Hirano Reina Vs. Zake

**Zake** Kedd Nov. 29 2016, 19:10

~ Megint egy új nap, megint egy jól megszokott reggeli kocogás.~ Gondoltam magamba amikor reggel kikeltem az ágyamból és az előttem álló unalmas percekre, órákra...sőt... napokra.
- Áááá!!! Nem! Elég volt halálra unom magam! Yama most egy pár napig ne keress muszáj kikapcsolnom egy kicsit és kitörnöm a napi rutinból, mert ez a mókuskerék megőrjít. - vágtam hozzá vendéglátóm fejéhez, és azzal a vehemenciával ahogy beszéltem vele, összepakoltam pár napra való ételt és elindultam. Kocogva kezdtem meg utazásomban az ismeretlenbe. Mögöttem a sziklás táj egyre távolabbinak és távolabbinak tűnt. Nem jártam még ilyen messze "otthonról". Céltalan menetelésem mindig napkeltétől napnyugtáig tartott. Minden reggel újult erővel vágtam neki az ismeretlenek, és reménykedtem abban, hogyha egyszer "oda" érek legyen az bárhol is nem fogom megbánni, hogy elindultam. Ahogy pakoltam a kilométereket a lábamba, a fizikai fájdalom tompította a mentális kimerültségemet. Éreztem, hogyha megállok akkor nem biztos, hogy talpra tudok állni, de legalább a matek menni fog. öt vagy hat nap után elértem egy nagyon szép, fákkal borított területre.
- Na, nekem ez jó lesz pihenés képen.- mondtam ki hangosan bár isten tudja miért hangosan, leültem, elővettem a táskámból egy rizsgombócot, és enni kezdtem.
Miután befejeztem az evést unalmamban az egyik közeli bokrot kezdtem letört faágakkal dobálni.
~ Na, asszem itt fog véget érni a "nagy utazásom" ~

**Hirano Reina** Kedd Nov. 29 2016, 19:56

Kialvatlan szemeim gondterhelten pattantak ki hajnalban. Mielőtt búcsút vehettem volna az ágyamtól, álmosan szorítottam magamhoz a takarómat és felültem az ágy szélén. Látásom lassacskán kezdett hozzászokni a szobát betöltő szürkeséghez. Nyújtóztam egyet, majd a takaróm fogságából kikecmeregve kezdtem bele az öltözködésbe. Egy alapos fogmosás és fésülködés után kimentem a konyhába készíteni magamnak egy bento-t, mert bizonyára hosszú nap elé nézek.

Eltettem a felszerelésem, az ételes dobozom, valamint felkaptam egy nagy köteg szórólapot és útnak indultam. Hogy miért? Jiro barátja most nyitott egy éttermet, és mivel nevelőmnek szinte már így is több dolga van, mint amivel elbír, gondoltam ez a legkevesebb, amit megtehetek érte. A hatalmas köteggel egyensúlyozva róttam Konoha utcáit, és az emberek keze felé félénken próbáltam odanyújtani egy-két szórólapot. Persze sokuk csak sietősen továbbment, mit sem törődve velem. Egyesek majdhogynem fel is löktek. Szorongva bámultam a mellettem elcikázó embertömeget, ám egy nem várt fordulat tette még nyomasztóbbá a helyzetemet.

Egy nagyobb széllökés játékosan fújta el a reszketeg kezeimmel átfogott lapokat. Kétségbeesetten nyúltam utánuk, de a lapok mind a külön útjukat járva használták ki a szabadság felszabadító érzetét. Sietve loholtam utánuk, mígnem fennakadtak egy nagyobb bokor lombján. Megkönnyebbült sóhajt ejtve guggoltam le és szedegettem össze a munkám kellékeit, szinte már a bokorba bújva. Ekkor tompa koppintásokat éreztem a kobakomon, amik nem akartak szűnni. Ráadásul mind ugyanazon röppályával érkezett, mintha pontosan engem vettek volna célba. Ijedten hátráltam hátrébb és fejemet óvatosan emeltem a bokor fölé. Egy fehér hajú fiatalembert pillantottam meg és félénken pislogtam rá vörös szemeimmel, de nem mertem megszólalni.

