Chikuma Gennosuke

  Ez a nap is úgy kezdődött Gennosuke számára, mint a többi. A kijelölt helyén őrködött a várfalon, miközben jó ízűen szürcsölte finom jázmin teáját.
~ Hmm…micsoda fenséges aroma, a jázmin üde illata. A karakteres ízvilág, mely vízesésként zúdul lefelé a torkomon. ~ filozofált el magában az isteni nedű ivása közben, ám a költői gondolatmenet megszakadt, mikor az egyik shinobi mögötte termett és így szólt:
- Hé, Gennosuke! Batta az irodájában hívat! -
~ Heh?! Pont most mikor fontos dolgom van?! Mikor éppen az anyagi világ isteni italát elemzem ki?! ~ dühöngött magában, majd így felelt:
- Jó, rendben megyek! – majd gyorsan megitta a teáját és egyenesen a falu vezetőjének az irodájába ment. Ott várta Batta.
- Gennosuke! Egy küldetéssel bízott meg minket egy Kogai Tamura nevű kereskedő a Tea Országából. A megbízó raktárából minden héten eltűnik nagyobb mennyiségű árú, van köztük tea, értékes fűszerek és egyéb luxuscikkek. Hiába vannak őrök a raktár épülete körül, az őrök minden este elájulnak, mert leütik őket. Az áru pedig eltűnik. Elvállalod a küldetést Gennosuke? – közölte az információt a küldetésről Batta. Hősünk, a ”tea” szó hallatán felkapta a fejét, majd így felelt:
- Ezt a küldetést bízza csak rám! A legjobb embert szemelte ki erre a feladatra. Elkapom azokat a csirkefogókat. Nem hagyhatom, hogy a tea veszélyben legyen! – közölte lelkesen a chuunin, majd azonnal útra is kelt. Több napos utazás során végre megérkezett a Tea Országába, majd ott felkereste a megbízót. Mikor betért hozzá, az így fogadta:
- Üdvözöllek! A nevem Kogai Tamura. Rögtön a tárgyra térek. Kereskedő vagyok, és hatalmas tételben kereskedek teával és mindenféle különleges egzotikus fűszerekkel, olyan dolgokkal, amik a piacon nagyon sok pénzt érnek. Sok versenytársam van a piacon, és sokan irigykednek az üzleti világban elért sikereimre. Éppen ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy vannak rosszakaróim, akik keresztbe akarnak nekem tenni. Nagy valószínűséggel a konkurencia ”mester-tolvajokat” bérelt fel, hogy folyton kirabolják az értékes árumat, azért hogy ezzel is nyomást gyakorolhassanak rám. Míg a rablások folyamatosan zajlanak, addig is nem megy ki az árum a piacra, így nem is keletkezik belőle profitom. Ráadásul, csökkentik az árukészletemet is, amiből a bevételem lenne, így még anyagi veszteséget is okoznak nekem. A feladatod az lenne, hogy elkapd a tolvajokat. Nagyon profi tolvajok lehetnek, hiszen hiába dupláztam meg az őrséget, minden héten egyszer éjszaka kirabolják a raktárépületet, úgy hogy az őrök nem látnak semmit, ugyanis mindig leütik őket. – vázolta fel a problémát részletesen Tamura úr. Shinobink figyelmesen hallgatta végig megbízója mondanivalóját, majd így szólt:
- Valószínűleg shinobik lesznek ezek a tolvajok. Simán elképzelhető az, hogy a konkurencia alkalmaz egy-két alacsonyabb rangú szökött nindzsát ilyen célokra, némi fizetségért. De ne féljen, elkapom őket! – mondta majd azonnal a raktárépület felé, vette az irányt. Ott alaposan körülnézett, körbejárta az épületet kívül belül, de semmi gyanúsat nem fedezett fel. Ezt követően megvárta az estét. Éjszaka mikor már lement a nap és csupán a hold és a csillagok ragyogtak az égen, szokatlanul nagy volt a csend. Shinobink az épülettel szemben található nagy fa ágán ült és figyelt, a lombok takarásában.
~ Na, gyertek csak kis csibészek! Szerintem a tetőről szokták indítani a támadást. Körbejártam a területet, nem láttam sehol sem aknafedeleket, így a föld alól nem jöhetnek. A terület körül van erdőség és van egy kisebb tó is. Úszva, viszont nem jöhetnek, mert akkor minden rablásuk után vizes lenne itt-ott a raktár, viszont az őrök szerint sohasem voltak vizes lábnyomok a padlón. Az aljnövényzet viszont igen magas, sőt néhol bokros is. Elképzelhető, hogy lelapulva hason kúszva közelítik meg a területet, majd onnan a tetőre ugranak, fentről pedig simán képesek elnémítani az őröket. Ketten vagy hárman lehetnek. ~ próbált rájönni a megoldásra, miközben még mindig erősen figyelt. Ám hiába virrasztott egész éjszaka, a tolvajok nem jöttek. Másnap, kisebb pihenés után újra körülnézett a terepen, de semmit, gyanúsat nem fedezett fel. Majd ismét eljött az éjszaka, a chuunin újra elfoglalta a megfigyelésre szánt pozícióját a faágon, és ismét csöndben várt. Ám a sokáig tartó éber megfigyelés, így sem hozta meg a várva várt eredményt ugyanis, a ”vendégek” nem jöttek.
Másnap reggel, mikor iszogatta a megbízótól kapott teáját, egy másik taktikán kezdett el gondolkodni.
~ Nem a faágon fogok figyelni, hanem felveszem az egyik őrnek az alakját, és úgy várom be őket. ~ ezt a gondolatot éjszaka tett követte. Valóban felvette az egyik őrnek az alakját a Henge no jutsu-val, majd elfoglalta az őrhelyét. Nagyjából 3 óra múlva észre is vette, hogy elkapják hátulról a nyakát, ám ekkor nindzsánk, megragadta a támadója karját, kiszabadult a fojtószorításból és kőkeményen neki vágta őt a földhöz, majd két erőteljes rúgással odarepítette a falnak. A falon elhelyezett fáklya fényében hamar kiderült, hogy egy 13-14 éves srácról van szó. A kölyök két shurikent dobott Gennosukéra, ám ő kikerülte majd mögé került és leütötte. A fiú ettől elájult, ezután hősünk éles süvítő hangokra lett figyelmes, tudta, hogy shurikenek repülnek felé. Gyorsan félre ugrott, majd megpróbálta elkapni a másik két támadót is, de azok meglógtak. Viszont azt a srácot megkötözte, akit ő ütött le. Ezt követően a többi le nem ütött őrrel bezárták a fiút egy ketrecbe, és úgy őrizték.
