Merev Romok

A hely régen egy falu, esetleg kisváros lehetett. Omladozó, vagy már leomlott épületek. Szórványosan egy-egy fa, esetleg farönk. Patkányok, apróbb állatok. Nevét a sok szoborról kapta, melyek még most is dacolnak az idővel. Van egyszerű kőállvány melyre neveket véstek, de van színpompás remekül kidolgozott, ám az idő által koptatott, jobb időket idéző alkotás is. Összesen talán kétszáz szobor található ezen a helyen.



// Megjegyzés, Ismeretlen információ: a hely alatt egy alagútrendszer húzódik, ahol élés-, alvó-, és kinzókamrák vannak, jól megoldott szellőzéssel és álcázott bejáratokkal, amikből összesen öt van. A falu egyébként teli van csapdákkal, a legkülönfélébbekkel, már ott tartózkodni is veszélyes, nem csak megközelíteni.


Akiknek erről tudomása van: Shimura Danzou ( A Hokage, NJK ), Hyuuga Neji ( Jounin, NJK), Akira ( JK ), Aokaze Atsushi (JK). //
( Ha új ember tudja meg, legyen az JK, NJK, vagy mellékszereplő, akkor annak a neve kerüljön be a fenti felsorolásba. Fontos: Csak mesélő, modarátor, vagy admin mesélése alatt fedezhető fel az alagútrendszer. A faluban lévő csapdákba viszont bárki belerohanhat, ahhoz nem kell mesélő. )

A lányok útbaigazítottak, majd rá is tértek a feladatra, amiben a segítségemre lenne szükségük. Túlestünk a szokásos jópofizáson, majd meg is indultunk keresni ahogy Moon vezetett. Eyy igen érdekes helyre, talán egy valamikori faluba érkeztünk, a bűz amit áraszt viszont elviselhetetlen, szerintem még a lányok is érzik, ha nem használnak semmilyen technikát sem a szaglásuk erősítésére, viszont furcsa, hogy mozog a forrás. Patkányok lehetnek, esetleg az emberek, akiket keresünk, hiszen ki tudja, hogy nem így akarják elfedni magukat. Közben Moon is nézi egy patkányt, de az elfut, viszont a farkas nem követi, bár ha éhes lenne szerintem simán elkapná és elfogyasztaná. Ami viszont feltűnik, hogy olyan növények illata és szaga is leng a levegőben, amit korábban az erdőben érezhettem, viszont itt nem kéne lennie és hogy épp házakbó jöjjön az már végképp fura, végső furcsaság pedig a vér fémes illata, de hogy emberé vagy állatá nem lehet megkülönböztetn, a másik viszont teljesen ismeretlen a számomra, viszont nem zárhatom ki, hogy a célponté, hiszen attól, hogy itt látták utoljára akár tovább állhatot, de ez nem szükségszerű. Ahogy nézelődöm és próbálom megkeresni a szag forrását, bár nem sok sikerrel, akkor egy furcsán viselkedő patkányon akad meg a szemem, amit jobban megnézve észreveszem, hogy a hátán valami égő cetli van. Ugyan nem sajnálom az állatot, mert mégis csak egy koszos patkány, de ez nem tetszik nekem és akkor körülötte feltűnik még több, nem tudom és nem is akarom megszámolni, de több tíz egyed is lehet ránézésre s mindegyiken egy hasonló cetli van. Lassan leesik, hogy mégis mi történik és nem lenne szerencsés közel engedni az állatokat, így sürgősen tennem kell valamit. Mivel körülbelül minden irányból jönnek, így egy eddig kipróbálatlan, de talán működő ötlet jut eszembe. Az első lépés, hogy Moonon a Juujin bunshint próbáltam használni és ha sikerül, akkor a nem rég, általam kitalált technikával a chakránkat egyesítem, de nem olyan szintre, hogy elájuljak, csak szükségem van erre a kapcsolatra, majd megfogom az emberré alakított Moont, majd elindulok futva egy irányba, és már egy másik elsajátított technikát használok, ami pedig a Tsuuga. Ugyan a technikát elsajátítottam, de Moonnal együtt még nem hajtottam végre, de tudom, hogy csak egyetlen lehetőségem van, hogy kiszabaduljak a patkányok gyűrűjéből és utána minél messzebb kerüljek innen, bár nem túl messze a két lánytól, hiszen mégis csak a jelenlegi társaimról van szó és ha szükséges, akkor visszamegyek értük, hogy segítsek nekik.

