Zake
2 posters
1 / 1 oldal
Zake
Zake Szomb. Nov. 26 2016, 22:21
Név: Zake
Ország: talán Villám ország ( az előtörténetből minden kiderül )
Rang: egyenlőre civil, de szeretne ninja lenni
Kor: 20
Nem: Férfi
Felszerelések:jelenleg semmilyen tárggyal nem rendelkezik, mivel nem rég került úgymond az "élők" közé ( minden kiderül az előtörténetben )
Jellem: Igazi " ma született bárány" minden új neki, és mindenre nyitott. Barátságos, ám megtartja a tisztes távolságot az ismeretlentől. Intelligens, fogékony a dolgokra.
Kinézet: 175 cm magas, korához megfelelő fizikai adottságokkal. Fehér hajával kicsit kitűnik a sorból.
Előtörténet
… -Hát ez porig égett. – jelentette ki a mentő osztag vezetője, amikor a helyszínre értek, és hiába minden próbálkozásuk az épületet és a benne élőket nem tudták már megmenti. Miután megállapították, hogy itt már nem tudnak mit tenni az osztagvezető visszavezényelt mindenkit a faluba. Ő is indult volna ám megpillantott a törmelékek takarásában egy ezüstös könyvet. Kitúrta a törmelékkupac alól, majd miután leporolta látta, hogy valószínűleg egy fontos írat került a birtokába. Erre utalt a könyvet borító bőr minősége, a sarkokat védő ezüstberakás, és maga a könyv vastagsága. Gyorsan haza sietett és a kíváncsiságtól vezérelve elkezdte olvasni a könyvet.
Előszó:
FIGYELMEZTETÉS: Ennek a jegyzetnek az olvasása ártalmas mindazoknak, akik olvassák és mindazoknak, akik csak a létezéséről tudnak. A feljegyzésék egy sötét kor sötét történéseit foglalja magába. Szigorúan csak saját felelősségre.
Az osztagvezető nem sokáig jutott a könyvben, de hiába az előszó figyelmeztetése tovább olvasott.
A következőkben egy hatalommániás ember múltjából idézünk fel néhány részletet.
Első Fejezet
Nakamura úr, a maga majd kétméteres magasságával és az ehhez társuló majdnem 150 kilójával már a megjelenésével tekintélyt parancsolt maga körül. Mindezek mellett Nakamura volt a faluja legokosabb embere. Rengeteget dolgozott éjt-napalá téve dolgozott, hogy megteremtse családjának mindazt, amit ő nem kaphatott meg gyermekként. Nakamurának volt egy felesége, aki a közeli Kumogakure faluból származott és jól képzett ninja volt. Nakamura nem volt jártas a ninjutsuban, sokkal inkább az emberi felépítés, a dolgok működése, és a dolgok manipulálása érdekelte. Tulajdonképpen mindegyikhez különösen jó érzéke volt. A család abból élt, hogy a szomszédos fegyverkészítőknek gyártottak eszközöket, amikkel korszerűsíthetik a gyártási folyamatot. Nakamura úr nagyon jó kezű mester volt, aki csak tehette tőle kért technológiai tanácsot, vagy tőle vásárolt eszközöket. Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy mi rejtőzik a kívülről tökéletesnek látszó család mögött. Soha senki nem gondolta volna, hogy a tökéletes családi idill mögött egy hátborzongató és szörnyű cselekmény sorozat áll.
Második fejezet
Mariko asszony, egy kimagasló képességű Kumogakurei kunoichi. Fiatal korában kora legígéretesebb medikus tanulójának tartották. A húszas évei elejére már tapasztalt medikusként a terepről visszavonulva kutató munkába kezdett. Fő kutatási témája a sejtszintű regeneráció volt. Arra volt kíváncsi, hogy külső stimuláció nélkül elérheti-e az ember azt a szintet, amikor a teste saját magát gyógyítja. Nem csak, hogy gyógyítja, hanem szinte teljesen kicseréli magát. Több éves kutatás után összetalálkozott a hasonló dolgok iránt érdeklődő, és kimagasló intelligenciával rendelkező Nakamurával, akivel rövid idő alatt egymásra találtak, és úgy döntöttek, hogy a nyüzsgéstől távol egy kis faluban kezdenek közös életet. Úgy döntöttek életüket a kutatásnak és feltalálásnak szentelik. Minden az elképzelésük szerint történt, egészen addig a pontig. Mariko asszony teherbe esett. Ez egy nem kívánatos terhesség volt, mivel nagyon kevesen tudják, de Mariko asszony egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, ami örökletes. Ezért szentelte az életét a sejtszintű regenerálódás megfejtésére. Amikor Nakamura úr megtudta Mariko szörnyű titkát, egy borzasztó elhatározásra jutott…
Harmadik fejezet
A családi ház ahol a család élt a falu szélén volt. Kívülről teljesen átlagos családi ház, belülről viszont két zseniális elme fellegvára. Különféle berendezések, jegyzetek és mérőeszközök. A háznak volt egy pincéje ahol a két kutató-feltaláló a nem éppen legális kutatásait végezte. Ez egy rejtett helység volt így Nakamurán és Marikon kívül senki nem tudott a létezéséről. Amikor kiderült Mariko terhessége Nakamura egy gép építésébe kezdett. Célja az volt, hogy a születendő gyermeket ebbe a gépezetbe helyezzék, míg nem találnak az örökletes betegségére gyógymódot. Mariko az idő múlásával egyre kevesebbet járt el otthonról, mivel titokban akarták tartani, hogy nem sokára gyerekük fog születni. Akármikor ment hozzájuk valaki, Mariko a pincében „rejtőzködött” és folytatta a kutatásait, míg Nakamura a vendégekkel foglalatoskodott. A terhesség utolsó fázisában Mariko nem hagyta el a pincét. Nehezen viselte, és hiába minden segítséget napról napra rosszabbul lett. Nakamura úr, úgy érezte egyedül nem képes már segíteni feleségének, így kerültem én a képbe. Na, de, hogy ki is ez a harmadik fél…
Negyedik fejezet
Kenshiro Amura a becses nevem. Kiégett medikus vagyok, akit búsba kötött az ismert világ szabályzata, ezért szökött emberré váltam, kitaszítottá. Míg állományba vett orvosként az emberi agyat tanulmányoztam, hittem, hogyha optimálisak a körülmények, és van egy szakképzett személyzet, akkor képesek lehetünk úgy hatni az emberi agyra, mintha genjutsuban lenne. Kutatásaim alatt rájöttem, hogy egyes esetekben az is megoldható, hogy kívülről táplálunk be adatokat a páciens agyába, aki azt valódi érzésnek éli meg, és úgy reagál a teste, mintha valódi trauma érné. Sajnos a kutatásaimat beszüntették, mivel eléggé nyersanyag költséges volt. Minden egyes vizsgálathoz élő emberek kellettek, amik alapjában sértették a törvényeket, ezért előtte „alkalmassá” kellett tenni az alanyokat, még pedig úgy, hogy szinte agy halott állapotba kellett őket jutatni. Persze ez a beavatkozás is sértette a törvényt. Amikor kiderült mivel töltöm a szabadidőmet választhattam a halál, és a menekülés között. Minden tanulmányomat, az eredményeimet magamhoz vettem és eltűntem a falumból. Így keveredtem össze Nakamura úrral. Megtudtam tőle, hogy a felesége milyen állapotban van, és úgy gondoltam, hogy remek eszközök lesznek a kutatásaim folytatásához. Érdekes, hogy Nakamura úr kezdetben nem nyílt meg előttem, csak amikor megtudta, hogy hasonló területeken mozgok én is, mint a felesége. Végül is így kerültem a Nakamura házhoz. Akkor még nem hittem, hogy három ilyen képességű ember mire is képes…
Ötödik Fejezet
Miután berendezkedtem én is a Nakamura házba és megismertem Marikot, kezdtek körvonalazódni bennem a dolgok. Láttam az épülő gépezetet, belevettetem magam a házaspár kutatásába. Feltűnt a nő kutatási anyaga. Úgy éreztem ezek az adatok azok, amik hiányoznak az én elméletemből. Sajnos az én számításaim hiányosak voltak és nem voltam képes fenntartani a stimulált állapotot egy-két óránál tovább, ám a nő adataival akár évekig is képesek lehetünk egy embert mesterséges komában tartani, egy állom világban. Az iratok elemzése után segítettem befejezni Nakamura úrnak a gépet, majd minden figyelmünk a lassan szülni készülő Marikora irányult. Nem volt jó állapotban, sőt a halálán volt. Minden tapasztalatomra szükség volt ahhoz, hogy megmentsem a nőt és az újszülöttet. A nagy pillanat után miután mindenki felfogta mi történt a hármasunk a gyermek jövőjéről kezdet beszélgetni. Láttam a szülőkön, hogy fáj nekik a csecsemő látványa, mivel tudták, hogy valószínűleg benne is lappang a halálos betegség. Többszöri kérdezésemre se válaszoltak mikor azt kérdeztem mi legyen a fiúk neve, így én neveztem el Zake-nek. A névadás után a kis életforma örökre búcsút vett a normális élettől, és bekerült Nakamura és az én gépezetembe. Az a gép arra szolgált, hogy minden életfunkcióját optimális szinten tartsa, és a beteg sejteket pedig gátolja a növekedésben, és a terjeszkedésben. A tanulmányaimnak köszönhetően rákapcsoltunk a gyermek agyára így ő nem is tudta, hogy valójában soha nem feküdt az anyja ölében, vagy, hogy ő valójában nem is él igazából. Először szörnyen éreztük magunkat, azért amit tettünk, de azzal a tudattal nyugtattuk magunkat, hogy ezzel mi segítünk a gyermeknek, aki alig pár hónapos lehet. Ekkor még nem tudtuk, hogy a kezelésünk nem megy olyan gyorsan, mint ahogy szerettük volna. Nem gondoltuk volna akkor, hogy a kezelés tovább fog tartani, mint….
Az osztagvezető most először hagyta abba az olvasást, mivel a könyvből hiányzott pár fejezet. Azonnal lapozni kezdett, hogy folytathassa a nem mindennapi olvasmányt.
… és végre sikerült. Nem hittem volna, de 8 év kutató munka után végre megtaláltuk a Marikot, és Zake-et megbetegítő sejtek mutálódásának okát, és úgy éreztük képesek vagyunk irányítani a mutálódást, és visszafordítani. Szerettük volna, ha a kezelést Zake a gép nélkül elkezdhette volna, de sajnos annyira rákapott az agya a mesterséges valóságra, hogy nem voltunk képesek kiragadni őt onnan anélkül, hogy ne okozzunk neki maradandó sérüléseket. Kénytelenek voltunk továbbra is a gépben tartani a fiút. Mariko kezelésével párhuzamosan megkezdtük a fiú kezelését is. Nakamura úr közben folytatta a fiú tanítását. Szerencsére, hogy a gép lehetővé teszi még ennyi év után is, hogy Nakamura úr rácsatlakozzon Zake valóságára így tanítva a fiút. Sajnos Mariko a betegség miatt nem volt erre képes, mivel féltünk, hogyha egymásra hangolódnak a gép által elnyomott beteg sejtek Zakeben megerősödnek, így szegény anyja csak a gépben látta a fiát, és soha nem találkozhatott vele „személyesen”. Nakamura úr ezzel szemben nagyon jó munkát végzett a fiú elméjében. Igaz a fiú teste még csak 10 éves az agya a koránál jóval érettebb. Ezért is sikerült Nakamurának minden tudását átadni a fiának. Ilyenkor a gép úgy működött, mint egy szimulátor. Különböző ingerek érték Zake agyának bizonyos pontját és ezt a fiú úgy élte meg, mintha az apja a valóéletben tanítaná őt. Folytattuk a kezelést mindkét betegnél és reménykedtünk a legjobbakban.
Nyolcadik Fejezet
3 hosszú év után sikerült kiölni a betegséget Marikoból és Zake-ből. Mariko első dolga egészségesen az volt, hogy a gép segítségével találkozhasson a fiával. A találkozás nem ment olyan jól, mint ahogy a nő tervezte és komoly agykárosodást szenvedett, mivel a fia szervezete támadásként érzékelte a nő jelenlétét. Ott elvesztettük. Onnantól kezdve Mariko nem volt már soha a régi. Egyik oldala teljesen lebénult, és már nem is érdekelte, hogy valaha láthassa a fiát, vagy akár azon dolgozzon, hogy kikerüljön a gépből, ami az életet jelenti neki. Nem látta már úgy a dolgokat, mint mi Nakamura úrral. Mi tudtuk, hogy a betegség megszűnése után nincs más dolgunk csak szépen lassan tudatni a fiú agyával, hogy mi történt. Ez nem ment olyan egyszerűen. Nakamura úr miután kapcsolatba lépett a fiával elmondta neki, hogy mi történik körülötte, ám a fiú erre úgy reagált, amire senki sem számított. Kilökte a kis világából apját, akit attól a pillanattól kezdve nem engedett már kapcsolatba lépni vele. Úgy éreztük holtpontra jutottunk. Nem volt más tervünk. A fiúnak saját akaratából kell kilépnie a mesterséges világból. Most először éreztük úgy, hogy kicsúszott a kezünkből minden. Ötlet nélkül ültünk napokig Nakamurával a pincében bámulva a fiút, aki nem akar kapcsolatba lépni velünk. Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha én mennék be hozzá, és felkészíteném a való világra. Nakamura úr először ellenkezett, majd mikor megindokoltam neki, beleegyezett. Az indokom csak annyi volt, hogy a fia most 14 éves, így ha harcra tanítjuk, akkor egy jól képzett ninja válhat belőle, majd ha befejeztük a tanítását megsemmisítjük a gép alkotta világot, és úgy állítjuk be a fiúnak, mintha ez az ő világa lenne, így minden maradna számára a régi kerékvágásban. Neki álltunk az előkészületeknek. Tudtuk azt, hogy ez nem fog egyik napról a másikra menni. Több év után újra kimerészkedtem az emberek közé, mivel szükségem volt tapasztalt harcosokra, akik elméjében ott van az a tudás, amire szükségünk van.
Kilencedik Fejezet
Sikerült három férfit elfognom, és miután felkészítettem őket a beavatkozásra neki is álltunk. Most először vettem részt én is a kísérletemben. Amikor először bepillantást nyertem a fiú világába teljesen meg voltam magunkkal elégedve a tökéletes munka miatt. A fiú épp a ház udvarán feküdt és bámulta az eget. Odaléptem hozzá, és közöltem vele, hogy tőlem nem kell félni, mert én csak azért vagyok itt, hogy megtanítsam neki a harcművészet alapjait. Elsőre nem értette miért van neki erre szüksége, de miután elmagyaráztam neki, hogy egy háború fenyegeti az otthonát beadta a derekát és kezdetét vette az edzés. Szerencsére a fiú agya szinte magába szívta a tudást így nem volt szükség sok időre és már elsajátította a chakraelméletet és a chakra áramlást. Ilyenkor mikor a fiú áramoltatta a chakráját a gép apró rezgéshullámokat gerjesztett, amit a műszereink nem tudtak értelmezni. Később megtudtuk ez azért van, mert nem képes elnyelni a fiúban lévő energiát. Egy időre leálltunk az edzéssel. Ki kellett javítanunk ezt a hibát, mivel még nem is csináltunk a fiúval semmit, de már a végét járta a gép. Míg mi a gép hibáját orvosoltuk arra lettünk figyelmesek, hogy a fiú teste változni kezd. Egyre izmosabb lett. A gép eredményei alapján azt tudtuk meg az adatokból, hogy a fiú a távozásom óta folyamatosan edz, és fejleszti magát. Pár hónap után sikerült befejeznünk a gép korszerűsítését. Folytathattuk az edzést ott ahol abba hagytuk. Ismét beléptem Zake elméjébe, és ami ott fogadott az teljesen meglepett. Zake egy érett férfiként állt előttem, és égett a vágytól, hogy még jobb legyen. Újra elkezdtük az edzést és gyorsabban haladtunk, mint gondoltam. Folyamatosan új alanyokra volt szükségünk, mivel Zake elméje szomjazott a tudásra. egyre komolyabb szimulációkat kellett kreálnunk, és lassan már nem bírtuk a tempót. Nakamura úr és Mariko asszony már nem bírták a várakozást. Mindkettőjük életét felemésztette a fiúk állapota. Nakamura már hónapok óta nem csinált semmi értékelni valót, Mariko asszony pedig lassan feladta az életbevetett hitét is. Ez bizony így is lett. Mariko asszony öngyilkos lett, amikor a fia betöltötte a 18. életévét. Addig várta a csodát, ami persze nem jött. Nakamura úr teljesen összetört és azzal fenyegetőzött, hogy felad mindent, lekapcsolja Zake gépét és feléget mindent magával együtt. Ekkor jött el a pillanat, amikor én úgy döntöttem, hogy megírom ezt a könyvet.
Befejező Fejezet
Nakamura úr nem tudta, hogy minden eddigi dolgot dokumentáltam és a náluk töltött kutatási évekből könyvet írtam. Remélem, ezt a könyvet soha senki nem fogja elolvasni, és soha senki nem tudja majd meg mit tettünk egy ártatlan gyermekkel nagyon hosszú időn keresztül. Attól féltem, hogy Nakamura úr beváltja fenyegetését és rám gyújtja házat, így ennek a könyvnek a hátuljába zártam egy pecsét alá minden fontos információt, amit a Nakamura háznál közel húsz év alatt összegyűjtöttem, ennek a pecsétnek a nyitját Zake elméjébe zártam. Távozásom előtt még elindítottam Zake elméjében azt a bizonyos háborút, ami után visszahozhatjuk őt a valóságba, ám ezt már nem várhatom meg.
