Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

**Kenshiro Izuna** Hétf. Nov. 21 2016, 20:47

Kipp-kopp. Kipp-kopp. KIPP-KOPP.

- Jól van, megyek! - mormogtam és a fejemre húztam a takarót, majd a másik oldalamra fordultam és mintha mi sem történt volna, durmolni akartam tovább. A kopogás kitartóan tépázta a szobám ajtaját. Kelletlenül nyitottam fel szemeim és Suzu nózija tárult elém úgy ötszörös nagyításban, amint éppen az arcomat szimatolta. Óvatosan megfogtam és arrébb raktam, majd füleit lelapítva, hogy ne halljon semmit eresztettem ki hangom és toporzékolva közeledtem szobám bejárata felé.

- Azt nem mondtam, hogy mikor jövök! Ne tépd már ki az... - szakítottam fel az ajtómat nyűgösen, de aki előttem állt, arra a legkevésbé sem számítottam. - a-ajtómat. - fejeztem be halkan a mondatom nyugodtabban, csodálkozástól kikerekedett szemekkel. Egy pimaszul ismerős arcba mélyedtek világoszöld szemeim és hirtelen szóhoz sem tudtam jutni.

- Mamoru? - pislogtam rá meglepetten, mire ő csak egy zavaróan gügye vigyorral reagált, majd egy kézjel mutatása után és némi látványeffekt kíséretében egy női alak váltotta fel helyét.

- Majdnem. - válaszolta kacarászva Mika. - Láttad volna az arcodat, Una! - csípte meg a pofimat.

- Menj a fenébe! - bosszankodtam.

- Tudtam Én, hogy szereted. Ilyen vörösnek ritkán látni az arcodat. - nézett rám AZZAL a tekintettel.

- Nem is szeretem! A szerelem hülyeség! S-sőt nem is létezik! - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt és csavartam oldalra a fejem.

- Ha szeretnéd, amikor meglátogatjuk anyáékat, akkor beugorhatsz a kis barátodhoz is. - kacsintott rám.

- Nem a barátom! - fortyogtam.

- Hát persze, hogy nem. - simizte meg kobakomat. - Csak szólni akartam, hogy kész a reggeli.

- Nem is vagyok éhes! - feleltem durcásan, mire Mika felvonta a szemöldökét.

- Mindig az vagy. - nézett rám értetlenül, mire én csak gyors öltözködésbe kezdtem és elpakoltam magammal minden felszerelésem, na meg persze egy kis pénzt, hogy tudjak magamnak reggelit venni.

- Majd jövök! - vetettem oda sértődötten és az ablak felé vettem az irányt, majd egyszerűen kiszökkentem rajta. Egy fán keresztül zuhantam a földre és ugyan nem vettem észre, de egy kisebb ágat eltulajdonítottam a fától a már nem csak kócos, de ágas-bogas hajammal. Zaklatott léptekkel csatangoltam Kusagakure vásárlói negyede felé, hogy valamivel csillapítsam a stresszt. Az evés mindig megnyugtat.

Étkezdék hosszas végigkajtatása után voksomat végül egy rendhagyó kezdés mellett tettem le. Nem tudtam levenni a szemem egy standról, ahol jégkrémet árusítottak. Boldogan robogtam oda az árushoz, majd fizetés után magamnál tudhattam a duplapálcás finomságot. Teljesen nyugodt állapotba kerülve, fülig érő szájjal botorkáltam a negyedben, miközben precízen szétválasztottam a jégkrémet.

- Egy nekem. - jegyeztem meg, majd majszolni kezdtem az egyik felét, miután pedig - meglehetősen hamar - kivégeztem az egyik felét békésen emeltem szám felé a másikat - Egy pedig nekem. - tettem hozzá, majd harapásra készre nyitottam állkapcsom igazán esztétikusan. A következő pillanatban egy lökés adott nekem lendületet hátulról és az ártatlannak tűnő desszert egyenesen a torkomnak esett. Kidülledt szemekkel, fulladozva köhögtem fel pálcástól a jégkrémet és levegőért kapkodtam, érthetően a legkevésbé sem nyugodt állapotban. Hirtelen fordulnék meg az impulzus iránya felé és nagyon is kíváncsian várnám, kinek fogom leordítani a fejét az elkövetkezendő tizedmásodpercben.

