Kowarii Zion

**Kowarii Zion** Szer. Jan. 25 2017, 16:01

Suiton: Suikoudan no Jutsu
Kowarii Zion Clip_image001

Ezzel a Jutsuval a Ninja képes a környezetében a vizet cápa formájúra formázni, és aztán pedig ráugrasztani azt az ellenségére.
Magyar név: Víz Elem – Cápabomba Jutsu (Adatlapon feltüntetni kívánt név: Piranhabomba technika)
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Kutya, Madár, Madár, Patkány, Tigris
Chakraszint: 200
Használói: Hatake Kakashi, Hoshigaki Kisame

Zion a nyüzsgő utcák sorai között ingázott. Nehéz dobozt cipelt kezeiben. Az ifjú gennin magabiztossággal hordozta a nagy dobozt, majd mosolyogva hátratekintett.
- Nehogy lemaradj, Kaito. – szólt hátra a néhány méterrel mögötte sétáló fiúnak. A két fiú feladatot teljesítettek. A csomagokat minél hamarabb el kellett juttatniuk a kiképzőterepre, hogy megkezdődhessen a genninek kiképzése. A háború sajnos bármikor beléphet Amegakure határán, így a vezetőség, immáron az Isten vezetése nélkül. Ugyan Őrangyaluk még most is oly gyönyörű s felsőbbrendű, az Istenség eltávozása sokukban megremegtette a hitet, s ismét félelmet szült tudatukba. Féltek, hogy az ország elbír e még egy háborút? Amióta ő a vezető, addig elkerülte otthonukat a vérontás, még ha ehhez az itthon született, s azóta nemzetközileg elfogatóparanccsal körözött bűnözőkből álló Akatsukit is beengedték az országba, s Hanzou legyőzése óta töretlenül óvják saját hazájukat. Az Akatsuki nem kegyetlenkedett mindenkivel. Otthonuk épp oly fontos volt a számukra, mint ahogy Zionnak is, s a mögötte loholó Kaitonak is.
„A világot kifosztani akaró zsarnok is a sajátjaiért lop.” – ez volt Tomashi bá egyik kulcsmondata bármikor, amikor az Akatsuki, vagy éppen maga Nagato szóba került az akadémiai évek során. Ziont pedig ez a mondat éltette, amióta betette az akadémiára a lábát. Különös mód egy amegakurei szemében Konoha volt a világ ellensége. A Tűz országa, mely képes volt betörni a határaikra, háborúkat hozni a területeire, s elvenni azt, aki mindeddig védelmezte őket. Számukra sokkalta másabb a világról alkotott kép, mint a megszokott, leginkább Tűz szövetségeseinek szeméből. De akár még saját szövetségeseik között is többen látják ennek ellentét. Ezt Zion sohasem fogja megérteni. A neveltetés sokat számít. Rengeteget.
A dobozokat hurcoló genninek kiértek a zsúfolt utcákról, s elindultak a hatalmas tenger felé, ahová a kiképzőterep épült. A hatalmas felhőkarcolókból kiérve már láthatták a távolban a kerítéssel körbevett területet.
- Gyere Kaito, aki utoljára ér oda, az egy balfék – nevette el magát Zion és futásnak iramodott.
- Nem engedem, hogy lebalfékezzél! – mosolyodott el társa is, majd sebesen üldözőbe vette társát.
A két genninen sebesen érte el a kaput, majd lihegve megálltak, s belépve a területre, a sátrakkal fedett rész felé mentek. Amegakurei shinobik módjára ugyan már észre sem vették, hogy esik, a dobozok azonban kissé szétáztak az út alatt. Szerencsére a benne lévő eszközöknek semmi bajuk nem eshet a víztől. Próbabábuk, kötelek, tekercsek, és még számos más eszköz, mely alig fél órája várt rájuk a sensei háza előtt. A két fiú önszántukból jelentkeztek a dobozok elcipelésének feladatára, ha cserébe Raio-sensei, avagy Mister kaméleon mutat nekik valami új technikát, ha vége a kisebbek edzésének. Zion az akadémiai évek után is visszajárt tanáraihoz, és segítette őket ilyen-olyan formában. Hol az edzési felszereléseket cipelte, hol pedig részt vettek magukon az edzéseken, mint gyakorlóbábuk. Zion szerette a gyerekeket, pontosabban a nála fiatalabbakat. Mindig is törődő volt másokkal, ahogyan nővére is törődött vele.
- Oh fiúk, meg is érkeztetek? Egyre jobbak vagytok – köszöntötte őket a sátorból kilépő férfi. Hosszú fekete haja arcába lógott, vastag tincsei mögött pedig Amegakure jelképét hordozó fejpánt, s két, egymás tüzében égő, vidám szempár. Mister Kaméleon képes a szemét ugyan forgatni, stabil állapotában ez a normális. Mister kaméleon volt Zion chakraelméleti tanára, s ő fedte fel a későbbiekben a fiú suiton affinitását is. Sokat foglalkozik az egyénnel, de mégis jobban szeret csapatban edzést tartani, hiszen akkor képes az egyéniségeket összeillesztve kialakítani az összeférhető csapatokat. Kaitot is ő javasolta Zion mellé, elvégre mind a két fiú az ő tanítványa volt. Mister Kaméleon nem csak az akadémián tanított. Mellékállásában tartott edzéseket a kisebb korosztályoknak. Leginkább gennineknek, de akadt, hogy egy-két chunnin is megjelent az óráin. Mister kaméleon tudott hatni a korosztályokra, a maga negyvenöt évével megélt már pár végzős vizsgát. S háborút. S amióta Ő elment, azóta a tanárokban is egyre inkább felkavarodtak a régi emlékek, talán ezért is álltak neki különórákon képezni a fiatal generációkat. Mister Kaméleon volt Tomashi bá mellett azon kevés tanárok egyike, akikről a fiú tudta, hogy rájuk bármikor számíthat, a véneknek is csúfolt tanári kar egy kisebb része. Mister Kaméleon nem csupán a tökéletes területi beméréséről volt híres, hanem az általa használt túlzások is elősegítették szavainak hitelességét.
A bábukat elhelyezték a pályán, miközben a végzős akadémiai tanulók sorra érkeztek a kerítéssel körbevett terepre. Mindegyikük köszönt a mesternek, s a két genninek, majd átöltözve várták, hogy Raio sensei megkezdhesse a bemelegítést, majd az edzést. Leginkább alapvető taijutsus mozdulatokat mutatott, néhány alap ütés és védelmi mozdulatot. Raio hitt a test és lélek egyensúlyában, így szinte mindig a számára legfontosabb edzési elv a tiszta ész, tiszta erő volt. Az, aki nem képes koncentrálni csak és kizárólag a feladatára, az nem fog sohasem akkorát ütni. Nem lesz képes minden koncentrációt belevezetni. Zionék hol besegítettek néhány pusztakezes verekedés imitálásában, s játszották a támadó szerepét a mesterrel szemben. Javarészt a földön végezték, méghozzá lassított felvételben, hogy a kisgyerek jól lássa, miként kell állkapcson ütni valakit, vagy épp egy lábat elkaszálni. Ugyan Mister Kaméleon mindig erősen tartotta a fiúkat, ők nem tudták elhinni, hogy ilyen kereszttekintettel hogy képes őket megragadni. Ám a férfi mindig bebizonyította, hogy valamelyikkel ugyan, de rajtuk tartotta mindig is a szemét.
Másfél óra elteltével mindenki fáradtan ült le a saras földre. Többeket nem zavart az eső, csupán néhányan jelentették ki nemtetszésüket. Mister kaméleon szerette az esőt. Mindig is erőt adott a számára. Ahogy a fiúknak is.
- A rossz idő a suitonos jó barátja. – szívja a viharszerű eső illatát magába.
A gyerekek lassan elhagyták a kiképzőterepet, s megkezdődhetett a sötétedésig tartó edzés. Mister kaméleon a földön keletkezett tócsákat felhasználva, némi kézjel bemutatása után egy nagyobb méretű cápát formázott a teste körül, mely a talajból tört előre, s végigúszva a használón, megindult a célja felé, mely jelen esetben az egyik próbabábu volt. A cápa gyors mozgásba ugrott a levegőből áldozatára, majd egy erősebb sodrással, ledöntötte tartójáról a bábot, és igen csak feldarabolta.
- A cápabomba technika a suioton chakra testen kívül történő irányításának, és a formai manipulációnak elegyéből tevődik össze. Szükségünk van hozzá vízre, ugyanis akkor spórolhatunk a saját készleteinkkel. Ez pedig harcokat dönthet. Miután a chakrank a vízbe vezettük, s kevertük, mozgatnunk kell, miután megalkottuk a testet. Minél több chakra alkotja a testet, annál masszívabb lesz, s ezáltal jóval strapabíróbb a becsapódáskor. A technika inkább a közel és középtávolságokban alkalmazható, nagyobb távolságokat igen nehéz megtenni vele, ugyanis a fenntartása is folyamatos koncentrációt igényel. Valamint a célzás is sokat segít, ugyanis utólagosan irányítani az ellövés után is csak sok chakrankba fájhat. A szükséges kézjelek sorrendben: Kos, Kutya, Madár, Madár(?), Patkány, Tigris. Van kérdés, fiúk?
- Kaméleon bá, megmutatja azért még egyszer? – teszi fel kérését Zion. Tanárai már megszokhatták a fiú által kiosztott neveket, az újabb mestereknek tűnik csupán furcsának ez a fajta megnevezés. Mister Kaméleon így hát ismét megmutatta a technikát, majd hagyta, hogy a fiúk saját elképzeléseiket és tudásukat felhasználva, megkezdjék az alapokat.
Zion és Kaito hozzá is láttak az alapnak. Először is fel kellett oldaniuk a suiton chakrajukat. Miután ez megtörtént, kapcsolatot kellett teremteniük a környező vízzel. Amíg nem képesek zsebből kirázni egy technikát sem, addig a környezet felhasználása elsődleges volt. A csak saját készletből való gyakorlás rengeteget kivett volna, így a tanulások is lassabban zajlottak volna le. Azonban ha megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésükre, ez az idő jóval kitolódott. A tenger mellett állva, a tócsákkal befedett saras fűcsomós terepen pedig több, mint elegendő mennyiség állt a rendelkezésükre. A két gennin azonnal nekikezdett a chakra koncentrálásának. Kézjeleket mutatva oldották fel magukban a chakrat, s vetítették a környező vízbe. A Mizu Bunshin alapjai jó szolgálatot tehetett a fiú számára, ugyanis ott megtanulta a chakraját a vízzel keverni s testén kívül formázni, majd mozgatni. Itt is hasonló helyzet előtt állt, csupán a felhasználásában tért el. Zion, miután képes volt vegyíteni a suiton chakrat a vízzel, összekeverte, majd újabb koncentrálást követően alakította egy tenyérnyi élőlényszerűvé a vizet.
- Mester, muszáj cápának lennie?
- Igazából ez az országunkat védő Akatsuki egy nagy tagjának, Kisame-samanak a technikája, s ő a cápa formát adta meg az alaptechnikának. Nem feltétlen kell azzal elsajátítanod, ám mozgásában és felépítésében hasonlítania kellene az eredetihez, ha efféle hatást szeretnél elérni.
- Királyságos. Nem is szeretem annyira a cápákat. – mosolyodott el Zion, majd fejében töprengeni kezdett, melyik állat is állhat közel hozzá, de mégis eltér tőle? Vízi ragadozó…elvégre támadó technika, ekkor ötlött fejébe egy olyan élőlény, mely ugyan kegyetlen leginkább csapatban, pontosabban rajban fejti ki igazi hatását. valódi csapatjátékos, mely mindig is közelebb állt Zionhoz. Az amegakurei gennin ismét chakrat koncentrált a mellette lévő tócsába, majd lassan, de szinte biztosan kezdte el megformálni. Tömzsi teste elején hatalmasra nyíló száj, s apró éles fogak. Az átlátszó, tenyérnyi halat Zion felemelte, ám ekkor szétfolyt ujjai között.
- Koncentrálj, te buta – szidta magát, majd újrapróbálta. Ugyan rendesen felvenni csak a negyedik próbálkozásra tudta, mégis elégedett volt magával. Tenyerében ott tartotta az apró piranhaformájú vízből álló élőlényt.
- Milyen para lenne, ha rám támadna – mosolyodott el, miközben a gondolattal barátkozott. A hal ekkor felugrott, s megharapta az orrát, ficánkolt egy keveset, majd szétesett.
- Ne feledjétek, a chakra képes irányítani az élőlényeket és másolatokat a gondolataink segítségével. Való igaz, te vagy az első, Zion, aki megharaptatta magát a saját élőlényével. De jó úton haladsz, ahogy Kaito is. Látom, te megmaradtál a cápáknál. Csak így tovább fiúk, ugye nem mondjátok, hogy már fáradtok? Tovább!
A két fiú saját kis tócsájával elfoglalva, tovább fejlesztették az aprócska lényüket. Megpróbálták a formai manipulációt oly mértékben felhasználni, amennyire csak képesek lehettek. Ha képesek voltak saját képmásukat, s Tomashi bá ferde orrát, Mister kaméleon megmásíthatatlanul keresztbe tekintő szempárját lemásolni, akkor egy halat is képesek lesznek megalkotni suitonból. Legalábbis nagyon remélik. Végül úgy tűnt, a tenyérnyi hal megállta a helyét, s képes volt megmaradni. Megkezdődhetett a további chakra hozzáadása a test növelése érdekében. Zion erősen koncentrált, gyermeki arcára grimasz ült ki, ahogy nekikezdett. Kaito vicsorogni kezdett, s szemei némiképp összeugrottak, amikor chakrat akart vezetni a cápájába.
- Csak be ne csússzon, Kaito – nevetett fel Zion, majd ismét a feladatára koncentrált. A chakra folyamatosan áramlott át testéből a tócsába, abból pedig a piranha testébe. A hal lassan növekedni kezdett. Ugyan Zion tudta már, nem elég a testét növelni, hanem egyenlően kell a szilárdságába is erőt fektetni, hogy képes legyen féken tartani. A piranha kezdte lassan kinőni a tócsáját, s éppen ezért a fiú továbbterjesztette a chakrat a környező vizekre. A hal lassan kebelezte magába a vizeket, ám lassúságáért cserébe Zion képes volt számolni, s megtartani a kellő szilárdságát. Miután a két vízből álló élőlény elérte az egy méteres hosszúságot, mind a ketten megálltak. Mister Kaméleon közelebb sétált, majd megszemlélte közelebbről is a két állatot. Talán messziről nem tudja eldönteni a kettő közül melyik a valódi.
- Jónak tűnik. Habár ezek töredéke annak, amit láttam Kirigakure szigetein. A háromárbocos hadihajók voltak a fogpiszkálóik azoknak a halaknak, amik felett feküdtünk és napoztunk a víz felszínén. Azok igen, azok nagy halak voltak. De kezdésnek ez is megteszi. A feladat második része az, hogy az állatot megalkossátok a vízből, ennél jóval gyorsabban, s irányítsátok egy adott pont felé. Legyen ez, felteszem a hat bábú egyike. – mutat a tőlük tíz méterre lévő három bábu felé. A két fiú fogait szorították, hogy elfojtsák nevetésüket.
- Elég egyet leütnünk, máris kettő tűnik el – kuncog Zion halkan. A két fiú, miután kinevette magát, mély levegőt szívott, majd ismét nekiálltak megalkotni az előző adatokkal rendelkező állatot. Ugyan képesek voltak megalkotni, a hirtelen megnövekvő állat teste nem volt oly kemény, így a víz kisebb lyukacsokon kezdett szivárogni. A két pisilő állat újbóli mosolygásra ítélt pillanatokat tartogatott a fiúknak. Több órába, s az egy helyett egy második, kényszerített pihenő után voltak képesek megalkotni a kézpecsétek után szinte egyből az állatokat. Beléjük rögzült az alapváz felépítésének paraméterei, azután csak fel kellett tölteniük a szilárd testet. Elérkeztek az utolsó fordulójába a technikának. Mégpedig a Vizi lények eldobásának. Koncentrálni kell a chakrat, s a karok lendítésével irányítani azt. Mintha katapultként lőnék ki a chakrajukat. Határozott mozdulattal érhették csak el a hatást, s ezt hamar meg is tanulták. Zion és kaito egymás után semmisítették meg az állatukat azáltal hogy képtelenek voltak az elején egyszerre megmozgatni a testeket, így csak darabokat kiszakítva lökték előre a szinte azonnal szétrebbenő víztömeget. Zion lassabb mozgást vett fel. Elegánsabb karlendítésekkel és eközben chakraáramoltatás és testen kívüli irányítással akarta elérni a kecsesebb, lassabb, de biztosabb mozgást. A méteres piranha úgy tűnt, a módszer segítségével inkább a tócsában ficánkolt, s várta az ellövés pillanatát. A lendület gyűjtése, s a chakra egyenlő mozgatásával Zion képes volt a ficánkoló mozgást felhasználni ez elrugaszkodás erejére, s a magasba lőni halát. A piranha a magasba szállt, majd visszaérve, nekicsapódva a talajnak, szétesett. Sikerült kilőnie, azonban egy siker még nem garantálja a végleges eredményt. Az apjától megtanulta már rég, hogy a konyhában sem képes elkészíteni kétszer tökéletesen ugyanazt az ételt, valahogy, ha szinte észrevétlenül is, de el fognak térni. Azonban ami mindig finom, az nem fogja a különbséget kimutatni. Ugyanez a helyzet állt most is előtte, egyszer sikerült elrugaszkodnia a piranhanak, vajon másodjára is képes olyan magasságba felugrani?
Talán magasabbra is szállt a hal a negyedik próbálkozás alkalmával, mint az első alkalommal. Elérkezett az idő, hogy a fiú megtanuljon célozni is a technikával. A bábu talán hat méterre lehetett. Nem volt lehetetlen távolságra, így bátrabban állt neki az újabb piranha létrehozásához.
A hal ficánkolni kezdett a tócsájában, majd Zion karlendítésére előreugrott, s elvitte a bábu lábát. Pontosabban el akarta sodorni. A bábu ugyan megállt a helyén, a technika sikerült. Ekkora mértékű víz nem is lenne képes magával sodorni egy méterekkel a földbe rögzített bábut.
A két fiú sötétedésig gyakorolta a technikát. Miután az éjszaka beköszöntött, mesterük a két egymással szemben álló fiú felé nézett. Zionék lihegve támaszkodtak térdükön, ki voltak fáradva.
- Fiúk, még egy utolsó, aztán vége mára az edzésnek. – szólt az amegakurei tanár, majd átfonta karjait egymáson, s figyelte őket.
A két fiú kézpecsétekbe kezdett, majd a folyamatosan újratöltődő tócsákból egy közel két méteres cápát és piranhajt formáltak, melyet egymásnak ugrasztottak. Ugyan először a cápa harapott bele ellenfelének testébe, a piranha gyors rágásokkal kezdte a cápa nyakát felmorzsolni, míg végül a levegőben történő viaskodásuk mindkettő megszűnéséhez vezetett. Kaito és Zion a földre esett, kimerültek teljesen. Mister Kaméleon vállára kapta a két fiút és a sátorba vitte őket. Teát főzött, majd miután a fiúk visszanyerték erejük egy részét, hazasétáltak a városba, majd szétválva, elköszöntek. Zion igen későn ért haza, a család minden tagja már aludt. Apukája szerencsére gondoskodott élelemről a későn hazaérőnek, aki egy szempillantás alatt befalta a vacsoráját, majd lefürdött és szinte azonnal álomba merült.

Hatake Kakashi Csüt. Jan. 26 2017, 12:02

Az ötletes kivitelezésért kapsz egy képzeletbeli Hatakeféle pacsit. Legközelebb viszont fel kell tüntetni azt a staffot, aki engedélyezte a nagyobb szintű jutsu tanulását. Mivel ezt mi már megvitattuk ezért én engedélyt adok rá.

+8 Ch +1 Tjp hull reád az esőcseppekkel együtt.

Csak így tovább! ^^

**Kowarii Zion** Csüt. Szept. 14 2017, 16:42

Tanulandó jutsu neve: Suiton: Senkou Hagami Kujo
A kézjelek után a ninja a talajvízből egy körülbelül bokáig érő tócsát hoz létre az ellenfél körül, úgy, hogy az teljesen a közepére kerüljön. Eztán a tócsából az áldozat körül cápa alakú víznyalábok csapnak fel, és megtámadják azt. Komoly sérüléseket okozhat a támadás
Magyar név: Villanó Őrlő Pusztítás
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Madár, Majom, Kutya, Kos
Chakraszint: 230
Használói: Hoshigaki Kisame

A magasabb szintű technika megtanulására Tobirama adott engedélyt.

