Re: Az Erdei ivó

Hidan Szer. Aug. 17 2016, 07:10

A vénember kusza, ősz szemöldökeit ráncolva hallgatja a Kenshiro féligazságokból kovácsolt történetét. Bár vizenyős szemeinek fénye megkopott már, pillantásában mégis egy olyan ember bölcsességét véli felfedezni a shinobi, aki számtalan embert látott már életében, s megtanulta könnyedén felmérni, hogy milyen fából faragták azokat, akik szerény portájához sodor a Sors szeszélye.
- Bocsásd meg egy unatkozó aggastyán kukacoskodását, de te biz nem annak a fajtának tűnsz fiam, aki ökörnyálként szállingózik a szelek szárnyán, keresve egy kényelmes pontot, ahol megpihenhet... Valami a szívem mélyén azt súgja, te nem az vagy, aki menekül. Hanem akitől menekülnek.
Cinkosan kacsint az öreg, majd harsány, foghíjas kacagásban tör ki, mintha csak egy újabb habókos tréfát sütött volna el, de lelkének esőszín tükrei nem nevetnek. Azok nagyon is komolyan merednek a vele szemben ülő fiatal férfira.
- Hát volt annak egy pár napja-hete, hogy naprakész hírt kaptunk a külvilágbó, de itt van amit tudok: a Ködflotta csaknem teljes létszámmal megjelent a Villám Országának partjainál, és szinte felőrölve az ellenállást egészen a Kumogakure Déli Blokádjáig verekedte fel magát a kirii haderő, ami a napokban esett. A Hokage nagy erőket kezdett a frontvonalra mozgósítani, de félek túl későn jött igyekezet ez, a sápkóros vízszövetségiek helyzete számomra megingathatatlannak tűnik, persze én csak egy hóbortos fogadós vagyok, nem holmi hadúr. Osztán ez az állandó háborúskodás nem csak az embereket zavarja ám fel... A Szél és a Folyó határvidékéről egyre többször érkeznek jelentések az embereket megtámadó komisz jószágokról. Gyíkok és skorpiók, de nem olyan pindurik amikhez az ember szeme hozzá vagyon szokva... Neeem... Fene nagy jószágok ezek, némelyikük nagyobb mint egy igavonó barom. Ha engem kérdezel, biztosan azoknak a mocsok hangfalusiaknak a műve, azoknak még a szeme sem áll jól!
Amikor a fiú Chizunéről kérdez, a bácsika töprengő arckifejezéssel próbál emlékezni, majd hirtelen, mintha feloltottak volna egy lámpást emlékezete sötétjében, felderül az arca.
- Volt egy lyány. Sápadt mint az alabástrom, haja majd oly fehér mint a szűz hó. Szemrevaló kis, angyalarcú teremtés volt az, de elnyűttnek és fáradtnak tűnt, aligha vonszolta magát, bár sebesülés nem látszott rajta. Ebédet kért, a legerősebb italunkat és egy szobát, három hétre. Nagyjából két hete érkezhetett, de nem maradt addig, míg ígérte, noha a lakrészét előre kifizette. Nem is láttam azután túl sokat, csak ha ételért gyütt. Talán ha tíz nappal ezelőtt történt, amikor négy álarcos fickó, felhőfalusi fejpánttal masírozott be ide és utána kezdtek kérdezősködni. Ijesztő krapekok voltak, az egyszer biza! Felmentem, hogy kopogtassak a kisasszony ajtaján, úriember lévén mégsem hagyhattam hogy ezek a rosszéletűek csak úgy rávágják az ajtót, hátha épp őtözködik érti-e? De a szoba hallgatott mint a sír. Lementem hát a pótkulcsomé, mert itt gebedjek meg, ha az én házamban valaki rosszú lesz, és nem sietek a segíccségére! De amikor kinyitottam az ajtót, a lánykának hűlt helye sem volt már! Várjá csak! Csak nem te is azok közibű vagy, akik itt ijesztgették a vendégeimet a rusnya maszkjaikkal?!

