Mákföldek

Hidan Szomb. Szept. 26 2015, 22:38

Piros és fehér szirmok végeláthatatlan tengere. A hosszú mérföldeken elnyúló mákültetvénynek nem csupán Kemurigakure no Sato és környéke élelmezésében van szerepe, a gubókból kinyert alkaloidok az ország gyógyszergyártásának fontos kellékei. A terményt apró, vályogból épült raktárakban őrzik. Helyi szóbeszéd tárgya, hogy a virágtakaró alatt valahol egy titkos laboratórium működik, ahol kétes erkölcsű tudósok űzik sötét mesterségüket, ez azonban soha nem nyert megerősítést, a legtöbbek szerint nem több buta pletykánál...

**Shiren** Pént. Júl. 29 2016, 20:42

// Shimura Danzou: Tehetetlen Düh II. //

IV. Nap

Információk tömege az, amely Kemurigakure no Sato birtokában van. Egyszerűen hihetetlen a dolog és mégis lenyűgöző... Egyszerre omlott össze mindenféle elképzelése egy titkos szervezetről és merült fel benne ezernyi kétely afelől, hogy valóban jól teszi e azt, amit tesz? Elvégre jött-ment embereknek ajánlotta fel egy csoport kötelékeit, hogy majd segítenek egymásnak elérni a céljukat. Ez szépen be is vált, azonban hol vannak most a beszervezett emberek? Obotsu Ryu? Azóta nem látta, hogy Raionnal a Vég Völgyében rátaláltak. Erejéről már ott megbizonyosodhattak és mázlijuk volt, hogy Raion már régóta ismerte őt, mint barátot. Ám miután beszervezték, soha többé nem látták és volt olyan ostoba a fiú, hogy tervei 60%-át megmutatta Raion Dojutsujával a férfinak... Itanashi? Árulóként tekint rá és legfőbb riválisaként. Amikor a Nibi ellen vonultak, irtózatos erőket szabadított fel, amik a mai napig kísértik a fiút, még akkor is, hogyha tudja, hogy ott Ő ereje 40%-át ha felhasználta. De mégis... Itanashi majdhogynem egyedül küzdött meg a Nibi Bijuuval. Karu? Ő még használható lehet, hiszen benne van a Nibi, ám kitudja merre jár és hogy mit csinál? Tenshi halott, Sei jelenleg még nem mérvadó, elvégre nincs beavatva a szervezet és Mirubi ügyeibe, a többiek pedig elenyésző teremtmények csupán... Így pedig mindenki megy a maga útján... Kiyoko? Ő használható lenne? Talán a Mirubi iránt érzett érzései által megvezethető lehetne, de semmi több.

Az ANBU nem titkolja kilétét, a Kemurigakurei ANBU öltözetben díszelegve intézi dolgát Tenshi szobájában. Természetesen, ahogyan az várható volt, semmiféle árulkodó jel nincs semmiről, minden a helyén van és minden tárgynak csak annyi jelentősége van, amennyit első ránézésre hordozhat magában. Még ha lenne is itt bármiféle nyom, akkor sem lenne mérvadó Mirubi számára, mivel nem képes felismerni azt. Az ANBU pedig felettébb együttműködőnek tűnt. Mirubi azt várta volna, hogy goromba utálattal kezeli le a helyzetet, ám kötelességét teljesítve annyit mondott el, amennyit kellett és bár vérfagyasztó emlékek mellé most némi gonoszság is társult a tekercs tartalmának bemutatásával, Mirubi - pontosabban Mezameru - rezzenéstelen arccal állt és nézte Tenshi fejének maradványait, amint méltó helyére került...

Nos, Mirubi szívében ez a látvány nem csak szomorúságot, de mérhetetlen fájdalmat is keltett volna és keltett is, de most Mezameru volt az, aki a testet irányította... Ő pedig nagyon is jól emlékszik rá, hogy miféle ördögi útravalót vetettek utána Kemurigakure no Satoban: Akari Tenshi eladta Őt és ezzel együtt a Szervezetet Kirigakure no Satonak... Ez cseppet sem bizonyított állítás és a józan ész azt diktálja, hogy Kemurigakure no Sato vezetősége már akkor tudta, hogy mit fog tenni Mirubival és, hogy mire kéri majd őt... Ha pedig ez így van, akkor ez az állítás tovább veszít hitelességéből most, hogy Kirigakure no Sato ellen kell fellépnie, Kemurigakure no Sato akaratából. Ez a lépés pedig akkor minden bizonnyal előnyös lehet számukra. Ha pedig így állunk, akkor az egész csak egy kitaláció, hogy Mirubit még inkább Kirigakure ellen hangolják, ezzel megnöveljék befolyásukat a fiún...

Mezameru azonban nem engedhet meg magának semmiféle olyan kockázati tényezőt, amit Kemurigakure no Sato állított. Így, Tenshi mindenképpen vallatáson esett volna át, ha pedig nem vallja be tettét, vagyis tagadja a vádakat, akkor Raion Tensei Dojutsuja vette volna kezelésbe őt. Az Ő tapasztalata a Genjutsuk terén és a Tenseigan elmére ható ereje elég kellett volna, hogy legyen akár egy Elmeblokád feltöréséhez is, így az igazság kiderült volna. Ha pedig Tenshi elméjében blokkolta volna valami a Tenseigant, akkor a válasz egyértelmű: Tenshi bűnös. Egyedül akkor nyerte volna el a bizalmat, hogy Raion nem talál semmit. Ha pedig ez így lett volna, akkor... akkor... Akkor voltaképpen semmi nem történt volna. Ha ez így lett volna, akkor Tenshi ugyanígy meg halt volna, vagy ha nem, akkor csak azért ölték meg, hogy Mirubit Kiri ellen hangolják, bár ezzel nagyot kockáztattak. Ha Kemuri csak úgy megöli az egyik emberét, akkor saját maguk ellen hangolják azt, akit éppen irányítani akarnak, így nehezebb lesz a bábmesterek dolga. Ha viszont Mirubi úgy hiszi, hogy Kemurigakure még szívességet is tett neki azzal, hogy kiiktatta egy árulóját az Amegaminak, akkor könnyebb a kezelhetőség is. Hiába, aki a Falut és ezt azt egész tervet irányítja, valószínűleg agyafúrt személyiség. A kérdés csak az, hogy a rejtélyes Yondaime, vagy pedig a még rejtélyesebb Ashige áll az egész hátterében? Kérdések és kérdésekre, melyekre egy kíváncsi elme keresi a választ. Elvégre, az információ hatalom!

Többet is megtudott ez alatt a néhány másodperc alatt... Társai is lesznek, akiket a szervezet tagjainak kell kiadni. Amegami egyenruha és hasonlók. Nos ez megint csak kérdéseket vet fel, azonban remek lehetőségekkel is kínál. Elvégre így most nem a saját emberei felett lesz hatalmas, hanem azok felett az emberek felett, akik miatt kutyaként kell viselkednie és a pórázon rángatva, meg kell tennie mindent, amit a gazdája mond... Persze nem közvetlenül ők felelősek ezért, de közvetve teljes mértékben! A másik dolog pedig, hogy így most növelheti szervezete hírnevét. Saru szavaiból úgy tűnik, hogy képzett személyek lesznek mellé beosztva, akiknek valóban hasznát fogja venni. Ha pedig ez így van, akkor a sikerre drasztikusan megnő az esély. Ez pedig ha valóban így lenne, akkor szerezne magának Mirubi egy új ellenséget, mégpedig Kirigakure no Sato képében. Ezt pedig a legkevésbé sem akarná... Az Öt Nagy Nemzet egyikével szembeállni sokkalta veszélyesebb, mint egy alsóbbrendűnek tartott Rejtett falu ellensége lenni. Ám ez az alsóbbrendű rejtett falu nagyon is úgy tűnik, hogy iszonyatos erők és információk birtokosa és ha így halad, akkor rövidesen megerősítheti helyét a Ninja Világban. Máskülönben, ha Saru igazat szólt, akkor Kirigakure baráti gesztussal közeledve bízta meg az Amegamit a küldetéssel, hiszen egy technikát is mellékeltek mellé. Ezek szerint nagyon jól ismerik Mirubi Ninjutsu megszállottságát és ha Tenshi kémkedett nekik, akkor csak azért volt rá szükség, hogy felmérjék: Alkalmas e az Ame no Ekibiogami és Kenshiro Mirubi a szövetségre. Persze nincs kizárva, hogy mellettük is csak bábként végezné, de náluk talán meglenne a szabadsága és nem pecsételték volna meg.

Ami viszont döntő tényező lehet ebben a kérdésben, az nem más, mint Tenshi titokzatos "ismerőse" akinek bemutatta a Küldetés kezdetekor. Akari Taishi? Igen ez volt az a név... Egy személy, akiről eddig Mirubi nem tudott és mindennek fejében Tenshi csak úgy elárulta neki, hogy ki is Mirubi, hogy kapcsolatban áll Kabutoval és hogy Tenshi és Mirubi között miféle kapcsolat áll fent. Ha pedig ezt a furcsa momentumot megvizsgáljuk, az esélye annak, hogy Tenshi Kirigakurei kém volt 80%-ra tehető. De akkor miért mutatta be neki a férfit és a férfi miért nem ellenkezett? Ha ez így van, akkor Kirigakure valóban rossz szándék nélkül fordult Mirubi felé. Így erős szövetséges válhatott volna belőlük, főleg, hogy a Nidaime Otokage is szövetségese Kirigakure no Satonak. Az Ő bizalmát pedig már elnyerte egyszer és ha rajta múlik, akkor nem szeretné elveszíteni. Ha pedig most saját ostobasága miatt minden eddig kiépített kapcsolata megtörik, akkor csak magára lehet dühös...

- Értettem.

Szól egyhangúan, majd hátat fordít Sarunak és nem reagálva a többi dologra, kinyitja az ajtót. Teste és elméje is ellenkezik azzal, hogy ennek az alaknak ilyen vakmerően hátat fordítson, ám tudja, hogy most szükségük van rá, így nem bánthatják. Mégis... Már várta a kést a hátába, egy szúrást, vagy egy fagyos leheletet a tarkóján... Nem fél, csupán test és tett idegen az, hogy egy ilyen ellenfélnek így hátat fordítson, azok után ami történt... Amikor viszont kilép, még jobb válla fölött hátratekintve szólal meg.

- Köszönöm, hogy megkíméltetek a fáradtságtól a lánnyal kapcsolatban.

Utal itt Tenshi likvidálására, bár nem egyértelműek a szavai, ahogyan az sem, hogy helyes döntés lett volna megölni. Ám a gyanú hatalmas és a lány hazug volt. Mindenképpen jobban jár vele a fiú holtan...

V. Nap

A lány kedves és bájos, rendkívül szemrevaló és aranyos teremtés, sok férfi álma. Maga Mirubi is oda lett volna érte még néhány évvel ezelőtt, ahogyan most is megdobogtatta szívét a látvány, ám az udvariasság az első és Mezameru visszafogta őt. Nem lehetnek elég óvatosak, bármikor lecsaphatnak rájuk. Ezekben az emberekben nem bízhatnak meg... Bár az tény, hogy jelenleg két Küldetése van Kemurigakure no Satotól. Az egyik a Nibi Jinchuuriki elfogása a másik pedig a Kirigakure ügy. Mindkettő nehéz eset, bár utóbbi tűnik a könnyebbnek, amíg pedig a feladatát nem végezte el a fiú, addig bizonyára életben tartják. De vajon tényleg rábíznák a Jinchuuriki elfogását? Nem lehet, hogy csak egy biztonság érzetet nyújtó hazugság és az ANBU-k lemészárlása után csak halál vár rá? Nos ésszerűtlen lenne, mivel egyéb fáradozás nélkül, csak Neki sikerülhet úgy eljuttatni a Nibit Kemurigakure no Satoba, hogy valóban haszna is legyen. Ha így nézzük, akkor csak felesleges paranoia ez az egész. De azért lássuk be: Mirubinak oka van az aggodalomra.

A lány szavai kissé fület sértőek voltak, de ez az egészséges kevélység és kékvérűség, talán a számára fel sem tűnik. Még hogy időpazarlás... Bár kinek mi a fontos, Mirubi, Mezameru és Hishimon számára az ilyesfajta fényűzés és ez ebből eredő felsőbbrendűség érzet az, ami felesleges... Bár ezeken a kedvesség mintapéldánya, Mirubi is elgondolkozott, mégis jól tudta, hogy a lány nem tehet szavai tartalmi súlyától és ahogyan Akane-sama nem akart semmilyen érzelmi töltetett belevinni ebbe a kijelentésbe, úgy Mirubi is tudta, hogy a lány nem bántásból mondta azt, amit mondott.

- Értem Akane-sama. - mosolyodik el a fiú visszafogottan, majd kissé meghajol - Kérem, had segítsek feljutni!

Mondta, majd látta, hogy a járat még mindig nyitva van. Valószínűleg nemrég jött le vagy ment fel valaki, vagy pedig direkt kinyitották odafentről, így megkérte a lányt, hogy kapaszkodjon bele. A járat elég széles ahhoz, hogy ketten is elférjenek, így amint a lány jól megkapaszkodott, Mirubi kifejezte mélységes sajnálatát, hogy csak így tudnak közlekedni, majd elrugaszkodott és ahogyan szokott, kiugrott a járatból, pontosan a talajon érve földet.

Odafent letette a lányt, majd tisztes távolságba lépett tőle, megadva a tiszteletet. Odafent azonban megdöbbentő látvány tárult a fiú szemei elé. Először azt hitte, hogy rémeket lát, szemei kikerekedtek, majd emberről-emberre jártak, míg végül észrevette az elütést a valódi testek és ezek között...

~ Uralkodj magadon! ~
A mély hang feldörrent Mirubi elméjében, mire a fiú arca és szemei újra normális állapotukban tündökölhettek. Valóban nem szerencsés a döbbenet, vagy éppen a meglepettség ilyen fokú formáját mutatni, elvégre ez csak gyengeségre utalhat és sem Hishimon, sem pedig Mezameru nem szeretné, hogyha gyengének tűnnének. Mirubi számára ez mellékes, őt nem érdekli más emberek ilyesfajta véleménye, Ő csak jól akar cselekedni. Bár egyik sem gondol arra, hogy az esetlenség és a gyengeség álcája a legjobb álca, hiszen a legveszélyesebb ellenség az, akitől senki nem fél és mindenki lebecsül. Ezt Mirubi már egy életre megtanulta, amikor túlzott önhittséggel besétált Kemurigakure no Sato főkapuján...

A kislány hangja teljes mértékben olyan volt, mint az Igazié, ám a szóhasználat eltért, méghozzá nagyon, ahogyan a külsejében is volt némi kivetnivaló. A mérete persze többé-kevésbé megegyezett és a paraméterek is, de arcának vonásai... Azok nem stimmeltek teljesen. Ellenben Tenshivel, akit talán Mirubi szellemnek vélt volna, ha nem tudja, hogy meghalt. Valószínűleg ez azért van, mert nem töltött vele olyan sok időt, míg Hanaéval rengeteget... Így csak bólintott és nem igazán tudta, hogy mit kellene tennie... Arról nem volt szó, hogy ilyen hihető hasonmások fogják kísérni őt.

Az út alatt Mirubi kedvessége ugyan további kedvességet váltott ki a lányból, tehát megérte a dolog, ám kihúzni belőle nem tudott semmit. Bár a jótét lélek nem is akart, csupán érdekelte a lány, Mezameru pedig ezt akarta kihasználni. Teljes kudarc, Akane-sama kitérő válaszokkal kicselezte a fiút. Később pedig a kereskedő csak magas árért cserébe volt hajlandó kiszolgálni Mirubit, ami a fiú természetesen bele is ment. A kényelmes és praktikus tárolók, a tekercsek és a drótok elengedhetetlen szükségletei voltak, így kifizette a 8400 Ryo-t.

Küldetés I. Napjának Éjszakája (V. Nap)

// Mirubi igyekezett megtudni a két utánzat nevét, vagy legalább azt, hogy hogyan szólíthatja őket és hogy milyen képességeik vannak, hiszen létfontosságú lehet. Ha elmondják Ő elmondja, hogy amit a Kemuri behatoláskor láttak, annyira képes, amellett még Katon technikákat használ. Persze ez nem igaz, vajmi keveset mutatott erejéből, de elég ha ennyit tudnak //

Az elmúlt órák alatt nem próbált meg többet megtudni a lányról, de annál inkább a két Kemurigakureiről. Mirubi adta meg az alakzatot: A Hanae utánzat ment elől, Mirubi a lány mellett és a Tenshi utánzat hátul, mindösszesen 3 méter távolságot tartott mindkettő Mirubitól és Akanétól. (Az alakzat a képességek felfedése után változhat később) Menet közben Mirubi természetesen figyelte a környezetét, aminek meg is lett az eredménye. Nagyjából 12 fős csapat követi őket az útjukon... Valószínűleg társai is észrevették őket, de a biztonság kedvéért figyelmeztette mindkettőt, majd Akane-samát is.

- Követnek minket Akane-sama. Nagyjából egy tucatnyian lehetnek, de nem kell aggódnia. Képzett ellenségek csak nagyon indokolt esetben haladnak ekkora csoportban és ha ez megtörténik, akkor időt nem pazarolva támadnak. Ez a csapat valószínűleg arra vár, hogy megálljunk és megpihenjünk, akkor fognak ránk lecsapni. Ha csak megfigyelnének minket, akkor nem lennének ennyien, mivel így nagyobb a hiba aránya. Valószínűleg a megfelelő pillanatra várnak. A legjobb az lesz, hogyha az éjszaka megvárjuk, amíg ők keresnek fel minket. Ha ez megtörténik, akkor helyes az elképzelésem, ha pedig nem, akkor aggódnunk kell a szándékaikat illetően.

Mirubi elméjében az a gondolat is felöltött a mennyiség kapcsán, hogy Kirigakure no Sato ninjái, akikről szó volt, ám az irány teljesen más és még javában haza terepen van a kis csapat. Ettől függetlenül a Kirigakurei ANBU-ra is van némi esély, ez esetben pedig nem csak Ő, hanem Kemurigakure is nagyot hibázott, ami nem fordulhat elő az ismeretekből kiindulva.

Éjszaka van, sötét éjszaka... Mirubi és valószínűleg a másik kettő is várja már a rajtaütést. Mirubi alvást imitál, eközben pedig a milliószor használt Shikiyaku no Jutsu érzékszerv erősítő fázisát használja, hogy szaglását és hallását felerősítse, így teljes pontossággal be tudja határolni a közeledők hollétét. Nem éri váratlanul a fickó felbukkanása.

Természetesen Mirubi nem messze feküdt a lánytól, hogy a lehető legkönnyebben megvédhesse őt, így amikor a férfi megjelent, Ő fekvő helyzetben kinyitotta a szemét... Ekkor már nem az volt, aki eddig... Közönyös tekintete azonnal végigfutotta a férfi testét és arcát. Negyvenes éveiben járhat, a ruhája koszos és jól beleolvad a környezetbe. Ápolatlan, akár egy csavargó. Most állíthatnánk teljes bizonyossággal, hogy az ilyesfajta alakok nem többek holmi útonállónál, elvégre nem csak a megjelenése de a stílusa is erre enged következtetni, valamint a szervezetlenség, ami az egész tervet övezi. Ám Mirubi járta már meg így, nem is olyan régen... Egy alkoholista személy, aki bármire hajlandó egy kis mellékesért...

Szemei felvillantak, újfent egy olyan technikára készült, amit már rengetegszer használt és rengetegszer is vált be. Bárkit képes meglepni egy ilyen támadás, ezzel pedig Mirubi nagyon is tisztában van! Chakrát vezetett a jobb karján lévő drótba, majd a Shinobik gyorsaságával, még fekvő helyzetből a karját a férfi felé nyújtotta és használva a Ninpō: Nawabare // Ninja Művészet: Kötelek Tánca nevezetű saját technikáját, a Drót azon nyomban tekeredett le a karjáról és iszonyatos sebességgel lövellt a férfi felé, majd a feje búbjából, egészen a bokájáig a mintegy 10 méteres drót, körbetekerte a férfit. Járta már meg így a fiú, hogy túl hevesen tekeredett le a drót a kezéről, fel is vágta azt, a mai napig látszódnak a spirális vágások, azóta pedig már kiküszöbölte ezt a problémát, ráadásul a tekercsek és a ruhája is védi a karját.

Miután a drótot előtte, az körbetekerte a férfit annyira szorosan, hogy eldőljön és ne tudjon mozogni, majd a fekvő helyzetből felpattanva ránt elő egy kunait és húzódik közel Akanéhoz, hogy megvédhesse, miközben szemeivel is felméri a terepet. Igaz, sötét van, de macska látársa hajazó érzékelésével, vagyis a Shikiyaku no Jutsuval kiküszöbölheti ezt a problémát.

- Öljétek meg őket!

Mondja csendesen társainak, míg Ő folyamatosan az érkező támadásokat figyeli, hogy megvédhesse Akane-samat.

__________________

Felszerelés

- 2x10 Méter Dróthuzal (Karjaira tekerve tekercsek és ruha fölé)
- 2 Kicsi Chakra Tekercs (Egy Fehér és egy Fekete Bal és Jobb Karjára tekeve)
- 2 Shurikentartó (Jobb és Bal Combján| Jobb --> 5 Robbanójegyzet, 5 Senbon| Bal --> 3 Robbanójegyzetes Senbob, 2 Sima Senbon, 2 Füstbomba
- 10 Robbanójegyzet (5 a Shurikentartóban, 2 egy-egy kunain, 3 egy-egy Senbonra tekerve)
- 2 db Kunai (Bal és jobb szandálja és bokája közé tűzve, robbanójegyzet van rájuk tekerve)
- 10 Senbon (5db Bal Shurikentartó [Ebből 3 Robbanójegyzetes] 5db Jobb Shurikentartó)
- 2 Füstbomba (Bal Övtáska)
- Amegami Fejpánt (Homlokán)

Shimura Danzou Vas. Aug. 14 2016, 17:02

// Kenshiro Mirubi //

A fiú teljes joggal teheti meg, hogy érdeklődik társai képességeiről. Mivel a csapat vezérét kell játszania, így kérdései érhetőek. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy "társai" válaszolni is hajlandóak lesznek. Mégis, kap egyfajta választ.
- Ne légy butus, Muribi-senpai! - szól a Hanae másolat - Ejszen Én vagyok az, a Te kis Hanae-chanod. Ő pedig itt Tenshi-chan. Ismersz, vagy talán ennyire beverted a kobakod?
Gúnyos élcein jót mosolyog a lány utánzata. Mégis... Mirubi kapott választ. Sőt, a történet folytatódik!
- Ismerek néhány Katon ninjutsut, Tenshi-san pedig kiváló szenzor! De persze ezt is tudtad, Mirubi-senpai, vagy nem?
Olyan szakrasztikusan ejti a "senpai" szót, hogy az félreérthetetlenül gúny akar lenni. Miután Mirubi is megosztja, hogy csak annyira képes, amennyit már láttak tőle, a Hanae másolat megint csak megszólal:
- Hazug fiúcska vagy, Mirubi-senpai, de majd kineveljük belőled! Hihihi-hahahaha!

