Erdei villa

Shikaku Kedd 11 Május 2010 - 17:17

Egy remekbe szabott építésű villa, az erdőségek mélyén, amelynek a háznépe szívesen fogad betérő vándornépeket a birtokon kívül elhelyezkedő, annak a fala mentén álló kicsiny házakba, ami állítólag itt hagyományos bánásmódnak számít egy rangosabb személy részéről.

**Kazedando Soroshima** Kedd 11 Május 2010 - 18:34

*Érdekes utazást tett az utóbbi időben. Tehát, mikor a sráccal beszélgetett Takumával, felfigyelt valamire... egy madár repült felé, és egy levelet hozott, amely mind a kettőjük címére, egy szabadúszó megbízás volt.
Valamiért ehhez a házhoz kellett jönni, és a megbízó nem is árulta el a saját nevét, csak annyit, hogy itt több információt kapnak... a pénz a küldetésért nagyon magas...
Mi lehet vajon az oka annak, hogy egy ilyen helyen ilyen magas árat adnak egy feladatért, ezen morfondírozott Soroshima, aki egy nagy Sas hátán feküdve bámulta az eget.
Remekül választott szövetségeseket, amikor az Idézést tanulta, mivel a Sasok közt vannak olyanok akik nagyobb távra el tudják szállítani.
Beletelt egy pár órába, míg idáig eljutott, de üsse kő , hisz a Sas így is igen gyorsan elhozta, máskülönben napokba telt volna az út talán.*
~ Tehát valahol itt lesz a célpont.~
* gondolkodott az úti célra utalva. Nem tudta, hogy Takuma is jön-e, de igazából nem nagyon érdekelte, hisz ő sosem volt valami nagy társasági ember, és sosem szerette különösképp mikor hatalmas nyüzsgés vette körül.*
- Most, itt vagyunk. Szállj le, megkeresem a pontos helyet, innen már gyalog.
* bökte oda a Sasnak, aki rögtön szinte zuhanórepülésben szállt le, majd nagy szárnycsapásokkal lassított, mikor a talajhoz közel ért, és a landolás simán ment.*
- Kösz a fuvart, egyszer majd meghálálom.
- Ha egyszer majd valaki ránk támad, úgyis megidézünk, hogy segíts, úgyhogy addig a napig nem kell rendezned a számládat.
* mondta a Sas, és mintha egy mosoly látszott volna a csőrös arcán, viszont ez lehetetlen mivel a Sasok nem képesek mosolyogni.*
- Úgy legyen.
* mondta Soroshima, elkapva az utolsó pillanatot mielőtt a Sas egy szürke füstfelhővé válva eltűnt.
Ezek után pár percnyi séta után Soroshima megérkezett a levélben említett helyre... Itt megállt és várt.*
~ Szóval ez az a hely... akkor már csak a megbízó, meg egy rakat bérninja hiányzik...~

**Zoriko Akohi** Kedd 11 Május 2010 - 18:56

~Szóval ez lenne az. Végre megérkeztem.~ Gondolja magában miközben a birtok területében lép. Még élénken él benne a nagyjából egy hetes emlék mikor egy sas szállott még a Tea országában Orusi mestere vállára. A madár lábához egy papírdarabvolt rögzítve. Mint kiderült vezére volt cimborája küldte kinek volt egy nagy haszonnal járó feladata. Hogy pontosan mi is ez még kérdéses, csak annyi bizonyos, hogy ide kellet jönniük. Ám útközben történt egy kis baki. Pár medvék országából származó nyomkövető ninja rájuk talált és egy kisebb harc alakult ki. Mindannyian kivették a részüket a csatában, ám Orusi így is lesérült. Eltört a lába és némi belső vérzés is kialakult nála. Elveszett ninjaként nehezen találhatnak olyan orvost aki hajlandó is lenne kezelni a sérüléseit, de szerencséjükre egy kedves gyógynövényeket tenyésztő asszony úgy ahogy értett ehhez, és hajlandó volt ellátni a sérüléseit. Orusi tanítványa természetesen mestere mellet maradt, de Akohi úgy döntött, hogy kell a pénz jövőbeli céljaik eléréséhez, ezért egymaga eljött. Ha végzett ugyanott fognak találkozni ahol útjaik elváltak. Élénken él még benne a vezér utolsó mondata.
-Nem ajánlom, hogy valamit elcsesszél. Ha szégyent hozol rám a barátom előtt akkor többet nem tudnék a szemébe nézni.- Mondta.
-Ugyan már. Ismerhetnél... ha képes vagyok rá megteszem amit kell.- Mondta magabiztosan majd útra kelt. Egy hétig tartott az út, és csak akkor evet amikor vadászott, de végre megérkezett. Ám nem volt egyedül. Már volt itt még valaki. ~Vajon ő a megbízó? Vagy csak egy bérninja? Mintha a levélben lett volna említés arról, hogy nem csak minket kértek fel.~ Gondolta majd az idegen felé ment. Mikor elég közel ért, megszólította.
-Üdv! Akohi vagyok és egy bizonyos megbízás miatt jöttem ide. Nem tudod kitől kérhetnék pontosabb utasításokat?- Kérdezte az idegentől. Jóval idősebb volt a fiúnál. Azon se lepődött volna meg ha kinevetik, hisz kora miatt sokan nézik le. Ám ahogy a mondás is tartja kicsi a bors, de erős... vagy legalábbis idővel az lesz.

