Hiromi Akio
2 posters
1 / 1 oldal
Hiromi Akio
Hiromi Akio Pént. Aug. 14 2015, 14:52
Név: Hiromi Akio
Nyolc éves koromtól fölfelé főleg két módon találhatsz meg. Követed a a gyógynövény illatot ami akarva akaratlanul is körülöttem leng anyám munkássága révén, vagy keresel egy srácot akit eltakar egy bumszli könyv. Igen ez volnék én. A virág illatú satnya srác aki mindig jelest kap.
Satnya. Utálom ezt a szót. Amióta az Akadémiára jártam ezzel cikiztek a srácok... Persze aztán a lányok is elkezdték, ne maradjanak ki a mókából. Hogy hogyan kaptam a nevet? Egyszerű. Átlagos testalkatom (sőt szerintem tökéletes egy ninjának, no ego) ellenére kifejezetten gyenge voltam és vagyok is mai napig közelharcban. A taijutsu szó kiejtése esetén is beleborzongtam akarva akaratlanul. Fogócskáztunk? Tippelj kit kaptak el először. Labdáztunk? Tippelj kit választottak utoljára. Satnya, satnya, satnya. Utálom ezt a szót. Anyám persze vigasztalt és be akart menni az Akadémiára beszélni a tanárokkal, de ezt mindketten tudjuk hogy nem segített volna. Így hát a filozófiai könyvekbe, régi történeteket, legendákat mesélő és hasonló, egyáltalán nem nekem való olvasmányokba temettem magam. A felét sem értettem a legtöbbnek, de felnőttnek, okosabbnak és érettebbnek akartam tűnni náluk. Sikerült? Persze. Segített? Nem.
Akkoriban azt hittem örökre rajtam marad ez a gúnynév. A sulis éveimen keresztül végig is kísért, egészen egy bizonyos pontig. A genin vizsgáig.
Elérkeztünk a jelenbe. Ide hozzánk.
- Szép lassan, mély levegő.
- Tudom, én tanítottam neked.
- Attól még felvághatok vele nem?
- Haha ez j...
Hirtelen vér buggyant ki a nő szájából, a nevetés csak a lelket gyógyítja ilyen állapotban, a törött bordát és a belső vérzést nem. Fogom két kezemmel a testét míg ő fekszik a földön, közel tartom magamhoz, nagyon fontos számomra. A háttérben jajgató és botladozó embereket hallani, hiába rajtunk ütöttek az Iwagakurei csapatok.
- Ne beszélj.
- Büszke vagyok rád. - Az életévei közepénél járó nő végigsimítja az arcomon a kezét.
- Tudom.
- Fogj... - A nő szépen lassan lehunyja a szemét, míg én egyre csak erősebben tartom. - ...Szorosan.
- Te vagy a világ legjobb anyukája.
Mielőtt még eleredne a könnyem egy kiáltásnak kevés, beszédnek túl hangos mondatot ejtek ki a számon.
- Orvost!
Egy erős kezet érzek a vállamon ami nagy lendülettel lök hátra és szerencsétlenül egy kiálló kőbe verem a fejem. Eszméletemet vesztem. Következő látképem egy menekülttábor és annak kisebb-nagyobb zegzugai. Felpattanok, senki se tart vissza minden bizonnyal az orvosok fontosabb sérültekkel foglalkoznak. Kiabálok anyám után kutatva majd egy orvos irányba igazít(Minden bizonnyal ő volt aki ellökött) és megy is a dolgára.
Letérdelek anyám fekhelye mellé és két kezemmel fogom a jobb kezét.
- Sajnálom... Én annyira sajnálom.
Egyetlen élő rokonom, a mindenem, előttem fekszik sérülésekkel tele. Körvonalazódik a kép. Én semmit se tettem.. Csak fogtam és még csak nem is segítettem rajta.
- Akio ne emészd magad, sokkal jobban vagyok. A medikus ninják nem olyan törékenyek mint hiszed.
- Ez jó... Remélem igazat mondasz és tényleg jobban vagy.
- Mikor hazudtam én neked?
