terembe nézett. Látta, ahogy a sötétség elpusztította a szoba egy részét, a falak és a tárgyak rongálódtak, sérültek. A tudós Itanahsi mellé állt, görbe hátának köszönhetően szinte kuporodva hajolt felé.
- Igen, uram?
- Látni akarom a jegyzeteket. Minden iratot, feljegyzést, mindent, amit kiderítettek ezzel a chakratípussal kapcsolatosan.
A pap tisztában volt azzal, hogy a chakra az emberi tulajdonságoktól változóan lehet gyógyító és pusztító. Vannak, kik saját chakrajukkal képesek emberek életét menteni, és vannak, kik száz és száz lelket képes kioltani puszta dühével. A pap közéjük akart tartozni, sőt, a legnagyobb akart lenni. Most, hogy birtokába került egy új képesség, egy lépcsőfokkal közelebb került végső céljához. Tudta, hogy ez az új erő képes a harcosnak olyan erőt adni, amelyről előtte soha sem álmodott. Puszta érintéssel képes gyilkolni a sejteket is akár, roncsolni mindent, amihez csak hozzáér.

- Uram, minden készen áll. – szólt Ishidorei a papnak. Átléptek egy szobába, ahol a függőleges ágyakon emberek „feküdtek”, kiszíjazva.
- A lázadás szervezői, uram – hajt fejet félő hangon Ishidorei, majd hátrébb lép. A pap megtekinti az előtte álló férfit. Megragadja állát, majd szemébe néz. Ujjaival erősen szorítja őt.
- Azt hittétek, képesek vagytok egy lázadással kitörni innen? A börtönből, ahonnan még sohasem szökött meg senki? Azt hitted, megszöksz előlem? – a levegő kavarogni kezdett a fiú körül. Ujjai alatt a bőr lassan sziszegni kezdett. Lassan kezdte magát beleégetni a kéz. – Azt hitted, elmenekülsz előlem? Hogy képes vagy elrejtőzni előlem? Isten választottja vagyok. Ti pedig azért vagytok itt, mert így lett elrendelve. Az ajándékom vagy. – ujjai már rég beleégtek a férfi arcába, aki csak most kezdett el megtörni, kiáltani. Nyakán az erek kitüremkedtek. A pap elengedte őt. Hangosan lihegett a férfi, ahogy feje ernyedve nézte a földet. Egy életre megtanulja, ki a házigazda, kinek otthonában él élete végéig. Az 5 lyuk emlékeztetni fogja.
- Uram – somfordált ismét a közelébe a kutató. – Van egy másik alany, kinél hasonló eredmények születtek, mint az S04-N11-es alanynál. Talán jbb lenne, ha megnézné.
- Figyeljék őket. ha még egyszer megszöknek, magukat belezem ki először, és csak utána őket. – fordult a pap, követve Ishidoreit eljutott egy újabb terembe, melyben egyetlen ágy volt, mégpedig a terem közepén. Az ágy körül egy átlátszó, 3 méteres átmérőjű henger van felállítva, mely a benn fekvő pácienst tartja attól vissza, hogy akadályozhassa a kutatásokat, melyeket…rajta végeznek. Az ágyban fekvő férfi keze és lába szíjakkal volt lefogva. Az ágy hátuljából csövek lógtak ki, feltehetően a végük a fekvő hátából lógnak ki. A férfi feszült, erei teljesen bedurrantak. Feszítette a szíjakat, de azok nem akarták megadni magukat. Nagy szenvedések árán aztán szinte feltépte a bal karján lévő szíjat annyira, hogy csuklójával egy félkört írhasson le. Nagy mennyiségű chakralöket csapódott neki a henger falának, néhol megmozgatta azt, de betörni nem tudta.
- A Y43-K06-os alany esetében a düh és az agresszió igen erős érzelmi kirohanást produkált, melynek eredményeként a sötét erőt arra használja fel, hogy energialöketet indítson. Kasseiken-nek hívja ezt a technikát. A hátában lévő csövek meggátolják, hogy teljes erejét bevethesse a védőburok ellen, igaz, az sem lenne elég, hogy kitörhessen.
- A maguk érdekében ajánlom. – a pap a rabot nézte – Engedjék el, le a szíjakat róla. Lássuk, mire képes. - A kutatók először nem értették a papot, mégis megtették, amit kért. A csövekben valamiféle színes anyag kezdett ömleni, melytől a férfi teljesen elgémberedett. Ekkor nyitották meg a henger bejáratát, és oldották le róla a szíjakat. A férfi a földre esett, mire felállt, már ismét a burok fogságában volt. Kitépte a hátából lógó csöveket.
- Kasseiken! – kiáltotta. Kezeit összecsapta, ekkor hatalmas mennyiségű chakra szabadítva fel próbálta áttörni a burkot. Újabb és újabb löketet küldött, mind hiába. A fal tartott. Itanashi alig pár méterre állt a buroktól, a tőle megszokott pozitúrában elemezte a helyzetet. Ő volt az egyetlen, ki a támadásokra nem rezzent meg, ahogy azt a mögötte álló orvosi csoport nagy része tette.
- Mi a neved? – kérdezte tőle a pap.
- Mit érdekel az téged? – felelte, majd újabb hullámra indította kezét.
- A falon túl, van családod? – erre a férfi nem válaszolt, csupán szemeivel a földre tekintett, szomorúság ült ki arcára, ezzel megadva a választ.
- Mit szólnál, ha azt mondom, egész hátralévő életed egy fele ekkora tömlöcben fogod leélni? Egy burokban, ahonnan nincs menekvés. Étel és ital nélkül. felkutatom minden családtagod és végzek mindegyikkel. Ami megmarad belőlük pedig elhozom neked és a burkod külsejére akasztom és hátralevő életed annak szenteled, hogy a cafatjaikat bámulod a nap minden órájában, minden percében, míg el nem jön az utolsó. – provokálta a pap. Tudta, a benn tartózkodók nagy részének van családja, kiktől vagy elválasztották, vagy ők maguk távolodtak el.
A férfi egyre dühösebb lett, szemei kifordultak, csupán a fehér rész látszott, ekkor összeütve kezeit indított egy utolsó hullámot. A burok repedni kezdett, ugyan be nem tört, mégis igen nagy mértékben károsult. A férfi összeesett.
- Azt mondták, a burok áttörhetetlen.
- Még soha sem mutatott ilyen erős rohamot, még sohasem ájult el. – mentegetőzött a kutató.
- Szedjék össze. A burkot pedig erősítsék meg.

