Hiyama Takeo

**Hiyama Takeo** Csüt. Május 22 2014, 20:35

Az első komoly megmérettetés

Hősünk Hiyama Takeo, az egyik nap, küldetésként azt a feladatot kapta a mesterétől, hogy 3 napon belül keressen meg egy nőt, akit vagy elraboltak, vagy elveszett. Amennyiben a genin a küldetést sikeresen teljesíti, akkor a mestere Sora sensei, megtanítja őt egy taijutsu technikára. A kis shinobi mindössze egy térképet és egy fényképet kapott a nőről, mindössze ennyi információ alapján kellett megkezdenie a felkutatást. Ám ő nem teketóriázott, azonnal útnak is indult. Először egy sűrű fenyves erdőben kezdte el a keresést, ugyanis azt feltételezte, hogy a nő ott tévedhetett el. A közel egy órán át, tartó keresés után, megpillantott egy faházat, ami egy vadászkunyhóra hasonlított. Úgy gondolta, hogy hátha kap valami segítséget, ott valakitől, persze ha egyáltalán van ott valaki. Szépen bekopogott, majd megszólalt egy hang, egy vadászé volt, aki behívta a nindzsát. Az ifjú shinobi megmutatta neki a keresett hölgyet, ábrázoló fényképet, majd megkérdezte tőle, hogy véletlenül nem látta-e. Az öreg vadász, azt ígérte, hogy segít neki megkeresni a nőt, amennyiben ő is segít neki levadászni egy brutális vaddisznót, ami több embert is megölt már. A gyanútlan genin bele ment az ”üzletbe”, hiszen minden egyes lehetőséget fel akart használni ahhoz, hogy a küldetése sikeres legyen. Elindult a vadásszal az erdőbe, egy közel félórányi gyalogtúra után, megérkeztek egy leshez. A vadász, akit úgy hívtak, hogy Sato, arra utasította hősünket, hogy legyen a les körül, és majd csalja oda a bestiát, és amint a vadkan felé fut, akkor ugorjon fel a lesre, a vadász pedig majd lelövi a nyílpuskájával. Kis idő múlva meg is jelent a fenevad, aki üldözőbe is vette Takeot, aki fel is ugrott a lesre, igen ám, de a vaddisznó megállt a vadász mellett. A nindzsa nem értette, hogy mi történik, ekkor Sato a nyílpuskájával rálőtt a genin lábára. A shinobi hamar rájött, hogy egy sorozatgyilkossal van dolga, és arra is, hogy a vadász a saját beidomított vadkanjával vadászik az emberekre, szórakozásképpen. A genin a fákon ugrálva próbált elmenekülni, sikerült is neki elbújnia az egyik sűrű lombú fa nagy ágán. Összeszorította a fogait, hogy egyetlen hangot se tudjon kiadni, majd kihúzta a nyílvesszőt a lábából, letépett a ruhájából, egy akkora darabot, amivel bekötözte e sérült lábát, hogy valamelyest, elálljon a vérzés. Mikor valamelyest rendbe tette magát, akkor a fákon ugrálva próbálta a vadászt megtámadni. Mivel igen magasan volt, és ide-oda ugrált, a sűrű lombú fák ágai között, így a vadász nem látta meg, hogy hol van. Ugyanakkor ő, pontosan látta, hogy Sato és az idomított bestiája merre és hogyan mozdult. A genin elterelésképpen szándékosan Sato mellé dobott egy shurikent úgy, hogy az bele álljon a vádász mögötti fába. Erre a vadász hátranézett, de ez volt a veszte, ugyanis jött a második dobás, ez egy olyan kunai volt, aminek a végére egy robbanócédula volt erősítve. A genin egyenesen a szívébe dobta, a vadász összeesett, a beidomított vadkan a földön fekvő és haldokló gazdáját szimatolta, vagyis ott maradt a közelébe. Ekkor Takeo aktiválta a robbanójegyzetet, a vadász is és a bestia is elpusztult. Miután végzett a sorozatgyilkossal, úgy döntött visszamegy a falujába, ott felkeresi a kórházat és meggyógyíttatja a lábát, és csak utána folytatja a küldetést. Ugyanis nem akarta, hogy a sérült lába elfertőződjön. Sántikálva odaért a kórházhoz, ahol egy csinos kunoichi, meg is gyógyította a lábát.
