Kowarii Zion
2 posters
1 / 1 oldal
Kowarii Zion
Kowarii Zion Hétf. Jan. 09 2017, 03:00
Név: Kowarii Zion
Ország: Amegakure
Rang: Gennin
Besorolás: C?
Chakra: ?
Kor: 15
Nem: Férfi
Felszerelés:
- 10 db Senbon
- 5 db Kunai
- 10 db Shuriken
- 10 db Makibishi
- Esernyő (az alaptechnikához)
- Shirayasa Katana
- 1 széles övtáska
- Gázmaszk
Kinézet:
Az átlagos magasságú, kissé vékonyabb testalkatú fiú legfeltűnőbb része talán a hófehéren ragyogó bőre. Feketés haja hosszas tincsekben lóg ártatlan, s szinte mindig boldog arcára. Galléros, fekete kabátot visel, oldlaán pedig egy nagyobb övtáska van rögzítve. Kezeit általában két egyszerűbb pár, ujjatlan kesztyű fedi.
Jellem:
Zion egy külsős szemében talán ugyanolyan elvetemült shinobi, mint mindegyikük, akik ismerik egy mindig boldog, és mosolygó, a dolgok jó oldalát néző fiú, aki gyakran kérdez, ha valamit nem ért. Szereti elnevezni az újonnan megismert személyeket, legfőképp a tanárait. Szabadszájú fiú, aki nem szereti elrejtegetni gondolatait, s ha a helyzet úgy adja, vagy ha nem, ő valamilyen formában, d eközzé teszi. Szeret csípős megszólalásokat elsütni, ám nem kenyere a tényleges sértegetés.
Előtörténet:
Amegakurera újabb esős nap köszöntött. A nép mégis az utcákra gyűlt. A hatalmas, fekete torony elé, ahol a felhők kettészakadtak, s a végtelennek tűnő esőzés megszakadt. Hatalmas, fehér szárnyú alak lebeg a Nap elé. Kezeit széttárva köszönti az összegyűlt népet. Ünnepnap volt ez a mai. Immáron második éve annak, hogy megszűnt Hanzou gyarlóságának kora, s az új vezető, az Isten korszaka kezdetét vette véglegesen. A Szalamandra utolsó emberéig ki lett pucolva a vezetőségből, legtöbbjük a mai napig nem kerültek elő. Ugyan az új vezetőt még nem igazán láthatták, egy olyan személy, ha lehet személy, aki legyőzte a hatalmas Szalamandra Hanzout, annak a helyi pletykákból és híresztelésekből Isteni személyként tekintenek az árnyakban rejtőző vezetőre. Pein, harsogják ezrek egyszerre. Ugyan a tömegben voltak olyanok is, akik nem igazán értettek egyet a vezető kilétének elrejtésével, s a módszereivel. Mindig is lesznek olyanok, akik nem értik meg és foghatják fel az Istenek hatalmát. Azonban a nép java örült, hogy lezárult a polgárháború, s végre egy olyan vezető került a székbe, akitől retteghet minden nagy nemzet. Azok, akik átgyalogoltak már számtalan alkalommal ezeken az esővel áztatott városlabirintusokon. Amegakure mindig is sűrűn lakott, metropoliszszerű városnak számíthatott, elhelyezkedésének átkául azonban túlságosan is sokszor helyezkedett a frontvonalon a város ahhoz, hogy a Nagy Nemzetek közé léphessen. A három nagy nemzettel körbevett város taán még több szenvedést szenvedett el az évek során, mint a szomszédos Kusagakure.
Az ünnepi hangulat nem csak az utcán tombolt, hanem egy, a külső gyűrűk belsején, egy kis kórházban is megvolt. A Kowarii család második gyermeke sírt fel, pontosan délben. Az évekkel idetelepedett család hamar beilleszkedett a nagyvárosi életbe, s életüket a jólét irányába fordítva, újabb személynek adtak otthont. A szülők Zionnak nevezték el fiukat.
A Kowarii családról tudni illik, hogy némiképp furcsa család. Már ha egy átlagos család szemszögéből nézzük. Mondhatni Sora, az anya viseli a nadrágot. A harminckét éves nő remek shinobi, ki a költözés után ki is érdemelte a falu fejpántját, hogy szolgálatot tehessen a falu számára. Tudása otthonában, Kumogakuretól nem messze, egy kisebb faluban mindig is kiemelkedőek voltak. Azonban Sora mindig is vágyott az utazásra. S addig akart utazni, amíg nem érezte azt, hogy végre hazatalált. Megfordult a Tűz vidékén, sőt, egyszer Iwagakure déli tartományaiba is ellátogatott, azonban az csak egy kisebb kitérőnek számíthat az életében…bocsánat, térjünk vissza az eredeti szálra.
Sora végül Amegakureba érkezett, ahol nem tervezett túlságosan is sok időt eltölteni, csupán átutazóban volt. Egyszer megjárt már egy háborút, s nem kívánkozott egy újabba részt venni. Azonban shinobi, s elfogadva a sorsát, teljesíti a feladatát, így a katonáskodó jellemét sohasem adhatja fel. Hallott már Amegakureról, s mindig is érdekelte az ország. Azt hallotta, hogy egy polgárháború után az új vezető sokkalta inkább védelmezi az országát, mintsem háborúba taszítja. Hogy megóvja a saját népét.
Az első esővel teli napján szinte menekülni akart, mégis maradt. Egy meleg vacsora egy helyi étteremben úgy tűnik, egész életére a városba szögezte őt. Az étteremben dolgozó, s Soranál három évvel fiatalabb Tamorival megismerkedve, hamar egymásba szerettek, s azóta élnek együtt. Míg Sora sorra hajtja végre a shinobiknak szánt küldetéseket, addig Tamori otthon főz, süt, s vigyáz a gyerekekre. Tamori sohasem volt chakraérzékeny személy, a sors mégis két shinobiporonytot szánt neki. Hamar hozzászokott a különös családhoz, s egyre nagyobb magabiztossággal volt képes felnevelni a két gyermeket. Ugyan az apa sohasem tudott chakrat használni és olyan mozdulatokat lemásolni, mint anya, az ő főztjénél akkor sem volt soha jobb.
A Kowarii család boldogságban töltötte el az éveket. Sora otthonérzése vasakarattal kitartott, s most, hogy Nao, az idősebb gyermekük bekerült az Akadémiára, még inkább örült annak, hogy itt nevelkedhet fel a lánya. Nao gyorsan tanult. Mire Zion bekerült az akadémiára, Nao harmadévesként képes volt szinte a végzősöknél is jobban teljesíteni az alaptechnikákat. Az iskolai évzárókon mindig legalább kétszer lett kihívva. Sokan irigykedtek rá, egy ember azonban mindig kitartott mellette. A kisöccse, Zion. Az anyjától örökölt fehér bőrét, és dúsfekete hajú fiú, és apjának azt a mindig vidám arcberendezésével megáldott fiú mindig is ott volt, hogy megvédje őt. Zion ugyan már az első évben bajba került, amikor többek csúfolták a nővérét, s hát egy kisgyermek még az alkoholnál is őszintébb tud lenni, így a tanárok gyakran lettek figyelmesek a gyerekcsetepatékra. Zion azonban sohasem akart ártani nekik, s sohasem a rossz szándék vezérelte. Az anyjától örökölt becsületvágy mindig is ott tombolt benne, s ez képessé tette, hogy kiállhasson a szeretteinek védelmében. Erős akaratú, de megbocsátó és jót akaró hősünknek a kezdeti problémák ellenére sikerült beilleszkedni az iskolába, s hamar barátokra tett szert, akikkel gyakran együtt tanult, s edzett együtt a dolgozatokra és gyakorlati órákra. Ugyan szülei sokat dolgoztak, mindig megengedték, hogy néhányan átjöhessenek, s együtt tanulhassanak. Tamori mindig készített néhány falatot a gyerekhadnak, így azzal sohasem volt probléma.
