Merev Romok

//Megpróbálok egy másik írásmódot, hátha//

Még mindig nem sok idő van a gondolkodásra, ami nem is erőssége az ifjúnak már nem mondható genninnek, de minek gondolkodni, ha nincs rá szükség. Az egyetlen lehetőség a menekülés és eztz még kóválygó fejjel is tudja, amit végre is hajt, persze előtte felkapja a rongyot, hogy amint lehetősége lesz rá azonnal annak használja, amire szükésges, mégpedig hogy eltakarja vele csupaszságát. Beugrik a barlangba, amit már korábban kiválasztott a két menyét másik két lyukról adott információi alapján. Ugyan hallja, hogy hogy valami csapódik, valószínűleg az ajtónak, de nem foglalkozik vele, hiszen épp fejvesztve menekül, majd jön robbanás, aminek a lökéshulláma beljebb tolja és az eddigi kóválygás átcsap szédülésbe, de ez nem állítja meg és tovább halad a lyukban nem törödve a lökés okozta sebekkel vagy azzal, hogy a csatorna tele van patkányürülékkel, minél előbb szabadulni akar és visszaszerezni a cuccait, legfőkébb az emlékeit, amiket néhány fegyver és eszköz jelent neki. Muszáj, mert anélkül nem ér semmit az élete. Már teljesen azt sem tudja merre halad, ahogy kanyarodik a járat és ezen a zsongó feje sem segít, ahogy egyre szűkül a járat úgy válik egyre veszélyesebbé és a gondolat, hogy beszorul ide és így kell meghalnia nem túl bizalomgerjesztő, de aztán a rés megszűnik zsugorodni, de már csak akkora, hogy éppen elfér rajta egy ember. Minő szerencse, hogy az istenek ilyen kis testalkattal ajándékozták meg, hiszen egy raikage méretű ember itt sehogy nem férne el, bár az is igaz, hogy ő egyszerűen végezne a patkányokkal és áttörné a falat, de ebbe most ne menjünk bele. Lyuk zsugorodása leállt és emberünk szerencsésen kiesett belőle, mintha csak most született volna és az anyaméhből pottyanna ki a szabad levegőre, de nem egyelőre csak a patkányoktól szabadult meg, ami felér egy hasonló örömteli élménnyel. Lassan a két idézett menyét is megjelenik mellette, miközben hősünk felfedezést tesz: itt a levegő frissebb és talán a csapóajtó és a létre végre kivezet ebből a patkányodúból. Mivel egyelőre nincs veszély, vagy nem lát ilyet egy kis pihenőt engedélyez magának, majd felköti a lopott kendőt, hogy ha valaki lenne kinn, akkor az ne lássa a családi ékszereket, bár a mezítelenségét így sem tudja palástolni, hacsak meg nem jelenik egy váltás ruha a semmiből, de erre csekély az esély.

// Atsushi //

Most, hogy kiderült ellenfeled nem bugyuta állat, hanem inteligenciával rendelkező lény, egy újjabb tervet alakítottál ki magadban. Ez az előző csapásod alapjain nyugszik, de annál sokkal összetettebb, veszélyesebb. Előhúzod a kunait, felugrasz a tetőre és közben egy robbanó jegyzetet csavarsz a fegyverre. Majd megindulsz. Amikor fölötte vagy ledobod a kunait, de eközben a kigyó felágaskodik - lévén több méter hosszú - és felfelé mar. Szerencsédre ez sikerül elkerülnöd, a kigyó feje mindössze a plafont éri és ekkor Bumm! Mikor leugrasz, hogy előző támadásodban eldobott fegyveredet fölvedd, jobban szemügyre is veszed a terepet. A kigyó arrébb repült, testéből hiányzik legalább egy méter. Az épület egyik sarkában fekszik még pár pillanatig, amikor is egy füstfelhő kiséretében eltűnik. Ezzel számodra biztossá vált, hogy idézett lényről van szó. Nagy volt, de az ereje nem lehetett akkora, mint mérete, mert akkor már véged lenne. Így viszont győzedelmesen állsz ott, kezedben egy kunait szorongatva. A robbanás hangos volt, így biztosan felhívtad magadra a figyelmet. De ami ennél is fontosabb, a csapóajtó is berobbant. Egy fém létrát látsza a függőleges aknában, aminek az alján egy ember fekszik. Valószínűleg a légynomás taszította oda. Alig visel ruhát, csak egy koszos rongy van körültekerve szeméremtestén. Barát vagy ellenség? Két menyétet fedezel fel mellette, akik viszont emberi nyelven vihognak és villámsebességgel másznak fel a létrán. És Ők? Barátok, vagy ellenségek? Kezedben fegyver. Lent az alak látszólag nincs egészen magánál, testét piszok és sebek borítják. Zihálásából kikövetkeztetheted, hogy nagyon nincs jó állapotban. Mi a következő lépésed? Még van időd megölni, ha azt akarod tenni, vagy esetleg szóbaállsz vele? S a menyétek vajon veszélyt jelentenek rád?




