Shibo

Augusztus

Pályázat célja: E- D- és C szintű mérgek ismerete
Időbeli elhelyezés: egy őrülettől mentes napon (18 éves)
 
E - Minél erősebb a ninja, azaz erősebb a teste és tapasztaltabb a sebek és fájdalmak tűrésben is, annál könnyebben legyűrhető vagy kiküszöbölhető a hatás, ellenméreg nélkül is.
D - Minél erősebb a ninja, annál rövidebb ideig tart, de mindenképpen legalább zavaró hatásokat vált ki, vagy gyengíti le a ninját. A legalapvetőbb ellenmérgek megszüntetik a hatást.
C - Mindenképpen ható méreg, ami általában nem képes ölni, vagy óráknál hosszabb ideig hatni. Bonyolultabb ellenmérgeket kíván, de ezek ismertek.
 
Hiro befogott orral haladt, ahogy belépett a dohos, áporodott szagú, füstöktől nehéz levegőjű laboratóriumba. Megszokta már mesterének ezt a fajta módszerét, hogy minél közelebb hozza az általuk ismert módok átéléséhez -így gyakran a halál küszöbére is juttatta a fiút- és most sem várt sokkal többet mikor megtudta, hogy a mérgekről kell alaposabb tudást elsajátítania. Azt is tudta, hogy nem csak az asztalra kifektetett három, félős tekintetű figura lesz áldozat. De azt is, hogy ezúttal mestere sem úszhatja meg némi törődés nélkül az okítást. Hiro izgult, mindazok ellenére, amiket átélt, még mindig megvolt benne az a kíváncsiság és elszántság ami miatt örömét lelte az új dolgok tanulásában, főleg, ha ezek továbblökhetik útján, ha esetleg megakadna raja. Ez a mai lecke pedig pont ilyen volt, sokat segíthet, akár mesterének kell segítő kezet nyújtania, akár egyedül kell boldogulnia, ráadásul a harcokban is fontos lehet majd. Bár nem igazán tudta, mit fog ma tanulni, már várta, hogy hozzá lássanak. Arra azonban nem számított, hogy rögtön egy fogpiszkálóval támadnak rá. A senbonként kilőtt fegyvernek is minősíthető tárgy mélyen fúródott be dzsekije alá, épphogy megérintve a bőrt, égető érzést keltve benne a maró anyaggal. A testbe jutva ez sokkal fájdalmasabb is lehetett volna.
Hiro hátrahőkölt a támadás hatására, de keményebb volt már annál, mint hogy hátát vesse a padlónak, mint az első néhány alkalommal. Tulajdonképpen számíthatott is volna valami hasonló fogadtatásra, de mindig remélte, hogy mestere legalább vele kivételt tesz. Mondjuk nem volt oka. Ugyanolyan rangban volt itt, mint a többiek, még ha azok a "mester kiskedvence" titulust is ragasztották rá, amiért az mindig magával vitte, mikor útnak indult valahova és igyekezett minél több dologba beavatni a fiút, amit maga is ismert és hasznosnak vélt. Talán azért bánt így a fiúval, mert ő ismertette meg vele ezt az utat, az ő szerzeménye volt és felelősséggel tartozott érte. Hiro sokszor gondolkodott rajta, de sohasem érezte tehernek, akárhova mentek. Inkább egy új kalandként fogta fel, amiből tanulhat. Márpedig sokat kellett tanulnia.
A fogpiszkálót félredobva egyre bátorodó léptekkel közelítette meg a kikészített alanyokat, hozzájuk érve elvette kezét orra elől, hogy mélyet szippanthasson a levegőből. Itt nem mutathatott gyengeséget, mestere előtt nem. Az értelmezhetetlen mosollyal lépett elő az árnyak mögül, Hiro nem igazán tudta értelmezni a gesztust. Mindegy is. Az egyik asztallap alól termetes ládát pakolt rá a tetejére, félrelökve az egyik rab kezét. A láda tele volt mérgekkel és valószínűleg ez előállításukhoz sükszésges alapanyagokkal. Legtöbbjük nem volt ellátva címkékkel, de a maradákon halálfejek, égető, maró anyagot jelző figyelmeztetések egész sora volt. Remélte, hogy nem kell megtanulnia mindet, bár Matsou mindig szadista volt ezen a téren. Sokat várt el, de sokat is adott cserébe. Igyekezett midnen tudását megosztani a fiúval, amit csak tudott és ehhez hozzátartoztak a felesleges, unalmas részek is, amiből végül neki kellett kihámozni a a hasznos információt. Most azonban komoly arccal állt meg előtte.
- Olyan dolgot fogok ma tanítani neked, amit semmiképpen nem mutattak volna meg az akadémián. - Normális keretek közt azt sem tanítják, hogyan kell szórakozásból összekötözni valaki beleit, hogy masnit készítsünk belőle, de Hiro elhessegette a gondolatot. - Egy olyan hatásos fegyvert adok most a kezedbe, amit csak kevesen ismernek és még kevesebben tudnak megfelelően használni. Ugyan nem fogod magadtól tudni elkészíteni a főzeteket, megmutathatok néhány trükköt, ami hasznos lehet, legalább felismerés szintjén. Azon túl... - az áldozatokra mutatott. - Nézd, milyen friss példányokat hoztam. Élvezet lesz nézni őket szenvedni. Ne feledd, hogy amit most tanulsz, az nagyon hasznos lesz később is. Ma csak azokat tanítom meg neked, amiket gyakran alkalmazhatsz majd és amik nekem személyes kedvenceim.
- Mi volt az amivel megtámadott? - kérdezte Hiro érzelemmetes hangon.
- Megtámadni? Fogalam sincs miről beszélsz.
Na igen. A tanulás része lehet az is, ha megtapasztaljuk magát a tanulandó dolgot, így lehet a leghatásosabb. A sensei legalábbis így gondolhatta, ezért nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget.
- Figyelj, ez csodálatos. Éréktelni fogod - jelentette ki és maró címkéjű fiolát vett elő a dobozból, amit végigkent az áldozat testén. Az az ajkába harapva egy könnycseppet eresztett le arca jobb oldalán, míg hangos kiáltásba nem fordította át csendes szenvedését. Matsou-sensei elégedett mosollyal követte figyelemmel a folyamatot.
- Ez az egyik legnehezebben elkészíthető anyag a ma megtanítottak közül. Kérlek, hoznál nekem egy kis bürköt, hogy megmutassam, hogyan kell elkészíteni?
Hiro már megismerte az arborétum sajátos elrendeződését, így a legtöbb növényről tudta, hogy micsoda és honnan kell beszerezni, csak felahasználási módjukat nem ismerte egyelőre. Eltűnődött, vajon csak mérgező növények lehetnek ezen a hatalmas területen? Vajon ezért választották ezt a helyet? Néhány saroknyi forduló után el is ért a lilás virágú növényhez. Mestere nem mondta, melyik részét kellene elvinnie, ezért rögtön a szárához kapott, amit hamar meg is bánt. Szisszenve húzta vissza kezét, hogy távol tartsa a hirtelen fájdalom forrásától és szájához emelte, hogy nyálával enyhítse a hatását. Ahogy szájához kapta a kezét, a mérgező növény nedve rögtön meg is ütötte a fejét és majdnem a padlóra esett szédültségében. Hamar összeszedte magát és már nem is tűnt olyan vészesnek, mint az előbb, mikor az ájulás kerülgette. Az erős növény mérge csak néhány pillanatig fejtette ki hatását, legalábbis így, feldolgozatlan állapotban. El sem tudta képzelni, milyen lehet, ha teljes erejét kiaknázzák. Csak mosolygott a gondolatra.
Letépett néhány szállal a virágból és már indult is vissza. Ahogy elhaladt egy fekete színű virág mellett, a kezén ismét égető érzést érzett, ez azonban hamarosan úgy érződött, mintha mélyen belevágtak volna a húsába. Majdnem el is dobta a növényeket, de megtartotta egyensúlyát és lélegzet- és könnyevisszafojtva tért vissza mesteréhez a kért anyaggal.
- Mi tartott ilyen soká?
- Semmi - válaszolta a fiú szédelegve.
- Tehát akkor... - kezdte a magyarázatot a mester. Hiro elbóbiskolt. - Minden világos.
- Persze, persze - bólogatott a fiú hevesen. Még mindig fájt a jobb karja.
- Remek, át is térhetünk a következőre. Megmutatom a vasfű felhasználásának néhány módját. Csak a gyengébb mérgekre lesz az időnk, az erősekkel ráérünk később is foglalkozni, ezért az erősebb anyagokat, mint például a nadragulyát fel fogjuk higítani. Megértetted?
- Persze, persze - jött ugyanaz a válasz.
Hosszú óráknak tűnő unalmas babrálás és gyűjtögetés után, az elkészítési módokat megtanulva végre rátérhettek az izgalmasabb részekre. A mérgek kipróbálásra. Ember 2-höz sétáltak, aki kidülledt szemekkel követte mozgásukat. A rákent anyag után Hiro elborzadva nézte, ahogy testéről lassan lemállik a bőr és nagyon hamar a húsa is elkezdett szenesedni.
- Hoppá, rossz anyag - jegyezte meg bosszúsan, de érdektelenül a mester. - Ez már ugrott, térjünk rá a következőre.
Ember 3-hoz lépdeltek, akin a hallucinogén anyagokat próbálták ki. Hogy lássa a hatását, Matsou azt kérte Hirotól, ijesszen rá ellenfelére a második méreg után.
- Az első, amit mutatni fogok A halál marka előtt A halál lehellete lesz. - A fiú elmosolyodott.
- Te nevezted el őket, mi?
- Hallgass és figyelj - bosszankodott mestere. Az áldozat fölé hajol és először egy szippantást engedett meg neki az egyik üvegből. Az zavart tekintettel tekintett körbe-körbe, mintha valami a szemei elé került volna, ami nem hagyta nyugodni. Resszkető szemekkel kezdett üvöltözni a második méreg hatására, amit a szervezetébe juttattak -valószínűleg azért, mert már eleve is félt-, a fiú pedig úgy tett ahogy mestere mondta. Chakrát vezetve a lábába felsétált a falon, egészen a plafonig, ahol keresztbe tette karjait és két kunait elhasjítva egyenesen a férfi két válla feletti területet célozta meg, éppenhogy megőrizve annak testi épségét. A férfi fülsüketítő ordításba kezdett, amit a sensei hamar meg is oldott egy keresztvágással. Hiro leugrott a vízszintes felületről és leérkezett a vele párhuzamosra.
- Az hiszem, visszatérhetünk első alanyunkhoz.
- Rendben van - felelte a fiú, de szinte rögtön a fejéhez is kapott, ahogy kimondta. A körülötte lévő környezet mintha megkettőzödött és elcsúsztak volna egymáson, majd hirtelen forogni kezdtek, egy spirált alkotva, összekeverve mindent, ami a fiú elé tárul, aki hamarosan el is vesztette az eszméletét.
- Kaptál egy kis feketefüvet - köszöntötte a férfi, mikor Hiro felkelt. - Nem tudtom, hol és mikor, de alig tudtalak megmenteni. Ez a legveszélyesebb fűféle a ninja világban és nagyon ártalmas és ugyanolyan ritka. Ezért tanítottam meg ma csak kettő felhasználási módját. Ha rosszul készíted el az erősebb főzeteket bele is halhatsz.
Hiro bólintott, bár közel sem olyan megértően, mint mestere remélte. A térdére csapott és sietve távozott. A fiú még mindig kábultan megrázta fejét és körbetekintett. Eszébe jutott, amit álmában látott. Mestere beszélt hozzá, hosszan, vontatottan. Minél jobban koncentrált, annál több emléket tudott felidézni a múltból. Ekkor jött rá, hogy még ájulása előtt genjutsuba került, az álom, amit látott pedig a Matsou által kivetített képek voltak. Így tanította meg a fiút anélkül, hogy időt vesztettek volna a kábulása miatt. Elégedetten mosolygott az ágyán és örült, hogy nem kell személyesen is átélnie a dolgot, mert akkor valószínűleg a saját bőrén is tapasztalnia kellett volna néhány méreg hatását. Így csak a jobb keze zsibbadt szinte annyira, mintha lebénították volna.


 
Méreg neve: Lagymatag (folyadék)
Szint: C
Hatás: A kész elegy fegyverre kenve égető, maró érzést kelt az adott területen, ami szétterjed, zsibbadást keltve akár az egész karban, lábban, hasfalon.
Elkészítése: Bürök szárát kell lecsiszolni, majd az aprólékot alkoholban áztatni.
 
Méreg neve: Vasbilincs (folyadék)
Szint: C
Hatás: Erős fáradtságot, labilisságot, koncentráció-zavart idéz elő. Az áldozatnak erősen kell koncentrálnia, hogy ne legyen rá hatással.
Elkészítése: Verbéna levelének nedvét kell fegyverre kenni.
 
Méreg neve: Vaslánc (szilárd)
Szint: D
Hatás: Enyhe fáradtság, koncentráció-zavar, mely kellő odafigyeléssel kiküszöbölhető.
Elkészítése: Verbéna levelének hámját kell a fegyverre ráragasztani.
 
Méreg neve: A halál lehellete (légnemű)
Szint: D
Hatás: Gyenge hallucinációkat okoz, amiket könnyű figyelmen kívül hagyni.
Elkészítése: A nadragulya bogyójának külső rétegét kell mandragóragyökérrel aprítani, majd alkoholban hevíteni.

Méreg neve: A halál marka (légnemű)
Szint: C
Hatás: Erős hallucinációkat, kettős látást, szédülést okoz.
Elkészítése: A nadragulya bogyóját mandragóragyökérrel kell alkoholban áztatni néhány órán át, majd magas hőmérsékletű tűzzel hevíteni. A létrejövő gáz olyan sűrű, hogy a lombik alján marad, így könnyű befogni a tömény, fekete füstöt. Levegővel nehezen elegyedik, amit tűzzel való érintkezéssel lehet gyorsítani, ám ekkor gyengül a hatása. Túl sok hevítés hatására olyan hatást ér el, mint A halál lehelete.
 
Méreg neve: Vérlátomás (folyadék)
Szint: C
Hatás: A vérfű koncentrációjától függően pulzusnövekedést vagy pulzuscsökkenést okoz, megzavarva a ninja szervezetét és testének oxigén-ellátottságát, lassulást, vagy adrenalin-túlfokozódást előidézve, ami megzavarhatja a mozgásban. (lassabb, vagy túl heves reakciók)
Elkészítése: Vérfű* nedvét kell lepárlani.
 
Méreg neve: Sötét tüske (folyadék)
Szint: C
Hatás: A szervezetbe jutva szúró érzést kelt először a bejutás helyén, majd lassan az egész testben.
Elkészítése: Feketefű* szárából kinyert nedv forralása.
 
Méreg neve: Chakraméreg (folyadék)
Szint: C
Hatás: Megállítja a chakraáramlást egy pillanatra.
Elkészítése: Feketefű hámjának nedvébe nadragulya-magokat kell helyezni.


*A valóságban nem létező, általam kitalált növények, melyek úgy gondoltam helyet kaphatnak a Naruto világában.

1.nap:
Az alany nem mozdul. Három órája ül nyugodtan, látszólag csak a falat bámulva, még csak meg se rezzen. Nem tudom, gondolkodik-e, vagy csak ébren álmodik, esetleg ez valamiféle szertartás-e, de az biztos, hogy nem normális. Nem tudom, mit akarnak tőle a hollók, de erről tudniuk kell pedig valószínűleg nem akarnak. Ki akarna egy sült bolondot szövetségesének?
Lassan kelt fel, mintha valami problémája lenne a járással. Mi van ezzel az alakkal? Semmi emberség jelét nem mutatja. Mosdóba sem ment három napja. Talán a pólyájába ürít?
Egy ismeretlen helyiségbe sietett be, ahol én már nem láthatom. A társai követték. Úgy tűnik, valóban ő a vezetőjük. Egy hang sem szűrődik ki, mégis, ha hihetek a mende-mondáknak, szörnyűségeket követ el.
 