- Te érted ezt, Zion?
- A chakra testfelületi irányítását? A nővérem ijesztett meg egyszer. Idős bácsivá alakult és éjszaka besétált a szobámba megijeszteni. Anyáék nagyon ledorgálták őt. Akkor azt mondta, ez egy olyan technika, amit ők harmadikban vettek. Naooooo!
- Mondjad öcsi. – nyit be az ajtón a nővére.
- Megmutatod azt amikor Tomashi bává alakultál?
- A henget? Na, vesztek végre valami érdekeset is végre? – mosolyodik el a lány, majd ujjaival furcsa játékba kezdve, mintha összpontosítana, s ekkor teste egy idősebb férfivá alakult. Az incidens óta Zion megtudta, hogy ez a férfi Nao történelemtanára volt, aki a második év végén Zion osztályát is tanítani kezdte.
- Nézzétek már, ez tényleg olyan, mint Tomashi bá. Mondd azt, hogy, Aki a polgárháborúból hármasnál rosszabbat kap, azt nem engedem negyedikben vizsgáztatni!
AKI A POLGÁRHÁBORÚBÓL NÉGYESNÉL ROSSZABBAT KAP, AZT NEM ENGEDEM NEGYEDIKBEN VIZSGÁZTATNI! MEGBUKTATOK MINDENKIT, AKI NEM KÉPES MEGTANULNI EZT! – Nao talán túl is játszotta az általa is gyakran hallott mondatot, s hatalmas nevetés tört ki. Ugyan Naon is egyre többet lehetett látni az amegakurei fejpántot, mikor otthon volt, gyakran segítette öccsét és két barátját a délutáni órákban a chakra alapvető mozgatására. Ugyan Zion nem volt oly tökéletes, mint nővére, egész gyorsan értette meg az alapvető tényeket, s ezáltal gyorsan fejlődött. Ezt a tudást pedig sohasem tekintette kevesebbnek, s ezáltal irigységgel tekintve Naora. Sokkal inkább tekintette ajándéknak, melyre mindig is büszke lesz, és hálás.
Ziont érdekelte a chakra, s amit egy tizenegy éves fiú képes volt felfogni, azt nagy valószínűséggel meg is tette, s nővérének segítségével, szinte állandóan azzal foglalkozott. S szinte minden helyszínen, ahol megfordult, ott gyakorolni akart. A henge legalább oly szinten kötötte le, mint ahogy Nao áradozott annak idején. Gyakran viccelte meg szüleit, s tettette a konyhában ügyeskedő apját, azonban a szakácstudását nem tudta örökölni, így gyakran hatalmas felfordulást hagyott maga után a konyhában. Zion kezdetleges rántottái gyakran buktatták le ügyetlen kezei miatt őt.
Mire elért a végzős évbe, a gyakori délutáni különórák és a tanulás iránti vágyuknak köszönhetően Zion a barátaival együtt keményen felkészültek a vizsgaidőszakra. Az írásbeli meglepő módon szólt inkább a történelemről, mintsem a chakrairányítási műveletekről, hála Tomashi tanárúrnak, és az ő fegyelmének és hazaszeretet iránti kimutatkozásainak, az általa tanított osztályok mindegyike átment az első fordulón. Ugyan Zionék izgultak a dolgozatok beadása után a folyosón.
- Ti tudtátok, melyik Sannin tanította Yahikoékat?
- Én Jiraiyat írtam.
- Basszus, tényleg, én a nőt karikáztam be – fogta a fejét Zion barátja.
- Na de az, hogy a Hanzoualázó Nagatonak milyen szeme volt, arra mit karikáztál, Zion?
- A Rinnengant. Az könnyű volt.
Az írásbelik eredményeinek kihirdetése után a végzősök többsége továbbjutott a második fordulóba. A három kívánt technika sokaknak problémát okozott, de nem annak, akinek olya szuper nővére van, mint Zionnak. A három fiú egymás alakját vették fel, majd úgy változtak a vizsga közepén vissza. A bunshin is egész jól sikeredett, habár egyikőjük igen csak nagy fülekkel áldotta meg hasonmását. A shushint szinte mindenkitől elváró vizsgáztatók futópályán mérték a szakadó esőben futók idejét. Aki nem teljesítette az igen csak taposós menetidőt, az sajnos nem mehetett át a vizsgán, ugyanis a két forduló csupán előkészítője a vizsga főrészének.
Összesen tizennyolcan mentek tovább az iskolából, mint teljes mértékben átment diák, s további húszan, átesve épp néhol a ponthatárokon.
Amegakure egy hatalmas csarnokába felsorakoztak a végzős, és a fordulóknak megfelelt diákok. A tanári kar körbevette a termet, a csarnok közepére épült emelvényre pedig egy feketeköpenyes, kékes hajú nő sétált be, majd helyet foglalt a vizsgabizottság soraiban, méghozzá középen. Konan megjelenése még több aggodalmat adhatott az így is izguló diákok, nem is beszélve az őket tanítókra nézve. A vizsga pedig megkezdődött.
Az első fordulóban futóverseny volt, méghozzá a shushin használatával. A több mint háromszáz diáksereg jelentős részét ez a forduló darabolta fel. A nyolcas rajtolók közül mindig csak az első három juthatott tovább. Ezen az erőfelmérésen kiderült, ki az, aki erősebb a chakrairányítással kivitelezett fizikális képességekben. A shushint nem túl jól használók hamar orra buktak az iskola elsők mögött, mégis, a gyorsszórású verseny hamar lehetővé tette a további feladatokat. A második forduló sokkalta inkább okozott meglepetést az elsőhöz képest.
Zion egy kéttáblás, kétszer hatos négyzetekkel felfestett táblaszerűségre állt fel az azonos leosztású területén tartózkodó ellenfelével. A mezők egy-egy színnel világított fel a területén tartózkodó személy függvényében. A feladat az volt, hogy ellenfeled színeivel töltsd meg a saját területed minél több kockáját. Először a két fiú nem értette a feladatot, majd mikor egy fél percre visszatekert óra halk kattogásai megindultak, hamar gondolkodniuk kellett. Mivel erre a feladatra külön eltakart helyiségekben került sor, így rögtönözniük kellett, s agyuk kreatív mozgatórugóit is használatba állítani. Zion pedig a chakrat használta, hogy sikerüljön a feladat. Alig tíz másodperce maradt a két topogó geninnek, mikor Zion egy kézpecsét után felvette ellenfelének formáját. Az eddig vörösen izzó mező zölddé váltott át. Ugyan ellenfele hamar észlelte a színváltozást, így cselekedni kezdett ő is. Ekkor a táblát beterítette a füst. Mikor a vizsgáztatók ismét látták a diákokat, a tábla egyik felén Zion állt, míg a másikon zöld fénnyel ellenfele, s vagy négy másolata. A vizsgabiztos Zion területére mutatott, majd ezzel kihirdette a győztest. A hasonmások eltűntek, Zion pedig feloldva a technikát, visszaalakult az eredeti formájára.