****

Mirubi drótjainak támadása hirtelen jön és váratlanul éri a férfit. A drótok körbetekerik a testét, véres nyomot hagyva a ruha alatt. Mozdulni sem bír, cigarettája kiesik a szájából és eldől, akár egy rönk. Társainak felocsúdni sincs ideje, olyan gyorsan történt az egész. Ketten futni kezdenek, míg három másik bátorságról, vagy botorságról tesz tanúbizonyságot és rohamra indul Akane felé. Tenshinii és Hanaenii meg sem moccan, Mirubira hagyják a dolgot, inkább azokat a területeket védik, amelyet a fiú nem lát be. A többi alak csak áll, meglepődve. Az összekötözött alak halkan nyöszörög, alig hallani, valami olyamsit motyog, hogy:
- Kiba**ott ninják!
Ezek után derül ki, hogy az álldogálók közül nem mindenki volt tétlen. Érzékelni ugyan érzékelte a jelenlétüket, de az éjszakában még Mirubi sem lát, Őt pedig megvilágítja a tűz. Az utolsó pillanatban hajol el egy kósza nyílvessző elől, miközben egy másik a lábai között repül át. Ez most két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy tényleg banditákkal van dolga, akik nem értenek a Ninjutsuhoz, a másik, hogy... nos, Mirubi vajon mit gondol a másik eshetőségről?

*****

Akkor olvasd el, ha megírtad a fentiekre a reagálást és már nem akarsz azokon módosítani!

Spoiler:

**Shiren** Hétf. Aug. 15 2016, 19:44

I. Nap és I. Éjszaka

A kislány szavai és beszéde cseppet sem deríti őt jó kedvre. Úgy tűnik, nincsenek teljesen tisztában a tagok képességeivel, persze ez elhamarkodottan levont következtetés lenne. Hanae Katonja és a Kiváló Szenzor Tenshi viszont már mindent megmagyaráz. Így értette akkor Saru, hogy valamivel hasznosabb társakat kap. Valószínűleg a hamis Tenshi szenzor képességei sokkal kifinomultabbak, mint az eredetié. Hanaét pedig nem képezte még ki sem elemi technikákra, sem pedig támadó Ninjutsuk használatára, így valószínűleg a képességei teljesen eltérnek a kislányétól. Amire Hanae képes és amihez tényleg ért, az a rejtőzködés, és annak a képessége, hogy elrejtse mások elől e jelenlétét. Persze csak jelentéktelenné tud válni, amennyire csak tőle telik, valójában nem tűnik el a szemek elől, egyenlőre... Így viszont, ezek tudatában kérdés, hogy Mirubi mennyire alapozhat a hamis Tenshi képességeire? Valóban csak szenzor lenne és nem pedig olyan sokrétű Ninjutsu használó, mint az eredeti? Ezek ketten a Szenzorságot leszámítva nem rendelkeznek az eredetik képességeivel, csak a külsejükkel és amire képesek, valószínűleg túlszárnyalja azt a kettőt. Vagy nem... Mindegy is, majd kiderül. Egyenlőre túl kevés az információ, hogy teljesen pontos képet kaphasson minderről Mirubi, ami több okból kifolyólag is szükséges a számára.

Mirubi ritkán érez haragot, elvégre Ő az, aki tényleg megért mindenkit, de az oly nagyon szeretett kislány undorító felhasználása már túlmutat a tűrőképességein, ám nem tesz semmit, csak összeráncolt homlokkal tűr. Szívében fájdalom és elkeseredettség, Mezameru pedig utasította. Elmondta hát, hogy mire képes többé-kevésbé, de nagyon oda kellett figyelnie, hogy Mezameru utasításai szerint eljárva, csak azt mondja amit már tudhatnak... Ezt viszont meglepő reakció követte. Egyértelmű és világos, hogy mire értette ezt a lány... Blöff lenne? Mirubi nem gondolná, elvégre Kemurigakure mindig egy vagy akár több lépéssel előtte járt eddig. Most miért ne tenné? Miért ne lenne lehetséges, hogy többet tudnak róla, mint azt Mirubi sejtené? De hogyan?? Képességeit mindig is a legnagyobb odafigyeléssel próbálta meg elrejteni ellenfelei és társai elől is egyaránt. Még Karu és Itanashi sincs tisztában Mirubi erejével, hogy mire képes... Ettől függetlenül a fiú arcára egy elismerő félmosoly gördült, úgy érezte, hogy Mezameru-t most átverték és mert nem szívleli azt, aki a fenyegetéseivel irányítja, joggal érezhetett jókedvet. Ám ez a jókedv hamar alábbhagyott, a valóság rántotta magával és amint tudatosult újra benne, hogy mit is csinál és kikkel, minden újra nehéz és nyomasztó lett...

______________

Nem segítettek és nem szóltak az érkezőkről. Bár minden bizonnyal mind ketten tudták, hogy Mirubi is érzi ezt a csőcseléket, azért nem szóltak, de most pedig nem teljesítik Mirubi utasításait. A teszt bevált, eddig nem tudta, hogy ezek ketten miképpen viszonyulnak hozzá. Hiába az álca, az utasításait nem teljesítik és nem fogadják el, mint a vezetőjüket... Bosszantó, bár érthető. Azonban rengeteg információ hiányában szenved most, és mivel az információ, a tudás az, ami hatalmat ad az embernek, az a legfontosabb erőforrása. Mert Ő nem a puszta erejével, nem a Ninjutsujával - helyesbítve: nem csak - akar hatalomra törni, hanem felfedezte azt a nagy igazságot, hogy a tudás ruházza fel az embereket hatalommal. Mindent tudni, ami tudható, információkkal kereskedni... Ebből áll a politika és ha az információ, ami magában hordozza a tudást, egy olyan ember kezében van aki képes meg is tartani azt, anélkül, hogy a mérhetetlen információtömeg, amit magában hordoz ne uszítsa rá a Világ Nemzeteit, ha ez az információ megmarad, akkor Ő lehet a Világ Ura. De jelenleg még a saját sora felett sem uralkodik... Éppen azért, mert nem tud eleget! Ez a probléma forrása!

Így, a célja ebben a helyzetben a feladata teljesítésén kívül, hogy minél több információt szerezzen meg mindenről és mindentől, ami körülötte van. Ehhez pedig nem kérdéseket kell feltennie, mert lakat van a szájakon... Ehhez teszteket kell végeznie, úgy kell cselekedni, hogy a megfelelő következtetést vonhassa le mindarra a kérdésre, amire választ vár és a válasz által nyerheti el az információt, ami a tudás alapja és velejárója. Azonban kockázatot kell vállalnia... Kockázat nélkül nincs győzelem, de vereség annál inkább. Helyzete már így is fájdalmas, nem kell, hogy még jobban azzá váljon. Így már nem veszíthet semmit...

Már régóta Mezameru az, ki uralja a testet, az Ő hidegségére és higgadtságára van most szükség, ahogyan az Ő könyörtelenségére is. Itt most vér fog folyni, az pedig nem mindegy, hogy hogyan történik, ahogyan az sem mindegy, hogy kinek a vére. Ami viszont megint egy felmerülő kérdés: Azok ketten félelemből nem cselekednek vagy pedig csak dacolnak? Akárhogy is, a parancsot nem teljesítették, így feltétlen - megjátszott - hűséggel nincsenek Mirubi iránt. Hanae a halálba rohanna érte, ami pedig nem történt meg. Ezek valóban csak egyszerű színészek. Viszont a helyzet fokozódik és cselekednie kell a fiúnak. Furcsa, de felerősített látása nem elég ahhoz, hogy macska szemeivel átlássa a sötétséget, de lehet, hogy csak nem figyel eléggé. Főleg, hogy sok felé kell figyelnie.

Ami viszont most lényeg és fontos, hogy ugyan az ellenség támadásai a várakozásainak megfelelő, de nem becsülheti le őket, elvégre sokszor járta már meg így. Viszont, hiába gyenge a támadásuk és pontatlan, rengeteg felé kell figyelnie, amit nem tehet meg ilyen könnyen. Éppen ezért, amint a nyílvesszők elrepülnek mellette, megformálja a Kage Bunshin kézjelét, mire létrejön a fiú mellett a teljesen tökéletes, hibátlan mása, ami annyiban különbözik tőle, hogy a teste gyorsabban tűnik el a föld színéről...

Mirubi --> Amint a klón létrejött, Ő a lány válla fölött átkarolja Akanét és a földre nyomja, eközben chakrát koncentrál és a földre nyomás közben a jobb kezével a fél Kos kézpecsétet megformálva használni akarja a Hari Ninpo: Hari Jizou // Ninja Haj Művészet: Tüskés Védelmező technikáját. A haja hirtelen megnő és körbefogja őt és a lányt, levédve őket 360°-ban. Persze a haj kemény felületet képez körülöttük, ami ráadásul tüskés. Így teljesen védve vannak minden támadástól, hiszen ott a Kage Bunshin...

Kage Bunshin --> Amint Létrejön a klón, máris halmozza fel a Sötét Chakrát. Elmutogatja a Sárkány és Tigris kézjeleket, melyek a legnagyobb löketet képesek adni a chakrának, majd a Hari Jizou mellett állva két kezébe koncentrálja a két pontba felhalmozott Sötét Chakrát, amit most a tenketsujain keresztül robbanásszerűen enged ki azokba az irányokba, ahonnan az ellenfelek támadtak és amerre futottak. Lényegében a legnagyobb szélességű körben használja a Kasseikent, nem törődve a két "társával". Miután ezt megtette, egy hátraszaltóval a magasba emelkedve próbálja meg átugrani a közvetlenül mögötte lévő Akanét és Mirubit, eközben pedig a levegőben megpördülve az érkezésekor négy lábra állva aktiválja a Shikiyaku no Jutsu teljességét, amivel látása, szaglása, gyorsasága és hallása is felerősödik, agyarai és karmai nőnek... Állatias ösztönei pedig felszínre törnek, Mezameru pedig átengedi az irányítás valami szörnyűbbnek, ami a vérszomjától vezérelve nekiindul levadászni a Kasseiken "erdőt pusztító" csapása után azokat akik esetleg elmenekülhettek vagy életben maradtak. MINDDEL végez, akik a törmelékek között vagy a földön ragadtak, esetleg menekülőre fogták. Vérszomjas ösztönei révén reflexszerűen reagál a menekülő áldozatra, azokat sokkal érdekesebbnek találja... Ha pedig az egyiket s másikat eléri, karmait és agyarait mélyesztve a testébe, nyakába, úgy tépi szét azokat...

// Természetesen minden csak "HA" sikerül alapon van leírva, ha valahol megakad a terv vagy a folyamat és van esélye reagálni a karinak akkor onnan reagálok. Kicsit kómás vagyok így tuti hogy lesz benne elgépelés meg ilyesmi. :/ //

**Shiren** Kedd Aug. 16 2016, 14:27

// Kimaradt rész pótlása //

A Küldetés II. Napja (VII. Nap Délutánja) - Atarashi Mizu

Ha a csapat Erdő takarásában maradva - erdőben menetelve - látja meg az érkezési helyet.

Eltelt némi idő a tegnap esti történések pedig talán nem is jelentettek többe annál, amit egyértelműen mindenki látott. Így pedig most, megérkezve a céljukhoz, a csapat megállt a fák takarásában, vélhetően a két utánzat ellenkezése nélkül, elvégre a küldetés sikeressége vagy éppen bukása őket is terheli, nem beszélve az életükről. Itt most nem holmi banditákat kell elintézni, - nem a tegnap estére utalva - hanem Kirigakurei ANBU-król van szó. Ha ez pedig valóban így van, - márpedig miért ne lenne? - akkor a helyzet súlyos és veszélyes, minden eshetőségre fel kell készülni.

Így megállva és figyelve a búzamezőkön dolgozókat a fák mögül, Mirubi elkészíti a tervét. Pontosabban Mezameru.

- Sejtéseim szerint, nem hagynátok rám a feladat elvégzését és nem hagynátok felügyelet nélkül. Így a következőt kell tennünk, hogy lehetőleg egyikünk se haljon meg és a küldetést sikerre vigyük: Egyikőtök felveszi a Lány alakját - Mezameru nem törődik a formalitásokkal, számára ez a lány csak egy küldetés eszköz - míg a másik itt marad Akanéval. Az én egyik klónom kinézetét pedig a velem tartó személy alakjára formálom. Így ha a Henge feloldódik ezzel is zavart kelthetünk. De ez még lényegtelen. Így a lány biztonságban lesz, az ellenség szemét megtévesszük egészen addig, amíg ránk nem találnak. Biztosra veszem, hogy amint kilépünk a fák mögül máris tudni fogják, hogy itt vagyunk. Ha most még nem tudják. Így a megtévesztés a legfontosabb feladatunk jelenleg. Elvégre többen vannak és lehet, hogy képzettebbek, mint mi, így a megtévesztés és a csapdaállítás a mi fegyverünk, utóbbira pedig most nincs lehetőség, mert nem a miénk a terep. A vesztükbe pedig nem rohannak.

Mondta Mezmeru, majd várta a választ.

Ha elfogadják a tervet / Ha nincs esély az erdőben ilyesmire vagy nem alkalmas erre a terep akkor csapatostul mennek a faluba

Perzselő hőség. Nem mintha oda lenne érte, de szereti, hogyha melegség veszi őt körül. Elvégre elemi szinten kötődik a kellemes időjáráshoz, a fagy vagy a hűvös sem a tűznek sem pedig a víznek nem jó. Meg hát persze a Tűz Országának éghajlatához van szokva, bármennyire is járta már be a Villám Országától kezdve a Gőz Országán át az Eső Országát és a Füstöt, és még sok más területet a Tűz országa körül.

Az izzadt, bronz színű parasztok sem éppen szokatlan látvány számára, savanyú szaguk azonban szinte már az orrát facsarja. Kemény munkás emberek, egyszerű jellemmel és egyszerű életfilozófiákkal. A hatalmasok legalapvetőbb tápanyagai, akik számára az életnek sohasem lesz értelme. Csak a küzdelem az életben maradásért és a feladatuk, hogy ellássák a családjukat. Ez az, ami meghatározza őket.

Ezek a sanyarú sorsú fogaskereket nem köthetik le a figyelmét. A terepet kell szemügyre vennie. Látja a távolban lévő házakat, melyek remek megfigyelőállás lehet azok számára, akik szemmel akarják tartani ezt a területet. Innen jól látni, hogy ki érkezik és ki távozik ezen az úton... Elérve a faluhoz jól láthatóan árokkal kerítették körbe. Siralmas, valószínűleg senkit nem tart távol, esetleg a célnak megfelel annyiban, hogy így minden képzetlen személy a főbejáraton keresztül közlekedik. Más esetben semmiképpen sem Ő maga menne be a faluba, hanem egy klónját küldené. Kemurigakure no Sato esetében is csak Tenshi bizalmatlansága miatt nem tette meg ezt, most viszont ketten is figyelik őt... Aki pedig vele jött (Vagy éppen mindenki) nem kockáztatna ekkorát. Mindenki számára a saját élete a legfontosabb, még ha parancsot teljesít is vagy szerepet játszik.

Az aki várta őket valószínűleg egy őr, vagy talán azok vezetője. Másokat is látni, de fegyverest egyenlőre csak egyet, az is öreg és leharcolt. Azonban az ilyen veteránok azok, akik képesek meglepetéseket okozni, Mirubiban pedig a bizalmatlanság és a félelem most fokozottan működik, így minden pillanatban azt várja, hogy mikor csapnak le rájuk...

A helyzet érdekes és egyben furcsa, már a bejáratnál feltartóztatják őket és az összegyűlt tömeg érdeklődve figyel. Az információk szerint Kirigakurei Ninják vannak a faluban. Akkor viszont ők tudnak róla? Esetleg valóban nem a faluban tartózkodnak, hanem a környékén? Vagy belopóztak volna? Sok a kérdés, de lényegtelen az, hogy Mirubi mit mond, a lényegre tér.

- Kirigakurei ninják tartózkodnak a faluban. Igaz ez?

Tette fel kérdését a fiú és ezzel elárulta magát. Bár nem Kirigakure előtt mert őt nyilván jól értesültek róla... Felkészül és nyugodtan kezdi el áramoltatni és keringetni a chakráját a testében, majd két helyre csoportosítani azt lassan... Azért két helyre, hogy akár egymás után is gyors chakrafelhasználásra legyen majd képes.

Shimura Danzou Pént. Aug. 26 2016, 16:31

// Kenshiro Mirubi //

Az ifjú Mirubi megállapításai helyesek, legalábbis Ő így gondolja és ez elég lehet számára a továbbiak megtervezéséhez. A feladata nehéz, mert miközben önmagával harcol még a külvilággal is küzdenie kell. Létrehozza a saját képmását, majd teljeskörű védelmet sző Akane köré sötét hajzatából.
A Kage Mirubi Bunshin sötét chakrája elpusztítja a javát annak, ami az útába kerül. Állat, ember, növény, tárgy. Ugyan nem semmisülnek meg, ám élet sem marad bennük, vagy oly' parányi, hogy a kasseiken után az már önmagától elillan. Ezután előtör belőle a fenevad, a régen elfojtott és elnyomott gyilokvágy, a megtestesül őrület, mely' nyomán kifordult belek, letépett végtagok, sikolyok és könnyek maradnak csak. Mirubi pontosan tudja, hogy mi történt, mert emlékszik mindenre, miután a klón megszűnik. Az éjszaka hosszú és senki sem alszik kellemesen.
Akane halkan sírdogál magában. Nem látta, de érezte, hogy mi történt odakint. Kemurigakure két embere pedig feszengve próbál pihenni, de nem sikerül nekik. Mirubinak sem, Ő a saját démonaival küzd. Hatalmat adott Hishimonnak és vissza kellett fognia. Ez mindig nehéz - ( ezt kérlek játszd ki, mert ha nem szünteted meg időben a klónt, önmagaddal kell harcolnod.) - és mindig nagy áldozatokkal jár. Az őrületet, a vad szenvedélyt megállítani izzasztó feladat, ám tombolása közepén visszarántani... embertpróbáló kihívás.
A reggeli napfény túl hamar jön. A mező le lett tarolva, az ültetvény kiégett. A másik oldalt pedig vér van mindenütt. Akane elhányja magát ettől a látványtól és dühösen tekint a fiúra. Nem hajlandó vele még csak szót váltani sem, a hamis Tenshi árnyékában kullog tovább.

*****
// Kisebb facsoportok vannak, de erdő nincsen, ezért a második verziódat vettem számításba. //

Nem egyszerű megállapítani, hogy a kijelentés hordereje, avagy Mirubi pimaszsága érintette érzékenyebben a férfit. Hangja orkánként csap le a fiúra, feje hirtelen paprikavörös lesz, tenyere összeszorul kardja markolatán.
- Hord el magad otromba kölyök! Mit nem merészelsz, ide ellenség be nem tette a lábát! Jirou vagyok, az ádáz és nem selyempapucsban szereztem ezt a nevet. Ha még egyszer meghallom hazug hangodat, kettéváglak, a Sugawarák nevére mondom!
Nagyon úgy tűnik, hogy szavait komolyan is gondolja. Arca lángol, mellkasát kidülesztette, pengéje megjelent a hüvelyen kívül. Nyílván, csak meglazította, hogy könnyebb legyen kirántani, ha arra van szükség. Nem úgy tűnik, hogy jól viseli, ha kritizálják a munkáját és azt állítják, hogy ellenséget engedett hűbárura birtokára.
Ha Mirubi társaira tekint, jól látható, hogy Akane megszeppent, bár még mindig undorodva tekintget a fiú felé. Az ál Tenshi és ál Hanae pedig mintha somolyognának az orruk alatt, sőt, mintha gúnyos kuncogás hallatszódna Mirubi háta mögül...

**Shiren** Csüt. Szept. 01 2016, 17:00

Küldetés I. Napjának Éjszakája // Ha a Hishimonos dolgot nem így gondoltad, vagy szerinted nem ilyen egyszerű őt lekorlátozni akkor szólj, de elméletileg Mirubi és Mezameru el tudja nyomni, meg akár Mirubi is egyedül. Persze ez változhat, főleg a mesélő véleménye szerint. //

A Kage Bunshin Tombolása elképesztő volt és egyben elvárt. Mezameru jól tudta, hogy mi fog történni, Hishimon olyan, mint egy vérszomjas vadállat: Arra támad, ami mozog és védtelen, a könnyebb préda mindig is kapósabb, így őket is békén hagyja. Na meg persze, miért is támadna első sorban az eredeti test ellen, hogyha most végre kiélheti magát? Persze ami a dolga végeztét illeti... Nos az után már más a helyzet.

A tombolás kezdetén fák, bokrok és mindenféle élet eltűnt a semmibe... Szomorú. Elvégre az állatok nem tehetnek semmiről, őket nem kellett volna ebbe bevonni, azonban Hishimon számára ők is csak ugyanolyan húscafatok, mint az emberek. Sőt... talán számára ők még kevesebbet érnek, mert kommunikációjuk során nem érteni meg őket, miközben éppen fájdalmat okozna nekik. Az emberek viszont, akik vagy fejvesztve menekülnek mert még lábra tudnak állni, vagy pedig vérbe fagyva haldokolnak, teljesen kitöltötték Második lelkében tátongó űrt!

A Shikiyaku no Jutsu csodái most elenyésztek. A Téboly nem szentelt figyelmet a felerősödött látás által szolgált költői részletességre, a fűszálak éleinek csillogására a Holdfényben, vagy éppen a hűs szellő és a fák lombjainak morajló, révületbe ejtő suhogó zörgésére... Az éjszaka és a természet illatai, aromái, szagai sem voltak számára érdekesek, orrát egyedül a vér, az ürülék és a félelem szaga vezette. Teljesen más, mint Mirubi, teljesen más, mint Mezameru! Csillogó, macskaszerű kék szemei most szinte vérben forogtak. Megindult a tombolás! Első áldozata a tűz mellett fekvő férfi volt, akit igyekezett a Kasseikennel elkerülni Mezameru, hiszen szükségszerű a kivallatása, mivel olyan információk birtokában lehet, amit előre vihetik őt. Ám Hishimon ezzel nem foglalkozott, bár tudta, hogy Harmadik céljai mik voltak...

Elsuhant a földön fekvő férfi mellett és megnövesztett, pengeéles körmét belemélyesztette a férfi torkába, megragadta azt és kitépte a húst, porcokat, izomzatot és a bőrt... Pillanatokon belül megfullad. Számára az információ nem más, mint időpocsékolás, ami tévútra csalja a mámor örömének érzését, azt az indíttatást, amitől boldognak és felszabadultnak érzi magát a gátlástalan pusztítás során! Ő mindent erővel és haraggal akar megoldani, így lehet az, hogy bár Démoni mosoly húzódik vértől sötét arcára, mégis szívében a harag tombol! Ez négykézláb léptein is meglátszik, lába nyomán a fű kifordul a talajból, ugyanis olyan erősen nyomja oda, majd rúgja el magát. Ráugorva egy kidőlt fára, két kezét helyezi előre, majd mélyeszti bele karmait, és rúgja el magát! Meglátta az első, hörgő áldozatát! Felugrik és magasból célozza meg a mellkasát. Körmeivel az érkezése pillanatában bordái közé szúr, majd kivillanó, hegyes fogaival amit szintén a Shikiyaku no Jutsunak köszönhet, beleharap a férfi torkába és kitépi a húsát, majd megindul előre. Arcára lépve rúgja el, majd töri ki a mozdulattal a férfi nyakát, hogy aztán újabb áldozatot keressen magának. Ez maga a kéj, maga a mámor, maga a felszabadult pusztításvágy! Előkészítette a terepet és mostanra már csak vergődő halak maradtak, akikkel eljátszadozhat! Amelyik nagyon mozog, annak végtagjait roncsolja szét, majd felnyitja hasfalát és kipakolja a beleket! Mindenkivel így jár el, akit észrevesz vagy aki menekülne, vélhetően rövidesen egy ellenfél sem marad életben!

