Garu Tokedo

**Garu Tokedo** Hétf. Dec. 02 2013, 13:48

Név: Garu Tokedo

Ország: A Víz Országa, Kirigakure

Rang: Genin

Kor: 15

Nem: Férfi

Felszerelések:
10 darab Kunai
5 darab Suuriken
5 Robbanó cetli
10 méter Dróthuzal
1 Szerszámos felszerelés
1 Elsősegély készlet
3 Füstbomba
Sendoshun (Egy átlagos katana, névvel. Ritka mintás pengével)

Kinézet: Az első dolog ami az embereknek feltűnik azok Takedo szemei. A világos kék szemei már-már szürkén csillognak. Sok ember tévedésből vaknak hiszi és sűrűn tekintgetnek a szemébe. Fekete haja szinte eltakarja világos szemeit hogy megkímélje az embereket az e fajta kétkedésektől.
Tokedo fején viseli faluja jelével ellátott fejpántját. Egy fekete galléros mellényt visel. Karjait fásli és egy kesztyűbe torkolló karmelegítő védi a külső behatásoktól. Fekete nadrágja és lábszárát védő ninja szandálja egybe olvad a fenti öltözékkel, melyet egy a derekára csavart szürke kendő választ el. Hátán pengéje a Sendoshun.
Garu Tokedo 35d9

Jellem: Tokedo egy eléggé magának való személy. Hajlamos arra hogy magába zárkózzon akármilyen szituációban. Ha egy ember kérdez tőle, akkor konkrétan válaszol körítés nélkül, vagy csak tudomást sem vesz a mellette levőkről. Nem mondhatnánk szégyenlősnek, inkább csak nem szereti a közönséges emberek jelenlétét akikkel kapcsolatot kell teremtenie. Azonban éleselméjű és tanácsokat ad a rászorulóknak kik maguktól nem képesek megtalálni a válaszokat.
Önfejű és nagyon nehezen téríthető le arról az útról amit kitűzött maga elé. Mondhatni lehetetlen megtörni, nem is a faluja iránti hűségből, hanem a ideáljai iránti hűségből. Szinte lehetetlen manipulálni, és akik megpróbálták is, csak páran élték túl.
Gyengeségei közé tartozik a vele született segítőkészsége. Néha maga elé helyezi mások problémáit, míg sajátját háta mögött hagyja. Mindig eltűnik mielőtt meg köszönetet mondhatnának a segítségéért.
Takedo legfőbb gyengesége egy nő iránt való végtelen rajongása és szeretete akiért képes lenne az életét is feláldozni. Röviden, akiért ténylegesen a rendre való tekintet nélkül cselekszik az nem más mint, Hashino Akira.

Előtörténet:

A víz országában járunk napjaink Kirigakure no Satojában. A Mizukage palotája lenyűgöző látványban tündököl a már, már megszokott napfelkeltét kísérő esőzésben. A magas ereszekből lezubogó esővíz tócsákba ömölve gyűlik össze az alant elterülő utcákon, ahol a lámpák pislákoló fényeit néhány lámpagyújtogató megszabott útvonalukat járják hogy eloltsák az előző este meggyújtott világítás fényeit. Pár vízhordó fogat döcög el a sárban melyet pár ninja kísér, mellettük a hajnali őrjárat tagjai szedik össze s hurcolták a háború sebesült és fáradt katonáit. E zajoktól eltekintve Kirigakure no Sato csendbe burkolózott. A palota tetején egy alak vált kivehetővé amint a sötét felhőréteg felszakadozva átengedte a Nap langyos sugarait. Az alak csak figyelte a kanyargós utcákon történő eseményeket.

Akira, vajon te mitévő lennél?