Mihelyt ezzel megvolt, rögtön útnak is indult tovább. Úgy döntött, hogy a mocsárvidéken folytatja a keresést, 1-2 órás folyamatos menet után, meg is pillantott, egy gyógynövényeket, gyűjtő csapatot a fa tetejéről. Mivel hősünket egyszer már csúnyán átverték, ezért óvatosabb volt, kidolgozott egy tervet arra az esetre, ha netán ellenséges emberekbe botlana. Az egyik robbanócetlit ráragasztotta a fa egyik ágára. Ez arra volt jó, hogy ha netán üldözőbe vennék, akkor a fákon ugrálva menekülne, és ha az ellenség is követné őt, akkor odaterelné arra a faágra, amennyiben az ellensége ráugrana a robbanócetlivel ellátott ágra, akkor a genin aktiválná azt, és így az ellenfél felrobbanna. Mikor a tervezést az utána való megvalósítást is elvégezte, leugrott a fáról, hogy megkérdezze a gyógynövénygyűjtőket. Amikor megmutatta nekik a nő fényképét, akkor elsötétült körülötte minden.
Nem tudni mennyi idő múlva, de felébredt. Félmeztelenül volt megkötözve egy széken, a egy sötét szobában, mindössze egy gyertyalángja adott némi fényt. Ott a szobában rajta kívül tartózkodott még négy ember. Ráadásul a négy közül az egyik, az a medikus kunoichi volt, aki meggyógyította a kórházban a lábát. A nindzsanő, ott el kezdett sajnálkozni, hogy őt is kényszeríttették. A kis shinobit az egyik férfi kihallgatta, hogy mit keres ő ott azon a területen, a genin elmondta a teljes igazságot, ekkor a három férfi kiment a szobából, de az ajtót nem csukták be és így lehetett hallani a beszélgetésüket, annak ellenére, hogy nem beszéltek hangosan. Shinobink a beszélgetésüket kihallgatván, megtudta, hogy az a vadász is beletartozott az őt fogvatartó emberek csapatába, ráadásul azt is megtudta, hogy a vadász kunyhójában van a szőnyeg alatt egy titkos csapóajtó. Innentől kezdve egyből tudta, hogy hol kell majd keresnie az elveszett nőt, mihelyt kijut a fogságból. Mivel pár kiszabadulási kísérlete is kudarcba fulladt, így elkezdte megfigyelni a környezetét, észre vette, hogy több dolog sem stimmel. Például a falióra mutatója egyhelyben állt, az égő gyertyán nem olvadt meg a viasz, valamint a gyertyafénye körül nem volt semmi árnyék. Genjutsura gyanakodott, ezért elharapta a nyelvét (ő csak így képes kiszabadulni a genjutsukból). A gyanúja bizony beigazolódott, valóban egy illúzióban volt, és nem egy széken volt megkötözve, hanem csak egy fa alatt ült. Mikor kikerült az illúzióból észrevette, hogy közvetlenül szembe van vele az orvosi kunoichi. A genin elkezdett menekülni, a nő pedig üldözte, pár füstbombával azért sikerült leráznia nagy nehezen. Egyenesen a vadászkunyhó felé vette az irányt, mihelyt odaért azonnal megkereste a csapóajtót, hamar meg is találta, majd lement a lépcsőn. Egy hatalmas földalatti labirintusrendszerben találta magát, ami szűk folyosókból állt, a falakon fáklyák voltak, így látta, hogy éppen merre tart. Takeo végig egyenesen ment, mindössze egyszer fordult jobbra, egy közel félórás gyaloglás után, elérkezett egy zsákutcához. Éppen vissza akart fordulni, mikor a falból hirtelen kibújt egy vak öregember, aki kérte a jelszót a titkos ajtóhoz. A genin csak úgy spontán mondott valamit először, ez persze nem jött be. Ekkor a vénember feltett neki egy találós kérdést, a nindzsa nagyon szerencsés volt, mert éppenséggel ismerte pont ezt a találós kérdést. Miután sikeresen megfejtette a jelszót, átment a csapóajtón. Egy hatalmas díszes oszlopokkal tarkított csarnokban találta magát, voltak ott cellák és tömlöcök is, nem csak a keresett nő volt ott, hanem sok más nő is, akiket szintén elraboltak. Hősünk egyből tudta, hogy emberrablókkal van dolga, éppen próbálta kiszabadítani a túszokat, mikor nem kis meglepetésére összefutott a mesterével. A geninnek fogalma sincsen, hogy miről van szó pontosan, de Sora senseinek sem volt ideje elmagyarázni, ugyanis megjelent a rablóbanda, közöttük voltak azok is, akik szerepeltek a genin genjutsujában is.
