Akihiro Jaken

Adatok


Név: Akihiro Jaken
Életkor:15
Ország:Konohagakure
Rang:-
Szint:D
Chakraszint:
Felszerelés:Ninja öltözék (fekete), Inazuma (Villám - később bővebben), 5 db gyújtó cédula, 10 db shuriken, 15 db kunai, 3 db füstbomba, 10 db táp tabletta, 1 db közepes és 1 db kicsi tekercs
Nem:Férfi

Kinézet: Körülbelül 178 cm magas, 60 kilós srác. Testfelépítése viszonylag erős, kidolgozott. Haja szőke, szeme pedig kék. Leginkább fekete ruhákban jár, melyeken néha fehér díszítés van. Hátára van felcsatolva Inazuma.

Jellem: Egy jó humorú, bátor srác aki nem fél harcba szállni, és ha megteszi akkor a lépései megfontoltak. A bajtársaiért minden erejével harcol, védelmezi őket. Remek taktikus és az állóképessége rendkívüli. Sosem adja fel és minden szabad idejét az edzésnek szenteli. Kitűnő reflexei vannak és a reakcióideje is jó. Érzékszervei is igen érzékenyek, különösen a hallása.


Előtörténet


A Tűz országának egyik kicsi határ menti falujában járunk. Itt tengeti mindennapjait Akihiro Kaito, a helyi kovácsmester feleségével Akihiro Aoival. Van egy nyolc éves fiuk, bátor, talpraesett és rendkívül kíváncsi természetű. Jaken mindig is ninja akart lenni azonban édesapja elkezdte kitanítani a kovácsmesterségre. Jaken nem mutatott kifejezetten nagy érdeklődést a szakma iránt. Kaito testvére, Kenji volt az a személy akire Jaken leginkább felnézett, mert ő Konoha egyik shinobija volt.
Verőfényes napsütés volt, egy enyhe kis szellővel mikor Kenji bácsi megérkezett Jaken születésnapján a faluba. Mikor Jaken felébredt és kitekintett az ablakon, meglátta Kenji bácsit és rohanva sietett ki a köszöntésére. Jaken kiáltozva futott és amint elérte a bácsikáját a nyakába ugrott örömében: - Olyan rég láttalak bácsikám. Mi dolgot volt az elmúlt időben? Valami gondod akadt? -kérdezte Jaken.
- Kicsi vagy még, nem kell foglakoznod az én és a nagyvilág gondjaival. Egyébként hoztam neked egy meglepetést! – mondta Kenji és előhúzott egy kunait az övtáskájából. – Konoha legjobb fegyvermestere készíttette a rendelésemre. Amint üdvözöltem drága öcsémet és szépséges feleségét lemegyünk a tisztásra és megtanítalak a kunai dobás technikájára. Nos, megegyeztünk?
- Természetesen bácsikám!
- Egyébként meg hogy állsz a kovácsmesterség elsajátításával?
- Állhatnék jobban is, de ez most nem fontos! Siess, köszönj apunak és anyunak aztán futás a tisztásra!
- Nyugodj meg, van időnk bőven. Ezúttal tetemesebb ideig is itt maradhatok a faluban.
Rendben, de aztán siess! Ott foglak várni. – mondta ezt Jaken miközben már futott a tisztás felé.

A tisztás mellett egy kisebb patak húzódott, melyet Jaken futás közben észre sem vett, annyira izgult már, hisz végre legalább egy picit lehetősége lett belekóstolni a ninják életébe. Gyorsan kimászott a vízből és azzal sem törődve, hogy csurom vizes a tisztás közepén lévő fatönkhöz futott és leült rá. Nagyjából negyed órát várakozhatott a farönkön, de ez is egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor végre Kenji bácsi feltűnt a fák között Jaken felkiáltott: - Hol voltál ilyen sokáig? Órák óta itt ülök!
Legfeljebb egy negyed órája ülsz itt – helyesbített Kenji – de tetszik a lelkesedésed. – majd elmosolyodott. – Nos akár el is kezdhetjük.
Csak napnyugtakor hagyták abba az edzést és ekkor Kenji megszólalt: - Nagyon hamar sikerült elsajátítanod a kunai dobást, remek shinobi válhatna belőled. Kár, hogy édesapád annyira félt, hogy még a faluból sem enged ki. Elpazarolja a tehetséged. De mindegy, édesanyád már biztosan aggódik, hogy hol bóklászunk már ennyi ideig.
Jaken és Kenji nap nap után járt le a tisztásra és gyakorolták a kunai dobást, miközben a shinobi létről beszélgettek.
Végül elérkezett a nap mikor Kenjinek vissza kellett térnie Konohába. A család érzékeny búcsút vett Kenjitől, majd az élet visszatért a rendes kerékvágásba.