**Zake** Kedd Nov. 29 2016, 20:20

Unalmam nem szűnt, hiába a célba dobásnak egyre csak untam, és untam magam. Már azon gondolkodtam, hogy fogom magam és haza megyek azzal a tudattal, hogy semmi említésre méltó sem történik vele.
~ Ilyen nincs, sok mű hó semmiért… ~ gondoltam, majd mikor az utolsó kezem közé kerülő ágat mesteri pontossággal, mondhatnám pontos-ággal dobtam ugyanabba a bokorba, a bokor egyszer csak megremegett, majd egy vörös szempár meredt rám. Először nem tudtam, hogy mitévő legyek. Kellett egy röpke pillanat mire feldolgoztam a látottakat.
~ Hoppá… valakinek megint fejfájást okoztam…~
Gondoltam, majd felkeltem a földről, ahol eddig nagyon kényelmesen megpihentem, és közeledni kezdtem a bokor felé.
- Ne haragudj, hogy célpontnak használtalak… De a bokor hamarabb ott volt, mint te. – kértem elnézést az előző kellemetlenségért, és a végén megjegyzést téve a lányka korára.

- Nyugtass meg, hogy csak a fejed találtam el… Tudod nekem ez fontos dolog, mert ha csak a fejedet érte „ütés”, akkor adnom kell magamnak egy piros pontot, mivel ebből a nagyjából 10 méteres távolságból, a földön ülve, faágakkal, eltalálni egy olyan kis cukimuki fejecskét, mint ami neked van, az dicséretre méltó. Amúgy Zake vagyok. Kicsiny személyedben kit tisztelhetek?- kérdeztem a lánykát, aki kissé meg volt szeppenve.
~ Huha, ennyire ijesztő lennék, na ne már... pedig esküszöm körülbelül egy hete fésülködtem... Vagy büdös a szám? Na mindegy nem ostorozom magam, lehet, hogy vele van a baj... ~

**Hirano Reina** Kedd Nov. 29 2016, 21:46

Pár másodpercig csak egymásra meredtünk, végül a fehér hajú férfi szóra nyitotta száját.

- S-semmi baj. - feleltem lesütött szemekkel, ahogy bocsánatot kért tőlem. - Nem akartam útban lenni, én csak... - magyarázkodtam, amikor észbe kaptam, hogy a rengeteg szórólap még mindig összeszedésre vár. Nyugtalanul ingázott tekintetem a férfi és a bokorba keveredett lapok között. - Csak a fejem. - feleltem, majd kaptam el véglegesen tekintetem a férfiról. Cukimuki? Mégis mit jelenthet ez? Az jó, igaz? Vagy-vagy most félnem kellene? Jiro mindig azt mondja nekem, hogy ne álljak szóba idegenekkel. Ő idegennek számít, nem igaz? Vagy ha már egyszer beszéltünk, akkor nem lesz az? Mit tegyek? - Én Reina vagyok. - csúszott ki a számon felelőtlenül a nevem. Jajj ne! Most tudja, hogy ki vagyok! Jiro nagyon mérges lesz rám, ha ezt megtudja. Már pedig meg fogja tudni, mert muszáj lesz neki elmondanom, mert nem tudok neki hazudni. És ha nem kérdez rá? De az is hazugságnak számít már, ha elhallgatom az igazságot. T-te jó ég!

Jajj, még a szórólapok is itt vannak! Stresszesen bújtam a bokor mögé és megint elkezdtem felkapkodni a lapokat.

**Zake** Szer. Nov. 30 2016, 08:11

~ Ez az... na ki a király?..~ örültem magamban amikor szegény kis lány elmondta, hogy csak a fejét találtam el. Nem volt egy bőbeszédű lány az egyszer biztos, de gondoltam, hogy majd Zake bácsi segít neki. Óvatosan kezdtem közeledni hozzá. Nem mertem semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, nehogy infarktust kapjon szegény. Minden lépésem jól megtervezett, kifinomult és persze komfortos volt, mert ugye fő a kényelem. Amikor közelebb értem hozzá, akkor vettem észre az okot, ami miatt a bokorban volt.
~ Szórólapok? Megdobáltam egy újságos kislányt, mekkora egy szemét vagyok... de legalább célozni tudok.~
- Ne haragudj, hogy a kis játékommal megzavartalak. Nem tudtam, hogy éppen ilyen komoly munkát végzel. - kértem tőle elnézést, és végignézve a környéket eddig észre sem vettem, hogy mindenhol szórólap van.
~Hm segítenem kell neki, mert ha így halad előbb kap sokkot, vagy szívinfarktust, minthogy összetudná szedni a lapokat. ~
- Reina, igaz? Szeretnék segíteni neked összeszedni a szétszóródott... mik is ezek pontosan? Azt látom, hogy szórólap, de mit hirdet? - kérdeztem, és míg a válaszát vártam elkezdtem szedegetni.
~ Hmm, van egy jó ötletem... ~
- Mit szolnál hozzá, hogyha versenyeznénk ki tud többet összeszedni. Így talán nem lesz annyira unalmas... Na benne vagy?

