Hachidori Icye

Név: Hachidori Icye
Kor: 14 év
nem: fiú
Rang: Gennin
Ország: Fű országa ( Kusagakure )
Vércsoport: 0+
Kinézett: Ha rám nézel, egy 172 cm magas, kék, elszántságot tükröző szemű fiút látsz magad előtt. Ami feltűnhet rajtam, hogy ha nyáron látsz engem, akkor sosincs rajtam szandál. E lábbelit csak a többi évszakban hordom, vagy ha hideg helyekre megyek. Amúgy, normálisan nézek ki. Tüskés, szőke hajam van. Általában türkizkék dzsekiben szoktam járkálni, ami alatt egy fekete, rövid ujjú póló rejlik. 
A dzsekim hátoldalán a klánunk címerét, egy fekete háromszögben lévő madarat láthatod. Az alsótestemen egy fehér színű rövidnadrág van. Ezen elől is, hátul is. két zseb van. Ezekben a zsebekben benne van az a 14 év tárgyi tartalma, amit eddig leéltem az életemből ( pedig a nadrágot csak az Akadémia első évében kaptam )
Jellem: Egy idő után igazán kiismerhető jellemű ember. Segítőkész, és bátor fiú. Jellemző rá, hogy vakmerő dolgokat csinál, és ezzel veszélybe sodorja a társait. Ám a hibáit mindig kijavítja.
Felszerelés:  1 db fűrejteki fejpánt (kék), 10 db kunai, 10 db suriken, 1 db neonzöld nyaklánc, 1db kis méretű hátizsák, 1db Türkizkék dzseki, 1db fehér rövid nadrág,
Előtörténet
Születésem:
Hol kezdjem kis történetem? Már tudom! A születésem. A Fűországában születtem, az ország egyik klánjában. Apám a születésem előtt egy héttel meghalt egy küldetésen. Anyám így egyedül nevelt. A klánunk egyik birtokán éltünk, közel a fővároshoz. A velünk együtt ott lakó rokonaim rengeteget meséltek apámról, és hogy ő mennyire nagyszerű ninja volt. Már akkor eldöntöttem, hogy ninja akarok lenni, és emiatt vártam nagyon azt, amikor már elég idős leszek ahhoz,hogy az Akadémiára járjak. De ez az idő csak sokára jött el. Addig viszont, megpróbáltam elképzelni, milyen is lesz majd az, amikor az Akadémia egyik padjában ülök, és figyelek a tanárra. És végül 7 évesen, felvettek az Akadémiára.
Akadémiai évek: 
Amikor felvettek az Akadémiára, még el sem kezdődött a tanítás, már izgultam, hogy milyen eredményeket érek majd el. Amikor viszont jött az az első nap, már a tanuló terembe belépve vért izzadtam. Kerestem egy padot jó távol a többiektől, és ott letelepedtem. Természetesen, ablak melletti helyet kerestem, mert ha izgulok, nyugtatásul kinézek az ablakon, és ettől rögtön megnyugszom.
Az óra kezdetekor a tanár még nem volt sehol. Csak negyedóra múlva jött be, és akkor is, igencsak morcosan. Drága tanárunk máris érdekesen kezdte az órát. Rögtön elkezdett velünk üvöltözni, hogy ahelyett, hogy most elit ninja lenne, ahelyett minket kell tanítania, és néznie kell, hogy hogyan bénázzuk el a feladatott. Az egész óra így telt el, és ezért, természetesen, nem tanultunk semmit. Persze, az óra végére mindenki meg is utálta a tanárt, és be kell valljam, én sem voltam különb. Így tettem szert néhány jó barátra. Közös utálatunk hozta össze kis, baráti bandánkat. A többi óra viszont eléggé jól telt. A többi tanár barátságosan fogadott minket, és ezért mindenki megszerette őket. És mire észere vettük, vége lett a napnak. Másnap pedig elkezdődött a tanulás. Már a második napon rengeteg házi feladatott  kaptunk. Mivel távol laktam az Akadémiától, ezért ott kellet aludnom a hét minden napján. A barátaimból pedig csak a szemüveges Bakiuz Valtuno volt velem. Éjjel kiszöktünk az udvarra, és ott gyakoroltuk a goromba osztályfőnöktől tanultakat. Az osztályfőnökünk csak jutsukat tanított, ezért éjjel csak azokat ismételtük át, mert általában nem jutott idő az órán teljesen megtanulni őket. És tudjuk, hogy ez kinek a hibája volt. Visszatérve a jutsukra, ezek általában az alakváltó jutsuk voltak, meg chakra koncentrációs gyakorlatok. 
