Hegységrendszer

//Chuunin Vizsga//

*Hát végül meérkeztem Kumogakure no Sato-ba.* - gondoltam magamban, miközben beléptem a város kapuján. El is indultam a regisztrációs helyszín felé, ahol fel kellett iratkoznom a vizsgára. A pulthoz érve több személy ült egy asztal mögött, és kérdezgették az oda érkezőket. Én következtem a sorban.
- Neve? - kérdezte egy fiatal Kumogakure-i shinobi
- Djuka Sendo, Kusagakure-ból - válaszoltam.
- Rendben, a vizsga első feladatáról a Hegységrendszer-nél kap információkat. kérem, fáradjon oda, ahol eligazítják majd. - fejezte be mondanivalóját a férfi. Bólintottam, megköszöntem, majd elindultam a megadott helyszín felé. Útközben végig azon törtem a fejem, vajon miféle feladatokat kell majd kiállnom, hogy elnyerjem a Chuunin címet. Reméltem, nem fogok csalódást okozni a falvam, és klánom nevére. Egy kis séta után meg is láttam a hatalmas, égbenyúló hegységeket, melyeknek tetejét sűrű felhők takarták el. Egy kis kapun sétáltam át, melynél már néhány személy állt, voltak genin-ek, és magasabb rangú személyek is, legalább, ahogy a ruházatukról lekövetkeztettem. Megkerestem azt a személyt, vagy csoportot, ahol megkapom a további információkat.

//Szintén a Chunin vizsga//

- Hát itt vagyok.
Mondtam és igazoltatás után közölték is velem hogy hova kell mennem.
A Hegységekhez irányítottak. Ahogy mentem kissé elkezdtem izgulni afelől, hogy egyrészt kivel és milyen erőssel fogok harcolni. Azért izgultam, mert végre összemérhetem az erőmet más erős ninjákkal is akiket talán még nem is láttam.
Mikor megérkeztem és beléptem láttam jó pár másik vizsgázót is magamon kívül.
- Nah most vagy elbukok vagy felküzdöm magamat és talán megfelelek.
Mondtam miközben a többiek képébe bámultam akiket láthatólag nem igazán érdekeltem idáig.
"Várjatok csak! Most megmutatom, hogy mire vagyok képes!"
Gondoltam és kerestem egy információval szolgáló helyet.

Amikor közölték, hova kell mennem és mit kell csinálnom nem nagyon fogtam fel az egész esemény valójában milyen színvonalú igazából! Megérkeztem egy országba most talán először abban a tudatban, hogy nem keresnek. Mindig szerettem a hegyeket igaz sosem láttam még ekkorákat mint amiket ebben a régióban. A hegység hatalmasnak tűnt a már megszokott pusztákhoz és dombokhoz képest.
Amikor megérkeztem el kellett intézni a papír munkát. Nem volt a leg egyszerűbb feladat, hogy ne valami álnéven mutatkozzak be hiszen eddigi életem során ha bármihez a nevemet kellett adnom akkor a fantáziámhoz fordultam segítségért, de most nem így történt...
- ... Miki Karu!
El is irányítottak a hegységrendszerhez mondván, hogy ott fogok majd információkat kapni arról mégis, hogy zajlik egy ilyen vizsga. Menet közben igyekeztem felmérni a terepet és az embereket. Ennyi shinobit egy helyen talán utoljára Kirigakure óta. Volt itt mindenféle népség. A szokásos öltözetben voltam és a jobb vállamon ott figyelt Kusagakure homlokvédje! Egy ideig gondolkoztam is, hogy a homlokomra tegyem inkább, de nekem így kényelmesebb volt. A szokásos felszerelésen és a katanámon kívül nem is volt nálam más felszerelés csak élelem és némi víz aminek örültem is. Hiszen itt aztán nem tudom még, hogy honnan fogok vízhez jutni remélem a terepen lesz valami forrás vagy hasonló.
Amikor megérkeztem láttam egy kisebb csoport shinobit valószínűleg ők is geninek hát akkor egy kicsit közelebb megyek hozzájuk és megvárom mi lesz ebből!