A helyet, ahova érkeztünk felmérni nem volt időm, hiszen a patkányok ésa a robbanó cetlik közeledtek és gyorsan kellett cselekednem, az egyetlen lehetőséget választottam, ami csak eszembe jutott ilyen hírtelen, viszont ebben a lányok megmentése nem volt benne. A terv, hogy a Tsuugát használjam fel a menekülésre bejött, viszont arra már nem maradt időm, hogy a lányokat is kihozzam. A robbanás megtörtént és cafatok repkedtek szanaszét, de sajnos a lányokról semmi hír és a maradékból sem tudom megállapítani, hogy vajon patkányé vagy emberé. ~Ha ezzel végzem a lányoknak méltó temetést adok, ha már menteni nem tudtam őket.~ Ezzel a gondolattal és Moonnal az oldalamon nézek körül, hogy vajon találok-e a lányok életéről vagy haláláról való nyomot, nem foglalkozva azzal, hogy a ruhámra is került valamennyi az áldozatokból, talán az egyik lány maradéka. Az első patkány menekülésének irányában egy alak kezd kőrvonalazódni, egy férfi, akinek ott van Konoha fejpántja, de áthúzva. ~Tehát megtaláltam volna a keresett személyt?~ Teszem fel magamban a kérdést és kezdem gyűjteni a chakrát a lábamba, hogy egy elsajátított technikát alkalmazzak. Egyelőre csak várok és gyűjtöm a chakrát a technikához, ami két lehetőség, és amint felmérem a méreteit és eszköztárát, ha egyáltalán látszik rajta bármi is, a felmérés eredményétől függően támadok. Amennyiben túl nagy a fickó, úgy a gyorsítást nem a korábban említett technikára használom, hanem arra, hogy elég lendületet vegyek egy másik technikára, ami a tsuuga // metszófog lenne, így darálva be ellenfelem, amennyiben nem túl nagy, úgy a shishi rendan// oroszlán kombót vetem be. Nem tudom mi lesz az eredménye a támadásomnak, de figyelembe véve a kimeneteleket gondolom tovább a lehetőségeket. Ha nem sikerül kikerülnie a tsuugát, már ha azt vetem be, akkor nincs több teendőm vele, hiszen a technika még egy követ is darabokra tőr, nem hogy egy embert, amennyiben valahogy kikerüli, akkor ismét a lábamba gyűjtöm a chakrámat és mellette termek, kigáncsolom, hogy elveszítse az egyensúlyát és ezzel egy időben a levegőbe rúgom és fölé ugorva a földbe döngölöm, a dokuzetsu konbo // haragos nyelv kombinációja. Amennyiben az oroszlán kombót vetem be és sikerül, akkor még van lehetőség, hogy túlélte, de mindenképp hátraugrok, hogy ha támadna, akkor ne egyből válhassak célponttá, ha viszont nem sikerül és még van időm, akkor is hátrébb ugrok és időt próbálok nyerni, hogy kitaláljak valamit.

Nagyon úgy tűnik, hogy Te vagy a szerencsés túlélő és Moon. Sok érdekes kérdés felmerül a helyzettel kapcsolatban, ám Te magad mégsem törődsz ezekkel sokat, látszólag. Azzal viszont annál inkább, hogyha Konoha két kunoichije meghalt akkor méltó temetést adsz nekik. Na de ha csak úgy meghaltak, akkor az rád nézve is aggasztó nemdebár? Vagy mégsem? Sok gondolatszál termékenyülhet meg egyetlen eseményből, csak ugye közel sem biztos, hogy ez benned jön létre. Talán nem is tulajdonítasz jelentőséget ennek a dolognak. Sőt az sem biztos, hogy meghaltak, még ha valószínű is.

( Így néz ki az alak. Konoha áthúzott fejpántjával és a Kezén NINCS az a kék cucc )
Mivel nagydarabnak egyáltalán nem mondható, ezért az Oroszlán Kombóval próbálkozol. Gyorsan futva meg is indulsz felé, valóságos alagútat vájsz így a füstbe, noha ez nem hosszú életű. Sikeresen felrúgod a levegőbe, majd utána ugrasz. Ám ekkor azt veszed észre, hogy az alak helyén már csak egy nagyobbfajta deszka van. Ezzel még nincs is baj, csak elveszítetted a Taijutsu ritmusát, s így bizonytalanul a levegőben vagy. A füst még mindig nagy, mégha el is kezdett már oszlani. S bizony nagyon úgy tűnik, hogy ellenfeled csak arra várt mikor mész a másolata írányába. Több okból. A veled szemben lévő deszkán felizzik egy robbanójegyzet - nagyon úgy tűnik, hogy az alak imádja az ilyesmit - továbbá, ha még nem is tudsz róla, de két másodperccel később a levegőt hasítani fogják a minden írányból érkező shurikenek és senbonok.Ezek nem konkrétan téged vettek célba, hanem azt a területet, ahol Te tartózkodsz. De hogyan lehetséges ez? Valószínűleg számodra ez még rejtély. Viszont az igazán aggasztó, hogy helyzeted majdnem teljesen kilátástalan, valahogy szabadulnod kellene a halál torkából, na de hogyan?

