Rémségek Sziklája

Shimura Danzou Vas. Szept. 07 2014, 13:16

A Füst Országának keleti felén található ez a kifejezetten rémisztő és félelmet keltő hely. Egyfajta riadalom-kultusz is kialakult körülötte. Gyakorlatilag egy nagyobb szikláról van szó, ám furcsa jelenségek észlelhetőek a környékén. Olyan mintha magából a sziklából, vagy a föld alól bizonyos időközönként elkínzott emberi sikolyok, kiáltások hallatszódnának. Néha egy-egy megkínzott, kibelezett, széttrancsírozott hulla is megjelenik egy napról a másikra. Ezeket senki sem meri elmozdítani, így jó pár csontváz és iszonytató bűzt árasztó, oszló hulla is található a sziklán és környékén. A Közelben üres, lakatlan házak vannak. Azt mondják, a helyet démonok szállták meg, de valóban így volna?

**Sharo Lu** Szomb. Feb. 27 2016, 20:47

Lassan lépkedek a kietlen pusztában és hallgatom ahogyan meg-meg csikordul a csizmám talpa alatt a hó. Ez most komoly? Még a hó is irtózhat tőlem. Egész nap gyalogoltam, de most egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Talán mert négy-öt éve csak vándorolok, ennek tudnák be azok akik nem ismernek. Itt elgondolkozom: Hiszen senki sem ismer! Na de közben el is terelődik a figyelmem, ez pedig egy ilyen helyen ahol teljes kiszolgáltatottságban lépkedek akárki megtámadhatna. Körbepillantok és csak most veszem észre, hogy lassan besötétedik, mivel az ég már a vörös és a narancssárga ezer árnyalatában tündököl. A nap most tüzes vérszínű golyónak tűnik a szememben, de a tüzesen égető sugarak ellenére sem fordítom el a fejem. Egy pillanatra még meg is állok, hogy szembenézhessek a süllyedő nappal. Egy perc után a szemeim előtt fekete pontok kezdenek táncolni, így kénytelen vagyok továbbállni (mivel nem áll szándékomban megvakulni). Egyre közelebb érek egy nagy sziklához amit eddig a távolból is láttam. Mikor már csak húsz lépésnyire vagyok a sziklától megérzem a halál bűzét. Én nem fintorodom el és nem kezdek el öklendezni hiszen minden nap ilyen dolgokat hagyok magam mögött. A csontokról tudomást sem szerezve vágok át a vidéken. Gyorsan elhagytam a sziklát és most változik a táj. Egy elhagyatott házakkal tarkított vidékre érkeztem ami fél kilóméterre lehet a sziklától. A házak kinézetétől kellemetlen érzés fog, el szinte kiráz a hideg. Egy kis időn belül elkanyarodik az ösvény és olyan, mintha vissza akarna vezetni a sziklához. Lassan lépkedek és egyszer csak megpillantok egy házat ami pont előttem van. Hasonlít az eddigiekre, de valahogyan ettől nem ráz ki a hideg. Közelebb megyek. Elhagyatottnak tűnik. Talán be kéne kiáltanom valami: Van itt valaki ? - féleséget. Végül arra jutok, hogy jobb ha nem öletem meg magamat. Beszívom a levegőt, mire erős és tömény vérszagot érzek. Ettől majdnem megbolondulok, mert elég rég öltem már meg valamit, de most sikerül legyőznöm őrült ingereimet. Kinyitom az ajtót és belépek a sötét, dohos levegőjű kunyhóba.

Namikaze Minato Szomb. Feb. 27 2016, 22:26

A füst országának ezen része nem éppen a látogatottságáról híres. A hegyek melyek a horizonton magasodnak, mind eltörpülnek a szikla mellett. Ez az a hely ahová a polgárok soha nem mernek menni, hiszen a rémmesék nem tűnnek alaptalannak. Hullák, megégett, ruhák és házak meredeznek a szemed előtt, de te töretlenül haladsz előre, akár egy megbabonázott teremtés a földiek porhüvelye felett.
Egy apró falvacska, ennyi jel maradt azokról, akik egyszer itt éltek. A házakat benőtték a kúszónövények, és már el is kezdett rohadni a házak faszerkezete. Egy lélek sem járt ezen a helyen évek óta. Kivéve persze téged, aki megzavarta az álmatlanok szendergését, a holtak nyugtalan pihenését.

A ház, melybe belépsz, nem tartogat semmi meglepetést, egyszerű egyszintes viskó távolabb a többitől. Szegényes berendezése szanaszét hever a földön. Egy szekrény, egy molyrágta kanapé, néhány szék és asztal. Ahogy kinyitod, az ajtót néhány patkány rohan át a lábad előtt, menedéket keresve az idegen léptei ellen. A házban meglepően finom idő uralkodott, mintha tudomást se venne a kint szakadó hóesésről. A levegő állott volt, de lassan kiszellőzött, ahogy az ajtóban ácsorogtál. Lassan ahogy előrébb mész valami furcsa dologra leszel figyelmes, amit korábban elkerültél. Lábnyomok a porban méghozzá nem is olyan régiek. Két pár csizmáé, akik többször is fel alá másztak a poros padlón.

A következő pillanatban hideg fém érintését érzed a nyakadon, ahogyan egy Kunai éles fele nyomódik neki.
- Egy okot mondj, miért ne belezzelek ki itt helyben!
Reszelős tónusú férfihang szólal meg magad mögül. Bor és vérszagú a lehelete, mely mellé egy kis félelem íz is csatlakozik.

**Sharo Lu** Vas. Feb. 28 2016, 15:51

Ahogy a kunai (vagy lehet akármi éles tárgy) éle a nyakamnak nyomódik, megmerevedem. Annyira még én sem vagyok megszállott,, hogy hagyjam magam megölni. Vagyis inkább megöletni. A kérdés adott. Nos rengeteg indokom lenne, de nem hinném, hogy az ismeretlen hallani akarná őket. csak néhány példának: Mert én ÉN vagyok; Mert még nem éltem eleget és Mert még fiatal vagyok (na meg szép)
Nagy valószínűséggel el fogja vágni a torkom, ha nem válaszolok.
Viszont mi van ha rosszul válaszolok? Mivel általában nem beszélek az emberekkel, nem szoktam zavarba jönni hebegve- habogva beszélni. Ha kérdezel, válaszolok. Egyenesen és lényegre törően. Ám most nem biztos, hogy előnyömre válna az egyenes beszéd. Ha viszont össze vissza kezdek el mesélgetni biztosan megízlelheti az a kés a véremet. Ez meg nem nagyon tetszik. Lassan az égre (vagyis jelen pillanatban a plafon) felé fordítom a tekintetemet. Makacsul hallgatok, pedig tudom: itt az életem a tét. Ez a fickó (mert a hangjából ítélve egyértelműen férfi) nem viccel. Erősen gondolkozom, mit válaszolhatnék itt a halálom előtti utolsó pillanatokban. Nem! Nem fogok ilyen könnyen meghalni! A nevem Sahru Lu és sohasem fogom feladni a harcot. Ez igaz volt a múltamra és ugyanúgy igaz lesz a jövőmre. Nagy levegőt veszek és érzem, hogy a tüdőmbe nem áramlik más csak dohos és állott levegő. Régóta nem járhatott kint ez a pasas, vagy ha mégis, az ablakokat nem szereti kinyitni.
És mégis ki lehet ez az ember? Hogy jut csak egyáltalán eszébe, hogy egy ilyen helyen töltse a mindennapjait. Nevetséges! Magamban elkönyvelem, hogy az emberek mind egy romlott társadalom részeit képzik. Persze én különb vagyok, de ez már más téma.
- Csak egyet? Nagy kár. Pedig felsorolhatnám neked az okokat melyeknek aligha lenne végük. - itt viszont elkomolyodom és hangom rideggé válik, szinte élesen vetem oda ezeket a szavak neki - Mert visszajövök érted és szétverem azt a nyomorult fejedet egy nagy baltával. Közben pedig hisztérikusan fogok nevetni.
Megrántom a vállamat és várom a választ. Nem hazudtam, mert tényleg ezt tenném. Aki ismer az tudja. Csak az a baj, hogy engem senki sem ismer igazán.

Namikaze Minato Hétf. Feb. 29 2016, 16:59

- Mi a faszt művelsz te aberrált dög?!
Csattan egy mély parancsoló hang valahonnan ismét mögüled. Az ember, aki a kést nyomja, a torkodhoz megborzong a hang hallatán.
- Mit tennék? Eltakarítom a szemetet. Ez itt szaglászott! Ki tudja ki küldhette?
- Csak egy kislány, ne…
- Te nem hallottad mit mondott?! Még veszélyes is lehet!
- Morgó te agyatlan barom! EZ. CSAK. EGY. GYEREK! Ereszd el.
A Morgó nevű egyén görcsösen markolta a kezében tartott kést, majd felhördült, és erősen ellökött magától, úgy hogy térdre borultál. De legalább láthattad az arcokat, akik rajtad ütöttek. Az egyikük öltönyt viselt, és szürke haját hátrasöpörve tekintett rád. Szemeiben nem volt semmi a hideg közönyön kívül. A másik egy kicsit görnyedten állt, kezeit zsebében nyugtatva miközben élesen tekintett rád. Az ő ruhája valamivel rendhagyóbb volt. Hosszú bokáig érő sötétbarna-drapp kabát, számtalan zsebbel, egy fegyverövvel, és csuklyával, mely most az ember tarkóján pihent. A kabát hátán egy hosszú vérvörös csík futott végig függőlegesen a gerinc mentén.
- És most? Mit akarsz vele Pedáns?
- A kérdés az, hogy ő mit akar itt. Szóval. – Itt leguggol, hogy egymagasságba kerüljön a feje a tieddel.
- Mesélj egy kicsit, vagy visszadoblak Morgónak. És vele jársz a legjobban.

Az hogy kik is ezek a fickók valódi rejtély, de a szavaik alapján nem szabad egyiküket sem félvállról venni. Minden csak azon múlik, hogyan válaszolsz a Pedáns nevű egyén kérdésére.

**Sharo Lu** Szomb. Márc. 05 2016, 23:36

Nos ilyenkor az a legjobb ha őszinte vagyok ugye? Vagy hogy is volt? Mindegy végül is nincs értelme a válaszon gondolkodnom, mert tudom, hogy úgy is valami csípőssel fogok válaszolni. Bár remélem nem megint egy gyilkolós ötlettel (bár a gondolataimban most ezek töltenek be nagyobb szerepet). Mivel a kést tartó férfi ellökött egy kicsit megkarcolta a nyakamat így a fehér bőrömön most egy papírvékony vérvörös csík húzódik végig. Nem fáj, szinte meg sem érzem mégis minden érzékem felkorbácsolódik. A gyilkolásnak szentelt éveim alatt szinte precízre is fejlesztettem a vér megérzéséhez szükséges eszközeimet mert így könnyebben ki tudom számítani, mikor hullik el az áldozat. Most viszont ÉN vagyok az áldozat. Legalábbis eddig az lettem volna ha nem jön ez a különös ember. Nekem pedig nagyon úgy tűnik, hogy a másik nagyon fél tőle. Tisztes távolságot tart és tisztelettel beszél vele, míg a férfi olyan hangnemben utasította Morgót mintha egy rossz kutya lenne. Ez még engem is meglepett egy kissé, bár nem nagyon érdekelnek. Nekem csak az számít, hogy éljem túl ezt az egész nyomorult szituációt. Ennek megfelelően válaszolok és nem köntörfalazok. Elmondom mit gondolok. Ha majd ezek megölnek a pimaszságom miatt hát legyen, de őszintén haltam meg!
- Hogy mit akarok itt? Nos csak áthaladtam ezen a cseppet sem kellemes tájon amikor ráakadtam erre a kalyibára. Érdekesnek tűnt így bejöttem. Utána pedig már tudjátok mi történt.
Nem hazudtam. Ez az igazság és remélem elhiszik. Igyekeztem összeszedni közben a legőszintébb hangnememet (bár eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen) és törökülésbe helyezkedtem a padlón. A térdelést mindig is gyűlöltem ezért inkább ezt választottam és az államat a kezembe helyezve bámultam az előttem álló két férfira.