// Akira //



Néha úgy érzed, mintha már meghaltál volna, hiszen elgyötört testeden nem is érzel fájdalmat. Igaz, ez nem azért van, mert a fájdalom eltűnt volna, egyszerűen csak annyira kába vagy már a megpróbáltatások után. Átvonszolod magad a szűk alagúton. Egy vas létra  vezet felfelé, s néha fénycsíkokat látsz. Nem tudod pontosan, hogy azok tényleg ott vannak, vagy csak a képzeleted szüleményei. Balkezeddel megkapaszkodsz a létrában. Ekkor hasogató ricsaj keletkezik. Fentről jön, de nincs sok időd szenvedni miatta. Az egész tetőzet rádomlik, Te perdig valami ismeretlen erő nyomása miatt a földhöz csapódsz...

Eltart egy darabig, amíg feleszmélsz. Rájössz, hogy fentről fény szűrődik be egy négyzet alakú lyukon át - addig a magassság hét méter. Nem a plafon szakad rád, csak néhány deszka. A menyétek iszonyatosan gyorsan surranak felfelé a létrán. Szemed egy arcot pillant meg. Nem olyan mint ellenségedé, de talán túl sokszor vertek át egyszerű trükkökkel, hogy most ne gyanakodj. Meglátod konoha fejpántját. Ez most jó, vagy rossz hír? Veled van, vagy ellened? Lehet, hogy a Szökött shinobi egyik csatlósa? Kezében Kunai van. Túlzottan kimerült vagy ahhoz, hogy rendesen védekezz. Bár ha támad, akkor valamennyire tudsz majd védekezni a rád zuhant deszkákkal. A kérdés az, hogy meddig? Nem járnál jól, ha itt és most harcba keverednél, de ha ellenfeled támad... Nos, talán a menyétek meg tudnak menteni...





// Akira: Szerintem jó ez az írásstílus a részedről, annyit tennék hozzá, hogy mivel Genin vagy, ezért mondható vagy Geninnek. Valamint a Raikage itt Hamacho Raiki tudtommal, nem pedig az Animében látott alak //