Az alak nem volt túl magas és nagy darab, így futás közben el is döntöttem, hogy az oroszlán kombót választom, mint támadási forma. Az első lépés, hogy a levegőbe rúgom sikeres, bár nem csoda, hiszen a füst miatt nem láthatott, vagyis csak nagyon keveset belőlem, de ami ez után történt szinte várható volt, már ha nem rólam volna szó, én ugyanis, ha elkap a harci láz, már nem gondolkodom a testem szinte reflexből cselekszik, az agyam kikapcsol és röktönzök, ami általában bejön, bár ez elsőre nem mindig látszik, ugyanis az alak helyén egy egyszerű deszka volt, amin hirtelen begyúlladt egy robbanó jegyzet. Nem sok időm van gondolkodni, de a testem a kemény tai jutsu edzéseknek köszönhetően ismét nem hagyott cserben és anélkül, hogy felfogtam volna, hogy mi történik a lábam lendült és ezzel a lendülettel rúgtam arrébb a deszkát, ami lassan felrobbant, de nem úszom meg ennyivel, hiszen nem tudom elég messze rúgni, így a robbanás lökéshulláma engem is ellök az ellenkező irányba. Nincs időm egy kis pihenőre sem, ugyanis ahogy repülök máris minden irányból shurikenek és senbonok repülnek felém. Felmérem mennyi időm van és eszerint cselekszem. Ha van időm, akkor a kabátomból előveszem a piros szélű tekercset, amiből a fegyverként is használható esernyőt veszem elő, amivel magam előtt forgatva a tengelyem körül kezdek forogni, hogy a lehető legtöbb fegyvert kivédjem, hogy minimális legyen a sérülésem. Amennyiben nincs időm erre, akkor az övemről lekapom a nunchakut és azzal védem magam a fegyverek ellen, bár ez kevésbé hatásos, mintha az esernyőt használnám, de remélem elég lesz ahhoz, hogy minimalizáljam a sérüléseimet.

//Danzounak - Elveszett konohai keresése//

A tervem bejött, már ha tervnek lehet mondani valamit, amit a testem magától reagált, és a deszkát sikeresen arrébb rúgtam és még időben, de a robbanást így sem úsztam meg, aminek az lett az eredménye, hogy gyorsabban közeledtem a talaj felé, mint ami a gravitációból adódna, de nem hiába kaptam tai jutsu képzést, ismét sikerül megmenekülnöm a komoly becsapódástól azzal, hogy talpra érkeztem és nem felejtettem el behajlítani a térdem ezzel lassan csökkentve a lendületem. Nem sok időm maradt és végül a nunchakuim mellett döntöttem, mint védekezési eszköz a repülő fegyverek ellen, nincs időm azon agyalni, hogy miért van az, hogy a patkányok egy irányból jöttek, de a fegyverek meg sokból, mind amellett ezt megfigyeltem, de nem agyaltam rajta. Ahogy számítottam a fegyveres védelem nem 100%, de halálos sérülést nem szereztem, a jobb bokámba három senbon, bal lábfejembe is  egy állt, ugyan zárt cipő volt rajtam, de sokat nem fogott fel, a hasamat is eltalálta négy, de ezek nem okoztak komoly gondot, mert rajtam volt, mint mindig, a bőr mellényem, ami pont ilyen okoból van rajtam, ugyanúgy ahogy a hátulról és oldalról érkező shuriken sem, bár az kívülről úgy látszik, hogy belém állt, de csak a bőr mellénybe, viszont a vállamat nem védte ruha, így ott a vágás valóban nagyobb gondot okozhat, viszont a többi sérülés csak egy kis karcolás. A lábamba álló senbonok miatt nem nagyon tudok már két lábon megállni, így akaratamtól függetlenül a földre huppantam. Észre kellett vennem, hogy tőlem nem messze három egyforma alak jelent meg. Három tekintet szegeződik rám, de nem tudhatja a pontos állapotom és a sérüléseim, hiszen nem tudhat a mellényről, így arról sem, hogy az felfogta a fegyvereket, amik a testem támadták.

//Leírásban a ruházatban megtalálod a cipőt és a mellényt is, ami pont az ilyen esetekre van//

Akira öltözetének köszönhetően pár shuriken okozta szúrást megúszött, noha a becsapódás helyén valószínűleg a bőre reagciót mutat majd. Tehát kék, vagy zöld folt jelenik meg itt-ott hamarosan a hátán. De ez még mindig jobb, mintha a fém a húsába mart volna. Mozgása a következőekben valószínűleg lassulni fog a lábsérülései miatt. A három alak rohamtempóban megindul Kumo reménysége felé. Nincs náluk fegyver és csak rohamoznak. Mi lehet a szándékuk? Ámbár a legfontosabb kérdés, hogy Akira mégis hogyan ragál erre a viselkedésre? Körülbelül öt-hat másodperce lehet cselekedni, amíg oda nem érnek hozzá. Ki tudja milyen tervet eszelt ki az, aki már így is megnehezítette az ifjú shinobi életét.Veszély leselkedik mindenütt. Ez szembeötlő tény. Vajon mit szűr le az ifjú az eddigi ismeretekből és vajon ezekből mire jön rá?
Két másodperc telik el, a három egyformán kinéző alak már közel jár. Ekkor a Kumogakurei shinobi vészesen megszédül, ismeretlen eredetű gyengeség vesz rajta erőt. Így nem csak, hogy sokkalta lomhább lesz, de a koncentrációs képessége is csökken, ami rosszul hathat a technikáira, amennyiben beveti valamelyiket. Újabb kérdéseket vethet fel ez az új érzés, mely komoly kellemetlenséget okozhat. Talán most a legnaygobb a pác az eddig történtek közül. Veszély veszély hátán. Talán meghaladja az ifjú képességeit ez a küldetés?


