Runsukai no Satou

Shimura Danzou Szomb. Május 23 2015, 18:08

Kis falu, mely egy kastély köré összpontosult. Furcsa dolgok történtek itt, rejtélyes halálesetek. A kastély közelébe senki sem mer menni. Illetve volt egy bolond Amegakurei Genin, de Ő eltűnt. Igaz, azóta a rejtélyes nőszemély is eltűnt, akit "vámpírként" ismertek.

**Chise** Hétf. Május 25 2015, 21:38

Az eső a falutól távolodva sem akart szűnni. Amerre a szem ellát, mindenfelé tipikus Eső földjén mindenhol látható táj húzódik. A tócsák nagyon agresszíven próbáltak behatolni a lány cipőjébe, hogy ott aztán mindent eláztassanak, és esetleg megbetegítsék a lábbeli mérsékelten szerencsés viselőjét. Minden egyes lépésnél rengeteg vízcsepp fröccsent szerteszét, újabb kis tócsákat létrehozva a szürke égboltból szakadatlanul zuhogó esővel. Chisét nem érdekelte az eső, hozzászokott. Még mindig a fiú - Kazeno - szavain rágódott.

~ Veszélyes hely.. A faluban épp elég jounin van, Tenshi-sama mégis engem választott. Nem lehet igaz, hogy egy ilyen fontos ügyre, egy felségárulásra a falunak nincs kapacitása. Valami más kell hogy legyen a háttérben. ~ tanakodott. A fiú mormolt valamit a figyelmeztetés után, amit Chise nem nagyon értett, de lényegtelennek tartotta. Valószínűleg Kazeno nem feltétlenül akarta megosztani, vagy nem gondolta fontos/hasznos információnak, ami fontos szerepet játszhat a küldetés teljesítésében.

A két ninja léptei üresen kopogtak. Semmitmondó, ninjához méltóan halk dobbanások jelezték, merre járnak, de az a hang gyakran csendbe váltott át. A lépések gyűrűket rajzoltak a kis vízfoltokra, a környék néma csendbe burkolózott. De vajon ez így is marad? És egyáltalán hova tartanak? Mikor derül ki? Annyi a kérdés, de sehol egy válasz. Chise megmarkolta a füstbombáját, és megpróbált társa mellé kerülni.

- Milyen mesze vagyunk az úticéltól, és hol van a célpont? - a kérdés adott. Valószínűleg hamarosan megérkeznek, de talán csak napokon belül érnek a küldetés helyszínére, addig jó volna a lehető legtöbbet megtudni a feladatról. Ráadásul a csendet is ki kéne tölteni valamivel, erre pedig remek eszköz a civilizálódás velejárója, az állatok és egyes emberek közti különbséget jelentő.....beszéd.

// Bocsesz, most nem nagyon tudtam mit írni. Legközelebb kapsz egy jóóó hosszú posztot Smile

//

**Korotsuki Kazeno** Csüt. Május 28 2015, 17:19

Kazeno végül, bármily' furcsa is legyen, úgy döntött, hogy leakasztja magáról az esernyőt és feje fölé emeli. A vízcseppek súlyos, kegyetlen koppanásokkal ostromolják azt, de átfurakodni nem tudnak rajta. A fiú megszokott, széles mosolyával az arcán, könnyed és elszánt léptekkel közelebbhúzódik a lányhoz. Annyira közel, hogy az esernyő Chisét is védje. Bár egyszerű, elkésett gesztusnak tűnhet a dolog, ennél azért sokkal összetettebb. Így elég suttognia, ami talán paranoiás és fölösleges óvintézkedésnek tűnhet, azért Ő jó ötletnek és szükséges lépésnek tartja. Élete legnagyobb csalódása, meglepetése és lelki megrendülése érte azon a helyen, ahova most tartanak. Nem lehet elég óvatos ezek után...
A lány kérdése nem csak logikus, de várható is, elvégre Kazeno némileg több magyarázattal tartozik neki. Bár ami igaz, hogy Számára is van néhány megválaszolatlan kérdés. Kapott bizonyos mértékű tájékoztatást, de nem eleget. Bár az is igaz, hogy nyílván az információhiány miatt mennek felderítést végezni.
- Másfél nap és odaérünk. Messze van a falu, nagyjából a határ közelében. Egy kis településről van szó, ami egy nagyobb, kőből épült kastély köré épült. Kihalt és csendes hely. Az emberek mogorvák, gyávák és... - Tényleg használnia kell ezeket a jelzőket? Igaza van, hogy így jelöli meg az ottaniakat? Mélységesen megveti mindet, mert a félelem mely megmételyezte őket, egyben majdhogynem teljes árulásra is késztette Runsukai no Satou népét. Igen, igazságosnak érzi gyávának bélyegezni az ott lakókat. Mégis... Az ítélkezést Pein-samára hagyta a múltkor is. Azonban Isten még nem hozott ítéletet. Ezért Kazenonak sem lenne szabad. Ezen felismerés miatt kicsit másképpen folytatja: - Runsukai no Satouban, merthogy ez a falu neve, nem szívlelik túlzottan Amegakure Shinobiait, így nyílvánvalóan nekünk sem lesz túl nagy népszerűségünk. A helyőrség, tudtommal zsoldosokból áll. A rangidős férfi egy Ninja, Amegakurei. Nemrég helyezték oda, azután, hogy... - Az emlékek megint erősen törnek rá és az a különös érzés is, amely... Mi ez? Talán Kétségbeesés? Nem az lehetetlen! - ... hogy ott jártam és... Szóval neki kell átadnunk az üzenetet. Úgy tudom Eren-nek hívják és egy öreg Chunnin. A levélben további parancsok vannak, amikről nincsennek információim.
Léptei ugyanolyan gyorsak, mint eddig. Suttogó hangját nem vitte messzire a szél. A tócsák útközben olyanok a záporozó esőben, mint valami hangtalan dobok, melyeket ezer kéz püföl. Kazeno, ha ez lehetséges, még közelebb húzódik Chiséhez.
- Van egy nem hivatalos küldetésünk is. Likvidálnunk kell azokat a személyeket, akik bizonyíthatóan árulók, vagy árulók voltak. Akik összejátszottak a... a "vámpírral"!
Valóban, azt mondta, amit hallható volt. Két Genin kapta ezt a küldetést. Hogy meglepő? Nos, kifejezetten az. Bár a jelenlegi helyzetben, Amegakure stratégiáját figyelembe véve nem az, de erről sem Kazeno, sem pedig Chise nem tudhat semmit. Kazeno személyes véleménye szerint ez Isten bizalmát jelzi. De a dolog nem egyszerű.

Chisének lehetnek még kérdései, sőt erősen valószínű, hogy vannak is. Hosszú az út. Kazeno hozott magával ételt, amit meg is oszt újdonsült társával. Szállásuk egy barátságos sziklanyúvány alatt van, mely véd az esőtől, mint valami magányos torony, úgy emelkedik a síkságon. A következő nap késő-délutánjára a távolba egy kolosszus emelkedik ki a sűrű ködből. Még messze van, de több torony az, melyek lentebb hatalmas kő-monstrumban érnek össze. Néhány méter után, egy a földből kifacsarodott, kihegyezett karóhoz érnek. Kazenoban sötét emlékeket ébreszt ez a tárgy, újfent. Az árulás első jele. Amegakure no Satou shinobijának, Pein-sama hű hívének kegyetlen kivégzőeszköze. A fa rúd, mely legalább három méter hosszú, penészes, korhadt. Itt-ott vérfoltok pettyezik. A fiú mosolya egy ideje már eltűnt, minél közelebb érnek Runsukai no Satouhoz, annál komorabbá válik. S most még egy torz grimasz is átfut az arcán. Chise könnyedén észreveheti ezt, bár talán értelmezni nem tudja.
- Itt megpihenünk - szól a fiú, majd egy kis dobozt nyújt a lány felé, amelyben rizsgombóc van. De tekintete még mindig a kidőlt, hegyes oszlopot méregeti. Ha a lány elveszi a dobozt, akkor Kazeno sétálgatni kezd, néha dobbant a lábával. Megőrült volna? Eddig elég különös dolgokat csinált a fiú és még csak meg sem fordult a fejében, hogy ez furának tűnhet külső szemlélőként.

**Chise** Vas. Május 31 2015, 19:46

~ Shin, shin, to ~ az esőcseppek a fiú, Kazeno ernyőjét kezdték szakadatlanul ostromolni, amit a fiú kicsit megkésve emelt feje fölé. Értelmetlennek tűnhet a nem percek óta kezdődött gyaloglás közepén, teljesen megázva végül az ernyőhöz folyamodni, de (ahogy azt bárki láthatja) a világban mindennek van mögöttes jelentése. Az esőnek is, amely nem hagyja nyugodni az ország lakóit, akik ennek ellenére boldogan élnek itt. Chise biztos volt benne, hogy a lakosok boldogsága csakis Pein-samának és Tenshi-samának köszönhető. Zsebébe rejtette elmaradhatatlan kísérőjét, az apjától kapott füstbombát.