**Hirano Reina** Szer. Nov. 30 2016, 10:38

Ahogy a férfi hangja megszólalt, hirtelen összerezzentem. M-mikor jött közelebb? Nem is vettem észre!

- Köszönöm Zake! - feleltem anélkül, hogy fel mertem volna pillantani rá. - É-étterem. - adtam kérdésére egy igazán frappáns, rövid választ. Nem azért, mert udvariatlan akartam lenni. Hanem azért, mert ha szerettem volna sem csúszott volna ki több apró ajkaimon, annyira zavarban voltam. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy csak úgy maguktól szóba álljanak velem az emberek. Hacsak nem kötelességük. Netán valaki ideküldte volna, hogy segítsen nekem? Ha így van, akkor ki? Vagy csak túlaggódom? Mivan, ha nem? Eközben szemem sarkából láttam, ahogy a fiatalember leguggolt mellém és elkezdte ujjával összecsippentgetni a kósza lapokat. Egy érdekes ajánlattal hozakodott elő. Verseny? De hát én még soha nem versenyeztem senkivel! Mi van, ha veszítek? Vagy ha nyerek? Tudnék nyerni? Van rá egyáltalán esélyem? N-nem hiszem. Ha véletlenül mégis én nyerek, akkor vajon neheztelne rám? Jajj ne! Mi tévő legyek? Kétségbeesetten kapkodtam a lapokat egyre rögeszmésebben. Észre sem vettem, hogy aggódásom eredményeképpen akarva-akaratlanul is felgyorsult a szórólapok összeszedésének tempója.

- Rendben. - nyögtem ki végül félénken, továbbra is magam elé meredve. A lapok mintha csak magukat szedték volna, úgy gyülekeztek aprócska kezeimben és a férfi segítségével perceken belül összegyűjtöttünk minden elkóborolt példányt. Egyet leszámítva, amit a szél messzebbre sodort, az embertömeg közepére. Vörös szemeim aggodalmas tekintettel vágyódtak a papírért. Valószínűleg már nem is lehet használható, mert bizonyára megtaposták a figyelmetlen járókelők, ezzel rajtahagyva lábbelijük nyomát. Nekem viszont nagyon fontos lett volna, hogy jól teljesítsem a feladatomat és a kudarc láttán igazán elszontyolodtam. Megígértem, hogy az összeset ki fogom osztani, és még erre sem vagyok képes. Ugyan ki fogadna el tőlem egy ilyen rossz állapotban lévő papírdarabot? Már ha egyáltalán ki mernék érte menni a tömeg közepére.

**Zake** Szer. Nov. 30 2016, 13:42

Nem akartam hinni a szememnek, hogy komolyan versenyre hívtam egy olyan lányt, aki egy marék papírkupacon sem tud "uralkodni." Láttam, ahogy a verseny szó hallatára belsővívódásba kezdett, de egy közelgő megmérettetés előtt ez az én malmomra hajthatja a vizet. Nálam is volt egy rakás papír, nála is, ki kellett találnom valami célt ami kihozza mindkettőnkből a versenyszellemet és motivál bennünket a győzelem felé. Közelebb léptem a lányhoz, nagyon bíztam benne, hogy nem ájul el vagy valami hasonló. Kivettem a kezéből az általa összegyűjtött papírokat, majd a táskámhoz léptem, és eltettem azokat.
- Akkor mondom mi a szitu. Ahogy láttad a táskámban van az összes szórólapod, a táska pedig nálam. A versenyünk célja, hogyha én hamarabb szerzem meg az utolsó szórólapot, akkor este nem kell tűzifát gyűjtenem a vacsorám elkészítéséhez, mivel a lapocskáiddal fogok tűzet rakni. Persze az is lehet, hogy te kaparintod meg előbb az utolsót, ha így történne, megígérem neked, hogy segítek kiosztani mind az utolsó darabig. Akkor mehet? Háromra! EGY! KETTŐ!....- nem fejeztem be a visszaszámolást, gyorsan a tömeg felé indultam, hogy én nyerjem meg a kis versenyünket.
- Kicsi lány, ne legyél túl naiv....- szóltam hátra a lánynak, de többet nem törődve vele a szélhátán szálló papírdarab után siettem.
Nem volt könnyű idegen terepen vadidegenek között/át vergődni, és sokszor még a lapocska nyomát is elvesztettem.
~ Miért vannak itt ilyen sokan? Senki nem dolgozik?~