A fiatalnak kezd elege lenni a robbantásból, bár még nem tudja, hogy újabbat kap hamarosan a nyakába, hiszen még időben nem vagyunk ott. Éppen csak sikerült kiszabadulnia a patkánylyukból és azon filózik, hogy vajon akkor most újra megszületett vagy sem, hiszen első születése pillanatában is meztelen volt és egy hosszú, szűk járaton kellett végig másznia, bár most van rajta egy pantalló, ami épp csak azt takarja, amit kell. A teste viszont kezd annyira fájni, hogy agya szabályserűen kikapcsolja az érzést, ugyan ez az állapot az ájulás lenne, de nem, egyelőre nincs ilyen szerencséje az ifjúnak, akit talán már csak az akaratereje tart lábon. És ekkor megtörténik a baj, a srác mászni kezd és újabb robbanásban részesült. Valamiért manapság mindenki rá akar robbantani valamit, először a patkányok, majd a deszka és a két idézett menyét is felrobbantott több száz patkányt, de még ez is. Istenek játsznak vele valami rossz tréfát és azt akarják, hogy végül eltemetve, darabokra robbantva végezze, de nem, nincs erről szó. Egyszerűen rossz napja van. Nem elég a sok robbanás, most hogy megtalálta a  szabadba vezető útata fejére döntik az egyetlen kijáratot, majd egy ismeretlen konohai jelenik meg. Szerencsére nem hasonlít a korábban látott alakra, akiről kiderült, hogy csak egy kawarimi. Mindjárt kiderül mit akar. Közben a menyétek elindulnak felfelé emberi hangon beszélve és röhögve kicsit sem nevetséges helyzetén. A látott alak nem nagyon kiváncsi a menyétekre és inkább leugrik nem sokkal elvétve a lábát, majd egyből kérdezősködni kezd. Szegény fiúnak nem elég, hogy agya kikapcsolt a fájdalomtól még olyan kérdéseket is feltett, amire ha válaszolni akar akkor gondolkodnia kell, de eheleyett inkább a lehető legrövidebb válaszokat adta.
- Nem éppen, Kumo, igen, egy elveszett konohai és jelenleg te.
Nem volt mit mondania, hiszen kezdte elveszteni az eszméletét, bár még ereje fenn tartotta a kábulat és az ébrenlét folyója felszínén, remélve, hogy kielégíti a válaszok a másik shinobit.

//Akkor visszatérek a E/1-re, mert ebben az esetben jobb szerintem//

Kezd elegem lenni a robbantásokból, még ha az utóbbiról nem tudhatta a végrehajtója, hogy ott vagyok a robbantás alatt. Ugyan ennek most nem adhatok hangot, majd valamikor. Szerencsére a társam a válaszokkal megelégedett és elrakta a fegyverét. Szerencsére ő nem az ellenségem, sőt segít kimászni a törmelék alól.
- Legközelebb ne robbantgass fel ismeretlen csapóajtókat.
Legszívesebben azt mondtam volna, hogy ha megint felrobbant valamit, akkor én is felrobbantok valamit, mégpedig őt, de nem, a gondolatot megtartottam magamnak, viszont az ételt és a vizet elfogadtam, hiszen már régen nem ettem és hát ha legalább a nap lett volna, akkor abból nyerhettem volna egy kis minimális energiát. de az sem volt. Most végre minden volt étel, víz ésnapfény, újra elememben vagyok és már a fázás is elmúlt. Még arra is volt energiám, hogy válaszoljak a feltett kérdésére.
- Igazából hazafelé tartok, de belekeveredtem egy elveszett ninjával való harcba és most őt keresem, mert nála vanak a cuccaim és van néhány pótolhatatlan emlék köztük.
Mondom el a dolgot bár egy kicsit elferdítve a dolgot. Ekkor eszembe jutott a kardom, amit Keiko utn neveztem el és a farkasom, Moon. Ha elkapom az alakot, akkor első dolgom lesz, hogy addig ütöm, amíg lélegzik, de meghalni addig nem hagyom, míg el nem mondja hova rejtette a cuccaimat, egytől egyig, de előtte erőt kell gyűjtenem és ehhez egy kis pihenésre van szükségem.