Zion sebesen robogott át az esős város utcáján. Ugyan alig múlt dél, az eget betakarták a szürke esőfelhők, s mérhetetlenül ontották magukból az esőt. A fiút azonban koránt sem zavarta, hisz már hozzászokott ehhez az időjáráshoz. Mondhatni, egy amegakurei számára az eső jelenti az átlag időjárást, és különösen tekintenek az égre, ha a Napot látják. Talán tudják, hogy akkor…nincsenek biztonságban. Mióta az Isten elhagyta őket, megremegett a biztonságérzete a népnek. Ugyan az Angyal még mindig figyeli őket, már nem érzik azt az emberfeletti és félő hatalmat, mint eddig.
A fiatal fiú sietett, mert a vezetőség levélben kérette őt. Újabb szolgálatra hívják, amióta elhagyta az akadémiát. Lassan kezdte hiányolni az iskolapadot, az ebédszünetet, a barátokkal eltöltött délutánokat. Miután elismerték, s a falu hivatalos shinobijának léptették elő, nap, mint nap azon dolgozik, hogy jobbá tehesse az országát. Talán ilyen fontosságú küldetésre hívták most is.
Mikor a fiú belépett a terembe, Kaito és Mister Kaméleon már benn voltak. A csapat harmadik tagja úgy tűnt, betegség miatt nem fog eljönni ma, úgyhogy az asztal mögött ülő vezető, a kék hajú Angyal, Konan a dossziék közül olyat vett elő, ami közel sem megerőltető két személlyel sem. A vezető szépsége még mindig piros foltokat festett az ifjú genin arcára, elpirulását pedig Mister Kaméleon fél szeme is észrevette. Miután elhagyták a dossziéval együtt a termet, a mester tájékoztatta őket a feladatról.
- Egyszerű a feladat, a külvárosi negyedben szökött meg egy állat…Pocak. Egy cirkuszi kocsi szakadt le a karavánról, az állat pedig elkószált, valahova a határvidéki erdőség felé. Pocak, a cirkusz egyik fő attrakciója. A cirkusz igazgatója a város segítségét kérte az állat felkutatásában. Pocak…biztos valami akrobatamókus - neveti el magát a mester, mire a két fiú is felkacag. – Jól van fiúk, ezt ma befejezzük. Induljunk. – szólt a férfi, majd szemeinek kereszttüzével mind a két srácra nézett egyszerre, megfordult, s elindult a város főútján a külső gyűrű irányába.
A városon áthaladva a kis csapat hamar elérte a helyszínt. A cirkuszi sátrak és kocsik már a távolból látszódtak. Az eső úgy tűnt, elállt, mire elérték a város szélét. A Nap már közeledett a tengeren túli hegységek felé. Késő délutánra járt. Ahogy a kis csapat megérkezett a letelepülő cirkuszi kocsikhoz, számos alakot láttak. Hatalmas, kigyúrt férfiak, csinosabbnál csinosabb hölgyek és néhány bohóc is megfordult a környéken. A cirkusz igazgatója sebesen robogott, mikor meghallotta a shinobik érkezésének hírét.
- Hála az égnek, már azt hittem, semmibe veszik a kérésem. Segítsenek nekünk, Pocak nélkül nincs este, nincs fellépés.
- Kérhetnénk esetleg pontosabb leírást erről a… Pocakról? – teszi fel kérdéseit a mester, amíg a két ifjú a háta mögött állva figyelik a körülöttük lévőket. Egy szomorú bohóc sétált el mellettük, kezében piros léggömböket tartott. Szomorú volt, mely megrémítette a fiút. Egy szomorú bohóc olyan bizarrnak hatott Zion számára, mint egy szárnyát vesztett madár. A bohóc szomorúan emelte hatalmas cipőit a saras földön, leszegett piros orra pedig egyértelműen kimutatta fájdalmát.
- Nehogy már sírjon egy bohóc. Egy bohóc nem sírhat – jegyezte meg a fiatal shinobi.
- Nos..Pocak – kezdett bele az ismertetésbe az igazgató – A valaha élt legnagyobb medve. Ha két lábára áll, akkor közel három méter magas. Testsúlya közel kétszáz kiló. A világ legszelídebb barnamedvéje. A légynek sem tudna ártani.
Zion hamar kapja fel a fejét – Egy medve? Egy valód medve? Senpai, azt mondta mókust vadászunk.
- Pszt – csendesíti el mestere a fiút, majd tovább hallgatja a férfit.
- Pocak nagyon szereti az áfonyát. Ott van a kocsin több kilónyi áfonya. Ha Pocak nem eszik rendesen, akkor félek, rosszul viselné el a szervezete. A vihar rettentette meg őt, s egy villám majdhogynem a kocsijába csapott. Pocak nagyon megrémült és a közeli erdőbe iszkolt. Félek, hogy baja esik. Találják meg nekem Pocakot. Vigyenek áfonyát, amennyit csak akarnak, ha szükségük lenne rá.
Mister Kaméleon félrehívta a kocsiktól távolabb eső fákhoz a két fiút, majd összegezni kezdte a helyzetüket. Azt akarta, hogy a két fiú oldja meg az ügyet.
- Nos fiúk, mit tudunk eddig?
- Egy medvét kell megtalálnunk és visszacsalogatnunk a táborba.
- Mit tudunk a medvéről?
- Hogy nagy – vágja rá Kaito
- És hogy szereti az áfonyát. Én is kapok? – kérdezi Zion.
- Na fiúk, a feladatunk, hogy csapdát állítsunk. A küldetés során megismertük a célpontot, így tudunk számolni az esetleges hátrányokkal. Például, hogy egy ekkora medve könnyedén kettéharap egy embert. Meg kell előznünk a problémát, s még azelőtt számolnunk kell bizonyos hátrányokkal, minthogy bekövetkeznének.
- Ezt most nem értem, mester.
- Érthetőbben, mivel tudjuk, hogy a medve sokkal nagyobb nálunk, és minden bizonnyal erősebb is, olyan stratégiát kell alkalmaznunk, amivel ezt a hátrányt a saját javunkra fordíthassuk. Ami nagy és erős, az általában lassú. Ez pedig nagyon nagy, így ha képesek vagyunk kifárasztani, akkor már könnyebben felülkerekedhetünk rajta és legyűrhetjük. Nem sétálhatunk vissza a medve hátán, de az sem lenne jó, ha kuaniokkal a hátában húznánk vissza. Ki kell ütnünk a medvét, de úgy, hogy ne sérüljön.
- Így már értem. – mosolyodott el a fiú.
- Mivel a küldetésünk könnyű, s a medve sem szökhet túlságosan messze Amegakure shinobiai elől, így van időnk egy kis edzésre is. Tanítani fogok nektek egy technikát, amivel talán a medvét is majd földre teríthetitek. A Suiton: Senkou Hagami Kujo, azaz a Villanó Őrlő Pusztítás technika épp azt a célt szolgálja, hogy megbénítsa, s kisebb, de számos sérülést okozzon bizonyos területen belül. Talán pont tökéletes ahhoz, hogy a medvét gyógyíthatatlan sérülések nélkül üthessük ki. A technika több fázisból áll. Először is a talajvizet a felszínre kell juttatnunk. Ez lesz a technika alapja, amiből majd a többi fázis táplálkozik. Ezt úgy érhetjük el, ha a chakrankat a földbe vezetjük, s a földben lévő talajvízzel keverjük, majd a felszínre juttatjuk. Mindenki alkosson egy nagyobb tócsát maga mellett.
Zion és barátja neki is kezdett azonnal a tigris pecsétjének felmutatásával, mely a suiton chakrajukat oldotta fel. Fiatal koruk ellenére, hála az amegakurei képzési rendszernek, fiatal koruk ellenére jól bántak a chakrajukkal. Ugyan Kaito a sima chakrajaval operált ügyesebben, míg Zion az elemi részét alkalmazta többször. A fiú csodálja a chakra, ilyesfajta gyönyörűségét. Vizet alkot a semmiből, azt pedig képes akár a saját képére is formázni. Zion valóságos csodálója a chakranak. Talán épp ezért ilyen tehetséges.
Miután a fiú feloldotta magában a suiton elemű chakraját, halmozni kezdte azt. A talpán keresztül indította a talaj felé, s érezte, ahogy vegyülni kezd a földben lévő vízzel. Érezte a duzzadó hatást, ahogy a chakraja segítségével megsokszorozza a felhasználható vizet, s egyre jobban terjesztheti szét a talajban. Végül, miután úgy érezte, kellőképp kiterjesztette a chakraját, s erős kötést alkotott a vízzel, lassú mozgatásával a felszínre kezdte emelni azt. A fiú erősen koncentrált, mire a sáros talaj még inkább ingoványosodni kezdett, ahogy az apró tócsa növekedni kezdett. A víz természetellenesen nőtte ki magát a talajból, s terült el.
- Otthoni medencének nem is lenne rossz – nevette el magát, majd várta a második fázist, miután Kaito is sikerrel koronázta az első kört.
- A második fázisban a vízzel fenntartott koncentráció segítségével ki kell szó szerint ragadnotok egy kis töredékét a víznek, s azt valamiféle formává alakítani. Van, aki kunaiok pengéjévé alakítja a vizet, de vannak, akik például cápa formájára mintázzák. Ez tartatok áll. Minél egyszerűbb a formája, annál könnyebb a létrehozása. Viszont az igazán maximalisták precízen is akarják megalkotni, gyakorolva ezzel a chakra manipuláció mesterségét, s szabad formát öntenek saját elképzeléseik szerint. Ha jól emlékszem Zion, te valami pontyot csináltál a múltkor a sátorban.
- Piranha volt… - szegte le az orrát a fiú.
- Akkor csak nem vicsorgott eléggé. Próbálj meg most a múltkorinál sokkal kisebbet, de többet belőle. Bár…belegondolva nem kellene a medvénket harapások tucatjaival visszavinni, úgyhogy maradjunk az egyszerű gömböknél. Ezek a gömbök lesznek a támadó eszközeink. Miután létrehoztuk a vizet az ellenfél körül, a benne úszkáló gömbökkel kell majd kiütnünk. Na gyerünk. Nincs sok időnk, még meg kell találnunk a medvét is. Kirakok egy nagyobb kupacot, hátha a szagra visszajön.
Amíg Mister Kaméleon bugyuta csapdáját építette, a két fiú nekiveselkedett, hogy a nagy nehezen egységgé formált vizüket apró darabokra törjék.
Zion a tócsa előtt állt, s erősen koncentrált. A tócsa létrehozása gyerekjáték volt számára, ám az, hogy egy egységgé formázott anyagot darabokra törjön, nem kis kihívást jelentett a számára. Megpróbálta félbetörni először az egészet, s a tócsába fektetett víz felét mozgatni kezdte, ám ennek következtében teljesen elvesztette a kontrollt az egységben tartás felett, s a víz szétfolyt. Sokkal kisebb porciókkal kell újrapróbálnia. Miután tócsája ismét összeállt, megpróbált átszellemülni a vízzé. Ezt még Mister kaméleon tanította neki, amikor feloldották a suiton elemet. A mestere elmondta, hogy az elem gyakran összeegyeztethető a jellemmel. A suiton eleműek árral sodrók, kik vad viharként is képesek tombolni. Könnyed mozgásúk felismerhető, még egy átlag shinobi számára is. Zionnak éreznie kellett a hullámzást, a folytonos mozgást, melyet a víz produkált. Eggyé kellett válnia a vízzel, hogy átérezhesse azt a lassú ringatózást, még ebben a medence méretű tócsában is. Zion chakrajara támaszkodott, mely a vízzel együtt sodródott lassan. Átadta magát a chakrajanak, hogy szinte vakon bízva érzékeiben, vezethesse őt. S ahogy tudata egyre jobban elmélyedt, érezni kezdte a lassú ringást, a lágy, hullámzó érzést. A suiton nem olyan elem, amiből ki lehet törni egy részt. Nem élettelen szikla, vagy kósza villám. A suiton elemmel sodródni kell. S a hullámokat meglovagolva kell előre törni. Mister Kaméleon a bizarr külseje ellenére bölcs mesternek számított, sokat tudott a chakraról. Zion emlékeiből táplálkozva próbálta átadni még inkább magát a víznek, hogy annak hullámaiba chakrat vezetve, lassú mozgásba kezdjen, s képes legyen bármikor szökőárrá alakítani az apró hullámot. Érezte, ahogy a chakraja hullámzik, ahogy sodródik, s lassan megértette a technika lényegét. Zion a hullámokba koncentrálta a chakrajanak egy részét, s magát a hullámokat alakította lassan át gömbökké. Lassan emelkedtek ki a sodrással együtt, majd mikor erejét vesztette, újból vízzé vált. Ám a chakra újabb hullámba jutva építette a következőt és a következőt. Ezek a gömbök alig érték el egy dió méretét, s talán az ötödik hullámzást alkotta meg a fiú, érezte, jó úton halad.
Megszakította a kapcsolatot, pihennie kellett. Társa is fáradni kezdett, így a két fiú leült a fák egy-egy ágára. A pihenő alatt a mester jobbnak érezte, ha nem mutatkoznak nyíltan a csapda körül. A két genin ivott és evett néhány falatot, majd fújtak egy nagyot. Mister Kaméleon egyesével elemezte az eddigi eredményeket. Megjegyezte Zion felismerését, s előre haladását társával szemben, aki csak a vége felé kezdte kapizsgálni a lényeget. A gyors pihenő után a két fiú folytatta az edzést.
Zion újból megalkotta a tócsáját, majd lassú, alig észrevehető hullámzást indított benne. A lassan sodródó chakraja megzavarta a víz sima tükrét, s a lassú mozgáson gyorsítani kezdett. Ugyan örvénynek még csak viccből sem csúfolható forgataga mégis mozogni látszott. A tócsa könnyed mozgással áramlott körkörösen. Miután elérte a tökéletes keringetést, a chakrajat leválasztva néhány hullámba sűrítette össze. A chakra behatására a hullám növekedni kezdett, s egyre csak szélesedett. A vastag hullám uszonyként tört elő a vízből, majd süllyedt vissza. A chakra azonban nem veszett el. A sodrásba visszakerülve újabb hullámot keresett, amit még nagyobbra növeszthet. Zion megértette, hogy nem kell mindig chakrat vezetnie a technikába, hanem elég, ha csak a forgatásra összpontosít, s lényegében kifogyhatatlan mennyiségben lesz képes hullámokat duzzasztani. Ezen felismerése megkönnyítette helyzetét, s egyre vadabb és nagyobb hullámokat emelt ki a víz felszínéből. Mintha tenyérnyi méretű uszonyokkal lenne tele a víz. Egy vad cápa kolónia, makettben. Az uszonyok azonban nem hordoztak magukkal testet. Az csupán most jön.
Zion újból koncentrálni kezdett, s a vízben forgó chakraval ismételten alakítani kezdett a hullámzáson. A kiemelkedő, pengeszerű uszony zsugorodni kezdett, s a hullám tövében dagadni kezdett. Mintha valamiféle groteszk test formálódott meg a vízből. Hatalmas, dagadt fej, végtagokkal híján volt, leginkább csak uszonyszerű nyúlványok alakultak ki. Apró, szinte felismerhetetlen szemek, s a fél objektumot eltakaró vicsor. Zion piranhaja gyenge utánzata csupán a Piranha Bomba technikában megalkototthoz képest, most nem ez a fő. A lényeg, hogy az apró gömbök valamilyen szinten hasonlítsanak a halra. A genin gyakorolni kezdte a hullámból való megalkotásukat, kitörésüket, majd a feloldás után szétesett test újjáépítését. A víznyalábok egyre jobban kezdtek hasonlítani a groteszk halra. Fogakkal teli szájuk egyre nagyobbra nőtt, ahogy a fiú egyre több figyelmet fektetett bele a chakra formázásába. A nyalábhalak egyre jobban tűntek piranhanak, mintsem sima gömbszerű víznek. A ragadozók egyre többször emelkedhettek ki a miniatürizált tengerükből. Az aprócska bestiák valódi viharként tomboltak a víz belsejében.
Mister Kaméleon, a nála lévő tekercsek egyikéből néhány nagyobb fadarabot idézett elő. Talán a kawarimi miatt lehettek nála, vagy csak hóbortból, nem tudni. Azon mesterek egyike volt, akinél mindig volt valami eszköz az edzésre. Mister Kaméleon ilyen tanár volt.
A fiúk feladata, hogy létrehozzák a tócsát a fa körül, s lehetőség szerint a legtöbb sebzést bevinni. A két rönk ott állt a saras talajon a fák takarásában, mikor a két fiú belekezdett a gyakorlásba.
Zion rönkje alatt emelkedni kezdett a saras víz, s az imént látott természetellenes kibuggyanása után hamar kavarogni kezdett. Hamarosan ki is bukkant az uszony, majd megformálódott a piranha. A hal apró teste ellenére nagyot csapott a fa kérgének, ám komolyabb sérülést nem volt képes bevinni. A kavargó vízben a chakra újabb és újabb hullámokat kezdett generálni, melyek immáron erősebben csapódtak neki a fának. Volt, hogy egyszerre két hullám is találatot ért el. A fa a csapódástól kigurult a víz területéről.
- Hé ez nem ér! – mondta Zion.
- Hát igen. A neheze a technikának, hogy a csapásokkal ne csak sértsük az áldozatot, hanem benn is tartsuk a hatókörben. Ha az áldozat kijut, akkor újból neki kell állni a létrehozásának.
- Hát jókor szól – fordult vissza a fiú, majd újból megalkotta a kis tócsát. A hullámok ismét sodródni kezdtek a fa körül, de még vártak. Zion koncentrálni kezdett, próbált olyan hullámokat meglovagolni, amelyek a fa két oldalán úsznak. Egyszerre kell elölről és hátulról támadni, hogy mindig egy helyen tarthassa. Valamint figyelnie kell arra is, hogy a csapások ugyanolyan mértékűek legyenek. Ez nehezebb, mint ahogy a fiú gondolta. Így hát az ifjú genin még várt egy kicsit, koncentrált, s megpróbált két hullámot irányítás alá vonni. A két ék sebesen úszott a vízben, a fiú megpróbálta megteremteni az egységes távolságot. Ha a fa egy élőlény lenne, most biztos telerakná a gatyát, ahogy maga alá nézne, s látná, hogy két halszerű lény úszkál körülötte, egyikük mindig takarásban. De a fa nem mozdult. A halak szinte egyszerre ugrott ki a vízből, s fejükkel nekicsapódtak a fának. A fa megrezzent, ám mivel nem tudott egyik irányba sem elgurulni, egy helyben maradt. A halak eltűntek a vízben, s hamarosan újak születtek. A ragadozók ismét körbevették az áldozatot, s fejükkel csapódva a testüknek próbáltak fájdalmat okozni. Zion tavában egyre több piranha jött létre, melyek immáron nem kettő, hanem négy irányból ugrottak egyszerre. A sokszori próbálkozások sikertelensége után úgy tűnt, végleg ráérzett az ifjú amegakurei genin, s halait egyre precízebben úsztatta a megtöredező fatörzs körül.
Mély morgás hangjára lettek figyelmesek a bokrok mögül. Abbahagyták az edzést, s halkan lopóztak a bokrok közé, hogy felmérhessék a hang forrását.
- Hű, ez tényleg nagy medve – suttogta Zion társának.
A bokrok mögött az áfonyakupac mellett egy hatalmas testű medve ült, s két manccsal zabálta a kihelyezett élelmet. A fejét a magasba emelte, mikor orrát idegen szag csapta meg. Hatalmas fejét a bokor felé fordította. Mister Kaméleon és Kaito hátrálni kezdtek, Zion azonban nem vette észre.
- Úgyis azt mondta az igazgató, hogy a légynek sem ártana. – ágaskodott ki a fiú a bokrok közül, majd felemelve két kezét előre lépett a medve felé. A hatalmas emlős fújtatni kezdett, s megszólaltatta mélyen morduló hangját.
- Gyere ide Pocak. Nem bántalak. – szólt a fiú, mire a medve hatalmas bömböléssel rontott neki a fiúnak. Zion szemei kikerekedtek, amikor feleszmélt helyzetére. Lesokkolódott, s a földbe gyökerezett a lába. Mister Kaméleon ragadta el az utolsó pillanatban a felé ugró medve elől. A mester egy fára ugrott kezében a fiúval, majd letette egy vastagabb ágon.
- Köszi mester – lihegte a fiú, majd egy mély fújással átgondolta a küldetést. Ha a medve nem adja magát, akkor el kell fogni. Miközben a fiú gondolataival volt elfoglalva Kaito támadt frontálisan a medvének, s próbálta egy rúgással a földre teríteni. Ennek eredménye az lett, hogy a medve a mancsát használva nem csak hárítani tudta az érkező harminc kilences lábú rúgást, hanem még el is sodorta a fiút, s jó néhány méterrel taszította el magától. Zion a fákon át kerülte meg a medvét, s a táborukban lévő áfonyás dobozért nyúlt. Visszatérve lehajította a földre, ő maga pedig a fa tetejére állt. Kaito is odébb vonult az egyik fa takarásába. A medve azonban nem dőlt be a csapdának. Inkább a fiút takaró fa törzse elé ment, s hatalmas mancsaival akarta lezárni a shinobit az ágakról. A fa törzse remegni kezdett, Zionnak ügyelnie kellett, hogy ne essen le. Úgy tűnt, a medve nem akar feljebb mászni, inkább megvárja, amíg az ebéd lepottyan elé.
Zion, miután képes volt megtartani magát a fa ágán, koncentrálni kezdett. Szerencséjére a talaj még mindig kellőképp vizes volt ahhoz, hogy kevés chakraval is létrehozhassa az imént tanult technikát. Ugyan a tócsa nem volt épp oly tökéletesen kör alakú, mint a gyakorlásnál, talán efelett szemet hunyhat most. A tócsa vize zavarossá vált, miközben a medve taposni kezdett benne. Mégsem tudták a mancsok megzavarni a sodródó áramlatokat. A hullámok kiemelkedni látszottak a vízből, majd az első hátba csapta a medvét. Mivel az állat a fa tövében állt, így a fiúnak elég volt egy irányból koncentrálni a támadását. Újabb és újabb hullám csapódott neki a vastag bundának, melyeket immáron az emlős is megérzett. A medve fordulni akart, de a testét érő ütések nehezítették a mozgásában. Felbőszült hanggal brummogott, miközben mancsával takarni akarta a fejét. A lövedékek egyre jobban ütötték neki a fa törzsének.
- Kaito, most! – szólalt meg Zion, mire társa leugrott a szemközti fáról, s sebesen indult, hogy újból megpróbálja fejbe rúgni azt. A medve nem volt képes reagálni oly gyorsasággal, mint az előző alkalommal, ugyanis a víznyalábok folyamatosan csapkodták a testét. Épp, hogy hatalmas fejét el tudta fordítani, amikor a Dinamikus Belépővel száguldó Kaito arcon rúgta azt. A medve vizesen, megverten terült el a tócsába.
- Ez az!
- Sikerült, Zion – mosolyodott el a két fiú. Mesterük előlépett a bokrok közül, majd elégedetten csapta össze két kezét.
- Szép munka volt, fiúk. Igazi csapatmunka! – mosolyodott el, miközben két szemével együttesen nézte a fiúkat. Az állat száját megkötözve, köteleket aggattak rá, s visszatértek vele a cirkuszig. Az igazgató elégedetten sétált a kapuhoz, két kezét barátiasan széttárva, ám mikor meglátta a megvert medvét, szemei kigubbadtak.
- Ez nem Pocak, maguk ütődöttek. Idehoznak nekem valami vad medvét? Egy vadállatot?!
A férfi kiakadása közben megmozdultak a kapu mögötti bokrok, s egy gigászi méretű bestia sétált lassan vissza négykézláb. Bundája talán egy fél ágy méretével egyezett meg, s négylábon magasabb volt Zionnál is. Mikor a hatalmas teremtmény lassan elkullogott a kapunál álló csapat felé, az igazgató ellökve mindenkit maga mellőt rontott rá az állatra.
- Pocak. Hát megvagy Pocak. – ölelte, vagyis próbálta átölelni az állat nyakát. – Még egyszer ne kóborolj el.
Miután az összegyűlt bohóc és kondis csapat az igazgatóval és Pocakkal a rettenetesen nagy medvével visszatértek a kapun belülre, az Igazgató Mister Kaméleon felé fordult, s váltottak néhány szót. A mester fejet hajtott, majd visszatért a két fiúhoz.
- Az igazgató azt mondta, ugyan nem a rendes medvét hoztuk neki vissza, de mivel meglett az állat, hála az általunk kiszórt áfonyának, adott három belépőt az esti fellépésre.
A két fiú örült a hírnek, talán egyszer voltak eddig cirkuszba. Zion is örült, hogy aznap este látta, ahogy a bohócok vidám mosollyal meghintett előadásukkal előhozta a sírógörcsöt is mindenkiből, aki este megjelent. Végül az est fénypontjaként fellépett Pocak, a zsonglőr medve, kinek termete a medvék családjának legnagyobb élő példánya. Az este vidáman telt el, s mikor a több, mint másfél órás előadásnak vége lett, a két fiú a kapuban még megállt. Egy bohóc sétált feléjük, az, amelyiket Zion látott korábban. Egy piros léggömböt adott át nekik. A két fiú megköszönte a lufit, majd egyetlen dologra gondolva összenéztek.
- Héliuuuum!