~ Érdekes. Még sosem kellett használnom, pedig azt mondták, ebben a veszélyes világban szükségem lesz rá. ~ emlékezett vissza apja szavaira. Az eső folytatta szakadatlan harcát a föld ellen, melynek végén talán elmossa a talajt, talán sziklára ér, ahol összegyűlik, hogy pusztító víztömegként bármikor lezúdulhasson az alant fekvő tájra. Kazeno Chise mellé lépett, ernyőjét a szintén elázott lány feje fölé tartva suttogta a választ az előbbi kérdésre.

- Másfél nap és odaérünk. Messze van a falu, nagyjából a határ közelében. Egy kis településről van szó, ami egy nagyobb, kőből épült kastély köré épült. Kihalt és csendes hely. Az emberek mogorvák, gyávák. - mondta halkan. Miért suttog? Mintha túl óvatos lenne, de mindennek van oka. Mi lehet a titokzatos fiú történetének hátterében? Chise még jóformán csak a nevét tudta, a többit a kinézetből kellett kikövetkeztetnie. Fekete szemek és haj, nem hord sok fölösleges ruhadarabot, ruházatát egy kék póló és nadrág teszi ki. Övéről katana lóg, kezében esernyője. Ez alapján egy minimalista fiú képe vetül Chise szemei elé. Bőrszíne teljesen átlagos, mint az Eső országában élők többségének napfényhiánytól halovány bőre. A lány sosem értette, hogy az ország lakói miért nem szenvednek a D-vitamin hiányából származó betegségekben. Eközben a fiú folytatta a mesélést küldetésükről.

- Runsukai no Satouban, merthogy ez a falu neve, nem szívlelik túlzottan Amegakure shinobiait, így nyilvánvalóan nekünk sem lesz túl nagy népszerűségünk. - a lányt ezek nem különösebben érdekelték. Az úti cél neve volt a leglényegtelenebb. A tény azonban, hogy zsoldosok őrzik a helyet, aggasztónak hatott. A zsoldosok között lehetnek akár szökött shinobik, akik rossz esetben ellenük fordulhatnak. A személy, akinek üzenetet kell átadniuk, a helyőrség főnöke, ez kissé biztató, ugyanakkor csak chuunin, nem mindenható ő sem. Az üzenet tárgya titkos, feltehetőleg instrukciókat tartalmaz a továbbiakra vonatkozóan, és...van emellett egy nem hivatalos feladatuk is, ami Chise számára szokatlan. Nem az ő feladatköre volt a falu számára kellemetlen személyek likvidálása, és ehhez a nála lévő fegyvereken kívül semmilyen eszköze, vagy technikája nem volt. Ugyanakkor feladatuk az árulók likvidálása, ami üdvös feladat, tartozik ezzel falujának. Azonban mégis hogy lehet, hogy egyszerű geninek kapták ezt a nehéz feladatot. Emberhiány? Bizalom? A legtöbb dolog háttere megfejthetetlen, de oka van. Chise nem győzte magának elégszer bizonyítani, oka van a dolgoknak.

- Ha jól látom, jártál már Runsukai no Satoban. Ahogy beszélsz róla, nem tűnhet túl jó helynek, ahogy a dolgok sem azok, amik ott történhettek veled. Ha valóban még másfél napig úton leszünk, bőven van időd beszélni erről. - nem volt kérés, amit a lány mondott, csupán ténynek szánt kijelentés, de ez nem gátolhatja Kazenot abban, hogy meséljen a történtekről. Na jó, talán Chise egy kicsit kíváncsi is volt arra, mi történt a vadregényesnek leírt kőkastély körül.

A két ninja egy időre egy kőnyúlvány alatt pihent meg. Kazeno hozott ételt Chisének is, akinek nem volt ideje felkészülni a váratlan küldetésre. A fenséges kőképződmény védelmező istenként terült föléjük, már ha lehet egy követ egy Pein szintű istenhez hasonlítani.
Az ezután következő időben egy ködös terület felé tartottak, másnap délutánra azonban a sűrű, tejfehér ködben kibukkantak az első tájtól eltérő tereptárgyak. Hatalmas szikla volt az, amely a mennyből, az eső birodalmából az érdemtelen földre szállt, magasztos tisztaságával ölelően védve a kolosszust, amerre a ninják tartottak. Az út mellett baljós kinézetű, gonosz karó fekszik. Egyesíti a pusztulás minden formáját, melyet egy darab fa felölthet. Korhadt volt, és penészes, egy valaha szenvedő ember lassan feketévé váló vérének maradványai tarkították a visszataszító külsőt. Tökéletes kontrasztot alkotott a gyönyörű köddel. A látvány így együtt valósággal költői volt, de csak egy szomorú külsejű, borúsnak megbélyegzett ország megviselt, minden rosszat megtapasztalt ninja múlttal rendelkező költője tudná ezt rímekbe, értelmes, kifejező sorokba szedni.
- Itt megpihenünk - mondta Kazeno, miközben arcán a különféle érzelmek váltakoztak. Chise már korábban is észrevette, hogy az úti célhoz való közeledéssel útitársának arckifejezése is egyre inkább a komor felé hajlik, pedig a faluban még mosolygott, energikusan húzta maga után tempójával a lányt. A karóhoz érve azonban mimikája groteszk grimaszt öltött egy pillanatra, mintha csak rettenetes emlékeket tudna kötni a helyszínhez. Igen, ő olyan ember, aki talán élethűen, pontosan le tudná festeni szavaival a tájat. Eme borús gondolatok közepette Chise kissé megkésve vette észre a fiú felé nyúló kezét a faluban összeütött bentoval. Amint a lány elvette az ételt, ott helyben leült a földre, és falatozni kezdett. Közben társa sétálgatni kezdett, és - elég különös módon - a földet kezdte lábával dobbantgatni. Talán különösnek tűnhet a felvetés, de Chise számára úgy tűnt, mintha a fiú egy barlangot, üreget, föld alatti járatot keresne a hang alapján. A lány egy ideig minden reakció nélkül figyelte, majd amint végzett az evéssel, feláll, és a fiúhoz lépve így szólt:
- Mit csinálsz? Talán én is segíthetek. - ez sem felajánlás volt, puszta kijelentés. Chise sok különös dolgot látott már futárrá való képzése alatt, így a fiú viselkedése egyáltalán nem volt számára szokatlan. Az is megfordult a fejében, hogy talán egy olyan titkos utat keres Kazeno, ami észrevétlenül elvezetheti őket abba az eddigiek alapján rossz hírű faluba, ahova küldetésük végrehajtása miatt igyekeznek.

**Korotsuki Kazeno** Hétf. Júl. 06 2015, 16:41

// Chise - Elnézést kérek a késésért //

Kazeno hallja és érételmezi a kérdést, mely egyben kérés is. De nem válaszol. Nem azonnal. Néhány pillanatra, talán egy egész percre magába méllyed, emlékeiben kutat. Runsukai no Satou. A Vámpír felemelkedésének és bukásának helyszíne. Könyörtelen hely, ahol abba a kegyetlen Genjutsuba zuhant. Fájdalom és kín szülőhelye, ahol a legkegyetlenebb dolgot teszik. Megingatják az embert hitében. S ha ez sikerül, akkor az ember csak üres héj marad, melyet azzal töltenek fel, amivel akarnak. A megtört ember írányítható, legyőzhető, eltiporható. De nem sikerült nekik... Nem! Kazeno kitartott! Hűsége és bátorsága tartotta életben, vitte előre. S most megint itt van... Itt ahol egy vámpír teteme és mételye fekszik. Túl közel került ehhez az átkos faluhoz, túl közel! Úgy riad fel eme gonosz gondolatból, mintha az élete múlna rajta, hogy szabaduljon. Jóllehet, így is van.
- Nem volt nehéz kikövetkeztetni, ugye? - kérdezi és újra mosolyogni próbál, kísérlete kudarccal zárul, csak valami mosolyszerű grimaszt sikerül összehoznia - Ott... egy nő, egy Amegakurei Ninja, aki elárulta Pein-samát... szóval Emiko ott rendezkedett be. Vámpírnak adta ki magát és terjesztette a mételyt. Sok embert megtört. Amikor idejöttem, akkor majdnem engem is. Nem sok híjja volt, hogy túléltem. A faluról magáról nem tudok sokat. Mondanám, hogy gyáva népség, de Pein-sama tisztje ítélkezni!
Ennyi. Ezzel lezártnak tekinti a párbeszédet és meglódul. Léptei gyorsulnak, egy idő után kiveri az izzadtság. De élvezi. Ez a lány... Chise... hasonlít arra a másikra... Csak Ő Genin.

