Miyamoto Musashi

**Miyamoto Musashi** Pént. Szept. 13 2013, 22:15

Miyamoto Musashi

Tűz országa

Civil

50 éves

Férfi

1 Katana 1 Wakizashi 10 Senbon (esetleg egy o’tanto ha szabad ennyi minden)

Csendes békés ember vagyok. Nem ugrálok feleslegesen (a hiányosságom miatt is). Nagyon sokáig lehet bosszantani, de ha valaki átlépi a határt az biztosra veheti, hogy meghal. Szeretek elrejtőzni. A látszat ellenére könnyen gyorsan tudok mozogni mindezt csöndben. Az arcomat csak a legszükségesebb esetben fedem fel. Szeretek megfigyelni jelenségeket és történéseket akár órákon át csöndben. Nem szeretek állni így ha lehet mindig leülök (akár a földre is). Harcban mindig gyorsan és mérlegelés nélkül ölök. Rájöttem, hogy ha gondolkodok az a vakság miatt ellenem játszik. Szeretem a Ráment és a rizstésztát de a szusit sem vetem meg. Inni sosem iszom vizet. Sakeból viszont korlátlan mennyiséget el tudok fogyasztani. Általában én dőlök ki utoljára az asztaltól.

Amint azt látod kedves hallgató egy magas és vékony vén koldus áll előtted. Az hogy nem látod az arcom az nem a te hibád. Most azt kérdeznéd, hogy koldus létemre mért hordom a szamurájok Yukatáját. Egyszerű. Mert nyár van. Ja hogy mért szamuráj ruha? Én is szamuráj családból származok és megtehetem. Már előre látom következő kérdésed. Ha koldus vagyok mért van rajtam Uchikake ráadásul Daimjo felirattal. Nem loptam mielőtt kérdeznéd. Megöltem a tulajdonosát. Dz már több mint 30 éve volt. Azért ilyen szakadt és feslett. De szép emlékeket idéz úgyhogy nem cserélem le. Nem mintha lenne rá pénzem. Ez a fekete Hakama ami rajtam van ez is már 20 éve húzza az igát ha minden igaz. Nem nagyon számolom az éveket pontosan. Csak úgy nagyjából. A hakamámmal az szerencsém, hogy strapabíró és nem szakad könnyen. A feketesége pedig azért előnyös mert nem koszolódik be gyorsan. Talán azt is látod, hogy mi ruhám fekete az övemen kívül. Este könnyebb így elrejtőzni nappal meg nem kérdeznek annyit. Kérdeznéd, hogy az övem az mért nem fekete. Nos az apámé volt. A Senseiem szerint becsületes szamuráj Megőriztem az övét a halála után. Ettől sem fogok megválni akkor sem ha cafatokra szakad. De térjünk vissza az arcomhoz. Nem lecsúszott a homlokkötőm hanem ez egy szemkötő. Nem veszem le a kedvedért légy te akárki is. Pont ahogy a maszkom is ez is marad a helyén. Nem vagyok szép alkat, nem érdemes engem nézegetni. Egy összeaszott öreg arc tele sebekkel. A soványságom miatt a csontjaim élesen kirajzolódnak. A papírszerű bőröm pedig össze van vagdosva, kicserepesedve, és hámlik. Három nagy seb is van rajta. Mind a szemem körül. Az egyik vízszintesen az orromnál köti össze a két szememet, a másik kettő pedig erre merőleges a homlokomtól lefele. Az egyik a szám széléig, a másik pedig az államig. A vízszinteset az Uchikake tulajdonosa vágta rám, a két függőlegeset pedig a testőre. Nem kaptam rendes orvosi ellátást és ezért vadhús nőtt a sebbe. Később ezt a sensei leoperálta ugyan de a nyoma megmaradt. Ha még ezek után is bírod gyomorral akkor elmesélem, hogy a szemhéjaimat is levágta a Daimjo testőre, így a szemkötő nélkül még elrejteni sem tudnám a szemüregeimet ahonnan kivágták a szemgolyóimat. A kinézetem miatt jó-páran hitték rám hogy shinigami vagyok. Ezek után remélem megérted, hogy megpróbálom elrejteni az arcomat. Kiegészítőimről csak annyit hogy mindig nálam van a két kardom amit a Senseiem adott nekem. Egy katana és egy wakizashi. Ezenkívül hordok magamnál egy botot mindig hogy az utat tudjam követni. Remélem minden kérdésedre válaszoltam.