**Daizo Tensei** Szer. 12 Május 2010 - 16:23

Miután kikötött a hajó, azonnal elindultam hogy megtaláljam a helyet, ahol majd a megbízást kapjuk. Mosa-val az oldalamon hetekig csak gyalogoltunk. Semmilyen ételt sem vettem, helyette inkább vadásztam. A kutyám is segítségemre volt, mivel főleg ő kergette elő a rejtekből az állatokat. Úgy fél napi járóföldre voltam a célállomástól, amikor támadt egy remek ötletem. Mosa-t egy vaddisznóra uszítottam, ezzel is próbáltam edzésben tartani. A kutya könnyedén le terítette, majd szétmarcangolta az áldozatát. Szerencsére nem tépte szét túlságosan, ezért jelentős részét meg tudtam sütötni a vadnak. A kiadós lakoma után újra folytattuk az utunkat. Valóban csak fél nap kellett és már meg is érkeztünk.
Egy hatalmas fal vette körbe a birtokot, ami körül kisebb házikók voltak. Óvatosan közelítettem meg, nehogy esetleg találkozzak az egyik ellenségemmel. Gyorsan körbe szaglásztam, majd az épületekhez siettem, a kutyámmal az oldalamon. Elsőre egy nálam fiatalabb shinobi alkatra leszek figyelmes. Jelzek Mosa-nak hogy kövessen és oda lépek hozzá.
- Konichiwa! - kezdek el vigyorogni, akár egy idióta. - A nevem Kurotsuka, jól látom hogy te is a megbízásra jöttél?
Miután feltettem a kérdésemet, tovább folytatom az idióta vigyorgást. A választ nem igazán várom meg, helyette inkább letérdelek a kutyám mellé és simogatni kezdem.