**Hiromi Akio** Szer. Nov. 23 2016, 12:04

Lapoz. Betűk, szavak, mondatok, szöveg. Lapoz. Egy kis vakációra adtunk fejünket anyummal - pontosabban ő -, de még ekkor is olvasok, nem is keveset. Őt ismerve egyáltalán nem lepődik meg, magamat ismerve meg ez a normális. Hiszen honnan szerezzek tudást erről a csodálatos világról? A faluban kószálva édességeken nyammogva biztos nem menne! Apropó édesség, anyumtól kaptam egy kis költőpénzt, vajon van valahol könyv leárazás? Esetleg ritkaságok? Hm-hm.
Ahogy lépteim követték egymást, szinte előre se néztem, csakis a könyvemet bújtam. Ez a könyv egy új szerzemény volt, bár hogy őszinte legyek nem igazán értem. Rengeteg filozófiai könyvet elemeztem már, de ez... Hm. Ahogy lapozgattam fél füllel hallottam suttogásokat, összebeszéléseket, mintha csak rólam beszélnének. Nem mintha tehetnék bármit is ellene, már megszoktam az Akadémián.
- De miért pont oda? - Dünnyögtem a könyv és előttem elhelyezkedő üres térbe. - Ez jó neki, vagy...? Hm. Milyen különös. - Tettem államra kezemet, jelezve, hogy mélyen gondolataimba vagyok temetkezve. Ennek meg is lett az eredménye mivel beleütköztem egy emberbe. Az olvasmányom kirepült a kezemből, plusznak mellé még a saját lábamba is megbotlottam és a földre estem.
Ne lány legyen, ne lány legyen, ne lány legyen.
- S-sajnálom! - Kaptam föl az Icha Icha Paradise című kötetemet jól magamhoz szorítva. Rettegve emeltem fel tekintetemet mire beigazolódott a félelmem. Egy lány! Egy alacsony lány ráadásul. Még innen a földről is látom, hogy pici hm. Lehet hogy fiatalabb nálam? R-remélem nem! Az csak még kínosabbá tenné a dolgot. Hosszú, világosbarna haját és csillogó, zöld szemeit nézve egy pillanatig szótlanul maradtam.
- B-bocsánat, nem volt szándékos! - Keltem fel lassan. - Remélem nem esett bajod! U-ugye nem? M-mert az rossz lenne. - Utolsó mondatom félig elfordulva motyogtam, bizonyára saját magamnak. Ezután éreztem, hogy egy jéghideg izzadtság csepp kúszik le a halántékomon. Tennem kell valamit, hogy érezze sajnálom. Ilyen szituációkban általában pánikba esek és azt teszem ami legelsőnek eszembe jut, így is lett. Megpaskoltam a lány vállát és kínos nevetés közepette próbáltam nyugtázni sajnálatomat.
- U-ugye nincs harag, hehe? He... - Ezután vettem észre, hogy saras volt a kezem. Hát persze, a földre estem! - B-bocsánat! Ez izé, nem direkt volt! - Hadováltam ilyen és ehhez hasonló kaliberű mondatokat.

**Kenshiro Izuna** Szer. Nov. 23 2016, 19:37

Világoszöld íriszem villámokat lövellt ki pillanatnyi boldogságom tönkretevőjének irányába. Ez a személy nem volt más, mint egy magas, fekete hajú, furcsán vörös árnyalatú szemekkel megáldott, annál is furcsább fiú. Zavarodott tekintettel pillantott fel rám a földről és olyan arcot vágott, mintha pörköltet talált volna a fagylaltos dobozban. Ha csak simán belém jött volna, azt még egye fene, elnézem. Na de ez... Ez mindennek a teteje! Inkább tette volna tönkre a ruhámat, minthogy kárba vesszen miatta a jégkrémem!

- Sajnáld is! - bosszankodtam dühtől pufi arccal, köhécselve. - Nem esett, de ennek igen! - mutattam apró ujjacskámmal a földön heverő, félig olvadt pálcikás csodára. - És mindjárt neked is fog, ha nem veszel nekem egy másikat! - tettem hozzá toporzékolva. Ekkor vállamat törölközőként használva kente össze sáros kézzel, ezzel maradandóan összekoszolva a reggel (gondosan) kiválasztott ruhámat. E-ez már több a soknál!

- A ruhám! - sipákoltam - Most már csak 5 ugyanilyenem van a hétre és nem fog jutni minden napra, ezért mosnom kell majd legalább... - álltam meg és kezemre tekintettem, amin számolgatni kezdtem - ... egy napot! - dühöngtem. Négy dolgot utálok nagyon: ha hét közben mosnom kell, ha kiütik a kezemből a kajámat, a mókusokat, Mamorut, na meg a matekot.

Ekkor venném észre, hogy a környéken lévő emberek úgy bámulnak ránk, mint egy rossz rongyra. Vagyis inkább rá, nyilvánvalóan. Összeráncolt homlokkal mennék közelebb hozzá és pipiskednék, hogy elérjem a fülét, majd cimpájánál fogva cibálnám végig egy közeli kiképzőterephez. Ahogy odaérünk elengedném, és hátrébb szökkennék tőle 5 méterre.