Szerető család:

A történetem egy tűz-országi szamurájaival kezdődik aki hűséges volt a Daimjohoz. Részt vett a harcokban, védte az uraságot, tízszeres túlerővel szemben sem menekült el. Ez a szamuráj egyszer találkozott egy szépséges lánnyal. Tisztelettudó, engedelmes ügyes lány volt és rögtön egymásba szerettek. A szamuráj feleségül vette a lányt és született egy fiuk. Ez volnék én. Boldog életük azonban nem tartott sokáig. Év fordultával a lány felment a palotába, hogy ebédet vigyen az őrségben álló férjének. A Daimjonak feltűnt a lány szépsége és kedve támadt vele tölteni az éjszakát. Az esteli órákban mikor az egész falu elcsendesedett a Daimjo és a testőre meglátogatták a szamurájait. Ajándékba húskampókat és köteleket hoztak. A szamuráj nem akarta megsérteni Szeretett Daimjoját és beengedte a házba. Jutalma egy kard lett. A gyomrába. Balszerencséjére ettől nem halt meg. A húskampókkal és a kötelekkel megkötözték és bevitték a felesége és a gyermeke mellé. A Daimjo kinyilvánította egyértelmű szándékát az asszony felé aki azonban ellenkezett. A Daimjo nem akarta elrondítani az asszony arcát ezért a fiúnak esett neki. Ha az asszony nem lesz kezes akkor a gyermek különböző tagjai fogják bánni. Édesanyám nem hitte, hogy ennyire kegyetlen lehet egy ember és nem engedett továbbra sem. A szemem bánta. Ezután hiába könyörgött édesanyám, hogy megtesz mindent amit csak kíván, a daimjo átadott a testőrének. Míg édesanyám a Dajmjot szórakoztatta, hogy elterelje rólam a figyelmét a testőr precíz kegyetlenséggel kiigazította a Daimjo rendezetlen vágását. Kitágította a szemhéjamat, kivette azt ami a szememből maradt, kiszélesítette a vágást az arcomon, és egyéni ötlettől vezérelve még két újat is vágott rá. Édesapámnak az egészet végig kellet néznie és csak utána nyomta bele a fejét a Daimjo az édesanyán vérével megtöltött tálba. Azt nem tudom, hogy a házat ki gyújtotta fel, de a faluból senki nem jött segíteni oltani. Engem Nanashin Sensei hozott ki a házból és ő mesélt el mindent amikor már akkora voltam, hogy megértettem. Nanashin Sensei nevelt fel. Az egyik falusi asszony tartozott neki így meg tudta kérni, hogy szoptasson engem. A Sensei adott nekem ruhát, ételt, tanított meg beszélni, járni, írni, és a legfontosabbra: harcolni.

A bosszú elmélete és gyakorlata:

Nanashin Sensei rejtőzködő ember. Ha értesz japánul tudhatod a nevéből is hogy előlem is rengeteg mindent eltitkolt (a neve jelentése Névtelen). Az a megérzésem, hogy csak azért mert befogadni mert vak vagyok. Ha láttam volna az arcát akkor lehet, hogy otthagyott volna a tűzben. Nem tudom mért fogadott be. Nem tudom volt-e célja nem tudom érdekeltem e egyáltalán. Lehet fizettek neki. Mindenesetre megmentett és felnevelt. Megtanított harcolni, és fegyvert adott nekem. Eleinte csak a ház körüli dolgokat végeztem amíg ő munkába járt. Nem tudom mit dolgozott, de azt tudom, hogy néha napokra eltűnt, és sérülései voltak sokszor ha visszajött. Négy éves koromban elmondta mi történt a szüleimmel. Dühös lettem és meg akartam ölni a Daimjot. Minden reggel korán keltem, hogy a Sensei ne legyen ébren és kimentem a ház mögé edzeni. Két év folyamatos tönk és kőütögetés után lebuktam. A Sensei egyszer reggel érkezett haza és észrevette, hogy mit csinálok. Leült beszélgetni velem és megpróbált lebeszélni a bosszúról. Én azonban hajthatatlan maradtam. A sensei látta, hogy beszéddel nem megy semmire. Elkezdte az edzésemet. Eleinte teljesen értelmetlen erősítőgyakorlatokat végeztem majd egyre inkább harcias mozdulatokat gyakoroltam. Tíz éves koromban a kínai ököl mesteri tudója voltam. Ez az a harc amit sokan karateként ismernek. Természetesen nem tudtam eredményesen szembeszállni a nálam erősebb és jobban képzett felnőttekkel, de ha a városba mentem akkor már meg tudtam védeni magamat a csúfolódó fiúktól. Mivel én mentem rendszeresen a városba ételért és holmikért amit a sensei kért tőlem, így gyakran találkoztam a városiakkal. A szemkötő és a sebhelyes arcom nem keltett sok bizalmat a korombeli fiúk között. Rendszeresen veretek meg amikor a városban jártam. Amióta azonban a mester tanított harcolni nem félelemmel, hanem érdeklődéssel telve mentem a városba. A védekezések amiket a mester először tanított meg egyre jobban működtek. Tovább bírtam és volt hogy el is tudtam menekülni. Nagy lehetőséget láttam abban hogy ők rosszul hallanak és a szaglásuk sem jó (akkoriban legalábbis ezt hittem). Előszeretettel rejtőztem el és tapogattam ki magamnak rejtekutat. Ha pedig verekedtünk megpróbáltam a hangok alapján tájékozódni. Nagyjából tíz éves lehettem, amikor egyikük édesanyám kilétét firtatta az öklözésem közben. Végső meglátásban arra jutott hogy anyukám kétes erkölcsű és csak elhagyott engem. Mindezt nem túl kedélyes stílusban közölte. Ez azt eredményezte, hogy elvesztettem a megszokott türelmemet, és megmutattam, hogy mit tanultam az nap. A rúgás tökéletesen állcsúcson találta mint edzésen a bábut. A fiú azonnal talajt fogott és nem kelt fel a felnőttek megérkezéséig. Három darabra tört az állkapcsa. Azóta nem hallottam felőle. A gyerekek között megnőtt a tiszteletem. Csak azok mertek ezután rám támadni akik erősnek hitték magukat. A támadásaik után már ők sem gondolták többé hogy erősek. Valahogy eljutott ennek a híre a senseihez is. Nem szólt semmit, de tudtam, hogy tudja. Másnap egy katanát és egy wakizashit adott nekem, és elkezdtük a kardos edzéseket. A következő öt évet rémes egyhangúságban töltöttem. Reggel korán keltem, és mentem egyedül edzeni. Aztán a délelőtt a városba mentem beszerezni a szükséges dolgokat. Délután a mester tanított este pedig írást gyakoroltam. Mindamellett nem bántam a monotonitást. Egyszerű volt mindig ugyan arra menni. Nem kellett izgulnom a számomra láthatatlan változásoktól. Tizenöt évesen egyszer a városban jártam szokás szerint. Egy szamuráj megszólított. Megkért, hogy menjek vele. Látta, hogy én is szamuráj vagyok, és munkát ajánlott. Azt mondtam neki hogy másnap elmegyek. Másnap a megbeszéltek szerint találkoztunk. Vittem mindkét kardomat a Sensei tanácsára. Azt mondta, hogy ha szamurájnak adnak munkát, akkor oda kard is kell. A másik ember a városból kézen fogott és felvezetett egy domb teteji épületbe. Sok termen át sok ember jelenlétét éreztem. Végül a szamuráj rátette a kezemet egy ajtóra és azt mondta innen egyedül kell mennem. Nem haboztam. Amikor beléptem ismerős hangok ütötték meg a fülemet. Hárman voltak benn. Ketten közel ültek egymáshoz egy pedig tőlük távolabb. A kettő nevetett hangosan. Ismerős nevetés volt. Emlékek törtek elő belőlem. de nem kellemes emlékek mint azt az ember egy nevetéstől várná. Emlékeimben ez a nevetés Anya és Apa halálsikolyaival vegyült. Nem tudom honnan tudta de tudtam. Mindketten ott ültek egymás mellett és nevettek. Csak egy rövid ideig hezitáltam majd odamentem. Az a kettő csak akkor vette észre amikor már késő volt. Éles csikorgást hallottam majd meleg lé fröcsögött az arcomba. Két kemény tárgy csapódott a földre és teljesen beborított a vér (az volt a meleg folyadék). A katana kiesett a kezemből és nem tudtam talpon maradni. Térdre estem és levegőért kapkodtam. A gúnyos kacaj abbamaradt és elhalt édesanyám fájdalmas sikolya is. A harmadik alak egy vagy két percig csak meredten bámult de aztán odajött hozzám. A Daimjo fia volt. Megköszönte, hogy megöltem az apját. Lehajolt a katanámért és a kezembe nyomta. Elmagyarázta, hogy most végre ő lehet a Daimjo. Háború van az országban és nem fogja senki sem vitatni az ő helyzetét. Ő pedig hálás nekem hogy hatalomhoz juttattam. Nem tudom elképzelni, hogy mi járt a fejében. Nekem elvették az apámat amiért szomorú lettem, és nem volt pénzem és hatalmam mégis vidám életem volt. Ő meg feláldozta az apját a pénzért. Nekem tizenöt-évesen ennyivel több eszem lenne? Vagy csak a gazdagok ilyen alattomosak? Vagy ez csak a politika? Kedvem lett volna leszúrni a katanával amit a kezembe adott, de túlságosan remegtem az első sokktól és a kezem is csúszott a vértől úgyhogy letettem a szándékomról. Utána sokszor elgondolkoztam, hogy vajon jól tettem-e vagy sem. Az az érzésem, hogy jó volt hogy életben hagytam. Azt tapasztaltam, hogy ha megöletnek velem egy gonosz embert az csak azért van, hogy egy másik gonosz átvehesse a helyét. Valószínűleg az ő helyére is egy másik gonosz került volna. Így legalább engem életben tartott politikai akarata.
Miyamoto Musashi O267