- Sejtettem hogy ezt fogod kérdezni... - Öt perc csönd után egy utolsó kérdést teszek föl mielőtt még hagynám pihenni anyámat. - ...Hova megyünk ezek után?
- Esetleg Konohába.
Ország: Szél országa
Falu: Sunagakure no sato
Rang: Genin
Szint: D
Kor: 14
Nem: Férfi
Magasság: 177 cm
Testsúly: 61 kg
Kinézet: Viszonylag átlagos testalkattal, fekete hajjal és anyjától örökölt vöröses szemmel rendelkezik. Közepesen hosszú, kócos, fekete haja apja genetikáját képviseli. Ruházata legfőbb jellemzője a lenge, bő viselet a könnyebb mozgás és kényelem előtérbe helyezése révén. Főbb ismertetőjele a gyógynövény illat és oldalán lógó wakizashi.
Jellem: Erős és határozott jellemmel rendelkezik fiatal kora ellenére. Precizitásáról és akadémiai ismereteiről hallottak róla a legtöbben tanárok és diákok egyaránt. A felszínen száraznak tűnik, de belül kedves, odaadó és békés természetű. Másokhoz tárgyilagosan áll hozzá, mindaddig ameddig segítséget nem kérnek tőle. Akár konfliktus akár valami más probléma kezelése érdekében. Ilyenkor úgy érzi fontos ninja, nem egy elhanyagolható tömegtöltelék. Legnagyobb félelme a homályba veszni.
Elsődleges chakra típus: Doton
Technikák:
- Vízen járás technikája, Függőleges terepen való megmaradás technikája.
- Alap E szintű ninjutsuk
Felszerelések:
- Alap ninja ruházat (overál, szandál, fejpánt, kesztyű)
- 5 db Senbon
- 5 db Shuriken
- 5db Kunai
- 5db Robbanójegyzet
- 1 db Elsősegély készlet
- 5 db Füstbomba
- Dróthuzal 10 m
- Fél doboz energiatabletta (7 db)
- Apja rossz állapotban lévő wakizashija (Nem használatképes)
- Övtáska tele kisebb kézikönyvekkel
Családtagok:
- Kenichi Keiko (Anyja - 35 éves)
- Hiromi Takashi (Apja - Elhunyt)
Előtörténet:
Kor: 14
Nem: Férfi
Magasság: 177 cm
Testsúly: 61 kg
Kinézet: Viszonylag átlagos testalkattal, fekete hajjal és anyjától örökölt vöröses szemmel rendelkezik. Közepesen hosszú, kócos, fekete haja apja genetikáját képviseli. Ruházata legfőbb jellemzője a lenge, bő viselet a könnyebb mozgás és kényelem előtérbe helyezése révén. Főbb ismertetőjele a gyógynövény illat és oldalán lógó wakizashi.
Jellem: Erős és határozott jellemmel rendelkezik fiatal kora ellenére. Precizitásáról és akadémiai ismereteiről hallottak róla a legtöbben tanárok és diákok egyaránt. A felszínen száraznak tűnik, de belül kedves, odaadó és békés természetű. Másokhoz tárgyilagosan áll hozzá, mindaddig ameddig segítséget nem kérnek tőle. Akár konfliktus akár valami más probléma kezelése érdekében. Ilyenkor úgy érzi fontos ninja, nem egy elhanyagolható tömegtöltelék. Legnagyobb félelme a homályba veszni.
Elsődleges chakra típus: Doton
Technikák:
- Vízen járás technikája, Függőleges terepen való megmaradás technikája.
- Alap E szintű ninjutsuk
Felszerelések:
- Alap ninja ruházat (overál, szandál, fejpánt, kesztyű)
- 5 db Senbon
- 5 db Shuriken
- 5db Kunai
- 5db Robbanójegyzet
- 1 db Elsősegély készlet
- 5 db Füstbomba
- Dróthuzal 10 m
- Fél doboz energiatabletta (7 db)
- Apja rossz állapotban lévő wakizashija (Nem használatképes)
- Övtáska tele kisebb kézikönyvekkel
Családtagok:
- Kenichi Keiko (Anyja - 35 éves)
- Hiromi Takashi (Apja - Elhunyt)
Előtörténet:
Kezdeti nehézségek
Meleg van, a forróság öleli át a teljes falut egészen estig, de bizonyára nem mondtam ezzel újat. Hogyan születtem ebbe a kopár, de lehetőségekkel teli sivatagba? Hadd vázoljam. Nem, nem emlékszek rá annyira azért nem vagyok lángelme, nekem is elmesélték úgy, ahogy én most neked.
