Akurate Yusuke

NÉV: Akurate Yusuke
ORSZÁG: Yukigakure
NEM: férfi
KOR: 25
VÉRCSOPORT: AB RH-
KINÉZET: Vörös haj, és szakáll, ami mintha csak a kohóból jött volna. Nagydarab izmos testét narancs ruha fedi, amely néha kormos.
JELLEM: Barátságos, sokat nevet, és imádja a kétkezes munkákat. Kedvenc szórakozása a kovácsoláson kívül az ökölharc.
RANG: D???
KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG:
FELSZERELÉSEK:
- Egy hatalmas vaskalapács (kovácsolásra használt) /általában magánál hordja/
- Tűzszerszámok /mindig magánál hordja/
VAGYON:
Családi ház, amelybe egy kovácsműhely található (benne kovácsoláshoz használatos szerszámokkal)

ELŐTÖRTÉNET:
Hát mondhatnám, hogy az istenháta mögött születtem, de tudod mit? Mondom is. Na, szóval az istenháta mögött születtem Yukigakurétől kicsit távolabbra lévő egyik kisebb hegyének tetején egy nagyobb házban. Mondhatni a dermesztő hidegből rögtön a pokol bugyraiban találtam magamat, ugyanis édesapám rendkívüli neves munkát végzett kovácsként. Egész álló nap hallani lehetett a hatalmas izmok munkáit. A hatalmas kalapács szüntelen döreje igézően hatott rám. Édesanyám, aki h ex-Yukigakurei ninja volt állandóan segített apámnak. Édesapám hatalmas ereje formállta a fegyvereket, édesanyám felelt a rendelésekért, a nyersanyagügyekért, illetve a kiszállításra. Ritkán akadt olyan személy, aki szemtől szembe üzletelt, és anyám ezért különös dolgot cselekedett. Réges-régen volt már, hogy leszerződtetett a medvékkel, és az óta képes volt őket bármikor megidézni. Az álltaluk készített fegyverek szinte már országszerte ismertek voltak, de csak kevesen tudták hol is készülnek ezek az eszközök. Még Yukigakure emberei sem léphettek engedély nélkül a birtokra, és senki sem lett volna olyan balga, hogy megszegje ezt, ugyanis csak egy biztonságos út volt a házig, amelyet senkinek sem árultunk el (a személyesen hozzánk jövők szemét bekötöttük). Rengeteg éles robbanójegyzet, és egyéb csapda várta a betolakodókat. Sosem játszhattam az udvart és tájat elválasztó kerítésen kívül, mert szüleim attól tartottak, hogy belelépek egy csapdába. 7 éves koromtól kezdve azonban el kezdtek tanítani. Megtanultam a „meglepicsomagok” pontos helyét, és a biztos út menetét, illetve elkezdtek felkészíteni apám munkájának folytatására. Rengeteg örömmel, és elszántsággal tanultam a kovácsolással kapcsolatos dolgokat. Bár a fekvőtámaszokat, a rendszer favágást, karerősítő módszereket gyűlöltem, azért nagyon jól esett, mikor a tükörbe néztem, és láttam, hogy napról-napra izmosabb lettek karjaim, és mellkasom. Nagyjából 11 évig tartott, míg elértem apám szerint a tökéletes testalkatot az alapokhoz. Így hát végre bemehettem a műhelybe, ahova eddig nem léphettem be, csak az ajtóból nézhettem mi folyik bent. Édesapám kezembe adott egy jónagy kalapácsot. Hát nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnt. Ezután odalépett a fujtatóhoz, és elkezdte nyomkodni, hogy a tűz kicsit felhevüljön, és a fölötte lévő fémlemez kicsit izzásba jöjjön. Nem tudtam mióta lehetett ott, de az biztos, hogy nem most került oda. Apám miután látta, hogy eléggé felhevült a fém felém nyújtott egy fogót. Le akartam rakni a földre, ám apám azt mondta, hogy sohase tegyünk földre szerszámot, így hát a helyére raktam a kalapácsot, majd megfogtam a fogót és megcsíptem vele a lemezt. A fogó hosszú volt, de még innen is éreztem mennyire felhevült a fém. Gyorsan áthelyeztem az üllőre, nehogy leejtsem. Apám a jegyzetek felé sétált, amelybe részletesen leírja, hogyan kell elkészíteni a fegyvereit. Jól tudtam, hogy apám különleges fegyvereket készít, amelyek nem találhatóak meg másutt, csak minálunk. Végül kiválasztotta melyik is legyen az, majd kezembe adta a Hachiwari cetlijét. Láttam már a fegyvert, szóval sejtem, hogy hogy készülhet.  