Ekkor a mester és tanítványa úgy döntött, hogy felveszik a harcot a bandával. Sora senseijé volt a bandavezér, míg Takeoé a maradék három, az egyik az, az ember aki, őt illúzióval kábította el, és még mellette a két társa. Shinobink egy robbanócetlivel ellátott kunait dobott közéjük, de a robbanás után, nem várt látvány fogadta, a mindenki meghalt a körülötte és a lába előtt a mestere is haldoklott és az orvosi nindzsanő is ott haldoklott. Ettől hősünk megijedt, de utána hamar észbe kapott, hogy itt több dolog sem illet a képbe, a mestere jóval távolabb harcolt tőle, ráadásul nem volt azon a helyen ahová a kunait dobta. Megint egy illúzióra gyanakodott, ezért újra elharapta a nyelvét, és ismét igaza lett, megint átverték őt egy genjutsuval. Mikor kijött az illúzióból a valóság fogadta, a mesterének semmi baja, ugyanúgy harcol tovább a vezérrel távolabb tőle. Az genjutsuhasználónak semmi baja, viszont a két társa tényleg meghalt a robbanástól, valamint a kunoichinek sincsen semmi baja, ő ott állt az illúziómester mellett. Takeo nem tudta el dönteni, hogy a nő kinek az oldalán áll, arra rájött, hogy a csaj egy kettősügynök, na de vajon kinek az oldalán áll. Éppen ezért kiötlött egy olyan tervet, amivel végez a genjutsus emberrel és kideríti, hogy a nő kinek az oldalán áll. A drótcsévélő ninjutsuval, elkapta a genjutsus embert, majd várta a nő reakcióját. A kunoichi az illúziómester mögé ugrott, majd a kunaiját odaszegezte a férfi torkának, és utána utasította a genint, hogy segítsen a saját mesterének. De ő nem bízott még mindig a nőben. Ám hirtelen a csaj elvágta a genjutsus torkát, majd sietett megmenteni Sora mestert, akit a bandavezér elég csúnyán leamortizált. Ekkor Sora sensei sérülten arra kérte a tanítványát, hogy ő küzdjön meg a vezérrel. Takeo nem teketóriázott, levette az edzéshez használt kézsúlyait a csuklóiról, hogy ne nehezítse őt a mozgásban, majd a kezeire húzta a tekkenjeit, ezután erőteljes és intenzív ütészáport zúdított a bandavezérre, aki még csak nem is védekezett. A kis shinobi nem értette, hogy miért hatástalan a támadása, ekkor azonban a bandafőnök felhúzta a felsőruházatát. Kiderült, hogy egy erős páncélt visel. Ekkor nindzsánk újabb tervet eszelt ki, egy többlépcsős támadást. Ismét ütészáport zúdított rá, de közben az inge ujjából a drótcsévélő jutsu segítségével bedrótozta az ellenfele nyakát, ráugrott a hátára és elkezdte fojtogatni, ám ez is csak elterelés volt, mert közben ráragasztott a hátára egy robbanócetlit. Majd szándékosan lazított a szorításon, a vezér őt lehajította magáról, ám a nindzsa aktiválta a robbanócetlit. A robbanás után nagyon megdöbbentő látvány fogadta shinobinkat, ugyan a páncél tönkre ment, de a használójának nem lett komoly baja, sőt egy suiton típusú ninjutsuval vissza is támadott. De a genin kikerülte a támadást, majd megrohamozta őt és egy erőteljes sarokrúgással eltörte a kulcscsontját. Éppen be akarta fejezni a támadást, mikor a kunoichi hirtelen előtte termett, és a chakrapengével körbevont kezével, megölte a bandafőnököt. Miután ennek végre vége lett, Sora sensei is felkelt és odament hozzájuk, látszólag a nő rendbe hozta őt. Hivatalosan is vége lett a küldetésnek, a raboskodó nőket kiszabadították, majd hazamentek a falujukba.