Körülbelül két hónap elteltével Jaken egy éjszaka egy rémes sikolyra ébredt fel. Mikor kiszaladt a szobájából, hogy megnézze mi történt szörnyű látványban volt része. Édesanyja a földön hevert vérbe fagyva míg édesapja egy idegen férfival dulakodott. Az apja észrevett és elkiáltotta magát: - Fuss Jaken, mentsd magad!
Azonban Jaken megdermedt a rémülettől. Édesapja hasba vágta támadóját azonban egy újabb ismeretlen jelent meg mögötte, ki végzetes csapást mért rá. Jaken innentől kezdve semmit sem fogott fel csak azt, hogy valaki felkapta és magával vitte.
Másnap reggel arra ébredt, hogy egy szekéren fekszik több gyermekkel együtt, valamint néhány ismerős asszonnyal. Körülnézett és mindenfelé marcona fickókat látott akiken egyenruha volt. Halkan megkérdezte Ayane asszonyt, az egykori szomszédját, hogy mi történt velük, aki ezt válaszolta, miközben véres sebeit törölgette a ruhája ujjával: - Tegnap este megtámadta a falunkat a magukat Goro klánnak nevező banditák.
- Vajon mit fognak tenni velünk? – szipogott Jaken.
- Úgy tudom, hogy van egy kisebb erődítményük, de hogy hol azt senki sem tudja. Valószínűleg ott fognak dolgoztatni minket. Csak az istenekben bízhatunk drága fiam, hogy túléljük ezt az egészet.
Csend legyen ott hátul! – szólalt meg az egyik bandita és Ayane asszony arcába vágott a katanája nyelével.

Teltek múltak az idők és egyre hulltak el a faluból elrabolt emberek a kegyetlen körülmények miatt, kik egykoron Jaken szomszédságában éltek. De ő küzdött, nem adta fel, mert még meg kellett tennie egy dolgot a sanyargatások ellenére is. Bosszút kellett állnia annyi ártatlan haláláért. Időközben megtudta, hogy a banditák feje egy Ryuu nevű alak.
Mikor meglátták a Goro klán tagjai, hogy Jakenben egy harcos lakozik, elkezdték megtanítani a kardforgatásra. Jaken, úgy tett, mintha be akarna állni közéjük, így elkezdtek megbízni benne és így Jaken több információt is megtudott a klánról. Egy éven át tanulta a kardforgatást és rendkívül tehetségesnek bizonyult.

