Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

**Hiromi Akio** Kedd Okt. 06 2015, 20:23

// Harci indoknak megfelel. Very Happy

//

Egy hatalmas kör alakú arénában találom magam. A nap hét ágra süt, mind a hét ága egyenesen a szemembe. Dél körül lehet, ha nem tévedek. Nem meglepő indokból vagyok itt, pénzt szeretnék keresni jómagamnak és anyámnak. Semleges földön vagyok, ami itt történik, itt is marad. Az aréna tulajdonosa a győztest bőségesen megjutalmazza, legalább is a szóbeszéd ezt járja, gondoltam teszek egy próbát.
Néhány lépést teszek, majd körülnézek a létesítményben szemügyre véve a lehetőségeket. Kevés bokor, kevés fa, sok sík talaj, beleértve a falat is. Tőlem jobb oldalra egy kisebb mesterséges tó található alig 10-15 méteres. Hátam mögött egy nagyobb ajtó található, onnan jöttem. Természetesen velem szembe is van egy ajtó, minden bizonnyal onnan fog jönni az ellenfelem. Apropó szembe lévő ajtó, kifejezetten messze van tőlem ami csak az aréna nagyságát jelzi. Patakostul mindenestül gigantikus méreteket ölt. Gondolom minél nagyobb a terep annál jobban használható ki a Doton kedvelők esetén.
Gondolkozásomat egy rekettes bemondó hang szakítja félbe.
- A bal sarokban a Homokrejteki Hiromi Akiooo, nagy tapsot neki hölgyeim és uraim!
Tekintetem a jobb sarokra irányul, várva az ellenfelem. Mérlegelni kezdem a helyzetet, vajon milyen ellenféllel találhatom szembe magam. Egy nagy darab doton használó? Esetleg egy taijutsu mester? Mindenesetre én készen állok!

Chakraszint: 117
Felszerelés:
- 5 db Senbon
- 5 db Shuriken
- 5db Kunai
- 5db Robbanójegyzet
- 1 db Elsősegély készlet
- 5 db Füstbomba
- Dróthuzal 10 m
- Fél doboz energiatabletta (7 db)
- Apja rossz állapotban lévő wakizashija (Nem használatképes)
(csak a mihez tartás végett leírtam )

**Tsunomi Ai** Kedd Okt. 06 2015, 21:28

Mirubi-sama engedélye nélkül szöktem ki a bázisról, és egy kisebb felszerelést leszámít is magammal hoztam az útra. Nem vagyok büszke magamra igaz, de mégsem estem bűnbánatba. Mirubi-sama meg fogja érteni, hogy csak edzés céljából történt mindez, talán nem fog haragudni. Nem túl sok mindent csentem el, hisz lényegében szállító eszköz nélkül is, csak egy-két dolgot vihettem magammal. Nagyjából 1-2 óra séta után értem az úticélomhoz, egy küzdőarénához, melynek szervezői természetesen nem a ninja világ jobbá tételéért rendezték meg a mai versenyt. A mai napi küzdelem azonban több volt, mint aminek várható volt. Névtelen harcosok, szabályok nélkül, akár életre-halálra menő harcokat vívnak a közönség örömére…. Igen…. én sem értem miért akarok ennyire jelentkezni… de muszáj lesz. Meg kell erősödnöm, hogy Mirubi-sama büszke legyen rám! Ha meg meg kell halnom, akkor meghalok. Legalább anyámék szellem nem fog többet kísérni. Ahogy azonban az aréna bejáratához értem lábam kissé mégiscsak remegett. Kezemben egy kunai, hátamon a katana. Mikor végül kinyílik az ajtó hallom a kommentátort.

- Mérete nem sok szinte 100 centi, a verseny talán legfiatalabb versenyzője, nagy tapsot Hanaenak! – mormogja a bácsi.

Szinte be sem léptem egy ügyetlen dobással máris megcélzom az ellenfelemet a kunaival. Eredetileg a mellkasát céloztam, de mivel sosem voltam jó célzó, így a kunai a bal combja felé vette az irányt. Végül új kunait vettem elő, és elhatározott arccal nézek az ellenfelemre, bár látszik, hogy kissé izgulok. Bármennyire is próbálok komoly lenni, arcom inkább kissé durcásnak tűnhet kívülről.

Ch: 121

Nálam van:

5 kunai (már csak 4)

