Chikuma Gennosuke

Itakage Izaye // Gólyacsapás
A shinobi feltölti késeit chakrával, majd hirtelen hihetetlen sebességgel kezdi el támadni ellenfelét. A hátránya, hogy az ütéssorozat közben az ember mozogni nem tud, hisz a kés úgymond " elszívja" a többi részedből a chakrát. Mikor a jutsut befejezted ellenfeled valószínűleg kidőlt, benned meg újra elkezd áramlani a chakra.
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú, fegyverhez kötött (chakrakés)
Chakraszint: 205
Használója: Asuma
 
// A B-szintű technika tanulására az engedély, Rikudou Sennintől van. //


  Egy nyugodt napsütéses reggellel kezdődött hősünk napja. Ásítozva, nyújtózkodva és unottan kimászott az ágyából, majd felöltözött. A nővére már a reggelivel várta. Gennosuke jóízűen megreggelizett, majd teázott egyet a házuk teraszán. Eközben a fali órát is nézte. Ugyanis időben ott kell lennie a kiképzőterepen, hiszen a mesterével így beszélték meg. Persze azt a chuunin még nem tudta pontosan, hogy mit akar Kazuma sensei, de ő arra számított, hogy egy új jutsut fog megtanulni. Mikor a teázással végzett, el is indult kényelmesen sétálva a kiképzőterep felé. Megengedhette magának, hogy komótosan sétáljon, hiszen bőven időben volt. Mikor odaért a helyre, rá két perc múlva a sensei is megérkezett. Kazuma sensei egy életvidám jounin volt, sokszor viccelődött is, emellett pedig kiválóan képzett shinobi is volt. Üdvözölték egymást, majd a jounin rögtön el is kezdte ismertetni a mai programot:
- Gennosuke egy jutsut fogok ma megtanítani neked. -
- Ejha! De jó! Már épp ideje volt, hogy egy újabb raiton technikával gyarapítsam a jutsu arzenálomat. – vágott a mester szavába hősünk, aki hirtelen lelkes lett.
- Nem raiton technikát fogok neked tanítani, hanem kivételesen egy taijutsu technikát. – rombolta le teljesen az amúgy is nagyon nehezen motiválható tanítványának a lelkesedését ezzel a mondatával, a sensei.
- Mi??? Taijutsut??! De hát én ahhoz síkhülye vagyok sensei, ezt maga is tudja! – értetlenkedett Gennosuke.
- Valóban hülye vagy hozzá, ez nem is vitás. – mondta bólogatva és mosolyogva a jounin – Viszont! – és ekkor már kicsit komolyabb hangnemre váltott – Egészen jó fegyverhasználó vagy, és múltkor megtanultad a Hien: Formázás útját. Éppen ezért egy olyan taijustu technikát fogsz tanulni, ami igazából nem is az a kimondottan pusztakezes ökölharc, hanem inkább fegyverhasználat és Hien technika kombinálása. Gennosuke, tudom hogy a közelharc az nem igazán a te asztalod, de muszáj ezt is fejlesztened. – magyarázta neki, majd tartott is egy gyors bemutatót. A sensei odasétált az egyik igen vastag faoszlophoz, majd a chakráját beleáramoltatta a késébe, és szemmel alig látható villámgyors mozdulatokkal elkezdett vágások záporát zúdítani az oszlopra. Mikor végzett, az oszlopot rengeteg mély karcolás borította.
- Az igen! Ez tényleg nem rossz! – jegyezte meg elismerően a chuunin, aki látta a technikában a lehetőségeket, és a mesterének is igaza volt. Legyünk őszinték, shinobink közelharci tudása chuunin létére, igen csak hagyott kívánnivalót maga után.
- Na akkor, kezdened kellene egy kis bemelegítéssel. Csinálj fekvőtámaszokat, guggolásokat és húzódzkodásokat, mindegyikből 200-at. – adta ki az utasítást a jounin.
