Akihiro Jaken vs Hirano Reina

**Hirano Reina** Kedd Júl. 05 2016, 13:10

// Valahogy be szerettem volna vezetni. Egy edzéses harcra gondoltam, persze csak ha neked is megfelel. ^^ //

Két nap telt el az új csapatba lépésem óta. Kipihentem a próbatétel fáradalmait és most újult erővel indulhatok neki az edzésnek. Erre leginkább azért van szükség, mert iszonyatosan le vagyok maradva a csapattársamtól. Nem lehetek kolonc a nyakán, ha esetleg majd küldetésre kerülne a sor. Nem csak azért kéne felelnie, hogy sikeresen teljesítsük, hanem arra is, hogy vigyázzon rám. Ezt biztosan hatalmas felelősségnek érezné és hátráltatná az egész megbízás sikerességét. Nem merem még azzal is zargatni, hogy segítsen nekem felzárkózni.

Korán reggel indultam a közeli kiképzőterepre. Széles területen fekszik és tökéletes helyszín lehet a gyakorlásra. Elszórtan fák helyezkednek el és egy tavacska lelhető fel a terep közepén. Bábuk segédkeznek a puszta kézi harcot gyakorolni vágyóknak. Eltettem hát magammal egy üveg vizet és egy szendvicset, majd elraktam a felszereléseimet is. Ilyenkor még remélhetőleg senki nem lesz kint, aki láthatná a reménytelen próbálkozásaimat. Valahogy úgy terveztem, hogy szépen a sarokban meghúzom magam, hogy ne zavarjak senkit. Ahogy kiértem igazam is lett, elhagyatott volt, mint ahogy azt elképzeltem.

Kerestem egy szimpatikusnak tűnő gyakorló bábut és végigsimítottam rajta a kezem. Mintha csak előre bocsánatot szeretnék tőle kérni az ütések miatt. Lassan felemeltem a kezem és beleütöttem kettőt. Éreztem, ahogy a fa keménységének feszülök. Picit visszahúztam apró ökleim és meglengettem a levegőben, mintha csak egy forró dologhoz értem volna, mert nem számítottam rá, hogy ilyen durva felülettel találkozok. Viszont nem azért jöttem, hogy ennyitől feladjam az edzést. Örülhetnék, hogy ezt a felületet kell csak ütnöm és nem egy hús-vér embert. Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt és elhatároztam magamat, hogy akármennyire is fog fájni nem adom alább. Egy óra múlva azonban a kezem megviselt volt és a fa felsértette. Kiserkent a vérem és megijedtem. Megkerestem az elsősegély dobozom és bekötöztem, de ez előtte is eszembe juthatott volna, mielőtt nekiálltam... Folytattam tovább és a vér apránként vörösre színezve itatta át a kötést. Ekkor picit abbahagytam és vörös szemeim aggódó pillantást vetettek az ökleimre.

Nem sokáig nyugtalankodhattam emiatt, mert amitől talán jobban féltem, hogy lépteket hallottam. Nem mertem megfordulni, egyelőre nem szólt, bárki is legyen az. Ugye nem látta a hosszas szerencsétlenkedésemet? Legszívesebben elbújnék most valahová, de már mindegy, mert tudja hogy itt vagyok és éppen felém tart. Ki lehet az?...

________________________

Kezdő Chakraszint: 205

Taijutsu Pontok: 12

Felszerelések: 10m drót, 5 kunai, 5 shuriken, 1 elsősegély doboz

Állapot: 80% (Az előzetes kimerültségtől)

Chakra: 95%

**Akihiro Jaken** Kedd Júl. 05 2016, 21:00

//Természetesen megfelel, én nem kertelek, bele is vághatunk //

Mindig is elszántnak tartottam magamat, leginkább, amikor edzésről volt szó. Viszonylag korán már az edzőtereken láthatott az, aki arra járt, és azt gondolhatta, hogy, Hmm, milyen elszánt fiú! És én erre büszke is voltam.

Ez a nap is úgy indult, mint a legtöbb. Felkeltem a nappal együtt, megreggeliztem, összepakoltam a cuccaimat, és elindultam az edzőterekre, hogy az aznapi edzéssel feszítgessem a határaimat. Végig sétáltam a még épphogy csak ébredező városon, majd megálltam egyből az edzőtér bejáratában, egy kifejezetten döbbent arckifejezéssel. A tér közepén egy kislány ütlegelte a fabábút, és egyáltalán nem kímélte magát.

