Hegységrendszer

Jiraiya Hétf. Feb. 24 2014, 15:04

A Madarak Országának Déli határait szegélyező hegységrendszer.

**Doshiri Asuka** Pént. Május 23 2014, 21:15

Miután az egykori otthonomat megostromolták, kénytelenek voltunk elhagyni a falut. Számos shinobi épségben kijutott, de elég sokan maradtak fogságban, akikről sajnos semmit sem tudunk. A menekülés után egy barlangrendszerben szállásoltuk el magunkat, most pedig készülünk, hogy lecsapjunk az ellenségre. Szorgosan pakolom össze a felszerelésemet, a kunaikat a derekamon lévő övre tűzöm fel, kis bőr tokokban, amit a testemre szerelek fel. Shurikenjeim a combomon lévő tartóba kerülnek, míg a robbanó cetlik, a furulya és a Tenshit rejtő báb a taktikai mellényemben foglalnak helyet. Végül már csak a drótot pakolom el, egy erre alkalmas kis tárolóban, ami szintén a mellényembe kerül.
Mire elkészülök, a vezetők sikeresen megbeszélik a teendőket, majd kiosztják a csapatokat és végre valahára elindulunk, hogy bosszút álljunk. Elszánt mosollyal az arcomon indulok meg a többiek után, kissé lemaradva. Amolyan hátvéd szerepet vállalok, illetve ha valakivel összetűzésbe kerülnénk, akkor jobb, ha a háttérből támogatom a csapatot. Az utunk több napig is eltart, ezért kénytelenek vagyunk a földön éjszakázni, illetve a hidegben. Azonban a cél miatt nem zavar, hogy a megszokott otthoni kényelmet újra mellőzni kell. Amint átlépjük a határt felpezsdül a vérem. Kissé fura, de azt kell hogy mondjam, vérre szomjazom, szeretnék minél többet elpusztítani az ellenséges csapat embereiből.

Hegységrendszer Tumblr_static_sasha_springer

**Yamato** Pént. Május 23 2014, 22:33

//Danzou - Rajtaütés//

Néhány nap telt el azóta, hogy elváltam Ayanétől, aki Happou Takumi no satoba tart Takeshivel együtt, így ők biztonságban vannak, én viszont a halálba vagy a dicsőségbe tartok. Konohába kaptam felvilágosítást Suna helyzetéről már a lány távozása után és a menekültek helyéről, ahova viszont elmentem, de csak néhány harcképtelent találtam, akik viszont újra tovább küldtek a Madarak országába. Ugyan nem jártam, de jól tájékozódom és a kapott térkép is sokat segített. A bábjaim száma nem sok, de talán elég lesz, viszont a felszerelésem, vagyis inkább a bábjaim még nem voltak teljesen kész, ugyanis sem Sango Hebi bábom füsttárolója, sem Kumogani bábom sincs dróttal feltöltve, így mielőtt átléptem volna a madarak országának határát egy kis faluban bevásároltam a nőtől kapott pénzből, ami 160 méter drót volt, így a 8 kilövő nyílásból 20- 20 méter jön ki, 26 pecsét befogadására alkalmas papírt, így összesen 30 van, amit úgy számoltam, hogy 6 újratöltésre elég, amit fel is használtam a legutóbb tanult technika segítségével, egy csengőt, be is szereltem a bábomba és egy méretemnél nagyobb kabát, ami alá be tudom rejteni a két alacsony bábom. A felszerelésem a két új bábomból, Sango Hebi és Kumogani immár felszerelve, övtáskámból, benne 5 kunai, 10 shuriken, 5 füstbomba és a rugós kés, csuklómon az elmaradhatatlan senbon vetőim 12 tűvel és a saját tervezésű kézigránátok amelyek között van egyszerű robbanócetlis, amit egy háromszöggel jelöltem meg, míg a másik típusú az 5 érzék zürzavara pecsét van ezt körrel jelöltem meg, övemre is két gömb van felerősítve az egyik a nem rég pótolt tüskés, amit buzogányként használhatok és az egyik mérgező füstös, testemen pedig a páncélom. Négy báb talán elég lesz hozzá, hogy rendesen tudjak taktikázni. Végre megtaláltam a csapatot, ahol egy barlangba tereltek ahol genninek és chuuninok csapata volt, körülbelül 24-en, szinte érezhető volt a feszültség, ami a háborúnak és a falu elvesztésének is köszönhető volt és be kell vallanom én is izgatott voltam, hiszen a falumért harcolhatok, bár már részt vettem egy csatába, de akkor Kusa megvédése volt a cél, nem a szülőhelyem visszaszerzése az ellenségtől.

//Ugyan még nem zárta le Pein a kalandot, de én már megírtam a zárót, remélem nem baj és akkor amit vettem:
160 m drót (1600), 1 csengő (80), 26 pecsét papírt, kabát
aminek nincs ára, azt a mesélőre bízom, én kb 2- 300 ryura becsülöm max//

**Koreko Rui** Vas. Jún. 01 2014, 23:59

Az új küldetés egészen váratlanul érte Ruit, nem számított rá, hogy egyhamar ismét akcióba kell lépnie. A falu eleste után sokan a sivatagban találtak menedéket, az új központ pedig a Szél Temploma lett, Kankurot pedig kinevezték új vezetőnek. Egyik nap egy küldönc érkezett a lányhoz és átadott neki egy levelet. Habár Sunagakure az ellenség kezére jutott és sokakat elfogtak, azért a szél népe nem adta fel olyan könnyen és ellentámadásba kezdett. Tehát a jounin ismét küldetést kapott, ezúttal talán még fontosabbat, mint korábban, hiszen válaszcsapásról volt szó. Mivel sikerült kijutnia, számítottak rá a harcban, újfent fontos ember lett. Kicsit félt ettől a küldetéstől, elvégre a sima őrjárat sem úgy alakult, ahogy azt eltervezte. Persze ott volt a másik dolog, szeretett volna visszavágni az ellenségnek, talán még el is vetette picit a sulykot, amikor azonnal rábólintva megkérdezte, mennyire kell keresztbe tenni a Víz szövetségének. Általában ennél jóval megfontoltabb volt, nem rohant fejjel a falnak, azonban ez túlmutatott egy egyszerű küldetésen, sokkal nagyobb tétje volt ennek a rajtaütésnek. Összeszedte a holmiját, mindkét nagyméretű szél legyezőjét eltette, mert számított rá, hogy használnia kell majd. Idő közben új ruhákat szerzett magának, hogy sokkal könnyebben tudjon alkalmazkodni a sivataghoz. Sálat kezdett el hordani, ami fejkendőként is szolgált, néha teljesen lerejtve mások elől az arcát. Homokszínű ruhái meglehetősen jó rejtőzködő öltözéket biztosítottak neki. Elég sokszor járt felderítésre, igyekezett minden információt megszerezni, amit csak lehetett. Nem kért maga mellé segítőket, szeretett egyedül dolgozni. A levélben azonban az állt, hogy elég sokan lesznek jelen a küldetésen. Nem sokat késlekedett az indulással és szerencsére ismerős terepre kellett mennie, a Madarak országába. Járt már itt korábban, ismerte a terepet, na meg valamennyire az embereket is. Az út alatt nem sokat pihent, kevés ideig táborozott le, mert a lehető leggyorsabban szeretett volna megérkezni. Amikor a táj erősen kezdett megváltozni, már tudta, hogy közel jár. A hegységrendszer messziről felismerhető volt, kicsit nosztalgiával töltötte el a vörös hajú jounint.
*Hm, megint itt vagyok.* Gondolkodott el a lány, miközben megszaporázta lépteit. Hamarosan megérkezett a csapat állomáshelyére, azon belül is a barlangba, mivel meghagyták neki az üzenetben, hogy oda menjen. Rajta kívül hét ember tartózkodott ott, köztük volt Kankuro, aki az akciót vezette. Gyorsan meghajolt, aztán körbenézett a barlangban. Térképek hevertek mindenfelé és irathalmok voltak feltornyozva, ami azt jelentette, hogy a lehető legkomolyabban igyekezték megszervezni a támadást. A vezérkar jelenléte kicsit feszélyezte a kunoichit, de ezt igyekezte elrejteni.
*Mégis mit keresek én itt? Harcolni jöttem, de olyan, mintha engem is betettek volna az elitek közé. Szeretném sikeresen lezárni a küldetést, csak nem érzem úgy, hogy ebben a közegben túl sokat tudnék tenni. Kimegyek a harctérre, taktikázom is ha kell, viszont túl nagy felelősséget remélem nem akasztanak a nyakamba.* Ezekkel a gondolatokkal a fejében várta a fejleményeket, hiszen nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan elkezdődik a küldetés.

Shimura Danzou Kedd Jún. 03 2014, 19:10

// Rajtaütés //

Asuka:
Megpróbáltatásokkal teli napok vannak mögötted. Bosszúvágyad jogos. De mindamellett, hogy jogos el is várják tőled. Az otthonodat elfoglalták. Ki ne lenne haragos ilyenkor? Bajtársaidat megölték. Ilyen sértést az ember csak ellenségeinek vérével moshat le, nem igaz? De nem is az a fontos, hogy milyen gondolatok vagy eszmék kavarognak benned, hanem hogy akaratod erős, hited megingathatatlan. Tudod miért vagy itt és tudod mit akarsz tenni. Ennyi elég.
Körülötted két tucat ember torlódott össze. Néhányan csendesen eldiskurálgatnak, de érezhető a türelmetlen feszültség. Az idegek pattanásig feszülnek, ahogy várjátok a jelet amely megmutatja hogy vehetnétek revansot. Ekkor egy szakállas férfi lép be a barlangba. Nem sokat tudsz a jelenlegi helyzetről a pontos terveket sem ismered, de ezt az embert igen. Ő a parancsnokod. Ő fog titeket vezetni a harcban. Felemeli bal kezét. A társaság - noha eddig sem volt hangos - teljesen elnémul. Hirtelen eszedbe jut a neve: Moichiro. Hangja betölti az egész termet, mialatt beszél reményt vagy éppen móhó megtorlás utáni vágyat látsz megjelenni társaid arcán. Hamarosan eljön a pillanat, amikor próbára teheted a képességeid. S ha kiállod, akkor dicsővé válhatsz, de ha elbuksz...

Yamato:
Miután megkaptad a hírt rohanvást indultál hazádba. Ám egy nap még a Tűz országában kénytelen voltál megszálni valahol, egy templomban. Talán a sors akarata, hogy rád erőltette ezt a kényszert? Az ott megismert eszmék és lehetőségek talán zsonganak koponyádban, de ez nem akadályozott meg abban, hogy tovább folytasd utad ama sereg felé, amelyikbe tartozol. Sunagakura elesett, ezt már - bármennyire is fáj belátnod - tudod. Ám az eszme amit képvisel, s a harcosok kik éltetik még nem vesztek ki eme világból. Te is közéjük tartozol. És azért mész, hogy megvédd. Boldogsággal tölthet el a gondolat, hogy nem zsoldosok serege felé tartasz, hanem hazájukat vesztett hazafik csapatai várnak. Amikor megérkezel rádöbbensz milyen kevesen is maradtatok. Hogy a többieket elfogták vagy meghaltak azt nem tudhatod pontosan, csak a szóbeszédeket ismered, pontos számokat nem. A barlangban ahova betereltek a tömeg hirtelen némul el. Egy ember áll a bejárat előtt, karja a magasban. Moichiro, ez a neve, tudod hiszen Ő írányított ebbe a barlangba miután szolgálatra jelentkeztél. Hangja erőteljes és elhivatott. Boldogság sugárzik végig rajtad, mert tudod, ha el is veszítettetek egy csatát, azért még éltek. És aki él, az ütni is tud. De meddig éltek még?

