Hirano Reina vs Hiromi Akio

**Hiromi Akio** Kedd Feb. 09 2016, 18:40

Egy kissé gyűrött képet szorongattam már egy jó ideje. Egy hófehér bőrű lány arca volt a képen, szemei vörösek voltak, csak úgy mint az enyém, fekete hajkoronája dús volt, kifejezetten az a fajta amibe el lehetne bújni. Igen szemrevaló teremtés, már ha szabad ilyet állítani egy jövendőbeli edzőtársról. Apropó a kép nem azért volt gyűrött mert régi volt, sokkal inkább azért mert hol eltettem, hol elővettem. Igazából csak az ide úton körülbelül 40-45-ször változtatott helyett szegény fotó. A gondolataim oda-vissza cikáztak már csak attól is ha csak ránéztem.
Hogy mutatkozzak be majd neki? Kézfogás? Nem, mégsem érhetek hozzá egyből. Alapból is a kézfogás az túl üzletszerű. Puszi? Nem, az illetlen meg... Túl intim lenne. Arról nem is beszélve hogy még egy lányt sem pusziltam meg, nem egy ismeretlennel kéne kezdenem. De ha úgy vesszük nem ismeretlen, Hirano Reina a neve. Igen hát, lehet inkább elég lesz egy köszönés és egy bemutatkozás. Rengetegszer lejátszottam a fejembe a szituációt mire elérkeztem a kiképzőtérre. Üres volt szerencsére. A reggeli időjárás is nekünk kedvezett, napsütéses volt, arról nem is beszélve hogy egy felhő sem volt a láthatáron. Megálltam egy farönknél majd előkotorva a vizes palackomat, inni kezdtem. Lehet ő is olyan mint én? Vagy lehet az ellentétem? Mi van ha edzés után el szeretne még menni valahova? Nem-nem még nem állok készen egy randira. Akio szedd össze magad, mindjárt ideér a lány! Gondolataimba mélyedve kortyolgatnám az átlátszó nedűt, remélve hogy egy kis nyugalmat teremt belém.
Hirano Reina vs Hiromi Akio 25qbpqc

**Hirano Reina** Kedd Feb. 09 2016, 20:54

Reggel izgatottan keltem fel. Valami új következik be hamarosan az életembe. Legalább is Jiro ezt hajtotta nekem. "Légy pillangó, a kis gubóból szüless újjá valami csodálatossá." - Na még mit nem. Én nem ezeket a szavakat használnám, ha éppen arra azért mennék valahova, hogy valaki ellássa a bajomat. Görcsben volt a gyomrom, egy falatot nem bírtam enni épp akkor, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Már csak az hiányozna, ha ott a terepen csuklanék össze, mielőtt még el is kezdődne ez az egész... Nem csak attól félek, hogyan fogom megállni a helyemet az edzés alatt, hanem attól is, hogy egyáltalán hogy merek majd beszélni hozzá. Nehéz, hogy még csak nem is láttam soha a fiút. Ez persze nem kifogás arra, hogy amúgy sem vagyok beszédes.

Jiro szúrta ki a srácot az egyik őrjáratozása alatt és beajánlott neki edzőtársként. Természetesen a megkérdezésem nélkül. Mindig van nála egy kép rólam, amit ezúttal a fiú kezébe is nyomott. El sem tudom képzelni, szegény mit gondolhatott. Ráerőltetett valaki egy lányt, nesze itt van, vidd el edzeni magaddal... Te jó ég! Tudom, hogy jót akar, de talán ezzel több kárt csinált nekem, mint hasznot. Mindössze egy név, amin el tudtam indulni: Hiromi Akio. Valamint kaptam egy leírást a fiatalemberről. Magasabb mint én, de tekintete ugyancsak vörös szemeket rejt. Haja fekete s rendezetlen. Éveiben előttem jár, nem tudni mennyivel. Ebből következik, hogy tapasztaltabb is, mint én. Mindenesetre megpróbálok majd neki meglepetéseket okozni.

Jiro ellátott pár jó tanáccsal indulás előtt. Elpakoltam magammal a felszerelésem és a fejpántom a nyakamba csúsztattam. Próbáltam én a fejemen is hordani, de hajam takarásától megfosztotta arcom és kifejezetten zavart. Így legalább nem éreztem magam úgy, mintha folyamatosan bámulnának. Elindultam és egész úton az új ismeretségtől tartottam. Vajon kedves lesz annak ellenére, hogy edzeni fogunk, vagy épp azért nem fog közeledni, hogy a személyességet félretéve adhassuk bele a maximumot? Rövidesen kiderül. Minden apró lépéssel egyre közelebb voltam a félelmem legyőzéséhez.

Verőfényes napsütés kísért végig utamon és úgy tűnt, hogy változatlanul maradni is fog a nap végéig. Egy felhő sem tisztelte meg jelenlétével az égboltot. Megérkeztem a kiképzőterepre s meglepetten tudatosult bennem, hogy a fiú már ott áll és várakozik. Arra számítottam, érkezésem korai lesz. Háttal állt nekem, így nem voltam benne biztos, hogy ő az. Félénken lépdeltem felé és torkomban dübörgött a szívem. Egészen közel voltam, mikor a fiú megfordult hirtelen és rubin szemeink találkoztak. Elakadt a lélegzetem és megtorpantam és egy mély levegőt vettem. Bizonyára észrevette, megindultam hát ismét és már meg sem álltam, míg oda nem értem hozzá egészen közel.

- Szia! Te biztosan Akio vagy. - mondtam kissé bizonytalan hanglejtéssel, majd egy félmosolyra húztam a szám.

**Hiromi Akio** Csüt. Feb. 11 2016, 11:56

Szemeink találkoztak ami mintha megállította volna az időt egy órára. Ugyanolyan volt mint a képen, sőt sokkal szebb! Ahogy lépdelt felém egy különös szellő csapott meg, mintha a könyvekben említett rózsaszín felhő kerített volna hatalmába. A vizemet el is felejtettem lenyelni annyira megbabonázott, csak pislogtam és pislogtam. Amint megszólalt a lány egyből észhez tértem és sikeresen félre is nyeltem azt a kevés folyadékot is.
- I... Igen. Örülök hogy megismerhetlek Reina. - Válaszoltam pár köhögéssel tarkítva.
Reflexből nyújtottam a jobb kezem hogy kezet foghassak vele aztán görcsösen, gyorsan vissza is rántottam mivel eljutott az agyamig hogy előbb pont abba a kezembe köhögtem. Hogy megfejeljem a mutatványom bele is töröltem a nadrágomba a kezem egy kínos nevetéssel társítva. Ember ennél bénább bemutatkozást! Ez az én szerencsém, ha apám még élne ő is röhögne rajtam.
- Ehehe, bocsi az előbbiért. Szó-szóval készen állsz egy kis reggeli nyújtózkodásra? - Kérdeztem kissé habozva zavarodottságomban.
Miközben felelne a lány a kérdésemre elbambulnék a szemeit pásztázva. Gyönyörű vörös színű, csak úgy mint anyámé, na meg persze mint az enyém. De az övé más! Olyan mint a tenger amit először láttam. Felszíne gyönyörűen csillog, belseje selymesen hullámzik, tisztán láthatóan életet ad a benne élő léleknek. Vajon milyen ember lehet ő? Mit szerethet és mit utálhat? Vajon szereti ha...
Kérdéseim minden térre kiterjednének, kíváncsiságom határtalannak bizonyulna. Nem úgy néznék ki mint aki egy hamar abbahagyja a furcsa viselkedését. Csak remélni tudhatnám hogy a lány nem veszi zokon az ámuló bámulásomat.

**Hirano Reina** Csüt. Feb. 11 2016, 18:58

Akio pillantását éreztem magamon. Ismeretlen érzés volt. Általában figyelmen kívül hagyom, ha az emberek néznek, hiszen én sem vetek pillantást rájuk. Mikor megszólalt azt hittem, hogy csalódottság járta át, mikor meglátott, mert egy-két elfojtott köhögéssel tálalta szavait. Aztán jobban szemügyre vettem és azzal nyugtattam magam, hogy a kezében lévő palackból kortyolt félre s ez lehetett az oka. Aztán rájöttem hogy ez sem javít semmin, különben miért nyelt volna félre, ha nem a meglepettségtől? A jó öreg negatív észjárásom. Mindig megpróbálja a legrosszabbat belemagyarázni mindenbe. Mi lenne, ha megpróbálnék nem minden mögé gondolni valamit? Jelentősen megkönnyítené a dolgomat. Tegyük fel, hogy puszta véletlen volt.

