Okisha Aiza

Név: Okisha Aiza
Nem: Férfi
Kor: 20
Ország: Otogakure
 
Kinézet: Magas, átlagos testalkatú fiú, hosszú fekete hajjal. fejpántját szemébe húzva hordja, vagy jobb karjára erősítve. A küldetések során szerzett sérüléseket trófeaként viseli arcán, a bal szeme alatti vágásra a legbüszkébb.
 
Jellem: Egy amúgy becsületes és jónak nevelt fiú rögeszméjévé vált az ország és a vezető iránti tisztelet megadása, az ország azonban sajátoss módszereivel szinte megfertőzte a fiút, aki fiatal kora ellenére már vaskézzel próbálja betartatni a rend szabályait. Egy olyan shinobi, aki nem kérdez sokat, viszont kérdéseire mindig számára megfelelő választ kap.
 
Szint: C
Rang: Chunnin
Chakraszint:
Elsődleges elem: Fuuton
 
Felszerelés:
- kunai 3 db
- shuriken 5 db
- makibishu 10 db
- senbon 10 db
- katana 1 db
- robbanó jegyzet 10 db
- fumma shuriken 3 db
- drót 10m
- füstbomba 5 db
 
Ninjutsu
- alap E szint
 
Előtörténetben kijátszottak:
- Fuuton: Kezouniba Yiba // Szélpenge
- Zankuuha: Lefejező széllökés
- Aiza lesz a neve – mondta a nő. A férfi mosolyogva, könnyezve bólintott.
 
A boldog csendet az ajtó nyílása törte meg.
- Raiwara Matsuko és Kawashi. Yakushi Kabuto parancsára azonnali hatállyal velünk jönnek – rontott be az ajtón néhány Hang fejpántot viselő férfi, az elől álló kezében egy tekerccsel.
- Matsuko! Fogd a gyereket és fuss. – kiáltott felé férje, majd felpattant a szoba sarkából, és felkészült a feltartóztatásra. A nő, ygermekével az ölében szaladni kezdett, átugrott az ablakon, majd a kertben iramodott meg. Fújt a szél, hideg este volt. A sötét ház ablakai egy pillanatra bevillantak, majd kiáltás hallatszott.
- A nő! Nem menekülhet! – kiáltott az ablakon átugráló shinobik után az otogakurei a házból. a fejpántosok üldözőbe vették a nőt, majd hamar körbkerítették. A nő gyermekét a földre helyezte, majd körbenézett.
Hátulról érkezett az első kunai, majd még vagy három oldalról, még több szemből. A nő teste hamarosan egy sajtreszelőhöz hasonlított, melynek minden nyílásából vér csörgedezett. Köhögő hangon egyszer gyermekéhez hajolt, testével az anyai szív az utolsó leheletig védelmezni akarta egyetlen csecsemőjét. Ekkor a támadások abbamaradtak, és egy különös hang rázta meg a gyilkos csendet,
- Kukukuku… - lépett közelebb egy férfi, lila övvel, rémisztő szemekkel, hosszú, fekete hajjal.
- A gyermeket hagyjátok. – majd a katonák fele nézett. – Tudjátok, mivel lehet megtörni a legkeményebb ellenálló családját? – néma csend, senki sem válaszolt. – Ha elvesszük tőlük azt, amit a legjobban szeretnek és ellenük képezzük ki. A Raiwara-k régóta próbáltak megölni, és a Hang falvának új vezetőjével előrukkolni, most ez a pöttöm gyermek fogja számomra jelenteni a biztonságot. Egy lázadó családból kiragadt fiú, aki vaskézzel fogja egy napon betartani a rendet. – a köpenyes megfordult – Hozzátok a gyereket, az anyja már úgysem bírja sokáig. hagyjuk itt a tudattal, fiából egy napon vadász lesz. És az ő fajtáját fogja vadászni…
 