// Ezt a küldetést Orochimaruval kezdtem kijátszani, majd tőle átvette Fukasaku, és miután ő is inaktív lett, Pein volt az aki segített a küldetés befejezésének a lemesélésében. Szóval ők hárman mesélték ezt le. //

Shimura Danzou Pént. Május 23 2014, 12:04

Üdv!

Ha jól értem akkor ez a játéktéren megtörtént esemény. Ebben az esetben ezt a bővítmények topicba kellett volna rakni, de most már mindegy. Tehát akkor ebben a hónapban még írhatsz egy küldetést - ha van még élmény limited - mert ezt bővítményként számítjuk. Egyébként velős összefoglalás, pörgős semmi ölösleges hablattyal. Olyan akár egy lényegre törő jelentés. + 9 ch.

**Hiyama Takeo** Hétf. Júl. 14 2014, 22:52

Kretén Kempo - avagy a szerencsétlen oktató és a bolond tanítványok

Ismét egy újabb nap Tanigakureban. A mi Takeonk napja egészen jól kezdődött, a bőséges reggelije után, lekocogott a kiképzőterepre, hogy neki álljon edzeni. El is kezdte a tréninget, éppen felülések sorozatát nyomta, mikor a falu egy másik nindzsája éppen megjelent előtte, majd közölte vele, hogy Batta hívatja őt az irodájába. Persze ennek hősünk nem igazán örült, ugyanis utálta, ha edzés közben zavarják meg, ugyanakkor a kötelességtudat is kellően belé volt nevelve így azonnal a falu vezetőjének az irodájába igyekezett. Mikor szóltak neki, hogy beléphet, akkor Batta így szólt hozzá:
- Takeo! Lenne számodra egy testhezálló küldetés. A Tészta Országából, egy Hagino Iruma nevű jómódú kereskedő arra kért bennünket, hogy küldjünk hozzá egy shinobit, aki megtanítja a pusztakezes harc alapjait, az őreinek. A falu geninjei közül jelenleg te vagy a legjártasabb a taijutsuban. Ugyanis te vagy Sora sensei egyetlen tanítványa, ő pedig a falu egyetlen taijutsu specialista jouninja. -
- Értem. De… a pusztakezes harc alapjait megtanulni, nagyon sok idő. Meddig kell ott maradnom? Másrészt miféle őrök azok, akik nem jártasak az ökölharcban? – kérdezte shinobink, aki nem értette pontosan, hogy miről van szó.
- Csak egy hétig kellene ott lenned, amolyan gyors-tanfolyamként mutatsz az őröknek pár hasznos közelharci praktikát. De a részleteket én sem tudom pontosan, majd a megbízó ott részletesen el fog mondani mindent. Most pedig kellj útra! – válaszolt a kérdésre, majd adta ki az utasítást Batta. A genin kilépett az irodából, majd haza ment összepakolta a dolgait és útnak is indult.
Útközben sokat gondolkodott azon, hogy vajon miket tanítson majd azoknak az őröknek. ~ Chh…ez nevetséges. Egy hét alatt ugyan be lehet pár technikát mutatni, és azokat begyakoroltatni velük, de nem fogják tudni, megtanulni ennyi idő alatt, nemhogy még élesben alkalmazni is. Na mindegy valamit, majd összehozok. ~ töprengett el magában, és bár megtisztelő volt a számára az, hogy ő taníthat. De azt furcsállta, hogy csak ennyi idő áll majd a rendelkezésére. Végül is, ő maga is régóta gyakorolta a taijutsut, napi szinten edzett kőkeményen, de még mindig tartotta magát profi taijutsu harcosnak. Több napi utazás után megérkezett arra a helyre ahol már a megbízója várta. Egy nagy és igen puccos háza volt, a kereskedőnek. A genin tátott szájjal nézte az épületet, bizony ő is ellakna egy ilyen kégliben, ha tehetné. De a helyzet az, hogy a shinobi szakma nem igazán jövedelmező. Mikor a szolgák bevezették Iruma úrhoz, az így fogadta:
- Üdvözöllek fiatalember! Szóval Te lennél az a bizonyos Takeo, aki majd kőkemény harcosokat farag majd az őreimből. Érezd magad nálunk otthon! Ha nem bánod máris a tárgyra térnék. Van három őröm, aki a raktárt szokta őrizni. Múlt héten egy tolvaj ellopott a raktárból némi élelmet, az őröknek éppen nem volt a kezükben lándzsa, pusztakézzel akarták megfogni azt a kis enyveskezűt, el is kapták, ám a rabló elverte egyedül mindhármukat. Azt akarom, hogy az őreim ne csak fegyverrel legyenek képesek megvédeni az itteni értékeket, hanem akár fegyver nélkül is. A feladatod az lenne, hogy egy hétig kőkemény karate, kenpo, kung-fu…vagy bánom is én milyen edzést tarts nekik. Eredményt akarok látni! – mondta a pöffeszkedő, kissé beképzelt és dagadt Iruma úr.
- Értem. Igyekszek mindent megtenni! – felelte a genin, aki értetlenül nézett maga elé, már tudta, hogy itt valami nincsen rendben. Ekkor a megbízó elvezette őt a birtok kertjébe, ahol már ki voltak előre készítve, tatamik, fabábúk, zsákok és mindenféle edzőeszközök. Amolyan rögtönzött szabadtéri dojo benyomását keltette az egész. Ott fel is sorakozott a három őr vigyázban állva. Ekkor kövér kereskedőnk be is mutatta mind a hármat.
- Ő Iguchi – mondta, majd abban a pillanatban az említett nevű ember előre lépett illendően meghajolt, majd visszalépett a sorba. – Ő pedig Kikuchi – szintén előlépett a név tulajdonosa – Végül pedig Daiki – ő is illendően meghajolt. Nindzsánk végignézte mindhármukat, igen csak le volt döbbenve a látottaktól. Iguchi egy alacsony, cingár, nyüzüge, kapafogú ember volt. Jó, ha megvolt 20 kiló vasággyal, és az arca olyan volt, mint egy egérnek, még a bőrmellvért is nagy volt rá, és nem a páncél lötyögött rajta, hanem ő maga lötyögött a mellvértben. Kikuchi, pedig egy szintén alacsony, ám iszonyatosan kövér, lapátfülű ember volt, még az arca is egy malacéhoz volt hasonló. A hatalmas pocakja, majdnem szétfeszítette a mellvértet, ki is lógtak a hájai. Daiki pedig egy igen magas ember volt, amolyan nyakigláb, és emellett kancsal is volt. Mindhárom fiatalember, olyan 20-25 év körüli lehetett. Iruma az emberei bemutatása után közölte a geninnel, hogy egy hétig távol lesz, mert üzleti útra megy, és mire visszajön eredményt, akar látni.
Másnap el is indult az üzleti útra, shinobink pedig el is kezdte az első edzést megtartani.
- Uraim! Bár már tudják, de azért ismét bemutatkoznék. Hiyama Takeo vagyok, egy héten keresztül én fogom nektek tartani a pusztakezes harcmodor oktatását! Bár Iruma úr, azt kérte tőlem, hogy mindössze 7 nap alatt tanítsam ki mindegyikőtöket a közelharcra, én azt mondom ez lehetetlen. De azért igyekezni fogok, hogy valami kis tudás ragadjon rátok. Ez az egy hét, nagyon kemény lesz! – tartotta meg a beszédét a shinobi.