- Rendezzük le! Felajánlok neked valamit... Öhm ... Hogy is hívnak? Mindegy. Ha legyőzöl, akkor elengedem neked ezt a - köszörülném meg torkomat - balesetet és egy jégkrémmel jóváteszed a bűnödet. Ha pedig én nyerek, akkor alaposan elpáhollak és ha szerencséd van, nem fogja tudni mindenki, hogy elvert egy lány. És veszel nekem egy jégkrémet. - tartanék szünetet egy pillanatig - Legyen kettő. - közölném békeszerződésünk feltételeit, reakciójára nem is figyelve - Rendben? Rendben. - húzódna egy magabiztos vigyor arcomra. Védekező állást vennék fel és intenék neki, hogy kezdhet. Már ha nem nyápic.

________________________

Kezdő Chakraszint: 318

Kezdő Taijutsu Pontok: 16

Állapot: 100%

Chakra: 100%

Felszerelések: 10m drót, 5 db füstbomba, 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, elsősegély készlet

**Hiromi Akio** Szomb. Nov. 26 2016, 22:40

Miután akaratom ellenére elrángattak egy kietlen helyre, egy nyöszörgő mondat szökött ki számból.
- N-ne már megint...
Amint elszökkent a lány mellőlem, végre visszaállt a vérkeringésem az eredeti állapotára. Mintha csak az anyám testesülne meg egy kisebb csomagolásban. Ezt jobb, ha nem említem neki... Egyikőjüknek se. A pöttöm méregzsák csak úgy szórta a szavakat és amikor azt hittem levegőt vesz, akkor is újból rákezdett. Noha, többször is feltettem mutatóujjam jelezvén, hogy beszélni szeretnék, sajnos nem hozott semmi eredményt. A beszéde végén az ujjam még mindig úgy maradt, csak én görnyedtem le kissé lesújtva.
- Miért van olyan érzésem, hogy megint tökön leszek rúgva? - Tettem fel saját magamnak kérdésem a föld felé szegezve. Ezután kiegyenesedtem a hirtelen összeszedett lelki erőmtől, majd erélyesebben megszólaltam. - Gyorsan rohansz bele a dolgok közepébe kedves... Hmm. - Helyeztem el hüvelykujjam szorításába állam. - Legyen a neved Poncho! - Mutattam rá bölcs megállapításom tárgyára.
- Nos Poncho... Most megtanulhatod, hogy ne kezdj bele olyan fa vágásába ami kivághatatlan! Igen, én, a Sunagakurei zseni, Hiromi Akio fog személyesen kezelésbe venni! - Villantottam meg százas vigyorom. - M-mármint nem úgy! Az én kezem nem ilyesmire való. Mármint igen, csak nem úgy. Mármint úgy is csak... - Ekkor a heves hadonászás közepette leakasztódna az övemről a kis táskám, amiből tehetetlenül hullanának ki kunai tőreim. - H-h-ha megbocsátasz, ezt most a zseni felveszi. - Hajolnék le térdre ereszkedve, és helyezném vissza jogos tulajdonom eredeti helyére. Egyet viszont megtartanék kezembe és amint felállnék lendületből hajítanám a lány mellkasának irányába. Amint elhagyná a fegyver a markomat elkezdenék szaladni ellenfelem felé egy egyszerű tervvel: Mivel a kezem a kardom markolatán pihentetném, így ellenfelem azt hihetné jogosan, hogy előfogom rántani a fegyvert, de az utolsó pillanatokba két shurikennel támadnám meg, ami után egyből a közelébe sietnék, hogy egy jól irányzott rúgással térítsem talaj körüli pályára.
- Ezt kapd ki Poncho!

-1 kunai
-2 shuriken

Állapot: 100%
Chakra: 100%

**Kenshiro Izuna** Vas. Nov. 27 2016, 18:48

Miután elmondtam a szerződésünket, - amivel kapcsolatban látszólag semmiféle ellenállást nem mutatott - az orra elé motyogott valamit lehajtott fejjel, majd kihúzta magát és egy semmiből jött magabiztossággal próbálta megtartani a méltóságát. Természetesen fölöslegesen.

- P-Poncho? - értetlenkedtem. - A múltkori ellenfelem Cinkának hívott, azóta már nem hogy nem hív így, de senkit nem tud a nevén nevezni! Soha. Többé. - mondtam ijesztő mosollyal és kikerekedett szemekkel. Csak tudnám, hogy honnan veszik ezeket. - Nem kivágni fogom azt a fát, hanem gyökerestől kitépni! - nevettem fel. - Kíváncsian várom, Akio. - vontam fel szemöldökömet a szájhős duma végére érve. Mégis miről beszél? Mire nem valóak a kezei? M-mivan? Mindegy. Hát arra bizonyára nem valóak a kezei, hogy harcoljon. - Na hát ez aztán tényleg zseniális volt... Csak nyugodtan, én ráérek. - kacagtam fel, amint láttam, hogy szedegeti fel a kiszóródott ninjaeszközeit a földről. - Vagyis annyira nem. - komolyodott el tekintetem - Minél előbb kapom meg azt a jégkrémet, annál jobb.