Örömmel vettem, hogy elfogadta az általam kínált ételt és italt, mert ez azt jelzi, valamennyire bízik bennem és szerencsére miután pihent egy kicsit több információt is megosztott velem. De ami a lényeg ő is el szeretné kapni az ellenfelemet, és mint kiderült az ellenfél elég jó így nem biztos, hogy egymagam képes lennék elkapni azt és még két genin társam is fel kell kutatnom, bár ahogy elnézem új barátomat egyre valószínűtlenebb az, hogy ők még életben vannak. 
– Van egy alkum a számodra kézre kerítsük azt, aki ezt tette veled kiszedjük belőle hova rejtette a cuccaidat, és hogy mit tett a másik két Konohai geninnel akiket utána küldtek majd elmegyünk értük aztán békében el vállnak útjaink. Te hazamész, én pedig a fogollyal és a társammal illetve társaimmal, ha még élnek visszamegyek a falumba. Szerintem ez egy korrekt ajánlat és már te is biztos sietsz haza a családodhoz.
Remélem elfogadja az ajánlatom, bár nincs sok választása elvégre már semmilyen fegyvere, sőt ruhája sincs. Így nem keresgélheti azt az embert, de én nem hoztam magam semmilyen váltóruhát. Kénytelen leszek neki adni a dzsekimet, úgyhogy le is kaptam magamról és ismételten kezem nyújtom neki.
 - Kicsit mintha alacsonyabb lennél nálam, de addig, amíg nem találunk mást csak ezt tudom adni. Illetve, ha elfogadod az ajánlatom, akkor fegyverre lesz, szükséged. Mond el mi kell és ha módomban áll akkor odaadom és ha, visszakaptad a cuccaid majd visszaadod.

Gyorsan átgondoltam a lehetőségeimet és rá kellett jönnöm, hogy ha ellenfelemnek lehet előkészített csapdája, akkor nekünk is. Van egy technikám, amit még nem használhattam, de megérdemli ez az alak, hogy ő legyen az első áldozata a technikának. Ehhez szükségem lesz még valamire, ami talán meg van társamnál, akár nem. Szerencsére benne volt, hogy visszakisérjem a fluba, hiszen az ő része nem változik abban az értelemben, hogy a szökött ninja ígyis úgyis a faluba kerül.
- Igazad van, nem lesz elég szükségem lesz valamire, ami szikrát képes létrehozni, öngyújtó vagy robbanó jegyzet.
Mondom a további tervem. Most jóval felkészültebb leszek, mert már ismerem az ellenfelemet és a piszkos kis trükkjeit, de most mindenképp pihennem kell mielőtt bármit is tennék. Javaslatát, hogy nem szerencsés itt aludni, elfogadom, hiszen igaza van.
- Rendben, menjünk.
El kéne mondanom neki a szerzett információkat és megtudnom, hogy mit érdemes tudni, ha esetleg a falu adott információkat a srácnak vagy esetleg a várható társnak. Érdekel, hogy vajon mért ennyire van oda a kisiskolás módszerekért, mint a kawarimi no jutsu.
- Alvás után tudsz esetleg némi infóval szolgálni az emberünkről? Ugyan én tudok pár dolgot, de ha esetleg a falu adott aktát az jó lenne.
Osztom meg a reményemet újdonsült társammal és valóban remélem, hogy tud adni valami pluszt, amivel néhány dologra rávilágítana, hiszen van néhány kérdéses dolog, amit talán a falu tud és én nem.

// Akira, Atsushi //

Konohagakure no Satou shinobija, miután rájött, hogy helyesen feltételezte: a fiú nem ellenség, megmutatta, hogy mi is az a bajtársiasság, mely falujára annyira jellemző. Noha újdonsült barátja mogorva volt és kissé kellemetlenkedő, bár ez igazán nem róható fel neki, hiszen nincs valami fényes állapotban. Atsushi nem is szívta mellre a Kumogakurei viselkedését, aki idővel megenyhült.
Lassan és nehézkesen, mert próbáltak észrevétlenek maradni, de eljutottak a tó melletti kis házikóba, ami elég messze van a falutól. Akira hamar álomba szenderült, míg Atsushinak volt ereje és ideje végiggondolni a történteket. Nem kellett sokat várni, hogy Neji is megérkezzen. Valami kis állatot hozott magával - nem patkányt - amit megsütött és megosztott társával, míg Akira alszik, bár azért neki is hagytak, sőt maradt annyi, hogy reggelre maradjon bőséggel. Neji kikérdezte Atsushit Akirával kapcsolatban és ugyan nem mutatta, de az ifjú konohai genin azért érzékelte a gyanakvás szikráját.