Évekkel később
 
- Aiza. kelj fel – szólt egy kedves hang. A fiú kinyitotta szemeit. A nap már besütött ablakán. – Reggelizz meg és indulj, nehogy elkéss az akadémiáról – egy kedves hölgy ült Aiza ágya szélén.
- Igenis, anyám – felelt a fiú, miután kitörölte a csipát szemeiből. Az 5 éves Aiza eslő napja volt aznap az akadémián. A nagylegény kissé izgult, ám apja, aki amúgy szigorú, mikor a helyzet megköveteli, így köszönt el tőle.
- Érezd jól magad, Aiza. Az akadémián sok mindent fogsz tanulni, barátokra tehetsz szert. De ne feledd!
- Tudom. Tudásommal az ország és a mindenkori vezető, Orochimaru-sama hűségét erősítem. – hangzott szinte visszhangként a fiú és „apja” szájából. Ha valamit, ezt a mondatot betanították neki.
Az akadémia kapuján belépve tágra nyílt szemekkel csodálta az akadémia hatalmas termeit, a sok új embert. Megtalálta a termet, amely az elkövetkezendő második otthont jelenti majd a számára.
- Szép napot minden diáknak. Üljetek le kérlek, és jelezzétek, ha nevetek elhangzik. – köszöntötte őket a tanár, majd egy listát előhúzva lassan olvasni kezdett.
- Hé, én Hato vagyok, ő pedig Zyan – bökte hátba Aiza-t az egyik mögötte ülő fiú.
- Sziasztok, az én nevem Aiza – mosolygott hátat fordítva a tanárnak a fiú – örülök, hogy megismerhetlek titeket.
- Én inkább jelentkeznék, a te neved mondta előbb az öreg – nevetett Zyan, miközben előrebökött.
- Aiza nincs itt? – tette fel ismét a kérdést.
- Itt vagyok, uram. – jelentkezett a fiú.
- Tisztítsa ki a fülét, fiatalember, harmadszorra kérdeztem a neve után.
- Többször nem fordul elő – hajlongott Aiza térdére.
- Azt nem is kétlem. Na tovább…Shantaiga Kaito… - folytatta a listát.
 
Az első napon mindenki kedves volt mindenkivel, a gyerekek hamar barátokra találtak. És természetesen ellenségekre is. Járjunk a világon bárhol, legyünk bármennyire is idősek saját meglátásunk szerint, mindig akad egy nagyobb ember, akinek épp a helyére ülünk. Így volt ez Aizaval is. Ebédszünet volt épp. Mikor Aiza friss barátaival, Zyannal és Hatoval asztalt kerestek, egy ablak alatti kis asztalhoz sétáltak, amely még üresen állt. Épp, mikor leültek, egy nagy darab fiú, és két másik gorillabarátja állt melléjük.
- El az asztalomtól, lányok. – parancsolta. Hato épp tálcáját húzta magához, hogy felkeljen, mikor Aiza megszólalt.
- Van még máshol is asztal. Ha pedig nem látnál, fiú vagyok. Ha rossz a szemed, vitesd el orvoshoz. – válaszolt, miközben pálcájával egy nagyobb kupac rizst tornyosított fel, hogy majd abból falatozzon. Azonban homloka hamarabb találkozott a rizsdombbal, minthogy megízlelhette volna.
- Ezért most nagyon megkapod – vörösödött a fiú. – válaszolt, miközben kezével még mindig a rizsbe nyomta Aiza fejét. Mikor engedett a nyomásból, a fiú felült, arcát letörölte. Sokan nevettek rajta. Aiza felkelt az asztaltól, majd a nagydarabnak dobta a tálcán maradt rizst. A hátára sikerült, miközben a fiú diadalittasan fordult körbe mosolyogva. A tányér egy pillanatra megállt a hátán, majd lassan lefolyt. A pufók már megfordult, mire a tányér leesett. Egy mozdulattal a földre nyomta Aiza-t, és nagy verekedés kezdődött.
 