Ootsutsuki Kaguya Szomb. Szept. 16 2017, 11:43

Üdv!

Valamiféle epikus ütközetet, vagy vérgőzös bosszúhadjáratot vártam, ismerve a multijaidat, erre egy Pocak nevű cirkuszi zsonglőr medvét kerestek. Hát mindent vártam, csak ezt nem. Very Happy

De ez ettől még nem jelenti azt, hogy az élmény rossz, sőt, kifejezetten tetszett! Jó volt tőled valami humoros, könnyed hangvételű történetet olvasni. Szórakoztató, bohókás, és poénos volt, a technikaleírás ugyan nem volt túl terjedelmes, de a lényeg benne volt, szóval elfogadom.

A technikát felírhatod az adatlapodra, azonfelül pedig +5 ch üti a markod.

- Kaguya

**Kowarii Zion** Kedd Feb. 20 2018, 17:05

Démonikus Illúzió: Duplázott Hamis Terület Jutsu // Magen: Nijū Kokoni Arazu no Jutsu
Hatás: látás, hallás, tapintás
Leírás: Mivel a Hamis Terület egy statikus technika, a használó az áldozatai megfigyelésével képes lehet kiszűrni, ha azok észreveszik annak hatását, így képes egy megváltoztatott helyzetet előállítani arra az esetre, ha felfednék a technikát. A jutsu nehézsége az időzítésben rejlik, azonban ha sikeres, az első Hamis Terület alól kikerülő áldozat a genjutsu feloldásakor már a második alá kerül.
Példa: Az előző példában alkotott illúzió felfedésekor a használó egy olyannal ejtheti csapdába az áldozatait, amiben csak az ő rejteke marad változatlanul illúzió, míg a terep másik oldalán előtűnik egy kunyhó, vagy egyéb figyelemelterelő részlet.
Chakraszint: 250
Besorolás: C

Időbeli elhelyezés: A csatornában végzett küldetés másnapján, a cirkusz előtt.
...

