Ayokama Makoto

**Ayokama Makoto** Kedd 18 Márc. 2014 - 15:18

Megbízó: Konoha
Küldetés helye: Hoshigakure
Küldetés szintje: S
Küldetés célja: Eljutni Hoshigakuréba és felkutatni a konohai kémet akitől nem érkezett jelentés már jó ideje.

Első Rész

A reggelt szokás szerint meditálással indította a kunoichi. Miközben elmerült gondolataiban és megtisztította elméjét, kapcsolatba lépett azzal a különleges chakrával mint ahogy eddig már jó sokszor megtette az utóbbi napokban. Ha egyedül volt, vagy nem érezte túl jól magát a meditációban valóban mindig menedéket lelt. Mint egy nagytestvér úgy vigyázott rá ez a különleges erő és kezdett egyre jobban beleszeretni ebbe a kapcsolatba. A tűz országában jól bántak Makoval, legalábbis akkor még ezt gondolta. Amikor elhagyta első megállóhelyét a kapuban még a Konohai őrök egy kis pénzt is adtak neki amiből talán tudja majd fedezni legalább az oda út kidadásait. Látszik, hogy hadban állnak a nagyobb nemzetek is. A fiatal kunoichi sosem gondolta volna, hogy egy ilyen elhagyott koszfészekre oda fognak figyelni. Nyilván ennek is stratégiailag fontos szerepe van, mint ahogy Konoha és a határ között minden sziklának. Az út első fele eseménytelenül telt hősnőnk számára. A kereskedelmi úton haladt, a cél pedig a szél országának határvidéke volt. A nap már nyugovóra járt amikor az út menti egy kis tisztásra érve Mako hangokra lett figyelmes. Kicsit messzebb az aljnövényzettől védett területen egy kisebb tábortűz körvonalai rajzolódtak ki. Mako úgy döntött megér egy próbát hátha sikerül magának útitársakat szereznie. Bár a szerzeteseknél eltöltött idő óta jobban szerette az egyedül létet, az ember alapjában véve társas lény.

A tűznél Makoto egy kisebb csoportot talált. Vezetőjük egy már ősz öregember. Lehet, hogy nem is a vezető de a többiek egy kicsit köré csoportosultak ezért ezt a következtetést vonta le a jounin.
- Szép estét kívánok! Csatlakozhatnék esetleg önökhöz? - Teszi fel a kérdést a kunoichi és közben óvatosan megközelíti a tábort.
- Üdv! - Szól az öreg és körbenéz a többieken. - Hát azt hiszem senkinek sincs ellenvetése, hogy egy ilyen bájos hölgy csatlakozzon hozzánk. Esetleg eltévedt?
- Hát nem tévedtem el csupán kezd sötétedni és gondoltam keresek magamnak egy helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára aztán végül itt kötöttem ki. Köszönöm, hogy ide engednek. - Azzal végig méri alig észrevehetően a csapatot. Vegyes a társaság de nem vállalhatatlan így talán azt is megkockáztatja, hogy elkísérje őket a határig, vagy inkább ők kísérjék el őt.
Az éjszaka teljesen eseménytelenül telt. Reggel a szokásos meditációs pozícióba helyezkedve Makoto nagyon hamar fel tudja venni a kapcsolatot a belsőjében rejtőző nyugodt ürességgel amitő csak Csendnek hív. Ebben az állapotban képes szinte egyé válni a természettel. Óráknak tűnő hosszú percek telnek el mire kapcsolatba lép ezzel a láthatatlan védővel. A kunoichi át áramoltatja a különleges chakrát minden sejtjén és amikor teljesen feltöltődött kinyitja a szemét és vesz egy nagy levegőt. Amikor vissza sétál a táborba csak az öreget találja ott. A többiek éppen előszedik a szekereket. Szám szerint két négykerekűt.
Az úton Mako megtudja, hogy az öreget Aiku Daizonak hívják és van két fia. A felesége meghalt évekkel ezelőtt. Mást azonban nem nagyon tud kiszedni belőle így inkább csöndben marad. Megtanulta a templomban, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. Az út további részében a háborúról próbál érdeklődni a kereskedőktől, de nem nagyon tud belőlük semmit sem kiszedni.
Amikor elérik a határt Mako elválik a csapattól és megköszöni nekik a segítséget.