Talán most kissé csillapította tombolásvágyát, talán még Ő maga is elfáradt a fékevesztett marcangolásba és öldöklésbe, ám ekkor észhez tér! A legnagyobb préda most ott van előtte és bár tudja, hiszen nem őrült, hogy egy pillanat alatt semmisítheti meg a testet, mégis! Most meg fogja neki mutatni, hogy ki is Ő valójában, olyan csapást mér rá, amit soha sem felejt el!

Idő közben Mezameru már feloldotta a védelmet, hiszen időbe telt, mire Hishimon mindenkivel végzett, A Kasseiken rombolása pedig földrázó hangokkal és morajlással alakította át a környezetet, így biztos lehetett benne, hogy jó pár ellenséggel végeztek. Ezen kívül pedig botor dolog lett volna egy olyan védelem hosszútávú fenntartása, amiből Ő sem lát ki rendesen. Így a technika feloldódott, Hishimon pusztítása pedig talán nem volt látható, de hallható mindenképpen... A Démon hangos és magas, félelmet keltő, őrült nevetése és kacaja, a még élő emberek fájdalmas kiáltozásai teljességgel elhallatszottak idáig és talán még jó messzire. Akármennyire is sír a lány, vagy kéri, Mezameru csak áll mellette és nem reagál, ha kell akkor megragadja a nő karját és úgy inti csendre. Figyelnie kell az ellenségre, Hishimon tombolása pedig most hasznos.

Lenéz a tűz mellett fekvő, kihűlt testre. Arcára nem ül ki érzelem, de csalódott... Gondolhatta volna, hogy Hishimon minden alkalmat meg fog ragadni, hogy hátráltassa őt, még akkor is, hogyha ezzel az ügyüket hátráltatja. Persze Hishimon számára Mezameru taktikája nem járható út és csak ostobaság, így a férfi megöléséből a számára nem származik hátrány, de Mezmaeru jól tudja, hogy az információ kincs! Azonban meg sem próbálja megmenteni, a férfi biztosan halott már... Így bal kezével fogva a lányt, jobb kezével megformálja a Fél Kos kézpecsétet, ezzel chakráját kiterjeszti a Drótokra, amik körbetekerik a férfit, azok pedig egyenes utat megtéve a földön, végigtekeregnek Mezameru lábán, fel a karjára, elfoglalva a helyüket...

Percek telnek el, mire Hishimon tombolása alább hagy és a kiáltozások megszűnnek. Mezmeru érzékei viszont kiterjednek a környezetére, legalább annyira, mint Hishimoné, persze Harmadik nem használja a Shikiyaku no Jutsut. Hishimon viszont, sem a Sötét Chakra negatív energiáját, sem pedig mozgásának hangját nem rejti el, így nem várja meg, amíg megérkezik. A Kage Bunshin meg tette hatását, feloldja a Jutsut...

Emlékek, érzések, tapasztalatok rohanják meg elméjét, érzi Hishimon érzéseit és tudja a szándékát... Azonban Mirubi és Mezameru együttes erővel képesek őt elnyomni, így újra Mirubié a terep, hiszen Mezameru megtette amit meg kellett, az pedig célravezetőbb lesz, ha mostantól a lány megnyugtatásával fognak foglalatoskodni!

Küldetés II. Napjának Délutánja

A megnyugtatás azonban nem sikerült, Mirubi jól tudja, hogy a bocsánatkérése nem oldott meg semmit. Nem is akarta szaporítani a szót, csak magára haragította volna Akane-samat, hogyha tovább próbálja menteni a helyzetet. Ezen kívül pedig, Őt is megviselte a dolog. Könnyeivel küszködve nézett szét, majd hajtotta le a fejét, hogy ne lássa senki, ám ez valószínűleg nem sikerült. Ökölbe szorult kézzel meredt az erdő sötétjében és újra és újra lejátszódott előtte minden, amit Hishimon tett!

*

- Hogy tehettétek ezt?!

- Nem volt választásunk, ha nem öljük meg őket, akkor ők ölnek meg minket!

- Tárgyalhattunk volna!

- Tárgyalni!? Örülj neki, hogy nem titeket szedtelek ízekre! Talán ha téged nem öllek meg, a lány halála még kapóra is jönne nekünk! De mond csak Mirubi: Ízlik az emberi hús?!

Kacag fel a gomolygó fekete füstben felrémlő Démoni alak, miközben a fiatal, kicsiny gyermek kiüríti gyomra tartalmát, de csak víz jön fel. Legalábbis ezen a helyen...

- A lány bizalmát elveszítettük, de ez nem is baj. Arról nem esett szó, hogy nem eshet baja, így ha szükséges, fel kell őt áldoznunk. Ezt vésd az eszedbe Mirubi...

Megszólalt volna, de nem tudott... Könnyei a felöklendezett vízzel és a talajként szolgáló "tóval" elegyedtek... Úgy érezte, hogy jobb most hallgatni, Hishimon sem fokozza tovább a helyzetet. Most kiélte magát egy időre, Mezameru viszont, további terveken töri a fejét, amit pedig nem oszt meg a többiekkel, bár úgyis tudják, egymás előtt nincs titkuk, éppen ezért annyira sebezhetőek a másik számára...

*

A csapat végül elérte a kaput, ahol a Samurai fogadta őket. Az erdő túl szellős volt, nincs értelme a cselnek, így újra Mezameru került előtérbe, hiszen Ő az, aki a terveket kieszeli. Még mindig nem bízik a lányban, elvégre rengeteg takargatnivalója van és ugyanannyira titkolózik, mint a Kemurigakurei imposztorok, így csak magára számíthat.

Az őket "köszöntő" Samurai arca elvörösödött, minden tekintetben felháborodott, ám ez a reakció lehet egyfajta védekezés is. A vörösséget nem csak a harag jelentheti, hanem esetleg a szégyen, a pánik, ami a Kirigakurei ninják ittlétének lelepleződése miatt ébredt fel benne. Ezt jelezheti az agresszív támadás is, amit a szavaival intézett és fenyegetés, azonban ugyanennyire jelezhet egy túl büszke harcost is. Ami viszont biztos: Ez utóbbit próbálja láttatni mindenkivel, hogyha megjátssza magát. Éppen ezért most a legfontosabb, hogy a bizonytalanságát vagy éppen a haragját eloszlassák.

A háta mögül azonban a Kemurigakureiek reakciója ráerősít arra, hogy a falu nem tud a Kirigakureiek jelenlétéről, esetleg nincs is szó a Kirigakurei ninjákról, vagy pedig valóban meghúzták magukat. Erre értették talán a kicsalogatást? A falu egy odú lenne ahová befészkelték magukat és Akane a csali, amivel kiugraszthatják őket?! Nos remek egy terv, hacsak megint nem Mirubit tesztelik, vagy akarják átverni. Ám újfent fennáll a helyzet: Kevés az információ! Aminek kiküszöbölésére be kell jutnia a faluba, ellenkező esetben erőszakot kell alkalmazniuk, amit nem akarnak. Főleg, hogy az előtte álló valószínűleg egy tapasztalt harcos, aki ilyen közelségből is le tudná vágni a fejét. Persze Mirubi képességei is fejlettek, de jobb vigyázni, így Mezmeru döntött.

Egyenes háttal hajol meg a lehető legmélyebben a férfi előtt, arccal a talaj felé, miközben haja oldalt lelóg, hiszen nem látszódnak érzelmek az arcán, a hangjában pedig nincs megbánás, inkább csak komolyság és tárgyilagosság.

- Elnézést a modortalanságomért Jirou-dono, csak biztosra kellett mennem abban, hogy biztonságos ez a hely. A Tűz Földesurának Unokáját kísérjük útján és biztonságba kell őt helyeznünk a faluink és országaink közti szövetség nevében. Elfáradtunk, így ez a hely bizonyult a legalkalmasabbnak a pihenőre. Azonban az ország északi területeiről Kirigakurei Ninjákat jelentettek, a falu pedig az Északi területekhez nagyon is közel helyezkedik el, így biztosra kellett mennem. Nem akartuk megsérteni önt, vagy a hivatalát. Kérem, fogadja el a bocsánatunkat és engedjen bebocsájtást a faluba. A Dimyou-sama nem lesz hálátlan.

Persze tudja, hogy ha a Samurai elhiszi, amit mond, akkor nem a jutalom fényében teszi azt, hanem pusztán becsületből és elkötelezettségtudatból. Ám ha valóban önérzetes és nem pedig csak ijedt a lebukás veszélye miatt, akkor pedig igazolást kérhet arra, hogy Akane valóban az, akinek mondják. Persze a küseje, a ruházata és a viselkedése teljes egészében előkelő származásra utal. Máskülönben, ha továbbra is elutasítja őket és minden további nélkül kiutasítja őket a faluból, akkor vaj van a füle mögött...

Ha a férfi igazolást kér a lány kilétére, akkor Mezameru felegyenesedik és néhány lépést hátralép a lány mellé, majd lehajol és eltakarva a száját, a fülébe súgja: "Bizonyítsd nekik, hogy ki vagy. Ha nem teszed, a tegnapi jelenet újra megismétlődik, de most teljesen ártatlan emberekkel." Ez után pedig az áll Kemurigakurei tagokra néz. Ez úgy tűnhet, mintha "fenyegetné" őket, de csak arra kíváncsi, hogy miképpen reagálnak minderre, hiszen a kuncogást és a gúnyt már hallotta/érezte.

Shimura Danzou Pént. Okt. 14 2016, 16:33

// A kecskefáját, hát ez elhúzodott egy darabig... +15 chakrával próbállak kiengesztelni. ^^ //

A halk kuncogás Mirubi háta mögött komolytalanná tette az egész helyzetet, érezhető, hogy miután a fiú megalázkodott a szamuráj még mindig pattanásig feszült izmokkal áll. Nyílván azért, mert nem biztos benne, hogy Mirubi őszintén beszélt, vagy csak tréfát űz belőle. Ám nem telik sok időbe és dönt, Jirou, az Ádáz, elvégre a tekintély a büszke ember kedvenc takarója.
- Eltévedtél kölyök, e'jszen mi keleten vagyunk. A falun kívül táborozhattok, holnap döntök a sorsotokról, ám ha álhírek terjesztésén kapom valamelyikt'teket, azonnal kivégzem a galádot!
Könnyen kikövetkeztethető, hogy Jirou lezártnak tekinti a témát, ugyanis tekintete és arcvonásai elutasítóak, kiállása szilárd, sőt, egyenesen kihívó. Bús szempillái alatt, mandula-forma szemeiben ádáz fény csillog. Mirubi érzi, hogy a szamuráj figyel, sőt, szinte már olvas a mozdulataiban. Jirou még mindig a markolaton pihenteti a kezét és kardja is laza a hüvelyben. Nem kétséges, hogy nem tart soká kirántani számára a pengét. Váratlan fordulat következik be, Akane előrelép és megszólal:
- Jirou-san, nézze el kérem e férfi modortalanságát, udvariatlan pór, aki az agresszívitásban született és abba is fog belehalni. Ám kérem, engedje betennem a lábam a faluba, elfáradt tagjaim pihenésre vágynak, nagyapám, Hi no Kuni Daimiyoya és a méltán híres Szürke Sárkány minden bizonnyal meghálálnák önnek ezt a gesztust, amelyet Ön mindössze becsületből, az elesettek védelmezőjeként tesz. Kérem, engedjen megszállnom a faluban, ne kelljen még egy éjszakát a hűvös homokban töltenem.
Kiejtése udvarias, hangja kellemes, ám némileg kislányos. Kisugárzása csábító, Mirubi egy végtelen pillanatig tüneményesnek látja, hiszen ebben a környezetben olyan, mint egy angyal, pláne, hogy szépsége díszesebb helyen is kitűnik. Különös gondolat lehet, hogy itt van mellette Akane, a Tűz Daimiyojának az unokája, aki ismeretlen okok miatt tartózkodik most itt. Jelenlétének valóban nem sok értelme van, azon kívül, hogy átverjenek néhány Kirigakurei behatolót... Persze, említeni is kár, hogy Mirubi már megtanulta, ha Kemurigakure hibás döntést hoz, előbb azt találd ki, hogy mit titkolnak, s ha tudod, gondold meg, vajh' tényleg hibás-e a döntés, vagy hogyan mászhatsz ki a csapdából. Ravasz és könyörtelen, ennek ellenére néha lehengerlően őszinte ez a színjáték. Éppen ez annak a bizonytalanságnak a forrása, amely miatt Mirubi sosem lehet biztos a dolgában. Az viszont egyértelmű, hogy legyen szó bármelyik személyiségéről is, az ifjú megtanulta tisztelni az ellenséget, amely még a szövetségese is lehet.
- Nekem sem Hi no Kuni Daimiyoya, sem pedig Ashige nem parancsol! Egyedül a Sugawarák engedélyével vagyok hajlandó külhoni nemest fogadni, még abban az esetben is, ha nem egy szélhámossal van dolgom. Ha tudod bizonyítani kiléted, menj északabbra, ott majd a kaszárnya parancsnoka elszállásol. Most pedig, végeztünk, távozzatok...
Hangja nem hagy kétséget afelől, hogy itt csak egy módon lehet átjutni.

*********** (Két másodperc múlva) **************

- Tűz és vér, nem igaz? Ez az örök módszer, barátom! Ez a kulcsa mindennek. Ezzel lehet végső győzelmet aratni azok felett, akik nem hiszik, hogy uralmam alatt hasznosabb életük lesz...
Talán nem is érti ezt az egészet, mégis, a hang a fejében szólalt meg. Nem volt se kedves, se kegyetlen. Éppen ezért hagyott maga után olyan vészjósló érzetet, mert érzéketlenül tárgyilagosan hangzott. Belül szólalt meg, Mirubi fejében. Nem járt fájdalommal, inkább ijedtség, vagy meglepődöttség kisérhette. Ki ez? Egy negyedik, eddig ismeretlen, akivel meg kell majd küzdenie saját teste írányításáért?
- Vér és tehetség, tudod, ugye? Egy sikeres nemzet erre épül. Ezek nélkül nem marad semmi, ami összetartsa, vagy senki, aki képes összetartani.
Milyen is...? Igen, megvan! Rideg! Oly' rideg ez a szózat, megbánás nélküli és gyarlóan őszinte.
- Áhítat és megtorlás, hatásos páros. Ám az elsőnek magától kell kialakulnia, a másodiknak pedig magától kell értetődnie. Ezek nélkül hogyan is lehetne írányítani mindazt, amely arra született, hogy írányítsák?
Jól látja Mirubi, hogy nem lát semmit? Ez egészen eddig fel sem tűnt neki, olyan, mintha egy sötét, fénytelen teremben állna, mindössze ez a sötétség, mintha a fejéből áradna, mintha a fejében született volna.
- Miért? Igen, jól tudod: ez a kérdés a legtöbb elfecsérelt élet és tehetség forrása. Az előbb feltetted magadban párszor, van-e merszed feltenni mégegyszer?
Olyan üresség árad szét a fiúban, mint talán még soha. Mié... Okos volna megkérdezni?

*********( Összesen kilenc másodperccel később)**********

Egy pillanat műve az egész és Mirubi máris ugyanabban a helyzetben találja magát, mint annak előtte. Bár néhány dolog megváltozott. Akane lemondóan, sőt, csüggedten tekint most Mirubira, Jirou ingerülten néz, hiszen akiket kiutasított, még mindig nem mozdulnak. A hamis emberek Mirubi mögött most már nem kacagnak, csak értetlenül néznek a fiúra, hogy vajon most miért nem képes eldönteni, hogy bemegy, vagy kint marad. Persze az is lehet, hogy ezt csak a fiú érzi így és teljességgel egykedvűen néznek rá. Nem tudja eldönteni, kezdi cserbenhagyni az emberismerete. Mintha a... igen, mintha a saját képességei hagyták volna cserben. Különös. Különös és rémisztő!

// Mirubi egyre kevésbé a maga ura, ezt szeretném ha a posztodban figyelembe vennéd! ^^ //

**Shiren** Pént. Okt. 14 2016, 20:05

// "A Türelem Chakrát terem" Very Happy

És azt hiszem megérte várni erre a posztra. :DDD //

Más körülmények között, egy másik élethelyzetben Mirubi számára hívogató lett volna a csinos, fiatal, kimondottan szép arisztokrata lányka, ám a helyzet és a fiú lelkiállapota sem engedhette meg a számára, hogy bármi is megmozduljon benne és bár Mirubi is átéli azt, amit Mezameru, a testet most nem Ő uralja, hanem az a szívtelen lény, akinek lelkében sem öröm, sem harag, sem pedig fájdalom nem fészkel... Pontosabban, lelkének és érzéseinek ezen részei testének, lényének egy teljesen másik felében rejtezik, olyan helyen, amely az acélnál is erősebb "fallal" van elszigetelve, olyan helyen, ahonnan megszökni lehetetlen. Az ottani lélek viszont, örömét leli a haragban, a gyűlöletben, a fájdalomban és a pusztításban.

Minden esetre, ahogyan Mirubi megalázkodik, ez számára semmit sem jelent. A becsület és az erkölcs, mások véleménye... Mind olyan dolgok, melyek nem foglalkoztatják, ez a lény pedig becsületét és erkölcsét már réges-régen eldobta. Így a megalázó jelent számára nem jelentett se... ~~~

Mintha egy a táblán nyikorgó kréta hangja nyílalt volna elméjébe, ami egy pillanatnyi néma csenddel pecsételte meg a jelenséget... Egy pillanatra, mintha elsötétült volna előtte minden. Nem olyan érzés volt, mint amikor azon a sötét, néma helyen találják magukat, hanem teljesen más. Ezúttal mintha a valóság és a képzelet összemosódott volna... Pislog egyet, ám arckifejezése megváltozott, szemében felcsillant a régi jól ismert fény, majd egy pillanat alatt eltűnik és újra kifejezéstelen. Ám még maga Mezameru sem érti, hogy mi volt ez... ~~~

Újra... újra megtörténik. Hasító fájdalom, mintha képszakadás lenne... Mintha egymás mellett álló, három alakot látna egymásba folyni... De ezek nem az emberek és nem is az öreg szamuráj. Arcaikat látja csak, összetéveszthetetlenek egymással, mégis egyek. Egy fiatal, kisfiú arca; Egy középkorú, borostás, megfontolt tekintet; És egy fekete árny, kinek arca már nem is démoni, inkább tétlen... Mindezek fantomképekként mosódnak össze, kivetülve a valóság képére... De csupán csak két pillanat, semmi több... Mégis... Rettentően fontos, hiszen észre sem veszi, nem is érzi természetességének okán, hogy ezer se egy dolgot érez és gondolna, ha képes lenne ebben az ismeretlen, új helyzetben gondolkodni... Harag, Düh, Szeretet, Vágy, Félelem, Kisebbségi érzet, Megalázottság, Fájdalom, Bánat, Öröm, Jókedv... Mindez együtt, egy gondolatban, egy tudatban? EGY lényegi "Én"-ben?

Kaotikus dolgok történnek a fiú elméjében, ez talán valaminek az előhírnöke? Egy új ismeretlennek? Egy új "Miért?"-nek? Egy újabb kérdésnek, melyekre örökkön örökké csak a választ kell majd kutatnia, hogy végre kiragadtasson ebből az idegesítő, stresszel teli és őrjítő bizonytalanságból? Egy újabb dolog, amely ennek a rendkívül elfuserált emberi lénynek terveit és életét próbálja meg ellehetetleníteni? Egy újabb ellenség?!

Nem.... A hang és a helyzetből való teljes kiragadás nem járt fájdalommal. Nem járt támadással, nem járt kellemetlenséggel. "Tűz és Vér!" A terror az, amellyel kézben lehet tartani az embereket, amivel irányítani lehet őket... Tűz és Vér, mellyel tekintélyt vívunk ki magunknak. "Vér és Tehetség!" Ám az, aki félkegyelmű s érdemtelen, nincs benne elég vele született adottság ahhoz, hogy másokat irányítson, esetleg nem mer lépni, nem meri azt tenni, amivel kivívhatja magának a tiszteletet, vagy éppen nincs elég intelligenciája hozzá, hogy egy tervet kieszelve cselekedjen, akkor minden értelmetlen. Pusztán erővel nem lehet elérni azt, hogy a világ az ember lábai előtt heverjen, hogy voltaképpen ne csak egy ember, hanem egy Isten legyen az, aki térdre kényszerítette őket. "Áhítat és Megtorlás." Ha a hatalmad és az eszed megvan ahhoz, hogy saját akaratod szerint uralkodj mások sorsa felett, akkor már csak tisztelniük és félniük kell téged... Egy vezető, egy mindenki és mindenek felett álló Király az, kinek mivoltával az emberek uralhatóak. Ehhez viszont az első kettő párosnak is teljesülnie kell, máskülönben értelmetlen minden. Pontosabban azok nélkül nem érhető el, ez utóbbi kettős, amely a lényegét képezi minden Király lényének.

A kérdés csak az, hogy egy Bábmester, egy olyan személy, aki magát a sötétség magányába rendelte valóban úgy érezheti, hogy Királyként, egy szükséges jelképként s egy magát a fénybe, piedesztálra emelő személyként váltsa valóra azt, amit a Világnak szánt? Azt a feladatot, amelyet még az Istenek sem tudtak elvégezni? Képes lesz kijavítani a hibájukat? A hibát, az Embert!? De hát szükségszerű ez? Szükségszerű önmagát a kezdetektől fogva megmutatni, megjelölni? Tűzzel és Vérrel az árnyak között is képes terrort, káoszt előidézni. Vérrel és Tehetséggel minderre képes lehet! Majd amikor már csak maroknyian maradtak a terror s katartikus káosz végtermékeként, Ő maga lesz az Áhítat és Megtorlás! Mindaddig pedig az árnyak közt maradva kell mozgatnia a szálakat. Az ereje meg van hozzá, így egyetlen egy tényezőn maradt meg a ködfátyol: Tehetség...