//Akohi, te vagy a szerencsés/szerencsétlen akihez oda mentem.//

**Shinjigami Kurai** Vas. 16 Május 2010 - 18:45

Az embereket a pénz vezérli, legalábbis a legtöbbet, mindent megtesznek érte. Persze mint egy nagy alvilági szervezet vezére, rá ez még inkább igaz, mondjuk ő már csak nagyban gondolkozik. Egy bőrönd pár millió ryuuval azért talán már nevezhető nagy összegnek, már nagyon rég nem keresték meg őket ennyi pénzzel. Amikor ezt felajánlották a Yakuzának, Kurai csak elmosolyodott. Beleegyezett, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy pénzköltés nélkül kerüljön a bizonyos tárgy a megbízó kezébe. Nem semmi kapcsolatokat kell viszont akkor kiaknázni...Erre nem szokásos emberek kellenek, hanem akik képesek ilyen "tolvajlásra". Ezek a ninják...nem akármilyenek, az elveszettek, úgymond elveszettek. Pedig ők az igazi ninják...akik árnyékból támadnak, és nem állnak meg egy tisztás közepén megpihenni...legalábbis szoros helyzetben. Össze kell szedni pár ilyet, nagy ígéretekkel. Ezzel megbízta Sovasu-t, kaparjon össze párat, hogy megszerezzék ezt a fegyvert.
Egy héttel később, itt vannak néhányan a kapu előtt, Kurai a villából egy távcsővel figyeli a kinti eseményeket...egyenlőre három személy jelent meg.
- Nyugalom uram, többen lesznek- szólalt meg az oyabun mögül a Sovasu. Shinjigami letette a távcsövet és hátra fordult.
- Remélem is...ez a fizetség nem apró...Szükség van a jó emberekre.
Egy jó fél órával később már elég sokan megérkeztek, és Sovasu szerint ennyi embert hívott összesen. Furcsa emberek találkája, mindenféle népség. Kurai hívta a testőrséget, és vitte magával Sovasu-t is, mivel ő a főtanácsadója. Kimentek az istállóhoz, Shinjigami előhozatta a fekete csődört és egy szürke mént. Ő felült a fekete lóra, Sovasu pedig a szürkére. Mind a kettő izmos, nagy állat, szép szőrrel. Elindultak a kapu felé, körülöttük 15 testőr plusz a testőrség kapitánya, Urashi. Kurai "megkérte" Urashit-t, hogy kicsit vezesse a lovát. Ő elővett egy cigis dobozt a zsebéből, és egy öngyújtót is. Szájába helyezte a cigit, és egy kis próbálkozás után meggyújtotta. Eltette a dobozt és az öngyújtót is, megigazította napszemüvegét, majd újra átvette az irányítást a ló fölött. Oda értek a kapuhoz, majd mikor azt kinyitották, Kurai és a többiek kimentek, majd bezárták mögöttük a kaput. Körülnézett...összejöttünk jó néhányan. Kivette a szájából a cigit, majd eldobta.
- Üdvözlök mindenkit! Azért hívtuk önöket ide, hogy elvégezzenek egy nagy jutalmat kínáló feladatot. Ami a következő lenne: A fegyverkészítők falujában készítettek egy tárgyat- már csak azért sem mondja, hogy fegyvert, mert kigondolható a falu nevéből, hogy nem váza-, amit felkínáltak az országoknak, a legjobb ajánlat kapja meg ezt a fegyvert. Nos, az önök feladata lenne az, hogy fizetés nélkül távozzanak a tárggyal. Nagyjából ennyi, a többit majd a tanácsadóm elmagyarázza önöknek, holnap, amikor megpihenten indulnak el a falu felé. Ő, és még tíz emberem kíséri majd önöket. A házakat a villa körül igénybe vehetik, ajánlom pihenjenek meg és készüljenek fel a holnapi útra. Nos, nekem más dolgom is van jelenleg, szóval, örültem a találkozásnak, viszlát!
Nos igen, hamar jött és hamar ment, elvégre nem szeret sokáig tömeg előtt ácsorogni. Sovasut kivéve mindenki vissza ment a villába.
- Üdvözlöm önöket...én fogom irányítani az akciót, de mindent ott helyben elfogok magyarázni. Addig is, pihenjenek le.
Kurai semmitmondó tekintettel utazott vissza fele a villához.
*Érdekes menet lesz ez...Kíváncsi vagyok, hogy mire kellhet neki az a fegyver...lehet, hogy csak gyűjtő, de lehet, hogy valami nagyobb dolog van ebben...majd elválik, attól függ, hogy megmarad-e a történelemben az esemény*
Nos igen, jobb lenne, ha az egyszerű emberek nem tudnának arról, hogy elcsórtak egy fegyvert a Yakuzák, de hát mondjuk még csak a jelenlévő ninjáknak sem mondták el, hogy kit vagy mit szolgálnak ezzel a cselekedettel. Majd később minden kiderül.

Shikaku Vas. 16 Május 2010 - 19:57

Nem sokkal miután befutottak az újonnan érkezők, megjelent a főnök, legalábbis nem sok márt lehetett kinézni egy ilyen alakból. A hátrébb megálló, épp, hogy megérkezett ninja halk, rövid, de erőteljes fújással adta tudtára a többinek, hogy ki nem állhatja a megbízók ilyen fajtáját, de hogy ennél sem ment többre egyértelművé tette a helyzet furcsa komikumát. A ninja ritka öltözéket viselt, a hagyományos öltözékek egyike volt rajta; egy minden darabjában fekete jimbei, aminek maszkja és csuklyája egyelőre nyakán feküdtek. Valaki, egy másik ninja el is vigyorodott a csöndes kis jeleneten. Az illetőn egy hatalmas szalmakalap volt, melynek kupolaszerű, mélyre ívelő peremén négy függőleges vonal szolgált szemrésként, oldalán pedig egy katana függött. A sort egy kisgyerek zárta, aki éppen a kapu nyílásának pillanatában érkezett meg futva, és vigyorogva nézett körbe a ninjákon.
Mire ráeszméltetek, ki-ki a maga szintje szerinti mértékben, és gyorsasággal, a ninják közötti lélektani párbaj már elkezdődött. A néma figyelem, a többiek minden mozdulatát leső felmérés már tartott, a megérkezések óta.

