Re: Mákföldek

**Kuro** Vas. Okt. 20 2019, 18:25

//Bocsánat a rövidségért >< //

A nő nem vette észre Kurot. Se akkor, mikor a fegyvereket szerezte be, se akkor amikor kinyitotta az ajtót. Belemerült abba, hogy Rokut pofozta. Mire Kuro az ajtóhoz ért, a fiú alatt már egy kisebb vértócsa keletkezett. S nőtt. Egyre meg egyre csak nőtt. Kuro szívébe hatalmas fájdalom mart bele. Nem tudta elviselni, hogy így kell látnia Rokut. Borzalmasan érezte magát. De most nem zökkenhetett ki. Most az egyszer koncentrálnia kellett. Most a legjobban. Roku nélkül tényleg összetörne. Nem hagyhatja, hogy ezek az ismeretlen figurák elvegyék tőle. Fáradt volt, s még sok helyen fájtak ízületei, na meg a sebei. De mégis, most ezt érezte a legkisebb gondnak. Nem érdekelte, hogy hol sajog egy – egy lila folt, vagy zúzódás. Nem érdekelte, hogy melyik vágást csípi a kosz. Most csak is a győzelem érdekelte. Tiszta fejjel kellett gondolkodnia. Jobban, mint eddig soha. Ezt most nem bízhatta Naokora. Ez annál fontosabb volt és precízebb embert kívánt. Összpontosítást, nem pedig állatiasságot.
A lány egyenesen elhajította a kést. Az csak úgy szelte a levegőt, egészen addig, mígnem beleállt a nő vállába. Nem tudta mi történt, fel se fogta. Még a vigyor se hervadt le arcáról, miként vérző vállára pillantott. A lánynak se kellett több. Használva a technikát, a nőnek rontott. Megrúgta ellenfelét, mely a sokkhatás és a technika együttes erejével repült legalább egy métert, és úgy ért véget.
Kuro alatt egyre nőtt a tócsa, a lány pedig egyre idegesebb lett.
A két férfi ekkor elengedte a fiút, majd megindult a lány felé. Roku a saját nyál és vértócsájába zuhant. ~Csak még egy kicsit bírd..~ A monstrumok egyként indultak meg a lány felé, hogy elkapják azt. Szemlátomást úgy tűnt, nincs tervük... sőt, chakra használat jeleit se mutatatták. Egyszerűen csak, nyers erőből akarták leteperni a lányt.
Kuro fejében ezer meg egy terv száguldott végig, miközben nézte, hogy a monstrumok olyan másfél méter távolságból siettek felé. Végül döntött, egészen egyserűen. Szél elemű chakráját használta, s száján egy apró léggömböt lehelt ki.
- Kajou Kazemari- Súgta halkan maga elé, miközben kilehelte az apró forgó szélgömböt. Az előtte lévők derekát és lábát célozta. Nem akarta őket továbbra se megölni, csupán harckptelenné tenni. Visszafogta őt a tudat, hogy életlen megölheti őket. Egyszerűen nem akarja. Olyan magasságban küldené a gömböt (Vagy egymás után kettőt, két különböző irányba, attól függően, hogy a 2 férfi mennyire áll messze egymástól (ez nem volt pontosan leírva)) hogy a földön fekvő Rokut semmiképp ne érhesse el, ellenben a férfiakat megsebezze. Közben pedig a kezében tartott késsel készül arra, hogy a nő esetleges támadását kivédje s harcképtelenné tegye.

Jiraiya Kedd Nov. 05 2019, 23:39

// Elnézést a rövidségért, több helyre kellene írnom és kevés az időm :/ //

Gyorsan kellett reagálni, ámbár ellenfelei mozgása kiszámítható volt.

Számára olyan lassúak és képzetlenek voltak, hogy Kuro úgy érezte, nem kell mást tennie, csak egyszerűen gyorsabbnak lennie náluk. Ezt pedig valóban jól gondolta. Mielőtt a kettő mafla odaérhetett volna, ő közéjük lőtte Fuuton technikáját. Az összeszedetlen duó egyként repült szét, miközben az egyik bal, a másik jobb lábáról letépődött a nadrág, s jóformán cafatosra tépődött a bőr. Csontig ugyan nem hatoltak a vágások, de a bőrt s a húst jócskán felnyesték a pörgő szélpengék, így a két ellenfél némileg sokkos állapotban dőlt el a földön, ki az egyik, ki a másik irányba.

