Hegységrendszer

Reggel, kora reggel vagy nem is korra reggel van már? A nap gyilkos sugarai felnyitják a szemeimet.
- Nyaaahhh még 5 percet had...
Nincs 5 perc, sem fél perc. A nap nem hagy aludni mosolyogva tekint le az égből Jó reggelt! Percekig mint holmi zombi csak botladozok. Míg minden álom el nem röppen szemeimből és végre magamhoz térek. Körbenézve veszem csak észre a bundás és Kyrena elmentek.
- Biztos korán kezdte megint az edzést.
Micsoda szorgalom, teljesen rá fangörcsölök néha a geninemre. Túlzót rajongás, vagy szeretet mit sem számít. Lassan halkan lopakodva, a partra merészkedek. Szomorúan veszem észre a halak áldozata vagyok ismét. El lepték a boromat még talán meg is itták, hisz körben elhelyezkedve még egy a tetején fekszik. Baka baka baka halak, fúj.
Ekkor pillantom meg Kyrenát a parton feküdni, egy szikla tetejére ülve ami elég nagy ehhez természetesen. Csendben figyelem és várom mikor veszi észre jelenlétemet.
Az biztos, hogy szorgalomban nincsen hiánya, de vajon képes arra is? Egyszer kénytelen lesz meg tenni azt is. Minden tudását át adni az új nemzedéknek. Végül is egy szép napon majd ez is kiderül. Csak idő kell mint mindig mindenhez idő és türelem.


Mai napra viszont van egy meglepetésem neki. Igaz ez nem kellemes dolog, csak ha valaki élvezi ha kínozzák vagy kínozza magát. Meg is kapja miután eléri az utolsó sziklát és fent is marad rajta.

( Agy nagyobb postot kérnék. Amiben eléred a vízesés alatti sziklát és rajta is maradsz. Nem szabok hosszúságot, rád bízom. Azért örülnék neki, ha meglenne legalább egy A4 oldal.)

Ahogyan kéri mosolyogva felállok és elsétálok egy kicsit távolabb. Csak pár métert és egy szikla takarásából leselkedek kifelé. A sötétben ez duplán jó. Vagy is a sötétség a barátom aki elrejt így nyugodtan figyelhetem Kyrenát. Aki nem kímélve magát edz és halad szépen előre. tehát én vagyok aki hátráltatja. Izgul azon, hogy mit fogok szólni ha elhibáz valamit. Frusztrált, szorong a közelemben pedig nem kellene neki. Majdnem ki ugrok rejtekemből amikor félre lép és le ugrik a sziklák egyikéről. Látom nincsen baj, kivédte a dolgot és nem szerez be egy újabb sérülést.
A nap lassan lenyugszik felettünk és beborít a sötétség mindent. Nem nyugszik és tovább gyakorol kis pihenőkel kiegészítve, immár figyel magára is és rá jött. Kell az a kis pihenő, így jobban bírja az edzéseket.


Amikor eléri az utolsó sziklát majdnem felkiáltok örömömben. Én tudtam, tudtam képes megcsinálni! Amikor már ott áll, de fáradtságtól megcsúszik a lába és a víz felé kezd zuhanni nem birok megálljt parancsolni. Egy pillanat alatt termek ott, hogy elkapjam. Karomban szorítva a lányt ketten állunk a vízen most már. Arcomon és szemeimből büszkeség és öröm sugárzik. Igen örülök mert sikerült neki és igen büszke vagyok mert Kyrena az én barátom a tanítványom akinek sikerült valami nehéz dolog.


- Gyere, ügyes voltál nagyon most már ideje lepihened.