- Menő senpai! Árulja el, hova megyünk.
- Hamarosan megtudod Zion.
- Hjaaaaj. Ezt mondja már két órája. Naaa, Menő senpai, mondja el.
- Jól van – lassítja le Kama a tempót. Zion mestere végül megáll, majd szembefordul tanítványával. – Tudod e Zion, mi az a bordélyház?
- Bordély…bordély…az a ház, ahol a férfiak hajat vágatnak? Mégis mit kell ott tennünk? Borotvákat tisztítani? Miért nem valami komoly feladatra küldtek minket, Kama senpai?
- Nem Zion, amire te gondolsz, az a borbély. A bordélyház kicsit más, de…talán akkor nem is baj, ha nem tudod. Majd talán bevezetlek egy két titokba, ha odaértünk. A vezetőség felkért, hogy egy bizonyos Mugashi úrral találkozzunk, s visszakísérjük az iroda ajtajáig. Mugashi úr befolyásos ember, fontos üzletember, így feladatba adták, hogy kísérjük őt el a városig. Fontos, hogy ott legyen egy találkozón.
- Áh, értem. Akkor csak oda kell mennünk, találkozunk ezzel a Mugashival és visszajövünk. Nem túl nehéz, de legalább nem borotvákat kell tisztítani vagy hajat söpörni. Mikor vagyunk ott?
- Hjaj, hamarosan…
Kis hősünk mestere oldalán haladt a házsorok tetején. Ugyan már elhagyták a főváros belső gyűrűjét, a külváros sorházai sem számítottak letarolt rétnek, amelyen egyszerű lehet az áthaladás. Azonban az olyanok, mint Zion, aki az egész gyerekkorát úgy élte meg, hogy a város volt a játszótere, nem okozhatott gondot átugrani egy-egy tető felett, vagy épp vékony szárítóköteleken egyensúlyozva továbbhaladni. Amegakure sűrű metropolisza valóban játszótérnek hathatott az épületein ugráló shinobik láttán. Az Eső országában nevelkedettek általában egyszerűbben veszik az akadálypályákat, s a gyors rögtönzés és útirány tervezése is fejlettebb. Zion csoportja gyakran ment ki a városba, hogy megtanuljanak shinobi módjára közlekedni, s feltérképezve megismerni a város minden utcáját. Egy shinobi, ha eltéved saját országába, az igen csak nagy hátrányba juttathatja. Amegakure pedig nem gyengéket nevelt. Minden egyes shinobija úgy ismeri a város hálózatát, akár csak a tenyerét. Így volt ezzel Menő senpai és Zion is. Habár vörös hajú hősünk nem ismerte annyira a külső gyűrűt, mint mestere, képességeinek köszönhetően képes volt tartani az iramot.
A felhőkarcolók lassan eltünedeztek, s ezáltal az eső is jóval intenzívebbnek hatott a tetőkön haladóknak. Habár születésüktől fogva szoktatva vannak a szinte állandó esőzésnek, voltak, akik sohasem tudták elviselni, ha esik. Zion szerencsére jóban volt a vízzel, tanárai mindig azt hangoztatták, amióta feloldotta a suiton elemét, hogy az eső az egyik leghűségesebb társa lesz az idők során. Az állandó utánpótlásként szolgáló víz nagy fegyvere lehet a suiton beállítottságú fiúnak. Éppen ezért Zion még inkább örült, ha esett, valamiért biztonságérzetet adott a számára.
…
- Látod azt a birtokot, Zion?
- A nagy üvegburásokat?
- Igen. Az Mugashi birtoka.
- Mik azok üvegek ott, Kama senpai?
- Valószínűleg a fürdőit fedte le. Nem tudom, majd talán körbevezetnek minket. Na menjünk, ne várakoztassuk meg Mugashit, főleg ne a vezetőséget.
A két shinobi elérte hát a nemes birtokának kapuját. A hatalmas, vörös Torii egy duplaszárnyú ajtó kereteként szolgált, melyet négy fegyveres őr védett. A kapu két szárnyára volt felfestve a Mugashi család címere, egy sminkelt arcú nő. Bizarrul nézett ki, mikor a kapu megnyílt, a nő feje pedig kettényílt, Zion el is mosolyodott a látványtól. Az őrök, miután alaposan megvizsgálták a két shinobi levelét, beengedték őket a birtokra, kettő körülük pedig bekísérte őket. Hosszas szerpentinszerű úton haladtak, melynek két oldalán különböző bokrok álltak. Az elején egyszerűbb csemeték, ám ahogy egyre csak haladtak, Zion egyre több olyan bokrot vélt felfedezni, melyek igen csak hasonlítottak egy-egy általa ismert női vonalra. Arcok, mellek, combok…talán az összes bokor valamit jelenthet, csupán ő maga nem ismerte még a jelentésüket. Bárki is faragta ezeket a bokrokat, igazi mesterember lehetett. Az egész alakos női bokrok oly valóságosnak hatottak, Zion észrevette Kama senpai csillámló és perverz tekintetét. Ez az ember hihetetlen…egy bokorra is beindul…ha az asszonya megtudná ezt.
A szoborparkként funkcionáló bokros út végül újabb torrihoz vezette őket, mely újabb kaput jelentett, immáron egy épület kapuját. Miután beléptek, otthonos és kellemes környezet fogadta őket. Egy hatalmas hallba léptek be, ahol kanapék, székek és asztalok sorakoztak. Bárpult húzódott a hall szélén, amelyen poharak és üvegek egész hadai sorakoztak.
- Mugashi úr hamarosan megérkezik, addig kérem a hallban várják meg őt. Ajánlhatom szíves figyelmükbe némi száraz és…elegánsabb ruha cseréjét, amíg itt tartózkodnak. – a hosszú bajszos férfi kellőképp sznob megjelenése kiváltotta a hányingert a két shinobiban, ám mivel egy nemes birtokára léptek be, ajánlatos volt elfogadni és együtt működni a ház szabályaival. Mr. Harcsa, ahogy Zion elnevezte őt, a magasba emelt orra elé emelte két, fehér kesztyűbe húzott kezét, majd tapsolt két kisebbet. Hirtelen két bájos hölgyemény lépett elő. Díszes, elegáns kimonót viseltek, hosszú hajukba és gyönyörű arcukba Kama senpai egy másodperc alatt beleszeretett.
- Mester, nem azért vagyunk itt, hogy nőket nézegessen. Gyerünk öltözni – tolná maga előtt a vörös hajú shinobi a mesterét, kinek már patakokban kezdett folyni a vér az orrából.
Zion és kama senpai hamar levedlette magáról a vizes ruházatát, s ha nem is túl szép, legalábbis a számukra nem igazán, legalább kényelmes és meleg kimonókat öltöttek fel. Mikor az átöltözéssel megvoltak, visszasétáltak a hall, várakozónak felszerelt térségében.
- Áh, meg is érkezett Mugashi úr. – mosolyodott el a bajszos férfi, majd az eddig plafonig lógó orrát egészen a földig tolta egy mély meghajlás közepette. Mikor Zion és Kama senpai hátat fordított Mr. Harcsának, észrevették az összesen hat bombázó hölgy konvojából előre lépő férfit.
Mugashi úr magas volt, talán két méternél is magasabb. Bőre barna volt, egészen biztos, hogy nem Amegakure felhős tájain szerezte, sokkalta inkább tűnt a Villámok országának térségéből. Csupasz testét kimonó takarta, melynek ujjain és a köldökéig kigombolt vonulaton szőr húzódott. Vastag állatbunda. Az arany színű kimonóból kilógó izmos, és durván szőrös mellkasán nyakékek, arany nyakékek díszelegtek. A férfi napszemüveget viselt, szájából vastag szivar lógott ki. Fekete haja hosszas és ugyan lewaxolt, még így is láthatóan göndör tincsekben lógott hátra a nyaka mentén.
- Széép jó estét az uraknak. – emelte fel két kezét, miközben széles mosollyal köszöntötte a shinobikat. Egyik kezében poharat tartott, benne valamiféle folyadékkal és jéggel, míg a másikkal a szájában lógó szivarért nyúlt. Miután kihúzta fogai közül a vastag dohányterméket, sűrű füstöt fújt maga elé.
- Kissé korán érkeztek, még nem igazán készültem el. Van még egy kis elintéznivalóm, ám holnap reggel indulhatunk is. Addig kééérem…legyenek a vendégeim. Shiri, Mune, mutassák meg az uraknak a szobáikat. Reggel pedig vigyenek valami ételt, amit kívánnak. Önök meg vegyenek egy fürdőt, meg egy lányt. Hé kölyök, te voltál már nővel?
- Öhm… Én? – tette fel Zion kérdését félénken.
- Hát a mestereden látszik, hogy igen, de hogy nem volt elég neki. De te…voltál e? Ezek szerint nem. És akarsz? Háh. Na majd eldöntöd. Érezzék magukat otthon, a reggeli viszontlátásra – Mugashi hátat fordítana a kis csapatnak, s női kíséretében elhagyná a hallt. Shiri és Mune, a két igen dekoratív hölgyemény kíséretében pedig Zionék elindultak felkeresni a lakosztályukat.
- Ha bármi óhajuk lenne, a rendelkezésükre állunk – mosolyodik el Mune és behajtja maga mögött az ajtót.
- Hát Zion…úgy tűnik, akad egy kis idő a pihenésre.
- Mester. Ugye nem fogunk egész este ülni, tanítson akkor addig valamit.
- Ugyan már Zion…élvezzük ki egy kicsit a pihenést. Nem minden nap jut el az ember egy efféle helyre. Habár… tudod mit… - simogatja ujjaival állának széleit mestere, miközben valamin nagyon gondolkodik – Megtaníthatok neked egy technikát, ami igen hasznos lehet egy esetleges kémkedés során. Gyere, menjünk a fürdőbe, megmutatom, miről beszélek.
Miközben a mester és vörös hajú tanítványa elindult a díszesen felszerelt hálókörletükből, a hosszas folyosókon való haladás közben Kama senpai ismertette is a technikát.
- Egy illúziótechnika, mely inkább területre ható képesség, mintsem magára az emberre összpontosít. Képesek lehetünk egy adott területet lefedni a chakrankkal és azt afféleképp formálhatjuk, ahogy csak szeretnénk. Például ha egy tisztáson vagy, egy erdős rész szélén, és látod az ellenfeled, kiterjesztve a chakrad képes lehetsz néhány illúziófát vagy bokrot magad köré építened, amivel eltakarhatod a megfigyelés idejére.
- De ha bemászok egy bokorba, akkor én sem látok ki. Nem egészen értem mester.
- A bokrot csupán az elméd alkotja, és csak az látja, aki áldozatul esik. Ha beértünk a fürdőbe, majd megérted. - Végül megállnak a férfiak fürdője előtt, Kama senpai pedig előre megy. Zion feladatául kapta, hogy fél perc elteltével menjen mestere után és keresse meg őt. A fürdő jelenleg üres volt, így a fiú nem érezte nehéznek a feladatot. Miután tisztességesen elszámolt harmincig, jó, huszonnyolcnál már, belépett, s körbetekintett. Egy közel ötven négyzetméteres medence fogadta őt, körülölelve sötétbarna bútorzattal és törölközőkkel, valamint öltözéshez alkalmas bambusz paravánok. Azonban a helyiség üres volt, sehol sem látta Kama senpait. Miután körbesétálta egyszer az egész bútorzatot, s visszaért a bejáratig, megvakarta a fejét.
- Zion, nem vettél észre? Pedig itt voltam. – hallja mesterének hangját. Nem tudja beazonosítani a forrását, ugyanis olyan volt, mintha mesterének hangja egyszerre mindenhonnan érkezne. Körbevette őt a hang. Zion megfordult tengelye körül, mégsem látta Kama senpait.
- Hol van mester? – kérdezte a fiú.
- Látod kölyök. Erről beszéltem. Körbementél úgy a termen, hogy nem vettél észre, annak ellenére, hogy előttem sétáltál el. Hogy hogyan hoztam létre? Kiterjesztettem a chakramat a környezetemre, majd aktiváltam, amikor a hatósugarába értél. Ugyan neked nem volt időd felmérni egész pontosan a helyszínt, nekem a fél perc elegendő volt ahhoz, hogy elrejtőzhessek. Sétálj még egy kört, azonban lassabban.
Zion elindult hát ismét a medencét körülölelő ülőgarnitúrák mentén. Ismét betekintett mögéjük, valamint a bambusz paravánok mögé. Mikor az egyik mögé ért volna, csobbanás hangját hallotta. Szemei a medence irányába fordult, ám semmit sem látott. Közelebb lépett, s megvizsgálta a tiszta vizet, hátha odalenn rejtőzik Kama senpai. Hirtelen valaki a talpával a fiút seggbe rúgja, aki beleesik a vízbe. Miután Zion kievickélte magát, ismét csak csalódnia kellett szemeiben.
- Hm…Látod, milyen könnyen el lehet terelni valakinek a figyelmét, ha ismerjük már a környezetünket? Az érzékekkel való játszadozás nagyon erős kártya az ember kezében. Elég volt becsapnom a füledet, s máris eltereltem a figyelmed. Csobbanást hallottál, de még csak kis karikák sem úsztak a víz felszínén. Nézd meg, a csobbanásod óta még mindig gyűrűzik a víz felszíne. Ne engedd magad becsapni Zion. Gyere vissza a paravánhoz és nézz ismét mögé.
Zion ugyan kissé félve, de engedelmeskedett a hangnak, ám mikor a bambuszlemezek mögé lépett, még most sem látta mesterét. Zion agyán egy gondolat suhant át, mire kezét maga elé emelte, s megérintette a paraván felszínét. Keze átsiklott rajta, s amint végighúzta, feloldotta az illúziót Kama senpai körül, s ezzel jó néhány paraván tűnt el, a mester helyén lévővel együtt.
- Érted már, kölyök?
- Azt hiszem. Ez a paraván tehát sohasem volt itt?
- De nem ám. Egy kettő volt csupán benn, ám mivel ezt te nem tudhattad, nem gyanakodhattál volna rájuk, elvégre mögé néztél mindegyiknek. Amíg a technika aktív, azt a látszatot keltheted, hogy a területen nincs semmiféle gyanús. Ha elsőre megfogtad volna a paravánt, feloldottad volna a genjutsut. Ám mivel nem találtál semmi különöset benne, továbbhaladtál, nekem pedig még több időt adtál ahhoz, hogy felmérhessem a helyszínt, és megfigyelhesselek téged, végül tőrbe csaljalak…és jól seggbe rúgjalak.
- Értem mester. Akkor, először is a chakramat kell kiterjeszteni az adott területre…
- Nem, előbb fel kell mérned a területet. Hány szekrényt látsz?
- Kettő meg ott is kettő meg…
- Kétszer jártad körbe és nem tudod, hány szerkény mellett haladtál el?
- Nyolcat számoltam, csak megvizsgáltam, hogy azok valódiak e.
- Valódiak, csak a bambuszfalakkal szórakoztam. Figyeld meg alaposan a környezeted, s próbáld meg a saját lehetőségeid szerint megalkotni a torz valóságot. Ha jobban koncentrálsz, ki is cserélhetsz, vagy akár mozgathatsz tárgyakat, ha elég hiteles. Na most, hogy felmérted a helyiséget, képzeld el, hogy az ellenfél hamarosan bejön azon az ajtón, ahol mi. A feladatod, hogy megfigyeld őt. Hova rejtőznél, s mit használnál fel ehhez?
- Mindenképp olyat, amiből sok van, és nem beleillik a környezetbe. Például a szekrény. Ha nem így helyezkednének, hanem például…hogy is volt, mester? A chakramat kiterjesztem a helyszínre, és akkor aki belép, azt látja, amit én láttatni akarok vele?
- Valahogy így, igen.
Vörös hajú hősünk lehunyta szemeit, s elkezdte kiterjeszteni a lakás méretű helyiség falai között a chakraját.
- Nem kell az egész fürdőt lefedned, válassz ki egy sarkot és ott próbáld meg.
- Értettem, Kama senpai. – válaszolt a fiú. Zion odabattyogott az ajtóhoz legközelebbi sarokba, miközben alaposan végigmérte a barna szekrénysort. Az ülőgarnitúra látszólag egyszerűbb mintát kapott, talán maga a faanyaga, ami értékes lehet. Ez azonban nem számít most. Zion megállt a sarokban, majd megpróbálta kiterjeszteni ismét a chakraját. Kellő időt töltött vele, nem sietett, nem volt az a kapkodós fajta. Édesanyja megtanította lassan enni a levest, nem pedig az arcába öntve beszürcsölni az egészet. Hosszas lecke volt, azonban azóta semmivel sem siet, hanem megfontoltan és kellőképp lassan végez el mindent.
Zion lehunyta szemét, általában a genjutsukat sokkal könnyebben képzeli el, amikor lehunyja szemeit. Elképzelte, ahogy a szekrények nem a medence körül helyezkednek el, hanem egymásra pakolva állnak a bejárat sarkainál. Elméje lassan mozgatta meg a hosszas bútort, miközben agya erőlködött a szellemi megpróbáltatás során. Szerencsére a fiú nem szenvedett hiányt a fantáziát tekintve. Néhol lesett, hogy a szekrény pontos mását alkothassa meg, s miközben a chakraja egyre inkább belengte a sarkot, s halad a víz felé, úgy készítette el a tervrajzát saját elméjében. Közel fél órán belül a terem fele a fiú chakrajaban úszott. Az a fele, mely közelebb volt az ajtóhoz. Kama senpai idő közben magára hagyta a fiút, hogy legyen ideje átvariálni a szobának egy adott térségét. Zion, elméjében lassan lakberendezte a fürdőt. A szekrényhez hasonló bútort alkotott meg képzeletével, s az ajtó két oldalán húzódó fal sarkaiba helyezte, mégpedig egymásra. A szekrények így nem ülő céllal voltak csupán, hanem díszként is. Miután lassan az utolsó, két méteres szekrény is a helyére került, felkérte Kama senpait, hogy jöjjön be. Miután Menő senpai belépett a chakraval átitatott térségbe, körbetekintett, majd elmosolyodott.
- Nem is rossz, belepasszol a környezetbe, még talán stílusosabbá is teszi. De mondd csak Zion, ezek a szekrények valóban azokról lettek lemásolva? Csak mert elég furcsán néz ki a sok ülőgarnitúra egymás hegyén, hátán. Na, majd rajzolok egy szekrényt neked, ha még nem láttál – nevette el magát a mester. – Na de kezdetnek nem rossz. Hiteles a falon húzódó polc. Most próbáljuk meg egy másik sarokban, valami mással. Például a bambuszfallal. Vizsgáld meg alaposan a tárgyat, nézd meg a felépítését, és azután képes lehetsz újabb másolatokkal eltakarni magad.
Zion engedelmeskedve mesterének, továbbhaladt a tőle balra lévő sarok felé. Idő közben magához vette a takaróként funkcionáló paravánt, majd tüzetesebben átvizsgálta. A földre állította, majd koncentrálni kezdett ismét. A chakraját ezúttal újabb sarokra koncentrálta, melyet most is az ajtóig terjesztette ki. Az áldozat a belépés pillanatában képes felmérni a környezetet, és elég furcsa lenne, ha a medence szélén sétálva hirtelen megjelenne egy rakat bambuszfal. Úgy kell intéznie, hogy az áldozat lehetőleg ne ismerje a környezetét, akkor biztos sikerrel járhat az illúzió. Mivel Kama senpai már ismeri a helyet, csupán annyit kell elérnie, hogy megtévessze őt. A bambusz mellé jobb oldalra ült, majd koncentrálni kezdett. Újabb bambuszfalakat alkotott elméjében, melyek az eredetihez csatlakoztak. A háromoldalú bambuszfal körbevette a sarkot, jobb oldalán pedig teljesen elzárta azt. Az illúziófal lassan épült, de annál precízebben. Zion figyelt a kapcsolódások megfelelő elkészítésére, ne lógjanak a levegőben az elemek. Ő maga középen foglalt helyet, s úgy alakította ki, hogy ha Kama senpai be is akar nézni mögé, a valódi lemez kerüljön a keze ügyébe. Miután egy közel húsz percet eltöltött az illúzió megalkotásával, behívatta ismét mesterét. A mesternek hamar feltűnt a bambuszfal, ám egy lazább fejbiccentéssel jelezte, hogy ismét szép munkát végzett a fiú.
- Egész jól haladsz. Ha megvan az illúziód, fenn is kell tartanod, nem fedheted fel a jelenléted, még ha olyan dolgokat is látsz, amilyeneket nem akarsz. Némán kell tűrnöd, még akkor is ha… - mondja Kama senpai, miközben lassan besétál az elhúzott bambuszfal mellett. Újabb biccentéssel jelzi az eredeti tárgy felhasználásának jó ötletét, majd két kezével megfogja a törölközőjét, hátat fordít a falnak, és letolja a törölközőjét. A fenekét pedig megrázza kicsit a középső fal előtt, majd egy egészségeset szellent oda.
Az illúzió megszűnik, Zion pedig köhögve csúszik hátra a két kezén és lábán.
- Fúj, Menő senpai, maga tényleg az orrom alá fingott?
- Erről beszélek Zion. Mivel jelenleg egy fürdőben vagyunk, nem kizárt, hogy csupasz seggeket kell nézned, akár perceken át, s megfigyelni, valamint némán tűrni mindent, amit ez idő alatt átélsz. Az egy dolog, hogy te alakítod az adott környezetet, de neked is alkalmazkodnod kell a környezethez. Ha egy fürdőben rejtőzöl el, ne csodálkozz, ha valaki a szőrös seggét az orrodba nyomja majd. De a bambuszfallal már egész jól bántál. Ne enged magad kizökkenteni.
Zion újabb próbálkozást tett, immáron a bambuszfalat használva. Ugyan Kama senpait nem tudta megvezetni, ám a próbálkozások során egyre többször nehezítette meg a mester dolgát. Vagy további három próbálkozás után pihenőt tartottak, s belemélyültek kissé a forró vízbe. Jólesően pihentették magukat, s ez még inkább elősegítette a teljes ellazulást. Zion a fürdő közben is figyelte a környezetet, s próbált meg minél életszerűbb alkotóelemeket szemügyre venni. Az Ikea sírva jegyzetelt volna, ha beláthatnának a fiú fejében kirajzolódó, több tucatnyi elrendezéseket a fürdő terveiről. Ahogy a pihenő után visszatértek, még életszerűbb falakat húzott fel maga elé a fiú, melyek közül volt párszor, hogy megtévesztették annyira Kama senpait, hogy elhaladjon előttük. Az edzés végére már olyan szinten átvariálódott a több tucatnyi fürdő berendezése, hogy Kama senpai már nem emlékezett arra, hogy nézett ki eredetileg. Zion sikeresen rejtőzött az egyik szekrény helyére, melyet az illúzió segítségével törölközőkkel díszített. Kama senpai pedig az egész fürdőt bejárta, s csupán a második körben bukkant rá a fiú rejtekére.
Újabb, pihentető fürdőt vettek, majd Kama senpai javaslatára kikászálódtak a vízből és megtörölköztek, majd csendben, nagyon is csendben átlopakodtak a fürdő másik térségébe. Miután Kama senpai megbizonyosodott arról, hogy a női fürdő jelenleg üres, beosont a fiúval.
- Zion, itt az idő, hogy élesben leteszteljük, amit tanítottam. Ha sikerül, olyan látványban lesz részed, melyet egy nap majd meghálálsz nekem. Mert hogy nem lesz még egy mestered, aki ennyi gyönyörű nőt mutat neked, az tuti. Na akkor…ahogy tanultuk.
- Igenis, Menő senpai. Először is felmérem a környezetet.
Zion alaposan körbetekintett a női fürdőben. Megállapíthatta, hogy berendezésileg és méreteit elnézve megegyezett a férfi öltözővel, csupán a bambuszparavánokból volt több. Elhelyezkedésüket tekintve nem voltak rendszerezve, hanem véletlenszerűen voltak elszórva a medence körül. Zion a több órás gyakorlás után, valamint a közel két óra fürdőzéssel képes volt igen csak hamar kiterjeszteni a chakraját a helyiségen belül. Kama senpai említette, hogy ezzel a technikával többlépcsős illúziót is lehet alkalmazni, tehát ha az egyik illúziót fel is fedik, akkor még a megalkotásnál létrehozhat egy különálló, úgymond másodhullámú illúziót, mely az első feloldásával is aktív marad. Ez a lehetőség igen csak kecsegtetően hatott a fiú számára, így megpróbálta még a férfiak fürdőjében megalkotni egy-egy alkalommal. Volt, hogy Kama senpai rátalált az illúziófalra, csupán nem a megfelelőre.
A szekrényeket hagyta, azokat már biztosan jól ismerik a hölgyek, tudják, hogy a medencét veszik körbe, nem pedig magas szekrényként stócolódnak egymáson. A bambuszfalakból kettőt magával vitt az ajtótól bal oldalra lévő sarokba, majd felállította őket, alig két méterre. Kiterjesztve a chakraját, megalkotta a bambuszfalak illúziómását, s elbújt a hátrébb lévő kiegészítésében. Kama senpai a vízhez közel, szinte a medence szélén foglalt helyet, s várta, amíg Zion létrehozza az illúziófalat. Természetesen az ő feladata volt fedezni a mestert is, elvégre ő gyakorolt most. Az elmúlt órák során Zion megtanulta a kis területeket lefedni, így nem okozott már oly nagy fejtörést a számára. Ugyan bele tellett egy jó tíz percbe, amíg tökéletesen elegyengette chakraját a két test körül, s valós képekkel takarta el. Kama senpai nem segített a fiúnak, bízott tanítványának tudásában. Zion pedig látszólag olyan falakat alkotott, melyek, ha nem is tökéletesek, az ártatlan és mit sem sejtő szemek elől képes lehet eltakarni. Mikor meghallották a női hangok erősödését, Kama senpai néhány jó tanácsot súgott oda.
- Ne feledd Zion, bármit is látsz, nem szabad megmozdulnod, mert akkor lebukunk. Bármit is láss, ne hagyd, hogy eltereljék a gondolataid, és feloldd az illúziót.
Hamarosan megérkeztek a hölgyek, vagy egy tucatnyi modellszerűség, kiknek testét alig takarta már a törölköző, majd levetve magukról minden fennmaradt ruhaneműt, a vízbe sétáltak. Néhányan fröcskölni kezdték egymást, míg voltak, akik odébb húzódtak a játszadozó hölgyek közül. Kama senpainak csak ennyi kellett.
Vérző orral dőlt bele a forró vízbe, miközben feloldotta a fiú illúzióját. Nem bírta tovább a látványt. A nők felriadva sikítottak, majd egy
- Perverz. Minket csak akkor lehet kukkolni, ha szobára hívnak– valamint egy hangos arcra érkező pofon kíséretében felpofozta egyesével a hölgyáradat a mestert. Zion rejtve maradt a sarokban, ugyanis az ő illúziója nem oldódott fel Kama senpaiéval együtt, s némán nézte végig, ahogy mestere kivárja a tíz pofont, majd kibattyog. Ezek után némán hallgatta végig a nők felháborodását, és az élet problémáival való összeegyeztetését. A női logika hangos menetének felénél Zion elvesztette a fonalat, s inkább csak várt, hogy kivonuljanak a hölgyek, majd feloldva a genjutsut, ő maga is elindulhasson a hálóba. Későre járt már nagyon, órák óta csak edzenek. Ideje aludni. Miután az utolsó hölgy is elhagyta a fürdőt, Zion csendben osont vissza a férfi fürdőbe, felmarkolta köntösét, és visszatért a lakosztályába. Kama senpai még nem volt ott. Ám ez korántsem foglalkoztatta az álmaival küzdő ifjút, aki hamar elaludt a kényelmes ágyban.

Reggel, miután felkelt és felöltözött, meglátta Kama senpai szétvert, vörös tenyerekkel kipingált dudoros arcát. Jól kinevette, miközben felkeltette őt.
- Jó tanár maga, menő senpai, csak nagyon szereti a nőket. A feleségének hogy fogja kimagyarázni ezeket a pofonokat? Pff – röhögött összeszorított fogakkal, visszafogva a nevetésén.
- Haha, nagyon vicces. Na menjünk, kísérjük haza azt a drogbáró kinézetű milliomost.
Mikor a kis csapat elindult, Mugashi úr egy külön kocsival indult útnak, melyet hat hordár cipelt. Mugashi úr két hölgyemény társaságában töltötte az időt, míg a kísérők és a két shinobi az esőben ázva haladt visszafele, immáron a város belső gyűrűjébe vezető főúton. Az út alatt Kama senpai többször is a fiú mellé ment, s érdeklődően kérdezte.
- Na és…mit láttál? Tetszett?
- Hát nem is tudom, Kama senpai. A nők olyan bonyolultak. Miután maga lebukott, az összes arról beszélt, hogy maga miatt éhezik a világ, és van háború. Igazából mindegyik nyakig merült a vízben, hátha nézi őket még valaki úgyhogy nem igazán láttam sokat. Messze voltam tőlük. árulja el, mester…megérte magának lebuknia?
- Hogy megérte e? Ennyi bomba nővel fiam, nehéz ilyen közelségben találkozni. Persze, hogy megérte. – húzta ki magát büszkén a mester.

- Maga tudja, Kama senpai…maga tudja.
Végül a konvoj elérte a belső gyűrű térségét, s a két shinobival biztonságosan eljuttatták a nemest. Azt, hogy miről fognak tárgyalni, nem tudhatták, nem is igazán kérdezték. A lényeg, hogy a küldetést sikerrel zárták, Kama senpai pedig újabb technikára tanította a fiút. Hogy ezt a technikát hol fogja tudni hasznosítani, egyelőre kérdéses, a fürdőben szerzett tapasztalatok igen csak sokat jelentenek a fiú számára. Sokat tanult ezalatt az egy nap alatt, s ez Kama senpainak köszönhető, aki most mehet haza, s elszenvedhet legalább még ennyi pofont a saját nőjétől.

**Uchiha Kagami** Kedd Feb. 20 2018, 17:42

Szervusz!

Tetszett a kis történet, amit a tanulás mellé körítettél, továbbá Kama-senpai-t is jól hoztad az élmény alatt. A tanulási része összeszedett volt, de egyben szórakoztató is, főleg az, amikor Menő-senpai megmutatja neki a "kizökkentés" formáit. Nem is szaporítanám tovább a szót, jutalmad +8 chakra és +1 TJP, no meg a technika, amit felírhatsz az adatlapodra! További jó játékot!