- Bazdmeg te kis kurva!! - Hörögte a néhány méterrel odébb álló nő, ki éppen sebéből csavarta ki a tompa pengét, ezzel még nagyobb kárt téve magában.

- Ááhhh!! A kurva életbe! A lábam! A lábam!!!

- Ez kicseszettül fáj! - Káromolták egyként, miközben Roku láthatóan a mellette lévő számszeríjért tapogatózott. Szépen helyben hagyták, de volt még benne erő.

- Húzzunk innen! Gyerünk! - Azzal a nő sutba vágva mindenfajta bajtársiasságát, megindult elfele, befelé az erdőbe. Eközben Roku magához ragadta a számszeríjat és tölteni kezdett.

- Na azt már nem! - Köpte maga elé véres nyálát, miközben a két esetlen egymáson támaszkodva tápászkodott fel a földről és próbált meg egy másik irányba elinalni. Sántítottak, nagyon is.

Roku célzott! Mákföldek - Page 2 Pb8qkQyy_o

[...]

Miután a dolgok rendeződtek - már amennyire egy ilyen esemény után a dolgok rendeződhetnek - Roku-t be kellett támogatni a házikóba.

- Most egy darabig nem fognak zargatni minket, de biztos vagyok benne, hogy visszajönnek. - Dobta le magát az egyik székbe. - Megtennéd, hogy töltesz nekem egy kis vizet? - Kérdezte majd akármi is történik, folytatja. - Mihez akarsz most kezdeni? Itt nem maradhatunk, mert többen jönnek. Őket már nem Ninjázod le így. - Kacagott, de meg is bánta, ugyanis bordái közt nyilalló fájdalom gerjedt. - Amúgy szép volt. Nem gondoltam volna, hogy te fogsz megvédeni engem. - Ekkor lesütötte szemeit és elpirult. Bár lehet ez csak a vér, mocsok, arcdagadás és elszíneződések miatt volt... Ki tudja? - Ezt máshogy képzeltem. - Mondta jókedvet színlelve, de érezhető volt a csalódottság a hangjában. - Tehát? Mihez kezdünk? Most már nem szakadunk el egymástól és nekem azon kívül, hogy megvédjelek, nincs más célom.

Nézett fel eltökélt arccal, s mikor is az ember azt hinné, hogy ebben a helyzetben csak viccel, szemei mégis erőt sugároztak.
Komolyan gondolta amit mondott.

_________________
Mákföldek - Page 2 Pb8qkQyy_o

---> Dönts, hogy közbelépsz-e vagy hagyod, hogy Roku lelője a lányt. Ha nem teszel ellene, lelövi és a lány holtan terül el. Ha megpróbálod megmenteni, sikerrel jársz!

_________________________________
Hogyan tovább? Itt van néhány mankó:

- Mugen Jiro-dono

- Yogen-sama

- Rabszolgapiac

- Kemurigakure no Sato

Persze ezek csak irányvonalak, Kuro bárhogyan dönthet, bármerre mehet.