Ahogy a táj lassan kezd a hűvös árnyékos erdőből egyre inkább elsivatagosodni a kunoichi már tudja, hogy nagyon közel jár a határhoz. Egyszer csak megpillant egy kislányt aki egyedül bóklászik egy sivatagosabb részen és egy szakadt mackót szorít magához. Hősünk oda siet hozzá és azonnal meg is szólítja.
- Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide? Hol vannak a szüleid? - Kérdően néz a kislányra aki csak mered a semmibe és nem reagál. - Hahó kislány, mi a neved? Engem Ayokama Makotonak hívnak és Takigakuréból származom. - Több próbálkozás után sem felel a kislány ezért Mako megitatja és közben észreveszi, hogy kezd fogyni a vize. Így nagyon erősen be kell osztani, mert ezt elfelejtett kérni a kereskedőktől... A kislányt továbbra sem sikerül meggyőzni, hogy beszéljen ezért csak terelgeti és együtt vágnak neki a kietlen sivatagnak. Hosszú órákkal töltött gyaloglás után Mako kezdi észre venni, hogy a kislány egyre lassul és nehezen veszi a levegőt is. Lehet, hogy nem kellett volna elhoznia magával? Itt a határvidéken nem lett volna esélye egyeüdl az életben maradásra... Győzködi magát miközben nézi a csöppséget aki még mindig a mackóját szorongatja.
Azon az éjszakán együtt alszanak a lánykával. Amikor az éjszaka kezd hűvössé válni a kislány odahúzódik a kunoichihez... Másnap reggel kiszáradt ajakkal ébrednek ám ivóvíznek nincsenek híján mert a jounin víz elemű és pár kézjel után megidéz egy kisebb mederbe pár liter vizet és abból tölti újra kulacsát. Miután mindketten megmosakodtak Mako meditál aztán amikor már úgy érezte, hogy teljesen megnyugodott és elűzte azokat a furcsa álmokat a fejéből amitől még talán reggel is egy picit kótyagos volt, megpróbálja ismét szóra bírni kicsi útitársát.
- Mi történt veled? Elveszítetted a szüleid? Hogfy kerültél ilyen messze a falutól? Annyi kérdésem lenne... Kár, hogy semmire sem felelsz de amennyiben hallgatni szeretnél én tiszteletben tartom ezt. Az ifjú papnő következő három napja rutin szerűen ugyan így telik. Már hallott róla, hogy ez az ország hatalmas de azt álmában sem merte volna gondolni, hogy öt napnál hosszabb ideig tarthat rajta az átkelés. Bár a kislány jócskán lelassítja Makot, de ettől függetlenül töretlenül haladnak a Medvék országa felé.
Az utolsó napon amikor már tényleg csak a homok dűnékkel és néha a sziklásabb részeken egy-egy kaktusszal találkoztak a takigakurei kunoichi úgy döntött, hogy a nyakába veszi a kislányt és futva teszi meg a maradék távot. A rendszeres meditálástól rengeteg chakrát sikerült elraktároznia aminek most jócskán hasznát vette. Így a megmaradt távot könnyen abszolválták és hamar elérték a célt, bár ne tették volna ilyen hamar...