- Váó! Akkor megtanuljuk a Sárkány Öklöt?! – kérdezte nagyon lelkesen Iguchi, miközben idióta kalimpáló mozdulatokat csinált, mint ha valami kung-fu mester lenne.
- Ugyan már Iguchi! A Vas Tigris Tenyerét fogjuk tanulni! Ja... Takeo senpai..gyorsan végezzünk az edzéssel, mert nagyon kajás vagyok, alig reggeliztem! – szólalt fel teli szájjal Kikuchi miközben két pofára zabálta a rizsgombócokat.
- De hiszen most is zabálsz Kikuchi! Ezen kívül a mester, a Skorpió Ököl stílusból fogja megtanítani nekünk a Halál Tornádó Rúgás technikáját. Ami így néz ki… Hádzsimééé!!! - mondta Daiki, aki visítva megpróbált kivitelezni egy ugró-forgó köríves rúgást. Az még hagyján, hogy nem sikerült neki, de leérkezéskor úgy hanyatt esett, hogy utána a derekát fájlalva alig tudott felkelni. Hősünk elképedve nézte végig a három tökkelütöttnek a ”produkcióját”, majd homlokon csapta saját magát, mert egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ez a küldetése is egy nagy szívás lesz. ~ Na, ne! Ilyen nincs!!! Hogy az a hasra vágódott Buddha mindenségit! Három ilyen idióta kretén marhát kell majd tanítanom?! Na Takeo, ezt megszívtad…megint….chh! ~ mérgelődött magában, majd azonnal rászólt a három bolondra:
- Na elég ostobaságokból! Figyelmet kérek! A lábatokon sem tudtok normálisan megállni, nem, hogy tigris és sárkány ököl. Akik harcművészetekkel foglalkoznak, azoknál alapkövetelmény, hogy jó legyen az állóképességük! Ötven felülés, gyerünk egy-kettő! – adta az utasítást, a debil-trió azonnal neki is látott a feladatnak. Hatalmas nyögések és erőlködések közepette, nem kevés idő alatt sikerült nekik lenyomniuk a kijelölt feladatnak a felét. Mikor a többi nagy nehezen lenyomta a 25-öt, akkor Kikuchi még csak a harmadiknál tartott, majd úgy feküdt kivörösödve és lihegve a földön, mint egy partra vetett bálna. Takeo viszont nem hagyta annyiban, már pedig lenyomatta velük az ötvenet, de a zsírbüfével csak a húszat. Ezután 20 környi futást jelölt ki számukra feladatnak, a balfácánok futottak, ahogy csak bírtak, mindegyikük ki volt fáradva, izzadtak lihegtek, majd kiköpték a tüdejüket is. Szerencsétlen shinobinknak muszáj volt tartania nekik egy kis szünetet, mert látta, hogy ez így nem lesz jó. A félórás pihenő után következett a húzódzkodás, erre az edzésformának a gyakorlására a genin kijelölt egy fát, annak az ágán kellett végrehajtani a három jómadárnak 20 húzódzkodást 4x5-ös sorozatban. Iguchinak sikerült is a fele, míg Daikinek csak 8 darab, Kikuchinak egy sem sikerült, mert rögtön a legelsőnél leszakadt a faág. Nindzsánk rázta a fejét, hogy ez így nagyon nem jó. Ezt követően vizesvödröket emeltetett velük, majd úgy kellett 50 guggolást végezniük, hogy a fejük felett kellett tartaniuk egy kisebb szikladarabot, ami úgy 10-15 kg lehetett. A több órás edzés után a trió kidöglött majd közösen szinte egyszerre és kórusban közölték a ”mesterüknek”, hogy: - Takeo senpai kegyetlen vagy és szadista! –