2 füstbomba

1 katana

**Hiromi Akio** Szer. Okt. 07 2015, 12:53

Amint a bemondó befejezi a munkáját tágra nyílnak a szemeim. Száz centi és ő a legfiatalabb? Ez most ugye csak valami vicc? A lány lassan be is lépett az ajtón, amit a közönség nagy üdvrivalgással jutalmazott. Ruhája egy egybe részes világoskék ruha volt ami szoknyában végződött. Szemét nem láttam, de szőke tincseit jól kitudtam venni még az én távolságomból is. Teste a törékenység megtestesülése volt, alacsony, vékony és... Irtózatosan fiatal. Az ember eltűnődik hogy vajon mit kereshet egy ilyen lány egy ilyen helyen.
Vagy is csak tűnődne, ha ez a lány nem hajítana felé reflexből egy kunait. Az ellenfelemen való tűnődésemnek hála váratlanul ért a suhanó fegyver ami a combomtól épp hogy csak pár centire repült el. A távolság nekem kedvezett, amennyire elgondolkodtam az is lehet hogy egy vérző combbal kezdtem volna a harcot. Gondolkozzunk, de most kivételesen gyorsan tegyük. Egyből támadt, amint csak lehetősége adódott. Vagy egy mentálisan sérült vérszomjas 9-10 évessel állok szemben, vagy pedig ez az első igazi harca. Lehet hogy ért a dolgához, erre képezték ki és egyből le akart bénítani. Lehetőségek, lehetőségek. Egy biztos, ő az ellenfelem, és nem kegyelmezhetek neki... Közelharcba kell bonyolódnom vele, még ha az is a gyengém.
Szépen lassan elkezdtem sétálni a kunoichi felé, majd egy kunait pörgetve elővéve jeleztem a szándékom. Én nem vagyok olyan heves mint ő, ezt a késöbbiekben akár előnnyé is kovácsolhatnám.
- Figyelj, ez nekem se tetszik jobban mint neked. Nem tudom miért vagy itt, de egy biztos... Valakinek veszítenie kell majd.
Egy szelíd mosoly ült ki az arcomon ami egyáltalán nem támasztotta alá szavaim súlyát. Mit tehetnék, nem vagyok gyermekgyilkos.
Amint befejeztem mondanivalómat a tömeg hangos, szinte süketítő kántálásba kezdett.
- Harc! Harc! Harc!
Á tényleg a közönség, el is felejtettem őket. Azt hiszem jobb is ha kizárom ezt a külső tényezőt a harcunkból, nem akarom hogy ezért veszítsek. Amint elhatároztam magam bal kezemmel egy shurikent hajítok a lány bal válla felé. Nem pontosan célzok, elterelésnek szánom a fegyvert. Amint elhajítottam a shurikent, a shunsin no jutsuval a lány háta mögött termek és egy bordára mért rúgással próbálom a földre teríteni. A rúgásomba nem teljes erő lenne, félnék hogy eltörném a csontjait. Harc ide vagy oda, még nem tudok teljes erőből harcolni a lelkem nem engedi.

Állapot: Chakraszint 90 %
-1 shuriken
-1 kunai

**Tsunomi Ai** Vas. Okt. 18 2015, 16:28

Kiléptem végül az arénába, és szembenéztem az ellenfelemmel. Féltem… de nem mutattam ki. Szemem elhatározás tüzében égett, és látszólag elrettenthetetlen voltam. Alig léptem ki, és konferált fel a bíró, máris támadásba lendültem, hogy minél előbb végezhessek a harccal, vagy legalábbis növeljem annak az esélyét, hogy megsérüljön. Azonban bármennyire is próbálkoztam dobásom célt tévesztett, mire csak némán mormogok valamit, de egy sóhajjal kísérve lenyugszok, hisz tudtam, hogy ehhez túl ügyetlen vagyok. Persze ellenfelem sem akarta úgy tűnik túl sokáig húzni a meccset, ugyanis végül megindult felém, mire én akaratlanul is védekezve emelem fel magam elé a kunaim. Végül aztán támadásba lendült, és én összerezzenve próbálom kivédeni a shurikent. mikor pedig az lepattan a kunaimról egy pillanatra még egy mosoly is kikúszik az arcomra, hogy sikerült védekeznem. Mígnem szörnyű fájdalom hasított az oldalamba. Éreztem, ahogy elemelkedik a lábam a földről a rúgástól, mely bőven elég volt apró testemnek a repüléshez. Keményen csapódtam a földre, és egyszer kétszer meg is pördültem a földön, mielőtt megálltam. A könnyeim akaratlanul is a szemembe szöktek, de az ajkamba harapva elfojtottam őket, és az oldalamat fogva esetlen mozdulatokkal a álltam talpra. Természetesen a nézők számára szörnyű nevetség tárgyává váltam, de nem érdekelt. Muszáj erősebbnek lennem! Ennyitől nem fogok kidőlni. Hunyorogva a férfira nézek, miközben zsebemből egy füstbombát halászok elől, de egyelőre még nem mutattam meg. Lihegve bár, de harcra készen álltam. Végül miután kitisztult a fejem a férfi felé hajítom a füstbombám, majd egy újabb kunait elővéve utána vetem magam. a füstben, bár rejtve van, az én apró termetem révén sokkal kisebb célpontot nyújtok, mint ő. Ha megpillantom a homályos alakját a füstben rögtön akcióba lépek. A kunaikat késként használva megpróbálom megvágni a combját, vagy ágyékát. Végig mozgásba maradtam, ha még bent találom, hisz ha megállok, csak neki okozok hasznot.

