Hiromi Akio

**Hiromi Akio** Vas. Szept. 27 2015, 16:42

Kedves naplóm

Első élményemet írom az első oldaladra, de mielőtt belekezdenék hadd mondjam el, sose gondoltam hogy akár egy halvány írói véna is található bennem. Anyám kérésére lapozlak föl, amolyan ajándék vagy nekem a jó magaviseletért. Biztos nem lehettél olcsó, a háború megtépázza a lelket, a testet és még a pénztárcát is. Na de kérlek ne gondolkozz ilyesmin. Engedd meg hogy elmeséljem a nem olyan rég történt kalandomat. Friss az emlék semmit sem fogok kihagyni.

Volt egyszer egy macska

Találó cím, még csak nem is törtem rajta a fejem. Konohába költözésünk óta kifejezetten eszi az elmémet az unalom. Nem szeretem vesztegetni az időmet, arról nem is beszélve hogy még csak be se hívtak a frontra, vagy esetleg egy kisebb küldetésre. Anyám medikus ninja, de még ezek ellenére őt se hívták be, nem mintha hogyha szeretném, csak furcsállom.
Szabad időmben főleg edzettem és olvastam, de a chakrakontroll fejlesztése nem valami motiváló, míg mások a falujukért küzdenek a holttestekben gázolva. Na de ne engedd kedves naplóm hogy a háborúról beszéljek, ez a történet most kivételesen vidám. A napokban főleg az utcákat róttam munkát keresve. Egyik nap egy virágárushoz tévedtem be hátha kell egy kis segítség a rakodásban. A vége az lett hogy átkutatott azt sejtve hogy loptam a virágok közül. Köszi Anya. Mint említettem anya medikus ninja, így a gyógynövények otthoni illatát a ruhám és én bánjuk. Másik nap egy fegyverboltban próbáltam szerencsét, de az árus illedelmesen elutasította az ajánlatomat amint meglátta a fejpántomat a karomon. Szövetség ide vagy oda, a bizalom nem jön csak úgy. Na de harmadik nap! A harmadik nap egy egészen kellemes kalandba keveredtem bele a véletleneknek egybeesésének hála. Történt ugyanis hogy egy idősebb hölgy jajgatva rohant ki a házából a macskájáért kiáltozva.
- Chiko! Drága macskám Chiko, merre vagy?
Odarohantam hozzá majd kérdőre vonás után pityeregve elmesélte a történetét. Ha jól dolgoztam föl az egészet, a macskája nem szereti a főztjét, ezért ha otthon főz valamit akkor mindig meg akar szökni már az illatától is. Mielőtt felajánlhattam volna neki a segítségemet egy képet nyomott a kezembe a macskáról és el kezdett sürgetni hogy mielőbb találjam meg, mert ő a mindene.
Hiromi Akio Or6nup

Bájos. Mit tehettem volna, természetesen elvállaltam a feladatot, a segítségnyújtás mindig is gyenge pontom volt. A hölgy az egyik sűrű erdős részre mutatott, jelezvén hogy általában oda szokott menekülni a háziállat. Becsléseim szerint valamelyik fán kötött ki valószínűleg, meg is nyugtattam a hölgyet a tervem szerint.
- Lehozom Chiko-t hölgyem, egyet se féljen.
Míg ő pityergések közepette köszöntgette nekem a még be sem teljesült mentési akciómat, én el kezdtem szaladni az erdő felé a macska nevét kiáltozva. Meglepő hogy mennyi macskát találhat az ember a fákon akarva-akaratlanul is. Mire megpillantottam egy hasonló kinézetű macskát, addigra áthaladtam négy másik tekintetén. Körülbelül húsz percig keresgéltem, ami alatt főleg kisebb karmolásokat és nagy fújásokat kaptam ajándékba. Az utolsó percekben szerencsére azért megpillantottam az állatot egy középmagas fa ágain elterülve. Felmásztam hozzá a chakrámat használva majd költőien megkérdeztem tőle:
- Te vagy Chiko igaz?
- Igen.
- ..Ááá!!
A hirtelen válasznak hála olyan szinten meglepődtem hogy még a chakra is kiszökött a lábam alól. - Mi a fene? Egy beszélő állat? Sok mindent olvastam, de ez még az én tudásomat is jóval meghaladja. - Gondoltam. Minden bátorságomat összeszedve visszamásztam hozzá mire ő irritált arccal kérdőre vont.
- Na kölyök, meséld el szépen miért zavartad meg a 20 órás pihenésemet mielőtt kikaparom azt a pirospozsgás szemedet.
Hiromi Akio 2hr1fo6