Kagami

**Kowarii Zion** Hétf. Május 07 2018, 16:41

Tanulandó jutsu neve: Ninpou: Choujuu Giga // Ninja Művészet: Nagy Rém Festmények

Kowarii Zion 1000?cb=20160108115900

Egy különleges technika melynek segítségével a használó bármely rajzát fel képes nagyítani, formálni és irányítani.
Chakraszint: 400
Besorolás: A

- Zion, reggeli! – szól fel az emeletre a kis hősünk édesapja. Zion kirohanva szobájából, fut le a lépcsőn, hogy minél hamarabb helyet foglalhasson. Ma kettesben fognak enni az apjával, ugyanis a család két női tagja éppen küldetésen vannak.
- Mit fogsz ma csinálni, fiam? – teszi fel kérdését az apa, miközben jókora adagot szedett a fiú tányérjára.
- Jaj apa, tudod jól. Három hete várom már, hogy mehessek a rajzszakkörre.
- Ja, tényleg, az ma kezdődik. Ügyeseket rajzolsz, egy jó tanár mellett biztos, hogy továbbfejlesztheted a tudásod.
- Anya azt mondta, ez nem akármilyen rajziskola. Shinobi szakkör, valami olyasmit mondott, hogy chakraval rajzolunk. Nem tudom, hogy értette, de nagyon izginek tűnik, nem apa? – mosolyodik el, majd megkezdi a tányérjának tartalmát bekanalazni.
Zion a reggeli után visszatért a szobájába, hogy megfelelő ruhát ölthessen magára. A kék színű, galléros mellényét magára öltve a kisasztalához ment, amelynek fiókjában ott volt minden felszerelése. Néhány kunait vett csupán magához, illetve egy doboz tűt, s természetesen az esernyőjét. Bár nem érezte szükségét, egy shinobi sohase menjen egyfajta alapfelszerelés nélkül sehova, ugyanis bármi megtörténhet. Mielőtt elindult volna, kért az apjától némi pénzt, hogy meg tudjon vásárolni néhány tintát, tekercset, illetve amik szükségesek lehetnek a szakkör alatt.
Fiatal, vörös hajú hősünk nagy tempóban hagyta el a családi ház kapuját, s sietett az esős utcákon át a város egyik belső gyűrűje felé. Szerencséjére nem volt messze a háztól a szakkör épülete. Pontosabban az akadémia egyik termében tartották, így a fiú csukott szemmel is eltalált volna.
Belépve az iskola kapuján, emlékek rohamozták meg elméjét. Tomashi bá ugyan nap, mint nap eszébe jut, mégis, néhány rossztól eltekintve sok jó emlék fűzi ehhez az épülethez. A harmadik emeletre feljutva, megállt a szakkörnek szánt terem ajtaja előtt, s bekopogott.
Miután a fiú benyitott, körbetekintett, majd köszönt.
- Szép napot. A nevem Kowarii Zion, és a szakkörre jöttem.
- Üdvözöllek Zion. Foglalj helyet nyugodtan, hamarosan kezdjük.
- Áh, Búgócsiga. Te itt? – szólította meg a sorok közül akadémiás társát a fiú, majd mosolyogva helyet foglalt mellette.
- Szia Zion. Ja, szívás, nem? Anya azt mondta, ha nem kapok küldetést, valamivel üssem el az időt, és ne otthon legyek. Úgyhogy vagy az öreg Maonak kellett volna a kertben segíteni, vagy valamiféle képzésre beiratkoznom. Tudod, hogy utálok a kertben dolgozni. De örülök, hogy itt vagy. Így talán nem lesz annyira unalmas.
Ahogy az utolsó gyerek is megérkezett a képzést vezető tanár bele is kezdene az instrukciókba.
- Sziasztok, a nevem Kira, az akadémián néhányan találkozhattak már velem. Én vagyok az iskola rajztanára, valamint a felsőbb évesek shinobioktatója is. Az óráimon nem egyszerűen rajzolni tanítalak titeket, hanem egy sokkal átfogóbb képzést fogtok kapni. Néhány szót a Sumi nimpouról. A sumi nimpou, tehát a tinta stílus egy speciális shinobi ágazat. A stílusban chakrara érzékeny tintával fogunk dolgozni. A chakrairányítás több ágazatát fogjuk egyszerre alkalmazni, ezért kérek mindenkit, jól figyeljen. Mindenki vegye elő a tekercsét, amelyre dolgozni fogtok. Aki nem tudott hozni, annak tudok adni. Néhány szót a tintáról is. A chakraérzékeny tinta rendkívül jól formázható és irányítható. Egy profi néhány ecsetvonással képes bármit megalkotni, és felhasználni. A rajzokat a tekercsre kell felfestenetek, majd a chakratokat belevezetve, a szó szoros értelmében kell kiemelnetek, növelnetek és mozgatnotok. Miről is beszélek…
A tanár ekkor ecsetet ragadott, s az asztalán lévő tekercsre rajzolni kezdett. Egy kézpecsétet követően a tekercsből fekete anyag gyülemlett össze, majd egy madárrá alakult át. A tenyérnyi tintamadár sebesen célba vette a hátsó sorokban ülő két párost, kik megállás nélkül beszéltek. A tintamadár egyenest a küldetéseiről büszkélkedő lány arcába robbant, feketére festve az amúgy sminkes, fiatal arcát. A lány felsikított.
- Látjátok, mi mindenre képes? Nyugalom kislány, ilyen hőstettek mellett nem fog gondot okozni a lemosása. Túléled, aranyom.
- Fú ezt láttad? Kemény mi? Ilyeneket fogunk mi is tanulni? – örült Zion halkan.
- Akkor, ahogy mondtam. Mindenki alkosson meg egy karaktert, ez lehet állat vagy ember. nem szabom meg, ezt a stílust nem lehet korlátok közé szorítani. A lényeg a pontosságon van. nem szükséges nagyon részletes rajzot alkotni, idővel úgyis lehet fejleszteni őket. Az első feladat, hogy mindenki alkosson meg egy kisméretű élőlényt.
Zion az asztalhoz közelebb húzva magát, kezébe vette az ecsetet. Nem volt számára ismeretlen az eszköz, már az akadémia idején is rajzolt, nem is volt béna benne. Édesanyja éppen ezért íratta be a képzésre. Az ecset végét belemártotta a tintába, miközben gondolkodott, mit is rajzoljon.
Az agya kattogni kezdett, mesebéli óriásokon, legendás lényeken. Ám tudta, ennek még nincs itt az ideje. Illetve meg se tudná rajzolni. Valami egyszerűre lesz szüksége. Valamire, amit bármikor le tud rajzolni fejből.
Vörös hősünk megkezdte művét. Sorra húzta a vonalakat, s ahogy néha elforgatta a tekercset a pontosabb megalkotásért, szépen lassan állt össze a kép. Fekete folt rajzolódott ki, melynek négy kisebb végtagja alakult ki. Miután a testet megrajzolta, jöhetett az álalt feje. Füleket kapott, illetve az orra végére hosszas bajuszt. A patkány készen állt, Zion pedig jelezte ezt. A tanár közelebb sétált, majd megvizsgálta.
- Kezdésnek megteszi, azonban lehet sokkalta telítettebb is a teste. – javasolta a tanár. Miután mindenki befejezte a rajzát, megkezdhették a második fázist.
- Nos, ahogy mondtam, a chakravezető tinta igen csak jól felhasználható az elkészült rajzok kinagyítására és mozgatására. Aki ismer már valamiféle Bunshin technikát, azoknak ismerő lesz a helyzet. Itt azonban már meglévő formájú anyagba kell a chakrankat vezetni. Minél több chakrat koncentráltok, annál nagyobb élőlényeket kaphattok. Ügyelnetek kell, hogy megmaradjon a formája, és stabilan megállhasson a növelés után is. Miután a chakratokat kevertétek a tintával, ki kell emelni azt a tekercsből, s miután a kellő méretre formáztátok, meg kell szilárdítanotok ahhoz, hogy megmaradjon.
Kis hősünk az elmondottak alapján kezdte meg a rajz életre keltését. Kevés chakraval kezdte a gyakorlást, melyet belevezetett a tekercsre mázolt állatba. Ahogy a Mizu bunshinnál már jól megtanulta, minél aprólékosabban figyel a megfelelő koncentrációra, annál hasznosabbá válik a megalkotott lénye. Annyi a különbség, hogy most nem vízből, hanem a felfestett tintával kell operálnia. Ugyan a tinta kevesebb mennyiséggel van jelen, mint amikor egy tó közepén kell bunshint alkotnia, tudja jól, miként képes a chakraval megnövelni az adott alapanyagot. Zion fokozatosan vezette a chakraját a festett patkányba, mígnem az elkezdett emelkedni. A festmény egyre inkább növekedett, s hagyta el a fehér papírost. A 3D nyomtatókat megszégyenítő létrehozás tökéletesnek tűnt, első ránézésre. Azonban az állat mérete cseppet sem növekedett. Kevés chakrat vezetett első körben, hogy sikerülhessen, azonban az átütő siker elmaradt. Az apró, tenyérnyi patkány nem volt sem félelmetes, sem pedig olyan képesség, melynek bármi haszna lehetett volna. Ennél sokkal több chakrara lesz szüksége. Úgy döntött, nem próbálkozik meg a patkány növelésével, inkább újra kezdi az elejétől fogva, ezzel is gyakorol legalább. Így a kis shinobi újból és újból megrajzolta apró állatkáját, hogy aztán chakrat vezetve beléjük, egyre nagyobb és nagyobb méretben tudja kiemelni őket. Kihúzta hosszúra a tekercset, s egyesével rajzolt meg nyolc patkányt egymás mellé. Beletelt egy kis időbe, mire sikerült az összeset, ráfoghatóan egységesre megalkotnia. Miután úgy érezte, rajzaiban nincs hiba, chakrat vezetett az elsőbe. Lassan dolgozott, edzés alatt nem szükséges kapkodnia, inkább szán rá több időt, minthogy egy esetleges harcban bukjon el a létrehozása alatt. Voltak a teremben, akik már elkészültek. Egyikük egy ember méretű majmot rajzolt meg, míg egy lány valamiféle páva, fekete fejét simogatott. Zion nem érezte magát gyengébbnek náluk, nem zavarta, hogy nem ő végzett elsőként. Volt, aki még mindig az első rajzával bíbelődött. Így hát tovább koncentrált, s emelt egyre nagyobb patkányokat a tekercsből. Az ötödik a sorban már akkora volt, mint egy eldöntött szék. Elégedett volt vele, ám a fejét vakarva elemezve arra a következtetésre jutott, a patkányok nem hozzá valóak. Hátradőlt a székkel, kissé hintázott rajta, miközben újabb alanyon törte a fejét. Szemei kutatták a termet, keresték a megfelelő rajzalanyt. Ekkor tévedt tekintetével szembe az ernyő. Elgondolkodott. Egy ernyő sem annyira hasznos, hacsak az ember nem él Amegakureban. Ott az emberek hamarabb fogják meg az ernyőt, utazás előtt, mint a cipőjüket. S ugyan most nem azon agyal a fiú, vajon képes e egy tintából álló ernyő alatt száraznak maradnia hazáig. Régi mese jutott eszébe, melyet még az anyja olvasott fel neki kicsiként.

Kowarii Zion 7b18b3ddd028859caae295bd1016d29a

A Karakasa egy olyasfajta szellem, melynek teste leginkább egy ernyőhöz hasonlít. A szellemnek általában egy szeme és lába van, illetve hatalmas szája, melyből hosszú nyelv lóg ki. A legendák szerint esős éjszakákon járják a vidéket, s ijesztgetik az embereket. Ugyan nem ártó szándékú szellemek, a csíntevés mestereinek tartják. Zion sok szellemmesét és legendát ismert meg édesanyja által, s valamiért néhánnyal szimpatizált. Vagy az illusztráció keltette fel az érdeklődését, vagy pedig a tudat, hogy léteznek oly szellemek, melyek a vidámságokért és a csíntevésekért éltek.
- Tökéletes! – mondta ki, miután visszatért a való világba. Kezei szépen lassan rajzolták meg az ernyőjének vonalait. Miután pedig elkészült vele, nekilátott emlékeiből előkutatva, kipótolni a rajzot. Egyetlen, nagy szeme ijesztően hatott az ernyőn. A markolatából kiinduló lábra nagyobb körmöket rajzolt, ugyanilyenekkel látta el az ernyőből kiszakadó két kezet is. Mielőtt azonban nekiesett volna a chakraval való mozgatásnak, jobbnak látta, ha begyakorolja még néhányszor a Karakasa testét, s felfest belőle egy párat még.
Miután az utolsó esernyő is megkapta az ijesztő szemeket és karmokat, Zion letette az ecsetet, majd koncentrálni kezdett. A chakraját belevezette a tekercsre mázolt tintába, majd szétterjesztette benne. Összekeverte. Majd pedig megkezdte szépen lassan, kiemelni azt. Az első ernyő, miután kiemelkedett, alig volt magasabb harminc centinél. Búgócsiga nevetve jegyezte meg, hogy ezzel aligha ússza meg szárazon hazáig.
Zion tovább folytatta az esernyők megalkotását, s ahogy haladt, egyre nagyobb méretűre tudta létrehozni azokat. Az ötödik ernyő, miután felállt az asztalon, körmeivel megkopogtatta a faasztal burkolatát, majd pislogva egyet, Zionra nézett. Az ernyőnek nagy szája nyílt, s hosszú nyelv kígyózott ki belőle. Félelmetes látvány volt a maga módján.
- Szép munka volt Zion. Igen csak bizarr, és egyszerre vicces az Ernyő szellemed. Ügyes vagy.
Zion a szakkör végéig gyakorolta az ernyő létrehozását, majd némiképp mozgatta is a teremben. Sötét volt, mikor végeztek, s Búgócsiga társaságában hazafelé vette az irányt. Barátjától elköszönt a kapuban, s megbeszélték, hogy másnap együtt fognak menni az órára.
Zion egész éjszaka alig aludt, helyette inkább megalkotta ismét az ernyő démonát, s miután kiemelte, még kis méretében, nővérének szobájába surrant, s ott megnövesztve, ijesztett rá nővérére. A kunoichi egy kunaial semmisítette meg az ernyőt, majd hatalmas trappolásokkal rontott öccsének szobájába. Zion nem volt képes sokáig alvást tettetni, így nevetve fordult felé.
- Holnap egy egész sereget fogok rajzolni, majd meglátod, nővérkém – vigyorgott a vörös hajú fiú, majd végül álomba merült.

//Elnézést a rövidségért, a Mizu BUnshin után nem okozhat túl sok gondot a számára, de egyelőre butább rajzokat lenne képes csak megalkotni ezzel a tudással.

**Uchiha Kagami** Hétf. Május 07 2018, 23:31

Üdv!

Szép tanulást olvashattam, tetszett az esernyőszellem ^^ Jól felépítetted, a rövidséget kompenzálja a kalligrafikus képzettségek viszonylagos hiánya. Kíváncsi leszek a seregre! Jutalmad +7 chakra!

Kagami

**Kowarii Zion** Csüt. Szept. 27 2018, 13:11

Tanulandó jutsu neve: Kagami no Genzai
Egy több érzékre ható genjutsu, melynek ugyan nem túl bonyolult a felépítése, nagy koncentrációt igényel a véghezvitele. Lényegében a genjutsu lehetővé teszi, hogy egyfajta tükörvilágba zárva az áldozatot, főbb érzékeinek ellentétes hatású érzetet keltsen. A létrehozásához szükséges egy látásra és hallásra egyaránt alkalmas, zavaró tényező. Ezt el lehet érni különböző eszközökkel, technikákkal, vagy épp más illúziókkal. A lényeg, hogy egyszerre kell a látást és a hallást is befolyásolni a genjutsu megalkotásához. A látásnál a retinába kerülő fény megtörik, az illúzió blokkolja a további kép visszaforgatását a különböző sejteken át, így a hatásában fordítottan fogja érzékelni környezetét. Mesteri szinten a technikával képesek lehetünk tengelyen keresztül is átfordítani, ezzel teljesen a fejére állítva a világot az áldozat számára. A hallásnál pedig a beérkező hangok rezgését módosítva kelti a téves eredet irányát és távolságát.
Példa: Az ellenfél, miután a genjutsu fogságába esett, hallja, hogy bal irányból támadás érkezik. Azonban, mikor balra fordítaná a fejét, környezetének jobb oldalát látja.
Magyar Név: Tükörvilág
Típus: Genjutsu
Besorolás: A
Chakra: 499

Időbeli elhelyezés: Chunnin vizsga előtti napok
...