3.nap:
A virágait öntözgeti, szépen, nyugalomban, mintha egy üvegházat vezetne. De a virágok mérgezőek. Csupasz kézzel ér hozzájuk.
Nem tudom, mivel érdemelte ki a Shibo nevet, de azt hiszem tévedtek. Valószínűleg azzal érdemelte ki, hogy minden kutatóját halálra untatta. Nem tudom, mit akarhatnak tőle az Esküszegő Hollók, de nem hiszem, hogy ő lenne az, akit keresnek.
 
5.nap:
Elvesztettem a jegyzeteimet. Behatoltam és nem kellett volna. Nem bírok sokat írni a reszketéstől. Még mindig nem tértem magamhoz abból, amit láttam. Ez a férfi megőrült. Egy őrült, semmi több. A szívem heveseket dobban, a veríték lassan mossa el a tintát. Már értem, mivel érdemelte ki a Fatty címet.
 
Napjainkban:
Shibot ismét átvágta az éles penge. Hetedszer halt meg három percen belül és semmiféle védelme nem bizonyult hatásosnak. A sötétben megcsillanó vörös szem kegyetlen gyorsasággal közeledett felé és csak a penge sebes villanását látta, már ismét halott volt. Bárhogy próbált védekezni, a kard mindig áthatolt rajta.
Fejjel lefelé lógott, fejét elöntötte a belé hirtelen áramló vér. Megszédült, ha látott volna bármit is, az is elhomályosult volna szemei előtt. Azonban észrevett valamit. Egyre tovább bírja a sérüléseket és ellenfele hibáit is látta – már amennyit ki tudott következtetni a penge mozgásából. Felismerte a gyengeségét és ha az álom engedné, talán ki is tudná használni.
Végre, a tizedeik szembenállás alkalmával farkasszemet nézhetett ellenfelével. A vörös tekintet mintha csak vérből szívódott volna össze egy egésszé és azzal bámult rá áthatóan. Lassan halk zokogást hallott, ismerős hangok, de nem eléggé, hogy emlékezzen a nevekre. Felismerte, hogy egy régebbi áldozata hangjai. A vele szemben álló megvetéssel vetett rá magát, ám a meglepő felismerés sem tántorította el Shibot az ellentámadástól. Lehajolt, lábát a háta mögülről indította meg ellenfelének, mintha sarkával akarna lecsapni. Aztán az emelkedő végtag hirtelen irányt váltott és oldalról érte a másikat a támadás. Az azonban gyorsabb volt. Levágta a támadó testrészt és egy újabb döféssel átszúrta hasát.
Végre felébredt. Verítéke gyorsan csorgott a lepedőre. Pólyájának felvétele nélkül ugrott ki az ágyból és keresett valamit, amivel védekezhetne, mintha még mindig az álom hatása alatt állna. Szemei tisztán látták az éles fegyvert, ami belé hasított. De nem volt ott semmi. Aztán meghallotta. Éles csilingelés, amit egyből felismert; az ismeretlen penge hangja, amely ismerősen csengett. Ugyanez keserítette meg álmait napok óta. Csakhogy ez nem a Lidérc volt. Ez csak egy imposztor lehetett, újdonsült társa nem szórakozott volna vele – már nem. Túl sok forgott kockán számára, mint azt megtudta. Ez más volt.
Kunait ragadott, ezúttal egy másfajta védelemmel próbálkozott volna, amikor halk neszt hallott a háta mögül.
Hátra fordulva az ágya támlájának dőlve látott egy férfit, nyitott könyvvel a kezében. Nem volt vörös egyik szeme sem, mégis egyből felismerte.
- Én a helyedben azt eltenném.
- Eltenném – hallott meg valami károgásfélét.
- Nem akarjuk hogy megsérülj – folytatta gúnyosan, a másik hangot figyelmen kívül hagyva.
Shibo már tudta ki az. Ez volt az a fickó, aki több napon át megfigyelte, ő pedig hagyta, mert kíváncsi volt a céljára. De hogy most ilyen erősnek tűnjön, azt nem gondolta volna.