- Nincs is ekkora orrom – mondta kissé szemtelenül vesztett ellenfelének mosolyogva. Zion mindig mosolygott.
Ahogy a második forduló is lassan véget ért, a jelentkező és bekerült akadémiai tanulók egy halvány töredéke maradt csupán meg, kiknek létszáma szinte tökéletes volt a harmadik, egyben végső próbatétel hozzákezdéséhez.
- Remek. Gratulálok a végzősöknek, akik elérték a próbák utolsó fordulóját. Mivel az akadémia feladata az, hogy felkészítse a gyermekeket a shinobi létre, így a legfőbb tényező, amit bizonyítva, beléphettek a shinobik világába, s kiérdemelve viselhetitek a fejpántot. A pántot, mely bizonyítja bátorságotokat, erőtöket és hűségetek a faluhoz. Ez a fejpánt jelenti az életetek. S ezt másképp nem érthetitek meg, csak ha valóban az múlik rajta.
A csarnok fedett tetőszerkezete ekkor megremegett, s mozogni kezdett. A végtelenül hulló eső elérte az eddig zárt csarnokban lévő gennineket.
Zion körül elmosódott minden, majd hirtelen egy nagyobb tisztáson találta magát. Az eső ugyanúgy zúdult menthetetlenül, mint eddig. Zion és a hozzá hasonló amegakurei shinonik és civilek szinte nem is érzékelik, olyannyira hozzászoktak már.
- A megmaradt nyolc diákot ide, a végső próbák csarnokában vizsgáztatja a vezetőség, kik láthatatlanul ugyan, de végignézik mindent cselekedetetek. Itt eldől, ki is az, aki valóban rászolgálhat hűségével ahhoz, hogy Amegakure dicső, s Isteni vezéréhez hű shinobijává léphessen elő? Összesen négy fejpánt van elszórva a helyszínen, így ez azt jelenti, hogy a csapat fele mehet csak át. A kérdés, kinek van már annyi tapasztalata, hogy megtalálhassa azokat? Vigyáz, kész…Amegakureért!
- Amegakureért! – üvöltötte a kis gyereksereg, majd a szélrózsa minden irányába elindultak, hogy felkutathassák a helyszínt. A hatalmas síkságon nem messze tőlük egy emelvény húzódott, kisebb dómként ívelte körbe az esőáztatta földet. Ahogy Zionék egyre közeledtek, a fiú agyában újból megkezdték működésüket a fogaskerekek.
- Hé srácok. Emlékeztek Tomashi bá „Odavertek a halott barát emlékére egy isteneset” történetére? Nem olyan, mint a leírásában?
- Hm. Most hogy mondod…
- És mi van ha…- Zion ekkor az ívelt földfal elé sietett, majd körülbelül az ív közepén, úgy tizenöt méterre a faltól (ahogy azt a jó öreg Tomashi bá mesélte és íratta le oldalakon keresztül) Zion a térdére rogyott, kezeivel pedig kaparni kezdett a sárban. Végül megérezte a hideg fémet az ujjai között.
- Megvan Nagato! – kiáltja társai felé. –Yahiko, Konan és Hanzou. Ők a kulcs!
Tomashi bá nagy mesélő volt. Szigora mellett ez volt a másik jó tulajdonsága. A falu iránti hűsége meglátszott az Amegakurei történelem során leírt és szinte megelevenített történetekben is. Ugyanis ha Zionék csapatából bárkit álmából is keltenének fel, akkor is megmondja, hány méterre állt Nagato, amikor a gyilkos és kegyetlen Hanzou megölte a Szabadság harcosainak vezetőjét. A gyerekek hamar futottak a nevükön szólított személyek eredeti helyére, s végül kezükkel kiásták a megmaradt három fejpántot. Ekkor a sár eltűnt kezükről, s a földes talajt is felváltotta a csarnok padlózata, s a közönség figyelme. Talán valamiféle illúziótechnika lehetett, ezt sohasem tudják meg, azonban egy biztos. Négy akadémiai tanuló a mai napon kiérdemelte a fejpántot, s ezzel geninné léptették elő. Ugyan a csarnokba bejutott gyermekek mindegyike megkapta a fejpántot, azok, akik képesek voltak teljesíteni mind a három fordulót, szinte azonnali képzésben részesedő, s leleményességükből jelesként vizsgázottak kiérdemelték az egyénre összpontosított edzéseket, melynek módszere már megmutatkozott korábban.
A Kowarii család boldog volt. Büszke lányuk után fiúk is shinobivá lett, méghozzá azon különleges képzésben is részesülhet, mely sokkal inkább összpontosít az egyéni képességek gyors megismerésére, s az arra való koncentrálásra, mintsem a falu körüli kisebb küldetések elvégzése. Mivel a háború szelei már elkerülhetetlenül fújják magukkal az eljövendő halál szagát, minden nemzetnek fel kell készülnie mindarra a szörnyűségre, melyet ez az ország már megannyiszor megszenvedett. Való igaz volt, a nép sokkalta inkább érezte magát biztonságban a jelenlegi állapotában, hogy egy valódi Isten védelmezi őket a magasból, s az Angyalát a földre küldve, utat mutat a számukra, egyre több pletykáról lehet hallani a sűrűn lakott városban, miszerint Kirigakure megtámadta Sunagakure határait.
Sötét nap borult Amegakure népére. A felhők mint mindig, most is sűrűn összeálltak, azonban most, mintha mázsás súlyként húzná magával azt a több ezer embert, aki fekete ruhában áll, s várakozik kihúzott mellkassal, s könnyes szemmel. Hatalmas koporsót cipeltek végig a főúton. Egy egész nép gyászolt. Még azok is, kik mindezidáig ellenezték a jelenlegi vezetőt és módszerét, most beláthatták, az országuk valóban békében élhetett. S mi lesz most, itt a háború küszöbén, vezető nélkül?
- Konoha. Az a rohadt Konoha! – dühöngtek sokan.
- Elvették a vezetőnket!
A dühöngő nép azonnal lecsendesedett, mikor a koporsó hozzájuk ért, s jó néhány köpenyes és álarcos személy kíséretében egy hatalmas szentélyig vitték, ahol végleg nyugovóra térhetett a falu két hőse, Nagato és Yahiko teste. Konan, a várost védelmező őranygal pedig, végleg szárnyai alá vette a védelemre szoruló országot.
A háború hamar végigsöpört a kontinensen, s ezzel együtt megkezdte a shinobitartalékok felmorzsolását. Minél nagyobb sereggel rendelkezett egy nemzet, nagy valószínűséggel annál tovább húzta az egyre inkább elhúzódó háborúban. A kisebb nemzetek ez okból kifolyólag, nem húzták túlságosan sokáig. A háború azonban most az egyszer talán…nem az ő koporsójukká vált. Elvégre, ahogy teltek az évek, úgy tűnt, ez a harc most a Nagynemzetek bukásával kezdődött. Sunagakure elesett, az eddigi Nagy nemzet lakossága pedig a sivatagban él menekültként, s rejtőzködnek az iwagakurei haderő elől. Amegakure is számos csapatot indított már a rejtőzködő menekültek levadászására, s bebörtönzésére. Még Zion édesanyja is mesélte, hogy egyszer kivezényelték őket a határra, hol sunagakureból menekültek próbáltak határ menti falvakat fosztogatni. Szerencse, az Isten őrangyala megóvja a határokat, az újdonsült szövetségesük, Otogakure korántsem oly megbízható szövetséges, mint ahogy azt a helyzet megköveteli.
