Yuri Tadasi (Hidoi)

// Hana Fujshima harmadik karakterre//

Név: Juri Tadasi (Hidoi)
[s]- csupán ennyi, a valódi nevemet, a szüleim által adott nevem a múlt homályába vész
- ez az egyetlen név, melyet ismerek, ez volt az a név mellyel illetek [/s]
- a nevem jelentése borzasztó, durva, erőszakos…. Hehe milyen igaz is volt rám
- de már megismertem a valódi nevem a családomat, van már nevem és büszke vagyok rá

Kor: 17
Születési dátum: március 15 // azt hiszem ;D
Nem: lány-kislány
Vércsoport: AB +

Kaszt: Ninja // Chuunin
[s]- mely falut is szolgálok, melynek vagyok a lakója, melyik az otthonom? Ez érdekes kérdés, hiszen sosem tekintetem egy helyet sem otthonomnak, de jelen pillanatban Otogakure az a hely, melyet annak nevezhetek. De hogy meddig, az csak az idő szele súghatja meg
- bár inkább illene rá, hogy a Yashinizmus követője : [/s]

- Már más az othonom, már van hely melyet valóban az othonomnak nevezhetek, ez a Hullámok közt rejtőző falu

Felszerelések:
[s]- 2 db Tanto // semmi más fegyvert nem hajlandó használni, hiszen csak eme fegyver forgatásához ért, de mesteri fokon // a képhez képest csak annyi az eltérés, hogy a markolat be van fáslizva [/s]

- 10 db kunai
- 10 db shuriken
- 20 db robbanó cetli
- 5 db fénybomba
- Medikus ninja elsősegély készlet
- 1 csomag energiatabletta

Kinézet:
- magassága: 160cm
- testsúly: 42 kg
- szeme színe: sötét
- haja színe:fekete (rövid)
- bőrszín: napbarnított

- Homlok pánt (a nyakába kötve hordja)
- Ninja szandál
- Ninja kesztyű
- Taktikai mellény
- Övtáska
- Shuriken tartó jobb lábán

Jellem:
[s]Hidori igazából egy kettős személyiség.
Egyrészt Yashin egyik legelvakultabb híve és ezáltal azon van, hogy minél több embert öljön meg. Így azt lehet mondani, hogy kora ellenére, nagy tapasztalattal rendelkezik a közelharc terén, azonban az igazat megvallva mind ninjutu, genjutsu, taijutsu terén egy szimpla genin szintjén van. (Bár igaz, hogy a chakrakontrolja megelőzi ezt szintet, ugyanis már képes a vízen járásra is, ha hasonlítgatni kellene)
Másrészt, bár már 13 éves, igencsak gyerekesen képes viselkedni. Pont az a fajta, hogy minél jobban mondott neki, hogy ne nyomd meg a piros gombot, annál jobban vágyakozik rá.
Ez melett igencsak nagyszájú, öntelt és arrogáns. Senkit sem tisztel az istenén kívül és igencsak hamar kapja fel a vizet ha falaki öt meri sértegetni, bár az is igaz, hogy igencsak hamar felkapja vizet mindnene. Ez mellett pedig csak tetézi a tényt, hogy hidegvérű gyilkos, bár ezt úgy is felehet fogni, hogy igazi shinobi.
Ez melett pedig a Yashinimizmus összes alapelvét betartja, mintha a tízparancsolat lenne ;D [/s]

Mára már teljesen átértékeltem mi az élet, ezt a nagyinak köszönhetem, ki megmentett. Mostmár egyáltalán nem vagyok olyan, mind az a némber akit Hidoinak hívtak. Ő csak a gyilkolásnak él, én viszont szentül megfogadtam, annak élek, hogy mások éljenek.