  Másnap reggel, mikor a srác felébredt ijedt arccal vergődött, a chuunin pedig így köszöntötte, kezében egy csésze teával:
- Jó reggelt, kisbarátom! Látja Tamura úr, igazam lett. A konkurencia szökött nindzsákkal raboltatja el Öntől az árut. Kis pisis taknyos genineket alkalmazva. Hárman voltak összesen. Ez a kölyök el lett kapva, de másik kettőt sajnos nem sikerült elkapnom. -
- Nem rossz, Gennosuke! De el kell kapni a másik kettőt is. Hihetetlen, hogy némi zsebpénzzel rá lehet venni, az ilyen kis gyerkőcöket a lopásra. – mondta a chuunin mellett álló Tamura úr.
- A szökött nindzsák többsége menekül a falujából, mindent maguk mögé hagyva. És úgy maradnak fenn, ha piszkos ügyekben, többnyire bűnözésben vesznek részt, így nem halnak éhen és van tető a fejük fölött. Mivel ki lettek képezve a shinobi harcmodorra, így a civil lakosság alvilági emberei szívesen alkalmazzák őket. Még az ilyen kis taknyos geninekkel is elvégeztetik a piszkos munkát. És jól mondja, tényleg csak ”zsebpénzért”, mert nem fognak soha sem meggazdagodni, csak tengődnek. - mondta shinobink.
- A társaim, úgy is eljönnek értem, hogy kiszabadítsanak, ti ostoba barmok! – mondta a fiú dühösen.
- Igen, tudjuk. És te leszel a csali, hogy őket is elkapjuk. – mondta elmosolyodva shinobink, akinek egy agyafúrt terv kezdett megszületni. Este neki is láttak a csapda felállításának. Igen ám, de nem a kis genin volt a csali, hanem maga Gennosuke. A chuunin a Henge no jutsuval felvette a genin alakját, majd megkérte az egyik őrt, hogy kötözze őt meg és zárja egy ketrecbe. A ketrec pedig nem volt messze az épület raktárától. Ezután eljött a várt éjszaka, a másik két genin is megjelent. Hősünk pedig, halkan odaszólt nekik:
- Hé! Segítsetek már! Én vagyok az! Szabadítsatok ki! De vigyázzatok itt egy másik nindzsa, aki engemet elkapott, legyetek résen! –
- Nyugi Oyama! Mindjárt megyünk. Míg én kiszabadítalak, addig Seigo őrködik, és lefoglalja azt a shinobit, amennyiben az támadna. – mondta a másik genin, miközben mit sem sejtve szabadította ki a ”barátját”.
- Akkor most futás! – mondta Seigo.
- Vigyázzunk, mert Oyama szerint ez csapda. – mondta a genin, aki valószínűleg a trióban ő lehetett a főnök.
- Így van csapda és ti bele is estetek! – szólalt fel a chuunin, még mindig a kölyök alakjában, de már a saját hangján. Ezután az alakváltó jutsut is megszüntette, majd abban a pillanatban, az egyiküket állba verte, a másikat pedig gyomorszájon rúgta.
- A francba! Ő az! Ez a szemét átvert minket! Katon: End..a…- mondta a Seigo nevezetű srác, majd akarta bevetni a tűzjutsuját, de még mielőtt kifújta volna a tüzet, hősünk keményen mellkason térdelte, így a láng sem jött ki, ráadásul a kis srác is köhögő-görcsöt kapott, majd bevetette a Raiton: Kyuuden no Jutsu/ Villámgömb jutsut, majd neki dobta a másiknak. Ezután a két srácot elagyabugyálta, majd ezeket is megkötözte. Másnap reggel, egy nagyobb ketrecben volt, mind a három genin, akik megkötözve mérgelődtek ott, és egymást hibáztatták a történtekért.
- Szép munka volt! Köszönöm a segítséget! Ezek a kölykök pedig mennek a bíróságra rablás vádjával. – mondta Tamura úr, majd át adott egy kis zsákot és egy nagyobb dobozt a chuuninnak, majd folytatta a mondandóját – Ez pedig egy kis borravaló a jó munkáért, valamint a dobozban van egy kis jázmin tea, az elmúlt napokban láttam, hogy jóízűen iszogatta itt nálunk. -
- Ó köszönöm szépen! A lényeg, hogy a tea biztonságban van. – mondta hősünk igen csak elégedetten, majd elbúcsúzott a megbízójától, és egyenesen hazafelé vette az irányt. Jó kedve volt, hiszen egy kis pénzt is kapott, de a lényeg, hogy kapott a kedvenc teájából is.

 Egy unalmas és esős napon volt a mai. Chuuninunk szokás szerint a városfalon őrködött. A fedett őrbódéból nézte unottan a tájat. Nem látott semmi gyanúsat, így ez is egy tipikus szürke szolgálati nap volt. A szél erősen fújt, az eső pedig felerősödött. Ezt a csendet egy valami törte meg, egy másik nindzsa kukucskált be az őrbódéba, aki így szólt hősünkhöz:
- Üdv Gennosuke! Látom megint a szokásos őrködés, és még a tetejében esik is. Na de a lényeg, Batta hívat, egy feladata van a számodra. -
- Helló! Megint egy küldetés? Mindegy is…. pff…úgy sem olyan izgalmas itt kuksolni. Azonnal indulok! – mondta ásítozva, majd el is indult a falu vezetőjéhez. Mikor oda ért, az iroda elé, akkor szóltak neki, hogy bemehet, be is ment. Batta ott várta az íróasztal mögött ülve, majd így szólt hozzá:
- Gennosuke! Egy küldetés lenne a számodra. A Kő Országában található egy kisebb falu, Hadakagakure annak a vezetője, Deguchi Jimon kérte a segítségünket. A falut rendszeresen fosztogatja egy hat főből álló banda. Kértek már segítséget egyszer három zsoldostól, de a rablóbanda elkergette őket. Éppen ezért kérték a mi segítségünket, hogy egy nindzsa bánjon el velük. Jimon úr pénzjutalmat is ígért. Szeretném, ha fél óra múlva indulnál. – mondta Batta.