Az épületben találtak ruhát Akirának, ami nem volt éppen vadonat új, de megteszi. Reggel, amikor mindannyian felébredtek - Neji örködött - a Hyuuga elmondja, hogy hat embert és tizenhárom lejáratot fedezett fel. Rengeteg a rágcsáló. ( Időközben a menyét ikrek eltűntek). Ebből a hat emberből három biztosan fogoly, ám nem akart elsietve cselekedni, mert attól tart így is a meneküléshez készülnek, mert rejtekhelyüket felfedezték.

- Ha bízhatunk benned - mondja Akirának - akkor itt az ideje, hogy megoszd Te Magad is az információidat! Amíg Ő beszél, Atsushi Te készülj fel, mert tüstént indulunk vissza! Amennyiben van terved, várom, noha az én fejemben is vannak ötletek.

Társam szeret mindent tudni és kétszer ellenőrzi is, ez jó. Talán meg hasznos is lehet. Keresni kezd a cuccai között és atad 3 robbanó cetlire.
- Neked marad?
Teszem fel a kérdést, majd válaszolok az övére.
- Remélem elég lesz. Bár ha tüzet akarsz gyújtani arra én is jó vagyok. Tűz az én elemem. tényleg neked mi az erősseged?
Valóban elég alapos és okom sincs elhallgatni előle a képességeimet.
- Alapvetően tai jutsu használó vagyok, van egy állat társam, így kitálalhatod, hogy az állat használó technikák terén is otthon vagyok. Nem mellesleg én is tűz elemű vagyok és ahogy láttad képes vagyok meg idézni a menyéteket. Tűz pedig az egyik elemi technikához kell. 
Társam össze pakolja cuccot, nekem ezzel nincs problémám.
- Gyere utánam.
Nem kell kétszer mondania én mar menet kész vagyok. Miután felmászott én is követem, fenn pedig a két menyét vár.
- Köszönöm a segítséget, ha majd kellettek újra megidézlek titeket.
Ezzel el is tűnnek egy füst felhőt hátrahagyva. Atsui körbenéz, de én is aktívalom a négy láb technikát, hogy korbeszagoljak, de így sem találok semmi érdekeset a robbanás szagan vagy a patkányok bűzén kívül. Kiértünk a térre, ahol továbbra is érzem a ver és égett hús szagát.
- Ugye itt haltak meg a lányok?
- Igen.
Nem akarom szegény szinonimája gyász at meg a körülményekkel is traktalni. A falu határába megmutat egy alagút lejáratot, majd megyünk a házig. ~Végre.~ Újra körbeszagoljak, de meg nem érzek senkit, valószínű, hogy a társ meg nem érkezett meg. A házba társam lep be, majd követem és az első ágyba vetem magam.
- Ha felkelek, akkor mindent meg beszélünk.
Mondom, majd pillanatok múlva mar alszom is. Reggel mikor felkelek egy újabb taggal bővült a csapatunk. Ugyan az este éreztem, hogy valamit ettek, de nem volt erőm felkelni, így hát reggel pótlom az esti hiányt. Ugyan bőségesen van, de azért csak annyit eszek, ami mindenképp kell, hiszen a gyomrom eléggé össze van szűkülve a tegnapi fagyoskodás és egyéb dolgok miatt. Miután társaim felkeltek kerestek nekem valami ruhát, ami ugyan nem volt vadonatúj, de hát ne panaszkodjon, akinek nincs semmije. Ugyan az illető nem mutatkozott be, de érezhető a kölcsönös bizalmatlanság kettőnk között.
- Megbízhattok. - Mondom, bár nehéz lehet, ha csak így találtak rám. - Akit keresek nem ehet túl képzett, hiszen kedvenc technikája a kawarimi no jutsu, amit szeret robbanással társítani, mind amellett szeret patkányokat használni a robbanó cetlijei célhoz juttatni. Igen, mindamellett a falu tele van rejtett csapdákkal, főleg valamilyen fegyverkilövő mechanizmussal. - Mondom el az információimat, majd rátérek a tervemre. Tervem csak annyi, hogy be akarok vetni ellene egy tűz technikát, ami viszont egy kis előkészítést igényel. Szükségem lenne minél több száraz levélre és ágra, hogy használni tudjam a Katon: Hiuchi Yagura// Tűz Elem: Felgyújtó Váz technikát. Első célom, hogy be tudjam zárni egy tűz körbe onnan el tudom intézni, mert már ismerem a képességeinek egy részét.
Ugyan látom, hogy az újonnan érkező a chuuninoknak járó taktikai mellényt viseli, de a tervemben nem sok szerepet szánok nekik, csak abban az esetben, ha esetleg valami balul sül el. Lehet, hogy az ő falujuk szököttje, de nem érdekel, nekem okozott kellemetlenséget és nem nyugszom, míg bosszút állok és most már a kellő információ is a birtokomban van ehhez.