Amegakure falvában komoly képzések zajlottak nap, mint nap. A gennineket szinte a fejpánt kiérdemlésének másnapján a kiképző terepekre vezényeltek, s nekikezdtek a tömeges kiképzésnek. Voltak azonban néhányan, akik sokkalta átfogottabb, s egyéniségre, a kis csapatra, nem pedig a tömegre koncentrál. Zionék elsődleges feladata a függőleges felületen való haladás, valamint a vízen való megállás, mindez a chakra segítségével. Miután a Hatos csapat sikeresen átment a feladaton, következhetett a másik, s így tovább. Megállás nélküli képzés, mely ugyan leterheli a fejlődésben lévő szervezetet, figyelve annak táplálkozására, s a kellő mozgásra, napi rutinokat állítottak elő. Mintha egy személyi edző lenne a katonaságon. Talán sokaknak átokként hathatott az Amegakurei edzésterv, a hatás nem maradt el. A fiatal geninnek, gyorstalpalóként tanulhatták meg a chakra irányítását, s ezzel, valamint a már korábban bizonyított tehetségükkel könnyűszerrel haladtak előre a kiszabott ütemterv pontjain. Nem sokkal később sikerült feloldaniuk az elsődleges elemüket, mégpedig egy speciális papír segítségével. Ugyan Zion már hallott nővérétől eme különös papírosról, most értette csupán meg. Miután Zionnak nedvessé vált a papíros, egy barátjának pedig meggyulladt, furcsamód tekintettek harmadik társukéra, kinek a papírja nem reagált többször chakra bevezetéssel sem.
- Mutasd csak, lehet rossz a papírod -kérte el Zion, majd a saját chakraját vezetve a lapba, nedvessé változtatta azt is. A mestere a háta mögött elmosolyodott, majd valamit írni kezdett. Ezek az amegakurei senseiek…mindig jegyzetelnek. Mintha az életük minden másodpercét rögzíteni akarnák. Az edzés végén két köpenyes férfi állt, maszkkal az arcukon, s várakoztak a kiképzőterep szélén. Zionék nem értették, kik lehetnek, ám mikor mesterük a barátjukra mutatott, a két férfi ott termett, s megragadták a megrémült gyereket. Sírni kezdett, s kapálózni. Nem értette mi történik.
- M…mester…mi ez?
- Sajnálatos módon, nem mindenki olyan, mint ti ketten. Eszesek vagytok, jó chakrakontrollal rendelkeztek. S megvan bennetek minden, amire a vezetőségnek és a hazának szüksége van. Erős harcosokra. Amegakuret a gyengék építették, de az erősek támasztották fel. Most, hogy az erősek nincsenek már köztünk, nekünk kell megvédenünk az országot. Nem engedhetjük veszni. S hát…Az Istenek őrangyala még mindig itt van. Mi lenne nélküle velünk?
A két gennine azóta új társsal bővült, s megkezdődött az elemi képességek fejlesztése. Mindenki a saját elemének egy egyszerűbb technikájával ismerkedett. Míg Zion a szájban összpontosított, majd egy erőteljes fújással kiáramló víz mennyiségével s álagával foglalkozott, addig Haoru barátja hasonló képességgel próbálkozott mellette, csak épp a kiengedett chakraját meggyújtva, a tűz fújásával gyakorolt. Végül Zion sikeresen elsajátította a Mizurappa nevezetű suitontechnikát, melynek erejét hamar össze is mérték Haoru tűz elemű Endanjával. A két elemi technika egymásnak csapódva heves harcba kezdett egymással, míg végül ki nem oltották a másikat. A két fiú lihegve térdelt le, s esőtől áztatott szemük ugyan hunyorogva a fáradtságtól, de felnéz a szemben lévőre, s elmosolyodik.
A sensei hamarosan újabb technikát tanított a két gyermeknek, mely az ellenfél megtévesztésére és a szükséges, de mindenképp végső esetben bevethető, menekülési lehetőség. Zion a Kirigakure no jutsut, Haoru pedig a Higakure no jutsuval, s vagy három napnyi, egymástól elrejtőző, s másik védelmének feloldásával rálelhessenek, ezzel megkapva a napi plusz adag élelmet.
Zion és Haour örök barátok maradtak. Zion képes volt egy alkalommal lemásolni magát a vízből, és természetesen nővérének segítségével, azért, hogy beszélgethessen vele a ház előtt, amíg a valódi fiú felöltözik. Miután visszatértek a senseihez, s meglátta, mire volt képes a fiú egyetlen délután és éjszaka alatt, elvégre a Mizu Bunshin nem épp oly egyszerű, mint ahogy azt bárki hiszi. Úgy tűnik, a fiú suiton képessége a formalitást és a chakrairányítást figyelembe véve, kiemelkedőek, s ezek pedig oldalas jegyzeteket követeltek. Zion azóta megtudta, hogy a jegyzetek nem épp az új Morcosbának nevezett férfi kőkeményférfivagyokjee agymenését, hanem a tőle látott s tapasztalt eseményeket vezetik le. Minderre azért van szükség, mert a vezetőégnek tudnia kell, miként is képes felkészülni, ha esetlegesen a győzésre álló országok idejönnének, s újabb jóvátételeket követelnének.
Végül Ziont, a vezetőség kérésére, egy új csapatba osztották be. A csapat egyik tagja igen érzékeny és fejlett használója a suitonnak, talán érdemesnek tartották ezt a két gennint egy csapatba helyezni. Hamarosan kiderül, beváltja e a kívánt eredményt a fiú.
//Magasabb szintű, chunnin szintű gennin indításához lévő karakterem: Itanashi, Kodomo, Shuu...
Előtörténetben elsajátított technikák:
- E szint
- Jouro Senbon - et alapján
- Suiton: kaitou
- Suiton: kirigakure no jutsu - et alapján, igaz, nem akadémiai évek alatt lett elsajátítva
- Suiton: Mizurappa - magasabb szintű karaktertechnika 1/2
- Suiton: Bunshin no jutsu - magasabb szintű karaktertechnika 2/2//
Ország: Amegakure
Rang: Gennin
Besorolás: C?
Chakra: ?
Kor: 15
Nem: Férfi
Felszerelés:
- 10 db Senbon
- 5 db Kunai
- 10 db Shuriken
- 10 db Makibishi
- Esernyő (az alaptechnikához)
- Shirayasa Katana
- 1 széles övtáska
- Gázmaszk
Kinézet:
Az átlagos magasságú, kissé vékonyabb testalkatú fiú legfeltűnőbb része talán a hófehéren ragyogó bőre. Feketés haja hosszas tincsekben lóg ártatlan, s szinte mindig boldog arcára. Galléros, fekete kabátot visel, oldlaán pedig egy nagyobb övtáska van rögzítve. Kezeit általában két egyszerűbb pár, ujjatlan kesztyű fedi.