// Chunnin //

És végre itt chunnin vizsga. Habár csak néhány napja értesült a vizsgáról, mivel hozzá méltóan, csak úgy félredobta a levelet, amiben a tájékoztató volt a vizsgával kapcsolatban. Gondolhatjátok, hogy hogyan reagált miután megtudta a csapattársaitól, hogy valószínűleg benevezték őket a Chunnin vizsgára. Kétségbe esetten kaparta elő a levelet a többi közül, amiben minden részletesen le volt írva. A levélen egy aranyozott csík futott végig, és egy piros pecsét volt a külsején. Mirubi kinyitotta a levelet, majd villámgyorsa végigfutotta.

Chunnin vizsga tájékoztató

Kauru Mirubi!
Értesítjük, hogy Ön be lett nevezve a Villám Országában megrendezett Chunnin Vizsgára. A kezdés időpontja a lap alján olvasható. Mihelyst megérkezett a kiszabott helyre, ott útbaigazítást fog kapni és tudni fogja a további teendőket. Ami a legfontosabb, hogy a vizsgán teljesen magára lesz utalva. Kérjük, nyújtsa a legjobbat és sok szerencsét!

Hát igen. Még vagy háromszor végig olvasta a levelet, amíg megértett mindent. Három nappal később, az utazás kezdetét vette. A Tűz Országának kikötővárosából indult hajóval, amin rajta kívül, még néhány genin és chunnin volt. Sokkal egyszerűbb volt hajózni, mint átkelni a Gőz Országán és a hideg Fagy Országán. Talán így még időt is spórolt. Útközben nem látott semmilyen ismerős arcot. Ez kicsi aggasztotta, hiszen tudta, hogy az egész csapata be lett nevezve. De biztosan ők is jól vannak. A hajó megérkezett a Villám Országának kikötővárosába. A hely nem volt sokkal másabb mint hazájának kikötője. Innen egyenesen egy nagyobb csapattal indultak meg Kumogakurei és Konohagakurei kísérőkkel. Mire megérkeztek, addigra már reggel volt. Mert igen, este értek a kikötővárosba. Eddig minden simán és könnyen ment. Mondhatni, minden terv szerint. Nem mintha lenne különösebb terv, de kitudja mi lesz még itt. Kumogakure kapuján simán átjutott a kis csapat. Nem sok úgy 5-6 ember lehetett. Plusz-mínusz az a 30 ember, akik a csatákat jöttek megnézni. Végigvezették őket a város utcáin. Itt már jóval nagyobb volt a különbség az építkezések és a kultúra között. Mindenhol sok hegy, és sok ember. Az utcán mindenki igyekezett felmérni a "gladiátorokat". Papírokat kellett mindenkinek kitöltenie, majd tovább ment a csapat.
~ Mit bámul ez a sok ember? És miért kell nekem részt vennem ezen a vizsgán? Kerüljön csak a kezeim közé Niyo-sensei! Habár, kétlem hogy tudnék vele mit kezdeni. Valószínűleg kitaposná belőlem a lelket. ~
Hamarosan, egy nagy hegyszerű gigantikus valamihez ért a kis csapat. Itt már jóval többen voltak, és a tömeg is nagyobb volt. Mirubinak ez nagyon nem tetszett. Sőt egyenesen kényelmetlenül érezte magát a sok idegen ember között, ugyan is egy ismerős arcot sem látott. Hamarosan hangok hallatszottak a háta mögül.
- Itt várjanak. Majd a többit idővel megtudják!
Ez Mirubinak éppen elég volt ahhoz, hogy leszűrje az infót. Vagy is, nemsokára kezdetét veszi az első forduló.

