Sivatagi oázis
+2
Kinshu
Uchiha Madara
6 posters
1 / 1 oldal
Sivatagi oázis
Uchiha Madara Hétf. Márc. 03 2014, 11:04
A végtelen sivatagban található nagyobb oázisok egyike. A fákkal körülvett víz mentőhelyként szolgálhat az eltévedt vándoroknak, azonban óvakodni kell a banditáktól és a sivatagi éjtől.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Sivatagi oázis
Kinshu Szer. Márc. 05 2014, 10:41
Már napok óta gyalogoltunk a sivatagban mire feltűnt az első menedéket nyújtó oázis. Nem én voltam az egyedüli shinobi akit visszarendeltek a frontról, de úgy hiszem én voltam az egyetlen akinek egy szigorúan titkos küldetés miatt kellett visszatérnie. Ahogy telt múlt az idő úgy látszik kezdik felismerni a bennem rejlő potenciált. Legalábbis ez volt az öreg egyik gondolata mielőtt elindultam a háborúba. Valóban sokra becsülhetnek ha csak úgy visszarángatnak a háborúból. Értesüléseink szerint jól alakul számunkra a helyzet és még az is elképzelhető, hogy sikerülhet bevenni Sunagakurét. Ez egy nagyon nagy pofon lenne Konohának és megfélemlítés az összes megmaradt nagy ninja nemzetnek akik a víz szövetsége ellen fordulnak. Megtiszteltetés volt a tuchikage sama mellett szolgálni, bár sajnos rögtön a taktikai sátorban történtek után el kellett hagynom a tábort. Felsőbb utasításra kell visszatérnem iwagakuréba. Néhány shinobi velem tartott mondhatni egy kisebb csapat indult el visszafelé. Volt köztünk Kirigakurei, de akadtak más szövetségbeli társak.
Az úton nem nagyon beszélgettem senkivel. Ez a sivatag amúgy is kikészítette az idegeimet. Minden reggel ki volt száradva a szám, és bár hozzá voltam szokva a száraz levegőhöz itt mégis perzselő volt a forróság. Az oázisok tényleg menedéket nyújtottak számunkra. Újra tudtuk tölteni készleteinket és a már kellően kifogyott vizes kulacsainkat is. Nem tudom pontosan az idejét, hogy mikor láttam utoljára sziklákat, de amikor megpillantottuk az elsőt a dűnék rengetege után kezdtük magunkat egy kicsit talán újra otthon érezni. Egyik este aztán egy fiatal shinobi csatlakozott hozzám az oázisok egyikének menedékében. A vízparton sátoroztam, igyekeztem a lehető legtöbb vizet felvenni és készülni egy újabb napokig tartó gyaloglásra. Az anbuk élete bizony nem könnyű. Ha akarom talán már magam mögött hagyhattam volna ezt a csapatot de egyedül sajnos kevés esélyem lenne az életben maradásra a sivatagban. Ez az egyik legkeményebb hely ahol valaha jártam.
Egész jól elbeszélgettünk a fiatal shinobival. Kiderült, hogy ő is genin és hogy éppen csak kilépett az akadémiáról amikor besorozták a seregbe és apróbb feladatokkal látták el. Ő maga sosem látta a frontot, de büszkén jelentette ki, hogy látta személyesen a Tuchikage samat, mert vitt neki egy levelet. Rendesnek tűnt ez a fiú el is beszélgettük az időt, de nem bíztam meg senkiben. Majd ha odaértünk Iwagakuréba. Az anbunál azt tanítják, hogy még a saját klónodban se bízz meg...
Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt, aztán pár órával napkelte előtt egy kisebb neszezésre lettem figyelmes a közelből...
Az úton nem nagyon beszélgettem senkivel. Ez a sivatag amúgy is kikészítette az idegeimet. Minden reggel ki volt száradva a szám, és bár hozzá voltam szokva a száraz levegőhöz itt mégis perzselő volt a forróság. Az oázisok tényleg menedéket nyújtottak számunkra. Újra tudtuk tölteni készleteinket és a már kellően kifogyott vizes kulacsainkat is. Nem tudom pontosan az idejét, hogy mikor láttam utoljára sziklákat, de amikor megpillantottuk az elsőt a dűnék rengetege után kezdtük magunkat egy kicsit talán újra otthon érezni. Egyik este aztán egy fiatal shinobi csatlakozott hozzám az oázisok egyikének menedékében. A vízparton sátoroztam, igyekeztem a lehető legtöbb vizet felvenni és készülni egy újabb napokig tartó gyaloglásra. Az anbuk élete bizony nem könnyű. Ha akarom talán már magam mögött hagyhattam volna ezt a csapatot de egyedül sajnos kevés esélyem lenne az életben maradásra a sivatagban. Ez az egyik legkeményebb hely ahol valaha jártam.
Egész jól elbeszélgettünk a fiatal shinobival. Kiderült, hogy ő is genin és hogy éppen csak kilépett az akadémiáról amikor besorozták a seregbe és apróbb feladatokkal látták el. Ő maga sosem látta a frontot, de büszkén jelentette ki, hogy látta személyesen a Tuchikage samat, mert vitt neki egy levelet. Rendesnek tűnt ez a fiú el is beszélgettük az időt, de nem bíztam meg senkiben. Majd ha odaértünk Iwagakuréba. Az anbunál azt tanítják, hogy még a saját klónodban se bízz meg...
Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt, aztán pár órával napkelte előtt egy kisebb neszezésre lettem figyelmes a közelből...
Kinshu- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 150
Tartózkodási hely : Droggályörland
Adatlap
Szint: S
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 825
Re: Sivatagi oázis
Uchiha Madara Szomb. Márc. 08 2014, 18:17
Az oázis megtalálása talán életmentőül szolgált ezen a zord és számotokra élhetetlennek tűnő területen. A friss és tiszta víz betárazása épp elegendő lesz a hazaútra. A kis csapat aludni tért. A sivatag hideg estéi nem kevés problémával járnak, főleg azoknak, akik számára ismeretlen az éghajlati változás. Az éjszaka hideg volt, dermesztően hideg.
Még sötét volt, mikor valaki kiáltott.
- Skorpió! - ugrott ki az egyik iwagakurei genin a sátrából. Társa már nem jött ki. álmában érte el a vég. Indulnotok kellett, nem állhattatok meg egy percre sem.
Újabb nap áll előttetek, a végtelennek tűnő sivatag kegyetlen, forrósága elviselhetetlen. Egy kirigakurei rohant napközben társához, hogy vizet adjon, ám az hirtelen összeesett és eldőlt a homokban. A kis csapat a második éjszakára 8 főre csökkent. Mostanra a sátrakat egy tűzrakás köré építettétek fel, valamint éjszakai őrséget is szerveztetek, a sorrendet beoszthatjátok magatok között. Összesen 3 iwagakurei, ebből csupán egy chunnin, valamint 1 kirigakure feküdt le aludni, a kirigakurei genin kezdte az őrködést.
Az éjszaka
A váltásnál, nem sokkal, miután a kirigakurei elment aludni, és egy honfitársad vette át a helyét, néhány árnyra lett figyelmes. valószínűleg ők is látták a tüzet, ezért is indulhattak meg felétek. Elmondása szerint 5 árnyat láthattatok. Az árnyak emberekhez kötődtek, az emberek pedig Sunagakurehoz. Véres harc vette kezdetét az éjszaka, az egyetlen fényforrást a kis tábortűz adta, hacsak nem lépsz köze másként. A harcról egy szép leírást szeretnék kérni, a sunagakureiek között volt 2 chunnin, a többi genin. A városból menekültek el. A harc végére 4-en maradtok, míg az ellenfelet sikeresen megsemmisítettek, kivéve ha túszokat akartok ejteni. Talán az országod örülni fog a zsákmánynak, azonban a kérdés, hogy belefér e egy személy állandó védelme és szemmel tartása úgy, hogy magatokról is alig tudtok gondoskodni.
Még sötét volt, mikor valaki kiáltott.
- Skorpió! - ugrott ki az egyik iwagakurei genin a sátrából. Társa már nem jött ki. álmában érte el a vég. Indulnotok kellett, nem állhattatok meg egy percre sem.
Újabb nap áll előttetek, a végtelennek tűnő sivatag kegyetlen, forrósága elviselhetetlen. Egy kirigakurei rohant napközben társához, hogy vizet adjon, ám az hirtelen összeesett és eldőlt a homokban. A kis csapat a második éjszakára 8 főre csökkent. Mostanra a sátrakat egy tűzrakás köré építettétek fel, valamint éjszakai őrséget is szerveztetek, a sorrendet beoszthatjátok magatok között. Összesen 3 iwagakurei, ebből csupán egy chunnin, valamint 1 kirigakure feküdt le aludni, a kirigakurei genin kezdte az őrködést.
Az éjszaka
A váltásnál, nem sokkal, miután a kirigakurei elment aludni, és egy honfitársad vette át a helyét, néhány árnyra lett figyelmes. valószínűleg ők is látták a tüzet, ezért is indulhattak meg felétek. Elmondása szerint 5 árnyat láthattatok. Az árnyak emberekhez kötődtek, az emberek pedig Sunagakurehoz. Véres harc vette kezdetét az éjszaka, az egyetlen fényforrást a kis tábortűz adta, hacsak nem lépsz köze másként. A harcról egy szép leírást szeretnék kérni, a sunagakureiek között volt 2 chunnin, a többi genin. A városból menekültek el. A harc végére 4-en maradtok, míg az ellenfelet sikeresen megsemmisítettek, kivéve ha túszokat akartok ejteni. Talán az országod örülni fog a zsákmánynak, azonban a kérdés, hogy belefér e egy személy állandó védelme és szemmel tartása úgy, hogy magatokról is alig tudtok gondoskodni.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Sivatagi oázis
Kinshu Kedd Márc. 25 2014, 13:10
Az első éjszaka után tudtam, hogy ez nem, mehet így sokáig tovább. Minden esetre nagyon kellett vigyáznunk a kirigakurei shinobira mert ő volt az egyetlen aki rendelkezett a víz elemmel. Itt a sivatag közepén pedig pech lett volna szomjan maradni. Az oázisokból talán túl korán is kellett távozni a skorpiók támadása miatt. Nem egy társunk maradt ott. Ám ezúttal én éber voltam és sikerült elkerülnöm a halált. Azt hittem, hogy túl vagyok az életveszélyen amikor eljöttem a frontról, de sajnos tévedtem. A következő nap ismét teljesen kiszáradt a szám és szinte alig tudtam összecsukni, de a fájdalomtól beszélni is alig tudtam ezért társaimmal nem beszéltünk túl sokat. Láttam rajtuk, hogy őket is kikészíti ez az egész helyzet. Nem maradt más választásunk meg kellett állnunk. Kora délután lehetett amikor akarva akaratlanul felemeltem a kezem és megálljt intettem a többieknek. Valahogy akarva akaratlanul úgy éreztem, hogy most én vezetem ezt a csapatot, bár lehet a többieknek lesz ez ellen kifogásuk. Négyen maradtunk és ebből egy chuunin volt köztünk, de most a rangok a sivatagban nem nagyon számítottak legalábbis szerintem.
- Nos akkor most, hogy egy picit ittunk nekem van egy tervem. Mivel itt a homokdűnék között hamar el lehet tévedni ezért javaslom, hogy maradjunk közel egymáshoz. Mivel a homok miatt hamar kiszárad a bőrünk ezért javaslom, hogy tekerjetek a szátok elé egy ruhadarabot, vagy valamit amivel eltakarhatjátok a bőrötöket. - Még alig mondtam el pár mondatot máris úgy éreztem, hogy a tűz égeti a tüdőmet. Nem voltam hozzászokva ehhez a forrósághoz és a berepedezett ajkam is kezdte lassan felmondani a szolgálatot. - Na jó akkor rövidre fogom. Én az iwagakurei ANBU egyik tagja vagyok és a képzésemben szerepelt túlélő oktatás is. - Hazudtam nekik, hogy elfogadjanak vezetőnek. Bár nem szerettem hazudni de ez esetben muszáj volt, hogy elkerüljük a fölösleges konfliktusokat. Ha elfogadnak vezetőnek akkor mondom tovább, ha nem akkor megkérdezem, hogy van-e jobb ötletük. - Nos akkor én megyek elöl a sorban mögöttem a kirigakurei kolléga követ utánunk pedig ti. Lehetőleg figyeljetek, hogy ne hagyjuk el egymást. Ha valaki kezd furcsa dolgokat látni az azonnal szóljon nekem és megállunk. Remélem érthető voltam.
Ha elindulunk akkor az élre lépek és az egyik levetett és szét tépett ruhámat a szám elé csavarom majd neki vágok a kietlen pusztaságnak. A fogamat összeszorítva haladok lépésről lépésre. Ha ezt túl élem biztos kiveszek otthon pár szabad napot. Sikerült túl élnünk az első napot és a lemenő nap fényében megpillantottuk az első sziklákat. Ez egy jó jel volt, mert tudtam, hogy közeledik a kő határvidéke. Ha azt elértük akkor túléltük.
Estére egy kisebb szikla tovében vertünk tábort és megszerveztük az őrséget. Én vállaltam az első posztot és figyeltem ahogy a többiek csendben elalszanak. Már már azt hittem, hogy a nehezén túl vagyunk amikor hirtelen árnyakat pillantottam meg a holdvilágnál. Ki lehet az aki ilyenkor erre jár. Ekkor hirtelen megpillantottam az egyik alak fejpántját.
- Ébresztő srácok társaságunk van! - Kiáltom el magam majd azonnal előrántok egy kunait és próbálok fedezékbe vonulni a szikla mögé. Elég kiszolgáltatott a helyzet, de nincs más esélyünk harcolnunk kell az életünkért.
Kézjeleket formálok majd kiugrok a fedezékemből és arcomról letépve a rögtönzött maszkot egy nagy levegőt veszek és ellenfeleinkre célzok akik két csoportban támadnak a szikla két oldaláról. A nagyobbik brancsot támadom meg. KATON: GOUKAKYOUU NO JUTSU! Harsogom vel az éjszakába és közben reménykedek, hogy fedezik a hátamat...
// Azért nem írtam le a harcot végig mert azt gondoltam ezt érdemesebb lenne kijátszani! //
- Nos akkor most, hogy egy picit ittunk nekem van egy tervem. Mivel itt a homokdűnék között hamar el lehet tévedni ezért javaslom, hogy maradjunk közel egymáshoz. Mivel a homok miatt hamar kiszárad a bőrünk ezért javaslom, hogy tekerjetek a szátok elé egy ruhadarabot, vagy valamit amivel eltakarhatjátok a bőrötöket. - Még alig mondtam el pár mondatot máris úgy éreztem, hogy a tűz égeti a tüdőmet. Nem voltam hozzászokva ehhez a forrósághoz és a berepedezett ajkam is kezdte lassan felmondani a szolgálatot. - Na jó akkor rövidre fogom. Én az iwagakurei ANBU egyik tagja vagyok és a képzésemben szerepelt túlélő oktatás is. - Hazudtam nekik, hogy elfogadjanak vezetőnek. Bár nem szerettem hazudni de ez esetben muszáj volt, hogy elkerüljük a fölösleges konfliktusokat. Ha elfogadnak vezetőnek akkor mondom tovább, ha nem akkor megkérdezem, hogy van-e jobb ötletük. - Nos akkor én megyek elöl a sorban mögöttem a kirigakurei kolléga követ utánunk pedig ti. Lehetőleg figyeljetek, hogy ne hagyjuk el egymást. Ha valaki kezd furcsa dolgokat látni az azonnal szóljon nekem és megállunk. Remélem érthető voltam.