Vajon tehetséges annyira, amennyire gondolja? Képes arra, hogy mindezt véghez vigye? Képes az ismeretlenek dacára átlátni mindent? Elvégre egy jó bábmesternek nem csak a bábút kell tudnia mozgatnia, hanem tisztán kell látnia a színpadot. A jelenlegi színjátékot viszont más rendezte, más mozgatja a szálakat. Más... Nem pedig Ő... Jelenleg Ő is csak egy bábú, egy szörnyű, keserves bábú, akit mintha egy komédiába szántak volna, ahol minden összeesküdik ellene. Egy Bábú, kinek a bábmester szálai a hátára vannak erősítve... Kontroll alatt tartja őt ezek segítségével és a többi báb használatával. Esélye sincs arra, hogy győzzön. Nem... Egyszerre nem. Egyedüliként a színpadon körbevéve az engedelmes bábokkal, apró lépésekben kell haladnia előre. Ez az egyetlen esélye. A közelében lévő bábokat maga mellé kell állítani, elvégre a bábmesternek egy egész hatalmas gyűjteménye van. Jelenleg pedig nagyon úgy tűnik, hogy Mirubi játékszerei felett is Ő uralkodik. Vagy így, vagy pedig úgy, de Ő... Le kell rántania odafentről a bábmestert, vagy fel kell kapaszkodnia hozzá. Igen. Ez az ésszerű döntés. Fel kell kapaszkodnia hozzá a zsinórokon keresztül, a többi báb béklyóit pedig el kell vágnia és ezzel a Bábmester ellen fordíthatja őket... De van hozzá elég Tehetsége?!

A vaksötétben csak a hang volt biztos, az is képlékeny, ám ezúttal valamiért teljesen más volt. Nem Hishimon, nem Mezameru és nem is Mirubi... Egy más dolog, egy más hang, egy olyan hang, amely nem ártó szándékú. Egy hang, amely mintha többet tudna, mint amit Mirubi tud... Nem. Ez nem ezt jelenti. A hang nem tud többet, a hang csak pontosan annyit tud, amit Mirubi is. Az egyetlen különbség, hogy Ő jobban tudja. A "Miért?" Ez a kérdés az, amely a hang számára lényegtelen. Válaszok, válaszok más tetteire. Válaszok keresése arra, amit nem ismerünk, s ezzel telik el az értékes idő, egészen addig, amíg végül késő lesz. Az helyett, hogy a "miértekre" keressük a választ, inkább cselekednünk kellene és magunk megszabni az okot. Magunk hatni úgy a világra, hogy MI legyünk az ok... És a miérteknek többé nem lesz jelentősége, mert mindent amit megválaszolhatott volna a kérdés feltétele, már lényegtelen lesz... Mert mindenre a válasz egyértelmű lesz. Ám ahhoz, hogy mások felett uralkodhass, hogy Te legyél a Bábmester, előbb a saját magad életét kell uralnod! El kell vágnod a köteleidet, amit egy rendszer, egy hatalom aggatott rád. Mirubi ezt már megtette azzal, hogy ott hagyta a faluját és saját maga kis jelentéktelen színpadán mozgatta a szálakat. Méghozzá sikertelenül... Kiderült, hogy a legnagyobb és legerősebb bábjai felett soha nem is uralkodott, az egész színpad amit létrehozott semmivé lett. Végül pedig alázuhant és egy olyan színházban találta magát, ahol Ő csak egy röhejes figura amit egy nála sokkal Tehetségesebb Bábmester mozgat.

Így tehát Mirubi... Uralkodj a saját sorsod felett, hogy aztán mások sorsa felett nyerj uralmat! Az elveid meg vannak: Káoszban a győzelem, zűrzavarban a hatalom és kétségbeesésben a szükség... A szükség pedig törvényt bont, a törvény bomlása pedig drasztikusabb megoldásokhoz vezet. A drasztikusabb megoldásokat pedig csak a legerősebbek képesek véghezvinni, egy olyan vezető, egy olyan Király, aki erre rendeltetett... Ez a király pedig a fiú legerősebb és egyben legjobban sakkban tartott Bábúja lesz! A király aki a rivaldafényben azt teszi ami kedvez Mirubinak és közben pusztítja az emberiséget, míg végül az Ember meggyengül annyira, hogy örökre eltüntethetővé válik a föld színéről! A Terved megvan, az elveid a helyén vannak, mutasd meg Mirubi, hogy a Tehetséged is meg van hozzá!!!
Az üresség az érzelmi áradat végén, a hang mélységes jelentéssel bíró, a helyzetet átlátó hangja végén egy újabb sípoló hanggal eltűnik, az üresség pedig megmarad... Ám az üresség soha sem jelent jót. Ha valami üres, akkor bármit tölthetünk bele. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy az ürességet mi fogja kitölteni. Baljós dolog e azon elgondolás, hogy az első ráébredés a nagy igazságra, hogy Mirubit madzagon rángatják, akárcsak egy igazi Bábút, teljesen képes kitölteni azt az űrt? Ha pedig az űr helyét ez az érzet tölti ki, az vajon egy megtört elmét újrakovácsolhat? Egy olyan dologra való drasztikus ráébredés, felismerés, voltaképpen "megvilágosodás" amely által a dolgok értelmet nyernek és lényeget adnak a helyzetnek, mindezek egy újabb sokkot előidézve kiválthatnak egy, a mind eddigivel ellentétes folyamatot...?

Izmai megfeszülnek, bár már nem hajlott derékkal áll a férfi és a tömeg előtt, de fejét lefelé hajtja. Haja az arcába lóg... Úgy érzi, hogy ereje és képességei eltűntek, hogy a Tehetség, amit mindvégig úgy hitte, hogy birtokol, most nem csak elszállt, hanem igazából soha nem is volt. Ez az űr, amit érzett.. Ám az űr amely voltaképpen a felismerés oka, egy újabb útra vezette rá. Arra az útra, arra a célra, hogy elvágja a köteleit, elvágja a többi báb kötelét és azokon kapaszkodva fel metssze le a bábmester ujjait, hogy többé soha az életben ne tudjon irányítani senkit és semmit... Az űr kitöltésével pedig a "Miért?"-nek elveszett a jelentősége, ahogyan a kételynek is. A "miért?"-ből, "miért NE?" lett. Miért ne uralja a sorsát? Miért ne próbáljon ki valami mást? Mindez idáig a "Miért"-ek keresése csak sokkal mélyebbre ásta őt a sárban, így Miért NE tegyen másképpen... ~~~

Megfordul, teljesen szótlan. Lépései és lagymatag tartása miatt úgy tűnhet, hogy elszomorodott, ám ez nincs így. Chakrája a testében vad áramlásba kezd, tekintete villódzva mered a kettő Kemurigakurei ninjára! Egy mozdulat elég mindenre, chakrát koncentrál a talpaiba, a lábaiba, majd egy hatalmasat ugrik. A lehető leggyorsabban hajtja végre mindezt, persze háttal, hogy az öreg számára a lehető legkisebb fenyegetést mutassa, sőt, azt a látszatot keltse, hogy kifelé indulna. Ám nem. Az ugrás a másodperc tört része alatt történne meg, majd amikor a levegőben érezné, hogy lassul, megformálja a Sárkány Kézpecsétet, majd chakrát koncentrál ki a testéből.

- Kasseifurappu // Feltámadás Szárnya!

Mondja ki a technika nevét, mire a magasságban létrehozza talpai alatt a chakrapajszot, amire ráállva, elmutogatja a szükséges kézjeleket és Északnak veszi az irányt. 100-150-200 méter magasságig akar elérni a chakratömeggel, attól függően, hogy miképpen látja a helyzetet. Egyáltalán nem akarja, hogy azonnal kiszúrják a földről, hiszen azért tart Észak felé, hogy az említett kaszárnyát megtalálja. A kaszárnyákban általában katonák vannak, még talán jó döntés is őket a falun kívül elhelyezni.

Amint meglátja az épületeket --> Megáll a repüléssel, majd maga mellett bal és jobb oldalt kettő másik pajzsot hoz létre, majd megformálja a Kage Bunshin speciális kézjelét, így a kettő pajzson egy-egy Mirubi jön létre. Tudják, hogy mit kell tenniük, kézjeleket formálnak majd mozgásba lendülnek. Több irányból közelítik meg a területet és a legnagyobb épületeket támadják, valamint azokat, amiken látszik, hogy teljességgel fából készültek. Mindhárom Mirubi a legerősebb Katon technikájukat veti be, a Katon: Karyuu Endant // Tűz Elem: Tűzsárkány Rakéta. Ezzel akarják felperzselni és romba dönteni az egész helyet... A Karyuu Endan nem csak hatalmas hőfokkal ég, de még a becsapódási energiája is nagy károkat visz véghez, szinte már-már robban.

Amint ez megtörténik --> Mirubi egyik klónja azonnal megfordul és minél magasabbra repülve mozog a falu felé, majd felerősíti a látását, így az olyan lesz, akárcsak egy macskáé. Innen magasról próbálja meg kiszúrni az öreg Szamurájt, majd ha sikerült, nem törődve senkivel, megszünteti a talpa alatt lévő pajzsot, majd leveti magát és nyíl egyenesen zuhan előre, úgy manőverezve a levegőben, hogy pontosan az öreg szamurájra érkezzen. Kinyújtja maga elé a jobb karját, majd a Chakra no Mesu technikát létrehozva, az érkezésekor át fogja szúrni az öreg koponyáját, majd a klón megsemmisül...

Eközben az igazi Mirubi és a Klón figyelik, hogy a kaszárnyáknál mi történik. A pajzsok védik őket alulról, így ha ki is szúrják őket, komolyabb támadástól nem kell tartaniuk. És hogy mit érez Mirubi? Harag, Düh, Gyűlölet, Bizonyítási vágy, Bosszú, Vérszomj, Megalázottság... Ő már régóta nem volt képes egyszerre ennyi mindent érezni, hiszen három részre tagolódott... Furcsa.

// Arról kérnék infót, hogy amikor Északra repült akkor látott e valamit a kis faépületeknél, vagy esetleg azok a faépületek a kaszárnyák? Elvégre látja, hogy északra van-e még valami vagy sem, szerintem olyan magasságból ez látható. Ezen kívül, a Kage Bunshin valószínűleg azt is látja, hogy mi történt Akanéval és a többiekkel. >< //

Shimura Danzou Hétf. Jan. 02 2017, 14:16

// Értékelés: Mint arról már kaptál információt egy ideje, a kalandot Hidan viszi tovább. Azt hiszem majd másfél évig tartó játékunk alatt komoly tapasztalatokat gyűjtött az ifjú Mirubi. Olyan élményekben volt része, amelyekben még soha. Játékod ravasz volt és karakterhű, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Sajnálom, hogy nem tudok Neked tovább mesélni, nagyon élveztem a kalandot és azt, ahogyan próbálod helyrehozni egy téves következtetés hullámait. Nem kímélted sem Mirubit, sem az eszméit. Úgy érzem, tanulságos kaland volt ez és Mirubi jellemben hatalmasat fejlődött, noha a kaland előtt is talán a személyisége volt a legkidolgozottabb része. Úgy vélem, hogy bár Mirubi inkább tudós, mint harcos, azért a benne rejlő harci potenciált akkor használtad, amikor kellett és tudtad, mikor lenne hiábavaló már beleadni mindent. Ésszel játszottál, jól lehet, néha ráfizettél erre, ám talán kevésbé, mintha fejjel mentél volna a falnak. Egyszer majd, ha már nem lesz jelentősége, elmondom hogyan buktál le. ^^
Jutalmad: 86 Chakra és 4 Taijutsu Pont
Mirubin elhelyezett pecséteket még el fogom helyezni a megfelelő felületen, bár ezek nem Neked szólnak majd, mert a karakter egyiket sem ismeri. Ezen felül Mirubi testét sebhelyek díszitik, a mellkasán pedig konkrétan Kemurigakure jele van, mélyen a húsba vágva és behegedve. //

Hidan Pént. Jan. 27 2017, 04:57

//A gyalázatosan hosszú késedelemért 30 chakrát írok neked jóvá. A kis faépületek pedig a kaszárnyák részét képezik, más nincs arrafele.//

Mirubi hiábavalóan dönget érvelésével Jirou, az Ádáz túlbuzgó vakhitének acélkapuin, s a vér jogán parancsoló, előkelő szépség sem jár több sikerrel, mint az Amegami vezetője. Ahogy hátat fordít a vén szamurájnak, bensőjében soha nem tapasztalt, parttalan üresség ásítozik éhes szájjal... Miriádnyi felemás érzés kavalkádja hanyatlik ebbe a feneketlen mélységbe, mely már-már azzal fenyeget, hogy belülről roppantja össze a fiút, aki talán már maga sem tudja kicsoda többé. Az egyetlen, ami kitölti a szilánkjaira hullott lélek éjfeketénél is sötétebb katlanját, a csupán sejthető falakról visszhangzó, hideg tényszerűséggel bíró szavak hangja.

- Kard és szellem. Csak ez a két hatalom létezik a világon! Hosszú távon a szellem mindig győzedelmeskedni fog a kard felett, de mit ér mindez, amikor a torkodnak szegezik a pengét, s csak a rideg acél valósága létezik..?

Ahogy a levegőbe rugaszkodva megveti lábait a sötét chakrából alkotott korongon, a háta mögött riadtan levegőhöz kapó pórnépek sustorgása, Jirou hetvenkedése, de még 'társainak' döbbent, s egyben rosszalló tekintete is jelentéktelen lábjegyzetté hitványul az ifjú Kenshiro érzékelésében. A Hang halk magabiztossággal susogott szavai az egyetlen jelenné válnak hirtelen, melyre figyelni érdemes.

Ahogy a shinobi emelkedni kezd a levegőben, egészen úgy érezheti: hirtelen megfontolásból született döntésével képletesebb értelemben is ismeretlen magasságok felé szárnyal. Ezúttal kezébe vette volna végre saját Sorsát..? Talán így van... Azonban az igazi bábmester valódi erénye nem a kifinomult mozdulatokban rejlik, mellyel a fonalak végén lógó bábokat perdíti táncra, hanem a káprázatban, mely elhiteti velük, hogy ők csakugyan táncolni akarnak. S ha sikerrel is jár majd a fiú vakmerő álma, miszerint nem csupán béklyóit szeli el, de az ujjakat is, melyek húzzák azokat... Mi van, ha az áhított szabadság helyett csupán a kínos magára eszmélés pillanata várja, miszerint amíg dróton rángatták, addig ő maga elfelejtett járni..? Csak azt lehet igazán uralni, aki mástól várja az utasítást, miképp élje a saját életét.

A hajába kapó szél süvítésében is kristálytisztán hallja az ismerős ismeretlen felemás ellentétpárokra épülő bölcselkedéseit:

- Szeretet és félelem. Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen, aki megszerettette magát velük, mint akitől félnek, mert a szeretet olyan egyezség, amelyet az emberek rosszaságból és minden alkalommal, mikor érdekük kívánja, érvénytelennek tekintenek, a félelmet pedig a büntetéstől való rettegés ébren tartja. Ha uralkodni akarsz valaki fölött, csak el kell érned, hogy féljen!

Továbbra is a légáramlással dacolva közelíti meg a magát Mezamarunak nevező személyiség az aggastyán által emlegetett kaszárnyákat. Az épületegyüttes méretei még madártávlatból is baljósak, talán félszáz vagy annál is több katonának adhat otthont. Persze ilyen távolságból, hacsak nem tudnak szárnyakat növeszteni, aligha tudnának túl sokat ártani a felettük röpködő nukeninnek íjakkal és parittyákkal. A ninja két további pajzsot idéz maga mellé, majd keresztezi egymás előtt mutató- és középső ujjait, mire pukkanás és füstfelhő kíséretében egy-egy ikermása jelenik meg rajtuk, s ugyanaz a gyilkos szándék fűti mindkettőt, ami létrehozójukat is. Szinte szinkronban formázzák meg a szükséges kézpecséteket, majd a kellő mennyiségű katon chakra felszabadítást követően perzselő infernót szabadítanak a mit sem sejtő katonákra. Téboly és hisztéria a legtalálóbb, amivel le lehetne írni a talajszinten egymást követő eseményeket. A jobb sorsra érdemes bakák fejvesztve menekülnek lakrészeikből, nem együkkel szinte azonnal végez a becsapódás nyomán felszabaduló robbanás, vagy a rájuk hulló törmelék. Egy részük elesett és sebesült bajtársaik segítségére siet, mások vizet mernek a kútból, vagy épp önzőn kapaszkodva jelentéktelen létezésükbe, hanyatt-homlok menekülnek az égből rájuk zúduló, tüzes kárhozat elől. A levegő páni kiáltozástól, haldoklók nyögdécselésétől, füsttől és hamutól terhes. Mirubi kiélezett shinobiérzékei még ilyen távolságból is egészen jól tudják követni az eseményeket, azonban a borzalmas kakofónia jelentéktelen háttérzajjá csendesedik, amikor a Hang ismét magához veszi a szót:

- Kegyelem és ítélet. E kettő a Királyok igazi fegyvere. Egy megkímélt ellenlábasból a legnagyobb szövetségesed is lehet, sose tudhatod azonban, mikor feni a kését ellened... Bármelyiket is választod, egyet sose feledj! Bár kényelmes abba a hitbe ringatni magad, hogy kardod az igazság hangján dalol, a harc nem más, mint ami mindig is volt: húsba harapó acél, az erősebb győzelme a gyönge felett. De mit sem ér egy trón a holtak földjén, nem igaz? A hatalmad az életben hagyottak rettegése tudja csak szilárdan tartani, jól vigyázz hát, hol húzod meg a határt!

Ahogy a fiú a magasból szemléli az eleven poklot, amit teremtett, egyik hasonmása megfordul és elindul Atarashi Mizu főbejáratához. Az Árnyékklón pár perc alatt vissza is ér, ahol már madártávlatból is láthatja: csatlósai eltűntek. A vén szamuráj azonban még mindig idegesen fel, s alá járkál az immár becsukott kapuk közvetlen közelében, a faluhatáron belül, pár közember társaságában. A Kage Bunshin, miután megfelelően pozícionálta magát, megszünteti maga alatt a Feltámadás Pajzsát, majd karját előretartva zuhanórepülésbe kezd és aktiválja a chakrapengét kitartott jobbja körül, a maximális pusztítóerő érdekében. Már félúton járhat, amikor az egyik fickó Jirou kíséretéből kiszúrja az égből aláhulló veszedelmet és bőszen mutogatni kezd a Mirubi-másolat irányába. Az emberek mind egy szálig félresereglenek a becsapódás feltételezett helyszínétől, kivéve egyvalakit... Az ősz harcos mogorva, törődött, s szinte már-már unott arckifejezéssel néz farkasszemet ellenfelével. Májfoltos kezét a derekán lógó katana markolatára kulcsolja, s egy ujjnyit ki is húzza azt hüvelyéből, hogy a megfelelő pillanatot kivárva sújthasson le az elveszett shinobira. Amikor már csak húsz méter választja el őket, az öreg szája foghíjas mosolyra húzódik, pengéjét pedig egy hanyag mozdulattal visszalöki a tokjába, úgy vár a fiúra. Szinte az utolsó pillanatig vár így, majd amikor már pár karnyújtásnyi távolság maradt köztük, a szamuráj korát meghazudtoló fürgeséggel sasszézik oldalra, szabad utat engedve így a Bunshinnak a földbecsapódáshoz. A Chakra no Mesu pengéje felhasítja a döngölt földet, így a klón egy része valósággal a talajba fúródik, mielőtt végleg megsemmisülne. Az első tapasztalat, ami megidézőjéhez visszatér, az agyag kesernyés íze, utána jönnek csak az emlékek.

- Ha mindent megtettél, ami a képességeidből telik, ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál... Isten!

Mirubi:

Állapot: 93%

Chakraszint: 35%

3 Kasseifurappu: -10%

Kage Bunshin(2*30%): -60%

Katon Karyuudan: -10%

Megsemmisülő klón: +15% (30-10-5=15)

Klón1: 20% chakraszint

Katon Karyuudan: -10%

Klón2 (megsemmisült): 15% chakraszint (Mirubi visszakapta)

Katon Karyuudan: -10%

Chakra no Mesu: -5%

**Shiren** Kedd Jan. 31 2017, 17:43

// Nagyon nehéz volt írni, de amint visszarázódok Mirubival, már minőségibb lesz ^^ //

Chakrakészlete hullámzik, de ügyet sem vet rá. Odafentről figyeli azt a pusztítást, amit létrehozott, miközben a hang újra és újra szól elméjében. Nézi a lent égő házakat, fákat, embereket, miként kétségbeesetten próbálnak küzdeni az életükért, vagy éppen értelmet adni a történteknek. Talán még azt sem tudják, hogy honnan érte őket ez a csapás...

A hanggal a fejében a lenti jelenet elmosódik, mintha átnézne rajtuk, tekintete annyira a messzeségbe tekint. Lelki szemei előtt mintha látná maga előtt a mozgó száját, amely a fájdalmasan ingerlő hagot adja ki, végül pedig a klónja emlékei rohanják meg. Kizökkentik őt a révületből majd elkapva tekintetét a lenti halálról, újra kézjeleket formál, hogy útnak indítsa a pajzsot. A mellette álló klón is így tesz, együttesen vonulnak a magasban vissza a falu felé.

Az emlékek beszédesek, a klón megtapasztalásai elárultak sok mindent. Egyrészről a Kemurigakureieknek nyoma sincs, így visszavonultak, mégpedig valószínűleg a legbiztonságosabb irányba: az erdőbe. A falu bezárta kapuit, az azt őrző Szamuráj pedig idegesnek tűnik és nem éppen tudja, hogy mitévő legyen. Gondok gyötrik, ám amint csak saját magáért válik felelőssé a klón támadása során, az aggodalma eltűnik és a helyére egy magabiztos személy kerül. Ezek szerint büszke természete abból ered, hogy erősebbnek hiszi magát az ellenségnél, de koránt sem biztos abban, hogy mindenkit képes lenne megvédeni. A Fiú pedig ezt tudja... Ez a gondolatmenet az Ő fejében zajlott le és bármennyire is van bódult állapotban, nem ostoba.

- Isten...

Motyogja maga elé, miközben szemei ugyanúgy a távolba tekintenek, mintha átnézne égen s földön, mintha olyan távlatokba tekintene, amit ember még nem látott. Olyan ez, mint amikor valaki elfeledkezve magáról bambul el és néz a semmibe, mindenféle ok nélkül. Ő azonban tisztában van vele, hogy mi a célja és hogy mit akar tenni, az állapota mégis megmarad.

- Kard... Félelem... Kegyelem...

Sorolja fel mindazt, mire most szüksége van, majd megérkezik a Faluhoz a klónjával együtt.

Kage Bunshin --> Amint arra a pontra érkeztek, ahonnan a másik Kage Bunshin levetette magát, ez a klón is ugyanezt teszi: Megszüntetve a technikáját, kezeit előre szegezve - minta az előző Chakra no Mesut akarná létrehozni - repül a Szamuráj felé. Minden bizonnyal most is kiszúrják őt, így a klón remélve, hogy az ellenfele újfent az utolsó pillanatig kivár, testében egy pontba sűríti a chakrát, majd az utolsó előtti pillanatban megformálja kinyújtott kezével a fél Kos kézpecsétet és végrehajtja a Kage Bunshin no Bakuha // Árnyékklón Robbanás Technikát, amihez 7% chakrát használ fel. (Ha esetleg nem érne a hatótávolságon belülre akkor nem használja a jutsut)

Az Eredeti --> Ezt a jelenetet végignézi odafentről a fiú, majd miután a por elült és szemügyre veszi a történteket, azoknak megfelelően cselekszik.

HA a Szamuráj megsebesült, de még él, vagy ha nincs semmi baja, akkor kicsit lejjebb ereszkedik és megszólal.