Nyújtotta felém a kezét üdvözlésképp. Én is emeltem hogy kezet rázhassunk, ezzel elismerve a másik egyenrangúságát és egyenlősé... Ekkor a keze egy hirtelen mozdulattal vissza is húzódott. Talán be akart ugratni? Oh, már értem. Csak illedelmes próbált lenni, de a körülmények nem hagyták számára. Ha Ő nem rántja el a kezét valószínűleg szépen meg is fogtam volna. Valahogy nem teljesen járok itt agyban. Ekkor nevetéssel próbálta leplezni zavartságát és a kezét a nadrágjához dörzsölte. Hát.. Végülis jobb, mint a semmi, emellett még elnézést is kért. Nem tudok rá neheztelni, elvégre nem az ő hibája.

Jó volt látni, hogy nem csak nekem volt gyomorgörcsöm idefelé jövet, hanem Ő is legalább ennyire izgult. Legalább is ezt gondoltatták velem az erre utaló jelek. Talán az is jobb érzést keltett bennem, hogy nem csak én vagyok ilyen kis szerencsétlen. Így már nem leszek annyira feszült. Én is szemügyre vettem a fiút. Őszintén megvallva helyesnek találtam és nem tűnt rossz embernek. Olvasgattam a minap egy könyvet, ha úgy tetszik tanulmányt, amiben az emberi kapcsolatokat taglalták. Megállapították, hogy két embernek elég csupán öt percet egymással töltenie és el tudja dönteni, hogy az illető szimpatikus - e számára. Ha ez így van, akkor bízom benne, hogy nem csupán edzőtárs, de egy esetleges barát is lehet a számomra. Annyit gondolkozom, miközben a válaszomat várja, hogy továbbra is kérdően nézett rám. Nem kéne ennyi könyvet olvasnom és ennyit gondolkodnom. Sokan azt gondolják, ezek jó tulajdonságok, de se perc alatt el tud veszni az ember elméje kavalkádjában.

- Igen készen állok. - feleltem kérdésére és levettem magamról a hosszú ujjú fekete felsőmet, tudván le fogok izzadni, arra pedig egy ujjatlan is tökéletesen elég. Természetesen a hajam összeborzolódott, nem győztem rendezni, hogy nézzen ki valahogy. Felakasztottam a ruhadarabot az egyik rönkre majd Akio felé fordultam, aki még azóta is folyamatosan bámult. Végig tartotta velem a szemkontaktust és annyira váratlanul ért, hogy valószínűleg el is pirultam. - De remélem nem gond, ha még nem egyből kezdjük, kell egy kis idő hogy ráhangolódjak. - vetettem fel aggodalmaskodva.

**Hiromi Akio** Csüt. Feb. 11 2016, 21:37

A lány levette a felsőjét amire én majdnem reflexszerűen elfordultam. Csak a felsőjét veszi le, nem kéne ennyire ugrálnom bakker! Beletúrt a hajzuhatagába amire én csak nyeltem egyet valami ciki reflex végett. Elnéztem Reinat és elmélkedtem vajon hogyan kommunikáljak vele anélkül, hogy megint felsüljek. Nem jutottam semmire, kizárólag arra, hogy akarva-akaratlanul elértem hogy elpiruljon. Szép volt Aki, miért nem mászol bele az arcába és szagolod meg, vagy tudod mit túrj is bele a hajába! Nem, az egyáltalán nem lenne hátborzongató! Kifújtam magam és amint felakasztotta ruhadarabját a lány én is lazítottam egy gombbal a felsőmön. Megfogtam a wakizashimat és elhelyeztem az egyik fa tövébe.
- Erre nem lesz szükség. - Mondtam első határozott mondatomat. Majd folytattam a lány szavaira reagálva. - Természetesen nem baj, nem is vártam volna hogy csak úgy egymásnak essünk! - Itt egy kicsit oldalra néztem mintha valami illetlent mondtam volna. - Le-lehetne kezdeni egy kis bemutatkozással. Van egy olyan sejtésem hogy Jiro nem árult el sokat rólam, hisz nem is tud szinte semmit ő se. Úgy gondolom illene nekem kezdenem, ha már egy fotóm is van rólad. - A földre tekintettem hogy erőt gyűjthessek majd nekikezdtem amint felvettem a szemkontaktust. - Hiromi Akio vagyok mint azt ugyebár tudod, Sunagakurei geninként anyámmal vándoroltunk ide a háború elől. Apám... Apám nem igazán része az életemnek, de az ott... - Mutattam a fánál elhelyezkedő kardra. - ... Az övé. Szeretek olvasni, főleg filozófia és történelem témában. Mindig is érdekelt hogyan alakultak ki a dolgok! A chakra, a lélek, a test! Minden ami körülöttünk van. - A kis beleélésemet egy enyhe pirulással zártam le majd zavaromba eszembe jutott a fotó. Elő is kaptam majd a fejemet vakarva átnyújtottam a lánynak.
- Vi-visszaadjam? Nem szándékoztam elrakni örökre. Mármint jó kép rólad! Nagyon tetszik a tekinteted... Mármint a profilja a képnek. Mármint hogy a te profilod! - A végére lehajtanám a fejemet és halkan ennyit motyognék magam elé. - Ember...

**Hirano Reina** Pént. Feb. 12 2016, 23:51

Zavartan vettem észre, hogy Akio arca is vörösbe megy át. Talán zavarba ejtettem Őt is? Lehet, hogy félreértelmezte a dolgot és azt hitte, hogy nincs a felsőm alatt semmi? Próbáltam nem tudtára adni, hogy észrevettem, hogy zavarban van. Ekkor elkezdte gombolni a felsőjét... Remélem tényleg nem értette félre... Én esküszöm nem ezt akartam! Majd megkönnyebbülten vettem észre, hogy egy gombnál meg is állt a keze és az oldalán lógó rövid kardon landolt, majd azt óvatosan a fa tövébe helyezte. Megnyugodtam kicsit és már nem éreztem magamban azt a szorongást, mint idefelé jövet. A jelenléte már nem feszélyezett, sőt mintha nyugalmat biztosított volna. Utoljára akkor éreztem ilyet, mikor... mikor Ő még az életem része volt.

Javasolta hebegve, hogy mutatkozzunk be és magával is ragadta a szót. Valószínűleg ha nekem kellett volna kezdeményeznem a beszélgetést, én is így folytattam volna le. Elővette a fényképet, amit Jiro nyomott a kezébe még mikor rátukmálta, hogy eddzen velem. A múltja, csak úgy, mint az enyém nem szép gyermekkort takar. Neki is már csak egy ember maradt, akire támaszkodhat. Apja mindössze ezt a kardot hagyta maga mögött. Valószínűleg sosem veheti le, mert igen nagy áhítattal beszélt róla, ezért talán megtisztelve érezhetem magam, hogy miattam csatolta le az oldaláról. Neki édesanyja az a személy, aki még fontos számára, nekem pedig Jiro, aki apám helyett apám. Kezdek hálás lenni az öregnek, különben nem ismertem volna meg ezt a fiút, kinek éppen szemébe mélyedek és hallgatom oly odaadó és beleélt szavait, ahogy az olvasás bűvöletéről beszél. Szinte minden szava egyben örömmel töltött el, megcsillogtatta a szemem, de ugyanakkor valahol különös érzés is kerített hatalmába. Mintha saját magamat hallottam volna, ahogy a könyvekről áradozom. Teljesen azonosulni tudtam vele.

Ismét visszatért Akio rákhoz hasonlító színe és előkereste a képet. Pironkodva érdeklődött, hogy visszaadja - e nekem. Aztán saját maga is belegabalyodott mondandójába és mentegetőzött, miközben semmi rosszat nem mondott. Próbáltam időben kimenteni a helyzetből, hiszen csak ott álltam szótlanul és bámultam egészen idáig.

- Megtarthatod nyugodtan, persze ha szeretnéd. Nem zavarna. - biztosítottam mosolyommal - Jiro úgy is ezer meg egy képet készített rólam az évek során. Ez az egy már fel sem tűnne, ha hiányozna. Amúgy sem szerettem, valahogy nem vagyok jóban a kamerával. - feleltem a fejem lefelé biccentve - De igaz is, most én jövök. - összeszedtem a gondolataim, majd belekezdtem a bemutatkozásba - Hirano Reina vagyok, mint azt sejtheted már. Jiro itt nevelt fel kiskorom óta Konohában. A szüleimről és a testvéremről csak az emberek történeteinek segítségével vagyok képes emlékeket előállítani. Egy éves voltam, mikor elvesztettem a családom egy tűzvészben. Azóta is próbálom kideríteni, mi okozhatta ezt az esetet. Nem kaphatott csak úgy, ok nélkül lángra egy ház... Jiro, a család jó barátja megmentett, de így sem úsztam meg nyomtalanul a történteket. - lehajoltam és a fekete lábszármelegítőmet letoltam lassan, kivillantva ezzel a lábamat fedő égésnyomot - Ha aznap nem siet segítségemre, akkor én is hamuvá lettem volna a Hirano család többi tagjával együtt. - ökölbe szorítottam apró kezemet s szemem alján vékony könnyréteg keletkezett, de nem hagyhattam, hogy előtörjön belőlem a sírás, így folytattam a mondandóm - Hálás vagyok neki és ahol tudok segítek, hogy megkönnyítsem a dolgát. Főzök rá minden nap és elvégzem a házimunkát. A hobbim szintén az olvasás. Rajongok a szépirodalomért, de a humán terület másik része, a történelem is ugyanúgy magával ragad. A chakra elméletet is tanulmányozom. Most tervezem magam belevetni az anatómiai felépítésbe is. - meséltem csillogó szemekkel a fiúnak és úgy éreztem, tekintetében megértést találtam.