Jellem:
Zion egy külsős szemében talán ugyanolyan elvetemült shinobi, mint mindegyikük, akik ismerik egy mindig boldog, és mosolygó, a dolgok jó oldalát néző fiú, aki gyakran kérdez, ha valamit nem ért. Szereti elnevezni az újonnan megismert személyeket, legfőképp a tanárait. Szabadszájú fiú, aki nem szereti elrejtegetni gondolatait, s ha a helyzet úgy adja, vagy ha nem, ő valamilyen formában, d eközzé teszi. Szeret csípős megszólalásokat elsütni, ám nem kenyere a tényleges sértegetés.
Előtörténet:
Amegakurera újabb esős nap köszöntött. A nép mégis az utcákra gyűlt. A hatalmas, fekete torony elé, ahol a felhők kettészakadtak, s a végtelennek tűnő esőzés megszakadt. Hatalmas, fehér szárnyú alak lebeg a Nap elé. Kezeit széttárva köszönti az összegyűlt népet. Ünnepnap volt ez a mai. Immáron második éve annak, hogy megszűnt Hanzou gyarlóságának kora, s az új vezető, az Isten korszaka kezdetét vette véglegesen. A Szalamandra utolsó emberéig ki lett pucolva a vezetőségből, legtöbbjük a mai napig nem kerültek elő. Ugyan az új vezetőt még nem igazán láthatták, egy olyan személy, ha lehet személy, aki legyőzte a hatalmas Szalamandra Hanzout, annak a helyi pletykákból és híresztelésekből Isteni személyként tekintenek az árnyakban rejtőző vezetőre. Pein, harsogják ezrek egyszerre. Ugyan a tömegben voltak olyanok is, akik nem igazán értettek egyet a vezető kilétének elrejtésével, s a módszereivel. Mindig is lesznek olyanok, akik nem értik meg és foghatják fel az Istenek hatalmát. Azonban a nép java örült, hogy lezárult a polgárháború, s végre egy olyan vezető került a székbe, akitől retteghet minden nagy nemzet. Azok, akik átgyalogoltak már számtalan alkalommal ezeken az esővel áztatott városlabirintusokon. Amegakure mindig is sűrűn lakott, metropoliszszerű városnak számíthatott, elhelyezkedésének átkául azonban túlságosan is sokszor helyezkedett a frontvonalon a város ahhoz, hogy a Nagy Nemzetek közé léphessen. A három nagy nemzettel körbevett város taán még több szenvedést szenvedett el az évek során, mint a szomszédos Kusagakure.
Az ünnepi hangulat nem csak az utcán tombolt, hanem egy, a külső gyűrűk belsején, egy kis kórházban is megvolt. A Kowarii család második gyermeke sírt fel, pontosan délben. Az évekkel idetelepedett család hamar beilleszkedett a nagyvárosi életbe, s életüket a jólét irányába fordítva, újabb személynek adtak otthont. A szülők Zionnak nevezték el fiukat.
A Kowarii családról tudni illik, hogy némiképp furcsa család. Már ha egy átlagos család szemszögéből nézzük. Mondhatni Sora, az anya viseli a nadrágot. A harminckét éves nő remek shinobi, ki a költözés után ki is érdemelte a falu fejpántját, hogy szolgálatot tehessen a falu számára. Tudása otthonában, Kumogakuretól nem messze, egy kisebb faluban mindig is kiemelkedőek voltak. Azonban Sora mindig is vágyott az utazásra. S addig akart utazni, amíg nem érezte azt, hogy végre hazatalált. Megfordult a Tűz vidékén, sőt, egyszer Iwagakure déli tartományaiba is ellátogatott, azonban az csak egy kisebb kitérőnek számíthat az életében…bocsánat, térjünk vissza az eredeti szálra.
Sora végül Amegakureba érkezett, ahol nem tervezett túlságosan is sok időt eltölteni, csupán átutazóban volt. Egyszer megjárt már egy háborút, s nem kívánkozott egy újabba részt venni. Azonban shinobi, s elfogadva a sorsát, teljesíti a feladatát, így a katonáskodó jellemét sohasem adhatja fel. Hallott már Amegakureról, s mindig is érdekelte az ország. Azt hallotta, hogy egy polgárháború után az új vezető sokkalta inkább védelmezi az országát, mintsem háborúba taszítja. Hogy megóvja a saját népét.
Az első esővel teli napján szinte menekülni akart, mégis maradt. Egy meleg vacsora egy helyi étteremben úgy tűnik, egész életére a városba szögezte őt. Az étteremben dolgozó, s Soranál három évvel fiatalabb Tamorival megismerkedve, hamar egymásba szerettek, s azóta élnek együtt. Míg Sora sorra hajtja végre a shinobiknak szánt küldetéseket, addig Tamori otthon főz, süt, s vigyáz a gyerekekre. Tamori sohasem volt chakraérzékeny személy, a sors mégis két shinobiporonytot szánt neki. Hamar hozzászokott a különös családhoz, s egyre nagyobb magabiztossággal volt képes felnevelni a két gyermeket. Ugyan az apa sohasem tudott chakrat használni és olyan mozdulatokat lemásolni, mint anya, az ő főztjénél akkor sem volt soha jobb.
A Kowarii család boldogságban töltötte el az éveket. Sora otthonérzése vasakarattal kitartott, s most, hogy Nao, az idősebb gyermekük bekerült az Akadémiára, még inkább örült annak, hogy itt nevelkedhet fel a lánya. Nao gyorsan tanult. Mire Zion bekerült az akadémiára, Nao harmadévesként képes volt szinte a végzősöknél is jobban teljesíteni az alaptechnikákat. Az iskolai évzárókon mindig legalább kétszer lett kihívva. Sokan irigykedtek rá, egy ember azonban mindig kitartott mellette. A kisöccse, Zion. Az anyjától örökölt fehér bőrét, és dúsfekete hajú fiú, és apjának azt a mindig vidám arcberendezésével megáldott fiú mindig is ott volt, hogy megvédje őt. Zion ugyan már az első évben bajba került, amikor többek csúfolták a nővérét, s hát egy kisgyermek még az alkoholnál is őszintébb tud lenni, így a tanárok gyakran lettek figyelmesek a gyerekcsetepatékra. Zion azonban sohasem akart ártani nekik, s sohasem a rossz szándék vezérelte. Az anyjától örökölt becsületvágy mindig is ott tombolt benne, s ez képessé tette, hogy kiállhasson a szeretteinek védelmében. Erős akaratú, de megbocsátó és jót akaró hősünknek a kezdeti problémák ellenére sikerült beilleszkedni az iskolába, s hamar barátokra tett szert, akikkel gyakran együtt tanult, s edzett együtt a dolgozatokra és gyakorlati órákra. Ugyan szülei sokat dolgoztak, mindig megengedték, hogy néhányan átjöhessenek, s együtt tanulhassanak. Tamori mindig készített néhány falatot a gyerekhadnak, így azzal sohasem volt probléma.
- Te érted ezt, Zion?
- A chakra testfelületi irányítását? A nővérem ijesztett meg egyszer. Idős bácsivá alakult és éjszaka besétált a szobámba megijeszteni. Anyáék nagyon ledorgálták őt. Akkor azt mondta, ez egy olyan technika, amit ők harmadikban vettek. Naooooo!
