A Monkipanki Kaszinó

// Akira - Kezdő post - Ha már lett pénze a karinak, akkor költök is ^^ //

Életemben nem volt még ennyi pénzem. Sőt, nem is láttam még ennyi pénzt. Mégis... van egy olyan érzésem, hogy nem dolgoztam meg érte tökéletesen. Igaz, az ANBU-t sikerült kimenteni, illetve az ellenség lelepleződött, de mégis... habár, ha jobban belegondolok, az életemet kockáztattam egy teljesen ismeretlen ANBU-ért, aki ráadásul nem is Kemurigakurei. Így, tulajdonképpen jogos ez az összeg. A nagy részét biztonságba helyezem, majd 20000 Ryoval bemegyek a városba. Most, hogy végre van pénzem, ideje korrekt, ninjához méltó felszerelést vásárolni. És ha így alakult, akkor talán... nos, Satsumi-channak is vehetnék valami kis ajándékot.
Amint beérek a faluba, utam egyből ahhoz a fegyverbolthoz vezet, amelynek ablaka előtt néha csorgatom a nyálam. Nem egy kifejezetten kapzsi ember a tulaj, de a kufár az kufár, így továbbra sem kedvelem kopaszodó fejebúbjával együtt. Örömmel nézem a kunaiok és shurikenek kavalkádját és annak még inkább örülök, hogy van pénzem rájuk. Ráadásul, ezt a pénzt olyan munkával szereztem, amiben emberéleteket is mentettem. Illő dolog hát, hogy megjutalmazzam magam!
// Megvásárolni kívánt termékek:
20 Kunai = 20 x 200 = 4000
20 Füstbomba = 20 x 150 = 3000
1 Elsősegély készlet = 500
20 Robbanójegyzet = 20 x 200 = 4000
1 Széles Övtáska = 2500 //
Vásárlás után nagyon büszke vagyok magamra, elvégre hiába költöttem el máris hatalmas adag pénzt, sikerült olyan felszereléseket vennem, melyeket régóta nélkülözök már. Vidám mosollyal az ajkamon, örömittasan sétálgatok a faluban. Maradt még egy kevés pénzem, mit is vehetnék belőle Satsumi-channak?
Hamarosan figyelmes leszek rá, hogy kicsit elkeveredtem. A távolban már látszik a "Gazdagabb Végek"-et jelentő komor fal. Arrafelé semmiképpen nem akarok menni, ráadásul... A Monkipanki kaszinó is itt van. Utálom ezt a helyet, süllyedjen a földbe Ashigével együtt! Nem kellett volna ilyen önfeledtnek lennem, el is rontotta a kedvemet ez a hely. Miért nem figyeltem jobban, hogy merre megyek? Talán a pénz megszédített? Igaz, lehetséges... noha oly régóta nélkülöztem már... Nem, ez nem lehet kifogás. Erősebbnek kell lennem, ha nem vagyok ura a saját testemnek egy kis pénz miatt, akkor nem fogom elérni a céljaimat. Össze kell szednem magam! Ideje indulnom, ennek a kaszinónak még a közelében lenni is undorító...

//Ahogy a szél fú//


Az elmúlt napok hőségéhez képest a mai nap enyhébb a fújdogáló szellő miatt. Lehet, hogy van jelentősége, hogy most éppen nincs akkora hőség? Ki tudja? Egyelőre nem számít, hiszen kellemes az idő és a shinobi nem igazán függ az időjárástól. Ha kell esőben, napsütésben, hőségben vagy a legnagyobb hidegben is teljesíti a küldetését. Egy ifjú ninja azonban most nem törődik a küldetéssel, hiszen "szabad napos", de csak egyelőre. Meg tudta mi az, ha az embernek pénze van, pedig 50 000 ryou nem sok pénz, a hatalmasok vagyonához képest, de általában sem mondhatjuk hatalmas összegnek, de hát a ninja legnagyobb ellensége a pénz a nők és a pia, ahogy a pénzt leggyorsabban nőkre lehet elkölteni vagy fegyverekre, kinek mi a fétise. Vajon a hölgy mit szólna hozzá, ha tudná, hogy az ajándék értéke eltörpül a vásárolt fegyverek értéke mellett? De nem számít, mert ahogy a mondás is tartja: Ajándék lónak ne nézd a fogát! Az ifjú shinobi nem is tudja, hogy nem kell sokat törnie a fejét azon, hogy mit vegyen, mert a közeljövőben, elég közeli jövőben, túl közeliben, körülbelül perceken belül, megtudja, hogy nem sok ideje van átadni az ajándékot. Ahogy a gondolataiba merül, egy fura alak lép ki néhány elég durva testőr társaságában és gondolkodás nélkül feléd fordul és megszólít.
- Fiatal ember segítene nekem? Megfizetem a szolgálatait.
A pénz vajon motivál? Ha nem és mégis nemet mondasz az egyik testőr mögötted terem, olyan gyorsan, hogy még némelyik shinobi is megirigyelhetné a sebességet. és megérint téged. Nem sok mindent érzel, csak egy enyhe csípést, mint amikor hozzáérsz a feltöltődött kilincshez. A férfi továbbra is mögötted áll, viszont érzed, hogy nem ellenkezhetsz.
- Akkor jra kérdezem: Segítene fiatal ember?- Pár pillanatot vár, alig pislogsz hármat és folytatja.- Remek! Akkor kérlek kövess.
És félre áll az utadból, hogy az épületbe tessékeljen. Érzed, hogy nincs lehetőség ellenkezni, mert nem tudhatod, hogy mit tett az előbb a testőr. Vajon mit csinálsz? Továbbra is ellenkezel, ami a jelen helyzetben nem opció, vagy teszed, amit mondanak, akkor talán kevésbé lesz fájdalmas.