Erre mintha csak feltüzeltem volna a benne dúló harci vágyat, felém hajított egy kunait, majd hevesen megrohamozott. Széles vigyorra húznám a számat és a Doton: Iwa no Yoroi nevű technikát bevetve megkeményíteném a bőröm felületét. Ennek értelmében a kunai nem sebezhetne meg, és ugyan látnám, hogy a markolatán pihenteti kezét és arra számítanék, hogy előrántja a pengéjét, az sem okozna gondot az én szüntelenül csillogó Sziklapáncélomnak. Viszont meglepne, mikor a két shuriken mellett döntene. Habár ez a tényeken mit sem változtatna. Úgy pattannának le rólam, mint a Kazuya által tett "Nem kéne annyit enned." megjegyzések. Én csak széttárt karokkal fogadnám a dobófegyvereket. A rúgás pedig valószínűleg nem esne valami jól neki, már ha próbálkozna vele mindezek után.

- Soha ne becsüld alá a tündérek erejét! - mondanám magabiztosan, ahogy csillogó bőröm szépségébe mélyednék egy pillanatig. Olyan mókás, ahogy a próbálkozásait nézem. Azt hiszem, egy picit játszadozhatnék vele. - Na kezdjük elölről. Engem Izunának hívnak és jó kedvemben vagyok, úgyhogy adok neked még egy esélyt. Gyere! - ugranék hátra ismét és várnám az újabb támadását. Bár azon sem csodálkoznék ha beadná a derekát, és megadná nekem a jól megérdemelt édességet, ami miatta ment kárba. Még mindig látom magam előtt, ahogyan esik le a földre... é-és szétplaccsan ... Brrrr, még a hideg is kiráz.

____________________________

Állapot: 100%

Chakra: 90% (Sziklapáncél)

Felszerelések: 10m drót, 5 db füstbomba, 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, elsősegély készlet

**Hiromi Akio** Vas. Dec. 11 2016, 13:52

Támadásaim sikertelensége után gyorsan váltottam taktikai kivitelezésemen és a rúgásomat átváltottam egy hátraszökkenésre, távolságtartás céljából. Hát ez meg miféle technika? A kézjelei alapján minden bizonnyal doton jellegű jutsut használ, hm, nekem is el kell sajátítanom ezt a technikát. Ki hitte volna, hogy egy lánytól fogok irigyelni egy technikát?
Elmém gyors elemző módba váltott és elkezdte ellenfelem szavait elemeire bontani. Az előző incidense halállal végződött, akár igaz, akár nem, a további szavaiból ítélve egy gyorsan ítélkező forrófejű lánnyal van dolgom. Ismerős. Nem mintha anyám is ilyen lenne, vagy ilyesmi. A jégkrémét emlegette, eddigi tapasztalataimból kiindulva tényleg ez érdekli csak és nem gondolkozik magasztos atrocitásokon, minthogy nekimentem és ezzel megsértettem a személyes szféráját, vagy hasonló. Lehet úgy úsznám meg a legjobban, ha megvenném neki a jégkrémet... Azonban azt a pénzt én könyvre szántam és ha fizetek belőle egy ilyen nyalánkságot, akkor minden bizonnyal nem fér már ki belőle egy csodás, friss papír élmény. Hm. Rég edzettem be kell vallanom, talán, esetleg...? Megvan!
Ha nem tudok átmenni a védelmén kívülről, akkor belülről kell kifelé haladnom!
- Akio a nevem. Mellesleg csak egy tündér létezik és azaz anyám! - Mutatnám fel mutatóujjamat. - De tudod mit? Én az egyenlő esélyek híve vagyok. - Ekkor odasétálnék egy közeli tuskóhoz és leraknék egy kis aprópénzt rá. - Megveszem neked a fagyidat így is, úgy is. Cserébe nem fogsz védekezni ezzel a technikával és egy jót edzhetünk! Bizonyára te is kíváncsi vagy milyen az ha... - Itt megállnék egy pillanatra, akaraterőt véve magamon. - ...Két géniusz csap össze. Mit szólsz hozzá Izuna? Megkapod a fagyidat és még az esélyed is megvan, hogy egy fair küzdelemben döngölj a földbe!
Összekulcsolnám magam előtt karomat, majd magabiztosan elmosolyodnék. Mosolyom kihívó lenne, már-már gúnyos. Azt akarnám elérni, hogy kihívásnak érezze a küzdelmet és beleugorjon fejestül a feltételeimbe. Nem kell túl sok ész ahhoz, hogy az ember kitalálja, ez az Izuna lány nem Akio szinten van... Elnézve a magasságát több szempontból is, hm.