**Kuro** Hétf. Dec. 02 2019, 18:23

A lány gyorsan reagált. Mi mást is tehetett volna? Az élete..pontosabban a családjának élete függött rajta, s azon miként cselekszik. A lány úgy érezte, elég ha gyorsabb lesz ellenfeleinél, kik az eddigiekhez képes, lomha szamárhoz hasonlítottak. Mielőtt a két férfi odaért volna Kurohoz, ő egy technikáját lőtte közéjük. A két férfi szétrebbent, más-más irányba. A lábaikon csúnyán feltépte a húst. Majd kissé sokkos állapotban terltek el a földön.
A lánynak nem maradt túl sok gondolkodási ideje, a nő mögötte máris hörögve kezdett el feltápázkodni. Majd visszavonulót fújt. Roku ezt nem akarta hagyni, s időközben magához vette szerszámíjját, majd onnan a földről célzott a nőre. Kuro nem akarta megállítani. Ez már nem az ő harca, nem az ő döntése volt. Többé nem akart más élete fölött ítélkezni. A nyíl repült.. szelte a levegőt. Majd becsapódott. S a nő holtan terült el a porban. Kuro rezzenéstelen arccal nézte végig annak halálát. Már nem váltott ki benne semmiféle érzést. Számára ez a nő csak fájdalmak okozója volt. A halála nemvolt se több, se kevesebb mint az élete.
A lány Rokuhoz sietett. Lehajolt, s a fiú karját a válla völött emelte át. Ha az ellenkezett is, a lány mindenképp segített neki. Lassan de biztosan támolyogtak be a házba. Bár Kuro jóval alacsonyabb volt mint Roku, minden erejével a segítésén volt. Egészen addig a székig kísérte, amibe a férfiú ledobta magát. Kuro vízet töltött neki, s a kezébe adta. Roku pedig csak beszélt és beszélt. Hangjában enyhe csalódottság érződött. Talán kellemetlen volt neki, hogy egy ilyen törékeny kislány mentette meg.
- Csak figyelj.. bárkit leninjázok aki bánt téged - mosolyodott el a lány, és egy kis nevetést is kötött hozzá. - Mielőtt bármit is tennénk, el kéne látni a sebeidet. Olyan leszel mint valami sétáló hulla, és egy hulla még magát se tudja megvédeni... van kötszered, gyógyszereid... ilyesmik? //Azt megkérdezhetném, hogy Rokunak pontosan milyen sérülései is lettek?// - Nézett körbe a lány, s amennyiben Roku választ ad, megkeresi az elsősegély készletet. - El akarok tűnni innen Roku. Messze a fájó emlékektől, a kínoktól és a rabszolgaságtól. El akarok tűnni Kemuriból. Új és nyugodt életet akarok... elfelejteni mindent - A lány szemében fájdalmas könnyek ültek amint végigpörgette magában az emlékeit.. minden fájó részt... ~Nyugodt életet...?

Jiraiya Pént. Dec. 13 2019, 00:23

Ahogyan a nyíl célba ért, a nő eldőlt a földön.

Az eszköz kegyetlenül szúrte keresztül magát a gerinc mellett, s fúródott egyenesen a menekülő szívébe. Azonnal elvette az életét, de ha nem is így történt volna, bajtársai valószínűleg akkor is egyszerűen csak szörnyülködve elrohantak volna mellette, féltve a saját nyomorul, már így is eléggé megcsonkított életüket. Roku látszólag megkönnyebbülve ernyedt el, s bár nem volt ínyének való, a tőle telhető legkeményebben megerőltetve magát hagyta, hogy Kuro segítsen bemennie.

Odabent aztán aprókat kortyolt a vízből, de olyan sűrűn, hogy egy perc alatt elfogyott.

Nem kért többet, egyszerűen csak beszélt és aggódott. Tanácstalannak tűnt és zaklatottnak. Aggályai világosak és érthetőek voltak.

- Mindenkit te sem verhetsz el. - Mosolygott vissza keserűen. Nem tett jót neki.

Kevés vért köhögött fel tenyerébe, amit próbált elrejteni a lány elől, sikertelenül.

- Ez nem jelent jót. - Mondta derűt erőltetve magára, amikor egyértelmű volt, hogy a lány észrevette a vért. - Igazad van. Így nem tudlak megvédeni, így azt kell tennünk, amit mondtál. - Roku körbenézett. - Nincs ilyesmim. - Állt meg egy pillanatra csalódottan, de már folytatta is. - Amikor valami sérülésem volt, mindig Bo-donohoz mentem. - Az asztalon támaszkodva próbált meg felállni, több-kevesebb sikerrel. - Most is oda kell mennünk. Egy remeteként élő kettyós öreg, de érti a dolgát. Pillanatok alatt meggyógyítana, ha eljutunk hozzá.
Már jobb lett az állapota. Nem sokkal, de a kezdeti gyengeségen felülkerekedett a tettrekészség!