~ Mi van?! Na neee!!! ~ mérgelődött magában igen lusta hősünk, nem is akarta elhinni, hogy neki ilyet is kell csinálnia. Elvégre ő egy úriember, a kényelem és a hanyag elegancia mintaszobra! Amúgy, róla köztudott volt, hogy rühellte az erősítő edzéseket, már akadémiai tanuló korában sem szerette a fárasztó fizikai edzéseket. Ám ennek ellenére csak elkezdte azokat a fránya gyakorlatokat. Haragból és a ”csak azért is megcsinálom!” –alapon csak elvégezte az erősítéseket. Mikor ezekkel végzett a mestere, egy 5 kg-os súlyt kötött a csuklójára, majd kiadta azt a feladatot neki, hogy olyan gyorsan vagdossa az oszlopot amilyen gyorsan, csak tudja, ugyanakkor most még ne használjon chakrát. Shinobink bele is kezdett a gyakorlásba, persze az első körök igen csak lassan mentek. Már elég régen volt neki az, hogy súlyokkal edzett. De pont itt volt az ideje, hogy a jutsu tanulása közben kicsit fejlessze az erőnlétét is. Olyan gyorsan próbált vagdalkozni, ahogyan csak tudott. Egy jó 20 perc múlva már fáradni kezdett a jobb karja, ekkor cserélt, bal kézzel ugyanezt nyomatta. Kezdetben a vágásokba a teljes testét beleadta, mozgott a válla, a felsőteste és a csípője is. Sőt, még odébb is lépkedett vágás közben párszor. Ez ment órákig. Izzadság, fáradtság és megmerevedett izomzat. Nagyon nem szerette az ilyet, no de a cél érdekében tudta, hogy muszáj lesz belehúznia. Elvégre ő már chuunin! A hosszan tartó edzés után, kifáradt elég rendesen, ez volt az alapozó edzés.
  Másnap reggel, újból a kiképzőterepen, újból a faoszlop előtt. Ekkor azonban a mestere egy kisebb csavart vitt a dologba. Azt a feladatott adta tanítványának, hogy szintén súlyokkal a csuklóján végezze ugyanazt a gyakorlatokat, mint tegnap, de most csak és kizárólag csak a karját mozgathatja, a többi testrészének, teljesen mozdulatlannak kell lennie. Kezdetben nindzsánk nem értette, hogy miért kell ezt így csinálnia, ám ő nem ellenkezett. Végrehajtotta a gyakorlatokat így is. Persze most lényegesen nehezebb volt a dolga, a tegnapi edzéstől, amúgy is volt neki némi izomláza a karjaiban. De most csak karizomból dolgozhatott, hát ez neki szívás volt. Vágások, és kaszabolások sokaságát kivitelezte azzal a szerencsétlen kunaival, ráadásul olyan merev testtartásban, mint egy szobor, de a keze úgy járt, mint a motolla. Időközben a sebessége, ugyan csak fokozatosan, de nőtt. Mestere elégedetten bólogatott. Tud ez a srác, ha akar! Egész nap – persze kisebb teaszüneteket közbe iktatva - gyakorolta a technikának ezt a részét, hol egyik kézzel, hol a másik kézzel.
  A harmadik napon, a mestere elismételtette vele, az előző napi gyakorlatot, de most csuklósúly nélkül. Shinobink meglepően tapasztalta, hogy súly nélkül és chakra használat nélkül egészen gyorsak a vágásai. Azonban most a feladat az volt, hogy hozza létre a Hien-t, valamint még több chakrát áramoltasson a karjaiba, ráadásul folyamatosan. Az eredmény egészen érdekesre sikeredett. Gennosuke keze nagy sebességgel mozgott ugyan, de furcsa érzése támadt, nem tudta irányítani kellően a kezét, és ez mellett a teste többi részét pedig egyáltalán nem tudta mozgatni, mint ha a karjain kívül minden testrésze lebénult volna. Ennek az egésznek az eredménye pedig az lett, hogy a chuunin kissé szétverte a kézfejét az oszlopon. Nem volt egyáltalán vészes a sérülése, de azért kicsit kellemetlen volt.
- Sensei! Mi történt itt? Lebénult mindenem a karomon kívül és úgy éreztem, mint ha a kunai elszívná a testem többi részétől a chakrámat. – közölte nindzsánk kissé elégedetlenül.