Ha elindulunk akkor az élre lépek és az egyik levetett és szét tépett ruhámat a szám elé csavarom majd neki vágok a kietlen pusztaságnak. A fogamat összeszorítva haladok lépésről lépésre. Ha ezt túl élem biztos kiveszek otthon pár szabad napot. Sikerült túl élnünk az első napot és a lemenő nap fényében megpillantottuk az első sziklákat. Ez egy jó jel volt, mert tudtam, hogy közeledik a kő határvidéke. Ha azt elértük akkor túléltük.
Estére egy kisebb szikla tovében vertünk tábort és megszerveztük az őrséget. Én vállaltam az első posztot és figyeltem ahogy a többiek csendben elalszanak. Már már azt hittem, hogy a nehezén túl vagyunk amikor hirtelen árnyakat pillantottam meg a holdvilágnál. Ki lehet az aki ilyenkor erre jár. Ekkor hirtelen megpillantottam az egyik alak fejpántját.
- Ébresztő srácok társaságunk van! - Kiáltom el magam majd azonnal előrántok egy kunait és próbálok fedezékbe vonulni a szikla mögé. Elég kiszolgáltatott a helyzet, de nincs más esélyünk harcolnunk kell az életünkért.
Kézjeleket formálok majd kiugrok a fedezékemből és arcomról letépve a rögtönzött maszkot egy nagy levegőt veszek és ellenfeleinkre célzok akik két csoportban támadnak a szikla két oldaláról. A nagyobbik brancsot támadom meg. KATON: GOUKAKYOUU NO JUTSU! Harsogom vel az éjszakába és közben reménykedek, hogy fedezik a hátamat...
// Azért nem írtam le a harcot végig mert azt gondoltam ezt érdemesebb lenne kijátszani! //
Kinshu- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 150
Tartózkodási hely : Droggályörland
Adatlap
Szint: S
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 825
Re: Sivatagi oázis
Uchiha Madara Csüt. Márc. 27 2014, 19:47
Az ellenfél támadása gyors és meglepetésszerű volt. A sötétben közelítettek meg titeket, majd lerohanva próbáltak támadni és gyors fölényt szerezni. Az emberek egymásnak ugrottak, pusztakézzel akarták egymásból kipréselni a szuszt. A sötétben egy nagyobb csapatot szűrtél ki, a tűz fénye adott annyi fényt, hogy néhány személyt megláthass az első sorban, így azonnal támadásba kezdesz és egy nagy erejű tűztechnikával viszonozod a támadást.
Az előre törő tűzgolyó bevilágította a területet, többen voltak, mint hitted. Az ellenfél első sorait letarolta a technika, ám a többieknek sikerült arrébb ugrani, elkerülve a vesztet.
Az ellenfél folyamatosan támad a dűnékről, lassan kezdik körbefogni a sátrakat.
Két lehetősége áll előtted,
Az egyik, hogy fegyverletételre ösztönzöd katonáid, ekkor a sunagakurei katonák elfognak titeket és továbbszállítanak a sivatagon, valószínűleg egy szövetséges ország területére, vagy máshova. Egy biztos, láncra verve, élelem és víz nélkül nehéz lesz átvészelni a sivatagi utat.
A másik lehetőséged, ha taktikát választasz és az egyszemélyes harcod helyett az egyre csökkenő létszámmal dolgoznál össze, ezzel megvédve a bázist és a saját, illetve a többiek életét.
A döntés a kezedben van, nem tudod, mennyien lapulhatnak még a dűnék mögött, igaz, a számuk nekik is csökken, a különbség az, a ti csapatotok egy helyen van, körbekerítve. Egyik út sem lehetetlen, csupán egy kicsit meg kell erőltetni a fantáziát és a józan észt. Az embereid lassan közelítenek egymás felé, egy kört alkotva, hogy fedezhessék a hátsójukat.
Az előre törő tűzgolyó bevilágította a területet, többen voltak, mint hitted. Az ellenfél első sorait letarolta a technika, ám a többieknek sikerült arrébb ugrani, elkerülve a vesztet.
Az ellenfél folyamatosan támad a dűnékről, lassan kezdik körbefogni a sátrakat.
Két lehetősége áll előtted,
Az egyik, hogy fegyverletételre ösztönzöd katonáid, ekkor a sunagakurei katonák elfognak titeket és továbbszállítanak a sivatagon, valószínűleg egy szövetséges ország területére, vagy máshova. Egy biztos, láncra verve, élelem és víz nélkül nehéz lesz átvészelni a sivatagi utat.
A másik lehetőséged, ha taktikát választasz és az egyszemélyes harcod helyett az egyre csökkenő létszámmal dolgoznál össze, ezzel megvédve a bázist és a saját, illetve a többiek életét.
A döntés a kezedben van, nem tudod, mennyien lapulhatnak még a dűnék mögött, igaz, a számuk nekik is csökken, a különbség az, a ti csapatotok egy helyen van, körbekerítve. Egyik út sem lehetetlen, csupán egy kicsit meg kell erőltetni a fantáziát és a józan észt. Az embereid lassan közelítenek egymás felé, egy kört alkotva, hogy fedezhessék a hátsójukat.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Sivatagi oázis
Munashii Kishi Pént. Ápr. 18 2014, 17:26
Legalább nem kellett sokáig keresgélnie.
Az üzlet egyszerűen csak egy nagyobbfajta duár volt. Előtte egy jókora takarón hevert közszemlére téve az áru; maga a kereskedő, egy nikotinsárga klepetusba burkolózó, aprócska öregúr egy szőnyegen üldögélt a portékája mögött és egy valószínűtlenül hosszú szárú agyagpipát szívott, meghitt közelségben egy kopott, legelésző kecskéhez és egy ruhafogasszerűen sovány szarvasmarhához.
Ez néhány magánhangzót motyogott üdvözlésül, mikor Kishi közelebb ment.
- ’napot.
Volt itt minden, ami shinobinak kellhet, ami Kishit kissé meglepte. Fegyverek, tárolórekeszek, tekercsek, apróbb felszerelési tárgyak halmokban és sorokban, takarosan, akár egy piacon… És ez most határozottan jól jött neki. Sunagakure nem sokkal az után esett el, hogy ő kikerült az Akadémiáról, és még a felszerelését sem volt ideje beszerezni. Most, menekülés közben kell pótolnia, ami hiányzik, így aztán nemigen lehet finnyás.
A szokatlan árubőségre magyarázatul szolgálhat, hogy szinte minden felszerelési tárgy másodkézből eredőnek tűnt, némelyiken pedig egy-egy másik ninjafalu jelvénye tűnt fel. A fiú rosszkedvűen horkant egyet, mire a kecske elhaladtában helytelenítő tekintetet vetett rá.
- Megveszem azt az övtáskát. Azt a széleset. – bökött végül egy kopott, de jó állapotban lévőnek tűnő homokszín darabra. – Meg azt a combtokot ott. És kellene még legalább egy tekercs is…
Fél térdre ereszkedett, és turkálni kezdett az áruban, az öreg pedig úgy nézte a ténykedését, mint valami törpe növésű, bételszagú Mikulás. Kishi végül megállapodott az előbbi táskánál és a shurikentartó toknál, amikhez hozzácsapott két kis és egy közepes tekercset is, a hozzájuk való tintával egyetemben. A ruhaneműk kupacában ráakadt egy majdnem új, sötét shinobikesztyűre is, ami véletlenül tökéletesen passzolt rá, és mert megtetszett neki, végül azt is hozzácsapta a többihez.
- Akkor ezek lesznek.
Az öreg bólintott, majd narkotikumtól kásás hangján mondott valamit, amiből a fiú egy szót sem értett.
Az ezt követő alku kissé vontatott volt, mivel az öregúr a jelek szerint a mássalhangzókról átszokott a füstre és a bételre. Végül kézzel-lábbal végül sikerült kiegyezniük az árban, és a fiú annak rendje-módja szerint leszurkolta.
Mikor elindult vissza a táborba, az az abszurd képzete támadt, mintha az öreg és a kecske cinkosan egymásra mosolygott volna a háta mögött. És miután odaért, nem értette, miért kunyerál mindenki tőle pipadohányt, mikor nem is dohányzik…
Vásárolt tételek:
Összesen: 1150 ryo
Az üzlet egyszerűen csak egy nagyobbfajta duár volt. Előtte egy jókora takarón hevert közszemlére téve az áru; maga a kereskedő, egy nikotinsárga klepetusba burkolózó, aprócska öregúr egy szőnyegen üldögélt a portékája mögött és egy valószínűtlenül hosszú szárú agyagpipát szívott, meghitt közelségben egy kopott, legelésző kecskéhez és egy ruhafogasszerűen sovány szarvasmarhához.
Ez néhány magánhangzót motyogott üdvözlésül, mikor Kishi közelebb ment.
- ’napot.
Volt itt minden, ami shinobinak kellhet, ami Kishit kissé meglepte. Fegyverek, tárolórekeszek, tekercsek, apróbb felszerelési tárgyak halmokban és sorokban, takarosan, akár egy piacon… És ez most határozottan jól jött neki. Sunagakure nem sokkal az után esett el, hogy ő kikerült az Akadémiáról, és még a felszerelését sem volt ideje beszerezni. Most, menekülés közben kell pótolnia, ami hiányzik, így aztán nemigen lehet finnyás.
A szokatlan árubőségre magyarázatul szolgálhat, hogy szinte minden felszerelési tárgy másodkézből eredőnek tűnt, némelyiken pedig egy-egy másik ninjafalu jelvénye tűnt fel. A fiú rosszkedvűen horkant egyet, mire a kecske elhaladtában helytelenítő tekintetet vetett rá.
- Megveszem azt az övtáskát. Azt a széleset. – bökött végül egy kopott, de jó állapotban lévőnek tűnő homokszín darabra. – Meg azt a combtokot ott. És kellene még legalább egy tekercs is…
Fél térdre ereszkedett, és turkálni kezdett az áruban, az öreg pedig úgy nézte a ténykedését, mint valami törpe növésű, bételszagú Mikulás. Kishi végül megállapodott az előbbi táskánál és a shurikentartó toknál, amikhez hozzácsapott két kis és egy közepes tekercset is, a hozzájuk való tintával egyetemben. A ruhaneműk kupacában ráakadt egy majdnem új, sötét shinobikesztyűre is, ami véletlenül tökéletesen passzolt rá, és mert megtetszett neki, végül azt is hozzácsapta a többihez.
- Akkor ezek lesznek.
Az öreg bólintott, majd narkotikumtól kásás hangján mondott valamit, amiből a fiú egy szót sem értett.
Az ezt követő alku kissé vontatott volt, mivel az öregúr a jelek szerint a mássalhangzókról átszokott a füstre és a bételre. Végül kézzel-lábbal végül sikerült kiegyezniük az árban, és a fiú annak rendje-módja szerint leszurkolta.
Mikor elindult vissza a táborba, az az abszurd képzete támadt, mintha az öreg és a kecske cinkosan egymásra mosolygott volna a háta mögött. És miután odaért, nem értette, miért kunyerál mindenki tőle pipadohányt, mikor nem is dohányzik…
Vásárolt tételek:
- - shurikentartó (100 ryo)
- széles övtáska (300 ryo)
- egy közepes és két kis tekercs tintával (2*150 + 4*50 = 500 ryo)
- ninjakesztyű (250 ryo)
Összesen: 1150 ryo
Munashii Kishi- Játékos
- Tartózkodási hely : A talpa és a haja között, kivéve ha magán kívül
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 105
Re: Sivatagi oázis
Jiraiya Hétf. Ápr. 21 2014, 16:13
Vásárlás Jóváhagyva! Írj fel mindent az Adatlapodra!
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Csüt. Nov. 10 2016, 00:08
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Óvatosan közelítetted meg az oázist a tűzaranyba forduló alkonyi ég alatt. Ismerted ezt a helyet mende- mondákból, talán láttad is már utad során, bárhogy is legyen, tisztában voltál vele, hogy gyakran gyűlnek itt össze banditák, a sivatag dögkeselyűi, akik kifosztják, és sebesülten, víz nélkül, haldokolva hagyják hátra áldozataikat, kiknek nem csak testét, de emlékét is örökre elfedi a szüntelen vándorló homok... Ezt pedig bizonyára csak tetézte a háború...
Itt voltál hát. Megérkeztél, és az oázis üresnek tűnt. Nemhogy egy nyom, de egyetlen kiszáradt jele sem maradt annak, hogy errefelé a közelmúltban bárki is járt volna... Csak a víz vetett finom fényeket a pálmák törzsére, s friss illata egészen üdítően hatott... A dűnék pedig, kisebbek-nagyobbak keretezték e helyet, s láttad, lassan be is törek az oázisba, s érdekes kis földhalmokat emelt... Hat-hét ilyen kupacot vettél észre, a térdedig ha értek, s hosszuk legfeljebb két méter... Se jelzés rajtuk, se más egyéb.
Így futottál be egy fülsüketítő csendbe burkolózó oázisba, mely hűs árnyakkal hívogat...
Persze azért valami kis nyom mégis akad... ahogy lépsz egyet-kettőt, a lábad beleakad valamibe, s a mozdulat kirántja a homok alól, melyben eleddig pihent, s máris szembe néz veled egy koponya. Félig sárgás-fehér, tökéletesen csupasz csont, s látod hogy még e kemény anyagba is bevágódott valami, akármi, ami a végzetes trauma oka lehetett. Ha ujjad végigfuttatod rajta, érzed hogy éles peremet hagyott, ha nem vigyázol, talán saját véreddel fizetsz. A másik oldal kevésbé steril. Lágy szövetek aszott, a sivatag hőjében összezsugorodott maradékával e koponya vigyorog rád. Férfi volt valaha... fél fülében egy karikán zöld drágakő függ fülbevaló gyanánt. Haja sötét.. Nem ismerős, akkor sem, ha van gyomrod közelebbről szemügyre venni, de ha kicsit ásol mellette, sivatagi ruházat foszlányait találod, és egy kis bőr erszényt, amin a víz országának elmaszatolt jele sejlik fel.
Óvatosan közelítetted meg az oázist a tűzaranyba forduló alkonyi ég alatt. Ismerted ezt a helyet mende- mondákból, talán láttad is már utad során, bárhogy is legyen, tisztában voltál vele, hogy gyakran gyűlnek itt össze banditák, a sivatag dögkeselyűi, akik kifosztják, és sebesülten, víz nélkül, haldokolva hagyják hátra áldozataikat, kiknek nem csak testét, de emlékét is örökre elfedi a szüntelen vándorló homok... Ezt pedig bizonyára csak tetézte a háború...
