Tottori Shinko

A tanulandó jutsu:
Suiton: Suikoudan no Jutsu
Szint: B
Ch:
200




Történetbeni elhelyezés: A jövő, illetve a háború 3. frontjának megkezdése előtt.




– Szóval azt szeretnétek tudni, hogy készültem fel arra a bizonyos háborús küldetésre? – kérdezem a fiatal srácokat.
Mindannyian némán bólogatnak, még levegőt is alig vesznek. Hát igen, ez van, ha egy magamfajta hőst elhívnak, hogy meséljen ezt azt az új generációnak.
– Elmondom hát, de senki se szóljon bele, értve vagyok?
Kérdésemre ezúttal is csak bólogatással válaszolnak, így hát belekezdek a történetbe.


Az is egy átlagos nap volt, mint a többi. Miután elrendeztem a reggeli teendőimet, elindultam az Akadémiára, amit akkoriban arra is használtak, hogy a genineket eligazítsák. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen feladat vár rám, éppen ezért az eligazítás előtt beugrottam a fegyverboltba. Vettem egy tekercset(500Ryo), illetve nyolc kunai-t(1600Ryo). A bevásárlást követően az egyik munkaasztalhoz mentem és a tekercsbe zártam az újonnan vásárolt kunai-kat, illetve azt a hat shuriken-t, ami eddig egy kunaitartóban volt a combomon. Ekkor még nem voltam egy élő legenda, ráadásul az arzenálom sem volt akkora, mint most. Az igazán nagy hírnevet még nem ekkor szereztem.
Na szóval, miután bevásároltam siettem az akadémiára. Ezúttal sokkal nagyobb volt a felhajtás, ugyanis most a geninek közül is vittek magukkal a frontra. Kitűzték a kiválasztottak neveit az egyik falra és ott lehetett megtekinteni kit szántak a feladatra. Természetesen bárki mondhatta azt, hogy visszalép a megtiszteltetéstől, de senki sem akart gyávának mutatkozni. Ti is tudjátok, nem várják el tőlünk, hogy csak úgy a halálba menjünk, éppen ezért, aki úgy érezte szeretne még az indulás előtt egy kisebb felkészítésen részt venni, az nyugodtan jelentkezhetett. Úgy gondoltam, az indulás előtt egy kis plusz edzés és tanulás nem árt, ezért jelentkeztem Kenjutsu és Suiton képzésre.
Már aznap elkezdődött az edzés. Egy Kagesame nevű shinobi-t kaptam mentoromnak. A fickó megsérült a háborúban, ezért a felépülése idejére ilyen feladatokat vállalt. Amikor megláttam, hogy törött lábbal jött Kenjutsu-t oktatni, majdnem mondtam valami epéset, de szerencsére még időben visszafogtam magam. Ugyanis nagyon is nagy segítség volt a fickó! Első körben a tolókocsijában a gyakorlótér medencés részéhez kellett tolnom. A víz mellett megalkotott néhány vízklónt, akik egy-egy karddal voltak ellátva.
Eléggé fura szerzet volt. Ő is azokhoz tartozott, akik valamilyen módon halszerű kinézetűek voltak. A legendás Köd Kardfogatók között két ismertebb személy is volt, aki ilyen külsővel rendelkezett. Ennek a fényében úgy voltam a dologgal, hogy olyan rossz csak nem lehet. Na de, kanyarodjak vissza a történethez.
– Azt mondták, hogy Kenjutsu és Suiton képzésben kellene részt venned. – tért rá a lényegre. – Mint láthatod, sérült vagyok, de a kardforgatás gyakorlásában tudok segíteni. Mellette meg majd megtanítalak egy Suiton technika használatára. Most pedig küzdj meg a másolataimmal!
Amint ezt kimondta, a klónok támadásba lendültek. Hárman voltak: kettő két oldalról támadt rám, míg a harmadikat elveszítettem szem elől. Azonnal hátra ugrottam, majd egy hátra bukfencet követően talpra szökkentem és kardot rántottam. Ez volt a szerencsém, ugyanis a harmadik másolat akkor csapott le arra a helyre, ahol addig voltam. Ezt követően jött egy támadás jobbról, amit a kardommal hárítottam. A fegyverek hangosan felcsendültek, de ellentámadásra már nem volt esélyem, ugyanis az ellenfelem már mozgott is tovább.
– Háhá, ez kevés volt! – üvöltöttem a klón felé, de ekkor észre vettem, hogy a balos is támadásba lendült.
Ezúttal egy szúrást ütöttem félre, majd közelebb ugrottam az ellenfelemhez és egy rúgással próbálkoztam. Ez viszont nem jött össze, mert az könnyedén elkerülte azt. Az ellenség csak játszott velem. Azonnal szétáramoltattam a chakrámat a testemben és aktiváltam a Köd Állást.