Mire föl ez a nagy elszántság, hogy még előttem ideért? Milyen célt tűzhetett ki maga elé, hogy már ilyen korán itt van, és már a kötszer is átázott a vértől az aprócska kezein? Ejj… Nincs ez így jó, ha ilyen keményen edz, akkor könnyedén lehagy… Rendben, mostantól még korábban kezdem az edzést! Viszont, biztos nagyon fájnak már a kezei, és elég kimerültnek tűnik…

Megindultam a lány felé, és bizonyára meghallotta a lépteimet, mert mintha a nagy ütlegelés közepette egy picit összerezzent volna.
- Szia! – szólítóm meg hátulról – Hűű, látom te aztán keményen edzel, ezért nem is akarlak zavarni, de az edzés fontos része a pihenés is. Szomjasnak látszol. Van vized? Mert ha nincs, én szívesen adok… - próbálok vele szóba elegyedni, habár ebben mindig is béna voltam.
Viszont már tényleg ideje lenne barátokat szereznem, mert amióta itt lakom, igazán még senkivel sem ismerkedtem össze. És miért pont ne egy ugyanolyan elszánt ember legyen itt az első barátom, mint én? Ha nem elszántabb, és én az elszántságot nagyon tudom becsülni.
Ha elfogadja a vizet ha nem, a következőket mondom neki:
- Figyelj, itt vagyunk mind a ketten, és arra vágyunk, hogy erősebbek legyünk. Mi lenne, ha együtt edzenénk. Ha engem ütlegelsz, az bizonyára nem fáj annyira, mintha azt a fabábút ütnéd. És velem persze élet hűbb is. Ha netán féltenél, igazán nem kell, vigyázok én magamra, és így még kihívásba is ütközöl – tekintek rá barátságosan – Na benne vagy?

Állapot: 100%
Chakra: 100%
Felszerelések: Inazuma, 5db kunai, 5db shuriken, 3 db robbanócédula, 3db füstbomba

Kezdő chakra: 265
Kezdő Taijutsu pont: 30

**Hirano Reina** Csüt. Júl. 07 2016, 17:19

Egy hang zavart fel az edzésemből, ami mélységéből ítélve egy fiúhoz tartozhat. Lassan fordultam meg és egy szőke hajú, kék szemű, nálam magasabb és valószínűleg idősebb srác tárult szemeim elé. Megjegyezte, hogy milyen keményen edzek. Csak nem szarkasztikusan mondta volna? Hisz eszméletlenül nevetségesnek tűnhetek kívülről. Vajon mióta figyelhet? Netán tényleg így gondolja? De a hangjában semmi gúnyt nem fedeztem fel. Vagy csak jól palástolja? Azt hiszem túlgondolom a dolgot már megint. Egészen figyelmesnek bizonyult, mert az épségem felől érdeklődött. Legalábbis ami a hidratáltságomat illeti.

- Szia! Igen van, de azért köszönöm szépen. - fejezném ki hálám a kedvességéért. Javaslata nagyon meglepett, mert nem gondoltam volna, hogy bárki az én "segítségemet" fogja kérni, ha edzeni szeretne. Vagy ez a rendes stílus csak egy álca, és igazából harc közben gúnyolná ki az esetlenségem? Akárhogy is, egy edzőpartnernek én is hasznát venném. Félre kell tennem a kétségeimet a fiúval kapcsolatban. Azt viszont nem mondanám, hogy pont Őt féltem. Inkább magamat, hogy nem leszek méltó a vele való edzésre. Biztosan csalódott lesz, ha meglátja, milyen képzetlen vagyok. Valójában először szántam rá magam, hogy egyedül edzzek, mióta Takashi elment. Miközben fontolóra vettem a választ továbbra is a kötésem néztem, amit átitatott az elmúlt egy óra munkája. Végül felnéztem rá és válaszoltam neki aggódó tekintettel.

- Igazad van, próbáljuk meg. - feleltem, majd elmentem a kulacsomért és ittam belőle a fiú tanácsa szerint. Amúgy is szomjas voltam már. Gyorsan átcseréltem a kötést a kezemen és közben a fiúhoz szóltam - Engem Reinának hívnak. Téged hogy szólíthatlak? - tenném fel a kérdést egy kis hezitálás után. Ha elárulja a nevét, folytatnám. - Hát akkor Jaken, kezdhetjük. - tennék hátra pár lépést. Sosem baj, ha van idő gondolkozni, hogy milyen módon vegyem be az ellenfelet.