Asuka, Yamato:
- Sunagakure elesett - Moichiro arcán mintha düh tökröződne, de szakálla sok mimikát nem enged láttatni - Sokan és jogosan kérdeztétek: Miért nem indulunk rögvest a felmentésére? A válasz, bár fájdalmas, de igaz. Nincs elég erőnk, hogy visszavegyük szeretett otthonunkat. Konoha nélkül nincs. Ám nem csak a mi erőink vannak lefoglalva. Szövetségesünk biztosan segít, de még nem most. Iwagakure serege bevette magát Sunagakuréba. Az egyik sereg... Egy másik közeledik most eme hegyek felé. Ha nem állítjuk meg őket, akkor végünk. Akkor nem csak a falu, hanem az egész ország elbukik. Hoshigakure segít feltartóztatni, sőt szétszórni ezt a második Iwagakurei sereget. Feladatunk, hogy minél több veszteséget okozzunk és minél kevesebben hagyjuk ott a fogunkat. Össze kell tartanunk! Mert ha összefogunk, akkor ki tudna legyőzni minket? Meg különben is, Ti tudnátok aludni ha mellettetek hallna meg a bájos Asuka? - itt több férfi is elmosolyodik, miközben lopva a leányzó felé pillantgatnak - Vagy ott van Yamato. Aki amint meghallotta a tragikus híreket elindult és a fél világon átvágva jött ide, hogy a bajtársai mellett küzdhessen. Vagy Sashamaru, akin még mindig piroslanak a kötések, de itt van hogy harcoljon. Hőségben, bátorságban és kitartásban jobbak vagyunk, nekik a számuk magas nem az erényeik. Hát hagynám, hogy egy ilyen iwagakurei csűrhe legyőzze a csapatomat, miközben a legalacsonyabb rangú beosztottam tízszer annyit ér, mint az ellenség bármelyik shinobija?
Néhányakra átragadt a jókedv, mások némán kihúzták magukat.
- Egyetlen hágót kell védenünk, a Juhungot ( Borzpofa ). A többi túl messze van ahhoz, hogy aggódjunk miattuk. A hegyek magasak és nehezen megmászhatóak. Első körben a mi feladatunk az lesz, hogy a seregük előtt ólálkodó felderítőiket levadásszuk. Ezért vagyunk még itt, miközben mindenki más már elfoglalta a pozicióját. Pontosabb információk menet közben, csapatokra lebontva. Aki akar még most kérdezzen.
Néhány egyszerűbb kérdés elhangzik. Ha Ti is kérdeznétek, akkor még most. Minő meglepő egy csapatba kerültetek. Két társatok van. Az egyik egy izomtorony, a másik pedig egy nyurga kis alak. A neveik sorrendben: Kojirou, Jaosu.

// Yamato: a vásárláshoz lesz egy kérdésem, hamarosan elküldöm pm-ben. //

Rui:
Mint sokan mások, Te magad is nagy utat tettél meg azért, hogy megérkezz ide. Az érzelmeid kihatottak a döntéseidre és gondolataidra, miközben utaztál, de ez érthető. Kissé talán megilletődtél, hogy egyenesen a vezérkar barlangjába küldtek, s némi aggodalom is felütötte fejét a lelkedben. Kankuro egy kósza pillantással veszi tudomásul, hogy Te magad is jelen vagy. Percekig csak ez az egyetlen pillantás az ami azt jelzi számodra, hogy itt a helyed. A többiek, de eme gesztus után még a vezér sem vesz rólad tudomást. Térképek, papírok fölött görnyednek, halkan diskurálnak taktikáról, ellátmányról, csapatokról. Még az is felmerülhet benned, hogy rosszul tájékoztattak és nem is kellene itt lenned, hanem valahol máshol. Rossz érzés úgy állni egy teremben, hogy senki nem vesz tudomást a jelenlétedről. Ám ez egy csapásra megváltozik. Kankuro csapására. Nyitott tenyere ütötte meg az asztalt, magában morgott valamit. Ekkor megfagyott a levegő. Ekkor újra rád pillant, int, hogy menj közelebb hozzá. A Kazekage fivére egy helyre mutat maga mellett. S most hirtelen Te vagy az egyetlen akivel törődnek. Mindenki rád figyel.
- Rui! Nagyon fontos feladatod van! A győzelem múlhat rajtad! - Ekkor az előtte elterülő térképre mutat. A hágó, amely előtt letanyáztatok, sok kilométer hosszan terül el a hegyek között. Mutatóujját a hágó közepetáján lévő pontra teszi - Ezt a helyet telipakoltuk csapdákkal, robbanójegyzetekkel. Itt körülötte állítottuk fel a védelmünket. Két egységünk elindult, hogy levadássza az ellenség felderítőit. Te velük mész. Az egyik kontingenst Moichiro vezeti, a másikat Sunbu. Körülbelül ötvenen vannak. Miután végeztetek az ellenséges felderítőkkel kitértek balra és átvágtok a hegyeken. Iwagakure serege mögé kerültök és belehajszoljátok őket a csapdákba. Gyorsnak kell lennetek, mert a fősereg a legpontosabb becslések szerint két napon belül megérkezik. Amíg nem kerültök mögéjük, addig észrevétlennek kell lennetek. A felderítőket a saját embereinkkel pótoljuk, ezért néhányukat ki kell faggatni a kivégzés előtt, hogy az így beépülni próbáló embereink ne bukjanak le. Moichiro és Sunbu ismerik a részleteket, de a terv egészét csak veled közöltem. Ők nem tudnak semmit a megkerülős cselről, de téged követni fognak. Van kérdésed?
Kicsit olyan érzésed van, mintha nem mondott volna el mindent és várná, hogy kérdezz. Talán próbára tesz? Lehet...

// Nos, a területről nincsennek megbízható forrásaink, ezért a hágót, ahol harcolni fogtok én neveztem el Juhungnak, avagy Borzpofának. Ez egy kinai név és létezik is egy ilyen nevű hágó a való világban is. Egy csatáról tudok, ami itt zajlott le. S mivel ez amit ti fogtok végigharcolni szintén hatalmas volumenű, ezért úgy gondoltam megfelelő lesz ez a név. Bár valóigaz, a védőknek talán nem a legjobb ómen... Ám azt nem állítanám teljes meggyőződéssel, hogy tudom melyik a védekező fél. Ha Ti vagytok, akkor talán számotokra hoz pechet ez a név, de ha az Iwagakurei oldal az - ami még logikus is, hiszen a rajtaütés egyfajta támadás - akkor a történelem - noha egy másik világban - megismételheti önmagát. Rajtatok múlik... //

**Yamato** Csüt. Jún. 05 2014, 00:01

//Rajtaütés//

A gondolat, hogy társaim segítségére sietek és a falu nem zsoldosokkal akarja visszaszerezni a területet. Megérkeztem a helyszínre, ahol egy Moichiro nevű egyén terelt be egy barlangba, érződött rajta, hogy egy elhívatott emberrel van dolgom, aki mindent megtesz majd azért, hogy a terv sikerrel végződjön, ahogy én is mindent megteszek ennek az érdekében. Senki nem veheti el a szülőföldemet büntetlenül, ha meg is kell halnom, ami nem fog megtörténni, akkor is azzal a büszke tudattal teszem, hogy a falumért harcoltam és tagja lehettem ennek az elhivatott csapatnak. Miután mindenki a barlangba volt, akinek itt kellett lennie, irányítónk beszédet mondott. Nem volt új információ a falu eleste, bár még mindig fájdalommal gondoltam hazám elvesztésére, még a kezem is ökölbeszorult, de aztán elengedtem. Bzdítást folytatta, egyett kellett értenem, hogy kevesen vagyunk ahhoz, hogy visszafoglaljuk a falut, de visszafogjuk szerezni, amint a szövetségeseink is felszabadulnak, hiszen a háború náluk is folyik. Aztán néhányukat kiemeli, köztük egy Asuka nevű leányzót, akire a férfiak legtöbbje hirtelen néz és mosolyog, majd engem emel ki, ami egy kicsit váratlanul ér és még zavarba is hoz, bár igaz, hogy a Tűz országának másik oldaláról jöttem egészen idáig. Aztán a tervvel is előáll, hogy egy Juhungo nevű hágót kell megvédenünk. Bábjaim talán elegek lesznek ahhoz, hogy végezzek az ellenfeleimmel. Nekem a tervvel kapcsolatban nincs kérdésem. Miután néhányan kérdeztek csapatba osztottak minket, Asuka mellett még két sráccal kerültem egy csapatba, Kojirou és Jaosu. Remélem hamarosan megindul a támadás, nem tudok itt ülni és várni a parancsra.

Shimura Danzou Vas. Jún. 08 2014, 16:58

// Rajtaütés - Makoto // ( A többieknek: Ez a poszt Makotonak szól, mindenki másnak az előző reagom kettővel feljebb ^^ )

Amíg a vezetőség nem jutott döntésre, addig Te hasznossá tetted magad és edzettél. Ugyan azt a Sunagakurei shinobit a következő napokban egyszer sem láttad, aki megtanította neked azt az S szintű technikát, de más ninjáktól hallottál híreket, hogy hamarosan útra kell kelnetek. A kislányt, ha akartad bármikor meglátogatthattad és Ő mindig örült neked, noha nem lett sokkal beszédesebb...
Eljött az indulás napja, hamar értesítést is kaptál. Egy bizonyos Sunbu egységébe rendeltek ki téged, egy nagyon fontos küldetés támogatására. Utad fárasztó és unalmas volt, néhány Hoshigakurei Chunnin társaságában, akik nem csak hogy kisértek téged, de mint később kiderült a társaiddá is válnak.

Amint megérkeztél a helyszínre az egységed parancsnoka személyesen keresett fel téged. Sunbu elmagyarázta, hogy a feladatotok az ellenséges felderítők likvidálása és/vagy elfogása. Viszont néhányukat mindenképpen életben kell hagyni, hogy a Tieitek be tudjanak szívárogni az ellenség soraiba és hamis információkat terjesszenek. Sunbu nem felejtette el kihangsúlyozni, hogy mennyire örül egy ilyen erős kunoichinek a csapatában és persze megköszönte segítségedet ebben a hadmozdulatban. Az információkat hamarabb tudtad meg, mint az egység ( 25 fő ) többi tagja, így több időd is volt gondolkodni rajtuk.

Sunbu egyébként egy pocakos, alacsony férfi. Kopasz, hangja harsány, humora száraz, de nem kevés kedvesség szorult belé. A kérdés az, hogy ezt Te mennyire értékeled, tekintve, hogy Ő jelenleg a felettesed, hiszen attól függetlenül, hogy magas rangú vagy nem kaptad meg az egység írányításának feladatát. Viszont Sunbu gyakorlatilag kinevezett téged alvezérének. Talán egy magadfajta szerzetesnek nem kellemetlen ez?

**Ayokama Makoto** Vas. Jún. 08 2014, 23:11

Ahogy teltek a napok a kunoichi edzéssel ütötte el az időt és igyekezett minél többet gyakorolni a Renkoudant, hogy tökéletesítse technikáját. Leginkább a lövedék koncentrálása okozott a legtöbb problémát így a teremtő chakrával meg sem próbálta egyelőre ötvözni a technikát. Leginkább a hasadékhoz járt ki gyakorolni, ahol a fejlődést úgy mérte, hogy minél több mérges gázt tud felzavarni annál jobban teljesít. Szabad idejében meglátogatta kis útitársát aki még mindig nem volt beszédes és az érzelmek kimutatásában is csak kissé jeleskedett jobban mint előtte. Nem merte megígérni a kislánynak, hogy visszatér ezért nem is nagyon beszélt a jövőről csak megpróbálta élvezni a közösen eltöltött időt.
Aztán eljött az indulás napja. Makoto csak egyszerűen elköszönt a kislánytól és homlokon csókolta. Remélte, hogy egyszer még visszatérhet hozzá, mert közel került ez a kislány a szívéhez. Amikor elhatározta, hogy segít Sunagakurénak visszavágni, akkor igazából nem a bosszú vagy a politikai ellentétek hajtották, hanem az, hogy békét hozzon. Nem szerepel a tervei között, hogy megöli ellenfeleit inkább ártalmatlanná teszi. Amit látott és a kislány mind tettre sarkallták a fiatal papnőt. Mostanában volt ideje rengeteget meditálni és teljesen sikerült lelkileg és testileg is feldolgozni a közelmúlt eseményeit. A szerzeteseknek igazuk volt minden egyes alkalommal, minden perccel, amit ebben a transz szerű állapotban töltött közelebb került a teremtő chakrához és lassan már tényleg magáénak érezte. Lassan kezdett elmosódni az amúgy is vékony határvonal a saját és a különleges chakra között. Ez az erő beköltözött Makoto lelkébe chakrájába és minden izmába. Mondhatni teljesen átjárta őt, és szinte mindig kapcsolatban voltak mint egy titkos barát akit csak ő lát és rajta kívül senki más.
Amint megérkeztek a táborhelyre egy köpcös alacsonyabb, picit termetesebb férfi Sunbu kereste fel a kunoichit. Elmondta a tervet és, hogy mi az elsődleges feladata a csapatnak. Abból, hogy ezt Makotonak mondta el először a kunoichi úgy érezte, hogy maga alá rendelte a ranglétrán ami hivatalosan így is volt. A régi Makoto ez ellen biztos fellázadt volna de ez a lány már sokkal érettebb és fegyelmezettebb gondolkodású volt. Háború van és nem engedheti meg magának, hogy ellenségeket gyűjtsön...
- Arigatou a bizalomért és az ezzel járó felelősségért taicho. - Mako próbált a lehető legtisztelettudóbban beszélni és elfogadta a helyzetet. - Szeretném megkérni, hogy úgy tekintsem rám inkább mint tanácsadó segítőre. Szeretném kivonni magam a rangsorolásból abból a szempontból, hogy én a Tűz országának szerzetese vagyok így szeretném megőrizni a független státusom és nem mészárolni az ellenfelet. Tudom ez így első pillanatra nem hangozhat túl jól, mert akkor mit keresek én itt valójában, de kérem próbálja ezt úgy felfogni mintha tanácsadó szerepet töltenék be! Ez esetleg megoldható lenne?