A pap visszasétált, miközben a Y43-k06 alany aktáit olvasta. Megtalálta, amit keresett.
„Kasseiken // Chakra feltámadás kardja
Leírás:Az alany a chakraját felszabadítva képes erőteljes hullámokat indítani. A sötét chakrahullám Hatásai: Roncsoló, égető érzés, erőteljes nyomás. Az alany a hullám segítségével képes elemi erejű támadásokat hárítani.
Állapota: Instabil”
A pap letette a dossziét.
- Tehát a chakraval indítja a hullámokat, melyek a chakratípus hatására pusztítanak el mindent, ami az útjába kerül.
A pap nem oly rég tanult egy olyan technikát, mellyel képes az ismeretlen chakrat nagy mértékben felhalmozni, most azonban nem a démont akarja előhívni. A chakrat ebben az esetben kezeiben kell halmoznia, kiterjeszteni maga elé, majd együttesen kell egy mindent elsodró hullámot indítania.
Két tenyerét egymásra illesztette, így koncentrálta a chakrát. A pap szintjén ez a művelet nem okozott nagyobb fejtörést. Azonban, amivel már bajban volt, az a kieresztett chakra megtartása. Sajnos nem áll módjában még az ő szintjén sem az, hogy a chakrakészletét a levegőbe pazarolja anélkül, hogy célt ért volna. Ezt a problémát meg kell oldania, mégpedig a chakra testen kívüli magas fokú irányításával.
Miután a pap elegendő mennyiségű sötét chakrat koncentrált, megnyitotta tenketsupontjait, kinyújtotta kezét, majd kiáramoltatta a chakrat. Az erő érezhető volt a levegőben, gyilkos, pusztító erő volt ez. Suhintott egyet, mire egy kisebb löket, mintha egy szellő fújt volna át a területen, úgy haladt a chakra is előre. A pap hatalmas mennyiségű chakrat kezdett gyűjteni. Rájött, csak akkor tudja meg a technika valódi hatását, ha azt valódi személyek szenvedik el.
- Hozzák a 4 lázadót! – adta ki parancsba a laborban állomásozó őröknek, majd egy nagyobb terembe vitette őket, ahol láncokkal kötötték ki őket. Egyedül az nem volt köztük, kinek arcába a fiú belemélyesztette ujjait. Ő épp a börtönkomplexum legmagasabb termében ül, látva a szabad élet horizontját, arcán az emlékekkel, melyek sohasem engedik el őt innen.
A terembe kiláncolt emberekkel szemben állt a pap. Chakrat koncentrált.
- Kinek volt a terve a szökés? – teszi fel az első kérdését. Tervében a lázadás kirobbanásának információit akarta megszerezni, azonban az eset kellően feldühítette őt ahhoz, hogy az új képességet rajtuk tesztelhesse. Bármit is válaszolnak, megtörtént, és a pap soha sem felejti el.
- Hogyan törtek ki a cellákból? Ki támadott az őrökre? – csupa olyan kérdés, amelyre úgy is tudja, félelemből nem kap megfelelő választ.