Amikor Chise felajánlotta a segítségét, Kazeno éppen lehajolt és félrehajtott valamit. A lány nem tévedett, valóban egy csapóajtó volt. A fiú tekintete baljós, mégis a lányra pillant.
- Ha készen állsz, akkor indulhatunk. Elméletileg van térképem, de nem tudom mi minden lehet odalent. Nagyon veszélyes. De... le kell mennem oda! Nem ssétálok be mégegyszer abba a faluba! Ezen az úton nem!
A fiú tekintete most már kérdő is. Chise veletart?

**Chise** Csüt. Júl. 09 2015, 11:58

A fiú végre megtalálta, amit keresett, és fel is nyitotta. Valóban egy csapóajtó volt, ahogy Chise sejtette. Ez után Kazeno meglepő dolgokat mondott. Ha az iménti kis monológja a Vámpírról nem lett volna elég, most egy különösen veszélyes helyre indult volna el a lánnyal együtt. Azonban ami a legfurcsább volt, választási lehetőséget kínált a kunoichinek. Ez már csak azért is volt különös, mert éppen egy Tenshi-samától kapott küldetésen voltak, amit teljesíteni kell.

- Feladatot kaptunk, amit végre kell hajtanunk. Természetesen bárhova is menjünk, nem fogok meghátrálni, bármilyen veszélynek is legyek kitéve. Korlátolt képességeim összességével szolgálom a falut. - jelentette ki határozottan Chise. Teljesen magabiztos volt annak ellenére, hogy apja tudomása nélkül mindenét feltette a lány védelmére. Ő pedig épp készül kockáztatni az életét. Mintegy szavai megerősítéseként elővette a tantoját, készen állva minden csapdára, támadásra, fenyegetésre, amivel odalent szembe kerülhetnek. A faluról szerzett információi még mindig korlátozottak voltak. Információra volt szüksége a terepről, és ezt csak odabent szerezhette meg.

- Mire készülünk egész pontosan? Csak a feladatom érdekel, amit odabent végre kell hajtanom. - mondta.

~ Elvállaltam a küldetést, innen nincs visszaút. ~ ezt már rég tudta, de most újra eszébe jutott. Nem akart csalódást okozni Tenshi-samának, úgyhogy elindult a csapóajtó felé, persze csak a fiú után.

**Korotsuki Kazeno** Pént. Júl. 24 2015, 10:19

A lány elszántsága és bátorsága őszíntének tűnik, mint ahogy a Pein-sama íránti hűsége is. Vajon Chise megállt volna a vámpírral szemben? A fizikai harcban nem, ebben Kazeno biztos, elvégre figyelmeztették, hogy társa friss Genin. De a szellemi harcban... nem, ezt még nem tudja megállapítani, ehhez többet kell tudnia. Őt magát is zavarja ez a jelenlegi küldetés. Ilyesmire ANBU-kat, vagy legalábbis Chunninokat kellene küldeniük, ehelyett két Genint küldenek. Megtisztelő Pein-sama bizalma, de ez azt is jelzi, hogy a háború megint fájdalmasan érinti Amegakure no Satou-t. Talán eljött az ideje, hogy mindent elmondjon a lánynak? Az egészet? Eddig csak általánosságokban beszélt. Igen, még mielőtt lemennének az alagútba, ahol a visszhang majd messzire viszi a szót. A csapóajtó előtt kezével megállítja a lányt, majd elengedi az ajtót és az lezuhan, elzárva a bejáratot.
- Chise-san! Én fogok lemenni először, mert veszélyes. Illetve... talán nem fogalmaztam elég pontosan, idefelé jövet. A levélben, amit át kell adnunk Erennek, tényleg további parancsok vannak, de azok minket nem is érintenek. Ezt nem mondtam. Illetve azt sem, hogy a Katakombákban van egy csoport, akiket likvidálnunk kell. Elnézést kérek, hogy kissé homályosan fogalmaztam előzőleg, de így láttam jónak. Mivel mind a ketten Geninek vagyunk, ezért különösen oda kell tennünk magunkat, mert ha nem, akkor veszítünk. Sok sikert, Chise-san!
Kazeno ekkor megint felrántja a csapóajtót, majd könnyed mozdulattal leugrik. Halk puffanás jelzi, hogy leért a földre. Odalent sűrű sötétség honol.
- ... amikor legutóbb itt jártam, mindenhol fáklyák égtek... -
Ha Chise követi a fiút, akkor érezheti a leérkezés után, hogy a sötétséget szinte már késsel lehetne vágni. Ellenben a hang nagyon könnyen és gyorsan terjed. Kazeno valami olyasmit súg, hogy így nem sok haszna lesz a térképnek, majd halk léptekkel elindul. Azonban ezen a helyen nehéz hangtalanul mozogni, mert kicsit vízes a talaj, ráadásul a sötétség miatt nem is látni, hová lép az ember. A semmiből, artikulálatlan üvöltés szágul végig a katakombák ezen részén. Kín, fájdalom és szenvedés vegyült ebbe a céltalan, ösztönös üvöltésben. Amint elhal, újra néma csönd lesz. Egy kéz ér Chise oldalához, a kezét keresi. Kazeno jelzi, hogy Ő az.
- Így nem veszítjük el egymást - súgja.
Az üvöltés újra felharsan, s a párosunk falba ütközik. Jobbra is, balra is van egy nyílás, de vajon melyik írányba lenne okos elindulni?

**Chise** Vas. Júl. 26 2015, 11:14

Chise elmerengve tekintett a csapóajtóra. Amegakure egyik legfrissebben végzett geninje volt, akit nem elsősorban harcra, sokkal inkább üzenetek továbbítására képeztek. Az eredeti küldetés most is ez volt, azonban ahogy egyre derültek ki az információk, a feladat jellege és a küldetés szintje is változott. A lánynak fogalma sem volt, csapattársa milyen erős lehet, de ha nem sokkal erősebb nála, akkor a küldetés vége egy súlyos kudarc lesz. Azonban a kunoichi tudta, hogy igencsak rossz helyzetben lévő falujuk - igen, rossz helyzetben vannak, hiszen csak két venni jutott egy ilyen megerőltető feladatra - most nem nélkülözhet shinobikat, így nem szabad meghalniuk. De a küldetés mindennél fontosabb, tehát azt az élete árán is teljesítenie kell. Chise össze volt zavarodva.

~ Mit kéne most tennem? Teljesíteni kell a küldetést, úgy, hogy életben maradunk. Nem lesz könnyű dolgunk, annyi szent. Kazeno már el is indult, nekem is követnem kell. Bár legszívesebben hazamennék, de az előbb már megígértem, hogy vele tartok, és már nem visszakozhatok. ~ tanakodott a lány, végül döntött, anélkül, hogy a külvilág felé akár csak egy apró jellel is érzékeltette volna zavarodottságát. Feltette gázmaszkját, és erősen megszorította a maga elé tartott tantot. A fiút követve leugrott a kazamatákba, készen egy bármilyen irányból érkező támadásra.

Nem esett nagyot, viszonylag hamar leért. Meg sem érezte az érkezést. A föld alatti járatban honoló sötétség olyan sűrű volt, hogy Chise a valószínűleg mellette lévő fiút sem látta. Érkezése azonban bármennyire is puha volt, ágyúdörgésnek hatott a baljós csendben. A lány tett pár apró lépést - talán előre? -, amiből rájöhetett, hogy szinte az egész talaj vízben úszik. Úgy tűnik, a plafonról és a falakról is víz csöpög, minden egyes csepp érkezése dallamosan fut végig a járatokban. Mintha túlvilági csengők zenéjére emlékeztet. Kazeno Chise csípője felé nyúlkál a lány kezét keresve, mire a lány oda is tolja neki balját, mielőtt a kutató kéz rossz helyre téved.

Artikulálatlan üvöltés zengi be a sötétséget, és a lány az újabb, másodjára még rémisztőbb hangra abba az irányba szegezi a tantot, ahonnan a hang jöhet.

- Nem kéne megnéznünk, honnan jött?

**Korotsuki Kazeno** Hétf. Aug. 10 2015, 16:17

Ez az egész hely maga a borzalom. Ha jobban belegondol, igazság szerint Ő nem szeret itt lenni, rühelli ezt az egész falut és gyűlöli ezeket az alagutakat. Fáj belátnia, de ez a helyzet. Azt egyelőre nem tudja eldönteni, hogy ezek az érzelmek félelemből, vagy bizonytalanságból születtek-e benne, de ott vannak és nem lehet kiűzni őket. Mégis, Chise kérdése azt sejteti, hogy neki kellene döntenie a továbbiakban. Jobbra, vagy balra. Ez itt a nagy kérdés. A hang talán jobbról jön, legalábbis úgy tűnik, igaz, nem egészen. De mit tehetne ilyen esetben? Mit kellene elhatároznia? Talán emlékeznie kellene az útra?