- Értettem uram! Indulok! – válaszolta shinobink, majd kiment az irodából. Ezután elindult az esőben, nem igazán volt ínyére az időjárás, de legalább annak örült, hogy végre nem kell unatkoznia az őrhelyén. A két napos utazást szintén esőben tette meg. Mikor odaért a faluba pár embertől el kezdett érdeklődni, hogy hol található meg a vezető. A falusiak segítőkészen Jimon úr elé vitték, aki így fogadta:
- Üdvözöllek fiatalember! Szóval, Te lennél a nindzsa aki, a segítségünkre sietett. Már vártunk rád nagyon! –
- A nevem Gennosuke. Azt a feladatot kaptam, hogy valamiféle banditáktól kell megszabadítani a falut. Kik ezek a rablók pontosan? – mutatkozott be, majd tette fel a kérdést a shinobi.
- Ez egy békés kis falu volt, egészen addig, míg fel nem tűntek ezek a fosztogatók. A rablók vezére egy Isikawa Goemon nevű férfi, aki igen jó fegyverforgató, és rajta kívül van még öt társa. Legtöbbször lóháton jönnek, hetente egyszer, ilyenkor követelik, hogy adjuk oda minden élelmünket és egyéb értéktárgyainkat. Ha nem tesszük, akkor vagy felgyújtanak egy házat, vagy összevernek valakit. A falu kovácsát a múltkor kikötözték egy fához fejjel lefelé és ütötték-rúgták, mint egy zsákot. A kocsmárosnak negyven botütést mértek a talpára. Ráadásul még örömüket is lelik ezekben, a kínzásokban – mondta szomorúan Jimon.
- Értem. Itt sürgősen kell valamit tenni. Bízzák rám ezt a Goemont. – közölte a chuunin, majd ezt követően alaposan körül szemlélte a falut, a falusiak elmondták nekik, hogy általában honnan szoktak jönni a fosztogatók. Sok mindent kellett neki figyelembe venni, hiszen úgy tervezte, hogy csapdákat fog nekik állítani. A falu bejáratánál volt egy kis erdei út, ott alaposan körülnézett és bizony a lovak patái által hagyott nyomok meg is mutatkoztak a sárban. Sejtette, hogy ez lesz az egyik lehetséges irány, ahonnan támadhatnak. El kezdett agyalni pár dolgon, eleinte úgy tervezte, hogy vermet ás nekik, de ezt az ötletet hamar elvetette, hiszen azt valamivel álcázni kellene, az pedig már túl feltűnő lenne, ha valami ott lenne az út közepén. Másrészt esik is az eső, vizes átázott földet nem jó ásni. Nem csak fárasztó és nehéz is, hanem sok időbe is telne, hiszen olyan mélynek kellene lennie a gödörnek, hogy egy ló ne tudjon kijönni onnan. Egy másik terven is törte a fejét. A falu bejárata elé, elhelyezett egy kötelet, amit beásott a földbe, de csak épphogy. Azért, hogy könnyen fel lehessen emelni azt. Utána az egyik utcácskában lévő fa ágára felakasztott egy hurkot damilból. Ezt közelről is alig lehetett látni, ráadásul, ha a lovon ülő banditának menet közben ráakad a nyakára, akkor komoly meglepetésben lesz része. A terv többi részéhez, nem kellettek előkészületek, mert azokat maga az akció közben fogja végre hajtani. Miután ezzel megvolt nem volt más dolga, minthogy várt rájuk. Eltelt egy nap, de nem jöttek. A chuunin az egyik fáról rendszeresen figyelte őket, mindig körbe nézett hát, ha meglát pár lovast. Az éjszakák többségét is őrködéssel töltötte. A falujában is főként a városfalon őrködik, szóval már megszokta ezt a helyzetet. Persze a teázás az sohasem maradt ki. Három napon keresztül várakozott de nem történt semmi.
 A negyedik nap azonban megjelentek a ”vendégek”. Ordítva, visítva rohamoztak a falu felé, a fegyverüket a fejük felett pörgették. Teljes sebességgel vágtáztak, csak úgy dübörgött a föld.
~ No lám, megjöttek! Barátocskáim nagyot fogtok esni a lóról, sőt a ló is esni fog. ~ gondolta magában miközben egy bokor mögött lapult és fogta az enyhén földbe ásott kötelet. Elöl a bandavezér haladt, aki egy jó nagydarab izmos ember volt, hosszú derékig érő fekete haja copfba volt kötve, az arcán, karján és mellkasán pedig tetoválás volt. Egy nagy láncosbuzogányt pörgetett lovaglás közben. Az első három lovast még el is engedte hősünk, ám az utolsó háromnál bizony meghúzta az a kötelet. Mindhárom lovas a lóval együtt esett egy hatalmasat. Miközben próbáltak feltápászkodni, addig Gennosuke odament és leütötte őket. A negyedik rabló pont annál a fánál haladt el, ahová a chuunin kikészítette a damilos hurkot. A shinobi, pont a fa lombjai között bújt meg, majd mikor éppen odaért a bandita a hurkot a nyakára dobta, majd azt meghúzta, így az, az ellenség torkára szorult. Ezután ráugrott a lóra és leütötte ezt a banditát is. Az ötödikkel kénytelen volt szemtől szembe harcolni. Ugyanis az észrevette a nindzsát miközben, leüti a társát.
 Az ötödik rabló nagyon jól értett a fegyverforgatáshoz, egy lándzsával harcolt. Villámgyors szúrásokkal támadott, amit ugyan Gennosuke tudod blokkolni a kunaival, viszont támadni már nem volt annyira könnyű neki, hiszen a lándzsa egy hosszabb fegyver. A hosszabb párharc alatt Goemon kereket oldott. Mikor shinobink nehezen megölte az ellenfelét, akkor a vezér után sietett egyből. De nem akárhogyan, felvette a lándzsás ellenfele alakját a henge no jutsu-val és kezében is tartotta annak a yariját, majd lóháton a vezér után sietett. Pár perces vágta után, beérte a főnököt, aki így fogadta:
- Hé Jin! Látom neked is sikerült meglógnod. Már csak ketten vagyunk, de el kell kapnunk azt a fickót. Nem hittem volna, hogy egy ilyen erős zsoldost bérelnek fel ezek az átkozott parasztok! Ráadásul tuti, hogy többen is vannak. De sebaj, ideje bekeményítenem nekem is! -
- Nincsenek többen csak egy embert béreltek fel. – mondta ”Jin”.