- Nem érdekel miért. Ki kezdte a verekedést. – kérdezte a közbelépő tanár. Mind a ketten azonnal az igazgatóhoz – kiáltotta, kezével az ajtó felé mutatva.
Kopogással jelezte a tanár, beszélni kíván az akadémia vezetőjével. A –Szabad- elhangzása után nyílt az ajtó, majd a két fiú lassan beslattyogott a tanár mögött.
- Ez a két fiú az étteremben kajacsatába kezdtek és disznóóllá változtatták a termet.
- Köszönöm, Enrya-chan. Elmehet. A fiúkkal dolgom lesz. – a tanár kisétált az ajtón, halkan becsukva maga mögött. A két fiú szemben állt az akadémia igazgatójával, a tanítás első napján.
- Tudni akarom, hogy hívnak titeket és hogy mi történt odalenn. – meredt rájuk a vezető, majd hátradőlve hallgatni kezdte az előreálló pufók történetét.
- Az ebédszünet elején ez a fiú egyedül ült le egy asztalhoz, ahova a barátaimmal akartunk leülni, és mikor megkértem, hogy álljon fel, nekem vágta a tányért.
- Hazugság! – kiáltott közbe a fiú, ám az igazgató hamar elcsendesítette szigorú nézésével.
- A tányér után majdnem egy pofon is betalált, még jó, hogy a barátiam ott voltak.
- Értelek. És te fiú? Hogy hívnak? Miért állítod, hogy hazudik?
- A nevem Aiza. Okisha Aiza. Az ebédlőben tört… - ekkor az igazgató megállította reakciójával. A név hallatán a szigorúan összehúzott szemek kitágultak, majd a kényelmes helyzetből is felegyenesedett.
- Azt mondtad Okisha? – kérdezett vissza.
- Igen. Apám Okisha Murato. Shinobi. Az étteremben pedig nem egyedül voltam, hanem a barátaimmal, ők jöttek oda és kötözködtek. bele akart fullasztani a rizsembe.
- Értelek. Aiza. Elmehetsz. Legyen szép az első napod – mosolygott az igazgató, amjd elküldte a fiút. Mikor Aiza becsukta az ajtót és elindult vissza a terme felé, hallotta, ahogy a férfi benn üvölteni kezd.
A pufók – már csak így marad meg a történet további részeiben – másnap kereste fel a fiút, majd felajánlotta, hogy labdázzanak együtt. Először különös volt Aiza számára a helyzet, de végül elfogadta. Egy igen különleges módját választották a labdajátékoknak, a gömböt kézben kellett vinniük, de lábbal továbbítani a társuknak. Igazából talán még szabályok sem voltak, csupán egy kis csapat gyerek játszott szabadon az udvaron. Pufók és Aiza egy csapatba kerültek. Aizanal volt a labda, ám az egyik fiú fellökte őt, hogy megszerezhesse a labdát. Pufók ekkor úgy rámordult a srácra, hogy az menten elnézést kért és felsegítette Aizat. Így kezdődött hát a fiú akadémiai éveinek első része. Ahogy telt az idő, egyre többször vette észre, hogy rosszaságainak nem voltak igazi következményei, ezzel nem élt vissza, elvégre nem volt egy rozsszándékú gyerek. Azonban mikor felismerte, hogy ellenlábasai mindig nagy büntetést kaptak, kezdte élvezni a helyzetet.
Így telt el az első év, majd a második, és az azt követő néhány még. Az évek alatt pufók, Zyan, Hato igen csak közeli barátai lettek, ők négyen voltak az iskola királyai. Zyan és Hato a nagydumások, Pufi méretének köszönhetően mindig a csapat védője címet kapta. És ott volt Aiza, kinek elég volt nevét bemondani, és minden büntetés elkerülte a csapatot. Az utolsó évben az osztályfőnök be sem vitte őket az igazgatóhoz, nehogy a végén őt szúrják le, mint az a tanár, aki bevitte Aizat az igazgatóiba, mert nem figyelt az órán. Elmondása szerint nem képes olyan osztályban tanítani, ahol a diák nem az óráért él. Másnap új tanár érkezett a terembe.
Azonban mint mindennek, az akadémiai éveknek is vége szakadt, elérkezett a vizsga, ahol a diákok bizonyíthatták rátermettségüket, tudásukkal érdemelhették ki a címet, hogy az ország geninjei lehessenek. Aiza nem izgult. Egy cseppet sem.Az évek alatt megtudta, mi is a paradicsomszintű iskolaévek valódi oka.
 
- Aiza. A mi családunk évtizedeken át, generációkon át szolgálta a Hang vezetőjét, Orochimaru-samat. Orochimaru-sama a kezdeti időkben sokat köszönhetett néhány nagyobb családnak, akik pénzzel és földdel járultak hozzá abban az időben, mikor a Fehér kígyó betette lábát a Rizs országába, és kiszakítva egy részt létrehozta a rejtett Hangot. Az akkori birtokosok egy része, köztük az Okisha család pártolta a Sannint és kisebb belharcokkal kivívták a függetlenséget, vezetőnknek pedig a legbölcsebbet választottuk. Egy igazi zseni az a férfi, legyen bármilyen rejtelmes és titokzatos is. Orochimaru-sama pedig nem felejtette el az Okisha család tetteit, mióta ő a Hang vezetője, azóta családunk az eddigieknél százszor jobban él, nevünk elismert és tisztelt a Hangon belül. – mondta el a férfi, kit Aiza apjának tartott. Elvégre születésének második napjától ő nevelte.
 