- Mondjad öcsi. – nyit be az ajtón a nővére.
- Megmutatod azt amikor Tomashi bává alakultál?
- A henget? Na, vesztek végre valami érdekeset is végre? – mosolyodik el a lány, majd ujjaival furcsa játékba kezdve, mintha összpontosítana, s ekkor teste egy idősebb férfivá alakult. Az incidens óta Zion megtudta, hogy ez a férfi Nao történelemtanára volt, aki a második év végén Zion osztályát is tanítani kezdte.
- Nézzétek már, ez tényleg olyan, mint Tomashi bá. Mondd azt, hogy, Aki a polgárháborúból hármasnál rosszabbat kap, azt nem engedem negyedikben vizsgáztatni!
AKI A POLGÁRHÁBORÚBÓL NÉGYESNÉL ROSSZABBAT KAP, AZT NEM ENGEDEM NEGYEDIKBEN VIZSGÁZTATNI! MEGBUKTATOK MINDENKIT, AKI NEM KÉPES MEGTANULNI EZT! – Nao talán túl is játszotta az általa is gyakran hallott mondatot, s hatalmas nevetés tört ki. Ugyan Naon is egyre többet lehetett látni az amegakurei fejpántot, mikor otthon volt, gyakran segítette öccsét és két barátját a délutáni órákban a chakra alapvető mozgatására. Ugyan Zion nem volt oly tökéletes, mint nővére, egész gyorsan értette meg az alapvető tényeket, s ezáltal gyorsan fejlődött. Ezt a tudást pedig sohasem tekintette kevesebbnek, s ezáltal irigységgel tekintve Naora. Sokkal inkább tekintette ajándéknak, melyre mindig is büszke lesz, és hálás.
Ziont érdekelte a chakra, s amit egy tizenegy éves fiú képes volt felfogni, azt nagy valószínűséggel meg is tette, s nővérének segítségével, szinte állandóan azzal foglalkozott. S szinte minden helyszínen, ahol megfordult, ott gyakorolni akart. A henge legalább oly szinten kötötte le, mint ahogy Nao áradozott annak idején. Gyakran viccelte meg szüleit, s tettette a konyhában ügyeskedő apját, azonban a szakácstudását nem tudta örökölni, így gyakran hatalmas felfordulást hagyott maga után a konyhában. Zion kezdetleges rántottái gyakran buktatták le ügyetlen kezei miatt őt.
Mire elért a végzős évbe, a gyakori délutáni különórák és a tanulás iránti vágyuknak köszönhetően Zion a barátaival együtt keményen felkészültek a vizsgaidőszakra. Az írásbeli meglepő módon szólt inkább a történelemről, mintsem a chakrairányítási műveletekről, hála Tomashi tanárúrnak, és az ő fegyelmének és hazaszeretet iránti kimutatkozásainak, az általa tanított osztályok mindegyike átment az első fordulón. Ugyan Zionék izgultak a dolgozatok beadása után a folyosón.
- Ti tudtátok, melyik Sannin tanította Yahikoékat?
- Én Jiraiyat írtam.
- Basszus, tényleg, én a nőt karikáztam be – fogta a fejét Zion barátja.
- Na de az, hogy a Hanzoualázó Nagatonak milyen szeme volt, arra mit karikáztál, Zion?
- A Rinnengant. Az könnyű volt.
Az írásbelik eredményeinek kihirdetése után a végzősök többsége továbbjutott a második fordulóba. A három kívánt technika sokaknak problémát okozott, de nem annak, akinek olya szuper nővére van, mint Zionnak. A három fiú egymás alakját vették fel, majd úgy változtak a vizsga közepén vissza. A bunshin is egész jól sikeredett, habár egyikőjük igen csak nagy fülekkel áldotta meg hasonmását. A shushint szinte mindenkitől elváró vizsgáztatók futópályán mérték a szakadó esőben futók idejét. Aki nem teljesítette az igen csak taposós menetidőt, az sajnos nem mehetett át a vizsgán, ugyanis a két forduló csupán előkészítője a vizsga főrészének.
Összesen tizennyolcan mentek tovább az iskolából, mint teljes mértékben átment diák, s további húszan, átesve épp néhol a ponthatárokon.
Amegakure egy hatalmas csarnokába felsorakoztak a végzős, és a fordulóknak megfelelt diákok. A tanári kar körbevette a termet, a csarnok közepére épült emelvényre pedig egy feketeköpenyes, kékes hajú nő sétált be, majd helyet foglalt a vizsgabizottság soraiban, méghozzá középen. Konan megjelenése még több aggodalmat adhatott az így is izguló diákok, nem is beszélve az őket tanítókra nézve. A vizsga pedig megkezdődött.
Az első fordulóban futóverseny volt, méghozzá a shushin használatával. A több mint háromszáz diáksereg jelentős részét ez a forduló darabolta fel. A nyolcas rajtolók közül mindig csak az első három juthatott tovább. Ezen az erőfelmérésen kiderült, ki az, aki erősebb a chakrairányítással kivitelezett fizikális képességekben. A shushint nem túl jól használók hamar orra buktak az iskola elsők mögött, mégis, a gyorsszórású verseny hamar lehetővé tette a további feladatokat. A második forduló sokkalta inkább okozott meglepetést az elsőhöz képest.
Zion egy kéttáblás, kétszer hatos négyzetekkel felfestett táblaszerűségre állt fel az azonos leosztású területén tartózkodó ellenfelével. A mezők egy-egy színnel világított fel a területén tartózkodó személy függvényében. A feladat az volt, hogy ellenfeled színeivel töltsd meg a saját területed minél több kockáját. Először a két fiú nem értette a feladatot, majd mikor egy fél percre visszatekert óra halk kattogásai megindultak, hamar gondolkodniuk kellett. Mivel erre a feladatra külön eltakart helyiségekben került sor, így rögtönözniük kellett, s agyuk kreatív mozgatórugóit is használatba állítani. Zion pedig a chakrat használta, hogy sikerüljön a feladat. Alig tíz másodperce maradt a két topogó geninnek, mikor Zion egy kézpecsét után felvette ellenfelének formáját. Az eddig vörösen izzó mező zölddé váltott át. Ugyan ellenfele hamar észlelte a színváltozást, így cselekedni kezdett ő is. Ekkor a táblát beterítette a füst. Mikor a vizsgáztatók ismét látták a diákokat, a tábla egyik felén Zion állt, míg a másikon zöld fénnyel ellenfele, s vagy négy másolata. A vizsgabiztos Zion területére mutatott, majd ezzel kihirdette a győztest. A hasonmások eltűntek, Zion pedig feloldva a technikát, visszaalakult az eredeti formájára.
- Nincs is ekkora orrom – mondta kissé szemtelenül vesztett ellenfelének mosolyogva. Zion mindig mosolygott.
Ahogy a második forduló is lassan véget ért, a jelentkező és bekerült akadémiai tanulók egy halvány töredéke maradt csupán meg, kiknek létszáma szinte tökéletes volt a harmadik, egyben végső próbatétel hozzákezdéséhez.