- Ki az, aki azt hitte, elmenekülhet előlem? Dühöm elől? A tudást keresem most önökkel. A tudás hatalom. Ha megismerem az ismeretlent, hatalmasabb leszek, mint bárki más. Mert a hatalom erő. Az erő pedig az én szolgám… - fejezi be mondandóját, majd az eddig felgyülemlett chakrat kiereszti, mégpedig két kezének összecsapásával.

/Ishidorei*=Orvosszolga, az első kijátszott kutató, aki segíti a papot/

Inuzuka Tsume Szer. Szept. 24 2014, 22:34

//Úgy tűnik a szabadsággal nem csak élni tudsz, de valóban lenyűgöző írásokra vagy képes.
Ideje kicsit jobban a technika kivitelezésére koncentrálni, szeretnék még kérni tőled egy olyan írást, amiben Itanashi létrehozza a technikát, és kitapasztalja, mennyi erőt kell belevinnie a várt hatásért. Sorszámot nem kötök most ki, de Itához illő írást várok, ne maradjon ép tesztalany. //

**Itanashi** Csüt. Szept. 25 2014, 01:19

A rabok megkötözve feküdtek, miközben a pap ítéletet mondott felettük. A folyamatos kérdezgetéseknek azonban nem volt igazán köze az igazság kiderítéséhez, sokkal inkább magát dühítette fel a pap. Közelebb lépett az elsőhöz.
- Ha megismerem az ismeretlent, hatalmasabb leszek, mint bárki más. mert a hatalom erő. Az erő pedig az én szolgám – ekkor a pap csapást mért a férfi felé, pontosabban jobb kezével legyintett egy lefelé irányuló mozgással.
A férfi kiáltani kezdett. Bőre égni kezdett, próbált arcához kapni, ám a szíjak tartották. A pap közeledett. Letépte a fogva tartó szíjakat róla, majd a nyakánál fogva emelte fel a rabot.
- Most pedig te magad is megtapasztalhatod az erőt. – egyenesen a férfi szemébe nézett, ki talán még soha sem látott ennyi gyűlöletet és dühöt két zöld szempárban. Kezei között tartotta a férfi gigáját, majd elkezdődött az őrület. A kezén keresztül kieresztette a sötét chakrat, melynek hatására a férfi nyaka iszonyatos mennyiségben égni kezdett. Kiáltani képtelen volt, az ujjak átszakították a bőrét, majd megragadták a nyelőcsövét és kitépték a helyéről. A vér végigcsurgott kezén, vörösre festve bőrét és lila kabátjának ujját. Érezte, ahogy a meleg vér végigárad kezén, ettől még jobban elvesztette önuralmát. Pupillái kitágultak, nem volt magánál.
- Kifelé – parancsolta a kutatóknak. Majd a megmaradt rabok felé fordult.
- Árulásotok nem marad megtorlás nélkül. Eljött számotokra a bűnhődés órája.
Itanashi elengedte a megmaradt három rabot.
- Üdvözöllek titeket a pokolban. A Nagyúr kiszabta büntetésetek. Az ítélet pedig…halál. Az egyetlen mód a túléléshez, ha megöltök engem – fejezte be. A jobb szélső rab rontott neki egy, a kezébe kapott orvosi szikével. Itanashi kezét emelte, hogy megakassza a csapást, majd a másikkal gyomron vágta a férfit. Ekkor ért oda a második rab, kezében hasonló fegyverrel, a pap oldalról indított támadást. Itanashi kezét rántva felé indított el egy hullámot, amely hátralökte a férfit, megégetve kezét, amellyel eltakarta arcát. A gyomron vágott férfit egy csapással terítette földre, majd a harmadik után kutatott. Ő várt, talán tanult társainak végzetes hibájából, azonban tudta, ha egy helyben marad, meghal. Mindenképp harcolnia kellett. Elterelésként egy közeli tárgyat, mégpedig egy mérőeszközt. Két kezével megragadta a tárgyat, majd a pap hátának vágta. Itanashi épp fordult, mikor a tárgy eltalálta. Igaz, nem volt bekapcsolva védelme, elvégre 4 halálra ítélt ellen harcolt, mégsem történt komolyabb sérülése, csupán a lendülettel érkező gép kibillentette egyensúlyából, majd esni kezdett. Ezt kihasználva a rab, és égett karú társa egyszerre rontott rá a térdelő papra. Itanashi megfordult, két kezét összecsapta. A hullám hátrasodorta mind a két elítéltet, egyikük egy asztalon esett át, míg a másik a falnak csapódott. testükön egyre több helyen jelentek meg égési nyomok, a bőr egyre nagyobb felületen kezdett el bomlani. A falnak csapódott felé indult, aki a gépet dobta neki. Megragadta nyakánál fogva, majd a falnak nyomva elemelte a lábát a talajtól. A férfi ráfogott az őt tartó kézre, szabadulni próbált. Itanashi bal kezét hátrahúzta.