**Kenshiro Izuna** Vas. Dec. 11 2016, 20:38

Minden papírforma szerint ment, ahogyan azt elterveztem. Az alapból öntelt magatartásomhoz ez még hozzátoldott kicsit. Na jó, rengeteget. Akio hátraszökkent, majd figyelmesen hallgatta végig a beszédemet. Nem mintha lett volna másra esélye ezután a parádés indítás után. Bizonyára felmérte az erőviszonyokat és visszavonulásra kényszerült.

- Anyuci pici fiacskája. Milyen aranyos! - kuncogtam, majd elégedetten néztem végig, ahogy leteszi a jégkrémpénzem egy tuskóra. - Máskülönben nem bírnál el velem, igaz? Mondjuk amúgy sem. - adtam hangot magabiztosságomnak és mosolyogtam széles vigyorral, ahogy felnéztem rá. Mármint nem úgy csak izé, magasabb volt. Mármint Én nem vagyok pici, Ő túl magas! - Ám legyen. Legalább egy kis kihívást is jelentesz. Talán. - vontam meg vállam, mint akinek minden mindegy. Beleegyezően oldottam fel az alkalmazott technikát. Anélkül is elég tündéri vagyok. Különben is akad még itt technika bőven! Földklón, meg Lefejező, meg Földsárkány... Meg Földsárkány is! Ugyan mit számítana az a Sziklapáncél? Nem is tudja ez a fickó, hogy mire vagyok képes. Kenshiro Izuna nem csak evésben tehetséges, hanem harcban is, úgy ám!

Elszánt mosolyom szüntelenül ékítette arcom és a tettek mezejére léptem. Gondoltam felmérem az ellenfelem képességeit, ami a közelharcot illeti és nekivetem magam. Nem is akárhogyan! Fürge Test technikával rontanék rá és először csak a mozdulatai között puhatolóznék. Kezdetnek pár gyomorra és oldalbordára mért gyors, szurkáló ütés megteszi. Egyrészt azért, mert ha betalálnak, akkor hatásosak, másrészt azért, mert ezt könnyebben elérem, mint az arcát. De majd azt is megoldom, csak ki kell gáncsolnom. Vagyis még nem, csak majd. Azaz most még nem, szóval most öh... Most csak úgy püfölöm, mint egy zsákot, csak nehogy úgy járjak, mint a Birtokon lévő edzőbunkerben, amikor úgy megütöttem, hogy eltarolt visszafelé. Az azért kellemetlen lenne.

____________________________

Állapot: 100%

Chakra: 88% (Sziklapáncél, Shunshin)

Felszerelések: 10m drót, 5 db füstbomba, 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, elsősegély készlet

**Hiromi Akio** Kedd Dec. 13 2016, 23:12

Bekapta a horgot. Kissé megkönnyebbültem amikor Izuna szavait hallottam arckifejezésével párosítva. Sejtéseim és pontos számításaim szerint egyből indulatosan rontana nekem, ami be is igazolódna, hisz a fürge test technikával egyből szemem előtt teremne. Noha számítottam ellenfelem mozdulataira, a gyors mozgása némiképp kilökött egyensúlyomból. Mindez szerencsére csak egy pillanatra történt és sorozatos támadásait könnyű szerrel tudtam hárítani. Ellentámadásra nem volt időm se alkalmam, de a hárítás is bőven megtette.
Nagyon alacsonyakat üt, lehet azt hiszi ezek a gyenge pontjaim? Neeem, nem hiszem. Mi alapján hinné ezt? Szerintem csak, hm. Alacsony! Hát persze, ezt akár előnyömre is fordíthatom! Beleszámítva azt is, hogy arcom több mint valószínűleg meg lesz kímélve, és anyám nem fog kérdezősködni. Legalább is efelől. Mivel rögtönzött, puffancs edzőpartnerem nem úgy tűnt mint aki alább akart volna hagyni az ütéssorozatokból, ezért ezt kihasználva megvárnám a kellő pillanatot és erősen rákapnék az épp arra eső csuklójára, majd egy nagyot rántanék, kitéve lábam, hogy nagyobb távba tudjon puffanni. Amint ez megtörténne hátraugranék egy jó párat, elmosolyodnék és gúnyosan tekintenék rá a "háhá jobb vagyok" tekintetemmel, de megszólalni nem szólalnék meg. Ha műveletem nem sikerülne akkor addig védekeznék míg nem látnék rést a támadásain, amikor is egy erőteljes, gyomorszájra bevitt egyenes rúgással távolítanám el privát szférámból a kunoichit.

**Kenshiro Izuna** Csüt. Dec. 15 2016, 23:13

Taktikailag többször is átgondolt lépésem kudarcot vallott. H-hát ez meg hogy lehet? Hogy képes blokkolni az én boxzsákon edződött ökleimet? Oh ne. Jajj ne. Kérlek ne. Elkapta a csuklóm!

- Engedj el! - zsörtölődtem, ahogy kezecskémet tekergetve próbáltam kihúzni öklének szorításából. A következő pillanatban egy rántást éreztem, és a lábán keresztül buktam előre, megfejelve a földet égnek meredt kezekkel. Felszisszenve a fájdalomtól tettem le tenyeremet a talajra és emeltem fel a fejem. Egy pillanatig a szédülés érzete részegített meg és botladozva tápászkodtam fel, majd a fiú felé fordultam. Aki nem mellesleg olyan büszkén mosolygott, mintha megevett volna egy ültő helyében vagy 10 tál rament. Nekem is csak 6 megy. Na az nagy dicsőség lenne, ellentétben ezzel! Az a vigyor... Wáh! Olyan képet vág, mint Mamoru, amikor azt hiszi, hogy jobb nálam. Közben meg nem. Csak tudnám, hogy mire fel ilyen arrogánsak!

- Még csak most melegítünk be! Ne hidd, hogy olyan könnyű dolgod lesz! - fortyogtam dühtől remegő, ökölbe szorított kezekkel. Hevesen kézjelek formálásába kezdtem mélységesen elszánt tekintetemmel, mint aki a mindent eldöntő mozzanatára készül. - Doton: Dosekiryū! - kiáltottam el a technika nevét és egy hatalmas földsárkány emelkedett előttem, várva arra, hogy lecsaphasson. Viszont azzal nem nagyon számoltam, hogy ezt a technikát csak egyszer használtam. És hát... Konkrétan az azon a napon volt, amikor megtanultam. Azóta nem gyakoroltam, mert öhm... Fontos dolgom volt. A sárkány a magasba emelkedett és megindult áldozata felé. Legalább húsz centit. Aztán alkotóelemeire bomlott szét, és a törmelékek lavinaként indultak meg felém és temettek be.

- M-Még nem végeztünk! - hallatszott ki tompán kiáltásom, miközben mocorogva igyekeztem kiásni magam a nagy kupac alól. Mikor nagy nehezen sikerült kiszabadulnom, leporoltam a ruhámat és egy jókora porfelhő lengett körül. Ennek beszippantása nem igazán tett jót a légutamnak és intenzív köhögőrohamot kaptam. - Én mindig így *köhh* melegítek be! *köhh-köhh*

____________________________

Állapot: 85% (Fejesugrás a földbe, Élve eltemetés)

Chakra: 75% (Előbbiek, Földsárkány)

Felszerelések: 10m drót, 5 db füstbomba, 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, elsősegély készlet

**Hiromi Akio** Vas. Dec. 25 2016, 20:22

- Háháháááhhháháháháháháháhhhh háhhhh hhááháá... Háááh.... HHHÁÁÁÁÁÁHH! Háh... jaj... Háh... Mi a... Háhá. Heh. - Reagáltam le Izuna jutsu kísérletét. Pedig meg kell valljam egy pillanatra elég ijesztő volt az a sárkányszerű valami. Sőt, megkockáztatom, hogy a chakra formai manipulációja ilyen szinten már kifejezetten bámulatos. A hahotám akkor maradt abba amikor maradt abba amikor a kunoichi kikecmergett a kupac alól és azt állította így melegít be. Rég derültem ilyen jót, szóval egy széles mosoly volt a záróreakcióm. Ahogy mondta... Hát igen, nem csak a nevetés pezsdített fel, de a bemelegítés szó hallatán kétség kizáróan megjött a harci kedvem.
Lám-lám, ki hitte volna, hogy a könyvek helyett a kiképzőterepet fogom bújni? Rövid kézjelekbe kezdenék, meglazítanám egyik kezemen kesztyűmet, majd kreálnék két varjú klónt becses személyemről. Így már hárman vághatnánk egos arckifejezést, ami valljuk be, nem egy rossz felállás. Ellenfelem biztosan értékelné, legalábbis. Ezután megindulnánk mindannyian egymás mellett, folyamatos helycserés váltakozásban, hogy összezavarjam kissé edzőpartnerem. Nem akarjuk, hogy magabiztos legyen a dolgában, nem de? Amint elég közel érnék a mellettem lévő két klón(itt már középen lennék, nyilván) körbe kerítené, úgy hogy saját oldalukról megközelítenék, majd rájuk vetnék magukat Izunara. Én eközben felugranék a levegőbe és a meglazított kezemről lesuhintanám a kesztyűmet ami minden bizonnyal a lány arcának irányába száguldana szélsebesen. A levegőben nyert momentumot kihasználva pördülnék egyet, hogy egy kalapácsrúgással érkezhessek a lányra, vagy legalább a tájékára. Akárhogy is alakul a klónjaim felbomlanának károgó varjak formájában ami egy: idegesítő lenne számára, kettő: berepülnének a látószögébe, hogy egy kis plusz kellemetlenséget okozhassanak. Ezt kihasználva próbálnám meg közelharcban legyűrni, egy jól irányzott alhasi ütéssel, esetleg egy egyenes rúgással, vagy egy kéz-térd kombóval. Mindegy hogy jön, csak sikerüljön, nem de?