A kilencedik hónapban éjszaka érkeztem pont úgy ahogy be lettem tervezve. A szüleim kicsattantak az örömtől, egy gyerek mindig áldás a családba, főleg ha az első. Mellesleg mind ketten ninják voltak, gyereket nemzeni külön nehézség volt a veszélyes életmódjuk mellett. Habár miben nincsen veszély? Onnantól kezdve egyre több figyelmet fordítottak rám, anyám medikus ninja révén túlzásba vitte a törődést míg apám... Míg apám túlzásba vitte a munkát a pénz miatt. Így lehet a legkönnyebben kifejezni. Nem halt hősi halált, nem védte a faluját egy katasztrófa ellen. Csak szimplán fáradtan, nem törődöm módon végezte el a küldetéseit sorban egymás után, ami végül halálhoz vezetett. Legalább is nekem ez jött le a történetekből. Anyám nem igazán szeret róla beszélni. Hogy érzek ezzel kapcsolatban? Sehogy. Nem is sehogy, inkább csak keveset érzek. Hiányzik egy ember akire felnézhessek otthon persze, de hogy hiányozzon egy apa ha nem is volt soha? Három éves lehettem mikor elhunyt, egyetlen egy dologra emlékszem. Anyám hátára. Háta mögé tolt és sírt. Hogy hol volt, temetésen vagy otthon azt már nem tudom beazonosítani, nem is igazán fontos. Ami fontos hogy anyámnak egyedül kellett nevelnie, eltartania és fegyelmeznie. Megtanította hogy értékeljem a dolgokat akár élők akár nem. Megtanította hogy ne csak szemléljem a dolgokat, ragadjam a kezembe őket. Persze ez a része elcsúszott egy picit. Míg mások kiskorukba törtek-zúztak én szimplán addig nézegettem és forgattam, elemezgettem a különböző holmikat, hogy szépen lassan gajra mentek. Nem valami rejtett agresszióval, vagy csendes depresszióval töltött pukkancs voltam, csak szimplán voltam. Anyám persze minden gügyögésem, mozdulatom és botladozásom csodálattal figyelte. Igazi anyuka. Szeretem és szeretni is fogom. A legtöbb ismerősöm(ami nem valami nagy szám, még csak nem is kétjegyű) azt mondta hogy egyszerűen anyukás fiú vagyok, meg anyu pici kedvence. Eleinte picit rosszul esett, de most már nem érdekel.
Legelső akadémiai évemben anyám korán, de diszkréten ajánlgatta nekem a medikus foglalkozást, mondván hogy milyen érdekes és milyen hasznos a társadalomnak. Nem érdekelt igazán, nem tudtam volna elképzelni magam a frontvonalon sebeket kötözni. Ami viszont érdekelt az a tanulás és a mentális fejlődés.
