Chiyoko Tsukino

**Chiyoko Tsuki** Szer. Márc. 04 2015, 21:28

Név: Chiyoko Tsukino

Ország: Tűz országa

Rang: Genin

Szint: D (Genin)

Chakraszint:

Kor: 16

Nem: Nő

Felszerelések:

5db kunai
5db sima shuriken
10 db makibishi
10 db senbon
1db katana

Kinézet

A törékeny üvegdarabról mindenfelé szikrázott a nap ezer sugara. Talán jelentéktelen volt, mégis olyan gyönyörű.

Chiyoko hideg, kék szemei általában bizalmatlanul szegeződnek a vele szembe állóra végigmérve őt, hogy a visszahúzódó lány első benyomást kaphasson az illetőről. Ezt a pillantást általában partnere is viszonozza, mire egy bájos teremtmény látványa tárul elé. Nem túl magas lány. Arányos, izmos testalkata inkább az alacsony felé húzódik, de nem nevezhetnénk törpének. Hosszú, szürkés haja szögegyenesen omlik le arcán, kiemelve kislányos vonásait. Hátrébb körülbelül a háta közepéig érnek lágy tincsei, ezeket csak nagy ritkán köti össze.. Ruhái általában fehér vagy fekete főszínben pompáznak, kényelmesek, de nem egyszerű textilek. Legtöbbször mintásak, kedveli a nonfiguratív motívumokat. Kreatív e téren, tudja mi áll jól neki.

Jellem

Én is jelentéktelen vagyok. Talán ezért kezdtem el azon gondolkozni akkor, hogy milyen is ez a darab... üveg. Azt hiszem nevetséges vagyok kissé.

" Bizalmatlan vagyok. Tisztában vagyok azzal is, hogy túlzottan. Ha közösségbe kell mennem, egyáltalán nem érzem jól magam. Félek, mert sebezhető vagyok, és mert tudom, hogy az ilyen emberek kerülnek a célpontba, ha bántásról van szó. De én nem az a fajta vagyok, aki félénk. A félénk és a visszahúzódó számomra két külön fogalom. Én az utóbbinak tartom magam. Ha valaki bánt, nem szaladok el sírva. Ehelyett kap tőlem egy senbont egy érzékeny pontjába, aztán meggondolja kétszer is mit mond. Persze vannak emberek akiket 'közel engedek' magamhoz. A tanítóim, az a néhány barátom... ők aztán hallgathatják egész nap a melankólikus, drámai szövegemet, amit igazából én is utálok. Azt hiszem talán az elismerés az, ami hiányzik az életemből, és egy cseppnyi szeretet, ami más ízű, mint amilyent eddig megkóstolhattam. Célok? Nem igazán vannak céljaim. A kunoichi lét számomra nem jelent többet egy hivatásnál, ahova menekülhetek a világ elől. Az edzések elvonják a figyelmem a világ iránt érzett undoromtól. A sensei szerint meg kell változnom. Talán.... Valaminek be kell indulnia ahhoz, hogy másképp lássam a dolgokat. "

Technikák

Shunshin no jutsu (Fürge Test technika)
Henge no Jutsu (Transzformációs technika)
Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)
Bunshin no jutsu (Klón technika)
Kawarimi no jutsu (Testhelyetesítő technika)
Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek)
Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)

Előtörténet

Vajon hogy került ide? Mi történt, hogy ilyen árván van itt? Egykoron biztosan egész volt. Valami fontos része.

"Egy jelentéktelen családba születtem Konoha egy jelentéktelen részén. Nem csoda tehát, hogy nem volt valami nagy felhajtás körülöttem. Apám bányász volt akkoriban, anyám pedig háziasszony. Nem éppen a legjobb körülmények között éltünk. Persze nem panaszkodhatok, a gyomrom sosem volt üres. Nem sok mindenre emlékszem ebből a korszakból az otthoni veszekedéseken kívül. Apám elzüllött, iszákos emberré vált, akit sosem voltam képes tisztelni. A részeges üvöltözései mindennaposak voltak. Így telt múlt tehát az idő, és ahogy cseperedtem, valami megfogott a ninjalétben. Valami, amit ma már nem találok és nem is értek. Alábbhagyott a kezdeti lelkesedés. Ám akkor ez a vágy a hősies élet után csillapíthatatlan volt.

Jelentkeztem is az akadémiára minden nehézség ellenére. Az élet fintora, hogy a régi énemre csodálattal kell, hogy nézzek a jelen énemmel. Mindent beleadva magoltam hazaérve, még ha otthon csak az a jellegzetes bűz fogadott. Az alkohol szaga. Undorodtam tőle, de nem figyeltem rá. Emlékszem, volt hogy a kerítésen másztam be , hogy ne hallják a rozsdás kapu nyikorgását. Lopakodva mentem a hátsó kis kertbe, ahol aztán teljesen kizárva a házban zajló vitát bújtam a tekercseket. Jó tanuló voltam. A jó jegyekről jut eszembe Hana, az akkori barátnőm. Ő egy tehetősebb családból származott, és ha jó jegyet kapott, mindig megjutalmazták édességgel vagy új ruhákkal. A gyermeki énem nem volt irigy, csak szomorú. Most már irigy lennék, tudom. Én nem kaptam semmit, ha jó jegyem volt. Ugyanaz várt minden egyes nap, minden igyekezet hiábavaló volt ilyen téren.