Egyik éjjel mikor Jaken a cellájában forgolódott álmatlanul, furcsa zajra lett figyelmes. Odakúszott a cella rácsához és egy ismerős arcot vett észre. – Kenji bácsi! – suttogta Jaken és úgy örült mint még soha nagybátyjának. – Anya és apa… Semmit sem tudtam tenni értük, túl gyenge voltam…
- Csendet! Csak úgy tudlak kijuttatni innen.
Ekkor felpattant a zár és Jaken szabad volt. Azonban a szökésnek még közel sem volt vége és ezt Jaken is jól tudta. Az erőd szívében voltak és Jaken nagyon elcsodálkozott, hogy Kenji bácsinak sikerült ide bejutnia. Kenji erősebbnek bizonyult, mint Jaken valaha gondolta volna.
Ekkor egy alak bukkant fel Kenji mögött és lesújtani készült rá, de ő félreugrott és egy shurikent hajított támadója szívébe. Mikor a férfi összeesett Jaken felismerte Ryuu testvérét, Hiroshit.
- Kenji bácsi, nagy a baj. Ez itt Hiroshi, a rablóbanda fejének testvére.
- Az sem érdekel, ha maga a halál istene az! A lényeg, hogy téged épségben kijuttassalak!
- Köszönöm Kenji bácsi!
- Na de most futás kiskrapek mielőtt észrevesznek minket!
Ezzel meg is indultak. Jaken a lopakodás terén is ügyesnek bizonyult és kizárólag Kenji bácsi utasításait követte. Mikor Kenji bácsi el akart indulni a hátsó kapu felé Jaken figyelmeztette:
- Arra ne menj Kenji bácsi! Ilyenkor egy nagyobb őrjárat megy arrafelé! Azonban van egy csatorna, amely kivezet innen, csak le kell másznunk a kútban itt balra tőlünk!
Kenji bácsi bólintott, most Jakenen volt a sor, hogy tovább vezesse Kenjit. Óvatosan megközelítették a kutat, majd minden gond nélkül lemásztak benne. Mikor kiértek az erődből fellélegeztek. Ekkor meghallották a vész kürt hangját. Valószínűleg most fedezték fel Hiroshi holttestét.
Még órákon át futottak az erdőben, Jaken itt is helytállt. Kenji elcsodálkozott, hogy milyen jó erőnlétben van másfél év fogság után. Jaken tudta, hogy mire gondol: - Úgy tettem, mintha be akarnék állni hozzájuk, és kitanítottak a kardforgatásra, ezért jó formában maradtam. – Kenji bólintott
- Mostmár biztonságban vagyunk – mondta Kenji .
- Hogy találtál rám?
- Ez egy igen hosszú történet, majd máskor elmondom.
- És az hogy lehet, hogy nem kellett küldetésre menned?
- Maga a Hokage adott engedélyt arra, hogy felkeresselek.
- A Hokage?
- Bizony – mosolyodott el Kenji – és még egy darabig nem kell visszatérnem Konohába. Még mindig ninja akarsz lenni?
- Eltaláltad bácsikám.
- Akkor lenne egy kérdésem. Meg akarod-e tanulni tőlem az alapokat?
Jakennek felcsillant a szeme: - Megtennéd értem? Tényleg?
- Hát a nagybátyád vagyok, vagy mi a fene... nem?
- Köszönöm Kenji bácsi!

Teltek múltak az idők, és Kenji megtanította Jakent a chakra irányítására. Ezt Jaken rendkívül hosszasan tanulta, csiszolgatta a tudását és tökéletesítette a chakra kontrollt. Két chakra kontroll edzés között ökölvívási tudását fejlesztette nagybátyja segítségével. Miután sikerült a chakra irányítását tökéletesre fejleszteni, Jaken elkezdte gyakorolni a fákon és vízen járást.
Rengeteg időt vett igénybe, míg elsajátította fán mászás technikáját. Heteken át gyakorolta, csak mászott és mászott, magát nem kímélve. Egyszer Jaken már majdnem feladta, de pont mikor odament volna bácsikájához, hogy elmondja neki, hogy nem tudja tovább csinálni, bácsikája megszólalt mögötte:
- Eszedbe se jusson feladni. Inkább megpróbállak egy másik módszerrel megtanítani. Gyere, ülj csak le. Hunyd le a szemed és koncentrálj, érezd, ahogy az életadó chakra áramlik a testedben. Csak nyugodj meg és koncentrálj… koncentrálj.
Ekkor Jaken egy különös bizsergést érzett egész testében.
- Érzek valamit. – szólalt meg.
- Ez esetben próbált a lábadba koncentrálni ezt a valamit, és azután próbáld meg a fára mászást.
Jaken hirtelen kinyitotta a szemét és elkezdett ohanni a legközelebbi fa felé. Mikor fellépett rá és lendületesen futott tovább nagyon megörült. Hát milyen nagy volt az öröme, mikor a fa tetején ült fülig érő szájjal és megszólalt: - Azt hiszem sikerült!
Ugyan ezzel a módszerrel sajátította el a vizen járást is, mely számára könnyebbnek bizonyult.