– Te csak a védekezéssel foglalkozz! – kiáltott felém a mentorom. – Most nincs idő megtanulni, hogyan végezd ki az ellenfelet, most túlélni kell megtanulnod!
Hitetlenkedve néztem a tolószékes fazonra. Viszont most mindenben rá kellett hallgatnom, ezért bólintottam. A másolatok ekkor körbe vettek és körözni kezdtek. Nyugodtan, mélyeket lélegezve vettem fel a ritmusukat és próbáltam úgy helyezkedni, hogy sohase mutassam egyiknek sem a hátam.
– Gyertek csak! – dünnyögtem. – Az én isteni személyemet úgysem tudjátok legyűrni!
Ahogy ezt kimondtam, egyszerre rontottak rám! Szerencsére különböző távolságban voltak, ezért volt időm felkészülni az egyes támadásokra. Először balról érkezett a másolat, aki vízszintesen egy félkört írt le fegyverével. Könnyedén blokkoltam a csapást, főleg hogy két kézre fogtam a kardomat. Viszont így az egyik másolat a hátamba került, míg a másik a jobb oldalamra. Gyorsan ellöktem magamtól a klónt, majd ösztönösen is a csuklómon lévő tekercshez nyúltam. A következő pillanatban máris elhajítottam egy shuriken-t a hátam mögé. Újabb csengés hallatszott, majd azonnal még egy. A következő pillanatban pedig a másolat kettészelve alakult vissza vízzé. Ekkor előhúztam a chakra kardomat is.
– Hát jó, te akartad! – mondta a sensei. – Most már komolyabban fognak támadni!
És így is volt. Alig tudtam követni a szememmel a támadásaikat. Azonban a Köd Állás segített abban, hogy mindig időben hárítsam a támadásaikat. A tartásom magabiztos volt, néha meginogtam ugyan, de mindig sikerült időben átvészelnem az újabb csapást. Ellentámadásba viszont nem tudtam kezdeni. Folyamatosan pörgettem magam körül a pengéimet, így mindig kivédtem a támadásaikat, viszont annyira megerőltető volt, hogy pár perc után lefegyvereztek.
– Ez nem volt rossz, kölyök! – szólalt meg a fickó. – Pihenj egy picit, addig bemutatom a Suiton technikát, amit tanulni fogsz.
Gyorsan elraktam a fegyvereimet, majd leültem a medence mellett és figyeltem. A shinobi kimászott a tolószékből, majd leült a medence szélére. A lábait belelógatta a vízbe, majd mesélni kezdett:
– A víz elem használata különböző módokon lehetnek szolgálatodra. Vannak, amelyek arra jók, hogy vizet fakassz, míg másokat védekezésre használhatsz és vannak, melyekkel támadhatsz. Most egy olyat fogsz megtanulni, ami támadásra és menekülésre is alkalmas. Hátránya viszont, hogy vízre van hozzá szükséged.
– Azt meg tudom oldani, arra már van technikám – válaszoltam.
– A technika a Suiton: Suikoudan no Jutsu. A segítségével végül is egy vízből készült cápát fogsz majd létrehozni, amit kilőhetsz az ellenfeleidre. Minél több chakrát ölsz bele, annál nagyobb lesz az állatkád. Menekülésre pedig úgy használhatod, ha magad körül hozod létre és például a víz alatt gyorsabban úszol vele. Most nagyon jól figyelj, bemutatom a technikát!
Ekkor megalkotott néhány kézpecsétet, majd összecsapta a tenyereit. A következő pillanatban egy nálam jóval nagyobb cápa ugrott ki a vízből és vetette rám magát. Annyira meglepett a dolog, hogy alig tudtam elugrani előle. Viszont amikor becsapódott a medence mellett a talajba, eléggé megrongálta azt.
– Ejha, ez tetszik! – mondtam, majd vártam az instrukciót, hogyan kezdjek a technikához. – Mivel kezdjek?
– Először csak azzal, hogy áramoltasd a chakrádat a vízbe és próbáld megformázni.
Bólintottam egyet, majd chakrát koncentráltam a lábamba és rásétáltam a medence vízére. Mivel a chakra formázása már megy, nem gondoltam, hogy nehéz dolgom lesz. Elvégre, ha a kardomat be tudtam borítani chakrával és még formázni is tudtam azt, akkor ez miért ne mehetett volna?
Így hát megalkottam a fél tigris kézpecsétet, majd becsuktam a szemem és koncentrálni kezdtem. Lassan, óvatosan kiterjesztettem a chakrámat a testem körül, majd a vízbe vezettem. Pár pillanat múlva már hullámzott a víz, majd mintha felpezsdült volna. Fokozatosan növeltem a chakra áramlását, majd lassacskán megmozdítok egy vízdarabot. Először csak egy kisebb hullám jön létre, majd lassan megemelkedik.