**Hiromi Akio** Szomb. Feb. 13 2016, 13:35

Kicsit megkönnyebbülve elraktam a fotót a lányról. Így legalább lesz mindig egy emlékem róla, bár ezt jobb ha még véletlenül sem ejtem ki a számom.
Amint elért beszédében az égési sérüléses részhez a lány, kicsit elszomorodtam. Úgy néz ki neki se volt egy egyszerű gyermekkora. Tulajdonképpen ennek örülnöm kéne, hisz ha nem is azonos, de hasonló dolgokon mentünk keresztül. Eközben le is tolta lábszármelegítőjét hogy biztosítsa igazát, amire én leguggoltam hogy szemügyre vegyem.
- Áucs. - Nyugtáztam szép halkan a sebet.
A lány fojtatta mondanivalóját holott a könnyek kerülgették szemét. Ajjaj-ajjaj, Akio ha most első edzésen, még edzés előtt megríkatod a partnered mit fognak szólni a többi falubéliek? Biztos elterjednének a pletykák hogy mit művelhettem szegénnyel. Lehet bunkónak, lelki nyomoréknak, perverznek vagy rosszabbnak titulálnának! Nem hagyhatom hogy ebbe az irányba sodródjon ez az egész. Gyorsan körbenéztem hátha valaki épp figyel, de szerencsére mire ezt befejeztem addigra a lány már leküzdte a könnyeit. Huh ez közel volt, már majdnem elkezdtem agyalni rajta hogyan vigasztaljam meg, és hát tudni illik sose vigasztaltam még lányt, tuti csak rontottam volna a helyzeten. Ahogy továbbmesélte történetét Reina rászegeztem tekintetem. Most kivételesen nem az egyedi kinézetét csodáltam, sokkal inkább szavait ami gyönyörű őszinteséggel hagyták el száját. Ki hitte volna hogy egy nálam fiatalabb lány ennyire hasonlíthat rám? Még a végén az is kiderül hogy élesebb észjárása van mint nekem. Lenyűgöző.
- Lenyűgöző! Mármint az hogy hasonlókat szeretünk. - Vakartam meg a fejem. - Ritka egy lánynál szerintem. Már, nem mintha sok lánnyal lett volna dolgom. Mármint így edzés terén... Meg úgy alapból is heh... Heh. - Csúsztattam kissé ideges tekintetem a földre. Mély levegőt vettem és komolyra fordítottam a szót, amennyire csak tudtam. - Sajnálom ami veled történt. Biztos vagyok benne hogy a hatalmas veszteségedet az élet kárpótolja valahogy... Én legalábbis ebben hiszek. - Egy kis szünet után hátraléptem párat hogy legyen közöttünk 3-4 méter távolság. Felemeltem mind a két kezem majd egy invitáló mosollyal szóltam a lányhoz. - Arra gondoltam fegyverek nélkül kezdhetnénk, csak hogy bemelegedjünk. Nos Reina? Kész állsz egy kicsit izzadni? - Végig tartva a szemkontaktus, lelankadó mosollyal magam elé motyogtam. - Ezt nem kellett volna mondanom. Akio ezt nem kellett volna mondanod.

**Hirano Reina** Szomb. Feb. 13 2016, 16:40

Láthatólag Akionak is felkeltette a figyelmét, hogy azonos dolgok iránt érdeklődünk. Mondhatnám, egészen meglepte. Szemében szánakozás tükröződött és ezt szóban is kifejezte. Jól esett, mintha valaki törődne velem. Biztosított, hogy majd minden jobbra fordul. Szerettem volna én is elhinni, de sajnos az élet útjai kifürkészhetetlenek. Magam is hinni fogok talán egyszer ebben, ha minden jobbra fordul.

Hirtelen változást éreztem és mély elszántságot. Egy teljesen más ember állt előttem. Átadta magát és teljesen átszellemült. Lábai hátra vitték testét nagyjából négy lépésnyi távolságra. kezét maga elé lendítette határozottan és játékos, csalogató mosoly terült el magabiztos arcán. Ösztönzött arra, hogy magam is átvegyem a stílust és versenybe szálljak vele. Azt javasolta, hogy kezdjük bemelegítésként egy kis taijutsuval. Nézzük, mit tudsz Akio!

- Milyen kérdés ez? - Böktem oda viszonozva a vigyort és a közvetlen közelében termettem egy pillanat alatt - Csak nehogy te izzadj le jobban!

Lehet, hogy a taijutsum nem a legjobb, de a gyorsaságom kifogástalan. Talán ezért jutottam el idáig, hisz a ninjalét alapvető követelményeihez tartozik a jó fizikum, ami nekem nem adatott meg. De a külső sokszor megtévesztő lehet. Sokat fejlődtem, amíg vele edzettem.

Elsődleges dolgom, hogy felmérjem az ellenfél mozdulatait. Ha bekapok pár ütést sem gond, később jól fog jönni. Persze igyekszem kitérni a csapások elől. A lábak helyzete gyakran elárulja az ellenfél következő lépését. Elsőként vegyük, hogy melyik lábára helyezi a súlypontot. Az ütések erőssége is sokat elárulhat. Ha az egyik kéz erősebben üt, akkor a vele azonos oldalon elhelyezkedő láb lép használatba, tehát az ellentétes oldalon lévő lábra fogja helyezni. Az ütések elől való kitérés is érdekes, az irány amibe kitér. Ez is kiszámítható. Nincs más dolgom, mint alaposan megfigyelni. Kezdetnek jó lesz, ha kitalálom jobb vagy bal kezes.

Mivel jobb kezes vagyok és lehet, hogy ő is így gondolkodik, ezért próbálom megzavarni és bontani a fedezékét. Egy bal egyenest és egy balhorgot viszek be és ha a fedezékét felvitte, akkor a testi ütést nem tudja védeni és jobb kézzel lengőbordájára mérek egy ütést. Comb belsőre indítok egy jobblábas rúgást s azonnal felhúzom a lábam állcsúcsra.

**Hiromi Akio** Vas. Feb. 14 2016, 11:20

Reina reagálása kifejezetten pozitív volt, ami mondanom sem kell adott egy kis komfortérzetet. Még a végén kiderül, hogy nem is olyan stresszes a lányok körül lenni, elvégre ők is emberek vagy mi a szösz. Ezután gyorsan a szemem előtt termett a kunoichi és kézitusába kezdtünk. Inkább védekeztem, nem terveztem még ellencsapásokat bevinni, főleg így hogy egy kicsit a közelembe tudhatom a lányt. Furcsa, de egy teljesen másfajta adrenalin járta át a testemet, mintha a harc heve és a vele való kontaktus öröme keveredett volna. Ez a furcsa keverék folyamatos önbizalmat pumpált belém, ami mondanom sem kell kifejezetten jól jött. Ellenfelem igen gyors volt, kis termetéhez képest is átlag fölötti. Ahogy puhatoltuk egymás mozdulatait a hófehér bőre csillogása nem hagyott nyugodni. A nap táncot járt rajta, mintha az lett volna a legnevesebb színpad. Tudtam, ha sokáig bámészkodok bekapok egy pár szájast, ha nem durvábbat.
Bal kézzel tört rám a lány ami elől én reflexszerűen kitértem egy lehajlással, majd az újabb bal kezes ütését(ami már horog volt) eltudtam kapni mind a két kezemmel. Ezt a manővert főleg annak köszönhettem hogy abbahagytam a kunoichi testének és lelkének csodálását, ami azért valljuk be nem volt egyszerű számomra. Egy kissé elmosolyodtam két okból is. Megfoghattam a lány kezet, képes voltam megfogni az ütését. Hm, talán inkább csak az első érvényes, második indoknak talán azt tudnám feljegyezni, hogy lehet jó benyomást keltettem nála ezzel a mozdulattal, igen. Az is lehet hogy túl szorosan fogom a kezét? Csak nem sértődik meg érte. Nem is sértődött meg, a lány lába erőteljesen lendült ami valószínűleg a combomat találta volna el, ha nem lettem volna leguggolva, így viszont az arcom kapta telibe. Borultam egyet a földön majd miután felpattantam egy kicsivel arrébb ellenfelemtől megtöröltem a számat. Egy kis vér? Minden bizonnyal a szandál sértette fel az ajkaim. Rámosolyogtam a a lábát maga előtt tartó lányra majd odaszórtam neki egy bókot.
- Te vagy az első lány aki így ledarált a lábával. Szép.
Alkalmaztam a shunshin no jutsut amivel szélsebesen a lány előtt teremnék. Tervem egyszerű lenne. Az előbbi kisebb tusa után arra következtetnék, hogy Reina jól helytáll az álló taijutsuban így szükségszerűen földharcra kényszeríteném. Amint előtte teremnék átkulcsolnám a csípőjét és a jobb lábamat a két lába közé helyezve eldönteném úgy, hogy a vállammal is löknék rajta egyet. Ha minden jól menne a lány a földön helyezkedne el, én pedig a lába között amolyan fölényes pozícióba. A tervem ösztönös lenne, ha sikerülne... Hát arra minden bizonnyal érdekesen reagálnánk mindketten..

Chakra: 90%
Állapot: 90% (Sajgó állkapocs, kissé sebes ajkak)

**Hirano Reina** Hétf. Feb. 15 2016, 18:22

Örömmel nyugtáztam magamban, hogy még ha nem is teljesen a terv szerint haladtak elképzeléseim, de legalább egy kis meglepetést tudtam okozni a számára. Az ütéseim elől elhúzódott, a horgomat el is tudta kapni. Szép! Elég nehéz helyzetbe kerültem volna, ha a rúgást nem indítom meg volna azonnal, de szerencsére azt már nem tudta elkerülni. A feje hátrabicsaklott és mondhatni, hogy levettem a lábáról. A száján piroslott vére, amit felpattanása után egy elismerő mosoly kíséretében letörölt kezével. Úgy láttam Ő sem nagyon hitte el, ami most történt, de tetszett neki.

Elismerően megkaptam, hogy elsők között tepertem le a lábammal. Bevallom, büszkeség töltött el.

- Rólad még nem mondható el ugyanez, nem vettél le a lábamról. - vetettem neki oda hivalkodóan kacér mosollyal az arcomon.

Szemmel láthatóan felfestettem az ördögöt a falra. Talán nem kellett volna túlvállalnom magam? Fürge Test Technikával egy szempillantás alatt előttem termett. Olyan hirtelen jött és váratlanul ért, hogy nem is tudtam átgondolni az eseményeket. Akio átkulcsolta a csípőm és könnyed testem lábaim közé lépve megdöntötte, majd egy váll-lökés eredményeképp a földre helyezte. A helyzete fölöttem elég zavarba ejtő volt és úgy éreztem, hogy minden megszűnt egy pillanatra, amíg elkaptam szemének pillantását. Eddigi kezdeti fölényem mintha azon nyomban el is illant volna. Már nem fűtött a harc vágya. A fiú arcát néztem és rettentő módon kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nem tudtam, mi tévő legyek. Csak néztem és vártam, vajon milyen szándékai lehetnek velem kapcsolatban.

Chakra: 100%
Állapot: 95% (Földrevétel során szerzett ütődés)

**Hiromi Akio** Hétf. Feb. 15 2016, 22:00

A lány játékos kacérsága visszafele sült el, noha ez csak nekem kedvezett, nem éreztem valami helyesnek. Amint sikerült a tervem valami... Valami nem stimmelt. Mintha a fák is csúnyán néztek volna rám, mintha a szél is csak az én nevemet suttogta volna hogy "Akio ezt te se gondoltad komolyan!" meg "Aki, mit szólna anyád, ha ezt látná?". Amint szembekerültem a lánnyal egy igen félreérthető pozícióban lepergett az életem a két szép szemem előtt. Volt benne sok nevetés, sírás, kevés háború, csatározás, versengés, sok tanulás és még több olvasás. Egész jó-egész jó. De miért is pergett le az életem a szemem előtt, állt fenn a kérdés. Minden bizonnyal a válasz annyi lehetne hogy az elmém egyből arra asszociált, hogy istenesen tökön leszek rúgva és hát az ajkamnak se tetszett, nem hogy még a kicsi Akinak.
Ahogy találkozott a tekintetünk még cikibbé vált a helyzet. Belenéztem a szemébe és rengeteg gondolat zuhant a fejembe. Na most rendben hogy így sikerült letepernem, de nem vagyok képes megütni. Tudni illik ez volt a tervem, de egy ilyen lányt még ha muszáj lenne se tudnék bántani nyitott tenyérrel sem, nem hogy ököllel. Ahogy néztük egymást nyeltem egy nagyot és teljes mértékben elbizonytalanodtam. Végigmértem a testét, vagy is csak végigmértem volna ha nem akad meg az ajkain a szemem. Akkor most izé, üssem vagy így kérjek tőle bocsánatot egy puszival tarkítva, vagy szálljak le róla? Amint láttam megcsillanni a lány tekintetében a teljes kiszolgáltatottságot, egyből tudtam a választ. Persze hogy le kéne szállnom! Miféle kérdés ez?
Lehunytam a szemem bocsánatkérően és letápászkodtam a lányról. Azonban történt egy olyan eset hogy miközben én megtámaszkodtam a kezeimmel hogy leszálljak rossz fele nyúltam. A lány puha belső combjára támaszkodtam amit, csak miután megnyomtam jöttem rá hogy az az, ami. Hiába volt mámorítóan kellemes tapintása, éreztem hogy ennek nem lesz jó vége. Ó Rikuduo sennin mondd azt hogy nem... De! Észrevettem fatális baklövésem és szinte shunshin sebességgel baktattam hátra rák járásba, rák vörösen. Felpattantam majd iszonyat idegesen elkezdtem matatni a kunai tőrjeim felé.
- Ne-ne-nem akartam! Bo-bocsánat Reina!
A nagy kutakodásban kiszórtam két tőrt is a földre amit remegve az idegességtől kapkodtam föl. Apropó idegesség, olyan szintűre emelkedett hogy figyelmetlenségemben a tőr másik végét fogtam meg.
- Áúcs! Szóval i-izé, most jöjjenek a fegyverek, nem gondolod? Hehe. - Ezután rendeltetésszerűen helyeztem használatba mind a két tőrt, idegesen a lány felé nézve. - Na de semmi komoly vágás, csak ó-óvatosan! - Emeltem fel fegyverem védekezésre.
Amint elhagyta mondatom a számat egyből rájöttem, hogy az egyik baklövésem követi a másikat. Fegyvert adni a lány kezébe ezek után? Ezt nevezem motiváló edzésnek...

Chakra: 90%
Állapot: 88% (Megvágott ujj)

**Hirano Reina** Kedd Feb. 16 2016, 09:31

    A földön heverve bámultam a fiút várva a támadására, de úgy láttam, teljesen lefagyott. Csak zavarba ejtően nézett és nem szándékozott ütéseket bevinni. Elbizonytalanodott, de ez nem változtatott azon, hogy az előbb a földre vitt. Elég kényelmetlenül éreztem magam és ennek a pillanatnak leforgása hosszú, kínos perceknek érződött. Csak Ő volt ott és Én. Ő rajtam Én pedig alatta. Arcomra kiült zavarom piros szín formájában és már épp megkértem volna, hogy szálljon le rólam, de ekkor bocsánatért esedező tekintetét elrejtette szemhéja mögött, észbe kapott, majd próbált lekecmeregni rólam.

   Ekkor olyan történt, ami még ezelőtt sohasem esett meg velem. Hófehér bőrömön tapintást éreztem a combom tájékán. Nagyon ajánlom neki, hogy ne legyen szándékos az eset! Reflexszerűen megragadtam a kezét és ellöktem magamról. A fiú szélsebesen botladozott hátra messze tőlem. A vörös legélénkebb árnyalatát felvéve bocsánatkérést hebegett nekem. Ha szándékos volt, ha nem, akkor sem hagyhatom csak úgy, hogy fogdossák a combomat! A fiú bizonytalan állapotba került és a bizonyára kínos helyzettől és idegességtől remegő kezeivel fel akarta kapni a visszavonulása következtében kiszóródott kunaiokat. Annyira nem járt ott gondolatban, hogy a visszáján ragadta meg őket és a kezeit megsebezte.

- Mégis mit képzelsz?! - csúszott ki számon indulatosan a bocsánatkérésre reagálva.