Az artikulálatlan üvöltés újra felharsan. Majd mintha valamiféle kántálás és dobszó társulna mellé.
- Jobbra - Kazeno hangja eltökélt, gyengéen megszorítja Chise kezét.
Hosszan kell gyalogolniuk, de a környezet fokozatosan változik. Egyre kevesebb a víz, így egyre halkabbak a lépteik. A járat egy idő után jobbra ágazik. Amint befordulnak egy újabb folyosó jelenik meg előttük, de ennek a végén fény pislákol. Egy fáklya van a falon. És a fáklya mellett mintha... mintha egy emberi fej lenne, de ez nem biztos, eléggé messze van. Kazeno elindul, léptei halkak és lassúak. Nem biztos benne, hogy követi a lány, de Ő megy előre.
Ha Chise veletart, akkor mind a ketten látják, hogy a levágott fej teljesen fehér, hiányoznak a szemei és egy csepp vér sem maradt benne. Egyébiránt a fáklyatartóra van akasztva.
Ha Chise nem tart vele, akkor ezt a részletet csak Kazeno tudja rendesen kivenni, de talán belül nem is bánja, hogy a lány biztonságos távolságba került. A dobszó és üvöltés az újabb kanyarpn túlról jön, ahova nem látna be, mert akkor megvilágítaná őket a fáklya fénye, de rendkívüli mennyiségű fény árad onnan. Ha a lány egészen eddig veletartott, akkor Kazeno megkérdezi, hogy mi legyen. Ha nem, akkor Ő megpróbál a fal mellett osonva közel kerülni a kanyarulathoz.
Bárhogy is, az üvöltés egyszer még felhangzik, majd kíméletlenül félbeszakad, mintha sosem lett volna. Egy pillanatra a levegő is megfagy az egész hellyel együtt. Rövid bénultság... Majd újra felhangzanak a dobok, sikoly helyett azonban most egy éles kacaj kiséri őket.

**Chise** Pént. Aug. 14 2015, 13:16

A sötétben végtelennek tűnt az alagútrendszer, ahova az Eső Rejtett Falujának ninjái csöppentek. Chise nem tudta eldönteni, mennyit haladtak, egyáltalán nem tudott eligazodni odalent. Futárként ez semmi jóra nem vall. Mintha elágazás előtt álltak volna, melyben az út két választási lehetőséget kínált nekik. Vajon Chise társa is a sikolyok nyomába akar indulni? Ahogy a lány sejtette, a hangok balról jöttek, de nem volt benne biztos. A sikolyok hanghullámai a falakról visszaverődve tévképzetet alakíthattak ki a tapasztalatlan geninben. Ahogy Kazeno a jobb oldalt választotta, Chise megpróbált jobban a hangra koncentrálni. Ahogy elindultak az elágazásban az említett irányba, a hang egyre kivehetőbbé vált.

~ Mégis csak jobbra...rosszul hallottam. ~ gondolta a lány. Erősebben markolta megbízható tantoját, és követte a fiút.

Sokáig gyalogoltak a föld alatti járatban, és a megtett táv alatt a környezetük is fokozatos metamorfózison ment keresztül. Csökkent a páratartalom, a járat egyre szárazabb lett, ennél fogva egyre halkabban tudtak haladni.

- Egy épület alatt lehetünk...Ide nem jut le a csapadék, vagy más a talaj anyaga. - következtetett félhangosan a lány a terepváltozásból. Hangját szinte teljesen elnyelte a majdnem kézzel fogható sötétség. Újabb jobb kanyar, az új járat végén fény pislákol, melyet a sötétben erőtlenül fuldokló fáklya szolgáltat. Mintha valami gömb alakú tárgyat világítana meg a láng. Kazeno elindult a fény felé, és Chise vele tartott. A sikolyok időközben elhallgattak, de helyüket dobszó, és hátborzongató kacagás vette át.

. Talán egy szertartás... - találgatott a lány. Az információi szerint még akár egy szekta ceremóniájának a zaját is hallhatták a fényen túlról. Időközben egyre közelebb kerültek a fáklyához, és a fehér gömbhöz. Egy fej lógott a fáklyatartóról, kivájt szemű, minden vérét elvesztett koponya, melyet vékonyan fedett a hártyaszerű bőr.

~ Guszta... ~ a lány a pokolba kívánta az összes itt lakót. Ki lehet képes ilyesmire? Ez nem emberi.

**Korotsuki Kazeno** Kedd Aug. 18 2015, 01:15

- Áldozunk Neked úrnő, mert visszavárunk. Birtokunkat hamis isten kutyái őrzik, kik távozásod után nyerték csak vissza bátorságukat.
Ahogy hozzáér a falhoz Kazeno és Chise is tapasztalhatja, hogy az továbbra is nedves. Itt-ott hatalmas vízcseppek csordogálnak. És a talaj sem tud száraz maradni. Ennek ellenére a levegő nedvességtartalma alacsony. Talán a füst, talán a hely kialakítottsága miatt. Esetleg valami más oka lehet. Kazenonak fogalma sincs, de nem is érdekli.
- Jöjj vissza hozzánk, imádunk téged. Szolgálatunk és hűségünk hozzád húz, nagyhatalmú...
Kazeno újra megérinti Chise karját. Felfordul a gyomra ettől a helytől, de szilárdságot mutat. Megingathatalan szilársdágot. De csak mutatja. Mindig képes rá, hogy ezt erőltesse magára így elérvén a belső békét. Mindig, kívéve ha ebben az átkos faluban tartózkodik. És ez... ez egyszerűen... észre sem veszi, de megszorítja a lány karját.
- Jöjj vissza közénk! Az a másik, hamis isten... ki acél tornyaiban gubbaszt... azt hiszi uralkodhat felettünk! És vannak, akik hisznek benne. Megfertőzte a falut is! Jöjj vissza, jöjj, Emiko-sama!
A fiú mondani akart valamit, azért fogta meg Chise kezét, hogy figyeljen rá. De a kántálást hallva...
- Emiko...?! - suttoga a fiú elsötétült arccal.
De nem ez zavarja. Nem csak ez. Az az alak, legyen bárki is, Pein-samát pocskondiázza. Kazenot belülről fűti a méreg. Nem tudja honnan és hogyan tört elő már megint ez az érzés, de Runsukai no Satou-ra gyanakszik. Ezen a helyen... ahol hite majdnem cserbenhagyta... ahol élete majdnem véget ér... még mindig nem képes nyugodt maradni. És ez a tény csak jobban ingerli, mint minden eddigi másik. Ez az a pillanat, amikor elengedi Chise kezét. Majd nem sokkal később egy levelet csúsztat oda neki. Erennek címezték. De érdekli is már a fiút, hogy mi jön ezután. Chisének csak egy futó pillantásnyi ideje van elolvasni a levelet, mert Kazeno jobb kezével megormálja a tigris pecsét felét...
- Kirigakure no Jutsu!
A feltörekvő köd úgy szivárog elő, mintha a pokol bugyraiból feláramló füst volna. De azok, akik eddig kántáltak és hangszereket szólaltattak meg, azok most ördögi vijjogó hangokat hallatnak. Chise hamar egyedül marad. Kazeno ellép mellőle, miközben kivonja Katanáját, noha ez a lány számára már ismeretlen tény.
Mit tesz most Chise, a futár?

**Chise** Pént. Aug. 28 2015, 18:42

~ Tévedtem, a fal igenis nedves. Már egyáltalán nem tudok tájékozódni. Mintha álmomban idegen helyre vittek volna, egy ismeretlen labirintusba, majd eljött volna a reggel. Teljesen tanácstalan vagyok. A küldetést maga Tenshi-sama adta, tehát teljesítenem kell...

~ Feljegyzés a múltból

- Tiszteljétek Tenshi-samát! Nagy hatalma van. Ha megtudja, hogy nem tisztelitek, megbüntet benneteket. - egy idegen hangjai szűrődtek a távolból a lány fülébe. Apja kézen fogva vezette őt az Akadémia felé.

- Ki az a Tenshi-sama? - kérdezte a lány ártatlanul megrángatva apja kabátujját.

- Ő egy nagyon erős ninja, aki bármire képes a papírral. Egy igazi origamiművész. - mondta tréfásan az apa.

- És kedves néni?

- Honnan veszed, hogy néni? Lehet, hogy Tenshi bácsi, nem? - tréfálkozott újra az apa.

- Nem tudom... - Chise mintha elbizonytalanodott volna - Nehezen tudnék egy bácsit ilyen névvel elképzeli //Tenshi = Angyal//

- Igazad van, Tenshi-sama néni.

- Egy nap én is olyan erős leszek, mint ő..

- Ezt majd meglátjuk, egyelőre teljesítsd az Akadémiai követelményeket - a férfi megsimogatta Chise buksiját.