// Chunnin vizsga //

Egy hosszú út után megérkeztem Kumogakure no satoba. Megkerestem a vizsgára jelentkezés helyszínét és gyorsan oda is sétáltam.
- Üdv! A chunnin vizsgára jelentkeznék. - mondtam.
- Hogy hívnak? Honnan jösz? - kérdezte egy szemüveges fazon, aki az egyik kis fülkében ült.
- Kitori Musato, konohából.
- Rendben. Menj a közeli hegység rendszerhez... - a szemüveges unott hangon prédikált legalább egy percig, hogy pontosan hova kell mennem.
- Arrigatou.
Elindultam a kijelölt pont felé. Kumo nem éppen egy szép hely, ezt meg tudtam állapítani. Legalábbis nem nekem találták ki ezt a helyet. De most minek törödöm ilyenekkel?
A faluból kiérve fél óra alatt megtaláltam a helyet, ahol az első feladatot megkapjuk.
Miért vannak ilyen sokan? Lehet, hogy nem is olyan rossz geninnek maradni...
Ám a fenti gondolatot gyorsan száműztem, mert eszembe jutott mit ígértek otthon. " Ha chunnin leszel, akkor megengedjük, hogy úgy öltözz, ahogy akarsz"
Ez másnak egy szánalmas dolognak tűnhet, de nekem, aki mindent megkap, viszont szigorúan be kell tartania a szülei szabályait - amiből kevés van, de ellentmondást nem tűrnek -, nagyon nagy lehetőség. Mert ezt a ruhát is ők erőltették, pedig nem is olyan praktikus, mint amilyennek lennie kellene.
A tömeget kerülgetve sétáltam, hátha találom egy-két ismerős arcot...

Bee-sama elleni próbatétel maga volt a csoda Kagerou számára. Egy éles harc, melyben minden tehetségét és leleményességét latba kellet vetnie és végül sikerrel járt. Képes volt egy pillanatra elérni Kumogakure legendáját és ezzel nemcsak a példaképe immáron teljes bizalmát nyerte el, hanem saját klánjuk és a falú bizalmát is, hiszen ha nem jár sikerrel, akkor nem sétálhatott volna végig a Méh-samatól kapott papiroók leadása után persze, ezen a rögös és poros úton a találkozási pontig és nem örülhetne és szavalhatna hangosan az úton, magára vonva a vele egy irányba haladó többi genin figyelmét. De mit csináljon, boldog volt.


Nevetett és mosolygott és bár néha elhallgatott, mégis úgy érezte, hogy ez a nap élete legszebb napjainak egyike és melyre ha visszagondol majd felnőtt fejjel, biztosra veszi majd, hogy a végső és megismételhetetlen utazása ezen a napon kezdődött el. És ahogyan ezen álmodozott, egyre többen és többen lettek előtte, míg végül el nem érte a kijelölt helyett, a végcélt, ahova tartott. És akkor véletlenül belebotlott valakibe.
Na jó, ez már megtörtént valahol, egy sötét sikátorban, nem is olyan régen, de ez teljesen más volt. Hiszen akkor egy vörös hajú kunoichi-be botlott, aki elvarázsolta őt és ezúttal nem úgy mind a többiek, hiszen kivételesen benne a nőt, bár jelen esetben a lányt, látta meg. De most? Egy nagydarab és nála sokkal idősebb Kumogakurei geninbe botlott, szinte fellökve és semmibe véve őt, hiszen csak egy „bocsesz-t”bökött oda neki, rá sem nézve és hát ezt a férfi nem éppen szívesen fogadta.
- Hé törpe, kötekszel!? -kiabált rá, melyre már Kagerou is megfordult, kezeit a tarkóján pihentetve, széles mosollyal az arcán.
- Jé egy öreg bamba ökör, de a kezem rá, fásultan legyint. A heccet már fel nem veszem, incselkedj bátran, kedvesem! - mutatott rá nevetve és mind mindig, a szája előbb járt, mind az esze.

És Kumogakure ide vagy oda, a geninek mindig is ilyennek voltak, mindent erővel akarnak megoldani, főleg a gyengék, akik máshogyan nem tudnak visszavágni. És ebben, az érdekes helyzetben is ez történt. A idősebb genin ökölbe szorította a kezét és hatalmasat mosott Kagerou arcába, ahogyan az odébb lökött néhány mögötte lévő, más falúból való, fiatal shinobit, majd az utolsóban el is botolva, hatalmasat laffant a háttal földön.
- Mit is tehet az ember, felhők közt nevelkedett az az ember...- nevet fel boldogság, ahogyan az agresszív fiú még mondott valamit és tovább is állt, mielőtt akármilyen bajba kerülne. Halk nevetések visszhangzottak fel körülötte, de ez mit sem érdekelte Kagerout. Hátranézett a földön feküdve, hiszen egy ismerős szoknyát látott felvillanni. - … és egy testvért nem bántunk, igaz Shiro-chan? -kérdezte a kunoichitől nevetve, ahogyan ebben a helyzetben tökéletesen belátott a szoknyája alá és kivételesen, de elpirult attól, amit látott.