Szóval, éjjel gyakoroltunk, nappal tanultunk. Ezt a módszert az is segíthette, hogy a szüneteket tölthettük a lakószobáinkban. Így szünetekben tudtunk néhány percet aludni. De előtte megkérdtük néhány társunkat, hogy az óra előtt ébresszenek fel. Egyszer volt ebből probléma, amikor elfeledkeztünk szólni az egyik társunknak, és így a fél napot átaludtuk. Közben néhány ninja a fél várost felkutatta miattunk, és a nap végén találtak ránk a szobáinkban. Azon a napon este az egész napi anyagot át kellet vennünk néhány külön tanárral.
És emiatt aznap nem tudtunk éjszaka gyakorolni, habár, nem maradtunk le túl sok mindenről. Barátaink viszont a jutsuk tanulásából, igencsak rosszul álltak. Ezért minden kisebb, jutsu felelés kínzás volt a többieknek. Ám attól még elevickéltek valahogy. De, azt meg kell jegyeznem, a többi tantárgyból néhányan nem a tanáruk rosszindulata miatt voltak rosszak. És így telt el az a néhány Akadémiai év. Minden nap ugyan úgy ment. Unalmasan. Aztán elérkeztünk a gennin vizsgához.
A gennin vizsga:
Ma már egy szép, kék, selyem fejpánt díszeleg a homlokomon az országom jelével, ami azt jelenti, hogy letettem a már nevetségesen könnyű gennin vizsgát. De előtte nem tudtam, hogy néhány izzadság csepp nélkül is átmegyek ezen a vizsgán. De nem húzom tovább az idődet, elmesélem a vizsgát. A vizsgát egy napsütéses szombati napon tartották. Azon a napon nem egyszerre vizsgáztunk, hanem külön külön hívtak be minket, ABC sorrend szerint. Addig is, az épület előtt várakoztunk. Amikor sorra kerültem, teljesen lefagytam. Mire végre betuszkoltam magam az udvarra ( mivel ott tartották a vizsga első felét ) már egy picit lehiggadtam. A feladat az alakváltás volt. Én a matektanárrá változtam át, és ezt tökéletesen csináltam. Utána jött az árnyékklón technika bemutatása. Szerencsére sikerült felmutatnom négy tökéletes klónt. Ezzel kitűnően teljesítettem a kiszabott feladatott. Utána bevezettek engem egy osztályterembe, ahol egy asztalon fejpántok sorakoztak. Az asztal mögötti székben az osztályfőnök ült. Én és ő voltunk csak a terembe. Azt hittem, hogy eddig nagyon könnyű volt, és most fogok pofára esni. Az osztályfőnök elkezdett feleltetni a genjutsukról, a taijutsukról és a ninjutsukról. Ezekből a jutsu fajtákból voltam a legjobb, ezért sikerült kitűnőre felelnem. Mikor végeztem, az osztályfőnököm odajött hozzám, és saját kezűleg tette fel rám a fejpántot. Utána rám nézett, és elmosolyodott. Így lettem gennin, és ez volt eddigi történetem.

Nos, most már elkészítettem az előtörténetem végleges változatát. Remélem, jó lesz.