[Soroshima]

Lévén te vagy - legalábbis számodra is egyértelműnek tűnően, a korbeli és az erőbeli tényhordozó, egyelőre nem volt szükség a túlzó vizsgálatra, azonban a (talán) nem várt újabb érkezők mintha mind, egy-egy apróbb-nagyobb részletükben meg tudnak lepni, akármennyire nem is érzik oly erősnek a chakrájuk. A jinbeit viselő ninja agresszív önkifejezéséhez, és fegyelmezetlenségéhez nem párosult a testbeszéde. Akármennyire is tűnt érthetőnek a kifakadásszerű véleménynyilvánítás, a ninja teste stabil és kezei mozzanatlanok maradtak. Nem tette keresztbe karjait, nem távolította el egymástól lábait, nem hintázott álltában, ruhája pedig, laza tartása ellenére nem moccant. A gyakorlott pillantásodnak fegyverek tizeit sikerült kiszúrnia különböző kiegészítőkben, vagy éppen azok rejtett valójaként.
A katanát viselő férfi ennek az ellenkezője volt; lábai szélesen, karjai keresztbe fontan, hivalkodóan álltak meg, keze a kardja markolatán pihent, a mosolygó, vékony, elvarrt ajkak alól pedig tűhegyes fogak villantak ki annak vigyora mellé.
A kisgyerek végül semekkora feltűnést sem keltett. Egy pillanatig úgy hitted, talán az itteni szállás miatt van itt, de aztán megcsapott egy bizsergető érzés. Érzékelésed koránt sem volt jó, de a kis kölyök alakjára nézve, amikor az megérkezvén körbenézett, hirtelen csapott meg a felismerés; a futás, és a gyerekes beérkezés csak álca, a felhőtlen körbepillantásban nagyon is erős rendszer látszik, a mosolygós kis fickó pedig nem mindennapi álca; valami olyasmi, ami nem egy ninjának készült, hanem mindenki másnak, aki nem tud különbséget tenni test és test között - pont valami, mit nem egy kisstílű ninja tenne - neki elég a felemás álca, hogy megtévesszen mindenki mást, de a ninják nagyja így is elkerülje, ha a közelébe ér...

[Daizo]

Megérkeztetek, és elkezdtél volna kommunikálni, amikor szépen rendre befutottak az új érkezők. A légkör érzékelhetően megváltozott, még az addig egyedül és szótlanul álló egyértelműen szinted fölött álló ninja is jobban végigmért mindenkit. Számodra már jóval kevesebb dolog egyértelmű, és mivel nem is érzed egyértelműen a jelenlévők erejét, leginkább a kinézet alapján tudsz dönteni, de ez sem segít sokat - tényszerűnek látszik, a megbízó mindenféle területre ügyelt a válogatáskor, még a melletted álló gyermek sem kivétel, hisz közelről már-már érezve, az ő chakrája nem a normális kategória.
Az egyedüli kivétel, a kisgyerek vidám megérkezése zavar össze, hiszen a korban, amiben ő van - talán nyolc lehet - még akadémián is kezdő az ember. A képet egyetlen pillanatra zavarja meg a pillantás, ami rajtad is végigszánkázik, és attól függetlenül, hogy egy pillanatig tart, többnek tűnik, és a pillantás nyomán egy furcsa érzés költözik a tarkódba, amitől feláll a hátadon a szőr - ahogyan Mosának is.

[Akohi]

A csapat hipp-hopp összeverődik, egyre-mársa esik be mindenki, a felnőttek pedig egymást méregetik, amiből téged jobbára kihagynak, viszont a légkör ettől függetlenül nagyon nehéz. Túl nehéz is lenne, ha a pár másodperces csöndet nem törné meg a kissrác, aki beugrál közétek. Megkönnyebbülve, mivel mindenki más is rá fordítja a figyelmét, talán késztetést is érzel, hogy hazaküldd a pólyást, azonban a pillantása nyomán beléd fagy a szó, és tetőtől talpig kiráz a hideg. Azonnal kiesel még az ő figyelméből is, de ettől valamiért jobban érzed magad, majd amikor a kisfiú megáll végre, és felnéz az elsőként érkezettre (Soroshimára) hirtelen mintha a mellkasodon éreznéd feküdni egy kunai élét...