- Remek. Gratulálok a végzősöknek, akik elérték a próbák utolsó fordulóját. Mivel az akadémia feladata az, hogy felkészítse a gyermekeket a shinobi létre, így a legfőbb tényező, amit bizonyítva, beléphettek a shinobik világába, s kiérdemelve viselhetitek a fejpántot. A pántot, mely bizonyítja bátorságotokat, erőtöket és hűségetek a faluhoz. Ez a fejpánt jelenti az életetek. S ezt másképp nem érthetitek meg, csak ha valóban az múlik rajta.
A csarnok fedett tetőszerkezete ekkor megremegett, s mozogni kezdett. A végtelenül hulló eső elérte az eddig zárt csarnokban lévő gennineket.
Zion körül elmosódott minden, majd hirtelen egy nagyobb tisztáson találta magát. Az eső ugyanúgy zúdult menthetetlenül, mint eddig. Zion és a hozzá hasonló amegakurei shinonik és civilek szinte nem is érzékelik, olyannyira hozzászoktak már.
- A megmaradt nyolc diákot ide, a végső próbák csarnokában vizsgáztatja a vezetőség, kik láthatatlanul ugyan, de végignézik mindent cselekedetetek. Itt eldől, ki is az, aki valóban rászolgálhat hűségével ahhoz, hogy Amegakure dicső, s Isteni vezéréhez hű shinobijává léphessen elő? Összesen négy fejpánt van elszórva a helyszínen, így ez azt jelenti, hogy a csapat fele mehet csak át. A kérdés, kinek van már annyi tapasztalata, hogy megtalálhassa azokat? Vigyáz, kész…Amegakureért!
- Amegakureért! – üvöltötte a kis gyereksereg, majd a szélrózsa minden irányába elindultak, hogy felkutathassák a helyszínt. A hatalmas síkságon nem messze tőlük egy emelvény húzódott, kisebb dómként ívelte körbe az esőáztatta földet. Ahogy Zionék egyre közeledtek, a fiú agyában újból megkezdték működésüket a fogaskerekek.
- Hé srácok. Emlékeztek Tomashi bá „Odavertek a halott barát emlékére egy isteneset” történetére? Nem olyan, mint a leírásában?
- Hm. Most hogy mondod…
- És mi van ha…- Zion ekkor az ívelt földfal elé sietett, majd körülbelül az ív közepén, úgy tizenöt méterre a faltól (ahogy azt a jó öreg Tomashi bá mesélte és íratta le oldalakon keresztül) Zion a térdére rogyott, kezeivel pedig kaparni kezdett a sárban. Végül megérezte a hideg fémet az ujjai között.
- Megvan Nagato! – kiáltja társai felé. –Yahiko, Konan és Hanzou. Ők a kulcs!
Tomashi bá nagy mesélő volt. Szigora mellett ez volt a másik jó tulajdonsága. A falu iránti hűsége meglátszott az Amegakurei történelem során leírt és szinte megelevenített történetekben is. Ugyanis ha Zionék csapatából bárkit álmából is keltenének fel, akkor is megmondja, hány méterre állt Nagato, amikor a gyilkos és kegyetlen Hanzou megölte a Szabadság harcosainak vezetőjét. A gyerekek hamar futottak a nevükön szólított személyek eredeti helyére, s végül kezükkel kiásták a megmaradt három fejpántot. Ekkor a sár eltűnt kezükről, s a földes talajt is felváltotta a csarnok padlózata, s a közönség figyelme. Talán valamiféle illúziótechnika lehetett, ezt sohasem tudják meg, azonban egy biztos. Négy akadémiai tanuló a mai napon kiérdemelte a fejpántot, s ezzel geninné léptették elő. Ugyan a csarnokba bejutott gyermekek mindegyike megkapta a fejpántot, azok, akik képesek voltak teljesíteni mind a három fordulót, szinte azonnali képzésben részesedő, s leleményességükből jelesként vizsgázottak kiérdemelték az egyénre összpontosított edzéseket, melynek módszere már megmutatkozott korábban.
A Kowarii család boldog volt. Büszke lányuk után fiúk is shinobivá lett, méghozzá azon különleges képzésben is részesülhet, mely sokkal inkább összpontosít az egyéni képességek gyors megismerésére, s az arra való koncentrálásra, mintsem a falu körüli kisebb küldetések elvégzése. Mivel a háború szelei már elkerülhetetlenül fújják magukkal az eljövendő halál szagát, minden nemzetnek fel kell készülnie mindarra a szörnyűségre, melyet ez az ország már megannyiszor megszenvedett. Való igaz volt, a nép sokkalta inkább érezte magát biztonságban a jelenlegi állapotában, hogy egy valódi Isten védelmezi őket a magasból, s az Angyalát a földre küldve, utat mutat a számukra, egyre több pletykáról lehet hallani a sűrűn lakott városban, miszerint Kirigakure megtámadta Sunagakure határait.
Sötét nap borult Amegakure népére. A felhők mint mindig, most is sűrűn összeálltak, azonban most, mintha mázsás súlyként húzná magával azt a több ezer embert, aki fekete ruhában áll, s várakozik kihúzott mellkassal, s könnyes szemmel. Hatalmas koporsót cipeltek végig a főúton. Egy egész nép gyászolt. Még azok is, kik mindezidáig ellenezték a jelenlegi vezetőt és módszerét, most beláthatták, az országuk valóban békében élhetett. S mi lesz most, itt a háború küszöbén, vezető nélkül?
- Konoha. Az a rohadt Konoha! – dühöngtek sokan.
- Elvették a vezetőnket!
A dühöngő nép azonnal lecsendesedett, mikor a koporsó hozzájuk ért, s jó néhány köpenyes és álarcos személy kíséretében egy hatalmas szentélyig vitték, ahol végleg nyugovóra térhetett a falu két hőse, Nagato és Yahiko teste. Konan, a várost védelmező őranygal pedig, végleg szárnyai alá vette a védelemre szoruló országot.
A háború hamar végigsöpört a kontinensen, s ezzel együtt megkezdte a shinobitartalékok felmorzsolását. Minél nagyobb sereggel rendelkezett egy nemzet, nagy valószínűséggel annál tovább húzta az egyre inkább elhúzódó háborúban. A kisebb nemzetek ez okból kifolyólag, nem húzták túlságosan sokáig. A háború azonban most az egyszer talán…nem az ő koporsójukká vált. Elvégre, ahogy teltek az évek, úgy tűnt, ez a harc most a Nagynemzetek bukásával kezdődött. Sunagakure elesett, az eddigi Nagy nemzet lakossága pedig a sivatagban él menekültként, s rejtőzködnek az iwagakurei haderő elől. Amegakure is számos csapatot indított már a rejtőzködő menekültek levadászására, s bebörtönzésére. Még Zion édesanyja is mesélte, hogy egyszer kivezényelték őket a határra, hol sunagakureból menekültek próbáltak határ menti falvakat fosztogatni. Szerencse, az Isten őrangyala megóvja a határokat, az újdonsült szövetségesük, Otogakure korántsem oly megbízható szövetséges, mint ahogy azt a helyzet megköveteli.