4 kunai (ebből 2 kézben)
(2-1=) 1 füstbomba
1 katana

**Hiromi Akio** Pént. Okt. 23 2015, 21:17

A lányt kinevetik mivel földre került általam. Szép bagázs. Kenyér meg cirkusz... Bár sose szerettem volna mutatványos lenni, most még is úgy érzem magam. A lányt szemlélve arra lettem figyelmes hogy hunyorog. Úgy érzem neki se esik jól ez a kis kalamajka. Nagyvonalúan vállat vontam, ügyelve arra hogy ellenfelem is lássa. Sok csata a fejben dől el, mindketten jól járnánk ha megadásra tudnám sarkallni.
- *Sóhaj*
Hirtelen egy füstfelhő keletkezett körülöttem a lány bombájának hála. Elterelés, nem is rossz. Kereket is oldhatna hogy egy kicsit összeszedje magát, esetleg egy magabiztosabb helyről küzdjön ellenem. Esetleg egy csapással akar elintézni a füst homályában. Gondolkozzunk. Egy lány akit épp most rúgtak a porba valószínű haragból fog cselekedni, tehát...
Elmélkedésem közepette belebotlottam egy földön heverő farönkbe. Úgy néz ki anyám vigyáz rám távolról. A kawarimi no jutsut alkalmaztam a farönkön hogy felállítsak egy másolatot magamról ezután elkiáltottam magam.
- Gyere ha mersz!
A hangomat csapdának használva hátra ugrottam, majd ugrás közbe már hallottam is egy pukkanást. Ezt levonva nem volt nehéz kitalálni hogy nem tétovázott a lány, egyből nekiesett a másik énemnek. A pukkanást meghallva egyre csak hátráltam és hátráltam amilyen gyorsan csak tudtam míg ki nem értem a füstből. Még egyet hátraszökkentem majd a Soushuuha technikával felsorakoztattam magam előtt 3 kunait beleszámítva a kezembe levőt is. Pillanatok alatt kijött a már-már oszladozó füstből a lány, rájött hogy kimenekültem. Pát méterre volt tőlem, amolyan középtávolságba. Amint megláttam tekintetét és a vele összhangban lévő testbeszédét(A kunairól nem is beszélve), határozottan elkiáltottam magam.
- Állj! Nem akarlak bántani... - Egy pillanatra megállok a nevén elgondolkozva. -... Hanae. Neked is megvannak az okaid hogy itt vagy mint ahogy nekem is, de lásd be, nem fogsz tudni legyőzni. A rúgásomba is alig vittem erőt... Add fel és sétálj vissza a családodhoz.
A Soushuuhaval felsorakoztatott kunaiaimat mondanivalóm végéig készenlétbe tartom. Ha esetleg megtámadna mielőtt befejezném a mondataimat elhajítanám a késeket a kevésbé létfontosságú szervei felé (szigorúan csak kisebb vágások gyanánt)majd visszahúznám őket elém. Ha a helyzet megkívánja megpróbálok egyik karjába beleállítani egy-két kunait, de csak ha tényleg nagyon muszáj. Ha lecsillapodik és nem támad egyből, végig hallgatom majd elemzem a helyzetet.
Vajon mi járhat a fejében?

Állapot: Chakraszint 70 %
- 3 kunai (2 maradt)

**Tsunomi Ai** Szomb. Okt. 24 2015, 10:22

Belevetettem magam a sűrű füst ködébe, kezembe a kunaikkal, vérre szomjazva. kezem kicsit remegett attól tartva, hogy véletlenül halálos sebesülést is okozok a férfinak, de elhatározásom szilárd volt, és meg kellett tennem! Miután megtaláltam a férfi halovány körvonalait, néma árnyként előre szökkenve pengémmel a lábikrája felé vágok. Szinte megkönnyebbültem, amikor a pengém megállíthatatlanul a cél felé irányult, ám amaz váratlanul a penge döfése után köddé vált. Alig pár centire a fejemtől esett a földre a fadarab, mely a klón vázaként szolgált. Szememben a dac szikrái csillantak fel, és mielőtt bármit is tehettem volna ösztöneim ellen, támadó állásba kifelé futok a füstből, hogy ellenfelem után induljak. Miután megpillantom, megtorpantok. szemeimmel gyenge pontok után keresek, hátha sikerül valahogy meglepnem. Azonban szavai megtoppantottak. Szemeimbe ezúttal más fény izzik fel. Szüleim említése fájdalmas emlékeket idézett fel bennem. Ismét a barlang mélyén voltam, rettegve, hogy engem ne találjanak meg, miközben szüleim kint feküdtek holtan. Légzésem felgyorsul, és a pulzusom az egekbe, majd végül egy hangos kiáltással kitörök. Dühös, szinte égető szemekkel nézek a férfira olyan megvető, belső fájdalmakkal teli tekintettel, amelyet talán még sosem láthatott egy gyermek szeméből. A száműzetésünk óta, a szüleim meggyilkolása óta gyülemlő feszültséget most engedtem szabadon. Futva indultam meg a férfi felé. Észleltem, hogy kunai repül felém, mire csak összehúztam magamat, de a bal karomba nyilalló fájdalomról tudomást sem véve futottam tovább. Majd ha a férfi közelébe voltam gyors helyzetváltoztatásokkal próbáltam elkerülni az esetleges támadásait, arrébb-arrébb szökkenve, majd szúrva-vágva, amit csak érek. A lelkemben dúló harag oly pusztító volt, hogy egy elvesztettem az eszem… már nem az a Hanae voltam, aki belépett az aréna belsejébe.