Namikaze Minato Szer. Márc. 09 2016, 22:07

Morgó felhördül válaszod hallatán, de egyből össze is húzza magát, amikor Pedáns rendre inti egy hideg pillantással.
- Morgó ellenőrizd a terepet és állíts fel néhány meglepetést. Addig én foglalkozok tovább a vendégünkkel.
- Csak aztán meg ne vágd magad. Merui nem fog neki örülni, ha egy ilyen kis pisis végezne veled.
Ezzel kisétált az ajtón, majd felhúzta a csuklyáját, és eltűnt a szemed elől.
Pedáns lassan benyúl a zsebébe és vékony cigarettát vesz elő, melyet lassan komótosan a szájába vesz, és meggyújtja. Szív egy mélyet az éltető nikotinból, majd a füstöt kifújván ismét rád emeli a tekintetét.
- Nem erre voltam kíváncsi. Azt pontosan tudom, hogy hogyan keveredtél fel a faluba. Engem az érdekel, hogy ki is vagy te. Mik a szándékaid, és hogyan is akarod túlélni az estét?
Érdeklődő tekintete nem hagy menekvést számodra, míg lassan törökülésbe helyezkedik előtted. A cigaretta hamuja komótosan hullik a padlóra és a zsarát még halványan pislant, egyet mielőtt kialszik a porban. Mielőtt válaszolhatnál Pedáns ismét szólásra nyitja a száját:
- Tudod, Morgó lehet, hogy egy hülye barom, de mégis tehetséges a szakmájában. De ő sehol sincs hozzám képest. És ezt nem fényezésből mondom. Szóval, ha úgy döntenél, erőszakot akarsz alkalmazni, akkor ajánlom, tegyél le róla. A fájdalom az csak enyhe kifejezés arra, amire számíthatsz, ha velem húzol ujjat.
- Szóval akkor, hol is tartottunk? Ja, igen… mesélj bogaram. Ki vagy te?

**Sharo Lu** Kedd Márc. 15 2016, 00:32

Erre csak a szememet forgatom. Persze nem fényezés! - dehogynem! A helyzet most már nem annyira kilátástalan mint volt, de még mindig nem a legtökéletesebb. Az lenne a csúcs ha kint futnék a ebben a nyomorúságos pusztában. Viszont most még itt vagy! - emlékeztet egy belső hang. Az a belső hang aki általában a gyilkolásra buzdít így nem gondoltam volna, hogy valaha hallom ezt a hangot nyugodtan és barátságosan megszólalni. Miért is érdekli a férfit, hogy ki vagyok? Miért nem ölt meg az előbb amikor volt rá lehetőség? Utálom ezeket a megválaszolatlan kérdéseket így durcásan emelem fel a fejem. Most hogy az idegen is leült elém könnyebben rá tudok nézni, mert az előbb nem nagyon volt kedvem kitörni a nyakamat. Sajnos elég messze ül így nem tudom elérni és mondjuk megütni, de mostanra nem is áll szándékomban. Hogy ki vagyok én? ÉN? Senki sem vagyok 4 éve. De tényleg senki. Mindig nevet változtattam de végül maradtam Lu- nál mivel ez állt a legközelebb hozzám. Na de most ez is teljesen mindegy.
- Azt kérded ki vagyok? A nevem Sharo Lu és gyilkos vagyok. Ide- oda vándorolok céltalanul a földek között, de eddig még egyikben sem láttam semmit ami megfogott volna és talán velem van a baj, de az életben nem fog meg semmi. Minden mellett elsuhanok, csak a vért és a halálos sikolyokat tartom valamirevalónak, aztán pedig ezek árnyai sem vetnek rám tartós sötétséget mert a lelkem nem érzi meg a gyászt. Ha valaki az utamba áll megölöm. Ösztön szerűen viselkedem így és nem tehetek semmit, de őszintén? Nem is akarok! Ez vagyok ÉN! Yukigakure melletti kis faluból származom és ott tanultam shinobinak, de miután végeztem a szüleimmel elszöktem. 4 éve tart a mostani állapotom. Már ha állapotnak nevezhetjük ezt a beteges létet. Nos ennyi.
Csak az igazat mondtam. Minek hazudnék? Úgyis kiszedi belőlem amit akar. Miután ezeket végigmondtam felé emelem vörös tekintetemet és várom a választ. Megölnek? Meghalok? Vagy elmehetek innen a francba? Az lenne a legjobb, de csak reménykedni tudok. Nem mutatok ki semmit, arcom még mindig pimasz és fölényes tekintetemmel méregetem a férfit. Istenem! Mi fog kisülni ebből?

**Shiren** Hétf. Márc. 21 2016, 17:48

// Shimura Danzou - Tehetetlen Düh //

   A hideg fut végig a fiú hátán, amikor megszólítják újra és újra. Ez alatt a kis incidens alatt megjárta a poklot és most úgy érzi magát, mintha az Alvilág Ura előtt állva várná az ítéletet, ami végül egy szánalmas esély arra, hogy a Földön járhasson újra a fiú, hogy véghezvigyen egy jelentéktelen tervet... Nagyon úgy tűnik, hogy elfelejtette mindazt, amiért küzdött, amiért Ő a világon van. Talán emberi tulajdonságai túlságosan is elnyomják a lelkében lakozó démont, akit ezúttal nagy testvérei elnyomtak?
   Mielőtt eszméletét veszítette volna, fontos információt kapott, aminek talán vajmi kevés alapja volt, ám ha még igaz is lenne a számára, most akkor sem jelentett semmit. Üres szavak voltak, ezúttal senki és semmi nem érdekelte, csak önmaga, az, hogy végre kijusson innen.
   Miután elveszítette eszméletét, úgy érezte meghalt. Bár tudta, hogy nem ölik őt meg. Tudta, hogy elengedik és szükség lesz rá, ám ez a tudat, maga a földi-sík tudata az álmok mezején eltompul. A tudat eltűnik és a helyébe egy önközpontú világ teremtődik. Furcsa... Amikor álmodunk, egy fizikai világot teremtünk, az általunk tapasztaltakkal. Valóságnak éljük meg azt, amit álmunkban látunk és azt is hisszük, hogy ez a valóság. Amikor pedig felismerjük, hogy álmodunk, tudatunk azonnnyomban megtöri az illúziót és visszaszáll az életbe, vagyis felébredünk. De amikor álmodunk, lelkünk és tudatunk hol jár? Hol van az anyagi világ, hogyha számunkra nem létezik? A világ amit teremtünk ugyanolyan érzetű, mint a valódi. Akkor álmodok, vagy a valóságot élem?

*

~ Hol vagyok? A kezem... Nem mozdul. Víz? Hullámzik... Rajta fekszem. Miért van ilyen sötét? De ha sötét van, akkor miért látom, hogy víz van alattam? Furcsa... Ha hozzá érek az ujjammal, akkor is fodrozódik. Látom a kis hullámokat... Nem látom a tükörképem. ~
- Szánalmas!
~ Ez a hang! Kapar... Mély, de ismerős. Megváltozott. ~
- Megváltoztam? Hehehe... Csak te változtál meg Mirubi. Olyannyira, hogy a bensőd hangjára már nem is figyelsz! Mindezt elkerülhetted volna. Ugyebár... Egy Sötét Néma Világ, ahol...
~ Csak a Düh Hangja Sivít... HISHIMON! ~
- Hiába próbálod felemelni a fejed... Hason fekve, gyengén fekszel most itt. Nem láthatsz, mert nem vagy képes "felemelni a fejed," Felemelt fővel csak azok járhatnak, akiknek van becsületük... Elgyengítetted önmagad. Görcsösen ragaszkodtál a racionalitásokhoz, a logikához és elhihetted magaddal, hogy bárkit képes vagy megvezetni, miközben nem használtad ki a szívedben rejtőző Démont.
~ Nem igaz. Ha átadom magam az érzéseknek, akkor elnyelsz. ~
- EZ A TE BAJOD LÁTOD?!??! Most is megremegsz a dühtől erősödött hangomtól, pedig nem is látsz!!! Mindig is két külön álló személyre gondoltál ránk!!! De nem... Ha elfogadtad volna a tudatot, hogy egyek vagytok, ha elfogadtad volna, hogy HISHIMON és TE egy és ugyanaz a személy, akkor nem veszítetted volna el a hitet saját magadban. Akkor nem történt volna ez, akkor az elmédet nem ködösítette volna el Mirubi és Hishimon harca, a két személyiség ellentétes érzésvilága... Ha egy lettél volna önmagaddal és a benned lakozó Démonnal, akkor most nem itt tartanál... Ez különböztet meg téged Itanashitól... Ő lehet, hogy elvakult és őrült, fejjel megy a falnak, de EGY EMBER. Nem csak egy fél... Hatalmába kerítette a gyűlölet, elveszítette az ép eszét, de nem küzd folyamatosan önmagával... Te és Hishimon örökös harcban álltok egymással és így minden emberrel szemben hátrányba kerülsz. Ugye, Mirubi? A Sötét Néma Világ, ahol Csak a Düh Hangja Sivít... Az a Világ nem csak Hishimoné!
~ "KÉT különálló SZEMÉLYKÉNT gondoltál RÁNK?" "TI!" KI a franc vagy TE?!?! ~
- Már megint csak a felesleges kérdések... Hogy ki vagyok én? Minden ami Te és Hishimon nem lehetsz... A nevem: Mezameru!

*

   Nem volt képes felemelni a fejét a Sötét helyen, ahol feküdt. Azt látta csak, ahogyan a víz fodrozódik körülötte. Se tükörkép, se egy fény, semmi... Csak az a hang. Azt hitte, hogy Hishimon az, talán meg is játszotta magát, hogy azt higgye, valóban Ő az. Ám nem... Valami más dolog történt, viszont abban a pillanatban, ahogyan ezt a nevet meghallotta, hatalmas fájdalomra ébredt, a fájdalom pedig vadul hasított a fejébe...
   Ahogy a fájdalom megjelent, Ő eltűnt arról a helyről. Érezte, ahogyan mellkasát valami nyomja, de az első dolog, ami ingert váltott ki belőle, az az undorító, rothadó hulla szag. Ahogyan vergődött a földön, szája hozzáért ahhoz a rothadó kézhez, azonban Mirubi tompult elméje mindezt észre sem vette. Minden bizonnyal hányt volna gyenge állapotában, ám nem volt teljesen magánál, így a szag és látvány, valamint a tapintás ingere nem váltott ki belőle semmit. Lassan kúszott végig a helyen ahol volt, bár csak néhány métert haladt. Teljesen mezítelen, a testét sebek borítják. Mindene fáj...
   Remegve tápászkodik fel egy sziklafalnak támaszkodva, miközben végignéz testén. Látja a pecséteket... Nem érdekli, vagyis inkább kisebb gondja is nagyobb ennél. Nem tudja hol van, elméjében vihar dúl, miközben érzékei eltompulnak. Semminek sincs tudatában, de egy-egy értelmes gondolatfoszlány vegyülve az éles emlékek bevillanó képével, kezdi helyrerázni a fiút... Megindul előre, botladozva. Nem tudja, hogy hova tart, csak ezt, hogy el innen...