//Tessék tovább haladni nyugodtan az eligazítással, tervezéssel. Kurai (avagy NPCje) kezdjen.//

**Shinjigami Kurai** Hétf. 17 Május 2010 - 15:27

Az öreg egyedül maradt tehát, legalábbis Kurai marad a villában, ő meg megy a kis bérenceket utasítgatni. Kiosztja, hogy kinek melyik a kis háza erre az éjszakára. Mindegyik kívülről és belülről ugyanúgy néz ki, belül van egy kis ágy, egy asztal, egy szék, egy polc és egy frigó, tele kajával. Ő maga vissza ment a szolgálók házához, hogy nyugovóra térjen, viszont kint hagyott a ninják közelében három őrszemet. Egymástól távol állnak, csak hogyha egyiküket megölné egy besúgó ninja, akkor a többi eltudja ordítani magát, hogy "Áruló" vagy valami. Betért hát a szolgálók lakhelyéhez, és egy jobb ágyat választott magának.
Reggel frissen ébredt, korához képest. Lenyelt egy frissítő kávét, majd szedte katanáját és más dolgait, persze a dolgok zömét a kyodai-ok viszik, azaz a gyakorlott "nagy testvérek", akik a Takigakurei klánból vannak. Elindult hát a kinti lakhelyek felé. A ninják már valószínűleg felkeltek. Amikor kiértek, és ha mindenki jelen van, akkor elkezdi magyarázni a tervet.
- Először is önök három csapatban fognak eljutni a fegyverkészítők falujába. Mindenki kap egy útitársat, hogy biztonságban és viszonylag feltűnés nélkül érkezzünk a célhelyhez. Mi is hasonlóképpen fogunk cselekedni. A csapatok kapnak egy-egy térképet Takumi no Sato-ról, ahol bejelöljük a találkozási helyet, és később is használni fogjuk őket, szükség szerint. Amint oda értünk, meg kell tudnunk, hogy hol rejtik a keresett tárgyat, majd utána kieszeljük, hogy miféle módon szerezzük meg.
Kiosztottak a ninjáknak csapat szerint egy-egy térképet. A csapatok: Soroshima a fekete jimbei ruhással, Daizo a katanással, Akohi a "gyerekkel". A Yakuzák bambo kalapokat vesznek fel, és mind a tíz ugyanúgy kettes csapatokba verődik. Sovasu úr lóval utazik, nem az öltönyében, hanem egy átlagos utazó ruhát hord, hogy ne keltsen ő se feltűnést. Habár nem egy harcos, ifjú korában jól bánt a karddal, egyedül is megtudja védeni magát, de nem messze fog utazni egy yakuza csapattól. Választhattok utat és módot, hogy eljussatok Takumi no Sato-ba.

**Kazedando Soroshima** Hétf. 17 Május 2010 - 16:14

*Még semmi sem történt, egyedül állt a terepen, mikor egy fiatal srác közelítette meg.
Majd az megállt, és kérdésekkel kezdte bombázni, amire először, csak odafordította a tekintetét, majd végigmérte, az amúgy rettentő fiatal srácot.*
- Én is a megbízás miatt vagyok itt, nem tudok semmit.
* bökte ki, majd ezek után elhallgatott, mert további 4 Ninja érkezett, ezek közül az első egyből célba vette, azt a srácot, aki hozzá jött oda.
Majd a másik három is megérkezett, ezek közül az egyik teljesen feketében, egy fickó, aki nem nagyon mozdult, aztán egy fazon, aki rettentő magabiztos volt.
A harmadik egy kölyök, akinek valami különleges ereje volt, ezt Soroshima is megállapította, és tudta, hogy nem becsülhetőek meg kor alapján a Ninják... És érzékelte is az erős jelenlétet, amely a fiúból áradt.
Természetesen nem sok figyelmet szentelt ezek után a méregetésüknek... Zsebre rakott kézzel és rezzenéstelen arccal hallgatta végig, a maffiás megbízójukat, aki rögtön el küldte őket valami fegyverért Takumi no Sato-ba.*
~ Szóval, a maffiának kell fegyvert szerezni. Okos, bár ki tudja, nagyon fontos lehet számukra ha ennyit fizetnek egy fegyverért... Ez nem csak gyűjteményi darab lesz, valami másra készülhet.~
* gondolta végig, majd ránézett az amúgy teljesen azonos lakhelyekre, melyeket számukra tartottak fenn.
Nem szólt semmit tehát, miután a "takarodó" elhangzott, egyszerűen besétált a házba, melyet neki jelöltek ki, és vacsora után félálomba aludva vészelte át az éjszakát, nem mintha tartott volna bárkitől is, csak egyszerű óvatosságból.
Reggel, ébredés után, kijelölték mellé a fekete ruhást, aki fegyelmezettnek és céltudatosnak látszott, de annyira nem törtődött ezzel, szépen megvárta, míg végre elmondják a lényegesebb dolgokat.
Tehát a maffiások nemsokkal utánuk jönnek, ők pedig kettesével juthatnak be... Ehhez nem sok hozzáfűznivalója volt, elnézett egy kicsit az ég felé, majd mikor a fickó befejezte a mondandóját így szólt a társának kijelölt személyhez.*
- Akkor mi repülni fogunk.
* mondta és ezzel az utazás módjára utalva, egyszerűen idézett egy Sast, majd felült a hátára. *
- Gyerünk... dolgunk van.
* szólt a társához, aki ha felszáll, ha nem elindul majd.*