( A cselekvéseidet feltételes módban kérném, valamint kiváncsi lennék, hogy Akira mit szűrt le az eddigiekből, ha nincs ilyesmi, akkor ugye nem kell erről írni. )

Néhány lila folt, amit a shuriken üt a ruhán keresztül is, nem igazán zavar, de van itt komolyabb gond is, márpedig a lábam. Eléggé nagy baj, ha tai jutsu használóként pont a fegyveremet veszik el. Ellenfeleim rohamtempóban közelednek felém, így ki kell találnom valamit. Ahogy a következő lépésen gondolkodok kezd össze állni a kép. A lányok nem a falutól követnek, hanem valamikor út közben kezdtek el, aztán nem bántottak, de mikor hajnalban elhagytam a szállást nem éreztem a szagukat, majd hirtelen az utamban jelennek meg, ami már akkor sem tetszett, de nem tettem szóvá, aztán ide kerültem, ahol először egy irányból támadtak a patkányok és miután elszakadtam a lányoktól a fegyverek minden irányból jöttek. A támadóm tudta, hogy jövök vagy eleve a lányokat küldte, hogy valakit hozzanak ide valamilyen szöveggel vagy valami célja volt pont velem. Ki tudja, én nem tudom, hogy mit akarhat velem ez az egyén, de nincs sok időm ezen gondolkodni, de ki sem találtam, hogy mit csináljak, amikor valaki átugrik a fejemre, majd vad morgást hallok. Felnézve látom, hogy Moon, akiről valószínű akkor oldódott fel a vadállat klón technika, amikor én megsérültem. Nagyon nem tudok neki segíteni, hiszen a technika, amit a klón technikán kívül tudnék rajta az is feltételezi, hogy tudok járni, így egy másik ötlet jutott eszembe, ugyan Wazarashi nem túl erős technikákban, de talán eléggé nagy, hogy megfutamítsa ellenfeleimet, így a vállamról a jobb kezemmel szerzek egy kis vért, majd kézpecsétekbe kezdek, aminek a végén leteszem a kezem a földre és remélem, hogy Wazarashi jelenik meg.
- Segítened kéne velük szembe.
Mutatok a három alakra, aki Moonnal harcolnak és remélem, hogy még nem késtem el ezzel és Moonnak még időben jön a segítség. Amennyiben valamelyiknek sikerül áttőrni a két állat védelmét és ellenem tőr, akkor a ninpo: hari jizo // Ninja művészet: tüskés védelmező technikát használom védekezésre.

Sikerül megidéznem Wazarashit, akit Moon segítségére küldöm, de nagyon sokat kivett belőlem az idézés, többet, mint kellett volna, így érzem, hogy a rejtélyes erőtlenségem, ami talán a fegyvereken lévő méregnek köszönhető, erőt vett rajtam. A mondat tovább gyengített és lassan már kettőt láttam, ebben biztos voltam, hiszen Moonból csak egy van, én meg duplát láttam belőle. Utolsó dolog, amit talán életembe láttam az, hogy Wazarashi egy falnak repül és maga alá dönti. Valószínű, hogy el is tünt egy pukkanás keretében és visszatért a menyétek országába. AZtán minden elsötétült, talán örökre. Nem hiszem, nem halhatok meg, Tsuki vár otthon és számít arra, hogy haza megyek, én pedig nem fogom cserben hagyni. De már sok gondolat nem tud átfutni a fejemen, mert eszméletemet vesztem. Nem tudom mennyi idő telik el, mikor felkelek. ~Élek? Halott vagyok? Hol vagyok?~ A szoba szinte teljes sötétségben vagy csak egyszerűen megvakultam? Ki tudja? A szobában valaki van rajtam kívül ezt érzem, bár elég gyengén és a hőség. Vajon a pokolba lennék? Akkor halott vagyok? De nem lehetek halott, hiszen érzem a hőmérsékletet és ha próbálkozom, akkor meg tudom mozdítani a testem. Lassan felfogom a hő forrását, előttem egy kandalló, majd lassan a szoba méreteit és a saját helyzetemet is felmérem, pucér is vagyok, ezt érezhette Ádám és Éva, amikor ettek az almából és rájöttek a meztelenségükre, de nem zavar, hiszen ez az ember természetes állapota és ekkor megszólal valaki a hátam mögött, hogy mondjak el mindent magamról. Haha szakad a vakbelem. Felröhögök, vagyis felröhögnék, ha lenne hozzá erőm, de inkább csak ennyit mondok:
- Vizet.
Nem tudom mennyit értett ebből, de még nekem is elég esetlennek és összevisszaságnak tünt. Vajon értette? Belőlem semmi értelmeset nem fog kiszedni belőlem, sem magamról, sem a faluról, bár arról akkor sem tudna, ha beszélni akarnék, hiszen a pecsét megakadályozza és nem akarom, hogy az még jobban kivegye az erőt belőlem, bár legalább a használó érzékelné, hogy valami gond van velem és talán értem jönne vagy mégsem, de egy próbát megérne, de nem, még gondolni sem szabad erre, mert mi van, ha visszafelé sül el? Nem, nem beszélek.