- Pedig meg fogok, ha nem árulod el miért vagy itt – mondta Shibo és a tenyeréhez szorított a kunai hegyét. Ha nem akarják, hogy megsérüljön, a legjobb lesz, ha az ellenkezőjét teszi annak, amit mondanak.
- Ez jó, ez jó – hallotta ismét a károgó hangot, mire egy hollóméretű, fekete, gyönyörű tollazatú madár szállt be mögüle a helyiségbe és repkedve állt meg előtte a levegőben. – Ez izgi. – Károgta.
- Erre még szükségünk lesz – mondta harsányan és Shibo kezére szállt, belenyomva a kést a tenyerébe. Az nem szólt egy szót sem. – Nem hittem, hogy ilyen készséges lesz. – Nézett a társára.
A pólyás egyáltalán nem volt készséges és fogalma sem volt, miről szól ez az egész. Összezavartan nézett a két –vagy a holló méretűnek köszönhetően inkább másfél- idegenre és összeráncolt homlokkal törölte le ruhájába a kezét.
- Ne töröld le, az istenit – károgott a varjú és szárnyával eltakarta a szemét, mintha csak tenyerével a homlokára csapott volna. – Szükséged lesz rá.
- Kik vagytok? – Kérdezte Shibo, ám ennél nagyobb ostobaság aligha hagyhatta volna el a száját. Jól tudta, kik ők. Az egyiknek kiderült a jegyzeteiből, hogy a hollók számára gyűjt információkat róla, a másik pedig jól láthatóan a holló volt, akinek a feljegyzések szóltak. Nem tetszett neki, ahogy róla írtak.
- Azt kérdezi kik vagyunk – nevetett a holló, majd hirtelen elkomolyodott és visszautasítást nem tűrő hangon károgott, a férfinak legalábbis az volt az érzése hogy nem tűr ellentmondást.
- Az Esküszegő Hollók képviselője vagyok. Toborzunk… - Varjúpofáján mintha egy mosoly terült volna szét, azt hitte, Shibo ebből mindent megértett. Ám az továbbra is értetlenül pislogott. – Te eszement… Kezdem azt hinni, hogy rossz emberhez jöttünk.
- Én mondtam… - szólt ekkor a másik, az ember, az idézője. A varjú ugyanis egyértelműen Ninjuu volt.
- Fogd be – intette csöndre társát. – Valószínűleg fogalmad sincs miért vagyunk itt, ugye?
- Igen.
- Hát jó, akkor megyünk is – szólt csalódottan és kirepült a szobából.
- Várj! – kiáltott utána Shibo. – Többet akarok tudni.
A holló szemében elégedett fény csillant.
- A hollók készülnek valamire – kezdte az előtte álló férfi. – Egy csoportjuk elkülönült és Esküszegő Hollóknak nevezik magukat.
- Miért Esküszegők? – kérdezte értetlenül Shibo.
- Mert esküt szegtünk – károgta a holló, a szemeit forgatva. Shibonak egyre inkább idegesítőnek tűnt, ám igaza volt; a kérdés valóban hülyén csengett.
- A lényeg – vette a szót a madár -, hogy embereket keresünk céljaink eléréséhez. És ugyan ritka, hogy egy Ninjuu keres fel egy embert… - nézett rá megvetően – mégis szükségünk van minden segítségre.
- És azt szeretnétek, hogy szövetséget kössek veletek? – emelte fel a szemöldökét Shibo.
- Pontosan ezt szeretnénk, Madárkám.
- De miért pont velem? És mi a célotok pontosan?
A madár csalódottságának adott hangot mély sóhajtásával.
- Kezdesz az idegeimre menni, kölyök. A céljainkhoz semmi közöd. És azért téged választottunk, mert ugyanolyan fattyú vagy, mint közülünk jónéhányan.
Ezután a holló részletezte bűntetteinek egész sorát, amik miatt őt választották a feladatra.
- Ezzel te is jól jársz kölyök. Erős szövetségesekre tehetsz velünk szert. Hehehe – nevetett fel végül a madár. – Azt hitted ilyen könnyű lesz, mi? Van egy feladatunk a számodra.