Állapot: 99% (Hasban érződik az erős nevetés)
Chakra: 95%

**Kenshiro Izuna** Vas. Jan. 15 2017, 15:27

- Azt hiszedkhhm, ez olyan vicceskhhm?! - puffogtam. Akio ahelyett, hogy komolyan vett volna, csak kinevette a próbálkozásaimat. H-hát tudja meg, hogy ha sikerült volna, akkor már őt temette volna be a sárkányom és nem engem! Egy bosszantóan széles mosoly terült el arcán. Tényleg pont olyan, mint amilyet Mamorun szoktam látni, csak ez idegesítőbb. Köhögőrohamom végén arra eszméltem fel, hogy immáron hárman vannak, és hárman irritálnak. Nem tudom, miféle klónok ezek, de nem Ő az egyetlen, aki klónokat tud csinálni! És nekem nem csak kettő megy, háh!

Taktikai megfontoltságból létrehoztam négy klónt. Mindeközben megindulnának felém és helyet cserélgetnének futás közben. Oh, erre a játékra emlékszem! Itt a piros, hol a piros. Apával játszottam, és mindig elrejtette a kártyát a ruhaujjába és kicserélte egy másikra. Magabiztos mosolyra húztam az arcomat. Engem nem versz át, tudom, hogy az igazi nincs is köztük! Belőlem nem lehet csak úgy bolondot csinálni! A négy bunshin valószínűleg haszontalan, de hát az övék is biztosan azok és nekem legalább több van! Már csak arra kéne rájönni, hogy Ő hol lehet. Két-két klónommal oldalamon hunyorogva néztük a közelgő támadóinkat. Ekkor a két szélső bekerített és mire felfigyelhettem volna a középsőre, egy kesztyű csattant az orcámon. Fejrázó mozgással igyekeztem eltávolítani a zavaró tényezőt az arcomról, s mire sikerült és felnyitottam a szemhéjam, sok-sok holló vett körbe. MEG FOGNAK ENNI!

- ÁÁÁÁÁ! - kiáltottam fel és csapkodtam magam körül hevesen párat. Az erdős kalandom óta berögződésként kezelvén, szinte pánikolva vágnék le egy füstbombát a földre, majd alkalmaznék egy Iwagakure no Jutsut, amivel eltűnnék a föld alá. M-Mi ez a technika? Soha nem láttam még ilyet. Egy pillanatig várnék és megnyugodnék, a doton chakrámat pedig szétterjeszteném a földben, hogy érzékeljem az ellenfelem tartózkodási helyét. Amint megvan, egy Lefejező Technikával elkapnám a bokáját és berántanám a föld alá, majd ugyanazon lendülettel kiugranék a talajból.
______________
Állapot: 84% (Kesztyű slap)
Chakra: 65% (Előbbiek, Bunshinok, Iwagakure, Lefejező)
Felszerelések: 10m drót, 4 db füstbomba(-1), 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, elsősegély készlet

**Hiromi Akio** Pént. Jan. 20 2017, 14:54

Kesztyűs húzásom nem bánt kesztyűs kézzel ellenfelemmel. Heh, ezt leírhatnám. Hollóimnak hála összezavartam és felettébb megijesztettem őt, aminek eredménye egy reflex füstbomba volt. Menekülünk-menekülünk?
A füstöt érzékelve egyből a kifelé vezető utat keresném, és hála a chakrámmal felerősített szökkenéseimnek a másodperc tört része alatt ki is jutnék. Na jó, gyorsan, az a lényeg. Ahogy kiértem maró fájdalomra lettem figyelmes mindkét szememben. A füst! Miért volt nyitva a szemem? Akio te béna! Gyorsan, gondolkozz! Ha az ő helyébe lennél mit csinálnál?
Ó jaj a fagyim, jujjci, ezért most csihipuhi leeesz. Hm, nem, nem feltétlen. Khm. Hé te! A fagyimnak annyi szóval a pálcika helyett téged törlek szét! Nem... Még mindig nem. A fagyimnak annyi, így neked is az lesz! Doton: NemhogysárkánytSemmitsemtudokmegalkotnirendesen no jutsu! Áhá! Doton! A földet fogja ellenem használni! Amint a felismerés belém hasított egy erőteljes mozdulattal a földbe vágtam a kardomat tokostul, mindenestül. Ezután chakrát vezetve talpaimba ráugrottam a kardra és egylábas egyensúlyozásba kezdtem, míg a második lábam az eget támasztotta. Körbe-körbe tekintgettem - szemem dörzsölésével egyetemben - de nem találtam Izunat. Mire kezdett tisztulni látásom, egy húzást éreztem lefelé, egyenesen a kardom irányába. Mi a tepsi? Mire észbe kaptam a kardom le volt rántva a talajba, én pedig abba a kis gödörben voltam jobb bokáig.
- Az családi örökség, hééé! - Kiabálnék a talajból előbukkanó lánynak. - Doton: Doryuu Taiga! - Nyílna szóra szám, amit kézjelekkel támasztanék alá. Ha minden jól megy létrejön a jutsum és egy sár áradat mossa el Izunat, ezzel is lehűtve egy kicsit őt. Hoppá, lehet piszkos lesz a ruhája? Erre nem is gondoltam...