~

Kántálás hallatszott a járatból, melyet mintha halványan primitív hangszerek is kísértek volna. Valamilyen más istent tisztelő gyülekezet barbár, eretnek dala lehetett. Isten csak egy van: Amegakure Peinje. Rajta kívül csak Tenshi-samának jár kiemelkedő tisztelet, nem holmi jöttment Emikoknak.. A név azonban mintha felkavarta volna a lány mellett álló Kazenot. A fiú gyorsan egy levelet csúsztatott a futár kezébe, melyről Chise csak a címzett nevét tudta gyorsan leolvasni - Eren. Ezt követően köd borított el mindent, talán a csapattárs jutsuja nyomán. A ködön halványan a tok száján súrlódó fém hangja hallatszott, mintha Kazeno előhúzta volna katanáját. Chise egyik zsebébe rejtette a papírt, és bal kezébe a jobbjában lévő tanto mellé egy kunait vett elő. Nem tudta, mi jelentősége volt a Kirigakurének, de ha a fiúnál katana van, az csak egyet jelenthet: harcot. Meg talán sérüléseket is, ez a kettő gyakran együtt jár. Chise ikerpengéi készen álltak a harcra. Azonban szorult helyzetben megpróbálna inkább feljutni valahogy a felszínre, és megkeresni Erent. Viszont amíg nem áll fenn veszélyhelyzet, addig harcol csapattársa oldalán.

**Kenshiro Erisa** Csüt. Okt. 08 2015, 18:38

//Kaland Átvéve//

(Chise & Kazeno)

Bizony, rettenetes érzés lehet, ha valakinek meg kell kérdőjeleznie a hitét egy külső inger hatására. Hiszen ha csak egy pillanatra is meging az ember, egy teljes életen át adósa lesz Istenének. Talán Kazeno is valami hasonlón mehetett keresztül, melynek hatására most tépheti a lelkét a bűntudat. De persze ezek csak találgatások, azt, hogy mi zajlik az ifjú lelke mélyén senki sem tudhatja, még saját maga sem. Viszont most, eddig szinte tökéletesen kontrollárt érzelmei kitörni látszottak. Valóban, lehet a belső gyűlölet miatt történhetett, hogy a fiú előzetes egyeztetés nélkül lendült akcióba, egyedül és védtelenül hagyva társát, Chisét. Sűrű köd tör elő a nedves falakból, illetve a talajból, mely pillanatok alatt körbefogja az eretnekeket és az ifjoncokat. A köd sűrű volt ugyan, de korántsem teljesen átláthatatlan, a levegő páratartalma miatt. Ahogy a Kazeno ellépett Chisétől, nagyjából ki tudta venni az alakok számát, illetve feltűnhetett neki egy, a földön fekvő férfi alak. Öt emberrel állt szemben, akik egymástól nagyjából egy-másfél méterre álltak egymástól körbe állva a földön fekvőt, de a köd miatt nem tudott mást észrevenni. Érdekesmód, a célpontok a vijjogáson kívül nem szándékoztak egyebet tenni, talán mert túlságosan meglepte őket a köd, vagy talán mert ezt egy isteni jelnek vették. Akárhogy is, a harcra kész genin számára könnyű célpontok voltak ezek a gyanútlan istenkáromlók. Viszont, a dobszó nem hallgatott el, és az alakok közül egyiknél sem látott dobszerű eszközt, a hangja pedig annyira visszhangzott a nyirkos katakombákban, hogy nem lehetett pontosan meghatározni a hang forrását.
Eközben Chise harcra készen ugyan, de harci kedv híján várt társa akciójára. Az átadott levelet pillanatok alatt biztonságba helyezte, így véletlenül sem fog akadályt okozni egy esetlegesen kialakuló harcban. De vajon mit lép most a két genin? Kazeno, bár előnyös helyzetben van, feltűnhet neki, hogy nem tudja az összes ellensége pontos helyét, legalábbis egynek biztos nem. És talán azt is ki tudja találni, hogy nem feltétlenül gondolnak támadásra ezek az ismeretlen emberek. Sőt, inkább jelnek vették, mintsem egy csapdának... Még mindig visszaléphet, anélkül hogy gyanút keltene bennük, és esetleg egy, a társával összehangoltabb támadást tervezhetne meg. De az is biztos, hogy nem lesz még egyszer egy ilyen alkalom.

**Chise** Vas. Okt. 11 2015, 20:21

Fegyvereit szorosan megmarkolva Chise is előrébb lépett néhányat, hiszen valószínűleg Kazeno is ezt tehette. A futár nem volt biztos semmiben sem. A dobszó nem hallgatott el, ahogy az undok szekta tagjainak szavai is csupán örvendező vijjogásba csaptak át. A lány nem értette ezt. Elvégre egy ismeretlen személy éppen egy jutsut használt közvetlen mellettük, amivel akadályozza őket. Már a puszta tény, hogy chakrahasználat történt az alagútban, aggasztó lehet. Az, hogy a köd által láthatatlan ellenfeleik nem riadtak meg a köd megjelenésétől, arra engedett következtetni, hogy nem ninják. Persze ettől még lehetnek erős harcosok, akár az is előfordulhat, hogy közelharcban legyőzik a tapasztalatlan Chisét. Kazenoról a lány nem tudott nyilatkozni, az ő erejével nem volt tisztában, de mivel ő volt a küldetés vezetője, valószínűleg magasabb szinten állt, mint a küldönc.

Chise feladata homályos volt. Egy ismeretlen személynek szóló üzenet volt nála, amit célba kellett juttatnia. Csapattársa ismerte a címzettet, az üzenet pedig a lánynál volt. Ha elszakadnak egymástól, jelentősen csökken a küldetés sikerének az esélye, erre a lány is rájött. Szorult helyzetben persze a lány a kijáratot vette volna célba, de ehhez tényleg nagy veszélybe kellene kerülnie az üzenetnek.

~ Ki kell tartanom Kazeno mellett, ameddig csak lehet. Az üzenet épsége előrébb való a tesi épségemnél. ~ összegezte magában az eddigieket Chise, majd megpörgette mutatóujján a kunait a bal kezében. Innentől minden Kazenon múlik, elvégre valószínűleg nem hiába lett kiválasztva a küldetés vezetésére.

// Jó munkát Eri Wink

//

**Korotsuki Kazeno** Hétf. Okt. 12 2015, 11:54

// Erisa, Chise //
A Legrosszabb az egészben az, hogy engedte érzelmeit elszabadulni. Hagyta, hogy a feltörekvő harag írányítsa. És emiatt most már önmagára is dühös. Ha egyszer végez itt, mert esetleg győzne, akkor sem jön vissza ide. Ha győz, ez a hely akkor is a szégyenére emlékezteti majd. Ha pedig meghal... talán az volna a legjobb...
Ennek ellenére nem tervezi,l hogy itt hagyja a fogát. Eltörli ezeket az alakokat Pein-sama ócsárlásáért. Ha a mesterükkel végezni tudott, akkor velük is végezni fog. Kerül, amibe kerül. Katanája a kezében van, de egy pillanatra a földbe szúrja még a köd takarásában. Az, hogy felismerte a düh feltörése miatt még ingerli is magát, az azt jelenti, hogy valamelyest újra visszatért az önkontroll. Csekély mértékben, de ez elég ahhoz, hogy átgondoltan cselekedhessen. Abban biztos, hogy Chisénél van a levél és ami rossz érzéssel tölti el, hogy a lányt lehozta magával. Mert az alagútrendszer térképét nem adta oda neki, így gyakorlatilag Chise halott, ha Kazeno elhagyja. És lássuk be erre minden esély megvan egy csata közepén, ami egy alagútrendszerben zajlik. De késő már ezenk bánkódni.
Kezei olyan táncba kezdenek, melyek kézpecsétek formájában teljesednek ki. Mivel úgy ítéli meg, hogy elegendő víz van a környéken, ezért három víz klónt akar létrehozni. Ha mégsem lenne elég a víz, akkor a saját chakrájából teremti meg a maradékot. Ha ezzel megvan, akkor jobb keze újra a kardért nyúl. Klónjai tudják, hogy mi a dolguk. Ők indulnak először, hogy vérbefojtsák Pein-sama gyalázóit. Kazeno már csak megvetést érez irántuk.
Amikor kilép a ködből, akkor csak a cél lebeg előtte. Megölni mindet. Egytől egyig. Ez igazán nem egy bonyolult terv...