**Doshiri Asuka** Kedd Jún. 10 2014, 20:42

Végre valahára megérkeztünk a kijelölt gyülekező helyre. Induláskor eléggé szedett-vetett csapatnak tűntünk, de az út során teljesen átértékelődött bennem a csapatunk. Többnyire mindannyian elhivatott, Sunagakure-hez hű shinobik, akik szívesen halnak a hazáért. Miután megérkezünk nem kell sokat várnunk és megjelenik a nagyfőnök, hogy beszédet tartson. Nem épp egy lelkesítő, tömeget megmozgató beszéd, de legalább többet megtudunk a feladatunkról, illetve arról, hogy kiknek csapunk oda. Ráadásul ezáltal még az országot is megóvhatjuk a sanyargatástól, ami nem kis szó. Amikor meghallom a nevem, azonnal elmosolyodok. Nem lep meg, hogy Moichiro ismer, elvégre egyszer közvetve egy küldetésen voltunk, csak neki és csapatának más feladata volt. Majd végre jön a küldetésünk komolyabb ismertetése: egy hágót kell védenünk és végül is ott kell feltartóztatnunk az ellenséges csapatot. Ez nem rossz ötlet, ugyanis a hágó magasabb pontjaiból tökéletesen csapdába tudjuk ejteni az ellenfelet, ráadásul ki is használhatjuk azt és sokakat megölhetünk ott. Az lenne a legegyszerűbb, ha három robbantással két részre osztanánk az ellenséges erőket és akkor sokak életét elvehetnénk, mielőtt lecsapnánk rájuk.
Ha sokat agyalnék, akkor szerintem rengeteg ötletem lenne, hogyan végezzünk az ellenféllel, de szerencsére most nem az elmélkedés ideje van, azt már mások megtették. Most már cselekedni kell! Az eligazítást követően csapatokra osztanak bennünket. Én megkapom Yamato-t, Kojirou-t és Jaosu-t. Nem tudok róluk túl sokat, ezért még bele kell majd rázódnom a velük való csapatmunkába.
- Yo! - köszöntöm őket. - Mielőtt elkezdenénk a feladatunkat, válasszunk egy csapatfőnököt magunk közül. Nem akarok semmilyen nézeteltérést, de én szívesen jelölném magam. A probléma megoldó készségem egész jó és a harcokban is tapasztalt vagyok. A harcmodorom változatos, közelharcban és közepes távolságban egész jónak lehet nevezni. Hogy legyen hát? - kérdezem érdeklődve.
Nem sűrűn voltam még csapat vezető, de most szívesen szeretném bemutatni a nagyoknak, hogy képes vagyok a tovább lépésre és készen állok arra, hogy fellépjen a ranglétra újabb fokára. A bábmesterségemet nem ejtem meg nekik, ha már hallottak rólam, akkor úgy is tudnak róla, ha meg nem, akkor majd meglátják. Az viszont egyelőre nagyon biztos, hogy Tenshi-t nem vetem be, inkább hullákat használok majd helyette.

Shimura Danzou Vas. Jún. 15 2014, 14:11

// Rui ebből a körből most kimarad. A következőben természetesen nyugodtan írhat. //

// Asuka, Yamato //

Mindketten figyelmesen halgattátok a beszédet, s mivel kivétel nélkül részesítettek titeket abban a megtiszteltetésben, hogy ki lettetek emelve - ki-ki más okból, ugye - ezért különböző érzelmek futottak végig rajtatok. Asukán az elégedettség, Yamaton némi zavar. Társaitok szintén boldog pillantásokat vetnek rátok, hiszen így csapatotokból két ember érdemei is meg lettek említve. Ez dicsőség, neki biztosan. Asuka javaslatára a fiúk kicsit összenéznek, mert ugye milyen már az, hogy hárman vannak férfiak és pont a nő lesz a vezér. Talán az egójukat - ami nem lehet túl nagy Sunagakurei vereség miatt - még inkább rombolja ez a tudat, de Jaosu bólint, látva, hogy rajtad Chunnin egyenruha van, míg Ő csak Genin. Kojirou ellenben közel sem mutatkozik kezesbáránynak. Nem csak azért, mert a taktikai mellény rajta is ott díszeleg, ami ugye a rangját is jelzi, hanem azért is, mert valószínűleg - termetéből kifolyólag - magát hiszi a legerősebbnek a csapatban. Ezért a Homok falusi Óriás tiltakozik és magát jelöli, az ereje okán. Butának nem nevezhető, de az mindenképpen érződik hogy Asuka kevésbé korlátoltabb. Ez a hang és a beszédstílus alapján könnyedén leszűrhető. Yamato még nem szavazott, így kezében a lehetőség, hogy eldöntse a vezér pozició kérdését, vagy még inkább megbonyolítsa.
Bemutatkozásképpen Kojirou annyit közöl magáról, hogy - minő meglepő - a Taijutsu az erőssége, valamint ért a Tűz elemhez. Jaosu Doton beállítottságúnak mondja magát.
Láthatólag a többi csapat is szerveződik még, ezért hőseinknek van valamennyi ideje, hogy megbeszéljék a fontosabb dolgokat. Ha ezt most nem teszik meg, akkor majd út közben kell sort keríteniük rá. S ugye, ha nem lett elfelejtve mindaz, amit Moichiro parancsnok mondott, akkor út közben minden csapat külön utasításokat kap majd. De addig van még néhány kérdés, amit el kell dönteni a csapaton belül. Vajon sikerül pontot tenni az égető fontosságú kérdések végére?

// Makoto //

Szavaidra a férfi elkámficsorodik és értetlenül néz rád. Egy háború közepén elég nagy kérés az, hogy ne feltétlenül kelljen harcolnod, pláne úgy, hogy nagy erőt képviselsz, ráadásuk Takigakurét is. Sunbu hosszan elgondolkozik, mindeközben természetesen továbbra is téged néz, úgy érzed mintha tekintete a döntésed okát kutatná, pedig azt már elmondtad.
- Örülök, hogy itt van és segít. Amit kér, az lehetséges, szavak szintjén. De én és a csapatom, ezáltal Ön is Makoto-san, egy hadműveletben veszünk részt. Nem hinném, hogy elkerülhető lenne az, hogy önnek ne kelljen harcolnia. Mindazonáltal van egy feladat, amiben nagy szükségünk lehet magára és az, hogy nem akar ölni, még egy indok, hogy erre maga nagyon is alkalmas. Miután elfogtuk, vagy megöltük az ellenséges felderítőket, valakiknek be kell szívárognia az Iwagakurei hadsereg soraiba. Úgy vélem, Ön alkalmas lehet a feladatra. Mi a véleménye?
Kérdőn néz rád, láthatod rajta, hogy nem most jutott eszébe ez az ötlet. Már talán akkor kitalálta ezt, amikor tudomást szerzett rólad és rangodról. A feladat, amit mond, az nagyon is veszélyes és talán nem is vagy alkalmas rá. De azt, hogy képes vagy-e végrehajtani egy ilyen küldetést, egyszóval, hogy alkalmas vagy a feladatra csak azzal lehet kideríteni, hogy végig csinálod. Már ha akarod, hiszen nem erőlteti rád a dolgot, csak kérdezi.
- Azt hiszem magától értetődik, hogy ha elvállalja, akkor nem egyedül kell mennie. Ez egy létfontosságú feladat, mert fontos, hogy megvakítsuk az ellenséges sereget. Ha lebuknak, amire nagy esély van, akkor az szinte biztosan halált jelent. Ám az ön rangjánnál fogva megfelelő ember lenne egy ilyen küldetésre. Csak önkéntesek mennek, olyanok akiknél tudjuk, hogy nem a biztos halálba küldjük őket, mert elég jók a képességeik. De ez még így is nagyon veszélyes...

**Ayokama Makoto** Hétf. Jún. 16 2014, 13:04

A kunoichi érdeklődve hallgatta végig a pufók kapitány érvelését és a lánynak szánt feladatát. Gondolatok cikáztak a fejében és mintha ösztönösen is lázadni akarna a tudat ellen, hogy valaki megmondj neki, hogy mit kell csinálnia. Viszont amint azt már egyszer átgondolta magában mielőtt ez a beszélgetés elkezdődött: ez egy háború és ennek megfelelően kell cselekedni és döntést hozni. Tetszett neki a parancsnok érvelése és kezdte megérteni, hogy miért ezt a férfit nevezték ki erre a pozícióra. Feltételezhetően jobb a stratégiai érzéke, mint bárki másnak itt a táborban. Sunagakurénak viszont azzal kellett gazdálkodnia ami maradt neki a falu elfoglalása óta. Makoto tudta, hogy Garat a Kazekagét is elfogták és bebörtönözték ez pedig rányomta a bélyegét a sunagakureiek harci kedvére. Ezekből a negatív érzelmekből következik a bosszú és a gyűlölet pont azok az emberi tulajdonságok amik ellen Mako küzdeni próbál. Ezeket egy háborúban könnyen ki lehet használni viszont aki vakon elkezd mészárolni és bosszúszomjas az képes lehet a végsőkig elmenni, de nem követ semmilyen tervet és nem hallgat semmilyen szóra, parancsra. Lényegében az arany közép utat kell most megtalálni, mert különben súlyos vereség lesz a vége.
A feladat amiről Sunbu beszélt nem tűnt egyszerűnek. Miután elkapták és kiiktatták az ellenséges felderítőket, be kellene szivárogni és szabotálni az ellenséges csapatokat. A kunoichinek ez már csak azért is tetszett, mert így talán még jobban is tudja segíteni az ügyet mint csak úgy a harcmezőn. A kémesdivel viszont csak egyetlen egy probléma volt...
- A feladat maga is elég veszélyes, viszont azt gondolom, hogy ez akár egyenlő lehet egy halálos ítélettel is. Az iwagakureieket az jellemzi, hogy igyekeznek mindenre gondolni és egy teljes mértékben kidolgozott előre eltervezett és akár el is próbált sémát követnek. Szervezettségükből adódnak sikereik. Így abban biztos vagyok, hogyha odaküldenek engem mondjuk többed magammal még a tábor szélén kiszúrnak minket a szenzor shinobik. Azt gondolom, hogy ez a beszivárgás jó ötlet, viszont mindenképpen olyan helyre kellene koncentrálni ahol kisebb az esélye szenzorok jelenlétének.
Azt pontosan tudta jól magától is, hogy a szenzorok a shinobik egyik legrettegettebb fajtája. Ezek a ninják ugyanis képesek már távolról kiszúrni a chakrát és akár képesek egyesek chakra képének megjegyzésére. Ha egy általuk ismeretlen jelet észlelnek azonnal jelentik az illetékes tisztnek és az egész akció halálra van ítélve.
- Azt gondolom, hogy a beszivárgásnak csak akkor lenne értelme ha már elkezdődött a csata, hogy a szenzorok figyelmét lekösse az, hogy más esetleges csapatok után kutatnak. Ekkor egy különítmény kiválik a fő seregtől köztük akár jómagam és elindulunk, hogy felkutassuk az ellenfél taktikai sátrát. Kis szerencsével ott fog tartózkodni a sereg vezetője is és ha megtaláltuk őket akkor csapunk le. Ez a terv talán kockázatosabb, de hamar be lehetne fejezni a harcot minimalizálva a veszteségeket és az erőforrásokat. Ezen kívül pedig tudjuk, hogy fejetlen kígyó nem harap, tehát minden képpen a vezetőt kell elkapni, vagy adott esetben likvidálni. Természetesen ha szükséges akkor nekem is meg kell védenem magam, de örülök, hogy sikerült valamilyen szinte dűlőre jutni.
A jounin miután elmondta tervét tart egy kis szünetet majd figyeli Sunbu reakcióját. Amennyiben nincs mit megbeszélni Makoto a szállására vonul és meditál még a csata előtt.

