Naruto: én jobban tudom! Mangaíró és -rajzoló verseny

1-2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

  Ketten feküdtek ott. Az egyik egy maszkos alak. Álarcát egykor mindenféle díszek fedték, de most koromfekete volt, nem látszott rajta semmi. Még a szemnyílás faragványán se lehetett belátni, mintha nem is lenne alatta más, csak üresség. Mellette a földön valamiféle szarv hevert, amolyan kürt formájú, az is fekete. Nyitott markában ott nyugodott egy hosszú pálca, talán inkább bot. Hogy bronzból vagy ezüstből, netán vasból készült? Honnan lehetett volna tudni, miután azt is valami fura fekete burok fedte, mely nem volt égett, se korommal fedett, egyszerűen csak fekete. A férfi teste volt csak fehér, rücskös, kissé pikkelyes, mint valami gyíké. Az se volt éppen szívet melengető látvány, de legalább mutatta: van ott valaki.
  Mellette egy vörös páncélinges, hosszú, fekete hajú férfi feküdt. Az ő arca fehér volt és sápadt, akár egy hulláé, amiben nem is találni semmi kivetnivalót, hiszen tényleg hulla volt. A sápadt vonalak mögött mégis akkora arcjáték bújt meg, amilyet még a legtehetségesebb színészek is megirigyeltek volna. Az egyetlen tágra nyílt, körkörös pupillájú szem, a résnyire nyitott száj és az a néhány kósza ránc pontosan azokat az érzelmeket mutatta, amelyeket a második keserű halál beállta előtt a férfi érezhetett: meglepettség és csipetnyi félelem – márpedig ha Uchiha Madara fél, az minden, csak nem alaptalan. Hogyisne lett volna meglepett, és miért is ne félt volna! A második esélye, minden tervezgetése, ármánykodása odaveszett, pedig az áhított béke már csak karnyújtásnyira volt... Feltámasztják, majd rögtön azután megölik? Milyen dolog már ez?
  Ekkor a maszkos alak, aki eddig legalább annyira holtan feküdt ott, mint a másik, drámai hirtelenséggel megmarkolta koromfekete botját. Mintha csipkerózsika-álmából ébredt volna, szemei felpattantak, illetve csak egyetlenegy, de az vörös színével szinte átvilágított a sötét maszkon. A férfi, akit hívtak már Madarának, de leginkább Tobinak, és valljuk be, egykor Obitónak is, ezután feltápászkodott, leporolta magát, és maszkját magán hagyva, roppant kevélységgel megállt a hulla felett.
  – Lehettem volna kegyesebb – krákogta. – Élhetnél egy tökéletes világban, amit én kreáltam neked. De ennyire nem vagyok kedves, a helyzet pedig annyira mégse rózsás. A holtak maradjanak csak holtak. – A hangja magasabbra szökött. – Nem, Madara bácsi? 



  A csatatér ugyanolyan volt: tele hullákkal,  néhány edo tenseies zombival és hús-vér shinobikkal. Három nap telt el azóta, hogy az Uchiha Obitoként azonosított személy magával ragadta Madarát, és a terve megvalósítása helyett egy másik dimenzióba ugrott. Senki se értette, miért tette, amit tett. Igaz, mikor távozott, már eléggé lerongyolódott állapotban volt, talán le is győzték volna, ki tudja. Lehet az ember akármilyen félisten, félresikerült Rikudou-klón vagy szuper jinchuuriki, ha egyszer egy elitshinobi-hadsereggel néz farkasszemet, melynek a magja méghozzá halhatatlan.
  És hát igen. Elég furcsa patthelyzet alakul ki olyankor, amikor két ember ellen háborúzunk, azok pedig felszívódnak egy másik dimenzióba. Nem tudni, miért mentek el, sőt, azt se, pontosan hova. A végtelenségig nem lehet rájuk várni, főképp, mivel annyira nem is rossz, hogy elmentek.
  Így hát három nap múlva a shinobi szövetség további működéséről, a kétfős ellenség eltűnésének kérdéséről egy közeli – csodák csodájára épen maradt – faluban rendkívüli tanácskozást tartottak. A kagékon és a katonai vezetőkön kívül az azóta is szabadon ténykedő feltámasztott hokagék, sőt ereje jogán Sasuke Uchiha is meghívást kapott. Szívmelengető látvány volt, ahogy egy kis teremben annyi shinobinemzet összegyűl, továbbra is félre teszi a nézeteltéréseit, és még az ellenség felszívódása után is a közös jón töri a fejét. Mint a mesében.
  – Egyértelműen visszavonultak. Obito, amint közel kerültünk a legyőzéséhez, már rohant is Madarához. 
  – Édes mindegy, ha náluk vannak a bijuuk. Bármikor visszajöhetnek. 
  – Ez nem ilyen egyszerű – mondta Shikamaru, a gyűlés fő stratégája. – Ne felejtsük el, hogy Madara az ál-Madara ellen fordult, még mielőtt az jinchuurikivé vált volna!
  – Én láttam Madara arcát – szólt Senju Hashirama. – Roppant meglepett volt. Megpróbált ellenállni, de akkor és ott a jinchuuriki erősebb volt nála.
  – Ezzel nem sokra megyünk, a francba már! – vágott közbe Naruto. – Madara nagyon erős, és Obito is tuti kieszel valamit.
  – Egyetértek – helyeselt Shikamaru. – Csak remélni merem, hogy már különböznek az érdekeik, mert ha nem, és esetleg erősítéssel vagy hadsereggel térnek vissza, akkor nagy bajban vagyunk. Ja és ne felejtsük el… újra felmerül a még megmaradt bijuuk kérdése…
  Nagy puffanás. A fő emelvény előtt a semmiből földre huppan egy hulla, két világító rinnegannal, ugyanazzal a színpadias ábrázattal, amellyel a másik dimenzióban újra otthagyta az élők világát. Felette egy fehér utazóköpenybe bújt, ébenfekete maszkos alak magasodik, kezében a nagyságát jelző bottal. Kicsit megváltozott, de Ő az. 
  – Hát újra találkozunk – mondta, mire az elit shinobikkal megtöltött terem egyszerre vett fel harci állást. De bármilyen küzdő szellem is tombolt azokban a nindzsákban, mikor Madara tetemére pillantottak, elállt a lélegzetük, és megmerevedett a testük. Egyedül a Második rögtönzött egy gyors támadást, ami elől a maszkos könnyedén kitért. 