Igazából a gyerekoromból semmire nem emlékszem. Se a szüleim arcára, se a nevükre, még a saját nevemet sem tudom biztosan és hiszen, hogy sosem fogom megtudni. A sötét alakok, kiket démonoknak hittem a Hidoi nevet adták nekem, de hogy miért, mi célból, azt sosem tudtam meg, hiszen még a nevem jelentését sem ismertem. Hosszú időt éltem le úgy, hogy a saját arcomat is homály fedte, sőt azt se tudtam, hogy létezik-e olyan hogy arc. Mindennap a sötét szobám falait kapartam, ahogy az egyetlen kis résen át ki akartam jutni abba a világba melyet még nem ismertem, vagy csupán csak elfelejtettem? –a sötét szoba egyetlen fényét, egy kis légjárat látta el fénnyel és tiszta levegővel- Hiszen lassan a reggel kezdődő és az egész napot felölelő sikoltozást, jajveszékelést és azt az imádkozást halottam, ahogy lassan összefolytak a napok és végül alig tudtam, hogy éjszaka van-e vagy talán nappal. És lassan a napfény selymes érzését is elfelejtetem ahogy a bőrömet marja a melegével és lassan elmémbe csak egyetlen egy név maradt meg, a név melyet minden nap újra és újra halottam. Jashin… Jashin… Jashin.... ez volt az a név és lassan csak ezt az egy szót ismertem, nem akartam mást ismerni. És egy nap az Jashin isten megszólított.

Eltűnt a sötétség és megvilágosodtam. Akkor úgy szemléltem a világot mind az újszülött kisbaba, amely csupán most most éli át az igazi természet első érintéseit. Minden új volt és ugyanakkor mégis ismerős. A szagok, a tárgyak tapintása és azok durvasága, az arcok látványa, a saját arcom látványa eszembe juttatta, hol is éltem egykoron. Eszembe jutott a kis faház, azzal az aranyos kis udvarral melyben mindig illatos liliomé nyíltak. Eszembe jutott az ajtó, melyen mindig beszoktam futni és mindig ugyanaz a bájos arc fogadott. A bájos arc melyre nem emlékszem, nem tudom milyen volt a látványa, a bőrének selymes tapintása, illata. Ez az emlék a sötét kis kalitkámban maradt, és csak egyetlen arc maradt meg bennem és csak arra emlékeztem. A bátyámé.

Hát igen, ő volt az egyetlen aki velem maradt mindvégig. Most is itt van velem, itt ül mellettem nézem az arcát a mosolyát és azon gondolkodom, hogy mennyire is mások vagyunk. Már hamarosan öt éve annak a napnak mikor először... élőszőr Inkább újra megláttam őt. Még most is emlékszem mennyire féltem akkor, de ő megvédett. Megvédett annak ellenére, hogy még csak nem ismert. Azt mondta hogy az arcom pont olyan mind az anyjáé... ezek szerint hasonlítok anyámra. Ő mind emlékszik azokra a dolgokra, melyek nekem a kalitkába vannak zárva? De most már úgyis mindegy hiszen hallom a lépteket ahogy vizhangott vernek a kopár folyóson. Már tiz perce néma csend honol odaint. Vajon mit történhetett? Csend van. Néma csend. A bátyámra nézek, miközben eszembe jut a múlt, eszembe jut mikor először találkoztam vele. És folytassuk a történetet melyet elkezdtem....

