Garu Tokedo

- Nos? Mi tévők legyünk Tokedo? - Kérdezte egy hang a bal oldalról. Meg sem kellett fordulnia, hogy tudja Shin hangját hallja aki már csak arra a pillanatra vár, hogy ugorhasson, még az akadémiai éveik alatt is, Shin mindig összetűzésbe akart kerülni, és harcolni amint csak lehet. Mindazonáltal a párja mindig ott volt hogy kordában tartsa.

- Az utasítás az volt hogy maradjunk itt amíg el nem jön az ideje. - Ez a hang Yukihoz tartozott, az említett pár másik feléhez. Yuki higgadt és összeszedett volt, mindig elemezte a helyzetet, hogy miként tudnának a leghatékonyabban lépni.
- Úgy gondolom, hogy cselekednünk kellene..- Jelentette ki Tokedo. Egyszerre bólintott a három genin. Összeütötték öklüket és csendben felosontak a fedélzetre. Az ott elhelyezett ágyúk és ládák között bújtak el ahonnan végig nézték a másik hajón történteket. Mikor a konohai újra járkálni kezdett Tokedonak rossz érzése támadt.

- Itt az alkalom! Yuki, csinálj ködöt és hátulról támogass bennünket én és Shin átmegyünk. Megmentjük a senseit és a kereskedőket! - Adta ki utasítását, és a kis csapat szó nélkül munkának is látott. Yuki kézjelei után a hatalmas víztömegen úszó két hajóra leszállt ködnek köszönhette életét a fiatal kereskedő akit épphogy megtudott menteni a két genin. A konohai ninják irányérzéküket vesztve bolyongtak az átláthatatlan ködben. A köd magával hozta a hátborzongató csendet. A tenger zúgása és a szöszmötölő katonák lábainak kopogása hallatszott a nyílt tengeren.

- Mizu no Tatsumaki! - Törte meg a némaságot egy mély hang ahogy a ködből kitört a hajó fedélzetén megidézett jutsu hatalmas vízörvénye, mely őrülten tombolva a tengerbe mosta a konohai katonák egy részét. A köd vízszintesen hirtelen ketté vállt derék magasságban ahogy egy vízsugár szelte ketté a levegőt.

- Suiton: Mizurappa! - Hangzott el a következő technika amint a katonák maradéka szempillantás alatt egy intenzív vízsugár által találták a tengerben magukat. Az utolsó katona a konohai hajó kapitánya volt, ki megpróbálta megölni a kereskedőhajó legénységének egyikét. A köd lassan felszállt, amint Tokedo szemben találta magát a férfivel. A konohai ninja gyilkos tekintetet közvetített a fiúra miközben lassan fel alá járkált.

- Fiú, próbáljátok ti Vízben rejtőző ifjak magatokat hősöknek nevezni? - kezdett bele gúnyolódó monológjába – Ti nem vagytok mások mint apró rovarok a Tűz Szövetsége számára. Szánalmas falvaitok csak szánalmas ninjákat nevelnek kik hisznek a régi mondáknak és az öregek történeteinek hogy igen is, hősök léteznek. Nem léteznek hősök fiacskám! - fejezte be mániákus nevetése közben. A férfi gyors kézjelekbe kezdett majd a szájához emelte kezét. Nagy levegőt vett és pár szikra villant fel a keze és szája között. Hirtelen kifújta a levegőt és egy hatalmas tűzgömb indult meg Tokedo felé. A fiú kirántotta kardját hüvelyéből, felvette állását.

- Dainamikku Akushon! - Kiáltotta ki a jutsu nevét amint a lábai mintha a lehűlt levegőben párologni kezdtek volna. A tűzgolyó megállíthatatlanul száguldott felé majd a becsapódáskor Tokedo eltűnt. A tűzgolyó a tatfedélzetbe csapódott s lassan terjedt tovább a tűz a hajón amint a férfi felnyögött. Kezeit a mellkasához emelte s egy villám mintás acélpengét talált átszúrva a bordáin keresztül. Tokedo állt mögötte ki adrenalintól fűtve szorította a penge markolatát.

- Hogyha nem léteznek hősök, majd én azzá válok. Habár nem vagyok halhatatlan, és ha egyszer meghalok, teszek róla hogy az emberek emlékezzenek a nevemre. De ez a nap, nem az én halálom napja. Hanem a tiéd.. - Kihúzta a pengét a férfi mellkasából aki elhasalt a fedélzeten. Tokedo még vetett a férfire egy pillantást majd gyorsan átugrott a kis kereskedőhajó fedélzetére. Kibontották a vitorlákat melyekbe belekapott az északi szél. 

                                         Délutánra az eget csipkés szegélyű felhők csíkozták be, melyek sötétszürkévé váltak, amint a nap fénye halványodott. Mögöttük a felgyulladt hajó füstje gomolygott az égbe. A kis csapat és a hajó többi tagja sűrű köszönetmondások mellett megérkeztek a küldetés célpontjához, arra a szigetre ahol a Víz szövetségének egyik legjobb kovácsa dolgozik a ninják fegyverein és egyéb hadászati eszközökön. Yazura sensei a geninjeit a hajón marasztalta azzal az okkal hogy amint leadta a tekercset már vissza is térnek Kirigakureba. Ennyi kaland éppen elég az ifjú ninjáknak és az egész legénységnek. A sensei hamar visszatért egy új tekercsel melyet Ao kapitánynak címeztek a Mizukage palotájába. Az úton visszafelé a legénység egyik öregebb tagja Tokedo mellé állt miközben a tengert fürkészte szemeivel.

- Fiam, te megmentettél minket és ezzel hálával tartozom. - mondta - Nagy harcos fog válni belőled, mert képes vagy bármire a szeretteidért ami jó. De ha baj történik ne egyből a kardodat rántsd elő. – vette komolyabbra hangnemét – Elmondom neked, én miben hiszek. Miben hiszek ezekben a háborús időkben, mert azt hiszem ez még hasznodra válhat utad során. – a férfi megfogta Tokedo vállát majd mélyen szürke szemébe nézett – Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, ki másra bízza a munkát. – folytatta egy idő múlva lassan, mint aki minden szót megízlel előbb a nyelvén – Kétféle ember van ezen a világon. Az egyik karddal farag világot magának, a másik ekével. De a karddal faragott világot egy másik kard ledöntheti, s újjá faraghatja nagyon is gyorsan. Maradandót csupán az eke farag. Ha megtanulsz nem csak a karddal bánni hanem az „ekével” is, nagy dolgokra fogod vinni az életben fiam.- Fejezte be az öreg. Azzal felállt és a munkájára fogta magát. Tokedo az út hátralevő részén csak azon gondolkozott amit az öreg mondott neki. ~ Az eke és a kard, milyen furcsa páros, és mégis mennyi közös tulajdonság. ~ Merült el gondolataiban. Éjszakára megérkeztek a kikötővárosba ahol a legénység összes tagja külön köszönetet mondtak az ifjú ninjáknak és mesterüknek. Szülő falujukban a tekercset kézbesítették a címzettnek, s egy megérdemelt vacsora után melyet együtt töltöttek Yazura sensei, Yuki, Shin és Tokedo hazatértek.