**Hirano Reina** Csüt. Dec. 01 2016, 16:42

Miközben rubin tekintetem a gazdátlan lapon nyugtattam, a férfi közel került hozzám. A figyelmem megbomlásának köszönhetően könnyedén kapta ki reszketeg kezeimből az általam összegyűjtött papírokat. Kerek szemekkel, sűrűn pislogva nyugtáztam az eseményeket. Laza, ráérős léptekkel battyogott el táskájához, és a lapjaim egytől egyig a táskájába rejtette. Nem hiszem el! Ez nem lehet! Átvert? Mégiscsak veszélyes alak? D-de a lapok és az ígéretem. Mit fog gondolni Jiro, hogy még egy egyszerű feladatot sem vagyok képes ellátni? De hát ezek a szórólapok nem is arra vannak, hogy tűzet rakjon velük. Különben meg hogy bízhatnék benne azok után, hogy így rászedett és megfenyegetett, hogy eltüzeli mindet?

- Ez nem ... E-ez nem igazság! - ejtettem ki számon halkan, hebegve. Arcomról a csodálkozás jelei voltak leolvashatóak, miközben csüggeteg szemeim félve a szélfújta papír röppályáját követték.

A bizalmamat eljátszó fiatalember nem habozva meg is indult az utolsó lap begyűjtése érdekében. Nem hagyhatom, hogy az övé legyen, hiszen az egész munkám kárba veszne! Bizonytalanul lépegettem előre, majd egy mély levegőt véve, a Shunshin no Jutsu-t alkalmazva vetettem bele magam a tömegbe óvakodva attól, nehogy valakinek nekicsapódjak véletlenül. Szegény megviselt lapocska mintha maga sem akarta volna ezt a hercehurcát, oly kelletlenül kódorgott hol a levegőben, hol a földön. A megnövekedett gyorsaságomnak köszönhetően gyorsabban érkeztem oda, mégis az utolsó pillanatban nekiütköztem egy járókelőnek.

- B-bocsánat, elnézést! - hunyászkodtam meg az okozott kellemetlenségek miatt. Eközben a férfi is behozta a lemaradását és én feszülten guggoltam le, majd nyúltam a lapért. Vajon odaér a kezem időben? Vagy inkább úgy mondom, hamarabb, mint az övé Nem akarom, hogy gyújtós legyen Jiro barátjának szórólapjaiból!

_____________________________

Kezdő Chakraszint: 263

Kezdő Taijutsu Pontok: 14

Chakra: 95% (Folyamatos Shunshinozás)