//Magyarázat:

Mirubiban még mindig nincs se Exlaw, se Démon, se Bijuu se senki. Kattant a csávó. A lényeg, hogy mióta Mirubi meg van, szinte folyamatosan ki van játszva (Szerintem egész jól tartva magamat a Skizofrénia betegség alapjaihoz) a Skizofréniája és Hishimon, ugye a durvábbik fele, aki hatalmas traumák miatt "jött létre." Viszont újabb trauma és újabb lelki törés, egy fokozott Skizofrénnél még brutálisabb állapotot eredményez, így arra gondoltam, hogy egy újabb "személyiséggel" bővülne. Ám ne essen félreértés, Ő maga Mirubi, csak aki utána olvas kicsit a Skizofrénia és a hasonló Pszichiátriai esetű betegségeknek az tudhatja, hogy a Tudathasadás mit jelent. Több személyiség a lényege a dolognak, ami mind ugyanabban az emberben van meg, de egy trauma hatására külön válnak. Leegyszerűsítve. Van aki elfelejt dolgokat, van aki nem. Mirubi így többszörös tudathasadással kell, hogy éljen. Na már most ez nem jelent számára semmilyen előnyt, ahogy a számomra sem. Elvégre a karakter mindig csak arra jöhet rá, amire az User is és mindig csak annyit tudhat, amennyi információval a játékban is rendelkezhet. Ezen kívül a Test kötött, nem lesz három az egyben karakterem. A jellem egyedül az, ami változhat. Ha Danzou-sama ez így rendben van, akkor felvezetném az adatlapra külön Mirubi, Hishimon és a Harmadik jellemét, létrejöttük okát, erősségeiket és hátrányaikat. (Ha megnézed majd akkor MIrubi jellemét bontanám Három felé) Olyan ez, mint amikor egy-egy filmben vagy animében látjuk, hogy három felé válik egy ember és mindhárom fél más-más erősített jellemmel rendelkezik. Itt pl.: Kedves, Aranyos, Jót akaró, Boldog --> Mirubi ; Gonosz, Dühös, Rosszat akaró, Boldogtalan --> Hishimon ; Racionális, Gondolkodó, Objektív --> Harmadik Ezek eddig mind megvoltak Mirubiban ahogy minden karakterben megtalálhatóak ezek az érzések. Viszont a három rész felerősített tulajdonsággal rendelkezik. A Tudathasadt személyiségeknél viszont és ahogy ez logikusan következik is a célok és életfelfogás ugyanaz marad, csak mindenki a saját módján áll hozzá. Így ha nem érthető amit szeretnék, akkor leírhatom egy Adatlap mintával. ^^

Ui.: A képet azért linkeltem, mert Mirubi elméjében Mezameru és Hishimon más-más külsővel fog megjelenni. Ez természetesen a gyakorlatban nem így lesz, Mirubinak egy kinézete lesz.

Ui2.: A dolog egyetlen hátránya, ami már megint ugye "gyengíti" a karit, hogy egy egész lett harmadolva és az emberek alap tulajdonságai lettek felosztva a három személyiség között (Ha lenne 9 akkor valószínűleg van aki csak örökké Gonosz lenne, Van aki mindig Szerelmes, van aki mindig pozitív, van aki mindig negatív, stb) így a három személyiség az alap tulajdonságaikhoz lesz kötve. Így örökös "belharc" zajlik majd egy döntés meghozataláért. Természetesen a domináns fél Mirubi. Ezen kívül a három személyiség érzésvilága fokozott, így Hishimon mindig fejjel menne a falnak, Mirubi mindig próbálna helyesen cselekedni (Tobbé-kevésbé persze) és Mezameru lenne a kettejük közötti fél, aki ugye mindig Racionális és teljesen kizárja a haragot és a szeretetet, vagyis minden érzelmet. //

Namikaze Minato Szer. Márc. 23 2016, 21:17

Pedáns tűnődő tekintettel néz téged, míg előadod a mesédet. Nem szakít meg semmivel, türelmesen hallgat az utolsó hangig. Szájában a cigaretta lazán lóg, a vége fényesen világít a szoba félhomályában. Amikor befejezed a beszédet, lassan leütögeti a hamut a cigaretta végéről, majd lassan ismét beleszív, és a leégett csikket elnyomja a földön.
- Bátor dolog, hogy csak így nyíltan közlöd gyilkos vagy. Sőt… ez nem bátor, hanem barom dolog. Szerinted, okos gondolat az, hogy egy vadidegennek, aki bárki lehet csak így feladod magad? Hát meguntad az életed? Lehetnék én akár helyi rendfenntartó, zsoldos, vagy akárki. De ha így kiteregeted a szennyest, akkor a te homlokodra odaég a pecsét, melyet nem mosol le. Úgy kitárulkoztál most itt nekem, mint a szennyes ribanc, aki fél ryu-ért gyereket szülne nekem. Szánalmas… De legalább őszinte vagy, és nem kell belőled kikaparnom a válaszokat, pedig szerettem volna. Így viszont…
Hirtelen elhallgat, és lázasan fülelni kezd. Látszik rajta, hogy arcizmai megfeszülnek, és mostantól komolyan gondolja a dolgokat. Ha jobban odafigyelsz, akkor halk surrogó hangot hallhatsz, bár ez nem lenne szokatlan a szeles tájékon.
- Már itt is lennének…?
Kérdezi Pedáns leginkább magától, majd hirtelen talpra szökken, és a bezsaluzott ablakhoz húzódik, hogy onnan lessen ki a hóesésbe.
- Kislány a dolog innentől rajtad áll – súgja oda neked halkan akár a tavaszi szél. – Vagy elfutsz, de akkor meglátnak és megölnek. Vagy itt maradsz és harcolsz, hátha életben maradsz. Az hogy milyen módon szeretnél életben maradni csak rajtad áll.

Kint a havas pusztán egyetlen ember sziluettje körvonalazódik Morgó számára.
~ Valami nem stimmel… miért van egyedül? És… meztelen? ~
Morgó az előtte heverő csapdadarabokra tekint. Nincs ideje összerakni, de valami nem jó itt. Érzi a térdében, és az még soha nem hagyta cserben. Halkan füttyent egyet, ami inkább hangzott egy gyér sistergésnek a havas szélben, mint igazi füttynek. Pedáns tudni fogja, hogy valami nincs rendben. Ezzel óvatosan visszaindul a ház irányába.

Shimura Danzou Pént. Márc. 25 2016, 11:09

// Kenshiro Mizumari-Hishimon-Mirubi Tehetetlen Düh fórumkaland //

Küldetést kapott, ismét. Ám ezúttal tisztában van azzal, hogy ki a megbízó és azt is tudja, hogy egészen pontosan kit, illetve mit kell leszállítania. Azért egy Bijuu sokat jelent, azt gondolná az ember, hogy akit a megszerzésével bíznak meg, azt nem csak kidobják valahol. Ennek ellenére, Mirubit, mint valami elhasznált zsebkendőt, csak eldobták. Ezzel akarják jelezni a fölényüket, vagy csak az érdektelenség mintapéldájaként akarnak tetszelegni?
Az naív fiú nem gondolkozik túl sokat, sőt... Elfáradt. Méghozzá olyannyira, hogy mély depresszióba zuhant. Mostmár önmagával beszélget, bár annyi újdonság akad ebben a jelenlegi helyzetben, hogy most egy teljesen ismeretlen valakivel diskurálgat.
Léptei lassúak, körülményesek. Tekintete a földre szegeződik. Bensőjéből azonban égzengető ricsaj tör elő, Hishimon agresszív vinnyogása, miközben Őt és az új fickót szidja figyelmetlenségükért. Ha körbenéz, romos viskókat lát. És egy pillanatra mintha egy emberi szempárt látott volna az egyik épület repedésében, bár lehet, hogy csak képzelődik. Még mindig mezítelen, sebesült és ismeretlen pecsétek borítják.

// A felszerelést, amit magaddal vittél Kemurigakuréba, kérlek összegezd majd és vond le. Ha Mirubi most apátiába, sőt depresszióba zuhan, akkor Mizumari nem tudja majd visszafogni Hishimont, mert még nem elég erős. Így az első életjelre Hishimon megvadul majd. Ezeket vedd figyelembe a következő posztod írása közben. ^^ //

**Shiren** Pént. Márc. 25 2016, 12:24

// Köszönöm a gyors reagot! Mezameru amúgy XD Én úgy harmincadjára megjegyeztem Very Happy

És azt hiszem, hogy nagyon nagyon megszívtam, ami az anyagiakat illeti XDDD
Mirubi most egy átmeneti elmeállapotban van. Az "Első" vagyis Mirubi elveszíti a maradék gyűlöletét is és az a maradék HIshimoné lesz. A többi tulajdonság meg ez alatt az idő alatt oszlik el Mezameru és Mirubi között. Tehát lehet azt is mondani, hogy Mirubi elméje most küzd a "normális" egészséges működésért, de mivel beteg, így a harc végül is a már adatlapon felvezetett módon ér véget, vagyis Maga Mirubi három felé szakad: Lesz Első ugye a domináns fél azaz Mirubi, a Második akinek az érzelmei gyengébbek azaz Hishimon és az érzések nélküli Mezameru, aki az utóbbi 2 év személyiségét testesíti meg. Ezt úgy magyaráztam nemrég valakinek, hogy Mirubi azért lett a jó fél, mert Mirubi alapjáraton mindig is kedves volt és aranyos, csak a gyűlölet amit az emberek ébresztettek benne elhatalmasodott rajta. Így magára erőltette később ezt a hidegvérű, okos, óvatos és érzések nélküli szerepet, miközben a Harag és a Szeretet húzta őt szét. A régi IGAZI énje a kedvesség ugye Mirubi, mivel a mai napig az a kedves gyerek lenne ha nincsenek a rossz körülmények és az emberek. Így az az igazi énje, ezért lett 40%-os a kontroll. Ezután jön ugye a gyűlölet amit ébresztettek benne, így lett egy nagyon gonosz és szomorú fele, Hishimon aki megkapta a 35%-ot. És végül Mezameru, mivel az utóbbi 2 évben Mirubi olyan akart lenni, mint most Ő: Érzelmek nélküli ember, aki csak teszi amit kell. Ez a személyiség is Ő, de ez többihez képest kicsi részben. Így övé a 25% EZeket csak azért írom le, mert volt nemrég Hidannak egy kérdése, hogy miért így alakultak a százalékok, na neki még 20x ennyit írtam Xd Szóval csak összegeztem a dolgot. ^^ //

Ezt írtam a küldetés elejére, amiket magammal hozok, konkrétan ebből semmi nicns meg Very Happy

:D:D

Öltözék:
- Konohai Chuunin Egyenruha (Taktikai Mellény, Sötétzöld és Strapabíró Sokzsebes nadrág, fekete kezes-lábas)
- Konohai Fejpán a Homlokán
- Ninja Kesztyű
- Ninja Szandál
- Övtáska

Amit Mirubi magával visz:
- 2db Kunai a markolatukra robbanójegyzet van tekerve (a szandálja és a bokája közé szorítva)
- Szürke, Kis Méretű Chakratekercs a bal alkarjára tekerve (10 Senbont tartalmaz és 20 Shurikent)
- Kék, Kis Méterű Chakratekercs az Övtáskájában tárolva (Üres)
- Övtáska (10 Senbont, 5 Robbanójegyzet, 2 Füstbomba, 1db Nagy Üveg Chakratinta, 1db Ecset, 2x10m Dróthuzal, 8 kunai robbanójegyzet markolattal.)
- 2x5m Dróthuzal (Ezekkel köti le és rögzíti a tekercseket)
- 2db Energiatabletta (12 darabos dobozból áthelyezve egy kicsi anyagdarabba)
- Kumogakurei fejpánt

+ leírtam egy posztban, hogy Mirubi 2x50.000 Ryo-t vitt magával, így -100.000 Ryo :DDDD Természetesen ez így mind rendben van, legközelebb majd nem visz annyi mindent vagy nem leszek béna!

--------------------------------

*

- FÉRGEEEK! Mind őrültek vagytok, ha azt hiszitek, hogy így élhetünk! A test csak az enyém és nem másé.
Ordít fel egy sötét, eddig még nem látott árny...
- Hallgass!
Csitítja a mély hangú, komor tekintetű férfi, miközben néhány méterre áll csak a gyermektől, aki hassal lefelé fekszik. A világ nagyon különös. Valóban egy Sötét, Néma világ... Csak a hullámzás látszik és a víztükör csillogása, de semmi több. Csak a feketeség.
~ Ez a hang! Ez már biztos, hogy Hishimon! Mit csinál itt? És miért vitatkozik? Nem tudok mozdulni. Fáj mindenem... Mi történik? Eltompul a tudatom... Nem vagyok a magam ura. ~
- Hmm??? Csak nem gyengülni érzem? Heheheheheee! Enyém lesz a teste!

