Shinko vs Hanaro

**Kureiji Hanaro** Szomb. Jan. 27 2018, 21:42

Helyszín:
Valahol Kirigakure környékén kanyargó út, bár inkább lehetne csapásnak nevezni. Kísérteties csend uralta, kihaltnak tűnő erdő. A fák között köd szállingózik, a nap sugarai alig-alig pislákolnak az eget takaró vastag felhőrétegnek köszönhetően, a levegőben átható só szag terjeng.

Hogy ifjú hősünk hogyan keveredett egészen Kirigakuréig a mai napig rejtély számára. Világa egyik pillanatról a másikra a feje tetejére állt, ahogy előszőr még Füst országában bandukolt a mákföldek végeláthatatlan sorai között, majd sötétség. Egy Kirigakure felé tartó ponyvás kocsiban ébredt, vagyis hát arra tarthatott, mert mire a fiú magához tért a sofőrnek már hűlt helye sem volt.
Feje hasogatott és jobbra ballra cikázott, ahogy felült az elnyűtt kocsiban, mintha csak sokat ivott volna, semmire sem tudott visszaemlékezni. Halkan felsóhajtott mikor észrevette magamellett a felszerelését, amiket rögvest magára is aggatott. Felpattant, félrehúzta a kocsi ponyváját és körűl tekintett.
Valamiféle erdőségben találta magát. A fák között lusta ködpamacsok szállingóztak, a nap sugarait felfogta a vastag felhőréteg az égen, s az erdő néma csöndbe burkolózott, mint valami rossz horrorfilmben. Leugrott a kocsiról, s megkerülve vette észre, nem csak a kocsis, a kocsit húzó állatoknak is nyoma veszett. Jobb ötlet híján elindult hát az utat követve a göcsörtös, groteszk módon kicsavart fák között.
'Mi az isten történhetett?' Feje már attól is megfájdult, hogy próbált visszaemlékezni a minap történtekre. Minap? Azt se tudta hányadika van, meg hogy mennyi időt tölthetett kiterülve. Még csak találgatni sem tudott. Még csak nem rég kezdtek bele mesterével az edzésekbe, s nem gondolná, hogy Tetsu esetleg valami feladattal bízta volna meg, ami miatt most itt van.
- Megpróbáltak volna elrabolni? Nem, az nem lehet, vagy talán mégis? Hikaru neked mi a véleményed? - vonta kérdőre bábját, de az csak a szokásos némasággal felelt.
Bár kívülről összeszedetséget sugárzott, vagy legalább is próbálta azt mutatni, gondolatai viharként kavaroktak a fejében, ahogy próbálta kitalálni a következő lépést.

Felszerelések és tárolásuk
- Táska: 1szett szerszám készlet (reszelő, penge, drótvágó, fogó), 3db robbanó jegyzet, 1db öngyújtó; 1db Kizune Úrtól kapott pecsétgyűrű
- Hikaru: 4db füstbomba

Hikaru//Darázs
Kureiji első és kedvenc bábja, melyet egy idős vándortol kapott ajándékba. Elég kezdetleges báb, bár egy-két mechanizmus azért található benne. Gömbalakú, naggyából kosárlaba méretű teste, két karja, egy feje és az alsó részén, amiről a nevét is kapta, egy húsz centis penge található, lába nincs. Karjaiban egy-egy tűvető, szájában egy füstbombavető kapott helyet. Különlegessége, hogy karjai, feje és a penge is behúzható, így csukott állapotban egy egyszerű gömbre hasonlít. Hátulján egy pánt található ami megkönnyíti a szálítását.
- Fej: Bomba kilövő mechanika
- Jobb kar: Tűvető
- Ball kar: Tűvető
- Test: 20cm-es, behúzható penge

És ha esetleg megkapom a másik bábot elküldöm annak a leírását is.

//Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de a gépemnek hála másodjára kezdem újra ezt is, meg a pályázatomat is Sad

