Hiromi Akio

**Hiromi Akio** Kedd Május 24 2016, 17:42

Tanult jutsu: Karasu Bunshin no Jutsu // Varjú Klón Technika
A használó másolatokat hoz létre magából, amit ha megérintenek, vagy a használó úgy akarja, szétrebbenő varjúk formájában tűnik el. A Klón erőssége egy ködklónéval megegyező.
Chakraszint: 55
Besorolás: D

Pein-sama engedélyével.
Időbeli elhelyezkedés: Pár héttel ezelőtt

Takumi sens... Senseinek nem mondhatnám, sokkal inkább mentornak. Szóval újdonsült mentorom, kinek neve Takumi(csak ennyit árult el) felkészített a frontra, mind lelkileg, mind testileg. A lelki rész alatt a kérdéseit értem, testi rész alatt pedig az új technikák tanítását, bemutatását. Elsőként a genjutsu kait tanította meg ami egy kifejezetten kényelmetlen élmény volt, bár tudom jól, hogy lehetett volna sokkal kényelmetlenebb is. A második jutsu a varjú klón technika névre hallgatott. Visszagondolva, mintha csak tudta volna hogy már van tapasztalatom a varjú jutsuk terén.
Elaludtam, nem is kicsit. A mentoromtól szerzett mesekönyv éktelenkedett arcom búbján, ismertebb nevén az orromon. Ennyire elfáradtam volna a tegnapi technikától? Viszonylag frissen kipattanva ágyamból kinéztem az ablakomon, hisz egy cetli éktelenkedett alatta. Kinyitottam majd elolvastam a kis papirost. Délelőtt 10 óra, edzőterep. Várlak. Hát ez... Biztos vagyok hogy a chuunintól van. Nem valami szociális típus nem de? Na sebaj, nem is igénylem. Tudni illik rólam, hogy az évek során az anyám volt mindig is a támaszpontom szinte minden téren. Szinte? Nem is szinte. Egy kifejezetten nagy előnye volt, hogy senkire sem akaszkodtam rá, no persze ha a könyveim emberek lennének akkor már más lenne a történet. Az órára tekintve tudtam hogy össze kell szedelőzködnöm minél hamarabb ha oda akarok érni. Lágy csókot leheltem gondoskodó anyám homlokára látván hogy ő is újból álomba szenderült. Igen, újból. Gyakori szokása volt hogy ha volt étel a hűtőben akkor csak annyira kelt fel hogy leellenőrizze épségben megvagyok-e, majd vissza is szenderedett az igazak álmába. Felszerelésem nem volt sok, pont annyi amennyit szükségesnek véltem, se több, se kevesebb. Az alatt a rövidke idő alatt ameddig a konohai chuunin a szárnyai alá vett, rájöttem hogy nem pazarolja idejét, sokáig nem fogjuk egymással megosztani a társaságunkat.
Amint odaértem nyugodtan nyugtáztam magamban hogy kissé korábban érkeztem a kelleténél. A férfinak nyoma sem volt egészen addig ameddig pontosan nem ütött tíz órát az óra. Pontossága kinézetében is megmutatkozott, mintha csak példát akart volna statuálni.
- Korán itt voltál.
- Igen.
- Nos, ötlet hogy miért vagyunk itt?
- Újabb feladvány, esetleg feladat vár rám.
- Részben igaz. Tudomásomra jutott hogy alkalmazni tudsz egy bizonyos varjú technikát. Alapvető tény hogy egy shinobi építi alappilléreit, sosem hagyja félkész állapotba. A te esetedben ez nem igazán így van. Olyan technika birtokában vagy aminek az alapja szinte teljes mértékben hiányzik. Pozitívum, hogy az alap amit nemsokára el fogsz sajátítani nem igényel különösebb mentális megterhelést. Negatívum viszont, hogy pilléreket állítani tető alá sosem volt kifizetődő és én nem leszek az, aki helyetted megcsinálja. Kezdhetjük?
- Természetesen. - Feleltem rezzenés nélkül. Szerencsére gyorsan vágott az eszem még korai órákban is, hát még délelőtt. A shinobi szavai érthetőek, sőt ösztönzőek voltak számomra.
A férfi kézjeleket formált majd egy klón formálódott ki mellette, immáron ketten meredtek rám.