**Zoriko Akohi** Hétf. 17 Május 2010 - 17:36

Nyers választ kapott a kérdésére majd nemsokára őt is leszólították.
-Igen jól látod. Sajnos én se tudok sokkal többet mint te.- Előzte meg a többi kérdést szívesen ment volna bele egy hosszasabb beszélgetésbe, de ekkor figyelt fel arra, hogy a társaság szinte már dupla annyi emberből áll mint nemrégiben. Nemsokára megjelent az is aki ide hívta őket. Hamar felvázolt a helyzetet. Elmondása szerint egy fegyvert kellet ellopni, aminek az akciója holnap kezdődik. Addig is biztosított a részvevőknek szálláshelyet. A vacsora után Akohi nem húzta az időt és lefeküdt aludni. Álmában egy kölyök üldözte. Fekete romlott erő áradt a testéből. Mikor hátranézet felismerte az arcát. Látta már valahol... mikor az útbaigazítás történt, akkor jelent meg a nyolc éves kölyök. Félelmetes energia áradt a testéből... még hozzá se szólt hősünkhöz ő máris lefegyverezve érezte magát. S most az álmában is megjelent mint üldöző fél. Verejtékezve ébred fel, szeme előtt még az ifjú arca lebegett. ~Vigyázni kell vele... nincs minden rendben nála. Azt hittem hogy csak a képzeletem játszott a gyülekezőnél velem, de nem lehetek teljesen vak.~ Gondolta magában majd visszaaludt. Reggel mikor felkelt letusolt és megreggelizett. Megkapta a csapattársát is. Végigfutott a hátán a hideg mikor kiderült, hogy az ifjú kölyök lesz a társa. Elkérte a térképet, majd oda a kölyökhöz.
-Üdv, az én nevem Akohi! Te leszel a társam, ne fáradj már elvettem a térképünket. Úgy gondolom, hogy a kereskedelmi útvonalon kéne megközelíteni a fegyverkészítők városát, és ha nincs ellenvetésünk akár indulhatunk is. Út közben még részletesebben bemutatkozhatsz.- Mondta, majd ha beleegyezik elindul és hallgatja a bemutatkozást.

**Daizo Tensei** Hétf. 17 Május 2010 - 21:01

Sajnos nem sikerült senkivel sem társalognom. Alig kezdek el kommunikálni, máris újabb csapat fut be. Utánuk szinte azonnal megérkezik a nagy főnök. Egy kis kölyök is elhalad előttem, ami különösebben nem izgatna, de amikor rám néz, elfog egy különös érzelem. Még Mosa is nyugtalanná vált egy kicsit. Lehajoltam az állathoz és megvakartam a fülét.
- Nyugi van, nem lesz semmi baj! - suttogom a fülébe. - Majd hozzá szoksz ezekhez a dolgokhoz.
A megérkezés után kiosztják a lakhelyeinket. Lényegében a viskó pont olyan mint amilyet vártam. Nagyon egyszerű volt a bútorzata, de nekem ennél több nem is kell. Az estét békésen átalszom.
Reggel pedig arra ébredek hogy Mosa nyalogatja az arcomat. A kelés után megtisztálkodok, majd megreggelizek. Ezután elhagyom a viskót és csatlakozok a többiekhez.
Odakint megkapjuk a feladatunkat, a társunkat és egy térképet a helyről. A társamra nem nagyon figyelek oda, először a térképet tanulmányozom át.
- Hmm... elég érdekes a helyzet. Nekem már lenne is egy ötletem a cucc megszerzésére. - vigyorgok megint ki ostobán a fejemből.
Ezúttal egy idiótát fogok játszani a küldetés alatt. Higgyék csak azt, hogy bolond vagyok, majd később meglepem őket valamivel.
- Miután kiderült hogy hol van a cucc, egyszerűen csak el kell terelnünk a falusiak figyelmét. Vagy ha annyira óvatosak akarunk lenni, a köd leple alatt be tudunk lopózni. Nem nagy dolog az egész, csak a hely kell.