//

**Tottori Shinko** Vas. Jan. 28 2018, 21:43

Szeretem a terepmunkát, főleg ha kicsit egyedül lehetek. Mostanság nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna, szóval most jól esik egy kis egyedüllét. Ráadásul a küldetésem is eléggé egyszerű: szemmel tartani a környéket. Az utóbbi időben eltűntek néhányan az erdőben, ami persze felkeltette a vezetőség figyelmét. Azonban kevés szabad ember van, akit ide tudnának küldeni, hogy megfejtsék ezt a rejtélyt. A csapatom valahol máshol figyeli a történéseket, engem pedig elküldtek, hogy ellenőrizzek egy régi viskót valahol a közelben. A baj csak az, hogy nem találom sehol.
A türelmem kezd egyre jobban elfogyni, éppen ezért felmászok egy fára, hátha onnan jobban belátom a környéket. Ahogy meresztgetem a szemem, hamarosan meglátok egy magányos alakot. Mivel eléggé távol van, nem tudom beazonosítani, éppen ezért közelebb lopakodom hozzá. Így hát pár perc múlva már jobban meg tudom nézni magamnak. Nem ide való, ráadásul teljesen egyedül van. Úgy tűnik, lehet hogy ő az, aki miatt néhányan eltűntek. Végül óvatosan becserkészem, majd elrejtőzöm egy fa mögött.
- Ki vagy és mit keresel itt? - kérdezem tőle. - Igazold magad és ha lehet ne próbálj meg ellenállni, különben itt hagyod a fogadat!
Ezt követően megvárom, hogy mit válaszol. Amíg nem ad rá okot, addig nem támadok.

**Kureiji Hanaro** Kedd Feb. 06 2018, 03:26

Már órák óta bolyongott ifjú hősünk fel alá az erdőben. A göcsörtös, szebb napokat is látott fák görnyedt hátú aggastyánként hajoltak az útra, felhőtenger hullámzott a feje felett, bár a vastag ködfelhő miatt Ő ezt nem nagyon láthatta. Semmi tájékozódási pont, se egy fényforrás, se egy tábla, semmi. Csak kivénhedt, mohával borított, roskatag fák ameddig csak a szem ellát. Az egyetlen biztos pont, amit követhetett eddig, az a sáros, vékonyka út volt, ami a lába alatt kanyargott.
Fogalma sem volt mennyit haladhatott, vagy mennyi idő telt el, fára mászni meg se kedve nem volt, meg garanciája sem, hogy onnan kilátna a ködtakaró fölé. Így hát csak bandukolt szívében a reménnyel, hogy most nem éppen elfele halad a civilizációtól.
Nem vetette el az ötletet sem, hogy ez mestere próbája lenne, hogy tesztelje túlélő képességét. Vagyis egészen addig nem vetette el, míg egy hang a semmiből meg nem szólította. Akár valami isteni kinyilatkoztatásnak is tűnhetett volna itt a semmi közepén, ha nem lett volna enyhén beképzelt. Már az elején közölte, hogy bárminemű ellenállás egyenlő a fogvesztéssel.
- Igazoljam magam? És mégis kihez volna szerencsém? Nem mutogatom a személyimet mindenféle jöttment erdei lidércnek. – kiált vissza a test nélküli hangnak.
Nem valami bizalomgerjesztő Han helyzete. Kint van valahol az istenháta mögött, a sunyásban, s most vagy egy kísértetek lakta erdőben bolyong, vagy valami dühös paraszt földjén masíroz épp keresztül, aki nem szíveli a betolakodókat.
- Figyelj pajtás nem akarok én rosszat, csak fogalmam sincs hol a rákban is vagyok. Ígérem nem háborgatom a nyugalmad és nem taposom la veteményt, csak valahogy haza kéne vergődnöm. - folytatja mondókáját, miközben körbe-körbe forogva próbálja kitalálni a fiú, vagy lány, mert hát kitudja kiből, milyen hangok jöhetnek elő, tartózkodási helyét.
- Figyuzz én jó arc vagyok, még egy kávéra is meghívnálak - közben elgondolkodva az állára bök - feltéve ha felétek ismerik azt.

**Tottori Shinko** Szer. Feb. 21 2018, 22:40

Nem tetszik a srác stílusa... Hallgatom amit válaszol nekem, majd pár pillanat alatt mérlegelem a helyzetet. Azért vagyok itt, hogy a hazámat védjem. A srác nem működik együtt, így hát egyértelmű számomra, likvidálni kell. Villámgyorsan megalkotok néhány kézpecsétet, majd aktiválom első technikámat. A következő pillanatban közepes vízmennyiség zúdul le a fáról, ahol állok. Azonban a technika aktiválását követően azonnal átugrok egy másik fára, ahol újabb technikát hozok létre. Ezúttal viszont egy vízkígyót idézek elő, ami a fák között tekeregve azonnal a fiúra támad.
A kígyó lényegében szemből csapódik az ellenfelem irányába, aki könnyedén elkerülheti a támadást, hisz az első technikával már nagyjából felfedtem az irányt, amerre keresnie kell. Ha a támadásom ennek ellenére sikeres, akkor csak annyit érek el vele, hogy közepes erővel a földhöz csapom. Ezután újabb kézjel sorozatok jönnek és két újabb technikát alkalmazok. A következő pillanatban pedig kardot rántok és megindulok a betolakodó felé.

]Az utolsó 2 technika kilétét csak akkor tudod meg, ha úgymond aktiválod őket!