A víz birodalmának egykori sötét idejében. A harangok éjjel-nappal zúgtak. A temetők és a gyászoló emberek a sírok körüle egyre csak teltek és nőttek a Kekkei Genkai üldözések idején. Mindenki mint egy vírust, úgy kezelték a családok Vérvonalának képességeit. A félelem és a gyűlölet elhatalmasodott mindenkin. A piactereken az árusok, hentesek és halászok ecettel teli dézsákban tartották az áruikat. A vásárlóknak ecetbe kellett pottyantaniuk az érméket, egyetlen egy pénzdarab sem vándorolt kézből kézbe. Mindenki félt s aggódott nehogy a nagy klánok sorsára jussanak.
Ezekben az időkben született meg Tokedo a magas hegyek között megnyugvó kis faluban a Víz országában. E hegyek szokatlanul veszélyesek voltak, hogy beutazzák őket, így csak pár bátor kereskedő, a Daimyo (Daimyo = „Megyei főbíró”) nemesi hírvivők és a kétségbeesett kardforgatók határozták el magukat hogy feljussanak a hegyekre abban reménykedve hogy egy meglehetősen képzett fegyverkovács készítse el pengéjét. Tartja a helyi mondás: „Egy kard vagy élő, vagy halott. Ez csak a tulajdonosától függ.” A Garu klán kifejezetten híres családnak számított. Híresek voltak a kardforgató kenjutsujukról és az íjásztudásukról. Gyakran keresték fel őket hogy a nemes Daimyo család ifjait és elit őreit képezzék ki hogy megóvják hírvivőiket.
A fiatal Takedot hamar elkezdte taníttatni édesapja hogy tovább hordozza családjuk örökségét. Elméletben és gyakorlatban ugyanúgy magántanulóként, testvérei és a család összes kardforgatója tanította a fiút. Lassan és biztosan 8 éves korára meglehetősen gyakorlottá vált a kardművészetekben, jobban és kitartóbban edzett. Készült a még jövőben elé táruló nehézségek könnyed átlépésére. Mikor nem edzett mindenki a helyi kovács társaságában látták, hogy pontosítsunk a gyermeke társaságában, a lánya Hoshino Akiraval. Akiraval egykorúak voltak, mindig együtt játszottak és együtt látták őket az öregek kik titkon terveltek valamit. A két gyermek tudta kívül, az apáik eldöntötték: Mikor a két gyerekek nagykorúvá váltak, meg kell házasodniuk hogy eközben összeolvadhasson a kardforgatók és a kardkészítők családja. Természetesen még éveknek kellett eltelnie mielőtt bármi történhetett volna a két ijfú között, de a szülők úgy látták hogy a gyerekek mind idáig nem tiltakoznak egymás ellen.
Szabályként a Garu klán férfiai addig nem kaphatták meg saját kardjukat amíg két esemény, mondhatni feltétel nem érkezik el. Az első: Hogy meg kell házasodnia, és mikor a penge használata eljő védje meg a családot. A második: Hogy győzze le a kardot birtokló családtagot éles küzdelemben. A szabályok mélyen el lettek ültetve az ifjú Tokedo fejébe, aki a tizedik életévét betöltve még mindig a kardjáért küzdött de mind hiába.
Tokedo a tizenharmadik életévét betöltve megpróbálta teljesíteni az egyik feltételt. Megházasodott. Legalábbis a javaslatot elfogadták, természetesen az apáik tudomása nélkül. A nyári fesztivál ideje alatt történt meg, melyet minden évben megrendeznek a fővárosban. Családok, kereskedők, előadóművészek és mindenféle népek összesereglenek a nagy várost körülvevő mezőkön, ahol sátorral borítják be a területet apró mécsesekkel és lámpásokkal bevilágítva az éjszaka sötétjét. Ez a fesztivál az év egyik legnagyobb eseményei közé tartozott melyet a hegyi falu népe minden évben olyannyira vár. Ilyenkor lehetőség nyílik számukra hogy eladják árucikkeiket a nagyváros lakóinak. Ráadásul a Garu klán kardmester-családként minden évben bemutatkozik a helyi kardforgató versenyen a Daimyo család karavánjait kísérve. A fesztiválon telt múlt az idő ahogy a Garu klán tagjai elkezdtek kisebb nagyobb munkákért kutatni amíg a versenyre vártak. Akira, Tokedo védelmét kérte hogy kettesben lehessenek. A fiút nem érdekelte a munka keresés, mivel nem volt még kardja (Csak tőrök) úgy állt a lány mellé aki mellett ott lesz ameddig csak szükség van rá. Mind a ketten tökéletesen érezték magukat a fesztiválon. Kacagással, komolykodással és még több jókedvvel elrepült az idő. Az első nap végéhez közeledve útjukat vették be a városba, ahol a Daimyo család minden évben egy fogadót nyit a hegyi falu lakóinak a kardforgató klán tiszteletére. Azonban Tokedo eltévedt mivel még sosem járta be egyedül a város kacskaringós utcáit így nemsokára Kirigakure sikátoraiba találták magukat.Boldogultak is volna, ráadásul meg is találták a megfelelő utat, ha nem állt volna az útjukba négy részeges kardot viselő katona akik a nap lenyugvását követően végeztek munkájukkal. Természetesen Akira érett nővé vált az évek alatt ami fel is keltette a katonák érdeklődését így szép lassan sarokba szorították a párt egy zsákutcába. Tokedo a katonák és Akira közé állt ahogy elő rántotta a két tőrt tokjukból. Felvette édesapja által tanult kardforgató pozíciót majd a pengéket egyenesen a katonákra fogva várta a négy férfi reakcióját. A katonák hangosan felnevettek. - Csak nem hiszed hogy azzal a két kis fogpiszkálóval megvédheted a barátnőcskédet négyünk ellen? - Hangzott el a nevetésekkel átitatott kérdés, ahogy előhúzták katanáikat melyek éles pengéi éles hangokra szelték a hús szellőket. A fiú hátrapillantott a lányra. - Valamit megígértem neked, és azt be is fogom tartani. - Mosolyodott el a mondat végén és azzal a lendülettel nekirohant a fegyveres útonállóknak. Tokedo számára, habár csak két tőrrel is, de nem jelentettek kihívást számára és könnyedén elbánt velük. Akira bár hiába volt keményebb mint egy átlagos csinos lány, elájult a kiontott vér látványától amely kis patakokban hömpölygött a sikátor macskaköves út repedései között. Tokedo az ölében vitte a lányt a fogadóba, ahol a belépőjük eléggé érdekesre sikeredett. Az ajtó előtt nyolc az előzőeknél jobb állapotban levő katona állt őrséget, akiknek feltűnt a fiú vérrel átitatott pólója. Körbevették a fiút majd sebek után kutattak de nem találtak semmit így hagyni menték a még mindig adrenalinon pörgő Tokedot akit már semmi nem érdekelt csak hogy biztonságba tudja Akirat. Odabenn Tokedo apja, Akira apja, és még néhány másik falusi a Daimyo család és hét a szomszédos falvak lordjai fogyasztották esti lakomájukat. A fiú egy padra fektette a lányt. Levette vér áztatta dzsekijét és a tiszta ingjét összehajtotta, hogy puha helyet teremtsen arra fektette le a lány fejét. A fiatalabb lordok hátulról kezdték bámulni a szép lányt és egyre gyűltek köréjük. Tokedo még mindig nem tudott megnyugodni. Hirtelen felpattant és egy kést szorított a legközelebb álló nyakához, a többire gyilkos tekintetet vetve hogy tudassa: Kívül tágasabb urak..! A lordok vették is a célzást és hátrálni kezdtek vissza az asztalukhoz ahogy odalépett közöttük Tokedo és Akira édesapja. A fiút kézen ragadta az apja majd elvonszolta a lánytól akit a szobájába vittek. Tokedot elvezette apja majd átadta édesanyjának aki szó nélkül egyenesen a fürdőbe irányította megviselt gyermekét.
A fürdés után édesanyja megkérte hogy szedje rendbe magát és menjen a család többi tagjával üdvözölni a Daimyo családot és barátaikat. Felöltözött egy kellemesen hordható mondhatni ünnepi öltözékbe és egy ideiglenes kardal mely a derekán lógott. Vonakodva lesétált a lépcsőkön ahol felsorakozott klánja oldalára, de nem tudta kiverni a fejéből Akirát, nem akarta egy pillanatra sem magára hagyni a lányt. A család bevonult az étkezőbe, amint Tokedo majdnem kilépett a helységbe hirtelen meghallott hogy egy lord a szomszéd szobában Akirát emleheti. Tokedo megfagyott és hallgatta ahogy a Daimyo családfője Akira apjával társalog. A fiú életében idáig nem érzett ilyen fájdalmat. Rájött hogy mindennél jobban szereti Akirat és nem fogja hagyni akárkinek, még egy lordnak sem, hogy elvegye tőle kedvesét. Kilépett a takarásból egy a klán által használt nagy gyorsaságú technika segítségével az apja mögött termett keze a kard markolatát szorította. Készen állt arra hogy lesújtson de az apja lassan visszatolta a félig előrántott kardot a hüvelyébe. A választ Akira apja sosem mondta el a Daimyo főjének, de ha a Daimyo azt parancsolta volna akkor Akira már sosem lehetne az övé. A köszöntés után a Daimyo család eltávozott, a fiút a földbe dorgálta apja amiért megpróbálta megütni a Daimyot. Tokedo nem bírt magával, nem bírta elviselni Akira hiányát s a szidás után egyből a szobájára rohant és kopogott az ajtón. Válasz érkezett, belopakodott teljesen leverten a lány szobájába. Folyamatosan kérdezve volt hogy miért érzi magát ennyire összetörve. Elmondta hogy a Daimyo lord fia szemet vetett rá és ha megkérni Akirat mit válaszolna? Hozzá menne e, vagy sem?