// Akira - Akkor a felszereléseket felírtam, pénzt levontam. //

Ahogy ballagok, azon törve a fejem, hogy vajon mit is kellene vennem Satsumi-channak, megszólít egy férfi. A Monkipanki kaszinóból lépett ki néhány marcona testőr társaságában. Illetve... nem biztos, hogy a testőrei, de elég valószínű. Segítséget kér, miközben fizettséget ajánl. Érdekes. Az előbbi örömömet gerjesztő összeg is egy ilyen helyzetből fakadt, az egyetlen apró különbség csupán, hogy ez a férfi a Monkipanki kaszinóból lépett ki. És aki onnan lép ki, azt Én le sem köpném, mert... Várjunk egy pillanatot! Nem szívlelem a dolgot, de éppen pár napja tanultam meg, hogy egy kis ravaszság nem árt. Ha így közelebb jutnék a jogos bosszúhoz, még ha marcangolna is a bűntudat... De vajon bűn-e hazudni egy bűnözőnek, akit még csak embernek sem tekintek? A pénz gonosz eszköz, az imént csábított el. Még egyszer nem teszi meg. Mégis, ez az ajánlat olyan, amit talán érdemes lenne megragadnom. Hiába undorodom ettől a helytől és mindattól, amit képvisel, ez most nem számít. Úgy kell tennem, mintha Kemurigakure no Satou egy meggyötört, szolgalelkű, pénzleső ninjája lennék és akkor talán megtudhatom, amit akarok. Elvégre aki abból a Kaszinóból jön ki, az Ashige hűbérese... legalábbis ez a hír járja. Ha nem hányom el magam ettől a szereptől, akkor még eredményes is lehet. Hiába, ezt az életet választottam, el kell viselnem az árnyoldalait is. Engem nem fog megtörni semmi, amíg el nem érem a célomat!
- És mennyit fizetne? - sajnos a mosolyom nem elég meggyőző, mert az undor elcsúfítja, hiába, ezt még gyakorolnom kell.
Mivel fejemen a fejpánt, ezért bizonyos hatalommal bírok még ebben a bűzös pöcegödörben is. Azonban ha jól tippelek, közel sem akkorával, mint ez a férfi. Csak tudnám, hogy kicsoda és máris előrébb lennék...
Peckesen megindulok felé, mintha tényleg érdekelne a pénz említése. Azt hiszem az emberek szeretik, ha nyeregben érzik magukat. Ezért hamis biztonságérzetbe kell ringatnom és elővillantja majd a méregfogát is. Hogy Én mennyire utálom ezt a hamiskás játékot, de Ők ezt játsszák Én pedig nem bukhatom el semmiképpen sem! 
Lelkemben megrezzen valami, amint a kaszinó felé írányítanak. Talán a félelem? Előfordulhat, de semmi baj, majd elnyomom. Hiába utálom, be kell vallani, hatásosan van felépítve ez a hely. És ezért most még inkább gyűlölöm Ashigét. Most és mindörökké!