A kilencedik hónapban éjszaka érkeztem pont úgy ahogy be lettem tervezve. A szüleim kicsattantak az örömtől, egy gyerek mindig áldás a családba, főleg ha az első. Mellesleg mind ketten ninják voltak, gyereket nemzeni külön nehézség volt a veszélyes életmódjuk mellett. Habár miben nincsen veszély? Onnantól kezdve egyre több figyelmet fordítottak rám, anyám medikus ninja révén túlzásba vitte a törődést míg apám... Míg apám túlzásba vitte a munkát a pénz miatt. Így lehet a legkönnyebben kifejezni. Nem halt hősi halált, nem védte a faluját egy katasztrófa ellen. Csak szimplán fáradtan, nem törődöm módon végezte el a küldetéseit sorban egymás után, ami végül halálhoz vezetett. Legalább is nekem ez jött le a történetekből. Anyám nem igazán szeret róla beszélni. Hogy érzek ezzel kapcsolatban? Sehogy. Nem is sehogy, inkább csak keveset érzek. Hiányzik egy ember akire felnézhessek otthon persze, de hogy hiányozzon egy apa ha nem is volt soha? Három éves lehettem mikor elhunyt, egyetlen egy dologra emlékszem. Anyám hátára. Háta mögé tolt és sírt. Hogy hol volt, temetésen vagy otthon azt már nem tudom beazonosítani, nem is igazán fontos. Ami fontos hogy anyámnak egyedül kellett nevelnie, eltartania és fegyelmeznie. Megtanította hogy értékeljem a dolgokat akár élők akár nem. Megtanította hogy ne csak szemléljem a dolgokat, ragadjam a kezembe őket. Persze ez a része elcsúszott egy picit. Míg mások kiskorukba törtek-zúztak én szimplán addig nézegettem és forgattam, elemezgettem a különböző holmikat, hogy szépen lassan gajra mentek. Nem valami rejtett agresszióval, vagy csendes depresszióval töltött pukkancs voltam, csak szimplán voltam. Anyám persze minden gügyögésem, mozdulatom és botladozásom csodálattal figyelte. Igazi anyuka. Szeretem és szeretni is fogom. A legtöbb ismerősöm(ami nem valami nagy szám, még csak nem is kétjegyű) azt mondta hogy egyszerűen anyukás fiú vagyok, meg anyu pici kedvence. Eleinte picit rosszul esett, de most már nem érdekel.
Legelső akadémiai évemben anyám korán, de diszkréten ajánlgatta nekem a medikus foglalkozást, mondván hogy milyen érdekes és milyen hasznos a társadalomnak. Nem érdekelt igazán, nem tudtam volna elképzelni magam a frontvonalon sebeket kötözni. Ami viszont érdekelt az a tanulás és a mentális fejlődés.
Satnya
Nyolc éves koromtól fölfelé főleg két módon találhatsz meg. Követed a a gyógynövény illatot ami akarva akaratlanul is körülöttem leng anyám munkássága révén, vagy keresel egy srácot akit eltakar egy bumszli könyv. Igen ez volnék én. A virág illatú satnya srác aki mindig jelest kap.
Satnya. Utálom ezt a szót. Amióta az Akadémiára jártam ezzel cikiztek a srácok... Persze aztán a lányok is elkezdték, ne maradjanak ki a mókából. Hogy hogyan kaptam a nevet? Egyszerű. Átlagos testalkatom (sőt szerintem tökéletes egy ninjának, no ego) ellenére kifejezetten gyenge voltam és vagyok is mai napig közelharcban. A taijutsu szó kiejtése esetén is beleborzongtam akarva akaratlanul. Fogócskáztunk? Tippelj kit kaptak el először. Labdáztunk? Tippelj kit választottak utoljára. Satnya, satnya, satnya. Utálom ezt a szót. Anyám persze vigasztalt és be akart menni az Akadémiára beszélni a tanárokkal, de ezt mindketten tudjuk hogy nem segített volna. Így hát a filozófiai könyvekbe, régi történeteket, legendákat mesélő és hasonló, egyáltalán nem nekem való olvasmányokba temettem magam. A felét sem értettem a legtöbbnek, de felnőttnek, okosabbnak és érettebbnek akartam tűnni náluk. Sikerült? Persze. Segített? Nem.
Akkoriban azt hittem örökre rajtam marad ez a gúnynév. A sulis éveimen keresztül végig is kísért, egészen egy bizonyos pontig. A genin vizsgáig.
Segítesz?
A genin vizsgáig már csak három nap volt mikor mindenki elővett engem mint legjobb barát, kedves társ vagy esetleges szerelmi potenciál. Hogy éreztem magam? Becsapottnak, néha elővehető útszéli rongynak? Egyáltalán nem. Örültem. Örültem hogy kellek, hogy fontos vagyok és nélkülözhetetlen. Utólag belátom ez egy kicsit túlreagált ábránd volt, de hé. Ki hibáztathat egy tizenkét éves srácot aki elhanyagolva érzi magát?