  Mivel a félresikerült kísérletet követően az egyszemélyes hadtest még mindig mozdulatlanul állt, és úgy tűnt, nem is akar támadni, Hashirama odasétált egykori vetélytársához. Pár másodperc erejéig a fejére tette a kezét, mormogott valamit, majd lecsukta Madara szemeit.
  – Miért ölted meg? – kérdezte rezignáltan.
  – Az ő szerepe idáig tartott. Így is túl sok esélyt kapott az élettől.
  – Azért toltad ide a pofád hogy meggyalázd a legyőzött társadat? – fakadt ki Naruto. – Hogy tehetsz ilyet, Obito? Ezt nem fogod megúszni... 
  – Nem Obito vagyok, mondtam már – csengett a maszkos alak érdes hangja. Az a kurta kijelentés valamiért annyira meggyőzően hatott, hogy még Naruto se kezdett prédikációba.
  – Madara sok mindent nem tudott, és ti is tudatlanok vagytok – folytatta. – Legutóbb meséltem nektek a tízfarkúról és Rikudouról, de például meg se említettem, hogy Rikudounak volt egy testvére is. Az igazsághoz pedig ennél is több minden tartozik. Ám most – emelte fel mutatóujját – nem mondok újabb mesét. Csak annyit, hogy ne aggódjatok: a Hold Szeme terv nem az enyém volt, hanem Madaráé. Az én célom nem fogalmazható meg tervekben, én nem ezért létezem.
  A jelenlévők kérdőn összenéztek. Az érdekes mondandó ellenére vagy épp annak okán sokak fejében megfordult, hogy most kellene legyőzni a maszkost egyszer és mindenkorra. A hely szűkössége miatt azonban erősebb technika bevetése túlságosan kockázatos lett volna. Na meg, az ál-Madara pontos ereje is kétséges volt, hiszen az előző csata során még nem teleportálgatta magát…
  – No, ne is húzzuk az időt – ütött a földre a botjával. – Ezennel a Negyedik Ninja Háborút lezárom! A rinneganokat pedig ajándékba adom a szép játékért. A viszontlátásra!
  A Negyedik, a Második és Naruto egy pillanat alatt Madara holtteste mellett termettek, de a maszkos ekkorra már a tárgyalóterem kijárata mellett állt, onnan intett búcsút, majd fel is szívódott. 


  A hátrahagyott szuvenírnek hála a shinobi szövetség hamar feloszlott, a rinneganok sorsa sokáig el nem döntött kérdés maradt. Jó hír viszont, hogy a maszkos hosszú évekig nem bukkant fel, így Naruto nagyobb zavaró tényező nélkül huppanhatott le az olyannyira áhított Hokage székére.
  És hogy mégis ki volt Ő? Talán csak egy elmeháborodott Uchiha, talán olyasvalaminek az örököse, amiről még nem sokat tudunk. Ha visszatér, és ő is úgy akarja, úgyis megkapjuk rá választ.

Az eredmény késett egy kicsit, aminek az oka főképp abban keresendő, hogy a pontos helyezéseket illetően az NT nemigen tudott konszenzusra jutni. Ilyen nem fordul elő túl gyakran, de mivel több induló is ugyanannyi pontot kapott, valamint mivel viszonylag kevesen pályáztak, nem osztunk ki helyezéseket, de mindenki jutalomban részesül.

Az indulók mindegyike felírhat az adatlapjára 12 chakrát, valamint a kiírásban ígérteknek megfelelően két különleges jutalom közül választhat egyet.

1. Kaland, melyben a karakter találkozhat egy narutós szereplővel (főképp szociális tevékenység)

2. Kaland, melyben a karakter információkat szerezhet a Naruto univerzumáról (ésszerű kereteken belül mindenről, ami a mangában szerepelt)

A különleges jutalmat itt lehet igényelni. Akármelyiket is választjátok, egy rövid indoklást kérünk hozzá, hiszen - főképp az első lehetőségnél - fontos, hogy a találkozás a karakter szempontjából érthető és kivitelezhető legyen. Tehát mindkét esetben arra kérünk titeket, hogy röviden vázoljátok, mit szeretnétek. Kérdés esetén nyugodtan keressetek meg!

Gratulálunk minden indulónak!