Testőrök vagy sem, nem igazán számít, léátszik az illetőn, hogy ért a dolgokhoz, ahogy a két férfi sem gyenge. De mit várhat az ember, ha Ashige hűbéreseivel van dolga? Lehet, hogy megveted Ashigét és az egész pereputtyát, de hát sok mindent nem tehetsz ellene. Korábban már megízlelted, hogy milyen az, ha az embernek pénze van. Míg te azon filózol, hogy vajon megtedd, talán eszedbe sem jut, hogy nem nagyon van rá lehetőséged, hogy nemet mondj. A kérdés már akkor eldőlt, amikor feltették. Veszed a bátorságot és kérdezel, mire a férfi csak gúnyosan nevet.
- Pont eleget, de itt én vagyok aki kérdez, úgyhogy megkérlek szépen utoljára, hogy kövess!
A hangja nem jelez agressziót, de "kedvesen" érzékelteti, hogy nincs apelláta, nem olyan dologról van szó, amit az utcán meg akarna beszélni veled. Ha ezek után sem vagy hajlandó követni, akkor már tényleg erőszakot hajt végre a testőr, ami ellen nem tudsz tenni, mert olyan gyorsan történik minden. Annak viszont jelét sem adja, hogy felismerte-e a hamis játékodat, mert felismerte, ehhez kétség sem fér, de úgyis letöri az egódat, hogy azt hiszed, hogy átverhetsz valakit, aki már akkor emberekkel foglalkozott, mikor a szüleid épp csak bekerültek az akadémia diákjai közé.

// Akira //

Nem tudom pontosan, hogy mire számítottam, tulajdonképpen nem gondoltam arra, hogy mit fog mondani. Azonban még mindig úgy érzem, hogy a tervem - hiába áll ingatag lábakon - megfelelőnek bizonyulhat. Nem tudom mit akar tőlem ez a férfi, mint ahogy azt sem tudom, hogy kicsoda. Nekem éppen elég az, hogy a Monkipanki kaszinó vendége, ez pedig már önmagában bűnnek számít a szememben. Nem kedvelem az ilyesmit, nagyon nem... No, de mit van mit tenni? Sigata ga Nai?
A férfi arrogáns és magabiztos, jól lehet erre valóban meg van minden oka, elvégre itt vannak a testőrei és ura parancsolója verőlegényei is a közelben vannak. Szívem szerint tiltakoznék, tiltakoznom kellene! De azt még az Én elmém is felfogja, hogy azzal nem jutok közelebb Ashige halálához, ha itt és most meghalok. Ez a belső vívódás fel fog emészteni, el fog tiporni... érzem.
Nem válaszolok, nem tudnék. Torkom elszorul, a becsületemmel viaskodom. De nem vagyok képes meghozni a döntést, mások hozzák meg helyettem. Ez talán megkönnyebbülés lenne, ha nem rólam volna szó. Így a büszkeségem tovább lángol, haragom izzik keblemben, mellkasomon melengetem a gyűlöletet és megvetést. Ám ezek most éppen annyira írányulnak saját lényem ellen, mint ellenségeim ellen. Már késő. Sokat kell még tanulnom, tudom. Ám milyen áron...?!
A testőr mögém lépett és valamiképpen lebénított. Megyek előre, de nem igazán tudom írányítani a saját testemet. Sosem éreztem még ilyet, soha! Szépen lassan betessékelődöm a Monkipanki kaszinó átkozott bugyraiba. Hiába, Én nem hoztam meg időben a döntést, csakis magamat okolhatom. Shinobi vagyok, úgy is kell gondolkodnom, még ha ez a becsületemnek nem is mindig tetszik majd... Valamiképpen kárpótolom érte, azt hiszem, ha tudom. Ennyire elhomályosítanák tekintetemet a céljaim? Ily' könnyen vakvágányra tévedek? Miért? Tisztábban kell látnom, különben máskor is megtörténik majd, ami most. Nem lehetek gyenge, az életem nem nagy ár... Mégis, a céljaimat nem tudom eldobni. Ragaszkodom hozzájuk, miattuk ver még a szívem.