Vennék egy mély levegőt és gyors futással megindulnék a fiú felé. Először nem tervezem bevinni az ütéseket. A legegyszerűbb módon is képes lenne kivédeni azokat. Csak fel akarom mérni a reflexeit és a beállítottságát. Ha már az erő nem éppen szolgál előnyömre, legalább a gyorsaság az oldalamon áll. Amint elé érek ütnék egyet a gyomor felé, majd fejre, végezetül megint gyomorra. Nagyjából sorozgatnám, ahol csak érem.

**Akihiro Jaken** Pént. Júl. 08 2016, 10:39

Miután végeztem a mondandómmal, és a lány beleegyezett, hogy együtt eddzünk, odament a vízhez, és ivott egy kicsit. Megengedtem magamnak egy apró mosolyt, mert a téma, amit ürügynek felvetettem a beszélgetéshez legalább hasznosnak bizonyult. Ezután kölcsönösen bemutatkoztunk, majd felálltunk egymással szemben. Így alaposabban végig tudtam mérni a lányt.
Szép, napos idő volt, egy-egy nagyobb felhő néha beúszott a kisebb szél miatt a nap elé, ezáltal árnyékot borítva a világra. A szél néha belekapott a hosszú fekete hajába, ami alatt ott virítottak vörös szemei.
Nem volt sok időm végigmérni, mert pár pillanat múlva már támadásba is lendült. Mivel korábban tett pár lépést hátra, ezért nagyobb utat kellett megtennie, hogy bevigye az első ütést, így több időm volt felkészülni a védekezésre, viszont így is eléggé gyorsnak bizonyultak a támadásai. Ennek ellenére könnyedén hárítottam az első, hasam felé irányzott ütést, amit jobbra ütöttem el, majd egyből érkezett a fejem felé a támadás. Ez elől elhajoltam, majd a lábaimat elcsúsztatva hátra fordultam, így elkerültem a harmadik, hasamra irányzott ütést. Ezután hátraugrok, majd én indulok meg felé egy gyors, mégis kényelmes tempóban. Ez még úgyis csak egy kis bemelegítés, később komolyra fordítjuk a dolgokat. Amint mellé értem gyorsan leguggolok, és egy kaszáló mozdulattal rúgok egyet a lábai felé. Ha ezt átugorja, akkor felállok, és én is intézek pár ütést a hasa felé.
Amennyiben meglepné a mozdulatom, és elrúgnám a lábait, odaállok mellé, és felsegítem.
Viszont, ha gyorsan chakrát vezetne a lábába, és ezáltal lecövekelne úgy, hogy a lábam megakadjon az övében, ezáltal én pofára essek… Hát, akkor leégtem…

**Hirano Reina** Vas. Júl. 10 2016, 21:01

Könnyű szerrel védte ki a nem is olyan elszánt ütéseimet. Nyilván Ő sem veszi még komolyan ezt az egészet. Amolyan átmozgatásnak tökéletesen megfelel. Jobbra térítette az első ütésem, a másodikat blokkolta a kezével, a harmadik elől pedig egyszerűen elhajolt. Azt hiszem ennyivel bele is fáradt abba, hogy hagyjon kibontakozni és átvette az irányítást. Hátra ugrott és a szemében olyan fokú elszántságot láttam, ami bennem talán soha nem volt még jelen. Aggodalmasan vizslattam a fiút és gondolkoztam, mi lehet a következő mozdulata. Talán ő is megsoroz? Vagy esetleg elgáncsol? A földre visz? Szemem ide-oda ugrált zavartan a keze és a lába között, hogy vajon melyikkel fog cselekedni.

A közelembe ért, leguggolt és egy kaszáló mozdulattal kirúgta alólam a lábaim. Váratlanul ért, ezért nem tudtam semmit tenni és a vesztembe zuhantam. Azaz... Inkább a földre. A fenekemre érkeztem ülő helyzetben és a karjaimmal hátul támaszkodtam. Jaken úriemberhez méltóan odaállt elém és felsegített. Tétován nyúltam kezemmel az övé felé és talán egy kis pirosas színe is lehetett az arcomnak. Ami egyébként pechemre, a hófehér bőrömnek köszönhetően még jobban látszik. Milyen lehangoló lehet neki, hogy egy ilyen esetlen edzőpartnere van, mint Én. Könnyen lehet, még azzal is jobban járna, ha egyedül püfölné valamelyik bábut. Azok legalább állják az ütéseket...