Teltek, múltak az idők és Jaken egyre csak a chakra kontrollt és az alap jutsukat tanulta.
Egy napon, mikor Jaken a már jól ismert tisztásnál üldögélt, a távolban megjelent Kenji bácsi. Mikor már csak bár méterre volt Jakentől Kenji egyszer csak eltűnt. Jaken döbbenten állt és nézett körbe-körbe. Ekkor Kenji megszólalt mögötte: - Engem keresel?
- Ez mi a fene volt?

- Sunshin no Jutsu, azaz a Fürge Test technika. Egyébként tudod, hogy miért tanultad és csiszolgattad a chakra irányítás művészetét ilyen sokáig?
- Mert ezen alapszik minden ninja tudása. – Kenji helyeslően bólintott.
- Jól tudod. Az iménti technika a chakra testen belüli irányításának eredménye volt. Ennek a technikának az alkalmazásakor az ember néhány másodpercig a használó emberfelettien gyors mozgásra lesz képes, mely szemmel követhetetlen. Ehhez azonban folyamatos és nagymértékű chakra felhasználáshoz van szükség. Ám ez a mozgás nem folyamatos, így csak néhány másodpercig lehet alkalmazni. Olyan, mint ha a használó teleportálna. Mivel még gyakorlatlan vagy benne, ezért csak itt a tisztáson fogjuk gyakorolni, ugyanis ha nekimész valaminek, abból nagy baj is lehetne. Elemi hatásokkal is lehet ötvözni, de annak még egyáltalán nincs itt az ideje, hogy azt megtanuld. Idővel Jakennek ezt is sikerült elsajátítania.

Egy napon Kenji bácsi nem ment a tisztásra ahol gyakorolni szoktak, csak egy öreg néni szedett virágot a tisztáson. Mikor a néni viszonylag közel ért Jakenhez, hirtelen egy pukkanás következtében a nénike helyén Kenji bácsi volt.
- Ezt meg hogy csináltad Kenji?
- Az imént a Henge no Jutsut láthattad. Ennek az a lényege, hogy a chakrámat a testem felületére irányítottam, így felveszem mások alakját. A Fürge Test technika épp ennek az ellenkezője emlékszel? Itt nem testen belül, hanem a testem felületén irányítottam a csakrámat. Többek között ennek a technikának a segítségével tudtalak kiszabadítani a Goro klán kezéből.
- Hadd próbáljam meg! – Jaken minden erejét összeszedte és a chakrát a testének felületére irányította. Ekkor olyan pukkanás hallatszott mint az imént és Jaken ekkor magasabbról látta a világot. Azonban csak a lábát sikerült átváltoztatnia.
- Ne félj, majd belejössz. – nevetett Kenji.
Jaken idővel sorra tanulta meg az újabb, alap E szintű jutsukat, mint például a Kakuremino no Jutsut, a Bunsin no Justut, a Kawarimi no Justut, a Tobidogu no Jutsut. Mikor Jaken megtanulta a
Jibaku Fuda: Kasseit, azaz a Robbanó jegyzet aktiválását, kő kövön nem maradt, ugyanis ő különösen élvezte a robbantgatást. Ezeknek a technikáknak az elsajátításával Jakennek sikerült elsajátítani a chakra irányításának hat féle változatát:

chakra testen belüli irányítása
chakra testfelületi irányítása
chakra testen kívüli tárgyban való irányítása
chakra testen kívüli önálló irányítása
chakra testen kívüli önálló irányítása + chakra testen kívüli irányításával való mozgatás
chakra testen kívüli irányításával való átalakítás