"Nemes az önbizalom, de nem az önhittség..." Talán Karou elszámolta magát azzal, hogy átverheti Ashige egyik emberét és az nem jön rá. Igaz eddig jelét nem adta a dolognak. Arra viszont nagyon nem jött rá az ifjú shinobi, hogy nem jobb, mint a Monkipanki kaszinó emberei. Miért? Mert ők is azért élnek, amiért ő: Pénzért. A shinobi feladata, hogy szolgálja a falut és az érdekeit, amiért fizettséget kap. Ashige embereinek is az a feladatuk, hogy teljesítsék a főnök parancsait és védjék az érdekeit, amiért ők is pénzt kapnak. A párhuzam kikezdhetetlen vagy mégsem? Lehet, hogy ha sikerül találni valamit, ami nem stimmel, akkor az az egész világot megváltoztatja, de nem valószínű. A büszkeség nagyúr és ha az embert elzárják tőle, akkor olyan, mintha az éltető víztől zárnák el. Mindenkinek vannak álmai, kisebbek és nagyobbak, amiket csak azzal a büszkeséggel lehet elérni, hogy "Igenis bármit el tudok érni és bármit meg tudok tenni." Shinobi és a becsület? Nem nagyon fér össze, hiszen shinobi a legalantasabb módszerekkel akarja elpusztítani ellenfeleit, igaz azok is hasonló módszerrel akarnak ölni. Shinobi világ alapja: Pusztíts vagy elpusztulsz! Nincs már lehetőség. Belépsz a kaszinóba, ahol nincsenek sokan, néhány marcona alak van csak. Mindegyik körül legalább 3 lány, két kezére jut egy- egy, a kezek nem épp illedelmes helyen, és az asztal alatt is van egy, de belőle csak néha feltűnő frizurát látsz. Sejted, hogy mi történik, de nem nagyon nézelődsz, mert nem is nagyon érdekel a dolog. Valószínűleg ez esténként, amikor a vendégek itt vannak nem fordul elő, de ilyenkor a kidobó fiúknak is kell egy kis szórakozás munkaidőn kívül. Téged egy hátsó szobába terelnek, teljesen ablaktalan helyiségbe és a bejárata is csak az az egy van, ahol te jöttél be. A szobában egy marcona nő ül az egyik székben, rajta miniszoknya, de a lábai keresztbe vannak, így nem látsz semmit a "lényegből", már ha érdekelnének az ilyenek, és egy fiú, körülbelül veled egykorú, akin látszik, hogy már eljátszottak vele, biztos, hogy a nő, de hogy meddig mentek el az nem derül ki, viszont eléggé meg van lepődve. Az őr, aki korábban megbélyegzett, az ajtóban áll és senkit nem enged ki vagy be. A férfi megszólal, aki behozott.
- Össze is jött a csapat! Ti hárman lesztek a csapatom, Chiyako a főnök, mert ő az én emberem és ti ketten, Karou és Itaru, ti pedig segíteni fogtok nekem, de előtte egy kis óvintézkedés.
A mondatot befejezve tapsolt, mire a két testőre egyből ugrott és lefogták a két fiút, majd a nő felállt és a fiúk a közeledtére akaratlanul is kinyitották a szájukat, érezvén, hogy akaratuk ellenére történik a dolog, majd a nő pecséteket formált és megérintette mind két fiú nyelvét.
- Így is van, mostantól nem tudtok beszélni semmiről, ami Ashigével vagy bármiről, ami itt történt. Te meg ha megszöksz, ígérem kapsz még abból, amit eddig láttál.
A hangja selymes, szinte simogatja a dobhártyát, mégis van a nőben valami rejtélyes és ijesztő.
- Akkor mehetünk is.
Ezzel átad egy egy dobozt és várja, hogy kibontsátok.

// Akira //


Végig terelnek a belső területeken, ahol a verőlegények és a riban*ok éppen egymással vannak elfoglalva. Ezen már majdnem mosolyognom kell, annyira jellemző Ashigére. Egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Így működik az Ő rendszere és erre épül minden. Előbb, vagy utóbb meg fogom törni és amikor lenyesett feje a kezemben hever majd... nos, igen. Akkor tudni fogom, hogy milyen ember vagyok. Addig azonban el is kell ám jutni. Kisebb terembe érünk, ahol egy hozzám hasonló fiú és egy miniszoknyás nő tartózkodik. A srác nyúzottnak tűnik, mintha... hm, talán tévedek.
Túl hirtelen történik a dolog és igazából nagyon ellenkezni sem tudok. A földhöz nyomnak minket és leszorítanak. Képességeim szerint próbálok ellenkezni, de nem sikerül. A nő megpecsételi a nyelvemet és haragom újfent izzani kezd. De szavai után, valamiért, megkönnyebbülök. Beszélni Ashigéről? Nevetséges. Annak a féregnek még az emlékét is el kellene törölni, nem hogy beszéljek róla... ostobaság.
Csalódott vagyok, de egyelőre ennél többet nem nagyon tehetek. Még nem. Azonban, ha igaz amit mondanak, akkor nem leszünk örökké a négy fal között. Még az sem érdekel, hogy tudja a nevemet. Egyáltalán nem számít, hogy előre kipécézett magának. Ami sokkal fontosabb, hogy ki fogok kerülni a hálójából, már csak azt kell kitalálnom, hogy miképpen. Megfogom a dobozt, de nem nyitom ki. Megvárom, amíg a srác kinyitja és csak azután próbálkozom meg vele, hogy Ő épségben megússza. Őszintén szólva nem érdekel, hogy mi van benne, annál jobban izgat, hogy túlerőben vannak. Erre kell megoldást találnom.