A gondolataid lassan folynak, azt mégis kideríted, hogy helyzeted pocsék. No de ez nem meglepő. Arra az egy szóra amit sikerült kinyögnöd, válaszul két-három liter víz ömlik a fejedre. Ez valamelyest felfrissít de a mérget és annak hatását nem szünteti meg. Márpedig nem lehetett gyenge méreg, ha az ájulásba taszított, igaz túl erős sem mert akkor talán még rosszabb állapotban lennél. Mögötted újra megszólal az a bizonyos hang:
- Most pedig beszélj magadról, az életedről. A falud nem érdekel, hamarosan úgy is az enyészeté lesz...
Érzed ahogy valami végigsimít a karodon. Szemed sarkából egy bőrkesztyűbe bugyulált kezet pillantasz meg. De csak ennyit. A kéz talán férfié lehet, hiszen nem apró, bár ahhoz nem is elég méretes, hogy biztosan megállapítsd az e. Ha nem vagy hajlandó akadozó nyelvedet munkára fogni, akkor a következő mondata fogvatartódnak talán ösztönző lesz:
- Persze, az Örök Hűség Némasága... Tudod dühös vagyok rád, amiért csak úgy rám törtél. Tönkretetted néhány csapdámat. Most fel kell töltenem és meg kell javítanom a védelmemet. S ez a harag még arra is késztethet, hogy ha esetleg odaáig fajulnak a dolgok, hogy már beszélni sem vagy hajlandó... akkor vacsorára elkészítem neked a farkasodat. Vagy a lábad étvágygerjesztőbb?
Hangjában gúnyt, megvetést, kárörömöt felváltva találhatsz, már ha egyáltalán hajlandó vagy ezen érzelmek felismerésére pazarolni energiáidat. Minden rajtad múlik, de vajon elárulod mindazt ami... ami Te vagy? Egy szökött shinobinak mesélni saját magadról? Na persze, ha tényleg beváltja a fenyegetését...



// Valóban szorult helyzetben vagy, abszolút rajtad múlik hogyan folytatódik tovább a történet... Kiváncsi lennék továbbra is arra, hogy mi zajlik a karaktered fejében, még ha csak nagyvonalakban is említed.  //

A kinyögött kérésemre jó adag víz, talán egy vödörnyi, de ezt pontosan nem tudom megitélni, hiszen felfelé nem látok, ömlik a fejemre, de legalább megkaptam, amit kértem és nem is esett olyan rosszul, mert segített egy kicsit összeszedni a gondolataimat. Ekkor újra megszólal az illető és azt akarja, hogy beszéljek az életemről és magamról. Ha ennyire érdekli mesélek, de sokra nem megy vele, bár akkor meghalom, hogy valamit a falum ellen tervez.
- Mégis melyik falumról lenne szó?
Nem tudhatja, hogy honnan jöttem, csak akkor, ha átkutatta a táskámat, bár ki tudja lehet arra is jutni, hogy az egyik fejpántom csak lopott.  Nekem mindegy, Kumot nehéz lesz legyőzni, hiszen igen jól felszerelt és felkészült falu, a Hold országát pedig nem tudja akkora sereg észrevétlenül megközelíteni, hogy veszélyes legyenek rá, meg persze ki az, aki egy országért ekkora utat bevállalna. A válaszát várom, anélkül fölösleges folytatnom, majd megérkezik a fenyegetés is. ~Én támadtam rád? Én rontottam el a csapdáid? Te voltál az, aki először támadtál.~ Lehet, hogy nemet kellett volna mondanom a két lánynak, de valahogy úgyis megmenekülök innen és ezt az idiótát megölöm. Gyorsan gondolkodom, hogy mégis mit tudnék tenni a jelenlegi helyzetben, mközben elkezdek akadozva beszélni.
- Mit meséljek magamról? Mi érdekel?
Próbáltam húzni az időt, amíg talán kiürül belőlem méreg. Mivel jobb dolgot nem tudok, ugyan a techikát pontosan nem ismerem, de egy másik tehnika, ayatsuito no jutsu // drótcsévélő technika, felhasználásával és a chakrám segítségével egy kicsit megpróbálom lazítani a köteleimet, hogy esetleg annyira tudjam mozgatni a kezeimet, hogy kézpecséteket tudjak mutatni, ha esetleg kell és már meg is van, hogy milyen technika lenne, amit használnék.

Annak ellenére, hogy helyzeted nem éppen rózsás, nagyon magabiztos vagy. Teljesen annak tudatában cselekszel, hogy itt Te leszel a győztes fél. Vajon mire alapozod ezt az állításod? Mi az amit a tarsolyodban tartasz és ekkora ütőkártya? Vagy talán egyszerű, de maximális optimizmusról van szó? Talán csak naívságod folytán van benned a menekülés képe ilyen tisztán? Nem a legokosabb dolog ilyen helyzetben optimistának lenni, túlzottan leköti az elmét, s így a shinobi nem tud olyan precíz lenni benned. De valószínűleg mivel bízva bízol szabadulásodban, ezért ebből nyered az erőt, amely lélekjelenlétedet adja. Vagy nem, s mindez csak ostoba, téves felvetés. Ki tudja. Talán még Te magad sem.
- Mint mondtam, magadról beszélj. Mondj el mindent. Nem kell sietni, van időnk...
Szavai újfent gúnyosak, hangjából megvetés árad. Nem tudni miért nem válaszolt az első kérdésedre, talán ezzel akarta jelezni, hogy itt Ő a főnök és csak Ő kérdez? Nincs kizárva, mindenesetre rajtad áll hogyan fogod fel ezt az információt. Lelked minden bizonnyal háborog,hiszen helyzeted nem éppen kellemes és ez az alak még gúnyolodik is. Kit ne dühítene az ilyesmi? Nos azokat nem, akiket rémülettel tölt el. De Te vajon melyik csoportba tartozol? Az ijedősekébe, vagy a haragosokéba? Trükköd nem nagyon akar beválni, bár ez annak is köszönhető, hogy chakrakontrolod nem éppen a legjobb jelenleg. Valamint nem nagyon próbálkoztál még ilyesmivel. Talán sok kisérletezgetés után sikerülhet. Na de addigbeszélned is kellene, a kettő talán megzavarja egymást. Te döntesz, mert ugyan ki tehetné ezt meg helyetted...?