- Első ránézésre egyszerű bunshin, azonban varjúkból áll. Szimpla, mint egy kawarimi, csak a helyettesítő test több részből áll és varjú formát ölt fel. A jutsu ködklón szinten áll, így érintésre deaktiválódik és az előbb említett varjak formájában foszlik szét. No persze a technikát a használó is feloldhatja ugyanolyan eredményekkel. Mondanom sem kell, nem árt ha a használó látott már madarat életében. Hasznos, egyszerű technika, a kérdés az kinek a kezében. Nos? - Nézett rám kérdően a chuunin miközben a klónja szétrebbent.
- Tekintve hogy már kellően tanulmányoztam a varjúkat, jobb ha csak megpróbálom.
A varjúkra összpontosítottam. Próbáltam különböző egyedekből összeállítani egy alakot, mintha csak kirakósoztam volna. Az eredmény magáért beszélt és amit mondott nem volt szép. Az ezer holló szórás technika lebutított változatát hoztam ki magamból. Négy-öt darab varjú jelent meg egy helyen, szinte egymás-hegyén hátán. Károgtak kettőt majd csúnyán néztek rám, pont úgy mint ahogyan mentorom tette, fél szemmel egy fának nekidőlve. Na jól van Akio, tény ami tény ez elég silány volt. Viszont a feladás még silányabb, szóval...
A varjúk egy pukkanás keretében eltűntek a szemem elől, teret adva újabb próbálkozásomnak. Mély levegőt vettem, majd más oldalról közelítettem meg az egészet. Nem a varjúkat tartottam lényegesnek, sokkal inkább a klónt, a vázat. Ha egy sima bunshint teremtek, nincsen súlya, nincs teste, ez köztudott tény. Ezt kéne félig kiküszöbölni a varjakkal. Egy mély levegővétel után összpontosítani kezdtem, az előző próbálkozásom szöges ellentétét próbáltam létrehozni. Az eredmény külsőre jónak tűnt, még szerencse hogy ott volt mentorom és azon nyomban eloszlatta ezt a kételyt. Odasétált és rutinosan átsuhintott rajta egyet aminek hatására egy kisebb füstfelhő keretében szét is foszlott klónom.
- Füst? Hát persze! - Gondolkodtam hangosan, mintha csak hangom választott volna el a megoldás édes ízétől. Nem kéne túl sok varjúban gondolkoznom, elég lenne ha kezdésnek egy-két madárral is létrehozhatnám, szépen, egyensúlyban. Ezt a gondolatmenetet követve álltam neki következő próbáimnak. Egyszerű, egy klón, kevés varjúval helyettesítés gyanánt. Az eszmefuttatás szerény véleményem szerint jó útra terelt, de valami így is hiányzott. Több próbálkozás ellenére is erőtlen volt a klón, még látszatra csak-csak rendben volt, de a többi nem stimmelt. Egy helyben állt pár másodpercig majd akarva-akaratlanul is szétfoszlott. Mentorom se nem húzta száját, se nem helyeselt, hagyta, hogy a technikát saját magamtól építsem fel. Vajon ilyen egy igazi tanár? Bemutatja az ösvényeket és hagyja hogy te járd be őket úgy, ahogy akarod, akkor, amikor akarod. Igen, ilyen lehet egy tanár.
Lehuppantam a földre lótusz ülésbe ezzel is jelezve mély fejtörésemet. Gondolataim és esetleges megoldásaim oda-vissza cikáztak, de ez megszokott volt, hisz még is csak rólam beszélünk. Tudtam a chakraformálásom helytálló, hisz a varjak ha alacsony létszámban is, de sikeresen megjelentek rendeltetésszerű formájukban. Azonban a chakra mennyiségem nem volt egyensúlyban a formálással, tudatomon kívül a varjakra koncentráltam. Így átgondolva egyértelmű, hogy nem tudtam fenntartani a jutsut! A nap már más helyen járt, jelezve hogy bizony már délutáni órákat ütnek a vekkerek. Mélyet szippantottam a konohai levegőből majd koncentrálni kezdtem. Tervem egyszerű volt, az előző elméletem szerint a hibáim