– Jó! Eddig nagyon jó! Látom a formázás az megy.
Nem foglalkoztam a szavaival, továbbra is koncentráltam, majd lassan létrejött egy cápa a vízben. Úszott egy keveset, majd eltűnt. A technika viszont jobban lefárasztott, mint vártam. Rá kellett jönnöm, más az, hogy a chakrámat megjelenítem egy kard körül és más az, amikor egy konkrét élőlényt kell létrehozni. Annyi örömöm azért volt, hogy az alapokkal már rendelkeztem korábban is.
– Ez a két napunk van a tanulásra, utána már készülődnöd kell. Szedd össze magad és használj több chakrát!
– Igenis! – válaszoltam a shinobinak majd újra próbálkoztam.
Ezúttal is becsuktam a szemem, majd először csak lassan vezettem a vízbe a chakrámat, majd hirtelen, robbanásszerűen. A cápa azonnal kiemelkedett a vízből, majd elenyészett. Azonban nem adtam fel, próbálkoztam tovább. Újabb koncentrációt követően egy leginkább kölyökcápa ugrott ki a vízből, majd kezdett el úszkálni, mire a mentorom egyszerűen csak elnevette magát. Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy eldurranjon az agyam.
– Na majd adok én neked! – dohogtam.
Ekkor összecsaptam a kezeimet, majd egyből robbanásszerűen felszabadítottam a chakrámat, amivel megformáztam a cápát. Ez már egész méretes példány volt, ráadásul egyből a shinobira ugrasztottam. Persze ő ült nyugodtan, hisz egy másik vízcápa elbánt az enyémmel.
– Gratulálok, most sikerült összehoznod, amit kell. Azonban ez nem elég. Úgy kell létrehoznod a technikát, hogy éles helyzetben is sikerüljön.
Ezután elmutogatta a technikához szükséges kézpecséteket, melyeket megismételtem utána. Ekkor egy újabb vízklónt hozott létre, ami rám támadt.
– Küzdj meg újra a másolatommal, viszont ezúttal csak a Cápabombával semmisítheted meg!
Ez volt az igazán nagy falat. A klón folyamatosan támadt. Először elhajoltam egy függőleges csapás elől, majd átugrottam egy vízszintest. Ezután megpróbált leszúrni a másolat, mire én összecsaptam a tenyereim közzé a fegyverét, majd megpróbáltam elvenni tőle. Nem jártam sikerrel...
Ekkor gyorsan elugrottam tőle, a medence túlsó oldalára. Még a levegőben elkezdtem megalkotni a kézpecséteket, majd amikor landoltam, rácsaptam a vízre. Robbanásszerűen tört elő a vízből a cápa, majd még mielőtt eltalálhatta volna a klónt, addigra már szétesett. Mérgemben üvöltözni kezdtem, de az ellenfelem újra rám támadt, ezért kénytelen voltam újra menekülni. Lendületből ugrott felém, így én oldalra vetődtem, majd bele a vízbe. A másolat folyamatosan a nyomomban volt, így kiugrottam a vízből, majd újra megalkottam a kézpecséteket. Ezúttal még létrehozni sem tudtam a technikát. Mire aktiválhattam volna, már megint rajtam volt. Döntenem kellett: kettévág, vagy pedig életben maradok. Mivel az utóbbinál döntöttem, így megszakítottam a koncentrálást. Gyorsan keresztül szaladtam a medencén, majd a szélénél lefékeztem.
– Most véged! – vigyorodtam el, miközben létrehoztam a kézpecséteket.
Ellenfelem már nagyon közel volt hozzám. Ezúttal nem csaptam a vízre, inkább dobbantottam egyet. A klón már épp felugrott a levegőbe, szaltózott egyet, majd a kardját halálos csapásra indította. Ekkor azonban előtört a vízből a cápám és még a levegőben megsemmisítette a másolatot.
– Bravó! – tapsolt a mentorom. – Ez nagyon jól sikerült. Mára ennyi a tanulás, de holnap reggel folytatjuk a gyakorlást. Előre szólok, holnap keményebb dolgod lesz.
Mivel arra a napra felfüggesztette a gyakorlást, kénytelen voltam haza menni. Másnap viszont nagyon kemény edzésbe fogtunk. Kaptam egy oxigén maszkot, majd a víz alatt kellett különböző mozdulatokat létrehoznom karddal. Majd jött egy újabb összecsapás a klónokkal, ami alatt az új technikámat is gyakoroltam.


– Így történt hát – mondom a srácoknak. – Viszont nektek még csak a genin vizsgához szükséges anyaggal kell foglalkoznotok. Mutassátok csak mit tudtok! Kezdésnek legyen mondjuk egy Bunshin!