4 kunai (ebből 2 kézben)
1 füstbomba
1 katana

**Hiromi Akio** Szomb. Okt. 24 2015, 10:44

Valami mélypontot érinthettem meg a szavaimmal mivel a lány teljesen kifordult önmagából. Biztos a szülei... Nem gondoltam át hogy egy gyermeki lélek mennyire lehet ingatag, főleg ha az egy kunoichi is. Ennyit a megadásról, a beszéd éles fegyver lehetne jó kezekben... Kár hogy az enyémet saját magam ellen használtam. Egy kunait még a lány karjába találtam, de nem úgy nézett ki mint akit ez agyilag érintett volna. A maradék két kunaimat épphogycsak visszahúztam a kezembe már dühöngő démonként sorozott ellenfelem.
Dühöngő démon, mondhatok ilyet egy ilyen kislányra? A jelen helyzetbe azt hiszem igen. Ahogy sorozott a lány 3-4 csapása sikeresen betalált 2 a hasamra és 1-1 az alkaromra. A vérem a heves közelharcban buggyant ki, de még arra se volt ideje hogy lefolyjon a testemről, egyből az égbe szökött. A hasamból egy-két csepp rá is esett a lány ruhájára, azonnal befogva azt.
A heves harc láttára a közönség hangos üdvrivalgásban tört ki, a múltkori nevetést egy mély kántálás váltotta fel.
- Hanae! Hanae! Hanae!
Ez így nem jó, ha tovább folytatjuk ezt nem fogom sokáig bírni. Utolsó próbálkozásképp megpróbáltam a lánnyal szót érteni, bár legbelül tudtam hogy nem fog sikerülni.
- Hanae! Nem akartam a szü...
Hátrálásom közbe egyensúlyomat vesztettem és a hideg földre kerültem akarva-akaratlanul is. Szép, ha így folytatom még becsület nélkül halok meg egy kislány keze által. Két kunaimat magam elé téve próbálok majd védekezni, de ha opciót látok rá akkor megpróbálok elgurulni és távolságot tartani a dühöngő lány ostromától.

Állapot: Könnyebben vérző alkar és hasi tájék

**Tsunomi Ai** Szomb. Okt. 24 2015, 11:04

Dühöm nem ismert határokat. kíméletlenül sújtottam le ellenfelemre. A kunaim hamarosan friss vértől lett nedves. Talán, ha egy kicsit eszemnél lettem volna, talán tudtam volna, hogy most jó helyzetbe kerültem, de a jelenlegi állapotomban még az sem jutott el a tudatomig, hogy sikerült megvágnom az ellenfelem. Ez nem volt számomra jelentőség teljes dolog, hisz az ellenfél még élt, és ebben a démoni állapotban ez volt csak, ami számított. Hamarosan a sors különös fintort hagyott számomra. A férfi ismét megpróbált szólalni, hiába látszott rajtam, hogy hiába mond bármit is, nem fog eljutni hozzám. Azonban ő megbotlott, miközben védekezett, és így a földre került kiszolgáltatva számomra. Ha a régi Hanae lennék, csapdára gyanakodnék, de most nem ő vagyok. Dühtől vezérelve hajítom a kunaikat a férfi karjai felé, majd ha sikerül még elérnem a mellkasára próbálok vetülni, hogy lábaimmal átfonva a derekát rátapadjak, miközben apró ujjaimat, a férfi nyakára próbálom kulcsolni. Fel sem fogtam, hogy ebben a helyzetben én is kiszolgáltatottá váltam, most csak a halálhörgését akartam hallani. Azonban a bal kezem lüktetés, már elérte a tudatomat, ami még inkább arra tüzelt, hogy minél előbb fojtsam meg puszta kézzel. Elhomályosult szemeim előtt nem az eddigi férfit láttam a földbe… hanem a maszkos shinobit, aki végzett Anyuval. nem hagyhatom menekülni! Nem! Meg kell ölnöm!

**Hiromi Akio** Szomb. Okt. 24 2015, 11:23

Földre kerülésem után két kunai repült felém amit épphogy csak ki tudtam kerülni. Természetesen ez dühtől függetlenül is hatásos volt hiszen időm se maradt hogy reagáljak a lány következő tettére. Rám ugrott majd apró kezeit nyakam köré fogva próbálta kisajtolni az életet belőlem. Miközben éreztem erőfeszítéseit eszembe jutott valami. Egy küzdelem során csak akkor kerül pusztakezes harcra a sor ha személyes harcnak szánja mindkét küzdőfél a csatát. Teste könnyű volt kezei pedig csak a dühtől kapott adrenalintól nyújtottak némi fenyegetést. Két kunai is volt a kezembe, ha eleget erőlködök oldalba szúrhattam volna... De nem tettem. Elengedtem kezeimből a két fegyvert és én is a nyakára kaptam, immáron én is meg akartam fojtani.
Selymes volt a bőre, szinte sajnáltam hogy hozzá kellett érnem. Egymás szemébe nézve fojtogattuk egymást, várva ki fog hamarabb kimúlni... Míg nem egyszer az érces narrátor hang félbe szakította erőfeszítéseinket.
- És jöjjön a meglepetés hölgyeim és uraim! Nem akarjuk ily korán abbahagyni ezt a borsos meccset nem igaz? Kiereszteni az állatokat!
A másik két bejáratból hatalmas állatok terpeszkedtek ki, szinte árnyékot vetettek ránk, a távolság ellenére is. Az egyik állat egy kb. 5 méter magasságú kifejezetten vaskos lila kígyó volt ami fülsüketítően sziszegett. A másik állat egy közepes termetű medve volt aminek egy sebhely volt a bal szeme körül, jelezve hogy sok csatát megélt már. Mélyen a lány szemébe nézek és ha enyhül a hurok a nyakam körül megpróbálok megszólalni pár köhögés után.
- Folytathatjuk ezt... De előtte őket kéne elintézni.
Ha így is megakar fojtani ellenfelem akkor megpróbálom minél hamarabb lelökni magamról teljes erőmből.

**Tsunomi Ai** Kedd Okt. 27 2015, 21:06

Ujjaim a férfi nyakán kulcsolódik össze. Nincs elég hosszú ujjaim, hogy átfogjam a teljes nyakát, szinte csak a nyakának az elejét tudom lefogni, de amennyi erőt beleviszek talán ez is elég, hogy sikerüljön megfojtanom. Azonban a férfi sem húzta az időt. A kezei előtörnek, és mielőtt bármit tehetnék, a kezei kíméletlenül szorulnak össze a torkomon. Játszi könnyedséggel fogja körbe a nyakam, sőt ha kis erő bevitellel, már nemes egyszerűsítéssel el is tudna választani magától. Gyenge nyögés hagyja el a torkom, majd szemeim kezdenek elhomályosodni. Hallom a férfi hangját, de nem fogom fel. Kezeim hamarosan ernyedve hulltak le a nyakáról, és szinte teljesen be voltam kábulva. Szemeim fehérje hamarosan vörös sávokkal telt be. Végül a fiú ellökött magától, és én ernyedt testemmel a földre estem. Tüdőm végül megtelt oxigénnel, és köhögve próbáltam valami erőt meríteni magamban. De a látásom nem tisztult ki, és a fejem lüktetett. Remegve fekszek a földön levegőért kapkodva. Egyszerűen nem múlt el a légszomjam. A homályosságban még látom a lila kígyót felém közeledni, de a hamarosan látásom teljesen megszűnik, ahogy szememből elerednek a könnyek.
- S…harhjnálom…. Mir….ghubi-ksama…… - hörgöm halkan a lélegzetvétellel viaskodva.
Végül behunytam a szemem és vártam a véget. Nem bírtam megmozdulni. A vég elkerülhetetlen.

**Hiromi Akio** Csüt. Okt. 29 2015, 11:16

// Nee Hanae-chan! //

Amint leesett rólam a lány belém hasított egy ismerős érzés, a megbánás. Túl sok erőt vittem bele... A lány rongybabaként hevert a földön levegőért kapkodva. Remegni kezdett, mintha a maradék élet próbálna bent maradni a testében. Tudtam mit tettem és legszívesebben helyet cseréltem volna vele. Felkeltem és egyből láttam hogy az állatok vészesen közelednek. A két földön heverő fegyverem elraktam, szükség lesz rájuk. Ráharaptam a számra majd szitkozódni kezdtem.
- A fenébe is, hogy lehetsz ilyen Akio? A fe...
Mielőtt befejezhettem volna hallottam valamit, mintha a lány lett volna az. Kezeim (talán az örömtől?) ökölbe szorultak. Lehet hogy még életben van? Lehajoltam, majd két ujjam nyakára helyeztem pulzusmérés céljából és ha halványan is, de éreztem valamit. Anyám medikus ninja, ha ő itt lenne biztosan tudna segíteni. Miket beszélek? Elvileg ő az ellenfelem! Igen... De nem az ellenségem, sőt még csak egy kislány, előtte van az élet. Szemmel láthatóan vitatkoztam magammal, hol ilyen arcot vágtam, hol olyat. A kígyó sziszegése egyre közelebbről hallatszott míg a medve csendes volt, inkább léptei jelezték közelgésének veszélyét. Az adrenalin szinte pillanatok alatt átjárta egész testem tudtam, cselekednem kell.
A lányt amilyen finoman csak lehetett felemeltem két kezembe, majd a shunsin no jutsuval a tóhoz siettem. Távolságot kell tartanom az állatoktól, de úgy hogy a lányt ne bántsák. Szájon át lélegeztetni nincs idő és félek hogy szívmasszázs közben eltörném a bordáit. Közel hajoltam a lányhoz és suttogva bátorítottam.
- Tarts ki kölyök.
Kicsit úgy éreztem magam mintha a húgomhoz szóltam volna. Nem itt kéne bátyust játszanom, de mit tehetnék, élő pajzsa leszek. Övemben elhelyezett gézből(elsősegély készletből) tekertem egy keveset az alkaromra amilyen gyorsan csak lehetett. A kígyó gyorsabb mint a medve ezért őt kell mihamarabb kiiktatnom. Egyik nemrég eltett kunaimat a kígyó felé hajítottam amire ő csak lehajtotta fejét. Hát ez meg mi? A pikkelyeiről lepattant a fegyver egy karcolást sem ejtve. Ahogy közeledett láttam hogy a hasi tájékát leszámítva sziklaszilárd pikkelyek borítják, szuper. Egy tőr nem lesz elég. Ránéztem a lányra és láttam a hátán lévő katanat.
- Ezt kölcsön kérném... Ha nem probléma.
Adrenalin kicsit összezavart, de a modoromat nem hagytam otthon. Kihúztam a fegyvert tokjából és immáron újult erővel vágtattam az állat felé. Farkával csapdosott, fejét felemelve a megfelelő harapásra várva. Összes csapását kikerültem, meglepően lassú volt termetéből adódóan valószínűleg. Egyik csapásánál felkerültem a fejére egy jól irányzott ugrással. Elkiáltottam magam örömömben:
- Ez az! Itt a vég siklókám!
Nem vall rám ez a beszéd, de kicsúszott. A katanat magasba emeltem majd megcéloztam az állat szemét a fegyverrel. Hirtelen éles fájdalom nyílalt bele a hasamba. Elfeledkeztem a másik sebemről, nem tett jót neki a nyújtózkodás. A fájdalom csak egy pillanatra állította meg a fegyverem, de sikeresen elvégeztem a támadásom. A kígyó szemét kivájtam amire ő olyan lendülettel rázta meg a fejét hogy visszarepültem kardostul a lány mellé. A porban fetrengve pont egymás szemébe nézve feküdtünk. Egy félmosollyal hozzászóltam.
- Nem tudom hogy vagy vele de én nem itt szeretnék meghalni...

Állapot: Chakraszint 55 %
Könnyebben vérző hasi tájék és szó-szó gyógyuló alkar(fáslizva)
- 1 kunai maradt

// Tudom hogy nem illik, de "irányítottam a karaktered egy kis ideig, feltételezve hogy küszködsz az ájulás ellen... Remélem nem szeded le a fejem //

**Tsunomi Ai** Szomb. Okt. 31 2015, 19:10

// közös megegyezésre az állatok akkor Ninjuuk //

Behunyt szemmel vártam a véget. A kígyó szisszenése egyre közelebb ért. A légzésem, már valamennyire stabilizálódott, de még mindig gyengének éreztem magam. Azonban mielőtt még megérezhettem volna az átkos harapást, egy kar ragadt meg, és vitt el. Alig nyitottam ki a szemem, már a földön is voltam, és még mielőtt bármit szólhattam volna, és nem más, mint az eddig ellenfélként szereplő férfi. Meglepődve nézek utána, és fel sem fogtam a szavait. Bár amikor megláttam a katanat a kezébe egy pillanat alatt összeszedtem magam. Próbáltam felülni, de egy újabb köhögési roham futott végig rajtam. Szinte fel sem fogtam mi folyik körülöttünk, ám mire ismét magamhoz tértem a köhögésből, a férfi ismét a közelemben volt. Furcsálló tekintettel nézek arra amerről jött, ám csodálkozva nézem, ahogy a vérző szemű kígyó egyszer csak egy füstfelhővé pukkan szét. ez vajon egy különleges ninjutsu volt? Vagy mi? Nem tudom, de a veszély még nem múlt el. A férfira néztem, ő meg rám, szavai pedig új erővel láttak el. A medve a közelünkbe ért, de mielőtt még lecsaphatott volna minket, egyetlen mozdulatot teszek. Aki szemfüles, még észreveheti a repülő füstbombát, mely pont a medve nyitott szája felé repül. Egy kis pillanatra, mintha az idő is lelassult volna, majd egy, ahogy a füstbomba becsapódott a medve szájába felrobbanó füstbombahátrálásra kényszerítette a fuldokló állatot. Ez volt az én időm. Egy bocsánatkérő tekintettel nézek a férfira, majd a tőlem telhető leggyorsabb tempóba a kijárat felé szaladok, majd a rácsok közt átbújva (vékony testalkatommal könnyen átfértem a nagy lyukú farácson) kiszabadultam a harctérről. Sunyi húzás volt, de nem volt jobb ötletem. Sajnáltam a férfit bent hagyni, de nem tehettem mást. Nem halhattam meg! A közönség közül néhányan lázongva üvöltöztek utánam, de túl érdekes volt számukra a medve és a férfi közti eldőlendő lehetséges kimenetel, hogy sokáig foglalkozzanak egy gyáva lánnyal.