   Akio azt sem tudta, hogy mit mond éppen. Legalább is nem úgy tűnt, mint aki nagyon átgondolja, milyen helyzetbe sodorta magát. Indulataim feltüzeltek és nem akartam mást, mint elégtételt nyerni az előbb történtekért. Javasolta, hogy kezdjünk fegyveres harcba. Nincs semmim, mindössze kunaiok és shurikenek voltak nálam. De a két tőr sem rémített meg ezúttal a fiú kezében. Az sem érdekelt túlzottan, hogy óvatosságra int. Egy shurikent dobnék az irányába, kihasználva, hogy ez elől kitérne már ott teremnék ellenfelemre várakozva a Fürge Test Technikájával, majd egy kunait arcának szegezve próbálnék vágást ejteni rajta.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Felszerelés:
- 5 kunai, ebből egy kézben
- 4 shuriken

Chakra: 90%
Állapot: 95%

**Hiromi Akio** Szer. Feb. 17 2016, 16:12

A lány teljesen jogos kitörését látva kicsit visszatértem a realitás talajára. Egy kis kiabálás milyen gyógyhatású lehet, nem de? Egyből beindult a szituáció elemzős reflexem és feltérképeztem a helyzetet. Az indulatából tekintve vagy nekem ront olyan gyorsan amennyire csak lehet, vagy mielőtt még nekem rontana hozzám vág valamit. Esetleg valami olyat ami alkalmas az ölésre. Remélem nem használ kardot!
Amint kielemeztem a helyzetet már repült is felém egy shuriken, ami szerencsére a fülem mellett suhant el. Reina a jogos dühétől fűtve az életemre tört egy shunshin no jutsuval tarkítva, ami akarva-akaratlanul is megadta az edzés komolyságát a kezdeti nehézségek ellenére is. Ennek biztos így kellett történnie! Igen Akio, az élet is így akarta hogy megfogd a combját! Hát ez elég bénán hangzik, de a lényeg benne van. Közelharcba kezdtünk a tőrökkel, aminek eredménye a fegyverek által szétszórt szikra és az adrenalinnövekedés volt. Egy kis idő után a nagy tusa közepette sikerült a lánynak megvágni az arcomat, de szerencsére épp hogy csak.
- Van egy olyan érzésem hogy a legjobbat hozom ki belőled!
Amint lehetőségem lesz a tusa közben hátra ugrok és a kézjelek után kreálok két hagyományos bunshint. Ezután a lányra támadunk, én a közép míg a két klón a másik két oldalt fedné le. Igyekeznék viszonozni a szívességet és megvágni valahol, ha úgy esne az arcát, bár nem szívesen csúfítanám el még egy kis karcolással sem. Amint sikerülne bevinni a találatot egy határozott rúgást vinnék be a gyomrára majd hátra szökkennék egy párat, csak hogy tudjam tartani a távolságot. Ha nem sikerülne megvágnom, akkor amint lehetőségem nyílna megrúgnám és hátrálnék.

Chakra: 84%
Állapot: 85% (Kis vágás, sokkal inkább karcolás az arcon)

**Hirano Reina** Szer. Feb. 17 2016, 17:09

A kitörésem eredményeképp sikeresen megvágtam az arcát, de nem sértette mélyen, épphogy csak kibuggyant a vére és lefolyt arcán egy csíkban. Még volt bátorsága és motyogta nekem, hogy "a legjobbat hozom ki belőled" - na ja, már ha a legjobb egyenlő egy vadállattal, aki bosszúvágyra szomjazik. Sosem éreztem még ennyi érzést magamban egyszerre. Kavarogtak és nem hagytak nyugton. Olyan jól indult az egész. Eddig az járt a fejemben, hogy esetleg tovább is része lehet az életemnek a fiú, mint ez az edzés és akár több is lehet számomra, mint egy edzőtárs. De hirtelen a remény kezdett szertefoszlani. Még ha egy baklövés is volt részéről, vagy esetleg akaratlan, miért érzem úgy mégis, mintha elárult volna? Túlságosan beleéltem magam, lehet, hogy hiba volt ez az egész.

Az arca megvágása után nem éreztem jól magam. Nem akartam Őt bántani. Ekkor a szemeim tágra nyíltak és káprázat tárult elém. Hirtelen Takashi képe jelent meg előttem. Mintha teljes egészében Ő állt volna ott. Eszembe jutott egy jelenet, ami ugyanígy történt, mikor vele edzettem. Meg akarta tanítani, milyen, ha fegyver által sebezünk meg valakit. Persze tudta, hogy nem mentem volna bele, ha elmondja, hogy hagyni fogja magát megsebezni. Bíztam a képességeiben, gondoltam ez is csak egy átlagos edzés lesz. Ekkor felhagyta védekezését és az arcát megsebesítettem. Csak azt szerette volna, ha tapasztalom milyen érzés belevágni és végighúzni a kunai élét egy hús-vér emberen. Az akadémián mindig csak céltáblát dobunk, de könnyen előfordulhat, hogy ha egy ember előtt állunk nem leszünk rá képesek, hogy megsebezzük közelharcban. A kezem remegett, amellyel a vágást ejtettem. A másikkal próbáltam lefogni és a kunaion maradt vér láttán ösztön-szerűen elengedtem azt és a földre hullt. Ahogy Akio arcán végigfolyt a vér nem hagyott magától szabadulni a gondolat.

A fiú elrugaszkodott hátra és két klónt hozott létre majd támadásba vett. A védekezés legkisebb szándékát sem mutattam. Mint azok az emberek, akik a vonat érkeztét látva várják a síneken a halál eljövetelét. Az arcom végighasította pengéjével, de Ő mélyebben kapott el, mint én Őt. Ám nem csak a vér hanem a könnyek is mosták arcomat. Akio észre sem véve ezt gyomorszájon talált egy erős és határozott rúgással. Gyenge vagyok. Gyenge és erőtlen. Pihe testem lendületet véve a rúgástól úgy 4-5 méterrel arrébb zúgott a földre. Feltápászkodtam négykézláb és láttam könnyeimet, ahogyan a porba hullanak. Szerettem volna felkelni, de amint megpróbáltam a lábam megrogyott és visszaestem a földre. Ez is egyfajta kiszolgáltatottság érzetet keltett bennem, de ez másfajta volt, mint az előző. Sokkal inkább elveszettnek éreztem magam.

Chakra: 90%

Állapot: 70% (mélyebb vágás az arcon; kínzóan sajgó hasfal, gyomorszáj; esés okozta horzsolások)

**Hiromi Akio** Szer. Feb. 17 2016, 18:50

Amint megláttam a lányt négykézláb a könnyeit hullajtva egyből eszembe jutott az egyik ikonikus mondatom. "Az egyik baklövésem követi a másikat." Milyen igaz. Nem tudom mit csinálhattam, vagy mit nem, hogy ilyen helyzetbe hoztam szegényt, de eléggé durva lelkiismeret furdalásom lett tőle. Lehet most nem sírna, ha nem fogtam volna meg a combját? Hmm. Nem-nem, előbb kifejezetten erőszakos és indulatos volt, most meg sír. Várjunk csak! Ezek a hirtelen szélsőséges hangulatingadozások, anyám már mesélt róla! Csak nem... Terhes? Én meg megrúgtam a hasát! Akio, te tuskó! A kissé illetlen gondolkozásomat folytatva végül arra jutottam hogy terhesség ide vagy oda, túl erősen rúgtam meg a hasát és a fájdalom miatt potyognak a könnyei. El is dobtam a tőrjeimet és odaszalattam a lányhoz. Kezemet a hátára tettem komfortálás gyanánt, majd egy lágyabb hangon suttogni kezdtem hozzá.
- Nagyon sajnálom Reina, nem akartalak ennyire erősen megrúgni! Jól vagy?
Felhúztam a pólómat majd elkezdtem csapkodni a nem éppen kockás, sokkal inkább átlagos hasamat.
- Tessék, visszaadhatod, rúgj csak vissza! - Majd a lány reakcióját figyelve(akár mond valamit akár nem) lehajolnék hozzá jó közel, már-már az arcába mászva. - Csak nem rossz emlékek törtek föl? - Kérdezném egy csukott szemű, lágy mosollyal társítva. Ezután ha válaszolna közbevágnék, ha nem válaszolna akkor csak hozzátennék a kérdéseimhez még egyet, természetesen a szokásos kissé bugyuta, gyermeki egyszerűséggel. - ...Vagy terhes vagy?

**Hirano Reina** Szer. Feb. 17 2016, 20:03

Ezaz Reina, megmutattad neki, milyen gyenge vagy. A fiú elhajította a tőröket és felém vette az irányt nagyon sietősen. Lehunytam a szemem és vártam, hogy újabb csapást mérjen rám. Ekkor meglepően vettem tudomásul, hogy ismét bocsánatot kér és kérdezi jól vagyok - e. Szerettem volna megszólalni, de nem tudtam, mi lenne ilyenkor a legmegfelelőbb, amit mondhatnék, ezért csöndben maradtam. A fiú a pólójához nyúlt és felhúzta az aljától kezdve ezzel láthatóvá és fedetlenné téve hasát. Nem igazán értettem miért teszi. De aztán világossá vált, mikor követelte, hogy viszonozzam az iménti erőkifejtést. Nem vágytam rá. Legszívesebben eltűntem volna. Egy olyan helyre, ahol senki sem lát. Magam elé meredtem és a könnyek nem akartak felszívódni akármennyire is szerettem volna, ha felszívódnának. A látásom homályossá vált és könnyáztatta szemeim a fiú arcát nem mutatták teljesen, csak körvonalazták. Lágy suttogását hallottam, ahogy Akio lehajolt hozzám. A hangja gondoskodó és féltő volt. Törődést éreztetett.