A 17 éves fiú már tudja mi történik körülötte, de nem igazán zavarja? Vagy mégis? Nem tudni, de az inkább, hogy kénytelen lesz a falu vezetőjének, Ashigének, aki talán nem létezik. Nem tudni, hogy Ashige létezik-e egyáltalán, de az biztos, hogy parancsai valósak. Messze van még a nap, amikor a fiú közel kerülhet annyira a rejtélyes férfihoz vagy nőhöz, hogy legyőzze és álmai valóra váljanak. De nem lehet, hogy mire eljut oda, addigra ő maga is olyanná válik mint Ashige? Idő és a türelem meg fogja válaszolni a kérdést, de addig bizonyosat nem tudunk mondani.
A pecsételés szinte már nevetségesen hat, de természetesen ezt nem tudják a megbízók, hiszen a fiú nem is akarna beszélni róla, sőt a létezését is el akarja törölni. Lehet, hogy a küldetés közelebb viszi hozzá, de lehet rájön, hogy az utált személy is csak vezető, aki a falu érdekeit nézi a sajátjain keresztül. Ki tudja mi lesz?
Ha kinyitod a dobozt, akkor a következő dolgokat találsz benne:

Két papírfecni, ha kinyitod őket, akkor az egyiken egy levél és egy vaktérkép található
egy váltó, 30 000 ryu előlegről, amit pontosan két hét múlva lehet beváltani a megfelelő helyen (Ashige egyik "bankja")
Egy arckép
réz pecsét, benne egy kék érme és vésetekkel ellátott fém lap, az utóbbit nehéz észrevenni, a kék érme jobban felhívja a figyelmet

A dobozt megkaptad, majd ha mindent felfogtál akkor vissza is kérik, arra hivatkozva, hogy ezek titkos információk és nem kerülhetnek ki a négy fal közül. Mivel a feladat adott, így útnak is indítanak.

Levél tartalma:

// Akira - Gomenne a késésért, sok dolgom volt és első a Staffi szerepkör. ^^ //


Hogy előnyre és időre tegyek szert, amíg sikerül kimódolnom, vajon miképpen is szabadulok meg ezen problémáktól, melyek jelenleg körülvesznek, kinyitom a dobozt és elolvasom a levelet. A lélegzetem is eláll ennyi zavaros hülyeség láttán. Most akkor mi van? Sikerült teljesen összezavarniuk. A fogalmazás és írás olyan, mintha valami bomlott elméjű véste volna papírra a szavakat. Ha valóban Ashige szolgája, akkor ez még el is fogadható. Azonban... furcsa. Itt vannak a testőrök, itt van az a másik két ember is és itt van a megbízó, aki kifejezetten ellenséges fazon. Azt hiszem, fel fogok robbani. Szórakozik velem?! Iderángat és ilyen elmebuggyant szöveget nyom elém? Bolond ez, vagy mi? Nem nagyon érdekel, hogy a testőrei valószínűleg képzettebbek nálam, vagy ismernek olyan technikát, ami ellen nehéz védekezni.
- Most szórakoznak velem?! - hangom jelzi, hogy hamarosan megelégelem a dolgot. Egyetlen élet sem ér meg számomra annyit, hogy őrülteknek urgáljak. Még a sajátom sem. - Ott vannak a testőrei, két ilyen bárgyú alak gondolkozás nélkül elutazik önnek bárhova. Berángat ide és a kezembe nyom egy levelet, mindenféle hülyeséggel. És azt hiszi, hogy az életemért és harmincezer vacak Ryoért majd négykézlábra állok? Persze, majd végigjárom a kis sakktábláját, szeretné, mi?
Természetesen fel vagyok készülve rá, hogy hamar megtámadnak. Ez nyílvánvaló lehetőség. De ha halni kell, akkor nem egyedül megyek majd. Jobb kezem már az övtáskámban matat, miközben bal kezem még a dobozt fogja. Ha a helyzet megkívánja, akkor jobb kezemmel kiemelek három füstbombát és elroppantom, majd a Füst börtön kötés nevű technikámmal helyzeti előnyt teremtek magamnak. Ez a tartalék tervem. Vszont... a levélből ítélve feltünt azért más is. Olyan, mintha ez a férfi nem feltétlenül Ashige érdekeit szolgálná. Elvégre politikai gyűlés Ashige engedélye nélkül lehetetlen, márpedig akkor miért kell oda beosonni? Érdekes. De annyira azért nem, hogy elviseljem ezeket az őrülteket. Ha máshogy nem megy, akkor kivágom innen magam. Így, vagy úgy, de kijutok.