//Chunin vizsga//

Viszonylag hamar letudtam a jelentkezést, így megkíméltem magamat a hosszú sorban állástól. A fal mellett álldogálva vártam, hogy innentől hogyan lesz tovább. Mondjuk meglehetősen gyorsan történt így is minden. Amikor hazamentem a Shirouval való találkozást követően, másnap a nővérem azzal a hírrel fogadott, hogy jelölve lettem a Chuunin vizsgára. Emlékszem, csak tátogtam néhány másodpercig, mire felfogtam, hogy miről is van szó. Csapat nélküli geninként idáig jutni, na szépen vagyunk. Vagy ennyire alacsony a mérce, vagy csak pusztán szerencsém volt. Na mindegy, nem számított. Visszaigazoltam, hogy vállalom a megmérettetést.

Most pedig itt vagyok... ahogy arra leszek figyelmes, hogy valami durran egyet, majd egy test préselődik nekem. Egy fejjel alacsonyabb kunoichi esett nekem, én kaptam el.
- Jaj, ne haragudj - szólt a falutársam, miután visszaállítottam egyenesbe.
- Nem történt semmi - bólintottam neki, majd megnéztem, mi is volt ez.
Amikor szembesültem vele, csak sóhajtottam, majd a tarkómat vakarva odasétáltam a felforduláshoz.
- Miért van az, hogy te mindig ilyen helyzetekbe keveredsz? - tettem fel inkább csak magamnak a kérdést, de a delikvens is hallhatta.
A következő pillanatban talpra rángattam a vöröslő fejű Kagerout.
- El se kezdődött a vizsga te pedig már bajba kerülsz? - aztán a tekintetem oldalra terelődött, egy másik ismerőst észrevéve, ami meg is lep. - Oh, szia Shirou.

Mikor végre minden versenyző, megérkezett az előre megírt helyszínre, az izgatottság a tetőfokára hágott. A Geninek türelmetlenül álltak egy pódium köré, ahol nyilván a felügyelők fognak beszédet és eligazítást tartani hamarosan. Eközben fentről négy alak fürkészte a tömeget. -Kakashi san, hogyhogy téged küldtek Konohából ezúttal?- Kérdezte Kumogakure megbízottja Darui, aki nyújtózott egyet a nagy feladat előtt. -A Hokage szerette volna, csak a legjobb harcosainkat akarjuk ezúttal Chuuniná avatni, bár a szabályok szerint kezdők is jelentkezhettek ugye.- Magyarázta a hírhedt Másoló Ninja, miközben egy harmadik alak nevetett fel. -Hamar kifognak Hullani. Bár az én falum a legkisebb, de mi csak a legjobbakat küldtük! Lesz meglepetés barátaim. -Ez Minoru volt, a híres Fű falusi shinobi, aki pont Kumogakuréban tanult évekig szerzeteseknél. -Na kezdjük el, ti férfiak mindig csak magyaráztok és nem veszitek észre, hogy a felügyelők, már megérkeztek a tömeg köré.- Mutatott lentre kicsit Morcosan Temari és valóban igaza volt a Homok falusi Kunoichinek, a szürke ruhás chuuninok megérkeztek körétek. -No, akkor nyomás. - Zárta le a beszélgetést Kakashi, majd a négyen a pódiumon teremtek egy nagy ugrással. A Geninek hada egyből elhallgatott a híres harcosok látványától. -Üdvözlünk mindenkit, az idei Chuunin vizsgán! Reméljük, mindenki ideért épségben és erőtök teljében!- Válaszolni, azonban senki sem tudott nagyon, a meglepődöttségtől. -Te, eddig sosem vezették, ilyen nagy harcosok a vizsgát, most biztos jóval nehezebb lesz, mint múltkor.- Súgta egy harmadszorra próbálkozó egyik társának.