Emlékszem, pont egy hét telhetett el azóta hogy szabadon engedtek. Szabadon járhattam a folyósokon kisétálhattam a barlangból melyet már otthonnak nevezhetem. Visszatért a szívembe a melegség, ahogy újra átélhettem a nap perzselését a bőrömön. Emlékszem mennyire fájt és mennyire boldoggá is tett egyben. Együtt imádkoztam Lord Yashin-hoz minden nap, ahogy lassan telt az idő. De nem halottam egy kiáltást sem, egy kérést sem. Olyan volt az egész mintha csupán álmodtam volna az egészet, de a tizedik napon...
Azon a reggelen másokat is láttam végre, velem egykorú gyerekeket, és mind olyanok voltak mind. Boldogok, hogy látnak végre gyerekeket is. De én még boldogabb voltam náluk, hiszen megláttam öt. Azt az arcot melyet az álmaimból ismertem és melyről egy felnőtt sem tudott. De bárcsak ne így találkoztam volna. De most már nincs mit szégyellni, hiszen megtettem azt melyet előtte sosem tettem volna meg, muszáj volt, hogy közelebb jussak hozzá, engedelmeskedtem felnőttek szavának, megettem amit kértek. Megtettük mind, megtették azok is akik életükben nem is gondoltak ilyen szörnyűségre, de hát nem is csoda, ahogy a találomra kiválasztott néhány gyerek feje a kezükben landolt elfogott mindkét a félelem, ami akkor természetes volt. Egyetlen egy parancs éltetett bennünket, azok a szavak visszhangzottak az elmémben „ Öljétek egymást, míg csak ketten maradtok!” És én engedelmeskedtem a parancsnak. Állatok voltunk, és egyben mégis emberek. Pásztor voltam aki a bikáit vágta le aznap gyorsan praktikusan precízen. És ahogy csak ketten maradtunk rádöbbentem.
Csak ezért a pillanatig éltem idáig. Megérettem azt amiért imádkoztam az elmúlt egy hétben. Amit hallgattam a sötétben. És ahogy a mellettem lévő fiúra néztem muszáj volt elnevetnem magam. Ő állt ott, bár ez nem volt kérdéses, hiszen egy vérből származtunk, ugyanazon képességekkel bírtunk. Ő volt az ikertestvérem. És abban a pillanatban halottam meg csak igazán Jashin hangját.

Csend van, néma csend. Tisztán hallom, ahogy a kulcs egy pillanat alatt eltűnik a zárban, ahogy az ajtó zárja megengedi, hogy feltáruljon az amit őriz. A kilincs lassan lesüllyed, ahogy unottan nézem az ajtót és alig várom, hogy kinyíljon. Tudom mi következik. Tudom ki az, hogyan néz ki, tudom miért jött és azt is hogyan fogja közölni. Mindig ugyanazt mondja, még a hanglejtése is ugyanaz. Unalmas és mégis izgalmas figura, aki felcsigázza az embert. És én ennek az embernek hálás vagyok. Ő mutatta meg életem eddigi legnehezebb ellenfelét, he, pontosabban életem második emberét, akit Yashin-samanak ígértem, de őt még én sem tudtam legyőzni. Legyőzni? Miket beszélek, együttes erővel sem tudtuk megsebezni. Milyen ironikus ez az alkalom, az első ember, épp most jön be az ajtón, és egy éve ő mutatott be a másodiknak. De hogy is hívták? Emlékszem délután volt, és alig egy hete lehetünk itt, mikor őhozzá vezetek. Azt mondták letesztel minket, de ő nem volt ember. De kár szót vesztegetni róla, már meghalt és nem a kezem által. Nos Kimimaro balszerencsés voltál, hogy lelkedet nem Lord Yashin fogadta keblére. De aki most itt van, őneki még megvan a lehetősége, hogy őt szolgálja halála után. ÉS lám az ajtó kitárult ….

De térjünk vissza a múlt egy pillanat erejéig. Négy éve, igen négy éve van már annak, hogy vele találkoztam. Az emberrel aki felnyitotta a szemem. És így visszagondolva milyen ostoba is voltam akkor még, elhittem őreink minden szavát, ahogy szárnyaik alatt lassan elsajátítottam a shinobi művészet alapjait. De becsaptak minket, csupán az erőnk kellett nekik a gazdagsághoz. És mindehhez Yashin-sama nevét vették alapul, félredobva a tanításait, becsapva minket és mindazokat akik buzgón követték őt. De nem sokáig tartott ez a játszadozás. Az isten megbüntette őket, elküldve hozzánk a tanítványát. Tisztán emlékszem arra az arcra, arra a névre, Hidan, a férfi, aki teljesen szívébe fogadott Yashin. Sosem felejtem el azokat a szavakat, melyeket mondott és felnyitották a szemem.