Itt voltál hát. Megérkeztél, és az oázis üresnek tűnt. Nemhogy egy nyom, de egyetlen kiszáradt jele sem maradt annak, hogy errefelé a közelmúltban bárki is járt volna... Csak a víz vetett finom fényeket a pálmák törzsére, s friss illata egészen üdítően hatott... A dűnék pedig, kisebbek-nagyobbak keretezték e helyet, s láttad, lassan be is törek az oázisba, s érdekes kis földhalmokat emelt... Hat-hét ilyen kupacot vettél észre, a térdedig ha értek, s hosszuk legfeljebb két méter... Se jelzés rajtuk, se más egyéb.
Így futottál be egy fülsüketítő csendbe burkolózó oázisba, mely hűs árnyakkal hívogat...
Persze azért valami kis nyom mégis akad... ahogy lépsz egyet-kettőt, a lábad beleakad valamibe, s a mozdulat kirántja a homok alól, melyben eleddig pihent, s máris szembe néz veled egy koponya. Félig sárgás-fehér, tökéletesen csupasz csont, s látod hogy még e kemény anyagba is bevágódott valami, akármi, ami a végzetes trauma oka lehetett. Ha ujjad végigfuttatod rajta, érzed hogy éles peremet hagyott, ha nem vigyázol, talán saját véreddel fizetsz. A másik oldal kevésbé steril. Lágy szövetek aszott, a sivatag hőjében összezsugorodott maradékával e koponya vigyorog rád. Férfi volt valaha... fél fülében egy karikán zöld drágakő függ fülbevaló gyanánt. Haja sötét.. Nem ismerős, akkor sem, ha van gyomrod közelebbről szemügyre venni, de ha kicsit ásol mellette, sivatagi ruházat foszlányait találod, és egy kis bőr erszényt, amin a víz országának elmaszatolt jele sejlik fel.
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Vas. Dec. 04 2016, 22:09
A nap már lenyugvóban van, mire elérek az oázishoz. Hallottam már róla pletykákat, de eddig ez az első alkalom, hogy meglátogatom. Némán lapulok a homokban és figyelem a tájat, hátha észlelek bármi veszélyt. Azonban a környék csendes, nagyon csendes. Várok még egy picit, hátha történik valami, de sajnos semmi. Ez több dolgot is jelenthet: tényleg nincs itt senki, vagy mondjuk észre vettek és arra várnak hogy belesétálok a csapdájukba. Sorolhatnám még a lehetőségeket, de felesleges ezen agyalni. Ha csapda, hát úgy legyen!
Így hát elindulok, óvatosan lépdelve a homokban. Lábammal óvatosan kutatok a homokban, hátha valamilyen csapdát észre veszek még időben. Így ha szerencsém van, akkor még hatástalaníthatom mielőtt komolyabb bajom esne. Viszont annyira szerencsém van, hogy egyáltalán nem futok csapdába. Így hát kissé megkönnyebbülök. Talán nincs itt senki és nyugtom lehet egy kicsit. Hirtelen valamit kiemel a lábam a homokból, ami gurul még párat előttem. Érdeklődve tekintek le rá, majd lehajolok és vizsgálgatni kezdem. Évekkel korábban valószínűleg visítva dobtam volna el a koponyát, de ma már annyira hozzá vagyok szokva a halál látványához, hogy egyszerűen csak a kezembe veszem és úgy nézem meg alaposan. Az egyik felét a szél kikezdte, a másik oldalt viszont van még rajta némi hús és egyéb cukiság. A fülbevalóját azonnal zsebre vágom, hátha el tudom később adni. Ezután eldobom a koponyát, majd megvizsgálom a talajt. Nem is olyan messze, találok valamit, így ásni kezdek. Egy ruha és egy táska, amin a Víz országának jelképe van. Azonnal magamhoz veszem és megpróbálom kinyitni. Ha elsőre sikerül, akkor nagyon gyorsan, futólag átnézem. Utána pedig a ruhát is átnézem, majd szépen a vállamra dobom. Ki tudja, lehet hogy még jól fog jönni a későbbiekben.
Így hát elindulok, óvatosan lépdelve a homokban. Lábammal óvatosan kutatok a homokban, hátha valamilyen csapdát észre veszek még időben. Így ha szerencsém van, akkor még hatástalaníthatom mielőtt komolyabb bajom esne. Viszont annyira szerencsém van, hogy egyáltalán nem futok csapdába. Így hát kissé megkönnyebbülök. Talán nincs itt senki és nyugtom lehet egy kicsit. Hirtelen valamit kiemel a lábam a homokból, ami gurul még párat előttem. Érdeklődve tekintek le rá, majd lehajolok és vizsgálgatni kezdem. Évekkel korábban valószínűleg visítva dobtam volna el a koponyát, de ma már annyira hozzá vagyok szokva a halál látványához, hogy egyszerűen csak a kezembe veszem és úgy nézem meg alaposan. Az egyik felét a szél kikezdte, a másik oldalt viszont van még rajta némi hús és egyéb cukiság. A fülbevalóját azonnal zsebre vágom, hátha el tudom később adni. Ezután eldobom a koponyát, majd megvizsgálom a talajt. Nem is olyan messze, találok valamit, így ásni kezdek. Egy ruha és egy táska, amin a Víz országának jelképe van. Azonnal magamhoz veszem és megpróbálom kinyitni. Ha elsőre sikerül, akkor nagyon gyorsan, futólag átnézem. Utána pedig a ruhát is átnézem, majd szépen a vállamra dobom. Ki tudja, lehet hogy még jól fog jönni a későbbiekben.
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Szomb. Dec. 24 2016, 21:15
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Óvatos vagy, s e kietlen határvidéken ez az életet jelentheti. Ahogy kinyitod a szütyőt, egy skorpió ugrik elő belőle. Jól bevackolta magát, s te megzavartad pihenését. De könnyedén el tudod kerülni a bajt. Ahogy benyúlsz a táskába, ujjaid közül cafatokká vált porladó pergamen pereg ki. Parancs lehetett valaha? Vagy valami más? Nincsenek olvasható betűk, melyek eligazíthatnának... de találsz egy kisebb fiolát, egy kis bőrtokba zárva. Lassan, csomósan úszik benne a zöldes színű folyadék... Semmi más értékes nem lapul ott... azaz... a testre valami furcsa, vékony kötelet kötöttek, mely elvész a homok alatt, bár jó másfél méter szabadra került így, hogy megmozgattad a testet, s egyenesen az oázis belseje felé vezet. Van valami baljóslatú ebben...
FInom szél kél, s felkavarja a homokot körülötted... Érzed, hogy valami súlyos jelenlét üli meg ezt a helyet. A kötél megmozdul. Káprázat lenne csupán? Nem, hiszen megmozdul újra. Hallod ahogy a test súrlódik a homokon... Valaki vagy valami az oázis belseje felé húzza.
Zajt hallasz magad mögött.
Kitines lábak súrolják a homokot. Érzed a szagát valaminek... valaminek ami már rég elpusztult, s valaminek ami nagyon is él. Valami a válladra cseppen.
Feletted egy torz, pókszerű szörnyeteg tornyosul, félig még mindig a homokba ásva. Rágóin csillogó fekete folyadék fénylik. Csak pillanataid lehetnek a cselekvésre, mielőtt lecsapna rád.
Óvatos vagy, s e kietlen határvidéken ez az életet jelentheti. Ahogy kinyitod a szütyőt, egy skorpió ugrik elő belőle. Jól bevackolta magát, s te megzavartad pihenését. De könnyedén el tudod kerülni a bajt. Ahogy benyúlsz a táskába, ujjaid közül cafatokká vált porladó pergamen pereg ki. Parancs lehetett valaha? Vagy valami más? Nincsenek olvasható betűk, melyek eligazíthatnának... de találsz egy kisebb fiolát, egy kis bőrtokba zárva. Lassan, csomósan úszik benne a zöldes színű folyadék... Semmi más értékes nem lapul ott... azaz... a testre valami furcsa, vékony kötelet kötöttek, mely elvész a homok alatt, bár jó másfél méter szabadra került így, hogy megmozgattad a testet, s egyenesen az oázis belseje felé vezet. Van valami baljóslatú ebben...
FInom szél kél, s felkavarja a homokot körülötted... Érzed, hogy valami súlyos jelenlét üli meg ezt a helyet. A kötél megmozdul. Káprázat lenne csupán? Nem, hiszen megmozdul újra. Hallod ahogy a test súrlódik a homokon... Valaki vagy valami az oázis belseje felé húzza.
Zajt hallasz magad mögött.
Kitines lábak súrolják a homokot. Érzed a szagát valaminek... valaminek ami már rég elpusztult, s valaminek ami nagyon is él. Valami a válladra cseppen.
Feletted egy torz, pókszerű szörnyeteg tornyosul, félig még mindig a homokba ásva. Rágóin csillogó fekete folyadék fénylik. Csak pillanataid lehetnek a cselekvésre, mielőtt lecsapna rád.
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Csüt. Jan. 12 2017, 18:25
Óvatosan kutatom át a homokban talált holmikat. Ahogy kinyitom a táskát, egy skorpió ugrik ki belőle. Szerencsére nem támad meg, így nem bántom szegény állatot. Helyette benyúlok a táskába és előveszek egy pergament. Sajnos a papíros azonnal elporlad az ujjaim között, így nem igazán tudom használni. Viszont találok egy egy fiolát egy kis bőrtokban. Nem tudom mi lehet a zöldes színű folyadék, talán valami méreg... Gyorsan eldugom a ruhám egyik zsebében, később meg majd megpróbálom kideríteni mi lehet benne.
Majd jön a test vizsgálata. Nem találok semmit, egyedül egy kisebb furcsaságot. Egy kötél van rákötve, ami eltűnik a homok takarásában. Az alapján, amit látok, a kötél az oázis belsejébe vezet. A tekintetem azonnal oda irányítom, hátha látok valamit. A kötél végét, amihez hozzá lenne erősítve, vagy más test, bármi. Majd hirtelen megmozdul a kötél. Kérdőn felvonom a szemöldököm, de nem igazán van időm bámészkodni.
Hirtelen zajt hallok, majd különböző szagok csapják meg az orromat. A következő pillanatban valami a vállamra cseppen. Egy árny vetül rám, majd észre veszem a fölém magasodó bogarat. Azonnal chakrát koncentrálok a lábamba, majd oldalra ugrok, a lehető legtávolabb ettől az izétől. Földet érést követően létrehozok néhány kézpecsétet, majd dobbantok egyet. Ezután a homokból létrehozok négy "tigrist". Hármat ráküldök a bogárra, a negyediknek pedig felkapaszkodok a hátára. Majd várok, hogy mi történik.
//A "tigriseket" a Sajin: Shisa // Homok Irányítás: Útmutatás technikával hoztam létre. //
Majd jön a test vizsgálata. Nem találok semmit, egyedül egy kisebb furcsaságot. Egy kötél van rákötve, ami eltűnik a homok takarásában. Az alapján, amit látok, a kötél az oázis belsejébe vezet. A tekintetem azonnal oda irányítom, hátha látok valamit. A kötél végét, amihez hozzá lenne erősítve, vagy más test, bármi. Majd hirtelen megmozdul a kötél. Kérdőn felvonom a szemöldököm, de nem igazán van időm bámészkodni.
Hirtelen zajt hallok, majd különböző szagok csapják meg az orromat. A következő pillanatban valami a vállamra cseppen. Egy árny vetül rám, majd észre veszem a fölém magasodó bogarat. Azonnal chakrát koncentrálok a lábamba, majd oldalra ugrok, a lehető legtávolabb ettől az izétől. Földet érést követően létrehozok néhány kézpecsétet, majd dobbantok egyet. Ezután a homokból létrehozok négy "tigrist". Hármat ráküldök a bogárra, a negyediknek pedig felkapaszkodok a hátára. Majd várok, hogy mi történik.
//A "tigriseket" a Sajin: Shisa // Homok Irányítás: Útmutatás technikával hoztam létre. //
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Szomb. Feb. 04 2017, 21:44
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Oldalra ugrassz. E pillanatban épp ott, ahol korábban álltál, a pók lecsap. Ereje végighullámzik a homokon, s földet szór szerte szét. Harcra készen fordulsz szembe vele máris, otthonod egy különleges technikájához folyamodva. A homok hamar testet ölt, de a négy tigris, még ha jóval erősebb is vagy, mint amit a technika alapvetően kíván, sok erőd emészti fel. Mégis megérte létrehozni őket, hiszen a pókszerű szörnyeteg nem adja fel az első sikertelenség után. Ma te vagy az étlapján, és erről talán csak a tigriseid beszélhetik le.
A technikáddal megtámadtad, miközben a meglovagolt macska mozgékonysága segített a szörnytől megfelelő távolságban maradni. Szörnyetegeid támadásai lenyűgözőek voltak a pók ellen, bár a kitines páncélzata a fizikai támadások ellen egész hatásosnak tűnt. A pók lecsapott, és szétmorzsolta az egyik macskádat, majd kis híján felborult, ahogy hirtelen fel kellett ágaskodnia, hogy elkerülje a másik kettő támadását.
Ekkor azonban a magasban valami megvillant.
Egy kard.
Magasan a pók felett valaki éppen támadásba lendült. Szinte lebegett a felhőtlen kék ég előtt, majd könnyedén, mint egy tollpihe kezdett ereszkedésbe, hogy végül keményen érkezzen a pók fejére, s teljes súlyával üsse át a kitint, átdöfve egyúttal a szörnyeteg fejét. A szörnyeteg összeroskadt, maga alá temetve az egyik macskád. Az alak a fején mindeközben megőrizte az egyensúlyát, s csak mikor a lény nem mozdult többet, tekintett fel rád.
Fiatal fiú volt, pimasz mosollyal az arcán. Bőre a nap fényében barnára cserződött, de tekintete a legfrissebb tavaszi lombokat idéző zöld volt. Ruházata egyszerű, sivatagi homok rejtőszínében játszó nadrágot és felsőt viselt, nyakában azonban hosszú, sárgásfehér sál lobogott. Hosszú pillanatig nézett téged, majd kirántotta a kardot a szörnyeteg fejéből, és sietősen lépett a csáprágóhoz, hogy a méregmirigy utolsó termését is lefejthesse valami kis üvegcsébe. Nem aggódott miattad.
- Kösz a segítséget, így legalább nem kellett előcsalnom. - hallottad a fiú hangját.
- De ha adhatok egy tanácsot, nézd meg hová lépsz.
Lábad mellett egy újabb csont, talán egy combcsont, bukkant elő a homokból. Közben a kötélszerű valami, ami az oázis belseje felé vezetett, ismét megmozdult.
Oldalra ugrassz. E pillanatban épp ott, ahol korábban álltál, a pók lecsap. Ereje végighullámzik a homokon, s földet szór szerte szét. Harcra készen fordulsz szembe vele máris, otthonod egy különleges technikájához folyamodva. A homok hamar testet ölt, de a négy tigris, még ha jóval erősebb is vagy, mint amit a technika alapvetően kíván, sok erőd emészti fel. Mégis megérte létrehozni őket, hiszen a pókszerű szörnyeteg nem adja fel az első sikertelenség után. Ma te vagy az étlapján, és erről talán csak a tigriseid beszélhetik le.