Akarnád hogy hozzá menjek? - Kérdezte Akira csendesen.
Nem..én azt szeretném ha velem lehetnél! - Válaszolta Tokedo. Ez volt az a pillanat ahol megpecsételődött a két ifjú szerelme.
A fesztivál után mindegyik család haza tért. De az említett lordnak korántsem volt vége. A lord aki Akira iránt érdeklődött, Lord Hikaru (19 éves) két héttel a fesztivál után a magas hegyek kis falvába érkezett egy csapatnyi katonával. Azt mondta hogy a katonák csak őt jöttek megvédeni, és Akirának jött udvarolni. Egy hónapot töltött el a faluban, csupán kevés időt töltve Akiraval, látszólag teljesen egyedül, de Tokedo sosem volt távol és sosem látták meg. Elérkezett arra a pontra hogy Tokedo édesapja ismét megdorgálta fiát. - Kezdesz nem úgy viselkedni mint egy kardforgató... Inkább úgy mint egy ninja! - A fiú hallgatott apjára és megfogadta mondandóját. Úgy érezte el kell kezdenie ninjutsut tanulni, úgy érezte hogy megvédhesse szerelmét a kard már kevés lesz. Édesapjával tudatott minden részletet, és megmondta hogy Kirigakureba utazik, azért hogy ninjutsut tanuljon. Apja mélységesen egyetértett a fiú érzéseivel majd a következő két hetet az út előkészületeit tervezték.