Aztán elérkezett a vizsga napja. Úgy izgultam... remegett minden tagom, ahogy leültem a padhoz. Izgatottan vártam már a holnapot. Biztos voltam magamban, hiszen végig szorgalmasan tanultam, és a gyakorlati dolgokat is elégszer ismételgettem. Az elmélet simán ment. Igaz, hogy jól megizzadtam , de ez nem a tudás hiányának volt betudható, sokkal inkább a drukknak.

A gyakorlat azonban más tészta volt. A feladatunk a Kakuremino no Jutsu volt. Magabiztosan vártam a soromra, hogy én következhessek. Előttem mindenkinek sikerült, kivéve egy fiúcskának, akit amúgy nagyon sajnáltam, de nem értettem miért akar ninja lenni. Betegeske volt szegény. Aztán én jöttem. Koncentráltam, koncentráltam, de nem történt semmi. A többieken láttam azokat a szánakozó tekinteteket, a tanító pedig már unta a próbálkozásaim.

- Kérem, csak még egyszer had próbáljam meg.

Megengedték. Ezúttal mindent beleadtam. Minden szó, amit a senseiek mondtak végighasított a fejemen, és sikerült. Igaz, nem tökéletesen, de sikerült! Ez azt jelentette, hogy genin lettem. Le sem tudnám írni a boldogságot, amit éreztem.

Valaminek, ami aztán darabokra tört.

Gondtalanul futottam, szinte ugrándoztam haza! El akartam mondani, hogy most már nem kell apának annyit dolgoznia, hogy most már én is segíthetek, és nem leszek teher! Minden gondom elszállt hirtelen. Mégis kicsit megszeppentem, mikor le akartam nyomni a kapunk kilincsét. Mégis kicsit aggódtam. Vajon megint az fog várni?

Egy sokkal rosszabb dolog várt. Ahogy benyitottam az ajtón, egy sokkal rosszabb kép fogadott, mint általában. Anyám sírt összekuporodva az asztal mellett, apám pedig kimerevedett szemekkel a földön volt. Szája tátva volt , a nyál lassan csurdogált ki onnan. Az áramló szájnedv már egy pocsolyát képzett a padlón vörössel keveredve. Rögtön tudtam mi a helyzet. Bár még nem voltam, és most sem vagyok felnőttnek mondható, azért a mikulásban és a jótündérekben mégsem hiszek. A felismerés villámcsapásként sújtott le rám : meghalt. Szívesen éreztem volna fájdalmat, sírtam volna, de ez az , ami a legrémisztőbb. Ürességet éreztem a fájdalom helyén. Úgy éreztem sírnom kéne, de nem tudtam. Egy világ omlott össze bennem, de nem azért, mert elment. Azért, mert ez nekem nem fájt. Most sem fáj. Bűntudatom van.

Vajon össze lehet még ragasztani, ha megtalálnám a többi részét? Ha az üresség helyére kerülne valami?

Pár hónap múlva már mindent a rendes kerékvágásban ment. Már ha lehet ezt mondani. Én építgettem a ninja karrierem, anyám pedig otthon tengődött. Ő is rászokott az alkoholra. Most az egyetlen motivációm az életre, hogy neki valamiféle nyugalmat nyújtsak, még ha ő nem is tette ezt velem. Ezért végzem el a küldetéseket. Emellett persze keresem ennek az életnek nevezett valaminek az értelmét."

Jiraiya Vas. Márc. 08 2015, 21:15

Üdvözöllek az Oldalon!
Látom, már nem vagy kezdő az FRPG-k terén, vagy csak kreatív vagy, viszont azt is látom, hogy bele kell még jönnöd a Narutos FRPG-be. Az előtörténeted elfogadom! Nem túl csicsás, nem túl zsúfolt, tökéletes nyitás és egy félbehagyott történet a végén, ahogy a karakter jelleme is formálható. A nem hosszú Előtörténet ellenére is elfogadva!

Kezdő Chakraszint: 100
Kezdő Rang: Genin
Kezdő Szint: D
Kezdő Pénzösszeg: 5000 Ryo

Ajándék: Mivel úgy látom, hogy a technikák és a chakrahasználat rejtelmeibe jól jönne, hogyha egy mesélő avatna be, így ajándéknak most +5 Chakrát adok és nem ajándék technikát.

Írj Adatlapot és kezdődhet a Játék! Smile

Chiyoko Tsukino

Chiyoko Tsukino

Re: Chiyoko Tsukino