Damito Inute

Név: Damito Inute
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 12
Nem: Férfi
Felszerelések: dróthuzal (10m), szerszám szett, füstbomba 5db, energiatabletta 1 doboz, elsősegély csomag 1db, robbanó cédula 10db, kunai 10db, shuriken 10db
Kinézet: Kb. 165 cm magas, kb. 60kg súlyú, kék szemű, fekete rövid hajú. Zöld rejtőszines ninja ruhája és szandálja van, a shinobi fejpántját a nyakán viseli. Kicsit ferde a háta, de jó testfelépítésű, izmos fiú.
Jellem: Visszahúzódó, általában csendes fiú, enyhe megfelelési kényszerrel. Mindig életvidám, de nagyon szókimondó, így társaságban nehezen vegyül el, de ha valaki közelebbről is megismeri, akkor egy nagyon rendes, humoros, bár kissé bunkó fiút lelhet meg benne. Akit egyszer barátjának fogad attól nehezen válik el, nagyon ragaszkodik hozzá. Határozottan rossz érzés, ha látja őket szenvedni. Nagyon logika beállítottságú az agya, mintha egy gép lenne, a logikát tartja szem előtt, nyers adatokból villámgyorsan ki tud vetíteni esetleges megoldásokat, de ezt el tudják nyomni az érzései, de ettől függetlenül nagyon intelligens, jól tud stratégiázni, hideg fejű, bár konok, ha a fejébe vesz valamit, attól nem nagyon lehet eltéríteni. Elhivatott, hogy ha nem is a legjobb, mégis hasznos tagja legyen a falunak. Mindig tettre kész, bármilyen küldetést elvállal, bár egyre inkább kihívásra vágyik.
Technikák: 
Shunshin no jutsu
Henge no Jutsu
Kakuremino no Jutsu
Bunshin no jutsu
Kawarimi no jutsu
Tobidogu no jutsu
Jibaku Fuda: Kassei
 
Előtörténet: 
 
Egy új hang
 
Konohagakure kórházában egy újszülött sírása törte meg az éjjeli csendet. Megszülettem. A világ egy élettel lett gazdagabb, de egy élettel szegényebb is lett abban a percben. Még nem tudtam, hogy mi történik körülöttem, csak sírtam és sírtam. Azt, hogy anyám halálán sírtam-e annyit, ki tudja? Pár nappal a szülés előtt kiderült, hogy anyám egy lappangó kórt hordoz magában, ami a magzatot nem bántja, de az anyámat kegyetlenül megkínozta a szülés alatt, majd meg is ölte. Én meg szerencsés vagyok, hogy túléltem. Ezt mind apám mesélte el, amikor már elég idős lettem, hogy megértsem.
Az apám, Damito Kamahe, aki születésemtől fogva shinobinak nevelt. Mindig szeretett és segített nekem. Nem voltunk gazdagok, de mindig volt étel az asztalon. Az apám ekkor már vagy 30 éve szolgált a Konohagakure shinobiaként. Mestere a tűztípusú technikáknak és ninjutsuknak, továbbá a taijutsuban is jó. Rengeteg, többnyire B-A küldetéseket vállal el, amivel sokat segít a falunak. Becsületes és derék férfi, akinek tudott, segített. Anyám halála után nem próbálkozott más nőnél, mindig hűséges maradt néhai feleségéhez. Apámmal már 6 éves koromtól edzettem, ha épp nem küldetésen volt, akkor gyakorolt velem, tanácsokkal látott el, mindig türelmes volt, ha hibáztam, és megdicsért ha valami összejött. Így, már elő-képzetten jutottam be a Konohagakure-i Ninja Akadémiára 8 évesen, ahol mindent beleadtam, hogy apám büszke lehessen rám.
Folyamatosan edzettem és tanultam. Minden évben éltanulóként végeztem. A testhelyettesítő-jutsuval és némely taijutsuval volt némi problémám, de a rengeteg gyakorlás egy idő után meghozta gyümölcsét. Az elszántságomért egy páran csodáltak az osztályban, így lett pár jó barátom, a tanárok pedig ,,követendő példának" neveztek, aminek bár örültem, mégis nagyon strébernek néztem ki tőle. Az Akadémia során rengeteg unalmas és elsőre haszontalan dolgot tanultam meg a shuriken és kunai dobás, és a jutsuk mellett, de végül ezek az ismeretek is a hasznomra váltak. Így telt el a 4 év, egészen a vizsga idejéig.
 