Három nappal mielőtt Tokedo Kirigakureba utazott volna egy kellemes meglepetés érte. Akira látogatta meg, de nem a szokásos módon. Késő éjszaka volt, az ablakon keresztül beengedte a lányt a szobába. A fiú visszament az ágyához, elővette tőreit és az élező köveket majd dolgozni kezdett a éseken. Akira egy székben ült és csodálta a karistoló acél hangját és a fiú tökéletes mozdulatait. Mikor eltette a tőröket tovább ült és elkezdett visszafelé gyönyörködni a lányban. A lány felült és lekuporodott mellé majd a vállára hajtotta fejét.

A Daimyo fia, Lord Hikaru magával akar vinni a következő héten. Azt akarja hogy onnantól ott éljek, velük! - Mondta szomorú hangon a lány. Tokedo megrendült a hírek hallatán s meggondolatlanul magához szorította a lányt. Ő ugyan úgy átölelte őt és csak tartották egymás egy ideig.
Na és mit válaszoltál?
Azt hogy nem. Nem akarok menni. El akarom utasítani a lord ajánlatát Tokedo! De csak akkor... Ha te velem maradsz.
Még mielőtt bármit mondhatott volna Akira megcsókolta, aztán felállt és indulni készült. Tokedo megragadta a kezét. Visszanézett és annyit mondott:
Mond meg apádnak hogy készítse a kardomat, tisztázni szeretném a családi feltételeimet. Mond meg, hogy három napon belül legyen kész! - Azzal adott egy búcsú csókot a lánynak s azzal távozott.

Az elkövetkező pár nap íjak készítésén, vadászaton és gyűjtögetésen telt. Tokedo apja sem tudta hogy mi járhat a fia fejében, de büszke volt arra hogy fia rengeteg energiát és odafigyelést fektet a gyakorlásába.
Még egy nap volt mielőtt Tokedo elindult volna Kirigakureba, mikor a herceg bejelentette hogy aznap elfogja vinni Akirat. Akirát akarata ellenére felhurcolták egy lóra majd el is ügettek a távolba. Tokedo végignézte az egészet s pánikba esett. A kardja nem volt kész úgy ahogy a felszerelése sem. Úgy döntött hogy felkapja mindenét amije van, majd a lord és az embere után indul. Kifizette Akira apjának a pénzt amit a kardra tett félre és az összegyűjtött nyersanyagokat. Az istállóhoz sietett ahol apja és fivérei álltak kihúzott kardokkal, és komor tekintettel.