- Ha nem akarod, hogy a falu lakói meghaljanak, akkor állj ki velem szemtől-szemben a falakon kívül. Ha győzök, akkor kötelességed együttműködni, különben a falun állok bosszút. Ha te győzöl, akkor békén hagyom a falut és persze ha képes vagy rá, akár meg is ölhetsz. Ha nem egyezel ebbe bele, akkor vérontást rendezek. A kaszárnyák katonái első kézből tapasztalhatják, hogy mire vagyok képes... Tőlük ne várj segítséget.

Mondja, majd várja a választ.

HA a Szamuráj láthatóan súlyosan, harcképtelenségig sebesült (Nincs lába, hiányzik a fél oldala, stb) vagy úgy tűnik, hogy meghalt, akkor Mirubi még lejjebb ereszkedik és a néphez szól.

- Nem azért jöttem, hogy ártsak nektek. Ez az ember itt, Jirou-dono nem fogadta méltóképpen Hi no Kuni Daimyou-jának lányát, Akane-himét és nem volt hajlandó együttműködni, amikor azt mondtam, hogy Kirigakurei Ninják bujkálnak a falutokban, ezért ez lett a sorsa. Ha hajlandóak vagytok együttműködni velem, akkor megfékezem az Északi Kaszárnyákat felfaló tüzet, ami hamarosan eléri a falut és megkímélek, sőt megmentek minden életet, akit csak lehetséges. Mi a válaszotok?

Teszi fel a kérdést, miközben kezeit széttárja.

HA a Szamuráj eltűnne a robbanást követően, akkor érzékeit felerősítve próbálja meg őt megkeresni és a tartózkodási helyétől függően csap majd le rá.

Hidan Szer. Feb. 22 2017, 07:06

Ahogy Mirubi révületéből ocsúdva végigtekint a pusztításon, amit véghezvitt, a Hang elhallgat fejében, mintha csak megkapta volna halálban és fájdalomban dézsmált, jól megérdemelt jussát. A fennkölt, mégis kegyetlen pátosz helyébe az eleven borzalomba fúlt valóság kevésbé eszményi zajai költöznek. A fiú által megidézett lángtenger hullámzó képe görbe tükörként nevet az általa meggyőződéssel vallott erkölcsi irányelvek torzképeként. Ha az embernem hitvány élősdi a Világ testén, akkor ő mivé fajul hozzájuk képest, amikor saját meggyőződésével áldozik minden apró lépésért, a Végső Cél oltárán..? Nem őrjöng-e szívfakadva a tudatalattijának mélységeibe száműzött kisfiú, amikor tehetetlen dühében szembesül vele, hogy mit is műveltek porhüvelyével lelkének démoni társbérlői?

Akárhogy is, a gyeplőt jóhiszeműen átadta már a hideg logikát megtestesítő Mezamerunak, aki Hishimont megszégyenítő szívtelenséggel tizedeli ártatlan emberek tucatjait, részint számító pragmatizmusból, részint a rejtélyes Idegen nógatásának engedve. Köntösét váltja már, de az embertermészetbe makacsul kapaszkodó Gonosz mindig ugyanaz marad. De ha már mindeddig elment, már nem fordulhat vissza, be kell fejeznie amit elkezdett, különben az egész hiábavalóvá válik. Az ajkáról felszakadó katon chakra megpecsételte sorsát, s a visszakozás és választás lehetőségeit gyorsan illó ábránddá párologtatta. A fiú tudja, hogy még elszámolnivalója... Jirou az Ádáz még mindig a falak enyhet adó tudatlanságot nyújtó biztonságát élvezi. Ez pedig olyan luxus, amit az Amegami vezetője jelenleg nem engedhet magának, így visszafordul egyenesen arra, amerről jött.

Az ifjú shinobi másodmagával lebeg vissza Atarashi Mizu bejárata fölé. Madártávlatból egészen egy riadt hangyabolyra hasonlít ez az apró kis falu. S talán pont annyit is ér... Az átlagember perspektívájából minden parány sors, minden síró vagy nevető arc, minden élet a maga ügyes-bajos dolgaival valóságos mikrokozmosznak tetszik. De annak aki felülről, az istenek magasához hiún felkapaszkodni próbálón szemléli ezt a csöpp világot... Annak csupán járulékos veszteség lehet.

Ahogy fölébe ér a pökhendi elöljárónak, Mirubi klónja megismétli elődje mutatványát, persze egy lényeges csavar hozzáadásával. Egy shinobi - vagy bármilyen tapasztalt harcos - nagyon jól tudja, hogy kétszer ugyanaz a trükk nem válhat be egyetlen minimális sütnivalóval rendelkező ellenfél ellen sem. Pont ezért volt bölcs dolog némiképp változtatni az öngyilkos Kage Bunshin szándékain. Azonban ugyanakkor dőre naivitás is, egyben az ellenfél lebecsülése... Elvégre pont egy nemességre és egyenességre nevelt szamuráj, aki becsületét mint büszke kokárdát viseli szívén... Pont ő ne gyanakodna aljasságra egy ugyanolyan támadásnál, amikor egy a kasztja által fonáksága miatt oly megvetett ninja tör az életére? Nem. Egy harccal töltött emberöltő megtanít erre bárkit, s ennél még többet is.

- Issen!

Kiáltja a vénség, ahogy hüvelyéből ezúttal valóban kirántva azt, suhint katanájával a felé zuhanórepülésben száguldó másolat felé a levegőbe. Az edzett acélél íve nyomán kékes chakrasarló emelkedik az égbe iszonytató sebességgel, szinte esélyt sem adva az Árnyékklónnak a kitérésre. Az ősz harcos bőszen fújtatva figyeli, ahogy az egekből alászállva megjelenik a valódi Mirubi. Csontos, májfoltos keze fékevesztett dühtől remeg a kard markolatán, ahogy végighallgatja a fiú által kínált ultimátumot.

- Hazudsz! Egy ilyen anyámasszony katonája nem végezhetett az embereimmel... Nagynak szánt, de üresen csengő szavak ezek egy nyámnyila kurafitól, aki még ahhoz is gyáva, hogy szemtől szemben álljon az ellenfelével! Nyissátok ki az ajtót!

Utasítja embereit.

- Itt az ideje, hogy móresre tanítsam ezt a pimasz nyikhajt! Őseim vérére és a Sugawarák nevére esküszöm, hogy míg holmi pipogya shinobik gyanúsítanak ködninják rejtegetésével, kezem nem pihen a kardvason!

Kiáltja a férfi, ahogy bezárják mögötte a főkapu szárnyait.

- Mutasd hát mit tudsz fiú!

Mirubi:

Állapot: 93%

Chakraszint: 33+13=46%

Kasseifurappu fenntartás -2%

Árnyékklón (megsemmisült)

Chakraszint: 20-5-2=13%

Chakra no Mesu -5%

Kasseifurappu fenntartás -2%

//A késésért 10 chakra jár, illetve a korábban megbeszélt rendszer alapján a személyiségek dominanciája is változni fog a karakter tettei alapján, ha még mindig benne vagy ebben a módszerben. A mészárlás, amit Mirubi rendezett, bár nem áll szöges ellentétben Mezameru személyiségével (elvégre ő követte el), mégis inkább Hishimonra vall. A személyiség test feletti hatalma tehát a következőképp módosul:

- 5% Mirubi
+ 5% Hishimon //

**Shiren** Szer. Feb. 22 2017, 18:52

// Természetesen nagyon jó úgy, ahogyan megbeszéltük, viszont akkor megkérnélek, hogy Te mint Staff írj egy új részt az Adatlapra, ahol ez vezetve van, hogy ugye a mesélőim tudják írni. Bár gondolom így tervezted O.o //

Csend... Mintha eltűnt volna minden bajnak forrása, úgy szállott alá a fiú elméjének sötétje, melyet most már nem töltött ki az a furcsa, mégis oly' igazakat szóló hang. Ő pedig, ki a legemberibb ember a föld kerekén, most kész arra, hogy tanúbizonyságot tegyen afelől, hogy az erejét nem kérdőjelezheti meg senki. Még saját maga sem... Hiába, hogy láncravert fenevadként játszadozik el most ezen a helyen, Ő maga nem egy olyan valaki, akit bábként mozgathatnak. Most pedig ezt be is bizonyítja ezen az önmagától teljesen eltelt emberi lényen.

~ Az a támadás... Hasonlatos az enyémhez. ~

Jegyzi meg magában, miközben táncra hívja az öreg Szamurájt, kinek vére forrong a gyűlölettől. Nem nehéz elemezni egy ilyen embert, hiszen szemlátomást majd szétveti a düh, hiszen a becsületébe van kő keményen tiporva. A ifjú pimaszsága, a galád feltételezések és természetesen a galiba, amit ez a személy okoz a számára mind szítja a lángokat, Mirubi mégsem hiszi, hogy ez a düh befolyásolni fogja az öreget a harcban. Elvégre fennhordja az orrát de a tudása megkérdőjelezhetetlen. A kérdés csak az, hogy felülmúlja-e a Testet, amely most ellene vonul?

Mezameru végighallgatja a férfit, aki egyáltalán nem állítja, hogy végez majd vele. Inkább csak önbecsülése az, amely arra készteti, hogy megütközzön a fiúval. Na meg persze ez az egyetlen esélye. Hogyha valóban nem tartja sokra őt, akkor sem éri meg kockáztatni a falu lakosainak életét, ezért ha csak ketten állnak ki egymás ellen, mindenki biztonságban tudhatja magát. Ha pedig téved, akkor a védencei vélhetően biztonságban maradnak, ha lehet hinni Mezameru szavainak, aki most már sokkal tisztábban kezd gondolkozni, így amint becsukódik a kapu a férfi mögött, Ő is megindul szépen lassan a levegőben, miközben hangosan szóló szavakat zeng.

- Minden tiszteletem a nemes erkölcsű Szamurájoké, de nem gondolja Jirou-dono, hogy számomra többet jelentenek az itt élő emberek, mint az ön számára? Elvégre Jirou-dono volt az, aki támadó hangvétellel kezdte kikezdeni a csapatunkat, míg mi segítségül jöttünk. Saját önhittségéből adódóan azt sem képes elhinni, hogy az Északi erdő a kaszárnyákkal együtt lángokban áll. - A fiú szavai sokkal inkább szóltak a tömegekhez, mintsem a Samuraihoz - Az sem magán múlott, hogy a falu lakói ne szenvedjenek kárt, hanem rajtam, aki felajánlotta, hogy a nézeteltéréseinket a falakon kívül intézzük...

Ekkor gyorsított a tempón és elsiklott a férfi felett, majd tőle nagyjából 20 méterre feloldotta a technikáját és a földre érkezett, ahol azonnal szembefordul ellenfelével.

Mezameru tudja, hogy a férfi legnagyobb fegyvere a kardja, amellyel most már biztos, hogy nagyon jól bánik és korából adódóan a Kenjutsuk mestere lehet. Gyorsaságáról és reflexeiről már bebizonyította, hogy méltóak a rangjához, ahogyan a technikája is egy chakrapenge, ami felveheti a versenyt a Kasseikennel is. Óvatosnak kell lennie és semmiképpen sem szabad magához közel engedni a férfit, valamint sosem szabad szemtől-szemben megküzdenie vele, a kiinduló helyzet mégis ez... A jelenlegi állás neki kedvez, így hát nem húzza az időt, előrántja a bal combjára erősített Shurikentartóból a fegyvereit, mégpedig 5 Senbont, amiből háromra fel van tekerve (Rá van tapasztva) egy-egy robbanójegyzet. Mivel rendkívül gyorsan kapja elő őket, majd hajítja a férfi felé úgy, hogy széltében érje őt, tehát ha ki akarna mozdulni jobbra vagy balra, akkor az elhajított senbonok között fél-fél méter távolság van, ezért ha nem hárítja őket, akkor eltalálja. Azonban, amint a férfi közelébe érnek, felrobbantja őket.

De itt még nincs vége. Mirubi számít rá, hogy a férfi felé hajított senbonokat Ő majd az imént látott Chakrapengéjével fogja hárítani, ám a robbanás ettől még bekövetkezik és a felszálló füst és por el fogja őt "vakítani". Számítva arra, hogy a robbanás nem állítja meg a Chakrapengét - saját technikájából és ismereteiből kiindulva - amint eldobta a senbonokat, chakrát koncentrál a lábaiba, hogy amint felrobbantja őket felugorhasson a magasba, hogy az érkező esetleges chakrapenge elől kitérjen, valamint innen fentről jobban látja majd azt, hogy az ellenfele merre mozog, ha esetleg kihátrál vagy kioldalazik a füstből. Itt pedig még mindig nincsen vége, ugyanis a fiú megformálja a Tigris és Sárkány kézpecsétet, amivel aktivizálja chakráját és egy pontba gyűjti, hogy ha szükséges, akkor minél előbb felhasználva azt létre tudjon hozni egy technikát.

Mirubi természetesen nem gondolja, hogy ennyivel elintézheti ellenfelét, egyenlőre csak felméri, hogy mennyire is tapasztalt, ha viszont ezt a támadást sem éli túl - elvégre a senbonokon alig lehet észrevenni a rájuk tekert jegyzeteket - akkor nem méltó ellenfele. Ha viszont igen, akkor drasztikusabb eszközökhöz kell majd folyamodnia.

Cselekvés Sorrendje:
1.) 5db Senbon 2 Sima 3 Robbanó eldobása széltében + Ch gyűjtés a lábakba
2.) Robbantás + Ugrás magasra
3.) Chakragyűjtés kézjelek segítségével egy bizonyos pontban, hogy (A következő körben) minél előbb képes lehessen technikát létrehozni ha szükségessé válik

EDDIGI FELSZERELÉS

- 2x10 Méter Dróthuzal (Karjaira tekerve tekercsek és ruha fölé)
- 2 Kicsi Chakra Tekercs (Egy Fehér és egy Fekete Bal és Jobb Karjára tekeve)
- 2 Shurikentartó (Jobb és Bal Combján| Jobb --> 5 Robbanójegyzet, 5 Senbon| Bal --> 3 Robbanójegyzetes Senbob, 2 Sima Senbon, 2 Füstbomba
- 10 Robbanójegyzet (5 a Shurikentartóban, 2 egy-egy kunain, 3 egy-egy Senbonra tekerve)
- 2 db Kunai (Bal és jobb szandálja és bokája közé tűzve, robbanójegyzet van rájuk tekerve)
- 10 Senbon (5db Bal Shurikentartó [Ebből 3 Robbanójegyzetes] 5db Jobb Shurikentartó)
- 2 Füstbomba (Bal Övtáska)
- Amegami Fejpánt (Homlokán)

Hidan Szer. Ápr. 12 2017, 03:56

A szembenálló felek közül továbbra is egyértelműen Mirubi a nyugodtabb, sztoikus szavai azonban nemhogy csillapítanák az 'Ádáz' aggastyán dühét, sokkalta inkább táplálják azt. Reszkető, vén kezei egészen elfehérednek, olyan erővel fonódnak a régies stílusú katanára, mely talán még forgatójánál is nagyobb múltra tekint vissza.

- Te csak ne dono-zz itt nekem, nyalka kölyök! Ha azt hiszed a sima beszéd jobb belátásra térít, miközben továbbra is fennhangon sértegetsz a népem füle hallatára, hát nagyot tévedsz!

A kaszárnyák említésére azonban akaratlanul is megtörik szavai lendülete, s tekintetét habozva abba az irányba fordítja, ahol a fiú infernót szabadított a falu környékén állomásozó katonákra. Mintha csak attól rettegne, hogy a magabiztos szavak igazat szólnak, s máglyahalált halt szinte valamennyi harcosa... S amikor megpillantja az égbolt felé vadul örvénylő füstoszlopot, legrosszabb gyanúja beigazolódni látszik. Korábbi reszketése és acsargása eddig nem látott mértéket ölt, ahogy gyűlöletteljes vádtól csillogó szempárjait az Amegami vezetőjére szegezi.

- Te... SZÖRNYETEG! A becsületről hadoválsz, miközben az embereim vére még meg sem száradt a kezeden?! Nem egy köztük szinte gyerek volt, te pedig csak úgy... LEMÉSZÁROLTAD ŐKET! PUSZTULJ!

Ordítja Jirou, miközben két marokra fogva pengéjét korát meghazudtoló fürgeséggel iramodik meg a shinobi irányába. Még csak technikát sem használ egyelőre, sebessége mégis egy shunshinéhoz közelít, bár a köztük lévő távolság még így is elég időt ad Mezameru számára, hogy előkészítse és az agg szamuráj felé hajítsa őket. A veterán meg sem próbál kitérni előlük... Helyette inkább, amikor már csak pár méterre vannak tőle, egy teljes fordulatot ír le a saját tengelye körül anélkül hogy megállna, és iszonyatos erővel megsuhintja kardját.

- Senpū!

A levegőbe indított vágás nyomás olyan erejű légnyomás keletkezik a pillanat törtrésze alatt, mely oly könnyedén sodorja messzire a senbonokat, mintha csak pilléből lennének. Még Mirubinak is meg kell támasztania egy kissé magát lábaival, ha nem akar hanyatt esni a Forgószéltől, noha az öregember még csak félúton jár eredeti helyzetéhez képest. A tűkre csavart robbanójegyzeteket így kénytelen azonnal aktiválni, hacsak nem akarja elveszíteni a rejtőzködés lehetőségét. Ahogy a levegőbe szökken és chakrát kezd koncentrálni, látja ahogy a füstfelhő vad örvénylésbe kezd a közepe körül, s egy másodperccel később maga Jirou is kivágódik belőle. Egyelőre nem vet be újabb technikát, láthatóan próbál minél közelebb kerülni ahhoz a ponthoz, ahol a nukenin földet fog érni...

Mirubi:

Állapot: 93%

Chakraszint: 44% (Feltámadás Pajzsa fenntartás, koncentráció)

//Elnézésedet kérem ismét a késésért, ezúttal sem szeretnék adósod maradni kárpótlással, 20 chakra//

**Shiren** Szer. Ápr. 12 2017, 16:35

Shinobi. Ez a szó számtalan jelentést hordoz magában, ám csak két fajta érzést képes kiváltani az emberekből. Van, kinek számára a Szó félelmet szül, de van aki megnyugvást lel benne. A kérdés csak az, hogy mi is valójában a Shinobi? Elvégre mindennek van egy pontos meghatározása, bár itt most nem magára a fogalomra vagyunk kíváncsiak. Nem a fogalomra, hanem az érzésre, a jelentésre, a világban elfoglalt szerepére.
Szamuráj. Nincs kérdés a szó, a megnevezés felett. Az emberek számadó többségéből egyhangú, egymáshoz szorosan kapcsolódó értelmű és jelentésű érzéseket vált ki. A Szamuráj dicső, egyenes, bölcs és józan, de mindenek felett: Becsületes. Egy Szamuráj nem alattomos és nem álszent. Ők a Bushidojuk által vezéreltek, azok pedig, akik megtagadják a Bushidojukat elbuknak. Nevüket csak azzal moshatják tisztára, hogyha önön kardjukba dőlnek...
- Ostoba...
Suttogja maga elé Mezameru, miközben pont az történik, amire Ő várt. A Testében felhalmozott chakrát most kiáramoltatja a talpaiba, kézjeleket formál és a chakrapajzs megszilárdul alatta, ahogyan meglátja a füstöt gomolyogni, majd az ellenfelét előtűnni. Nem habozik, azonnal megindul, őrületes sebességgel siklik a falu lakói felé, miközben előkotorja az elrejtett fiolát, amiben egy jó adag Kyouka Shohou // Okító Recept erősítő van folyékony formában. Felhajtja. Amint érzi a chakraerősítő technika hatását, leveti magát a tömegbe, már a magasból kinézve magának egy embert.
Miközben ugrik lefelé - persze deaktiválja a Kasseifurappu-t - Kettő Kage Bunshin-t hoz létre. Mirubi elkapja az egyik fentről kinézett embert - férfit vagy nőt, öreget, vagy gyermeket, akik nem tűnnek katonának - a klónok pedig a közelükben lévők közül ragadnak meg egyet. Mindhárom személy maga elé fordítja a foglyot, annyi különbséggel, hogy az igazi Mezameru egy kunait is az elfogott személy nyakához emel. A Kettő klón úgy helyezkedik el, hogy az egyik Mezameru előtt a másik pedig mögött legyen. Mindkettő feladata az, hogy figyeljék a terepet egy esetleges lesből történő támadás megelőzése okán és szükség esetén védjék az igazi testet.
- MEGÁLLJJ!!! - Feltehetően pánik tör ki, így Mezameru felkiált - Ha bárki is megmozdul, a foglyok meghalnak, utána pedig körülöttem mindenki porrá ég!!
Amennyiben a pánik nem szűnik meg, Mezameru nem tesz semmit, tudomásul veszi, hogy blöffje hatástalan volt, azonban mindhárman továbbra is figyelnek egy esetleges támadásra, az eredeti Mezameru pedig egy Oboro Bunshint hoz létre kézjelek nélkül maguk előtt (A karakter ch kontrollja kitűnő, alap szinten a kézjelekkel 10 Oboro Bunshint tudott létrehozni. Alap szint alatt a C szint 150-es Chakrát értem >< Ezt még Kushina mesélte anno) a Ködklón pedig megindul előre, hogy a Szamuráj elébe kerüljön. Az lenne a legjobb Mirubi számára, hogyha a klón áthaladna a kapun és még odakint feltartóztatná a férfit, miközben a következő szavakat mondja: "Foglyokat ejtettem... Ha kedves neked a lakók élete, akkor add meg magad... Különben magadnak köszönheted a lakosok halálát és mindenki tudni fogja, hogy megmenthetted volna őket..."
A biztonság kedvéért az igazi Mezameru felkiált, hogy a kapun és a falon túl is jól hallják.
- Foglyokat ejtettem! Ha kedves neked a lakók élete, akkor add meg magad! Ha nem teszed, a foglyok meghalnak!
Ezzel pedig Mezameru befejezte, most az ellenfelén a sor.

Tehát Shinobi... Egy Shinobinak nincsenek érzései. Egy Shinobi nem ismer kegyelmet. Egy Shinobi számára csak a küldetése a fontos s annak sikeres elvégzése bármi áron! Egy Shinobi nem alkuszik meg, hogyha hátba is szúrhatja ellenfelét... Egy Shinobiban nincs Becsület!

//Tehát:
1. Levegőben a Pajzs amin a lehető legnagyobb sebességgel a falu falain túl repül.
2. Eközben megissza a ch erősítőt
3. Amint a falakon túl van a tömegbe ugorva még a levegőben 2 Kage Bunshint hoz létre
4. Mindhárman elfognak egy-egy falusit. A klónok Mezameru előtt és mögött vannak elhelyezkedve, hogy megvédhessék ha kell.
5. Mezameru mindenkit megállásra szólít fel és bízik benne, hogy a tőlük való félelmük nagyobb, mint a menekülés ösztöne, hiszen ha felszólítja a veszély őket arra, hogy "állj, vagy meghalsz" akkor remélhetőleg az ép ész engedelmeskedik és az ösztönszerű menekülés átvált arra, hogy "ha megállsz nem halsz meg" így az emberek engedelmeskednek.
6. Oboro Bunshin létrehozása majd a helyzet leírása Jirou-dononak.
7. Várakozás.
+ Mindezt persze a lehető leggyorsabban hajtja végre, hogy az ellenfélnek ideje se legyen közbeavatkozni, ilyenkor minden másodperc számít.
+ A Ch erősítővel kapcsolatban írtam. Ugye az indulás előtt játéktéren leírtam, hogy Mirubi elkészíti ezeket. ^^ //

Hidan Szer. Május 17 2017, 05:31

A shinobik kasztja méltán híresült el a világban páratlan ravaszságáról. Jirou az Ádáz azonban csak túl későn eszmél erre az ősi igazságra... Amikor azonban világossá válik, hogy az agg szamuráj végig úgy táncolt, ahogy az elveszett ninja fütyült, már túl késő bármit tenni ellene. Mirubi a becsület gyeplőjével vezette meg a szemellenzős vén öszvért, s sikeresen elcsalta a méntől, melynek védelmére esküdött fel. A levegőben materializálódó Kasseifurappu biztos felületet biztosít az Amegami vezetőjének, melyen lábát megvetheti, s olyan gyorsan röppen a bezárt falu irányába, hogy ellenfelének esélye sincs támadást indítani ellene.