- Szedd össze a holminkat! Van egy hátizsák az ágy alatt. Abba pakolj. Az íjam, a fegyvereim, azokat segítsd fel rám kérlek! Ételt és italt rakj össze. A párna alatt van 10.000 Ryo. Annyi elég lesz az öregnek. - Azzal köhécselve odabicegett az ablakhoz és kinézett rajta. - Nem jönnek vissza egyhamar, de itt már nem biztonságos. Bo-dono után elhúzunk innen, ahogyan mondtad. - Nézett vissza rád egy bíztató, merész, vakmerő mosollyal az arcán.

Tombolt benne az adrenalin.

[Miután összepakoltak]

- Résen kell lenned! - Mondta, hóna alatt egy botból rögtönzött támasszal, amit az idő alatt rakott össze, hogy Kuro pakolászott. Betekerte valamiféle régi ruhával. - Jelenleg te vagy az egyetlen, aki harca képes. De ha jön valaki, kéznél lesz az íjam. - Paskolta meg az oldalán fityegő eszközt, ami már meg is volt töltve vész esetére. - Induljunk!
Azzal kiléptek a kis viskóból.

// Az út hosszú volt. Két napotokba tellett, de nem álltatok meg egyetlen egy fogadóban sem. Roku nem akart kockáztatni, ugyanis szerinte a volt főnökének mindenhol vannak "Fülei" és már rengeteg úgynevezett "Skalpot" szerzett náluk. Ezért a legbiztonságosabb, hogyha az erdő óvásában maradnak. Így is tettek, ebből Roku nem engedett. Most pedig az éjszakai tűz mellett ücsörögnek. Roku az egyik fának dőlve néz Kurora. //

- Megerősödtél. - Mosolyogta fáradtan, hosszasan pislogva. - Nagyon más lettél... - Becsukta szemeit és nagyot nyelt. - Nőiesebb.

Ha Kuro közelebb megy hozzá, érezheti, hogy a fiú teste lángol. Kezd belázasodni.

// Magát a pontos sérüléseket nyilván nem mondhatom el, ugyanis ezek kiderítésére vizsgálatok és orvosi ismeretek szükségesek Smile

Amit Kuro lát az az, hogy véraláfutásos foltjai vannak, felduzzadt az arca a szeme, elrepedt egy-egy foga. Az orra is vérzett, bár el nem tört. A felkögöhött vér nyilván valamilyen belsővérzés lehet, de az sem kizárt, hogy csak sok vért nyelt le.

Akárhogy is, az állapota nem lesz sokkal rosszabb gyorsan, inkább csak stagnál, a láz pedig egy reakció a sok gyulladásra. //

**Kuro** Vas. Jan. 19 2020, 17:34

Roku gyorsan húzta le a vizet. Azonban többet nem kért, inkább csak beszélt. Hangjába aggodalom szökött és akármennyire próbálta elfedni egy-egy mosollyal, a lány akkor is észrevette. Tudta, hogy az aggályai nem alaptalanok. Roku vért köhögött. Szemmel láthatóan nem volt jól. És az még csak tetézte, hogy egy kis ködszere se volt.
- Te bolond vagy - nyugtázta a lány, arra a válaszra, hogy még egy kis fáslia sincs, miközben abból élt, hogy gyilkolászott.
Kuro csak figyelte, amint Roku megpróbál feltápászkodni, miközben a varázslatos gyógyítómesterről beszélt. Nem akarta, hogy megerőltesse magát, de tudta, hogy akármit mondd, Roku nem akar gyengének tűnni és akkor is azt fogja csinálni amit akar. Eztán megkérte a lányt, hogy pakoljon össze.
Kuro fogta a táskát, és belepakolt mindent amit kért. Keresett a szekrényben kulacsot, abba vízet töltött. Elrakta a pénzt, és amennyi élelmet talált, azt is. Majd a hátára kapta a táskát. Nem hagyta, hogy Roku vigye (bárhogy is erősködne).
Indulás előtt, Roku még figyelmeztette a lányt, aki erre csupán egy mosollyal reagált.
- Nem kell félned.. veszélyesebb vagyok mint hinnéd - vette kissé bohókásra a figurát.. azonban szavai őszinték voltak. Tudta magában, hogy Roku még mindig nem érti, mennyivel erősebb mint akkor régen volt. Hisz Roku nem ismeri még Naokot. Nem ismeri azt a fenevadat, aki egész eddig a zöldhajú leányt védte. Nem ismeri a fékezhetetlen dühöt. Nem ismeri őt igazán.. szerencsére.
Két napba telt az út. Kuro ahol tudott, igyekezett segíteni Rokunak. Nem akarta, hogy az állapota még inkább romoljon. Bár ő maga se volt épp ereje tejében, jobban féltette a fiút, mint saját épségét.
~ Psszt.. cicca ~ suttogott az éj sötétjében a hang ~ Miért bízol benne? ~ Miért ne bíznék? ~ Mert szerinted ő bízik benned? ~ Miért ne bízna? ~ Mert még nem ismer igazán..
Az út hosszú volt, és egyetlen egy fogadóban se álltak meg. Bár a lányt ez nem zavarta. Elszokott ő már a kényelemtől, így megelégedett a stötét erdő megnyugtató zajaival is.
A tűz mámoros pattogása volt az, ami most Kuro fülébe csengett. Nyugodtan ücsörgött, és figyelte a vöröslő lángcsóvákat. Elmélázott. Kicsit nyugodtabb volt, mint az eddigi év alatt bármikor. Nem gondolt arra, hogy mi volt, se arra, hogy mi lesz. Nem félt, hogy az életére törnek. Nem fél semmitől. Csak ücsörögött és figyelt.
A csendet Roku hangja törte meg, ki egy fának dőlve ült és figyelte a lányt. Szavai furcsán érintették a lányt. Talán kicsit el is pirult. Nem tudta mire vélni. Közelebb ment Rokuhoz.. a fiú teste szinte lángolt. Homlokára tapasztotta kezét.
- Nem vagy jól ... - sóhajtott - Remélem nincs már messze az orvos... - simított végig a fején - Pihenj egy kicsit... - mondta, majd leült mellé. ~ Nem kéne bíznod benne...