Emelkedik egyre magasabbra az árnyék, miközben szörnyűséges fogait villogtatja.
- Mirubi: Ha elgyengül a tudatod akkor Hishimon veszi át a test feletti uralmat.
Néz le a gyenge kölyökre zsebre tett kézzel. Szemei higgadtságot sugároznak, viszont olyan szánalommal néz arra a gyermekre... Sőt. Inkább megvetéssel. De nem tesz semmit, csak végrehajtja ezt a kijelentést, majd elfordul tőle, s ügyet sem vetve az örömében tomboló Hishimonra, elsétál a sötétségbe. Persze nem mintha eltűnhetne...
~ Elmegy. Hallom a víz csobogását a léptei alatt... Hishimon. Mi történik? Már nem hallja a gondolataimat? Magamra maradok...~
És abban a pillanatban Mirubi eszméletét veszíti... Persze csak átvitt étteremben szólva. Egyszerűen csak elfáradt az elméje, így álomba merül egy kis időre. Azonban Mezameru többé már nem tudja, hogy Mirubi mire gondol. Utolsó útravalóját megkapta tőle, amikor is kettéváltak. A folyamat alatt még szólhatott hozzá úgy, hogy nagyon is jól tudta, hogy Mirubi mire gondol, de talán most már többé, soha az életbe nem lesz egy teljes egész ember, egyikőjük sem.

*

Mirubi arcán nem látszik semmi... Nem látszik a fájdalom, a harag, a gyűlölet és még csak nem is mondhatni azt, hogy érzéketlen. Egyszerűen olyan hatást kelt, mintha egy arc nélküli ember lenne... Egy jellemtelen, személyiség nélküli kődarab, amit csak a víz sodor a folyó fenekén... Elhajították, mint egy darab szemetet, megkínozták és megszégyenítették. Persze, ebben hatalmas szerepe volt saját magának is, így nem hibáztatható senki. Ám Ő most nem gondol semmire és senkire, nem él ebben a világban. Lelke és tudata valahol teljesen máshol szárnyal, vagy talán már el is pusztult... Ilyen helyzetben talán képes lenne megvédeni magát? Nem hiszem. Ebben a helyzetben az Amegami vezetője nem más, mint egy egyszerű játékszer a világ számára. Ez a játék pedig az Istenek kezében van...
Mintha minden lépése fájna, a teste görnyedt, karjai lógnak. Hófehér, puha és hibátlan bőrét, most sebek, száradt vér és undorító mocsok borítja. Mily' ironikus! Úgy fest, akár csak egy járkáló hulla, akár egy rothadó tetem... Tökéletesen költői képe ez Mirubi személyiségének! Oda dobták, ahová való! Ám az a szempár... Bár ne lett volna ott! Csak egy pillanatra kapta el, de a szemfehérje bevérzett, kikerekedtek, pupillája kitágult, majd egy szempillantás alatt összeszűkült. Ezzel egy időben a Sötét Chakra önfeledten járta táncát a testben. Végre olyan valaki birtokába kerül, aki valóban méltó a használatára! Ez az őrült pedig, csak hetykén a szempár irányába emeli a karját. Ujjai még csak nem is duzzadnak erőtől, csak lógnak, a végükről pedig valószínűleg egy frissen vágott seb eredményeként, némi vér csöppen le...
- Kasseikkeeen!!!
És a vércsepp, nem érte el a talajt, hanem a hatalmas, pusztító chakratömeg magával ragadta. A magas visítás a Sötét Chakra kirobbanó hangjával párosulva indul útnak a területen, a Sötét Chakra Támadás célja pedig az a repedés, ahol az imént azt a szempárt látta. Azonban amint ezt a támadást végrehajtotta, ami valószínűleg hatalmas pusztítást és port hagy majd maga után, nem folytatja a menetelést. Akár csak egy vérengző vadállat, úgy ereszkedik négy lábra, megnövesztve hegyes szemfogait, karmait és megnövelve érzékei erősségét. A vadállatias ösztönök még inkább előtörtek, majd meggondolatlanul veti bele magát a romokba, hogy érzékeire és ösztönére hagyatkozva, megtalálja azt, aki vélhetően ott volt. Ha pedig megtalálja a testet, akkor akárki lesz az, kegyetlenül fog elbánni vele. Ki akarja élvezni szabadsága minden egyes pillanatát, az élvezeteket pedig csak a féktelen pusztításban leli!!

// Tehát Kasseiken és a Shikiyaku no Jutsu van használva a posztban
Ui.: A cumót a következő körben levonom ^^ //

**Sharo Lu** Kedd Márc. 29 2016, 19:28

//Minato//

Unott tekintetemmel épp a szobát pásztáztam amikor a férfi elmondta a kis monológját amit természetesen én csak félig fogtam fel. Félig ott voltam és hallgattam őt, félig viszont épp egy repedést követtem a szememmel a falon. Látszólag nem zavarta, hogy egyáltalán nem figyelek, csak mondta tovább. Csak akkor fordulok újra felé amikor elhallgat. A csend áthatolhatatlannak tűnik számomra, nem koncentrálok, hogy észrevegyek valamit, mégis meghallok egy apró hangocskát. Nem jöhet messziről, de abban biztos vagyok, hogy arról az átkozott pusztáról jön. A belső énem azonnal kirohanna, de én csak pislogok egyet és felnézek a férfira aki immár az ablak előtt áll. Nem vagyok benne biztos, hogy mit is néz, de biztosan köze van az előbb hallott hanghoz... vagy csak a szél volt? Hogy értette, hogy itt vannak? Kik? Ezek a kérdések őrülten marcangolják a lelkemet, de én csak elmosolyodom. Nem kedves és érző mosoly ez; minden az emberek felé irányuló gyűlöletem és az örökké elfojtott vérhez való kötődésem ütközik ki ebben a furcsa arci mimikában. Vajon képes voltam valaha is őszintén mosolyogni? Én akit mindenki őrült állatokat gyilkoló kisgyereknek tartott? Biztosan nem. De nem vagy már gyerek. - suttogom a gondolataim között. Akármennyire próbálom elfelejteni ezt nem tudom. Nem vagy már gyerek! Meg kellene hatnia, ha megölsz valakit. Ha végzel vele az neki egyet jelent a pusztulással mert a tudata abban a pillanatban ,amikor a szíve megszűnik dobogni, elvész. Miért nem érzed ezt te is? A szüleid holtteste felett állva mit éreztél? - sajnos erre még én sem válaszolhatok magamnak. Talán csak nem merem bevallani magamnak az igazat, de az is lehet, hogy tényleg nem hatott meg...
Gondolataim kusza pókhálójából a férfi újból megszólaló, ám mostanra suttogássá halkult, hangja ránt ki. Harc? Halál? Eddig szinte nem is fogtam fel a beszédéből semmit, most viszont egyvalami világossá lett számomra is: valami cseppet sem gyerekálmokba illő fog történni. A feltett kérdésre az elmém szinte azonnal válaszolt. Mégis kinek lenne kedve elfutni? Kivontam a kardomat és merész vöröslő tekintetemmel néztem a férfira. Életben kell, hogy maradjak, mert ha meghalok a pokol tüze utolér! Bár tudom, hogy nem létezik a pokol. Csak a bűnös lelkek örök kárhozata létezik. Ám nekem most nincs időm ezzel foglalkozni. Lazán leeresztett karddal a kezemben, várom, hogy valami történjen. Vagy jöjjön a halál.

Namikaze Minato Kedd Ápr. 05 2016, 23:54

// Ezennel üdvözöllek mindkettőtöket a karmaimban Very Happy

Garantálom a szórakozást és a mókát ^^ Az esetlegesen elvesztett végtagokért felelősséget nem vállalok.
Viszont viccet félretéve, a jelenlegi helyzet, nem éppen rózsás senki számára, így tehát ha karakterhalállal nem is (csak nagyon nagyon indokolt esetben) de csonkolással vagy egyéb nagyon kellemetlen dolgokkal lehet számolni.(Persze csak ha Danzou mester is áldását adja rá Very Happy

) Csak ügyesen ^^ //

A faházban a csend szinte kézzel tapintható volt. A halványan beszűrődő fény, mely az ablakon át világította meg a kis szobát, csak gyér rálátással bírt minden benntartózkodóra. Pedáns az ablaknál állt, és fél szemével kémlelt a havas pusztaságba. Egyetlen ember körvonalit tudta kivenni, mikor is az, összegörnyed, és hirtelen valami nagy erejű lökéshullám érkezett a viskó irányába. Pedáns szeme a támadás előtti másodpercben a duplájára tágult, szája egy pillanatra tátva maradt, majd összeszorította a fogait, és… Az események ebben a pillanatban szinte villanásszerűvé váltak Lu számára. Az egyik másodpercben még az orra előtt lesett ki a férfi az ablakon, majd utána egy erős kéz ragadta meg a torkát, és dobta ki a házból. Olyan erősen, hogy a lány csoda, hogy nem szenvedett komolyabb sérülést a dobástól. Persze azért a lélegzete nem egy pillanatra akad el, és eltartott egy kis ideig, míg újra képes volt levegőt venni. A havas pusztában találta magát egyből, szeme előtt, pedig az égből törmelékek hullottak alá. Kisebb nagyobb fadarabok, üvegszilánkok, csipkés terítő foszlányok. Pedáns nem volt sehol. Legalábbis a lány nem látta…

Mirubi támadása egyből célt ért, azt hogy a támadóját sikerült e megölni, vagy csak elkergetni nem tudhatta biztosan. De azt se, hogy valóban állt-e valaki az ablak mögött. Mindenesetre, a ház mintha csak homokból lett volna egy tomboló strandoló előtt, úgy robban apró elemeire, a Kasseiken hatására. A havas pusztát pillanatok alatt betöltötte a házból maradt apró törmelékek, és elfedni kezdték a fehér tájat.
Hirtelen a fiú szeme sarkából apró, de hirtelen mozdulatra lehet figyelmes, majd abban a pillanatban, két Shurrikennel kerül veszélyesen közeli társaságba. A másik oldaláról sem rózsásabb a helyzet, hiszen egy cikcakkban mozgó foltra lesz figyelmes, ami vészesen közelít ismét felé. Szóval nem egy támadó van? Vagy ismét csak a képzelete játszik vele? Pedig azok a fegyverek igazinak tűnnek.

Pedáns összeszűkült pupillával mered az előtte lévő emberre. Ha egy ilyen technikára képes, akkor ki tudja, mit tartogathat még a tarsolyában. Mellette Morgó egyből meg is indult az ellenfél irányába, ügyesen kerülgetve a lehelyezett csapdáit. Gyorsan kell eltakarítani a szennyet, mielőtt a valódi célpontok megjelennének. Ez a kis közjáték egyiküknek se jó. De az élet persze soha sem a tervek szerint alakul. Pedáns a zsebébe nyúl és két Shurrikent indít meg az ellenfele irányába. Bizonyára nem lesz elég, de nem is ez a cél. Ezek után lassan kézpecsétek formázásba kezdett… egyiket a másik után…

**Shiren** Szer. Ápr. 06 2016, 16:12

// MIND, MIND SZADISTÁK VAGYTOK! Very Happy

Benne vagyok a halálban is és a csonkításban is, ez együtt jár a játékkal. Főleg, hogy Hishimon kattant. O.o Az adatlapról levontam a Ryo-t és a felszereléseket. A Ninja Szandált és a Kesztyűt meghagytam, mivel azt majd nemsokára vásárolok, a többit mind töröltem. ^^ //

Hishimon támadása hatalmas káoszt teremtett a világ ezen részén. Nem számított ekkora erejű károkozásra, ám mindez csak még nagyobbat dobott az amúgy is őrült hangulatán. Ilyen hát, amikor a Sötét Chakra ereje egy olyan személy birtokában van, aki szabadjára engedi az érzelmeit és képes vele bánni?! Ezért volt erős Itanashi is... A Pap nem csak össze-vissza beszélt az erőről, ezt Hishimon jól tudja. De Mirubi és Mezameru mélységesen elítélik Itanashi személyét. Ám ezúttal, ha csak az erő dönt, akkor Hishimonnak van igaza.
Több irányú támadásra lesz figyelmes, nem törődhet azzal, hogy ki volt a házban. Bár, a négykézláb görnyedt Hishimon, hatalmas karmaival, kivillanó szemfogaival vágyott egy friss, ropogós gyermek hullájára, vagy éppen haldokló testére. Igen. Nem tudni miért, de éppen egy ilyen áldozatot képzelt el, akit akár fel is lehetne falni miközben még fájdalmasan vergődik. Ahogyan bele-bele harapni, vagy karmolna egy-egy idegszálába, az izmok akaratlanul is összehúznák a testet. Hishimon számára pedig a friss, zsenge gyermek életének elvétele, maga lenne a megváltás. Tombolhat, ölhet, pusztíthat.