A technikáddal megtámadtad, miközben a meglovagolt macska mozgékonysága segített a szörnytől megfelelő távolságban maradni. Szörnyetegeid támadásai lenyűgözőek voltak a pók ellen, bár a kitines páncélzata a fizikai támadások ellen egész hatásosnak tűnt. A pók lecsapott, és szétmorzsolta az egyik macskádat, majd kis híján felborult, ahogy hirtelen fel kellett ágaskodnia, hogy elkerülje a másik kettő támadását.
Ekkor azonban a magasban valami megvillant.
Egy kard.
Magasan a pók felett valaki éppen támadásba lendült. Szinte lebegett a felhőtlen kék ég előtt, majd könnyedén, mint egy tollpihe kezdett ereszkedésbe, hogy végül keményen érkezzen a pók fejére, s teljes súlyával üsse át a kitint, átdöfve egyúttal a szörnyeteg fejét. A szörnyeteg összeroskadt, maga alá temetve az egyik macskád. Az alak a fején mindeközben megőrizte az egyensúlyát, s csak mikor a lény nem mozdult többet, tekintett fel rád.
Fiatal fiú volt, pimasz mosollyal az arcán. Bőre a nap fényében barnára cserződött, de tekintete a legfrissebb tavaszi lombokat idéző zöld volt. Ruházata egyszerű, sivatagi homok rejtőszínében játszó nadrágot és felsőt viselt, nyakában azonban hosszú, sárgásfehér sál lobogott. Hosszú pillanatig nézett téged, majd kirántotta a kardot a szörnyeteg fejéből, és sietősen lépett a csáprágóhoz, hogy a méregmirigy utolsó termését is lefejthesse valami kis üvegcsébe. Nem aggódott miattad.
- Kösz a segítséget, így legalább nem kellett előcsalnom. - hallottad a fiú hangját.
- De ha adhatok egy tanácsot, nézd meg hová lépsz.
Lábad mellett egy újabb csont, talán egy combcsont, bukkant elő a homokból. Közben a kötélszerű valami, ami az oázis belseje felé vezetett, ismét megmozdult.
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Vas. Feb. 12 2017, 20:54
Szerencsére sikerül hamar reagálnom, így még időben félre ugrom. A pók elég nagy port felkavar a csapásával, de szerencsére csak a hűlt helyemet találta. Ezt követően létrehozom a kis fenevadaimat, melyek azonnal rá is rontanak. A negyedikre viszont én magam ugrok fel. Ezután pedig nincs más hátra, nézem a harcot. Az első tigrisemet hamar lezúzza a pók, viszont a másik kettő majdnem felborítja. Ahogy a szörnyeteg felágaskodik, valami megvillan a levegőben. Hirtelen valaki egy karddal a kezében lezuhan és egyenes a pók fején landol. Szinte már kiráz a hideg a látványtól, ráadásul a hang, ahogy a kard átdöfi a fejet sem ad valami kellemes hangot.
Majd egy fiatal fiú bukkan elő. Úgy tűnik ő volt az, aki lesújtott az égből. Úgy tűnik megköszöni, hogy előcsalogattam a pókot. Erre csak biccentek egyet, hisz az az igazság, nem volt szándékos a dolog. Ezután figyelmeztet, hogy nézzek oda hová lépek. Gyorsan szétnézek, hogy mi a helyzet, így látom hogy egy újabb csont bukkant elő a földből, ráadásul a kötél megmozdult. Ugrásra készen várok, hátha történik valami. Ha veszélyben vagyok és valami újra feltörne a föld alól, akkor megpróbálok minél hamarabb elugrani. Ha nem történik semmi, akkor csak várok.
- Mit keresel itt és mik ezek az izék? - kérdezem a fiútól miközben a környéket pásztázom. - Esetleg tudok segíteni valamit, vagy most mire számítsak?
Eléggé bizonytalan a helyzetem... Nem tudom ki ez a srác, de azt hiszem van még néhány pók a környéken. Nem tudom, most menjek vagy maradjak, így egyenlőre csak állok és várok.
Majd egy fiatal fiú bukkan elő. Úgy tűnik ő volt az, aki lesújtott az égből. Úgy tűnik megköszöni, hogy előcsalogattam a pókot. Erre csak biccentek egyet, hisz az az igazság, nem volt szándékos a dolog. Ezután figyelmeztet, hogy nézzek oda hová lépek. Gyorsan szétnézek, hogy mi a helyzet, így látom hogy egy újabb csont bukkant elő a földből, ráadásul a kötél megmozdult. Ugrásra készen várok, hátha történik valami. Ha veszélyben vagyok és valami újra feltörne a föld alól, akkor megpróbálok minél hamarabb elugrani. Ha nem történik semmi, akkor csak várok.
- Mit keresel itt és mik ezek az izék? - kérdezem a fiútól miközben a környéket pásztázom. - Esetleg tudok segíteni valamit, vagy most mire számítsak?
Eléggé bizonytalan a helyzetem... Nem tudom ki ez a srác, de azt hiszem van még néhány pók a környéken. Nem tudom, most menjek vagy maradjak, így egyenlőre csak állok és várok.
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Kedd Feb. 28 2017, 22:22
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Olybá tűnik aggodalmad ezúttal felesleges, bár időnként az a vaskos szál megrezdül, semmi egyéb nem próbál a homok elől előbújni. A fiú azonban széles vigyorral, de cseppet sem vidám szemekkel vizslat téged.
- Ezek az izék.. nos pókok, skorpiók, százlábúak.. van egy pár a környéken a háború óta... hm.. felbukkantak már szerte a sivatagban itt-ott, bár kerülik az emberi településeket. Zöldebb vidékekről vándoroltak át a sivatagba. Nem tudom mi zavarta fel őket, vagy egyáltalán hogy nőttek ekkorára, de most itt vannak, és vadásznak. Veszedelmes kis bestiák, de azért nem olyan nehéz érteni a nyelvükön: egyél vagy megesznek.. vagy valami hasonló ősi és természetes.. öhm.. bölcsesség.. vagy ilyesmi. - az élvezet végre felbukkan a tekintetében.
- De ez itt - emeli meg a méreggel teli üvegcsét
- Lehet hogy válaszol majd az ilyesfajta kérdésekre, ha sikerül kielemezni.- azzal az üvegcsét gondosan előkészített bőrtokba csúsztatta.
- Ha! De modortalan vagyok Homoklány. Ha jól emlékszem itt kéne bemutatkozni, vagy ilyesmi.. öhm... Okiwara Tadao. Vagy csak Tada. Nem hiszem hogy ismersz engem. Vagy ismertél amíg ki nem tört a háború... Sose voltam egy nagy szám, csak a nagy szám. - kacsintott rád, aztán közelebb lépett.
- Az meg, hogy mire számíthatsz, nos.. nem is tudom. Talán jobb, ha azt a fonalat nem piszkálod. - mutatott a lábadnál időnként megmozduló kötélszerű képződményre.
- Moruta nem szereti a vendégeket. Túl nagy és tiszteletreméltó pók ahhoz hogy az ilyen apróságokkal foglalkozzon, mint mi. De azért jól kiismerhető. Bevette magát ebbe az oázisba, itt könnyen vadászik.. ha van egy kis időm, a viselkedését próbálom kiismerni.. azt hiszem ő is ismer már engem... ki tudja..a végén még össze is barátkozhatunk... Vagy nem.. majd meglátjuk - úgy tűnt a srác élvezi a helyzetet, hogy kiélheti bogarasságát, bár kinek a pók, kinek a bogár.
-De ha segíteni akarsz, akkor segíts begyűjteni pár kitines darabot. Egész jó pajzs lehet belőlük, és persze lehetnek anyagok, amik a kitinben halmozódnak fel.. hátha kiderül, hogy mitől ekkorák... Nincs túl messze a labor. - ha úgy döntesz vele tartasz, akkor nagyjából háromnegyedórás cipekedés áll előtted a sivatagban, és végül egy száraznak tűnő pálmafa csoporthoz értek, ahol sötét, enyhet adó út vezet a föld alá.
Olybá tűnik aggodalmad ezúttal felesleges, bár időnként az a vaskos szál megrezdül, semmi egyéb nem próbál a homok elől előbújni. A fiú azonban széles vigyorral, de cseppet sem vidám szemekkel vizslat téged.
- Ezek az izék.. nos pókok, skorpiók, százlábúak.. van egy pár a környéken a háború óta... hm.. felbukkantak már szerte a sivatagban itt-ott, bár kerülik az emberi településeket. Zöldebb vidékekről vándoroltak át a sivatagba. Nem tudom mi zavarta fel őket, vagy egyáltalán hogy nőttek ekkorára, de most itt vannak, és vadásznak. Veszedelmes kis bestiák, de azért nem olyan nehéz érteni a nyelvükön: egyél vagy megesznek.. vagy valami hasonló ősi és természetes.. öhm.. bölcsesség.. vagy ilyesmi. - az élvezet végre felbukkan a tekintetében.
- De ez itt - emeli meg a méreggel teli üvegcsét
- Lehet hogy válaszol majd az ilyesfajta kérdésekre, ha sikerül kielemezni.- azzal az üvegcsét gondosan előkészített bőrtokba csúsztatta.
- Ha! De modortalan vagyok Homoklány. Ha jól emlékszem itt kéne bemutatkozni, vagy ilyesmi.. öhm... Okiwara Tadao. Vagy csak Tada. Nem hiszem hogy ismersz engem. Vagy ismertél amíg ki nem tört a háború... Sose voltam egy nagy szám, csak a nagy szám. - kacsintott rád, aztán közelebb lépett.
- Az meg, hogy mire számíthatsz, nos.. nem is tudom. Talán jobb, ha azt a fonalat nem piszkálod. - mutatott a lábadnál időnként megmozduló kötélszerű képződményre.
- Moruta nem szereti a vendégeket. Túl nagy és tiszteletreméltó pók ahhoz hogy az ilyen apróságokkal foglalkozzon, mint mi. De azért jól kiismerhető. Bevette magát ebbe az oázisba, itt könnyen vadászik.. ha van egy kis időm, a viselkedését próbálom kiismerni.. azt hiszem ő is ismer már engem... ki tudja..a végén még össze is barátkozhatunk... Vagy nem.. majd meglátjuk - úgy tűnt a srác élvezi a helyzetet, hogy kiélheti bogarasságát, bár kinek a pók, kinek a bogár.
-De ha segíteni akarsz, akkor segíts begyűjteni pár kitines darabot. Egész jó pajzs lehet belőlük, és persze lehetnek anyagok, amik a kitinben halmozódnak fel.. hátha kiderül, hogy mitől ekkorák... Nincs túl messze a labor. - ha úgy döntesz vele tartasz, akkor nagyjából háromnegyedórás cipekedés áll előtted a sivatagban, és végül egy száraznak tűnő pálmafa csoporthoz értek, ahol sötét, enyhet adó út vezet a föld alá.
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Hétf. Márc. 13 2017, 22:32
Miután elhárul a veszély, kapok némi információt a dolgokról, melyek itt az oázisban zajlanak. A srác eléggé beszédes, így kiderül hogy ezek az izék máshonnan menekültek ide a sivatagba. A fiú még mérget is szerzett, amit még akár én is szívesen kipróbálnék, bár jelenleg nincs bábom. Amikor bemutatkozik, azonnal kezet nyújtok felé:
- Én pedig Doshiri Asuka vagyok, nem Homoklány! - mondom kicsi éllel a hangomban. - Ami azt illeti szívesen segítek, főleg ha cserébe kapok egy kis vizet. Mostanában nagyon rám jár a rúd...
Ezután segítek neki összeszedni a kitines darabokat, majd amikor elég összegyűlt, elindulok vele. Nagyjából egy órán át cipekedünk a sivatagban, amikor megérkezünk egy pálma csoporthoz. Innen vezet egy út a föld alá.
- Kikkel tanyázol itt? - kérdezem. - Gondolom nem egyedül vagy itt. Esetleg valami információt tudok szerezni az otthonomról? Rég találkoztam bárkivel is, aki tudna mondani bármit is Sunagakure felől.
//Elnézést a reag minőségéért, sajna most ennyire futotta :/ //
- Én pedig Doshiri Asuka vagyok, nem Homoklány! - mondom kicsi éllel a hangomban. - Ami azt illeti szívesen segítek, főleg ha cserébe kapok egy kis vizet. Mostanában nagyon rám jár a rúd...
Ezután segítek neki összeszedni a kitines darabokat, majd amikor elég összegyűlt, elindulok vele. Nagyjából egy órán át cipekedünk a sivatagban, amikor megérkezünk egy pálma csoporthoz. Innen vezet egy út a föld alá.
- Kikkel tanyázol itt? - kérdezem. - Gondolom nem egyedül vagy itt. Esetleg valami információt tudok szerezni az otthonomról? Rég találkoztam bárkivel is, aki tudna mondani bármit is Sunagakure felől.
//Elnézést a reag minőségéért, sajna most ennyire futotta :/ //
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Vas. Márc. 26 2017, 21:52
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
-Ezerbocs Homoklány... Asuka! És ne aggódj, lesz víz is, meg valami harapnivaló is- csap a kezedbe a srác a nagy bemutatkozásra, vigyora és kicsattanó életkedve talán ragadós is lehet, ám a rátok váró cipekedés fényében lehet hogy kevésbé lesz kedved mosolyogni. Aztán megérkeztek, és ahogy lesétáltok a menedékbe, aminek a lejáratát a srác gondosan elfedi, máris érzed, hogy sokkal kellemesebb és elviselhetőbb a levegő odalenn. Az odú egyszerű, jó pár kisebb kamra nyílik egy központi helyiségből. A légcsere is megoldott, és biztosan van egy másik kijárat is valahol.
- Na, itt le is dobhatod a darabokat.- mondja a srác a központi teremben, ahol már így is egy kis konyha, néhány függő fotelként használható kötélháló, szépen sorba rendezett üvegcsék és egyéb használati tárgyak vannak.
- Nézz körbe nyugodtan. Kicsit nomád ugyan a berendezés, de azért el lehet itt tölteni némi időt.. - belép az egyik sötétebb helyiségbe, majd két pohár vízzel tér vissza, és az egyiket neked nyújtja.