A szürkés-fekete felhők teljes egészében eltakarták az eget, az eső megállíthatatlanul esett. A zivatar alatt egyetlen élőlény sem úszhatta meg szárazon. Elérte a tetőket, az erkélyeket, s a legalsó szinteken lévő hajléktalanokat is, akik az utcák hevertek. Az eső szakadt, mintha kötelező lett volna. De hát…Amegakure már csak ilyen.
Fiatal kis hősünk, mint mindig, most is életvidám tekintettel, sietve robogott el az emberek tömegein át. Zionka sietett, mert találkozója volt. S nem szeretett késni. A rajzoktatás, melyre az édesanyja alig pár hete íratta be, meghozta gyümölcsét. Zion odafigyelt az elméleti órákon, s remekül szerepelt a gyakorlatokon is. Tudása nem csupán kiemelkedő volt, hanem egyedi is. Zion sohasem szerette az egyszerű dolgokat. Legalábbis ő maga sohasem az egyszerű oldaláról vizsgálta a dolgokat. Ez meglátszik munkáiban is. Míg társainak nagy része oroszlánokat és pillangókat rajzolnak, Zion rajzfüzetét sokkal inkább díszítik groteszk, megmagyarázhatatlan formák és alakok. Elvont, rémisztő dolgok.
Az átlagos rajzfelszerelésén kívül egy fekete, újnak tűnő, vastagabb füzetet szorongatott a hóna alatt. A borítójára nem írt semmit se, egyelőre. Mi lehet az? Jegyzetelni egy kis méretű, vonalasba szokott, ám annak a borítója színes. Egy biztos, a paksaméta legbelsejébe helyezte, mélyen, a kabátja alá. Fontos lehetett.
Gyakorlati óráján a fiú gyakran merült el saját gondolataiba. Ilyenkor néha a cikrusz falai közé kerül ismét, ám immáron mint porondmester. Előadást tartott. Ugyanaz a séma. Belép Zion a nagy cilinderével, esernyővel a vállán, majd köszönti a nézőket. Ezután bejönnek a rókák, s miután bemutatták táncukat, előlép a Harlekin. Az a gyönyörű nő, kinek arcának felét takarja csupán a hófehér smink. Mozgása és tánca magával ragadja mindenki tekintetét, elbűvöli a nézőket, ahogy Ziont is.
A fiú feleszmél az álmaiból. Megrázza fejét, kissé túl feltűnően is, majd tekintetét az előtte lévő lapnak szegezi. Fekete foltok. Nem rajzolt mást, mint fekete foltokat. Elnyújtott alakzatok, mintha valami túltáplált, dagadt madarak lennének. Zion elmosolyodik az ötleten, majd immáron teljes figyelmét a lapnak szentelve, rajzolni kezd. Megmarad a nyújtott foltoknál, valamiért ezen ötleteiből születnek a legjobb rajzai, legalábbis szerinte. A foltokból vékony vonalakat húzott, melyek szárnyakként nőtték ki magukat. hegyes füleket kaptak ezek a foltok, míg végül valamiféle denevérrajhoz hasonlóvá érett a mű.
- Denevérek…hm…denevérek…ezek bekerülhetnek A füzetbe. – elmélkedett a fiú, majd folytatta rajzainak szépítését.
Az órának vége lett, Zionka pedig esernyőjével takarva magát, sietett haza. Ahogy az esti órákban a ritkásabb utcákon haladt, felismerte mesterét, menő senpait, amint épp az egyik ramenesnél tömi a hasát.
- Kama senpai! – kiált mestere felé a fiú, hatalmas vigyorral az arcán.
- Szia Zion. Ülj le, eszel valamit?
- Nem köszönöm, anya főz és nagyon mérges lenne, ha nem enném meg. Mi járatban itt, Kama senpai? Megint valami nőket követ? Vagy… - ekkor hangja suttogásig halkul- Titkos akcióban van?
- Semmiféle akcióról nincs szó, egyszerűen lejöttem vacsorázni. Látom, rajzóráról jössz. Hogy megy?
- Egész jól…sajnos nem rajzolhatom mindig, amit én szeretnék, de a tanárom azt mondja, ügyes vagyok. Bár az igazat megvallva, tanulnék inkább. Mindjárt itt a vizsga és…nem érzem magam elég jónak. Esetleg…
- De hiszen Zion, a múlt héten tanítottam meg neked az egyik illúziótechnikám.
- Tudom, de…az nem mindig válik be. Mi van, ha olyan helyen leszek, ahol a Hamis terület semmit sem ér?
- Egye fene, holnap találkozzunk reggel napkeltekkor a kiképzőterepen, átgondolom addig, mit is tudnék neked tanítani.
- Jaaaj, köszönöm, Menő senpai. Maga a legjobb – miután a fiú átölelné mesterét, visszaemelné esernyőjét a feje felé, s hazatérne. Izgatottan rohanna, már tiszta és száraz ruhában a vacsoraasztalhoz, majd egyből ágyba rohanna, elvégre…másnap Menő senpai fogja tanítani.
…
- Hol lehet már? Azt mondta napkeltekkor. Amögött a felhő mögött már bőven felkelt a nap. Mi lesz, Kama senpai?
Pszt. – hallja Zion a pisszegést, a jobb oldaláról. Mikor fejét mosolyogva elfordítja, csalódottan veszi észre, hogy senki sem áll ott.
Pszt. – most a bal oldala felől hallja, ám a másik irányba fordítva a fejét, ismételten csalódnia kell szemeiben. Megesküdne rá, hogy valaki hozzá pisszeg. Biztos csak az eső… Ám Zion figyelme innentől fogva sokkalta jobban terelődött környezetére. Shinobiérzékeit kiterjesztve, megpróbálta megtalálni a hang forrását, ám kudarcot vallott. Ekkor érzi meg egy idegen kezét a vállán. Kunait rántva fordulna meg, ám megnyugtatóan veszi észre Kama senpait a kéz folytatásában.
- Majdnem beszartam, senpai.
- Még hogy nem lehet alkalmazni a technikám… - nevetett fel gúnyosan a férfi – Ha nem a mestered lennék, az a kunai aligha érte volna el az intimszférámat, már holtan dőlnél el a földön. De legalább láttam, hogy próbálkozol megtalálni az érzékeiddel. Na nem baj, van még mit fejleszteni. De hát ezért is jöttünk, nem, kölyök? – Kama általában jó kedvében van, s szereti fitogtatni, s ezzel talán letisztázni a mester és a tanítvány szerepeit. Több volt neki, mint mester. Mintha a testvére lett volna. A menő bátyó, de talán még ennél is több volt. A mentora volt a fiúnak. Ha valami aggasztotta, Kama senpai ott volt, és segített rajta. A legnagyszerűbb shinobi, akit valaha Zion ismert. Jó, anyán kívül.
- Mi volt ez az előbb, Menő senpai?
- Egy jutsu, pontosabban kettő. Az egyik az általad ismert Hamis terület, amivel bőven elfedhettem azt a területet, ahol tartózkodtam. Ja igen… - ekkor Menő senpai leoszt egy tockost a vörös hajú genninnek – Fel se tűnt, hogy eddig nem volt itt az az oszlop? Alaposan megfigyelted a helyet…
- Csodálkoztam is, de inkább örültem, hogy újabb bábut helyeztek a pályára. Már el akartam kezdeni dobálni…még jó, hogy nem.
- Mert el tudnál találni? A másik technika egy rejtőző technika volt, amit megtanítok neked. Ezzel képes lehetsz ellenfeleid szeme elől elrejtőzni. Alaposan le kell fedned az egész tested chakraval…
- Nem is illúzió volt? De az érintése…Kéz nélkül olyan volt, mintha csak beképzeltem volna…
Kis vörös hősünk ekkor úgy tűnt, gondolkodóba esett. Törni kezdte a fejét, ezt pedig lábával való dobolásával kísérte.
- Mondja, Kama sama…képes lehet valaki olyan illúziót alkotni, amivel megtéveszthetjük mások érzékeit? Mármint, tudom, hogy a genjutsuk erről szólnak. Úgy gondoltam, az előző tapasztalatokból, hogy…öhm…Mondjuk azt érezteti, hogy megfogja a vállát…sőőt…Olyat, hogy ha megfogja a jobb vállát…azt érzi, hogy a bal vállát fogják.
- Az illúziókkal bármit meg lehet csinálni, Zion. Ezt ne feledd. Csak a képzeleted szab gátat. Egy olyan illúzió, ami az érzékeken át hat és pont ott, az érzékelés pillanatában akarod befolyásolni azt? Tetszik. De akkor ne a vállam legyen a cél. Hanem én. Próbáljuk meg, hátha meg tudsz lepni. De a cirkuszba nem megyek többet, sem abba a házba, előre szólok.
Igen, Kama senpai engedte egyszer Zionnak, hogy genjutsu alá vonja. Akkor pedig olyanokat látott, melyektől még Őmenősége is elszörnyedt. Zion fejében egyre sötétebb gondolatok, emlékek és rémképek jelentek meg az elmúlt időszakban, ez pedig kihatott rá is. Megmagyarázhatatlan erőt érez magában, melyet nem képes megérteni. Nem tudja pontosan, mit is akar. Hogy jó e vagy rossz. S ha valamelyik, akkor az kinek a szemszögéből nézzük? Zion nem tudta, mi is gyötri őt belülről, de egy biztos. Az elmúlt alig egy évében szörnyű dolgokon esett át. Egy shinobinak nem lenne még talán nagy falat, bár talán mindaz, amit átélt, még egy képzettebb jounint is megtörne lelkiekben. Ám Zion gyermeteg lelke kezd fejlődni, s átalakulni. Ahogy egyre inkább nő, úgy érti meg a világ működését. Ám gyermeteg szemmel sohasem látta annak a világot, ami volt. S ezek az új élmények…igen csak felkavarták őt.
Zion nekiállt a chakrajanak koncentrálásához. Miután kellőképp feloldotta, a testén kívülre juttatta egy adott részét. A chakrajat szépen, lassan terjesztette, egyenest a mester felé. Miután elérte őt, s megvolt a kapcsolat, megpróbált az érzékeire hatni. Kama senpai felszisszent, amikor Zion megpróbált nyomást érzékeltetni a chakrajával.
- Nem kell egyből belém marnod – jegyezte meg, kissé vicces hangnemben.
- Nehéz úgy, hogy nem lehetek közel magához. Viszont folyamatosan figyel engem…Talán a látáson keresztül könnyebb lenne?
- Ahhoz le kell kötnöd a figyelmem, azzal, hogy nézlek, még nem fogok genjutsuba esni.
- Az is meglesz, de amíg hagyja magát, könnyebb a dolgom. Nem akarom bántani megint.
Zion ismét chakrat koncentrált, majd kiterjesztve, elérte a férfit. A szemkontaktust mindvégig fenntartották, hogy működhessen a technika.
- Ismerned kell az érzékszerveidet, ha azt akarod, hogy jól működjön a technika. Ha a szememen keresztül akarsz csapdába ejteni, és ellentétes képet generálni, akkor ismerned kell a látás működését.
- Oh, tudom én. Amióta illúziótechnikákra kezdett tanítani, pár könyvet elkezdtem már olvasni. A szembe érkező fény megtörik a retinában, majd valami kép visszaforgatási sejtek alkotják meg azt, amit látunk.
- Hoppá, valaki megcsinálta a házit és a szorgalmit is. Kicsit hosszabb ennek a leírása, de igen, lényegében ennyi. Ha azt akarod elérni, hogy másképp lássam a környezetem, mint amúgy, akkor azokat a sejteket kell megcéloznod a chakraddal, hogy ne legyenek képesek biztosítani a megfelelő látást. Ha azokat a sejteket, a látás azon fázisában képes vagy módosítani, akkor képes lehetsz arra, amit szeretnél.
- Oldja fel kérem mester, ha valami baj lenne. Én nem érzem, amit maga, és nem akarom elvenni az egyik szemét. Az asszonya is biztos dühös lenne rám, és ha maga ennyire fél tőle, képzelheti, én mit éreznék, ha találkoznék vele. Egy ilyen incidens után.
- Nem kell izgulnod, Zion. Számos illúziótechnikát sajátítottál el, rövid idő alatt, ügyes kölyök vagy te. Nem fogom hagyni, hogy megvakíts, megnyugtatlak. Na, kezdjük. Először próbáld meg becélozni a szemem, majd ha eljutottunk oda, akkor fogsz csak támadni, rendben?
- Igen, Menő senpai!
Zion koncentrálni kezdett. Nem kapkodott, nem sietett. Lassan, megfontoltan tette meg minden egyes lépését, előre próbált gondolkodni, és több tervet is kieszelt, a koncentráció alatt. Érezte, ahogy energiája vadul kezd tüzelni testében, hogy aztán szinte előtörve a testéből, préda után vadászhasson. A chakra, miután a tenketsupontjain keresztül kijutott, megindult, terjeszkedett. S ahogy egyre nagyobb térségben kezdett el szétszóródni, úgy irányította lassan, láthatatlanul Kama senpai felé. A chakraja elérte őt, s körbevette. Végül a szemein keresztül jutott el a céljáig. A szemet és az agyat összekötő idegek és sejtterületeket kutatta, amelyek felelősek az elméleten átrágott feladatért. A látás, emberi vizualizálásáért. Hogy azt lássuk, ami előttünk van. S ne fordítva. Zion ezeket a sejteket célozta meg, s a chakra pedig megpróbálta megmásítani a valóságot.
Az illúzió lényege, hogy olyan valóságot adhassunk másoknak, ami nem valódi. Más, mint amit akarnak. Más, mint amilyet látnak. Olyan valóságot, amilyet mi látunk. Amilyet mi akarunk. A mi valóságunk. Ám ha megegyezik az elképzelt jelenünkről szőtt gondolataink, vagy netalán tudjuk, mire vágyik a másik, akkor ezek az illúziók szinte észrevehetetlenné válnak. S akkor a legveszélyesebbek. Amikor valóságnak hiszi mindazt, amit lát, s amit hisz. A gondolataival játszhatunk. Az érzékeivel. Az életével.
Vörös hajú hősünk nem fedezett fel semmi különöset, mesterének állapotáról. Érezte, hogy a chakraja jó helyen telepedett meg, mégsem látott zavartságot mesterén. Egy kunait vett elő, majd a mester mellé dobta a földbe. Kama senpai idő közben egy kunait rántott elő, azonban nem a jobb kezével, amerről érkezett a fegyver, hanem a ballal.
- Mester…hova dobtam a kunait?
- Baloldalra, nem?
Zion elmosolyodott. Úgy tűnik, a kezdeti fázis sikerült. Megzavarta mesterét. Ám ez még nem volt elég. Még csak az alapokat sajátította el, s nem is éles helyzetben gyakorolnak. Most Zion egyetlen feladata, hogy rögzítse magában a chakramennyiséget, s a célt. Fenn kellett tartania az illúziót ahhoz, hogy továbbra is hamis információkkal láthassa el mesterének agyát. Koncentrálnia kellett, s a távolság egyáltalán nem könnyített ezen. Zion fél kézzel folyamatosan fenntartotta a kézpecsétjét, amivel a chakrajat képes koncentrálni, miközben a másikkal újabb kunait vett elő. Ismét Kama senpai felé dobta, ám ezúttal a bal oldalára, szintén a földbe. Menő senpai a bal kezében lévő kunait felemelte, s átlósan vágott vele, s eltérítette a repülő eszközt. Ugyan mozdulatán látszott, nem épp ott számolta ki a két penge találkozását, de a nagyobb ívű vágásnak hála, eltalálta. Még nem tudta Zion rendesen átverni őt. Nagyobb távolságot kell szabni a kunai valódi és hamis területe között.
Újabb és újabb kunaiok repültek a mester felé, aki egyre nehezebben térítette el az érkező fegyvereket. Zion képes volt megmásítani a kunai röppályáját, legalábbis Kama senpai szemeiben, ezzel lényegesebben megnehezítve a dolgát. Egy idő után a jounin egy másik kunait ragadt meg, majd a fiú felé intve próbálta hárítani minden támadását. Menő senpai a vége felé nem találta el igazán a fegyvereket, inkább magát védte. Nem akart mély szúrásokkal a testében lefeküdni este. Ezt Zion sem akarta.
Ahogy a Nap egyre csak vonult a felhős ég felett, a két amegakurei shinobi megállíthatatlanul vívta az illúziók háborúját. A folyamatosan ostromló gennin és a büszkén védekező jounin több órája gyakorolt már. Ideje volt enni valamit.
- Hümny… próbált Kama senpai néhány szót szólni, miközben az első falatokkal betömte a száját. – Egéph jó heszdés Hion…de… - ekkor inkább elnémult, s megrágta a falatokat, lnyelte, majd cska utána folytatta – Áh, na…Kezdésnek jó lesz ez, Zion. De mi van, ha a szemkontaktus nem marad fenn? Nem csak a szemét lehet becsapni az ellenfélnek. Ott van a füle, a bőre, az orra. Ezek az érzékszerveink azért vannak, hogy tudjuk, mi vesz minket körül, s mivel ezen szerveink szinte létszükségesek, könnyen hiszünk nekik. A túlélés reményében mindenképp. Éppen ezért ilyen veszélyes, ha valaki képes ezekkel játszani. Próbálkozz most valami mással. Ne csak lássam a valóságod, érezzem is. Halljam is.
- Rendben, megpróbálom, Menő senpai. Az orrát nem tudom átverni, mert mindig kiszimatolja a bajt.
A kései ebédszünet után ismét felálltak egymással szemben, majd Kama senpai hagyta, hogy Zion behálózza őt a chakrajával. Ugyanúgy támadta a szemét, ahogy eddig, elvégre még ráfért a gyakorlás, azonban a chakra nem csak a szemét célozta, hanem a fülén keresztül is bejutott, ahol újabb idegek és sejtek csoportjait fertőzhette meg. Zion mindaddig nem támadott, amíg nem érezte koncentrációját megfelelőnek és állandónak. Nem volt nehezebb dolga a füllel, mint a szemmel, ám ez is egy újabb kihívást jelentett. Újabb területet, újabb érzékszervet, melyeket ugyan már megismert a korábbi technikáinál, mégis újra és újra kell tanulnia, ha egyszer sikeres illúziótechnikákkal szeretne operálni. A gyakorlás pedig…mindig meghozza a gyümölcsét. Zion közelebb állt most, hogy tisztábban hallhassa őt a mester, majd elkezdett kezeivel felváltva csettinteni. Türelmesen várt minden egyes csettintésnél, vajon Kama senpai melyik irányba figyel jobban. Merről hallhatja inkább. Külső szemmel bolondoknak is nézhették őket, ám Zion tudta, az efféle egyszerű dolgokkal igen sok mindent ki lehet deríteni. Nem fogyaszt túl sok chakrat sem, így vörös hajú hősünk gyakran választotta az egyszerű dolgokat. S genjutsut létrehozni nem volt nehéz a számára. Elhitetni, hogy nem használ, az az igazi kihívás.
Zionnak meg kellett tanulnia, ahhoz, hogy sikeresen az illúzió fogságába ejthesse mesterét, nem volt elég egyetlen érzékszervére hatni. Kama senpai minél több területen érzi a változást, annál egyszerűbb lesz rá hatni. A férfit körülölelő chakra így a szemét, a fülét majd végül a bőrét is támadták egyszerre. Óvatosan hatolt bele, szinte észrevétlenül, s ahogy szétterjedt benne, úgy kezdték ostromolni a hamis érzettel. Mindvégig erősen koncentrált, ügyelt a részletekre. Az illúzió lassan kezdte elérni azt a szintet, amiről Zion álmodott. Koncentrációja során észrevette Menő senpai figyelmetlenségét, s épített a gyengeségére. Különböző szemszögből támadt majdnem minden alkalommal, ezzel is nehezítve mesterének feladatát. Tudta, hogy jó úton halad, ez pedig még több önbizalmat kölcsönzött a számára.
Sötét volt már, mire a mester újabb szünetet rendelt el. A mai napra az utolsót. Látta már tanítványán, hogy kezd eléggé kimerülni, s saját magát is egyre furcsábban érezte, az órákon át tartó illúziógyakorlás végett. Szédült és teljesen kifáradt agyilag. Arra kérte Ziont, hogy a holnap déli találkozásig találjon ki valamit, hogy élesben is tudjanak gyakorolni, ugyanis nem maradhat örök a szemkontaktus egyetlen harc során sem. Elváltak útjaik, majd miután hősünk hazaért, szinte ájultan dőlt el az ágyában, fürdés és vacsora nélkül. Nem is kelt fel, egészen másnap kora délutánig.
…
Zion már várta mesterét a kiképzőterepen. Kama senpai, mint mindig most is időben érkezett. A saját időbeosztása szerint. Menő senpai megtehette, hogy akkor érkezett, amikor akart. Zion tudta jól, hogy mestere nem csak az ő tanításával foglalkozik, hanem számos más munkája van shinobiként. Amegakurei jouninként pedig még annál is több.
- Szia Zion. Nos? Mit találtál ki?
- Arra gondoltam, hogy ha a rajztudásom összevegyíteném az illúziókkal, talán sikerülhet.
- Hogy érted? Lerajzolod, mit lássak? – nevetett fel a mester.
- Nem egészen…
Zion kinyitotta a nála lévő füzetet, melyet az óráira szokott mostanság hordani. A vastag, fekete borítású füzetet egy bizonyos oldalra lapozta. A földre helyezte, majd mögé állva, kézpecsétet alkotott.
- Sumi nimpou: Choujuu Giga // Nagy rémfestény technika.
A füzet lapjaira festett fekete maszatok szó szerint megelevenedtek, s a fiú előtt megjelenő, közel egy tucat kisebb denevér sebesen kezdett repülni Kama senpai irányába. A fekete tintaállatok nem kímélték őt, vijjogva, kezdték el körberepülni a mestert. Nem haladtak egyenletesen, így kellőképp lekapcsolhatta a figyelmét és a hallását. A denevéreknek sikerült megzavarni a férfit, majd néhány példány egyenest beleszállt a testébe, s a szétfröccsenő, fekete tinta rárakódott a mester vállára. Egyre több ismételte meg ezt, míg végül az utolsó kamikaze is célba ért.
- Zion, nem a tintás dolgaid tanuljuk most, az maradjon a korrepetálásra. – kezdett volna bele a férfi, ám ekkor észrevette, hogy a fiú egy kunait ragad meg, majd előre ugrik. Sebesen kezd el szaladni, miközben maga elé emeli a fegyvert. Kama senpai felkészült a támadásra, ám a csapás nem érkezett. Ekkor érzett valami nyomó érzést a jobb dereka tájáról. Megrázva a fejét, észrevette, hogy Zion ott áll tőle balra, s szabad öklét a férfi oldalának ütötte. Kama senpai elrántotta a fejét, majd hátrébb ugrott. Intett a fiúnak, aki ezúttal tudatosan a bal oldal irányába kezdett futni. Néhány lépés megtétele után ismételten elrugaszkodott, majd támadta szabad öklével a férfi derekát. Kama senpai elé fordult, ám mikor kezét a fiú felé emelte volna, az előzőhöz hasonló érzés fogta el. Zion megint sikeres ütést vitt be. A mesteren most már látszott az aggodalom szikrája. Ismét hátrébb szökkent, majd harmadjára is maga felé invitálta a fiút. Zion ismételten a bal oldala felé indult, s ugyanott szökkent, ahonnan az előbb. Öklével megcélozta a férfi bal oldalát. Kama senpai azonban elfordulva tőle, a jobb oldalt kezdte el védeni. Ám a fájdalom a bal oldal felől érkezett.
- De hát…most direkt az ellenkező irányba ugrottam, mert harmadjára kiszámítható a támadás.
- Az lehet, de most nem volt aktív. Deaktiváltam a támadás előtt.
- Hm…okos. Szép munka volt, Zion. A tinta a chakraddal van keverve, igaz? A denevérek kellőképp lefoglalták a figyelmem, eltakartak téged, s a hallásom is elegendően magukra koncentráltál. S amint a ruhámba ivódott, felállítottad a chakrakapcsolatot, és stabilan megtartottad. Sajnos ma nem fogok addig ráérni, ameddig tegnap, de van még pár szabad órám.
A két shinobi délutánig gyakorolt, faeszközökkel, nehogy kárt tegyen mesterének testében. Zion egyre bátrabban hozta létre a hamis támadások helyzetváltoztatását, egyre jobban tudta átverni mesterét. Valamint a tudat, hogy nem tudni, Zion mikor oldja fel a technikát, kiszámolni, hogy mit fog lépni, szinte lehetetlen. Éppen ezért számos fakunai érte el testét, s mivel a mester a ruhába ivódott tintát nem volt képes lesöpörni magáról, egyre inkább meggyűlt a baja a támadások kiszámításával. Egy biztos, Zion ismét bizonyította, hogy Menő senpai alapos kiképzést biztosított a számára. A hosszas gyakorolás után a mester meghívta a fiút egy ramenre, majd telihassal hazaküldte pihenni.

**Uchiha Kagami** Pént. Okt. 05 2018, 16:21

Szervusz!

Szokásos Zionos stílusban megírt, szokásosan jól felépített, ezúttal többrétű tanulást olvashattam; igényes, jól megszerkesztett élmény, amit olvasni is élmény volt. Csak így tovább! Nem is szaporítanám tovább a szót, értékelés következik:

Jutalmad +7 chakra, továbbá a technikát természetesen felírhatod és az elsajátított készségeket játéktéren alkalmazhatod.