*

~ Tombol, öl, pusztít... Határok nélkül és gondolatok nélkül. Csak az ösztöneire hallgat. Talán én ismerem őt a legjobban. Csendes megfigyelője voltam a ténykedésüknek. A Shikiyaku no Jutsu még rá is tesz a dolgokra. A test el fog pusztulni, hogyha nem teszek valamit. ~
- Kelj fel! Meg kell állítanunk.
(...)
~ Tompa a tudata. Nem reagál. Bizonyára kimerült. Chh... Várnom kell. ~

*

A féktelen dühöngésnek és a kiélezett érzékeknek egy hátránya van: A félelem érzet elvesztése. Ebben a helyzetben pedig, lehet, hogy a Test számára az lenne a legjobb, hogyha Mezameru lenne az, aki irányítja és Ő próbálná meg felvenni a harcot a támadókkal. Talán megfigyelők? Kemurigakurei ninják. Bizonyára, az lenne a leglogikusabb. De akkor miért támadnak? Nem volt még elég nekik? Hishimonnak mindegy. Ő a vesztébe rohan, csak a vérszomja az, ami megmentheti.
Hishimon nem tétovázik egy percet sem. Első prédája az, akit el akar kapni, a fegyvereke pedig érkeztek valakitől, így ahogyan eddig is, elrugaszkodik, majd a Tsugaa // Metszőfog technikáját használva, hatalmas gyorsasággal és a karmai tépő erejével hárítja el a felé száguldó Shurikeneket, miközben célba veszi a Shurikenek felől látott kisebb mozdulat gazdáját, vagy éppen azt az irányt, ahonnan a Shurikenek érkeztek. Ha ott van valaki, akkor a Tsugaa felé tartva kiüti őt, esetleg széttrancsírozza, vagy ha kikerüli a támadást, akkor Hishimon a talajba fúródva hagyja abba a technikáját, majd gyorsan körülnéz és nagyot szívva a levegőbe, füleit hegyezve, esetleg látására hagyatkozva keresi a támadóját, vagy éppen reagál majd a még észlelhető támadásra. Ha pedig egy esetleges támadás nem észlelhető, esetleg nincs reakcióideje arra, hogy reagáljon rá, akkor úgyis be fogja kapni.

**Sharo Lu** Szer. Ápr. 06 2016, 20:51

//Halááál? Jaj ne már skacok! Esetleg egy két leszakadt végtag... *vér! vér!* Már hallom is a sikolyokat. Ez normális? //

Áh! Arra eszmélek fel, hogy egy hangos reccsenést hallok. A karomban kezd kicsírázni ez az égető érzés és végül az egész bal oldalamat elemészti. Csak nem eltört valamim? - suhan át a gondolataimon ez a legkevésbé sem megnyugtató mondat. Talán a kezem... Ekkor felnyitom az eddig szorosan összezárt szemeimet, de nem látok semmit. Fekete pontok táncolnak a szemem előtt. Kint lehetek a pusztában. Megpróbálom felidézni magamban, hogy mi történt és legfőképpen: hogy kerültem ki a viskóból.

-

Mielőtt a világ összemosódott volna előttem még utoljára láttam Pedáns alakját az ablak előtt. Mintha egy kicsit megmozdult volna kőszerű alakja, de az arcát nem láthattam tisztán. Talán megdöbbent... vagy valami más? Mégis mi lehet odakint a hideg pusztában? Amikor épp újabb gondolatmenetbe kezdtem volna, mindent bevilágított a fény. Itt pedig elvesztettem az időérzékemet. Egyszer csak egy kéz szorítását éreztem a torkomon és még mielőtt a legrosszabbra (fojtogatás) gondolhattam volna a kéz tulajdonosa kihajított a viskóból. Nem láttam ki volt az, mert az elmémet elborította a feketeség. Nem maradt más csak én és a belső, vérre szomjazó énem. Mi a franc volt ez? Nem tudom hogyan érhettem talajt, csak a hó hideg érintésére és a kezemben lüktető fájdalomra tudtam gondolni.

-

Lassan kezd eloszlani a tudatomat körbefonó feketeség és végre nyugodtan gondolkozhatok. A szememmel próbálok fókuszálni, de csak az égből aláhulló törmelékdarabokat látok. Mégis hova tűnt a férfi? Nyugtalan gondolataim csak még jobban csapnak át kétségbeesésbe amikor rájövök, hogy Satsubatsut elhagytam valahol. Márpedig a kardom nélkül nem harcolhatok. A testem része, mintha csak a kezem meghosszabbítása lenne. Össze vissza forgatom a fejem, míg végül megpillantom ismerős fémes csillogását a hóban. Gyorsan utánakapok, és megnyugvásomra a karom tud mozogni, tehát nem tört el. Csak egy zúzódás. Szerencsém van, hogy nem a jobb kezemre estem, így még életben maradhatok (a jobb kezemben tartom a fegyvereimet). Lassan sikerül feltápászkodnom, így a ruhámról is lesöpröm a hó nagy részét. Előremeredek. Mégis mi okozhatta a villanást? Ekkor meg is pillantom az "emlegetett szamarat". Egy alak rajzolódik ki előttem, elég messze ahhoz, hogy biztonságban tudjam szerény személyemet. Elmosolyodom. Mégis mi képes ekkora pusztítást végezni? A fejemben a hang azt súgja, hogy csakis ő lehetett a kiváltó. Nem visel semmilyen ruhát és sebek borítják. Nem látok tisztán, de az alakja egy férfié lehet. Satsubatsut nem engedem el, sőt erősebben szorítom mint valaha. Mégis mit tegyek? Ekkor az idegen támadásba lendül. Nem ellenem, mégis hátrálok néhány lépést. Egy kicsivel távolabb (nem felém, hanem pont arra ami nekem előre Very Happy

már ha ezt lehetett érteni) a földbe csapódik valami. Emberek... kiszámíthatatlan és hülye nép. Erősnek tűnik. Talán meghaolk ma... talán... de csak úgy győzhetek, ha szabadjára engedem ŐT. A lelkemben lakó vérengzőt. A kapu nyitva áll előtte, csak szólítanom kell. Ki ez a férfi és honnan ez a pusztító erő? Ma ez a második halálközeli alkalom az életemben. Mégis mi a franc jöhet még?

Namikaze Minato Csüt. Ápr. 07 2016, 18:48

A Hishimon által irányított Mirubi a sebesülései ellenére, egyből kapcsol, és nem hagy időt sem magának, hogy átgondolja a helyzetes, se senki másnak, hogy újabb támadást indítson ellene. A sebek melyeket korábban szerezett fájnak, de éppen csak érezni lehet őket. A hideg jelenleg jótékonyan hat az idegvégződésekre, hiszen bénultabb állapotban kevesebb ingert küldenek az agyba így a fájdalom is tompul. Egyel kevesebb dolog, ami miatt főhet a feje. Vagy mégsem.
A két shurikent játszi könnyedséggel védi ki, szinte már-már sértő lehet a számára, egy ilyen olcsó támadás. A Tsuuga ereje azonnal más pályára téríti őket, és a két fegyver azonnal eltűnik a hóborította sziklán. De ennyivel nem elégszik meg, és azonnal tovább indul, tépve, szaggatva maga körül a levegőt. A folt, ahonnan a két shuriken érkezett kezdett egyre tisztábban kirajzolódni a fiú számára, egy jól öltözött fess fiatalember hanyag mozdulatokkal formált éppen kézpecséteket. Szinte nem is törődött a feléje száguldó Hishimonnal. A férfi amint elmutatta az utolsó jelet egy kígyót, a kezét a fölre szorította, és egy körülbelül két-három méter sugarú körben a hó azonnal elolvadt, és egy pecsét kezdett szépen alakot ölteni. A középpontban ahol a férfi keze volt egy körülbelül tenyérnagyságú pecsét volt és abból akár csak az idézésekkor öt irányban futottak ki a kör külső gyűrűéig apró pecsétsávok. Csak éppen az ábrák voltak teljesen mások, és amint elérték a külső szélt azonnal összekapcsolódtak, így létrehozva, egy rajzolt kört.
A férfi arca érzelemmentes maradt, ahogy figyelte amint Hishimon belezúg a körbe, és amint áthaladt a külső gyűrűn érezhette, hogy a Tsuuga kezd veszíteni rohamosan az erejéből, a forgás intenzitásából, és úgy körülbelül mindenéből. Az ember amilyen gyorsan csak tudott, guggolásban lement hídba, és jobb lábát maga fölé emelve lendületében elkapva Mirubit belerúgott, noha így nem okozott nagy sérülést, mégis képes volt eltéríteni az eredeti pályáról, és így a fiú kicsit nagyobbat esett a kelleténél.
- Ezt még gyakorolni kéne…
Morogta magának a férfi, miközben feltápászkodott, és lesöpörte a zakójára tapadt hó egy részét. Lassan ismét Mirubi felé fordult, és egy szál cigarettát bányászott elő a belső zsebéből, majd hozzá gyufát vett elő, és még a hideg szél ellenére is sikerült valahogy meggyújtania. Talán a rutin.
- Nos nem tudom ki a franc vagy te, de ma már a második alkalommal futok bele idegen kóválygókba, de te vagy a legérdekesebb eddig. Ha most szeded a sátorfád és amilyen gyorsan csak lehet, visszacammogsz arra amerről jöttél, akkor lehet elengedlek… ellenkező esetben – beleszív egy nagyot a cigarettába majd kifújja lassan a füstöt – kereshetsz magadnak sírhelyet.

Lu számára az események ismét csak gyorsnak hathattak, egyik pillanatban még a hóban próbálta összeszedni a gondolatait, majd a következőben látja amint Pedáns felé irdatlan sebességgel száguld valami, ami utána egy kecses rúgás következtében máshol landol. Morgó pedig sehol, vagyis nem látható egyikük számára sem. Az hogy ki ez a mezítelen jelenség, aki csak így megjelent rejtély. De az is, hogy miért támadt egyből rájuk.
A kérdés most csak az, hogy Lu mihez is kezd? Elfut, hogy ezek maguk rendezzék le a harcot, esetleg segít az egyik félnek, vagy csak hátulról szemlélné az eseményeket? Minden csak rajta áll

Kenshiro Mirubi
Állapot: 33 % - Előzőek + Hideg, és kellemetlen földpuszi .
Chakra: 35 % - Előzőek + Kasseiken, Tsuuga

Sharo Lu:

Állapot: 90% (nyakfájás+hideg)
Chakra: 100%

// Gyors magyarázat Pedáns technikához: A technika nagyon hasonlít a Shishi Heikō // Pecsét technika: Oroszlán Befogás nevű pecséttechnikához, csak itt egy kicsit másképp működik. A pecsét miután megalakult azon a helyen, ahol van megszűntet minden chakratevékenységet. Fölfele is lefele is. És igen még a földben húzódó chakrafolyamokat, és egyéb nyalánkságokat. Nagyon magas szintű technika, és ez Pedáns specialitása. A Körön belül igaz még ő maga sem képes semmiféle technika alkalmazására, egyedül a fegyverekre és az öklére számíthat. A lehelyezett pecsét folyamatosan romlik, és lassan veszít a méretéből, hiszen olyan nagy mennyiségű chakrát zár el a földtől, és az égtől, hogy azt nem lehet örökké megtartani. Így a létrehozás pillanatától kezdve folyamatosan zsugorodni kezd a kör. A pecsét önmagában nem szakít meg semmit, inkább egy jelzés vagy egy katalizátor a későbbi esetekre, hiszen ha a kör meg is szűnik, a pecsét megmarad. Innentől kezdve azon a helyen ismét lehet chakrát használni. De óvatosan, hiszen ha valaki rálép a pecsétre, úgy, hogy a testének bármely pontjáról chakrát kezd irányítani (ez lehet kézpecsét formálás, falon vízen járás etc.) akkor a pecsét ismét aktiválódik, noha nem akkora területen ismét. Hanem csak egy embernyi körben, és gyorsabban is múlik el a kör. És persze a slusszpoén, attól szívja el a chakrát az aktiválódáshoz aki rajta áll.