Shikaku Csüt. 20 Május 2010 - 11:36

A reggeli eligazítás után az első induló igen parádésan rajtolt ki a csöndesen készülődő tömegből. A maffiózó emberei közül jónéhányan hátrahőköltek, valaki pedig fegyverre kapott, amikor a méretéhez adódó hangos pukkanással előtűnt a sas. Soroshima felugrott rá, a társa pedig leplezetlenül vigyorogva kúszott fel rá majomszerű ügyességgel, a sas pedig hatalmas port csapó szelet generálva elrajtolt. Az emberek "úúú" és "ááá" szólamokat eresztettek az elszálló ninják felé, néhányan, a tapasztaltabbja pedig bölcsen bólogatott a dologhoz, és társainak magyarázta, hogy ez csak egy része annak, amire a tapasztalt ninják képesek.

[Soroshima]

Miután elrajtoltatok, a társad, magára húzva a maszkját, bizonyára a szél miatt, amit ő biza nem szokott meg, közelebb mászott hozzád, és megszólalt.
-Egyre jobban kedvellek, öreg. Mi a neved? Az enyém Yobi. - Várja a válaszod, de annyira nem társasági ember ő sem, hogy kötelező legyen társalognotok. Akármennyire is magasra szálltok, nem fogja át a sast, illetve nem keres kapaszkodót rajta; kezei és lábai stabilan tapadnak a testhez, még élesebb fordulóknál is, amiből leszűrheted, hogy legalább koránt sem tejesen amatőr társat kaptál, nem úgy, mint... -A kölyökre azért kíváncsi lennék. Azaz a két kölyökre. Fura páros lett az. - A nagysokára megszólaló ninja telibe lőtte a reggel legérdekesebb kérdését, persze azon túl, hogy hol is kezditek a kutatást...
//Várom, hogy hova irányítanád a sast, milyen tervvel, még ide, aztán egyből tegyél egy postot a megérkezésről és az ottani elsődleges teendőkről oda ahol érkeznétek.//

[Daizo]

-Felteszem a kutyád nem lesz nagyobb, illetve nem éppen hasonló kaliberű az idézésed, ha van. - A társad szólt, a kis monológod után, láthatólag ignorálva a rögtönzött tervet, vagy szimplán alrébb téve azt, amíg nem látjátok és ismeritek a terepet. -De mielőtt belekezdünk a munkába, a nevem Shachi. - Egy apróbb, pengeéles delta-fogakat villogtató meghajlás után várja, hogy te is megnyilatkozz, de az udvariasságot ő is csak ennyiben hagyja. -Nos, akkor van valamilyen ötleted, vagy megyünk az én módszeremmel?

[Akohi]

A reggeli eligazításkor a társadat még semerre sem láttad, azonban amint az véget ért, bozontosan, ásítozva találhattál rá, amint az egyik tűznél sütöget valami húst. Odamentél, hogy elmondd a mondandódat, azonban ő nem akart korán indulni.
-Semmi értelme rohanni. Nem versenyzünk, és a sasos csávó már szépen felderít nekünk mire odaértünk. Csak nem olyan őrült, hogy egyedül csinálja meg, ha mégis, akkor jobb ha nem vagyunk ott. Ha esetleg lesz olyan vakmerő, hogy megpróbálja, valószínűleg úgyis sikertelen lesz, ha mégsem, akkor egy egész falu és pár küldöttség fog a nyomára vadászni. Mindegyik esetben nekünk kell majd jobban felkészülni, hogy betörjünk valahova, ahol várják a többi betörőt, vagy megállítsunk egy kisebb sereget, minden lehetséges elemmel és speciális képességgel, mert egy ilyen találkozó, amit most rendeznek, általában ninjakiállítás is egyben, hogy a falvak felvágjanak egymásnak. - Az álmoskás kifejezésből és a monoton evésből kiáradó spontán taktikai helyzetfelmérés nagyon nem passzolt egymáshoz, de az eddigi megérzéseid alapján egyértelmű, hogy a kissrác nem normális kategória.
Negyed-fél óra elteltével kelt fel a fiú, ekkor mutatkozott be félvállról, lévén akkor jutott eszébe, hogy ő nem tette; a neve Aibuki, és messziről jött, ahogy ő mondta. Az ajánlatodat megfogadva, vagy éppen csak saját okfejtését is követve, elindultatok a nem messze kanyargó nagy kereskedelmi út felé.