**Kenshiro Karu** Szer. Aug. 17 2016, 22:26

Az öregen látszott, hogy nem sikerült eladni neki amit így hirtelen kitaláltam. Persze tudom, hogy ennél jobb hazugságot is ki lehetett volna találni, de van amit az ember nem tud elrejteni, ennél csak komolyabb praktikákkal mint egyszerű kis hazugságok. Úgy látszik, hogy lebecsültem a tapasztalatot és az éveket, de elnevette magát miután kis híján telibe találta, hogy milyen ember is vagyok én. Abban azonban tévedett, hogy tőlem menekülnek. Tőlem most csak egy valaki menekül, de ő annyira eltűnt, hogy egyszerűen nem lelem sehol sem. Nyugodtan néztem tovább az öreget, de mielőtt folytatni tudná teszek egy gyors megjegyzést.
A franc Kirigakure ennyire közel jár már a kontinenshez. Megfordult már nem egyszer a fejemben, hogy elmegyek oda ahonnan hallom, hogy támadnak és valami zsoldosként beállok egy sereghez aztán ami kifér a csövön. Viszont attól félek, hogy a szenzorok kiszúrnának mielőtt még elő tudnám adni a kis sztorimat így ez a forgatókönyv kilőve. A bosszúnál azonban most fontosabb, hogy megtaláljam a lányt. A franc... már megint egy olyan úton járok aminek a vége biztos nem tartogat boldog befejezést számomra de talán ez az én sorsom. Az viszont jó hír, hogy a hokage mozgósította konoha haderejét és kumóba vezényli őket, így talán kisebb az esélye, hogy belefussak valakibe akivel nem bírok el. Itának igaza volt. Megkeresem a lányt aztán felszívódok. Eltűnök a térképről, mert ha vége lesz a háborúnak a nagy nemzetek biztosan komoly erőket fognak mozgósítani, hogy kézre kerítsenek. Ki hallott már vándor jinchuurikiről? Aztán ott a folyó országában is történnek a dolgok. Kíváncsi vagyok, hogy Enraku most hogy próbálja alakítani a dolgait. Legutóbb az öreg akkor lovagolt be győztesen az egész konohai haderő élén amikor már a nagyját elintéztük. Nem csodálkoznék ha a mostani Hokage is ilyen lenne. Ez azonban már csak egy fura gondolat volt ami remélem nem ült ki az arcomra egy mosoly kíséretében.
- Igen a hangfalusiakról én is hallottam már. Állítólag olyan szörnyűségekre is képesek, hogy feltámasztják a holtakat és maguk közé állítják őket. Érdemes vigyázni velük.
Aztán elértünk ahhoz a részhez amit talán a legjobban vártam az egész beszélgetés alatt. Amikor a vénség elkezdett beszélni nagyot dobbant a szívem. Jól sejtettem, hogy keresni fog magának egy helyet és még szerencsém is volt. Az időpont is stimmelt. Vacsora és a legerősebb ital ez valóban ő lesz. Azonban a történet második fele már nem tetszett annyira. Amikor meghallottam, hogy kumogakurei anbu is érdeklődik felőle, akkor vált világossá, hogy valószínűleg őt is keresik ugyan úgy mint engem. Vajon honnan jöhettek rá, hogy itt van? Itt valami nagyon nem stimmel ekörül a lány körül de most már kiderítem. Egy pillanatra összeszűkül a szemem, de végig hallgatom az öreget nyugodtan.
- Értem. Köszönöm a segítséget és igazából tartozom egy magyarázattal is. Jól látta valóban nem a háború elől menekülő földműves vagyok és azért keresem ezt a lányt, mert van egy rendezetlen ügyünk amit mindenképpen meg kell vele beszélnem. Igazság szerint ezért keresem és hatalmas szerencse, hogy itt megtaláltam a nyomát az valóban egy csodával ér fel. Esetleg megnézhetném azt a szobát? Sőt ha esetleg nem foglalt akkor egy pár napra jómagam is kivenném. Természetesen nem vagyok maszkos, akkor nem így jönnék be ide, de nyugodjon meg azoktól engem is kiver a hideg. Azt esetleg megkérdezhetném, hogy mi lett a maszkosokkal?
Hogy ha a vén kocsmáros is bele egyezik akkor nem is várok itt sokat egyből megcélzom a lány szobáját. Túl sok idő telt el. Tíz nap alatt simán kitakaríthatott ott az öreg párszor, de ha szerencsém van akkor hagyott ott valamit, bár már ez is óriási szerencse, hogy ráleltem itt. Remélem nem esett semmi baja és időben fel tudott szívódni!

Hidan Szer. Aug. 31 2016, 06:01

- Rendezetlen ügyed, mii? Tudtam én ám, hogy nagy lókötő vagy te fiam! Há mindenesetre az ízlésödre nem lehet panasz...
Cinkoskodását kacsintással próbálja hangsúlyozni az aggastyán, de ő láthatóan az emberek azon típusába tartozik, akik képtelen ezt normálisan megtenni anélkül, hogy ökölbe szorulna az egész arca. Vagy épp szélütést kapott, azért ilyen felemás a fizimiskája, bár ez esetben láthatóan sokkal pozitívabban fogadja a sztrókot, mint az embereket többsége.
- Hogyne lenne szabad! Lyányok jönnek, lyányok mennek, de a bótnak mennie köll! Így is épp elég bevétel esett ki, amikor azok az otromba kutyaütők két napra lefoglalták a szobát helyszínölés címszó alatt! Evitték a Kisasszonnak az összes motyóját is, mer azokat hátrahagyta a nagy sietségiben, ahogy éppen kámforrá próbált válni! Hány napra maradnál barátom? Remélem megéted, hogy ha előre számolóm fel az árat... Az üzlet az biza üzlet, még ilyen jó cimborák között is, mint mink vagyunk. Négyszáz ryou egy éjszakára.
Miután Karu leszámolta a fogadósnak a kívánt összeget, az idős férfi nehézkes mozdulatokkal a pult alá nyúl, kihúz egy fiókot, majd rövid matatás után egy avítt rézkulcsot nyom a shinobi kezébe.
- A hatos az drága fiam! Jó pihenést és sok szerencsét, hogy megtanádd a kis barátosnődet!

A csöppnyi lakrészbe érve a Kenshiro csalódottan konstatálhatja, hogy a szobaszerviz meglehetősen, mi több túl alapos volt - sose akkor takarítanak amikor kéne. Takaros, négyszer négy méteres szoba egy kemény matraccal a sarokban, patyolattiszta huzatokkal és ágyneművel. A szobában található még egy régi ruhás- és egy könyvesszekrény is, valamint és kis komód is, amit az ágy mellé tettek, hogy a ráhelyezett olvasólámpa fényénél kényelmesen olvashassanak a vendégek. Az apró bútordarabon a lámpáson kívül csupán egy prospektus található, mely végtelenül behízelgő fogalmazással és agyonretusált képekkel próbálja meghozni az utazók kedvét Yugakure csodálatos fürdővilágába.
Látható nyom egyelőre egy szál se, a kumoi ANBU valószínűleg precíz munkát végzett.

Ajánlott tartalom