- Őő izé. A gazdád keres Chiko-chan.
- Haha! Mókás egy kölyök vagy te! Nem tudom honnan tudod a nevemet, de azt tisztán látom hogy nem ismered a fajtánkat. A macskáknak nincsenek gazdájuk, nem is voltak és soha nem is lesznek.
- Igen... Hát ezt tényleg nem tudtam. Egy idős hölgy keres téged, azt mondta elszöktél a főztje miatt.
- Nem tudom miről beszélsz, de nem is érdekel kö...
- Akio. Hiromi Akio a nevem!
- Legyen. A lényeg hogy engem nem kereshet senki, ha csak nem egy másik macska az. Higgy nekem, ehhez biztosan jobban értek mint te.
- De... De megígértem hogy visszaviszlek és nem tágítok az ígéretem mellől!
- Hát ez tetszik. Legyen, ha le tudsz győzni engem akkor elmegyek veled és tisztázom az ügyet. Ha nem akkor mehetsz amerre látsz.
A hirtelen felismerés futott át rajtam, mi szerint shinobiként egy házimacskával fogok vérre menő küzdelmet kezdeményezni. Nem volt választás, tudtam aznap egy macskát hazaviszek a gazdájához. Leugrottam a fáról és előkészítettem a kunaiomat. Igen, tudom hogy röhejesen hangzik, kedves naplóm.
- Hé! Te meg mit csinálsz?! Én kő-papír-ollóra gondoltam! Izgága shinobik.
- Ááá... Vagy úgy.
Visszaugrottam a macskához majd törökülésben előtte elemezni kezdtem a helyzetet. Végigmértem különleges ellenfelem és rájöttem valamire. - Ő egy macska! Mancsa van, és nem tud mutatni követ vagy ollót! Meg van, ha ollót mutatok akkor biztosan nyerni fogok. - Éreztem hogy nálam van az előny és mielőtt észbe kaptam volna már el is kezdődött a meccs.
- Kő-Papír-olló!
A kezemmel mutattam is az ollót egy széles mosollyal az arcomon.
- Most megvagy!
De a mosoly Chiko arcán még nagyobb volt.. Követ mutatott. - Hát ez meg hogy lehetséges? Egy egyszerű macska így mozgatja a mancsát? Ja igen... "Egyszerű macska" hát persze Akio, hát persze. - Sajnos ez is az életem része lett kedves naplóm, kikaptam egy macskától kő-papír-ollóban. Még szerencse hogy nem látta senki a vereségem. A macska hangos nevetésben tört ki ami csak rontott a helyzeten.
- Hahaha! Nem hiszem el hogy ennek bedőltél! Sokat nem tudsz még a shinobik világáról, igaz kölyök?
- *Sóhaj* Azt hiszem igen. Hát akkor további jó pihenést Chiko, én megyek és közlöm az anyóval a rossz hírt.
Letörten hagytam el a fa lombkoronáját, tudtam hogy rossz híreket kell majd közölnöm. Furcsa, talán egy pillanatra csak, de átéreztem az idős hölgy veszteségét. Lehet majd egyszer te fogod átérezni az én érzéseim kedves naplóm.
- A fenébe is kölyök... Nincs nekem kőből a szívem, elkísérlek az anyóhoz.
A hirtelen változás a macska természetén kifejezetten meglepetésként ért, de nagyon örültem neki. Utoljára akkor örültem ennyire mikor először tengert láttam anyámmal. Nem is volt olyan rég, talán egyszer azt is leírom. Így hát együtt sétáltunk vissza, biztos szép látvány lehettünk.
- Bocsásd meg öreg Chiko tréfáját kölyök, előfordul az ilyesmi ebben a korban.
- Ebben a korban? Miért hány éves lehet? - Gondoltam magamba. Mindegy is a tényálláson nem változtatott. Oda értünk az anyóhoz, de nem találtam sehol. Az ember azt hinné hogy aki így aggódik a macskájáért az kint áll a ház előtt és várja a fejleményeket. - Lehet elment ő is keresni. Nem, nem lehet hiszen ahhoz biztos túl öreg. Na meg amúgy is miért küldött volna akkor engem? - Nem volt mit tenni bekopogtam hozzá mire ő meglepően derült kedvvel nyitott ajtót.
- Á itt vagy fiatal ember! Köszönöm szépen hogy visszaküldted a macskámat Chikuot!
- Én ugyan nem küldtem vissza semmilyen macskát. - A szoba túlsó sarkában viszont megpillantottam Chikot, azt leszámítva hogy ő mellettem volt! Gyorsan levonva a következtetéseimet arra jutottam hogy ikrek. Ami elég sok mindent megmagyaráz, persze a beszélő állat részt leszámítva.
- Ááá Chikuo! Szóra sem érdemes hölgyem, további szép napot!
Még egy teára bementem a noszogatásnak köszönhetően. Ezután az ajtónál váró Chiko elmagyarázta a helyzetet.
- Nos, ő az ikertestvérem Chikuo. Én Chiko vagyok, mint azt tudod. Chikuo mindig ennél a hölgynél teng-leng, helyettesítve a fia által hátrahagyott űrt a szívében. Belegondolva, sejthettem volna hogy vele keversz össze. Nemes szándék vezérelt, ezt tisztelni tudom kö... Akio. Remélem még találkozunk.
Mielőtt reagálhattam volna Chiko kedves szavaira egy puffanás és tömérdek füst közepette eltűnt a szemem elől. Valami meleg érzés borította el a testemet, azt hittem megszereztem első Konohai barátomat. Ezután hazaindultam, azon gondolkodva hogyan mondom el majd anyámnak a történteket.
Nos ez lenne az első kis történetem számodra kedves naplóm, remélem tetszett, én élveztem az biztos. Nemsokára újra találkozunk!

// Szerzett holmik stb.(ha engedélyezve lesznek)
- Egy bőrfedelű napló
- Chiko személyének megismerése //

Namikaze Minato Szomb. Okt. 03 2015, 12:57

Aranyos kis történet volt, tetszett igazán Smile

A megemlített "holmik" természetesen mehetnek. +5 Chakrát írok jóvá! ^^

Hiromi Akio

Hiromi Akio

Re: Hiromi Akio