Állapot: 100%

**Zake** Csüt. Dec. 01 2016, 23:52

Kezdeti előnyöm alább hagyott amikor a lány jutsukat kezdett használni.
~ Így könnyű... áá most már nem is érdekel... ~ Mérgelődtem magamban. Aztán felmértem a helyzetet. Nem volt könnyű, mivel a lány előttem járt, és meg futottam a tömegben.
~ Nézzük csak. A távolságot nem tudom csökkenteni, viszont én szívfájdalom nélkül ütközök bárkivel aki kisebb, mint egy kétajtós szekrény, ezt előnyömre fordíthatnám. ~ Gondoltam amikor láttam, hogy a lány minden második embertől bocsánatot kér. Úgy szedtem a lábaimat, ahogy csak tudtam, a köztünk lévő távolságot, ha lehet így mondani, a felére redukáltam. Nem volt időm fényezni magam, pedig rám fért volna, mert észrevettem, hogy Reina már a kiszemelt cél mellett van, és nem sokára megkaparintja. Valamiért elszaladt mellettem a történet. Folyamatosan a cél helyett, egyéb, nem ideillő gondolatok zavartak a koncentrálásban. Nem értettem, hogy egy ilyen szituációban miért kell olyanokon agyalnom, hogy mit fogok vacsorázni? Megint az erdőben alszok-e? és persze a legfontosabb, Hova tudnék elmenni WC-re? Belegondolva az utolsó egy logikus kérdés, mivel nem most voltam illemhely közelében, és a futás-hajolgatás-lögdösődés nem segít a helyzetemen, na de mindegy.
Amikor lány kezdett lehajolni a papírért, úgy éreztem, hogy lassított felvételben látom a dolgokat. Pedig nem így volt, csak én szaporáztam a lépteim. Amikor már majdnem megfogta, saját testi épségemet nem sajnálva a szórólap irányába vetődtem, és szerencsére pont időben értem/csúsztam oda, és a lánnyal együtt fogtam meg a lapot.
~ Uh, ez még holnap is fájni fog. ~
- Nos, kicsi lány egy döntetlen? Lerendezzük keményebben a dolgokat, vagy megegyezünk döntetlenben, és akkor én visszaadom a lapjaidat, cserébe Te pedig útba igazítasz engem. - mondtam a lánynak, és felkészültem minden lehetséges válaszára.
Vagy nem?

Ch: 125
Ch %: 100%
Tp:5
Állapot: 85% (alacsony fizikum, "tömegverekedés", becsúszás)

**Hirano Reina** Szer. Dec. 14 2016, 15:31

Szinte fej fej mellett haladtunk a férfival, aki ellopta tőlem a munkám elvégzéséhez szükséges kellékeket. Minden porcikámmal megfeszülve azon voltam, hogy én tegyem rá előbb pici kezeimet a szórólapra. Az ütközés a célegyenes előtt majdnem meggátolt abban, hogy ez lehetséges legyen számomra. A szívem szinte kitört mellkasomból, úgy vert az izgalom hatása miatt. Hirtelen rácsaptam a lapra, szemem pedig ezzel egyetemben lehunytam görcsösen és nem mertem szembesülni a végeredménnyel.

Félve vetettem fel pilláim és láttam, ahogy kacsóm mellet a férfi tenyere is ugyanúgy rajta van a lapon. Javasolta, hogy a mérkőzést tekintsük döntetlennek. Ez mégis mit jelentsen? Nem égeti fel a papírjaimat, csak félig? Keményebben lerendezni? Ennek hallatán nyeltem egy nagyot. D-de hát azok az én lapjaim és... És mi lesz velem nélkülük? Félek tőle. Mi lenne, ha futásnak erednék? Nem tehetem, mert a lapok nála vannak! É-és ha visszakérném tőle? Ha visszaadná, akkor jólelkű lenne. De ha jólelkű lenne, akkor miért vette volna el a lapokat? Puszta szórakozásból? Nem hiszem. Másodpercekig csak némán fulladoztam vészjósló gondolataim tengerében, mire kinyögtem a válaszomat.

- Én nem ismerek helyeket. Csak a könyvtárba tudnálak elkísérni. M-már ha az megfelelő. - feleltem őszintén, ám annál bizonytalanabbul és lesütöttem vörös szemeimet. Hiszen csak olvasok otthon egész nap, és ha véletlenül kidugom az orrom a lakásból, akkor is egy olyan helyre megyek, ahol olvasni lehet. Tipikus. Remélem ez nem vezérli arra Őt, hogy mégis gyújtóst csináljon a lapjaimból, mert akkor nagy bajban leszek. Miért tartok itt? Én csak segíteni akartam Jironak! És most még haragudni is fog rám, amiért szóba álltam idegenekkel. Jajj nekem.