Shibo elhűlve nézett a kettősre. Nem szerette a próbákat, ha már személyesen felkeresték, legalább bízzanak meg a képességeiben. Ez a feladat azonban.. Kedvére való volt. A holló szavaiból úgy sejtette, rejtett falujukba látogathat el, amit nem is rejtegetnek annyira, ám ez nem így volt. Nem hagyták el a Víz Országának területét, valójában a bázisukhoz egész közel kellett szembenéznie a teszttel.
Tizenkét kifeszített test egy fa tövében, látszólag megviselve, bőrükön látszott, napok óta nem ettek. Izmaik elernyedtek, halál bűze áradt belőlük.
- Tizenkét férfiú közül egy a társunk. Találd meg őt, a többit pedig öld meg.
Shibo örömmel vetette bele magát a feladatba. Igaz, védtelenek voltak, mégis eufóriát érzett az elhalálozók hörgése hallatán, hisz tudta, hogy erre a sorsa szánták őket. Kecses mozdulatokkal, szinte táncolva vágta el a torkukat, metszette le kezüket, fülüket, vájta ki a szemüket. Élvezte minden egyes ráfröccsenő vércsepp melegét, némelyiket meg is ízlelte van tánca közben. Annyira belefeledkezett a mulatságba, hogy végül mindegyiket levágta és csalódottan dobta földre kölcsönbe kapott katanaját.
Bár úgy tűnt, a próbát elbukta, mégis hangos nevetésben tört ki, melynek nem bírt parancsolni. A férfi, aki elkísérte meredten bámult a tizenkét hullára, a madár azonban elégedetten károgott.
- Az volt a társatok – mutatott Shibo mosolyogva a legdurvábban megcsonkított testre.
- Ho-honnan tudtad? – kérdezte meglepődve a kísérő.
- Ő volt a legbiztosabb abban, hogy nem bántom – felelte megvetve Shibo.
- Gratulálok – mondta büszkén a holló. – Átmentél.
Shibo kíváncsian oldalra billentette fejét.
- Ahogy a hollók felfalják néha egymást, hogy erőre tegyenek szerte, most te is ugyanezt tetted egy társaddal. Bebizonyítottad, hogy közülünk való vagy.
Shibo elégedetten mosolyogva tapsolt, majd megkötötték a vérszerződést. Ezt követően néhány papírlapot vett elő és nyújtott át a másiknak.
- A Shibo nevet nem én adtam magamnak. Ez.. Az örökségem – magyarázta, majd otthagyta a társaságot.
Aznap este kuncogva tért be a közösségi társalgóba, ahol a társai a hosszú nap fáradalmait pihenték ki. Újra átvette az alapokat. Disznó – A Yin uralma. Kutya – gyors aktivizáló energia az idézéshez. Madár – technika-stabilizátor, illetve hogy hagyhatnánk ki egy holló megidézéséből? Ez hívta továbbá életre magát a lényt. Majom – kontroll. Kos – Érzékelés. Miután többször átfutta magában a folyamatot, beleharapott ajkába és ujjával letörölve a vért elmutogatta a kézjeleket, koncentrálva a chakráját, mindegyik kézpecsétbe egyenlő chakrát irányítva, majd rátette a kezét Nikushimi fejére és egy füstfelhőt követően megjelent rajta egy értetlenül pislogó madárka. Nikushimi ijedten ugrott fel ülőhelyéről, miközben Shibo eszelősen nevetett, miután felocsúdott a madár mérete okozta megrökönyödésből. Ez a társa félt legjobban a madaraktól, szinte irtózott tőlük.
A madár a Wazukanashi névre hallgatott, mely illett is apró termetéhez. Shibo továbbra sem tudta, mit akarnak tőle a Hollók, de azt tudta, miért ez a példány jutott el hozzá.

Idézhető lény:
Név: Wazukanashi
Neve illik apró termetéhez, a Halál Madaraként is ismerik. Szeret másokat bosszantani és... - Shibo feljegyzései
Nem: Hím
Szint: C
Méret: Normál
Technikák:
- Sanzengarasu no Jutsu // Ezer Holló Szórás
- Fukumi Hari // Rejtett Tűk