Miután mindketten megint a talpunkon álltunk nem haboztam ismét támadásba lendülni. Lehet, hogy meglepetésként éri majd a hirtelen rárontásom és nem tud úgy reagálni, ahogyan szeretne. A kezemmel a feje felé ütök egy egyenest és remélhetőleg ugyanúgy felkapja a kezét, majd becsavarok oldalról egy horgot és amíg ezzel van elfoglalva felhúzom a térdem gyomorra. Ha hátra ugrana, akkor utánalendíteném a lábam egy rúgássá alakítva a térdelést.

________________________________

Állapot: 75% (Edzés fáradalmai, Esés)

Chakra: 92%

**Akihiro Jaken** Hétf. Júl. 11 2016, 14:13

A támadásomat sikerrel zárhattam, így Reina egy porfelhő kíséretében a földre került. Odaálltam mellé, és felsegítettem a földről. Azt vártam volna, hogy leporolja magát, vagy ilyesmi, de nem így lett. Akartam hagyni neki egy kis időt, így tenni akartam néhány lépést hátra, de már az első lépés után nekem támadt. Meglepett a dolog, éppen hogy csak magam elé tudtam kapni a kezemet, így tompítva az ütést. A kezemtől ugyan nem láthattam egy pillanatra Reinát, de oldalról hallottam, ahogy a keze átsüvít a levegőn, így odakaptam a kezeimet. Ezt a támadást is sikerült hárítanom, igaz, egy kis szerencsével. Azonban továbbra sem volt időm hezitálni, mert Reina térddel támadott a hasam felé. Hátraugrottam és örültem, hogy egy újabb sorozatot sikerült kivédekeznem, azonban egy fájdalmas felismerés közepette rá kellett jönnöm, hogy Reina cselesebb, mint gondoltam. Pont annyira ugrottam hátra, hogy a térdelést elkerüljem, majd utána támadásba lendülhessek. Ez pedig rést hagyott a védelmemet, ezt pedig ő rendesen ki is használta, és a térdelést rúgássá alakította. Ez a rúgás pedig egyenesen a gyomorszájamba talált, ami nem tett jót se a gyomromnak, sem pedig a benne található reggelinek. Odakaptam a hasamhoz egy pillanatra, megtántorodtam kicsit, majd elöntött a méreg. De egyáltalán nem Reinára voltam mérges, hanem sokkal inkább magamra.
~ Nem hagyhatom, hogy ilyen könnyen túljárjanak az eszemen. Ha netán háborúba kell mennem, egy ilyen kis hibán is az életem múlhat. És Reina még csak nem is tűnik tapasztaltnak. Akkor majd ott milyen ellenfelekkel kerülhetek szembe? Sokkal megfontoltabbnak kellene lennem. Pedig mindig is annak tartottam magam…~

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy támadjak. Néhány egyszerű ütést és rúgást indítok Reina felé, amíg valami terven, és már a ’’küzdelem” keményebb részén gondolkodok. Majd megnézzük azt is, hogy Reina a Ninjutsuk terén mennyire ügyes.

Állapot: 92%
Chakra: 99%
Felszerelések: Inazuma, 5db kunai, 5db shuriken, 3 db robbanócédula, 3db füstbomba

**Hirano Reina** Pént. Júl. 15 2016, 13:50

Jaken az ütéseket és a térdelést is tudta hárítani, de a rúgásomat már nem tudta elkerülni. Rossz érzés hatalmasodott el rajtam. Nem akartam fájdalmat okozni neki és felszisszentem, amikor gyomron találtam. Odakapott a hasához és aggódó tekintettel pillantottam a fiúra. Már majdhogynem odamentem bocsánatot kérni, amiért eltaláltam. Ekkor mérhetetlen dühöt éreztem, mintha bosszantanám a találatommal. Jajj, mit tettem! Most még nehezebb dolgom lesz vele biztosan, mert komolyan veszi a küzdelmet. Remélem nem készül technikákat használni és maradunk a puszta kezes harcnál. Azon kívül, hogy nyilvánvaló klónokat hozok létre a szeme előtt és esetleg egy fürge testtel menekülök előle, nem nagyon tudok mit letenni az asztalra. Még egy kawarimit sem lennék képes csinálni, hisz nincs időm beszerezni egy helyettesítő tárgyat.

Mondjuk ha minden igaz egy Henge no Jutsut bevethetnék és átalakíthatnám magamat egy kővé. Hm... nem is rossz ötlet. Létrehozok mondjuk 5 klónt, eltakarom velük magam, aztán a háttérben addig kővé transzformálódok és megvárom, amíg elmegy. Bár ilyen egyszerű lenne! Vagy lefekszem a földre és tetszhalott leszek. Talán megsajnál és elmegy. Hova is figyelek, hiszen most is koncentrálnom kéne hogy ne kapjam be az ütéseket. A sok védekezés kimerített és nem győztem hátrálni. Addig-addig gyártottam az elméleteket, mígnem Jaken jól képen törölt.

Megtorpantam és kerek szemekkel néztem a fiúra, ahogy megfogtam apró kezemmel az arcom, ahová ütést mért. Ez csak egy ütés, az előbb én is gyomron rúgtam, mégis olyan rosszul érintett. Igazság szerint bírnom kéne a strapát, ezért is akartam elkezdeni komolyabban edzeni. Így éles helyzetekben mi lesz velem? Össze kéne szednem magamat... Vajon mit lép a fiú most? Elég dühösnek látszott az imént. Tovább szabadítja rám az ütéseket és rúgásokat, vagy esetleg valami mással hozakodik elő?

______________________________

Állapot: 70% (Arc találat)

Chakra: 90%

**Akihiro Jaken** Csüt. Júl. 28 2016, 23:02

//Ezer bocsánat a hosszas várakozásért, elég zűrös két hetem volt//

Miközben azon gondolkodtam, hogy mik legyenek a következő lépéseim, és az időt húztam pár egyszerű ütéssel, egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ökleim valami keménynek ütköznek. Egyenesen Reina arcába ütöttem, de azonnal visszahúztam a kezem, és bocsánat kérően tekintettem rá.
~ Jajj, ez így nem jó. Egyikünk sem akar semmi rosszat a másiknak, úgyhogy nem vagyunk túl hatásosak… Lehet, hogy rossz ötlet volt vele ’’harcba” szállni? Nem… nem volt rossz ötlet. Mindkettőnknek az előnyére válik, ha komolyan vesszük ezt. Csakis az előnyünkre. A sebek begyógyulnak, de a tapasztalat, amit szerezhetünk örökérvényű. Úgyhogy nem szabad kímélnem, még ha emiatt nem is fog szimpatizálni velem. De ha netán olyan a felfogása, mint az enyém, akkor értékelni fogja, hogy komoly ellenfélként kezelem! ~

- Huhh, egy-egy az állás – mosolyogtam rá kicsit zavartan – Na, ideje komolyabbra venni a dolgokat. Ennél a ninjutsunál még szólok, de ezután ne számíts figyelmeztetésre! – mondtam neki, majd hátraugrottam és megformáltam a kézjeleket.
Egy nagy levegővétel után a tüdőmben lévő levegőt elkevertem az elemi chakrámmal, majd az kilégzéskor tűzzé formáltam, így létrehoztam egy Katon: Endant, majd azt ellőttem Reina felé. Legrosszabb esetben is csak egy kicsit megsül, és ha ez történne, akkor azonnal viszem a kórházba, de persze ennél azért nagyobb ellenállásra számítok.

Az Endan után csak várom az ellentámadást, és remélem, hogy nem estem túlzásokba. Nem, nem estem, ennél többre is képes…

**Hirano Reina** Hétf. Aug. 01 2016, 22:06

Meglepettségem rosszkor volt rossz helyen. A fiú öklének nyoma piroslott arcomon, miközben kerek szemekkel bámultam rá. Nem hittem volna, hogy egy edzés ilyenekkel jár. Takashi soha nem ütött meg. Mindig megállította a kezét, mielőtt eltalálhatott volna és ebből is csak tanultam, hogy nem szabad lankadnia a figyelmemnek. Most úgy néz ki, mégis megtörtént és eltaláltak. A fiú csak mosolygott rám és mintha kicsit kínosan is érezné magát. Megérteném, hisz kicsit sem kihívás neki az, hogy velem kell edzenie. Lehet, már túl lenne az egészen inkább, mintsem itt bohóckodjon velem.

- K-komolyra? - tenném fel remegő hangon a kérdést, mikor arról beszél, hogy ideje megkomolyodnunk. Hát persze, neki ez csak egy egyszerű bemelegítés volt. Ninjutsu? Milyen ninjutsu?! Többi? Te jó ég! Mi van ha föld elemű és élve elás? Vagy víz és megfullaszt. Vagy levegő és elrepít. Vagy tűz és hamuvá éget. Igazából legyen bármelyik is, nem jövök ki belőle jól. Még a saját elememet sem tudom! El fog találni... El fog találni... Eltalál...

Hátra is ugrott a fiú és egy mély levegő után a szájából lángcsóva tört ki egyenesen felém irányítva. Tűz. Inkább pusztító, mintsem tisztító. Egy aljas parázsló elemi parány, ami egyik pillanatról a másikra elhatalmasodik, ha nem állják útját. Feléget maga előtt mindent. Akárcsak azt a házat, amiben édesanyám, édesapám és a testvérem éltek velem, az akkor még egy éves kis Reinával. Ha Jiro nem jön aznap, valószínűleg engem is felemésztenek a lángok. A levegő hullámzik az Endan-t körülvéve, ami még mindig csak felém tart. Hátraugrottam, de a karomat elérte az egyik tűzcsóva és megperzselve hagyott nyomot eddigi makulátlanul fehér bőrömön. Nem a fizikai fájdalom volt az, ami megindította szememből a könnyeket. Lelkem tombolása és emlékeim kavalkádja ötvöződve fertőzte meg gondolkodásomat.

Bámultam a karom és sírva harapdáltam a szám szélét, hogy valamilyen módon eltereljem a figyelmemet, mindhiába. Nem állok még készen arra, hogy harcoljak. Erősebbnek kell lennem, és ezt nem egy edzőpartnerrel kell elérnem. Nem csak a testi gyengeségemre gondolok. A mentális és lelki állapotom másodperceken belül bevon egy olyan helyre, ami elragad a földről és egyfajta gondolati síkra emel. Mintha kiesne minden, amit abban a pillanatban átélek. Látszólag csak merengek egy aprócska égésnyomon, de valójában a múltamat teszem egy olyan mérlegre, amit csak én tudok egyensúlyba billenteni.

___________________________

Állapot: 60%

Chakra: 88%

**Akihiro Jaken** Csüt. Aug. 04 2016, 16:31

//A Bűntudaton kívül semmit sem mertem már csinálni, Jaken már így is elég bűntudatot érez az eddigi sérülések miatt amiket Reinának okozott Úgyhogy köszönöm a játékot, nagyon élveztem //

Sajnos tévedtem… A lány nemhogy nem tudott ellentámadásba lendülni, de még kitérni is csak alig-alig tudott. A karját meg is égette a tűzgolyó. És én meg mekkora tuskó vagyok?! Képes voltam tűzzel támadni egy kislányra! EGY KISLÁNYRA! Idióta Jaken! IDIÓTA!
Gyorsan odaszaladtam hozzá, vetettem egy pillantást a sebére, és esdekelve nekiláttam a bocsánatkérésnek. Egy jó adag bocsánat után visszaszaladtam a táskámhoz a kulacsomért, majd ha megengedi, a jó hideg vizet a kezére öntöm, hogy így is csillapítsam a fájdalmát. És szegénykém ott sírdogált mellettem, én pedig bőven visszakaptam az Endant amivel támadtam, a belülről égető bűntudat képében. Többszörösen is… Képes voltam egy ilyen sérülést okozni egy kislánynak… Akihiro Jaken, az Idióta nyoma ott fog virítani a hófehér bőrén… Szégyelld magad Jaken, szégyelld magad…
Miután (ha Reina is belemegy), elkísértem szegény Reinát a kórházba, és még kellően elégszer bocsánatot kértem, elköszöntem tőle, majd hazafelé vettem az irányt.
~Hát, ha fizikailag semmi fejlődést nem eredményezett ez a nap, még akkor is tanultam valami nagyon fontosat… Sosem, de tényleg SOHA nem szabad kislányok ellen harcot kezdeményeznem…~