Pár pillanat sem telik bele, s a fiú át is ért az egyszerű palánkokból hevenyészett védfal felett. Újbóli feltűnését riadt és döbbent kiáltozás kíséri, a falusiak egy része azonnal futásnak ered, míg mások a döbbenettől kábán tétováznak, míg a nukenin egy könnyed ugrással a piactér közepére érkezik. Habozásuk végzetes hiba is lehet számukra, ugyanis ez pont elég időt ad az ifjú törvényen kívüli számára, hogy a sebtiben megalkotott Kage Bunshinokkal három túszt is elfogjon. A klónok egy terebélyes öregasszonyt és egy nyurga kamaszlegényt ragadnak meg élő pajzsul, míg a valódi Mezameru a hozzá legközelebb eső kócos, tízévesforma fiúcskát rántja maga elé, s fog pengét a torkához.

- K-kérem ne bántson!

Nyöszörgi rettegéstől szorosra préselt fogakkal, saját könnyeit nyelve a gyermek, s hasonló fohászok hangját hozza a szél a másik két túsz irányából is. A közelben maradt falusiak körében Mirubi várakozásainak megfelelően nyugtalan fészkelődés veszi kezdetét, mintha nem igazán tudnák hogy mit kezdjenek a fennálló helyzettel. A fenyítő szavak azonban utat találnak az egyszerű népek szívéhez, s a félelemujjak vasmarokkal fogják bénító szorításukba őket. A pánik, ha ugyan csak tüneteiben is, de csillapodni látszik... A feszültség azonban szinte tapintható, már-már a vihar előtti csend terhes párájához hasonlítható.

- Könyörgöm bácsi engedjen el! É-én... Nem akarok meghalni!

Zokogja szipogva a kölyök, miközben Mirubi kifinomult shinobiérzékeit eléri a fiú hólyagjából szivárgó cseppfolyós rettenet fanyar, csípős szaga. Azonban a tébolyult ifjú nem hagyja figyelmét elvonni ilyen megvetendő emberi gyarlóságok által. Chakráját koncentrálva egy újabb, ámbár ezúttal sokkal légiesebb, éteribb másolatot hoz létre magáról. A Ködklón egy előre meghatározott mantrát harsogva, kísértet módjára sétál keresztül a vastag bükkfakapuk szárnyain, hogy hírül vigye a kegyetlen ultimátumot az odakint rekedt szamuráj számára.

Idegörlő lassúsággal telnek a másodpercek, s egy darabig semmi sem történik. Aztán egy váratlan pillanatban X alakban kékes sávok futnak végig a súlyos ajtók tábláin, mire egy szekundummal később azok négyfelé esve hullanak a döngölt földre. Ahogy a zuhanásukat követő porfelhő elülni látszik, Jirou alakja körvonalazódik a bejáratnál, kivont pengéjét reszketegen maga elé tartva.

- Atarashi Mizu népe nem féli a halált, s végképp nem alkudozik bűnözőkkel! Tán olyannak hajtsunk térdet, ki gyermekek mögül harsogja üres fenyegetéseit?! Az embereim százszor inkább választanak egy dicső halált, mint egy olyan életet, melyre örökké a szégyen árnyéka vetül!

Ordítja a vénség kivörösödött arccal, de a hangja... Mintha megváltozott volna, fojtottabb és el-el csuklik időként. És... A távolság miatt nehéz pontosan kivenni, de az agg harcos szarkalábaktól szabdalt szemgödrei mintha könnyektől csillognának. Súlyos szavai bizonyára embert próbáló belső vívódás eredményei, de Mirubinak olyan érzése támad, mintha ennél többről volna szó. Az ügy mögött húzódó rejtély azonban türelmetlenül lerántja magáról a leplet, s egyszeriben minden világossá válik az ifjú vezér számára.

- Nagyapa... Miért?!

Hallja a sirámot saját mellének magasságából.

Mirubi:

Állapot: 91%

Chakraszint: 3-szor 13% (eredeti, 2 Árnyékklón)

- 3 % Kasseifurappu

- 2% Oboro Bunshin

- 26% 2 Kage Bunshin

//15 chakra, elnézést, Külföldiában voltam.//

**Shiren** Szer. Május 17 2017, 15:57

// Akkor megpróbálkoznék egy másikfajta írásstílussal, amiről azt hiszem már beszéltünk. A személyiségektől függően változik az iromány. //

Érzem, ahogyan gyengül a testem, de ez csak illúzió. Rengeteg technikát használtam rövid idők leforgása alatt és most a chakraveszteséget érzem. Ez a gyengeség inkább mentális hullámzás, mintsem valódi erőtlenség. De mégis... Minden egyes technikával egyre inkább érzem, hogy elhagyja a Testet az erő. Megfontoltabbnak kell lennem innentől fogva. Jó úton haladok a falu irányíthatóságának elnyerése felé, de vajon mit fogok kezdeni akkor, hogyha az állítólagos ANBU-k feltűnnek? Nem ütközhetek meg velük. Túl sok energiát fektettem abba, hogy ezt az öreg szamurájt félreállítsam az útból és a magam oldalára fordítsam a falusiakat. Ha nem lett volna annyira önfejű ez a vezető, akkor most elég lenne őt manipulálni. De Ő nem... Ő közbeszólt és keresztülhúzta a számításaimat. Meg is fizette az árát, bár még nem tudja. Itt az ideje végleg a kezembe venni az irányítást, legalább itt, ebben a kis koszfészekben...

Halálra dermedtek, de a feszültség kézzel tapintható. Úgy tűnik, hogy minden a terveim szerint alakul, sőt még annál is jobban. De az a szamuráj... Mintha csak tudná, hogy az egyetlen dolog, amivel ellenem győzhet, hogyha kiszámíthatatlanul cselekszik. Ez már legalább a második meglepetés, amit okozott nekem. Sziklaszilárd jelleme és hite az, amely gátat szab elém. De vajon elég erős ez a hit és vajon nem áll ellentétben azzal, ami valójában szívében lakozik? Dehogynem... Ha jelleme erős és tetteit igaz erkölcs vezérli, akkor már csak néhány kört kell futnunk ahhoz, hogy megtörjem. Minden bizonnyal a sok éves tapasztalatából merítve az ellensége taktikáját fogja ellene fordítani, jelen esetben tettetett megadással akar majd a közelembe kerülni, hogyha végképp nincs más útja. De a Testemnek nincs elég energiája és nekem nincs elég időm ahhoz, hogy felkészülve minden eshetőségre keresztülhúzzam a számításait. Így, az egyetlen elfogadható út pedig az, hogy a szamurájnak mindenképpen meg kell halnia.

Érzem a fiú remegő testét és a meleget, amit áraszt magából. A tenyere izzad, szeméből könny folyik. Bevizelt. Furcsa az ilyesfajta emberi reakció. Az arca és a fülei is vérvörösek. A szívverése gyorsul. Végső soron az emberek is olyanok, mint az állatok. Amint veszélyt éreznek, minden életfunkciójuk megváltozik és a testük néhány pillanat alatt szinte teljesen másképpen kezd el működni. Adrenalin árad szét a vérükben, az ereik kitágulnak. A légzésük és a szívverésük felgyorsulása felkészíti őket a menekülésre, az erőltetett rohamra, esetleg a harcra. Az verejtékezés eközben arra hivatott, hogy a kimelegedő testet lehűtse a harc vagy a menekülés alatt. De mi van akkor, hogyha egy harcot nem nyerhetnek meg vagy pedig nem képesek elfutni? Ahogyan az állatok, ők is fékevesztett pánikban törnek ki és végső soron összeomlik testük, idegrendszerük és elméjük működése. A túlfeszülő húr hatására elájulnak, megőrülnek vagy csak katatóniás állapotba kerülnek. Amikor tehát az ember teste és elméje elveszíti a kontrollt a vele történő események felett, az mentálisan, biológiailag és kémiailag is összeomlik. Egy lehetetlen helyzetből már nem lehet szabadulni és az ember elveszíti személyiségét, elveszíti a józan gondolkodását, végül pedig már csak egyetlen kínmentes út marad: az elfogadás.

- Szégyen? Szégyen az, ha valaki nem akarja eldobni feleslegesen az életét? Szégyen az, hogyha eldobva az önérzetüket a józan ész szerint döntenek? Emberek! Halljátok ezt? Inkább meghaltok, mintsem éljetek? Inkább válasszátok az ostoba, "dicsőnek" nevezett halált, mintsem a józan életet? Ez az ember itt feláldozna titeket azért, hogy Én meghaljak! Azt mondja, hogy velem haljatok, ha kell, de Ő nem teszi le a fegyvert! Pedig én csak annyit kérek, hogy hallgassatok meg és segítsetek nekem. De Jirou-dono nem hagyott szólni és elutasította minden szavamat, ezért arra kényszerültem, hogy erővel hassak rá. Felajánlottam neki, hogy az általam okozott tűzvészt, mi Északon pusztít a kaszárnyák nyomán elfojtom és a sérülteket meggyógyítom, mert meg van hozzá a hatalmam! De Ő nem hitt nekem és ellenem, ellenetek szegült. Most pedig a ti életeteket készül odadobni azért, hogy saját igazát bizonyítsa. A Tulajdon vérét is képes lenne feláldozni. Képes lenne gyermekeket, asszonyokat és ártatlanokat megöletni azért, mert a saját önhit, önző érdekei vezérlik.

Ha nem hallgat a szép szóra, akkor majd ellene fordítom az embereket.

- És miért kellene meghalnotok? Azért, mert Ő nem képes kardját leereszteni és békével, örömmel fogadni azt, ki a faluba érkezik? Veszély les rátok, ezt a veszélyt jöttünk elhárítani, de Ő nem hajlandó elismerni azt, hogy mind meghalhattok, hogyha Én és az embereim nem segítünk rajtatok. Sőt! A pusztulást hozta rátok azáltal, hogy engem is erőszakra kényszerített. Most pedig azt mondja, hogy inkább haljatok meg mind, mintsem letegye kardját? HOZZÁD SZÓLOK Jirou-dono! Valóban elvárod tőlük, hogy miattad haljanak meg? Hiszen előttem nem kell fejet hajtania senkinek. Én nem harcolni jöttem, de nem hagytál más választást. De hogy a saját népedet, akiknek védelméért esküdtél fel, most a pusztulásba taszítsd a vélt igazságodért, miszerint a becsület megkívánja a halált... Ez felülmúlja a Shinobik becstelenségét is, így FELSZÓLÍTALAK!

A kardodba fogsz dőlni öreg... Kijár neked a vég tisztesség.

- Ahogyan a Shinobik számára is szabályul szolgál a Shinobido // Ninja Útja úgy a Szamurájok számára is Bushido // Harcos Útja az, mely útmutatást ad egy harcos számára. Felszólítalak, hogy hajts végre a Szeppukut és mosd tisztára a neved! Nem csak a Bushido, de a józan emberi normák ellen is cselekedtél azáltal, hogy feláldoznál másokat a saját igazad oltárán. - Következő szavaimat már inkább a falu népének címezem - Amennyiben Jirou-dono nem hajtja végre a Szeppukut, két választásotok marad: Meghaltok a mérhetetlen erőm által és elvégzem azt, amiért jöttem. Vagy pedig mindannyian elfogjátok Jirou-donot és elvéve a fegyverét megkötözve elém hozzátok. Az, hogy életben maradtok, csak rajtatok és Jirou-donon múlik. Ha ez az ember, kit tiszteltetek és megbecsültetek kardot mer emelni rátok, akkor a halálával fizet érte. Döntsetek! Dönts Jirou-sama...

Hidan Pént. Május 26 2017, 23:58

Köztudott, hogy a sarokba szorított állat harcol a leghevesebben. Azonban az emberek viselkedése nem mindig igazolja ezt az ősi mondást... Hisz a cserélődő szerepek és változó erőviszonyok által meghatározott világban rémisztően sokszor válik kétesélyessé, hogy adott helyzetben ki a préda, s hogy kicsoda a vadász.

A kialakuló patthelyzetben Mirubi az acélpengéknél jóval élesebb fegyvernemet választ, hogy a sorsdöntő mérleg nyelvét a saját javára billentse: jól megválogatott szavakat. A kisfiút túszként maga előtt tartva közli kíméletlen diktátumát a falu népével, s annak szemellenzős becsületű elöljárójával. Az ultimátum világos: Jirou-dono élete Atarashi Mizu jövőéért cserébe. Akár megvan a fiúban a kíméletlen elszántság, hogy baljós fenyegetését tettekre váltsa-e, akár nincsen, a vén szamuráj térdei láthatóan megrogynak egy pillanatra az ígéret szavainak súlya alatt. S nem csupán köszvénytől gyulladt lábai reszketnek ennek a sziklakemény férfiúnak... A lelke is. Sír. Az állhatatos szempárból patakzó könnyek fehér ösvényt szántanak a fájdalomtól eltorzult arcon megülő porban. Esdeklő tekintettel mered szintén zokogó unokájára, akinek minden bizonnyal hosszú, boldog és dicső életet remélt - mióta csak először kardvastól kérges tenyerébe vette csöpp testét -, s ami jövendő egy külhoni gaztevő szavahihetőségétől vált függővé. Katanája pengéje kezének remegését követve fordul már-már akaratlan védelmező ösztönből is tenmaga felé. De vajh elment volna mindezidáig a szikkadt, agg harcos, ha nem hitt volna végig szavainak, s tetteinek abszolút igazában..? Aligha.

- Nem.

Közli tömören, minden kétséget kizáróan, s mégis el-el csukló hanggal, miközben megacélozva rettegéstől és önvádtól gyötört szívét urrá lesz nyárfaleveleket idéző borzongásán. Ernyedő ujjai újfent szorosabbra fűződnek a díszes markolaton, erős marka úgy szorítja azt, mintha az lenne utolsó kapaszkodója széles e világban.

- Az életem. Az ő élete. Az ő életük. Nem a miénk, hogy rendelkezzünk vele. Hanem a Sugawaráké! Nekik tettünk szent esküt, hogy megvédjük földjeiket akár az életünk árán is!

Kiált a tömeg felé átszellemült hangon, ahogy megtalálja pár pillanatra odahagyott bátorságát.

- A bushidómat kérdőjelezed meg, amikor arra sem vagy érdemes, hogy ezt az ősi szót az ajkadra vedd?! A Harcos Útja a becsületre és a halállal való megbékélésre tanít bennünket, nem pedig arra, hogy gyáván mentsük az irhánkat minden értéket sutba dobva, ahogy egy álnok shinobi tenné! Jól forgatod a szavakat fiú... De csupán színlelt irgalmasságod és a nyakatekert féligazságaid miatt nem fogok a pengémbe dőlni! A népem...

Nem tudja befejezni, ugyanis az emlegetett népnek egészen más elképzelései vannak élet és becsület viszonyáról. Ők nem szamurájok, hanem egyszerű emberek, egyszerű vágyakkal és gondolatokkal. S az életösztönnél kevesebb nagyobb hajtóerő létezik a világon...

Az ősz kardforgató figyelmét egy felé repülő fejeskáposzta vonja magára, melyet épp hogy idején sikerül kettészelnie. Azonban azt egy másik követi... És még egy. És még egy. A helyette meghozott áldozattól felbőszült zöldségárushoz rövidesen mások is csatlakoznak, s a piacon árult termények valóságos zápora árasztja el Jirout, az Ádázt. Vad, méltatlankodó kiáltozás és pocskondiázás harsan a pórnép tömegeiben, nyíltan elítélve a férfit, aki vért a véréből, húst a húsából képes lenne feláldozni egy ideológia oltárán. A vénember vadul szabdalkozva és arrébb-arrébb lépegetve próbálja védeni magát a rázúduló zöldségförgetegtől, miközben torkaszakadtából kiált Atarashi Mizu feldühödt lakosaira:

- ELÉG! AZONNAL ABBAHAGYNI!

Mirubi... Nem, Mezameru számításai végül nem okoztak csalódást. A csőcselék úgy táncol, ahogy ő fütyül. Napok, ha nem hetek óta érezheti ismét először, hogy talán végre ismét az ő kezében van sorsának gyeplője. A maga elé karolt kisfiú zokogva kérleli a tömeget, hogy ne bántsák tovább nagypapáját, de vékonyka hangja elveszik a kaotikus hangzavarban. Szegény település révén a lakosok hamar kifogynak a zöldségekből, halakból és tojásokból. A moslékzivatartól mocskos szamuráj a végén már csak meg sem próbál védekezni a felé hajított tárgyak elől... Csak lehajtott fejjel, néma megadással tűri népe megalázó ítéletét. Amikor a förgeteg abbamarad, egy szemmel alig követhető, rövid csuklómozdulattal lerázza a pengéjére rakódott koszt.

- Minden... Amit tettem. Értetek volt. De nem fogok mentegetőzni. Minden jogotok megvan, hogy elítéljetek... Csak remélni tudom, hogy jó szívvel fogtok emlékezni áldozatomra, AMIKOR MAGAMMAL VITTEM EZT A PONDRÓT A SÍRB...

Utolsó szava elakad és értelmetlen bugyborékolássá aljasodik minden előjel nélkül. A hirtelen beálló, döbbent csendben Jirou értetlen, elkínzott tekintettel hordozza tekintetét önnön mellkasára... Amiből egy penge vöröslő hegye lóg ki. Mondani próbál valamit, de csupán erőtlen köhögésre és vér öklendezésére telik tőle. Barázdált arcán egy utolsó, átszellemült és biztató mosoly fut át, ahogy elhomályosodó pillantása unokájára szegeződik... Aztán végképp kialszik belőle az élet lángja. Ahogy magatehetetlenül térdre rogy, egy alacsony, vézna sziluett bontakozik ki mögötte. Tejfölszőke haja, gyermekien bájos arca alapján akár Hanae is lehetne, megszólalásig hasonlít rá... S még ha nem is mutatna minden korábbi körülmény arra, hogy ez csak hitvány másolata az eredeti Kenshiro kislánynak... De az arcán játszó élveteg, elvetemült mosoly kétséget sem hagy felőle, hogy ez a gyermektestbe zárt démon nem lehet az az ártatlan teremtés, akit Mirubi a szárnyai alá vett.

- A csúnya bácsi most már nem tud bántani! Hiányoztam... Mirubi-senpai?

~ Százszor inkább egy becsületes ellenség, mint egy rókaszívű szövetséges, nemde? ~

//Bár a harc véget ért, tetteidtől függően számíthat, hogy az előző körben elfelejtettem beszámítani az Okító Receptet, ami még 3 körig fejti hatását, azaz úgy használhatod a technikáid, mintha 100%-os chakrakészlettel bírna a karakter. Ezután vagy újabb adagra lesz szüksége Mirubinak, vagy haladéktalanul pihennie kell. Mezameru +5% irányítást kap a másik két személyiség rovására.//

**Shiren** Szer. Május 31 2017, 20:00

// Hát ilyen hamar érkezett a válasz O.O

Arra megkérhetlek, hogy akkor az Adatlapon egy új posztban vezesd majd fel a %-okat, amiket a Staffok alakíthatnak? Bár ha ráér még szerinted, akkor nekem teljesen jó ^^//

Sötétség telepszik szememre... Csupán csak egy múló pillanat, de a fájdalom, melyet magával hoz, még egy kés pengéjénél is élesebben hasít elmémbe. Fülsüketítő sípolást és zúgást hallok, majd felcsendül az ismeretlen hang. Nem tudom megmagyarázni, de olyan érzés, minthogyha valaki más gondolkozna a saját fejemmel, amikor Ő megszólal. Mintha elnyomná Mirubit, Hishimont, de még engem is. Mégis bölcsebb valamennyiünknél, de folyton változó. Mintha csak az öreg Szamurájt hallanám viszont saját önvalómban.
Önvalómban? Miért gondolom azt, hogy a hang forrása én vagyok? Badarság lenne azt állítani, hogy tudom, mert nem tudom. Sokkal inkább a logika ezt diktálja és egy hang ugyancsak ezt súgja. Érzem Mirubit, ahogyan fel akar törni. Véget akar vetni ennek az egésznek. Sír. Szíve szakad, ahogyan látja összeesni azt az embert és már nem törődik a fenyegetésemmel. Nem is kell. Elvégeztem, amit el kellett, most pedig értelmetlen lenne valóra váltani a fenyegetésemet. Hishimon tombolása nem lenne jó taktikai lépés. Be kell váltanom az ígéretemet, különben a falusiakon felülkeredhet a félelem, mely végül lázadásba torkollik. Egyenlőre bizonyosak, vagy legalábbis bíznak abban, hogy megmenekültek.
De mi ez az érzés? Mi történik velünk? A Hang szólít és révületbe ejt. Negyedik? Az nem lehet... Nem egyszerűsödhet végtelenig egy emberi elme. Nem bomolhat érzelmek ezreire. Hacsak... Hacsak nem az ellenkezője történik. Újra egyesülne a három személy? Negyedik lenne a mikroérzelmek megtestesítője? Ennek utána kell járnom, jobban kell figyelnem. De van itt még más is. Testemen átkos bélyegek sokasága fertőzi meg szabadságom. Ez lenne hát az ok? A pecsétek? Megnémít, gúsbaköt és megszólít? Egy megtört elmét könnyebb irányítani, mint egy összetett tudatot. Vajon az elme technikák hatástalanok egy tudathasadt személy ellen? // Utalnék az Ino Vs. Sakurára, amikor a Shintenshin nem működött rendesen, mert Sakura skizo énje kiüldözte az elméből Ino tudatát. >< Ezt csak azért írom le, mert nem tudom, hogy Mirubi esetében ez mennyire érvényesülhet hasonló esetben ^^ //
Győzelem, de a játék még nem ért véget. Túl sok az ismeretlen tényező és a testnek túl kevés a chakrája. Most kijátszhattam a falusiakat, ezzel takarékoskodva az erőmmel, de nem vehetik észre egy pillanatra sem, hogy meggyengültem. Mirubi pedig túl érzelmes lesz ahhoz, hogy megőrizze a tekintélyét. Gondoskodnom kell erről.