- Pont ez a jutsu lényege, hogy minden chakrád a karodba és a pengédbe áramoljon. Aminek ugyan az lesz a hátránya, hogy a tested más részeit nem fogod tudni mozgatni. Szerinted tegnap miért gyakoroltattam veled azt, hogy csak és kizárólag a karodat használd az oszlop vagdalkozásához. Pont azért, hogy megszokd azt, hogy ennél a technikánál csak a karodat fogod majd tudni használni. Másrészt, szerinted miért volt a kezeden súly? Elsősorban nem azért, hogy erősödjön a karizmod, hanem azért, hogy egyfajta terhelést kapjon a kezed. Nehezebb mozgás közben megtartani az embernek a kezét úgy, hogy van rajta valami nehezék, ugyanis kontrollálnia kell a mozgását valamelyest, hogy a nehezék ne húzza el más irányba a kezét. Nálad is a kontrollálás volt a cél. Mert ennél a jutsunál a karod nagyon felgyorsul, ha nem tudod a vágásaidat stabilan kivitelezni, akkor úgy járhatsz, mint most az előbb, megsérülhetsz. – adta meg a választ, a sensei. A magyarázatot hallgatva hősünk azonnal megértett mindent. Most, hogy így mindent megtudott, már kicsit másabb szemszögből kezdte meg a gyakorlatot. Mivel nindzsánk chakrakontrollja igen jó volt – és ez már az akadémián is kiderült – így a chakra pontos áramoltatása nem okozott neki, különösebben gondot. Ám az ő esetében a gyors mozgás irányításán volt a hangsúly. Neki kell irányítania a kezét és nem a kezének őt. Beletelt 2-3 óra gyakorlásába, míg megfelelően tudta irányítani a vágások záporának kivitelezését. Ezután már nem volt más hátra, mint a fokozatos gyorsítás, hogy minél nagyobb és nagyobb sebességgel tudjon vágni.
~ Na végre, kezdek ráérezni! ~ jegyezte meg magában, és érezte, hogy sikerülni fog neki, már csak némi kitartás és idő kérdése. Rá két óra múlva, vett egy mély levegőt, újra elkezdte a karjába és a fegyverbe koncentrálni a csakráját, majd elkiáltotta magát:
- Itakage Izaye! – és pengéinek záporozása szinte ugyanolyan pusztítást végzett az oszlopon, mint ahogyan első nap a mestere, aki bemutatta neki a jutsut. A sensei elmosolyodott majd, közölte tanítványával, hogy sikerült neki. Ez után elköszöntek egymástól, a lustaság királya pedig elégedetten mehetett haza, egy új technikával a birtokában.

Raiton: Sandaaboruto // Villám Elem: Mennykőcsapás
Egy erős Raiton technika. A használó mindkét kezébe koncentrálja villám elemű chakráját, majd azt szabadjára engedve a villámok 360°-ban kicsapódnak és megsebesítik azt, akinek az útjában állnak. Tömeg ellen a leghatásosabb a jutsu, valamint, akkor, hogyha a használó egyedül van.
Típus: Támadó
Besorolás: B
Chakraszint: 220
 
 
   Egy teljesen átlagos és unalmas napon kezdődött az egész. Gennosuke éppen a házuk erkélyén, a székén ülve kortyolgatta a teáját kényelmesen. Nem sietett ő sehova, amúgy sem volt éppen küldetésen. Éppen ezért lazított egy kicsit. A teázás közben nézte a fenséges tájat, a madarak csicseregtek és a nap is verőfényesen sütött. Egyszóval, tökéletes alkalom volt a kikapcsolódáshoz, pihenéshez.
  Ám ez a meghitt nyugalom nem tartott sokáig, ugyanis hirtelen, szinte a semmiből ott termett a mestere a széke mellett, aki jó hangosan így köszöntötte:
- Szeeeeevasz Gennosuke! Látom elvagy. – mondta miközben vigyorogva, jókedvűen vállon veregette az éppen teát szürcsölő chuunint, aki emiatt mellé nyelt, és kisebb fuldokló köhögésbe kezdett – Na, de a lényegre térek! Attól, hogy nem vagy küldetésen az, nem azt jelenti, hogy akkor már vakáción vagy. Gyere a kiképzőterepre, most! – adta ki az utasítást a jounin, aki egy kisebb füstfelhő kíséretében el is tűnt.