„ He? Csak ennyi? O ember te aztán tényleg szégyent hoztál Lord Yahin nevére… – hallottam a szavait, ahogy akik eddig bíztak az istenben cserben hagyták és gyáván elfutottak és isten pásztorra levágta őket, mint a birkákat. Csak mi nem mozdultunk. Nem féltünk, hiszen tudtuk, hogy ha meghalunk Yashin a szívébe fogad majd minket- … hát ti meg? Nem féltek? He kérdeztem valamit gyerekek! – kiabálta a férfi, de arcunk sem rebbent, csupán imádkoztunk némán és vártuk, hogy a halál eljöjjön- … he ti aztán tényleg bajosak vagytok, de a megölésetek nem csillapítaná Yashin-sama étvágyát. Inkább menyetek és éljetek úgy mind ahogy eddig, de ne feledjétek kölykök, ne akarjatok meggazdagodni, ne hajszoljátok a testi örömöket és legfökébb gyilkoljatok meg mindenkit, akiket alkalmasnak találtok rá. – csak ennyit mondott, otthagyott minket és az egész eddigi életünk semmiségnek tűnt.”

ÉS az is volt, két éven keresztül, azóta a nap óta, csak gyilkoltunk. Parasztokat, kereskedőket és majdnem mindenkit, aki az utunkba került, ha kiengedtek minket a zárkánkból, de most, hogy szabadok voltunk, nem volt célja az életünknek. Egyedül maradtunk a napvilágban. Egyedül Yashin istennek éltünk most már. Csak azért éltünk, hogy ő elégedett legyen velünk. Több száz ember lelke adatott az istenünknek és egy nap összeakadtunk vele, aki-t nem tudtunk feláldozni neki. Ő volt az első ember, akit nem tudtunk megölni, akárhogy akartunk.

ÉS most már mindent tudtok. Az ajtó kinyílt és az ember, akit én annyira utáltam belépett. Magas és vékony test, ezüstös kincsek? Ebből a szögből úgy tűnik és a szemüvegén megcsillan a fény. Kabuto, a férfi, aki egy irányt mutatott nekünk. Csak ölnünk kelet, amikor mondta és most biztos azért jött. Lassan belépett, ahogy ránk nézett és elmosolyodott. Utálom mikor ezt csinálja.
- Áh már fent vagytok? Ez nagyszerű. Gyertek, egy újabb ellenfelet szeretnék nektek bemutatni…- hangja kedves és ettől a plafonra mászok- … az ellenfeletek Oroschimaru-sama következő hordozója lesz.- és ettől halványan elvigyorodtam.

Juri no Mai // Liliomok tánca Ezt a jutsut Hidoi fejlesztette ki, nem sokkal azután, hogy Kimiaro ellen harcolt. Igazából a Tsubaki no Mai // Kamélia Tánca leutánozása, bár annál sokkal gyengébb. Azon kívül, hogy ez nem Kekkei Genkai képesség, a használnak két rövid kardal is kell rendelkeznie, amelyek majdnem mesteri fokon kell használnia, hiszen a justu nem csak a fegyverforgatásból áll. Hiszen a használó akrobatikus, látványos mozdulatokat használ, ahogy szinte nem is mozog hanem táncol. Olyan mintha Halálos táncot lejtene az ellenfelének. Persze mivel ez csak egy tökéletesített jutsu leutánozása, így igencsak sokk hátránnyal is bír. Először is, a használó gyorsasága igencsak nem megfelelő, így igazából egy egyszerű chuunin, vagy éppen egy tapasztal genin is képes könnyedén kitérni a támadások elöl. Pont: XY Chakraszint: XY Szint: C

Ha lehetséges, akkor ezt a jutsut szeretném ajándékba megkapni a kezdésnél. Megsúgom, hogy csak hasonló saját jutsukat fog ismerni a JK-m, max 1-2 taijutsu, de többet nem, mivel ninjutsu-t nem használ. Ezenfelül, persze el is kellene fogadni a jutsut mi? Hát ezennel szeretném megkérni a kedves Stafft tagot, aki elolvasta az előtörténetemet hogy bírálja el a jutsumat is. Előre is kőszike, ja és ha nem gond, ber tudnád rakni nekem ezt az avatart is: