Lanmao
2 posters
1 / 1 oldal
Lanmao
Lanmao Hétf. Feb. 27 2017, 01:23
18+ Erotikus Részeket Tartalmaz!
350 Chakrát Elért Karakter: Kenshiro Mirubi
350 Chakrát Elért Karakter: Kenshiro Mirubi
Ninja Tanács Engedélyei: Genjutsu
Nem Engedélyes de Letisztázott: Mákból készíthető Ópiumtabletta + Saját Technika a kezdő Technikákhoz
Későbbre Tervezett Engedélykérések: Kenjutsu Tanulás; Irio Ninjutsu Tanulás
Link a Droghoz és a Technikához: http://narutohun.niceboard.org/t2407p200-kerelmek-a-ninja-tanacs-fele#56646
Későbbre Tervezett Engedélykérések: Kenjutsu Tanulás; Irio Ninjutsu Tanulás
Link a Droghoz és a Technikához: http://narutohun.niceboard.org/t2407p200-kerelmek-a-ninja-tanacs-fele#56646
______________________________________________________
NÉV: Lanmao --> Az "L"-t "R"-nek ejtik. (Ranmao) --> Ran = Orchidea | Mao = Házasságtörő Férfi/Ragadozó
ORSZÁG: Méz Országa
FALU: Valahol az Országban egy kis faluban
KOR: 23
NEM: Férfi/Nő ahogy tetszik
SZINT: C
RANG: Civil (Chakrahasználó)
KÜLSŐ: Szépnek született és szépnek is nevelték. Hófehér bőre, nőies vonásai, hosszú, dús, lilás-rózsaszín haja és ugyanilyen színű szeme egyaránt kedvence férfinak és nőnek. Derékig érő haját legtöbbször két 2-3 részletben alul egy rózsaszín, vagy világoskék szalaggal fogja össze. Bal szeme alatt egy szépségpötty helyezkedik el, ajka és szája se nem széles se nem vékony, alapjáraton babarózsaszín, de sűrűn rúzsozza magát. 175 Centiméter magas.
JELLEM: Férfias jelleme teljesen kiveszett belőle, kiskora óta lánynak nevelték. Megtanították, hogy mi kell a nőnek és hogy mi kell a férfiaknak. Illemet és kultúrát tanult, így okossá és illedelmessé vált. De hogy Ő maga kicsoda és micsoda? Ezt nehéz megmondani. Az évek során úgy viselkedett, ahogyan elvárták tőle, egyetlen saját érzése és időtöltése, amit Ő maga szeretett csinálni, az a természetben való gyönyörködés. A művésziességet és a szépet mindenben képes volt meglátni, legyen az akár fénytől és élettől pompás, vagy durva mód groteszk. Mióta elhagyta otthonát és voltaképpen elektromos sokk érte az agyát, minden érzése és érzelmi megnyilvánulás szinte eltúlzott, minden érzelmét fokozottan éli meg, így a világ legapróbb csodái sem kerülhetik el a figyelmét...
VILÁGNÉZET: A Gésaházban ahol élt, egy valamit biztosan megtanult: Az emberek betegek. Na persze nem a testük, hanem a lelkük, a lélek gyógyítását azonban csak a testen keresztül lehet elérni, ezért van szükség arra, hogy testi gyönyöröket éljenek át. A feszültség, ami rajtuk van ez után teljesen eltűnik, de a mókuskerék folyton folyvást csak pörög... Így Lanmao meggyőződése, az, hogy a világ el van cseszve. Mi értelme a világnak, hogyha nem boldog az ember, mert nem teheti meg azt, amit szeretne. Úgy gondolja, hogy mindenkit más tesz boldoggá és a legtöbb ember soha nem lehet igazán boldog, mert olyanra vágyik, ami nem lehet igazán az övé. Csak az élhet boldogan, aki nem keresi a boldogságot, hanem megelégszik azzal, amije van és megérti, hogy a rossz dolgok nem feltétlenül rossz dolgok, hanem fejlesztik az ember személyiségét. Lanmao megtanulta ezt, pontosabban természetétől fogva így él. Az ő boldogságát csak a más emberek elégedetlenségből szült gonoszság teheti tönkre. Éppen ezért eltökélte, hogy meggyógyítja az emberek lelkét, feloldja a feszültségüket és eljuttatja őket egy olyan világba, ahol bár kis időre, de valóban boldogok lehetnek. Hogyha újra és újra aláveti magát a procedúrának, amivel eljuthat Wandarando Világába, akkor az életét boldogan fogja élni.
"Ki mondja meg, hogy hol kezdődik az álom és hogy hol ér véget a valóság?" ~ Lanmao
AMI A HÁTTÉRBEN MEGBÚJIK: Tudatos vagy talán nem? Lanmao csak egy álszent, önző, pénz és hataloméhes személy lenne, akit éveken keresztül elnyomtak mások? Hiszen Wandarando kapuit egy drog, az Ópium keverék nyitja meg azok számára, akik álmodni akarnak. A szer annyira ellazítja és elnyomja őket, hogy izmaik elernyednek és elméjük messzi világokba kalandozik, ahol élhetik azt az életet, amit mindig is szerettek volna. Egy álomvilág, mely a valóság gyötrelmein túl létezik... Pénzért juthatsz hozzá ezekhez az álmokhoz, így Lanmao álmokat ad el azoknak a megnyomorodottaknak, akik elégedetlenek a saját életükkel és újra és újra Csodaországba akarnak eljutni, ahol a gondtalan világuk részesei lehetnek. A világ, ahol csak a boldogság vár rájuk. Amíg meg tudják fizetni az árát... Aki egyszer átlépte Csodaország kapuját, az egészen biztosan másodjára és harmadjára is meg akarja majd tenni, ameddig csak él, örökké. Függőjévé válnak az érzésnek, a világnak, a szernek testileg, szellemileg és lelkileg is. Idővel már oda ébrednek fel, számukra az a valóság, a való élet csak egy álom lesz a számukra, semmi több... Amikor ezt a határt átlépik, amikor már Lanmaohoz járnak felébredni, hogy beléphessenek Wandarando-ba akkor szűnnek meg igazán emberként létezni.
"Ki tudhatja, hogy mi az álom és hogy mi a valóság? Honnan tudod, hogy ez a világ az, amiben igazán élsz és nem a másik? Honnan tudod, hogy a vélt tested nem tűnik el, amikor álmaid mezejére lépsz? Hiszen a világ, amiben hittél és amiben éltél, eltűnik. Te magad valahol teljesen máshol jársz, amikor átléped Wandarando Kapuját..." ~ Lanmao
FELSZERELÉSEK:
- 5 Fiola Nyers Ópium --> 1 Fiola 20 tabletta készítésére elég
- Faszénpor --> 0.5 kg
- Mozsár
- 1l Tiszta Szesz (93%-os alkohol)
- 5db Rózsaszín Füstbomba
- Elsősegély Készlet
- Nekote
- 2db Robbanójegyzet
- Katana (Kép) --> Yoruhana // Éjvirág
- Jobb kézre húzható Nekote
- Legyező (Kép) --> Ten'meihana // Hajnalvirág
- Sminkkészlet
- Shamisen (Kép) --> Mahiruhana // Délvirág
- Shamisen (Kép) --> Mahiruhana // Délvirág
- Rejtett Tőr
- Vaspántolt Gésa Esernyő (Kép) --> Koukonhana // Alkonyvirág
MEGJELENÉS:
MEGJELENÉS:
- Többnyire rózsaszín, fehér, lila és világoskék öltözékek variációit viseli
- Ruhájának elhanyagolhatatlan része a kimonó, vagy Haori, amit általában lila kendővel köt össze
- Nadrágja egy buggyos, kényelmes anyagú nadrág, bár ez inkább szoknyának tűnik, főleg a kimonó alatt
- Mindig rózsaszín szandált vagy papucsot visel
- Haját többnyire szalagokkal fogja össze lazán, könnyedén, hogy a haja ha akar ki tudjon szabaduln
- Ékszereket is hord, amik rendkívül változatosak, többnyire ezüst vagy fából készült nyakláncot hord, valamint ezüst karkötőt, amik cirádás mintákkal borítják be a kezét
- Gyakran viseli lilás fényű Nekotéit az egyik kezén
- Körmeit lila, rózsaszín, vagy pedig világoskék színnel festi
- Sokszor púderezi le arcát és rúzsozza ki száját lila vagy kék színnel, valamint a szemeit is ki szokta húzni lila színnel.
TECHNIKÁK:
TECHNIKÁK:
- Alap E Szintű Ninjutsuk
- Vízen és Függőleges Terepen való Megmaradás
- Elsődleges Elem Feloldás: Fuuton
- Elsődleges Elem Feloldás: Fuuton
- Wandarando no Toguchi // Csodaország Kapuja --> Saját Technika
- Hyakkaryouran // Virágbaborulás
- A névvel ellátott eszközökre Saját Technikák fognak épülni
- A névvel ellátott eszközökre Saját Technikák fognak épülni
Yoruhana // Éjvirág
Egy egyedi, chakraérzékeny kard, melynek készítéséhez ritka virágszirmokat használtak fel, valamint azokkal színezték. Az egyedisége leginkább csak a színében és formájában nyilvánul meg. Markolata vékony és kissé hullámos, jól fogható lilás színű. A markolat után egy virágszirmokra emlékeztető narancssárga fémrész következik, majd egy sárga-fehér-rózsaszín átmenetes pengerész.
A KARD TELJESEN ÉLETLEN csak a bele vezetett chakra hatására a chakrapenge tudja kiélesíteni, csak akkor lehet vele sebet ejteni.
Ten'meihana // Hajnalvirág
Egy legyező, amelynek semmilyen különleges funkciója nincs, azonban a Fuuton technikákhoz kiválóan használható. A legyező kinézete egyszerű, levendula alapon van rajta egy jelkép, ami a Gésaház jelképe volt, ahonnan Lanmao eljött.
Koukonhana // Alkonyvirág
Egy legyező, amely látszatra könnyű, akárcsak a Gésák papíresernyője, de aki jobban megnézi és megfogja, felfedezheti a fémlemezeket, amik be vannak építve az ernyő szárnyai közé, valamint a fémszálakat, amik összetartják az egész ernyőt.
Mahiruhana // Délvirág Egy egyedi, chakraérzékeny kard, melynek készítéséhez ritka virágszirmokat használtak fel, valamint azokkal színezték. Az egyedisége leginkább csak a színében és formájában nyilvánul meg. Markolata vékony és kissé hullámos, jól fogható lilás színű. A markolat után egy virágszirmokra emlékeztető narancssárga fémrész következik, majd egy sárga-fehér-rózsaszín átmenetes pengerész.
A KARD TELJESEN ÉLETLEN csak a bele vezetett chakra hatására a chakrapenge tudja kiélesíteni, csak akkor lehet vele sebet ejteni.
Ten'meihana // Hajnalvirág
Egy legyező, amelynek semmilyen különleges funkciója nincs, azonban a Fuuton technikákhoz kiválóan használható. A legyező kinézete egyszerű, levendula alapon van rajta egy jelkép, ami a Gésaház jelképe volt, ahonnan Lanmao eljött.
Koukonhana // Alkonyvirág
Egy legyező, amely látszatra könnyű, akárcsak a Gésák papíresernyője, de aki jobban megnézi és megfogja, felfedezheti a fémlemezeket, amik be vannak építve az ernyő szárnyai közé, valamint a fémszálakat, amik összetartják az egész ernyőt.
Egy húros hangszer, amit a Gésák használtak, hogy szórakoztassák a vendégeikte. Lanmao kitűnően tud rajta játszani.
Lanmao- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 492
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 100 (D)
Erő : 100 (D)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 392 (B)
Pusztakezes Harc : 100 (D)
Tartózkodási hely : Wandarando
Adatlap
Szint: B
Rang: Oiran - A Surrogó Kimonók Hercege
Chakraszint: 412
Re: Lanmao
Lanmao Hétf. Feb. 27 2017, 01:38
I. Jelenet - Magányos Cseresznyevirág
Alkonyodik... A Gésaház tündöklő, rózsaszín kertjét a sötét éjszaka igyekszik uralma alá hajtani, ám a homály csak mélyíti a vibráló, szemet gyönyörködtető színeket. A Gésaház kertje mély lila színekbe fordul át, most már a Cseresznyefák szirmai sem hullanak alá, nem viszi őket a szél. Tiszta égbolt köszön a kertre, a Hold ezüstös fénye pedig megcsillan az élettel teli virágok viaszos szirmain, visszaverve azt. Igaz, a Gésaház kertjének fénye nappal a legcsodálatosabb, de a világ hiába fordul át a sötétségbe, a kert csodája akkor is megmarad.
A kerti tó zavartalan tükrében csillagok százai gyöngyöznek, felnézve az égboltra pedig millió egy ilyen fénybogarat látni. Vibrálnak és pislákolnak, akárcsak a gyertya fénye. De van a víztükörben még más is... Egy fiatal lány, már-már festetten művészi valója tárul a szemeink elé. Hosszú, sötétbarna haja hullámokban omlik vállaira és hátára, rózsaszín kimonója pedig lágyan lengedezik a gyengéd, hűvös szélben. Szeme rózsaszín, fekete festékkel húzta ki, mértanian pontos szimmetriával. Egész kisugárzásának gyengédségét erősíti vékony, apró, törékeny teste, csöppnyi kezei és halvány színű, rózsaszín szája. Az illata akár a friss baracké vagy, mint a cseresznyevirágé... Üde és édes, mégis visszafogott és szerény. A lány teljes harmóniában áll a természet szépségével, zavartalan képet alkotnak együtt. Dúdolás hallatszik... A lány magas, tiszta és selymes hangja hatja át az éjszaka csendjét. Nem énekre nyitja száját, csupán lecsukott szemmel dúdolja a könnyed dallamot. - Meg akarod tartani? - Hangzik fel a mély, karcos hang, amely karomként hasítja keresztül a kellemes dallamot, szinte már mennydörgésként hat... Egy alak áll az egyik cseresznyefa tövében árnyékba burkolózva. Jelenléte és kisugárzása fekete pecsétként rondítja el a festői képet, mintha csak a romlást szimbolizálná.
A lány nem válaszol, csupán csak lassan bólint egyet, miközben apró szájának sarkai felfelé ívelnek. Mosolyog. A férfi lassú, nehéz léptekkel indul meg a törékeny, mindössze 150 centiméter magas lány felé. A maga 190 centiméterével hegyoromként magasodik fölé, ahogyan mögé áll. Óriási kezei a lány vállára, majd derekára simulnak, végül pedig gyengéden maga felé fordítja az apró teremtést. - Akkor gyere velem... - A férfi hangja könyörgő volt, tudta, hogy mit kér és tudta jól, hogy a lány nemet fog mondani. Mégis reménykedett benne, hogy szája igennel szól. - Nem tehetem... - Érkezik a válasz csilingelő, keserű hangon. Az apró teremtés mellkasa remeg, a férfi kezei érzik, hogy a csöppnyi teremtés szíve vadul kalapál egész testére kiható pulzálással. Az Ő kezének ez olyan, mintha egy apró, kétségbeesett maradat tartana, aki zilálva várja, hogy mi fog történni. A lány azonban nem fél és nem izgatott, sokkal inkább szomorú. Tudja, hogy itt az idő, tudja, hogy el kell engedniük egymást. Nem maradhatnak örökké együtt, csak, hogyha a lány a férfival megy. Ezt azonban nem teheti meg.
Az óriási férfi kezei most a lány arcához érnek. A Ninja keze érdes, kemény és durva, a lány mégis beletemeti arcát, magába szívja bőrének illatát, kiélvezi az utolsó együtt töltött perceket, miközben szemei könnytől csillognak, ahogy pedig lehunyja őket, egy festéktől fekete könnycsepp gördül le arcáról ráfolyva a Shinobi kezére. A férfi nem bírja tovább, karjaival átöleli a lányt és magához húzza őt. Szorosan ölelik egymást, a lány szinte eltűnik a férfi erősen ölelő karjaiban, de mégis egyre jobban, egyre szorosabban bújik kedveséhez, apró kezei egyre csak erősebben szorítják, gyűrik a Shinobi ruháját, míg nem az érzés kirobban, a madárka zilálva, zokogva, félelemtől remegve roskad össze az éjszakában.
A kerti tó zavartalan tükrében csillagok százai gyöngyöznek, felnézve az égboltra pedig millió egy ilyen fénybogarat látni. Vibrálnak és pislákolnak, akárcsak a gyertya fénye. De van a víztükörben még más is... Egy fiatal lány, már-már festetten művészi valója tárul a szemeink elé. Hosszú, sötétbarna haja hullámokban omlik vállaira és hátára, rózsaszín kimonója pedig lágyan lengedezik a gyengéd, hűvös szélben. Szeme rózsaszín, fekete festékkel húzta ki, mértanian pontos szimmetriával. Egész kisugárzásának gyengédségét erősíti vékony, apró, törékeny teste, csöppnyi kezei és halvány színű, rózsaszín szája. Az illata akár a friss baracké vagy, mint a cseresznyevirágé... Üde és édes, mégis visszafogott és szerény. A lány teljes harmóniában áll a természet szépségével, zavartalan képet alkotnak együtt. Dúdolás hallatszik... A lány magas, tiszta és selymes hangja hatja át az éjszaka csendjét. Nem énekre nyitja száját, csupán lecsukott szemmel dúdolja a könnyed dallamot. - Meg akarod tartani? - Hangzik fel a mély, karcos hang, amely karomként hasítja keresztül a kellemes dallamot, szinte már mennydörgésként hat... Egy alak áll az egyik cseresznyefa tövében árnyékba burkolózva. Jelenléte és kisugárzása fekete pecsétként rondítja el a festői képet, mintha csak a romlást szimbolizálná.
A lány nem válaszol, csupán csak lassan bólint egyet, miközben apró szájának sarkai felfelé ívelnek. Mosolyog. A férfi lassú, nehéz léptekkel indul meg a törékeny, mindössze 150 centiméter magas lány felé. A maga 190 centiméterével hegyoromként magasodik fölé, ahogyan mögé áll. Óriási kezei a lány vállára, majd derekára simulnak, végül pedig gyengéden maga felé fordítja az apró teremtést. - Akkor gyere velem... - A férfi hangja könyörgő volt, tudta, hogy mit kér és tudta jól, hogy a lány nemet fog mondani. Mégis reménykedett benne, hogy szája igennel szól. - Nem tehetem... - Érkezik a válasz csilingelő, keserű hangon. Az apró teremtés mellkasa remeg, a férfi kezei érzik, hogy a csöppnyi teremtés szíve vadul kalapál egész testére kiható pulzálással. Az Ő kezének ez olyan, mintha egy apró, kétségbeesett maradat tartana, aki zilálva várja, hogy mi fog történni. A lány azonban nem fél és nem izgatott, sokkal inkább szomorú. Tudja, hogy itt az idő, tudja, hogy el kell engedniük egymást. Nem maradhatnak örökké együtt, csak, hogyha a lány a férfival megy. Ezt azonban nem teheti meg.
Az óriási férfi kezei most a lány arcához érnek. A Ninja keze érdes, kemény és durva, a lány mégis beletemeti arcát, magába szívja bőrének illatát, kiélvezi az utolsó együtt töltött perceket, miközben szemei könnytől csillognak, ahogy pedig lehunyja őket, egy festéktől fekete könnycsepp gördül le arcáról ráfolyva a Shinobi kezére. A férfi nem bírja tovább, karjaival átöleli a lányt és magához húzza őt. Szorosan ölelik egymást, a lány szinte eltűnik a férfi erősen ölelő karjaiban, de mégis egyre jobban, egyre szorosabban bújik kedveséhez, apró kezei egyre csak erősebben szorítják, gyűrik a Shinobi ruháját, míg nem az érzés kirobban, a madárka zilálva, zokogva, félelemtől remegve roskad össze az éjszakában.
"Hiába fekete a folt ezen a gyönyörű festményen, hogyha a szív szava ily' keservesen cseng..." ~ Lanmao
II. Jelenet - Orchidea Bimbó
Kínkeserves hang hatja át az egész házat. A Gésaháztól néhány tíz méterre a melléképületben hárman tevékenykednek a fiatal nő körül, aki éppen világra hozza gyermekét. Egy fateknőben forróvíz és egy törölköző ázik, egy másik törölköző pedig a fatál mellett a földön van. A szobában egy párnán kívül semmi nincs, az is csak azért lett idehozva, hogy a kismama azon pihentesse fejét.