Két dologban voltam jó, ninjutsu és természetesen az elméleti rész. Matematika, harci elemzés dobjad csak! Ninjutsu? Imádom, hadd szóljon! Gyakorlati rész, fegyverrel bánás meg a többi? Vidd innen! Ezt a többiek is tudták, nem is az utóbbiért fordultak hozzám, de tudod mit? Segítettem mindenkinek. Aki kérte a segítségemet megkapta. Jó érzéssel töltött el hogy részem volt abba hogy átmehettek a vizsgán. Ja meg persze én is átmentem, ha a gyakorlati rész miatt döcögősen is. Tudom-tudom genin lettem, hát nem szuper? Utólag rájöttem hogy ez tényleg előrelépés, de akkoriban nagyobb élménynek találtam a segítségnyújtást a többieknek. Anyám persze kicsattant az örömtől, még ajándékot is kaptam a sok puszi és gratuláció mellé. Apám régi wakizashiját adta nekem édesanyám, csak ez maradt meg belőle. Jól eldugta, meg se találtam a házban. Mint utólag kiderült emléknek szánta a fegyvert. Életlen, mellesleg hajszáltörések és egyéb csúnyaságok is tarkítják. Azóta is magammal hordom tiszteletnyilvánítás gyanánt, apám, de főleg anyám iránt. Nem akarom megbántani. Na meg persze nem is tudnám használni rendesen, még ha jó állapotban lenne akkor se. Porosodni meg nem hagyhatom otthon nem de? Ezen felül anyám kötelességének érezte hogy meséljen a nagy világról, mit tapasztalt belőle ő és én mire számíthatok majd. Persze nekem máshol járt az agyam legtöbbször. Legendákon, a kézpecsétek és a világ, sőt a chakra keletkezésén. Néha elkalandozok ilyen terekre, elkap a láz hogy találhatok egy könyvet ami erről szól. A beszélgetés vele hasznos volt több okból is, miután ecsetelte hogy mennyire büszke rám és mennyire szeret engem egy pár energiatablettát nyomott a markomba és sok szerencsét kívánt a ninja élethez.
Persze anyám mesélt a tablettákról hogy nem szabad könnyelműen bánni velük. Emlékszem még kiskoromban is mindig rácsapott a kezemre ha a közelébe mentem, mélyen legbelül vártam is rá hogy megint megcsapja a kezem, de nem tette. Szóval ilyen érzés felnőttnek lenni?
Két dologban voltam jó, ninjutsu és természetesen az elméleti rész. Matematika, harci elemzés dobjad csak! Ninjutsu? Imádom, hadd szóljon! Gyakorlati rész, fegyverrel bánás meg a többi? Vidd innen! Ezt a többiek is tudták, nem is az utóbbiért fordultak hozzám, de tudod mit? Segítettem mindenkinek. Aki kérte a segítségemet megkapta. Jó érzéssel töltött el hogy részem volt abba hogy átmehettek a vizsgán. Ja meg persze én is átmentem, ha a gyakorlati rész miatt döcögősen is. Tudom-tudom genin lettem, hát nem szuper? Utólag rájöttem hogy ez tényleg előrelépés, de akkoriban nagyobb élménynek találtam a segítségnyújtást a többieknek. Anyám persze kicsattant az örömtől, még ajándékot is kaptam a sok puszi és gratuláció mellé. Apám régi wakizashiját adta nekem édesanyám, csak ez maradt meg belőle. Jól eldugta, meg se találtam a házban. Mint utólag kiderült emléknek szánta a fegyvert. Életlen, mellesleg hajszáltörések és egyéb csúnyaságok is tarkítják. Azóta is magammal hordom tiszteletnyilvánítás gyanánt, apám, de főleg anyám iránt. Nem akarom megbántani. Na meg persze nem is tudnám használni rendesen, még ha jó állapotban lenne akkor se. Porosodni meg nem hagyhatom otthon nem de? Ezen felül anyám kötelességének érezte hogy meséljen a nagy világról, mit tapasztalt belőle ő és én mire számíthatok majd. Persze nekem máshol járt az agyam legtöbbször. Legendákon, a kézpecsétek és a világ, sőt a chakra keletkezésén. Néha elkalandozok ilyen terekre, elkap a láz hogy találhatok egy könyvet ami erről szól. A beszélgetés vele hasznos volt több okból is, miután ecsetelte hogy mennyire büszke rám és mennyire szeret engem egy pár energiatablettát nyomott a markomba és sok szerencsét kívánt a ninja élethez.