Állapot: 97% (A szemeeem!)
Chakra: 93%, ha sikerült a technika végrehajtása akkor 80%

**Kenshiro Izuna** Vas. Feb. 05 2017, 15:30

A doton chakrám tette a dolgát és felkutatta Akio hollétét. Ugyan egy kicsit arrébb volt, de mit számít? Aláhelyezkedtem, majd egy határozott mozdulattal kinyúltam a talajból és elkaptam a bokáját. Egy kicsit aggasztó érzés tört rám, ami a tapintását illeti. Jó hát értem én, hogy nyeszlett szegény, de ennél még az én bokáim is vastagabbak. Meg mondjuk klassz fogásúak. Tudom, mert emlékszem rá, mikor a saját földklónomon alkalmaztam a Lefejező Technikát. Markom erősen szorította és rántotta le a ... Kardját?! Mi a franc? Bosszúsan emelkedtem ki a talajból a Lefejező sikertelen végrehajtása miatt.

- Nem mintha ezt a vackot akartam volna megfogni! - válaszoltam a panaszkodására bosszankodva, miközben fintorogva néztem a fegyverre. Eközben az egyensúlyérzékem cserben hagyott, mint a vaníliás puding, ami megígérte, hogy megvár engem, de odaadta magát Kazuyának. Először az egyik lábam lendült fel, majd azon nyomban követte a másik is. Egy kecses fenékre érkezést követően pedig elvágódtam valami sáros jutsunak köszönhetően. Szóval neki sár eleme van! Hát azért a föld sokkal jobb! Idegesen elkezdtem vergődni a sárban, mint egy partra vetett hal. - Már nem csak a ruhámat, hanem mindenemet összekented! Ezért nem csak jégkrémmel jössz, hanem még ki is kell tisztíttatnod a ruhámat! - nyafogtam, ahogy a dagonyám után végignéztem magamon és konstatáltam, hogy nem én vagyok sáros, hanem konkrétan a sár Izunás. - Nesze! - ordítanék rá, ahogy megfognék egy marék sarat és a fiú ruhájának vágnám. - Milyen érzés, ha?!

Hehh, azt hiszi biztos, hogy megúszhatja! Hát nagyon téved! Ha én is, akkor Ő is! Még jó, hogy itt van nálam ez az kacat. Megfognám a kardot és egy laza mozdulattal a sárba ejteném egy elbizakodott mosollyal az arcomon.

- Hoppá, véletlenül beleesett az örökséged! - provokálnám mosolyogva továbbra is és várnám, hogy anyuci pici fia elkeseredetten a keresésére induljon. Ha ez így történne, akkor én és a rajtam lévő öt réteg sár ráugranánk Akiora a megfelelő pillanatban és mondhatni iszapbirkózásba keverednénk. Nem is olyan okos, mint aminek mutatja magát! Sőt, egyáltalán nem az! Izuna haragja elől nincs menekvés!

______________
Állapot: 80% (Dagonyázás és fish dance)
Chakra: 65%
Felszerelések: 10m drót, 4 db füstbomba(-1), 1 tanto, 10 kunai, 10 shuriken, 10 robbanó cédula, 10 senbon, elsősegély készlet

**Uchiha Kagami** Vas. Márc. 05 2017, 20:16

Privet!

Nos, játékosi kérésre vagyok itt, hogy lezárjam ezt a kis PvP-t, amely, ahogy látom már november óta fut. Alapjaiban véve tetszetős alapkoncepció szemtanúja lehettem, a jégkrémes-ruhás dolgon én nagyot nevettem. Külön köszönet a macskás gifért! ^^ A szívemet melengette, de az Icha-Icha Paradise említése is. Az egész harcot egy kellemes, derűs légkör jellemezte és nagyon sajnálom, hogy nem láthatom a végét, de mivel meg lettem rá kérve, így lezárnám. Nos, akkor az értékelés, amely mindkettőtöknél hasonló, méghozzá a kiegyenlített küzdelem és a technikahasználatok miatt:

Jutalmatok +6 chakra és +3 TJP! (Izuna esetéen ez 364+6=370, 22+3=25; Akionál pediglen 289+6=295, 32+3=35)

További jó játékot nektek! ^^

Üdv: Kagami
Slava Gundan!

Ajánlott tartalom

Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna

Re: Hiromi Akio vs Kenshiro Izuna