Jiraiya Kedd Jan. 28 2020, 13:46

Ahogyan lekuporodott Roku mellé, a fiú azonnal a lány vállára hajtotta fejét.

- Jó, hogy nem haltál meg. - Motyogta, de minden szavát nehezen tudta csak kisóhajtani magából. - Ne aggódj, már csak a csapást kell követni. - Bújt közelebb a lányhoz, és ha Kuro nem tartja meg, feje lecsúszik a lány kebleire, onnan pedig az ölébe. A fiú izzadt, s mégis egész testében remegett. Ha Kuro körbenéz, láthatja a tűz fényében is jól megnyíló apró ösvényt az erdő sűrűjébe. Vélhetően a legtöbbek a főútról kanyarodnak az erdőbe és követik a nyomokat, már ha Bo-t keresik. Feltehetően az öreg is egy járatot követ, hogy könnyebben haladhasson, és persze Roku elmondásai szerint ő maga is járt már nem is egyszer a férfinál.

Roku egész teste lüktetett, minden artériája erősen mutatta kínlódó szívének ütemét.

- Hallom őket... Jönnek. Hallom a lépteiket. - Mormogta, de szeme csukva volt, szája alig mozdult. - Tü-tü. Tü-tü. Tütütütü... - Azzal a ritmusos ütem elhalt, Roku elaludt. Túl gyorsan! Ez nem jelent jót! Tudtad, hogy ha így folytatja, nem éri meg a reggelt. Megfelelő kezelés nélkül a láz felfalja a szervezetét és kikészíti a szívét.
Választás elé kerültél.

Roku nem tudott megmozdulni, akárhogy próbálnád, nem kel fel. Már a pulzusa is gyengül, lassul, tompábbá válik... Annak ellenére, hogy az egész teste tüzel ő libabőrös. A csapás előtted, s úgy hiszed, Rokut képes lennél a hátadra venni és elcipelni egy darabon. Ha chakrádat is latba veszed, talán gyorsíthatnál is a tempón. Akárhogy is, sejtheted, hogy a felszereléseiteket és a holmijaitokat nem bírod el Rokuval egyszerre. Esélyed lehet arra is, hogy előre mész és Bo-donot hívod ide, már ha ő hajlandó lenne kimozdulni a vackából egy ügyfél miatt. Minden döntés csak rajtad múlik! Mákföldek - Page 2 5hgcVt0q_o

_______________________
Mákföldek - Page 2 5hgcVt0q_o

--> Döntened kell, hogy hogyan cselekszel, mit viszel el, mit próbálsz meg.