- Ó nem egyedül vagyok, még csak nem is az enyém a hely.. Azt hittem itt lesz Yuuna.. Tudod, övé a menedék. Járatos az irio-ban és most ezeket a szörnyetegeket kutatja.. Mióta el kellett hagynia a falut, azt hiszem ezek a lények az elsők, amik miatt lelkesedik.. Legalábbis mióta megismertem, ez a szenvedélye. Ami meg a falut illeti, nincsenek jó hírek. Még mindig nem vagyunk szabadok.. Én meg nem reppenhetek csak úgy be meglovagolva valami kósza termiket, hogy 'Hé, ez az én falum, tűnés mocskos kutyák'. Nem lenne túl egészséges egyedül.. Szóval.. Yuunának segítek, meg ha találok valakit tőlünk, vagy esetleg egy kis gerilla csoportot, felajánlom ezt a helyet pihenni.. Mert akkor tudni fogják, hogy ide kell visszajönniük.. így talán előbb-utóbb összeverődik néhány ember, akikkel már lehet szervezni egy nagyobb szabadságharcot is. Persze, tudom, hogy a sivatag nagy.. de azért reménykedek.. A kitin meg egész jó páncél alap.. Amikor nem kinn vagyok, segítek alkarvédőket, meg hasonlókat összedobni. Abban Toshiro a király. Tudod, előbb-utóbb kelleni fog a felszerelés.. - csicsergett a srác, láthatóan nagyon lelkes hogy, hogy megtalált. Ha szét akarsz nézni, találsz majd raktárakat, ahol a nyers kitint, vagy a kész termékeket tartják, olyanokat, ahol az ellátmány vagy lezárt hordók vannak, és egyszerű szállásként funkcionálókat is. Bizonyára ez a hely doton technikákkal lett kialakítva, és jóval több ember elszállásolására is alkalmas lehet, mint amennyit most a srác említett, 25-30 ember kényelmesen elférhet, de ha van dotonspecialista, akkor könnyen tovább bővíthető.
Bár van lehetőséged pihenni és hűsölni végre, hamarosan a bejáratnál óvatos motoszkálás hangzik. Tada óvatosabbá válik, de hamarosan egy hangot is meghallassz, egy női hangot.
-Itt vagy Tadao? Visszajöttem.. Segíthetnél kicsit... - a srác máris mozdul. Hihetetlenül fürgének, és nyughatatlannak tűnik.
- Jövök Yuuna... - és mire feltűnnek az alakok, már látod a sovány nőt aki nagy batyuval érkezett. Láthattad már korábban a faluban is, vonásai könnyen ismerősek lehetnek, bár nem volt hírneves orvos, csak egy azokból a névtelenekből, akik teszik a mindennapi dolgukat, és mellesleg időnként megmentenek pár életet. Akárhogyis, a vadonban töltött élet nyomokat hagyott rajta. Fekete haja hosszú, zilált, bőrén pedig a Nap hagyta arany csókját.
- Ó, egy vendég.. Tadao, kit hoztál? - a srác egy másik batyu mögött van elveszve, és csak némi nyögés hangzik a szájából.. Mindenesetre ha tisztázódik, hogy sunagakurei vagy, melegen fog üdvözölni a nő, miközben kibontja a mindenféle növényi résszel teli batyuját. Néhány nagyobb, vízzel teli gyökérgumó is van közte, és friss gyümölcs is, amiből szívesen kínál.
Aztán mellékesen ismét megjegyzi:
- Tadao, ha lehet, pár napig légy óvatosabb. Láttam egy kisebb kumoi csapatot... el sem tudom képzelni mit akarnak ilyen mélyen a sivatagban.. de a lényeg, hogy vigyáznunk kell, hogy ne fedezzék fel a kutatásainkat...
- Yuuna, dehát ez nagyszerú! Más vágyam sincs, minthogy szétcsapjak köztük! Asuka, jössz velem? - vigyorog rád a srác, de a nő lehűti.
- Jobb ha hagyod őket elmenni.. Három négy ember.. de egyedül nincs értelme kiállni ellenük. És a vendégünk is biztos pihenne inkább..
- Ugyan Yuuna, hiszem olyan remekül helyt állt az oázisban egy pókszörny ellen.. Biztos bőven van ereje lerendezni még pár kutyát is! Igaz?
- Ha úgy van, akkor is legyen egy tervetek.. Nincs értelme ész nélkül nekik menni.. Attól, hogy Fūton elemed van, ne legyen huzatos a fejed...
-Ezerbocs Homoklány... Asuka! És ne aggódj, lesz víz is, meg valami harapnivaló is- csap a kezedbe a srác a nagy bemutatkozásra, vigyora és kicsattanó életkedve talán ragadós is lehet, ám a rátok váró cipekedés fényében lehet hogy kevésbé lesz kedved mosolyogni. Aztán megérkeztek, és ahogy lesétáltok a menedékbe, aminek a lejáratát a srác gondosan elfedi, máris érzed, hogy sokkal kellemesebb és elviselhetőbb a levegő odalenn. Az odú egyszerű, jó pár kisebb kamra nyílik egy központi helyiségből. A légcsere is megoldott, és biztosan van egy másik kijárat is valahol.
- Na, itt le is dobhatod a darabokat.- mondja a srác a központi teremben, ahol már így is egy kis konyha, néhány függő fotelként használható kötélháló, szépen sorba rendezett üvegcsék és egyéb használati tárgyak vannak.
- Nézz körbe nyugodtan. Kicsit nomád ugyan a berendezés, de azért el lehet itt tölteni némi időt.. - belép az egyik sötétebb helyiségbe, majd két pohár vízzel tér vissza, és az egyiket neked nyújtja.
- Ó nem egyedül vagyok, még csak nem is az enyém a hely.. Azt hittem itt lesz Yuuna.. Tudod, övé a menedék. Járatos az irio-ban és most ezeket a szörnyetegeket kutatja.. Mióta el kellett hagynia a falut, azt hiszem ezek a lények az elsők, amik miatt lelkesedik.. Legalábbis mióta megismertem, ez a szenvedélye. Ami meg a falut illeti, nincsenek jó hírek. Még mindig nem vagyunk szabadok.. Én meg nem reppenhetek csak úgy be meglovagolva valami kósza termiket, hogy 'Hé, ez az én falum, tűnés mocskos kutyák'. Nem lenne túl egészséges egyedül.. Szóval.. Yuunának segítek, meg ha találok valakit tőlünk, vagy esetleg egy kis gerilla csoportot, felajánlom ezt a helyet pihenni.. Mert akkor tudni fogják, hogy ide kell visszajönniük.. így talán előbb-utóbb összeverődik néhány ember, akikkel már lehet szervezni egy nagyobb szabadságharcot is. Persze, tudom, hogy a sivatag nagy.. de azért reménykedek.. A kitin meg egész jó páncél alap.. Amikor nem kinn vagyok, segítek alkarvédőket, meg hasonlókat összedobni. Abban Toshiro a király. Tudod, előbb-utóbb kelleni fog a felszerelés.. - csicsergett a srác, láthatóan nagyon lelkes hogy, hogy megtalált. Ha szét akarsz nézni, találsz majd raktárakat, ahol a nyers kitint, vagy a kész termékeket tartják, olyanokat, ahol az ellátmány vagy lezárt hordók vannak, és egyszerű szállásként funkcionálókat is. Bizonyára ez a hely doton technikákkal lett kialakítva, és jóval több ember elszállásolására is alkalmas lehet, mint amennyit most a srác említett, 25-30 ember kényelmesen elférhet, de ha van dotonspecialista, akkor könnyen tovább bővíthető.
Bár van lehetőséged pihenni és hűsölni végre, hamarosan a bejáratnál óvatos motoszkálás hangzik. Tada óvatosabbá válik, de hamarosan egy hangot is meghallassz, egy női hangot.
-Itt vagy Tadao? Visszajöttem.. Segíthetnél kicsit... - a srác máris mozdul. Hihetetlenül fürgének, és nyughatatlannak tűnik.
- Jövök Yuuna... - és mire feltűnnek az alakok, már látod a sovány nőt aki nagy batyuval érkezett. Láthattad már korábban a faluban is, vonásai könnyen ismerősek lehetnek, bár nem volt hírneves orvos, csak egy azokból a névtelenekből, akik teszik a mindennapi dolgukat, és mellesleg időnként megmentenek pár életet. Akárhogyis, a vadonban töltött élet nyomokat hagyott rajta. Fekete haja hosszú, zilált, bőrén pedig a Nap hagyta arany csókját.
- Ó, egy vendég.. Tadao, kit hoztál? - a srác egy másik batyu mögött van elveszve, és csak némi nyögés hangzik a szájából.. Mindenesetre ha tisztázódik, hogy sunagakurei vagy, melegen fog üdvözölni a nő, miközben kibontja a mindenféle növényi résszel teli batyuját. Néhány nagyobb, vízzel teli gyökérgumó is van közte, és friss gyümölcs is, amiből szívesen kínál.
Aztán mellékesen ismét megjegyzi:
- Tadao, ha lehet, pár napig légy óvatosabb. Láttam egy kisebb kumoi csapatot... el sem tudom képzelni mit akarnak ilyen mélyen a sivatagban.. de a lényeg, hogy vigyáznunk kell, hogy ne fedezzék fel a kutatásainkat...
- Yuuna, dehát ez nagyszerú! Más vágyam sincs, minthogy szétcsapjak köztük! Asuka, jössz velem? - vigyorog rád a srác, de a nő lehűti.
- Jobb ha hagyod őket elmenni.. Három négy ember.. de egyedül nincs értelme kiállni ellenük. És a vendégünk is biztos pihenne inkább..
- Ugyan Yuuna, hiszem olyan remekül helyt állt az oázisban egy pókszörny ellen.. Biztos bőven van ereje lerendezni még pár kutyát is! Igaz?
- Ha úgy van, akkor is legyen egy tervetek.. Nincs értelme ész nélkül nekik menni.. Attól, hogy Fūton elemed van, ne legyen huzatos a fejed...
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Vas. Ápr. 02 2017, 21:59
Miután össze szedem a maradványokat, el is indulunk a fiú rejtekhelyére. AZ út alatt végig csendben vagyok, nem igazán van kedvem beszélni. Túlságosan kimerült vagyok, ráadásul a torkom is eléggé száraz. Így hát nem is kockáztatom meg a beszédet.
Majd nemsokára megérkezünk. Lemegyünk az odúba, majd leteszem a darabokat oda, ahol mondja. A felajánlást nem fogadom el, nem nézek szét. Elvégre miért is tenném? Teljesen hidegen hagy a hely, úgysem tudok sokáig itt maradni. A vizet persze elfogadom és mohón meg is iszom. Ezután meghallgatom a srác beszámolóját és egyszer sem szólok közbe. Amikor végre elhallgat, megköszörülöm a torkomat, majd próbálok érdeklődni egy picit.
- Köszönöm a vizet! - mondom. - Ez nagyon kellett már! Azt meg szabad kérdezni, hogy mennyien éltek itt? Nem akarok zavarni... amilyen gyorsan csak tudok, már állok is tovább.
Majd hamarosan valaki motoszkál a bejárat környékén. Nemsokára valaki megszólal, a srác pedig elviharzik, hogy segíthessen az illetőnek. Kissé kényelmetlenül várakozom az odúban, de amikor feltűnik az ismerős arc, kissé felengedek. A neve nem ugrik be, de azt tudom, hogy orvosként dolgozott annak idején.
- A nevem Doshiri Asuka! - mutatkozom be egy halovány mosollyal az arcomon. - Sunagakurei vagyok, bár jelenleg kint ragadtam az otthonomon kívül...
Ezután kicsit felgyorsulnak a dolgok. A nő jelzi a fiúnak, hogy a közel jövőben legyen óvatosabb, mert idegen csapatok vannak jelen. Erre Tadao teljesen fellelkesül és engem is meghív, hogy vadásszuk le őket. Ezen eléggé meghökkenek, majd kissé szomorúan megcsóválom a fejem.
- Bocsi, de most kihagynám a harcot. Nemrég éltem túl egy összecsapást, ahol több társamat is elveszítettem. Alig ismertem meg őket, a legtöbben már holtan végezték. Ráadásul a bábom is megsemmisült. Jelenleg nem jelentek túl nagy veszélyt az ellenségre. Illetve Yuunának is igaza van, nem rohanhatunk csak így nekik. Viszont, ha nagyon szeretnél, akkor elkísérhetlek. Bár azt megjegyezném, jobb szeretnék most pihenni kicsit.
Ezután csendben megvárom, hogy a fiú hogyan dönt. Ha szeretne harcolni, akkor vele megyek és majd kitalálok valamit, amivel kisegíthetem. Elvégre van néhány trükk a tarsolyomban, annyira azért nem vagyok elveszve. Pihenni viszont jobban szeretnék... Elvégre már napok óta csak kóborolok, most már jól esne egy kis pihenő. Szeretnék újra erőre kapni!
Majd nemsokára megérkezünk. Lemegyünk az odúba, majd leteszem a darabokat oda, ahol mondja. A felajánlást nem fogadom el, nem nézek szét. Elvégre miért is tenném? Teljesen hidegen hagy a hely, úgysem tudok sokáig itt maradni. A vizet persze elfogadom és mohón meg is iszom. Ezután meghallgatom a srác beszámolóját és egyszer sem szólok közbe. Amikor végre elhallgat, megköszörülöm a torkomat, majd próbálok érdeklődni egy picit.
- Köszönöm a vizet! - mondom. - Ez nagyon kellett már! Azt meg szabad kérdezni, hogy mennyien éltek itt? Nem akarok zavarni... amilyen gyorsan csak tudok, már állok is tovább.
Majd hamarosan valaki motoszkál a bejárat környékén. Nemsokára valaki megszólal, a srác pedig elviharzik, hogy segíthessen az illetőnek. Kissé kényelmetlenül várakozom az odúban, de amikor feltűnik az ismerős arc, kissé felengedek. A neve nem ugrik be, de azt tudom, hogy orvosként dolgozott annak idején.
- A nevem Doshiri Asuka! - mutatkozom be egy halovány mosollyal az arcomon. - Sunagakurei vagyok, bár jelenleg kint ragadtam az otthonomon kívül...
Ezután kicsit felgyorsulnak a dolgok. A nő jelzi a fiúnak, hogy a közel jövőben legyen óvatosabb, mert idegen csapatok vannak jelen. Erre Tadao teljesen fellelkesül és engem is meghív, hogy vadásszuk le őket. Ezen eléggé meghökkenek, majd kissé szomorúan megcsóválom a fejem.
- Bocsi, de most kihagynám a harcot. Nemrég éltem túl egy összecsapást, ahol több társamat is elveszítettem. Alig ismertem meg őket, a legtöbben már holtan végezték. Ráadásul a bábom is megsemmisült. Jelenleg nem jelentek túl nagy veszélyt az ellenségre. Illetve Yuunának is igaza van, nem rohanhatunk csak így nekik. Viszont, ha nagyon szeretnél, akkor elkísérhetlek. Bár azt megjegyezném, jobb szeretnék most pihenni kicsit.
Ezután csendben megvárom, hogy a fiú hogyan dönt. Ha szeretne harcolni, akkor vele megyek és majd kitalálok valamit, amivel kisegíthetem. Elvégre van néhány trükk a tarsolyomban, annyira azért nem vagyok elveszve. Pihenni viszont jobban szeretnék... Elvégre már napok óta csak kóborolok, most már jól esne egy kis pihenő. Szeretnék újra erőre kapni!
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Kedd Május 23 2017, 19:18
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
A srác arca nyitott könyvnek tűnt. Ahogy mindketten kikosaraztátok, szája sarka lebiggyedt, mintha a kedvenc játékát vetted volna el tőle. Láthatóan beleélte magát a jó kis csetepatéba.
-Most komolyan pihenni akarsz inkább? De... eh...- Két perc volt az egész, szinte láttad, ahogy gondolatok gondolatot kergettek a fejében. Úgy tűnt a sivatagban ráragadt némi gyakorlatiasság, és inkább megoldást keresett, semmint sokáig kesergett volna. Aztán az arca felderült.