A vizsga
 
 
Egy hónappal a vizsga előtt megdupláztam az igyekezetemet, sokkal keményebben gyakoroltam, hogy minél jobban menjen. Az utolsó héten pedig már úgy rágörcsöltem arra, hogy mi lesz, ha nem vesznek föl... hogy tudnék úgy az apám szemébe nézni? Ezt látta rajtam az édesapám, aki a vizsga előtt egy pár nappal odajött hozzám, mikor én pont a kunai-dobást gyakoroltam. Elkezdett mesélni arról, hogy milyen volt az ő vizsgája.
- Fiam... a te korodban, amikor nekem kellett letenni a vizsgát, én is annyira ideges voltam mint te. Folyton túlhajtottam magam, próbáltam a legjobb lenni, de rájöttem, hogy így csak magam ellen dolgozom. Az jó, hogyha rendesen felkészülsz a vizsgára, de ne hajtsd túl magad! Senkinek sem lesz jobb, csak kimerülsz, vagy akár kárt teszel magadban. Ha kíváncsi vagy apád véleményére, akkor tudd meg, hogy szerintem te vagy a legalkalmasabb arra, hogy shinobivá léptessenek elő. - Mire befejezte, már én is széles vigyorral néztem vissza rá, nagyon meghatott, amit mondott. Tudta, hogy mit kell mondania, azután a nap után már nem idegeskedtem annyira, kicsit visszafogtam magam, bár így is keményen edzettem. Eljött a vizsga napja.
Ahogy gondoltam, az osztályból mindenki idegeskedett, persze én is, de apám szavait ismételgettem magamban, ami erőt adott és némileg meg is nyugtatott. A vizsga maga két részből állt. Az elsőben egy írásbeli tesztet kellett letenni, ami viszonylag egyszerű volt, mert csak számítások, Ninja történelemmel kapcsolatos kérdések és elméleti feltevések voltak, amiket betéve tudok. A második része nehezebb volt. Minden tanítványnak be kellett mutatnia az összes technikáját, amit ismer. Én voltam a 9. az osztályból, és mire be értem a vizsgaterembe már nagyon izgultam. Elkezdtem sorra bemutatni a technikáimat. Mindegyik ment, mivel már ezerszer végiggyakoroltam őket, de izgalmamban elrontottam a testhelyettesítő-jutsut, mire nagyon elszégyelltem magam. Mind a két vizsgabiztos elismerően ingatták a fejüket, amint az utolsó szabvány technikát is bemutattam. Végül felálltak, megköszönték a bemutatót, majd átadták a fejpántot és kipipálták a nevem az írótáblájukon.  Én pedig boldogan ujjongva siettem haza, hogy megmutassam apámnak, hogy hogyan sikerült a vizsga. Nagyon boldog volt amikor meglátta, hát még én! Attól a naptól kezdve hivatalosan is teljes értékű ninjája lettem a falunak. Az édesapám pedig büszke volt rám. Még akkor megígérte, hogy jutalomból a chakra-kontroll egy magasabb fokát is megmutatja nekem, amit majd segít megtanulni is, ami pedig a vízen és falon járás.
 