Fiam, nem tűrök a családomban egy árulót sem aki a Daimyo ellen szegül! Ha a lord után mész kitagadlak és száműzlek a családból, a klánból! - Vázolta fel apja a tényeket, hogy milyen sors vár fiára, ha mégis a lány után menne, és ellenszegülne a Daimyo akarata ellen.
Apám, meg kell értened hogy a lord nem az én Daimyom, és ellopott valamit ami számomra fontos, aki igazság szerint az enyém! - Fejezte be mondandóját. Édesapja közelebb lépett lehajtott fejjel majd letépte a családi címert fia köpenyéről és a nyeregről. Aztán a testvérei következtek és mind a hárman letéptek egy-egy emblémát a fiú ruhájáról. Tokedo azzal Arrionná vált, teljesen megtagadott és száműzött emberré vált a családjától és falujából. A naplemente fényében vágtatott ki a faluból, a kapukon kívül visszanézett ahogy családja felsorakozva figyeli a legkisebb fiuk távozását, majd a falu kapuja lassan bezárult a fiú mögött. Egyszer és mond örökre.

Nem vette egyből üldözőbe Lord Hikarut. Helyette egyből Kirigakureba utazott. Először nem bíztak meg benne, a miatt mert nem ninjaként élt 13 éven keresztül. Oda került fél évvel az előtt hogy elkezdhette a tanulmányait az akadémián mint kívülálló. Elég furcsa volt mindenki számára egy 14 éves akadémiai hallgató, habár nem kellett sokáig ott maradnia. Nem okozott nehézséget egy próbatétel sem a kardforgatónak, ugyanis a Garu család minden tagja a csakra hálózatát használja hogy végez vihesse a magas sebességű mozgási technikáit a harcmezőn. Akárcsak Tokedo tette a Daimyoval szemben a fesztivál éjszakáján. Elsajátította Kirigakure alap jutsujait pár hónap alatt majd elvégezte az akadémiai vizsgáit melyek teljesen a legalapvetőbb technikák és praktikák bemutatásáról szólt. Henge no Jutsu, Bunshin no jutsu, Kawarimi no jutsu. Minden alap jutsu bemutatása fenomenálisan sikerült, a vizsgáztatók nem is vártak se többet sem kevesebbet egy kicsit túlkorosabb akkorra már 14 éves genin jelölttől, így sikeresen elvégezte a genin vizsgát.
A legöregebb volt a csapatában. A két csapatársa Urino Yuki (12 lány) és Nikaido Shin (11 fiú) voltak. Furcsa mód ők ketten mindig együtt voltak. Shin vakmerő volt és minden áron bizonyítani akarta a saját erejét. És Yuki, kintről próbált egy szoros pórázt tartani Shinen. Ami úgy látszott rendkívül egyszerűen megy neki. Csapatával kart karba öltve Tokedonak sikerült elsajátítani pár víz elemű ninjutsut és a kardforgatási képességei még gyorsabbak és még jobban kiéleződtek. Rendgeteg unalmas D szintű küldetést hajtottak végre és két C szintűt. A kis csapat nehézségeken átbukdácsolva de mégis mindig sikerrel teljesítették küldetéseiket.
Egy nagyobb küldetésről hazaérve Tokedo Kirigakure utcáin szellőztette a fejét, próbált készülni a jövő további nagy megmérettetéseire, mikor egy ismerős hangra lett figyelmes. Megfordult hirtelen és Akirat pillantotta meg. A lány halottnak tűnt, legalábbis érzelmileg. Fél percen keresztül fagyottan állt a lány előtt, mielőtt megragadta és egy átjáróba rántotta. Akira ragyogott akárcsak Tokedoé, összejövetelük vidám volt és örömteli, csak a legkevesebbet beszélték meg, mindazt ami számít.

Hirau nem engedte hogy egyedül jöjjek, de hallottam hogy itt vagy a faluban. Mindennél jobban maga melett akar tartani és egyre jobban sürgeti a választ hogy döntsek, össze akarok e vele házasodni. Már megpróbált megkérni rengetegszer, de nemet mondtam neki.
Tokedo megkérte hogy tartson ki még egy darabig, amíg lesz elég ereje hogy eljöjjön érte és felszabadítsa. Akira helyeselve ölelte át ismét a fiút amire egy teljes esztendőt kellett várnia. Még egyszer megcsókolta a lányt majd elindult vissza a csapattársaihoz. De vissza fordult és annyit mondott mosollyal az arcán.
Tarts ki értem! - S azzal el is tűnt a sötét éjszakában.