-És mi lenne ha felhasználnál pár kitines darabot egy új bábhoz? Nem lehet azt olyan nehéz összerakni, nemigaz? Pikkpakk megépíted. Nekünk meg bőven van itt alapanyagunk! Addig meg pihenhetsz is, és ha elég gyors vagy, még az ellenségen is rajta üthetünk! - úgy tűnt a srác élvezi a saját tervét, a nő pedig csak mosolyogva ráhagyta. Persze a fiút ágyúval se lehetett volna lelőni.
-vagy ha gondolod, akkor tanítok neked valamit. Láthattad, a széllel nagyon jól bánok.. Kitalálom milyen technika lenne jó neked, és akkor pihensz is, tanulsz is, és lesz mivel segítened nekem. Na? Hogy tetszik?- nagy vigyorgó szemekkel nézett rád, egész közel lépve. Láttad az arcán, hogy biztos benne, hogy ezzel a két nagyszerű ötlettel egészen meggyőzött. A döntés persze a tiéd.
// Ahogyan egyeztettük korábban is, van lehetőséged egy technika elsajátítására. Gondolkozz el nyugodtan melyik hónap kontójára számítsuk, ez lehet május vagy június, és válasz technikát. //
A srác arca nyitott könyvnek tűnt. Ahogy mindketten kikosaraztátok, szája sarka lebiggyedt, mintha a kedvenc játékát vetted volna el tőle. Láthatóan beleélte magát a jó kis csetepatéba.
-Most komolyan pihenni akarsz inkább? De... eh...- Két perc volt az egész, szinte láttad, ahogy gondolatok gondolatot kergettek a fejében. Úgy tűnt a sivatagban ráragadt némi gyakorlatiasság, és inkább megoldást keresett, semmint sokáig kesergett volna. Aztán az arca felderült.
-És mi lenne ha felhasználnál pár kitines darabot egy új bábhoz? Nem lehet azt olyan nehéz összerakni, nemigaz? Pikkpakk megépíted. Nekünk meg bőven van itt alapanyagunk! Addig meg pihenhetsz is, és ha elég gyors vagy, még az ellenségen is rajta üthetünk! - úgy tűnt a srác élvezi a saját tervét, a nő pedig csak mosolyogva ráhagyta. Persze a fiút ágyúval se lehetett volna lelőni.
-vagy ha gondolod, akkor tanítok neked valamit. Láthattad, a széllel nagyon jól bánok.. Kitalálom milyen technika lenne jó neked, és akkor pihensz is, tanulsz is, és lesz mivel segítened nekem. Na? Hogy tetszik?- nagy vigyorgó szemekkel nézett rád, egész közel lépve. Láttad az arcán, hogy biztos benne, hogy ezzel a két nagyszerű ötlettel egészen meggyőzött. A döntés persze a tiéd.
// Ahogyan egyeztettük korábban is, van lehetőséged egy technika elsajátítására. Gondolkozz el nyugodtan melyik hónap kontójára számítsuk, ez lehet május vagy június, és válasz technikát.
//
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Kedd Május 23 2017, 21:59
A srác túlságosan is lelkes, viszont szerencsétlenségére nem igazán van kedvem ennyire védtelenül harcba bocsátkozni. Miután ezt közlöm vele, eléggé alább hagy a lelkesedése. Látszik rajta, hogy nem tetszik neki a válaszom, ráadásul eléggé lehervad a vigyora. Viszont hirtelen újabb lelkesedés szállja meg, ami rám is átragad!
- Tetszik az ötlet! - szólalok meg. - A kitinből létrehozom a báb alapját, esetleg felszerelem a jelenlegi fegyvertáramból, hogy ne legyen csupasz. Akkor talán készen is állnék egy támadásra... de ha tudsz valami hatékony technikát, annak nagyon örülnék! - jegyzem meg.
Hát igen, ha nincs bábom, akkor eléggé védtelen vagyok. A genjutsu tudásom nem rossz, de jó lenne valami más jellegű stílust is elsajátítani. Azt nem tudom, hogy milyen a chakrám természete, szóval fogalmam sincs, milyen elemmel rendelkezem. A nemzetünkre nagyon jellemző a szél elem, szóval ha szerencsém van, akkor én is azzal rendelkezem és Tadao taníthat nekem valamit.
- Nos, azt nem tudom, milyen elemmel rendelkezem, de nagyon jól esne, ha tanulhatnék valami erős technikát. Ha szerencsénk van, akkor meg van az affinitásom a Futonhoz. Később pedig akár rá is térhetünk az ellenség likvidálására!
Az, hogy elveszítettem a bábomat, eléggé elszomorított, de úgy néz ki, hogy lassan visszatér a régi életkedvem...
- Tetszik az ötlet! - szólalok meg. - A kitinből létrehozom a báb alapját, esetleg felszerelem a jelenlegi fegyvertáramból, hogy ne legyen csupasz. Akkor talán készen is állnék egy támadásra... de ha tudsz valami hatékony technikát, annak nagyon örülnék! - jegyzem meg.
Hát igen, ha nincs bábom, akkor eléggé védtelen vagyok. A genjutsu tudásom nem rossz, de jó lenne valami más jellegű stílust is elsajátítani. Azt nem tudom, hogy milyen a chakrám természete, szóval fogalmam sincs, milyen elemmel rendelkezem. A nemzetünkre nagyon jellemző a szél elem, szóval ha szerencsém van, akkor én is azzal rendelkezem és Tadao taníthat nekem valamit.
- Nos, azt nem tudom, milyen elemmel rendelkezem, de nagyon jól esne, ha tanulhatnék valami erős technikát. Ha szerencsénk van, akkor meg van az affinitásom a Futonhoz. Később pedig akár rá is térhetünk az ellenség likvidálására!
Az, hogy elveszítettem a bábomat, eléggé elszomorított, de úgy néz ki, hogy lassan visszatér a régi életkedvem...
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Hétf. Jún. 05 2017, 22:47
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Úgy tűnik, mégis sikerült mosolyra fakasztanod a srácot. Még ha nem is indultatok rögtön csetepatéba, de a lehetőséget nem vetetted el.
- Nagyszerű ötlet! Legyen így! Nézz csak szét nyugodtan! Elég sok használható darabot gyűjtöttünk be és nem sajnáljuk tőled. Vannak kisebbek, nagyobbak, pár csőszerű rovarláb.. - hogy mi fán teremnek a bábok, azt ugyan nem tudhatta, de próbált hasznos segítséget nyújtani, s az után, hogy az oázisban milyen lénnyel találkoztál, jogosan feltételezhetted, hogy találsz sok használható alapanyagot.
A bábnál azonban jobban érdekelte a srácot az fuuton. Ahogy említetted, a szeme felragyogott, s rögtön kíváncsivá vált, hogy megvan-e benned az elemi ösztön.
- Hát akkor legyen szerencsénk, mert akkor tanítani is tudlak egy kicsit. - majd jó alaposan szemügyre vett.
- A járásod olyan-e akár a szellő? Szívedben van-e helye a könnyedségnek? - kérdezett kacagva, miközben körülötted ugrált oly könnyedséggel, hogy affinitása ha nem is tudtad volna eddig, nyilvánvaló volt.
-Mit tudsz a fuutonról? Tudod ugye, hogy főleg meglévő légmozgásokkal tudunk dolgozni? Gyere ki, megmutatom!-és már ment is, és türelmetlenül várt rád. Aztán persze észbe kapott.
- Ó, dehát még nem is tudjuk hogy megvan-e az affinitásod... - gondolkozott egy pillanatig, fejét félrebillentve.
-Hát.. szerencsénk van, hogy nem most jöttél az akadémiáról, mert nem igazán van mód más tesztre, minthogy rögtön megpróbálod a feloldást. Tudod úgy kell működnie a dolognak, hogy koncentrációval ketté tudj szelni könnyebb anyagokat. Mondjuk ezt a kendőt - nyúlt a felsője alá, és előhúzott egyet.
- A lényeg hogy kicsit mozgasd meg magad, hogy felkészülj az új feladatra. Megmerevedett izmokkal nem fog menni, túl sok energiát igényelnek. Aztán mély levegő.. és még egy. Szép ritmikusan. Az éltető elemeddel akarsz kapcsolatba lerülni, szóval add meg a módját. Fogadd csak be a testedbe, hagy pezsegjen. Lehetsz akármilyen ügyes, ha sikerül feloldani az elemet egynémely technikához úgyis új légzésstílust kell elsajátítanod.. -picit hadart, talán nem is összefüggő minden mondata, de a szándék megvan. Bizonyára az a fajta ember aki a szenvedélyéről órákig tud beszélni, de oktatni még nem oktatott.
- A lényeg, hogyha felkészültél, meg kell próbálnod elég szél elemű chakrát felszabadítani hogy ez a könnyű anyag elszakadjon. Rugalmasabb ugyan mint a sima papír, de lazább szerkezetű. Szerintem menni fog.. -ezzel a kezedbe nyomta.
-Ha bemutatót is akarsz, szólj csak, megmutatom. - tette hozzá
- Koncentrálnod kell arra, hogy az anyag elhasadjon. Mintha el akarnád vágni, csak épp kés helyett széllel. Azt hiszem az első pár próbálkozás eléggé ki fog meríteni, de gyerünk csak! Tudod.. szél-szel!
//Ami a báb létrehozását illeti, gondold ki mit szeretnél, írd össze milyen alapanyag kell, és meglátjuk mire lesz megfelelő anyagod
Kitinből van pár embernagyságú tábla is, de többségében akkorák, amiket kényelmesen haza lehetett cipelni; kemények és kicsit rugalmasabbak is akadnak. Ezen felül kötél, és hasonló hétköznapi anyagok is vannak.
Tekintve hogy a korábbi bábod a kérésedre a történet miatt lett beáldozva, megkapod a lehetőséget, hogy az alapanyagokból újat készíts.
Ami a szél elemet illeti, a feladat hogy próbálkozz. A srác egész jó bűvész lehetne, annyi kendőt tud elővarázsolni. A tanulandó technikát pedig majd kérem megírni^^ valamint szép írást arról, hogyan próbálkozol a feloldással //
Úgy tűnik, mégis sikerült mosolyra fakasztanod a srácot. Még ha nem is indultatok rögtön csetepatéba, de a lehetőséget nem vetetted el.
- Nagyszerű ötlet! Legyen így! Nézz csak szét nyugodtan! Elég sok használható darabot gyűjtöttünk be és nem sajnáljuk tőled. Vannak kisebbek, nagyobbak, pár csőszerű rovarláb.. - hogy mi fán teremnek a bábok, azt ugyan nem tudhatta, de próbált hasznos segítséget nyújtani, s az után, hogy az oázisban milyen lénnyel találkoztál, jogosan feltételezhetted, hogy találsz sok használható alapanyagot.
A bábnál azonban jobban érdekelte a srácot az fuuton. Ahogy említetted, a szeme felragyogott, s rögtön kíváncsivá vált, hogy megvan-e benned az elemi ösztön.
- Hát akkor legyen szerencsénk, mert akkor tanítani is tudlak egy kicsit. - majd jó alaposan szemügyre vett.
- A járásod olyan-e akár a szellő? Szívedben van-e helye a könnyedségnek? - kérdezett kacagva, miközben körülötted ugrált oly könnyedséggel, hogy affinitása ha nem is tudtad volna eddig, nyilvánvaló volt.
-Mit tudsz a fuutonról? Tudod ugye, hogy főleg meglévő légmozgásokkal tudunk dolgozni? Gyere ki, megmutatom!-és már ment is, és türelmetlenül várt rád. Aztán persze észbe kapott.
- Ó, dehát még nem is tudjuk hogy megvan-e az affinitásod... - gondolkozott egy pillanatig, fejét félrebillentve.
-Hát.. szerencsénk van, hogy nem most jöttél az akadémiáról, mert nem igazán van mód más tesztre, minthogy rögtön megpróbálod a feloldást. Tudod úgy kell működnie a dolognak, hogy koncentrációval ketté tudj szelni könnyebb anyagokat. Mondjuk ezt a kendőt - nyúlt a felsője alá, és előhúzott egyet.
- A lényeg hogy kicsit mozgasd meg magad, hogy felkészülj az új feladatra. Megmerevedett izmokkal nem fog menni, túl sok energiát igényelnek. Aztán mély levegő.. és még egy. Szép ritmikusan. Az éltető elemeddel akarsz kapcsolatba lerülni, szóval add meg a módját. Fogadd csak be a testedbe, hagy pezsegjen. Lehetsz akármilyen ügyes, ha sikerül feloldani az elemet egynémely technikához úgyis új légzésstílust kell elsajátítanod.. -picit hadart, talán nem is összefüggő minden mondata, de a szándék megvan. Bizonyára az a fajta ember aki a szenvedélyéről órákig tud beszélni, de oktatni még nem oktatott.
- A lényeg, hogyha felkészültél, meg kell próbálnod elég szél elemű chakrát felszabadítani hogy ez a könnyű anyag elszakadjon. Rugalmasabb ugyan mint a sima papír, de lazább szerkezetű. Szerintem menni fog.. -ezzel a kezedbe nyomta.
-Ha bemutatót is akarsz, szólj csak, megmutatom. - tette hozzá
- Koncentrálnod kell arra, hogy az anyag elhasadjon. Mintha el akarnád vágni, csak épp kés helyett széllel. Azt hiszem az első pár próbálkozás eléggé ki fog meríteni, de gyerünk csak! Tudod.. szél-szel!
//Ami a báb létrehozását illeti, gondold ki mit szeretnél, írd össze milyen alapanyag kell, és meglátjuk mire lesz megfelelő anyagod
Kitinből van pár embernagyságú tábla is, de többségében akkorák, amiket kényelmesen haza lehetett cipelni; kemények és kicsit rugalmasabbak is akadnak. Ezen felül kötél, és hasonló hétköznapi anyagok is vannak.
Tekintve hogy a korábbi bábod a kérésedre a történet miatt lett beáldozva, megkapod a lehetőséget, hogy az alapanyagokból újat készíts.
Ami a szél elemet illeti, a feladat hogy próbálkozz. A srác egész jó bűvész lehetne, annyi kendőt tud elővarázsolni. A tanulandó technikát pedig majd kérem megírni^^ valamint szép írást arról, hogyan próbálkozol a feloldással
//
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Hétf. Nov. 06 2017, 22:35
//Rovarbábot most nem készítek, lemondok az ingyen bábról A választott technikáról pedig küldtem pm-et!//
Alaposan megnézem magamnak a rovarok maradványait, bele is túrok, hátha találok némi használható eszközt. A látottak alapján viszont rájövök, ha ezekből próbálok elkészíteni egy bábot, az nem lenne minőségi alkotás. Olyat biztos össze tudnék hozni, amivel ideiglenesen harcba tudok szállni, de azt hiszem jobb lesz, ha most máshogy oldom meg a dolgot.
- Ahogy látom, sok minden van itt, de sajnos ezekből nem tudok megfelelő bábot készíteni. Viszont a támadásban továbbra is benne vagyok! Van még néhány trükk a tarsolyomban. A halottakat pedig ugyanúgy tudom mozgatni.