Persze anyám mesélt a tablettákról hogy nem szabad könnyelműen bánni velük. Emlékszem még kiskoromban is mindig rácsapott a kezemre ha a közelébe mentem, mélyen legbelül vártam is rá hogy megint megcsapja a kezem, de nem tette. Szóval ilyen érzés felnőttnek lenni?
110%
Különleges helyzetek alakultak ki az idő folyamával, de nem hittem volna hogy egy háború is a küszöbünkre érkezik. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Eljött a nap amikor megismertem első mesterem és a... csapatom? A csapatom két darab, ismétlem két darab szalmabábú volt. Realizálódott bennem hogy mesterem a patinásan csengő nevű Dai Daisuke volt a csapattársaimat meg... Nem kell bemutatni. Értetlenül álltam a helyzet előtt az első napon, de Sensei hamar eloszlatta a kételyeimet. Emlékszem is a hangjára.
- Úgy hallottam nem megy a közelharc Akio! Itt az idő hogy száz, nem, száztíz százalékot beleadva mutasd meg hogy ez csak béna pletyka!
Sajnos nem csak pletyka volt amit feltételezett rólam, be is vallottam neki. A reakciója nem hogy csalódott, felvillanyozódott volt. Kiderült hogy ő személyesen akart kiképezni így egy kicsit késleltetve azt hogy csapattársaim lehessenek. Tudta hogy nem vagyok teljesen béna, de a közelharc elengedhetetlen eszköze egy shinobinak. Elmagyarázta hogy a taijutsu belülről fakad és a fizikai testem csak a hordozója. Mindeközben magas rúgásokat és pörgőrúgásokat hajtott vége, meg se állva levegőért. Éreztem valami különlegeset. Persze azon félelmemen kívül hogy lerúgja a fejem (Tényleg nagyon közelről rugdalózott!). Valami furcsát ami szintúgy belülről fakadt. Hasonlított az adrenalinra, de sokkal erősebb volt és gyorsabban járta be a testem. Ilyen lenne a lelkesedés? Éljeneztem és próbáltam imitálni Daisuke-sensei mozdulatait azután is miután többször is elestem. Innentől vette kezdetét a kiképzésem, ennyiszer még életembe nem hallottam azt hogy száztíz százalék, de őszintén? Nem is bántam. A kiképzésem intenzív, de szívmelengető volt. Egy olyan ninja volt a mesterem akire felnézhettem, és mai napig fel is nézek. A taijutsu hibáimat hónapok alatt kiküszöbölve még a vízen és a függőleges terepen való megmaradás technikáját is elsajátítottam plusz egy hét alatt. Üdítő változatosság volt számomra. A vízen járás nehezebben ment a mesterem által generált hullámok miatt, mintha nem lett volna elég cécó találni vízforrást Sunagakure terültetén. A fára mászást szinte rekord idő alatt tanultam meg, legalább is szeretem ezzel hitetni magam. Élveztem az biztos.
Az edzés vége felé főleg a chakraáramlást tanultam és elemeztem a senseiem felügyeletével. Hála neki nem csak a taijutsuban, de az életbe is 110%-ot adok bele!
Sensei:
Eljött a nap amikor megismertem első mesterem és a... csapatom? A csapatom két darab, ismétlem két darab szalmabábú volt. Realizálódott bennem hogy mesterem a patinásan csengő nevű Dai Daisuke volt a csapattársaimat meg... Nem kell bemutatni. Értetlenül álltam a helyzet előtt az első napon, de Sensei hamar eloszlatta a kételyeimet. Emlékszem is a hangjára.
- Úgy hallottam nem megy a közelharc Akio! Itt az idő hogy száz, nem, száztíz százalékot beleadva mutasd meg hogy ez csak béna pletyka!