Elérkezett az idő vagy talán mégsem? Nehéz lett volna megmondani még annak ellenére is, hogy egyre több ember jelent meg a vizsgázóknak várakozásra kijelölt helyszínén. Ám mindenesetre az ismerős arcoktól kezdve, mint például a csipet csapat többi tagja illetve az ismeretlen arcokig volt itt minden féle ember. Hosszú fekete haj-san igyekezett minél jobban eltűnni a tömegben, ahol nyugodtan gondolkodhatott az események további menetén. Meglépjen, és szedjék darabokra vagy maradjon, aztán lesz ami lesz? Nos ez a dilemma az ide út előtt, közben és után is rengetegszer lejátszódott benne. Nem volt könnyű döntés az már biztos ám még arra sem maradt ideje, hogy egy végső elhatározást tegyen.
Tipikus shinobis módon a semmiből bár emberi korlátokon belül mégis csak valahonnan előkerült pár a többség számára ismert shinobi. Take egyedül Hatake Kakashit ismerte fel viszont a többiek nevéhez hozzá sem szagolt.
~ Remek. Úgy néz ki itt ragadtam. Zavarjuk le gyorsan, aztán menjünk haza. Minek is vagyok itt egyáltalán? - ennél a résznél megengedett magának egy fintor sóhajtás kombinációt mielőtt válaszolt volna magának.
~ Azt hiszem, ezzel a kérdéssel már elkéstem. ~
Pesszimista gondolatait fűtötte lustasága is ám azt nem tagadhatta ha netán előléptetik az jár egy két extrával viszont ugyan annyi negatívummal ha nem többel ráadásul életbiztosítás sincs. Bár az ő részéről réges rég mindegy volt. Már jó ideje túllépte a megszokott genin életkort, ami annyit jelentett, hogy rangjától függetlenül őt is kirugdossák a csatatérre, már ha kirobban a háború.
~ Yare, yare. Remélem, megéri ez az egész herce hurca vagy legalább az utolsó alkalom óta, bevezették a kárpótlási díjat. ~
Beletörődése jeléül beletúrt hajába, majd a megszokott és lassan ragályossá vált sóhajt követve, karba tett kézzel tekintetét a feltételezhető vizsgáztatókra szegezte.

Az első gyülekezőponthoz jöttek sorba a különböző országok küldöttei, ninjái, azért, hogy bebizonyítsák, érdemesek a magasabb fokra, és hogy a saját országukat képviseljék ezen a fontos, nemzetközi eseményen. A legtöbb ninja, ahogy körülnéztem, Konohai vot, de akadt köztük egy Kusagakure-i shinobi is. Még egy személy van itt, aki velem együtt mutathatja meg kusagakure erejét. Ennek igazán örültem. Sokan voltunk. És egyre többen lettünk. Már kissé untam a várakozást, ekkor hátamról levettem a Naginata-m, és rá támaszkodtam, mutatva, hogy bármennyire is fontos esemény, ez a várakozás dögunalom. Vártam már a feladatokat, nagyon is. Ekkor jelent meg Kakashi-sensei, a másoló ninja, aki kiérdemelte a címét. Sokat hallottam már róla. valamint a mögötte felsorakozó Shinobik-ról is, akik valószínűleg a csoportokat fogják vezényelni.
-Üdvözlünk mindenkit, az idei Chuunin vizsgán! Reméljük, mindenki ideért épségben és erőtök teljében! - mondta a nyitó beszédet. Na végre, kezdetét veszi a vizsga, naginata-m magam mellé állítottam, majd úgy figyeltem tovább a bevezetőt. Néha csend volt. Az eddigi nyüzsgés megszűnt, helyette csak egy hangot hallott mindenki. És ezt a hangot várta mindenki. Nyakamat kissé odlalra ropogtattam, miközben elhangzott a chuunin vizsga szó. Hát akkor, elkezdődött.