Reggel kipihentem és feltöltve ébredtem, a tegnap történtek mintha csak egy álom részei lettek volna, bár Atsushi és az új tag még bizonyította, hogy nem az volt. Mindegy is, tovább lépek, de nem hagyom annyiban, most már ruhában és minimális felszereléssel, de megbosszulom annak az álnok kígyónak a tetteit. Tervemet már elmondtam az új társaimnak, amit Atsushi kiegészített azzal, hogy a tag képes kígyókat idézni. Ugyan nem vagyok egy biológus, de tudomásom szerint a menyét a kígyó természetes ellensége, tehát ezzel nem lesz gond. De ezt tudják vagyis Atsu biztos, hiszen látta a két testvért, akiket én idéztem. A terv meg van, újra feltüzelt a gondolat, hogy megbosszulhatom a szemetet és már azonnal indulnék is, hiszen nála van Keiko és Moon is, de előtte kéne gyűjtenem levelet és fát a tűz technikámhoz. Meg kell tudnom, hogy vele mit tett, mert ha egy szőrszála is meggörbült a barátomnak, akkor esküszöm, hogy nem lesz mit visszavinni Konohába.

Én már elmondtam a saját részem és Atsushi is kiegészített egy újabb információval, ami annyire nem gáz lévén a saját idézésem erősebb, mármint ami a fajt illeti. Atsushi feltett egy kérdést, amire nem igazán tudtam válaszolni, hiszen még nem használtam a technikát, vagyis úgy nem, ahogy kellene, mert valaki felvilágosított, hogy a technikát rosszul használom és azóta még nem volt időm kipróbálni, de majd most.
- Nem tudom minél több, annál jobb, de segítek.
És megyek is utána, persze csak a reggelim befejezése után, mert kérdezni akarok pár dolgot a legújabb csapat tagról. Már az ajtó környékén felkapok néhány ágat és az ajtó mellé dobom. Miután elég távol kerültünk a háztól a harmadik tag hallótávolságán kívül felé is fordulok.
- Mit tudsz a harmadik tagról? Ki ő?
Remélem nem bántja meg, de ismeretlenül azért nehéz megbízni benne.

Megreggeliztünk és elő is áltam egy tervvel, bár nem volt egy hú de nagy terv, mert hát egyetlen technikára épült az egész, de hát a harcot nem igazán lehet megtervezni, hiszen a tervek és a dolgok pillanatról pillanatra változnak egy harc során és ezt nem lehet tervezni. Ugyan a haladási alakzatot és keresési metódust meg lehet tervezni, de a keresésre ott van az orrom, több nem is kell, fölösleges formációkat felvenni, ahhoz, amit az érzékszervek is megoldanak. Közben megindulunk a hozzávalókat keresni a technikámhoz. Atsu, amikor nagyjából megfelelő mennyiségű ág kerül a kupacunkba visszatér a szállásra egy tekercsért, amibe elpecsételi az ágakat. Én még gyűjtök néhányat s a többi mellé rakom, majd még egy tönköt is találok, ami bekerül a pecsétbe. Mivel kész vagyunk, így jelzem hogy szerintem elég lesz és visszatérhetünk a táborba, hogy akár meg is indulhassunk az elveszett ninját keresni, amit közlök is a társaimmal.