**Hiromi Akio** Vas. Nov. 01 2015, 20:14

// Szintúgy az én karakterem (tárház koponyája ellenére) sem tud a ninjuuk létezéséről.
A zene hozzá: : )//

A földön heverés utáni épp hogy csak felkelésemkor egy kifejezetten pozitív és egy... Váratlan, de érthető dologra lettem figyelmes. A hatalmas kígyó amit megsebeztem egy pukkanás és füstfelhő keretében eltűnt. Nem tudom hogy hogy sikerült ezt véghez vinnem, vagy épp mi történt, de nagyon hálás voltam a helyzetért. A lány ezzel egyetemben egy füstbombát hajított a medve szájába majd elkapta a tekintetem.
Egy kés állt bele a szívembe és valami meleg járta körbe mintha vérezni kezdene, odakaptam bal kezemmel majd szemügyre vettem. Semmi. Nem vérzek és egy fegyver se lóg ki belőlem, akkor még is mi ez az érzés? Ahogy a lányt láttam némán elmenekülni a rácsok között rájöttem valamire. Fájt hogy egyedül hagyott, de mégis, mégis mintha ebben részem lett volna... Segítettem neki? Nem tudom, de úgy éreztem. A medvét újból felmértem majd az égre néztem és elmosolyodtam.
- Bár itt lennél anya. Mondhatnád hogy már megint másokat helyezek előtérbe, holott ők még csak nem is kértek ilyesmire.
A közönség lázongására visszakaptam a fejem. Hát persze, nekem még van egy harcom amit meg kell vívnom.
- Micsoda váratlan fordulat hölgyeim és uraim! Hát nem csodálatos az ifjú shinobi elme?
De az, meg is látjuk mire jutok vele. A lány által hátrahagyott katanat két marokra fogtam és a dühödt, morgó medvére helyeztem tekintetem. Habár sosem bántam jól a kardokkal, úgy éreztem ezzel a fegyverrel kell győzedelmeskednem, mintha azért került volna a kezembe hogy helyettesítse a lányt. Amilyen kevés időm maradt hasznosan akartam tölteni, ezért elkezdtem összegezni a kígyóval szerzett tapasztalataimat.
Amint megsebeztem a másik állatot azonnal eltűnt, mintha kawarimi no jutsut használt volna. A kunaiom habár célt ért, még nem késztette az eltűnésre a hüllőt, bizonyára mivel kicsit se sebezte meg. Viszont nem sokkal miután a szemébe vájtam a katanat eltűnt. Tanulság? Kellő sebzés és köddé válik ellenfelem. Mire ezt a keveset kiötlöttem a medve már is harcba lendült. A dühe felfokozta sebességét és kíméletlenül csapott mancsával fejem felé. Reflexből a kardot magam elé helyeztem védekezés gyanánt, de túl lassúnak bizonyultam. Amint elszenvedtem a csapást, hátrálásra kényszerültem szökdelések formájában. A bal szememet karmolás nyom és temérdek vér tarkította amire én odakaptam bal kezemmel. A tömeg a vér láttán megbabonázódott és jól ismert kántálásba kezdett.
- Harc! Harc! Harc!
Higgadtságomat kezdtem elveszíteni. Lehet az adrenalin, vagy lehet a közönség volt az oka, nem érdekelt. A medve tápászkodni kezdett mintha feljebb rendűségét akarná megmutatni. Ekkor történt az hogy elordítottam magam.
- Harcot akartok? Megkapjátok!
A shunsin no jutsu ismételt alkalmazásával a tápászkodó medve előtt teremtem és két kézzel tartott fegyveremet a hasába állítottam. Pukkanás. Lihegni kezdtem, éreztem az állapotom nem éppen fényes, egyik szememet biztosan elveszítettem ráadásul a jutsu is valamiért több chakrát emésztett fel a kelleténél.

Chakraszint: 40%

A vér a szememről a pengére csöpögött. Költői pillanat, fizikai kondícióm ellenére volt valami szép a szituációban. Vajon ezt jelenti shinobinak lenni? Küzdeni a végsőkig? Magamban feltett kérdésemre jött is a válasz a külvilágból.
- Nem kell félni kedves közönség, még koránt sincs vége! Kiereszteni az állatokat!
Az ismerős hang és szöveg alapján hangosan felnevettem. Ugye ez most csak valami vicc? Az ajtók újból kinyíltak majd 10-15 állig felfegyverkezett ninja vett körbe. Mindenki más fegyverrel volt, más ruhába, fejpánttal és fejpánt nélkül, egy közös viszont volt bennük. A tekintetük. Láttam rajtuk hogy nincs bennük semmi, mintha üveget néztem volna, a legmattabb üveget. Ekkor hasított belém a bemondó szövege, "Kiereszteni az állatokat". Valami földöntúli érzés kerített hatalmába, maradék szememmel patakokban kezdtem könnyezni. Halkan kezdtem kifakadt beszédem ami egyre hangosabbá vált.
- Ti akik ezt nézitek... Akik családostul jöttök ide hogy halált lássatok... Mind betegek vagytok. Beteg állatok. BETEG ÁLLATOK!
Fegyveremet letéve a földre zokogva kezdtem kézjeleket formálni. Bunshin no jutsu. A 14 pukkanásnak más volt a hangja. Komor volt és sötét, mintha közölné hogy ez lesz az utolsó harcom.