**Yamato** Csüt. Jún. 19 2014, 09:50

Nem tudom mennyire érdem, hogy egy fél világotátutaztam csak azért, mert hívott a kötelesség, bár ha úgy vesszük, akkor valóban az, bár nem maga a tett, hanem az ok amiért megtettem ekkora utat, mégpedig a haza szeretet. Egyetlen fájdalmam, hogy Ayane és Takeshi nem lehetnek velem, hiszen a számukra túl veszélyes lenne még aa háború, jól el lesznek az öreggel északon, jó messze mindentől. Látom, hogy a másik megemlített velem ellentétben büszkén kihúzza magát és a társaim is örömmel néznek ránk, hogy meg lettünk említve, bár valószínűleg nem érthetik, hogy mért kell nekem a kabát és mit rejtegetek előlü, de az is lehet, hogy nem is érdekli őket. Közben Asuka felveti a vezető kérdését és egyből jelöli is magát, aminek a többiek láthatóan nem örülnek, mert nem elég, hogy szeretet hazájukat elvesztették, de most még egy nő akarja megmondani, hogy mit tegyenek. Ugyan tényleg kell vezető, de a harcokban nem fog számítani a vezető szerepe, hiszen csak annyi ideig lesz ő a vezető, amíg megmondja a taktikát, de a technikák használata és a helyezkedésünk rajtunk fog múlni, nekem aztán mindegy, hogy kit nevezünk ki, közben a többiek már szavaztak egy hozzám hasonló gennin egyből igent mond, hiszen Asukán ott virít a chuunin rangot jelző egyenruha, viszont a másik egyén testi adottságait kihasználva jelzi, hogy ő is jelölt akar lenni. Az ereje valóban lenyügöző, de egy csapatba nem minden az erő, az észre is hallgatni kell, főleg egy ilyen fontos ütközetben, mint a mostani és hát ebből talán Asuka áll nyerésre, meg nem minden a méret, mert ahogy mondani szokták: Minél nagyobb, annál anagyobbat esik. Jó lenne tudni már most a csapat feladatát és akkor így lehetne választani, de hát erről jelenleg nem tudok, így inkább a képességek alapján döntök. Kojirou tai jutsu és tűz elem használó, ami erős kombináció, bár jó lenne ismerni az elemi technikáit, hiszen ha nem tudja kompenzálni a távolságot, ami a tai jutsu hátránya hogy közel kell mennie és nem ismer távolsági elemi technikát, akkor komoly veszélybe sodorhatja magát, viszont Asuka magáról azt mondja, hogy minden távon igen képzett, ami igen hasznos lehet, főleg, hogy tudjuk a 3. tag föld elemet használ. Sajnálatos, hogy nem ismerek elemi technikákat és nekem sincs elemem, de ezen már nem tudok változtatni.
- Nekem mindegy ki a főnök, döntésemet egy válasz határozza meg.- Jelentem ki.- Asuka te milyen típusútechnikákat használsz?
Remélem elárulja, bár így is felé hajlok a döntésemet illetően, de ha megtudom, hogy bábos, akkor már csak a technika rokonság miatt is őt jelölöm meg, bár ha nem árulja el, akkor is, viszont szerintem szerencsés, ha mindenkiről tudjuk legalább a beállítottságát a technikák kevésbé fontosak, azt úgyis mindenkinek magának kell tudnia, hogy mit mivel tud kombinálni.

**Koreko Rui** Pént. Jún. 20 2014, 15:43

Még percekig csak állt a jounin, miközben nem tudta, hogy mégis mi tévő legyen. Mindenki a térképekkel volt elfoglalva, s nagyon úgy tűnt, hiába jött ide. Vagy talán tévedésből küldték őt a barlangba, nem is itt lenne a helye? Eléggé kívül eső helyen állt, de még így is összerezzent, amikor Kankuro egy hatalmasat csapott az asztalra. Amikor közelebb hívta, Rui gyors léptekkel ott termett a jelenlegi vezető előtt, hiszen nem akarta megvárakoztatni őt. Amint a kunoichi tekintete a térképre szegeződött, egyből ismerős érzés fogta el. A hegyek veszélyesek, különösen egy ilyen hadmozdulathoz. Elég nagy fába vágták a fejszéjüket, de a vörös hajú lány egy szót sem szólt addig, amíg a tervet részletesen nem ismertette Kankuro. Mindent tudni akart, hiszen volt egy olyan érzése, hogy ezúttal nem ússza meg könnyen a feladatot. Amikor egyedül dolgozott, sokkal könnyebb helyzetben volt, mint most. Miután a vezető nagy vonalakban ismertette, hogy milyen tervet eszeltek ki, a kunoichi igyekezett teljesen érzelemmentes arcot vágni, holott úgy érezte, mintha a világ súlya nyomná a vállát.
*Nekem kell felelnem mindenkiért? Két egységet is rám bíztak, akik követni fogják minden parancsomat, de cserébe felelős leszek az épségükért. Nem is tudom, miért jelentkeztem erre a feladatra, amikor sejthettem volna, hogy ez lesz belőle.* Miközben ezen gondolkozott, látszott, hogy mindenki rá figyel. Hirtelen olyan zavarba jött, mintha nem is ninja, hanem egy űrhölgy lenne, akinek éppen férjet választanak. Ezen kívül Kankuro sem mondta el teljes részleteiben a tervet, ennél jóval több információra lett volna szüksége. Először kicsit habozott, aztán gyorsan rájött, hogy a küldetés sikere múlhat azon, ha még több információt szed ki a vezetőségből. Persze úgy, hogy a tiszteletet megadja és nem fogja mindenáron beleütni az orrát olyan dolgokba, amikhez esetleg nincs köze.
- Elnézést Kankuro-san, lenne még pár kérdésem. Az elhangzott, hogy csak én ismerem az egész tervet, de mintha hiányozna néhány részlet a teljes képből. Először is, Moichiro és Sunbu pontosan mennyit tudnak a tervről? Aztán, ha kizárólag engem avattál be a megkerülős cselbe, akkor mégis hogyan kerüljem el az esetleges kérdéseket, amik az akció részleteivel kapcsolatosak? Legalább a két vezetőnek szeretnék beszámolni erről, persze nem azért, mert kételkednék abban, hogy követnének. Egy ilyen helyzetben a legfontosabb, hogy tudjuk számíthatunk egymásra, legfőképpen a vezetőkre. Ha jól értettem mindkét egység fő irányítója leszek, de feltételezem nem véletlenül van két csapat, egy bizonyos ponton szét kell válnunk, hogy két irányból támadjuk még az Iwagakure-i sereget. Valamint, ha jól értettem erősítést nem kapunk, tehát ezzel az 50 emberrel kell lecsapnom az ellenségre. Hogyan oszlik el rangban a csapat összetétele, geninek, chuuninok, jouninok vannak vegyesen? Egyedül jöttem ide, nem a csapatokkal, és még nem volt időm körbenézni. A végére még annyit, hogy van valaki olyan az emberek között, aki ért a Genjutsuval való kihallgatáshoz? Bár ismerek illúzió technikákat, nem biztos, hogy erre tudnám használni. Az Iwagakure-i ninjákról pedig hírlik, hogy egészen jól bírják a kínzást, akár napokba is telhet, míg megtörnek. Az idő pedig sürget bennünket, ahogy már említetted.
Rui maga lepődött meg azon, hogy mennyit beszélt, általában jóval hamarabb lezavarja a mondandóját.

**Doshiri Asuka** Pént. Jún. 20 2014, 21:03

Az eligazítást követően magunkra maradok, így előjöhetek az ötletemmel. Erre a többiek nagyon összenéznek. Az a tipikus "mit akar ez?" nézés ez, amit ismerek már jól. Pasik... Ezután ugye egyből jön, hogy akkor mégis ki legyen a főnök. Jaosu végül enged és beleegyezik a dologba, tehát nagyon esélyes vagyok a dologra. Azonban Kojirou elégedetlenkedik és saját magát szeretné. Mivel a saját szavazatommal kettő egy ide, nagyon úgy néz ki, hogy utolsó társunknál van a döntés. Vagy döntetlen lesz az állás, vagy pedig kapitánnyá válok. Yamato kérdésére elmosolyodok, majd picit elgondolkozok hogyan áruljam el. Tenshi-t nem akarom most megidézni, ha pedig Kojirou-n használom a bábos képességemet, akkor tutira megorrol rám. Így hát egyszerűen csak kinyújtom a Genin(Yamato) felé a karomat chakrafonalakkal rácsatlakozok és picit megmozgatom.
- Bábos vagyok! - jelentem ki. A kis mutatványomat követően pedig megkapom a vezető szerepét.
- Menjünk a többiek után, amíg nincs más parancsunk. Én haladok majd az élen, Kojirou, te leszel a hátvéd! Remélem tényleg elég képzett vagy Taijutsu-ban és időben reagálsz majd egy esetleges támadás során. Jaosu, te a jobb oldalt felügyeled majd, Yamato pedig a balt. Figyeljetek mindenre oda, elvégre a hazánkat kell most megmentenünk! A nézeteltéréseket, illetve a nemtetszést, hogy én lettem a kapitány majd a küldetés után elrendezzük!
Ezután pedig ha eljön az ideje, megyünk a többi csapat után.

Shimura Danzou Szer. Jún. 25 2014, 13:16

// Makoto //

Sunbu téged néz és figyelmesen hallgatja szavaidat. Lassan elindul, s int, hogy kövesd. Nem megy messzire, éppen csak hallótávolságon kivülre a csapat többi tagjától. Nem mintha nagyon titkos dolgokról beszélnétek, de hiba volna összezúzni egy-két fiatalabb és tapasztalatlanabb ninja reményeit a nehézségek felemlegetésével. Sunbu halkan megszólal:
- Makoto-san, Ön nagyon okos Kunoichi. Félre ne értse, nem hízelgek, tényleg így van. Ráadásul sokat tud az Iwagakurei seregről... Had magyarázzak el valamit. Amit ön mond, az igaz. Iwagakure szervezett, fegyelmezett és kemény. A parancs teljesítése számukra mindenek előtt áll. A vezető pozicióban lévő emberek szava számukra törvény, megszeghetetlen isteni parancsolat. És ez az előnyünk. Az előírást nagyon jól ismerik, a terveket bármikor felmondják, logikájuk páratlan... De nem tudnak rögtönözni! Ninjáik kevésbé önállóak mint a mieink. Persze, ez az önállóság is Konohából szivárgott át hozzánk... De nem ez a fontos most, hanem hogy ki kell cselezni a szenzoraikat. Persze, ez majdhogynem lehetetlen. Mégis meg kell oldanunk.
Sunbu nagyot sóhajt, újra végigmér téged. Majd az embereire néz, akik vagy egymással beszélgetnek, vagy pedig egymagukban vannak és lelkileg felkészülnek a következő napokra.
- Legjobb becsléseink szerint az ellenség két napnyira van. Ezért a kémeinknek nem az a feladata, hogy végezzenek az ellenséges vezérrel, hanem hogy hamis információkkal lássák el. A megölése szinte lehetetlen lenne, hiszen biztosan a kelleténél is jobban őrzik. Sunagakure fél serege indul el, hogy levadássza a felderítőiket. A legjobb erőink! Néhányan értenek a Genjutsuhoz. Ez mindenképpen nagy segítség lesz, ám a legkockázatosabb feladat még mindig a beszivárgóké. Amint kezünkben lesznek a felderítőik többet fogunk tudni és jobban átgondoljuk a dolgokat. A mostani lehetőségeinkből kell kihoznunk a legjobbat. Ha ez az egész rajtaütés csak annyit ér majd el, hogy a hátramaradottaknak szerzünk néhány békés napot, akkor én már nem fogom hiábavalónak mondani. Ellenségeink többen vannak, de megemlegetik a napot, amikor erre a földre tették a lábukat!
A Férfi rád néz. Tudja, hogy Te is érted, a haderő szinte romokban van. Nincs lehetőség toborozni, válogatni. Az van itt, aki még él és képes harcolni. Ezekből a lehetőségekből nem tudnak tökéletes tervet csiszolni. Megpróbálják a legjobbat kihozni helyzetükből. De ez vajon elég lesz?
- Hamarosan megérkezik Moichiro csapata. Fél óra múlva indulunk a hegyekbe.
Utóbbi szavait már nem csak neked címezte. Mindketten tudjátok, hogy ezt a beszélgetést még nem zártátok le. Még folytatnotok kell. De nem most. Még nem tudtok eleget ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjatok le. Előbb ki kell deríteni, mivel is álltok szemben. Ehhez pedig el kell fogni az ellenséges felderítőket. Ha a főseregük két napnyira van, akkor a felderítők nem lehetnek messze.