Kagami

**Kowarii Zion** Csüt. Nov. 01 2018, 00:20

Tanulandó technika neve:
Yuseiton: Shinkei Nova (Sution: Mizu no Yoroi no jutsu)
A technika segítségével a használó vízzel, vagy ebben az esetben tintával kevert vízzel képes egyfajta páncélt ölteni a teste köré. A technika lényegében egyfajta mizu no yoroihoz hasonlítana, a létrehozási metódust tekintve. Első körben a használó nagyobb mennyiségű chakrat koncentrálna, majd a testén kívül engedve, körbevenné. A tinta felvenné a használó alakját, ám folyékony halmazállapotának köszönhetően képessé válik elméretezett, eltorzított alakot is létrehozni. A használó továbbá képes a tintapáncélt nyújtani és formázni a testén kívül. Ezáltal képes lehet kötelek, fegyverek megalkotására. Mivel a használó chakraval képes megszilárdítani a páncélt, igen csak kemény védelmet biztosíthat fegyverek és közelharci támadások, illetve a tűz elemű támadások ellen. Képes lehet a használó kinyújtani a karját több méteres távolságba, s képes megragadni, fogni is vele.
A technika természetesen nem a testet alakítja vízzé, hanem a külsején hoz létre egy burkot, amit chakra koncentrációval képes formázni és mozgatni.
Magyar név: Olajrém stílus: Tintatest (Víz stílus: Vízpáncél technika)
Besorolás: B
Chakra: 362

...
- Mit csinálsz Zion? – teszi fel kérdését a szobába belépő nővére. A fiú éppen az asztalánál ült, kezében ecsetet tartott.
- Áh, megint rajzolsz? Na és most mit tervezel? Egy félelmetes ebihalat? – nevet fel nővére, majd közelebb megy, s állával a fiú vörös fejére támaszkodva figyeli az eddig elkészült vonalakat. Zion mostanság rengeteg időt szentel egyik kedvenc hobbiijának. Tanárai is elismerik, ugyan nem is a realisztikus ábrázolásokról ismert rajzstílusát, hanem a találékonyságot, a fantáziát amelyekkel megalkotja saját szabad rajzait. Valamint a suiton chakraban való képzett jártasságának és fogékonyságának köszönhetően a Sumi nimpou igen csak neki való stílus.
A rajzlapon egy nagyméretű alak állt. Teste izmos volt, olyan fickó volt, akibe nem szívesen köt bele az ember az utcán.
- Kidobó embert, vagy mit rajzolsz?
- Neeem. Ez az én ruhám lesz. Tegnap, vagyis...néhány napja Kama senpaial ötleteltünk edzés közben és arra jutottunk, hogy létre kellene hozni vízből egy páncélszerűséget. Mondta, hogy megtanítja nekem, ha megrajzolom a páncélom.
- Miért ilyen izé a feje?
- Az egy piranha arca.
- Piranha arcú páncélban akarsz járni, Zionka? És mi lesz még? Oroszlánsörényed? Kígyófarkad? – nővére ekkor nagyot nevet.
- Majd meglátod. A legmenőbb páncélom lesz az országban.
A lány úgy érezte, ideje magára hagyni kisöccsét és inkább foglalkozik tovább a saját dolgaival. Zion pedig tovább koncentrálhatott rajzára, ami lassan de biztosan, készen állt.
Másnap sietve érkezett a kiképzőterepre, ahol Kama senpai már várt rá.
- Szia Zion. Tudtál aludni?
- Jó reggelt, Menő senpai. Nem sokat sajna, de legalább volt időm befejezni a rajzot.
- Na, hadd lássam. – Kama senpai kezébe fogta a papírost, majd a fejét kezdte el vakarni. Talán másfél percig nem is mondott semmit, csak forgatta a papírost, s az állát hegyezte ujjaival, miközben próbálta megfejteni a rajzot.
- Azt hittem, amikor páncélról kérdeztél tegnap, hogy valami lovagi páncélt tervezel. Ez…ez micsoda pontosan?
- A legszuperebb páncél, amit valaha láthattak. Az egész testet körbevenné ez az aura. Vastag végtagokat terveztem, és egy piranha fejét, arcnak, hogy még félelmetesebb lehessen.
- Értem. Ez a végleges verziód? Ugyan te fogod megalkotni és csak elmagyarázom, miként jöhet létre. Mivel a tankönyvek nem tesznek említést vízből készült páncélról, elvégre más technikákat használ fel a suiton a védelemre, mégis…a kérdésed, mely szerint létre lehet e hozni, elgondolkodtatott engem is és kiötlöttem valamit. Van egy társam, aki velem ellentétben föld elemmel rendelkezik. Tőle láttam sokat az Iwa no Yoroi nevezetű technikát. Egy igen egyszerű, mégis hasznos védekező technikáról van szó. A használó nagyobb mennyiségű chakrat koncentrál, majd kiterjeszti a teste köré. A chakra körbeveszi az egész testet, ráfekszik lényegébe a bőrre, és azt keményíti meg chakraval, illetve az elemi hatással. Ugyan a technika lassabb mozgást eredményez, hasznos védelmi erő a támadások ellen. A suiton alapból egy könnyebben formázható elem, így egyáltalán nem lehetetlen, hogy elérhesd ezt a fajta állapotot vele. Van egy másik technika is, amit én magam is ismerek. Ugyan magas szintet igényel az elsajátítása, nem hiszem, hogy gondot okozna neked, elvégre lassan több víztechnikád lesz, mint nekem – mosolyodik el Menő senpai.
- A Junsui Kai egy hasonlatosan suitonból alkotott védelmi technika. A Mizuame Naraba technika ragadós vízchakrajaval operál ez esetben a használó.
- Operál? Akkor ez most valami orvosi technika?
- Nem. Nem csak az orvosok operálnak. Ha valaki valamivel operál, annyit tesz, hogy felhasználja, és azzal együttesen dolgozik valamivel. Na de… Szóval a ragadós masszával kell dolgoznod. A testedből ugyanúgy kiengeded a chakrad, majd körbeveszed magad, egyfajta testhez simuló burkot képezve. A technika előnyös lehet fegyveres és kézitusával szemben, ugyanis minden, ami az anyaghoz ér, beleragad. Megmutatom.
Kama senpai ekkor kézpecséteket formált, s testét néhány másodperc alatt egy alig látható burok vette körbe. Intett a fiúnak, hogy próbálja megütni őt. Zionka nagy lendületet véve ugrott neki ököllel a mester mellkasának, ám ökle az ígért módon alaposan beleragadt a ruhába.
- Áh, így már értem. Hogy tudok ebből kiszabadulni?
- Kiszabadulni? Feloldani nem tudom a technikát, meg kell várni, amíg magától szétesik. Ez egy-két hét lehet max.
- Micsoda? Menő senpai, öt nap múlva indulok a chunninvizsgára. Nincsenek heteim itt magával összeragadva várni.
- Csak vicceltem, kölyök, nyugalom. – Kama senpai feloldotta a technikát, az eddig ragadós takony pedig víz formájában szétterült a földön.
- Talán erre építve tudjuk kifejleszteni a te ötleted, elvégre ezt meg is tudom mutatni neked. Három részre fogjuk osztani a tanulásod. Chakra kiterjesztése, chakra formázása és végül a megszilárdítása. Ebből az első kettő nem hiszem, hogy nagy fejtörést okozna neked, elvégre a rajzaiddal egész jól bánsz már most. Ugyanaz a menete, csupán nem is kell lerajzolnod, elég, ha felszabadítod a testedben és kiengeded a tenketsupontjaidon keresztül. Ezt gyakoroljuk első körben. Még nem kell a rajzod szerinti külső, elég, ha körbeveszed magad vízzel. Csak aztán meg ne fulladj.
Kama senpai hátrébb állt, Zion pedig megkezdte az újabb tanulást. A megfelelő kézpecsétet elmutatva, feloldotta magában a suiton elemű chakraját. Nem siette el, koncentrálta, keringette a testében felgyülemett energiákat. Zion türelmes típus volt, képes volt várni, amíg úgy nem érzi, megfelelő a koncentrációja. A suiton chakraban való tehetsége és jártassága pedig még inkább megkönnyebbítette a tanulását. Akkor lássunk neki.
Zionka kellő ideig koncentrálva, megkezdte a tenketsupontjain való chakrakiáramlást. Az átlátszó folyadék lassan szivárgott ki bőrén keresztül. Ugyan ez a része szinte rutinból ment már nála, mégsem kapkodott. Figyelmesen koncentrált, ügyelt a folyamatos áramlás fenntartására, megtanulta már, hogy ha azt a részét hanyag módon végzi el, sokkal nehezebb dolga lesz később. Elvégre könnyebb építkezni egy egységes valamiből, mint egy hézagos és lyukas falból. Így talán az átlagnál több időt is szánt eme résznek. A chakra lassan szivárgott át bőrén, s kezdte elnedvesíteni őt.
Ahogy a fiú kiengedte a víz elemű chakraját, az tócsaként gyülemlett fel körülötte, ugyan megmaradva, de nagy részét pazarlásnak ítélve állította le a koncentrációt. Valami nem stimmelt.
- Próbáld meg úgy elképzelni, mintha egy Mizu bunshint akarnál megalkotni, csupán magad köré. – segített mestere néhány tanáccsal.
Zion újabb próbálkozást tett. A mennyiséget nem növelte, csupán az áramlást tartotta meg, s próbálta testén kívül is folytatni. Így a kiömlő víz nem veszett egyből oda, hanem mozgásban maradva állt meg körülötte. Bőrén érezte a hideg víz sodrását, nem mintha amegakurei létére nem ázna el folyamatosan. Számára a vizes bőr és ruha olyan volt, mint más számára az alsónemű. Anélkül nem érezte teljesen a napját.
Fiatal vörös hajú hősünk folytatva koncentrációját, immáron képes volt egy nagyobb méretű, egyelőre formázatlan víztömeget megalkotni teste körül. Göcsörtös és rendszertelen külseje egy egysejtűre hasonlított leginkább. De első körben elég volt ez is. A formázás csak most jön.
- Na, nézzük csak – Zionka kissé leült pihenni, közben pedig elővette a tervrajznak szánt firkálását. A Vízpáncél méretében nagy volt. Nagyobb, mint Zion. Teste izmos volt, nem úgy, mint az átlagos testalkatú fiúnak. Hatalmas vállai majdnem kilógtak a lapról, ám ami a legjobb részét képezte a fiatal shinobi számára az a feje volt. Zion az általa alkalmazott cápatechnikákban is felhasznált piranhat vette alapjául. Félelmetesnek akarta megalkotni, rettentőnek. Olyan páncélt akart, amit elég volt felöltenie, s máris félelmet éreztet ellenfeleinek szívében. Legközelebb, ha Menő senpai a csatornába vinné őt, ez a külső gondoskodhat arról, hogy némi illúzió segítségével az összes banditát kikergesse onnan. Még most sem igazán értette, miért akar bárki is odamenni, s időzni abban a bűzös labirintusban. De sajnos nem dönthetett erről, ki mehet oda és ki nem. Egy biztos, aki a csatornát választja, az vagy buta vagy valami rosszban sántikál. Az utóbbit választottaknak pedig meg kell tanítania, hogy Amegakure területén belül akar rosszat csinálni, annak számolnia kell a megtorlással. Az utolsó utazásuk tökéletes példa volt a banditák és Zion számára is. Ugyan még mindig nem fogadta el a tényt, hogy aki az, aki rossz, aki ellenséges szándékkal akar tevékenykedni az országban, annak meg kell halnia, de lassan kezdte megérteni a miértjét. Kama senpai nem volt egy nagy szónok, mégis beszédeinek minden egyes szavai nyomot hagytak a fiúban. Meg kell tanulnia megvédeni magát és ha a helyzet megkívánja, ki kell oltania annak életét, vagy pedig ő fog a fiú életére törni.
A kis shinobi felpattant a földről, majd ismét megalkotta a nagyobb mennyiségű chakramasszát a teste körül. Absztrakt kinézetű aurájában keringő chakraját ismét csak mozgásra bírta, s lassú áramlással megkezdte annak átformálását. Próbálta először saját testének külsejét felvenni, vagyis saját méreteinél némileg nagyobb alakot formázni. Ebben, ahogy mestere is tanácsolta, segítségére volt a Mizu bunshin technika formázási alapja. Kezeket és lábakat alkotott sajátjai körül a masszából, majd megpróbálta lekicsinyíteni azokat. Talán túlságosan is sietett vele, vagy nem figyelt épp valamire, nem tudta pontosan, de a páncélon rés keletkezett, s szivárogni kezdett belőle a víz. A szivárgást gyorsan akarta megakadályozni, ezzel háttérbe szorította koncentrációját, s az egész páncél, akár a vizes lufi, úgy pukkant szét.
Másodjára is megalkotta a masszát, ezúttal némileg kevesebb chakraval. Inkább tanulja meg kevesebbel és csak utána növelje meg a testét. Terve úgy tűnt, beválni látszik. A második massza, méretében kisebb volt, így kevesebb chakrat is emésztett fel. A kibuggyanó víztömeg körbeölelte a fiút, ő pedig ismételten megkezdte a formázást. A végtagok lassan növekedtek ki a vízből, s kedztek rátapadva felvenni a shinobi alakját. Ugyan tovább jutott, mint elsőre, ám hamar ennek a próbálkozásnak is ázás lett a vége. Valami nem stimmel. Még kevesebb vízzel kellene? A vörös hajú fiú harmadjára is nekiállt a technikának, még kevesebb chakraval. Miután a vízmassza testén kívülre folyt, belekezdett a formázásba. A végtagjaira szinte tökéletesen passzolt ezúttal, ám szorító érzés fogta őt el. Az összehúzódó víztömeg túlságosan is kevésnek bizonyult ezúttal ahhoz, hogy kényelmes páncélba vértezhesse a fiút. Ugyan eddig ez a próbálkozás járt a legközelebb terveihez, ebben a formában képtelen lenne a mozgásra, oly mértékben szorult keze köré a víz. De legalább már nagyjából megtalálta a mennyiséget.
Ahogy újabb és újabb masszát alkotott, úgy kezdte megtalálni az arany középutat. Se nem szűk, se nem bő, hanem éppen annyi, amennyivel körbevehette a testét. A végtagjait egyre precízebben tudta megalkotni, majd a hetedik próbálkozásra már érezte, ahogy ujjai köré is beszivárogva a víz, szinte tökéletesen felvette az alakját.
- Mielőtt innen továbblépnénk a tested növesztésének, talán érdemes lenne megtanulni a megkeményítést. Ha ezzel az alapformával sikerül, utána már csak annyival kell megnövelned a szilárdításhoz szükséges chakramennyiséget, amennyi vízzel növeled a tested. – javasolta mestere, majd ismét elnémult, hagyta kibontakozni a fiút a gyakorlásban.
Zion, a már létrehozott víztesttel kezdte meg a szintén Mizu Bunshin és a Suikoudan no jutsuban is agyon gyakorolt szilárdításnak. A feladata nem volt most sem más, csupán az adott forma volt más. Chakrat kellett kiterjesztenie a testét körülölelő vízre és azt meg kellett szilárdítania.
Ahogy koncentrált, úgy kezdett a vízburok, szemmel láthatóan is szilárddá válni. Bizonyos területein a víz nem tűnt már oly folyékonynak, mint testének többi részén. A felülete egyre sűrűsödött, ahogy a chakra átjárta a páncélt. Megpróbálta a fiatal hősünk egységesen kiterjeszteni a chakrat, s nem egy adott részre koncentrált. Két-három próbálkozás után a fiú úgy nézett ki, mintha egy adag kocsonyával öntötték volna nyakon. Ugyan a vízpáncél már nem mozgott nagyon, mégsem tűnt egy szilárd védelemnek. Miután elérte a pajzs teljes lefedettségét, még több chakrat koncentrált bele, hogy fokozza ellenállási képességét. A pajzs egyre masszívabbnak tűnt, ám Zion még nem érezte tökéletesnek. Talán azért, meg még nem úgy nézett aki, ahogyan azt eltervezte. Kama senpai javaslatára, letesztelték néhány dobófegyverrel, meglássák, mire is képes eddig. A pjazs az átlagon felül tűrte és akasztotta meg a shurikeneket. Ugyan Kama senpainak sohasem volt kedve saját diákjának egy újdonsült technikáját letesztelni, általában nem is adott lehetőséget a tesztelésre, amíg nem érezte a sikert. Most is, ahogy eddig is, a mester kivárt, amíg a fiú elkészül vele, s kellőképp előkészíti a technikáját. A vízpáncélba beleragadtak a férfi fegyverei. Úgy tűnik, Zion tudatosan építette bele saját védelmébe a mesterétől eltanult páncél alapját, így nem tiszta suitonchakraval alkotta csupán meg, hanem a Mizuame Naraba adta ragadós anyaggal elegyítve, fejtette ki a hatást. Megtetszett neki Menő senpai védelme, így össze akarta boronálni a két lehetőséget eggyé. Úgy tűnt, feltételezése jó irányba haladt.
A shurikenek végül a vízpáncél feloldásakor estek csupán le a földre, egy nagy adag vízzel együtt. Menő senpai gratulált a fiúnak, ám tudta jól, még nem végeztek. Zionon nem látszott az elégedettség, nem felelt meg számára a jelenlegi formája.
- Ha már kitaláltam valami újat, nézzen ki úgy, ahogy én akarom. Remélem, van még ideje, Menő senpai.
- Ráérek még egy keveset, de kezd sötétedni, Zion.
- Nem félek a sötétben, ha ez a baj. Vagy az Asszonytól fél, ha későn megy haza?
- …Mindegy, gyakoroljunk tovább. – zárta rövidre a további faggatózásokat a férfi.
Zion ismét megalkotta a masszát, ám a több vízzel megalkotott masszát, a második, formázási szekcióban nagyobbra teremtette meg, mint eddig. Zion, a páncélban közel két méter magas lehetett. Végtagjai is megvastagodtak, vékonyka karjai helyén izmos, erős vízkarok nőttek. Mivel több chakrat használt fel, így a szilárdításnál is majd többet kell koncentrálnia. De egyelőre maradjunk a formázásnál. Miután végtagjai és dereka, valamint a mellkasa is két-három számmal nagyobbá vált, jöhetett a fiú által legizgalmasabbnak tartott része. A fej.
A Piranha hatalmas szájjal és számos, borotvaéles foggal rendelkezik, ez adta az alapját is Zionka rémisztő páncéljának. Először a Piranha bombát akarta úgy felhasználni, hogy saját maga is a vízállattal ugrik, aztán ebből alapozta meg végül a Vízpáncélt. A massza tüskés hajvonalai eltűntek, helyette egy kopasznak tűnő, üres, átlátszó arc helyezkedett. Vékony törésvonal jelent meg, mely húzódni kezdett a fülének részéig. Ekkor a rés kitágult, s lassan a vízből apró fogak formázódtak. Eleinte úgy nézett ki, mint egy piranhafejű alak, akinek eléggé ellátták a baját és kiütötték az összes fogát, ám ahogy a fiú egyre inkább koncentrált, úgy jelentek meg sorra a fogai. Ahogy a félelmetes száj kialakult, úgy tűnt, mintha állandóan mosolyogna. Szemei helyén némileg vékonyabb volt a víz, hogy rendesen láthasson, s hogy láthassák is őt.
A páncél javarészt készen állt, azonban nem volt képes teljesen lefedni chakraval. Volt mindig néhány része, amelyet nem volt képes megkeményíteni oly szinten, mint a többi felületet, ám ez nem igazán zavarta őt. Ezen vékony területek rövidke csápokként kezdek mozogni testén, mintha csak valami vékony vízkígyó hullámozna. Még jól is nézett ki az enyhe szépséghibája. A véletlenszerűen mozgolódó csápokkal a hátán lassan, de biztosan készen állt a páncél. Azonban Zion tudta már, ugyanis Kama senpaial régóta ötletelt ezen tervezetéről, s a mester elmondta, ha valaki képes páncélt alkotni elemből maga körül, akkor az fegyvert is alkothat, elvégre a létrehozása ugyanaz. Csak az egyik verzióban kart alkot meg a másikban pedig pengét. Ugyanúgy ki kell terjeszteni, formázni és megszilárdítani mind a kettőt. Ennek a ciklusnak a gyakorlása várt még rájuk.
Sötét volt már. A felhők alatti térségben igaz, nehezebben lehetett észrevenni a Nap mozgását, azonban már jócskán estére járt, amikor a két shinobi még mindig a kiképzőterepen koptatta a saras földet.
Zion azóta megtanulta nem csupán megszilárdítani ruházatát, hanem a szilárdságból visszavéve megnyújtani végtagjait, majd újból megkeményítve megragadhatott tőle távolabbra eső eszközöket is. Nem csak az egész karját tudta megnövelni, hanem képes volt például csak az ujjait is meghosszabbítani. Ezzel kezdte az edzést. Hatalmas körmöket növesztett a vízkezéből, melyet megkeményítve borotvaéles karmokat kaphatott. Miután ujjait egyesével képes volt megnyújtani, tovább edzette és fejlesztette oda, hogy ujjait összeszítva, egyetlen vastagabb pengévé alakítsa. Mivel az alapok megvoltak benne, így csupán a formázás és a mennyiségre kellett ügyelnie, így megkönnyebbítve feladatát. Kama senpai alkotott néhány klónt, akiken kellőképp edzhette a páncél, támadói lehetőségeit. Ugyan a ruházat leginkább a közelharcra épült, a víznek hála képessé vált megnyújtani végtagjait, ezzel távolabbra is elérhetett vele.
Az edzés végén Kama senpai elköszönt a fiútól és megkérte, menjen ő is haza pihenni. Zionka azonban nem akart még hazamenni. Úgysem fog tudni még elaludni egy ideig, akkor már valami hasznossal tölti az időt. Táskájából elővett néhány, speciális chakratintát. Leginkább fekete színűt használt, ám volt vörös, kék, zöld és sárga üvegcse is a szettjében. Sohasem szerette az egyszínű dolgokat, éppen ezért tartott magánál mindig több fajta színt. Valamiért a vörös üvegcsére esett a választása, amikor a páncél színén agyalt. A fekete rémisztő ugyan, de ez a vörös…keverve némi feketével…na az rémisztő lesz.
Zion összekeverte a suiton chakraját a tintával, majd megalkotta ismét a ruháját. Egyedül a fejét nem fedte be, meg akarta magát nézni. Testén vörös és fekete szín váltakozott, véletlenszerűen. Javarészt vörösre festette a páncélt, azonban a csápokat, a végtagjai végén és arcának egy részét, főleg a száját, a fogakkal együtt, feketére tervezte. A vörös hajú fiú megállt, mikor befejezte a festést.
- Ez a mű az egyik legkedvesebb technikám lesz. – A fiú elégedetten mosolyodott ki a hatalmas testből. Magasabb volt és látszólag, sokkal erősebb. Gyermeki szemmel legyőzhetetlennek tűnt a páncélban. Maga elé emelte jobb kezét, megforgatta, majd méregette a vízből kialakított izomzatot. Örömteli mosolyt csalt szájára a látvány. Bárcsak Kama senpai is látná ezt. Na majd holnap megmutatja neki, mire is jutott végül a fiú. Úgy döntött, felölti teljesen a páncélt, s gyakorol még egy keveset, mielőtt végleg hazatérne. Fejét ellepte a vöröses-fekete massza, s hatalmas fekete száj, benne fekete fogak emelkedtek ki, miközben arcától a tarkójáig beépítette a technika.
Létrehozott néhány vízklónt, majd egymás mellé állítva gyakorolta saját vízkarjának kinyújtását. Az éles karmokkal ellátott kézfej kinyúlt a csuklójából, s megragadta az egyik klónt. Ahogy a karmok annak testébe hatoltak, feloldotta a bunshint, ami vízként esett szét. Ugyan Zion képes volt újjáépíteni őket, így is sok chakrat használt fel, s viszonylag keveset pihent az egész napos edzés során, így minimális chakraval látta el a klónokat. A kezével együtt a szilárdítatlan csápokat is növelni kezdte, hogy még nagyobb területet lefedhessen, mikor a klónok saját maga ellen irányította. A klónok körbevették a fiút, ám a testéből kilógó csápok megnyúlva s megszilárdítva a végüket, hamar végeztek a támadókkal. Talán a Nap is ragyogott már a sűrű felhők mögött, amikor a fiú teljes kifáradásában eldőlt, s elaludt a kiképzőterep közepén.