Igen erős technika ezért nem is fogsz sokszor találkozni vele Very Happy

Azért ez még az eredeti használót is megizzasztja noha nem mutatja Very Happy

//

**Shiren** Csüt. Ápr. 07 2016, 21:07

// Hát elkényeztettek! Játszópajtás + gyors körváltás O.O Már nagyon kivagyok így nem lett túlságosan jó a poszt, de élvezem, hogy haladunnk xd //

*

~ El fog pusztulni a Test. Talán így fog véget érni? ~
- Hi-Shi-Mon...
~ ?! ~
- Első! Itt az ideje átvenni az irányítást a Testünk felett. Hishimon el fogja pusztítani.
- Első? Te...(?) Mezameru.
~ Mindjárt magához tér... Helyes. Még egy kicsit ki kell bírnunk! ~

*

   Ha most a régi Mirubi lenne ebben a helyzetben, talán hatalmában állna uralkodni önmagán és lenyugodni. Ám ez nincs így. Hishimon könnyedén hárítja el a Shurikeneket és célba is veszi ellenfelét, ám ekkor elgyengül. Egyszerűen bosszantó, idegesítő és egyben rémes érzés fogja el. Mintha elgyengülne és magatehetetlenül zuhanna. De mégsem. Ugyan rúgás éri és az érkezés nem volt éppen kellemes, de megérkezett. Azonnal felpattan, négykézláb ereszkedik, miközben vicsorít. Szemfogairól nyál és vér elegye csöppen a talajra.
   Fel sem tűnt neki eddig, hogy hóban fetrengett, vagy éppen hóban jár. Ez nem meglepő, elvégre tudata mindvégig tompa volt, amikor pedig Hishimon átvette az irányítást a teste felett, akkor pedig számára a környezet ezen fajta tényezői semmit sem jelentettek. Sőt! Ahogyan érezhette is volna egy kevésbé állatiasan viselkedő személy, a sebek ugyan érezték a jéghideget, de a hideg jótékonyan fájdalmat csillapít. Az viszont megint más kérdés, hogy az elfagyás mennyire lehet fájdalmas és kellemetlen, különösképpen ilyen "kosztümben".
   Hallja ellensége hangját, látja a mintázatot, ám Ő bőven azon kívül áll. Lábujjai vadul marnak bele a fagyos talajban, habár hó nincs, de a hideg talán megmarad, a fagy pedig akkor szintén. De ha ez nem lenne elég, akkor a talajt érintő tenyerei és a karmok szintén belemélyednek a földbe...
- Fogd be a pofád!!!! A Porral teszlek egyenlővé!
Ordítja oda nyáltól fröcsögve, a hatalmas harag amit érez eltorzítja a hangját, így a magas hangja még Démoniasabbnak hatott. Felegyenesedik, majd megformálja a szükséges kézjeleket a lehető leggyorsabban, végül nagy levegőt vesz. Nem törődik sem a pecséttel, sem pedig ellenfele nyugodtságával, csak a hatalmas mennyiségű Katon természetű chakrával, amit összegyűjtött a legpusztítóbb támadásához, a Karyuu Endanhoz!
   Niyo-sensei mindig azt tanította nekik, hogy az érzelmek fokozzák a technikák erejét. Esetében a harag és a gyűlölet a Katon technikáknál hatalmas erőt adhat, mindez beleölve egy irtózatos erejű technikába, amit Hishimon most útnak indít ellenfele felé. Minden amit el akar érni, voltaképpen az ellenfele elporlasztása...

**Sharo Lu** Pént. Ápr. 08 2016, 20:04

//öljétek egymást! gyerünk!//

Egész érdekes harc bontakozik ki előttem. Közelebb akarok menni, de tudom, hogy akkor nagy valószínűséggel halál várna rám. elég messze vagyok ahhoz, hogy egy újabb nagy erejű támadást is túléljek, de ez hátrány is a szememben, mert a csatát látom ugyan, de nem elég részletesen. Úgy tűnik megtaláltam Pedáns alakját és egy másik valamit is... és ekkor megint összeolvadnak az események.
A fent említett valami biztosan egy másik ember lesz. Mi is történik? Mielőtt még jobban elmerengtem volna, a támadó őrületes sebességgel látszik Pedáns felé rohanni. Majd egy kecses rúgással lesz eltérítve. Úgy tűnik mintha a támadó ereje is fogytán lenne... de mitől? Talán egy jutsu miatt? Annyira nem látom tisztán, hogy mi is történik, de mintha egy pecsét lenne a földön...
Az idegen ekkor elkiáltja magát. Hangja vérszomjas és meglehetősen bomlott elmére utal. Félelemnek kellene átjárnia attól, hogy itt állok egy helyben és akármikor engem is észrevehetnek, de nem érzek semmit. Ezek ketten hamarosan végeznek egymással, hacsak egyikük nem adja fel, de a feleket elnézve nem nagyon vinné rá őket semmi. Fáj a nyakam, így szabad kezemmel kitapintom rajta a fájó részt és óvatosan megmozgatom az izmokat ott. Ez nem több néhány másodpercnél, bár a nyakam még mindig nem az igazi, nem akarok lemaradni a harc izgalmas részéről. Miért támadt rá az idegen Pedánsra? Elég lett volna, ha békésen odébb állnak. Viszont a bizonyára elmebeteg vagy nagyon harcias idegen nem adja fel. Végül a kardomat a tokjába csúsztatom és várok. Ha én is beállnék harcolni, az idegen biztos végezne velem. Vagy nem? Pedánsnak biztos nem segítek mert ő és a másik fickó majdnem átvágták a torkomat ma. Én megmondtam, hogy szétverem a fejüket egy baltával és lám, ez lett a vége... A harcot nézegetve egyre jobban feléledni látszik a vérengző énem, de egy ideig még sikerülhet visszaszorítanom. Egy ideig... Viszont mi lesz a harc kimenetele? Látszólag mindketten erősek, így nagy a valószínűsége, hogy végeznek egymással. Én viszont még tehetek valamit az egyikükért. De melyikért? Valószínűleg mindketten ugyanolyan romlottak, akkor meg miért strapáljam magam? Emberek, így nem akarok tenni semmit, ám valami megfoghatatlan legbelül mégis maradásra biztat. Talán a sorsom így más irányba fordul? Nem félek. Minek tenném? Ezek csak alacsonyabb szintű barmok. Vagy talán mégsem? Miért ilyen ellentétes minden? Végül, lassan előre indulok a harcoló felek felé. Egyenesen megyek csak előre nézek. Kezem az övem felé közelítem ahol a kedvencemet őrzöm. Szinte sosem vettem elő 13 éves korom óta. Most viszont okát látom, hogy elővegyem. A kezembe veszem a fémostoromat és most a kardomat tartom a helyén. Bal kezem (a meghúzódott) szabad, így azzal igazítom meg az arcomba hullott hosszú fehér hajamat. Megvizsgálom vérvörös körmeimet, majd tovább lépdelek. Tudom, hogy fehér alakom elég feltűnő, de legalább ebben is különbözöm az emberektől. Lassan meg is állok, elég közel ahhoz, hogy észrevegyenek és elmosolyodom. Hali! Még élek!

Namikaze Minato Pént. Ápr. 15 2016, 17:30

A hóban Mirubi négykézláb vicsorogva mered az előtte hanyagul álldogáló férfira. Agya egyedül arra fókuszál, hogy minél hamarabb láthassa vérében fetrengeni ellenfelét. Felegyenesedik, mire az ellenfele laza fejdöntéssel színlel érdekeltséget a fiú irányába. Mint amikor tudja mire is készül a másik, úgy viselkedik. Hanyag nemtörődömséggel szív egy újabb slukkot a cigarettájából, miközben érdeklődve nézi ahogyan Hishimon kézpecséteket formál.
- Buta…
Mondja szinte a bajsza alatt, amikor az utolsó kézpecsét is megalakult. Hirtelen hatalmas erejű tűzcsóva indul meg a férfi felé, a hőmérséklete elviselhetetlenül meleg, azonnal megolvasztja a havat és a fagyott földet. Sőt még a földet is felszárította. Hishimon szemszögéből mindent beterített a tűz, és élő lángokká változtatta a területet. Amint megszakítja viszont a Jutsut, látja, hogy ellenfele mereven áll ugyanott, egy centit sem mozdult, és sértetlen mintha csak most találkoztak volna. Viszont a kör, melyben a férfi állt, mintha kisebb lenne mint eredetileg. Sőt, ha jobban megfigyeli akkor lehet látni, amint a sávok lassan csökkentik a kör átmérőjét.
- Akkor… most én jövök ugye?
Kérdi az öltönyös, és szinte azonnal kirohan a körből Mirubi irányába, majd kézpecsétek formálásába kezd. Most viszont a kezdeti lustasága elszállt, vészes sebességgel közelít, és ugyanígy dolgozik a kezeivel is. Hirtelen egy hang szólal meg a fiú háta mögött… egy fiatal lány hangja. Lu lépett elő, félelmet nem ismerve bemutatni magát a halálnak. Vagy talán mégsem. A rohamozó férfi arcára egy másodpercre döbbenet ül ki, majd azonnal füttyent egyet, és folytatja a kézpecsétek gyártását, nem lassítva. Az utolsó elmutatott jel után azonnal felszívódik. Mintha ott se lenne. Persze ez csak Mirubira van így hatással, Lu számára mi sem változott. Ő látta amint pedáns továbbra is az ellenfele irányába fut. Majd a következő pillanatban egy erős kar ragadja meg és rántja magával. Vasmarokkal szorítja és egy pillanattal később egy nagyobb szikla mögött találja magát Morgó társaságában.
- Megvesztél?!
Üvölti Lu arcába a vén szivar.
- Ki a franc mondta neked, hogy add fel az életed ilyen gyorsan?! Hát nem látsz a szemedtől?! Az… ott… egy állat… megöl és kibelez és nem vagy ellenfél neki! Még pedáns is komolyabban harcol! A picsába! Maradj itt velem. És ne csinálj ostobaságot.
Morgó az utolsó mondatánál kilesett a szikla mögül, hogy lássa mi is zajlik odakint.

Persze senki sem tökéletes. Ezt tudta magáról Pedáns is. És most túl gyorsan húzták keresztül a számításait. Önmagát még éppen hogy eltűntette a fiú számára, de két társával ezt már nem tudta megtenni. Azért ennek a technikának is vannak hátrányai. És az hogy a kislány felfedte magát, Morgót is be kellett vonni. És biztos hogy nudi-man is látta őket.

//

Mirubi:
Állapot: 33%
Chakra: 29% (Előzőek, plusz emberi lángszóró Very Happy

)

Lu:
Állapot: 90%
Chakra: 100%

Pedáns:
Állapot: 95%
Chakra: 65% (Saját technika + genjutsu)

//

**Shiren** Szomb. Ápr. 16 2016, 16:47

// Jejj!

//

*

- Mi ez a hely? Hol vagyok?
- Ez a hely csak a fejedben létezik. Idővel minden világos lesz, most viszont ébredj fel!
- Ébredjek fel? De hisz... Ébren vagyok, vagy nem?
- Idővel megtanulod ezt kezelni. Gondolkozz csak el, hogy hol voltál legutóbb és hogy milyen emlékeid vannak... Tudatosítsd magadban, hogy mi történik veled, hiszen te csinálsz minden most is.
- Úgy beszélsz, mint ahogyan én szoktam. Mégsem úgy nézel ki, ahogyan én. De valami furcsa. Nyugodt vagyok. Értem. Hishimon... Te pedig a Harmadik. Tudom, bár furcsa... Nem akarok harcolni.
- Érzel is?
- Igen... Hideget. Fájdalom. Ugh... Homályosan látok. Mi...
- ...ken!!!
(...)
- Mi a fasz történt?!?! Tudatára ébredt!? Te féreg! Az utamba álltál!!!
- Megmentettem a testet a pusztulástól Második... Figyelj!