A srác persze fel van dobva. Kérdéseket tesz fel, majd kihív, hogy majd odakint mutat nekem néhány trükköt. Már épp megmondanám neki, hogy az elemi beállítottságom még nem derült ki, de szerencsémre leesik neki magától is. Így hát kapok egy kendőt, amit fel kell használnom a chakra feloldáshoz.
Alaposan megmozgatom a végtagjaimat, bemelegítek picit, majd a kezembe veszem a kendőt. Megnézem magamnak, majd elraktározom az elmémben a kinézetét. Ezután behunyom a szemem és elképzelem a kendőt. A következő pillanatban a kezembe koncentrálom a chakrámat, majd ezt követően átvezetem azt a ruhadarabba. Eközben elképzelem, ahogy a kendő elszakad. Alaposan koncentrálok és közben próbálok rájönni, hogyan kell felszabadítanom magát az elemet.
A választott technikáról pedig küldtem pm-et!//Alaposan megnézem magamnak a rovarok maradványait, bele is túrok, hátha találok némi használható eszközt. A látottak alapján viszont rájövök, ha ezekből próbálok elkészíteni egy bábot, az nem lenne minőségi alkotás. Olyat biztos össze tudnék hozni, amivel ideiglenesen harcba tudok szállni, de azt hiszem jobb lesz, ha most máshogy oldom meg a dolgot.
- Ahogy látom, sok minden van itt, de sajnos ezekből nem tudok megfelelő bábot készíteni. Viszont a támadásban továbbra is benne vagyok! Van még néhány trükk a tarsolyomban. A halottakat pedig ugyanúgy tudom mozgatni.
A srác persze fel van dobva. Kérdéseket tesz fel, majd kihív, hogy majd odakint mutat nekem néhány trükköt. Már épp megmondanám neki, hogy az elemi beállítottságom még nem derült ki, de szerencsémre leesik neki magától is. Így hát kapok egy kendőt, amit fel kell használnom a chakra feloldáshoz.
Alaposan megmozgatom a végtagjaimat, bemelegítek picit, majd a kezembe veszem a kendőt. Megnézem magamnak, majd elraktározom az elmémben a kinézetét. Ezután behunyom a szemem és elképzelem a kendőt. A következő pillanatban a kezembe koncentrálom a chakrámat, majd ezt követően átvezetem azt a ruhadarabba. Eközben elképzelem, ahogy a kendő elszakad. Alaposan koncentrálok és közben próbálok rájönni, hogyan kell felszabadítanom magát az elemet.
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Szer. Dec. 20 2017, 22:04
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
A srác a lelkesedésed hatalmas vigyorral viszonozta.
- Ha a halottakat is tudod, akkor majd gyártunk párat! Van is rá ötletem, hogyan! - ezzel túl is lépett azon a témán, hogy nem találtad a felhalmozott készletet megfelelőnek egy új báb megalkotásához.
A bemelegítés jóleső bizsergéssel tölt el. Vagy ez talán már a kíváncsi izgalom hatása lenne a lehetséges új technikád megtanulásának küszöbén? Önjelölt mestered bár nem úgy tűnik, hogy tanárnak való, de az biztos hogy számára a szél elem használata gyerekjáték. Csak valahogy össze kell raknod a szavaidból a szükséges tényeket.. de vajon lesztek eléggé egy hullámhosszon? Miféle gondolatok, vágyak, érzések járnak át, miközben kezedbe veszed a kendőt? Még ha az arcodon nem is látszik semmi.. van-e a személyiségednek emberi oldala?
Érzed összegyűlni a chakrád magadban. Készséges, mint mindig. Elképzeled mi az aminek történnie kellene.
Mégsem történik semmi.
Hol lehet a hiba? Egy elem felszabadítás a te szinteden, már nem kellene, hogy nehéz legyen. Feltéve, hogy a te elemed. Vagy valahol máshol van a gond? Beleadtad vajon igazán önmagad, vagy csak valami unalmas, lényegtelen rutinfeladatnak fogtad fel?
A srác aggódva figyel. Nem számolt azzal, hogy a kendős ötlete nem fog beválni.
- Próbáld meg újra!- kiált fel önkéntelenül.
- Biztos sikerülni fog. Sikerülnie kell! Hiszen ez nem nehéz!- vajon a gyerek tör elő belőle, miközben győzködni próbál? Vagy magát próbálja meggyőzni?
- Értened kell a szél elemet. Nem csak simán chakrával dolgozunk. A légmozgás a kulcsa minden technikának. A levegőt ha kell sűríted, ha kell kivonod. A saját chakrádat nem csak használni kell, de át is kell alakítani. -furcsa, elgondolkodó arcot vág.
-Ó! Megvan! Tárd szét a karod! - adja ki a parancsot, miközben ő maga is megteszi, és vár.. vár.. vár míg meg nem csinálod.
-Oké, most mozgasd le és fel. Érzed ahogy az ujjaid közt és a karod körül mozdul a levegő? Ha ez a te elemed, akkor ezek lesznek a fegyvereid. Sok módja van, hogy felerősítsd az áramlatokat, de most ennyi talán elég. Nehéz megtanulni, mert nem látod az áramlatokat, de ott vannak mindenhol és a legkisebb mozdulatok is áramlatokat keltenek. - végre egy vigyor.
- Jó. Most próbáld meg újra. Már érezted, milyen. Gyerünk, ez csak egy kendő. Szinte anyaga sincs! - lóbál meg egy újabbat az orrod előtt. Aztán még tovább megy.
Oké, ha nem elég a kendő, mutatok neked valamit, ami talán elég érdekes lesz, hogy IGAZÁN megpróbáld! - hátrébb szökken jópár ugrásnyira.
- Ez veszélyes lesz!- nevet fel, miközben látod, már a technikára készül, széttárva a kezét.
- Fuuton: Daitoppa! - csapja össze a kezét és olyan szél kerekedik belőle, mely még ebből a távolságból is lever a lábadról.
-Oppácska... Megvagy ugye? - iramodik meg feléd, hogy felsegítsen.
-Láttad? láttad? Láttaaaaad? Na?? - hadarja közben lelkesen.
- Ez egy nagyon hasznos, egyszerű kis technika! Lényegében egy szélrobbanás, amivel arrébb lökheted a dolgokat magad körül. Kicsit több, mint egy meglévő széláramlat felerősítése, de azért nem olyan nehéz. Koncentrálsz, sűrítesz, és felerősíted a tenyered összecsapásával keltett áramlatot... Ha ügyes leszel, ezt is megtanítom neked, csak bánj el végre azzal a kendővel!
// Komoly próbálkozást kérek. Tisztában vagyok vele, hogy régóta az oldalon vagy és érted a működését az elemi technikáknak, DE most azt kell megmutatni hogy a karaktered is megérti. 5 sor nem lesz elég a feloldáshoz.
A következő postodban minden feltételes lesz. Megírhatod a technika tanulását is benne, de vedd komolyan a feloldás részt.
A bele fektetett energiától fog függeni, hogy el tudod-e most sajátítani.
Fordíts gondot a karaktereddel való játékra is. Az ilyen alkalmak remek lehetőséget kínálnak arra, hogy új oldalát fedezd fel, játsz a jellemével.
Amit kérek: legalább 40 soros tanulásos írás a fentiek figyelembe vételével.
Csak ügyesen! //
A srác a lelkesedésed hatalmas vigyorral viszonozta.
- Ha a halottakat is tudod, akkor majd gyártunk párat! Van is rá ötletem, hogyan! - ezzel túl is lépett azon a témán, hogy nem találtad a felhalmozott készletet megfelelőnek egy új báb megalkotásához.
A bemelegítés jóleső bizsergéssel tölt el. Vagy ez talán már a kíváncsi izgalom hatása lenne a lehetséges új technikád megtanulásának küszöbén? Önjelölt mestered bár nem úgy tűnik, hogy tanárnak való, de az biztos hogy számára a szél elem használata gyerekjáték. Csak valahogy össze kell raknod a szavaidból a szükséges tényeket.. de vajon lesztek eléggé egy hullámhosszon? Miféle gondolatok, vágyak, érzések járnak át, miközben kezedbe veszed a kendőt? Még ha az arcodon nem is látszik semmi.. van-e a személyiségednek emberi oldala?
Érzed összegyűlni a chakrád magadban. Készséges, mint mindig. Elképzeled mi az aminek történnie kellene.
Mégsem történik semmi.
Hol lehet a hiba? Egy elem felszabadítás a te szinteden, már nem kellene, hogy nehéz legyen. Feltéve, hogy a te elemed. Vagy valahol máshol van a gond? Beleadtad vajon igazán önmagad, vagy csak valami unalmas, lényegtelen rutinfeladatnak fogtad fel?
A srác aggódva figyel. Nem számolt azzal, hogy a kendős ötlete nem fog beválni.
- Próbáld meg újra!- kiált fel önkéntelenül.
- Biztos sikerülni fog. Sikerülnie kell! Hiszen ez nem nehéz!- vajon a gyerek tör elő belőle, miközben győzködni próbál? Vagy magát próbálja meggyőzni?
- Értened kell a szél elemet. Nem csak simán chakrával dolgozunk. A légmozgás a kulcsa minden technikának. A levegőt ha kell sűríted, ha kell kivonod. A saját chakrádat nem csak használni kell, de át is kell alakítani. -furcsa, elgondolkodó arcot vág.
-Ó! Megvan! Tárd szét a karod! - adja ki a parancsot, miközben ő maga is megteszi, és vár.. vár.. vár míg meg nem csinálod.
-Oké, most mozgasd le és fel. Érzed ahogy az ujjaid közt és a karod körül mozdul a levegő? Ha ez a te elemed, akkor ezek lesznek a fegyvereid. Sok módja van, hogy felerősítsd az áramlatokat, de most ennyi talán elég. Nehéz megtanulni, mert nem látod az áramlatokat, de ott vannak mindenhol és a legkisebb mozdulatok is áramlatokat keltenek. - végre egy vigyor.
- Jó. Most próbáld meg újra. Már érezted, milyen. Gyerünk, ez csak egy kendő. Szinte anyaga sincs! - lóbál meg egy újabbat az orrod előtt. Aztán még tovább megy.
Oké, ha nem elég a kendő, mutatok neked valamit, ami talán elég érdekes lesz, hogy IGAZÁN megpróbáld! - hátrébb szökken jópár ugrásnyira.
- Ez veszélyes lesz!- nevet fel, miközben látod, már a technikára készül, széttárva a kezét.
- Fuuton: Daitoppa! - csapja össze a kezét és olyan szél kerekedik belőle, mely még ebből a távolságból is lever a lábadról.
-Oppácska... Megvagy ugye? - iramodik meg feléd, hogy felsegítsen.
-Láttad? láttad? Láttaaaaad? Na?? - hadarja közben lelkesen.
- Ez egy nagyon hasznos, egyszerű kis technika! Lényegében egy szélrobbanás, amivel arrébb lökheted a dolgokat magad körül. Kicsit több, mint egy meglévő széláramlat felerősítése, de azért nem olyan nehéz. Koncentrálsz, sűrítesz, és felerősíted a tenyered összecsapásával keltett áramlatot... Ha ügyes leszel, ezt is megtanítom neked, csak bánj el végre azzal a kendővel!
// Komoly próbálkozást kérek. Tisztában vagyok vele, hogy régóta az oldalon vagy és érted a működését az elemi technikáknak, DE most azt kell megmutatni hogy a karaktered is megérti. 5 sor nem lesz elég a feloldáshoz.
A következő postodban minden feltételes lesz. Megírhatod a technika tanulását is benne, de vedd komolyan a feloldás részt.
A bele fektetett energiától fog függeni, hogy el tudod-e most sajátítani.
Fordíts gondot a karaktereddel való játékra is. Az ilyen alkalmak remek lehetőséget kínálnak arra, hogy új oldalát fedezd fel, játsz a jellemével.
Amit kérek: legalább 40 soros tanulásos írás a fentiek figyelembe vételével.
Csak ügyesen! //
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Re: Sivatagi oázis
Doshiri Asuka Hétf. Márc. 05 2018, 22:27
//Ez vicces lesz, már rég nem tanultam technikát…//
Nem tudom miért nem sikerülhetett a próbálkozásom. Szabadjára engedtem a chakrámat, majd elképzeltem, ahogy kettévágom a kendőt. Erre nem történik semmi? Hol lehet a hiba? Nincs túl sok időm átgondolni, hisz a srác kissé ki kel magából és üvöltözni kezd. Úgy tűnik, számára nagyon is egyértelmű hogyan kell ezt az egészet létrehozni. Azonban nekem eddig nem is kellett ilyesmivel foglalkozni, hisz leginkább a bábozás kötötte le minden időmet.
Viszont hamarosan újabb ötleteket és instrukciókat ad. Talán csak ennyi a szerencséje, hisz ha sokáig kiabál nekem, akkor lehet, hogy lecsapom. Mindent úgy csinálok, ahogy mondja. Széttárom a karom, majd lényegében legyezni kezdek magam előtt. Ekkor az az ötletem támad, hogy megpróbálom kiterjeszteni a chakrámat.
Először csak annyit csinálok, hogy legyezek a kezemmel, majd megragadom a belsőmben lévő energiát. Ezután a légáramlatra koncentrálok, amit a kezemmel hozok létre. Párat legyintek így és hagyom, hogy a chakrám összesűrűsödjön a gyomromban. Ezt követően egyenletesen ki-be lélegzem, majd megpróbálom átalakítani a gyomromban lévő chakrát. Próbálom azt elérni, hogy olyan legyen a bensőmben lévő chakra, mint amit a kezem és ujjaim között érzek.
- Azt hiszem, kezdem érezni! – mondom, majd behunyom a szemem.
Ezt az egész műveletet eljátszom még néhány percig, majd újra a kezembe veszem a kendőt. Becsukom a szemem, majd életre keltem a chakrámat. Ezután hagyom, hogy a bennem lévő erő szépen lassan összesűrűsödjön, majd elképzelem a levegő mozgását. Ebben a pillanatban valamilyen furcsa érzés fog el. Olyan, mintha maga a szél belőlem áradna. Óvatosan megérintem ezt a levegőt a tudatommal, majd lassan megpróbálom irányítani. Első próbálkozásra nem érek el semmit. Olyan, mintha ez az új energia szándékosan elkerülne. Éppen ezért kicsit keményebben próbálkozom. Ekkor már érzem, hogy megragadtam az erőt, így hát lassan mozgatni kezdem. Pár pillanat ez az egész, mégis úgy tűnik, mintha órák telnének el.
- Voilá! – szólalok meg, miközben a megragadt erőt a kezemhez koncentrálom, majd a kendő elszakad.
Azonban ennyivel még nincs vége a tanulásnak, hiszen ez csupán csak a kezdet. A srác hátraugrik, majd széttárja a karját. Kíváncsian figyelem, hogy mit fog csinálni, de nem várok túl nagy látványosságot. Pár pillanat az egész, majd amikor kimondja a technika nevét, összecsapja a tenyereit. Azt hiszem szó szerint le esne az állam, ha nem én lennék az, aki valósággal a hátsóján landol.