Ekkor érkezett a segítő társ, ismét egy hátulról érkező csapással, ám ő korántsem volt oly fürge és nem támadott a meglepetés erejével, így Itanashi készen állt a fogadtatásra. Kezét a rohamozó elé emelte, majd ismét eltaszította, ezúttal nagyobb mennyiségű chakraval. A férfi megpördült, majd hátraesett, testének nagy részét megégette a sötét chakra. A pap egyre jobban őrült meg, szemeiből a zöld szín teljesen eltűnt, vörös erek duzzadtak ki a tág pupilla körül. A falnak szorított férfi is ezt a szempárt látta utoljára, mielőtt a pap újabb chakrat koncentrált maga körül, az izzó, sötét aura pedig kezére tapadva indult meg a rab mellkasa felé. Áthasítva a bőrt, feltépve a bordákat, fúródott bele. Vért köhögött fel a férfi, majd a falnak szegezve eresztette le a fejét és meghalt.
Ketten maradtak, belőlük az egyik épp most kel fel a földről, feléledve az előző fejbecsapástól, míg a másik sebeiből vérezve fekszik a földön. Ő volt a célpont. A pap fölé sétált, majd mormolni kezdett valamit. Talán ő maga sem tudta, miféle sorokat mondott. Ismét felizzott körülötte a levegő, a chakra áramlása sokkalta nagyobb, mint az előbb. A körülötte lévő mező most sokkalta veszélyesebb, sokkal több düh táplálja.
Kezét a fekvő férfi fölé emelte.
- Most pedig, lesújt rád Isten haragja. Engem választott, a tisztításra, a világ megtisztítására. Eltörlök mindent, ami veszélyezteti és hátráltat engem Küldetésemen. – majd a chakramennyiséggel, melyet felszabadított, egyetlen löketként küldte a fekvő férfira, kinek arcának fele azonnal elporladt, igaz, a másik feléről sem mondaná meg az ember, ki is lehetett ő egykoron, mikor még…élt.
Az utolsó felé tekintett. Nevetett. A férfi, akinek sikerült felkelnie az utolsó csapásból azonban korántsem örült a szemkontaktusnak. Félt. Itanashi egy szempillantás alatt előtte termett, majd két kezébe egy-egy Kinzokuyant előidézve döfte a férfit, vállain keresztül a földre. Dühét kézzel lehetett volna fogni, arcán mégis az élvezet jegyeit tükrözték. Élvezte a gyilkolást.
- A tudás hatalom. – emelte fel kezét ismét. A felhalmozott chakramennyiség puszta áramlása is majdhogynem sebezte a férfit. – A hatalom erő. – kinyújtotta ujjait – Az erő pedig engem szolgál. – ekkor a felhalmozott chakramennyiség egy sötét hullámként viharzott át a férfi testén. Felszakította ruháját, majd bőrét. Vér fröccsent szét a teremben, azonban még mindig nem volt vége a tortúrának. A hullám áthatolt a belső szervein, melyeket egyesével zúzott porrá, majd végül a bordák és csontokat is felemésztette. A föld nagyot remegett, mikor a hullám átjutott a férfin, akiből nem maradt más, mint egy nagy kupac, fekete por.
Itanashi csak állt, és nevetett. érezte kezében az erőt, érezte magában a hatalmat. Megtudta, mire is képes a benne lévő düh, most már tudja, mire is képes ő maga.
A labor ajtaját kinyitotta, majd a döbbenten álló kutatók felé nézett.
- Takarítsák el – parancsolta, majd továbbállt. Az orvosok tudják, nem menekülhetnek az Úr elől, ha a benn látottakat bárkinek is továbbítják. Talán a látvány épp elég megfélemlítéshez. Itanashi az irodájába sietett, majd leült székébe. Lihegett, hevesen vert a szíve.

- Az erő…az erő…az erő…Én vagyok.

Inuzuka Tsume Szomb. Szept. 27 2014, 20:11

// A tanulásod ezzel véget ért. A technikát elsajátítottad, ezen felül a hangulatos írásokért egy kis extra ch jutalmat is adok: 5 ch-t. Smile

Csak így tovább! //

Ajánlott tartalom