**Hirano Reina** Csüt. Aug. 04 2016, 22:06

// Én is köszönöm a játékot! ^^ //

Tehetetlenül álltam és potyogtak a könnyeim, ahogy az égésnyomot szemléltem, ami immáron örökké a részem lesz. A tűz megéget, elmúlhat, de a nyomát soha nem leszünk képesek eltüntetni. Mások egy egyszerű vörös foszlányt látnak majd, egy bőrhibát. Én pedig egy hamuvá égett családot, aminek már születésem óta nem is lehettem részese. Sokan azt gondolják, amid sosem volt, az nem hiányozhat. Hát tudják meg, hogy igenis borzasztóan hiányzik. De itt van nekem Ő. Jiro, a férfi, aki felnevelt. Számomra Ő a család és nem szabadna még ennyi idő után a múlton rágódnom. Főleg nem egy összecsapás közben. Mégis... Nem tudom leküzdeni a gondolatot. Minden egyes parázs, minden kósza öngyújtóból kipattanó szikra képes eszembe juttatni a családomat. Azt mondják, ha nem tudunk valamit elfelejteni, akkor szembe kell néznünk vele. Talán elmegyek a házunkhoz még egyszer, utoljára. Most viszont egy idegen fiú előtt pityergek, akivel edzenem kéne. Hogy leszek így valaha is erős? Össze kell szednem magam.

Elhatározásom fokozatosan szorította vissza könnyeimet, mígnem teljesen gátat szabtam a rajtam elhatalmasodó emlékeknek. Ahogy feleszméltem, a fiú már ott volt mellettem és a sérülésemre nézett, bűnbánó arckifejezést felöltve. Nem az Ő hibája. Hiszen elvárható, hogy egy kunoichi felkészült legyen az őt érő támadásokra. Egy aprócska mosollyal fejeztem ki hálám, amiért aggódik értem. Biztosan rosszul érzi magát, pedig nincs abban a pozícióban, hogy bűntudata legyen. Próbált enyhíteni a fájdalmamon, locsolta vízzel az égés helyét. Valamicskét könnyített a lüktetésen, de belátta hogy ez nem lesz elég. Felajánlotta, hogy elkísér a kórházba. Örömmel fogadtam a felajánlását és próbáltam biztosítani róla, hogy nem tehet semmiről. Ennek ellenére gyötörte őt a lelkiismeret furdalás és nem győzött elnézést kérni.

- Köszönök mindent, Jaken. - szólnék a fiúhoz, mielőtt elindul hazafelé. Mások lehet nem is törődtek volna egy magamfajta nyafka kislánnyal. Ő mégis kitartott mellettem és meg akart bizonyosodni arról, hogy minden rendben lesz. - Majd t-talán... - állnék meg egy pillanatra és tétováznék, mielőtt kimondom - Edzhetnék még, ha erősebb leszek. - ejteném ki bizonytalanul, majd búcsúzkodnék tőle és nézném, ahogy a fiú alakja eltűnik és magával viszi egy apró bizonytalan részemet. Érzek magamban egy késztetést, hogy megmutassam neki, tudok tenni annak érdekében, hogy erősebbé váljak. Még találkozunk.

**Uchiha Obito** Vas. Okt. 09 2016, 17:16

Sziasztok!

Ügyes és remek játékos a játékos elleni küzdelmet olvashattam a mai nap folyamán.
Nagyon tetszett, ahogy hoztátok a karaktereteket mind a ketten és egymás, gyenge lelkülete ellenére is fel tudtátok venni egymással a küzdelmet, a másikat nem kímélve.
Mindenhol élvezhetően kifejtettétek a szituációkat, és minden pillanatot érthetővé varázsoltatok. (Személy szerint egy pörgő Anime jelenetként elevenedett meg előttem az egész csatározásotok.)
A testi és chakra állapototokat is remekül vezettétek, bár ez itt ott lemaradt, de nem zavart össze a hiánya.

Összesítve remek játék volt, és a jövőben is szeretnék ilyeneket olvasni!

A késői ellenőrzés és az alap teljesítményetekért összesen +9 chakrát írok jóvá és +2 TJP-t a remek közelharci leírásaitoknak köszönhetően.

Obito

Ajánlott tartalom

Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina

Re: Akihiro Jaken vs Hirano Reina