A vizsga után
 
Pár nappal később lelkesen odaálltam elé, és szaván fogtam, megkértem, hogy tanítsa meg. Először azt mondta, hogy lehet, hogy még egy kicsit korai, de látva elhivatottságom, végül beleegyezett. Pár órával később már a faluhoz közel eső tónál jártunk, ahol apukám a gyakorlatot meg akarta tanítani.
- Na, szóval a vízen járáshoz magas szintű chakra-kontroll kell, így először azt gyakoroljuk. Még nem a vízen járással kezdjük. Először föl kell másznod, - rámutatott egy magas, kevés ágú fára, - arra a fára, de úgy, hogy nem használod a kezed! - A meglepetéstől elkerekedett a szemem. Először arra gondoltam, hogy ez lehetetlen. Látta rajtam ezt az apám, így elmosolyodott majd tovább magyarázott: - Ha képes vagy elég chakrát a talpadba összpontosítani, és ha jól használod, akkor odatapadhatsz egy időre a fára. Egyenlőre próbáld úgy, hogy nekifutásból akkorát ugorj, amekkorát tudsz, majd összpontosíts minden chakrád a lábadba, majd koncentrálj arra, hogy odatapadjon a lábad. Ez egy nagyon nehéz gyakorlat ilyen korban, szóval ne törj le, ha nem sikerül. Tessék, fogd ezt a kést. Ezzel ejts vágásokat a fán, ahogy elérted a legmagasabb pontot rajta. Így figyelheted a haladásod. Csak rajta, nekem viszont más dolgom van. Próbálkozz csak, biztos sikerülni fog. - Látta rajtam a megértés jeleit, de én viszont nehezen bírtam elképzelni, hogy ez hogy sikerülhetne. Azt mondtam, hogy majd megoldom valahogy. Úgy gondolta, hogy jó lenne, ha bemutatná. Ahogy mondta, összpontosította a chakráját, majd elrugaszkodott, neki egyenesen a fának, majd megtapadt rajta. Elkezdett fel alá sétálni, majd lejött. Megveregette a vállam, sok szerencsét kívánt majd elsietett. Az első próbálkozásra úgy nagyjából semmi sem jött össze. Az első vágás a fán csupán 1-2 méterre a talaj fölött volt. De folytattam. Nem adtam föl. Órákon át próbálkoztam, mire éreztem, hogy sikerült egy kis időre megtapadnom a fán. Éreztem, ahogy a chakrát a lábamba irányítom, olyan bizsergető érzés volt. Már esteledett, mire észrevettem, hogy jó pár méterre eltávolodtak már a legújabb vágások a fán, az elsőktől. Haladok. Látom az eredményt. Tudtam, hogy ha mindent beleadok és sokat edzek, akkor egy idő után sikerülni fog! Végkimerülésig gyakoroltam, már vagy 5-6 méterre fel tudtam futni a fán. Addig gyakoroltam, míg el nem terültem a földön. Akkor jutott el a tudatomig, hogy megint túlhajtom magam, amitől az apám óva intett. Pihentem ott egy kicsit, majd feltápászkodtam sajgó testrészekkel, és hazaindultam. Másnap már kora reggel újra kint voltunk az apámmal a tónál, ahol a fára másztam. Amint ránézett a fára elismerően rám bólintott. Bemutattam neki, hogy hogyan csinálom, mire azt mondta:
- Fiam... Már sokat fejlődtél. Csak így tovább... szerintem ehhez nem is kellek. Majd szólj, ha megmásztad a fát. Azután tovább is léphetünk magára a vízen járásra. - Bólintottam, majd neki is láttam az edzésnek. Az apám még egy ideig figyelt, majd szép lassan elment. Észre se vettem, annyira koncentráltam a feladatra. Innentől körülbelül mind az 5 napom így telt. Reggel kijöttem és egészen estig ott is maradtam. Már reggel vittem magammal ennivalót, így azért se kellett visszamennem. Az 5. napon végül elértem a célom. Fent voltam a körülbelül 15-20 méter magas fa tetején, és nem használtam hozzá a kezem! Nagyon örültem, de rettenetesen kimerültem. Mire hazaértem, hogy elújságoljam apámnak, hogy sikerült, már alig álltam a lábamon. Másnap reggel újra kettesben kimentünk a tóhoz, ahol megmutattam, hogy a vágások egészen a fa tetejéig nyúlnak, majd magam is felmásztam rá. Az apám elégedettnek látszott, megdicsért és azt mondta, hogy jöhet a következő gyakorlat, a vízen járás.
Újfent először az elméleti részét magyarázta el. Gyakorlatilag ez ugyanaz, mint a fára mászás, csak ez a fordítottja, mert itt nem tapadni kell a lábnak, hanem egyenletes chakra kiáramlást kell létrehozni. Azt mondta, hogy nagyon nehéz. Bemutatta, majd ahogy láttam, hogy ez tényleg hasonló, én is összpontosítani kezdtem a chakrám, de most ellenkezőleg, és elindultam a víz felé. Amint ráléptem volna majdnem beleestem, de sikerült megtartanom magam a felszínén, tehát az áramoltatás sikerült, viszont nagyon egyenetlen volt, így össze vissza botorkáltam, alig volt egyensúlyom, míg a végén belezuhantam. Az apukám nagyot nevetett, mire én is elmosolyodtam. Azt mondta, hogy nagyon jó voltam, már csak egy kis gyakorlás, és menni is fog mint a karikacsapás. Hittem neki, eddig mindig igaza volt. Szóval nekiálltam és gyakoroltam. Mint mindig, most is maradt még egy ideig, tanácsokkal látott el, majd odébbállt. A nap végére már szinte teljesen egyenletes chakra-áramlást tudtam létrehozni. Amikor már végül nem imbolyogtam, hanem meg tudtam vetni a lábam a vízen, akkor már szinte ösztönösen ment át rajtam a chakra, de azért nem teljesen. Estére, mire hazaértem már kissé fájó tagokkal és hulla fáradtan, de örömtől ujjongva álltam apám elé, és közöltem vele, hogy ezen is túl vagyok. A sikereimtől boldog hangulat szállt kicsiny családunkra

Én szívest örömest írnék még, de sajnos egyáltalán nem tudom, hogy mi történik az akadémián. Az apát kibővítem, de a tanítást és az ilyeneket nem nagyon tudnék írni, mert ennyire nem vagyok benne a Narutóban, habár nagyon szeretem. Teljesen noob vagyok, szóval... végül is csak arra törekedtem, hogy meglegyen a 30 sor, így is nehezemre eset... Lehet, hogy ezt a játékot nem nekem találták ki   [de azért megpróbálom még egyszer, ha meg nagyon nem megy, akkor inkább nem sajnáltatom magam hanem tovább állok]

EDIT: sikerült reggel ikhletet kapnom és kb 50 sornyi leírást belerakom, de a jellemet és az apámat nem sikerült kibővíteni, sajnálom :S összesen 115 soros lett a szöveg a címeket nem számolva, remélem ez már elég xD