*

- HEHEHEHEEE! Az a vén szarházi úgy vérezett ki, mint egy disznó! Ha egy kicsit is őrültebb lenne az a kislány, akkor megtarthatnánk őt! Mit gondolsz?
A fekete füstszerű alak egy apró, barnahajú kisfiú körött gomolyog, miközben az csak összeroskadva sír a földön.
- Megtettem, amit meg kellett.
A nyugodt, férfias és mély hang a kimonós férfitól jött. Hosszú, hullámos barna haja egy unott arckifejezéssel párosul. Nézi a kibontakozó jelenetet.
- Megint... M-megint megtörtént! Újra és újra csak halál! Elég volt! Befejezem! Ha nem tudok véget vetni ennek az egésznek, akkor inkább magammal végzek!
Ordítja fel sírástól fojtott hangján a fiú, majd egy pillanat alatt tűnik tova. A gomolygó füst ijedten rikkan fel.
- ÁLLÍTSUK MEG!!! Engedj szabadon, vagy mindannyiunkkal végez!!!
Kiálltja a még mindig nyugodt Mezamerunak aki csak áll és vár.

*

Mirubi - Eredeti Test
Mikor uraltam ezt a testet utoljára? Már az idejét sem tudom. Szétnéztem az emberek között. Félelmet és kínt láttam. Úgy vizslatják tekintetemet, minden egyes mozdulatomat, minthogyha arra készülnének, hogy a torkuknak ugrok. Elég a sok halálból... Elég a szenvedésből és attól, amit a világra hoztam. Hogyan fajulhatott el így minden? Hogy nem vettem észre ezt a sötétséget a lelkemben? Miért történt ez velem? Tudom... Ez is én vagyok. De hogyha Én magam tudom, hogy amit teszek az rossz, de nem szabhatok gátat a szívben rejlő sötétségnek, akkor majd a fény erejével fogok véget vetni ennek!
Ez a fiú reszketett a kezeim szorításában. Nem bírtam tovább, elengedtem őt, szinte ellöktem magamtól, majd mellkasomnak fordítottam a kezemben tartott kunait, ami ezidáig a fiú bőrét karcolta. Nem haboztam, magam felé szúrtam, ám ekkor történt valami. Szemeimet becsukva készültem a halálra. A szívemet szúrtam volna át, így szinte biztos a megváltó halál. De nem voltam rá képes... Karjaimon éreztem a kezek szorítását.
Ahogyan kinyitottam a szemem, láttam magam előtt a képmásomat. Szemeiben a hideg közöny tükröződött vissza rám, de mégis ezerszer erősebbnek tűnt, mint amilyennek most én magamat éreztem. A lelkiállapotunk ennyire befolyásolná a testünket? Másodpercekig csak meredek rá, szabadulni próbálok, de karjaim csak remegnek. Elhagy az erő, elhagy az akarat. Nem, ezúttal nem a chakrám vesztesége miatt, egyszerűen csak megtört lelkem fájdalma ül ki testemre. Egy Kage Bunshin uralkodik felettem, melyet még Mezameru hozott létre, ennek fényében az Ő tudata él benne. Régen, amikor még csak ketten voltunk és tapasztalatlan voltam, rendkívül veszélyes volt ez a technika. Nem voltam képes kontrollálni, hogy én, vagy Hishimon jelenjen meg a klónom személyében. De most már nem kell ettől tartanom, főleg nem Mezamerunak. Minden kétséget kizárólag előre eltervezte ezt, vagy ha nem így lett volna, akkor Hishimonnal átveszik a test felett az irányítást. Nem tudom becsapni őket, nem tudok titkon cselekedni. Ők én vagyok és én ők vagyok... Bármennyire is fáj ezt bevallani.
- Mindig tudni fogom, hogy mire készülsz... Mi EGYEK vagyunk. - Szavai akár a méreg - Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, akkor gyermekeket fogok ölni, kiknek halála a te lelkeden szárad majd. Most pedig tedd a dolgod és ne merd megszüntetni a Klónokat amíg nem szükséges, különben ugyancsak az előbbi fenyegetést váltom valóra. Oltsátok el a tüzet, addig én kiderítek többet erről az egészről.
Mondta Mezmaeru, majd elengedte a karomat. Ahogyan elsétált előlem, megláttam a kislány démoni arcát, ahogyan Hanaeként ölt. Láttam már őt íly kegyetlenséggel gyilkolni Mezamerun keresztül, hiszen Ő maga utasította arra Hanaét, hogy öljön. De ez a személy más volt. Az igazi Hanae nem élvezte ezt... Nem játszott meg érzelmeket, ami pedig még fontosabb: Nem érzett semmit, amikor ölt. Ebben a tekintetben kísértetiesen hasonlít Mezamerura.

Mezameru (1) - Kage Bunshin
Ostoba... Tudtam, hogy ilyesmit tervez, de azt nem, hogy most azonnal megpróbálja megölni magát. Más helyzetben lehet, hogy nem lettem volna képes időben megállítani, de így igen. A fogolyra már nem volt szükségem, így szabadon engedtem. Most viszont itt az ideje, hogy cselekedjünk.
Itt állva a szamuráj öszeroskadt teste felett elgondolkozom rajta, hogy vajon Mirubinak eszébe jut-e megmenteni őt? Félelmetes ez a lány. Valóban kísértetiesen hasonlít Hanaéra, de viselkedésében teljesen más.
- Itt volt az ideje, hogy betoppanjatok. Most pedig áruld el, hogy mi ez az egész. Kérlek...
Lévén, hogy kevés érzelmet tudok átérezni, nem tudom úgy manipulálni az embereket, mint ez előtt. De imitálni tudom az érzéseket, de a kedvesség nem az én erősségem.

Mezameru (2) - Kage Bunshin
Ahogyan elterveztem... Míg a másik klón teszi a dolgát, én segítek Mirubinak a tűz megfékezésében.
- Ki az, aki vezetői beosztásban van a jelenlévők közül!? Ő fogja koordinálni a falusiakat és végrehajtatni a közvetlen utasításaimat!
Amint előáll valaki, - már ha lesz mersze - a következő kérdéseket teszem fel és utasításokat adom ki:
- Kik a Sugawarák?
- Hány Jirou-donohoz hasonló képességű harcos van még a faluban?
- Ki a falu vezetője?
- Mindenki fogjon egy baltát, fűrészt, kötelet vagy egy vödör vizet esetleg homokot és gyülekezzen a főbejáratnál. A gyermekek pedig szedjék össze az eldobált élelmet és gyűjtsék egy helyre őket...
Szörnyűséges lényeg. Tetteik következményét egy pillanatra sem gondolják át. Az egyetlen nemes lelkű közülük pedig halott... Végtére is: csak ember volt.

____________________
Edit: Helyesírási hibák.

Hidan Kedd Júl. 11 2017, 20:42

A vegytiszta terror, amit e szerény falu lakosainak kell kiállniuk a náluk hatalmasabbak játszmájában, Jirou halálával a tetőfokára hág. Már eddig is sokan rántották magukra a nyúlcipőt, de ezúttal már valóban csak azok maradnak a helyükön, akiknek a páni rettegés földhöz szegezi lábait. Vannak továbbá páran, akik elég bátrak vagy még inkább ostobák ahhoz, hogy földhözragadt mércéjükkel beláthatatlan erők ütközésének önként legyenek tanúi. Újfent kiáltozás, lökdösődés és a lépést vétő szerencsétlenek tiprása, ahogy a bolytudattól vezérelt parasztnépség sodrása elragadja a józanabb kútfőket is, önkéntelen cinkostárssá téve őket az elesettek letaposásában.

Nem először, s valószínűleg nem is utoljára, a pokol élettelen fogalma eleven valósággá válik. E kárhozatörvény epicentrumában pedig egy megtört elméhez tartozó szív látszik hasonlóképp megszakadni. Az életet fabatkára sem tartó személyes démonok halálos szorításában egy fiúcska zokog fel minden eddiginél keservesebben. A pusztulást, melyet saját kezei osztottak csakhogynem válogatás nélkül, mintha csak egy díszpáholyhoz láncolva kénytelen figyelemmel követni. Míg belső szörnyetegei kegyetlen színt játszanak e sorsdráma porondján, akárha kipeckelt szemekkel kellene minden gaztettüket elviselnie. De badar naivság lenne azt hinni, hogy ő csak nézője ennek a véres tragédiának. Talán ha az akarat, mely vezeti karjait, nemm hozzá, hanem önvalójának legsötétebb árnyékaihoz tartozik... De a kezek, melyek gátlást és bűntudatot nem ismerve döntik romba apránként a világot, igenis az övéi. És felelősséggel tartozik értük.

Talán most véget vethet ennek a kálváriának. Megszabadulhat szenvedéseitől, s megmenthet még számtalan életet, miket e kettő kioltana az eljövendő idők során. Mirubi minden lelki erejét latba dobva siet Hishimon és Mezameru elé, hogy végre egyszer, romlatlan szándék által vezetve vehesse kezébe porhüvelye feletti gyeplőt. A gyermeki jóindulat azonban nem ismeri a számító logika fortélyait. S legnagyobb szerencsétlenségére fordítva ez már cseppet sem igaz...

A szíve felé fordított pengét, pontosabban csuklóját vasmarokkal tartja vissza hűvös tekintetű ikermása, akit kihagyott naiv számításából. Mezameru azonban úgy látszik, nagyon is számolt minden lehetséges végkimenetellel. Hogy is tehette volna másképp..? Hisz egy lélek ők, legyenek bármennyire fragmentáltak is. Mások előtt lehet, s néha kell is titkokat tartani. De magunkkal szemben csak önámítás. Mezameru jól tudja ezt, így nincs az a fondorlat vagy furfang, amivel egy kamaszlelkű, túlfűtött kölyök az jégszívű cselvetés fölé emelkedhetne.

Habár a test feletti uralmat megkaparinthatta magának Mirubi, mégis kénytelen úgy táncolni, ahogy húsbörtönének társbérlője fütyül. Másképpen pont azt érné el, amit önzetlen áldozatával elkerülni kívánt: újabb értelmetlen vérontást. Míg a Mezameru által irányított Kage Bunshinok hűvös magabiztossággal magukhoz ragadják a kialakuló káosz rendezését, az eredeti Mirubi egy penge levegőt fütyülve hasító hangjára lesz figyelmes. Túl későn. Az egyetlen, aminek életét köszönheti, hogy a semmiből előröppenő kunai egészen egyszerűen nem őt célozta: egyenesen a lábai előtt csapódik a döngölt földbe. Az érkezési irányába kapva a fejét nem lát egyetlen embert sem, aki shinobinak néz ki, mintha a tőrt elhajító személy... Egyszerűen köddé vált volna.

Ahogy jobban megvizsgálva a dobófegyvert, figyelmes lesz egy apró tekercsre, amely a nyélre van feltekerve. Amennyiben magához veszi, a következő üzenetet látja, sietősen lejegyzett macskakaparással:

"Kirigakure no Sato köszönetét fejezi ki számotokra, amiért megszabadítottátok egy Jirou nevű szálkától a szemében. Holnap éjfélkor hozzátok a lányt Atarashi Mizu 13-as mólójához.

Egy barát"

Kage Bunshin 1:

Az ál-Hanae épp nagyban küszködik, hogy kiszabadítsa a bordacsontok közé ragadt tőrét, amikor az Árnyékklón megjelenik mellette. A gyermekdémon apró, ninjaszandálba bújtatott lábát a tetem hátának vetve végül egy erősebb rántással kirántja a pengét. Ezután, mintha mi sem lenne természetesebb, leguggol az Ádáz földi porai mellé és egykedvűen beletörli a gyilkos fegyverre ragadt vért és szívinakat az orvul hátbadöfött elöljáró ruhájába.

- Mikor Mirubi-sama egyszer csak magyarázat nélkül repdesni kezdett, Tenshi és én biztonságba kísértük Akane-samát, amíg visszajössz hozzánk tékozló fiú. Hát nem egyértelműcske? Ejszen az ő védelme a feladatunk, nemde?

Kage Bunshin 2:

Bár a közfegyelem hagy kívánnivalót maga után, nem is keveset, az elmúlt események láthatóan épp eléggé megfélelemlítőek voltak ahhoz, hogy az életüket féltő falusiak ne merjenek ellenállást tanúsítani Mezameru személye ellen. Vezetőjüknek – Jirou híján, elvégre elmondásuk szerint ő volt az – egy középkorú férfit neveznek meg, aki a helyi iskolában tanító. Bár a fickó láthatóan retteg tőle, vagy pont azért, megpróbál a legjobb képességei szerint választ adni a nekiszegezett kérdésekre. Ezek alapján tudja meg az Árnyékklón, hogy a Sugawarák Atarashi Mizu hűbérurai és egyben teljhatalmú uralkodói generációk óta, valamint azt, hogy Jirou az Ádáz az ő nevükben kormányozta a települést. Képességei a falusiak szerint páratlanok voltak, s az egyetlen chakrahasználóként az ő tiszte volt ellátni otthonuk védelmét már évtizedek óta.

Bár közel sem annyian, mint ahányan kellenének, az elveszett shinobi felhívására többen is jelentkeznek az oltási és mentési munkálatokra azok közül a férfiak közül, akik a környéken maradtak a korábban történtek ellenére is. Az ideiglenes vezetőjük láthatóan nagyon jól ért a csoportdinamika nyelvén, mert még a legnagyobb kétségbeesés közepette is sikeresen osztja szét köztük a képességeiknek leginkább megfelelő feladatot, akik sietve dolgukra is indulnak, hogy mielőbb megkezdhessék a lángba borult kaszárnyákban elszabadult tűz megfékezését. Nagyjából tíz percre van szükség, mire egy olyan brigád áll össze, akik kellőképp fel vannak szerelve ahhoz, hogy talán még megmenthessenek valamit a menthetetlenből... Hisz az Amegami vezetője nem holmi gyertyalángokkal gyújtotta fel az itteni mércéhez képest hatalmas épületkomplexust, hanem olyan perzselő áradatot zúdított rájuk, mely után talán már csak izzó hamu maradt a fertályóra tombolás után, mióta maga mögött hagyta a területet.

//10 chakra vagy 10 tjp választás szerint a kárpótlásod. Amennyiben nem hagyod el a falut, használjuk végre ezt a topikot, hogy ne csak dísznek legyen, azonban ha Mirubi visszatér Akanéhez, maradhatunk itt is.//

**Kuro** Szomb. Okt. 05 2019, 19:21

//'Dzsírájá'//
//Pedig tökre szerettem, hogy Kuro neve szürke Sad

//

Roku először furcsán reagált a lány szavaira és tetteire. Észre se vette, hogy reakciói miként változnak át a zordból a nyitott, régi önmagává. Csak egy kis nosztalgia, s újra fiatalnak érezheti magát. Kuro is felszabadultabb lett. Újra úgy érezte, hogy een az őrült világon is van egy biztos pont. Roku. Az egyetlen igaz ember, az egyetlen valaki aki még nem roskadt össze a világ terhe alatt. A lány mosolygot. Észre se vette magát. Pedig hosszú idő óta most mosolygott először.. szívből. Emlékek töltötték el, amint a férfi széttárta a karját, hogy megmutassa fekete és kissé szakadt viseletét. Mintha minden erejével bizonyítani akarta volna, hogy bizony ő az. Ő, a hamisítatlan. Kuro pedig csak mosolygott. Szeretetből. Miből másból? Régóta nem érzett ilyen megnyugvást és örömöt mint most. A férfi neki a testvére volt. Bátyjaként szerette, még ha vérszerint nem is volt az. Mindig úgy kezelte, s ezután is úgy fogja. Ő az egyetlen családtagja. Nem az édesapja vagy az édesanyja. Hisz az csak vér, nem család. Kuro úgy érezte, jobb helyen nem is lehetne jelenleg.
Roku leült, kicsit meg is nyugodott. Kalapját és karját maától eltolva az asztalra helyezte. Már nem volt annyira feszült, mint eddig. Csupán a bögrét tartotta magánál. Eztán újra beszélni kezdett. Kuro meg csak figyelte. El sem hitte a helyzetet. Végre egy kicsit kiengedhetett és 5 percig nem a saját halála volt a téma a fejében. Naoko is csendben figyelt. Kivételesen nem akart bezavarni... hisz ő is örült, hogy egy kicsit megpihenhet. Rég nem volt alkalma rá... meg persze megkönnyebbült, hogy Kuro végre mással is beszél, nem csak őt idegesíti. Naoko most visszahúzódott feltöltekezni.
Roku a nőről beszélt kinek a lány kitépte a haját. A fűzöld, hosszú tincseket.
Kuro bólintott, mikor Roku a hegeit méregette. Egyik kezével átfogta a másik csuklóját és elkeseredett nosztalgiával siított végig rajta. Roku mászkálni kezdett. Elvette a poharat a lánytól és vizet töltött bele.
- Szomorú, hogy valaki a jóléttől veszti el a saját jóságát. - kortyolt bele a vízbe - Én is neked -mosolyodott el újfent, miközben a bögréjében úszkáló vízet bámulta. De ezt a műveletet hamar befejezte. Nem akarta látni magát így, ennyire csapzottan.
Roku pakolászni kezdett. Mosogatott. Volt mellette egy kis szekrény, amiben minden volt aminek lennie kellett. S Kuro csak figyelte őt. Majd hallgatta amit mondott. Nem volt könnyű élete a tűz óta, az biztos. Nehéz volt a megélhetése. De túlélte.. szóval valamit jól csinált.
- Nem lehetett könnyű neked se ez az idő - Nézett rá szomorúan. Fájt neki, hogy a bátyja ennyi minden borzalmon ment keresztül - Bárcsak ne kellett volna egyedül átélned -Sóhajtott -De örülök, hogy nem lett nagyobb bajod - Mosolyodott el, Majd a fiú kérdésére kicsit kikerekedtek a szemei.
- Húha -Fújt egyet - Az már egyszer biztos, hogy sok szarságon mentem keresztül. - mosolyodott el kínosan - Annyin, hogy alig tudom magamban összerakni - Egy keserédes kacaj követte ezt - Szerintem ha elmesélem el se fogod hinni - Nézett fel Rokura -De tegyünk egy próbát. Mikor tűz ütött ki, én kicsit később érkeztem a helyzínre. Nem mentem vacsorázni..és szerintem pont emiatt éltem túl ezt az egészet. Előtte Suezóval harcoltam, megsebesültem aztán ennek hála átaludtam az étkezést. Furcsamód csend volt mikor keltem, ezért mentem fel. Egy árva lélek se volt ott.. aztán fent egy maszkos férfit láttam. Magas volt és tetőtől talpig feketébe volt.. szürke maszkot viselt és... egy pillanatra elcsuklott a hangja a fájdalmas emlékektől - Ott láttam a ház egész népét. A nemeseket, a szolálókat. Mindenkit. A férfi épp elégette őket. Nem láttalak azonban téged és Jesadat se a kupacban. A férfi a nevemet kérdezte, én hülye meg tök szívesen válaszoltam - mosolyodott el kínosan - Suezo életben maradt. A hullahegy alól kecmergett ki, akár egy élőholt. Vérzett és minden baja volt. A férfi rámparancsolt, ahogy a ficsúr is. Én pedig dönthettem, az életem és a halálom felett. -nyelt egyet -Megöltem Suezot. -A lány kezei remegni kezdtek. Mintha újra átélte volna a félelmet amit akkor érzett. Belekortyolt a bögrébe és kiitta - Ezt vissszaadnám.. köszönöm -próbált meg elmosolyodni - nem akarom leejteni - Azzal nyelt még egyet - Aztán majdnem magamat öltem meg. Vagyis nem én, de mégis én. Mindegy ezt a részt szerintem kihagyom mert már így is biztos furának tartasz - nevetett - Szóval egy kissé furcsa párbeszédnek hála majdnem meghaltam, miután a férfi arra utasított, hogy égessem le a billogot a kezemről. De mint látod, nem tettem. Na de itt jön az izgi rész. Nem igazán voltam magamnál így ezen cselekedetemet valaki más hibájának tudom be. Szóval a férfi foga a kunait amivel Suezot öltem meg, és egy gyors szépen irányzott mozdulattal átvágta az alhasam. -Húta fel kicsit a pólóját, hogy megmutassa a kicsit sem szépen begyógyult, ámbár elég méretes heget - Megtaperolhattam a saját beleimet. El se hiszed milyen szar érzés- mosolygott kínosan - Jah és a csávó még bele is turkált a sebbe, szóval majdnem meghaltam. Ott hagyott az égő házban, kibelezve a hátamon fekve. Nem túl szerencsés szitu, de voltam már szarabban is. Lerángattam az egyik holtesttről egy darab ruhát, amit a sebre szorítva sikerült felállnom és kivánszorognom a házból. Örülök, hogy akkor és ott volt elég lélekjelenlétem a fájdalom ellenére is. aztán kiérve a lángokból, elájultam - Ezt már olyan hanglejtéssel mondta, mintha természetes lenne - Azután egy idegen házban keltem, átöltöztetve egy tök jó kis féslival a hasamon. Egy kedves terhes nőci fogadott aki mindenfélét kérdezett de ezt a részt átugrom mert már így is elég hosszú a történet. De mégis.. az a nő, úgy kezelt mint egy két évest. Egyfolytában a szüleimről kérdezgetett. De akkor se érdemelte meg a halált. A lényeg a lényegben, bejött a szobába három férfi, hasonló ruhában. Azt hitték én is Ochida vagyok és váltságdíjat akartak értem kérni. Elhiheted, nagy pofára esés lett belőle. Ez után az a remek ötete támadt, hogy elad egy bordélyházba. Érted.. bordélyházba. Még ki is akart tanítani, úgy jött felém kezében egy kunaial. Nálam meg csak egy kanál volt. Egy.. kanál. - Nézett Rokura - Az élet igazságtalan. Itt volt egy kis csetepaté, megszereztem a kunait tőle a kanál helyett. De közbe figyelnem kellett, hogy ne essen szét a fásli alatt a belem. De égül nyertem. Megötem három embert. A terhes nő pedig megőrült, hogy szabaddá tetem. És annyiszor vágta hasába a kunait ahányszor lehetett. Megölte magát és a gyermekét is. - Sóhajtott egyet -Onnan, egy bambuszerdőn át egy kórházban kötöttem ki. Na az volt a borzalom. Igazából egy elhagyatott kórház volt, ahol egy icipicit állatias módon megőrült nő támadt rám. Karmolt harapott és olyan gyors volt, hogy alig láttam néha. Egy hetes volt rátetoválva amúgy, ez fontos részlet. Itt is volt egy kis ülözős setepaté amibe majdnem belehaltam. Felszakította a sebem, szóval a beleim megint életre keltek. Végül a nyakamnál fogva feltartott, hogy megöljön de én voltam a gyorsabb.- A lány remegni kezdett. Újra.. előjött a félelem amit a történet közben próbált elnyomni. Egész teste beleremegett az emlékekbe- Átvágtam a torkát. - Csurgott le pár könnycsepp az arcán - öt.. - suttogta - aztán ott termett a magas maszkos férfi. Majd elájultam.. - Tartott egy kis szünetet - Egy kórházi ágyon ébredtem. a maszkos ott volt mellettem. ellátták a sebem, megint. Egy hatos szám volt az alkarjára tetoválva. Majd.. -Szorította meg idegesen a takarót. Alig jöttek ki száján a szavak. Hirtelen düh töltötte meg egész testét. Úgy kellett kierőszakolnia magából a szavakat - Úgy tett, mintha te lennél. A henge no jutsuval át is változott és Rokunak hivatta magát - ideges volt - Mostmár tudom, ez a száma volt igazából, nem a neve. De egész végig kételyekben tartott. Én nem akartam elhinni, hogy ő te vagy. Ott és akkor törtek össze szerintem igazán. A tudat, hogy aaz.. áh.. - Folytak végig arcán folyamatosan a könnycsepek. Egyre, egyre gyorsabban. - Belemászott a fejembe és túl sok mindent tudott meg rólam. Majd Zérónak kezdett el hívni. Leégették a hegeket a csuklómról és tetoválásokkal helyettesítették amit aztán a telepen újra leégettek. Talán még látszik a nyoma - Símított végig csuklóján -Egy fura szektába kerültem, ahol a fő embereknek számokkal helyettesítik a nevüket. De már csak páran éltek. Több fekete ruhás ember pedig alattuk dolgozott. engem a belső körbe akartak. Bizonyítanom kellett. Először szavakkal, majd tettekkel. Az egyikőjükkel kellett harcolnom. Egy furcsán magas, mosómedvetetoválásos őrülttel, aki ott volt a rabszolgatelepen is, amikor Kishi megvett. Egy genjutsuban küzdöttünk de csak a legvégén derült ki, hogy az. Éreztem végig mindent. Egy veremben voltunk, ahol térdig ért a vér és az embermaradványok. A csávóból pedig több tucat volt. Belőlem meg egy. Egy kunaiom volt, és rengeteg félelmem. Több Hachi úszkált. Ugrált. Volt amelyik csak egy fej volt meg egy gerinc, volt aminek nem volt lába és vo.. - Egész teste remegett. Kezeivel felyét fogta és folyamatosan könnyezett - Erre nem akarok emlékezni. Akármelyik szemébe néztem megdermedtem. Így csukott szemmel daráltam őket. És nyertem. És kikerültem a genjutsuból -csak sírt és sírt és remegett -De ez nem volt elég. Megindult felém egy hegyomlás akinek a léptei alatt szó szerint megemelkedett a beton. És jött. És megütött..úgy, hogy a falnak repültem. És én egy időre megszántem létezni.. és csak remegtem a semmiben. A jéghideg és üres semmiben - Remegett egyre erősebben - Majd a telepen ébredtem egy cellában. Rendbe rakták a kezeim a hasam a lábam és minden egyes égésem és sérülésem. De tudod, vannak sebek amiket nem lehet beforrasztani - Csuklott el folyamatosan hangja - egy hatalmas szívás olt ez az idő Roku - S Kuro maga elé meredt, térdeit felhúzva... zokogott és remegett. -hatalmas szívás...