Vajon mi oka van, hogy egy külsőst kérnek meg egy ilyen feladatra, aki talán el is árulhatja őket? Az erőszak nem véletlen, ebben a világban nem nagyon tudsz érvényesülni, hogy ha nem félnek tőled vagy tisztelnek. Néha a kettő együtt jár, de sokszor ki is zárja egymást. Nem számít. A bűnözők világában valamelyiknek meg kell lennie, hogy érvényesülni tudj. Ezt a megbízód is pontosan tudja, nem véletlen dolgok történtek itt. Erő demonstráció és félelemkeltés, de oka van. A testőrök nem biztos, hogy olyan bárgyúak, mint látszanak, mert mondandódra mind a ketten az öklüket kezdik ropogtatni, de mesterük rájuk szól.
- Nézzétek el bárdolatlan barátunknak, aki nem tudja, hogy mennek itt a dolgok. Nem várom el tőled, hogy négykézlábra ereszkedj és végigjárd a sakktáblát, ahogy te nevezted. Valóban van elég emberem, hogy bárki más megcsinálhatná, de rád van szükségünk. Képességeid kiemelnek és alkalmassá tesznek a feladat végrehajtására, míg az embereim egyike sem az. A küldetéshez józan paraszti ész kell, ami a legtöbb tagban nincs meg, itt majdnem mindenki megtanulta, hogyan kell gondolkodás nélkül cselekedni, de ez most kevés lesz ide. Kevés a pénz? Akkor megadom a dupláját is.
Mondja, miközben te levonod a következtetéseidet, talán helytelenül. Mi van, ha az egyezkedést Ashige tudtán kívül akarták megszervezni, de ez sikertelen volt, mert a vezető az előtt tudott az egészről, hogy az illető fejében megfogant a gondolat. Nem tudni. Karou már eltervezte a támadást, amikor furcsa érzés fogta el. A szobába vagy, ugyanabban, amiben eddig is, a társaság is ugyanaz, mégis az egyetlen ember, aki megszólal és megmozdul az a nő, aki a vezető is lesz.
- Nyugodj meg, mindent el fogok magyarázni, csak ne legyél meggondolatlan. Megölhetsz 4-5, de akár 10 vagy 12 embert is, de magát azt az embert is, aki előtted áll, ezek itt csak eldobható bábok, nem éri meg miattuk eldobni az életedet. Ha megnyugodsz, akkor később mindent meg fogsz tudni.
Aztán az érzés eltűnik és visszatérsz a jelenbe. Körülbelül 3 másodperc telt el az előző látomás alatt. Rajtad van a világ szeme, hogy az előbb kapott információval mit kezdesz. A dönts a tied. Élet vagy halál? Felesleges áldozat vagy gondolkodsz is néha?

// Mesélés átadva - Lulu-chan, ganbatte kudasai! //

Ostobaság. Ezek tényleg... ohohohoóóóó! Valóban azt gondolják, hogy csak olyan emberek élnek-e földön, mint Ők? Hogy nincs olyan ninja a faluban, aki képes feláldozni magát az elveiért? Túl messzire nyúlik az árnyékuk, ha ennyire megszokták, hogy nincs aki packázzon velük. Itt az ideje, hogy rávilágítsak a tévedésükre. "Jöjjön, aminek jőnie" ke...
Nem tudom miképpen lehetséges az, hogy a nő úgy beszélt hozzám nyíltan, hogy csak Én vagyok tudatában az előbbi figyelmeztetésnek. Talán a pecsét, amit elhelyezett rajtam, vagy valamiféle illúzióval tette ezt meg? Ez olyan probléma, amivel nem most kell foglalkoznom. Ellenben... amit mond, az akár igaz is lehet. Az eddigi jelekből ítélve van rá esély, hogy Ő sem azért van itt, mert szívügye ez a küldetés. Ám természetesen az is lehet, hogy ez mindössze egy trükk, ami azon alapszik, hogy a közös lázadás ígéretével elnyomja a személyes lázadásomat. Ha ez utóbbi, akkor sikertelen volt, mégis célt ért. Bárhogy is, nem szabad felednem, hogy mik a céljaim. Tudom, hogy a másodperc töredéke alatt kell döntenem. A döntés nem könnyű, fáj érte a lelkem, hogy ilyen cslehez folyamodok, mégsem róhatom fel ezt magamnak, ugyanis... az ellenségeim nem restek ezzel élni. Hiába, magam is ninja vagyok, az aljasság a fegyvertáramba tartozik, még ha nem is tölt ez el büszkeséggel.