A geninvizsga első részében egy tesztet kellett sikeresen kitölteniük, habár a fiú nem tudta minden választ, egyben biztos volt. Az iskolában eltöltött idő alatt megtanulta, dolgozatokkal és tesztekkel őt nem lehet megbuktatni. Számára a protekció hatalmas társ volt, ám ebben az esetben nem igazán volt szükséges. Tudását fejlesztette, apja ebben nem ismert kegyelmet.
„Tanulj, hogy sokra vihesd. Tanulj, hogy megerősödhess és tudásoddal az országot védelmezd.”
A sikeres dolgozat után következett a vizsga második fele. Az eddig betanult Bunshin és Kawarimi, a Kakuremino, a Shushin és a Tobidogu no jutsu bemutatásai közül nem egyet kellett választani, vagy talán kettőt, hanem egymás után mind. Végül egy tökéletes hasonmássá alakulva kellett befejezni a vizsgát a Henge no jutsu segítségével.
Aiza először a Shushunnal kezdte. A cél nem volt közel, az időmérő pedig elindult. A fiú a chakrairányítás alapfokán kicsivel magasabb szintjén tudta, hogy chakra keringetésével a lábában akadémiai szemmel nézve hihetetlen sebességre tehet szert. Így a felturbózott lábakkal könnyedén átfutott a kijelölt pályán. Ezt követte egy tereppálya, ahol is kettős feladata volt. Két Bunshint kellett megalkotnia, és míg azok a vizsgáztató látását megzavarják, addig a vizsgázónak a Kakuremino no jutsu segítségével bele kellett olvadnia a környezetbe. Egy mohás fa kérgéhez simult Aiza, majd egy köpeny segítségével eltűnt a felügyelő szeme elől.
A vizsga végére a fiú igen cska elfáradt a sokféle chakrairányítási feladatban, mégis büszke volt. Geninként tért haza, egy hangjellel ellátott fejpánttal a fején.
- AZ én fiam. Most, hogy geninné avattak, megkezdheted tudásoddal az ország javát szolgálni. Az a feladatod, hogy küldetéseiddel megőrizd a család büszkeségét, és elismertté válj az országon és a világon egyaránt. És ne feledd…
- Tudom, tudom…Tudásommal az ország és a mindenkori vezető, Orochimaru-sama hűségét erősítem.
 
Az első küldetésén, ellenben társai nagy részével, kiknek időseket kellett kísérniük bevásárolni és fákra ragadt macskákat szedni őt egyből egy képzésre küldték. Zyan és Hato is vele tarthattak, Pufinak a macskák mentése maradt, egy ideig.
A hármas csapat azonban új mestert kaptak, akivel egy erdő szélén kezdtek bele friss geninként a chakra részletesebb tanulmányozásába. Tanáruk érezhetően más volt az akadémiai években megszokottakhoz képest. Sokkalta precízebb és odafigyelőbb tanár állt előttük, aki igen csak jártas a chakraval kapcsolatosan. Aiza az akadémián megtanulta szétválasztani a tanárt a tanártól. Azok a tanárok, kik netalán lila övvel jelentek meg, vagy csupán beszédükön volt érezhető, a vezetőség által kiválasztott férfiak és nők, velük valahogy mindig is jól kijött, és általában mindig körülötte volt legalább egy ilyen személy. Az első napokon megismerkedtek a chakraval, mint fogalommal, majd a gyakorlati részbe is átvitték azt. Mikor Ryori-sama kéz nélkül elkezdett az első nap fára mászni, a három gyereknek leesett az álla. Aztán mikor a tanár elmagyarázta, lényegben a talpa koncentrált chakran kívül semmit sem használt, a fiúkat érdekelni kezdte a tananyag. Figyelték, majd lassan habzsolni kezdték tanáruk szavait. Hárman mindig is versengtek egymással. Céljuk a legmagasabb fa teteje volt. Ám a képzésük, amelyen részt vettek, egy másik feladattal kezdődött.
Ryoshi-sama mindenkinek egy kis cetlit adott, melybe a három geninnek saját chakraját kellett vezetniük. Mikor a fiúk nekikezdtek tanáruk utasításainak végrehajtásának, újabb különös dolgok vették kezdetét. Először Zyannak gyulladt fel a papírja, majd Aiza következett. Az ő cédulája egyszerűen kettészakadt. Hato papírosa apró darabokra esett, majd akár a por,, úgy szállt ki ujjai közül.
- Ezeket a papírokat a chakratokkal töltöttétek fel, ezek segítségével megismertük elemi affinitásotok. Az, hogy miként semmisültek meg a cédulák jelentik azt, hogy milyen elemi beállítottságúak vagytok. Zyan, te a Katon,a  tűz elemét birtoklod. Aiza, te a Szelek erejével bírsz, míg Hato a Földdel. A chakra és az elemi chakra, mint azt az életben tapasztalni fogjátok, rendkívül más és más lehetőségeket hordoz magában. Míg elemi chakratokkal a természetet vagytok képesek manipulálni, a természet azon ágát, amelyből a chakratok egy része táplálkozik, és azt felhasználva alkotja meg az elemi ninjutsukat, addig sima chakratokkal képesek lehettek testetek és a környezetetekben oly változtatásokat végbevinni, amelyről nem is álmodnátok.
Ryoshi-sama mesélt még nekik a chakra ágairól, azonban úgy érezte, nem szükséges még ennyire részleteibe merülni.
A három fiú lassan megtanulta talpuk körül szétterjeszteni a chakrat úgy, hogy az megtartsa őket, míg teljesen függőlegesen nem sétálnak a ropogó kérgen egészen a legfelső levélig. A három fiú felérve a fák tetejére összenéztek, majd körbe. Belátták a Rizs földeket, a Tűz országának határát, majd összemosolyodtak és visszamásztak a talajra, mesterük mellé.
 