- Ezt honnan tudod? – kérdezte a vezér.
- Innen! – válaszolt a shinobi, majd megszüntette a jutsut és ismét az eredeti alakjában volt.
- Te rohadék! Szóval egy nindzsát béreltek fel ezek a férgek. Hmm…. hát így állunk! Sejtettem, hogy előbb-utóbb ez lesz. Viszont ne hidd, hogy könnyű dolgod lesz ellenem! Doton: Katsu! – mondta mérgesen majd bevetett egy föld típusú ninjutsut azonnal, a talaj elkezdett erősen megrepedni, de a chuunin elugrott onnan.
~ Szóval te is shinobi vagy. Föld típusú… az ilyen ellenfeleket kedvelem. ~ gondolta magában chuuninunk miközben kitért a támadás elől. Ezután egy főnök a láncosbuzogányával támadta, amik elől nindzsánk ügyesen kitért és közben pár shurikennel támadott vissza. Ám Goemon ezeket ügyesen levédte, ezt követően pedig a fák között ugrálva egymást üldözve harcoltak. A buzogány eltalálta hősünk vádliját, szerencsére nem volt annyira veszélyes a sérülés, de kellemetlen volt így harcolni. Percekig ment a harc és nem tudtak egymás fölé kerekedni. Így a rablóvezér elkiáltotta magát:
- Doton: Ganban Kyuu! – miközben végrehajtotta a technikát sikeresen is bezárt a kőkoporsóba Gennosukét. – Most megvagy barátocskám, ebből nem jössz ki! – mondta gúnyosan. Goemon mosolya azonban hamar elgörbült mikor meglátta azt, hogy a szikla felhasad, és szikrák jönnek ki belőle.
- Raiton: Raiken! – kiáltotta a sziklakoporsóból kiszabadult shinobink miközben egyenesen az ellenfelének száguldott. A villám chakrájával megtoldott öklével egyenesen a szívre mért két erős ütést. Ettől a bandavezér egyből összeesett, majd nyögve csak annyit mondott, hogy:
- Te szemét! Ho-hogyan…? –
- Sajnálom! De a te bajod, hogy a föld gyenge a villám ellen. – közölte vele nindzsánk, majd egy pillanat alatt elvágta kunaival Goemon torkát. Ezután a hulláját lóhátra tette, majd egyenesen a faluba vitte, ahol meg is mutatta bizonyítékként a falu vezetőjének. A falusiak most már véglegesen fellélegezhettek, a maradék bandatagokat pedig a falusiak, megkötözték, miután leütötte őket a chuunin.
- Köszönöm fiam! Hálával tartozunk neked! Most már mindannyian nyugodtan élhetünk. – mondta Jimon úr, aki át is adott egy kis pénzzel teli zsákot a nindzsának. A mi Gennosukénk ezt megköszönte és egyenesen hazafelé is vette az irányt, persze kicsit sántikált, hiszen a sérült lába végett de ez nem zavarta őt, az már annál inkább, hogy félúton ismét elkezdett esni az eső, aminek nem örült, de a lényeg, hogy a küldetés teljesítve lett.

  Egy unalmas borult és szeles reggelen kezdődött az egész. Az ilyen napot általában mindenki, aki teheti az otthona melegében, tölti. De nem a nindzsák. Gennosuke ezen a reggelen, a kiképzőterepen volt, az íjászatot gyakorolta. Éppen azon töprengett, hogy hogyan mérje be a célpontot úgy, hogy közben erősek a szélviszonyok. Hiszen a jó lövésznek tudnia kell a szélviszonyoknak megfelelően is lőni. A számszeríját a kezében tartva egyik szemét lehunyva, erősen koncentrálva figyelte a tőle 50 méterre lévő céltáblát, és közben olykor-olykor oldalra pillantva a szélirányt, jelző zászlócskákat is szemmel tartotta. Légzése egyenletes lett, a lövés előtti pillanatban benntartotta a levegőt, és készült meghúzni a ravaszt. De a lövést – és ezzel együtt a gyakorlást is – egy valami zavarta meg. Egy chuunin jelent meg mellette, aki így szólt hozzá:
- Üdv Gennosuke! Abba kell hagynod a gyakorlást. Batta az irodájába hívat téged. - erre morogva fújt egy nagyot hősünk, majd ekképpen válaszolt:
- Tatsumi!! Hát, basszus! Nem tudtál volna várni addig, amíg elsütöm a fegyvert, te szerencsétlen marha?! – mondta neki mérgesen, majd a hangneme átváltozott flegmatikussá és gúnyolódva így folytatta mondanivalóját - Megyek Batta irodájába. De… ha visszajövök, a te seggedet fogom céltáblának használni. – majd el is indult.
- Őő… izé….bocsi…. – mondta sajnálkozva a Tatsumi.
~ Ezt nem akarom elhinni! Pont akkor sikerült végre valahára jól bemérni a célpontot, erre pedig… jön ez a tapintatlan gyökér. Most a két órás gyakorlásom, csak úgy elment a semmibe. Hmm… tuti, hogy valami küldetést kapok. ~ bosszankodott magában miközben a szeles időben igyekezett a falu vezetőjének irodájába, mikor odaért bekopogott az ajtón, és mikor szóltak neki, hogy bemehet, be is ment.
- Jó reggelt Főnök! Mi a feladat? – kérdezte shinobink, nem túl elégedetten.
- Neked is… jó reggelt. Látom nem igazán vagy jó kedvedben. Minden oké? – kérdezte Batta meglepődve.
- Ááá…hogyne …persze… semmi baj! – mondta bólogatva, vállát vonogatva és grimaszolva a chuunin. Majd mikor kissé lenyugodott így folytatta – Na mindegy. Kérem, ismertesse a küldetést. –
- Hmm… rendben. A feladat túszmentés. A közeli kisvárosban, Hana no Sato-ban egy csapat bandita túszul ejtett egy gazdag kereskedőnek a lányát. A kisasszony apa, Izakuya Tamura úr, teljesen kétségbe van esve, itt az irodában bömbölve, térden csúszva könyörgött, hogy mentsük meg az ő ”pici lányát”. Cserébe egész szép kis pénz fizetne nekünk. – ismertette a feladatot Tanigakure vezetője.
- Értettem uram! – mondta határozottan nindzsánk, majd illendően meghajolva kiment az irodából. Gyorsan hazament, összeszedte a felszereléseit, majd útnak is indult.