Ha valaki mégis olvasná, ezt a könyvet arra kérem, hogy tartsa meg a titkát, és ne adja ki a benne lévő információkat.
ui.: Zake, ha ezt olvasod, keress meg…
Az osztagvezető befejezte az olvasást, rápillantott a könyv hátulján lévő pecsétre és bevillant neki a kép az égőházról, és arról, hogy ott találta ezt a nem mindennapi képet. Azonnal felöltözött és elindult a romokhoz. Kutatni kezdett a romok alatt, és megtalálta a titkos pince lejáratát. Lement és megtalálta a könyvben megtalált helyszínt. Minden úgy volt, ahogy olvasta, körbe nézett és akkor vette észre az egyik sarokban egy szikrázó gépből folyamatosan ömlő folyadékot és egy komába esett fiút. Tudta, hogy ő a könyv szerinti Zake. Nem tudta, hogy most milyen mentális állapotban lehet a fiú, így azonnal megragadta és a faluja korházába vitte. Nagy vázlatokban elmesélte a történetet, persze a fontosabb részeket kihagyta, mint például a kutatások, a gép, ami az életét jelentette. A medikusok megállapították, hogy semmi baja a fiúnak, teljesen egészséges csak a kimerültség miatt van mély álomban. Pár órával később a fiú az őt megmentő férfi házában ébredt. Furcsán érezte magát. Olyan érzése volt, mintha először venne levegőt, először akarná felemelni a fejét, a kezét. A férfi vele szemben tudta, hogy ezek a fiú első mozdulatai.
-Jól vagy?- kérdezte, de kérdésére a fiú csak bólintott.
-A nevem Yama Hanzo, én mentettelek meg, és úgy néz ki, míg nem leszel jobban nálam fogsz lakni. - jelentette ki a férfi. Teltek múltak a napok. Zake minden nap egyre erősebb és erősebb lett.
-Yama taníts engem. – mondta a fiú a férfinek, aki teljesen meglepődött mivel nem ilyen első szavakra számított.
-Rendben mutasd mit tudsz?- Mondta neki a férfi és rátámadt a fiúra. A férfi meglepődésére a célpontja hirtelen eltűnt és egy párna került a helyér.
- Yama inkább hagyjuk, azt hiszem nincs mit tanulnom tőled. – jelentette ki a fiú Yama háta mögül.
- Jók a reflexeid fiam, de azért van mit tanulnod. Látom az alapokat elsajátítottad, de én egy másik szinten vagyok. – jelentette ki férfi, majd lassan eltűnt. Zake kereste, de nem találta. Egyszer csak belépett az ajtón a férfi.
- Látom jobban vagy, és lebirkóztad a klónom. Nem vagy éhes? – kérdezte majd leült enni.
- Gyere te is… - mondta a férfi, majd azon gondolkodott, hogy vajon ilyen múlttal lehet-e ninja a fiúból. Tudta, hogyha a fiú történetét a ninja tanács elé kell vinnie.
- Zake!- szólt a fiúnak, kezében a fiú múltjáról szólt könyvvel a kezében.
- Ezt olvasd el, és ha ezek után szeretnéd, hogy tanítsalak elviszlek a falum vezetői elé, és megtárgyaljuk felük a dolgokat.- mondta a fiúnak aki értetlenül nézett rá, de mindezek mellett azonnal olvasni kezdett.
Pár órával később a fiú fal fehéren odaállt a férfi elé, az asztalra vágta a könyvet, és így szólt:
- Mehetünk....
Ország: talán Villám ország ( az előtörténetből minden kiderül )
Rang: egyenlőre civil, de szeretne ninja lenni
Kor: 20
Nem: Férfi
Felszerelések:jelenleg semmilyen tárggyal nem rendelkezik, mivel nem rég került úgymond az "élők" közé ( minden kiderül az előtörténetben )
Jellem: Igazi " ma született bárány" minden új neki, és mindenre nyitott. Barátságos, ám megtartja a tisztes távolságot az ismeretlentől. Intelligens, fogékony a dolgokra.
Kinézet: 175 cm magas, korához megfelelő fizikai adottságokkal. Fehér hajával kicsit kitűnik a sorból.
Előtörténet
… -Hát ez porig égett. – jelentette ki a mentő osztag vezetője, amikor a helyszínre értek, és hiába minden próbálkozásuk az épületet és a benne élőket nem tudták már megmenti. Miután megállapították, hogy itt már nem tudnak mit tenni az osztagvezető visszavezényelt mindenkit a faluba. Ő is indult volna ám megpillantott a törmelékek takarásában egy ezüstös könyvet. Kitúrta a törmelékkupac alól, majd miután leporolta látta, hogy valószínűleg egy fontos írat került a birtokába. Erre utalt a könyvet borító bőr minősége, a sarkokat védő ezüstberakás, és maga a könyv vastagsága. Gyorsan haza sietett és a kíváncsiságtól vezérelve elkezdte olvasni a könyvet.
Előszó:
FIGYELMEZTETÉS: Ennek a jegyzetnek az olvasása ártalmas mindazoknak, akik olvassák és mindazoknak, akik csak a létezéséről tudnak. A feljegyzésék egy sötét kor sötét történéseit foglalja magába. Szigorúan csak saját felelősségre.
Az osztagvezető nem sokáig jutott a könyvben, de hiába az előszó figyelmeztetése tovább olvasott.
A következőkben egy hatalommániás ember múltjából idézünk fel néhány részletet.
Első Fejezet
Nakamura úr, a maga majd kétméteres magasságával és az ehhez társuló majdnem 150 kilójával már a megjelenésével tekintélyt parancsolt maga körül. Mindezek mellett Nakamura volt a faluja legokosabb embere. Rengeteget dolgozott éjt-napalá téve dolgozott, hogy megteremtse családjának mindazt, amit ő nem kaphatott meg gyermekként. Nakamurának volt egy felesége, aki a közeli Kumogakure faluból származott és jól képzett ninja volt. Nakamura nem volt jártas a ninjutsuban, sokkal inkább az emberi felépítés, a dolgok működése, és a dolgok manipulálása érdekelte. Tulajdonképpen mindegyikhez különösen jó érzéke volt. A család abból élt, hogy a szomszédos fegyverkészítőknek gyártottak eszközöket, amikkel korszerűsíthetik a gyártási folyamatot. Nakamura úr nagyon jó kezű mester volt, aki csak tehette tőle kért technológiai tanácsot, vagy tőle vásárolt eszközöket. Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy mi rejtőzik a kívülről tökéletesnek látszó család mögött. Soha senki nem gondolta volna, hogy a tökéletes családi idill mögött egy hátborzongató és szörnyű cselekmény sorozat áll.
Második fejezet
Mariko asszony, egy kimagasló képességű Kumogakurei kunoichi. Fiatal korában kora legígéretesebb medikus tanulójának tartották. A húszas évei elejére már tapasztalt medikusként a terepről visszavonulva kutató munkába kezdett. Fő kutatási témája a sejtszintű regeneráció volt. Arra volt kíváncsi, hogy külső stimuláció nélkül elérheti-e az ember azt a szintet, amikor a teste saját magát gyógyítja. Nem csak, hogy gyógyítja, hanem szinte teljesen kicseréli magát. Több éves kutatás után összetalálkozott a hasonló dolgok iránt érdeklődő, és kimagasló intelligenciával rendelkező Nakamurával, akivel rövid idő alatt egymásra találtak, és úgy döntöttek, hogy a nyüzsgéstől távol egy kis faluban kezdenek közös életet. Úgy döntöttek életüket a kutatásnak és feltalálásnak szentelik. Minden az elképzelésük szerint történt, egészen addig a pontig. Mariko asszony teherbe esett. Ez egy nem kívánatos terhesség volt, mivel nagyon kevesen tudják, de Mariko asszony egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, ami örökletes. Ezért szentelte az életét a sejtszintű regenerálódás megfejtésére. Amikor Nakamura úr megtudta Mariko szörnyű titkát, egy borzasztó elhatározásra jutott…
Harmadik fejezet
A családi ház ahol a család élt a falu szélén volt. Kívülről teljesen átlagos családi ház, belülről viszont két zseniális elme fellegvára. Különféle berendezések, jegyzetek és mérőeszközök. A háznak volt egy pincéje ahol a két kutató-feltaláló a nem éppen legális kutatásait végezte. Ez egy rejtett helység volt így Nakamurán és Marikon kívül senki nem tudott a létezéséről. Amikor kiderült Mariko terhessége Nakamura egy gép építésébe kezdett. Célja az volt, hogy a születendő gyermeket ebbe a gépezetbe helyezzék, míg nem találnak az örökletes betegségére gyógymódot. Mariko az idő múlásával egyre kevesebbet járt el otthonról, mivel titokban akarták tartani, hogy nem sokára gyerekük fog születni. Akármikor ment hozzájuk valaki, Mariko a pincében „rejtőzködött” és folytatta a kutatásait, míg Nakamura a vendégekkel foglalatoskodott. A terhesség utolsó fázisában Mariko nem hagyta el a pincét. Nehezen viselte, és hiába minden segítséget napról napra rosszabbul lett. Nakamura úr, úgy érezte egyedül nem képes már segíteni feleségének, így kerültem én a képbe. Na, de, hogy ki is ez a harmadik fél…
Negyedik fejezet
Kenshiro Amura a becses nevem. Kiégett medikus vagyok, akit búsba kötött az ismert világ szabályzata, ezért szökött emberré váltam, kitaszítottá. Míg állományba vett orvosként az emberi agyat tanulmányoztam, hittem, hogyha optimálisak a körülmények, és van egy szakképzett személyzet, akkor képesek lehetünk úgy hatni az emberi agyra, mintha genjutsuban lenne. Kutatásaim alatt rájöttem, hogy egyes esetekben az is megoldható, hogy kívülről táplálunk be adatokat a páciens agyába, aki azt valódi érzésnek éli meg, és úgy reagál a teste, mintha valódi trauma érné. Sajnos a kutatásaimat beszüntették, mivel eléggé nyersanyag költséges volt. Minden egyes vizsgálathoz élő emberek kellettek, amik alapjában sértették a törvényeket, ezért előtte „alkalmassá” kellett tenni az alanyokat, még pedig úgy, hogy szinte agy halott állapotba kellett őket jutatni. Persze ez a beavatkozás is sértette a törvényt. Amikor kiderült mivel töltöm a szabadidőmet választhattam a halál, és a menekülés között. Minden tanulmányomat, az eredményeimet magamhoz vettem és eltűntem a falumból. Így keveredtem össze Nakamura úrral. Megtudtam tőle, hogy a felesége milyen állapotban van, és úgy gondoltam, hogy remek eszközök lesznek a kutatásaim folytatásához. Érdekes, hogy Nakamura úr kezdetben nem nyílt meg előttem, csak amikor megtudta, hogy hasonló területeken mozgok én is, mint a felesége. Végül is így kerültem a Nakamura házhoz. Akkor még nem hittem, hogy három ilyen képességű ember mire is képes…
Ötödik Fejezet
Miután berendezkedtem én is a Nakamura házba és megismertem Marikot, kezdtek körvonalazódni bennem a dolgok. Láttam az épülő gépezetet, belevettetem magam a házaspár kutatásába. Feltűnt a nő kutatási anyaga. Úgy éreztem ezek az adatok azok, amik hiányoznak az én elméletemből. Sajnos az én számításaim hiányosak voltak és nem voltam képes fenntartani a stimulált állapotot egy-két óránál tovább, ám a nő adataival akár évekig is képesek lehetünk egy embert mesterséges komában tartani, egy állom világban. Az iratok elemzése után segítettem befejezni Nakamura úrnak a gépet, majd minden figyelmünk a lassan szülni készülő Marikora irányult. Nem volt jó állapotban, sőt a halálán volt. Minden tapasztalatomra szükség volt ahhoz, hogy megmentsem a nőt és az újszülöttet. A nagy pillanat után miután mindenki felfogta mi történt a hármasunk a gyermek jövőjéről kezdet beszélgetni. Láttam a szülőkön, hogy fáj nekik a csecsemő látványa, mivel tudták, hogy valószínűleg benne is lappang a halálos betegség. Többszöri kérdezésemre se válaszoltak mikor azt kérdeztem mi legyen a fiúk neve, így én neveztem el Zake-nek. A névadás után a kis életforma örökre búcsút vett a normális élettől, és bekerült Nakamura és az én gépezetembe. Az a gép arra szolgált, hogy minden életfunkcióját optimális szinten tartsa, és a beteg sejteket pedig gátolja a növekedésben, és a terjeszkedésben. A tanulmányaimnak köszönhetően rákapcsoltunk a gyermek agyára így ő nem is tudta, hogy valójában soha nem feküdt az anyja ölében, vagy, hogy ő valójában nem is él igazából. Először szörnyen éreztük magunkat, azért amit tettünk, de azzal a tudattal nyugtattuk magunkat, hogy ezzel mi segítünk a gyermeknek, aki alig pár hónapos lehet. Ekkor még nem tudtuk, hogy a kezelésünk nem megy olyan gyorsan, mint ahogy szerettük volna. Nem gondoltuk volna akkor, hogy a kezelés tovább fog tartani, mint….