Sajnos nem csak pletyka volt amit feltételezett rólam, be is vallottam neki. A reakciója nem hogy csalódott, felvillanyozódott volt. Kiderült hogy ő személyesen akart kiképezni így egy kicsit késleltetve azt hogy csapattársaim lehessenek. Tudta hogy nem vagyok teljesen béna, de a közelharc elengedhetetlen eszköze egy shinobinak. Elmagyarázta hogy a taijutsu belülről fakad és a fizikai testem csak a hordozója. Mindeközben magas rúgásokat és pörgőrúgásokat hajtott vége, meg se állva levegőért. Éreztem valami különlegeset. Persze azon félelmemen kívül hogy lerúgja a fejem (Tényleg nagyon közelről rugdalózott!). Valami furcsát ami szintúgy belülről fakadt. Hasonlított az adrenalinra, de sokkal erősebb volt és gyorsabban járta be a testem. Ilyen lenne a lelkesedés? Éljeneztem és próbáltam imitálni Daisuke-sensei mozdulatait azután is miután többször is elestem. Innentől vette kezdetét a kiképzésem, ennyiszer még életembe nem hallottam azt hogy száztíz százalék, de őszintén? Nem is bántam. A kiképzésem intenzív, de szívmelengető volt. Egy olyan ninja volt a mesterem akire felnézhettem, és mai napig fel is nézek. A taijutsu hibáimat hónapok alatt kiküszöbölve még a vízen és a függőleges terepen való megmaradás technikáját is elsajátítottam plusz egy hét alatt. Üdítő változatosság volt számomra. A vízen járás nehezebben ment a mesterem által generált hullámok miatt, mintha nem lett volna elég cécó találni vízforrást Sunagakure terültetén. A fára mászást szinte rekord idő alatt tanultam meg, legalább is szeretem ezzel hitetni magam. Élveztem az biztos.
Az edzés vége felé főleg a chakraáramlást tanultam és elemeztem a senseiem felügyeletével. Hála neki nem csak a taijutsuban, de az életbe is 110%-ot adok bele!
Sensei:
Kemény Hátlap
Elérkeztünk a jelenbe. Ide hozzánk.
- Szép lassan, mély levegő.
- Tudom, én tanítottam neked.
- Attól még felvághatok vele nem?
- Haha ez j...
Hirtelen vér buggyant ki a nő szájából, a nevetés csak a lelket gyógyítja ilyen állapotban, a törött bordát és a belső vérzést nem. Fogom két kezemmel a testét míg ő fekszik a földön, közel tartom magamhoz, nagyon fontos számomra. A háttérben jajgató és botladozó embereket hallani, hiába rajtunk ütöttek az Iwagakurei csapatok.
- Ne beszélj.
- Büszke vagyok rád. - Az életévei közepénél járó nő végigsimítja az arcomon a kezét.
- Tudom.
- Fogj... - A nő szépen lassan lehunyja a szemét, míg én egyre csak erősebben tartom. - ...Szorosan.
- Te vagy a világ legjobb anyukája.
Mielőtt még eleredne a könnyem egy kiáltásnak kevés, beszédnek túl hangos mondatot ejtek ki a számon.
- Orvost!
Egy erős kezet érzek a vállamon ami nagy lendülettel lök hátra és szerencsétlenül egy kiálló kőbe verem a fejem. Eszméletemet vesztem. Következő látképem egy menekülttábor és annak kisebb-nagyobb zegzugai. Felpattanok, senki se tart vissza minden bizonnyal az orvosok fontosabb sérültekkel foglalkoznak. Kiabálok anyám után kutatva majd egy orvos irányba igazít(Minden bizonnyal ő volt aki ellökött) és megy is a dolgára.
Letérdelek anyám fekhelye mellé és két kezemmel fogom a jobb kezét.
- Sajnálom... Én annyira sajnálom.
Egyetlen élő rokonom, a mindenem, előttem fekszik sérülésekkel tele. Körvonalazódik a kép. Én semmit se tettem.. Csak fogtam és még csak nem is segítettem rajta.
- Akio ne emészd magad, sokkal jobban vagyok. A medikus ninják nem olyan törékenyek mint hiszed.
- Ez jó... Remélem igazat mondasz és tényleg jobban vagy.
- Mikor hazudtam én neked?