**Kenshiro Erisa** Hétf. Okt. 19 2015, 15:54

Kazeno & Chise

- Az Úrnőnk, Emiko-sama velünk van, visszajött közénk hogy segítsen elüldözni a hamis isten szolgáit! – Kiált egy igen férfias hang, mire a többi hitetlen is hasonló lelkesedéssel kezdi el dicsőíteni istenüket. Az egész egy hatalmas őrület volt, mint rémálom. De mint minden rémálomból, ebből is fel lehet ébredni, és az ifjú Kazeno épp felébredni készülődött. Elhatározta magát, lemészárolja az összes hitetlent, kik szájukra merik venni Pein-sama nevét. Nem félemlítette meg, hogy nem ismeri az egyik becsmérlő helyzetét, talán úgy gondolhatta hogy ez kötelessége, ami egyébiránt így is volt, elvégre a hitszegők megbüntetése benne volt a küldetésük elvárásaiban. Kezei rutinosan jártak, ahogy a kis apró mozdulatokat kézjelekké formálta, majd miután mind a három klón előbukkant a közeli kis pocsolyákból, egyből hozzá is láttak feladatukhoz. Az a maréknyi ember, kiknek tekintete most a sűrű köd felé szegeződött, várva istenük felbukkanását, nagyot csalódhattak, mikor három, náluk jóval fiatalabb taknyos ront rájuk. Kazeno még várhatott egy kicsit a ködben, így láthatta az árnyékok gyilkos táncát, a hús szakadását, a vér fröccsenését. Mikor kilépett a ködből már csak hívő volt életben, a többiek hullái a földön, vérben ázva feküdtek. Torkukon ejtett mély vágásból szökőkútként ömlött a vörös vér, mely a mellettük lévő kis tócsákban hígult fel, és vált kissé átlátszó pirossá. Az eredetileg középen fekvő ember most jól meg tudta figyelni a genin. Egy húszas éveiben járó férfi lehetett, akinek csuklótól lefele levágták a kezét, illetve bokától lefele a lábát. Előtte viszont vélhetően megszabadították láb- és kézkörmeitől, mivel az mellette elterülő hiányzó végtagokról hiányoznak ezek a szervek. Félmeztelenül feküdt a teste a hideg kőpadlón, láthatóvá téve ezzel a hasát tarkító tucatnyi vágást. Szemét kivágták, az orrát levágták. A halálát vélhetően a szívébe szúrt kés okozta. Undorító látvány volt, ami egy tapasztalatlan ninját könnyen kizökkenthet a küldetésből. Ahogy Kazeno közelebb ért, megcsapta orrát az emberi belsőségek bűze, az ürülék, a vér szaga. De ha mindezek nem rendítik meg akkor könnyűszerrel hátba szúrhatja, a neki éppen háttal álló ellenséget, aki éppen az egyik klónjával küzd, rövid, kissé életlen és rozsdás késével. Ekkorra a három klónból már csak kettő maradt, és az egyik éppen két ellenséggel küzd egyszerre, néhány méterrel távolabb Kazenotól.

Mindeközben Chise is felkészült a harcra, bár tapasztalatban sokkal nagyobb hiányt szenvedett mint Kazeno. Csupán Isten tudhatja mit élhetett át, mikor hallotta ellensége sikolyát mely akár eretnek volt akár nem, a segítségkérő hangja pontosan ugyanolyan volt mint minden embernek. Vagy mikor elért az orráig a bűz, melyet ekkor Kazeno már egy ideje élvezett. Viszont a lány, Kazenoval ellentétben jobban meg tudta őrizni hidegvérét. Tudta milyen következményei lehetnek annak, ha a harc hevében véletlenül megsérülne az üzenet, ezért nem is követte Kazenot a harcba, csupán várt, és bízott társa épségében. Azonban azzal, hogy bent maradt a sűrű ködben, a saját érzékei is eltompultak kissé, ráadásul a szomszédos üvöltözések miatt a hallására sem tudott támaszkodni. Épp ezért nem vette észre, hogy miközben Kazeno harcolt, mögé került valaki, aki valamilyen fanemű anyaggal hátulról leütötte…

(Kiegészítés:)

Chise: Egy, az előzőhöz hasonló folyosón ébredsz a földön fekve, megkötözve. Nem látsz senkit, és semmit, csak a falon lévő égő fáklyát, amely az egyetlen fényforrás a közelben.

Kazeno
Chakra: 90% - A köd és a víz klónok
Állapot: 100% - Kicsit hideg van a katakombákban, de ez nem kifejezetten hátráltat semmiben

Chise
Chakra: 100%
Állapot: 95% - Fáj a fejed kicsit, kábának érzed magad, de amúgy minden rendben.

**Korotsuki Kazeno** Kedd Okt. 27 2015, 10:13

// Erisa, Chise //

Elragadtatta magát. Már megint elragadtatta magát. Nem is kérdés, ez az átkozott hely az oka. Amint hazaért, többet kell majd meditálnia, nem fordulhat elő mégegyszer, hogy az érzelmek így eluralkodjanak rajta. Azért tudott kitünni a vele egykorú társai közül, mert képes volt önkontrollt mutatni majd' minden helyzetben. Itt viszont, ebben az átkozott faluban, rövid időn belül másodjára bukik meg a belső kontrollja. És ezért... fizetni fognak. Mindezt a bűzfelhőben állva gondolja végig a fiú. Az iszonyatos szagok miatt sikerül lehiggadnia. Tulajdonképpen azért küzd, hogy ne okádja el magát, ennek köszönhetően pedig sikerül kontrollálnia az érzelmeit. Újra elkezd gondolkodni. Noha eltart egy darabig, amíg összeszedi magát. Hogy ellenségeit nem akadályozza ez a bűz, azon nem lepődik meg. Valószínűleg nem az első áldozásuk volt.
Mivel klónjai pocsék helyzetben vannak, ezért talán mire sikerül kizárnia a bűz ezen szintjét, addigra talán meg is semmisülnek. De emiatt nem aggódik, hiszen elvégezték dolgukat, nagyrészt. Úgy tervezi, hogy a maradékot - hiszen túl sokan nem maradtak - Ő maga vágja le a kardjával. Mivel egy irányból jönnek és egy folyosón vannak, ezért körbeállni nem lesz lehetőségük, hiszen mellette nem szaladhatnak el. Erről a bal kezébe fogott kunaiok fognak gondoskodni, miközben a jobb kezében tartott Katanával halált osztana az árulók számára.
Az lebeg a szeme előtt, hogy végezzen az összessel. Pein-sama akaratából és parancsára. Nem maradhat életben egy tébolyodott áruló sem. Kazeno hűsége erősebb, mint az undor. Bár szenved a szagoktól, remélhetőleg sikerül eléggé elnyomnia ahhoz, hogy a tőle megszokott szinten tudjon harcolni. Ninjutsuval egyelőre nem próbálkozik, mert az előbbi érzelem kitörés és a körülmények miatt a koncentrációja talán nem tökéletes még. Márpedig ha nem jönne létre a ninjutsu, akkor az azt jelentené, hogy Kazeno időt és energiát pazarolt, ráadásképpen ez az életébe kerülhetne. Így marad a kard és a kunaiok.
Megölni mindet. Mindet, az utolsó szálig. Egyszerű parancs, nem lehet félreértelmezni.

Terumi Mei Szomb. Ápr. 09 2016, 21:24

/A kalandot átvettem!
Kis módosítás: Mivel Chise inaktív lett (?), feltételezzük azt, elvégre jó ideje nyomát nem látni, így egy NJK-t mesélek be melléd - mert lehetséges, hogy egyedül nehéz lesz, sose tudni -, de teljesen eltérő lesz Chise jellemétől. Vegyük úgy, mintha mindvégig ő lett volna melletted, s akkor jelen esetben még mindig veled van.
Az NJK: Umi
Körülbelül veled egyidős, jártas a szél elemben. A jelleme pedig majd játéktéren megmutatkozik. Very Happy

/

A hitszegők - kiket így nevezel -, s mind ellenségeid, úgy tűnt, végre nem csak a rituáléval foglalkoznak, aminek még mindig nem érted, mi értelme, de legalább már annyira méltattak, hogy legalább a klónjaidat egytől egyig leszedjék. Végül kiderült, hogy mégsem olyan könnyű rajtuk keresztüljutni, s nem csak egyszerű, hétköznapi vallást gyakorló közösségről van szó, hanem akadtak köztük intelligensek és erősebbek is. Mint például az az ürge, aki végül megáll előtted és szinte feléd tornyosul a két méteres colos termetével. Valamiért csak most veszed észre, hogy a köd is megszűnt körülötted, talán ezért sikerült megtalálnia téged. Kizökkentél volna a koncentrációból, vagy esetleg valaki megzavarta? Nem tudhatod.
Umi megáll melletted, hogy fedezzen, amint észreveszi, mi történt.
- Itt a vége, fiú - köpi ki a szavakat. Ha jobban szemügyre veszed, egy undorító alakkal van dolgod: kétméteres, mint azt említettem, mellé csontváz soványság társul, hosszú ujjak, amik már inkább olyanok, mintha karmokban végződnének, körmei feketék, a szeme üveges és szürke, amikor pedig vigyorog, tisztán láthatóvá válnak fekete fogai. Ezek a hitszegők, vagy mondhatni inkább megszállottak olyan mértékben lezüllöttek, hogy sokkal rosszabbak, mint egy kiéhezett, döglött csatornapatkány. Nem tudni, mire ez a nagy romantikájuk, meg azt se, hogy hogy lehet így bármilyen istenséget is imádni. Már ha egyáltalán isten az illető, de úgy tűnik, itt csak az ő körükben élvez nagyobb szerepet ez az Emiko, és sehol máshol nem ismeretesek - akkor nyilván csak egy pitiáner kisisten, a bűzös rothadványok istene. (Igen, így, rothadványok!)
- Mivel megzavartad a rituálénkat, ezért most nem kegyelmezhetek neked. Te leszel az áldozati bárány - szája széles vigyorra húzódik, s szemében is valami gyilkos fény csillan, fogai közül mintha megfeketedett vér csorogna.
- És a kis barátnőd pedig a főfogás - villantja rá szemfogait. Így a kinézetével elég veszélyesnek tűnik, de nem tudhatod egyelőre, mit tartogat a tarsolyában. Nem tudni, hogy erős e, hiszen eddig nem vetett be semmilyen technikát, mindenki körülötte már halott, s csak egyedül van. Ti pedig ketten, az elvileg túlerő vele szemben.
Felemeli két kezét, miközben egy nagyot ugrik hátra, mialatt az ujjaiból karmok csapnak elő, egyenesen felétek.