**Kuro** Pént. Feb. 14 2020, 19:30

A fiú a lány vállára hajtotta a fejét és még utolsó erejével motyogott egy kicsit. Kuro kezével megtámasztotta a fejét, hogy ne dőljön le. Azonban így csak egyre jobban érezte, hogy Roku nincs jól. A fiú izzadt, mégis egész teste remegett. Ez nagyon nem jelent jót. Sőt. A lány körbetekintett és a tűz pislákoló fényénél tökéletesen látta az apró ösvényt, ami a fiú életét is jelentehette. Mindene lüktetett...egész testében. Kuronak cselekednie kellett.
Roku mormolt még valamit. Szeme csukva volt, szája is alig mozgott. Talán hallucinálna? Kuronak esélye se maradt megkérdezni, hisz a fiú alig pár pillanat leforgása alatt elaludt. Ez pedig nem jelentett jót. A legkevesebb jót sem. Kuro erős vacilálásba kezdett. Tudta, hogy a gyógyító már nincs messze, azonban azt nem tudta, miként juttatja el oda Rokut. Hisz nem tud megmozdulni... azonban itt se hagyhatja, mert mi van ha későn érnek ide az öreggel? Mi lenne ha az öreg el se hagyná a barlangját? De hogy vigye el őt? Kapja a hátára? És ha nem bírja el...?
~Minek szenvedsz vele cunci? ~Nem hagyhatom itt!~Mégis miért nem? Mit adott ő neked? Mit jelent ő neked? Kockáztatnád a saját épségünket, csak ezért a valakiért? Képes lennél rá? ~Képes.. ~A vesztünkbe rohansz ~ Csak nem hagyom meghalni az utolsó szerettem ~ Én vagyok az egyetlen szeretted.
Kuro igyekezett teljesen kizárni Naokot a fejéből. De a kis hang csak traktálta és traktálta. Nem hagyhatta, hogy felülkerekedjen rajta. A lány megrázta a fejét, és halk dúdolásba kezdett. Arra koncentrált, nem pedig Naokora. Úgy érezte képes lesz rá. Képes lesz arra, hogy elvigye Rokut a csapáson át a gyógyítóhoz. De akkor nem lesz képes a holmi cipelésére. Kuro sóhajtott egy mélyet. A táskához nyúlt és ivott egy kicsit, majd kivette belőle a pénzt és valamilyen módon megpróbálta a ruhájába tömködni azt, hogy képes legyen elvinni. A táskát eztán arrébblökte. A lány vett még egy mély levegőt, majd kicsit arébbemelte a fiú fejét. Ezt követően igyekezett a fiú karjait a válla fölé emelni, és valamilyen módon a hátára kapni őt. Majd chakráját a lábába próbálta koncentrálni.. s ha mindezzel sikerrel járna, elindulna az úton. El a gyógyító felé, a csapáson, melyet Roku mutatott. Nem volt szüksége semmire. Roku fegyverét is lerakta. Hisz érte bárkit leninjázna...

Jiraiya Kedd Feb. 25 2020, 13:14

Eltökélt volt, hisz még saját démonával is szembement.

Olybá tűnt, hogy amíg van kiért élnie, amíg van kiért küzdenie, addig Naoko szava semmit sem jelent számára. Amikor azt hitte, hogy Kishi megmenti, hogy törődik vele, akkor is ez történt. Aztán csalódott... Naokonak volt igaza, s meg is nyilvánultak érzései akkor, amikor használta azt a technikát. Most más lenne a helyzet? Rokutól nem kellene tartania igaz? Igaz...(?)

[...]

Minden erejét összeszedve állt tovább.

A tüzet úgy hagyva emelte fel Rokut és vette a hátára. Igyekezett összekulcsolni a kezeit, hogy valahogy megtartsa, de be kellett látnia, hogy nem volt a legkönnyebb feladat. Ahogyan elhagyták a táborhelyük parázsló fényét, már alig látott. Csak chakrával felerősített érzékeléssel volt képes közlekedni, így pedig macskaként figyelhette meg a sötétet, mely most már nem is volt olyan sötét. A hold fénye mindenhonnan visszaverődött, és amit emberként nem láthatott, azt ezzel a látással könnyen észrevehette. Így könnyebb volt kikerülni az ösvényre kúszó indákat, a rátört gallyakat és a köveket, amik az isten tudja, hogy hogyan kerültek a kitaposott ösvény közepére.