// Kicsit előrébb helyezem a kalandod a sorban, hogy hamarabb túlessünk ezen a lassab részen. Már ha sikerül túljutnod rajta... //

Ugyan a helyzetem jeleneg kilátástalan mégsem hagyom el magam, hiszen van aki szeret és haza vár, ez pedig erőt add, hogy ne hagyjam el magam. Akármilyen a helyzet a szeretet az, ami erőt ad a folytatáshoz és nekem erre az erőre van szükségem ebben a helyzetben és ez segít, hogy még nem törtem meg, annak ellenére, hogy ide vagyok kötözve pucéran és szinte a legkisebb technikára is képtelenül. Alapvetően is elég erős a személyiségem és mit szégyeljem a meztelenségemet, valamikor így jöttem a világra és ha menni kell, akkor ugyanígy hagyom majd el. Újra követeli a mesémet, amit hamarosan meg is kap, miközben azon agyalok, hogy juthatnák ki innen és még néha a technikáa is figyelnem kell, hogy a majd kitalált tervem kezdetét vegye.
- A nevem... - Elgondolkodok, hogy mégis melyiket mondjam, de aztán az újabban használt mellett döntöttem, remélem a pár másodpercet a szernek tudja be.- Akira. Eredetileg Getsugakuréból származom, ott végeztem az akadémiát. Sok barátom akadt és szinte mindig volt barátnőm. - Itt jött volna, hogy ismertem egy lányt, akinek a neve Keiko, de erről nem mesélek, mert akkor a kardom is szóba kerül, bár használni úgysem tudná, hiszen a kard csak akkor "engedelmeskedik" valakinek, ha azt én adom át. - Aztán egy volt tanárommal találkoztnk újra, amikor két éve megtanított egy technikát, majd randizni kezdtünk és most ő a feleségem. Az esküvő után hagytuk el Getsut és éltünk elveszettként, mikor megmentettem egy kislányt, aki azóta is velünk él, majd letelepedtünk Kumoba. - Itt újabb szünetet tartok, hogy újra próbálkozzak a szabadulással, miközben az öklömbe is gyűjtöm a chakrát, ugyanis a tervem már meg van. - Konohába egy küldetés miatt kerültem, ahol állítólag Orochimaru ellopott néhány shinobi hullát és saját kényére használja fel, de a küldetés félbemaradt, aztán két hónapra ott is ragadtam és most tudtam elindulni haza. És innentől kezdve ismered a folytatást.
Ennyit voltam hajlandó elmesélni, ha kérdez, akkor válaszolok, de inkább a kötelekre koncentrálok, hogy kiszabaduljak. Ha sikerül, akkor még egy rövid ideig fenn tartom a látszatot, hogy ki vagyok kötve és arra várok, hogy mikor láthatom meg, mert akkor a kötelet a szabaduláshoz használt technikával a kötéllel elkapom a csuklóját, hiszen ahhoz kevés a kötél, hogy körbetekerjem, de talán a csuklójához elég, és azon keresztül magamhoz húzom és ahogy közeledik az állát célzom be és a gouwan // erős kart próbálom, bár ha sikerül eltalálnom az állát, akkor a technika nélkül is kidől, de nem hagyhatom életben, hiszen akkor üldözni fog és ezt nem engedhetem meg. Amennyiben a terv nem jön be, akkor komoly bajban lehetek, de remélem a meglepetés ereje elég lesz a sikerhez. Amennyiben nem szabadulok ki vagy csak nem jön elég közel, akkor csak várok.