  A közeli kisváros nem volt messze így hamar oda is ért. Az utcákon sétálva az egyik épület előtt nagyobb tömeg állt. De ez a tömeg félt. A chuunin odament, majd látott egy elegáns és díszes öltözetben lévő nagyon kövér urat, aki kislány módjára bömbölt, a szolgák és a testőrei pedig próbálták megnyugtatni.
- Elnézést! Maga lenne Izakuya Tamura? – kérdezte hősünk, erre Tamura úr felkapta a fejét és könnyes kisírt szemmel, remegő hangon kinyögte, hogy:
- I-igen. –
- A nevem Chikuma Gennosuke, Tanigakure shinobija vagyok, engem bíztak meg a lánya kiszabadítására. Hol vannak a rablók? Hányan vannak és ki a vezérük? Mik a követeléseik, és próbált már velük valaki tárgyalni? – tette fel az összefüggő kérdéssort shinobink. Az őrök, szolgák és Tamura úr csak meglepődve néztek. Ekkor előlépett egy magas nagydarab szakállas ember, aki mellvértet viselt és a kezében egy naginata volt. Ő válaszolt a nindzsa kérdéseire:
- Hála az égnek, hogy megérkeztél! A nevem Manjigami Katsumoto, én vagyok az Izakuya család testőrségének a parancsnoka. A rablók abban a raktárépületben vannak. - mutat egyenesen az épületre - A rablók négyen vannak, hárman közönséges zsiványok, viszont a vezérük, aki Sakálnak hívja magát, egy nindzsa. Tüzet fújt pár emberemre. A követelésük pedig nem kevesebb, mint 1 millió ryo, különben a lány meghal. Én próbáltam velük tárgyalni, de sajnos csak ez történt – mutat az arcára, amin egy vágás volt – ezért van szükség a segítségedre.
- Értem, megoldható a dolog. Ezt azért adja ide – mutat a naginatára, amit Katsumoto oda is adott neki – bemegyek és kihozom a lányt. - mondta nekik, majd a Henge no jutsu-val fel is vette a testőrparancsnok alakját.  Ezután elkérte Tamura úrtól a pénzt, aki oda is adta neki. De Gennosuke a bőröndből kiszórta a pénzt helyette telepakolta nagyobb kövekkel, és beleragasztott még egy robbanó jegyzetet is. 
  Ezután elindult az épület felé. ~ Összegezzük a dolgokat, van egy bőgőmasina gazdag apuci, benn a raktárban a kislánya túszként. Négyen őrzik, három fegyveres csavargó és egy egykori nindzsa, aki katon jutsukat használ. Na majd meglátjuk mi lesz ebből. ~ mérte fel a helyzetet miközben a raktár felé ment. Be is lépett a raktár ajtaján. Az épület igen nagy volt, többnyire üres volt főleg középen, a falakhoz közel viszont faládák sorakoztak, egymás tetejére pakolva úgy 3 méter magasan, ezen kívül ott volt még elég sok hordó is. Az ajtótól pár méterre ott állt három nagydarab tetovált testű, kardokkal, fejszékkel és buzogánnyal felfegyverzett ember. Hátrébb jó pár méterrel, egy csuklyás szakállas alak állt, ő volt a Sakál, mellette pedig ott volt a lány, aki egy székhez volt kötözve. A lány egy dagadt, malacarcú, lapátfülű, szeplős és kapafogú csúnyaság volt. Olyan ronda volt, mint a háború, ráadásul az apjához hasonlóan kegyetlenül bömbölt. Gennosuke magában el is szörnyülködött.
- Hé Sakál! Engedd el a lányt, itt az 1 millió ryo! – eközben feléjük csúsztatta a bőröndöt. A bandavezér odaszólt az embereinek, hogy ellenőrizzék le. Mikor az egyikük magához vette a táskát, és azt kinyitotta így szólt.
- Hé főnök ezek csak kövek! – ekkor viszont a chuunin aktiválta a robbanó cédulát, a robbanás következtében két bandita meghalt. A harmadik izomagyú nem halt meg ő csak odébb repült pár métert. A vezérük és a lány elég távol voltak ahhoz, hogy őket ne érje el a robbanás.
- Te nem is a testőrparancsnok vagy! Mutasd magad! – ordította mérgesen a túszejtő shinobi.
- Nem bizony! – mondta, miközben feloldotta a Henge no jutsut, majd a naginatával a kezében odasétált az éppen feltápászkodó banditához és leszúrta azt. – Jól figyeljél Sakál, add föl, úgy is veszítettél. –
- Az nem olyan biztos! Velem nem lesz egyszerű dolgod, én egykor sunagakure shinobija voltam. –
- ….. most pedig egy kis piti bűnöző lettél. – fejezte be hősünk az ellenfele mondanivalóját, majd egy gyors rohamot indított felé. De az sem tétlenkedett.
- Katon: Endan! – kiáltotta majd kilehelte a lángokat. Miközben nindzsánk kitért a jutsu elől gyorsan kézpecséteket formált. – Raiton: Kyuuden no jutsu! – mondta és ”köszönt vissza” ellenfelének egy eldobott villámgömbbel. Ám a másik is kitért a technika elől. Következett a közelharc. Egymásnak futottak, majd mindketten kunaival támadtak egymásra. A gyors vagdalkozások következtében csak úgy csattogtak egymáson a fegyverek. Persze a háttérben a dagi lány sikoltozva bömbölt tovább. Egyik nindzsának sem volt kifejezetten erőssége a közelharc, így a kunaival való hadakozás nem is vezetett eredményhez, egyik fél részéről sem. Ugyanakkor a Sakál, hirtelen egy tolórúgást mért Gennosuke gyomrára, aki hátra is repült a hordók közé.