Az osztagvezető most először hagyta abba az olvasást, mivel a könyvből hiányzott pár fejezet. Azonnal lapozni kezdett, hogy folytathassa a nem mindennapi olvasmányt.
… és végre sikerült. Nem hittem volna, de 8 év kutató munka után végre megtaláltuk a Marikot, és Zake-et megbetegítő sejtek mutálódásának okát, és úgy éreztük képesek vagyunk irányítani a mutálódást, és visszafordítani. Szerettük volna, ha a kezelést Zake a gép nélkül elkezdhette volna, de sajnos annyira rákapott az agya a mesterséges valóságra, hogy nem voltunk képesek kiragadni őt onnan anélkül, hogy ne okozzunk neki maradandó sérüléseket. Kénytelenek voltunk továbbra is a gépben tartani a fiút. Mariko kezelésével párhuzamosan megkezdtük a fiú kezelését is. Nakamura úr közben folytatta a fiú tanítását. Szerencsére, hogy a gép lehetővé teszi még ennyi év után is, hogy Nakamura úr rácsatlakozzon Zake valóságára így tanítva a fiút. Sajnos Mariko a betegség miatt nem volt erre képes, mivel féltünk, hogyha egymásra hangolódnak a gép által elnyomott beteg sejtek Zakeben megerősödnek, így szegény anyja csak a gépben látta a fiát, és soha nem találkozhatott vele „személyesen”. Nakamura úr ezzel szemben nagyon jó munkát végzett a fiú elméjében. Igaz a fiú teste még csak 10 éves az agya a koránál jóval érettebb. Ezért is sikerült Nakamurának minden tudását átadni a fiának. Ilyenkor a gép úgy működött, mint egy szimulátor. Különböző ingerek érték Zake agyának bizonyos pontját és ezt a fiú úgy élte meg, mintha az apja a valóéletben tanítaná őt. Folytattuk a kezelést mindkét betegnél és reménykedtünk a legjobbakban.
Nyolcadik Fejezet
3 hosszú év után sikerült kiölni a betegséget Marikoból és Zake-ből. Mariko első dolga egészségesen az volt, hogy a gép segítségével találkozhasson a fiával. A találkozás nem ment olyan jól, mint ahogy a nő tervezte és komoly agykárosodást szenvedett, mivel a fia szervezete támadásként érzékelte a nő jelenlétét. Ott elvesztettük. Onnantól kezdve Mariko nem volt már soha a régi. Egyik oldala teljesen lebénult, és már nem is érdekelte, hogy valaha láthassa a fiát, vagy akár azon dolgozzon, hogy kikerüljön a gépből, ami az életet jelenti neki. Nem látta már úgy a dolgokat, mint mi Nakamura úrral. Mi tudtuk, hogy a betegség megszűnése után nincs más dolgunk csak szépen lassan tudatni a fiú agyával, hogy mi történt. Ez nem ment olyan egyszerűen. Nakamura úr miután kapcsolatba lépett a fiával elmondta neki, hogy mi történik körülötte, ám a fiú erre úgy reagált, amire senki sem számított. Kilökte a kis világából apját, akit attól a pillanattól kezdve nem engedett már kapcsolatba lépni vele. Úgy éreztük holtpontra jutottunk. Nem volt más tervünk. A fiúnak saját akaratából kell kilépnie a mesterséges világból. Most először éreztük úgy, hogy kicsúszott a kezünkből minden. Ötlet nélkül ültünk napokig Nakamurával a pincében bámulva a fiút, aki nem akar kapcsolatba lépni velünk. Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha én mennék be hozzá, és felkészíteném a való világra. Nakamura úr először ellenkezett, majd mikor megindokoltam neki, beleegyezett. Az indokom csak annyi volt, hogy a fia most 14 éves, így ha harcra tanítjuk, akkor egy jól képzett ninja válhat belőle, majd ha befejeztük a tanítását megsemmisítjük a gép alkotta világot, és úgy állítjuk be a fiúnak, mintha ez az ő világa lenne, így minden maradna számára a régi kerékvágásban. Neki álltunk az előkészületeknek. Tudtuk azt, hogy ez nem fog egyik napról a másikra menni. Több év után újra kimerészkedtem az emberek közé, mivel szükségem volt tapasztalt harcosokra, akik elméjében ott van az a tudás, amire szükségünk van.
Kilencedik Fejezet
Sikerült három férfit elfognom, és miután felkészítettem őket a beavatkozásra neki is álltunk. Most először vettem részt én is a kísérletemben. Amikor először bepillantást nyertem a fiú világába teljesen meg voltam magunkkal elégedve a tökéletes munka miatt. A fiú épp a ház udvarán feküdt és bámulta az eget. Odaléptem hozzá, és közöltem vele, hogy tőlem nem kell félni, mert én csak azért vagyok itt, hogy megtanítsam neki a harcművészet alapjait. Elsőre nem értette miért van neki erre szüksége, de miután elmagyaráztam neki, hogy egy háború fenyegeti az otthonát beadta a derekát és kezdetét vette az edzés. Szerencsére a fiú agya szinte magába szívta a tudást így nem volt szükség sok időre és már elsajátította a chakraelméletet és a chakra áramlást. Ilyenkor mikor a fiú áramoltatta a chakráját a gép apró rezgéshullámokat gerjesztett, amit a műszereink nem tudtak értelmezni. Később megtudtuk ez azért van, mert nem képes elnyelni a fiúban lévő energiát. Egy időre leálltunk az edzéssel. Ki kellett javítanunk ezt a hibát, mivel még nem is csináltunk a fiúval semmit, de már a végét járta a gép. Míg mi a gép hibáját orvosoltuk arra lettünk figyelmesek, hogy a fiú teste változni kezd. Egyre izmosabb lett. A gép eredményei alapján azt tudtuk meg az adatokból, hogy a fiú a távozásom óta folyamatosan edz, és fejleszti magát. Pár hónap után sikerült befejeznünk a gép korszerűsítését. Folytathattuk az edzést ott ahol abba hagytuk. Ismét beléptem Zake elméjébe, és ami ott fogadott az teljesen meglepett. Zake egy érett férfiként állt előttem, és égett a vágytól, hogy még jobb legyen. Újra elkezdtük az edzést és gyorsabban haladtunk, mint gondoltam. Folyamatosan új alanyokra volt szükségünk, mivel Zake elméje szomjazott a tudásra. egyre komolyabb szimulációkat kellett kreálnunk, és lassan már nem bírtuk a tempót. Nakamura úr és Mariko asszony már nem bírták a várakozást. Mindkettőjük életét felemésztette a fiúk állapota. Nakamura már hónapok óta nem csinált semmi értékelni valót, Mariko asszony pedig lassan feladta az életbevetett hitét is. Ez bizony így is lett. Mariko asszony öngyilkos lett, amikor a fia betöltötte a 18. életévét. Addig várta a csodát, ami persze nem jött. Nakamura úr teljesen összetört és azzal fenyegetőzött, hogy felad mindent, lekapcsolja Zake gépét és feléget mindent magával együtt. Ekkor jött el a pillanat, amikor én úgy döntöttem, hogy megírom ezt a könyvet.
Befejező Fejezet
Nakamura úr nem tudta, hogy minden eddigi dolgot dokumentáltam és a náluk töltött kutatási évekből könyvet írtam. Remélem, ezt a könyvet soha senki nem fogja elolvasni, és soha senki nem tudja majd meg mit tettünk egy ártatlan gyermekkel nagyon hosszú időn keresztül. Attól féltem, hogy Nakamura úr beváltja fenyegetését és rám gyújtja házat, így ennek a könyvnek a hátuljába zártam egy pecsét alá minden fontos információt, amit a Nakamura háznál közel húsz év alatt összegyűjtöttem, ennek a pecsétnek a nyitját Zake elméjébe zártam. Távozásom előtt még elindítottam Zake elméjében azt a bizonyos háborút, ami után visszahozhatjuk őt a valóságba, ám ezt már nem várhatom meg.
Ha valaki mégis olvasná, ezt a könyvet arra kérem, hogy tartsa meg a titkát, és ne adja ki a benne lévő információkat.
ui.: Zake, ha ezt olvasod, keress meg…
Az osztagvezető befejezte az olvasást, rápillantott a könyv hátulján lévő pecsétre és bevillant neki a kép az égőházról, és arról, hogy ott találta ezt a nem mindennapi képet. Azonnal felöltözött és elindult a romokhoz. Kutatni kezdett a romok alatt, és megtalálta a titkos pince lejáratát. Lement és megtalálta a könyvben megtalált helyszínt. Minden úgy volt, ahogy olvasta, körbe nézett és akkor vette észre az egyik sarokban egy szikrázó gépből folyamatosan ömlő folyadékot és egy komába esett fiút. Tudta, hogy ő a könyv szerinti Zake. Nem tudta, hogy most milyen mentális állapotban lehet a fiú, így azonnal megragadta és a faluja korházába vitte. Nagy vázlatokban elmesélte a történetet, persze a fontosabb részeket kihagyta, mint például a kutatások, a gép, ami az életét jelentette. A medikusok megállapították, hogy semmi baja a fiúnak, teljesen egészséges csak a kimerültség miatt van mély álomban. Pár órával később a fiú az őt megmentő férfi házában ébredt. Furcsán érezte magát. Olyan érzése volt, mintha először venne levegőt, először akarná felemelni a fejét, a kezét. A férfi vele szemben tudta, hogy ezek a fiú első mozdulatai.
-Jól vagy?- kérdezte, de kérdésére a fiú csak bólintott.
-A nevem Yama Hanzo, én mentettelek meg, és úgy néz ki, míg nem leszel jobban nálam fogsz lakni. - jelentette ki a férfi. Teltek múltak a napok. Zake minden nap egyre erősebb és erősebb lett.
-Yama taníts engem. – mondta a fiú a férfinek, aki teljesen meglepődött mivel nem ilyen első szavakra számított.
-Rendben mutasd mit tudsz?- Mondta neki a férfi és rátámadt a fiúra. A férfi meglepődésére a célpontja hirtelen eltűnt és egy párna került a helyér.
- Yama inkább hagyjuk, azt hiszem nincs mit tanulnom tőled. – jelentette ki a fiú Yama háta mögül.
- Jók a reflexeid fiam, de azért van mit tanulnod. Látom az alapokat elsajátítottad, de én egy másik szinten vagyok. – jelentette ki férfi, majd lassan eltűnt. Zake kereste, de nem találta. Egyszer csak belépett az ajtón a férfi.