Apám azt mondta, hogy eléggé egyszerű, és kétfajta formája van. Fémnyelű és fanyelű. Én a fanyelűt választottam, így hát neki is láttam. Ismét kezemben lévő kalapácsot megmarkolom. Előkészítettük a formát, amely megadja a fegyver alapformáját, majd lesújtottam az üllőre. nagy csattanás, ám nem volt elég.  Az egyik kezemben a kalapács, másikban fogó, hogy ne mozduljon el a forma és a lemez. Másodszorra még nagyobb erővel csaptam, ám csak harmadjára sikerült a művelet. Így a kilyuggatatott lemezt gyors le is hűtöttem. Apám azt az elvet tartotta, hogy míg lehet belőle levágni, addig felesleges újraformázni, mert az időpocsékolás, és én is egyetértettem vele. Azonban tudtam, hogy még nincs itt az idő az örülésnek, hisz a neheze csak most jön. Fogtam a kalapácsot, és elkezdtem enyhén kilapítani a pengét, mert egyelőre túl vastag. Ügyelnem kellett arra, hogy nehogy elhajlítsam, mert az nem lenne olyan jó. Mivel túlságosan is kihűlt újra kellett hevíteni, ám utána folytattam. Apám közben elárulta, hogy már egy nap elmúlt mióta elkezdtük. Hát igen. Tényleg gyorsan telik az idő, ha el vagyunk foglalva. Végül sikerült elérni a megfelelő vékonyságot, és miután a penge kihűlt jöhet a kifenés. Apám kézzel behajtotta a köszörűköveket, amely be is gyorsultak. ezután odatartottam azt részt, amelyet ki kellett fenni. A szikrák rögvest pattogni kezdtek, és látni lehetett, hogy a fegyver éle kezd kialakulni. Szépen fokozatosan alakítottam ki a penge élét, és ügyeltem apám tanácsaira. Hiába, mégiscsak ő az iparos. A gépi élesítőssel végül végeztem, de folytatódhatott a kézi. Tökéletes munkát nem lehet gépekkel végeztetni, és az apró fenőkövek segítségével az apró hibákat is ki tudtam javítani. Ez vett el a munkából a legtöbb időt, ám végül elkészültem. Hosszú időbe telt, de végül kész lett //egyszerűsített kovácsolás//. Mai napig apám alatt dolgozok, de teljesen szabad utat ad számomra, így kipróbálhattam magamat egyéb fegyverekben is. Mára több fegyvert is csináltam, amely eredetileg nem volt édesapám jegyzetei között, ám eltökéltem, hogyha sikerült már Mesteri szinten elsajátítanom a kovácsolást felkeresem a Fegyverkészítők Szövetségét, és megpróbálok csatlakozni hozzájuk.
 

Új Fegyverek igénylése:

ELUTASÍTOM!

Több ok is van erre:


Multiszabályzat, miszerint 2 karaktert csak akkor indíthatsz ha egy karid elérte a 200 ch-t.

Multik

Másik ok, speciális képességet általában pályázni kell.


"KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG: Szinte csak a fegyvereknek él, és emiatt elfeledett (gundanon) fegyvereket hoz létre."


Akkor te karaktered honnan ismeri? Mert előtörténetben sehol nem szerepel, hogyan tettél szert az ismeretekre.

"Szüleitől tanult csapba állítási módszerek."

Nem különleges képesség, de ha meg említetted a ET-ben igazán szerepelhetne pár sor ami ezzel foglalkozik.


Másik dolog, hogy csak te készíthesd fegyvereket. Ezt pályáznod kellene feltétlenül. Felsorolt fegyverek közül van olyan ami szerepel az oldalon, vagy is gundanon csak más formában és névvel.


Végezetül egy pályázat ha kis dologról van szó min 50 sor. Előtörténeted nem éri el ezt a követelményt.

Karakter igényed jelezd újra, amint elérted a 200 chakrát, valamint javíts néhány hibát.