- Hogy a fene vinne el! Ilyenkor kell zavarni az embert?! – kiáltott utána hősünk kissé mérgesen. De ezt ő már megszokhatta, mestere Kazuma sensei, már csak ilyen volt. Ő mindig is egy életvidám, nagyon energikus, tréfamester volt, bár a humorai néha igen agyzsibbasztóak tudtak lenni.
  Gennosuke természetesen mindezek ellenére sietett a kiképzőterepre. Tudta jól, hogy nagy valószínűséggel egy újabb jutsut fog elsajátítani. Ez a sejtés bizony hamar be is igazolódott. Mikor a helyszínre érkezett a sensei kisebb magyarázatba kezdett:
- Jól figyelj Gennosuke! Már régebben is kérted, hogy tanítsak neked még több raiton jutsut. Amit most fogsz tanulni az egy kicsit erősebb villám technika lesz. Mutatom!
- Raiton: Sandaaboruto! – mondta majd mindkét keze erősen szikrázott, ezután pedig villámnyalábok sokasága cikázott a terepen lévő gyakorlásra szánt szalmabábúk között. Aztán hitelen egy szempillantás alatt mind a 30 bábú szénné égett. Az egész folyamat igen rövid idő alatt zajlott le.
- Ez lenyűgöző volt! Az összes bábú megégett! – mondta hősünk, aki le volt nyűgözve a látottaktól. A demonstráció után Kazuma ismertette a technikát, valamint kiadta a feladatot tanítványának:
- Mint láthattad ez a jutsu több ellenfél elleni harcra is alkalmas. Amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy kénytelen vagy több ellenfél ellen felvenni a harcot, akkor ezt a technikát bevetheted. Mindkét kezedbe villám elemű chakrát kell koncentrálnod, ezután pedig ki kell terjesztened azt, ekkor engeded szabadjára a villámokat, melyek minden irányba becsapódhatnak. A tanácsaim a következők. Első lépésben menj odébb és egy nyílt tisztáson, gyakorold a chakrád irányítását és a villámok kiterjedését. Ha ez megvan, akkor második lépésben menj a kiképzőterep keleti oldalára. Az ott felállított és jelenleg ép állapotú szalmabábúkon gyakorold be a célzást. Egy csapással rövid idő alatt, minél több bábut kell eltalálnod. Én addig megyek, van még némi elintézni valóm. Majd jövök! Addig te gyakorolj! – mondta, majd el is ment.
- Étettem sensei! – válaszolt nindzsánk, aki el is kezdte a gyakorlást. A mestere utasítását követve, először a kezeibe kezdte áramoltatni a villám elemű chakráját. Nem sietett szépen lassan és fokozatosan hajtotta végre a feladatot. Kis idő múlva némi szikra is elhagyta a tenyereit. Ezután pedig a szikrák megjelenése egyre gyakrabban és hosszabb ideig kezdtek fenn maradni. A villám természetű chakrával nem egyszerű bánni, kell hozzá a jó chakrakontroll. Bár shinobink mindig is jó chakrakontrollal rendelkezett, már a Ninja Akadémián is kitűnt ezzel. A villám az pont neki való elem volt, ugyanis a raiton ninjutsuk többsége – pár kivételtől eltekintve – távolsági harca való, és hősünk is távolsági harcos.
Ahogy telt az idő Gennosuke kezeiből egyre nagyobb és erősebb villámok törtek elő. A villámnyalábok kibocsátásával nem volt igazából probléma, viszont az elektromos kisülések minél tovább történő fenntartása okozott neki némi gondot. Bár shinobink igazi lustaságnak számított, ennek ellenére nem volt az a könnyen feladós típus. Erősen koncentrált, ahogy csak tudott, a gyakorlás során több chakrát is használt fel. Ennek meg is lett az eredménye, a villámnyalábok száma megnőtt, több irányba is szerteágazott, és már nem csak fél méter hosszúak voltak, hanem elérték a 2, néha 3 métert is. Ráadásul sikerült huzamosabb ideig is fenntartani ezt az állapotot. Ez jó előrelépés volt, de koránt sem volt elég. Viszont előre lépni sem volt könnyű, ugyanis ahogy telt az idő, úgy fogyott a chakrája is. Kénytelen volt megállni pihenést tartani. Persze pihenni az nem esett nehezére. Két órán át, tartott a pihenője, ez idő alatt chakraügyileg is folyamatosan kezdett feltöltődni. A gyakorlás inkább mentálisan volt fárasztó, nem is igazán fizikailag. A pihenő idő alatt összegezte az eddig tapasztaltakat, majd elkezdte törni a fejét egy megoldáson, amivel hatékonyabbá tehetné a jutsu elsajátítását. Volt már némi tapasztalata a raiton jutsukban, ám a fokozatosságnál jobb megoldást egyelőre nem talált. A pihenés után újra neki látott a feladatnak, a kezeit sűrűn átjárta a raiton chakra, a villámok is egyre hosszabb ideig és egyre erősebben törtek előre, szinte minden irányban. Ezt a feladatrészt, úgy jó 3 órán keresztül gyakorolta. Meg is lett az eredménye 360°-ban több méteres nyalábok szóródtak szét.