- Kuss legyen, töketlen béna banda! Ezen a napon csak bemelegítettünk! Holnap sokkal nehezebb napotok lesz! – válaszolt vissza nekik szigorúan. A második napon korán kezdték az edzést, aminek nem örültek a ”tanítványok”, futással és fekvőtámasszal indult a napjuk, és persze nem igazán ment nekik a dolog. Shinobink belátta, hogy az erőnléti edzésekkel nem sokra megy, mert egy hét alatt képtelenség három ilyen címeres ökörnek feljavítani kellően a kondícióját. Éppen ezért belekezdett az alaptechnikák tanításába.
- Figyelem! Elkezdjük az alaptechnikákat. Az első technika az egyenes ütés figyeljetek, hogy hogyan csinálom, mutatom először szépen lassan. – mondta, miközben felvette az alapállást, majd mutatta lassan az egyenes ütést egy fabábún – a törzs egyenes, az ütésbe beleadjuk a vállunkat és a csípőnket is, és a levegőt kifújjuk, majd a kezünket visszahúzzuk a törzsünkhöz, és a másik kezünkkel ütünk. Pontosan, ugyanúgy ahogyan először. Érthető? Mindenki álljon oda egy fabábúhoz és kezdje ütni, jobb és bal kézzel, felváltva ököllel. Nem kell teljes erőből ütni, de ne is simogassátok a bábút, nem kell rögtön gyorsan, először mehet lassan, majd picit gyorsabban. Fontos, hogy ne kapkodjatok! – adta ki nekik az utasítást a technika elmagyarázása után. A lököttek odaálltak a fababák elé, majd először Daiki kezdte:
- Hááájááá, hádzsimééé! Tomboló Párduc csapása! – visította majd teljes erőből, megütötte a bábút, viszont mikor betalált megállt a lélegzete is, majd kínjában egy hatalmasat üvöltött, majd fájós kezét fogva egy helyben ugrált és közben teljes tüdejéből fújta a kézfejét. Ezután Kikuchi következett, ő gyengébben ütötte meg, szinte csak hozzáérintette az öklét a bábúhoz, és felkiáltott: - Júúúj…áúú…ez fáj. Bibis lesz a kezem! Ez nagyon veszélyes és kemény edzés. Különben is éhes vagyok, üres hassal nem megy! – hisztizett a zsírhegy. Végül egérarcú csontkukac barátunk következett, ő nem is ököllel ütötte meg a fabábot, hanem tenyérrel, de így is fájt neki. – Jáááj…ez nagyon fájdalmas nem lehetne kipárnázni ezt az izét? – kérdezte Iguchi, miközben a kezét fájlalta.
- Elég a nyafogásból! Úgy üttök, mint a pisis kislányok! Férfiak vagytok, tessék megütni azt a bábút. Mitől féltek? A bábu nem üt vissza! Gyerünk! Heh… még hogy Párduc Ököl, amit ti képviseltek az, maximum Selyem Ujjacska. – mondta nekik a genin kicsit sem elégedetten. A kis csapat elkezdte folyamatosan ”püfölni” a fabábút, persze közben jajgattak, nyafogtak. Ez így ment órákig, mikor már remegett a kezük, akkor a shinobi rájuk szólt, hogy mára ennyi elég lesz. Mindegyikük keze sebes volt, nem győzték jegelni. A harmadik napon a nindzsa az alacsony köríves rúgást mutatta meg nekik, miután elmagyarázta nekik, hogy hogyan kell a technikát helyesen végrehajtani, az őrökön volt a sor. Először Iguchi próbálkozott meg a dologgal:
- A Sárkány Farokcsapása!!! – üvöltötte a kapafogú, miközben egy piszok gyors köríves rúgást akart mérni a bábúra, ám beverte a térdét, amiből persze üvöltés lett, még hozzá olyan hangos, hogy ki tudja talán Tanigakuréba is hallották. Kikuchi viszont eddig sem jutott el, ugyanis a nagy hasától nem tudta felemelni a lábát sem. Daiki is hasonlóan járt, mint Iguchi.