Ahogy telt az idő, úgy kapták küldetéseiket, csomagok kézbesítését, leginkább ez volt a feladatuk. csomagot átvenni és átadni. Voltak kisebb csomagok, például levelek, majd ahogy nőttek, úgy nőtt a csomag nagysága és súlya. Habár tartalmukat soha sem kutatták át, mindig tudták, ki kap éppen levelet, vagy éppenséggel kinek nő a katana tára egy újabb darabbal. Egészen az első technikájának megtanulásáig nem kaptak komolyabb feladatot, inkább elméleti oktatásban volt részük. A technika, amelyet megtanult nem kevés nehézséget okozott a gyakorlatban, még ha az elmélettel nem volt gond soha. A kezében lévő kunaiba árasztott Fuuton chakrat kellett a késen át egy penge formájában vízszintesen ellökni. A technika két napot vett ki, a második nap délutánján sikerült a pengével egy kisebb ágat lehasítani a törzséről egy fának. Habár az ág alig volt hosszabb mint a saját keze, mégis nagy siker volt Aiza számára.
Eljött az első, C szintű küldetése, ahol a levelek helyett egy vele egy idős lányt kellett kísérnie a falu egyik házához. A lány biztonságosan hazajutott, szülei pedig némi zsebpénznek szánt Ryoval jutalmazták a lovagot, aki kunaiát oly mereven és határozottan fogta a sötét utcán, mintha vele együtt született volna, és épp életek százait akarja kioltani vele. A fiú a kapott pénzből, illetve az otthon spórolt pénzének egy részét egy katana megvásárlására költötte, elmondhatta, egy olyan fegyvert forgat, amelyet a saját pénzén vett, és egy 12 éves szájából ritkán hall ilyet az ember.
Mint ahogy mondtam, a küldetései sokkal inkább váltak személy és csomagvédő célúak, mint megőrző, a rábízott objektumok sértetlensége volt a legfontosabb és egyetlen feladat. Ehhez értett is. teljes odaadással őrizte az apró csomagot, és családjának baráti körébe tartozó gyermekek életét. természetesen mindig ott volt mögötte láthatatlanul, hisz Aiza nem látta őket, az őrszemek, amelyek a családtagok pénzéért vállalta a kockázatokat és életét feltéve őrizte a fiút az útján.
Egy „küldetésén” azonban az őrszem nem olt résen, mikor a fiú és újdonsült társa, a Batai család egy fiatal lánya az erdő menti ösvényre került. Egy megvadult állat rontott ki a bokrok közül, észre sem véve a fiút gázolt át rajta. A fiú az árokba gurult, szerencséjére néhány törésen kívül nem lett komolyabb baja. Azonban eltört az egyik bordája, és a két keze, így az elkövetkezendő időszakot a kórházi ágy és gyógyszerek időszaka jellemezte.
Vakító fehérségre kelt fel egy nap, miután az orvosok néhány „rutin vizsgálatnak” vetették alá, és két napon át altatva tartották. Aizanak a legfeltűnőbb két karjában érzett fájdalom volt. Eddig is fájt a keze, de ez valami leírhatatlan érzést váltott ki mostanra belőle. Ám a vastag fásli kötegek mögé nem látott, így beletörődött a tudatba, biztos csak a gyógyszer hatása múlott el.
Az orvosok, miután levették a kötözést, szembesítették vele, hogy míg benn feküdt, az apja kérésére egy különös szerkezetet szereltek testébe, ami megmagyarázza a különös érzést, ami kezét bizsergeti, mióta elaltatták. A két tenyerére nézett, ekkor látta meg a két lyukat, mintha valami vékony cső lenne beépítve kezébe a végén egy mini ventillátorral. Később Ryoshi megtanított neki egy technikát, amelynek lényege az volt, hogy a tenyérben lévő ventilátor által keltett szelet saját chakrajaval keverve képes lehet erőteljes hanghullámokat létrehozni. Ez a gyakorlat már jóval egyszerűbbnek tűnt, mint a fáramászás. A fiú idő közben egyre nagyobb affinitást utatott az elemi technikák és chakraval létrehozott ninjutsuk terén, mint a testi harcokban,a  taijutsukban. Számára a chakra a tudás könyvtárát jelentette, a technikák pedig a polcokon lévő könyveket, amelyek arra várnak, hogy kiolvassák őket. Oldalán lógó kardját is egész ügyesen forgatta már, néha sikerült Ryoshit is kicseleznie, persze mikor Ryoshi-sama engedte neki.
 