( 10 ch plusz )

[Aono Takefumi]
A Fű országában töltött kis idő után, Emi úgy érezte, ideje megint útra kelni, hiszen sosem volt az egy helyben maradás híve. Arra azonban nem számított, hogy jó hosszú utat fog megtenni, ugyanis egy hirtelen támadt öltettől vezérelve elindult a Villám országába. Régóta nem látta mesterét és kicsit szerette volna fejleszteni a Byakuganját. Arra a döntésre jutott, hogy a Tűz országának határa mentén halad végig, majd északnak fordulva átkel a Gőz és a Fagy országán. Hajóra nem akart szállni, bár élete nagy részét az Eső országában élte le, valahogy sose rajongott a vízi közlekedésért. Na meg aztán aggasztó hírek jutottak el a fülébe, Kirigakure megkezdte az előrenyomulását a Villám országába. Valószínűnek tartotta, hogy a hajókat alaposan átvizsgálják, álcázáshoz pedig nem igazán fűlött a foga. Azt még nem is sejtette, hogy a szárazföldi utazás alatt se fog unatkozni. A tájékozódásával mindig akadtak problémák, de néhány kérdés mindig segített neki abban, hogy megtalálja a helyes irányt.
A Tűz országában igyekezett az erdőben maradni, kerülte a kisebb falvakat is, csak útmutatásért ment be néhány helyre. Reménykedett benne, hogy feltűnésmentesen megússza az utat. Az álcázással nem sokat foglalkozott, amikor tehette a köpenyét viselte, aminek kapucniját mélyen az arcába húzta. Árulkodó szemeit ezáltal képes volt elrejteni. Csak ha kissé szorultabb helyzetbe került, akkor folyamodott a Henge no Jutsuhoz, mert a chakrahasználatot könnyebben kiszúrhatták. A Tűz országában még nem igazán lehetett érezni a háború újabb szelét, azonban ahogy közeledett a Gőz országához, úgy forrósodott a hangulat. És nem csak azért, mert a gőzfürdők melegítették a levegőt. Sokat gondolkodott rajta, hogy megálljon-e valamelyik fürdőnél, de inkább kihagyta ezt is. Túl sok időt vett volna el, pedig az igazat megvallva, ráfért volna a lazítás. A nála lévő pénzt sem akarta szórni, pedig volt még neki bőven. Úgy érezte, ilyen helyzetben nem pihenhet, ám pont ő volt az, aki nagyon is kerülte a háborút és nem törődött az egésszel. A vándor ninja engedélyét használta fel és eddig szerencsésen rejtve tudott maradni Amegakure shinobijai elől, akik valószínűleg keresték, mert háború idején vissza kellett volna térjen. Hoppá, ez szépen kiment a fejéből! Így tehát ugrott a fürdőzés és a nyugis napok, tovább haladt a célja felé.
A táj kezdett megváltozni, egyre inkább hideg lett és zordabb a táj. Emi sajnos sosem szabadulhatott a múltja ezen részétől, amit ebben az országban tett, azt örökre cipelte magával. Szép lassan kezdett belenyugodni, hogy nem az a kegyetlen gyilkos, de mégis benne van a harcos énje, ami bizony néha letérítheti az útról, amit kinézett magának.
*Talán mégis hajóval kellett volna megközelítenem a Villám országát, legalább az emlékrohamokat megspórolhattam volna.* Töprengett el a jounin a régi küldetésen, amit itt hajtott végre. Sóhajtott egy nagyot, aztán indult tovább. Melegebb ruhát nem vett magára, mert egy kicsit büntette magát. Ahogy haladt az ország belseje felé, úgy próbálta agyának leghátsó részébe száműzni a sötét gondolatokat. Mindig is bolondosabb lány volt, tehát fenn kellett tartania a látszatot - még akkor is, ha jelenleg egyedül menetelt az úti célja felé.