- Senpai mi milyen stílust tanulunk amúgy? – kérdezték mindannyian egyszerre.
- Kretén Kempót! Na gyerünk, szedjétek össze magatokat! – mondta nekik Takeo elégedetlenül. Kénytelen volt többször egymás után bemutatni nekik a gyakorlatokat. Nagy nehezen megértette a három tyúkeszű. Egész nap a rúgást gyakorolták, persze nem ment nekik. A mi geninünk pedig a fejét fogta kínjában.
A többi napon további ütés és rúgás technikákat mutatott nekik Takeo, és azt is megmutatta nekik, hogy hogyan védjék ki az ütéseket, illetve a rúgásokat. Persze ezeken, a napokon is rengeteget bénázott az eszetlenek hármasa. Amikor kisebb kumitére került sor, akkor a dagi és a kapafogú tízből tizenkétszer mellé ütöttek egymásnak, a végén pedig a fáradtságtól estek össze, így az eredmény döntetlen lett. Hősünk tudta, hogy ez így nem fog menni, éppen ezért megbeszélte a három balfékkel, hogy csalni fognak, és egy kamubemutatót fognak tartani. Pár deszkát előre megfűrészeltek, hogy a legkisebb ütéssel is szét lehessen törni, egy cserepet pedig előre kettétörtek, majd a törésnél pontosan egybeillesztve tartották. Elérkezett az utolsó nap, Iruma úr hazaérkezett.
- Takeo, mennyire erősek a fiúk? Jól ment nekik? Ugye kemény harcosokká váltak? – kérdezte érdeklődően a kereskedő.
- Hogyne uram! Nagy tehetségek ám! Könnyű dolgom volt velük! Rájuk sem fog ismerni. Igazi vérszomjas tigrisek! Tartanak a fiúk Önnek egy bemutatót. – blöffölte végig a választ a shinobi. Ezt követően következett a bemutató. Először a dagi mutatta be a tudományát, beállt támadóállásba, majd a deszkát egyetlen csapással ketté törte. Persze nem volt neki nehéz dolga. Ezután az egérképű következett, ő egy vastag cserepet tört össze, persze úgy, hogy Daiki a két kezével összeszorítva fogta a cserepet, Iguchi pedig pont középre ütött, pont ott ahol félbe volt törve. Végül pedig a colos rúgott ketté egy deszkát. Majd mindhárman meghajoltak. – Nagyon jó! Lenyűgöző! Igen, pont ezt akartam! Takeo fiam, maga kiváló munkát végzett! Itt a fizetsége. – mondta boldogan tapsikolva, az átverésről mit sem sejtő Imura uraság, majd odaadott a geninnek egy kis pénzeszsákot. Takeo mély levegőt vett, az őrökkel együtt, hogy nem buktak le, majd elbúcsúzott az úrtól és elindult hazafelé. Az őrök kikísérték, majd az egyikük megszólalt: - Senpai, ugye egyszer megtanít minket harcolni, igazából is? –
- Még csak az hiányozna! – mondta nekik shinobink, majd a haját tépve rohant egészen hazáig.

Pein Csüt. Júl. 17 2014, 15:04

Szép a tagolása, a színezése, a történet pedig fantáziadús, egyedi. Azt is jó látni, hogy valóban érted is, amit a pusztakezes harcmodorról írsz. A kisebb helyesírási hibákra és a fogalmazásra viszont figyelj, ugyanis Takeo például először magázza a három "urat", majd hirtelen tegezésre vált. Az ilyesmi átolvasással elkerülhető. Jutalmad +11 chakra és 4000 ryou.

Ajánlott tartalom

Hiyama Takeo

Hiyama Takeo

Re: Hiyama Takeo

Re: Hiyama Takeo

Re: Hiyama Takeo

Re: Hiyama Takeo