// Yamato, Asuka //

Yamato alaposan végiggondolta a dolgokat és igazán örömére volt, hogy a többiek hajlandóak voltak elárulni a ninjutusbeli beállítottságukat. Mint kiderült, Asuka is bábhasználó. Ez az érv nagyrészt elég volt ahhoz, hogy a fiú is Őt jelölje csapatvezetőnek.
Asuka erre elégedett lehet, vagy akár az is lehet, hogy teljesen hidegen hagyja. Ami ennél is fontosabb, hogy egy jelentős kérdés lett tisztázva. Ez megkönnyíti a továbbiakat, ami nem kis szó. Továbbá ez a cím azért mégiscsak megtiszteltetés, akárhogy is nézzük. Igaz, hogy a hangulat nem a legjobb, az emberek el vannak keseredve és nem egyértelmű szavazás útján kapta meg a lány a rangot, de azért mostantól mégiscsak három ember életéért felel, a sajátját nem számítva. Asuka nem is habozik sokat, rögtön utasítást is ad embereinek, hogy az út során milyen formációban fognak menni. A Többieket talán megnyugtatja a lány határozottsága, még Kojirou is kénytelen-kelletlen belenyugszik a döntésbe, bár azért tekintete elsötétül mikor parancsot kap.
Moichiro hamarosan közli az egész osztaggal, hogy ideje indulni. Hat csapat alakult meg. Az osztag parancsnoka, Moichiro egymagában fut. Noha ingázik a csapatok között, kinek-kinek megadja az utasításokat. Nem kell sok idő és eljut az Asuka vezette csapathoz. Yamato látja Jaosun, hogy izgul. Talán maga is így érez. Veszélyesek lesznek az elkövetkezendő napok, de ki kell tartania mindenkinek. Különben a Szél Országa még rosszabb helyzetbe kerül. Ami érdekes, hogy a fél órás út alatt nagyon kevés Hoshigakurei shinobival találkoznak. Azok is zömében futárok, vagy magas rangú tisztek.
- Hosszú vonalként fogunk átvágni a hegyeken. Így fésüljük át a területet. Ti középen lesztek, közvetlenül mellettem. Mivel a csatárlánc csapatai körülbelül huszonöt-ötven méterenként fognak elhelyezkedni, ezért könnyen össze tudunk dolgozni. Egyetlen felderítő sem juthat át rajtunk. Néhányat próbáljatok meg foglyul ejteni és mindenképpen jelentsétek ha ellenséget észleltek. Az ott elől Sunbu osztaga. Ők a Juhung-hágó másik oldalán vadásznak…
Mielőtt egy másik csapathoz menne, kioszt nektek négy headsetet. Közli, hogy rövid távra állítsátok be, mert a hegyekben ez a leghatékonyabb. Így is szakadozni fog a vonal. Eléritek Sunbu csapatát. Ugyanolyan komor arcokat láttok, mint amilyenek a Ti csapatotokban vannak. Olyan emberek, mint Ti. Bosszúszomjas Sunagakureiek. Kivéve egy nőt. Takigakure fejpántját viseli. Vajon mit keres itt? Látszólag imádkozik. Mindegy, ezzel most nincs idő foglalkozni. Azt nem tudjátok, hogy miért álltatok meg itt, de ki kell használni a lehetőséget. Asukának meg kellene szerveznie, hogy pontosan miképpen fogjátok átfésülni a rátok eső területet.
Kojirou a reményeit fejezi ki, hogy találkozik majd néhány Iwagakureivel. Mint mondja, szíves örömest behorpasztaná az összes kobakját. Talán ezzel maradéktalanul egyet is értetek. A Férfiból azonban hatalmas vérszomj árad. Csak el nem felejtse majd teljesíteni a parancsokat harc közben. Mert ha megvadul, akkor a társaira is ugyan úgy veszélye lehet, mint az ellenségre. Így is kevesebben vagytok, nem kell egy eszeveszett társ, aki figyelmetlenségében megöl. De Jaousu is a pánik határán van. Vagy csak hagyja, hogy gondolatai ennyire meglátszódjanak az arcán. S, Ti? Titeket nem mardos a félelem?

// Rui //

Kankuro szemrebbenés nélkül halgatta végig a kérdéseidet, s válasza közben egy olyan érzésed támadt, mintha megkönnyebbült volna. Hirtelen hullott az ölébe a vezért szerep, még Ő is csak tanulja a feladatait. Talán az, hogy nem neki kell általánosságban beszámolnia mindenről, hanem célírányos kérdéseidre kell válaszolnia neki is megkönnyíti a helyzetét. Szigorú arccal, de barátságosan néz rád.
- Rui, a fél seregem adom neked. A Legjobb erőimet! A seregem másik fele, aki beásta magát a hágó közepén, a kevésbé képzettekből áll. Vagy azokból, akik még mindig nem épültek fel teljesen a sérüléseikből. Még két hónap után sem. Igaz, ilyenekből kevés van. Hoshigakure kétszer akkora sereget küldött mint a miénk, mégis később csatlakoznak be a harcba. A Hegyekben rejtőzködnek. Terveink szerint az Iwagakurei Fősereg besétál a csapdánkba, a Véderőnknek fel kell tartania, Miközben Ti hátulról terelitek őket. Hoshigakure akkor fog támadni, amikor abból a legnagyobb hasznot tudjuk hajtani. Amikor Iwagakure csapatai a leginkább összetömörülnek.
Néhány pillanatig csendben mered rád. Tudja, hogy feladatod nehéz. De nem véletlenül Te kaptad ezt a feladatot. A megmaradtak közül Sunagakure egyik legerősebb ninjája vagy. És ez nem kis szó, még ha a helyzet nem is fényes.
- Moichiro Jounin, Sunbu Chunnin. Ők annyit tudnak, hogy le kell vadásznotok az ellenség felderítőit és néhány embereteknek be kell épülnie az Iwa táborba, hogy hamis hírekkel zavarják meg őket. Természetesen közölheted velük a másik feladatot, az eddig azért nem lett elmondva egyiküknek sem, mert úgy hittem, hogy megadom neked az esélyt, hogy saját magad tálald eléjük, amit kell. Azért kapsz két egységet, mert mozgékonynak kell lennünk. Teljesen rád bízom, hogy milyen stratégiát alkalmazol. Hogy frontálisan hátba támadod az ellenséget, vagy minden oldalról szurkálod őket.
Kankuro a papírjaiba mélyed. Percekig kutat. Amikor felnéz, tudod, hogy csak az időt húzta. Tisztában volt azzal, amit mondani akar, s az adatokkal melyeket belefűz. Át kellett gondolnia a mondanivalóját.
- Összesen Tizenkét Jouninod van. Néhányan Geninnek álcázták magukat. Hat Genin-t kaptál. A többiek Chunninok. Heten értenek a Genjutsuhoz, ebből ketten Jouninok, akik a mesterei a vallatásnak. Körülbelül a sereged fele bábhasználó.
Egy kis fűzetet ad a kezedbe. Minden egyes emberedről van benne információ. Neve, Kora, Rangja, Harcstílusa, ismert Technikái. Néhányan értenek a Kuchyose no jutsuhoz, hatan Medikusok. Összeségében nem lehet okod panaszra. A lehetőségekhez mérten jó erőket kaptál. Bár talán még ez is kevés a győzelemhez…
- Ha nincs több kérdésed, akkor az embereid várnak…

**Ayokama Makoto** Csüt. Jún. 26 2014, 11:19

Ahogy Makoto hallgatta Sunbu beszédét egyre biztosabbá vált abban, hogy a fiatal shinobi sem bízik teljesen a győzelemben. Ő is tudja ugyanazt amit Mako... Ez egy utolsó próbálkozás Sunagakure részéről mint amikor a levadászott préda még rugkapál és küzd az elkerülhetetlen ellen. Ahogy a jounin végig nézett az arcokon néhol eltökéltséget és bizonyítás vágyat, máshol félelmet és kétségbeesést vélt felfedezni a szemekben. Tudta, hogy neki most egy olyan szerepe lesz itt mint egy fajta inkvizítor. Az ő szerepe ebben a csatában az lesz, hogy helyre állítsa az egyensúlyt amit jelen pillanatban Iwagakure borított fel. Ez a törékeny egyensúly pedig a nagy nemzetek közötti rivalizáláson alapszik, hiszen ez viszi előre az emberi társadalmakat is. Iwagakure azonban most nagyon elvetette a sulykot Sunagakure elfoglalásával és a kazekage bebörtönzésével és ezt Makoto is tudta. Ezen kívül ő képviseli Takigakurét ebben a harcban ami szintén egy nagy felelősség. Ha véres az ösvény amit a jouninnak a következőkben kijelölt a sors akkor azt az utat kell végig járnia felesküdött rá és most már a elemek papnője.
Makoto egyetértett Sunbuval abban, hogy nem szabad elsietni semmit és ennek megfelelően közölte is a chuuninnal, hogy visszavonul amíg a másik csapat meg nem érkezik és meditál egy kicsit. Így is történt és nagyjából fél órán keresztül sikerült is kikapcsolnia minden érzék szervét és felkészülni lelkiekben a csatára. Amikor letelt az idő Makoto megérezte a közeledőket. A hírek pontosak voltak és valóban tartották a fél órát. Az élen haladó shinobi képzettnek tűnt ám a csapata ugyan olyan szedett vetett volt mint Sunbu alakulata. A szervezettség most az iwagakureiek oldalán áll. Viszont a meglepetés erejét talán még sikerülhet is felhasználni. A kunoichi elgondolkozott azon, vajon küldene-e segítséget takigakure, ha felvennék velük a kapcsolatot? Nagy valószínűséggel fölösleges lenne, mert túl messze vannak és valószínűleg a taktikai vezetés már kért segítséget konohától ha van egy kis eszük. Makoto teljesen biztos benne, hogy Takigakure küldene neki erősítést konoha megkérdezése nélkül, de túl késő lenne már mire ide érnének ezért ez az ötlet kilőve.
Amikor beérkeztek az alap táborhoz a többiek ahonnan nem sokára indulni fognak Makoto megpillantott egy elég érdekes kis csapatot az érkezők soraiban. Egy lány vezette őket és látszott rajtuk, hogy mindenre elszántak. Egy pillanatra találkozott a tekintete az elöl haladő chuuninéval és a mellette lévő fiúéval aztán már tudta is, hogy mit kell tennie. Megkereste Sunbut és közölte vele, hogy talált magának egy négyes csapatot és szeretné őket elkísérni a harcba. Megmondta Sunbunak azt is, hogy ez a négyes csapat nem az ő hanem Moichiro osztagában van. Attól függetlenül, hogy Sunbu bele egyezik avagy sem Makoto felkeresi ezt a csapatot, ha még a táborban tartózkodnak.
- Üdvözlet a nevem Makoto Takigakuréból. Ha jól tudom ti Moichiro csapatába tartoztok. - Makoto direkt nem árulja el a rangját, mert van egy ötlete amit Sunbuval is megosztott. Elvegyül kisebb csapatok között és ha sikerül közelebb kerülniük az ellenséges vonalakhoz akkor lecsap. - Azt a feladatot kaptam, hogy kísérjelek el titeket egy darabon és segédkezzem nektek amiben csak tudok. Meg tudhatnám, hogy ki vezeti a csapatot?