Apám:
Nanashin Sensei ismét nem mondott semmit miután hazaértem de az az érzésem, hogy örült kicsit és büszke volt rám. Egy hét múlva elment majd újabb egy hétig haza sem jött. Én ez idő alatt féltem még a házból is kilépni. A napi edzéseimet a házban csináltam. Csak annyit ettem amennyi feltétlen szükséges, hogy ne kelljen a városba mennem. A hét fordultával a Sensei visszajött. Egy mondatot mondott csak aznap egész nap. “Musashi! Ha teszel valamit azt azért tedd mert meg vagy győződve róla hogy az jó. Ha pedig így teszel ne érdekeljen mit gondolnak az emberek. Csak magaddal számolj el.” Ez a mondat életem végéig kísér. Újabb monoton hét telt el amikor az ifjú Daimjo beállított hozzánk. Elhozta nekem az apja Uchikakéjét. Azt mondta ez őt rossz dolgokra emlékezteti és nekem akarja adni. A Daimjo távozása után a Sensei bevitt a városba és elmondta, hogy kell ruhát választani magamnak. Elmondta mi mire jó, addig ugyanis mindig csak azt vettem fel, amit épp otthon találtam. A mester érezte hogy belekeveredtem a nagyok politikájába és veszélyben lehetek. Így beavatott a Sinto Ryu Katoriba, A kardforgatás művészetébe. Mint azt már említettem akkoriban háború volt a tűz országában. egy év múlva ez a mi falunkat is elérte. Nanashin egyik nap elment és magával vitte az összes fegyverét. Este amikor hazajött tudtam, hogy valami gond van. Amint bejött elesett. Valaki más is belépett vele. Hallottam ahogy a kardot próbálja kihúzni, úgy hogy ne lehessen hallani. Nem sikerült neki. Ugyan úgy ahogy a barátjának sem sikerült elővenni csendben a kunait. Életemben másodszor borított be tetőtől talpig vér. Most azonban most nem remegett meg a kezem. Hallottam, hogy a ház előtt még hárman állnak és mindegyik fegyveréért nyúl. Ők is lassúak voltak egy vak gyerekhez képest. Az utolsó hörgéséből csak két szót vettem ki: “Mekura ken Akuryō” A vak démon. Visszarohantam a Senseihez. Három tőr állt ki a hasából és több nyíl a bordájából. Idő kérdése volt hogy meghal. Utolsó leheletével a lelkemre kötötte, hogy szedjem össze minden szükséges holmimat és hagyjam el a várost. Menjek dél felé amilyen gyorsan csak tudok és ne keveredjek bele a háborúba. Az utolsó dolgot sajnos nem tudtam tartani, de őszintén próbáltam és ez nekem elég. Ahogy végigtapogattam mesterem holttestét megakadt a kezem a homlokpántján. A mintát nem tudtam felismerni de azt éreztem, hogy át van karcolva. Egy elveszett ninja nevelt fel. Egy elveszett ninja az apám. Attól a naptól kezdve bérbe adtam a behatoló és harci tudásomat. Bérgyilkosként és tolvajként éltem. Vándoroltam az egész országban és a kötekedők valahogy mindig vér-ellátási problémára kezdtek panaszkodni ha nem figyeltek a figyelmeztetéseimre. A legfőbb célom azonban a rejtett levél falujának megtalálása volt hogy shinobi lehessek és visszafizethessem a sinobiknak az értem tanúsított jóságukat. Akkor is ha a nevelőapám nem konohai volt, mégiscsak így éreztem helyesnek.

Mindenki szeret:

A kinézetem miatt nem sok szerelmi történettel hősködhetek. Fizetni nem akartam a nőknek, ők meg a külső alapján ítéltek. Nem nagyon volt lehetőségem megismerkedni senkivel, néhány esetet kivéve. Az első volt a legfájdalmasabb. Húsz éves voltam A városban éjszakáztam és egy sikátorban aludtam. Női sikolyt hallottam. Elindultam abba az irányba. És hallottam, hogy férfiak fognak körül egy nőt aki segítségért kiált. Természetesen nem hagytam magára és a hat férfi fej nélkül hevert a porban nemsokára. Fujushima Hatsune-chant hazakísértem és ő bemutatott az apjának. Ő le volt nyűgözve az erőmtől. Azonnal munkát ajánlott nekem, én meg mint mindig pénz szűkében lévén elfogadtam a szállással együtt amit ajánlott. Talán egy éve lakhattam náluk amikor megkérdeztem Hatsune-chant, hogy szeretne e a feleségem lenni. Ő bátran igent mondott és már a házasságunkat terveztük. Azonban amikor az apja megtudta éktelen haragra gerjedt. Vagyonos nagyhatalmú szamurájt szeretett volna a lányának. Nem egy ilyen koldust mint én. Hatsune sírni kezdett én meg elhatároztam, hogy megteszek mindent azért hogy az apja elfogadjon. Nem volt rá időm. Amint kimentem a házból, hogy összeszedjem a gondolataimat és valami ötletet találjak a problémára, Hatsune apja megmutatta milyen is valójában. Addig verte a lányát dühében, míg a lány meg nem halt. Mire hazaértem Hatsune anyja már le is mosta a hullát és esküvő helyett temetést tartottunk. Az temetésre vettem magamnak egy új kimonót. Ezzel akartam megtisztelni Hatsune emlékét. A temetés sem ment azonban teljesen békében. Hatsune apja amikor meglátott egyből üvölteni kezdett, hogy miattam halt meg a lánya, és hogy takarodjak innen. Hatsune kedvéért nyugalmat erőltettem magamra. És leültem a sír mellé. Hatsune apja azonban kardot rántott és nekem rontott. Hiába fogták le hatan megölte mindet, köztük a feleségét is. Sok idő után már megértettem, hogy a bosszú nem hoz enyhülést. Az első három ütés elől kitértem, mert nem akartam bántani. De túl gyors volt ahhoz hogy fegyver nélkül küzdjek ellene. A negyedik csapása előtt rántottam kardot. A negyedik csapás a földet érte Hatsune apjának testével együtt. Ez a gyilkosságom volt a legrosszabb. Miattam a szerelmem egész családja meghalt. Az a vér szinte égetett. Nem tudtam lemosni magamról. Az emberek mondták, hogy már semmi nem is látszik, de én tudtam, hogy ott van. A kimonómat is százszor kimostam mégis véres maradt. Szerencsére az őrület felhője tovaszállt, és rájöttem, hogy ezzel a tudattal együtt kell élnem. Azt a fekete kimonót megtartottam. Lehet, hogy már használhatatlanná szakadt de akkor is hordom magammal a táskámban.
Miyamoto Musashi Lkoh

Konoha:

Harminc év kutatásom járt sikerrel a mai nap. Az erdő mélyén járva két gyerek hangját hallottam. Kiabáltak és futottak. Felnőttek elől menekültek. Úgy döntöttem, hogy segítek. Elébük vágtam az ösvényen és egy bokorban vártam. Amikor a bokor elé értek akkor érte őket utol a három férfi. Hallottam, hogy konoháról kérdezik a gyerekeket. Tudtam, hogy végre fordulóponthoz ért az életem. Abban a pillanatba, hogy meghallottam a konoha szót ugrottam és gyorsan végeztem a három támadóval. Megkértem a gyerekeket, hogy vigyenek el a faluba. Erre azok elkezdtek tanácskozni. Azt hitték kém vagyok ezért inkább értesítettek egy felnőttet. Téged ezek szerint. Téged kérlek tehát hogy hadd csatlakozzak Konoha Shinobiaihoz. Sok mindent szeretnék ezzel törleszteni.

Miyamoto Musashi Bpuo

Jiraiya Csüt. Szept. 19 2013, 17:52

Üdvözöllek az Oldalon!
Zseniálisan írsz, igencsak tapasztalt íróra vall ez. Nem sokan büszkélkednek ilyen stílussal, ezért külön Gratulálok!
Azonban az előtörténetedet még Nem Fogadom El, ugyanis van pár dolog, amit ki kellene javítanod.

Először is pár alap hibát kell kijavítanod, vagy is megbeszélnünk. Ha Samurai vagy, akkor nem tanulhatsz Nin, Gen, és Taijutsut, csak és kizárólag Kenjutsut. Taijutsuról még lehet szó a későbbiek során, ha mesélővel játszod ki az alapokat, mivel a Taijutsu nem csak a közelharci mozdulatok, hanem azok vegyítése chakrával. Tehát közelharci mozdulatokat el tudsz sajátítani, de chakrával nem tudod vegyíteni, így nem leszel erősebb egy harcművésznél, de ahogy mondtam, megpályázható. Lehetsz civil, de akkor a Rangod az az, hogy Civil Samurai. Ez annyit tesz, hogy tanult Samurai vagy, fejlett képességekkel, de nem vagy hivatásos katona. Ha pedig Ninjutsut akarsz tanulni, akkor ninjának kell lenned, de akkor sem tudhatsz olyan technikákat amiket leírtál a történetben. Tényleg tetszik ahogy írsz, mert nagyon élvezhető és ötletes, de az "Apám" résztől kezdtem kissé kiábrándulni a történetből, mivel Samuraiként, olyan ninjutsukat tanultál, amiket egy haladó Chuunin is nehezen sajátít csak el. Ha Ninja karaktert indítanál, akkor sem lehetnének ilyen technikáid kezdésnek sajnos.

Kérlek döntsd el, hogy továbbra is maradsz-e a Samurainál, aki képes egy alap fokú chakrahasználatra és rendkívül fejlettek az érzékszervei, (A látásán kívül) vagy szeretnél indítani egy Ninja karaktert, amihez viszont nagyobb javításokra lenne szükség.
Ha maradsz a Samurainál, akkor az "Apám" részből vedd ki a Ninjutsukat és ott csak tanítson meg a chakrahasználat alapjaira, ami annyit tesz, hogy felszabadítod a chakrát. Másra még nem, a későbbiek során pedig használhatsz majd Kenjutsu technikákat.
Ha Ninját szeretnél indítani, akkor írd át az Előtörténetedet a Szabályzat szerint.

// Egyéni megjegyzésnek ideírnám, hogy remélem maradsz ennél az elképzelésnél, mert nagyon jól ki van találva a történet... Ha végeztél a javítással, szólj! //