- Gyerünk Sakura! Nyomd! - Kiabálja át a fájdalmas nyüszítést az egyik Gésa, miközben a széttett lábú nőn próbál segíteni. Szegény törékeny, apró teremtés arcát most eltorzítja a fájdalom... Ordítana, de nem teheti, ha kiengedné fájdalmát a torkán keresztül, akkor minden bizonnyal hangszálai szakadnának. Az orvos megmondta, hogy kockázatos lesz kihordani egy gyermeket, ugyanis túlságosan is gyengék a csontjai, ahogyan az egész teste. Lehet, hogy egy finom, gyengéd és dédelgetni való hölgy, de egyáltalán nem alkalmas arra, hogy kihordjon egy gyermeket. Sakura ennek ellenére mégis megteszi, szó sem lehetett arról, hogy gyermekét elvegyék tőle. - Tarts ki kedvesem, csak még egy kicsit! - Kiabálja túl a magas hangú nyüszögést. Az apró lány homloka úgy izzad, mint még soha.
A szoba ajtaja hirtelen kicsapódik. Egy alacsony, kiöregedett Gésa lép be, akinek arcáról indulat sugárzik. A három lány közül kettő feláll és szinte elugranak a kínlódó lány mellől, majd lehajtják a fejüket. Nem mernek az asszonyság szemébe nézni. A négy Gésa közül a legidősebb azonban ügyet sem vet rá, a lány széttárt lábánál marad, majd a kezével próbálja meg segíteni a születendő gyermeket. - Meg mondtam, hogy csendben legyetek! Ez a ricsaj áthallatszik a főházba is, nemhogy a vendégházba! Ha egy vendégünk is kérdez felőletek, azonnal az utcára kerültök MINDANNYIAN! - Rikácsol, miközben a két lehajtott fejű lány remegni kezd a félelemtől. Egymásra néznek, majd finoman meghajolnak az asszonyság előtt és sietve elcsoszognak mellette, ki az ajtón, át a vendégházba. Az asszonyság elégedett mosollyal tekint utánuk. - Sukki! Mielőbb eredj te is a dolgodra! Ez soha nem fog megszülni egy gyermeket sem! - Ahogyan beszél, petyhüdt arcbőre vadul rángatózik kocsonyás arcán, szája fröcsög a dühtől. Sukki azonban nem tágít, folyamatosan próbálkozik, bár arcán kétségbeesés csillan. Sakura csukott szemmel próbál nyomni.
Percek telnek el és még mindig nem történik semmi, Sukki nem tágít. Az asszony nem vár tovább, türelmetlen fújtatással fordítja el tekintetét, majd indul meg a nyitott ajtó irányába, amikor is Sakura nem bírja tovább, felordít. Egetrengető sikoltás járja át a házat, majd egy fojtott hang és a lány elnémul. Köhécselés hallatszik, bugyborékolás, de egyáltalán nem a lány torkából. Az ember már megkönnyebbülne, azonban a levegőben tapintható a feszültség, mindenkit átjár az érzés. Sukki pánikba esik, zokogva próbál csinálni valamit a lány lábai között, de nem tud tenni semmit. - A baba! Itt van, de nem fér ki! Meg fog fulladni! - Kiabálja, miközben könnyei patakként folynak le az arcán, ahogyan Sakurának is, aki próbál megszólalni, de hangszálai felmondták a szolgálatot. Az asszonyság behúzza a ház ajtaját, majd összehúzott szemöldökkel siet oda Sukki mellé. Derékkötője alól előhúz egy rejtett pengét, majd ellöki a lányt. - Félre! - Utasítja, miközben Sukki a félelemtől elgyengülve zuhan a földre. Az asszonyság nem sokáig tétlenkedik, ahogyan ellökte Sukkit, máris leguggolt a helyére és egy jól irányzott szúrással vágta bele a kést Sakurába, akinek lábai összezáródtak volna, de az Öreg Gésa ereje sokkal nagyobb volt, megtartotta a lábakt, majd egy újabb szúrást intézett és végül egy vágással tágította ki a nyílást.
A baba épségben a kezei közé került, a nő lehúzta róla a magzatburkot és Sukki kezébe nyomta az újszülöttet, aki sietve letisztította és törölközőbe tekerte. Csak ez után döbbent rá arra, hogy Sakura lábai közül óriási mennyiségű vér folyik a padlóra, a gyenge teremtés pedig remegve ernyed el. Szemeit az újszülöttön tartja, vékony, gyönge kezeit a baba felé emeli. Sukki csak áll, lábai gyökeret vertek, a baba pedig csak sír. Az asszonyság végignézi őket, majd újra leguggol Sakura lábai közé és megnézi a sebet. Újfent a szemöldökét ráncolva áll fel és sétál oda Sakura mellé. Ruhája és térde, valamint a keze is véres...
Sakura hosszú, sötétbarna haja vértől ázik, lassan a lány egész teste alatt vértócsa terül el. Nem sír már, könnyei elapadtak, halványrózsaszín szájából kiszökik a vér, lassan ellilul. Szemei üvegessé válnak, pirospozsgás arca kifakul. Remegve fordítja fejét a mellé térdelő asszonyság felé, aki véres, korviselt kezeit a lány homlokára emeli. - Kár érted Sakura... Te voltál a legszebben ragyogó gyöngyszem a lányaim között. - Hangja hideg és irgalmatlan, szemeiben semmilyen együttérzés nem látszik. A lány füléhez hajol, majd suttogva megszólal. - Látod mit tett veled a szerelem? Hol végezted? De ne aggódj... A gyermeked majd nem fogja elkövetni ugyanezt a hibát. Gondoskodom róla... - Ekkor az asszonyság felállt, majd a sokkos állapotban lévő Sukkit a babával együtt kivezette a szobából, Sakura pedig nem mozdult többé... Az asszonyság is megindult kifelé a Gésaház Kertjén keresztül, ám ahogyan kinyitotta az ajtót, amin Sukki és a baba távozott, óriási szél támadt odakint és vágtatott be a szobába, magával hozva a hervadó Cseresznyefák virágait. A rózsaszín szirmok átjárták a szobát s a lány testén telepedtek meg, teljesen beborítva azt. - Chhh! Elvégre itt a nyár. - Mondja az asszonyság, majd kilép a szobából és elkezdi behúzni a tolóajtót, ám csak nem képes levenni a cseresznyevirágokkal elhunyt Sakura testéről a szemét. Egy apró résen tekint vissza rá utoljára, arcán pedig irigység gunyoros mosolya villan meg.
- Még hogy Kunoichi... Ég veled, Kirigakure no Kurohana // Rejtőző Köd Feketevirága!
- Gyerünk Sakura! Nyomd! - Kiabálja át a fájdalmas nyüszítést az egyik Gésa, miközben a széttett lábú nőn próbál segíteni. Szegény törékeny, apró teremtés arcát most eltorzítja a fájdalom... Ordítana, de nem teheti, ha kiengedné fájdalmát a torkán keresztül, akkor minden bizonnyal hangszálai szakadnának. Az orvos megmondta, hogy kockázatos lesz kihordani egy gyermeket, ugyanis túlságosan is gyengék a csontjai, ahogyan az egész teste. Lehet, hogy egy finom, gyengéd és dédelgetni való hölgy, de egyáltalán nem alkalmas arra, hogy kihordjon egy gyermeket. Sakura ennek ellenére mégis megteszi, szó sem lehetett arról, hogy gyermekét elvegyék tőle. - Tarts ki kedvesem, csak még egy kicsit! - Kiabálja túl a magas hangú nyüszögést. Az apró lány homloka úgy izzad, mint még soha.
A szoba ajtaja hirtelen kicsapódik. Egy alacsony, kiöregedett Gésa lép be, akinek arcáról indulat sugárzik. A három lány közül kettő feláll és szinte elugranak a kínlódó lány mellől, majd lehajtják a fejüket. Nem mernek az asszonyság szemébe nézni. A négy Gésa közül a legidősebb azonban ügyet sem vet rá, a lány széttárt lábánál marad, majd a kezével próbálja meg segíteni a születendő gyermeket. - Meg mondtam, hogy csendben legyetek! Ez a ricsaj áthallatszik a főházba is, nemhogy a vendégházba! Ha egy vendégünk is kérdez felőletek, azonnal az utcára kerültök MINDANNYIAN! - Rikácsol, miközben a két lehajtott fejű lány remegni kezd a félelemtől. Egymásra néznek, majd finoman meghajolnak az asszonyság előtt és sietve elcsoszognak mellette, ki az ajtón, át a vendégházba. Az asszonyság elégedett mosollyal tekint utánuk. - Sukki! Mielőbb eredj te is a dolgodra! Ez soha nem fog megszülni egy gyermeket sem! - Ahogyan beszél, petyhüdt arcbőre vadul rángatózik kocsonyás arcán, szája fröcsög a dühtől. Sukki azonban nem tágít, folyamatosan próbálkozik, bár arcán kétségbeesés csillan. Sakura csukott szemmel próbál nyomni.
Percek telnek el és még mindig nem történik semmi, Sukki nem tágít. Az asszony nem vár tovább, türelmetlen fújtatással fordítja el tekintetét, majd indul meg a nyitott ajtó irányába, amikor is Sakura nem bírja tovább, felordít. Egetrengető sikoltás járja át a házat, majd egy fojtott hang és a lány elnémul. Köhécselés hallatszik, bugyborékolás, de egyáltalán nem a lány torkából. Az ember már megkönnyebbülne, azonban a levegőben tapintható a feszültség, mindenkit átjár az érzés. Sukki pánikba esik, zokogva próbál csinálni valamit a lány lábai között, de nem tud tenni semmit. - A baba! Itt van, de nem fér ki! Meg fog fulladni! - Kiabálja, miközben könnyei patakként folynak le az arcán, ahogyan Sakurának is, aki próbál megszólalni, de hangszálai felmondták a szolgálatot. Az asszonyság behúzza a ház ajtaját, majd összehúzott szemöldökkel siet oda Sukki mellé. Derékkötője alól előhúz egy rejtett pengét, majd ellöki a lányt. - Félre! - Utasítja, miközben Sukki a félelemtől elgyengülve zuhan a földre. Az asszonyság nem sokáig tétlenkedik, ahogyan ellökte Sukkit, máris leguggolt a helyére és egy jól irányzott szúrással vágta bele a kést Sakurába, akinek lábai összezáródtak volna, de az Öreg Gésa ereje sokkal nagyobb volt, megtartotta a lábakt, majd egy újabb szúrást intézett és végül egy vágással tágította ki a nyílást.
A baba épségben a kezei közé került, a nő lehúzta róla a magzatburkot és Sukki kezébe nyomta az újszülöttet, aki sietve letisztította és törölközőbe tekerte. Csak ez után döbbent rá arra, hogy Sakura lábai közül óriási mennyiségű vér folyik a padlóra, a gyenge teremtés pedig remegve ernyed el. Szemeit az újszülöttön tartja, vékony, gyönge kezeit a baba felé emeli. Sukki csak áll, lábai gyökeret vertek, a baba pedig csak sír. Az asszonyság végignézi őket, majd újra leguggol Sakura lábai közé és megnézi a sebet. Újfent a szemöldökét ráncolva áll fel és sétál oda Sakura mellé. Ruhája és térde, valamint a keze is véres...
Sakura hosszú, sötétbarna haja vértől ázik, lassan a lány egész teste alatt vértócsa terül el. Nem sír már, könnyei elapadtak, halványrózsaszín szájából kiszökik a vér, lassan ellilul. Szemei üvegessé válnak, pirospozsgás arca kifakul. Remegve fordítja fejét a mellé térdelő asszonyság felé, aki véres, korviselt kezeit a lány homlokára emeli. - Kár érted Sakura... Te voltál a legszebben ragyogó gyöngyszem a lányaim között. - Hangja hideg és irgalmatlan, szemeiben semmilyen együttérzés nem látszik. A lány füléhez hajol, majd suttogva megszólal. - Látod mit tett veled a szerelem? Hol végezted? De ne aggódj... A gyermeked majd nem fogja elkövetni ugyanezt a hibát. Gondoskodom róla... - Ekkor az asszonyság felállt, majd a sokkos állapotban lévő Sukkit a babával együtt kivezette a szobából, Sakura pedig nem mozdult többé... Az asszonyság is megindult kifelé a Gésaház Kertjén keresztül, ám ahogyan kinyitotta az ajtót, amin Sukki és a baba távozott, óriási szél támadt odakint és vágtatott be a szobába, magával hozva a hervadó Cseresznyefák virágait. A rózsaszín szirmok átjárták a szobát s a lány testén telepedtek meg, teljesen beborítva azt. - Chhh! Elvégre itt a nyár. - Mondja az asszonyság, majd kilép a szobából és elkezdi behúzni a tolóajtót, ám csak nem képes levenni a cseresznyevirágokkal elhunyt Sakura testéről a szemét. Egy apró résen tekint vissza rá utoljára, arcán pedig irigység gunyoros mosolya villan meg.
- Még hogy Kunoichi... Ég veled, Kirigakure no Kurohana // Rejtőző Köd Feketevirága!
III. Jelenet - Az Orchidea Virágzása
- Remek! Remek, Lanmao-chan! A Shamisen technikád sokat fejlődött. Mit gondol Sakamoto-dono? - A tulajdonos étkezőszobájában négyen tartózkodnak. Egy egyszerű szoba, fa parkettával és tolóajtó válaszfalakkal. Az étkezőasztal - mely mellett Sakamoto-sama a Gésaház tulajdonosa térdel és fogyasztja reggelijét - egy tíz centiméter magas emelvényre van állítva. Ez is jelzi az úr felsőbbrendűségét. Jobb oldalon az emelvény előtt Meizu Oka-san (Oka-san-nak hívták a Gésák legidősebbikét aki vezeti a többit Gésát) térdelt, óriási mosollyal nézve a középen térdepelő, hangszerét a kezében tartó, mindössze hét éves Lanmaot, kinek már most derékig érő, hosszú, lilás haja fel volt fogva, arca púderral volt bekenve és szája rózsaszínnel volt kihúzva. Mosolyog. Mögötte Sukki foglal helyet, akit kijelöltek a gyermek okítására. - Túl hamis a mosolya. Egy Oriano sohasem mutatja meg a fogát ha mosolyog, ne erőltesse ennyire! - Mordul fel a férfi és úgy tűnik, hogy egy cseppet sincs elragadtatva.
Oka-san arcára elült a mosoly, szemöldökét ráncolva tekint a fiúra, majd Sukkira. Sakamoto-sama feláll, selyemkendőjét amibe száját törölte az asztalra dobja és hátrakulcsolt kézzel megindul a fiú felé. A tulajdonos nagyon szigorú, irtózatosan kritikus szemmel nézi a lányait, még Meizu-asszonynál is félelmetesebb egy alak. Ő nem hagyta volna, hogy Lanmao megszülessen, - főleg ha ezzel a legjobb lányát veszíti el - míg az asszonyság világra segítette a gyermeket. Igaz, Meizu megfontoltabb. Tudta jól, hogyha a gyereken nem segít, az anya akkor is meghal, így pedig legalább a gyermekből hasznot húzhatnak. Erre Sakamoto sosem gondolt volna. Amikor megtudta, hogy a gyermek fiú, a kútba akarta fojtani, csak azzal tudták megállítani, hogy ezzel csak beszennyezné a vendégek ivóvizét, ami rosszul hatna a Gésaházra. Már nyúlt volna a késéért, amikor az asszonyság meggyőzte őt arról, hogy a fiúból remek Gésa lesz, hiszen a finom vonású férfiak gyakran sikeresebb Oriano-k mint a nők. Sakamoto jól tudta, hogy az asszonynak igaza van, ha pedig képes arra, amire az anyja, akkor belőle is olyan kiváló Gésa lehet, mint Sakurából.