A határon a lehető legrosszabb társasággal hozott össze minket balszerencse. Egy iwagakurei járőr egységgel. Lehet, hogy portyáztak és nem járőrök voltak, de a jelenlegi állás szerint inkább kikerülte volna őket a jounin. A három figura már távolról kiszúrták a két alakot és hangos kiáltozással érkeztek meg.
- HÉÉÉ! Ti ott! Álljatok meg ha mondom ez itt Iwagakurei felségterület. HÉÉÉ...
- Kislány maradj csöndbe és húzódj mögém. Bármi történjék ne menj el a közelemből értetted? - Makoto egy pillanatra a kislány szemébe néz és most először rettegést vél felfedezni az apró kis szempárban. - Persze természetesen nem zavarunk sok vizet csak véletlenül át tévedtünk a határon de már menni is készültünk. - Válaszol a kunoichi. Közben végig megőrzi nyugodtságát. Ha lehet elkerüli a harcot, mert már nem él sem a bosszúnak sem a háborúnak. Nincs kinek bizonyítania és rátalált a saját Nyugalmára.
- Persze én meg higgyek is neked amikor Takigakure hitai atéjét hordod... Fiúk két mocskod kémmel van dolgunk. Ugye ti is tudjátok mit érdemelnek az ilyen aljas árulók akik ilyen messzire tévednek a pöcegödrüktől...
Azzal a férfi kézpecsétekbe kezd. Makoto lábát közben megszorítja a kislány amint meglátja, hogy a három férfiből kettő kézjeleket formál. A kunoichi nem csinál semmit, inkább csak kivár és jobb kezével megragadja a kislányt. Érdekes, hogy a leghátul álló férfi eddig csak kuncogott, de amikor megpillantja Mako szemében a nyugalmat a kézpecsétek láttán is inkább egy kicsit hátrébb húzódik. Lehet, hogy gyávaságból, de az is előfordulhat, hogy bölcsen inkább kivárja amíg a társai felmérik a vendég erejét.
Az egyik fickó létrehoz egy földklónt és ketten rohamoznak két oldalról míg a másik a keményített szirup elfogómező víz elemű technikát használja. Eljött az idő, hogy hősünk is megmutassa magának, hogy nem hiába tanították a szerzetesek és megtudja védeni magát. Chakrát vezet a lábába, megragadja a kislányt és egy jó nagyot rugaszkodik hátra a lánnyal. Amikor elrugaszkodnak a földtől a kislány mintha felsikkantana egy pillanatra de aztán elhallgat. Remélhetőleg nem kapott sokkot. Makoto kézjeleket formál majd kimondja a technika nevét. "Kuchiyose no jutsu". Egy nagyobb kutya jelenik meg és kérdően néz a kunoichire.
- Kérlek maradjatok mögöttem és védd meg ezt a kislányt. - A kutya csak bólint majd leül a kislány elé. - Ha esetleg nem sikerülne visszavernek őket akkor vedd fel a hátadra és meneküljetek innen az első lakott településig, most pedig kérlek húzódjatok hátrébb.
A jounin ráfordul ellenfeleire és kísérteties nyugalommal szemléli őket. Ezek szerint az egyik egy víz elemű a másik pedig föld elemű. A támadás és a roham abba maradt ahogy Mako megidézte a kutyát. Biztos azt hitték, hogy támadni akar. Makoto a mélyen benne rejtőző chakráért nyúl és közben kézjeleket formál. Nem szeretne komolyabb támadást ezért a Fuuton Juuha Shou // rémszél csapás támadást használja, de kihasználva a terep adottságait a technikával ellenfelei előtti homokos részt célozza így a különleges chakrával megfűszerezve egy kisebb homokvihart sikerül megidéznie, ami kellően megzavarná ellenfeleit akik most vakon kapálóznak és valószínűleg a következő öt percben is ezt tennék a papnő szerint, de nem így történik.
- Katoön Goukakkyou no jutsu!
Hallatszik a távolból majd egy legalább két méteres tűzgolyó érkezik meg a keresztül a homokfüggönyön, egyenesen Makoto felé. Nem tehet mást most el kell hárítania ezt a technikát mert különben a kislány felé halad tovább és nem biztos, hogy ki tudja kerülni. Eljött az idő, hogy döntsön. Ismét beleveti-e magát a harcba vagy elfut. Sajnos nem sikerült elfutni és most vagy az ő és a számára fontosak élete, vagy az ellenfelei. "Makoto csak az igaz úton járj és hozz helyes döntést, még akkor is, ha ezt csak nagy áldozatok árán tudod megtenni. Ne felejtsd el számodra mindig lesz egy hely köztünk!" Ezekkel a szavakkal amiket a vén paptól hallott, most ezekkel a szavakkal küzd, de végül meghozza a döntést. A remete chakra egy szempillantás alatt mint az adrenalin járja át a testét és közben kézjeleket formál.
- Fuuton: Furyuudan no Jutsu!
A technika hasonló pusztítást visz véghez mint annak idején a kertben amikor a Senzeku no Sait gyakorolta, de itt most valószínűleg emberi életeket is követelt... A tűzgolyót teljes mértékben visszafordította és visszaverte támadóira, közben pedig egy újabb már komplett homokviharral megajándékozva őket. A sárkány lehellete egy valódi tornádóként csap le ellenfeleire. A kunoichi vesz két még levegőt majd felveszi a szerzetesek által már oly sokat gyakorolt alakzatot és elkezdi koncentrálni a szerzetes chakrát a testében és közben minél többet gyűjt be, hogyha esetleg támadás éri ki tudja védeni. Közben várja, hogy leüljön a por és kiderüljön milyen pusztítást vitt véghez. "Remélem nem öltem meg őket."

Deidara Hétf. 31 Márc. 2014 - 19:55

Nem volt rossz, de tőled kicsit többet várnék. Helyesírásnál a szavak egybe- és különírására figyelj.

Szerk.: a jutalmazást akkor egyeztettük.

Ayokama Makoto

Ayokama Makoto

Re: Ayokama Makoto