Hirano Reina vs. Hiroto Osumi - A Love Story Begins

Alacsonyan járt a nap az égen, szerény narancsos árnyalatba burkolva a horizontot. Három órája lehettem már kint a kiképzőterepen, ahol Masi-sensei egy speciális gyakorlófelületet alakított ki a képzésemre, amit persze mások használhattak, de a legtöbbekben nem volt meg az eltökéltség, hogy egyáltalán felmerészkedjenek a gépezetre. Egy cölöpökből álló, egyszerű kis gyakorlótér volt, egy sorba erősített fagerendákkal, melyeken ugrálnom kellett, körbe pedig egy csiga segítségével bábuk keringtek, melyek könnyű homokkal voltak megtöltve, hogy az ütésekre is kitérjenek. Először felállni sem mertem a vékony fatengerre, amik kiálló részeivel hullámoztak a halál tornácán, de már annyira a részemmé vált, hogy furcsa lenne másik harci helyzetben találnom magam.
Persze még közel sem volt tökéletes. A lábmunkám lassú volt, ahogy bizonytalanul egyensúlyoztam a cölöpökön, ha kizökkentettek a figyelmemből, könnyen el is csúsztam rajta. Mióta beosztottak csapatomba, sokkal többet jártam ki ide, hiszen vezetőjükként erőt és magabiztosságot kellett sugároznom a harctéren, amit itt megfelelő szintre fejleszthettem.
Már hajnalban felkaptam felszerelésemet, fegyvereimet a macimmal, melyeket a táskámba helyeztem, a maci fejével kilógva és a cölöpök mellé dobtam le és már fel is pattantam a mechanikus gépezetre, kendővel a szemememen. Azóta ugráltam cölöpről cölöpre, fejleszteni egyensúlyomat és vágtam, illetve ütöttem bele egyszer-egyszer a kilendülő homokzsákokba. Ugrás, jobb lábra érkezés, pörgés, hasítás, piruett. Kézen állva érkezek rá az egyik cölöpre hogy továbbugorva rögtön le is csapjak az egyik bábura majd megfordulva arrébb rúgjam a másikat, visszaérve pedig elmetsszem a képzeletbeli torkot. Elégedetten szaltózok hátra, hogy felvegyem a tartást a következő támadásokra és újra ide-oda ugrálva kezdek az újabb kihívás elé nézni. Minden figyelmemet a fadarabokra, a pálya összetételére fordítom, illetve arra, hogy a bábuk mikor érhetnek a közelembe, mert akár egy óvatlan pillanatomban is leeshetek a gépezetről.
Nem voltam mindig ilyen elkötelezett, jobb szerettem délutánba nyúlóan a szobámban fetrengeni, de az alattam meghúzódó nyársak és a csapatba való beosztás valahogy arra sarkallt, hogy minden erőmet megfeszítve is az edzésemre koncentráljak, új izgalommal töltött el, talán ezért nem is éreztem olyan fárasztónak a dolgot. Mosolyra húzott szájjal, a kendő alatt is becsukott szemekkel érzem a szellőt, mely átsüvít a füves téren, magával hordozva egy új illatot.

// Felszerelés/fegyverek:
5 kunai
5 shuriken
1 Fuuma Shuriken
Osumi teste
Plüssmaci //

Előre-hátra ugrálok a homokzsákokat várva, hogy a pályán használt gyorsaságomat növeljem, mikor valami különös érzés fog el, mintha megváltozott volna valami a levegőben, vagy a fák kezdtek új szelet fújni, vagy az árnyékok jártak különösen új táncot, de éppen kendőmhöz nyúlnék, mikor halk puffanást hallok, én pedig koncentrációmat elveszítve elvétem a lépést, hátsó lábam egy hajszállal lemaradva megcsúszik a sikamlós fán, én pedig az égre meredve, kapálózó kezekkel próbálom megtartani egyensúlyomat, amit végül tíz másodpercnyi értelmetlen és felesleges levegőbe áramló ütések után kénytelen vagyok felhagyni és háttal a talajnak levetem magam a földre, épp egy, addig észre nem vett jövevény ölébe, vagy legalábbis nem sokkal az elé. / Mondtam hogy beléd fogok esni / Sejtettem hogy emberi szerzet zavarta meg gyakorlatomat, de csak miután gyorsan felkaptam magam és megfordultam vehettem észre kivel is állok szemben. Egy pillanatra megakadt a lélegzetem és tátott szájjal még kezemet is elfelejtettem kinyújtani a földön ülő lány felé. Olyan tisztának és ártatlannak látszott, annyira a környezettől elűtőnek, hogy első ránézésre nem is értettem, mit kereshet a környéken. Gyorsan megráztam fejem, hogy kiverjem belőle a gondolatot és kezemet nyújtottam a jelenség irányába, hogy felsegítsem.
- Ne haragudj, én... - kezdek szabatkozni. - Nem szoktam meg hogy ilyen korán valaki kijönne ide, sajnálom, ha megsértette magad, jól vagy? - Habogok, mintha nem találnám a megfelelő szavakat. - Egyébként Osumi vagyok.
Érdekes, általában tudom hogy viselkedjek lányok közelében, de az előttem álló lány mellett magamat mocskosnak, belülről megrontottnak éreztem. Valószínűleg belső késztetésem van arra, hogy magamat lenézve ostorozzam létemet, de nem bírtam feldolgozni az előttem álló tünemény létét. Leporolva ruhámat összeszedem magam, nehogy valami félbolondnak higgyen és hátrébb lépek.
- Épp edzettem. Nem lenne kedved csatlakozni? - mutatok fel a cölöpökre. Nem volt kedvem hozzátenni, hogy épp most készültem a "botozásra", aminek ezennel ő is részese lehet, mert azzal valószínűleg végleg elástam volna magam a lány szemében. De tényleg kedvem támadt, hogy ne csak a homokbábokat püföljem. Igazából nem volt épp a legjobb ötlet egy lány ellen kiállni, de ha esetleg veszítenék még mindig foghatom arra, hogy visszafogtam magam...

Kezdő Taijutsu Pont: 20
Kezdő chakraszint: 256
Állapot: 97%
Chakra: 100%