A tervem, hogy ellenállásomat a kapzsiság és pénzsóvárság okának állítom be. Nem lenne meglepő a mai világban, ezért ez a természetes álca könnyen hihető. Már csak az undort kellene eltüntetnem az arcomról...
- Fizesd a négyszeresét annak, amit ajánlottál. Előre.
Próbálok elégedett mosolyt az arcomra erőltetni. Nehéz, nagyon nehéz, hiszen lelkemben forrnak az indulatok saját szavaim hallatán. Mégis... tudom, hogy céljaimnak megfelelően cselekszem. Ebből a belső vívódásból kell erőt merítenem. Nem lehetek gyönge. Az előttem álló férfiak mind e falu beteg testrészei. Ki fogom vágni a fertőzött részt, ha addig élek is! Előtte azonban, erőssé kell válnom.

// Lehet, hogy túl sok gondolatot akartam beleerőszakolni ebbe a posztba, ha valóban így van, szólj nyugodtan! //

// Sharo Lu //

A férfi reakciójára kárörvendő vigyort kényszerítek arcomra, amely ez esetben még őszinte is... részben. Úgy, tehát van, ami nekik is fáj. Nos, remek lehetőség volt erről újfent meggyőződni. A kinyújtott kézre tekintek. Kezet fogjak egy ilyen aljas emberrel? Miért ne, hiszen ez a kézfogás az én sikerem és az ő kudarca. Megszorítom hát a kezét, továbbra is az idétlen vigyorral az arcomon. Ő már lépne tovább, már küldene, hogy menjünk.  Itt az ideje, hogy még jobban beledöfjem a kést.
- Arról volt szó, hogy előre kapom. Addig nem megyek sehova.
Ez már több mint pofátlanság, ezzel megalázom. Szereztem magamnak egy újabb ellenséget, mégsem bánom, sőt, elégedett vagyok. Beletapostam az egójába és ez olyan rosszul érintette, hogy azt ki is mutatja. Az ilyen gyengeség pedig azt bizonyítja számomra, hogy a harcom nem reménytelen. Közel sem.
Furcsa számomra ez az egész, egyelőre úgy áll a helyzet, hogy nem is tudom ki táncoltat kit. Rendkívül különös. Ez vagy azt jelenti, hogy a küldetés a biztos halál, vagy pedig, hogy valóban sürgeti őket az idő és pánikolnak. Esetleg mind a kettő. Ám ha valóban így van, miért nem Ashige valamelyik elit csapatát küldik? A válasz egyszerű, mégis körmönfont: mert ez egy politikai manőver, ahol nem feltétlenül a küldetés sikere az első, hanem az, hogy változás álljon be a jelenlegi helyzetben. Ez az egyetlen, amire gondolni tudok. Talány, hogy jól tippeltem-e, vagy sem. Jelenleg azonban nem ezzel kell foglalkoznom, ejszen csak az időt húzom és a fejem fájdítom ezekkel a gondolatokkal. Egyelőre győztes pozicióban vagyok, a többin ráérek még törni a fejem.
Ha minden úgy alakul, ahogy megbeszéltük, akkor itt van az ideje az indulásnak.
- Nos, iparkodjunk!
Szavaim határozottak, mégis flegmák. Újabb tőr, amelyet az ellenség felé küldtem. Sosem szerettem ezt a játékot játszani a szavakkal, most mégis kedvemre való.