- Hehe… most pedig szitává lyukasztalak! – mondta neki miközben feldobott egy esernyőt, és gyors kézpecséteket alkotott - Jouro Senbon! – és a senbonok sokasága hősünk felé száguldtak. Ám a chuunin az egyik nagyméretű hordó fedelét maga elé tette, amolyan kerek fapajzsként. Így a senbonok többségét kivédte kivéve egyet, amelyik belefúródott a bal felkarjába. Ezt követően pedig gyorsan eldobott egy füstbombát, majd a felpakolt faládák mögé bújt. A terjedő füst kellően akadályozta a látási viszonyokat. A ládák mögött gyorsan kitépte magából a senbont, majd elővette a tekercsét, amiből megidézte a számszeríját, ami úgy volt a tekercsbe pecsételve, hogy fel volt húzva nyílvesszővel együtt, azonnal lövésre készen. Majd óvatosan a ládák takarásában, odébb ment. Eközben az ellenfele egy újabb tűzjutsuval a felgyújtott egy csomó ládát. A lángoknak köszönhetően a füst is kezdett feloszlani. Viszont volt faláda és hordó még bőven. Az egyik hordó mögül óvatosan kinézett és látta, hogy a túszejtő nindzsa kunaival a kezében harcra készen figyel. Shinobink újból visszabújt a fedezékbe, az egyik hordót felhasználva bevetette a Kawarimi no jutsut. A Gennosuke másolat kiugrott a dobozok mögül majd rátámadott a nindzsára. Igen ám, de az ellenfél egy sima Bunshint alkalmazott. Az eredeti pedig felülről érkezve, a ”chuunin” mögé ugorva felnyársalta a ninjatojával. De ekkor némi füst és pukkanás következtében a Sakál elképedve nézi, hogy csak egy vacak hordót döfött keresztül.
- A francba! – mérgelődött hangosan, ekkor viszont Gennosuke kihajolt a ládák mögül és a tőle nagyjából 8-10 méterre lévő ellenfelét lelőtte, akinek a légcsövén keresztülment a nyílvessző. Miután hősünk megbizonyosodott, hogy valóban halott az ellenség és nem csak valami újabb trükkről van szó, a lányhoz sietett, aki el volt ájulva, valószínűleg rosszul lehetett a vér vagy a hullák láttán. Ez pedig baj volt, mert shinobinknak a kezében kellett kicipelni a lányt.
~ A sátán hétfelé lángoló farkába bele! A p****ba, de rohadt nehéz, mindjárt leszakad a derekam!!! ~ káromkodott magában miközben alig tudta kicipelni a raktárból a tohonya mázsás lányt. Mikor kiért, az apa és az őrök odafutottak hozzá, majd többen is kérdezték őt, hogy mi történt.
- A lánynak semmi baja csak elájult. A banditákkal pedig végeztem, mind halott. – mondta nekik Gennosuke miközben, letette a kisasszonyt. Kis idő múlva a lány magához tért, mindenki végre örülhetett. Katsumoto úr megkönnyebbülve és boldogan odament nindzsánkhoz, és ekképpen szólt hozzá:
- Köszönöm fiatalembert, megmentette a kislányom életét! Az adósa vagyok! Fogadja, kérem el ezt! – mondta, majd shinobinknak adott egy pénzeszsákot. Ezt hősünk elfogadta, majd egyenesen hazaindult a falujába. A küldetés teljesítve.

  Ismét egy szokásos és unalmas nap Tanigakure-ban. Gennosuke már kora reggel a kiképzőterepen azon ügyködik, hogy hogyan lehetnének a lövései pontosabbak. Néma csendben és maximális koncentrációval, célozza be számszeríjával az ide-oda mozgó céltáblákat, 80 méterről. A szél enyhén fújt keleti irányból, így ezzel is számolnia kellett.
~ Nagyjából 20 km/h-ás szél keleti irányból, a célpont 180 cm magasan mozog, kilengése nagyjából fél méter… Tűz! ~ analizált magában, majd elsütötte e fegyverét. A találat pontos volt, pont a tábla közepébe ment a nyílvessző. Ennek a chuunin örült, éppen készült újra felhúzni a nyílpuskát, mikor egy másik nindzsa jelent meg előtte. Egy kis genin forma volt, aki így szólt hozzá:
- Te vagy Gennosuke? – kérdezte tőle, erre hősünk bólintott egyet – Batta hív téged. Azt mondta, hogy sürgős. -
- Rendben van, megyek. – mondta nindzsánk, nagyot sóhajtva. Azt amúgy sem szerette, ha megzavarják gyakorlás közben, azt pedig pláne nem, ha ilyenkor hívják küldetésre. De hát a parancs, az parancs. Sietve ment a falu vezetőjének irodájába, ott a kopogott egyet az ajtón, majd amikor szóltak neki, hogy bejöhet, be is ment.
- Batta mester, itt vagyok, ahogy kérte – mondta a chuunin illendően meghajolva.
- Üdv Gennosuke! Azért hívtalak, mert egy küldetésről lenne szó. Erre a feladatra pedig az egész faluban egyedül Te vagy a legalkalmasabb. –
- Miért pont én? – kérdezte meglepően és kíváncsian shinobink.
- Azért, mert a falu nindzsái között egyedül Te vagy ráspecializálódva az orvlövészetre. A küldetésed az lenne, hogy likvidálj egy ellenséges orvlövészt. Tőlünk úgy 30 kilométerre Noguya városában van egy ismeretlen orvlövész - de mondhatnám bérgyilkosnak is – aki megbízásból végezni akar, az egyik ottani gazdag kereskedővel, egy Mosaku Kato nevű emberrel. A testőrei közül már négyet lelőtt ez a lövész. Olyan szögekből lő, hogy a testőrség sem tudja megbecsülni a lövéseket. És itt jössz a képbe Te. Tessék itt ez a papír, ezen megtalálod a pontos helyet, ahová menned kell. Most pedig indulj! – adta ki az utasítást Batta a küldetés részletesebb ismertetése után.
- Igen is! – mondta a chuunin, majd haza ment, összeszedte gyorsan a felszerelését és egyenesen Noguya városába indult. Sietett, ahogyan csak tudott. A legtöbb küldetésen egyáltalán nem szokott izgatott lenni, de most az volt. Kíváncsi volt, hogy mennyit ér az ő tudása egy másik lövész ellen. Ez lesz neki az igazi tűzkeresztség. Olyan gyorsan haladt a város felé, ahogyan csak tudott.
  Mikor a városba ért, azonnal meg is kereste a pontos helyet. Nem kis meglepetésére a terület le volt zárva. Eleinte még őt sem akarták beengedni. Azonban mikor közölte nekik, hogy ki ő és miért jött azonnal beengedték. Egy zárt helységbe vezették, hogy az ellenséges lövész ne láthassa azt, hogy megjött az erősítés. Ezután oda jött a testőrök parancsnoka hozzá, aki azonnal tájékoztatta is a tanigakure-i chuunint.