Jiraiya Kedd Okt. 15 2019, 23:29

Volt valami megnyugtató ebben a helyben.

Ahogyan Kuro végigtekintett az apró lakon, látta az ajtó mellett lévő ablakokon beszűrődő napfényt végigszánkázni a levegőben lassan, kedvesen szálldogáló porpihéken. A fény útja általuk látható volt, s az erdő csivitelő madarainak dallama tökéletes kompozícióként szolgált a teljes hatás eléréséhez: Úgy érezhette, hogy tényleg biztonságban van, hogy most tényleg hazaért. Bár tény és való, hogy nem a legkiválóbb otthonnak volt mondható ez a kis viskó, a nyugalom és az otthonosság furcsamód áradt Roku házából.

Erre valószínűleg rásegített a fiú jelenléte is.

Megnyilvánulásai, kibontakozó vonásai - ahogyan vedlette le felvett modorát - keserédes, de leginkább most édes emlékeket idéztek Kuroban. Naoko is csak pihent és hagyta, hogy ez a kellemes érzés szétáradjon a lányban. Gyógyító hatással volt rájuk. Testileg és lelkileg is. Talán éppen ezt élte át Roku is? Mit érezhet? Mit gondolhat most, hogy Kuro újra itt van vele? Szemlátomást örült, s rövid időn belül már el is hagyta a felvett viselkedését. Ez a bizalom jele volt.

Ahogyan Kuro arról beszélt, hogy szomorú amiért a jólét elveszi az ember jóságát, Roku a kalapra és a kardjára nézett.

Úgy tűnt, elszégyellte magát, de nem mondott többet. Hagyta, hogy a lány folytassa.

- Szerintem is. - Mosolyodott el, s előre dőlve székében rákönyökölt az asztalra, ahogyan figyelte Kuro történetét.

[...]

Az arca mindent elárult.

Olykor könnyek szöktek szemébe, ilyenkor próbált sűrűn pislogni, lesütötte szemét, ásítást szimulálva próbálta meg leplezni a szemébe szökő érzéseket, majd megdörzsölte arcát. A történet más részeinél szemöldökét és homlokát ráncolta. Nem tetszett neki az, amiket hallott. Idegessé vált és nyugtalanná. Egy résznél hátrafordult székében és kilesett az ablakon, majd "folytasd csak" kijelentéssel fordult vissza. A történet letaglózta a fiút, miután Kuro befejezte a teljes eddigi életének elregélését, ő is csak percekig meredt maga elé és hagyta, hogy Kuro kiadja magából mindazt, aminek ki kellett jönnie. Végül, amikor magához tért és összeszedte magát, felállt, s odasétált a lányhoz.

Leült mellé az ágyra.

- "Bárcsak ne kellett volna ezt egyedül átélned..." - Karolta át a lányt, s szorosan magához húzta őt. - Most már nem leszel egyedül többé. Vigyázok rád rendben? - Kérdezte, s ujjait a lány hajába mélyesztve simította végig. Ahogyan a mellkasához szorította, Kuro érezhette Roku ruházatának fémes szagát. A bőrt, a lovakat, a koszt, de mégis volt benne valami, ami biztonsággal töltötte el. Egy olyan érzés, egy olyan illat, amit nem tudott hova tenni, de megnyugtatta. - Most már itt vagyok és megvédelek oké? - Tolta el magától Kurot megfogva a két vállát. A lány szemeibe nézett. - Nézz rám! - Kérte, s ahogyan ezt Kuro megtette, Roku elmosolyodott. - Ügyes voltál eddig, de most már lazíts... Itt nem fog megtalálni senki, ez egy kiváló rejtekhely!

*KOPP KOPP!*

[...]

Roku utolsó mondatával egy vaskos ököl erejétől dördült fel a bejárati ajtó.

- Hé Bakara! Tudjuk, hogy itt vagy kölyök! - Hangzott egy mély, határozott férfi hang.

- A főnöknek elszámolni valója van veled! - Egy másik, már valamivel kulturáltabb hang is csatlakozott.

- Gyere ki szépen Bakara-kuuun! - Ez a hang már magasabb és elnyújtottabb volt. Női hang, méghozzá egy igencsak vészjóslóan csengő, őrült női hang. Kuronak különös érzéke volt már az ilyesmihez. Az ő tapasztalatával és érzésvilágával ki tudta szűrni a "kattos" személyiségeket.

Roku idegessé vált, szinte azonnal megfeszült minden izma.

- Shh! - Fordult Kuro felé suttogva. - Ezek annak a bandának a maradékai, akikről meséltem. - Azzal csendben felállt.

- Tudjuk hogy odabent vagy te kis szaros! - Az első, mély hangú egyén most már sokkal ingerültebbnek tűnt. A hangja csak úgy dörgött. - Gyere ki vagy rád törjük az ajtót!

- Megyek! - Kiáltotta oda Roku. - Búj el az ágy alatt! - Suttogta Kuronak. - Nem tudják, hogy itt vagy. Csak van egy kis tartozásom feléjük. Megbeszélek velük és jövök. Nem lesz baj! - Nyugtatta a lányt, s az ágy alá mutatott, miközben felállt és elvette az asztalról a kardját. Fejébe nyomta kalapját és visszafordult Kurohoz. - Nem akarom, hogy bajod essen. Ezek értenek a szép szóból, de bármit hallasz, maradj az ágy alatt! - Mondta, s megindult a bejárati ajtó felé.

Mielőtt a kilincshez nyúlt volna, leakasztotta az ajtó melletti kampón lógó számszeríját és a hátára csatolta, végül kilépett.

[Amennyiben Kuro bent marad]

Roku átlépve a bejárati ajtó küszöbét, becsukta maga mögött azt.

Odabentről Kuro nem hallotta jól a kinti beszélgetést, de olyasmit elkapott, hogy "Tartozás; Törlesztek a jövőhéten; Ne szórakozz velünk!; Rossz emberrel baszakodtál;" és hasonlók. Ez mellé rövidesen csörgés hangja, végül dulakodás zaja társult. Ha a lány elég bátor és az ablakhoz merészkedik, láthatja, ahogyan hárman körbeveszik Rokut. Egy nagydarab, kopasz, izmos fickó és egy alacsonyabb köpcös, ugyancsak kopasz lefogja őt és kifeszíti a karját. A földön hever mindkét fegyvere: a számszeríj és a kard is, míg a lány előtte áll. Neki fekete haja van, mi féloldalt fel van borotválva és úgy lóg szerteszét, igénytelenül, szinte már-már csimbókokba tömörülve. Arcát hegek borítják, szája negédes mosolyra húzódik s ezzel megvillantja hiányos, rohadó fogsorát.

- Most megtudod milyen is ha kibasznak veled Bakara-kuun! - Nyújtja ki kék foltos nyelvét és teljes erejéből ütni kezdi Rokut. Először a gyomrát, mire a fiú összerándul, de a két férfi erősen fogja, ezért a karjánál fogva feszítik ki, mint valami zsákot. A következő ütés az arcát éri s így tovább...

**Kuro** Pént. Okt. 18 2019, 20:26

A lány végigfutatta magában az elmúlt idő gyötrelmeit. Oly kevés és oly keserves volt ez az időszak. A lánynak több évnek tűnt, pedig közel se volt annyi. Teste olyan emlékeket kapott, melyeket már sose feled el. Megedzette az idő, mégis csak egyre jobban összetörte. Nem volt már se kezdete, se vége. Céltalannak tartotta az egész létezését melyet a kínlódások csak tovább koronáztak. Fájt neki minden, tetőtől talpig. Mégis, a lelki sebek voltak azok amelyek még mindig véreztek. Öt. Öt élet, öt lét, öt ember, öt végzet, öt kezdet. Öt vég nélküli történet. Öt be nem fejezett regény. Öt el nem regélt vers. Öt el nem dalolt ének. Öt végét nem érő kezdet. Öt végtelen lebegés. Öt feledésbe merülés. Egy kezén meg tudta számolni a lány, mégis minden alkalommal beleremegett. Nem lehet öt. Az túl sok. Az túl sok kín. Az túl sok szenvedés. Az túl sok szenvedély. S mégis.. ez a kicsiny szám most olyan naggyá ette ki magát. Emésztette belülről. Öt lépés nem sok. Öt szó annál is kevesebb. Öt perc pedig elreppen. Na de öt emberi élet? Öt kiontott lélek? Öt gyilkosság tapadt a lány gyenge kezeihez. Öt ember vöröslő vére dobogott ereiben. Öt holt éltette és öt szellem buzdította a túlélésre. Mégis, ez az öt.. törte össze.
Roku érzései folyamatosan arcára voltak írva.. még akkor is, ha leplezni akarta őket. El akarta nyomni mindet.. mégis olykor könnyek szöktek szemébe. Akárhogy tagadná, nem olyan marcona mint amilyennek kiadja magát. Egy résznél hátrafordult és kilesett az ablakon. Hallott valamit? Vagy.. vár valakit?
Miután Kuro befejezte a történetet és Roku is magához tért, a fiú odasétált a lányhoz, majd leült mellé az ágyra. Kuro felhúzott lábakkal, enyhén remegett. Megborzongtatta a saját élete.. hisz eddig még sose kellett ilyen szinten belegondolnia.
Roku szorosan magához húzta a lányt, ki még mindig saját maga sokkhatása alatt volt. De még így is érezte a melegséget, ami átjárja a testét. Érezte a simogató kezet, ami a hajába túrt. Érezte, hogy nincs egyedül. Hogy többé már nem kell mindezt egyedül átélnie. Hogy most már más is vigyáz rá. S egyre kevésbé remegett. Kezdett megnyugodni. Magába szívta Roku illatát. Nem volt túl kellemes.. mégis biztonsággal töltötte el a lányt. Egyre nyugodtabb lett. Majd Roku eltolta magától s úgy beszélt hozzá. Kuro csupán bólintani tudott. Szemébe megannyi fényesen csillogó könny szökött. Nem akart megszólalni. Feleslegesnek érezte. Egyszerűen élvezte, hogy kitudja mióta.. most először, végre biztonságban érezheti magát.
Azonban az idilli kép nem tartott sokáig. Hangos kopogtatás és kicsit se barátságos hangok hada törte meg a nyugodt csendet. Ismeretlen férfiak hangja. És egy nőé. Semmi kellemes vagy kedves nem volt hangszínében. Sokkal inkább valami olyan, amit a lány már közelről ismer. Őrület...
Roku idegessé vált. A nyugalom az ő szeméből is eltűnt.. és valami más vette át. Feszültség. De nem egy egyszerű feszültség.. hanem az a fajta, amit minden porcikájával érzett. Gyorsan akart cselekedni. Kurot az ágy alá küldte és kedves szavakkal próbálta nyugtatni. De a lány nem hitt neki. Miért is hitt volna? Elég tapasztalata volt már az ezekhez hasonlatos emberekhez. Egyik se ért a szép szóból. Azonban tette, amit kellett. Bebújt az ágy alá, miközben figyelte, hogy Roku a fegyvereivel együtt távozott az ajtón.
A lány nem halotta jól a beszélgetést. Feszülten figyelt. Chakráját fülébe koncentrálva próbált minél élhetőbb mondatokat kivenni. De csak pár mondatott csípett el. Már ilyen kevésből is össze tudott rakni egy egyszerű képet. Roku tartozik nekik és húzni akarja az időt. Azonban ezekkel nem lehet tárgyalni.
Lassan, halk léptekkel kúszott ki az ágy alól és úgy ment oda az ablakhoz, hogy jobban megfigyelje az eseményeket. Akármennyire mondta neki Roku, hogy ne menjen ki.. nem fogja egyedül hagyni őt. Még ha jó íjász és ügyes is.. három alvilágival ő se bír el egyedül. Szüksége volt rá.
Kint 3 embert látott. 2 kopasz férfit.. és egy nőt. Egy igénytelen, már-már undorító nőszemélyt. Egy pillanatra felfordult a gyomra ahogy meglátta hiányos fogsorát. Majd a hányingert egy erős düh vette át. Elkezdte ütni Rokut. A fiú pedig magatehetetlenül tűrte. Egy a hasába, egy az arcába. Roku összerándult, azonban a 2 másik férfi erősen fogta. Kuro agya egy pillanat alatt borult el. Nem hagyhatta. Nem engedhette. Nem.. nem vehetik el tőle az egyetlen fontos személyt. Nem játszhatják vele ezt az őrült játékot. A világ nem lehet ilyen kegyetlen. Egyedül a fiú szavai tartották vissza attól, hogy most azonnal kirontson. Ennél okosabbnak kellett lennie. ~ Három az egy ellen. Nehéz menet. Magasabbak és izmosabbak mint én. Fölényben vannak. Bár az alapján amiket Roku elmondott, valószínűleg nem chakrahasználók. Igen.. ez az előnyömre válhat. De nem ronthatok ki. Fegyvertelen vagyok és ha meglátnak megölnek. Nem, nem nem.. ez így nem.. de Roku.. nem hagyhatom ~Cicca ~Nem! ~ Mi az, hogy nem? Azt akarod, hogy megöljék? Mert szerintem nem ~ Kussolj! Gondolkodok ~Minek neked a gondolat, ha itt vagyok é-n? ~Jah te. Köszi, egyszer már majdnem megölettél minket, most nem kérek belőled ~ Hé-hé-hé Hátráljál már kisbika! Mi az, hogy megölettem? Csak én látom, vagy ez kajak nem egy öreg fószer hálószobája? A bátyuskádnál vagy, szóval szorítsd össze a fogad és hagyd, hogy elintézzem ~ Nem kockáztatom egyenlőre, hogy Rokuban is kárt tegyél. Pihenj Naoko és ezt bízd rám. Szerintem elbírok velük ~ Próbálkozz csak... én viszont itt leszek cica. Itt leszek amikor könyörögsz majd, hogy mentsem meg a seggünk. Itt leszek.. és várok.
Kuro a szokásosnál is idegesebben reagált Naokora. Nem azért, mert nem bízik benne. csupán ez fontosabb annál, hogy a saját bőrét mentse. Itt a számára egyedüli fontos személyről volt szó. Az esélyt se akarta megadni rá, hogy Naoko kárt tegyen benne. Így most, csak magára számíthatott.
A fegyver volt a legfontosabb. Roku mindet magával vitte így rögtönöznie kellett.
Csendesen, settenkedve ment a kis dézsa melletti szekrénybe. Emlékezett rá, hogy Roku ott tartott mindent. Próbálta nyikorgás nélkül kinyitni és a kivenni belőle 3 egészen használhatónak tűnő kést. Egyel átszúrta a nadrágja tetejét, és benne is hagyta. Mintha egy tartót kreált volna. A kés duplán ment át az anyagon, akár a tű varrás közben. Egyszer be, egyszer ki. Így nem sérti fel olyan durván a lány bőrét és ki se esik. Ha mégis bántaná, az zavarná a legkevésbé. Most minden fontosabb mint a saját testi épsége. Ezt követően az ajtóhoz megy. A nő áll egyedül azzal szemben, a férfiak és Roku azzal háttal voltak. A nő pedig Rokura koncentrált. Tökéletes volt. Egyikőjük se számított a lányra így az ajtót se figyelték. Kuro megpróbálta a létező leghalkabban ez akkora résre nyitni az ajtót, hogy ő maga kényelmesen kiférjen rajta. Két kés volt a kezében, melyek közül az egyiket szinte azonnal a nő felé dobná. Erre két oka lenne. Kizökkenti az ütlegelésből, és így akarja elkezdeni a technikát. Az egyetlen taijutsuját. A dinamikus belépőt. Ha a nő kitérne a fegyver elől, a technikát használva a vakfoltjából azonnal rátámadna és a kezében tartott el nem dobott késsel próbálná meg fontosabb szerveit vagy a vállát szúrni. Nem akarja megölni, csupán harcképtelenné tenni első körben. Nem akar egy hatodikat.

Jiraiya Szomb. Okt. 19 2019, 23:29

Tette, mit Roku mondott neki, ám érzései hamar más útra vezették.

Elbújt, s figyelt. Jártas volt néhány trükkben, így végül a teljes beszélgetést könnyedén ki tudta venni: Roku kiment hozzájuk, s ők gúnnyal fogadták. Elmondták, hogy még mindig szánalmasan fest az ütött-kopott gönceiben és sokkal jobb idők jártak rá, amíg nem árulta el őket. Végig Bakara néven emlegették őt. Roku azzal válaszolt, hogy nem tehetett mást és ők is tudják, hogy a szervezetnek már leáldozott. Ők ezt üres locsogásnak vették, s azzal gyanúsították Rokut, hogy meglopta őket, amikor elment. Akárhogy is, ez ellen Roku nem tiltakozott, de azt mondta, hogy nem tud fizetni csak a jövőhéten, mert vár rá egy feladat, amit akkortájt fog tudni teljesíteni. Egyenlőre hiba csúszott a számításaiban, de a jövő héten már eltudja intézni a célpontját és megkapja a jussát a megbízójától.

A három alak gúnyosan válaszolt.
Úgy tűnt, hogy a fő szószóló a magas, izmos alak, kinek mély hangja ijesztően hatott. Mégis, a lány volt az, aki leginkább fenyegette Rokut azzal, hogy ha tovább akadékoskodik, akkor megjárja. Sőt, ő már rákészült arra, hogy végez vele. Végül a beszélgetés abba torkollott, hogy nem várnak többet, s amikor Kuro meghallotta a lépteket Roku felé, jól hallotta azt is, hogy Roku fegyvert rántott. Ez a manőver sikertelen volt, hárman vetették rá magukat egyszerre, így rövidesen minden fegyvere a földön landolt, ő pedig a kettő férfi szorításában találta magát...

Ezt persze mind csak hallotta a lány, de kiélezett érzéke miatt szinte képként elevenedtek meg előtte a történések.

[...]

Kuro végül mozgásba lendült és szemeivel is felmérte a kinti helyzetet.

Ekkor látta meg a kibontakozó, számukra roppant szerencsétlen történést, így úgy döntött, hogy némi belső civódás után, szelídebbik énjével, de Roku segítségére siet. Bár az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy segít-e Rokun, az, hogy Kuro maga akart cselekedni talán jelen helyzetben egy bölcs döntés volt. Így hát józan ésszel ugorhatott bele a feladatba, mi nem volt veszélytelen. Nem csak, hogy egy másik ember élete volt a tét, ebből a helyzetből ha hibázik, könnyen egy túszdráma is kialakulhat.

Résen kellett lennie!

Három rögtönzött fegyverre is szert tett, és bár a fiók erősen nyikorgott, az kintről nem hallatszott. Eléggé el voltak foglalva Roku püfölésével, ki mire Kuro kinyitotta a bejárati ajtót, már nem is tartotta magát saját lábán. Úgy feszítették ki, saját súlya húzta őt lefelé. A nő pedig csak mosolygott. A lány láthatta, hogy még az ökle is véres. Roku alatt rövidesen apró vértócsa jelent meg, ahogyan orrából és szájából patakzott a vér. Ők pedig csak nevettek.

De nem sokáig!

Az első támadás megindult, s célt is ért. Lévén, hogy Kuro nem akarta komolyabban megsebezni ellenfelét, így a vállát érte a támadás. Kuro feléjük rohamozva eldobta a kést, minek tompa, életlen pengéje bele is állt. Minden bizonnyal egy ninja képességei elegek ahhoz, hogy egy életlen étkészleti elemből akár gyilkos fegyvert készítsen. A nőt meglepetésként érte a támadás! Szinte fel sem fogta, hogy mi történt, ahogyan a kettő másik sem. Le sem lankadt a mosolya, csak a vállát nézte.

Habozott, s Kuro mellé kerülve használva Taijutsuját szabályosan odébb rúgta a nőt, ki legalább egy métert zuhanva a levegőben nyalta fel a földet.

A kettő másik szinte azon nyomban elengedte Rokut, ki a földre zuhant saját nyál és vértócsájának elegyébe. Az ereje látszólag teljesen elhagyta, míg a két monstrum összenéztek és egyként rohamozták meg Kurot. Szemlátomást nem volt tervük, maximum az volt kivehető a mozdulatukból, hogy nem támadni akarnak, hanem rávetni magukat az apró lányra. Úgy akarták megfogni, ahogyan Rokut. Ott volt tőlük másfél méterre, de még így is, Kuro érzékeinek lomhák és esetlennek tűntek.

Nem kellett sok gógyi ahhoz, hogy rájöjjön: ezek egyszerű chakranélküli haramiák.

__________________

Állapot: 50% - Fáradtság, gyengeség érzet, ám ezen még könnyen felül tud kerekedni ha akar, ám ez további állapot veszteséggel járhat.

Chakratartalék: 90% - Rémes fizikai állapota ellenére chakrakészletének majdhogynem teljesen a birtokában van.

Ajánlott tartalom

Mákföldek

Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek

Re: Mákföldek