**Miyamoto Musashi** Csüt. Szept. 19 2013, 18:31

Arigato Rikudou-sama.
Igen Észrevettem a túlzásaimat miután elküldtem a történetet. Természetesen kiúztam őket.
Ami engem illet. Nem tudom igazából mi vagyok. Szamurai az apám ezért szamurainak születtem. Nem harcoltam a hadseregben mert vak vagyok ezért igazából civil vagyok. Egy ninja tanított, és ninja művézeteket mutatott, ezért ninja vagyok. Soha nem jártam még rejtett faluban, és a senseien kívül nem ismertem más ninját ezért igazából nem vagyok ninja. Rádbízom a döntést Rikudou-sama. Ossz be valahova ahova tetszik. Szeretnék magamra szamurauként gondolni, de a Genjutsuk igen foglalkoztatnak. Érdekes lenne, hogy az ellenfelemet egyszer a szeme viszi zsákutcába. Akkor már nem csak a többi érzékem hanem a látásom is jobb lenne náluk.
Mindenesetre akárhogy is döntesz felőlem szamurai-njnja-civilről szeretnék konohában maradni és a fakut segíteni.
Köszönöm az elismerésedet. Természetesen marad a történet (az a lelke a karakternek). Előre is elnézést kérek a hibáinért. sosem tudtam gépelni, a Libreoffice meg nem akarja normálisan ellenőrizni az írásaimat.
Remélm elnézed a hősködéseimet. A mielőbbi viszont látásra.
Itterasshai Rikudou-sama

**Miyamoto Musashi** Csüt. Szept. 19 2013, 18:38

Technikai kérdés!
Hogy tudok képet belerakni a szöveghez?

Uchiha Madara Csüt. Szept. 19 2013, 19:16

Fealoce írta:Technikai kérdés!
Hogy tudok képet belerakni a szöveghez?

A kép linkjét ki kell másolnod /vagy feltöltened netre-de gépről is lehet egyből.../ és itt felül a vezérlőpanelon a linkkel ellátott fotóra kattintanod, felső sorba a linket bemásolod és megadod a méretét...Nagy képekhez a 400x500, kisebbhez a 100x100-as is elég. ~ Madara

Jiraiya Pént. Szept. 20 2013, 13:20

Már jobb, de még midig el kell, hogy utasítsam, ugyanis Samuraiként nem lehetsz képes Ninjutsut használni, ahogy már mondtam. Tehát sem a Bunshin, vagy is Klón technikákat, sem pedig a Henge no Jutsut. Ráadásul a Chakra képzéseket a lehető legfiatalabb korban kell elkezdeni. 8-9 évesen.
Így az előtörténetben, megírhatod, hogy képzett Samurai lettél aki Kenjutsut tanult. A későbbiek során, mesélővel, vagy akár Élményben ha úgy alakul, tanulhatsz majd Kenjutsu és Taijutsut technikákat is, mivel a Taijutsuhoz neked már meg van az alap. Szóval kérlek, javíts még annyit, hogy a karaktered ne tudjon Ninjutsut használni, szóval ami azzal kapcsolatos azt vedd ki. Utána értékellek.

ui.: Természetesen Chakraszintet fogsz kapni, de csak a Samuraioknak megfelelő kezdési szintet. A Rangod pedig Civil Samurai lesz, ha neked is megfelel.

**Miyamoto Musashi** Pént. Szept. 20 2013, 14:14

Értem. Nem nagyon értettem elsőre, de most kihúztam mindent (elvileg).

Jiraiya Vas. Szept. 22 2013, 21:55

Elfogadva!

Chakraszint: 100
Rang: Civil Samurai
Szint: D
Pénz: 10 Ryo

Jutalmak:
- A karaktered fejlettebb érzékekkel rendelkezik mint egy átlag ember. (Leszámítva a látást)
- Daimyou köpeny ami régi és megviselt állapotban van, de 50.000 Ryo-t ér ha eladod.
- Konohagakure no Sato befogadott és kaptál egy kis kunyhót a város szélén. Poros és lepukkant kis épület. Egy szoba, konyha és egy vécé található bent. Ahogy belépsz és botoddal az utat keresed, valami furcsát hallasz. A parkettának üreges hangja van. Tapasztalt vagy és sejted, hogy itt egy üreg van. Valószínűleg egy mesterségesen létrehozott rejtekhely. Leguggolsz és felnyitod a parketta azon részét melynek furcsa hangja volt. Egy dobozt találsz benne. Kiveszed és kinyitod. Egy levelet, valamint egy képet találsz a dobozban és mellette 6000 ryo-t. (Így a pénzed növekedett +6000 ryo-val)

// Készíts Adatlapot és Jó játékot kívánok! Ja és a Felhasználó nevedet írd át a Karakter nevére! //

Jiraiya Vas. Szept. 22 2013, 21:59

Csak tájékoztatásul írom ide, hogy elkezdheted tanulni a Hien Taijutsu stílus Formázás Útját.

Ajánlott tartalom

Miyamoto Musashi

Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi

Re: Miyamoto Musashi