Legalább fél órán át cipelte magán Rokut, a fiú pedig csak nyöszörgött.

Kuro érezhette a nyakán a fiú forró leheletét, amit egy-egy lázálmos motyogás során suttogott. Egész teste abnormális módon tüzelt, már a végét járta. Valamilyen súlyos sérülése lehet. Ezt az erdő is jelezte. Ha Kuro körbepillant akkor emberi szemekkel csak rámeredező villódzó tekinteteket látna. Állatokat, akik megbújva a sötétben figyelik a természetbe nem való betolakodókat, de így, hogy macskaként tekinthetett az éjszakába, meglátta az őzek körvonalait, ahogyan apró fülüket rázva igyekeztek elhessegetni az őket környékező éjszakai rovarokat. Baglyot is észrevett, aki óriási, széles szárnycsapkodással huhogott el felette, pontosan akkor, amikor Kuro ránézett. Mintha csak megérezte volna, hogy ez az ember képes őt érzékelni!

Végül kiértek a sűrű aljnövényzettel nőtt ritkás fák takarásából, s egy füves, dombocskákkal tarkított területre értek. A dombok előtt egy szinte észrevehetetlenül folyó patakocska állt, a tetején zöldes nyálka telepedett meg, a partján pedig nádvirágok és egyéb víz menti növények. A patakon túl, a domb tetején egy kisebb házikó roskadozott, mely talán ugyanakkora volt, mint Roku lakhelye. Ez kellett, hogy legyen, így Kuro közelebb mászott a hátán Rokuval, immáron egyre nehezebbé vált cipelni őt, még így Kunoichi módjára is.

Ahogyan észrevette, hogy egyetlen egy híd, vagy bármiféle tákolmány sincs, - amit innen látna, - hogy átkeljen az állóvizű csermelyen valami furcsa érzés bizsergett fel a bőrén. Szeme sarkából látta a burok görbületét, amin átkeltek. Érezte a chakrát, mely létrehozta a képet. Biztos volt benne, hogy chakrával szőtték körbe a helyet, mivel ahogyan előrébb sétált, valóban látta a szeme sarkából a mező görbéjét, de ahogyan oldalra nézne, nem látna már mást, csak az erdőt, ahogyan eddig is. Ami viszont megváltozott, az a ház, mi a domb tetején ült. Ugyanolyan roskadozó, veszélyes tákolmánynak tűnt, de immáron jóval nagyobbnak. Körötte a dombocskák lankáin lépcső módszerrel ültetett kertek derengtek fel, melyek között földből faragott, omladozó "lépcsősorok" vezettek egészen a pataktól fel a házig. Ennek ellenére még mindig nem volt látható a patakon egy átkelő sem.

- Megáll! Egy lépést se! - A hang úgy sivított át az éjszakában, mintha csak hollók károgtak volna bele. Az erdő vadjai megriadtak és futásnak eredtek. Még emberi hallással is kifülelhető volt a paták dobogása és a fákról felreppenő madarak szárnycsapkodása. - Kik vagy és mit akar itt?! - Kuro ahogyan kereste a hang forrását, mit nem tudott beazonosítani, meglátta a domb tetején lévő, a ház előtt ácsorgó, sötét, görnyedt alak sziluettjét. Nem látta jól, még így felerősített érzékszervekkel sem. Egyszerűen élesen látta a környező dolgokat, de magát az alakot egyáltalán nem. Egy árnyszerű alak volt... - Na mi? Ti meg vagy kukulva Mach Loa!? - Kiabált, noszogatva a válaszra, bár alig telt el fél másodperc az előző kérdése óta.

Hangja rikácsoló és magas volt, mégis rekedtes, mintha állandóan valamiféle slejm akadályozná őt a normális beszédben. A köhögés, mely utóbbi mondatát követte még inkább erre engedett következtetni.

// Következő poszt helye: katt!//

Ajánlott tartalom