**Kazedando Soroshima** Csüt. 3 Jún. 2010 - 17:44

- A nevem Soroshima...
* mondta és közben visszafordult abba az irányba amerre a Sas repült, majd odaszólt neki, mivel még nem volt pontos uticéljuk.
- Figyelj, alacsonyan közelítsd meg a felszínt, mert lehet, hogy társaságunk lesz, lehetőleg úgy vedd a repülés ívét hogy ne lásson meg senki.
* bíztatta a Sast, amely bólintott egyet a kérésre közben mélyre vette az ívet és olyan pontossággal hajtott végre egy kanyart jobbra, hogy utasaik meg sem rezzenhettek.
Természetesen észrevette, hogy társa nem hétköznapi ninja, de nem volt tartani valója túl sok senkitől. Ebből kifolyólag azért végignézte, hogy kivel került össze, de nem szánt erre túl sok időt.*
- Arra én is kiváncsi leszek, hogy milyen szerep lesz majd a két kölyöknek mikor a fegyverre hajtunk.
* válaszolt egy gyorsat, majd egyszerűen lenézett az alant elterülő tájra, de semmi érdekeset nem látott, már rég a határon jártak, de egy teremtett lelket sem látott azóta hogy beértek az ország területére.
Valószínűleg sokan vannak akik műhelyekben dolgoznak, és ehhez fedett hely kell.
Így nem sokat flangálnak az utcán feltűnést keltve.
De ez a ninjáknak természetesen csak előny volt, majd Soroshima szépen végignézte hogy körübelül mi hol helyezkedik el a faluban, mivel tehát már a fölött jártak.*
~ Nos, ha megszerezzük a fegyvert, akkor majd kiderül, hogy a Yakuzás mit akar vele, de ha sok ember kerül veszélybe miatta, akkor megállítom, majd elválik.~

**Daizo Tensei** Csüt. 3 Jún. 2010 - 20:30

Amikor az ideiglenes társam hozzám szól és felteszi a kérdését, kicsit bután nézek Mosa-ra, majd az alakra.
- Ő nem azért van hogy rajta utazzál, okés? - szólalok meg kicsit értetlenül.
Megpróbálom a lehető legjobban előadni a félkegyelműt. Majd ha kicsit komolyabb lesz a helyzet, akkor megmutatom ki is vagyok valójában.
- Örülök a találkozásnak Shachi san! - nyújtok neki kezet, miközben az idióta vigyor az arcomon van.
- Milyen terv kell az utazáshoz? Ha utazni támad kedvem, akkor általában ezeket használom. - mutatok a lábaimra. - Ezek mindig elérhetőek.
Lehet hogy ez egy kicsit túlzás, még a végén azt hiszik hogy teljesen nem vagyok komplett és elzavarnak.
- De ha gondolod, most az egyszer kihagyom a sétát és mehetünk a te módszereddel. Már ha az megfelel Mosa-nak is. Nem szeretném ha a kis kedvencem kényelmetlenül érezné magát az út alatt. - simogatom meg az állat fejét.
- Szóval, te hogy is szeretnél utazni? - kérdezem meg, újra vigyorogva.

Shikaku Szomb. 5 Jún. 2010 - 15:09

[Daizo]

Shachi elvigyorodik a reakcióid láttán, és egy kacaj után válaszol csak.
-Nem akartalak megbántani, Shinobi-san. Azt hittem ezek általános kérdések. Én egy vizi túrára gondoltam. Egy idézésemmel szimplán áthajókáznhatnánk a Takumi Satohoz közeli partokra. Ha sietünk estére ott lennénk, és pihenve lépünk a partra, ami egy megbízás előtt nem árt. - Magyarázata végén egy cikcakkos vigyort felvillantva máris sétára fogja, valószínűleg úgy gondolja meg is veszed az ötletét. Ha nem szólsz semmit, vagy nem ellenkezel, akkor a közeli utakon kiindulva, majd egy rövidebb kitérő erejéig a tengerparthoz mentek, ahol is Shachi leugrik a szirtről, és az esése közben idéz meg egy állatot. A hatalmas pukkanással előtűnő állat egy gyilkos bálna. Shachi és az állat becsapódnak a vízbe, majd pár másodperc múlva, amint megnyugszik a víz körülöttük, Shachi integet neked.
-Shinobi-san, készen vagyunk. A kedvedért nem a víz alatt megyünk, hanem így. - A bálna háta kinn van a vízből, és Shachi szavai után egy mély, búgó-morduló hangot hallat, amire Mosa egy barátságos vakkantással válaszol, és csóválni kezdi a farkát. A bálna, kiemelkedve a vízből is elég széles ahhoz, hogy többen is elférjetek rajta, majdhogynem kényelmesen; a méretek magukért beszélnek, hiszen Shachi is épphogy feléri a bálna szárnyának magaságát.

//Daizo: >> tengerpart.
Soroshima: >> Takumi no Sato; reag megy.
Kurai: az utolsó csoport a helyszínen a Sovasu és az őt követő csapat; oda írj, ahová mennétek, és hallani szeretném a terveket.//

Ajánlott tartalom

Erdei villa

Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa

Re: Erdei villa