Ahogy közeledett a Villám országának határához, egyre több ninjával futott össze, akik igyekeztek a tengerpartra, ahol a harcok dúltak. Mindig elkerülte a feltűnést, beszédbe csak akkor elegyedett, ha nagyon muszáj volt. A klíma elkezdett megváltozni és már látta az égbe magasodó hegyeket, amikor valami rossz érzés kerítette hatalmába. Nemsokára kisebb csapatokat vett észre a Byakugan segítségével. Néha aktiválta a Dojutsuját, mert tudni akarta ki, merre, hogyan, hány méter. A chakra alapján nemtudta megállapítani, hogy milyen emberekről van szó. Egy elég merész húzásra szánta el magát, mégpedig úgy döntött, eléggé megváltoztatja a külsejét, mert bizonyos leírások még illetek rá. Annyit tudott, hogy a faluja szövetségben áll Kirivel, az pedig nem hiányzott neki, hogy esetleg valaki felismerje, vagy rájöjjön ki is ő valójában.
A Fagy országában talált egy útmenti fogadót, ahol egy éjszakára megszállt. A pénzt előre kifizette, mert tudta, hogy úgysem marad sokáig. Elővett egy kunait és a lapockáig érő haját hátul teljesen levágta, elöl hagyott meg néhány hosszabb tincset. Aztán a tekercsbe pecsételt váltás ruhái közül elővett egy fekete felsőt, mert az nem olyan feltűnő, mint egy shinobi öltözet. Eltüntetett minden olyan nyomot magáról, ami arra utalt volna, hogy ő egy ninja. Bár sosem büszkélkedhetett igazán dús keblekkel, igyekezett leszorítani és amikor tükörbe nézett, egy egészen helyes fiúcskát látott benne. Utána persze eléggé elvesztette a lelkesedését, hiszen haját majd növesztheti vissza, de még mindig egyszerűbb volt így megoldani. A Henge no Jutsut kockázatosabbnak tartotta. Egyedül a szemével nem tudott mit kezdeni, ám hamarosan ezt is megoldotta. A fogadó vendégül látott pár shinobit, akik között akadt egy-két részeges. Nem mindenki igyekezett a halálba, a frontvonalra, amit a Hyuuga lány tökéletesen megértett. Az egyik férfi napszemüveget viselt, bár azt Emi nem érette, miért kell neki ilyen kiegészítő, mert úgy tűnt a látásával semmi gond nincs. Biztosan csak divatból hordta.
*Ez nekem pont kapóra jön.* Futott át agyán a gondolat, aztán amikor a nagy beszélgetésben és ivászatban nem figyeltek oda, egy gyors mozdulattal elcsente a napszemüveget. Visszaérve a szobájába, gyorsan felpróbálta, ahol egy jó nagy nevetéssel nyugtázta: idiótán fest, viszont egész jó álca. Majdnem teljesen férfinak nézett ki, vagyis inkább egy finom fiúnak, aki bizonyos szolgáltatásokat is tud nyújtani. Mivel kifizette a pénzt, arra készült az éjszaka csendesen kisurran, csakhogy az állandó csillag alatt alvás után nagyon hívogató volt a rendes ágy. Hajnalban ébredt, amikor mindenki más, úgyhogy még óvatosabban kellett elszelelnie a helyszínről.
A Villám országának határán feltette a napszemüveget és inkább az úton ment, nem shinobi módjára közlekedett. Néha aktiválta a Byakugant és ha túl sok embert látott egy helyen, akkor irányt változtatott, nehogy beléjük fusson. A sötétített lencse egészen jól takarta a halántékán kidudorodó ereket, amikor aktiválta a Kekkei Genkait, szóval duplán jól járt. A terep egyre jobban megváltozott, a sík terepet felváltották a kiemelkedések és szakadékok, bár még igazi hegységről nem lehetett beszélni. Mivel a kunoichi nem rendelkezett olyan technikával, ami elrejti őt, ezért a gyors elbújás mögött döntött. Szerencsére gyakorolt már párszor a hegyekben, ezért magabiztosan mozgott a terepen. A kikötőváros messze esett az útvonalától, viszont még az ilyen elhagyatott terepen is érzékelt chakrát, ami aggodalommal töltötte el. Remélte, hogy az öreg Hyuugának nem esett baja, de a lelke mélyén tudta, nem kell félteni a mesterét, elég tapasztalt már. A hegyek egyre magasabbak és csipkézettek lettek, szóval Emi közel járt a céljához.
*Na jó, én megérkeztem, a többi már rajtad múlik, Öreg!* Ahogy ezt gondolta, szája önkéntelenül is mosolyra húzódott.