Mikor Jaken betöltötte tizennegyedik életévét Kenji előhúzott néhány papírfecnit: - Ezek chakra érzékeny lapok. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen elemű chakrád van. Ha elég tűz, ha átázik víz, ha kettévágódik szél, ha villám összehúzódik és ha föld akkor elporlad.
- És miért jó ha ezt megtudjuk?
- Mert így tudni fogom, hogy melyik elemre vagy érzékeny és hogy, majd milyen jutsukat kell tanítani neked. Na tessék, fogd és vezesd bele a chakrád.
Jaken megfogta a lapot és összpontosítani kezdett. Mikor érezte, hogy a chakra átjárja a papírt a szíve vadul kezdett kalapálni. Egy szempillantás múlva a papír kezdett átmelegedni, majd felcsapott a láng. Jaken elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy mindig is felnézett az Uchiha klán tagjaira és az ő hihetetlenül erős tűz típúsu jutsuikra.
- Szerencséd van kispajtás, - mosolyodott el Kenji – nekem is tűz elemű a chakrám, ezért könyebb lesz a dolgunk.
Lehajolt és felvett egy falevelet a földről. – Fogd ezt és próbáld megperzselni. Ha kellek szólj, ott leszek szemben annak a nagy fának a tövében. Valószínűleg aludni fogok.
- Ugyan miért kéne aludnod Kenji? Se perc és jöhetsz vissza!
- Na azt majd meglátjuk – nevette el magát Kenji bácsi.

Mégis csak nehéznek bizonyult a levél megperzselése, ugyanis egy hónap folyamatos próbálkozás után sikerült csak teljesen felégetni a levelet. Ekkor Jaken odarohant Kenji, már-már törzshelyének számító fája alá és rákiáltott: - Sikerült Kenji! Na kezdhetjük a jutsuk tanulását!
- Legyen hát, – mondta Kenji kissé bágyadtan – pedig olyan jókat aludtam mostanában.
- Most megmutatom neked a Katon: Endan justut. Ez egy kisebb tűzgolyó melyet a szádon keresztül tudsz létrehozni. Jaken ámulattal nézte a technikát amit a bácsikája mutatott neki.
Ezután ő még hónapokig próbálkozott, mire nagy nehezen sikerült megcsinálnia azt, majd még pár hónap volt tökéletesíteni.

Végül elérkezett Jaken tizenötödik születésnapja. Mikor Kenji reggel belépett Jaken szobájába egy csomagott tartott a kezében.
- Ma elindulunk Konohába – mondta – azonban ezt még szeretném odaadni neked. Édesapád készítette ezt egy chakra érzékeny fémből. Még nekem készítette az úgymond “békésebb” időszakban. Szívét-lelkét és persze minden szaktudását beleadta ebbea remekműbe, és szerintem a látná, hogy milyen tehetséges vagy és, hogy milyen gyorsan fejlődsz, azt akarná, hogy neked adjam. – ekkor Kenji elmosolyodott és Jaken egy ki nem csorduló könnyet vélt felfedezni a szemében.
Jaken lehúzta a csomagot az ajándékról és egy fémes csillanás villant a szemébe. Ezután meglátta magát az ajándékot.
- Kizárólag a mi családunk chakrájára reagál. Ha majd készen állsz rá képes leszel chakrával bevonni, mely majd élesebb lesz, mint édesanyád pillantása, mikor nem csináltad meg a házimunkát – nevette el magát Kenji.
- Köszönöm Kenji bácsi! – ölelte át nagybátyját Jaken.
- És mi legyen a neve?
- Inazuma (Villám).

Hetekkel később Jaken meglátott a távolban egy óriási kaput. Jelentős pillantást vetett a bácsikájára és még gyorsabban kezdett futni. Mikor Jaken megállt a falu kapujában nagybátyja megszólalt: - Most már csak rajtad múlik, hogy beteljesíted-e a sorsod és ninja válik-e belőled. No meg persze a falu vezetőségén, hogy most mit lépnek.
Jaken tett még egy utolsó lépést és most már bent volt a falu határán belül és két lábbal állt a ninjává válás ösvényén.

Rendben,  dolgozom rajta

Majd dobj még egy üzenetet, ha kész van

Megvagyok az egy oldal bővítéssel és kiszedtem az előtörténetben nem megszerezhető jutsukat.

Rendicsek. Elotorteneted elfogadom. Rang: Vandor (a geninvizsga meg hatra van, meg hivatalosan meg nem vagy Konoha ninjaja) chakraszint: 115 kezdojutsu: Katon: Endan. Irj adatlapot, jo szorakozast!

Köszi!