Amegakure falvában komoly képzések zajlottak nap, mint nap. A gennineket szinte a fejpánt kiérdemlésének másnapján a kiképző terepekre vezényeltek, s nekikezdtek a tömeges kiképzésnek. Voltak azonban néhányan, akik sokkalta átfogottabb, s egyéniségre, a kis csapatra, nem pedig a tömegre koncentrál. Zionék elsődleges feladata a függőleges felületen való haladás, valamint a vízen való megállás, mindez a chakra segítségével. Miután a Hatos csapat sikeresen átment a feladaton, következhetett a másik, s így tovább. Megállás nélküli képzés, mely ugyan leterheli a fejlődésben lévő szervezetet, figyelve annak táplálkozására, s a kellő mozgásra, napi rutinokat állítottak elő. Mintha egy személyi edző lenne a katonaságon. Talán sokaknak átokként hathatott az Amegakurei edzésterv, a hatás nem maradt el. A fiatal geninnek, gyorstalpalóként tanulhatták meg a chakra irányítását, s ezzel, valamint a már korábban bizonyított tehetségükkel könnyűszerrel haladtak előre a kiszabott ütemterv pontjain. Nem sokkal később sikerült feloldaniuk az elsődleges elemüket, mégpedig egy speciális papír segítségével. Ugyan Zion már hallott nővérétől eme különös papírosról, most értette csupán meg. Miután Zionnak nedvessé vált a papíros, egy barátjának pedig meggyulladt, furcsamód tekintettek harmadik társukéra, kinek a papírja nem reagált többször chakra bevezetéssel sem.
- Mutasd csak, lehet rossz a papírod -kérte el Zion, majd a saját chakraját vezetve a lapba, nedvessé változtatta azt is. A mestere a háta mögött elmosolyodott, majd valamit írni kezdett. Ezek az amegakurei senseiek…mindig jegyzetelnek. Mintha az életük minden másodpercét rögzíteni akarnák. Az edzés végén két köpenyes férfi állt, maszkkal az arcukon, s várakoztak a kiképzőterep szélén. Zionék nem értették, kik lehetnek, ám mikor mesterük a barátjukra mutatott, a két férfi ott termett, s megragadták a megrémült gyereket. Sírni kezdett, s kapálózni. Nem értette mi történik.
- M…mester…mi ez?
- Sajnálatos módon, nem mindenki olyan, mint ti ketten. Eszesek vagytok, jó chakrakontrollal rendelkeztek. S megvan bennetek minden, amire a vezetőségnek és a hazának szüksége van. Erős harcosokra. Amegakuret a gyengék építették, de az erősek támasztották fel. Most, hogy az erősek nincsenek már köztünk, nekünk kell megvédenünk az országot. Nem engedhetjük veszni. S hát…Az Istenek őrangyala még mindig itt van. Mi lenne nélküle velünk?
A két gennine azóta új társsal bővült, s megkezdődött az elemi képességek fejlesztése. Mindenki a saját elemének egy egyszerűbb technikájával ismerkedett. Míg Zion a szájban összpontosított, majd egy erőteljes fújással kiáramló víz mennyiségével s álagával foglalkozott, addig Haoru barátja hasonló képességgel próbálkozott mellette, csak épp a kiengedett chakraját meggyújtva, a tűz fújásával gyakorolt. Végül Zion sikeresen elsajátította a Mizurappa nevezetű suitontechnikát, melynek erejét hamar össze is mérték Haoru tűz elemű Endanjával. A két elemi technika egymásnak csapódva heves harcba kezdett egymással, míg végül ki nem oltották a másikat. A két fiú lihegve térdelt le, s esőtől áztatott szemük ugyan hunyorogva a fáradtságtól, de felnéz a szemben lévőre, s elmosolyodik.
A sensei hamarosan újabb technikát tanított a két gyermeknek, mely az ellenfél megtévesztésére és a szükséges, de mindenképp végső esetben bevethető, menekülési lehetőség. Zion a Kirigakure no jutsut, Haoru pedig a Higakure no jutsuval, s vagy három napnyi, egymástól elrejtőző, s másik védelmének feloldásával rálelhessenek, ezzel megkapva a napi plusz adag élelmet.
Zion és Haour örök barátok maradtak. Zion képes volt egy alkalommal lemásolni magát a vízből, és természetesen nővérének segítségével, azért, hogy beszélgethessen vele a ház előtt, amíg a valódi fiú felöltözik. Miután visszatértek a senseihez, s meglátta, mire volt képes a fiú egyetlen délután és éjszaka alatt, elvégre a Mizu Bunshin nem épp oly egyszerű, mint ahogy azt bárki hiszi. Úgy tűnik, a fiú suiton képessége a formalitást és a chakrairányítást figyelembe véve, kiemelkedőek, s ezek pedig oldalas jegyzeteket követeltek. Zion azóta megtudta, hogy a jegyzetek nem épp az új Morcosbának nevezett férfi kőkeményférfivagyokjee agymenését, hanem a tőle látott s tapasztalt eseményeket vezetik le. Minderre azért van szükség, mert a vezetőégnek tudnia kell, miként is képes felkészülni, ha esetlegesen a győzésre álló országok idejönnének, s újabb jóvátételeket követelnének.
Végül Ziont, a vezetőség kérésére, egy új csapatba osztották be. A csapat egyik tagja igen érzékeny és fejlett használója a suitonnak, talán érdemesnek tartották ezt a két gennint egy csapatba helyezni. Hamarosan kiderül, beváltja e a kívánt eredményt a fiú.
//Magasabb szintű, chunnin szintű gennin indításához lévő karakterem: Itanashi, Kodomo, Shuu...
Előtörténetben elsajátított technikák:
- E szint
- Jouro Senbon - et alapján
- Suiton: kaitou
- Suiton: kirigakure no jutsu - et alapján, igaz, nem akadémiai évek alatt lett elsajátítva
- Suiton: Mizurappa - magasabb szintű karaktertechnika 1/2
- Suiton: Bunshin no jutsu - magasabb szintű karaktertechnika 2/2//
Kowarii Zion- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 702
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 250 (C)
Erő : 200 (C)
Gyorsaság : 250 (C)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 202 (C)
Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 596
Re: Kowarii Zion
Terumi Mei Hétf. Jan. 16 2017, 18:25
Üdv az oldalon... hatodjára? 
Kedves kis történet volt és egyben (egy kis részén) szomorú is. Tetszett, hogy a vizsgákat Amegakure történelme alapján vezeted le, és betekintést nyerhetünk mind a családod életébe, mind pedig Amegakure életébe. Néhol találtam elírásokat, és voltak kavarodások a mondatokban, de ezt azért, mert hajnal háromkor adtad be...? o.o
Az előtörténetet elfogadom, kezdő értékek:
Chakra: 250
TJP: 30
Jutsuk: Alap E technikák, és az előtörténetben feltüntetett technikák
Írj adatlapot és jó játékot!
Kedves kis történet volt és egyben (egy kis részén) szomorú is. Tetszett, hogy a vizsgákat Amegakure történelme alapján vezeted le, és betekintést nyerhetünk mind a családod életébe, mind pedig Amegakure életébe. Néhol találtam elírásokat, és voltak kavarodások a mondatokban, de ezt azért, mert hajnal háromkor adtad be...? o.o
Az előtörténetet elfogadom, kezdő értékek:
Chakra: 250
TJP: 30
Jutsuk: Alap E technikák, és az előtörténetben feltüntetett technikák
Írj adatlapot és jó játékot!
Terumi Mei- Moderátor
- Specializálódás : Kdeves Mizukga
Tartózkodási hely : Idegosztály
Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.