**Korotsuki Kazeno** Vas. Jún. 19 2016, 16:15

// Mei - bocsánat a késésért, rengeteg dolgom akadt ^^ //

A csontsovány óriás nem tesz rá mélyebb benyomást, Ő nem ijed meg tőle. Szavai után Kazeno arcán apró fintor jelenik meg, majd pedig vigyora szétterül képén, akár az elégedettség a keblében.
- Egy Isten van fattyú, az Ő neve pedig: Pein!
Valósággal üvölti szavait, ábrázatán a fanatizmus szikrái jelennek meg. Ez, hogy ebben a patkányfészekben képes volt kimondani... igen, ez erőt adott Neki. Lelke felszabadul, izmai megfeszülnek, szemében harag villan. Magához szorítja hitét és táplálkozik belőle.
A támadást Kazeno a katanájával akarja kivédeni, miközben meglendíti balkezét és az abban szorongatott három kunait ellensége felé hajítja. Mosolya ádáz, ajkai Istene nevét formázzák. Ha sikerül kivédenie a karmokat, ha nem az sem számít. Chakrája szétárad a testében, majd pedig a Dainamikku Akushon sebességét használva kirobban áltó helyéből, hogy iszonyatos sebességgel közeledjen ellensége felé. Még akár az előbb elhajított kunaiokat is képes lehet utólérni, ami azt jelentené, hogy egyszerre két fronton támad egy ellenfél ellen. Le akarja fejezni, ilyen egyszerű. Terve egyáltalán nem komplikált, tulajdonképpen végig sem gondolta. Ösztönösen cselekszik, tudja, hogy mit kell tennie.
Egy cél hajtja, egy cél vezérli: vérét vegye ennek az ostoba démonimádónak. Az árulás szikráját is el kell törölni, mert ez a jelenség tűrhetetlen, felháborító és bomlasztó...! Ő mindent megtesz, amit képességei engednek. Umi valószínűleg meghúzódik a háttérben, az sem számít, majd kiderül.

Terumi Mei Hétf. Júl. 04 2016, 16:03

A démonimádó kárörvendően vihogott fel sátáni hangon a Peinnel kapcsolatos kijelentésed után. Nem úgy tűnt, mintha meghatná prédikációd, ocsmány pofáját nem nyitotta szóra, pedig tovább szíthatta volna a tüzet lelkedben, de nem így tett s felétek veti karmait. Katanáddal sikeresen kivéded a csapást, de a melletted álló Umi eltűnik a becsapódást követő porfellegben. A hárítást követően az eleresztett kunaiokat hihetetlen sebességgel veszed üldözőbe, megcélozva ellenfeled nyakát. Tenyeredben szorítva az igazságot szolgáltató penge markolatát szinte már egy legyintésnyire a lefejezéstől erős fájdalom hasít az oldaladba. Szemed előtt a három dobófegyver célt téveszt, és magad mellé tekintve társad teste térít le egyenes pályádról. Valószínűleg ellenfeled karmaival ragadta meg társad, és úgy vágta hozzád, így mindkettőtöknek szó szerinti fejfájást okozva. Pár métert repülve csapódtok be a csatorna falán. Talán túl elhamarkodottan és vakmerően vetetted rá magad ellenfeledre. Most már mégsem tűnik oly ártalmatlannak ez az óriás, mint azt gondoltad.

- Mond még egyszer, és a patkányok fognak ma lakmározni belőled! - dühödten nyújtja ki karmait újra, amikor Umi végre időben kapcsol, s megragadva téged odébbugrik, így éppen csak a vállad érte az ocsmányság karmának vége. Umi a kunaiba koncentrálja chakráját, majd eldobja azt a soványság felé, remélve, hogy célba talál, s ezzel te is veszed a lapot, hogy itt az ideje megadni ennek a féregnek a végső döfést.

**Korotsuki Kazeno** Szomb. Júl. 16 2016, 14:36

// Mei //

A támadás nem úgy alakult, ahogyan azt az ifjú eredetileg eltervezte. Előfordul az ilyesmi, nem aggodalmaskodik egy-egy sikertelen terv miatt. Ha ez nem jött be, akkor majd a következő támadásával pusztítja el a férfit. Kazeno fájdalmai ellenére diadalmas mosolyt villant. Már majdnem elfelejtette. Ellensége szinte biztosan nem képzett ninja, márpedig Ő, vagyis Kazeno az. Ez olyan előny, amit a torz testalkat közel sem tud kompenzálni.
- Siuton: Mizurappa!
A terv újfent egyszerű, csak most ádázabb. Az ellenség fizikai ereje - a látszat ellenére is - magas színvonalú, ami azt jelenti, hogy Kazenonak nem szükséges közelharcot folytatnia, mert azzal most nem lenne előnyben. Viszont ha beveti Ninjutsuit, akkor már mindjárt más a helyzet. Robbantani egyelőre nem akar, mert félő, hogy beomlana a mennyezet. A Mizurappa után küldi senbonjait, de nem érdekli, hogy ha mellé mennek. A Gyorai Shin // Torpedó Tűk nevű technikáját használja, méghozzá arra, hogy folyamatosan fizikai fájdalmat okozzon az ellenségének, ezáltal a végletekig felbőszítve azt.
- Emiko vére éppen olyan nehezen jött le a pengémről, mint az a mocsok, ami rólad ragadt rá.
Igen, itt az idő felfedni, hogy ki őlte meg a vámpírt. Bár tulajdonképpen nem Kazeno volt, de jelent helyzetben ez mindegy is, mert ezt csak Ő tudja és egy másik férfi, aki azóta már valószínűleg fél világgal arrébb van. Ha az ellenség dühös, kevésbé koncentrál. Előbb, vagy utóbb le fog gyengülni. Kazeno azt tervezi, hogy a már említett két technikát használja arra, hogy visszavere az ellenség rohamát és hogy fizikailag gyengítse a férfit. Egy ilyen szűk folyosón nehéz kitérni az ilyen támadások elől, Kazeno pedig bírni fogja chkrával. A kérdés inkább az, hogy ellensége mennyi fizikai fájdalmat képes elviselni és hogy mikor merül ki végleg.

Terumi Mei Szer. Aug. 03 2016, 23:46

// Bőven benne volt a két hetes keretben, elnézést kérek a késésért, +5 ch! ^^ //

Jó meglátás volt távolságira váltani közelharc helyett, ugyanis ninjutsuval szemben ez a patkány teljesen hasznavehetetlen. Ezt már az első támadásnál láthatod, amikor a kiköpött vized egyenest betalál a mellkasába, ezzel eleget téve ahhoz, hogy hátrasodorja őt a falhoz, ahol lehuppan a csontos fenekére. Csak az esés után kis idővel vette észre, hogy nem ez volt az egyetlen technikád, s pár tű hol a vállát, hol a karját találta el, most úgy nézett ki, mint egy sündisznó és egy tarajos sül keresztezett zombigyereke. A sebekből sűrű, és sötét vér folyt, olyannyira sötét, hogy inkább volt fekete, mintsem piros.
Azt is sikerült elérni, hogy dühös legyen, ami csak megint leszívta az energiáját.
- Ne pazarold rá minden erődet - állt be melléd Umi, aki eddig még szinte semmit sem tett, hogy előrébb vigye a küzdelmet. A csontos alak felállni készül, miközben megtörli a száját, és kiszedi magából a tűket, és vigyorogva néz a duóra.
- Nem tudod Őt legyőzni. Soha nem is fogod, mert én... - a melletted álló Umi egy kunai-t vett elő, s a Kezouniba Yiba segítségével belekoncentrálta a chakráját, ami végül megállt egyenesen az alak homlokában. A vér egy vonalban csorgott le az orrán, majd kettéfolyt a szája szélén. A szeme fennakadt, még csak a héjai lecsukására sem volt ideje, egyszerűen összerogyott. Umi végignézte mindezt.
- Már untam a monológjait - tette hozzá egy vállrántás kíséretében. Csak a megfelelő alkalomra várt, hogy ki tudjátok végre végezni ezt az átkozottat, és most nyílt rá lehetősége, hogy ő is tegyen valamit annak érdekében, hogy előrébb haladjatok. Nem tudta, hogy akartál e kérdezni valamit tőle, mielőtt meghal, de már nem bízta a véletlenre.
- Gyere, tovább kell mennünk! - int a kezével, hogy majd a folyosón tovább tudjatok haladni, hogy átadhassátok a tekercset az illetékes kezébe.