Elkezdtem mesélni, hogy eltereljem a figyelmét a próbálkozásomról a szabadulásért. Néha szünetet tartva, ami részben a méregnek volt köszönhető, részben egy kis időt akartam nyerni. Nem nagyon tudok mit mondani, talán arra kiváncsi lenne arra, hogy kivel voltam először úgy vagy arra, hogy mennyit játszottam a labdámmal? Nem nagyon akartam részletesen elmondani egy idegennek az életem történetét, még ha az utcán kérdezne rá, akkor sem mondanék többet, de most még kevesebbet vagyok hajlandó elmondani. Próbálkozásom sikerrel jár vagy nem is az én érdemem? Nem tudom, de a kötél meglazul és kiszabadulok. Szabadulásom után sikerül elkapnom a fogva tartóm kezét, de ekkor ismét eltűnt és egy farönk jelenik meg. Kezd idegesítő lenni ez a technika, viszont most nekem is van valamim, amit ehhez a technikához használhatok, így legalább van egy felszerelésem, ha már minden mást elvett ez az őrült. Egy kicsit körbenézek és furcsa dologra leszek figyelmes, hogy a kötél a falba megy és amint kimászok alóla valaki behúzza, de más is feltűnik, egy eddig nem látott ajtó is. Mivel más felé nem tudok menni, így kinyitom. Az ajtót kinyítva egy alacsony szobába léphetnék, de aztán észreveszem a fáklyák fényében, hogy rengeteg patkány van a terembe, így be is csukom. Nem félek tőlük, de hallottam, hogy mire képesek ezek a dögök, márpedig nem éppen patkányok miatt akarok meghalni és a gondolat, hogy ezek a mutáns egerek lerágják a húst a csontomról. Kösz nem, viszont eszembe jut valami, ami segíthet. A korábban szerzett tönkön létrehozom a klónt, ami a kawarimihez kell, a többedig próbálkozásra, majd megpróbálok a falra mászni, miközben a klónt a terem másik oldalára küldöm. Ha sikerül a falon maradni, akkor kinyitom az ajtót így engedve a patkányokat a kawarimire. Amint minden patkány kijött az ajtón én leugrom a falról, majd át a másik szobába és becsaptam az ajtót.

A patkányok látványa nem volt túl jó hatással a gyomromra, de összeszedtem magam és tervvel álltam elő. A végrehajtása egy kis időbe telt, de végül sikerült, mind a kawarimi, mind a falra mászás nem kis energiát emésztett fel, de végül sikerült. Másodpercek kérdése, hogy a patkányok kezdek ömleni a szomszéd szobából. Soha nem láttam még ennyi patkányt a gyomrom már a szagtól is felfordult, amit ezek a dögök hagytak maguk után. Összeszedtem magam és véghezvittem a terv további részét. Sajnos még volt néhány állat, így sikerült felrugnom hármat, amire az egyik úgy döntött, hogy nem tetszését nyilvánítja ki és belém harap. A káosz már kezd elhatalmasodni. Elkapom az ajtót és behúzom, nem vettem észre, hogy egyikük odaragadt az ajtó és a keret közé, de a roppanás, amit a gerince adott ki kizökkentett és még időben kirúgtam az ajtóból. Sajnos elszámítottam magam és még néhány az ajtó ezen oldalán ragadt és ezek most az életemre tőrnek. Az egyik a combomon kezd mászni, de elkapom felülről a szabad kezemmel, ugyanis a másikkal az ajtó kilincsét fogom, és neki vágom a szemközti falnak, de közben három másik ugrik nekem, akiket egy- egy pofonnal hárítottam el így végezve velük is. Végre egy kis időm lett, hogy körbenézzek és három lyukat vettem észre a falon, amibe pont elférek. Túl sok a választás, én egyedül vagyok és ha az egyik rossz választásnak bizonyulni már nem jöhetek vissza. Nincs sok időm, így eszembe jut valami, ami talán segít, ahhoz viszont el kell engednem az ajtót. Mivel egyelőre az állatok befelé tolják az ajtót, pont ellenkezőleg, mint ahogy nyílik, így talán lesz időm. Elengedem az ajtót, megharapom a kezem, majd gyors pecsételésbe kezdek, majd leteszem a földre a kezem és reménykedem, hogy a menyét ikrek fognak megjelenni, Tetsumoshi és Tetsudoshi. Ha sikerül őket megidézni, akkor a két szélső lyukba küldöm őket, hogy nézzék meg, hogy hova vezetnek és jelentsék a dolgot. Közben megpróbáltam kideríteni hogy melyik ágból jön egy kis huzat így segítve a menyétek munkáját.

// Atsushi //

Elfutsz a romokig, pontosabban a város széléig. Egy ház mögött bújsz meg. Két-három háznyira innen füst száll fel. Még futás közben láttad, hogy ott egy nagyobb tér van, ám a föld is olyan mintha kirobbantották volna. Ahogy állsz a ház mögött és óvatosan végigpásztázod a mély és kormos gödröt - egyébként több deszkadarab, illetve néhány húscafat is van szétszóródva a földön, vagy a falakra kenődve. Ezek mind égettek. - hirtelen iszonyatos bűz üti meg az orrodat. Apró állat vagy állatok mozgolódását, kaparászását hallod. Leguggolsz és benézel a ház alá. Amit ott látsz, az talán mégnagyobb óvatosságra int. Egy ketrec, rejtőzik ott, amiben három patkány van. Mind a három hátán robbanójegyzetet vélsz felfedezni. Vajon mi lehet ez? A ketrec ajtajához több zsinór csatlakozik, ki tudja mi céllal. Ez érdekes felfedezés, de ennyiből még nem fogod tudni, hogy hol van a Nukenin. Így hát tovább mész. Három négy házat jársz körbe, ezalatt tizenöt ketrecet találsz. Némelyik üres, némelyikben tizenhat patkány is volt, de átlagosan kettő-három, vagy esetleg négy-öt állat van egy-egy ketrecben. Mindegyikük hátán robbanójegyzet. Az első három épületben nem találsz semmi érdemlegeset. Néhány kopott, törött, vagy darabokban lévő bútor. Lyukas tetőzet,  roskadozó oszlopok. Az ajtókon a rizspapír már csak történelem. A negyedik épületbe érve viszont a megszokott berendezésen túl - ez a ház egyébként a térről nem látható, tehát eltakarják más épületek - jó állapotban lévő asztalokat találsz, amik tele vannak mindenféle füvekkel és üvegcsékkel. A falak itt viszonylag gondozottak, s a tető sem lyukas. Mielőtt még túlzottan örülhetnél felfedezésednek egy kigyó tekergőzik végig a szobában ahol vagy. Egy másik helyiségből jött. Kifejezetten gyorsan mozog, hat méter hosszú. S jól láthatóan téged pécézett ki magának... De vajon mit keres itt egy ilyen...dög?