  Újból kisebb pihenő következett, a három órás folyamatos gyakorlás során ismét kezdett apadni shinobink chakrakészlete. De a jutsu elsajátításának a neheze még csak most következett. El kell érnie azt, hogy minél több szalmabábút pörköljön meg, minél rövidebb idő alatt. Hasznos technika ez, de chakra szempontjából nem a legtakarékosabbak, közé tartozik. Legalább is Gennosuke egyelőre ezt a tapasztalatot szűrte le. Aztán ki tudja, minél gyakorlottabb lesz ebben a jutsuban, nincs kizárva, hogy a későbbiekben a technika alkalmazásánál kicsit kevesebb belefektetett chakrával is boldogulni fog. De persze nindzsánk ettől a szinttől még igencsak messze volt. Egy óra múlva ismét erőre kapott, majd el is sétált a kiképzőterep keleti részére, ahol fel volt állítva az a sok szalmabábú. Rögtön neki is állt kivitelezni a technikát, ám elsőre nem úgy sikerült, mint ahogy szerette volna. A közel 30 bábúból, mindössze csak hatot sikerült a villámaival eltalálnia, a többi elektromos nyaláb elkerülte a maradék bábúkat. Következett a második próba, ebbe több chakrát adott bele, így a villámok száma is megnőtt, sikerült 10 bábút eltalálnia. A harmadik próbánál, nem csak a villámokra hagyatkozott, saját maga is mozgott a szalmabábúk felé, mozgás közben – még ha csak korlátozottan is – tudta irányítani a nyalábok célba jutását, így 16 bábú sikeresen el lett találva. A negyedik alkalommal, úgy koncentrálta a chakráját a kezeibe, hogy azokból még több villám csapódjon ki, minél hosszabban, emellett ő maga is gyorsabban mozgott testből. Az eredmény magáért beszélt, 24 bábú lett eltalálva. Ezután még több próba következett, sokáig nem is sikerült eltalálni egyszerre, mint a 30-at. Hol csak 18-at talált el, hol 20-at, hol 25-öt és így tovább, eléggé hullámzó volt a teljesítménye a tanulás e szakaszán. Ez többnyire a fáradságnak volt köszönhető. Következett a (nagyon sokadik) végső próba, hősünk mély levegőt vett, erősen koncentrált, majd elkiáltotta magát:
- Raiton: Sandaaboruto! – és a villámok az összes bábút elérték, mind a 30 bábút átjárta az erős elektromosság, ezt követően pedig mindegyik lángra is kapott. Gennosuke elmosolyodott, izzadott és lihegett, még a felsőruházata is megpörkölődött itt-ott.
~ Na végre sikerült! ~ jegyezte meg magában. A bábúk melletti fa tetejéről hangok hallatszottak, shinobink fel is nézett a fára. A hang nem más volt, mint tapsolás.
- Szép volt! Erről van szó! – mondta mestere bólogatva, miközben elégedetten tapsolt. A chuunin is örült, hiszen bővült a jutsu arzenálja egy újabb technikával. Bár tökéletesen még nem sajátította el a technikát, szükség lesz még gyakorlásra, hogy jobban csiszolódjanak a dolgok, a harctéren élesben, ennél képlékenyebben kell majd alkalmaznia technikát. A kiképzőterepen még beszélgettek egy keveset egymással, megbeszélték a további edzéseket. Ezt követően a hosszú és fárasztó tanulás után, nindzsánk haza ment pihenni, rá is fért.