Mintha pontosan megértette volna, min megyek keresztül. Ráhibázott, valóban az emlékek marcangolták szét lelkemet. Ha lehetséges ennél még jobban sírni, akkor még jobban potyogtak a könnyeim. Megragadtam Akiot és átöleltem szorosan úgy, hogy egész testem belereszketett. Majd a fiú kérdezte terhes vagyok - e... Ez most.. valami vicc? Remélem nem úgy érti. - Igen, az vagyok. - szünetet tartottam - Gondterhes. - feleltem, hogy megoldjam a helyzetet és ne sodorjam Őt még kínosabb helyzetbe. Úgymond valótlant sem állítottam. Olyan jó volt magamhoz szorítani. Ekkor vettem észre, hogy ahogyan az arcom a mellkasába temettem összekentem a felsőjét az imént szerzett vágásból áramló vérrel és egy kis könny keverékével.

- Ne haragudj, nem akartalak összekoszolni. - mondtam és a kezemmel dörzsölgettem a foltot, de tudtam, hogy úgy sem tudom majd kiszedni, csak vízzel lenne lehetséges, és lehet hogy az is csak elhalványítaná a foltot.

**Hiromi Akio** Csüt. Feb. 18 2016, 15:52

Reina szoros ölelése meglepő volt, főleg hogy nem rég még a véremet kívánta a combos incidens miatt. Izé, ilyenkor mit kell csinálni? Következő meglepődésem a kérdésemre való helyeslés volt ami után egyből elkezdtem variálni. Úristen! Én meg tényleg megrúgtam a hasát! Jiro biztos tudott erről, hogy engedhette meg ezt az edzést? És-és-és mi lesz ha majd nekem kell hoznom ételt neki? Biztos valami undorító kombó lenne. Ramen ecetes uborkával és tejszínhabbal, vagy mustáros-majonézes-ketchupos-tormás gyümölcsszószos teriyaki. Rikudou sennin ne! Már a gondolattól is beleborzongok! A borzongásra nem nagyon volt időm hisz a lány csak poénkodott mint kiderült... Még szerencse.
- Heh... Hehe. - Reagáltam egy kissé felszabadultabb, de még mindig visszafogott nevetéssel.
Észre se vettem hogy össze lett maszatolva a fölsőm, mind addig míg a lány meg nem említette.
- Áá ugyan ez a régi rongy, ne aggódj miatta! - Vakartam meg a fejem hátsó részét, kissé kínosan. Az ölelés és a törődés zavarba hozott, bár úgy éreztem hogy lassan ez már állandó lesz, ha a lány a közelembe lesz.
Felálltam majd levéve a fölsőmet odamentem a folyóhoz. Elkezdtem mosni a ruhadarabot majd feltettem egy kérdést a lánynak.
- Ugye nem sértettelek meg nagyon? Nem szívesen bántanék egy ilyen szép lányt. - Itt kifejezetten férfiasnak éreztem magam, talán azért is mert a ruhamosásra koncentrálva nem kezdtem el hebegni-habogni.
A fölsőmet facsarva odasétálnék a lányhoz majd egy őszinte mosollyal szólnék hozzá.
- Érdekes egy edzés nem? Nos... Szeretnél mesélni róla? Utána könnyebben tudnánk folytatni a kis csetepaténkat.
Ha a lány még mindig a földön ülne akkor lehuppannék hozzá. Ha elkezdené mesélni a sztorit és látnám a szomorúságot rajta, akkor összeszedném minden bátorságomat és megölelném, no persze ha ő is engedné. Úgy érezném egy láthatatlan kötelék kötne össze minket, engem a sziliburdi, ügyetlen Akiot, és őt, a terhes akarom mondani kedves, és gyönyörű Reinat.

**Hirano Reina** Csüt. Feb. 18 2016, 17:45

Most tudatosult bennem, hogy csak úgy megöleltem... Oh egek, mit tettem! Nem biztos, hogy jó néven vette. Egyelőre örömmel nyugtáztam, hogy nem emésztette fel az eset. Mint ahogy az sem, hogy összekentem a pólóját. Levette magáról és elvonult a közeli folyóhoz lemosni a foltot. Nekem kéne csinálnom, elvégre Én tettem. Feltápászkodtam, már a hasam nem szorult össze annyira, hogy ne tegye lehetővé a mozgást. Mikor közelebb mentem hozzá, annyira koncentráltnak tűnt és elhivatottnak, hogy a világért sem zavartam volna meg. Bár valljuk be nem valami ügyesen csinálta, de ez állt jól neki. Elmosolyodtam, ahogyan néztem őt. Fedetlen felsőtestét átjárták a nap sugarai és ekkor szemügyre vettem jobban. Tetszett amit láttam. Bár még nem is láttam nagyon ilyesmit, szóval nincs viszonyítási alapom, de... odavonzotta a tekintetem. Eközben feltett nekem egy kérdést, amire csak később eszméltem rá és ő már várta a választ egy ideje.

- Nem, már el is felejtettem, ami történt. Kezdjük elölről. - feleltem kicsit késleltetve, ezt követően... szépnek nevezett. Sosem hallottam még ezeket a szavakat senkitől, csak Jirotól. Neki pedig nem hittem, mondván biztosan elfogult a fogadott lányával szemben. A gyomrom kavarogni kezdett a bók hallatán. Mi ez a különös érzés? Vajon komolyan gondolja? Nem reagáltam rá semmit, mert nem tudtam, illik - e az ilyesmit megköszönni.

A ruhából a vizet kicsavarva sétált felém és széles mosollyal elterülve az arcán jegyezte meg, hogy érdekesen edzünk. - Igen, meg kell hagyni, nem átlagos módszerrel álltunk neki. - értettem egyet. Azt javasolta, meséljek neki. Nem tudom képes lennék - e rá, hogy beszéljek neki az esetről. Abban viszont igaza van, hogy talán hamarabb túllendülhetnénk ezen az egészen és folytathatnánk, amiért idejöttünk. Megfogtam a karját csuklójánál és szótlanul magammal húztam egy füves területre. Leültem Ő pedig szembe velem. Mély levegőt vettem, pilláimat leeresztettem egy pillanatra és nyugtattam magam, majd felnyitottam vörös szemeim és elkezdtem mesélni remélve, hogy nem tör elő ismét gyengeségem...

- Egyedül voltam egészen idáig. Jiron kívül nem volt senkim. Nyaggatott, hogy szerezzek barátokat, mintha ez olyan egyszerű lenne. Nem éreztem jól magam a társaságokban. Könyveket olvasni valahogy mindig jobban szerettem. Mindenkinek voltak már barátai, kivéve egy fiúnak. Takashi a neve. Kiderült, hogy rengeteg dologban hasonlítunk. Együtt jártuk ki az akadémiát és együtt edzettünk. Kitöltötte jelenléte a szürkeséget az életemben. Úgy éreztem, hosszas évek után először, hogy élek. A genin vizsgánk utáni ünnepség óta kétszer láttam. - éreztem, hogy a szavak kiejtése nehézkessé válik számomra - Azt mondta, hibát követett el, hogy barátkozott velem. Az Én érdekemben fejezzük be ezt az egészet. Nem akar engem veszélybe sodorni többé. Majd elment és nem is láttam egészen addig, míg el nem raboltak. Máig ismeretlen számomra a kilétük. Azt viszont biztosan tudom, hogy kapcsolatban álltak Takashival és engem használtak fel, hogy az Ő oldalukra álljon, mivel tudták, hogy Én állok hozzá a legközelebb. Takashi megmentette az életemet. Belement, hogy elmegy az alakkal. Feláldozta saját magát értem. - ekkor már potyogtak a könnyeim ismét és elcsuklott a hangom - Annyira hiányzik... Nem értem, miért vették el Őt tőlem. Ő volt az egyetlen barátom. - Akio közelebb csúszott hozzám és magához ölelt. A könnyeim szép lassan elapadtak és biztonságban éreztem magam, amolyan fedezékben, elbújva minden elől. Viszonoznám az ölelést és nem engedném el, amíg Ő engedne az ölelésből.

**Hiromi Akio** Szomb. Feb. 20 2016, 12:42

Miközben hallgattam a lányt akarva-akaratlanul is átéreztem a történetét. Egy olyan embert szakítottak ki az életéből aki fontos volt számára, el se tudnám képzelni milyen lenne ha velem történne ilyen. Esetleg anyámat soha többé nem láthatnám, ha a hágónál végleg elvesztettem volna.
Ahogy öleltük egymást lágyan odasúgtam a fülébe.
- Biztos vagyok benne hogy Takashi jó ember és jó shinobi. Abban is biztos vagyok hogy ez az egész iszonyatosan fáj neked, de sose tudhatod ő most épp mit csinál. Lehet épp azon töri a fejét hogyan kerüljön vissza az életedbe. Lehet minden egyes nap csak rád gondol és arra hogy jól vagy-e. Szerintem jó okkal ment el és jó okkal is fog visszatérni, szóval tegyél meg mindent hogy tárt karokkal tudd majd visszafogadni. - Ekkor már rég potyogtak a lány könnyei, de azt hiszem már kezdtem hozzászokni, már ha egyáltalán hozzá lehet szokni egy lány könnyeihez. Elkezdtem simogatni a fejét végigsimítva csillogó fekete haját. - Neked legalább volt barátod. Én az egész akadémiát könyvmolyként és élő puskaként töltöttem. Aki beszélgetni jött hozzám az csak azért tette hogy jobb jegye legyen. Habár nem tudom pontosan milyen érzés lehet neked... Míg visszatér Takashi remélem találsz legalább fele annyira odaadó barátot. No, hadd nézzem a sebed!
Előkeresném az elsősegély készletemet és ha a lány is engedné ellátnám az arcán lévő vágást. Egy kis géz, egy kis vatta, egy kis tapasz csodákra képes. Eléggé közel hajolnék a seb ellátásakor egy kicsit őt is meg magamat is tesztelve. Arra lennék kíváncsi melyikőnk pirul el hamarabb, én saját magamra tippelnék, de ki tudja, nem de?
Sokkal közelebb éreztem magam edzőpartneremhez, minden bizonnyal a bensőséges beszélgetés és a sok könny és ölelés miatt. Ha ezen is túl lennénk hagynám száradni a fölsőmet és egy jó adag bátorsággal félmeztelenül akarnám folytatni az edzést. Rámutatnék a folyóra és játékos mosollyal szólnék Reihez.
- Az én fölsőm már vizes, most a tiéd jön! Mit szólnál ahhoz hogyha a folyón folytatnánk az edzést?
Ha tehetném megpaskolnám a saját vállam, elvégre lehetséges hogy egy lányt ráveszek egy vizes póló versenyre... Vagy lehet leveszi a pólóját hogy ne legyen vizes? Gyönyörű lehetőség tárháza, bizony. - Gondolkoznék kamaszkori kíváncsisággal.

**Hirano Reina** Vas. Feb. 21 2016, 21:24

Akio szavai megnyugtatták zaklatott szívem viharát, amit az érzelmek okoztak. A könnyeim záporozása elállt suttogását hallgatva. Csak ketten voltunk és minden megszűnt. A kételyeim, a magány, a félelmeim. Újra reményt töltött belém. Egy nap majd visszajön és én itt leszek és várni fogom. Gyermeki naivsággal ittam szavait. Az elsőtől az utolsóig elhittem, amit mondott nekem. Ekkor elmondta, hogy neki nem voltak barátai. Csak kihasználták az emberek egész életében. Micsoda szörnyűség! Az emberek gonoszak és kegyetlenek. Egy ilyen fiút hogy képesek csak úgy semmibe venni, mint Ő?

- Nem ezt érdemelted volna. - mondtam ugyanolyan lágyan, ahogy azt Aki tette. - Sajnos senki sem azt kapja, amit megérdemelne. Ettől még hinni lehet abban, hogy egyszer minden jóra fog fordulni. - mosolyogtam rá egyetértésem jeléül kisebb fajta önbizalmat érezve. - És legfőképp azokat az embereket sajnálom, akik nem látták meg, hogy milyen értékes vagy és nem ismerhettek meg téged. Remélem, hogy nekem lehetőségem lesz ezt meglátni és megismerni, ezt ami Te vagy valójában. - szóltam őszintén és kedvesen.

A fiú közel hajolt hozzám és megnézte a vágást az arcomon. Előhúzott egy elsősegély készletet és egy kis vatta, géz és tapasz segítségével nekilátott ellátni a sebet. Nem tiltakoztam, bár elég érzékenyen reagált az érintésre. Beférkőzött a személyes terembe ezzel az apró figyelmességgel. És lassacskán a szívembe is. Közelsége különös érzést gyakorolt rajtam és ahogy a szemembe mélyedt tekintete, kénytelen voltam elkapni azt, mert már így is zavarba hozott. Lesütöttem szemem, de visszakapkodtam tekintetem néha, mert közelebbről megnézve nagyon is tetszett a két vörös szempár, ami engem figyelt.

Felsőteste még mindig fedetlen volt, a pólóját nem vette vissza. Nem is csodálom, hisz csurom víz volt miattam... Szép volt, Reina! Rámutatott a folyóra és javasolta, hogy folytassuk az edzést a víz felszínén. Oh ne! Most mit fog gondolni rólam? Most csak azt a hitét fogom megerősíteni, hogy gyenge vagyok! Ez nem a szerencsenapom, úgy látszik... Így csak még jobban fölényben fogja érezni magát velem szemben. Hogy mondjam el neki?

Addig gondolkoztam, míg kicsúszott a számon egy "Nem tudok." és Ő csak kérdően nézett rám.

- Mármint... É-én... Nem vagyok képes megmaradni a vízen. Még sosem próbáltam... Nem tanította meg nekem senki. Szóval öhm... - illesztettem össze két mutatóujjam egymással szembe és érintésüket követően széthúztam, majd újra összeérintgettem őket - jobban örülnék, ha itt maradnánk, ahol biztos a lábam alatt a talaj. - hebegtem szégyellve hiányosságomat.

**Hiromi Akio** Kedd Feb. 23 2016, 12:13

- Hát ez aranyos. Már pedig... - Szökkentem rá a víz talajára, fennmaradva rajta a chakrám segítségével. - ...Ha elakarsz kapni akkor jobb ha előállsz valami ötlettel!
Fel-alá kezdtem el sétálgatni hátra tett kézzel, mosolyogva, fütyörészve. Erőteljesen sugalltam hogy már pedig én nem tágítok innen, ha tetszik, ha nem.
- Tudod az a kis állas amit beadtál kifejezetten kellemetlen volt, de szívesen kapnék még egy párat. No persze, ha képes vagy kicsalogatni innen. - Hatalmas grimaszra húzódott a szám amit a mondanivalóm után egy játékos nyelvnyújtással koronáztam meg. - Persze vannak még csodák is. Lehet ha ideugrasz akkor hirtelen egyből meg tudsz állni a vízen és elgyepálhatsz... Már ha egyáltalán erre képes lennél. Bleee.
Az egész edzés tónusát próbáltam megváltoztatni főleg azzal hogy ignorálom a lány szépségét és cukiságát. Legszívesebben odaszaladtam volna hozzá hogy: " Jaj dehogy baj hogy nem tudsz vízen járni, sőt, bocsáss meg hogy rád akartam erőltetni. Igazából ha a kiképzőterep amit választottam sem jó, nyugodtan mehetünk máshova! Nem vagy szomjas? Ettél ma?" De szerencsére nem tettem meg, ami nem kis erőfeszítéssel járt. Úgy akartam folytatni ezt az edzés dolgot hogy kicsit felhergelem, noha csak játékosan is. Be akartam lőni a combfogós harag és a sima áll lerúgós séma közé a hangulatát, hogy élvezhető lehessen ez az egész neki is, meg persze nekem is. Remélhetőleg egy kicsit pukkancs lesz és előáll valami ötlettel a fair playt megszegő stílusom ellen.

**Hirano Reina** Kedd Feb. 23 2016, 13:28

Gondolkozz Reina, gondolkozz! Most, hogy a víz felületén tartózkodik esélyed sincs. Kellő távolságra ható technikád sincs a tarsolyodban. Ninja eszközöket hajigálni felesleges lenne. Csak kitérne előlük és elnyelné őket a folyó. Így is alig van pár darab. Akio kihívóan és provokálva próbált meg bosszantani, hogy egy kis tüzet csiholjon bennem. Alapvetően nem ettől lettem feltüzelve, hanem a bizonyítás vágyától. A szemeim megcsillantak és mély gondolkodásba estem. Tehetnék egy próbát, hogy megy - e a chakra koncentrációm segítségével a vízen való megmaradás. Látszólag Ő nem kíván egy tapodtat sem mozdulni pozíciójából. Ellentámadásra utaló jelet sem vélek felfedezni. Inkább csak a vesztembe szeretne csalogatni. Látszólag nyugodt voltam, de felvett gúnyos arcmimikája és kiöltött nyelve azért mégis picit dühített. Na várj csak, míg el nem kaplak!