A tömeg szélén álltam amikor észrevettem, hogy szinte a semmiből belekeveredtem egy akkora tömegbe amilyet még életemben nem láttam. Igyekeztem nyugodtan kezelni a helyzetet, de a szemem sarkából mindig figyeltem mi van mögöttem. Aztán feltűntek a szürke ruhás shinobik körülöttünk közben mindenki az emelvények felé indult el mivel ott feltűnt négy shinobi akik közül én egyiket sem ismertem, de körülöttem suttogták, hogy ezek legendás ninják.
Igyekeztem megfigyelni mindőjüket, a fejpántokból leszűrtem azt is, hogy ezek a shinobik képviselik a nemzeteket. Aztán megláttam a Kusagakurei shinobit akit egyáltalán nem is ismertem, és csak most hasított belém az érzés, hogy valójában milyen egyedül is vagyok... Vajon az öcsémmel mi lehet?
Aztán meghallgattunk egy rövid köszöntőt a Konohai shinobitól. A tömeg azt suttogta, hogy ő a másoló ninja. Lehet én vagyok egy kicsit lemaradva, de ezt nem tudtam hova tenni. Végül is Mosuke mondta, hogy itt a legjobb barátokból is ellenségek lesznek, és nagyjából csak magamra számíthatok majd. Megjegyeztem a barátom szavait. Annak ellenére, hogy nem kis különbség van köztünk én a barátomként és nem a mentoromként tekintek rá... Az pedig, hogy itt vagyok azt jelenti, hogy Enraku sama bízik bennem és most hogy végre tartozom valahova megmutathatom, mennyit is érek valójában.
Amikor ezek az érzések átjárták a szívemet felbátorodva fordultam a pódium felé és vártam a folytatást!

Érdekesen alakulnak a dolgok. Én meg még azt hittem, hogy nem lesz itt egyetlen egy ismerő se. Erre kapásból megjelenik kettő. Mondjuk ahogy Shirout hallgatom, kissé furcsán nézek rá. Egyrészt már megint Akihitoról beszél, akit a változatosság kedvéért továbbra sem látok a közelében. Vagy látom, de nem tudom, hogy ő az... vagy nincs is itt. De ezt most nem firtattam, nem akartam belegázolni a barátom lelkébe ilyen dolgokkal. Az viszont kicsit aggaszt, ahogyan hozzááll a vizsgához. Hiába, itt már nem babra megy a játék. Mielőtt ide jöttem, meg lettem esketve odahaza, hogy nem csinálok semmi őrültséget, mert annyit nem ér egy fokozat. Ennek tudatában jobbnak látom ha szólok pár jó szót a lányhoz.
- Csak tartsd mindig a szemed előtt a feladatot és koncentrálj. Ha ez a kettő sikerült, akkor nem lehet komolyabb gondod innentől kezdve - nyugtatom meg. - Nem, nekem fogalmam sincs arról, mit kell tennünk, de szerintem így van rendjén. Elvégre, egy ninjának mindig mindenre felkészültnek kell lennie. Így ha elmondanák előre a feladatokat, akkor úgy semmi értelme nem lenne a vizsgának. Mindenesetre jól kell teljesítenünk. Az előző vizsgán egy kumo falusi srác nyerte végül a vizsgát, ha jól tudom. Tartsuk meg a falu presztízsét.

Ahogy ott hallgattam a pódiumon levőket és néztem őket, eléggé furcsa érzés fogott el. Furcsa volt látni ennyi erős, különleges személyt. Mint ha minden falu meg akarná mutatni, hogy kikkel is rendelkezik voltaképpen. Erőfitoktatás, erre nem tudtam jobb szót mondani. Hiába, ez most nem csak egy egyszerű próba... sok szempontból számadás arról, mit tud egy falu. Annyiszor hallottam már ezt a múltban bizonyos forrásokból... mindenesetre a mellettem álló leányzó hangot ad riadalmának, aminek hatására rá is teszem a vállára a kezem és megszorítom, jelezve neki, hogy nincs mitől félni. Sokan be vagyunk s***va szerintem a jelenlevők közül, szóval mondhatni egységes a morál.