//szerintem mehet a mesélői reag, ha gondolod Atsu és Danzou//

// Akira és Atsushi //

Nagyon úgy tűnik, hogy ha bizalom nem is alakult ki a hármas között, de azért kölcsönös összefogás igen. Ez előrelépés, a bizalom hiánya pedig természetes. Miután megosztották egymással az információikat, mindenki többet tudott egy kicsivel, vagy éppen sokkal. A Lényeg, hogy ez a fajta cserekereskedelem nagyon is hasznosnak tűnik egyelőre és ez talán majd a későbbiekben is megmutatja jótékony hatását. Azonban látszólag Akira mintha átvette volna a parancsnokságot, bár hogy erről Neji miképpen gondolkodik, az rejtély. Figyeli a két Genin előkészületeit, de nem szól bele. Talán azért, mert úgy gondolja, ha csak felkészülnek, és nem meggondolatlanul cselekednek, akkor abból baj nem, csak haszon lehet. Vagy esetleg teljesen hidegen hagyja a dolog és a feladaton töri a fejét. Bár azt sem lehet kizárni, hogy Akira tervét jónak gondolja. Hiába, kiismerhetetlen egy alak.
- Tenten most sokat tudna segíteni.
Egész reggel mindössze ennyi hagyja el a száját, semmi több. Igazság szerint Ő már valószínűleg támadásba lendült volna, ám ugyebár most nem az Ő szintjét megközelítőek a társai, hanem két Genin. Mindenesetre vár, amíg a nap magasabbra kúszik az égen. De olyan tíz óra tájban magához parancsol titeket. Addigra a tekercseket megraktátok fával, amiből körülbelül harminc méter hosszú csíkot tudtok majd rakni.
- Háromszög alakzatban közelítjük meg a helyet. Valószínűleg most még inkább fel lesznek készülve a támadásra. Én megyek elől, ha nagy hatótávolságú jutsut, vagy fegyvereket vetnének be, akkor húzódjatok mögém. Atsushi Te bal hátul jössz. Remélhetőleg nem kell majd bemennünk az alagútrendszerbe. Akira, Tiéd a jobb hátsó oldal, mivel sérült vagy, ezért ne akarj hősködni. Tartsátok a formációt, további parancsokat adok, attól függően, hogy mivel találjuk szembe magunkat.
Hangja egyszerű és ellentmondást nem tűrő. Nem véletlenül, hiszen egy képzett Jouninról van szó. Ha van ellenvetés, akkor Neji közli, hogy a tiltakozó marad, nincs szüksége gyengepontra a csapatban. Amennyiben a tiltakozó tovább tiltakozna, néhány a Tenketsu pontokra mért ütés után harcképtelenül omlik a földre és el lesz helyezve a kis házikóban. Ha nincs ellenvetés, akkor megindultok. Akira érezhetően a leggyengébb láncszem jelenleg, nem csak azért, mert alakja körül ott a gyanú, hanem azért is, mert hányattatásai után még nem igazán volt ideje, hogy visszanyerje az erejét, továbbá a sebei sem gyógyultak be és azok továbbra is akadályozzák a mozgásban. Kétszer annyi erejébe telik megtenni az utat, mint társainak. Talán belegondoltatok már, hogy egyetlen szökött exkonohai Chuuninról tudtok. Neji azt mondta, hat ember van az alagútrendszerekben, ebből három biztosan fogoly, egy az ellenség. De akkor mi van a másik kettővel? Illetve csak rágcsálók jelenlétét emlegette, Moonra utaló nyomokról nem mondott semmit.
Már messziről kiszúrnak titeket. Az egyik ház tetején megpillantjátok a szökött shinobit. Neji közli, hogy a ház mögött két további alak áll. Továbbá két bunshin és egy kawarimi, akik meg is indulnak felétek. Természetesen mint az sejthető és mint azt Neji el is mondja: a Kawarimin robbanójegyzet van elhelyezve. Úgy látszik tehát, az előkészületeknek nem sok hasznát látjátok majd. Mindenesetre legalább felkészültetek. Amikor már csak húsz méterre vagytok, a szökött Konohai kézpecsétek formálásába kezd, ráadásul a ház mögül előlépnek társai, akik kunaiokat és shurikeneket hajigálnak felétek….