//Nem szeretek kezdő postot írni, mert nehezen jön meg az ihlet, de végre itt vagyok. //

Látva a grimaszt arcodon senseied megengedett magának egy halvány mosolyt az arca alatt, aztán csak folytatta az útját fel a forráshoz. Miután elmagyarázta a feladataot hátrébb lépett és teret hagyott neked, hogy gondolkozz egy kicsit, a vödröt és a kötelet azonban nem vette le a  karodról. Mikor aktiváltad a byakugant az öreg csupán csak megcsóválta a fejét aztán egyszerűen csak tovább figyelt téged. Amikor már tényleg úgy tűnt, hogy nem fogod megtalálni a megoldást odasétált hozzád és elővett egy kunai kést. 
- Ma még egy kicsit segítek mert ténylege gy kicsit bonyolult a feladat amit kitaláltam neked. - Azzal levágta a kezedről a köteleket és a vödröt az ököl méretű lyukak alá tette. - Tehát a feladat lényege az lenne, hogy chakrát kell koncentrálnod a tenyeredbe és mintha a 32 vagy 64 csapást hajtanád végre apró chakra hullámokkal bombázod itt a falat. Ha sikerül a megfelelő módon kitágítani a járatokat akkor aláhelyezve a vödröt meg fogod tudni tölteni meleg vízzel. Most azonban az a feladat, hogy ráérezz a pontosságra és a sebességre. Gondolom már sejted Emi, hogy a pontosság csak az egyik fele a feladatnak. Az sem mindegy, hogy milyen tempóval viszed be a megfelelő ütéseket. Szeretném ha semmilyen más technikát nem használnál. Persze szétrepeszthetném én is egy ütéssel a sziklát, de akkor hogyan fejleszteném magam illetve honnan szereznék neked ilyen jó kis feladatot. Nagyon fontos, hogy mivel ma van az első napod ezért ma még csinálhatod nem összekötözött kézzel, viszont holnap már csak összekötözött kézzel láthatsz neki. Azután pedig egyre nehezítünk. Mindezek mellett még arra is figyelned kell, hogy ne vidd túlzásba a dolgot mert akkor elzárhatod a víz útját ahelyett, hogy nyitnál neki. 
Az öreg hátrébb lépet és ismét teret adott neked. Tudta, hogy így elsőre a feladat nem tűnhet nehéznek azonban valószínűleg már te is sejtetted, hogy ez csak az első része a megpróbáltatásnak. Először győzd le a természet erőit aztán jöhet a második kihívás. 


// Sűrű elnézéseket kérek. Sajnos a munkám nagyon sűrű lesz így az év elején. Igyekszem gyorsan haladni a küldetésed miatt. Amennyiben el kell majd indulnod küldj egy PM-et és megoldjuk! //