**Zake** Szomb. Dec. 17 2016, 13:59

Nem volt hiába a testpépiségemet nem kímélő halálosan vakmerő becsúszásom. Teljesen megvoltam elégedve magammal, hogy nem hagytam, hogy egy kislány lenyomjon, ám sajnos, a kicsike nem volt annyira partyarc, mint hittem. Hiába ajánlottam fel neki, hogy döntetlen, vagy keményebb "menet", láttam a lányon, hogy teljesen elveszett a saját gondolataiban. Úgy nézett ki, hogy ő magával vívja a komoly harcot, nem pedig velem. Meguntam. A kezdetben izgalmasnak tűnő kis játszadozás úgy tűnt abba maradt. A lány összezavarta saját magát, nekem pedig nem volt már kedvem úgy igazán semmihez.
Nem sokkal ezután közölte, hogy csak a könyvtárba tud elvezetni, mert csak azt ismeri. Átfutott a fejemen a gondolat, hogy szegénynek elég unalmas monoton élete lehet, ha csak a könyvtárat ismeri... bár mondjuk az olvasás nagyon jó dolog, de azért néha kell egy kicsit élni is.
- Figyelj kicsi lány, a könyvtár nem az én világom. Csak egy könyvet olvastam eddig, de az is rettenetes volt, szóval azt hiszem, visszaadom a papírkáid, és inkább elindulok haza... Tudod, nekem az több, mint 5 nap. Bár ez lényegtelen. - mondtam, majd odaadtam neki a szórólapokat, majd intettem neki, és elindultam hazafelé. Ahogy a lánykának is mondtam, nem éppen a szomszédban lakom, így megint egy jó kis túra várt rám, viszont, ha úgy vesszük, valami értelme azért mégis volt. Megismerkedtem valakivel, és szórakoztam egy jót...

**Hirano Reina** Vas. Dec. 18 2016, 15:43

A könyvtárlátogatásra tett ajánlatommal nem élt a férfi. Látszott rajta, hogy a legkevésbé sem érdekli az ilyesfajta elfoglaltság. Szomorúságot éreztem, ám amikor közölte, hogy csak egy könyvet olvasott eddig, és azt is negatív élménynek tudta be, még elkeseredettebb lettem. Csak egy könyvet?! Vannak ilyen emberek, akik csak egy könyvet olvastak eddig? Miféle világban élek? Most legszívesebben könyvekbe fojtanám a bánatomat! Meg-meg a félelmemet is! És mi az, hogy rettenetes volt? E-egy könyv... Rettenetes... Nincs olyan, hogy rettenetes könyv, csak olyan, hogy rossz befogadó közeg!

- Köszönöm! - vettem el tőle a papírokat döbbent arckifejezéssel. - Jó utat! - köszöntem el a messziről jött férfitól és félve intettem neki vissza, majd egy helyben álltam és megráztam a fejem. Igyekeztem feldolgozni az izgalmakat, amiken ma keresztülmentem. A lapokra emeltem tekintetemet és jó érzéssel töltött el, hogy ismét a tulajdonomban tudhatom őket. Már épp legyőztem az izgalmakat és sikerült megnyugodnom, amikor rájöttem valamire. Valamire, ami az egész napomat haszontalanná és fölöslegessé tette. Szemeim kikerekedtek és ajkam lebiggyesztettem. Apró kezeimmel erőteljesen fogtam át és szorítottam magamhoz a szórólapokat. Aggódva néztem végig a tömegen, ami Konoha utcáját szelte át sietve. Ügyet sem vetve senkire és semmire. Rám meg aztán pláne nem. Én... Én... Kezdhetem elölről! Most mégis hogy osszam ki a lapokat?

// Köszönöm a játékot! ^^ //

Hatake Kakashi Vas. Dec. 18 2016, 17:23

Áh, a dobozon kívüli megmérettetések. Kedvenc két mondatomat kiemelném:
" Ilyen nincs, sok mű hó semmiért…" és az örökzöld "- Én nem ismerek helyeket. Csak a könyvtárba tudnálak elkísérni. M-már ha az megfelelő.".
Wonderbeautiful. Mint tudjuk ez a féle pvp nem volt annyira tartalmas(és nem a koncepció, sokkalta inkább a rövidség miatt), ezért nem adhatok annyit mint szeretnék. Viszont jól írtatok és a játékos-játékos elleni harc egyedi átgondolása is meghozza gyümölcsét.

Jutalmatok: +7 Ch, +1 Tjp és egy eredeti Hatake féle mosoly, hogy legyen még jó pvp ötletetek

Sok sikert a továbbiakban! ^^

Ajánlott tartalom

Hirano Reina Vs. Zake

Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake

Re: Hirano Reina Vs. Zake