kiküszöbölése volt a cél. Első lépésként kreáltam egy sima bunshint magam mellé hogy átérezhessem a szükséges chakra mennyiséget. A hagyományos bunshinnál max. 15-20%-al több chakrára volt szükségem hisz még csak pár madárral próbálkoztam. Újból nekiláttam a technikának immáron annyi különbséggel, hogy sikeresnek volt mondható. Szép munka Akio. Fejben megpaskoltam magamat, hisz a kis lépések is előrébb visznek a célhoz, talán még biztosabban is mint a nagyok. Új próbálkozásomat észrevéve mentorom elrugaszkodott kényelmes fájától és átsuhintott egyet rajta. Pár varjú és sok károgás keretében lett az enyészeté a felépített chakrám.
- Majdnem. - Jelentette ki a férfi az egyértelműt.
Következő fókuszom(szinte nem is törődve mentorom szavaival) a több varjú fészkelése volt. A hagyományos bunshin által elhasznált chakrám hasznosnak bizonyult, hiszen jó támpont volt. Ezt figyelembe véve megsaccoltam hogy kicsivel több mint másfélszer annyi chakrát kell feláldoznom a pozitív eredményért. Kézjelekbe kezdtem majd ismét nekiláttam a jutsu létrehozásának. Abban a szent pillanatban ahogy megjelent képmásom, mentorom egy rúgást mért rá megsemmisítve azt.
- Majdnem.
Igaza volt. Holott láttam hogy a klónom kellőképpen volt felépítve, tény volt hogy terv nélkül hoztam létre, csak az egy helyben való állás volt a szerepe. Mentorom is erre világított rá, legalább is én ezt vontam le belőle. Mondanom sem kell újabb próbálkozások következtek. Az új célom immáron az volt hogy minél gyorsabban teremtsem meg klónomat, ezáltal minél hamarabb elvégezhesse tervem. A konohai chuunin mindig rúgott, vagy suhintott egyet a képmásomra, de nem kiszámíthatatlanul, sőt elég lineáris módon. Bizonyára ezzel is engem akart segíteni, hiszen reális környezetet akart teremteni, nem ellehetetleníteni a dolgom. Újabb és újabb károgás járta be az edzőterepet, szinte már beleégve az elmémbe.
Bőven estére járt amikor is történt ugyan hogy a klónom sikeresen kikerülte Takumi csapását. A fáradtságtól fél szemmel láttam így nem is voltam benne biztos.
- Si-sikerült? - Dőltem előre a kimerültségtől.
- Igen. - Kapott el a shinobi. - Legközelebb ha találkozunk, kérhetsz valamit, megígértem.
Következő képeim arról árulkodtak hogy a vállán vitt haza, majd ajtónkon kopogott és nekidöntött a falnak. Anyám ajtót nyitva látta milyen állapotba vagyok, azt hitte valami baj történt velem. Nem győztem nyugtatgatni... És nem, nem azért mert annyira aggódott, hanem azért mert fél perc alatt elaludtam amint bekerültem a házba. Másnap reggel kiderült hogy mentorom amint lerakott el is tűnt, csak engem talált a falnál anyám. Persze végighallgathattam a jogos szentbeszédet, de tudta jól hogy könnyen kifáradok, (főleg akkor ha egy értelmes cél lebeg előttem) így hamar engedett anyai szigorából.
Az elkövetkezendő napokban még gyakoroltam a technikát, élesítettem, csiszolgattam. Próbáltam több klónt is létrehozni és a mostani jelenben elmondhatom hogy kifejlesztettem a technikát. Hogy vajon megnöveli-e az esélyeimet a fronton? Szeretném ezt hinni, szeretném ezt hinni.

- Jutalom: Egy kisebb kérés a konohai chuunin, Takumitól.
// Bátorkodtam beleírni, hisz ezt mondta még a karakter első találkozásukkor. Ha természetesen probléma, akkor vedd semmissé. ^^ //

Pein Csüt. Május 26 2016, 10:45

Csodás! Szépen felépített, informatív tanulás volt! Felírhatod a technikát, a "kérés" természetesen mehet! 5 chakrát is jóváírtam.

Hiromi Akio

Hiromi Akio

Re: Hiromi Akio