- Sejtettem hogy ezt fogod kérdezni... - Öt perc csönd után egy utolsó kérdést teszek föl mielőtt még hagynám pihenni anyámat. - ...Hova megyünk ezek után?
- Esetleg Konohába.
Hiromi Akio- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 560
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 480
Re: Hiromi Akio
Namikaze Minato Szomb. Aug. 15 2015, 21:04
Halihó ^^
Először is üdvözöllek az oldalon!
Másodszor pedig remek kis előtörténetet olvashattam, és örülök neki, hogy Sunagakure egyik újabb ifjoncát köszönthetem köreinkben. ^^
Egy szó mint száz, az irományt Elfogadom!
Kezdő értékek:
- Chakraszint: 105
- Rang: Genin
- Szint: D
- Pénz: 2000 ryu
Emellett pedig ahogy írtad, a függőleges terepen és a vízen való megmaradást is megkapod mint ajándék technika, plusz még ezt is:
- Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
A Homok ninják egyik alapvető technikája, ugyanazokat az alapokat használva, amiket a bábmesterek is használnak. Az átlag shinobi ezeket az alapokat felhasználva kezdetleges chakrafonalakkal kisebb tárgyakat irányíthat, lőhet ki, módosíthatja a mozgásukat. Az irányított tárgyhoz a használat előtt hozzá kell érnie, így létrehozva a chakrafonál kapcsolódásait a testén és a tárgyon.
Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.
(Ezt annyira nem is tőlem kapod
Mivel ez alap képesség minden Sunagakurei ninjának ^^)
Nos ennyi lenne, úgyhogy itt az ideje adatlapot gyártani, és belevetni magad, a Shinobik izgalmas világába! ^^
Először is üdvözöllek az oldalon!
Másodszor pedig remek kis előtörténetet olvashattam, és örülök neki, hogy Sunagakure egyik újabb ifjoncát köszönthetem köreinkben. ^^
Egy szó mint száz, az irományt Elfogadom!
Kezdő értékek:
- Chakraszint: 105
- Rang: Genin
- Szint: D
- Pénz: 2000 ryu
Emellett pedig ahogy írtad, a függőleges terepen és a vízen való megmaradást is megkapod mint ajándék technika, plusz még ezt is:
- Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
A Homok ninják egyik alapvető technikája, ugyanazokat az alapokat használva, amiket a bábmesterek is használnak. Az átlag shinobi ezeket az alapokat felhasználva kezdetleges chakrafonalakkal kisebb tárgyakat irányíthat, lőhet ki, módosíthatja a mozgásukat. Az irányított tárgyhoz a használat előtt hozzá kell érnie, így létrehozva a chakrafonál kapcsolódásait a testén és a tárgyon.
Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.
(Ezt annyira nem is tőlem kapod
Mivel ez alap képesség minden Sunagakurei ninjának ^^)Nos ennyi lenne, úgyhogy itt az ideje adatlapot gyártani, és belevetni magad, a Shinobik izgalmas világába! ^^
Namikaze Minato- Moderátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár
Re: Hiromi Akio
Hiromi Akio Szomb. Aug. 15 2015, 21:54
Köszönöm szépen 
Egy gyors kérdést még megejtenék ha szabad. Hova írják adatlapot?
Előre is köszönöm!
Egy gyors kérdést még megejtenék ha szabad. Hova írják adatlapot?Előre is köszönöm!
Hiromi Akio- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 560
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 150 (C)
Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 480
Re: Hiromi Akio
Namikaze Minato Szomb. Aug. 15 2015, 21:57
http://narutohun.niceboard.org/f3-adatlap
Ezen a linken létrehozol egy saját topicot, a karaktered nevével akár csak az előtörténetben ^^ A szabályzatban le van írva (konkrétan ITT) hogy hogyan is kell kinéznie az Adatlapnak!
Jó játékot! ^^
Ezen a linken létrehozol egy saját topicot, a karaktered nevével akár csak az előtörténetben ^^ A szabályzatban le van írva (konkrétan ITT) hogy hogyan is kell kinéznie az Adatlapnak!
Jó játékot! ^^
Namikaze Minato- Moderátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.