// Sharo Lu - Gomenne a csúszásért //

Közel sem lep meg, hogy a vénember nem tartja a szavát, inkább izgalommal és elégedettséggel tölt el a haragja. Igazán vidám vagyok, hiszen most Ő van abban a helyzetben, hogy csak gyűlölni tud. Különösen sietős lehet a dolguk, különben már az életemért küzdenék ennyi pofátlanság után. Elveszem a zsákot, Chiyako illúziója azt sugallja, hogy mindenki félreismert. És ez nekem most jó. Úgy hiszem, arra ítéltettem, hogy színészkedjek mások előtt, elrejtve valódi arcomat. Ez fáj, de elfogadom a kihívást. A zsáknyi ryout legszívesebben a képébe vágnám, hiszen egyáltalán nem fontos a számomra. A második gondolatom, hogy gonoszul mosolyogva elrakom, mégis, ezt a tervet is elvetem. A szerepemhez egyik előző verzió sem illene s nem volna jó ilyen apróság miatt elveszíteni mindazt, amit eddig elhitettem velük. Kapzsin ellenőrzöm a zsák tartalmát, mintha nagyon fontos lenne számomra a benne rejlő összeg. (Erre most kiváncsi vagyok, csak, hogy mennyit írjak az adatlapra) Ezek után, gonosz vigyorral elrakom a zsákot. Nos, így már sokkal hatásosabb az előadásom. Ezek után elegánsan távozunk.
Az út alatt Itaru végig a nyomomban lohol. Idegesítő lenne, de megértem az érzéseit. Magam is küzdök a félelemmel, sötét emlékek járnak a fejemben. Mégis... van bennem annyi, hogy ne mutassam ezt ki. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha emiatt elbuknék. Itaru... különös alak. Vajon Ő is csak egy mezei Shinobi, mint Én? Vagy pedig többet tud, mint amennyit mutat? Rejtély.
Fényűző helyre érkeztünk. Annyira visszataszítóak ezek a csicsás ajtók, hogy már-már felfordul a gyomrom. Jellemző ezekre az emberekre, hogy mindent a látszatra helyeznek, noha ez nem menti majd meg őket semmitől. Sőt! Éppen ez lesz bukásuk pillére, mert elfelejtik, hogy a látszat nem állítja meg az elszánt akaratot, amely eltiporja őket bűneik miatt. Tetszik a gondolat, még ha csak álom is - egyelőre.
Válasszak három eszközt? Nos, miért ne? Szeretem a fegyvereket és viszonylag jól is forgatom némelyiket. Kiválasztok egy nekem tetsző Shirasaya Katanát, illetve kettő Ninja To-t. Majd jelzem, hogy felkészültem az indulásra. A Shirsaya Katanát belepecsételem a tekercsbe, mindeközben a két Ninja To-t a hátamra erősítem.
Chiyako fürkésző pillantására olyan képet vágok, mint akinek küzdenie kell, hogy rájöjjön mennyi kettő meg kettő. Persze, értem Én a célzást, mindössze ezt nem akarom kimutatni.
A feladatom nem egyszerű. Meg kell találnom egy embert, akit nem ismerek egy olyan helyen, amit nem ismerek, ráadásul erősen megvetek. Kac-kac. Tulajdonképpen tréfás a helyzet, ha belegondolok... Megindulok az alagsor felé. Egy olyan figura, mint aki a képen látható, azért feltűnő jelenség. Viszont ha elkezdek kérdezősködni felőle, akkor van rá esély, hogy kereket old, elvégre nem tudhatja miért keresem. Habár... ez elég paranoiás elmélet. A legegyszerűbb, ha sétálgatok, nyugisan, így nem tudják milyen okból járok erre, ebből következik, hogy az esetleges füleseket sem tudják leadni a srácnak. Kevésbé hatékony taktika, viszont sokkal kevesebb kört kell így végigrónom, mintha beszélgetésbe kezdenék. Ha a séta eredménytelennek bizonyul, akkor abban az esetben majd taktikát változtatok, egyelőre azonban nincs okom arra gondolni, hogy kudarcra van ítélve a feladatom.

( Az eszközöket csak akkor írom fel, ha jóváhagyod. ^^ )

// Lu-chan //

Azt hiszem nem fogok ide túl sokat eljönni, nem olyan hely ez, amit... nos könnyű elviselni. Sötét és visszataszító, telis-tele ugyanilyen titkokkal és személyekkel. Pontosan tudom, legalábbis ha a szóbeszéd igaz, hogy miféle gigászi üzletek, könyörtelen paktumok és érzéketlen szerződések kötődnek itt. Gonosz hely ez, nagyon. Ennek ellenére ez most a legkevésbé sem kellene, hogy foglalkoztasson. Ugyanis más okból vagyok itt, olyanból, amely még akár az érdeklődésemet is felkelthette. Különös a sors eme játéka, Én mégsem vagyok elégedetlen ezzel a helyzettel.
A beszélgetés, amire felfigyelek, vagy az, amire vártam, vagy pedig egy hatalmas baklövés. No, de nem sok mindent veszíthetek, csendesen követem a nőt és férfit, akiknek száját elhagyták az olyannyira keresett szavak. "Yu". Ha az a Yu lesz, akit keresek, annak igazán tudnék örülni, hiszen minél hamarab távozhatunk innen. Ha nem.. nos, akkor sem jelent problémát, elvégre most Ashige szolgálatában állok, így senki nem állhat az utamba, még ha keserű is emiatt a mosolyom.
Követem Őket, ameddig csak lehetséges, észrevétlenül. Azonban ha észrevesznek és ezt Én magam is felismerem, akkor azonnal megálítom Őket, ha kell, fegyverrel. Amennyiben erre nincs szükség, úgy könnyebb, ennek ellenére fel kell készülnöm erre az eshetőségre is. Nem hagyom, hogy belépjenek egy olyan ajtón, ahová nem tudnám követni Őket, ilyenkor azonnal lecsapok. A lényeg, hogy ne veszítsem el Őket, ha ehhez erőszakot kell alkalmaznom... hát érdekel is engem mi lesz Ashige szolgáinak a sorsa? Mosolyomba most keveredik egy kis szín. Úgy tűnik, egyre inkább élvezem ezt a küldetést.