**Korotsuki Kazeno** Hétf. Feb. 13 2017, 15:46

// Mei //

A torz alak rusnya halált halt, Kazeno őszinte örömére. A fiú közelebb sétál a halotthoz, tovább bírta, mint a társai, ennek ellenére ez volt a legocsmányabb mind közül. Itt volt az ideje, hogy elhalgasson, hogy végre elszálljon az érdemtelenből az élet. Csendes, búgó hangon, Kazeno megszólal:
- Megmondtam, féleszű! Egy isten van s az Ő neve Pein! Nincsen élő, ki a közelébe érhetne.
Halk, csendes léptekkel sétál el a halott mellett. A térképet követve komótosan lépdel célja felé, előre. Régen járt erre, akkor sem volt sok örömben része, most sincs ez másképpen. Halk viszhang teszi még visszataszítóbbá ezt a helyet, a halál szaga még ott lebeg az orra előtt, Kazeno megáll, bal kezével a falnak támaszkodik. Sötét van, sűrű sötétség, miképpen az alagútban, úgy az ifjú szívében is. Hányni kezd. Nem az undor, vagy a viszolygás teszi. Valami más, egy ismeretlen késztetés, amely így próbálja megnyugtatni az ifjú ninja testét. Ez a hely rossz hatással van a fiúra, más lesz tőle... talán az emlékek teszik, vagy egyszerűen az a kisugárzás, ami a falakból árad.
Dühösen köp egyet, majd megtörli a száját. Mintha mi sem történt volna, sétál tovább, rendületlenül, immáron nyugodtabb gyomorral. Mégis remeg a haragtól, még nem történt vele ilyen soha... soha sehol máshol, csak ezen a helyen, de itt mindig urrá lesz rajta a gyengeség. Miért? Miért nem képes urrá lenni a saját testén és érzelmein? Mindig sikerül neki, kivéve, ha ezen rút folyosókat járja. Érthetetlen, zavaró.
Sötét gondolatokkal eltelve bolyong, követi az utat, amit a térkép mutatott, amikor még volt fény. Hoznia kellett volna magával valamit, ami világít. Például egy parázsló rönköt, vagy hasonlót. Nos, ez már késő bánat. Sokáig tart, amíg eszébe jut, hogy nincs egyedül, hanem kivételesen most társa is van. Umi viszonylag ügyes volt, legalábbis a harc végső stádiumában.
- Valószínűleg már nem vagyunk messze, Umi. Minél hamarabb elhagyjuk ezt a helyet, annál jobb, kikészít ez az alagút.
Szavai szigorúak, mint mindig, mégis kellemes tónusúak, mintha csak csevegni óhajtana. Meglehet, van ilyen szándéka, bár ezt talán Ő maga sem ismerte még fel.

Terumi Mei Pént. Feb. 17 2017, 11:08

Umi csendben marad akkor is, amikor Pein nevét emlegeted. Nem mintha arról lenne szó, hogy ő nem isteníti Peint, csupán mások a vallási nézetei, legalábbis a Pein-imádatát sem adja mindenki tudtára, hanem valahol mélyen, titokban rejtegeti, hogy igenis, talán még jobban hódol neki, mint te magad, csupán másképp jön ez elő.
Ugyanebben a csendben követ téged, amikor pedig kiadod gyomrod tartalmát, nem áll az utadba, hogy tipikus lány módjára megpaskolja a hátad, ami csak azt segítené elő, hogy még többet adj ki magadból. Nem mintha ártana, sőt... talán jobb is lenne, ha minden előjönne, ami benned van, mert így csak keserű gyomortartalommal fogsz tovább utazni. Ahogy végeztél, Umi csak akkor megy a közeledbe, s két apró simítást érzel a hátadon egy vonalban.
- Minden rendben, Kazeno? - kérdezi aggódva. Mondandódra helyeslően bólint, majd megragadja a kezed - nem érdekelve, ha az esetleg mocskos maradt a hányásodtól, vagy tiszta -, s megpróbál kettőtöket kivezetni az alagút sötétjéből.
- Ketten minden sokkal könnyebb. Ha úgy adja a helyzet, nyugodtan támaszkodj rám, bármi baj is legyen. Egységben az erő... és a rendíthetetlen hitünkben - próbál téged nyugtatni, ha ez egyáltalán sikerül. És persze ő maga is igyekszik kapcsolatot teremteni veled, legalábbis szóval tartani, hogy egyáltalán fogalmatok legyen arról, merre van a másik, ugyanis az alagút sötétje még sok borzalmat rejthet magában.
- Ha csak lenne egy térképünk az alagutakról... azzal talán elkerülhetnénk az őröket is. Biztosan minden erődbe vezet egy titkos alagút, különben vész esetén hol találnak menekülőutat a gyengék? Jelenlegi erőnkkel semmi esélyünk nincs, ha ők két tucatnyian állnak velünk szemben - ez valóban egy érdekes helyzet. El kell juttatni a levelet egy kapitánynak, aki az ellenséges területen tanyázik úgy, hogy lehetőleg ne kerüljetek összetűzésbe velük, ha pedig mégis, akkor éljétek túl.
Umi egyik kezében még mindig a te "kacsód" tartja, a másikkal pedig a falakat tapogatja, ezen a részen ugyanis aligha van bármi fény is, eddig csak egyet láttatok félúton. Mintha ötven méterenként lenne elhelyezve egy csak azért, hogy a szerencsétlen erre járó lássa, hogy igenis jó felé tart. De akkor Umi megtorpan.
- Itt kettényílik az alagút... Kazeno... jobb vagy bal? - most a te ösztöneidre hallgat.

**Korotsuki Kazeno** Szer. Márc. 01 2017, 11:29

// Terumi Mei //

Kazeno rendületlenül sétál tovább, mégis, jóleső érzés számára Umi közelsége és támogatása. Az emberi kapcsolatok mindig is fontosak voltak az ifjú számára, még ha sosem érezte azt, hogy függne tőlük. Most sem érzi. Úgy hiszi, képes lenne saját erejéből végigmenni ezen az alagúton, ám rendkívül hálás a támogatásért, amit a lánytól kap.
- Umi, mint már említettem Neked... nos, van térképünk. Jártam már itt, akkor szereztem. ( Valóban erről tudok linket is adni). A dolog problémásabbik része, hogy fény nélkül nem tudom kiolvasni, szerencsére azonban akad fény az alagútban.
Kazeno elgondolkozik azon, amit Umi mondott. Nem lenne esélyük? Nos, ezt erősen kétli. Ha mindeddig életben maradtak, akkor ezek után is életben fognak maradni és eltiporják Isten ellenségeit. Nem ez a része a problémás, hanem az, hogy bele fog őrülni ezen alagutak felbolygatta emlékeibe.
Kazeno lassan, komótosan elengedi a lány kezét, majd kézpecséteket formál. Saját chakrájából teremtve vízet, létrehoz kettő Mizu Bunshint. Így sokkal kimerítőbb, mintha már meglévő vízet használna, de mivel más lehetőség nincs, ez is megteszi jelenleg. Előveszi a térképet - amit eddig is követtek (szerintem a sok kihagyás miatt felejtetted el ^^ Gomenne! ) - és ellenőrzi, hogy melyik úton kellene tovább haladniuk. Sőt, hogy ne legyen problémájuk a fényviszonyokkal, az egyik Mizu Bunshin feladata, hogy megszerezzen egy fáklyát. Ha sikerül megtalálni a térképen, hogy melyik írányt kell követniük, akkor azon haladnak tovább.
A fáklyás klón halad elől, tőle lemaradva olyan tíz méterrel sétál Kazeno és Umi, mindeközben a másik klón szintén lemaradva Umiéktól, zárja a sort. Így szinte lehetetlen, hogy váratlanul megtámadják Őket, hiszen az alagút formája miatt csak előlről, vagy hátulról jöhet támadás. Kivéve ha... nos, az egyéb esetek kis valószínásége miatt említésre sem méltók. Különben is, nem olyan könnyű meglepni két shinobit.

Ajánlott tartalom

Runsukai no Satou

Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou

Re: Runsukai no Satou