- Látom jobban vagy, és lebirkóztad a klónom. Nem vagy éhes? – kérdezte majd leült enni.
- Gyere te is… - mondta a férfi, majd azon gondolkodott, hogy vajon ilyen múlttal lehet-e ninja a fiúból. Tudta, hogyha a fiú történetét a ninja tanács elé kell vinnie.
- Zake!- szólt a fiúnak, kezében a fiú múltjáról szólt könyvvel a kezében.
- Ezt olvasd el, és ha ezek után szeretnéd, hogy tanítsalak elviszlek a falum vezetői elé, és megtárgyaljuk felük a dolgokat.- mondta a fiúnak aki értetlenül nézett rá, de mindezek mellett azonnal olvasni kezdett.
Pár órával később a fiú fal fehéren odaállt a férfi elé, az asztalra vágta a könyvet, és így szólt:
- Mehetünk....
A hozzászólást Zake összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 17 2016, 14:27-kor.
Zake- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 29
Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187
Re: Zake
Hatake Kakashi Vas. Nov. 27 2016, 14:00
Üdv az oldalon!
Először is mivel nem láttam feltüntetve sehol, hogy multi karakter lennél, így ez alapján alkotok véleményt.
- 20 éves shinobi karaktert nem lehet indítani, hacsak nem chuunin, erősebb genin(mindkettő multi karakter ugye), vagy ha 20 éves létére D szintű genin maradt, ami azért valljuk be elég ciki.
- Az országnak adottnak kell lennie legalább kiindulás gyanánt, legyél vándor, civil, - vagy a te esetedben - egy számkivetett. Elvégre, hogyan adjunk faluhoz kötött ajándék kezdő jutsukat, nem de?
- Felszerelés leírásnak is kell lennie, legalább annyi, hogy "egy kunai és egy marék rizs" vagy éppenséggel semmi.
- A karakter jellemleírását bővíteni kell, hisz egy-két tulajdonsággal még nem lehet jellemet alkotni.
- A jutsu/technika leírásod is hiányzik, pont úgy ahogy a ruházatod leírása is.
- Medikus ninját, csakis engedéllyel lehet indítani, hisz ez egy bonyolult és ritkább ágazat.
- Érdemes a gyerekkort, a chakrával való ismerkedést, akadémiai éveket bőven taglalni.
Ajánlom figyelmedbe a szabályzat és a már elfogadott előtörtének olvasását! Addig is nem merülök bele nagyon a történetbe, úgy hiszem nagyobb átírásra van ítélve. Írj egy üzenetet, ha kijavítottad ezeket a hibákat. Addig is ne csüggedj és sok sikert! ^^
Először is mivel nem láttam feltüntetve sehol, hogy multi karakter lennél, így ez alapján alkotok véleményt.
- 20 éves shinobi karaktert nem lehet indítani, hacsak nem chuunin, erősebb genin(mindkettő multi karakter ugye), vagy ha 20 éves létére D szintű genin maradt, ami azért valljuk be elég ciki.
- Az országnak adottnak kell lennie legalább kiindulás gyanánt, legyél vándor, civil, - vagy a te esetedben - egy számkivetett. Elvégre, hogyan adjunk faluhoz kötött ajándék kezdő jutsukat, nem de?
- Felszerelés leírásnak is kell lennie, legalább annyi, hogy "egy kunai és egy marék rizs" vagy éppenséggel semmi.
- A karakter jellemleírását bővíteni kell, hisz egy-két tulajdonsággal még nem lehet jellemet alkotni.
- A jutsu/technika leírásod is hiányzik, pont úgy ahogy a ruházatod leírása is.
- Medikus ninját, csakis engedéllyel lehet indítani, hisz ez egy bonyolult és ritkább ágazat.
- Érdemes a gyerekkort, a chakrával való ismerkedést, akadémiai éveket bőven taglalni.
Ajánlom figyelmedbe a szabályzat és a már elfogadott előtörtének olvasását! Addig is nem merülök bele nagyon a történetbe, úgy hiszem nagyobb átírásra van ítélve. Írj egy üzenetet, ha kijavítottad ezeket a hibákat. Addig is ne csüggedj és sok sikert! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
Re: Zake
Hatake Kakashi Hétf. Nov. 28 2016, 17:10
A megbeszéltek és a leírtak alapján elfogadom a történeted.
Meg kell valljam két dolognak is nagyon örültem az olvasás közben.
1. Kumogakure a sablon Konoha helyett
2. Hátránnyal indulás+Elejétől való kezdés
Mondanom sem kell, ez nagyban fűszerezi a történetet. Annyit még hozzáteszek hogy az utolsó részletben kiderül, a kawarimi no jutsut tudja használni, ez maradjon meg ösztönös használatnak és akkor felírhatod az adatlapodra. Na de lássuk is.
Rang: Civil
Ch: 125 (Azért ennyi, mert kivételes chakra kapacitással van megáldva, révén, hogy a szimulációban ennek fejlesztése ösztönös szinten létezett.)
Tjp: 5 (A test koordinációja bő gyakorlásra szorul, az évek meghagyták a nyomukat.)
Pénz: 3000 ryo
Hess adatlapot írni és jó játékot! ^^
Meg kell valljam két dolognak is nagyon örültem az olvasás közben.
1. Kumogakure a sablon Konoha helyett
2. Hátránnyal indulás+Elejétől való kezdés
Mondanom sem kell, ez nagyban fűszerezi a történetet. Annyit még hozzáteszek hogy az utolsó részletben kiderül, a kawarimi no jutsut tudja használni, ez maradjon meg ösztönös használatnak és akkor felírhatod az adatlapodra. Na de lássuk is.
Rang: Civil
Ch: 125 (Azért ennyi, mert kivételes chakra kapacitással van megáldva, révén, hogy a szimulációban ennek fejlesztése ösztönös szinten létezett.)
Tjp: 5 (A test koordinációja bő gyakorlásra szorul, az évek meghagyták a nyomukat.)
Pénz: 3000 ryo
Hess adatlapot írni és jó játékot! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.