*

   Hishimon még egy csöppnyi figyelmet sem szentel ellenfele mozdulatainak és igencsak beszédes tartásának. Számára az a lény csak egy elpusztítandó rovar, mely még arra sem méltó, hogy Ő a Démon eljátszadozzon vele. Egyetlen dolog jár az eszében, és az a pusztítás!
   A perzselő lángok hatalmas légmozgást idéztek elő, valamint a környezetre is drámaian hatott. Azonban a tomboló, magát Démonnak tartó Hishimon nem láthatta, hogy mit történik célpontjával. Látómezejét teljesen betöltötték a lángok, viszont kikerekedett, bevérzett szemei most csillogva remegtek a gyönyörtől, melyet az az érzet okozott, hogy most hamuvá, sőt, szénné égethette idegesítő és nagyzoló ellenfelét, vagyis inkább azt a csótányt, aki az útjába állt.
   A technika lángjai lassan alábbhagytak, a kivillanó fogsorú vigyor és elégedettség pedig, egy szempillantás alatt olvadt le Hishimon arcáról, majd csapott át vicsorgásba, amikor meglátta a kör közepén álló, sértetlen, a cigarettáját könnyedén élvező, elegáns férfit. Ha nem lennének felerősítve a fogai is chakrával, akkor egészen biztosan megrepedtek volna, olyan erővel és gyűlölettel telve szorította össze tűhegyessé vált fogait. Hishimon-t kimondhatatlan harag kerítette hatalmába, amikor a férfi megszólal, majd villámgyorsan támadásba lendül.
- Emberfajzat, a beleiddel foglak felkötni egy fára!!
Ordítja oda, miközben a Sötét Chakra már halmozódik a testében, majd koncentrálódik a jobb karjába, amit maga elé tárt. Ám ebben a pillanatban egy kellemes, kislányos hang szólal fel Hishimon mögül... Az őrült Démonban egy pillanatra megfagy a vér, a hátán hideg borzongás fut végig, majd ahogyan emeli karját, már fordul is meg, hogy a hang irányába intézzen támadást.
- Kassei...
Visítaná, ám a következő pillanatban a hang elhal... A kéklő szemek egy pillanat alatt összeszűkülnek és normális állapotukba helyezkednek, az arc ábrázata pedig egy ijedt gyermek ábrázatát veszi fel. Hirtelen hatalmas fájdalmat érez szerte a testén, amire még rátesz a hatalmas hideg... Mi ez az érzés? Undorító... A Hatalmas Sötét Chakra tömeget érzi és borzong tőle. De már késő, a kontrollálatlan chakra kirobban a tenketsujaiból, ám nem a hang felé veszi az irányt, hanem szétszóródik a környezetben. Kicsapódik, ezzel pedig Mirubit is eltaszítja... minden bizonnyal több métert repül a chakrakicsapódás hatására...
   Ha nem ájul el, akkor nagy nehezen feltápászkodik a hóban. Teste remeg, alig bír megállni a fájdalomtól. Aggódó tekintettel néz körbe. Fogai és karmai lassan visszahúzódnak. Úgy fest most, mint egy csapzott kiskutya... Rengeteg chakrát veszített, a teste fárad. Ha tovább feszíti a húrt, akkor elájul a chakraveszteségtől, habár már így is alig áll a lábán, sebei valószínűleg több helyen is vért folyatnak magukból... Pokoli a környezet...

**Sharo Lu** Szomb. Ápr. 16 2016, 22:25

//"Kislányos"?? kösz Mirubi Very Happy

ez vért kíván//

A francba! Miért kell engem mindenkinek hülyére vennie? Ha meg akarok halni, hagy' tegyem meg. És amúgy is... miért lett hirtelen olyan értékes számukra az én életben maradásom. Talán szánalomból? Nincs sok időm gondolkozni, mert rossz előérzet kezdi mardosni a gyomromat és lassan szét is terjed az egész testemben. Valami történni fog... összehúzom szépen ívelt szemöldökeimet és hunyorítva meredek a csapára. Csak megszokásból teszem ezt, mert itt, húsz méternyire a harcoló felektől sokkal jobban látni mindent. Mintha történt volna valami az idegennel amikor megjelentem, de nem látom tisztán. Már nem is láthatom, mi lett a harc következő fázisa, mert egy harmadik ember ragad meg és vonszol el a helyszínről. Rohadj meg! Mindez számomra megint összemosódik az idő kiszámíthatatlan folyamában alámerülve. Egy pillanatig elvesztem a fejemet és minden vörösben úszik számomra. Gondolataimat pedig egyetlen szó uralja: vér! Riadtan (igen itt van valami amitől Lu fél) igyekszem visszanyerni a teljes uralmat az elmém felett mert nem szeretném, ha ezek az emberek meghalnának. Igaz, alsóbbrendű söpredék az összes, de ma nem. Amikor feleszmélek a néhány másodpercnyi merengésemből, egy szikla óvó takarásában találom magamat. Magamat és Morgót. Legszívesebben most azonnal letépném a fejét ennek a baromnak. Mégis miért kellett? Nem halhatok meg rendesen? Végighallgatom a mondatait, de csak ugyanúgy ahogy Pedáns baromságát abban az átkozott kalyibában. Tekintetemmel most egy repedést pásztázok a szikla oldalán. Végül, mikor az öreg elfordul és kinéz a másik oldalon elmélyülök a gondolataimban.

Fehér semmibe vesző körvonalak bontakoznak ki előttem. Egy fekete ajtó suhan el mellettem, majd az egész helyet elönti az elmém feketesége. Mindez Miatta van. Érdekes, hogy most nem a szokványos ajtón át kell hívnom őt. Talán már ki is jött? Ekkor egy alak bontakozik ki előttem a semmiből. Ő az én vérengző énem. Külsőre hasonlítunk, eltekintve a két kis vércsíkot a szája mellett. Most frissnek tűntek, pedig rég nem hívtam már őt. Hogy is szoktam nevezni? Nagyrészt vérengzőnek, igen. Elmosolyodik.
- Meghaltak már? Végeztél velük?
- Nem. Még mindegyik él. - felelem.
- Hogyhogy? Talán nincs benned elég erő hozzá, hogy megölj valakit? - kérdezi, de nem válaszolok. Arckifejezésem egyértelmű számára. - Rendben. De most tejes uralmat AKAROK.
- Meglesz, ne aggódj. De csak 75%- os. Többet nem engedek. Vagy nem akarsz újra szabad lenni? - incselkedem vele.
Erre Ő már csak bólint, majd közelebb jön, megfogja a kezemet és lényünk eggyé olvad.

Amikor újra a szikla mögött találom magam, már nem ugyanaz vagyok. Vért kívánok, de valamelyest' sikerül visszafognom magam. Érzem, hogy erősebb vagyok, mint voltam, a fejemet már szinte meg sem érzem. Amíg az öreg a harcot kémleli, figyelme felém teljesen megszűnik. Könnyedén és hangtalanul egyenesedem fel, majd' lépek mögé. Lábamat felemelve egy legkevésbé sem kíméletes rúgással jutalmazom Morgót. Remélhetőleg, mivel a fejét találtam el, számomra előnyös állapotba kerül, de ez még közel sem biztos. Valamennyi időt biztos nyertem, így gyorsan eltűnök a helyszínről, jobbra, úgy hogy Pedáns ne vegyen észre és ne küldje utánam a kutyáját. Kutyák ezek mind... Attól, tartok, hogy az idegen még észrevehet, de az a kisebb baj. Ő úgyis gyenge (bár így is erősebb mint én). Hátra pillantok, de Morgót még nem látom. Ez jó hír. Kezemben fegyveremmel igyekszem az idegen mögé kerülni, úgy hogy elég messze legyen a hóba beolvadó alakom ahhoz, hogy Pedáns ne vegyen észre. Tökéletes. Már nem bírok magammal. Kár volt az a 75%. De csak így maradhatok életben... Egyenesen az idegennek rontok. Hülye döntés, de mit is mondhatnék... én Lu vagyok, borzasztóan lenézem az embereket és imádom kockára tenni az életemet. Most pedig a vérengző Lu vagyok, így ezek felerősödtek bennem. VAjon tényleg a halálba rohanok?

Namikaze Minato Pént. Ápr. 22 2016, 11:25

Pedáns rohama nem csillapodott a kis közjáték miatt sem. Vészesen megközelítette Mrubit, akinek abban pillanatban hagyta el a testét a Sötét chakra, aminek következtében nem csak ő maga, hanem Pedáns is repült egy nagyot. Mirubi számára persze ez nem volt látható, hiszen a Genjutsu még mindig aktívan hatott. De azt talán érezhette, hogy a kicsapódó sötét chakra nem csak őt találta el.
Pedáns gurult hármat egy jó pár métert. Ruhája most havas, vizes lett cigarettáját elhagyta.
- A picsába…
Morogja magának, hiszen erre semmiképp sem számított. Gyorsan körbetekintett, de nem igazán látott különösebb változást… kivéve hogy Lu nem ott van ahol lennie kéne. Gyorsan talpraszökkent de már Morgó intézkedett. Pedáns szemszögéből csak annyi maradt meg, hogy a lány a meztelen ellenfél mögött áll, és lecsapni készül, amikor Morgó berohan a képbe őrjöngve és a tarkójánál megragadva a lányt egy közeli sziklának csapja a fejét.
- Aucs…
Szívja meg a fogát pedáns, amikor a becsapódás hangja elér hozzá.

Persze azért mindennek volt előzménye. Ahogyan Lu-ék a szikla mögött lestek kiféle a csatára, a változás amin Lu átesett drasztikus volt, és Morgó ezt nem látta. Viszont a kemény rúgást a tarkóján érezte, amitől erősen meg is szédült, majd térdre esett. Ezt pedig Lu kihasználta és az ellenfél felé iramodott.
Morgó egy fél percig próbálta összekaparni magát, miközben agyában szitkok ezre öltött arcot. Amit sikerült a részegségi állapotból - amibe keveredett a rúgás által - kijönnie, azonnal keresni kezdte a lányt, akit meg is látott Pedáns ellenfele mögött. Azonnal vérszemet kapott és előrohant a szikla rejtekéből, vicsorogva, és amint odaért a lányhoz kérdés nélkül, vagy előzetes figyelmeztetés nélkül tarkón ragadta és lendületből egy sziklának csapta a fejét. Erős reccsenés hasított a levegőbe, amit mindenki tisztán hallott, főleg Lu hiszen amint közelebbi kapcsolatba került a sziklával, érezte amint az orra eltörik és vérezni kezd, és nem egy fogától inthetett búcsút.
- A kurva életbe nem azt mondtam, hogy maradj ott!
Üvölti bele Lu véres arcába. A lány feje hasogat, és valóban fájdalmai vannak. Mirubi pedig mindezt végig nézhette fekve kiterülve a sötét chakra okozta lökéstől.

Pedáns nem teketóriázott ismét felállt, leporolta magát, és elindult Mirubi irányába, noha most egy kicsit kimértebben lassan mozogva. Mellette a pecsét már szinte teljesen összezsugorodott, de még egy tenyérnyi hely volt, ami aktívan működött. Kevés, de ha jól időzít, akkor egy támadástól még megmentheti.

Mirubi:
Állapot: 26% (repülés)
Chakra: 20% (Nagy mennyiségű Sötét chakra kieresztése)
Lu:
Állapot: 60% (Törött orr, és 4 kitört fog, szédülés)
Chakra: 100%

Pedáns:
Állapot: 93%
Chakra: 63% (technika fenntartása)

**Shiren** Vas. Május 01 2016, 16:18

Soha nem volt még ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetbe. Amikor vereséget szenvedett egy-egy gyakorlat, vagy valós harc során, akkor sosem az életéért küzdött. Mindig tudta, hogy nem fog meghalni, mivel nem akarják őt megölni. Esetleg fölé kerekedni... Amikor pedig életre-halálra ment a játék, akkor mindig Ő volt előnyben. Úgy csapott le a prédákra, ahogyan kedve látta. A legváltozatosabb módon, a legsokszínűbb halálfélelmet válthatta ki a gyenge áldozataiból, akárcsak egy macska az elfogott egérrel. Most azonban teljesen más a helyzet.

