Re: Runsukai no Satou

Terumi Mei Hétf. Márc. 06 2017, 16:36

// Valóban, nem tudom, hol járt az eszem, Gomenne ^^" //

Umi értetlenül mered rád, mintha hirtelen kiveszett volna az elméjéből minden információ, amit eddig megéltetek együtt.
- Ne haragudj, Kazeno, teljesen összezavarodtam. Azt hiszem, rosszabbul hatott rám ez az egész, mint amire számítottam - ami teljesen érthető is. Umi bár elég erősnek mutatta magát, és tettrekésznek bizonyult, amikor annak eljött az ideje, de a kemény külső egy meglehetősen érzékeny és gyengéd belsőt takar, elvégre ha észrevetted a keze fogásából, mindvégig remegett és talán melegebb is volt a kelleténél, ami elsősorban arra utalt, hogy fél.
A klónok egy jó ötlet volt, így Umi lelke is megnyugodott, és a továbbiakban nem szorult arra, hogy a kezed fogja. Elővette a levelet, és azt vizsgálgatta maga előtt a sötétben.
- Szerinted mi lehet benne? - érdeklődött, majd alaposabban szemügyre vette a levelet. Egyre nagyobb volt a kísértés, hogy kinyissa, de végül megrázta a fejét, s visszacsúsztatta a zsebébe.
- Remélem, hogy valamiféle rendelet a hitszegők elpusztítására - válaszolja meg saját kérdését reményteli hangon. Ha ide szólt a küldetés, akkor nem is tudna másra gondolni, minthogy ez állhat a levélben.
Hamarosan érzitek, ahogy a hideg szellő esőt fúj be az alagutakon, amiről már tudjátok, hogy lassan a végére értek. Már nem igazán van szükségetek a fáklyákra, de ha a későbbiekben mégis, akkor jobb lesz a két üres tárolóra tenni őket, ha az utatok visszafelé is itt vezetne. Legjobb reményeitek szerint nem kell majd visszatérnetek ebbe a sötét lyukba.
A friss levegő felpezsdít, és mintha új erőre kaptatok volna tőle - nem érzitek végre a vér szagát, a dohot, a dögöket -, szinte újra visszatért hozzátok a szabadság szelleme.
Bár az alagutakból kijutottatok, de továbbra is egy árokban álltok, felettetek két méterre magasodik a tiszta föld, az út pedig előttetek hosszú. Mellettetek pedig már ott tornyosul kivehetően egy erődítmény fala, jóllehet, hogy az árok körbehalad rajta.
- Mit gondolsz? Érdemes lenne most felmennünk megfigyelni, hogy mivel állunk szembe... vagy menjünk körbe, hátha találunk hátsó bejáratot? - Umi most is hozzád fordul tanácsért, melyik lenne érdemesebb, hiszen nem tudhatjátok, mi vár itt kint, ahogy azt sem, hogy odabent. Bárhogy is döntesz, Umi követ téged.

// Hogy haladjon a történet, a két útvonal közül válassz egyet, s leírhatod, hogy mi az, amit látsz magad előtt. Akár már a bejutást is levezetheted az erődbe, a lényeg, hogy mindenképpen legyen legalább két-három őr, akit legyőztök vagy kicseleztek, tehát nem kell mindenképpen vérnek folynia. ^^ //