**Doshiri Asuka** Csüt. Jún. 26 2014, 22:26

Nem sokkal azután hogy megválasztanak, más csapatok is kialakulnak, így hamarosan el is indulhatunk. Moichiro, a nagy főnök egyedül halad közöttünk és néha néha oda szökken egy egy csapathoz és valószínűleg kiadja nekik a parancsokat.
- Csak nyugalom, minden rendben lesz! - szólok a társaimhoz, mivel látom hogy nem igazán vannak a toppon. Leginkább Jaosun izgul, legalábbis rajta látszik a legjobban, ezért is próbálom nyugtatni a többieket. - Nem hagyom hogy bajotok essen! Igyekszek jó vezető lenni.
Miközben kis lelket próbálok önteni a csapatomba, megérkezik hozzánk is Moichiro. Nem lacafacázik, azonnal a lényegre tér és elárulja mi lesz a dolgunk. Egyetlen vonalként felderítjük a terepet és végzünk mindenkivel. A felderítőket pedig nem hagyhatjuk eliszkolni. Hát, ha megfelelő távolságban vannak, akkor én akár meg is akadályozhatom a mozgásukat a bábozásomnak köszönhetően. Ez az egész viszont még a jövő zenéje.
- Hallottátok, középen leszünk! Ha bárki bármit lát, az jelezze a rádióban. Próbáljatok meg a lehető leghalkabban haladni és jelezni - adom az utasításokat.
Nemsokára elérjük a másik csapatot, ahol egy másik ország shinobijára leszek figyelmes. Még nem volt hozzá szerencsém, de eléggé fura, hogy épp imádkozik. Nem foglalkozok vele túl sokat, elvégre van saját csapatom, velük kellene elsősorban törődnöm. Én is félek az előttünk álló feladattól, de egyúttal jó érzéssel tölt el, hogy harcolhatok a hazámért. Éppen ezért összehívom őket, hogy kupaktanácsot tartsak velük.
- Figyeljetek! Tudom, hogy izgultok és féltek a feladatunktól. Lehet hogy ez lesz az első alkalom, amikor ölnötök kell, de arra kérnélek titeket, hogy üljetek le picit és gondoljátok át a helyzetet. Most nem szabad megijednünk és megfutamodnunk. Sunagakure lakossága várja, hogy megmentsék. A rokonaitok és ismerőseitek oda haza arra várnak, hogy esélyt kaphassanak a felszabadulásra. Ha ez rajtam múlik, akkor nem a haláluk lesz a szabadság, hanem az, hogy egy bátor sunagakurei falka bemasírozik a faluba és szétrúgja minden nem oda illőnek a hátsóját! Én ÍGY képzelem el a jövőnket! Tegyétek félre az aggodalmaitokat, ne pánikoljatok, csak gondoljatok arra, milyen lehet most az otthon maradt szeretteiteknek. Ha a jelenlegi küldetésünkkel meggyengíthetjük Iwagakure embereit, akkor minden tudásommal azon leszek, hogy sikerrel járjunk. Üljetek le egy picit a hátsótokra és gondolkozzatok el ezen, majd ürítsétek ki az elméteket, hogy tiszta fejjel koncentrálhassatok a feladatotokra! - mondom mosolyogva az utolsó szavakat.
Miután befejezem a csapat lelkesítését, én is leülök picit, hogy kifújjam magam. Azonban nincs sok időm, hisz hamarosan érkezik hozzánk egy lány. Pontosan az, akit korábban láttam, amikor a táborba értünk.
- Hai! - köszöntöm. - Igen, oda tartozunk. A nevem Asuka, én vezetem a csapatot. - válaszolok a kérdésére. - Azt esetleg megkérdezhetem, hogy mivel lehetsz a segítségünkre? - nagyon érdekelne, hogy miről van szó.

**Yamato** Pént. Jún. 27 2014, 17:29

//Danzou - Suna rajtaütés//

Nem izgulok, bár félek a haláltól, de a gondolat, hogy falumért áldozom az életemet megéri. ~Nem, erre gondolni sem szabad, Ayane és az öreg vár rám és ez kell erőt adjon.~ A gondolat, hogy van, aki számít arra, hogy visszatérek erőt ad és szinte el is söpri a félelmet, hogy meghalhatok. Tudom, hogy nem így lesz, mert a falumért harcolok és van, aki vár rám, életben kell maradnom. Közben Asuka is megteszi a magáét, hiszen Jaosun szinte remeg az izgalomtól. Aztán lassan megalakulnak a csapatok és Moichiro elmondja az első lépést, hogy mint egy lánc zárjuk be a hágót, hogy egyetlen felderítő se jusson át rajtunk, majd átnyújt 4 headsetet és még tanácsot is apunk. Utasítások szerint járok el és rövid távra állítom. Felvesszük a vezető, vagyis Asuka által elmondott formációba haladunk az első állomáshoz, út közben persze megkapjuk a feladatainkat. Végre megérkeztünk a kezdő helyre, ahol felvettük a lánc formát. Asuka még egy bátorító szónoklatot tartott, bár sokra nem ment vele nálam, hiszen szeretteimet még időben elmenekítettem a fegyverkészítők falvába. Éppen csak befejezte mondandóját, mikor egy takigakure fejpántját viselő nő jött oda hozzánk és mivel a vezetőnket kereste nem szóltam semmit, csak figyeltem ezzel ellentétben Asuka egyből, hiszen mégis csak őt választottuk. Rájuk nem figyeltem beszéljenek amit akarnak én a saját lehetőségeimet mértem fel és meg kell vallanom, igazán jó ötlet volt a Pókrák névre hallgató báb megalkotása, hiszen a báb alkalmas arra, hogy elkapjak vele valakit. Mivel a kezem már nem kellett arra, hogy ugráljak, így a kabátom alá tettem és megindítottam a chakrafonalakat a két báb felé. A másik bábomba ugyan kész vannak a pecsétek, de még nincs kész, viszont egyelőre bevetni sem akarom, így ezt ebben az állapotban hagyom, majd ha kell, akkor felrobbantom a pecséteket.

**Koreko Rui** Szer. Júl. 02 2014, 23:29

A lány most először kezdte megérteni, hogy nem csak rá, hanem a többiekre is óriási felelősség nehezedik. Amikor meglátta Kankuro arcán a nyugtalanságot, egyből eszébe jutott önmaga - egy magas beosztású ninja, akire most a kelleténél több dolgot bíztak. Vett egy mély levegőt, majd szép lassan kifújta a száján. Nem most jött el annak az ideje, hogy visszakozzon, hanem igenis a sarkára kellett álljon és bebizonyítani, ért a vezetéshez. Kankuro minden lényeges információval ellátta, sőt még több bizalmat helyezett be, mint amire Rui számított, amikor kiderült, hogy ő lesz az akció parancsnoka.
*Ha Hoshigakure csak később küldi az erőit, akkor nekünk kell egyedül megoldanunk a helyzetet.* Töprengett el a vörös hajú lány, de közben végig figyelte a vezetőt, mert nem akart semmi lényeges információról lemaradni. Eléggé megtisztelve érezte magát, amikor kiderült, neki hagyták meg a lehetőséget, hogy elmondja a valódi tervet a seregnek.
- Értem, tehát akkor ezt rám bízod - válaszolt a jounin, majd elhallgatott, hiszen még bőven volt mit megtudnia a küldetésről. Bár a helyzet korántsem volt olyan fényes, mint ahogy azt a kunoichi elképzelte. A sereg ugyan képzett emberekből állt, de voltak köztük geninek és kevésbé harcképes állapotban lévő emberek. Kicsit félt így nekivágni, de amikor Kankuro biztosította, hogy a legjobb embereit adja neki, akkor semmi oka nem volt kételkedni. Abból kellett a legjobbat kihoznia, ami a rendelkezésére állt.
*Nem fogom hagyni, hogy meghaljanak. Most az én parancsnokságom alá tartoznak, tehát meg kell őket védenem.* Miközben ezen gondolkodott, egyre több információ derült ki az osztagról. Amikor Kankuro elkezdte részletezni a csapat összetételét, már nem tűnt olyan lehetetlennek kivitelezni a feladatot. Persze a geninek miatt aggódott a legjobban, de bízott abban, hogy képesek lesznek helytállni még ebben a nehéz helyzetben is.
*A vallatás nem lesz olyan nehéz, a két képzett jouninnal meg fogjuk oldani, főleg hogy a Genjutsuhoz értenek. Ez máris nem hangzik olyan rosszul. Gyorsan kell cselekednem, szóval minden képességet számításba fogok venni.* Elvette a kis füzetet, amit a bábhasználó mester nyújtott át neki. Egyelőre csak belelapozott, hiszen nem akarta felesleges húzni a barlangban az időt, eldöntötte, hogy majd akkor fogja átolvasni, ha szemtől-szemben találkozott az emberekkel.
- Nincs több kérdésem - felelte gyorsan a kunoichi, majd meghajolt. - Ha most megbocsátotok, elindulok az embereimhez.
Tett egy 180 fokos fordulatot és kisietett a barlangból. A komfortérzetétől elég messze állt ez a megbeszélés, ezért igyekezett minél előbb szabadulni onnan. Út közben csak azon járt az esze, hogy miként fogják ezt a csatát megnyerni. Elég jó embereket kapott, a bátorsága is kezdett visszatérni, de a szíve mélyén ott motoszkált a negatív tudat, hiszen párszor megjárta már ezt az utat és eddig csak fájdalmat okozott neki. Kezét ökölbe szorította, így sétált végig az úton, ami a két csapathoz vezette őt.

Shimura Danzou Szomb. Júl. 05 2014, 16:50

// Rui //

Úgy tűnik lelked valamennyire megnyugodott a hallott információknak köszönhetően. Valamennyire. Mert azért teljesen mégsem, de hiszen ez érthető. A Feladat, mindamellett hogy iszonyatosan veszélyes, még a Te felelősségedre is van bízva. Ez több mint nyugtalanítóan nehéz kilátás, mégis a parancs az parancs. Ráadásul elhatároztad magadban, hogy ha törik ha szakad helyt fogsz állni. Nem meglepő, hiszen ki szeret csalódást okozni a feletteseinek, vagy önmagának? Senki, ahogy Te sem. Meggyőződhettél róla, hogy Kankuro a legjobb embereit adta neked és ez talán növeli felé a bizalmadat, ami megint csak a sikert szolgálná. Vagyis, könnyebbé teszi a siker felé vezető utat. Ám a győzelemért még meg kell küzdeni és ha csak az arányokat nézzük, akkor Iwagakure oldalán van az a bizonyos mérleg. De még átbillenhet. Ha szerencsétek van és bejön a "Nagy Terv". Kankuro úgy adta neked ezt a feladatot, hogy tudta képes vagy teljesíteni. Az embereid is képesek. Tehát már csak annyi kell, hogy ez elégnek mutatkozzon Iwagakure ellen. A Föld Ninjái mindig is fegyelmezettek voltak és precízek. Sokkal inkább illik rájuk a shinobi jelző, mint rátok, vagy Konohára. Ám Ti jóval inkább emberibbek vagytok. Remélhetőleg ez hasznotokra és nem ellenetekre lesz. Nos, majd kiderül.
Amint embereidhez érsz - akik magányosan, csoportban, vagy csak elkeveredve állnak - két alak bukkan elő. Az egyikben Moichirora ismersz, a másikban a kissé dundibb, pocakos Sunbura. Eléd sietnek. Sunbu szólal meg, noha rangja alapján talán Moichironak kellene, ez is azt mutatja, hogy a Chunnin-nak nagy a tekintélye, nem véletlenül lett osztagvezető.
- Rui-sama! Tájékoztattak minket az érkezéséről. Az emberek készen állnak az indulásra, kemény lesz a hegyekbe vezető út, de ki fogjuk bírni. Moichiróval úgy beszéltük meg, hogy a hágó egy-egy oldalán csatárláncot formálunk és átfésüljük az egész labirintust. Most osztják ki a szárított élelmet és a folyadékot, valamint a megfelelő ruházatot. Ha ön is úgy gondolja, akkor indulhatunk...
Most korrigálhatod a terveket, de ha megfelelőnek találod az elképzelésüket, akkor kiadhatod a parancsot az indulásra. Hamarosan kapsz egy fehér bundát és egy kisebb hátizsákot. Ebben két bőrkulacs van vízzel töltve, szárított hús, aszalt gyümölcsök és só.