Ha Hisimon nem vakult volna el, akkor láthatta volna ellenfele hibáit, láthatta volna a gyenge pontjait, azokat pedig kihasználva most egy jobb helyzetben lennének. Ám még az is kevés lenne. Lehet, hogy csak máshol feküdne így a fiú, néhány méterrel odébb. Eleve leharcolt állapotban futott bele ebbe a csapatba és az sem tesz jót ennek a testnek, hogy ennyiféle gondolat és indíttatás kavarog benne. Mezmaru és Hishimon mind mást akarnak, mint a test eredeti tulajdonosa, így pillanatok alatt változhat meg bármi, ami egészen biztosa, mások számára sokkal zavaróbb és érhetetlenebb dolog lehet, mint Mirubinak.

A fiú a földön fekszik. Teste minden felé lüktet a fájdalomtól. Keresi elméjében a pontot, hogy hol a fájdalom, kezével végigtapogatná a testét, hogy megtalálja azt a pontot ahonnan ered a fájdalom forrása, ám nem képes rá. Nem azért, mert karjait mozdítani is képtelen, - bár tény és való, hogy nem igazán képes rá - hanem azért, mert törékeny emberi teste mindenhol fáj, egy csöppnyi szünet nélkül. A szúrt és vágott sebei most nem érződnek, helyette a fagy és a lestrapáltság fájdalma veszi át az uralmat a test idegei felett. Valóban rossz érzés, amikor nem tudod kitapintani a fájdalom helyét, mivel mindenhol egységesen fájsz. Rémes, de amint Mirubi erre rájön, már ki is zökkenti a saját állapotából az a csattanás és koppanás, valamint az ismeretlen férfi, ismeretlen hangja, ami méghozzá eléggé ingerült. Valószínűleg Mirubi fel sem fogta, hogy a lány éppen őt készült megtámadni, de mentségére legyen szólva, - mármint a kislánynak - hogy Ő nem akart rosszat, innen nagyon is úgy tűnt, hogy ennek a kettőnek akart segíteni.

Mirubi lassan elfordítja fejét a havas talajon a jelenet irányába. Homályosan lát, de néhány másodperc múlva kitisztul a kép és meglátja, amint a férfi a fiatal lány fejét a sziklába, vagy éppen betonba préseli. Nem látja jól, de nem is érdekli. Szemöldökét ráncolja, fogait pedig összeszorítja... Oldalára fordul. Érzi, ahogyan most szúró fájdalom nyilall a bordái közé. Egy pillanatra megdermed, majd féltérdre ereszkedik. Jobb kezével a jobb oldalát fogja, bal kezével pedig a földet támassza.

- Ha... guhha...

Nem tudja végig mondani mondandóját, mivel belülről érkezik az akadály. Vért köhög fel, ami igazából nem sok, de mindenképpen figyelmeztetés arra, hogy ne feszítse tovább a húrt. Állán és ajkain folyik végig a vérrel kevert nyál, levegőt préselve ki a száján próbál tőle megszabadulni, majd felegyenesedni. Remegve, fájdalommal telve, de sikerül. Teste már tiszta vér, tiszta mocsok és horzsolás. Ám ez egyáltalán nem érdekli a jelen helyzetben, ahogyan az sem, hogy teljesen meztelen... A lány és a támadója felé fordulva nyújtja ki feléjük a kezét, ám ezúttal a Sötét Árnyalatú, gonosz energia helyett, egy zöldes, kellemes hatású chakramassza jelenik meg a fiú kezei körül. Aki kicsit is jártas a ninják világában, az tudhatja, hogy ez a Butteki no Chakra...

Igen, Mirubi szívében hatalmas fájdalom ébredt és egyben harag is, amiért ennyire gyenge. Egy törékeny kislánnyal így bánik valaki, az csak rossz ember lehet. A lány pedig mintha már nem is lenne magánál. Szájából több vér folyik, mint amit Mirubi most felöklendezett, lehetséges, hogy agyrázkódása van. Ki képes ilyesmire? Miféle szörnyeteg? Még ha rosszat is tett az a gyermek, ilyen büntetést nem érdemel. Ám Mirubi jól tudja, hogy neki nincs elég ereje jelenleg ahhoz, hogy ártalmatlanítsa a lány támadóját. Helyette lassú, esetlen, bicegő léptekkel, a kezét kinyújtva próbálja meg megközelíteni a lányt, hogy azonnal kezelhesse. Meggondolatlanság talán? Nem igazán. Csupán az egyetlen lehetőséget látja arra, hogy a lánynak ne legyen komolyabb baja, valamint tudja, hogy ezzel a kettővel ebben az állapotban nem veheti fel a harcot. Így is halálra van ítélve, ám a lány épsége ezúttal felülkerekedik ezen test élni akarásán. Elvégre most a lehető legtisztább szívű egyén kezében van az irányítás...

**Sharo Lu** Kedd Május 03 2016, 17:43

//Micsoda fordulat!//

Miért kell nekem mindig halálközeli állapotba kerülnöm egy harc során? Na jó. Én is tudom, hogy félelemhiányos vagyok, de sosem gondoltam volna hogy ilyen nagy a baj. Ha hazaérek el kell mennem pszichológushoz. HA hazaérek. Pillanat! Ha pszichológushoz megyek az mégsem jó mert egyéb dolgokat is diagnosztizálhat. Bár már megtörtént a rossz rész és a vérimádatra rájöttek, nem szeretném a szkizofréniámat is ismertetni velük. A sárga ház kietlen és puszta hely lehet... Brr...
Ezek a cseppet sem szívderítő gondolatok suhannak át az elmémen miközben valaki megragad. A fenébe már megint mindenki beleszól a döntéseimbe! Dezsa vu-m van ezzel kapcsolatban. Most viszont egy erős lendítést érzek, majd egy kemény felületnek csapódom. Még a kezemet sincs időm felemelni, hogy esetleg karjaimmal tompíthassam a becsapódás erősségét. Így viszont egyenesen fejjel csapódom a sziklának, vagy valami más hideg, kemény tárgynak. Az utolsó pillanatban még látom magam előtt a vérben forgó szemű Morgót, majd összeszorítom a szemem és mindent elönt a fehér világosság.

Ó, basszus... Tényleg meghaltam volna? A fehérségben nem látok semmit, csak az előttem lóbálódzó kezeimet. Hiába próbálom magam mellé szorítani őket, nem engedelmeskednek. Mintha lebegnék... nem! Ezt még csak hasonlítani sem lehet a lebegéshez. Valami egészen más érzést tapasztalok meg ebben a pillanatban. Könnyű vagyok, mint egy tollpihe, mégsem tudom megmozdítani a tagjaimat, melyek mellettem lebegnek. Fel kell ébredned! - súgja az egyik lényem. Talán a durvábbik. Ő lesz az. Viszont megszólal a saját hangom. Maradj itt ahol teljes a béke és a nyugalom. Kérlek! Itt nem bánthat senki. - kecsegtető ajánlat, főleg, hogy itt nem történik semmi. Halál édes halál. Milyen egyszerű is lenne! De nem! Rám még szükség van itt, ebben a világban, ha nem is most, de talán a jövőben. Valakinek csak vissza kell tartania az idióta embereket az önpusztítástól. Ahhoz viszont, hogy mindezt megtegyem, fel kell ébrednem. De hiszen nem alszom! Elájultál te nagyonokos. Na és mégis ki miatt? - erre csend a válasz. Eltűnt és békén hagy egy ideig. Tehát most tiszta gondolatokkal indulhatok vissza a valóságba. El kell tűnnöm innen. Behunyom a szememet és magam elé képzelem a kietlen tájat. Hadd térjek vissza! Vissza kell mennem! Még nem nyugodhatok! Elönti az agyamat a sötétség.

Sötétség vesz körül. Az első dolog amit tapasztalok a fájdalom. Valódian és élesen nyilall a koponyámba. A homlokomat már nem is érzem, de jobb is ez így. Lassan elmerülök a fájdalmam mélységeiben és újabb pontokat fedezek fel. Az orrom. Ha le tudnám írni milyen is a borzalmas akkor valószínűleg hosszan ecsetelném. Olyan mintha egy fél hadsereg masírozott volna át az arcomon. Amíg nem bántom nem lilul be az orvos szerint. Valahol olvastam ezt... még érzek valamit, de nem vagyok képes megfogalmazni, hogy mit. Hosszas kutakodás után rájövök, hogy a számban érzem a zsibbadtságot. A nyelvemmel kitapintom és négy üres bemélyedést találok az ínyemben. Kettő pont az utolsó tejfogaim helye (szégyellem, de ebben sajnos így fejlődtem) egészen hátul, kettő pedig sajnos elöl. Az egyik alul a másik fölül. Az alsók közül a középső nagyokból a jobb szélső, míg a fölsőkből az egyik szemfogam esett ki. Na itt borulok ki! Két foggal kevesebb! Mi a fene? Ki volt ez az állat? Azonnal kinyitom a szemeimet. Nehezen vagyok csak képes rá, mivel alvadófélben lévő vér tapasztotta össze a szemhéjaimat. A szikla mellett fekszem. Lassan, nagyon lassan ülőhelyzetbe tornázom magam és végigtapogatom az arcomat. Vér... - ez az első gondolatom az állapotommal kapcsolatban. A halántékomnál egyértelműen felhasadt a bőröm és vér szivárog a sebből. A számban vér édeskés ízét érzem, nagy mennyiségben. Próbálom másra terelni a gondolataimat, de még így is elfog az émelygés. Talán agyrázkódást kaphattam. Végül nem bírom tovább és kiköhögöm az utolsó torkomon maradt vércseppet is a jéghideg hóra. A orrom egyenlőre nem vérzik, de még így is veszítettem nem is kevés vért. A homlokomnál, ahol a hajam kezdődik, szintén egy felhasadt sebet találok. Ebből már nem csak szivárog, hanem erőteljesen folyik a vér. Miután legyűröm a hányingert, Morgó felé fordulok. Ha ölni lehetne a tekintettel ő már kihűlve feküdne valahol ebben az átkozott pusztában. Végül erőt gyűjtök és megszólalok. Hangom túlkiabálja még a hirtelen feltámadt szelet is.
- Ehmber te tényleg teljesen hülye vagy? Nem lehetne rám hagyni, hogy meghaljak ha akarok? És mi a fancért csaftad bele a fejemet ebben a lohadt sziklába? Talán jóérzésből, mert körülbelül csak ennyi fél bele a diónyi agyadba? Remélem hamarosan meghalsz fe idióta barom. Milyen ember képes ILYET tenni egy 16 éves lánnyal. Két csontfogam rehpült ki és... - itt azonban abbahagyom és kezeimmel átkarolom a térdemet. Összekuporodva ülök a szikla mellett és a környéket vizsgálom. Megmaradt első fogaim az ajkamba mélyednek, nehogy felkiáltsak a fájdalomtól. Épp elég volt az is, hogy kidőltem, nem kell még jobban lealacsonyodnom a többiekhez. Most viszont nem jár más az eszemben, csak a fájdalom és a bosszú. Meg kell ölnöm ezt a férfit! Felemelem a fejemet és ekkor pillantok meg egy alakot aki felém közeledik. Vérvörös szemeim tagra nyílnak a meglepetéstől amikor felismerem az alakot. Az ismeretlen támadó az! Felém jön, elég lassan, és tudom, hogy ha bántani akarna nem lennék képes elfutni. Ilyen állapotban nem. Csak ülök ott, felhúzott térdekkel és bámulom a jelenetet. Mi a franc ez? Mi történik itt?

Ajánlott tartalom

Rémségek Sziklája

Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája

Re: Rémségek Sziklája