Takeyanagi Tomoko küldetései

Kártevők szigete


A nap gyönyörűen sütött, így hát jobb dolgom hiánn a kiképzőterepre mentem, hogy a technikáimat gyakoroljam, főleg a nem rég elsajátítottakat. Már korábban vásároltam egy esernyőt és hozzá 100 tűt, amit be is töltöttem az esernyőbe, de azóta elsajátítottam egy újabb technikát, amihez szükségem volt újabb csomagra, így azt már be is szereztem. Éppen megérkeztem és már túl voltam a bemelegítésen, amikor megérkezett egy chuunin egyenruhát hordó egyén, majd közölte, hogy feladatom van, majd egy levelet adott át, ami tartalmazta a feladatomat. „Holnap 10re jöjjön a kikötőbe, ahonnan tovább megyünk egy szigetre, ahol a lakóknak annyi gondja van a rágcsálókkal, hogy el kellett hagyniuk azt.” Nem tudtam, hogy örüljek, hogy küldetést kaptam, vagy szentségeljek, hogy egy ismeretlen szigeten egereket kergethetek. Végülis az előbbi mellett döntöttem, hiszen nincs értelme fölöslegesen egy ilyen kis semmiségen felkapni a vizet. A korábbi tervemmel ellentétben inkább a kunaiomat vettem magamhoz és azt dobáltam. Mivel otthon nem volt étel, hiszen elfelejtettem bevásárolni, így mikor délután 2 körül megéheztem, egy éttermet választottam ebédem helyszínének. A délutánt a gyakorlás helyett inkább otthon töltöttem és a felszerelésemet pakoltam össze, hogy mégis mi lehetne alkalmas a rágcsálók ellen. Aztán összeállt a kép, de már szürkült, így csak a kertben gyakoroltam még a kunaial, majd sötétedés és vacsora után elvonultam aludni. Másnap nem sokkal keltem 10 előtt, így csak éppen maradt időm fürdeni, majd összeszedni a dolgaimat, az esernyőt, az 5 érzék zürzavara pecséteket, a tűket, amit nem tudtam még a torkomba elpecsételni a technikámhoz és 1 kunai. Ugyan nem sok minden, de talán nem lesz probléma néhány pocok. Nem tudtam, hogy kit keressek, hiszen nem kaptam leírást, de a sensei tudta, hogy én jövök, így a társaság talált meg engem. Érdekes egy csapat jött össze, a genninek közül az egyik körül 4 menyét rohangált, míg a másik vállán egy egerészölyv ült és a hátán az enyémhez hasonló esernyő lógott, a mesternél viszont nem tudtam eldönteni, hogy mégis hogyan akarja felvenni a harcot, de majd kiderül. Miután bemutatkoztunk és megtudtam, hogy a két társam állathasználók és pont az állataik miatt lettek a küldetésre választva. Az út a szigetre nem volt hosszú, de éppen elég egy kis közös gyakorlásra és arra, hogy a tűket elpecsételjem. Megérkezvén a hajóról nem tudtunk kimenni a partra, így elbúcsúztunk a hajósoktól, majd a vízre ugrottunk és kifotottunk. Mivel nem tudtuk az állapotokat, így el kellett volna küldenünk egy madarat, de az nem tudott beszélni, viszont a mester megoldotta a problémát, ugyanis pecséteket mutogatott, majd megharapva az ujját a földre tette, majd füst és három kis testű bagoly jelent, majd a csapat egyik tagja megszólalt.
Miben segíthetek?
A szigetet megszállták a rágcsálók, térképezzétek fel, hogy mekkora munka lesz a teljes szigettel végezni.
Nem válaszoltak, csak egymás között valamit huhogtak, majd hárman három felé indultak. Közben a sensei a két srácnak is kiadta a parancsot, hogy induljanak meg egy csíkon és irtsanak ki minden rágcsálót, amit találnak, a sorsuk nem érdekli, akár a társaik is megehetik. Mi pedig a baglyokra vártunk, hogy jelentsenek. A sziget nem volt nagy, így hamarosan meg is jelentek a baglyok és mondták, hogy valóban az egész szigetet ellepték, kivéve egy házat és a környékét, a lakója elhagyta, de a kártevők valamiért nem hajlandók azt a területet megközelíteni, ott meghúzhatjuk magunkat. Mesterem megköszönte az információt, majd elküldte a csapatot, hogy a már kinn lévő társainkat hívják oda a házhoz. Mi pedig oda indultunk. Miután megérkezett a már két dolgozónk is a sensei elmondta a tervet, hogy az állataink a szigeten saját tervet követve intézzék el az állatokat, amíg mi a szigeten lévő négy raktárt és környékét tisztítjuk meg. Ettünk, majd meg is indultunk a dolgunkra, mindenki a saját pajtájához. Nem tudom, hogy a többiek mit találtak ki, de nekem az első dolgom volt, hogy az épületbedobtam egy öt érzék zürzavara tekercset, hogy az állatokat könnyebb legyen összeszedni, majd feldobtam az esernyőmat és kézpecsétekkel erősítettem rá a technikámra, majd összeszedtem a tűket és még kétszer megismételtem a dolgot, majd a hullákat egy pajtában lévő zsákba szedtem. Tudtam, hogy ez nagyon kis része a szigeten élő kis lényeknek, de pár nap alatt végzünk és a lakosok visszatérhetnek. A zsákba szedett hullákat a táborba vittem vissza, ahol a többiek már a vacsorát készítették. A mester már kitalálta a másnapi tervet, vagyis azt ami rám és az ölyvös srácra tartozik, mi megyünk a partra. Mivel én tűz elemű vagyok, igaz csak egy technikát ismerek, de az sokat segíthet, ugyanis a parton bármiféle épülettől mentesen tudunk gyújtogatni és a társam pedig víz elemmel bír, így még ha a tűz kicsúszik az irányításom alól társam kordában tudja tartani. Megvacsoráztunk, majd mindenki aludni tért. Másnap a csapat a tegnap megbeszélt két részre oszlott. A mester és a menyétes srác az erdőbe mentek, míg mi a társammal megindultunk a tengerpartra. Mivel a sólyom már korábban ki lett küldve, így megbeszéltük a stratégiát, ami abból állt, hogy én bemegyek annyira, hogy még ne veszélyeztessek, majd az egyetlen tűz elemi technikámmal gyújtsak kisebb tűzeket miközben a társam a parton várja a rágcsálókat a két esernyővel, a sajátommal és az övével. Miután megbeszéltük el is köszöntem és egy két percnyi séta után meg is indítottam a néhány tűzlövedéket, ami ugyan nem okozott túl nagy tűzet, de éppen elég volt, hogy jó pár száz kisebb egér, patkány és pocok indult meg minden irányba. Szerencsére a társam irányába is menekültek. Miközben a menekülő állatokat figyeltem távolrol robbanásokra lettem figyelmes, majd egyre több. Lassan visszatértem a társamhoz, aki egy ügyes víz jutsuval eloltotta a tűzeim és elkezdtük összegyűjteni a tetemeket, amiből nem kevés volt a környéken, ugyanis nem csak az esernyőkből eső tűeső, hanem a tűz is rengeteg rágcsálót kiírtott. Hamarosan a beszélő bagoly is megjelent, majd közölte a társaink üzenetét, aztán elrepült. Mi nagyjából itt végeztünk, így a maradék testeket ott hagytuk és táborunkba tértünk vissza, persze csak miután összeszedtük a tűket és újra feltöltöttük az ernyőket. Lassan kiderült, hogy a patkányok mért kerülték a házat, nem a ház körüli fura valami miatt, vagyis azért, de mi nem sejtettük, hogy mi is az. Odaérve a házhoz éppen jelentettük volna, hogy a parton végeztünk, amikor remegni kezdett a föld és hamarosan meg is tudtuk, hogy mi okozza ezt. Egy óriási, orrszarvú méretű patkány jelent meg, de nem elég, hogy hatalmas volt, még dühösnek is tűnt. ~Megjelent az anya patkány?~ Mivel a csapat jelenleg egy helyen volt, így nem volt nehéz megcéloznia minket, de nem hiába vagyunk ninják, ugyanis mindenkinek sikerült elugrania. A menyétes egyből pecsételésbe kezdett, majd két klónja jelent meg a két menyétje helyett, majd a tigris pecsétet is mutatta és a testhelyzete, de a kinézete is eléggé elállatiasodott, talán Genkitől láthattam ilyet, de nem tudtam mi is ez a technika. Egyik kezembe előkészítettem egy öt érzék zürzavara pecsétet, míg a másikba drótot vettem. Amire készültem elég őrült lett, de talán sikerül időt nyernem a többieknek, amíg kitalálnak valamit. Ugyan nem tudtam megbeszélni a tervet, így a mesternek próbáltam elmutogatni a dolgot, hogy mire kell a pecsét és a drót. Remélem megértette, így amint négy lábon álló társam egy támadás után eltávolodott a patkánytól, el is dobtam a pecsétet, ami sikeresen fel is robbant, ugyan a patkány testsúlya nehezebb volt, mint egy átlagos felnőtté, de gyorsan kifejtette a hatását, így életbe léphetett a terv következő része. A patkány mellett futni kezdtem, majd amikor mellé értem, akkor megindítottam a drótot, amivel a nyakát céloztam meg és sikerült is elkapnom azt, de még csak most jött a neheze, egyetlen lehetőségem van, hogy felugorjak a patkányra, ami egy kis számítási hiba miatt, ugyanis a sebességet félre becsültem így előrébb terveztem az ugrást, de így pont oda kerültem, ahova kellett volna. Erre nem csak dühös lett, de gyakorlatilag megőrült. A terv nem teljesen jött össze, hiszen a rodeóm rövidebbre sikerült, mint terveztem, de nem is kellett több, hiszen a társaim az idő alatt végeztek a patkánnyal, nekem már nem maradt semmi, csak megnézhettem a hullát, miután összeszedtem magam a zuhanásból. A beszélő baglyot a partra küldtük, hogy hamarosan érkezünk és kezdjenek készülődni, meg rakjanak egy fa ágyat, amire rakhatjuk a testeket és elégethetjük őket, de ne gyújtsák be. Kivittük a partra a csomagokat a patkányok testével, majd valahogy az óriás is kikerült a partra. Miután minden tetem a partra került engem kértek meg, hogy gyújtsak be, így meg is kezdem a Halhatatlan főnix jutsut. Késő délután volt mire elégett az egész és utána betemettük homokkal. Mivel még nincs késő, így vissza is térhettünk a faluba. Az esernyőimet is visszakaptam a társamtól és így mehettünk jelenteni a daimyounak, hogy kész vagyunk. Megkaptuk a jutalmunkat, majd megköszönve pótoltam a készleteimet, a 10m drótot, vettem egy újabb csomag 100 db-os tűt, 2 senbont és egyelőre pecsétnek való papírt, amit majd az 5 érzék zürzavara nevű technikához és a cseresznyevirág vihar technikához használhatok fel.


//veszek: 100 tű, 2 senbon, pecsét papír, a jutalomból venném//