Kowarii Zion Lionel-cornelius-jr-carnage-final

**Senju Tobirama** Csüt. Nov. 01 2018, 12:45

Oroszlánsörény, kígyófarok... Very Happy

Érdekes tanulás volt, érdekes karakterrel és még érdekesebb technikával. Mindenesetre a tanulás szépen volt levezetve, mindent láttam benne, amit akartam, vagy vártam.

Jutalmad:
+9 Chakra
+2 TJP
A technikát felírhatod!

Egy élmény volt! ^^

**Kowarii Zion** Pént. Jan. 25 2019, 14:13

Tanulandó technika neve:
- Katon: Kaitou // Tűz elem feloldás
- Katon: Housenka no Jutsu
Kowarii Zion Images?q=tbn:ANd9GcSfpRBPX_1Z_MEGJ4SdrOc3ID9vIB1uOwv5KNuS8UJG596MPsnn

Kowarii Zion Images?q=tbn:ANd9GcSfpRBPX_1Z_MEGJ4SdrOc3ID9vIB1uOwv5KNuS8UJG596MPsnn

A Jutsu szintén az Uchiha klán tagjai között volt elterjedtebb, hasonlóan a Goukakyuuhoz és a Ryuuka no Jutsuhoz, ez is egyszerűen elsajátítható. Lényegében ez nem olyan erős, mint a két kis testvére, de ezzel a Ninja képes egyszerre több tűzlövedéket is lőni az ellenfélre, de akár jöhetnek egymás után is. Shurikeneket vagy Kunaiokat könnyen el lehet benne rejteni, afféle meglepetés támadásként.
Magyar név: Tűz Elem – Halhatatlan Főnix Jutsu
Típus: Támadó
Besorolás: C rangú
Kézjelek: Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris
Chakraszint: 160
Használói: Uchiha klán

Időbeli elhelyezése:
A chunnin vizsga második és harmadik fordulója közötti időszak, Sunagakure
...

- Nem megy, Menő senpai. Nem tudom, mi lehet a baj.
- Az, hogy máshol jár az eszed, kölyök. Mérges vagy? Dühöt látok a szemedben.
- Mert idegesít, hogy nem tudom megcsinálni.
- Ülj le egy kicsit Zion.
A vörös hajú amegakurei shinobi leült egy kisebb kőpadra. Sötét volt már, a térségben elhelyezett lámpák biztosítottak csupán fényt, Sunagakurei kiképzőterepén. Ziont a második forduló utáni szünetben kérette ki mestere a kiképzőterepre, hogy felkészíthesse a harmadik fordulóra. Bízott tanítványában, ám tudta jól, van még mit tanulnia. Egy újabb víztechnikának elsajátításába kezdtek bele, azonban Zion lelkiállapota nem adott erre lehetőséget. Melege volt, ez az ország lassan kikészíti a szervezetét. Éjjelente pedig a csontjait rázta a hideg. Ugyan már nem abban a lyukban kell aludniuk, ahol az írásbeli előtt próbálták megtörni őket, annál komfortosabb és kényelmesebb lakosztályokat kaptak, Zion mégsem volt képes aludni. A múlt képei újból és újból visszatérnek. Fekete táskás szemei nem pihentek az elmúlt egy hónapban, s ez kihatott az amúgy kedves fiú jellemére is. Ingerültté vált, tombolt benne valami, valami sötét, valami olyan, amit próbált elrejteni, ám ahogy teltek virrasztó éjszakái, úgy látszott meg rajta, van benne valami, ami ki akar törni. Ami belülről kezdi őt felemészteni. Már nem olyan volt, mint régen. Belépett a nagybetűs shinobi valóságba, s az eddigiek, igencsak káros hatással voltak ártatlan lelkére. Rémálmai kísértették őt nappal is, egyedül mesterének merte megmutatni mindazt, ami a fejében volt. Kama senpai szavainak egy részére emlékszik, mely valamelyest könnyített ezen a megtépázott állapoton. A szavai azonban rosszkor érték el a fiú agyát, s amint megpróbálta összekapcsolni a bölcsességet a tapasztalattal, oly torz mását kezdte el önmagában boncolni, melyek talán nem lesznek jó hatással rá, ha így folytatja.
- A suiton mindig is a sodródásról, az áramlásról szólt. El kell lazulnod, csak úgy vagy képes tökéletesen a koncentrációjára. Le kell higgadnod, s erőt kell venned magadon. Tudom, szar ez a hely, én is szenvedek a melegtől, de… most itt vagyunk. Méghozzá azért, hogy chunninná avassanak a végén.
Zion felkelt, majd újból megpróbálkozott a technikával. Egy nagyobb volumenű képességet akart átadni Menő senpai, de úgy tűnt, Zion nem lesz képes dacolni a benne tomboló haraggal és indulatokkal. Mérges volt, szinte lángolt benne az akarat. De nem a jelenleg tanulandó technika iránti akarat. Másféle erő volt ez. Dühödtebb a ringadozó víznél. Tombolóbb a sodródó hullámnál. Pusztítóbb a veszélyes áraknál is.
- Talán…
- Mi az, Menő senpai?
- Mi van, ha… Ha lakozik benned olyan erő, ami más, mint a suiton. Higgadtságos természetedet napról napra veszted el itt a Szélben, néha én magam sem ismerek rád. Tudod, a shinobik nem csupán egyetlen elemet képesek feloldani. Az öt elem mindegyike egy-egy tulajdonsághoz van kötve. Az eddigi, árral sodródó éned tökéletes párosítást kapott a suitonnal. Nyugodalmas, békés, tiszta és sima víztükör. Ez más. Dühös vagy, indulatos. Forr benned az erő, de nem akarod kiengedni. Túl erős a suitonhoz. Nem olyan vad, mint az én raitonom. Annál koncentráltabb, lassabb, de nem feltétlenül gyengébb. Leginkább a Katon természetéhez tudnám hasonlítani. Mondd csak, mit tudsz a tűz elemről, Zion?
- Azt tudom, hogy az egyik legpusztítóbb elem, melynek forrása a gyomorban van. Onnan indítja el a chakraját a torkon és a szájon át.
- Örülök, hogy neked nem kell az alapokat magyaráznom. Habár nem is lennél itt, ha nem tudnád ezeket. Jól van, kölyök. A katon chakra valóban a gyomorból koncentrálódik. Onnan az ember keresztül jut el a szájig, majd azt elhagyva, belobbantja. Veszélyes egy technika, sokoldalúbb a raitonomnál. De ugyanúgy veszélyes lehet a használóra nézve. Gondolj csak bele, begyújtanál a torkodban egy Mizurappa méretű lángcsóvát. Több füstöt köhögnél, mint amennyit én eddig szívtam. Aztán a hajad is kiégne tőle belülről. De talán… ez a dühöd segíthet a feloldásában. Mit gondolsz, megpróbálod?
- Azt hiszem.
Kama senpai még egyszer elmagyarázta a működési elvet. Ugyanúgy koncentrálni kell a chakrat, azonban jelen esetben a tüdőbe kell összpontosítani, majd fel kell oldani a tűz elemet. Zion természete jelentős változásokon esett át, s talán Menő senpai feltételezése nem bukik meg, s igaza lesz. Ha nem, akkor Zion valószínűleg nem fog megjelenni a harmadik fordulón. Menő senpai egy régi társától ismeri a katon természetét, így annak ellenére, hogy ő maga nem rendelkezik az elemmel, a szükséges információkat átadhatja Zionnak.
A vörös hajú shinobi lehunyta szemeit, majd összpontosítani kezdett. Először a suitonhoz használt kézjelet akarta megformázni, ám Menő senpai azt is elmondta, a Katon elemet a Tigris jelével lehet feloldani. Így Zion ujjait úgy helyezte el, hogy tökéletesen megalkothassa a kézpecsétet, majd erősen koncentrálni kezdett a gyomrának területére. Elméje máshol járt már, hála a genjutsuknak, nem volt nehéz dolga az elméjének elcsendesítésében és összpontosításában. Haragja még mindig tombolt benne, s ahogy egyre jobban koncentrált, úgy érezte a tombolást magában. Eddig ismeretlen düh táplálta őt belülről, most pedig ennek a forrását kutatta. S ahogy egyre közelebb járt, úgy érezte magában azt a tombolást, a zabolátlanságot. Zion erősen összpontosított, elméjében pedig kutatta a magját az ismeretlennek. Rátalált végül, s képes volt elég közel jutni ahhoz, hogy szinte megérinthesse.
…
Zion elméjében, ott állt a sötétségben, nem volt semmi körülötte, csak feketeség. Egyetlen, halovány, mégis izgága lángocska pislogott csupán előtte. Zion megállt a láng mellett, a tűzcsóva alig érhetett a derekáig. Zavart volt, hullámzó mozgása pedig, zabolátlan. Dühös volt, akárcsak a fiú. Zion lassan emelte a láng felé a kezét.
- Szabadon engedlek, válj azzá, ami vagy. S tombolj.
Zion a lángba emelné a kezét, majd chakraját a kezén keresztül koncentrálná a lángcsóvába, mely mintha lelassított volna a fiú mozgására. Zion megérintette a tüzet, s átadta a chakraját. A lángcsóva megduzzadt, s az egekbe tört. A tűz robbanásszerűen emelkedett felfele, Zion pedig ott állt benne. Már nem volt dühös. Érezte, ahogy a tomboló láng haragja kiszabadult, s utat tör magának, méghozzá az ég felé. Hihetetlen érzés volt, ott állni a tűzben. A haragos lángcsóvában. A zabolátlan erő magjában.
…
Zion kinyitotta szemeit, s orrán mély levegőt vett. Fejét a magasba emelte, majd a száján szinte kitörő, felfelé törő chakratömeg lángra kapva, bevilágította a kiképzőterep sötét, poros térségét. Zion jó néhány másodpercen át fújta magából a tüzet, majd mikor sikerült elfojtania, izzadtan ült a fenekére. Lihegett, szájából forró füst jött elő.
- Ez a beszéd, kölyök. Pihenj egyet meg igyál valamit. Itt van víz. – Kama senpai odadobna egy félig teli kulacsot a fiúnak, aki egy húzásra lehörpintené, hűtve ezzel torkát és a száját.
- Milyen érzés volt?
- Háh… Meleg. De amúgy…ijesztő. Erős. Jó!
- Ahogy mondtam, ezt az erőt kordában kell tartani. Nagyon veszélyes lehet a használóra. Hidd el, láttam már embert belülről felgyulladni. Félelmetes és rettentő érzés lehet. Belülről megsemmisülni, lassan, kíméletlenül. Na de… Mivel alapjáraton tanulni jöttünk, és mivel az én tudásom igen csak csapott a katon terén, egy egyszerű technikát fogok neked elmagyarázni, egy olyan képességet, amit a társam szokott leginkább alkalmazni. Jól fog jönni a tintaállataidhoz. A technika lényege, hogy feloldod a katon elemed, de nem egybe, hanem kisebb lövegekben fújod ki magadból. Mintha a Mizurappat köpnéd ki kisebb formájában, de többször. Miután a chakrad elhagyta a szájad, begyújtod, s ezzel lángoló lövedékeket leszel képes elindítani. Szerencsére túlságosan is sokszor láttam már, hogy tudjam, az alábbi kézjeleket formázza meg előtte, Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris. Közel sem annyi, mint a Vízsárkányé, heh. – mosolyodik el – Való igaz, nem is olyan erős. Na lássuk. Első körben koncentrálod a tigrissel, s feloldod a chakrad a gyomrodban. Ha ez megvan, kijuttatod a szádon át, de nem egybe, hanem kisebb lövedékekben. Köpj egyet lényegében, levegővel. S ha kiköpted, gyújtsd be. Szerintem ezzel még ma végzünk.
Zion megkezdte a Kama senpai által megadott instrukciók alapján az edzést. Első körben koncentrálta a chakraját, ami az ő szintjén, nem volt megterhelő feladat. Képes volt immáron feloldani a Katont, így hát a megfelelő helyen, a megfelelő kézpecséttel párosítva, ismételten aktiválta magában a tomboló erőt. Szinte érzete, ahogy chakrajáa végigfut a nyelőcsövén, s összpontosul a szájában. Zion mély levegőt vett, majd fújt egyet. A chakraját akkor lobbantotta be, legalábbis próbálta, amikor már elhagyta a száját. A kilökődő chakra Ziontól közel fél méterre kapott csupán lángra, ám szinte abban a pillanatban ki is oltotta magát. Zion újból próbálkozott, majd újra és újra. A szájában felgyülemlett chakrajának jelentős részét kifújta, mikor képes volt egy löveget a megfelelő pillanatban ellőni. Kama senpai mindvégig figyelemmel kísérte, s felkészült az esetleges balesetre. Vízzel töltötte meg a kulacsokat, hogy ne száradjon ki a fiú. Miután a fiú sikeresen kifújta az utolsó lövedéket, mely sikeresnek bizonyult, ivott néhány kortyot, majd újból kezdte a koncentrálást. Ismét szájába sűrítette a chakrat, s egyesével fújta őket ki, majd megpróbálta begyújtani a lehető leghatásosabban. Zion elkezdte egyre gyorsabban gyártani az aprócska lángokat. Nem növelte a méretüket egyelőre, hanem a megfelelő begyújtást gyakorolta. Érezte minden egyes tűzlövedék kifújásánál, hogy képes a dühét kiadni magából. A harag lángja volt ez. A tűzgolyócskák egymás után lobbantak, s ragyogták be fényükkel a sötét kiképzőterepet, Zion pedig egyre bátrabban kezdte alkalmazni.
Rövid pihenőt követve kezdett neki a tűzgömbök méretének növelésébe. Először csak óvatosan próbálkozott vele, ám ahogy a harmadik-negyedik golyó is megfelelő módon hagyta el a száját, s gyulladt be, úgy adott hozzá a lövegekhez nagyobb chakramennyiséget a szájából. Így ugyan kevesebbet tudott megalkotni, mégis, azok méretükben már egyenlő félként vehették fel a harcot a kisebb testvérei ellen. Zion újból és újból mély levegőt vett, majd egyre nagyobb fújásokkal juttatta chakraját a külvilágba. A végére teniszlabda méretű gömböket volt képes kifújni magából. Legalább hat-nyolcat. Ezt a számot próbálta meg növelni az adott mérettel Zion, s nem kevés gyakorolással képes volt majdhogynem megháromszorozni a labdák számát.
Újabb szünet következett, ezúttal hosszasabb, mint az előző. Zion zihált, izzadt és szomjas volt. Rettentően szomjas. A katon jócskán kivesz belőle, főleg itt, ebben a száraz, sivatagos országban. Mondjuk az biztos, hogy legalább nem fázott a sivatagi éjszakában. Mestere elégedett volt a fiú teljesítményével, s eldöntötte, hogy megpróbálja felmérni a tudását. A következő lépcsőfoka az edzésnek a gyorsaságra és az erőre épített. Nem kellett Zionnak tíz-tizenöt löveget egyszerre kifújnia, csupán egyet egyszerre. Ám annak a lövegnek fel kellett vennie a versenyt, Menő senpai vízlövedékével szemben. Ugyan a víz kioltja a tüzet, a vörös hajú shinobinak addig kellett gyakorolnia, amíg nem volt képes semlegesíteni az érkező víztámadást. Kama senpai jó néhány méterrel hátrébb állt, majd a fiú felé küldte az első vízlabdát. Zion koncentrált, majd mély levegővétel után a szájába sűrítette a chakraját. Az első tűzlöveg el sem találta a víztömeget, így az eltalálta Ziont. A másodiknál jobban koncentrált az irányításra, de ez sem sikerült megfelelően. Ahogy a fiú teste egyre vizesebbé vált a becsapódó lövegektől, mérgét ismét összpontosította a gyomrába, majd elhatározott tekintettel figyelte mesterét. Az érkező vízgömböt immáron eltalálta, de nem volt elegendő chakra a lövegben ahhoz, hogy meg is akassza. Némi gőz tört elő, majd a lángokon áttörő vízlövedék ismételten eltalálta Ziont. Az amegakurei gennin koncentrációját azonban nem vesztette el. Újabb és újabb lövedékekkel próbálta hárítani a felé érkező víztömegeket.
Ahogy Zion egyre nagyobb lendülettel vágta bele magát az edzésbe, úgy halmozott fel magában egyre nagyobb mennyiségű chakrat, míg végül képes volt megakasztani és semlegesíteni a suitonlövedéket. Kama senpai elmosolyodott, s újabb vízgolyókat köpött a fiú felé. A lövedékek egymásnak csapódása során kitörő gőz egyre nagyobb mennyiségben volt jelen, a közel órán át tartó edzést követően felmelegedett a kiképzőterep légköre.
- Jól van, Zionka, ügyes vagy. Tanácsolom, hogy ne használd az első mérkőzéseden még, gyakoroljunk inkább utána. Úgyis nyerni fogsz, számodra nincs lehetetlen. Maradj az utadon és meglátod, nem lesz senki, aki az utadat állhatná. Még én sem.
- Ó, Menő senpai. Én sohasem leszek annyira jó, mint maga.
- Majd meglátjuk, kölyök, majd meglátjuk.

Uchiha Itachi Szomb. Jan. 26 2019, 14:53

Hali,

A tanulás egész szórakoztató volt, azonban mennyiségben egy kicsit karcsúnak találom ezek mellett volt benne pár fogalmazási hiba, de semmi komoly. Ettől függetlenül én jól szórakoztam.
Szépen elmagyaráztad, hogy miként kötődik az ember chakrája érzelmeihez és a technikai oldala is rendben volt irományodnak. A Katon és Housenka no Jutsu tanulást Elfogadom. A katont és a jutsut is felírhatod adatlapodra.

Itachi

Ajánlott tartalom

Kowarii Zion

Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion

Re: Kowarii Zion