Állapot:
HP: Max
Chakra: kb 75% ]

**Kureiji Hanaro** Csüt. Ápr. 05 2018, 03:08

Bocsánat, hogy eddig húzódott :/
Hanaro még életében nem járt ezen a környéken. Fogalma sem volt, hogy merre tarthat éppen, s ez egyre jobba frusztrálta. Homlokán izzadság cseppek kezdtek dagadozni, gyomra összeszűkült a gondolatra, hogy talán épp a rossz irányba halad, s ha tovább követi az utat soha nem fog visszatalálni. A másik, nagyobb gond, hogy akár éppen ellenséges területen is tartózkodhat, bár Ő maga egyik falu jelét sem viseli, ezekben a feszült, háború utáni időkben nem tudhatja az ember mennyire veszik jónéven a magafajta „jelöletlen” idegeneket, akik csak úgy bóklásznak.
Ezt Han a saját bőrén is megtapasztalhatta, mert hogy az imént feltűnt, vagyis eltűnt vagy hát elő se került, fogadóbizottság, nem vette túl jó néven a közeledését. Bár azt még maga Han is tudta, hogy a burkolt sértegetése nem fog meleg fogadtatást kiváltani, arra még Ő sem számított, hogy az ismeretlen válaszra sem méltatja, s már támadásba is lendül, és úgy tűnt nagyon is komolyan veszi a dolgot. Ami tovább rontotta a helyzetet, már azt leszámítva, hogy ellenfele a fejét akarta venni, az az, hogy az ifjú pár másodperccel később maga is rádöbbenhetett, hogy ellenfele jóval képzettebb és tapasztaltabb nála.
Han idegesen fordult hátra a zaj irányába, ahogy fülét megcsapta a lezúduló víz hangja. Majd a fiú, mert hogy Hanaro végre kiszúrta az épp egy másik fára átugró, kék hajút, újabb pecséteket formált, aminek hatására egy tisztán vízből álló, kígyó szerű szörny tekergőzött át a göcsörtös fák között, majd a tisztásabb részre érve egyenesen a fiú felé tört. Tapasztalatlan volt ugyan, de nem ostoba, így ahelyett, hogy kipróbálta volna milyen élmény lehet, ha ez a kígyó szörny magával viszi egy menetre, inkább félre ugrott az útjából, s reménykedett, hogy nem fordul vissza érte. Még egy futó pillanatra volt ideje a kígyó után nézni, így láthatta a saját szemével is, hogy az egy vékonyabb fát kidöntött, majd megszűnt létezni. Visszafordulva látta, hogy ellenfele kardot rántott és egyenes felé tartott. A pöttöm tolvajnak semmi kedve se volt közelharcba bocsátkozni, mert valymi kevés esélye lett volna.
Azért meg kell vallani, Han még most is a helyzet okozta sokk hatása alatt volt. Felébred a semmi közepén, egy teljesen ismeretlen helyen, távol mindentől, majd kék frizurás erdei lidércek támadnak rá, hogy a vérét vegyék. Őszintén nem volt túl kecsegtető számára a helyzet, s ha nem talál ki valami okosat tényleg úgy lesz ahogy a fiú mondta, itt hagyja a fogát.
Kezeit felrakná, jószándéka jeléül, de közben chakra fonalaival rácsatlakozna bábjára és lassú léptekkel indulna meg az idegen felé.
- Figyelj! Én tényleg nem akarok semmi rosszat, csak fogalmam sincs hol vagyok, vagy hogyan kerültem ide. Csak szeretnék hazajutni. - Próbálná húzni az időt, amíg esetleg ki tud találni valamit.

//Mielött még elkezdődik a tényleges harc: ha nem gond annyiban módosult a dolog, hogy nem lett végülis másik bábom, hanem az előzőt módosítottam, s lentebb látható a harcba hozott felszereltsége.//

Hikaru:
Fejben bombavető, tárban 4db füstbomba, 1db altatógázos bomba (sorban az utolsó)
Felkarokban tűvető, tárban 100-100db tű
Alkarokban senbon lövő mechanika, tárban 10-10db hosszú tű
Lánszóró a báb testében, kivezető nyílás a szájban
Behúzható penge a báb alsó részében

Uchiha Madara Hétf. Aug. 13 2018, 00:48

Szép estét!

Mivel a PvP egyik résztvevője a játéktéren elhalálozott, így lezárom a mérkőzést. Jól indult, tetszettek a párbeszédek, sajnos a mérkőzés nem került befejezésre. Jutalmatok +4 Chakra, 1 tjp

Madara

Ajánlott tartalom

Shinko vs Hanaro

Shinko vs Hanaro

Re: Shinko vs Hanaro

Re: Shinko vs Hanaro

Re: Shinko vs Hanaro

Re: Shinko vs Hanaro

Re: Shinko vs Hanaro

Re: Shinko vs Hanaro