- Hűha! – szólalok meg. – Ez aztán tényleg nem semmi! Azt hittem, hogy valami kisebb szellőt fogsz létrehozni, de ez!
Lelkesen állok talpra, majd gyorsan leporolom a ruhám. Ezután közelebb megyek a sráchoz, majd nyakon csapom.
- Legközelebb szólj, ha ilyet tervezel! – mondom, majd azonnal visszatérek a technika elsajátításához. – Szóval, ha jól értem, akkor megint létre kell hoznom a szél elemű chakrámat, majd össze kell azt sűrítenem. Ezután pedig a taps úgy működik, mint egy katalizátor.
A választ meg sem várom, azonnal összecsapom a tenyeremet, majd koncentrálni kezdek. Első lépésben „mozgásra” bírom a chakrahálózatomat, majd próbálom megragadni a szelet. Ha ez meg van, újra a kezeim köré koncentrálom a szél chakrát, majd megpróbálom összesűríteni azt. Jelenleg nem próbálkozom túl nagy chakramennyiséggel. Most csak annyi a célom, hogy kisebb méretben hozzak létre valami hasonlót. Így hát, amikor összesűrítek egy kevésbé komoly mennyiségű szélchakrát, összecsapom a kezem, mintha tapsolnék. Ezután pedig figyelem az elért eredményt.
- Így kellene valahogy? – kérdezem a fiút. – Úgy gondoltam, nem próbálkozom egyből nagyobb chakramennyiséggel. Nehogy túlszárnyaljam a mutatványod és elfújjam a sivatagot. A Tűz Országa nem biztos, hogy örülne ennyi homoknak!
A szavaim után a fiúra kacsintok egyet. Remélem érti a viccet.
//Bontsuk ketté a tanulást //
Nem tudom miért nem sikerülhetett a próbálkozásom. Szabadjára engedtem a chakrámat, majd elképzeltem, ahogy kettévágom a kendőt. Erre nem történik semmi? Hol lehet a hiba? Nincs túl sok időm átgondolni, hisz a srác kissé ki kel magából és üvöltözni kezd. Úgy tűnik, számára nagyon is egyértelmű hogyan kell ezt az egészet létrehozni. Azonban nekem eddig nem is kellett ilyesmivel foglalkozni, hisz leginkább a bábozás kötötte le minden időmet.
Viszont hamarosan újabb ötleteket és instrukciókat ad. Talán csak ennyi a szerencséje, hisz ha sokáig kiabál nekem, akkor lehet, hogy lecsapom. Mindent úgy csinálok, ahogy mondja. Széttárom a karom, majd lényegében legyezni kezdek magam előtt. Ekkor az az ötletem támad, hogy megpróbálom kiterjeszteni a chakrámat.
Először csak annyit csinálok, hogy legyezek a kezemmel, majd megragadom a belsőmben lévő energiát. Ezután a légáramlatra koncentrálok, amit a kezemmel hozok létre. Párat legyintek így és hagyom, hogy a chakrám összesűrűsödjön a gyomromban. Ezt követően egyenletesen ki-be lélegzem, majd megpróbálom átalakítani a gyomromban lévő chakrát. Próbálom azt elérni, hogy olyan legyen a bensőmben lévő chakra, mint amit a kezem és ujjaim között érzek.
- Azt hiszem, kezdem érezni! – mondom, majd behunyom a szemem.
Ezt az egész műveletet eljátszom még néhány percig, majd újra a kezembe veszem a kendőt. Becsukom a szemem, majd életre keltem a chakrámat. Ezután hagyom, hogy a bennem lévő erő szépen lassan összesűrűsödjön, majd elképzelem a levegő mozgását. Ebben a pillanatban valamilyen furcsa érzés fog el. Olyan, mintha maga a szél belőlem áradna. Óvatosan megérintem ezt a levegőt a tudatommal, majd lassan megpróbálom irányítani. Első próbálkozásra nem érek el semmit. Olyan, mintha ez az új energia szándékosan elkerülne. Éppen ezért kicsit keményebben próbálkozom. Ekkor már érzem, hogy megragadtam az erőt, így hát lassan mozgatni kezdem. Pár pillanat ez az egész, mégis úgy tűnik, mintha órák telnének el.
- Voilá! – szólalok meg, miközben a megragadt erőt a kezemhez koncentrálom, majd a kendő elszakad.
Azonban ennyivel még nincs vége a tanulásnak, hiszen ez csupán csak a kezdet. A srác hátraugrik, majd széttárja a karját. Kíváncsian figyelem, hogy mit fog csinálni, de nem várok túl nagy látványosságot. Pár pillanat az egész, majd amikor kimondja a technika nevét, összecsapja a tenyereit. Azt hiszem szó szerint le esne az állam, ha nem én lennék az, aki valósággal a hátsóján landol.
- Hűha! – szólalok meg. – Ez aztán tényleg nem semmi! Azt hittem, hogy valami kisebb szellőt fogsz létrehozni, de ez!
Lelkesen állok talpra, majd gyorsan leporolom a ruhám. Ezután közelebb megyek a sráchoz, majd nyakon csapom.
- Legközelebb szólj, ha ilyet tervezel! – mondom, majd azonnal visszatérek a technika elsajátításához. – Szóval, ha jól értem, akkor megint létre kell hoznom a szél elemű chakrámat, majd össze kell azt sűrítenem. Ezután pedig a taps úgy működik, mint egy katalizátor.
A választ meg sem várom, azonnal összecsapom a tenyeremet, majd koncentrálni kezdek. Első lépésben „mozgásra” bírom a chakrahálózatomat, majd próbálom megragadni a szelet. Ha ez meg van, újra a kezeim köré koncentrálom a szél chakrát, majd megpróbálom összesűríteni azt. Jelenleg nem próbálkozom túl nagy chakramennyiséggel. Most csak annyi a célom, hogy kisebb méretben hozzak létre valami hasonlót. Így hát, amikor összesűrítek egy kevésbé komoly mennyiségű szélchakrát, összecsapom a kezem, mintha tapsolnék. Ezután pedig figyelem az elért eredményt.
- Így kellene valahogy? – kérdezem a fiút. – Úgy gondoltam, nem próbálkozom egyből nagyobb chakramennyiséggel. Nehogy túlszárnyaljam a mutatványod és elfújjam a sivatagot. A Tűz Országa nem biztos, hogy örülne ennyi homoknak!
A szavaim után a fiúra kacsintok egyet. Remélem érti a viccet.
//Bontsuk ketté a tanulást
//
Doshiri Asuka- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 879
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 302 (B)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 352 (B)
Ügyesség/Reflex : 375 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 804
Re: Sivatagi oázis
Inuzuka Tsume Csüt. Ápr. 12 2018, 21:32
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Meglehet túlságosan akartad. Talán túl magabiztos voltál. De ahogy a kölyök szavaira hallgatva, kiléptél a megszokásból és széttárva a karod legyezni kezdesz, egy pillanatra tán visszatérsz a gyermekkorba.. de ha maradsz is önmagad, a mesteri bábos, ennyi akkor is elég, hogy érezd, hogy ellazulsz, könnyűvé válsz, és a chakrád is valahogy frissebben mozdul. Olykor ki kell lépni saját kereteink közül, hogy elérjük a célt.
S most, már a szokásos profizmus elvárását levetve, biztos lehetsz benne, hogy sikerülni fog.
Széttárod a karod. Ujjaid között finoman, szelíden surrog a levegő. Bensődben, a chakrád mozgatva, kezded érezni az áramlást. A vizualizációt csak a közvetlen tapasztalat szárnyalhatja túl, ha tanulásról van szó.
- Tudom, hogy te megcsinálod!- kacsint rád a fiú, de látod, hogy feszülten figyel. Szurkol neked. Hogy hisz-e benne igazán, vagy sem, lényegtelenné válik, hiszen te magad már valóban kezded érezni, a kapcsolatot. Szelíden, óvatosan, akár egy riadt kisállatot, csalogatod elő, de minden pillanattal erősebben érzed, s tudod ő a tiéd. Benned szunnyadt, s most, hogy felébresztetted, már nem hagy el soha.
Mikor a kendőért nyúlsz újra, már nem okoz gondot ketté szelni, bár te magad is érzed, hogy a chakrád jóval élesebb és zabolátlanabb mint eddig. Előcsaltad.. ideje lenne megszelídíteni. Érzékenyen, érzékletesen kell bánnod vele, minden rezdülésre odafigyelve, míg teljesen ki nem ismered.. de nőként menni fog ez neked. Cseppnyi aggodalmad sem lehet efelől.
Eme finom, érzékletes győzelmet a srác kitörő ujjongása szakítja félbe. Hopp, már ott is van nálad, és egyszerűen megölel, majd egy pillanat múlva már táncol is el.
-Nagyszerű, nagyszerű, nagyszerű, nagyszerűűűűűűűűűűűűű! - kacag
- Hihetetlenül gyorsan tanulsz! - lelkendezett, bele sem gondolva abba, hogy köztetek azért akad némi tapasztalati különbség.
A leendő új technikád szemléltetése látványosra sikeredik. Most is láthatod, hogy a fiúban meglehetősen sok, fiatal kora miatt zabolázatlan energia lapul. Esetlen de azért nem egy elveszett kölyök.
-Ezt te is simán meg fogod csinálni És akkor jajj lesz minden ellenségnek! -kacagott fel. Élvezte,hogy sikerült elég hatásos bemutatót tartani. De neked más öröm is kijutott, meglehetősen gyorsan mérted fel a technika alapjait, amivel egy pillanatra megállásra késztetted a kölyköt, míg átgondolta, mit is mondtál.
-Ö.. izé. Hát. Ja. Összecsapod és Kabumm! Csak csináld!- ezzel tért vissza a nevetés az arcára. De azért láttad a tekintetében, hogy igyekezett megjegyezni a frappáns meghatározásod. Lám, még te is sok dolgot taníthatsz egy zöldfülűnek. Ilyen könnyen cserélődnek a szerepek.
Amikor nekikészültél, alaposan átgondoltad a technikát és egy kis mennyiséggel próbálkoztál. Összecsaptad a kezed és rettentő erős fuvallat támadt ami... szinte csak az ujjaid végét csiklandozta meg, de vajmi kevés löketet keltett.
- Valahogy úgy..- kezdte kissé csalódottana srác, de ahogy bedobtad a poént, máris felragyogott.
- Hiszen tudod hogy szívesen látnak minket.. mi kifogásuk lehetne pár dűne ellen? - nevetett, majd komolyan nézett réd.
-Ez már szinte a zsebedben van. Adj több chakrát bele. Aztán próbáld meg úgy is, mintha valamelyik ocsmány kumoi állna előtted!
//egyértelműsítésként: a feloldás sikeres, az alap technikát felírhatod, a most tanulandóról pedig még pár szép próbálkozást kérek, és ne sajnáld a buckákat se arrébb tolni a végefelé
.//
Meglehet túlságosan akartad. Talán túl magabiztos voltál. De ahogy a kölyök szavaira hallgatva, kiléptél a megszokásból és széttárva a karod legyezni kezdesz, egy pillanatra tán visszatérsz a gyermekkorba.. de ha maradsz is önmagad, a mesteri bábos, ennyi akkor is elég, hogy érezd, hogy ellazulsz, könnyűvé válsz, és a chakrád is valahogy frissebben mozdul. Olykor ki kell lépni saját kereteink közül, hogy elérjük a célt.
S most, már a szokásos profizmus elvárását levetve, biztos lehetsz benne, hogy sikerülni fog.
Széttárod a karod. Ujjaid között finoman, szelíden surrog a levegő. Bensődben, a chakrád mozgatva, kezded érezni az áramlást. A vizualizációt csak a közvetlen tapasztalat szárnyalhatja túl, ha tanulásról van szó.
- Tudom, hogy te megcsinálod!- kacsint rád a fiú, de látod, hogy feszülten figyel. Szurkol neked. Hogy hisz-e benne igazán, vagy sem, lényegtelenné válik, hiszen te magad már valóban kezded érezni, a kapcsolatot. Szelíden, óvatosan, akár egy riadt kisállatot, csalogatod elő, de minden pillanattal erősebben érzed, s tudod ő a tiéd. Benned szunnyadt, s most, hogy felébresztetted, már nem hagy el soha.
Mikor a kendőért nyúlsz újra, már nem okoz gondot ketté szelni, bár te magad is érzed, hogy a chakrád jóval élesebb és zabolátlanabb mint eddig. Előcsaltad.. ideje lenne megszelídíteni. Érzékenyen, érzékletesen kell bánnod vele, minden rezdülésre odafigyelve, míg teljesen ki nem ismered.. de nőként menni fog ez neked. Cseppnyi aggodalmad sem lehet efelől.
Eme finom, érzékletes győzelmet a srác kitörő ujjongása szakítja félbe. Hopp, már ott is van nálad, és egyszerűen megölel, majd egy pillanat múlva már táncol is el.
-Nagyszerű, nagyszerű, nagyszerű, nagyszerűűűűűűűűűűűűű! - kacag
- Hihetetlenül gyorsan tanulsz! - lelkendezett, bele sem gondolva abba, hogy köztetek azért akad némi tapasztalati különbség.
A leendő új technikád szemléltetése látványosra sikeredik. Most is láthatod, hogy a fiúban meglehetősen sok, fiatal kora miatt zabolázatlan energia lapul. Esetlen de azért nem egy elveszett kölyök.
-Ezt te is simán meg fogod csinálni És akkor jajj lesz minden ellenségnek! -kacagott fel. Élvezte,hogy sikerült elég hatásos bemutatót tartani. De neked más öröm is kijutott, meglehetősen gyorsan mérted fel a technika alapjait, amivel egy pillanatra megállásra késztetted a kölyköt, míg átgondolta, mit is mondtál.
-Ö.. izé. Hát. Ja. Összecsapod és Kabumm! Csak csináld!- ezzel tért vissza a nevetés az arcára. De azért láttad a tekintetében, hogy igyekezett megjegyezni a frappáns meghatározásod. Lám, még te is sok dolgot taníthatsz egy zöldfülűnek. Ilyen könnyen cserélődnek a szerepek.
Amikor nekikészültél, alaposan átgondoltad a technikát és egy kis mennyiséggel próbálkoztál. Összecsaptad a kezed és rettentő erős fuvallat támadt ami... szinte csak az ujjaid végét csiklandozta meg, de vajmi kevés löketet keltett.
- Valahogy úgy..- kezdte kissé csalódottana srác, de ahogy bedobtad a poént, máris felragyogott.
- Hiszen tudod hogy szívesen látnak minket.. mi kifogásuk lehetne pár dűne ellen? - nevetett, majd komolyan nézett réd.
-Ez már szinte a zsebedben van. Adj több chakrát bele. Aztán próbáld meg úgy is, mintha valamelyik ocsmány kumoi állna előtted!
//egyértelműsítésként: a feloldás sikeres, az alap technikát felírhatod, a most tanulandóról pedig még pár szép próbálkozást kérek, és ne sajnáld a buckákat se arrébb tolni a végefelé
.//
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.