Csak Ruinak(!!!!!):

[color=#ff0000]Csak Ruinak!!!![/color]:

// Asuka, Makoto, Yamato //
Makoto alaposan végigondolja a dolgokat, amiket Sunbu-tól hallott. Tudja, hogy a férfi szavai többet elárulnák, mint amit az megengedhet magának és ezért talán még hálát is érez. A lányon nagy a felelősség, ez nem is kérdés, de ezt a döntést meghozta Makoto, így vállalta a kockázatot. Sunagakure helyzete nehéz, ám most ez a helyzet. A lány intelligens, támadt is egy jó ötlete, de mostmár késő. Abból kell gazdálkodniuk, amijük van. Sunbu természetes beleegyezik a dologba, hogy a lány csatlakozzon a másik osztagban lévő csapathoz - bár némi szomorúságot mímel, amivel megpróbálja megtisztelni Makotot. Aztán hogy ez igazi sajnálkozás, vagy csak színészkedés volt, azt nehéz megmondani. Az előbbi valószínű. Mindenképpen ésszerű és okos tervnek tűnik az elvegyülés, Sunbu el is mosolyodik a gondolatra - Makoto nem tudhatja, de több Sunagakurei jounin is ezt csinálta, geninnek álcázva magát. Sunbu talányos mosolya felkeltheti ugyan a papnő figyelmét, de nem tud belőle kiolvasni semmit.
Asuka és Yamato rendezték a csapat ügyeit és a sajátjaikat is. Ugyan van még mit csiszolni a közreműködőkészségén néhány tagnak, illetve az összhang is lehetne jobb, de a helyzet már nem olyan kaotikus, mint a kezdetekkor. Ez is több, mint a semmi. Jaosu látszólag valamelyest megnyugszik a lány bíztató szavaira, de azért érződik, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Nem számit. Asuka megígérte, hogy jó vezető lesz, ennél többet egyelőre nem tehet. Még nem most van itt a bizonyítás ideje. Yamato viszont, társaival ellentétben inkább saját magában keresi a bátorságot és a megnyugvást, mint a csapatszellemben.
Asuka - még Makoto érkezése előtt - jobban elmagyarázza, hogy mi is a tét. Erre Kojirou felvidul, érezhetően harcias kedvében van. Amikor a Papnő megérkezik, egyértelművé teszi, hogy csatlakozni fog a csapatukhoz. Úgy tűnik, nem nagyon van ellenvetés
Időközben egy vörös hajú Kunoichi érkezik a két osztag találkozóhelyére és a parancsnokok - Moichiro, Sunbu - odamennek hozzá. Talán üdvözlik. A Nő sunagakure fejpántját viseli. Mindenkinek kiosztanak egy fehér bundát és egy táskát. Utóbbi tartalma két bőrkulacs vízzel, szárított hús, aszalt gyümölcsök és só. Talán az utóbbi a legfontosabb egy ilyen helyen, mert számos jó tulajdonsága mellett kell az élethez. A Sunagakurei emberek ráadásul egyáltalán nincsennek hozzászokva az ilyen hideghez, ezért nekik - is - az életüket mentheti meg.

// Na tehát, az nem Jaosun, hanem Jaosu, valamint nem Juhungo, hanem Juhung Wink

//

// Mindenki - Miután ki lett adva az indulási parancs //
Hamarosan az újjonan érkezett nő kiadta a a parancsot az indulásra. Megkönnyebbülés és aggodalom vegyült az emberekben erre az utasításra. Sunagakure utolsó seregének fele, megindult, hogy átvizsgálja a hófödte hegycsúcsokat, a jeges völgyeket és levadássza az ellenség minden felderítőjét. És ez csak feladatuk könnyebbik része. A Forrósághoz szokott emberek dideregnek a meleg bunda alatt, figyelmüket rontja, noha nagyon igyekeznek. Veszélyes megmászni a csúcsokat, ahol egyre kevesebb a levegő és egyre nagyobb a hideg. Fél nappal indulás után az egyik medikusnak el kellett látnia egy embert, akinek lefagyott az egyik ujja. Szörnyű sors ez olyan embernek, akinek szüksége van a kezére a kézpecsétek megalkotásához. A Gyilkos hideg a fagyott völgyekben is jelen van. Sunagakure seregének nem csak a veszélyes barlangokat, de a repedéseket és minden lehetséges rejtekhelyet át kell vizsgálnia. Sanyarú és kegyetlen munka, a csapatok lelkesedése már az első fagyos órákban lelohadt. Lehet, hogy mire elérik az első felderítőket, addigra egy motiválatlan, élni nem akaró csöcselékké változik az egész sereg? Az egyenlő volna a vereséggel. Egy teljes nap telt el. A Kulacsokban a víz megfagyott, jéghideg havat kell enni, hogy az emberek szomjukat oltsák. Csak a só tartja meg a csapatok erejét, csökkenti az izzadást. Igen, az izzadság ha rá fagy az emberre, akkor annál talán nincs is nagyobb veszély. Az elején csak fáradtságot érez, azután meghal, mielőtt észbe kapna. Két genint veszített a csapat ez alatt az egy nap alatt. Az emberek máris elcsigázottak. Nem ezt a környezetet szokták meg. Tűz gyújtását Moichiro és Sunbu megtiltotta - Rui felülbírálhatja ha akarja - szinte eltűnt a csapatszellem, mindenki magányosan dacol a faggyal és a levegőhiánnyal, miközben feladatát próbálja teljesíteni. Talán ez a sereg máris megbukott? Néhányan - köztük Moichiro és Sunbu - próbálják javítani a helyzetet. A seregek alig néhány kilométert tudtak megtenni. És leszállt az éj...

// Ó, igen. Makoto: Te is kaptál egy headsetet, ezt elfelejtettem írni ^^ //

**Yamato** Hétf. Júl. 07 2014, 19:37

A csapat kezd össze állni, vagyis inkább mr nem annyira gáz, mint az elején volt. Mindenki megnyugodott és minden felmerülő kérdés megoldódott, vezető kiválasztva, társak képességét ismerem, feladat ismert, az eddigi nyugtalanság elült. A csapat indulásra kész. És ekkor beüt a vég, vagyis hát annyira nem vészes, de egy újabb tag csatlakozik csoportunkhoz, ugyan nincs ellenvetés, e ez sok újabb kérdést vet fel, de annyira nem számít, ha a falu megmenekül és most ez a cél, amúgy is a 4 fő az ideális egy csapatnál, így már remélem, hoyg már tényleg senki nem jön ide, mert akkor már túl sokan leszünk. Aztán egy vörös hajú nő érkezik, akiket a korábban látott vezetők üdvözölnek, majd mindenki kap egy mentő csomagot egy kabát és táska formájában. A kabát a sajátom fölött hülyén fog kinézni, de hideg lesz fenn, így nem árthat némi plusz réteg és élelem. Ugyan a táskából hiányzik egy kés, de szerencsére gondoltam rá, így ezzel sem lesz gond. Élelmes táskám 2 kulacs vizet, szárított húst, aszalt gyümölcsöt és sót tartalmazott. Sivatagi túlélésben eléggé jártas vagyok, hiszen a képzésem ezen részére az öregem jó felkészített, de most hóban kell túlélnem, talán nem lehet sokkal másabb. Mindenki megkapja a túlélő csomagját a vezetőség kiadta a parancsot és a csapatok megindultak. Az út zord volt és hideg, valakinek még az ujja is lefagyott, amit szerencsére egy szanitéc sikeresen ellátott, bár érdekes lesz így a továbbiakban pecséteket formálnia. Barlangokat, jégbe vájt lyukakat, hegycsúcsokat és a völgyeket is át kell nézni, hogy az ellenséges felderítők ne menekülhessenek. A sunagakureiek rendezett csapata egyre lejjebb süllyedt az önsajnálat bugyraiban, sőt a lelkesedés is csökken. Ha így haladuk, akkor a hegyi embereknek, mivel Iwagakure csapata hozzá van szokva ehhez a hőséghez náluk az előny, nem sok dolga lesz a sunagakure hős csapataival, hiszen annyira sem fognak akarni harcolni, hogy legalább 10 másodpercre felfogják a támadást. 2 genin halt meg már az útn, pedig okosan gondolva képesek lennénk hóban építeni melegséget adó lakást. Nem tudom, hogy mit szól a vezetőség, de nekem akad egy ötletem és beleszólok a fülesembe.
Mit szólnátok, a a hóba építenénk egy rövid időre szállást? Úgy tudom elég jól tartja a hőt és még tüzet sem gyújtani.
Remélem a csapatom legalább belemegy, hogy egy kicsit megálljunk, hiszen egy kis melegség senkinek nem fog ártani.

**Ayokama Makoto** Szer. Júl. 09 2014, 10:59

Amint megkapta a headsetem Sunbutól egy kicsit megkésve de bekapcsolódott a hírközlő csatornába ami süket volt. A jounin gondolta is, hogy az alaptáborban nem lesz aki szórakoztassa őket, de a headsetet a fülében hagyta. Bármikor szüksége lehet rá. Nem sokára megérkezett a csapathoz akiket kiszemelt magának amikor megérkezett a másik felderítő osztag. Négyen voltak, egy lány és három fiú. Nos így már egy kicsit kiegyenlítődik talán a nemek egyensúlya gondolta magában Makoto, közben figyelte, hogy mintha a lány lenne a vezető. Érdekes, bár egyedül ő viselt taktikai mellányt ami mutatta, hogy ő chuunin. Így már talán érthető, lehet, hogy ő a legmagasabb rangú bár az irígykedő fiú képét tekintve nem lehet biztos benne. A lány óvatosan be is mutatkozott és közölte, hogy ő a vezető Makoto sejtése beigazolódott, majd megkérdezte, hogy mivel lehet a segítségükre. A shinobi tudta, hogy most óvatosan kell válaszolnia, mert álcájának a harcmezőig nem szabad lelepleződnie.
- Nos jártas vagyok a a szél elemű technikákban ha esetleg ezzel hozzá tudok járulni a csapatmunkához akkor állok elébe. Mindig is szerettem a kihívásokat.
Makoto próbálja egy kicsit izgágább genin, vagy adott esetben chuunin személyét eljátszani. Meglehetősen könnyen megy, ha az utóbbi hónapokat elfelejti akkor ő is csak egy túlkoros chuuninnak számított, így talán élőbb az alakítás amit nyújt.
Nem kellett sokat várni és kiadták az indulási parancsot. Közben megérkezett egy vörös hajú kunoiichi aki kevésbé szimpatikus Makotonak, de abból ítélve, hogy a két csapat vezető hozzá megy oda valószínűleg ő a parancsnok, ezt jó lesz nem elfelejteni. Makoto megkapja ugyanazt a felszerelést amit a többiek, azonnal magára is kanyarítja a kabátot, mert tudja, hogy kemény útjuk lesz felfelé a hegyekbe. Kicsit aggódik is a többiek miatt, de a parancs az parancs és Sunagakure szabadsága múlhat a sikerükön, Makoto ezt nem felejti el. Útnak is indul a csapat és közben minden kisebb csapat egy kicsit eltávolodik a másiktól. A tűzrakást megtiltották így amikor az első pihenőhelyhez érünek mindenki didereg és a hangulat kezd lohadni. Ahogy haladnak az élen Asukával Makoto a gondolataiba merül és csak kicsit később veszi észre, hogy a csapatból az egyik tag ajka már bekékült a hidegtől. Ez így egyre rosszabb... Ha nem gyújthatnak tüzet a közel jövőben a fagy sérülésekhez fog vezetni. Fél óra és alig egy kilométerrel később meg is van az első áldozata a kegyetlen hidegnek. Egy genin, de ezt csak azért látja a kunoichi, mert közvetlen a mögöttük haladó csapatból esik össze az illető. Ekkor beleszól a komba az egyik csapat társuk és egy jó ötletet vet fel, csupán egyetlen gond van, nincs elég mély hó itt még ehhez. Alig lehet fagypont alatt a hőmérséklet, ez ennél csak rosszabb lesz és a sivataghoz szokott Sunagakurei ninják nem fogják bírni gondolja magában Makoto. Fél órával később megáll az egész csapat. Eddig összesen két genint vesztettek és alig pár kilométert tettek meg. A kunoichi szorosabbra húzza magán a kabátot és amikor megállnak leül meditálni és várja társai reakcióját. Ő nem állhat elő komolyabb ötlettel, mert az veszélyeztetné az álcáját. Inkább a háttérbe húzódva figyel!