- Üdvözöllek! Nincs időnk bájcsevegésre, gyorsan vázolom is a szituációt.
Nem tud a mi urunk kimenni a birtokáról, mert az a bizonyos orvlövész sakkban tart itt mindenkit. Már négy ember vesztette életét. Nagyon jó íjász lehet, mert kegyetlenül pontosan lő. Eddig négyszer lőtt, és mind a négyszer ölt is. Nem merünk kimenni a birtok területére, mert akkor meghalunk, ezért az épületben vagyunk. Pontosan nem tudjuk, hogy hol rejtőzködik, de a birtok mögötti területről jöhetnek a lövések. Kérlek kapd el, vagy öld meg nekünk. Kato úr megjutalmaz, ha sikeresen megállítod ezt a bérgyilkost. – mondta a parancsnok.
- Rendben van. – válaszolta shinobink, aki az épület takarásából óvatosam végig mérte azt, a bizonyos területet. A terep alapvetően nem volt annyira ideális a rejtőzködéshez, a fű nem volt olyan magas, csak pár fa volt ott, azok is szétszórtan itt-ott. A terep is sík fekvésű volt, viszont 1-1,5 méter magas bokrok akadtak. Ezen meg is lepődött, hiszen minél rosszabb a terep annál nehezebb a rejtőzködés.
~ Szokatlan terep ez itt. Valószínűleg álcázza magát, és a bokrokat használja takarásként. ~ analizálta magában a dolgokat, majd el kezdett agyalni egy taktikán. Ahhoz, hogy megtalálja az ellenfelét rá kellett bírnia arra, hogy az kilőjön egy nyilat. Persze csalit nem használhatott, így hát egy másik megoldást kellett kitalálnia. Az épület egyik raktárában talált egy szalmazsákot, úgy döntött, hogy ezt fogja használni a Kawarimi no jutsuhoz. Be is vetette ezt a jutsut, a Gennosuke kiment az épületek takarásából, ide-oda járkált. Eközben nindzsánk kémlelte a terepet, nem is kellett sokat várnia hamarosan be is csapódott a Kawarimibe egy nyílvessző. A jobb oldali halántékot találta el az ellenség.
~ Értem szóval oldalról lőtt. ~ analizálta a helyzetet shinobink, aki hozzávetőlegesen kiszámolta a nyíl röppályáját, ebből nagyjából meg tudta határoznia lövés irányát és ezzel együtt magát a lövészt is. ~ Ha a számításaim helyesek akkor az ellenfelem a két bokor közötti ….. Tessék??? Onnan hogyan lőhetett??! ~ mérgelődött magában, hiszen nem értette, hogy a két nagyobbacska bokrok között lévő alig félméternyi magas cserje mögül hogyan jöhetett a lövés úgy, hogy ő nem látta meg a lövészt. Hiszen az a pici bokor nem takarhatott el egy ember, akkor sem, ha az a bokor mögött hasal. Már pedig a lövés onnan jött, ezt a chuunin is tudta. Nem is tétovázott sokáig hősünk elővette a fegyverét, becélozta a feltételezett célpontját, majd tüzelt. De semmi! Ekkor már érezte nindzsánk, hogy van itt valami trükk a dologban, éppen ezért olyan módszert vetett be ő is, amivel kicsit nagyobb területet is meg lehetett tisztítani. Az egyik nyílvesszőjére 2 db robbanó jegyzetet rögzített, majd a számszeríjat újból felhúzva, ismét célzott majd lőtt. Egy kicsivel direkt mellé lőtt, ám amikor a bokor mellett befúródott a földbe a nyíl, hősünk aktiválta a robbanó cédulákat, amik igen nagyot is robbantak. A robbanás után a feltételezett célpont körül minden terepobjektum - legyen az bokor, korhadt farönk, kisebb szikladarabok – eltűnt kb. 5-6 méteres körzetben. Mikor a robbanás okozta porfelhő is leszállt, addigra élesítette a fegyverét a chuunin. Csak várt és várt. Majd hirtelen a földből kiemelkedett egy pillanatra valami, ekkor shinobink lőtt, de nem talált, mert a valami ismét a föld alá merült.
~ Aha..... értem már! A tag ásott egy lyukat magának, amiben épphogy belefér. Így a gödörben, álló helyzetben tud kényelmesen és pontosan lőni. Így persze, hogy elég takarásképpen egy alig félméteres bokor. Arról nem is beszélve, hogy álcagúnyát visel, bokornak álcázva magát. Ráadásul a gödörben elbújva sikeresen megmenekült a robbanástól is. Okos, jól felkészült orvlövész, annyi szent. Most fog kimenekülni a lyukból miközben újratöltök. ~ mérte fel a helyzetet Gennosuke, miközben a számszeríját felajzotta. A nyílpuska felajzása viszonylag hosszabb művelet, ezt az ellenség is tudta, és ahogy arra a chuunin számított is, az időt kihasználva kimászott a gödörből, majd beugrott egy másik bokor mögé. Ezt azonban shinobink látta, az ellenfele nagyjából 170-175 cm magas lehetett, gyorsan szaladt cikk-cakkban, kezében szintén egy nyílpuska. ~ Szóval ott vagy! De most neked is újra kell töltened. ~ jegyezte meg magában, majd kissé kihajolt a fal mögül és éppen lőtt volna, mikor hirtelen az alkarjába fúródott egy nyílvessző.
~ A rohadt életbe! Hogyan??!!!! ~ mérgelődött magában, miközben azonnal visszabújt a fedezékébe. ~ Volt nála előre bekészítve, egy másik lövésre kész, felhúzott fegyver. Mert ilyen rövid idő alatt lehetetlen egy számszeríjat felajzani, még a legprofibbak sem tudnak ennyire gyorsan újratölteni! Na, de most van gáz! Tudja, hogy megsérültem. Most fog megint pozíciót váltani. ~ gondolta magában miközben kitépte a nyilat az alkarjából. Ám shinobink nem esett kétségbe, úgy döntött, hogy pozíciót vált ő is. Azonban ha most kibúj a takarásból, akkor meghal. Éppen ezért elővett 3 füstbombát, amit elszúrtan el is dobott. A füstfelhő takarásában pedig meg tudott lógni. A szomszédos épületbe húzta meg magát, ami nem más volt, mint egy istálló, annak is a padlásán. Ott, amilyen gyorsan csak tudta, bekötözte a sebét. Szerencse, hogy mindig van nála elsősegély készlet. Az istállóban talált egy hordót, aminek segítségével ismét bevetette a Kawarimi no jutsut. Az ál-Gennosuke az istálló előtt rohant a bokrok felé, jött is a lövés az ellenségtől, aki el is találta a célpontot, ám az egy füstfelhő keretében, ismét visszaváltozott hordóvá. A pajta ablakából azonban ezt mind látta chuuninunk, így ismét megtudta az ellenfele helyét, oda is lőtt egy robbanó cédulás nyilat, ami fel is robbant. Ám nem kis meglepetésére az álcázásnak szánt bokor eltűnt, az ellenség sehol, de megint ott volt a földben egy nagy lyuk.