Akira
- Fizikai állapot: sebek, melyek akadályoznak a mozgásban, de a méreg hatása elmúlt
- Chakra: 50 %


Atsushi:
- Fizikai állapot: Nincs sérülés.
- Chakra: 100 %

// Először is elnézést a késésért! Másodszor: Akira, van egy bökkenő. Az idézésekkel kapcsolatban, a múltkor híbáztam, hiszen nem voltam tudatában egy szabálynak, ami itt található. Tehát B szinten két állattal lehet kapcsolatot tartani, többhöz engedély kell. Na már most, az eddigiek nem változtak, mert részben az én hibám is ez a figyelmetlenség, de a továbbiakban kérlek vezesd, hogy melyik két menyéttel vagy kapcsolatban. Wazarashi az egyik, hiszen vele tanultad meg az idézést. És a másik? Yukino? Feltételezem Ő lesz, Az Ő megidézéséről írok a posztomban, de ha mást választasz, akkor az a másik menyét lesz megidézve, de a Yukino nevet használom alább, tekintve, hogy a dolog nem eldöntött. //

Mind a ketten beláttátok, hogy jelen helyzetben nem érdemes vitatkozni Nejivel. Bár máskor sem nagyon... Mindenesetre elég határozottan meneteltek célotok felé. Akira megidéz egy menyétet, ami nem tesz éppen jót a chakraszintjének Ő mégis bevállalja a dolgot ragaszkodva eredeti tervéhez, aminek sikere azért közel sem garantált. Yukino elméletileg megértette a dolgot - bár ha mindezt indulás előtt teszed, amikor nem tudod mire számíthatsz, akkor elég jövőbe látóan fogalmazol... tehát ezt max úgy fogadom el, hogy amikor már észleltétek az ellenséget, de így van esély Yukino lebukására - és el is indul, hogy teljesítse a kapott parancsot.
Atsushi bebújik Neji mögé, mint ahogy azt a Jounin Hancho parancsolta. Neji elkezd forogni és mintha chakrából szőne maga körül valami tökéletes védelmet... Nem, nem is ilyesmi. Szinte leírhatatlan ahogy forog és visszaveri a támadásokat, olyan, akár egy tökéletes védelem. Ezzel szemben Akira nem követi az utasítást és úgy dönt, hogy egymaga dacol a fegyverek hullámával. Beveti a tüskés védelmezőt, ami hatásosnak bizonyul, egészen az első robbanásokig... Védelem ide, védelem oda, a lökéshullámok hátrébbvetik a fiút. Szerencséje, hogy éppen akkor hagy alább a fegyverdobálás. A Klónok és a Kawarimi eltűntek, Atsushi láthatta, amint felörlődnek Neji védelmén. Ekkor újabb fenyegetéssel kell számolnia a csapatnak.
A szökött shinobi abbahagyta a kézpecsétek formálását és ezzel egyidőben, az égen sötét gomolyag jelenik meg, melyből villámok zúdulnak alá. Ráadásul a három ellenséges ninja is úgy eltűnik, mintha sosem léteztek volna. A Villámok veszélyesnek tűnnek...


Akira
- Fizikai állapot: sebek, melyek akadályoznak a mozgásban, de a méreg hatása elmúlt,
- Chakra: 30 %

Atsushi:
- Fizikai állapot: Nincs sérülés.
- Chakra: 100 %