**Doshiri Asuka** Vas. Júl. 13 2014, 22:02

Megtartom az első nagy beszédemet, amivel nagyjából sikerül helyre hoznom a csapat morálját. Nagyon remélem hogy nem most fogják össze csinálni magukat, mert ez az egész már ciki... Ide jönnek, hogy segítsék a falut, erre most meg képesek lennének visszavonulót fújni?
A lelkesítés után pedig egy újabb kunoichi csatlakozik hozzánk, aki állítólag a csapatunkat fogja segíteni. Kérdésemre azt válaszolja, hogy a szél elemű technikákhoz ért.
- Rendben van. Remélem a harcokban hatékonyan tudsz majd segíteni és majd nem rezelsz be. - jegyzem meg.
Ezután érkezik egy újabb kunoichi, aki az igazi főnök lehet. Nemsokára pedig kapunk egy kis úti felszerelést, majd máris elindulhatunk. Senki sem számított arra, hogy az időjárás lesz a legnagyobb ellenfelünk. A hideg több emberünkkel is elbánik, majd lassacskán leszáll az éj.
- Gyertek, bújjunk egymáshoz közel. Így majd felmelegítjük egymást és nem fogunk annyira fázni! - mondom a társaimnak. - Gondolom nem épp ilyen útra számítottatok... viszont ha összetartunk és kitartóak vagyunk, akkor átvészelhetjük.
Sajnos a körülményeink elég szörnyűek, de ha most feladjuk, akkor nem tudunk segíteni a Sunagakureben maradt szeretteinknek.

**Koreko Rui** Csüt. Júl. 17 2014, 23:43

Nem kellett sokat sétálnia a lánynak, máris elérte a csapatokat, akik ott állomásoztak. A látvány, ami fogadta, kissé elkeserítette a jounint, hiszen nem erre számított. Látszott, hogy megviselte az embereket a Sunagakure ellen intézett támadás és ez rányomta a bélyegét a küldetésre, amit éppen készült indítani. Két ninja indult el felé, akiket rögtön fölismert, hála a kis füzetnek, amit Kankuro adott neki. Bár Moichiro a rangidős, mégis Sunbu üdvözli őt, ami először meglepettséget vált ki a kunoichiből.
*Még csak chuunin, de máris elég nagy a tekintélye ahhoz, hogy csapatvezető legyen. Majd meglátjuk, hogy a harcban mennyire állja meg a helyét.* Ahogy ezen töprengett, ellátták élelemmel és egy jó meleg kabáttal. Sokan voltak, ezért Rui számára azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudnak olyan gyorsan haladni, mintha egyedül tenné meg az utat, vagy csak kisebb csoporttal. Amikor itt járt, játszi könnyedséggel futott át a hegyeken, hiszen alig állt meg pihenni és a chakráját is jócskán igénybe vette. Ám ezt jelen esetben egyáltalán nem tehette meg. A geninek nem biztos, hogy lépést tudtak volna tartani a rohamtempóval, a chakrát pedig az elkövetkezendő harcra kellett tartalékolni. A tervet csak nagyjából vázolták fel neki, a lány azonban jóval több információval a birtokában érkezett meg ide.
- Rendben van, mindenki ismeri a tervet, akkor indulás! - adta ki a parancsot a jounin, majd amint szájából elhangoztak a szavak, mindenki elkezdett összekészülni és megkezdték a menetelést a hegyekbe.
Az út sokkal inkább tűnt valami büntetésnek, mint egy visszavágó hadművelet kezdetének. A hidegben lassan tudtak csak haladni, ráadásul a meleg időjáráshoz szokott Sunagakurei csapat nehezen viselte ezt a fajta időjárást. Nemsokára megjelent az első fagyási sérülés, ami szerencsétlen ninjának pont az ujját követelte. Rui nem gyorsan odament hozzá és egyenesen a szemébe nézett.
- Igaz, hogy elveszett egy ujjad, de az életed még megvan! Ez maradjon is így, vigyázz magadra!
A kitartás egyre jobban elszállt az emberekből, ami ellen valamit tenni kellett. A kunoichi sokat gondolkodott, hogy mihez kezdjen, talán nem a legmegfelelőbb idő elmondani a valódi tervet. Közben, ahogy haladtak előre a jeges völgyekben és hegyeken, két genint vesztettek el a hideg miatt. A vörös hajú lány nem akarta kimutatni, de meggyászolta a halottakat. Fogadalmat tett, hogy vigyázni fog a csapatokra, de máris elbukott. Viszont pont rajta nem láthatták meg, hogy megingott a hite. Fontosnak tartotta, hogy őt erősnek lássák, még ha ez csak egy színjáték volt a részéről. Moichiro és Sunbu ugyan megtiltották a tűzgyújtást, csakhogy Kankuro kinevezte parancsoknak, vagyis ezen küldetés erejéig rangban felettük állt. Mivel a lelkesedés annyira volt forró, mint a környezet, a jounin keresett egy jól látható helyet és intett, hogy jöjjenek közelebb az emberek.
- Ahogy hallottam valaki azt javasolta, hogy építsünk hóból rejtekhelyet. Ez jó ötlet, hiszen kell valami védelem a hideg ellen és a kabátok nem sok meleget adnak. Tudom, hogy nem lehetne tüzet gyújtani a lebukás miatt, de felülbírálom a parancsot. Arra azért figyeljetek, hogy a lángok ne csapjanak túl magasra és ássatok gödröket, amikbe belerakjátok a tűzifát! Illetve néhány ember álljon őrt, de váltsátok egymást gyakran, nehogy meglepjenek minket! Tudom, hogy elég reménytelen a helyzet, de nem adhatjuk fel, Sunagakure további sorsa múlhat az akciónkon! - remélte, hogy a kis bátorító beszéd legalább annyiban segít, hogy minimálisan visszaszerezzék az életkedvüket. Miután ezzel végzett, Moichiro és Sunbu felé fordult.- Gyertek velem, nekünk még beszélnünk kell.
Kissé távolabb mentek a többi embertől, elérkezettnek látta az időt, hogy megossza velük a terv többi részét. Elmondott mindent, amit Kankuroval beszéltek a sátorban, illetve azt is, hogy ő maga javasolta az információ megosztását velük. Talán, ha még részletesebben ismerik a tervet, ők is hozzá tudnak rakni valamit és így sikeresebbek lehetnek. Most a legkisebb gondolatszikra is mentő ötlet lehet.

Shimura Danzou Vas. Júl. 27 2014, 13:30

// Elnézést a Késésért! //

// Rui //
A terep, a helyzet és a hömérséklet nem éppen a Ti oldalatokon áll, de Te azért nem adod fel és próbálod tartani az emberekben a lelket. Eddig két Genin-t veszítettél. Már sajnos ez is súlyos veszteségnek számít. Az ember, akinek lefagyott az ujja, mintha életre kapott volna attól, hogy beszéltél vele. Az emberekre nem marad hatástalan jelenléted és érzelemmentes arcod. Még akár pánikolhatsz is, ha nem mutatod ki, mert akkor az embereid csak arra fognak emlékezni, hogy a tekinteted, a tartásod és az arcod nyugalmat sugárzott. Persze, vannak azért akik átlátnak a szitán, de nem érdekük rombolni a morált. Persze ez is csak egy lehetőség, de egyelőre a pánik messze van tőled, túl sok dolgod van ahhoz, hogy a félelmeiddel vagy az aggályaiddal foglalkozz. Erős Jounin vagy, sok dolgot láttál. Egy hegységrendszer nem elég ahhoz, hogy megállítson Téged. De remélhetőleg azért az embereid is bírni fogják, mert mindenképpen bírniuk kellene.
Az engedélyre, hogy tűzet rakhassanak sok hálás tekintet indul feléd és hevenyészett hótorlaszokkal próbálják megfogni a hőt, miközben az általad mondott módszerrel akadályozzák, hogy a füst túlzottan elszabaduljon. Mivel sziklák rejtekébe húzódtok, ezért ha az ellenség a közelben is van, nos talán nem buktok le. Talán.
Sunbu és Moichiro aggodalmas arccal hallgatják mindazt, amit mondasz nekik. Nem boldogok a kilátástól, de tudják mi a kötelességük és őket is fűti a visszavágás utáni vágy. Egyelőre nem tudnak neked semmit mondani, de mind a ketten biztosítanak róla, hogy gondolkozni fognak a lehetőségeiteken és minden használható ötletükről értesítenek.
Az éjszaka hideg, a szél sűvít, nehéz így aludni. Neked mégis sikerül valamennyit. A Nap első sugarainak szépségét egy kétségbeesett üvöltés rontja el... A Túlsó hegy ormán három embert látsz meg, akik egyáltalán nem olyan öltözéket viselnek, mint a Tieid.
- Rajtunk ütöttek! Legalább tízen vannak! - jön egy hang a Headsetből.
- Valószínűleg Ők is meglepődtek, hogy itt találnak minket - jegyzi meg a melletted álló Sunbu, jelezve, hogy a túlsó ormon álló három ismeretlen elég zavartnak tűnik.

// Asuka, Yamato, Makoto //
Az Öt shinobi úgy halad előre lépésről lépésre, mint valami gyászmenet tagjai. A Némaság szinte már megtörhetetlennek látszik. Végül az egész sereg letáborozik, Asuka újabb utasításokat ad, hogy ne fagyjanak meg, illetve próbálja bátorítani azokat, akik éppen elgyávulni készültek. Az idő hideg, a szél félelmetesen és hátborzongatóan, nem kevésbé elhanyagolható viszont, hogy fagyosan sűvít a hegyek között bejutva a ruha alá, ezáltal megborzongatva a békétlenül szunyáló, vagy feszülten őrködő embereket. Asuka csapatának is adnia kell egy őrt az éjszakában, ezt nyílván felváltva teszik, ahogy Moichiro beosztja őket. A nap első sugarai hamar megérkeznek, s egy torz halálsikoly teszi kellemetlenné a reggelt...
Pontosabban nem is maga a sikoly, hanem ami azután következik. Amint kinéztek a pihenőhelyetekül szolgáló szikla mögül, legalább hét barnaruhás embert láttok, akiknek a fején Iwagakurei fejpánt csillog.
- Rajtunk ütöttek! Legalább tízen vannak! - jön egy hang a Headsetből.
Egy másik csapattal hadakoznak, ismeritek őket, tőletek balra vonultak. Talán meghúzzátok magatokat, vagy besegítetek nekik? Úgy tűnik, hogy a döntés a Ti kezetekben van, de hamar kiderül, hogy ez alapos tévedés. Ketten kiszúrnak titeket és ezt hangsúlyozott kunai és shuriken áradat követi. Persze behúzódhattok a szikla mögé, kivárva amíg elül a vihar, de nem ezért jöttetek ide. Hogyan tovább?

Ajánlott tartalom

Hegységrendszer

Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer

Re: Hegységrendszer