~ Ez már a második gödör. Ha kettőt láttam, akkor van itt több is. Egy földalatti alagútrendszert használ, mint a vakond. Egyik odúból átkúszik át a másikba, a lyukakat pedig a bokrok takarják. Így észrevétlenül és fedezékben tud pozíciót váltani. Hát ezért nem találták meg őt Kato emberei. ~ jött rá a megoldásra nindzsánk akinek, igaza is volt, mert a robbanás okozta már-már eloszló porfelhőben, hirtelen a fű megemelkedett, egy aljnövényzettel álcázott csapóajtó nyílt fel, ahonnan ki is ugrott az ellenfele majd futásnak eredt. Gennosuke kiszaladt az istállóból, majd elkezdte őt becélozni. Az ellenséges lövész előtte nagyjából 30 méterre volt, és balról, jobbra futott. Shinobink a kezében lévő fegyverét óvatosan, és folyamatosan jobbra fordította, majd amikor úgy érezte, hogy tüzelhet, ki is lőtte a nyílvesszőt. Ám a rohanó ellenfele hirtelen megállt, így a kilőtt nyílvessző az orvlövész arca előtt öt centivel haladt el. Ekkor az ellenség a saját fegyverét hősünk felé fordította. Gennosukenek nem volt ideje tölteni, így azonnal ledobott maga elé egy füstbombát, majd azonnal a földre hasalt. Jól tette, hiszen a nyílvessző épphogy elrepült felette. A füst takarásában az egyik fa mögé futott, majd fel is ugrott annak lombkoronájába. Ott felhúzta a fegyverét, majd csinált egy Bunshint. A bérgyilkosnak is újra kellett töltenie, amit meg is tett. A Bunshin a fa törzsének takarásában leugrott majd az egyik bokor mögé guggolt, mint ha újabb pozíciót váltana. Azonban sokáig nem tudott futni, mert feloszlott egy füstfelhő keretén belül, hiszen a másik lövész eltalálta. Eközben az eredeti Gennosuke is kihasználta a fa vastag törzsét, majd halkan lejött a fáról, és továbbra is a fa mögött maradt. Levette a hosszú kabátját, amit fel is használt a Kakuremino no jutsuhoz (Láthatatlanság köpenye). Így beleolvadt a fatörzsbe. Mikor ez megtörtént rá pár másodperc múlva, megjelent a fatörzstől – és ezzel együtt hősünktől – alig egy méterre az ellensége. Épp a fegyverét akarta újra felajzani, ám ekkor a chuunin előlépett az álcából és lövésre kész fegyverét az ellenfelére tartotta. A bérgyilkos nagy kikerekedett szemekkel nézett a nindzsára. Nagyon meglepődhetett, hiszen most elkapták.
- Vége a játéknak, most véged van! – szólt rá shinobink, aki még mindig ő rá fogta a fegyverét. Nindzsánk alaposan végigmérte a bérgyilkos férfit, mélyen a szemébe nézett. Egy szakállas, 30-35 év körüli ember volt. Kezében két számszeríj, egyiken távcső is volt. Öltözete terepszínű, rajta pedig álcaháló, amire növényi részeket utánzó szövetdarabok voltak, az arca is barna és zöld színnel volt befestve. Ám a férfi nem reszketett félelmében, letette a fegyverei, majd elővett a zsebéből egy doboz cigarettát és egy öngyújtót. Majd csak halkan ennyit kérdezett: - Szabad? -
Hősünk a fejével bólintott egyet, hogy igen. Ha ez az utolsó kívánsága halála előtt, akkor miért ne szívjon el egy szálat. A férfi nem szívta el a teljes cigit, csak 3-4 slukkot szívott belőle. Mikor sietve eltaposta a csikket, még egyszer nindzsánkra nézett, levette a fejéről a csuklyát, kihúzta magát, és vett egy mély levegőt, a kezeit pedig széttárta. Abban a másodpercben a nyílvessző beleállt a homloka közepébe. Egy kíméletes, azonnali, fájdalommentes gyors lövés volt ez. Ezután shinobink odalépett a földön fekvő holttesthez, kihúzta a fejéből a nyilat, majd kezével lecsukta annak szemeit, az egyik számszeríját pedig a mellkasára tette, arra pedig a két kezét. Egy lövész a fegyverét fogva haljon meg, gondolta ezt a chuunin. Ez egy kisebb szertartás volt Gennosuketól, ezzel elismerte ellenfele tudását. Hiszen ez a férfi nem volt nindzsa, még is sikerült megsebesítenie őt. Az elhunyt orvlövész másik fegyverét, a távcsővel felszerelt nyílpuskát viszont felvette és úgy döntött, hogy meg is tartja. Mikor ezzel mind végzett, elindult hazafelé. Az épületek mögül óvatosan előbújt Kato úr és annak testőrei. A testőrparancsnok így szólt hozzá:
- Vége van? Sikerült végezned vele? – kérdezte. A srác csak bólintott, hogy igen.
- Hála a jó égnek! Most aztán megkapta az az aljas gyilkos. Szép munka volt fiam! Tudtam, hogy a pokolba fogod küldeni azt a gazembert. – mondta megkönnyebbülve és elismerően Kato úr.
- Bátor ember volt. – szólt röviden a tanigakure-i shinobi. A többiek ezen a kijelentésen megdöbbentek, nem is értették, hogy miért mondta ezt hősünk. De Gennosukét nem érdekelte a véleményük, ő látta, amit látott. A kereskedő ennek ellenére egy pénzeszsákot adott a nindzsának fizetség gyanánt, ezt a srác el is fogadta. Ezután elköszönt és elindult hazafelé, fejében még mindig kavarogtak az élmények.