Az öreg egész végig ott volt veled és figyelte a mozdulataidat. Azt gondolnád, hogy a vén hyuuga nem fog rád figyelni inkább csak hagyja, hogy magad fedezd fel a határaidat, ám ha így hinnéd akkor nagyon tévednél mert a futásokat kivéve gyakorlatilag végig ott volt veled és azt figyelte, hogy miként tökéletesíted a pontosságod és oldod meg lépésről lépésre a feladatot. Egy jounint is meghazudtoló ügyességgel kerekedtél felül idővel az akadályon és a sok gyakorlásnak megvolt a gyümölcse. Az öreg tapsolt amikor a harmadik nap estéjén végül sikerült a harminckét ütést olyan pontosan és gyorsan végrehajtanod, hogy a vödör gyakorlatilag egy fér perc alatt teljesen megtelt.
- Emi gratulálok az edzésed első szakaszát sikerült minden probléma nélkül teljesítened. - Az öreg szemében  valóban felfedezhető volt a büszkeség szikrája. Hogy ebből tüzet csiholj azonban a kérdőjeles második szakaszt is teljesítened kell. - Szeretném ha most jól kialudnánk magunkat aztán holnap folytatjuk az edzést. 
Aznap már semmi érdekes nem történt így hamar el is tettétek magatokat másnapra. Ha már hozzászoktál akkor a napkeltét talán nem is az ágyadban töltöd, hanem az egyik orom csúcsán figyelve a napfelkeltét, legalábbis ha az öreget követed. A reggel viszonylag gyorsan eltelik, esztek valamit gyorsan, majd két teli töltött dézsát nyom a kezedbe senseied és int, hogy kövesd. A feladat egyszerű amíg követed kinyújtott kézzel kell hoznod a két dézsát. Amikor odaértek egy viszonylag fásabb ligethez akkor látod, hogy a fák némelyike gyakorlatilag teljesen összefüggéstelenül egy piros xel van megjelölve. 
- Nos Emi a következő feladatodnak két része lesz. Az elsőt mindjárt mutatom is... Azzal egy pillanat alatt aktiválta a biakuganját és másodpercek leforgása alatt három xel megjelölt fát döntött ki a 32 csapásnak látszódó támadással amit természetesen nem fejezett be mert akkor valószínűleg eltüntette volna a kiserdőt. - Tehát a feladatod az lesz, hogy a "civil" fák között eltaláld az ellenségeseket a 32 vagy 64 csapás alkalmazásával. Viszont csak akkor ér ha ki is tudsz dönteni egy fát egy csapással. A pontosság egy helyben már jól megy most mozgás közben kell helytállnod...
A másik gyakorlat a kiserdő mellett egy sáros gödör mellé vitt titeket aminek a szélén két fadorong volt. Az öreg a magasba lökte őket majd egy pillanat alatt felugrott a rudakra és miközben egyensúlyozott rajtuk végrehajtotta a 64 csapást hiba nélkül. 
- A te feladatod itt kezdődik ma... Ha sikerült felállni a rudakra akkor feladom a két vödröt és lassan kell végrehajtanod a 32 és 64 csapást amíg azt nem mondom elég utána megyünk az erdőbe. 

// Elnézést a késésért. Ismét jöhet egy hosszabb post, elsőnap nagyon szenvedős. Egy 4 napról mehet post megint jól leírtad Emi megpróbáltatásait szeretném ha ezt most is megtennéd ilyen egy igazi jounin edzés! //

Az öreg ott volt veled az összes próbálkozásnál és mindig elismerően bólintott ha ránéztél. Lelkiekben nagy támogatást tapasztalhattál tőle az edzés keménysége mellett és mintha ráérzett volna, hogy most spirituálisan is segítségre szorulsz és éppen ezért minden egyes kisebb nagyobb sikerrel a lelki sebeid mintha begyógyulnának. Bár amit láttál és átéltél arra nincsenek szavak, ám amint átadtad magad teljesen a gyakorlásnak elfeledkeztél a szörnyűségekről és minden olyan negatív érzésről ami az utóbbi időben a lelkedet nyomta. Úgy látszik a hegyi remete életmód lassan átformálja Emit és egy sokkal keményebb kunoichit fog vissza adni a világnak mind lélekben mind testben. 
Másnap mielőtt elindulhattál volna gyakorolni ismét, az öreg utadat állta és csupán a fejével intett neked, hogy ezúttal nem mehetsz még el. Aznap egész délelőtt négy egzotikus illatú füstölő és egymás társaságában meditáltatok az egyik legmagasabb hegytetőn. A bőröd már megszokta a hegyi időjárást és nem száradt és repedezett ki, így hűvös szél ahelyett, hogy kikezdte volna bőrödet csupán csak felfrissítette a tested lelked egyaránt... 
Másnap reggel mikor felébredtél senseied már talpon volt és neki állt el magyarázni az edzésetek utolsó fázisát neked mielőtt belekezdtetek volna. 
- Nos Emi eddig nagyon szépen teljesítettél ahogy vártam tőled. Azt gondolom, hogy most már a mozgáskoordinációd is nagyon jó és ha eleget gyakorolsz akkor még sokkal jobb is lehet így pedig növelheted a pontosságod amit szerettél volna, de ma már a pontosság és a sebesség ötvözését fogjuk gyakorolni. 
Azzal az öreg kikísért a ház mellé ahol ki volt alakítva egy rögtönzött gyakorló tér. Középen ki volt taposva egy kis hely ahova te fogsz majd állni, magyarázta az öreg ő pedig körülötted letett fatuskókat fogja hozzád vágni olyan erőből ahogy csak tudja. Először nyitott szemmel kell majd eltalálnod őket és megvédeni magad, hogy lehetőleg ne szenvedj el sérülést, majd később már csukott szemmel kell ugyan ezt véghez vinned, úgy, hogy csak a 32 vagy 64 csapást használhatod. A feladat kicsit sem veszélytelen, de úgy látszik a vén hyuuga bízott képességeidben.