Nem tudnék fölé kerekedni, ha még az egy helyben állás sem fog menni... Hát akkor nincs mit tennem. Megint ideje eljátszani a sérültet és esetlent. Csak ezúttal tudatosan. Hiába van komoly - már amennyire a gúnyost annak lehet nevezni - ábrázata, annyit le tudtam szűrni az előbbi esetből, hogy nem hagyná, hogy bajom essen, még ha most ellenfelek is vagyunk. Elsődleges tervként mindenképpen megpróbálom azért a lábamba koncentrálni a chakrám. Ha meg is állnék a lábamon egy pillanatig, akkor is ha lépéseket tennék egy idő után elveszteném az uralmat az irányítás felett. Nem tanulhatom meg csak úgy, mert én azt szeretném. Bár meg kell hagyni, motivációm most éppen akadna rá. Belesüllyednék a vízbe. Ha ez így lenne kevesen kapálózni kezdenék és a víz alá le-le süllyedve mondanám egy kis víz szájbavételének segítségével (a hitelesebb alakítás érdekében), hogy "Ne-em tu-ud-ook úszni!". A fiú valószínűleg segítségemre sietne és kihúzna a partra.

- Így is játszhatunk. - mondanám kisebb mosoly elterülésével az arcomon. Nekirontanék ismét puszta kézzel. Ahogy néztem, eddig annak volt a legnagyobb eredménye. Talán ha elég gyors vagyok, nem kap el. Kicsit aljas húzás lenne, de azért valljuk be, részéről sem volt túl fair a dolog. Többet már ezt nem tudom majd elhitetni vele, úgyhogy muszáj lenne itt tartanom, biztos talaj alatt. Gyors ütések váltakozásával próbálkoznék fej és has tájékán. Egyre közelebb férkőznék hozzá és a lábam beékelném az övé mögé, majd egy határozott lábhúzással és mellkasa lökésével földre teríteném, viszonozva az előbbi hasonló irányt vett fejleményt, amit nekem okozott. Fölé helyezkednék és a fejét venném célba apró ökleimmel.

**Hiromi Akio** Szer. Feb. 24 2016, 10:44

A lány vakmerően utánam jött, mintha hirtelen rájött volna, hogy ez neki bizony menni fog. Hát nem ment. Ahogy megtett két lépést már kezdett is merülni szépen lassan lefelé a kis folyónak a mélyére.
- Haha! Hát ez nem jött össze Reina! Talán ha kicsit erősebben pró... - Ebben a pillanatban egy kis buborék formájában közölve lett velem hogy ő bizony nem tud úszni. Lefagyott az arcomról a mosoly és elkezdtem pánikba esve fel-alá járkálni a vízen. - Hogy érted azt hogy nem tudsz úszniiii?! Most mit csináljak? Jaj ne te megfogsz fulladni, nekem meg rossz lesz a hírnevem! Mit fognak így mondani rólam a falusiak?! Hogy fogom ezt feldolgozni?! Kevesebb küldetést fogok kapni, kevesebb pénzért, majd szépen lassan hobo leszek! Nee csak azt ne! Nem akarok hobo lenni!
Hosszadalmas pánikolásom után megálltam egy pillanatra és felfogtam hogy ez a folyó annyira nem is mély. Lenyúltam a víz alá és kihúztam a partra a lányt. Ránéztem csurom vizes testére és elfogott egy kellemes érzés. Akkor most izé, szájon át lélegeztessem? Vagy csak így noszogassam meg a hasát vagy... Hmm. Tűnődve végigmértem a kunoichi testét majd rákvörösen rámutattam a mellkasára.
- Izé... A... Póló. Vízespóló... Verseny. Izé.
Ahogy mutogattam a mellei felé egyre jobban dőltem előre zavarodottságomba.
- Így is játszhatunk. - Szólt a lány mire felpattanva kaptam két istenes, frontális tockost. Ennek eredményeképp hátra fele estem már-már repültem, amire félig esés közben egy reflexszerű kiáltással reagáltam. - Nem akartam megfogniiiii!
Az esésem követő felkelésem után rám támadt a lány és a földre tepert. Áá szóval ilyen érzés lehetett neki. Elkezdte célozni a fejemet amit szerencsésen ki tudtam védeni a kezemmel feltett fedezékemmel.
- Nem akartam megfogni, becsszó! Tényleg!
A lány folytatta sorozatát amit én megelégeltem és elkaptam mindkét apró csuklóját egymás után. Rámosolyogtam, hisz tudtam mind a ketten kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.
- Na most mi lesz?
Lécci ne fejelj meg. Lécci ne fejelj meg. Lécci ne fejelj meg. Lécci. Ne. Amint adandó alkalmam lesz, fordítani fogok a helyzeten hogy én kerülhessek fölénybe. Ellökném magamtól majd én másznék rá, csak a változatosság kedvéért.

Állapot: 70 % (Agyabugyálás eredménye)
Chakra: 84%

**Hirano Reina** Szer. Feb. 24 2016, 17:07

A fiú később húzott ki a partra, mint gondoltam. Valószínűleg bepánikolt és nem tudta, hogy mit tegyen hirtelen. De így hitelesebb is volt az alakítás, mert tovább kellett a víz alatt maradnom. Nem sokat hallottam abból, amit a fiú a víz felszínén mondott járkálva fel-alá. Végül kapcsolt és cselekedett. Lenyúlt értem és kiemelt a vízből és kihúzott a partra. Ekkor hebegett valamit és zavartan bámult, de nem igazán foglalkoztam vele. Mindenképp véghez akartam vinni a tervem. Valószínűleg nem foghatta fel, hogy eljátszottam az egészet. Főleg, mert még rá is segített, hogy megint legyen okom támadást indítani. Az előbb a combom, most pedig a mellem?! "Véletlen volt" - na persze! Én meg véletlenül fogom ellátni a baját! Felpattantam és két ütésem el is találta a fekete hajú fiút, aki a földre esett, majd feltápászkodott és el akarta hitetni velem, hogy Ő nem akarta...

- Valóban? Én pedig nem akartalak megütni, de valahogy a kezem sajnos kicsúszott az irányításom alól! - vittem le a földre, másztam fölé és ütöttem volna öklömmel az arcát ezen szavak indulatos kiejtése közben. Kezét felemelte védekezésképp a feje fölé. Folytattam az ütések bevitelét, gondolván egyszer majd csak bekap egyet, ekkor elkapta mindkét ütésem a csuklómnál fogva. Mocorogtam, de nem tudtam kiszabadítani erős markából a kezeim. Rám mosolygott ismét azzal a pimasz mosolyával. Egyszerre mosolyogtam volna rá vissza és kívántam volna a Pokolba... Megőrjít ez a fiú, komolyan mondom!

Könnyedén lefejtett magáról, ellökött és nem adva időt a felkelésre már fölöttem is termett. Jajj ne, már megint! Ha ezúttal is megfog valamimet, esküszöm végzek vele... Már nem lennék olyan tehetetlen, mint az előtt. Nem engedném, hogy a lábam közé másszon. Az egyik lábam az övé között helyezném el. Ha egy rossz mozdulatot is tenne, akkor ágyékon térdelném.

**Hiromi Akio** Csüt. Feb. 25 2016, 12:57

// Azt hiszem ez felfogható egy záróposztnak, erre még reagálsz és meg is vagyunk. Köszönöm szépen a színvonalas játékot! Very Happy

//

Deja vu. A lányt sikeresen lelöktem magamról aminek hála majdnem ugyanúgy helyezkedtünk el mint előző alkalommal. Ismét ő hevert a földön. Kapva kaptam is az alkalmon és nekiiramodtam hogy újból én legyek fölényes helyzetben, no persze csak taktikai okok miatt. Amint ezt elterveztem és véghez akartam vinni megpillantottam a lány szempárját. Tele volt harciassággal, de még is csillogott a lágyságtól és gyermeki gyengédségtől. Annyira elvesztem benne hogy menet közben megbotlottam egy kiálló gyökérbe vagy kavicsba és teljes lendülettel dőltem a lány nem éppen ölelő karjaiba. Lepergett előttem az életem hisz láttam magam előtt hogy rá fogok huppanni, ami mellé nem elég hogy összefogom nyomni, de még biztos is hogy letapizom valamijét. No persze teljes mértékben véletlenül.
Ezt követően tuti belém mártaná az egyik kunai tőrét, miután persze jól megtaposott volna. Ezt láttam magam előtt, de közel sem ez történt. A lány reflexi igazán szuperáltak, megállított ráadásul nem is akárhogyan. Erőteljesen maga elé rántotta a térdét ami pont a lábam között helyezkedett el még az érkezés előtt, és úgy istenesen átrendezte a testi-lelki egyensúlyomat.
- Áá-áá-áá... - Nyögtem ki erőtlenül felnyársalva Reina térdére.
Lefordultam edzőpartneremről és majdhogynem magzatpózba összekuporodva fogtam a férfiasságom. Oda-vissza hemperegtem fájdalmasan nyögdécselve, sziszegve. Úgy éreztem összetört a... világom. Az. Addig hemperegnék ameddig el nem múlna a fájdalom ami sac-per 2 órát is igénybe vehet. Ha a lány bocsánatot kérne esetleg akkor egy vékony, halk hangon szólnék vissza.
- Űűűű... T-te nyertél...

Állapot: -200% (Áucs.)
Chakra: Annak már mindegy.

Ajánlott tartalom

Hirano Reina vs Hiromi Akio