Másnap a két csapattársával együtt új küldetésre jelentkeztek, a szokatlannál is nehezebbnek beharangozva. A szomszédos szigetekre kellett utazniuk ahol egy gyanús csoport bojgatja a rendet és a falvak csendes magányát. A falvat körbejárva, nyomok és különféle jeleket összetéve, köszönhetően Yuki és Tokedo okos elméjének, rátaláltak a célpont búvóhelyére. Egy kisebb viskóra emlékeztető épülethez vezettek a nyomok. Elhatározták hogy várnak míg meg nem pillantják leendő ellenfelüket. Az éjszaka leple alatt Tokedo jól kihasználva vadászi és családi múltját néhágy akadály mellé csapdákat állított fel, robbanó cetlik, kunai csapdák, és pár rögtönzött drótcsapdával várta hogy megjelenjen a felbujtó. Egyik csapdáról a másikra hajszolták minden tudásukat és csakrájukat bevetve, mire sikerült végleg megállítani a férfit. Tokedo egy hirtelen pillanatban eltűnt ellenfele szeme elől majd egy hideg érzés járta át a férfit. Lenézett majd két hűs acél pengéjén akadt meg a szeme. A földre csöpögő vér hangja a késő esti lágy szellő susogása kíséretében rogyott a földre ahogy Tokedo kihúzta célpontja hátából fegyvereit. A tőrökkel csapott egyet s a csöpögő vér két vonalba felzárkózva ivódott fel a part homokján. Átkutatták a férfi lakását, és egy kardot talált a három ifjú ninja. A kard pengéje villám formájában volt díszítve, markolata erős, sötét vászonnal volt körbefonva hogy még jobb fogást biztosítson használójának. Tokedo szeme felcsillant, és át járta a fejét az érzés. Mintha a szerelméért való harcban az életéért küzdve megszerezte volna kardját. Egy övvel a hátára erősítette, legyintett egyet kettőt az ujjonnan szerzett pengével majd társaival útnak indultak vissza a megbízókhoz. A faluban küldetésük sikere vissza állította a rendet és a békét majd visszatértek Kirigakureba hogy folytassák tanulmányaikat és még erősebbek legyenek. Erősebb hogy visszaszerezhesse szerelmét Akira-t, Lord Hikarutól.

A Mizukage palotája teteén az alak végre kivehetővé vállt. A nap sugarai tökéletesen megvilágították Tokedo arcát, szürke szemei pedig ragyogva tükrözték vissza a fényes sugarait. A fiú felnézett az egyre felszakadozó felhőzetű égboltra és csak bámulta a halványkék ég tengeri nagyságát.
~ Akira, vajon most mihez kedhetnék nélküled? Javában dúl a háború és nem lelem meg békém, sem boldogságom rajtad kívül semmi és senki másban. Kérdlek ha figyelsz engem, küldj egy jelet, és tudni fogom mit kell tennem. Mi volna az életem lényege... az én Ninja utam? ~

**Garu Tokedo** Hétf. Dec. 02 2013, 21:23

Javítva Orochimaru kérésére!

Orochimaru (Inaktív) Szer. Dec. 04 2013, 12:07

Megnéztem, és azt kell mondjam nem javítottad, és rengeteg benne a helyesírási hiba, ami néhol azt eredményezi, hogy háromszor kell elolvasni a mondatot, mire rájössz, hogy mit takar. Mivel a történet maga tetszik, és jó, és jól kidolgozott, ezért ELFOGADOM! , de nem elég úgy javítani, hogy 15 évesre varázsolod magad, illetve Geninné, de meghagyod az előtörténetben a chuunin részt, hol ott könnyen kitörölhetted volna, ezért:

Pénz: 3500 ryo
Chakra: 115 Helyesírási hibák, és a hanyagság miatt, hogy az "egy évvel később" részt, nem törölted ki, hol ott pillanatok alatt meg lehetett volna tenni. És tedd is meg, miután elolvastad ezt a post-ot.
Jutsu: Dainamikku Akushon (Remélem jól írtam le), és Dainamikku Entorii, a családban való kiképzések miatt, és mert a történet páratlanul jó, és érdekes, és a játéktéren folytatható megoldatlan dolgok vannak benne.

Ajánlott tartalom

Garu Tokedo

Garu Tokedo

Re: Garu Tokedo

Re: Garu Tokedo

Re: Garu Tokedo