/Kérek szépen egy szép (nem feltétlenül élmény hosszúságú  ) postot, rád bízom milyen részletesen írod le a dolgokat. Utána pedig szeretném ha addig írnád meg a végét, hogy valamilyen oknál fogva el kell menned, tehát rád van bízva miért szeretnél most tovább állni. Természetesen én írok még ide neked is egy értékelést és majd értesítem az illetékest, hogy nézze át a tanulást./

Az öreg Hyuuga egyre büszkébben figyelte, hogy minden eltelt órával egyre ügyesebbé válsz és akkor is képes vagy fejlődést felmutatni amikor kikapcsolod a legnagyobb fegyveredet, a látásodat. Ez bizony az az érzékszerv amivel a külvilágból érkező információk nagy százalékát dekódoljuk, nálad pedig még nagyobb hangsúly van a látásodon a byakugan miatt. Te azonban képes voltál ezen felül emelkedni és pontosan ezt szerette volna elérni a öreg Hyuuga. Tudta pontosan jól, hogy képes vagy rá és amikor a második nap nekiálltatok az edzésnek a reggeli után csak annyit mondott..
- Emi büszke vagyok rád és jó látni, hogy ismét nagyon sokat fejlődtél ilyen rövid idő alatt. Emlékeztetsz valakire a távoli múltamból...
Azzal senseied elhallgatott és te tudtad, hogy ha ez történik akkor tényleg érdemesebb lezárni a kommunikációt. Legközelebb akkor szólalt meg amikor már bőven belelógtatok a délutánba. Megdicsért és tudtad, hogy ha valakinek a őszinte és nyílt akkor az ő lesz. Mire már szinte alig jutott ár farönk a védelmeden egy egy ütésnél el is kurjantotta magát jókedvében a vén hyuuga. Feltehetőleg ez neki is sikerélmény volt, hogy a tanítványa ismét szintet lépett és elérte azt amit akart. Élhet ő bármennyire remete élet módot és lehet bármennyire öreg, akkor is emberből van. 
Aztán elérkezett a búcsúzás pillanata is amikor senseied már elégedetten nézett rád. 
- Tudod Emi mindig valamivel gazdagabb leszek amikor itt jársz nálam. Remélem, hogy megtartod ezt a jó szokásodat. Nem tudom, hogy merre visz tovább az utad, de legközelebb ha a környéken jársz akkor nézz be hozzám. Nem vagyok benne biztos, hogy ki fogod kerülni a találkozást mindkét szövetséggel, de azt hiszem megoldod! Vigyázz magadra az úton!
Azzal besétált a kis bungalójába és talán már meg is lékelte a "frissen vissza szerzett" sakés üveget. 


// Ezennel lezárom az edzésedet. Jól írtál ezen a kalandon és remélem a továbbiakban is megtartod ezt az írási minőséget amit most produkáltál. Értesíteni fogok egy staffot, hogy véglegesítse a kalandodat + jutalmazzon és ezennel szabad az utad a frontra!  //