Újabb mérföldkő következett el életében, mikor is Otogakure elszigeteltsége a szomszédos Tűz országától egy újabb jelét mutatta, mégpedig az önálló chunninvizsga megrendezését. Néhány éve volt annak, hogy a Tűz és a Víz szövetsége vizsgákat tartott a támogató országok egy területén. Otogakure akkori eredményei után úgy döntött, önálló vizsgába kezd és egy gyorsabb, mégis nevéhez méltó vizsgát rendeztek.
A vizsgáztatók megalkották a játék menetét, mely a következőkből állt.
Minden vizsgázó egy véletlenszeren kiválasztott helyről indul, egyenlő távolságra egy eldugott céltól. Ez a cél nem volt meghatározva, csupán annyit mondtak – „Ha megtaláljátok, tudni fogjátok, hogy ezt kellett keresnetek.”
Összesen 8 diák vett részt a megmérettetésen. Egy erdős pályát választottak az egyik domb oldalán. A domb tetején egy elhagyott faház állt, amelyet csupán később fedeztek fel a versenyzők, a domb aljában pedig fakunyhók állomásoztak.
A diákok egy része az erdő egyik, míg a többiek az erdő másik végéből indultak. A cél a tárgy megtalálása volt, amelyről pontosan nem tudták, mi is az. A gyerekek az indulást jelző sípszóra futottak neki az erdőnek, volt, legtöbbjük a domb alján lévő házak átkutatására indultak.
A faházakat úgy pakolták ki a gyerekek, mintha az égő házból menekítették volna ki értékeiket. De sehol sem találták a tárgyat, amiről tudniuk kellene, hogy megtalálták. Aiza a makettfalut hátrahagyva az erdőnek vette az irányt, megindult a dombnak felfelé. Szemeivel mindvégig a talajt leste, majd a lombokra is feltekintett, mikor épp a lombok közt ne sütött át a nap vakító fénye. Egy vetélytársától állt alig 10 méterre, mikor észrevették a faházat. Egy pillantás volt csupán, míg tekintetük egymásba nem ért, majd futni kezdtek a ház felé. A talajon lévő leveleket magasra rúgták. Először az ellenfél jutott be a házba. Azonnal az első szekrényhez rohant, majd kirántotta annak fiókját. Semmi nem volt olyan, amire azt mondhatná, megtalálta. Egyik szobáról a másikba rohantak, ahol szintén felfordítottak mindent, elmozdítottak mindent, ami mozdítható volt, még azokkal is megpróbálkoztak, ami nem volt mozdítható, de semmi. Végül a nappaliban kötöttek ki. A szoba közepén egy asztal állt, rajta egy kis ládával. A két fiú tudta, hogy megtalálta, a gond az volt, hogy egyszerre ketten siettek neki. Ám Aiza megállt, számított valami csapdára. A mási fiú gyorsan szedve a lábát eljutott az asztalhoz, majd magához ragadta a ládát.
- Az enyém. Én nyertem – nevetett fel hangosan. Csapda nem aktiválódott, a fiú még mindig a ládával a kezében állt. Lassan kinyitotta a kezében szorongatott tárgyat, majd ledöbbenve tapasztalta, amiért az egész házat átkutatták nem volt más, mint egy kürt.
- Ezért kellett átkutatni az erdőt meg mindent? Ezért ment a vizsga? Egy…hangszerért? A lényeg, hogy nyertem.
- Tévedsz – szólt közbe Aiza, kinek kilétéről a fiú szinte meg is feledkezett.
Aiza előre tartotta jobb kezét, majd így fejezte be közös beszélgetésüket.
- Okisha Aiza a nevem. feladatom, hogy erőmmel a vezetőt szolgáljam. Mindent megteszek, hogy én lehessek a legerősebb védelmezője cslaádomnak. Így a Chunnin címet én fogom megkapni a mai nap – azzal a tenyerét elhagyó léglökettel a fiút a mögötte lévő poros falnak lökte. A fiú a repülés pillanatában elejtette a ládát, hátával pedig áttörte a rozoga ház falát és a földre esett. Nem mozdult meg. hatalmas löketet kapott, amelyet egy fiatal szervezete nehezen emésztett meg. Azonban a fal régi volt és korhadt, a házat pedig évek óta nem építették újra, így néhány kiálló szög volt a falapokban, amelyek most a földön fekvő hátára szögezte a kitépett lapokat. Aizen közelebb sétált, majd kivette a kürtöt a ládából. Otogakure címere volt az alján. Mély levegőt szívott, majd megfújta. A kürt hangosabb volt szinte bárminél, amivel eddig találkozott. A hangra két shinobi érkezett meg, akik meggyőződtek a győztes kilétében. A fiú halála másodlagos volt, elvégre az ilyen vizsgákon a halálos baleset majdnem mindig bekövetkezik. Aizen nyerte a külön vizsgát, melynek díja a chunnin cím elnyerése volt.
 