// Akira //

Gyorsan próbálod magad túltenni azon a traumán, amin most átmész. Miközben egyik kezeddel az ajtót fogod a másik kezeddel hadakozol. Ám a Gouwan nyújtotta pusztítóerő elég, hogy szó szerint halálra pofozd a rádtámadó fajzatokat. Az ajtót nyomják a másik oldalról, ami valamelyest jó hír neked, de akkor is kockázatos dolog elengedni. Ám nem élheted le életed hátralévő részét egy ajtó kilincsét fogva - nem mintha ez esetben hosszú lenne ez az élet. Úgy döntesz megpróbálkozol egy idézéssel. És ugyan kik lennének most alkalmasabbak, mint a kezelhetetlen Tetsu ikrek? Ugyan van ezekben a szavakban némi ellentmondás, de ha valakik, akkor Ők biztosan tudnak most segíteni rajtad. Már ha sikerül megidézned őket.
Megalkotod a pecséteket és egy füstfelhő kiséretében megjelenik a hírhedt és rettegett ikerpár. Téged elkap a hányinger s a szédülés. Míg Tetsudoshi jót nevet és sértő vicceket kreál meztelenségedről, addig Te azon fáradozol hogy ne ess el. A menyétikrek jót nevetnek a saját maguk alkotta, veled szemben nem túl kedves tréfákon, de miután elmagyarázod nekik a helyzetet beleegyeznek abba hogy segítenek rajtad, amennyiben majd minden információt megosztasz velük arról, hogy hogyan kerültél ide. Végülis akiknek az infomráció a mindenük, mi mást is kérhetnének?
Ha beleegyezel, akkor rövid időn belül az ikerpár hölgy tagja közli veled, hogy a jobb oldali járat egy jégverembe vezet, ahol emberi hullák vannak felakasztva és deres szélű dobozok vannak egymásra pakolva - az algútban van egy csapóajtó, ami miatt a patkányok nem tudtak átjutni. A másik menyét azzal a hírrel érkezik, hogy a baloldali járat tíz méter után be van falazva. A középső járatba nem mentek be. Mitévő leszel? Időközben az ajtó felől egy kattanást hallasz. Mostmár ha akarnád sem tudnád kinyitni. És ekkor valami ismeretlen oknál fogva az ajtó elkezd lassan, komótosan lefelé sűllyedni. Talán egy perced lehet, amíg az első patkány átjut a táguló résen. Mindenesetre ebből is lehet következtetéseket leszűrni - már ha van erőd hozzá. Hogyan tovább?


// Chakra: 40 %
   Fizikai állapot: Szédülés, gyengeség érzet. A kövekbő áradó hideg kezdi kivenni az erőt a lábujjaidból. //

A patkányok jöttek, de a pofonjaim az erős kar technikának köszönhetően eléggé halálosra sikerült a patkányok számra, bár valószínű a technika nélkül sem nagyon élnék túl. A tervem az idézésről igen csak kockázatos volt, hiszen el kell engednem az ajtót, még ha csak nagyra nőtt egerek is vannak a túl oldalon, ha valamelyik véletlenül egy kicsit több inteligenciával rendelkezik egy mogyorónál, akkor könnyen a végzetemmé válhatnak. Az ikrek komolyabb erőt képviselnek így a megidézésükhöz is nagyobb mennyiségű chakrára van szükségem, ami kezd kifogyni. Érzem, hogy vissza kell fognom magam idézés és egyéb ninjutsu technikák terén, hiszen ha elfogy a chakrám, akkor elájulok, ami tényleg az életembe kerül és nem akarok rágcsáló eledellé válni. Nem biztos, hogy jó ötlet két kezelhetetlen menyét idézése, de három lyuk van és ha csak egyet ellenőriztetek, akkor is elég rosszak az esélyeim. Ha rosszat választok és abba küldöm be az egy megidézett állatot, akkor is 50% a valószínűség, hogy rosszat választok, de arra, hogy jót választok, annak 33% az esélye. Ugyan nem ismerem a 3. lyuk végét, de kettőről is tudom, hogy nem vezet sehova. Aztán valami kattan az ajtóban, majd elkezd süllyedni. Nincs sok időm gondolkodni, de a csapóajtó felhívta a figyelmem, viszont a jégverem annyira nem tetszik. Legalább a baloldalit kizárhatjuk. 50%-ot adva magamnak a középső felé rohanok, miközben felkapom a rongyot, ami a terembe van.
- Nyerjetek nekem egy kis időt a patkányok ellen.
Ugrok be a középső lyukba és reménykedek, hogy jó utat választottam.