Chakraszint: 16%

A földön heverő katanat jobb kezembe vettem, az övtáskámban elhelyezkedő utolsó darab kunait pedig bal kezembe. A soushuuhaval összekötöttem és magam előtt tartottam őket, meghosszabbítottam mindkét karomat ha úgy tetszik.

Chakraszint: 9%

Éreztem a chakrám már bőven a végét járja, lábaim reszkettek és lihegésem lassított időben hallatszott. A ninják megvárták előkészületeim, mintha azok volnának utolsó szavaim. Az életem főbb eseményei hevesen pörögtek harmadik szemem előtt ami csak még jobban a zokogás és a düh határmezsgyéjére taszított.
Egy kósza könny és vér keveredésű csepp hullott a bal szememből, jelezve hogy még sem veszett el... De ez már mit sem számított. Mire a csepp leért az arcom végére a harcos tömeg és én előre indultunk, amivel egyetemben négy pukkanás már hallatszott is. Előre rántottam jobb kezemet amire a katana nyílegyenesen az egyik shinobi vállába hatolt bele. Még két pukkanás. Egyik az én bunshinomé, a másik az akkor megsebzett ninja kawarimi no jutsujaé volt. Mire visszaránthattam volna a fegyvert a mellette lévő shinobi elkapta, elszakítva az amúgy is gyenge chakrafonalamat. Még egy pukkanás.

Chakraszint: 8%

A kunaim majdnem a bal kezembe esett... De csak majdnem. A földre zuhant fegyvertelenül hagyva, mit mondhatnék túl lassú voltam. Még egy pukkanás.

Chakraszint: 7%

Az egyik ellenfelem által elhajított kunai a bal vállamba fúródott aminek hála a talaj felé tartottam. Még egy pukkanás.

Chakraszint: 6%

Éreztem a chakrám elhagy szépen lassan, mintha valami megérezte volna hogy az én testembe már kár, vissza is kéri. Lehet a lelkem több darabja is meghalt, így nincs mi bent tartsa az energiáimat. Igen, ez egész jól hangzik... Lehet még igazság is van benne. Még egy pukkanás.

Chakraszint: 5%

A bunshinok által hátrahagyott füst még oszlásnak se indult, de már éreztem ahogy árnyékot vetnek rám az ellenséges ninják. Még öt pukkanás.
Az arcom pár centire lehetett a földtől mikor éreztem hogy valami éles és nehéz hatol át a hátamon. Egy kard. Lecsapódtam a földre és vért köptem magam elé. Szóval ilyen érzés lenne egy szúrt seb? A fegyver úgy szelt át rajtam mintha kifejezetten az én testem metszésére lett volna teremtve.
Még egy kard. A vérem már arra se méltóztatott hogy kifolyjon a számon keresztül, inkább belülről nézte a fejleményeket.
Még egy kard. Ismét a hátamba, szinte ugyanoda ahova az előző szúrt.

Chakraszint: 4%

Még három kard. Egy-egy a karomba és mintha egy a lábamba került volna, de hogy őszintén megmondjam fogalmam sincs. Ezen a ponton már nem éreztem igazán fájdalmat, az agyam már máshol járt. Agy? Inkább mondanék lelket, már amennyi megmaradt.
- Akio! Akio merre vagy? -visszhangzott anyám hangja a fejemben.
- Itt vagyok anya!
Láttam magam előtt édesanyámat teljes pompájába, ragyogott és folyamatosan magához szólított. Kinyújtottam a karomat amennyire csak tudtam és vártam a reakcióját.

Chakraszint: 3%

Még egy kard. Brutálisan hatolt bele a combomba, pedig azt hittem már nem érzek fájdalmat. Szinte már úgy nézhettem ki mint egy sün, csak úgy lógtak ki belőlem a fegyverek.

Chakraszint: 2%

A kinyújtott kezem a földre került, ezzel egyetemben az utolsó csepp erőm is elhagyta testemet. Nem éreztem ízt, nem éreztem fájdalmat...

Chakraszint: 1%

...Csak a gyógynövény illatot éreztem. Anyám kertje, anyám táskája, anyám ruhája. Mind-mind gyógynövény illatú.
Anyu. Sajnálom.

Chakraszint: 0%

Hidan Csüt. Nov. 19 2015, 21:18

Szép játék volt, volt ebben minden. Egyszemű kobra, cserbenhagyás és önfeláldozás, stb Very Happy

A szép szerepjátékért fejenként 7 chakra a jussotok.

Ajánlott tartalom

Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio

Re: Kenshiro Hanae vs Hiromi Akio