Aiza azóta számos küldetésen vett részt, a kislányok helyett érettebb hölgyek és pénzesebb fiatalok életére vigyáz, óvva családjának becsületét, erősítve a mindenkori vezető, Yakushi Kabuto hatalmát, miután a Fehér Kígyó nyomtalanul eltűnt. Bárki is végzett vele, ha egyéltalán lehet vele végezni, biztos nagyon erős shinobi. Aiza így Kabuto nevében szolgálja Otogakuret, tisztelete és hűsége rendíthetetlen, bátorsága pedig kiállja a legkeményebb akadályokat.

Itanashi /645 ch/
Daizo-t pihentetném, nem tudtam ennyi idő után sem beleélni magam a szerepébe, még a háború sem hozta meg a várt hatást, ezért kezdenék egy új karakterbe.

Üdv!


Stilisztikailag rendben van, a követelményeknek is megfelel. Külön tetszettek azok a részletek, amelyekkel az elején kiegészítetted, segítettek jobban megismerni a karaktert. A Multiszabály szerint is belefér a limitedbe. A vége felé kétszer-háromszor Aizennek írtad a fiú nevét, illetve legalább három elírást is találtam... Tehát helyesírás ügyileg is minden rendben volt. A Chuunin vizsgáról talán írhattál volna egy kicsit többet, nem éreztem túlzottan emberpróbáló feladatnak. Ám ekkora protekcióval nem lepődnék meg, ha csak egy színjáték lett volna az egész, hogy elhitessék a fiúval megérdemli a Chuunin rangot. Ami így is van, de kicsit olyan mintha csak egy ürügy kellett volna, hogy megkaphassa.
Remélem Rikudou nem haragszik meg, hogy közbeléptem az ellenőrzésben.  


Chakra: 220
Pénz: 5000 ryou ( mivel nem nagyon szenvedsz hiányt pénzben)
Rang: Chuunin
Jutsuk: Amiket írtál
Szint: C



Írj adatlapot, azután kezdhetsz játszani.

Szerk.: Elméletileg betettelek a csoportba és a miniadatlapodat is megcsináltam. Ha valamit kihagytam, akkor szólj!