**Korotsuki Kazeno** Szomb. Márc. 18 2017, 17:11

// Mei //

Umi reményteli hangja, kiegészülve az alagút ocsmány szagaival olyan egyveleg, ami csak tovább növeli Kazeno elvakult elszántságát. Nem véletlenül Őt küldték ide vissza, ezt már az elejétől fogva tudta, most azonban még nagyobb bizonyossággá vált lelkében e gondolat.
- Vannak elképzeléseim arról, hogy mit tartalmaz a boríték. Ha jól hiszem, akkor halált, ha remélhetem, akkor rettegést, ha választhatnék, akkor...
Szavai elakadnak. Kisérteties e perc, ajkán valami rejtélyes görcs rohan tova, s olybá tűnik, mintha mosolyogna. Nos, nem kell sokat gondolkozni azon, hogy Kazeno mit választana. Megsértették azt, ami a legfontosabb volt számára, a hitébe, a lelkébe tiportak. Egy irtóhadjárat igazságossága a legkevésbé sem érdekli, ám ujjongana a kihirdetés pillanatában. Legalábbis jelen lelki állapta szerint így történne. Ez nem sértődés, vagy az érzelmek otromba játéka, ó, közel sem. Nem. Ez céltudatos, hideg bizonyosság, méghozzá afelől, hogy ennek a szektának vesznie kell.
Senki nem packazhat Pein-sama akaratával. Márpedig Pein-sama egyértelműen kihirdette, hogy az árulást nem támogatja, az ország megosztását elitéli, a gyávaságot pedig... nem fogadja el. Mindezek itt oly' gyöngék, hogy behódoltak a félelemnek. Évekkel ezelőtt Kazenot talán kétségek közé zárta volna a sajnálat, ám most, ebben a szent és megkérdőjelezhetelen pillanatban képes lenne rá, hogy egymaga hadat üzenjen az ostobák armadájának.
Az alagutat széles, alig undorítóbb árok váltja fel. Ifjonti hév lángol tekintetében, melynek sugarát most Umira veti.
- A helyes taktika az volna, ha végigosonunk és a legoptimálisabb módon kerülünk a kastély belsejébe. Ez vezetne a legkönnyebben sikerre, ám ez nem a legeredényesebb megoldás. Amegakure no Satou shinobijai vagyunk, mutassuk meg, hogy... miképpen lehet kitörni a félelem rabigája alól. Pein-sama megmutatta Nekünk, amikor szembeszállt Hanzouval. Most, mutassuk meg ugyanezt a falu lakóinak. S aki veszni akar, azért nem hullajtok könnyeket!
Szavai nemcsak elszántak, hanem rendíthetetlenek. Az a hév, ami a szemében csillog, nem haragból táplálkozik, hanem könyörtelen megfontolásból.
Olyan kecsesen ugrik fel a talajszintre, amennyire csak képes rá, természetesen klónjai követik. Nem tagadja célját, nem rejti véka alá szándékát, kivont karddal indul meg a kastély felé. Ez nyílvánvaló jelzés. Vajon a Shinobi, aki a faluért felel, él-e még? Vagy talán már az Ő csontjait szopogatták az alagútban? Úgy tűnik, hamarosan választ kap erre a kérdésre.

// Inkább rád bíznám az események írányítását, úgy izgalmasabb. ^^ //

Terumi Mei Csüt. Márc. 23 2017, 17:01

// Ám legyen Very Happy

//

Umi szemében egyfajta csillogást vélsz felfedezni, mialatt a harcos szívről szónokolsz. Bólint.
- Csodálom, hogy ennyire elszánt vagy. Talán ezért is jöttem veled, mert belőled erőt meríthetek - mosolyodik el, majd jelez, hogy készen áll. Amikor felugrasz a klónjaiddal együtt, ő is követ, majd készenléti állapotba helyezi magát, ami abból nyilvánul meg, hogy keze már a fegyver markolatán pihen.
- Mutassuk meg nekik, hogy milyen fából faragtak minket! - kacsint, majd elindul veled az oldalán. Az erőd igazi kolosszusként tornyosul felettetek, és igen erősen kell figyelnetek a környezetetekre is, hiszen még nem szállt le az éj, és az őrök könnyen megláthatnak benneteket. Minden tizedik méteren egy őr áll odafent. Umi szorosan a falhoz húz remélve, hogy oda már nem igazán látnak el az őrszemek. Egy nagyobb kőtömeg bukkan fel előttetek, ami mögül kikukucskálva már meg is pillanthatjátok a bejáratot, amit két másik őr véd, felettük a bástyákon szintén másik kettő könyököl unottan. A bejárat rácsokkal lett lezárva, amit nagy valószínűséggel csak belülről lehet kinyitni egy csörlő segítségével.
- Ha be akarunk jutni, mind a négyüket le kell szednünk. De előbb azokat, akik odafent vannak, úgy kevesebb az esélye, hogy észrevegyenek - próbál taktikázni.
- Ha robbanócetlit alkalmaznék, azt könnyen meghallják. Csendben kell ezt elintéznünk - Umi közben minden lehetőséget megfigyel: hogyan juthat fel a két bástyán ücsörgő őrhöz a falakon, vagy hogyan szedheti le őket ilyen távolságból.
- Elintézem fent azt a kettőt, addig foglalkozz a lentiekkel - adja a tippet. Egy bunshin klónt hoz létre, s vele együtt csendesen futnak fel a falon lehetőleg úgy, hogy közben nem veszik őket észre, bár ennek úgy tűnik, csak az a módja, hogy nagyon gyorsak, és a fenti két őr egyébként is unottan bámul a semmibe. Umi senbont vesz elő, majd az őrök háta mögé surran, s a nyakukba szúrja azt - egyszerre, hogy egyik se ordítson fel a másik láttán.
Amint látja, hogy te végzel a lenti kettővel, akkor beenged, ő maga pedig fent marad, hogy körbenézzen, mik a lehetőségek és hogyan tovább, valamint számodra is biztonságos legyen a terep.

Ajánlott tartalom