A tömeg zajongása kissé megzavarta Kakashit a mondandójában, még ő sem hitte volna, hogy jelenlétük ekkora hullámot indít el a vizsgázók közt.-Nos.. öö.. Mint tudjátok idén is három vizsgarészben kell helytállnotok. Ezek próbára fogják tenni az erőléteteket, tudásotokat és képességeiteket. Csak az lehet Chuunin, akit a bizottság majd kiválaszt, erre a kemény feladatra. Még az is lehet, hogy egyikőtök sem tudja letenni a vizsgát.- Erre újabb tömeges morgolódás vette kezdetét, de aztán gyorsan átvette a szót Darui, hogy ismertesse az első feladat részleteit.- Az első vizsga a kitartásról, az erőről és taktikáról is fog szólni. Minden vizsgázó egyénileg indul el, a cél hogy harcképes állapotban 24 órán belül teljesítse a feladatot, ami nem más mint az általunk kijelölt hegyvidékes szakaszon való átkelés, a vizsgaközpontig.-Itt páran megjegyezték a tömegben halkan, hogy nem is hangzik olyan vészesen, mint ahogy előadja a Jounin, de persze mint mindig ez túl szép lett volna, hogy igaz legyen. -A versenyre tilos a ruházaton kívül bármilyen felszerelést vinnetek. Se éllelem, se fegyver, se tekercs. Azonnal tudni fogjuk, ha ezt megszegitek és persze azonnal ki is lesztek zárva. Csak egy térképet kaptok, semmi mást. A területet szenzor shinobik és további kollegák fogják figyelni, hogy ezzel is kizárjuk a csalás lehetőségét. Bocsánat mindenkitől ezért.- Fejezte be egy zavarodott mosollyal Darui. Most Temari vette át a szót. -Akinek ez nem tetszik, az menjen haza. Nincs szükségünk gyáva shinobikra! A többiek menjenek a regisztrációs pultokhoz, ahol leadják megőrzésre a cuccaikat és aláírják a beleegyező nyilatkozatokat!- Itt előkapta a legyezőjét és balra mutatott vele, kis híján leütve a másik három Jounint. A tömeg pedig tekintetével követte az irányt, ahol valóban két tucatnyi kis pult sorakozott fel hirtelen a semmiből, mögötte két-két szürke ruhás felügyelővel. A mindig nyugodt és kedves Minoru zárta a sort, hosszú ámde ösztönző beszédével. -Na mire vártok? INDULÁÁÁÁS!

// A pultos jelenetet írjátok le nyugodtan! //

A Konoha-i shonobi újabb beszédbe kezdett bele, melyből igen nagy hangzavar, nyüzsgés kezdődött. Kakashi-sensei, miután lecsöndesítette a népet, belekezdett felvázolni a vizsga első feladatát. A feladat, melyben a saját testünkön kívül másra nem számíthattunk. A feladatunk, hogy felszerelés nélkül kell végigjutnunk a hegységen. Ez kemény feladatnak bizonyulhatott, annak, aki a fegyverére támaszkodik a harcban. Számomra inkább a tekercsek miatt volt kissé nehezebb, mivel a virág jutsuim nehezebben tudom használni így. Miután a konohai és a többi jounin befejezte a mondanivalóját, különböző sorokba álltunk, hogy leadjuk a felszerelésünket. Egy ideig döcögve haladt a sor. Páran próbálkoztak elrejteni egy-két eszközt, de mindenkinél kiszúrták az elrejtett fegyvert. A sor szép lassan haladt előre. Dobozokba tették a felszereléseket, melyekhez adminisztrálni kellett. A szokásos szöveget
- Neve? Országa?... - ez ment az összes pultnál. Végre sorra kerültem én is.
- Neve? - kérdezte a nő, akinek a sorába álltam.
- Djuka Sendo - válaszoltam.
- Országa? - folytatta. Nem tudtam, mit gondol, miért vannak a fejpántok, ha megkérdezik...kicsit húztam a szám, majd kinyögtem.
- Kusagakure.
- Rendben, a felszerelését ebbe a dobozba tegye, a feladat végén visszakap minden egyes felszerelést. - fejezte be. Levettem a hátamról a két tekercset, melyekben a fegyvereim, és a többi cuccom. majd a Naginata-m levettem a hátamról, és a doboz tetejére tettem. - Ennyi? Ennyi elszerelésed van? - kérdezte a nő, miután látta a két tekercset és a pikát.
- Ez mind. - válaszoltam.
- Hát, rendben , akkor kövesd kérlek a többieket, és sok sikert a vizsgához. - fejezte be végleg mosolyogva a nő.
- Köszi - válaszoltam, majd fordultam, és elmentem. Követtem a többieket, hogy megkezdődhessen az első próbatétel. Már nagyon vártam, mám nem igazán mutattam ki.