Meizu-asszony kasztráltatni akarta a kölyköt, hogy a hangja még selymesebb és a vonásai, valamint a viselkedése még nőiesebbé alakuljanak az évek során, de Sakamoto-sama nem hagyta. A kasztrálás csak árt egy férfi Gésának, azután nem tudja sem a férfi sem pedig a női vendégeket teljességgel kiszolgálni. Ezért megkegyelmeztek a gyermeknek. Az elmúlt évek alatt a legdrágább krémekkel és illatszerekkel halmozták el, kötelezően napi ötször be kellett kennie egész testét a készítményekkel, hogy a bőre puha és selymes legyen. Sokba került ez Sakamotonak, de ahogyan a kicsi nőtt, úgy kezdett megtérülni a befektetés. A taníttatását maga Meizu-asszony és a gyermeket anyjaként szerető Sukki intézte. Amit ők nem tudtak neki megtanítani, arra szakembert hívtak. A Gésa és később az Oriano mesterségre természetesen Meizu-asszony tanította. Mindössze hét év alatt a gyermek megtanulta az elméleti alapokat és folyamatosan képezték őt tovább. A történelem, költészet, festészet, valamint a világuk kultúrájának minden részletét a magáénak kellet tudnia és a taníttatásai még nem értek véget.
- A technikája jó, korához képest szépen zenél és énekel, a tartása is kiváló. - Az asszonyság elismerően bólint, hiszen büszke arra, hogy ilyen gyermeket nevelt. - Minden nap mézzel kevert tojássárgáját itatok vele Sakamoto-sama. - Tudatja a férfival, aki folytatja az elemzést. Már a fiú mellett áll és kezével végigsimítja annak arcát. - Sima, mint a legfinomabb selyem. Vetkőzz kölyök! - A gyermek szíve egy pillanatra nagyot dobban, hiszen maga Sakamoto-sama a Gésaház Tulajdonosa dicséri őt és a testét, most pedig látni akarja teljesen meztelenül. Jó ideje vár erre, hogy szemügyre vegyék, hogy megmondják, mennyire is való annak, aminek kiskora óta képzik, de álmában sem gondolta volna, hogy éri akkora megtiszteltetés, hogy maga Sakamoto veszi őt szemügyre. Nem akarja mutatni, de rendkívül izgatott, de ugyanakkor fél... Mi történik, hogyha nem felel meg? Mi történik akkor, hogyha csúnyának, rondának tartja? Kétségek közé kerül, hirtelen már nem is akarja annyira, hogy maga a Ház Tulajdonosa mérje fel fiatal testének adottságait. Nagyot nyelve kezd el vetkőzni, szépen lassan, ahogyan tanulta. Elegáns, könnyed mozdulatokkal bontja ki a kimonóját összefogó selyemkendőt. Ruházata a rózsaszín, barack és égszínékék keveredéséből áll össze, valamint világoslila virágos díszekből.
Ahogyan a selyemszalag kilazul, a kimonó széttárul. Lanmao a ruházatot lecsúsztatja jobb vállán, miközben a háta mögött álló Sakamotora néz a válla fölött. Szemeiben buja vágy csillan, festett ajkain kacér mosoly ingerel. Lecsúsztatja a másik válláról is a ruha felső részét, mire a kimonót már nem tartja semmi vékony és kecses, éretlen testén, így az hullámozva hull a földre. A fiú, jobb kezét lassan a hajához emeli, középső és mutató ujjával összecsípi a haját fogó tűket, miközben a többi ujja felfelé állva feszül. A mozdulat annyira kecses, hogy a szobában lévő két tapasztalt nő is ámulva figyeli a látványt, amikor pedig a tű lassan kicsusszan a balzsamozott, ápolt hajkoronából, a fiú dús haja rugózó hullámokban bomlik alá és simul végig a hátán. Sakamoto-sama szemei is kikerekednek a csodálattól. A negyven éves, tradicionális Japán bajuszt - amit hosszan pödörve egészen mellkasáig levezet - és szintén hosszú szakállat viselő férfi még nem látott ilyen érzéki szexualitást egyetlen egy lányától sem, főleg nem ennyi idősen. Persze Lanmao teste és haja, arcának élei és formája, bőre lágysága sem hétköznapi. - Hajolj előre... - Mondja csendben a férfi, mintha csak attól tartana, hogy ha hangosabban beszélne, elijesztené az érzést, ezt a látványt ami hatalmába kerítette. Lanmao nem tétlenkedik, lassan előre hajol, miközben ügyel arra, hogy hátát egyenesen tartsa. Ahogyan erre figyel, és valóban egyenes marad a háta, fenekének domborulata úgy lesz egyre kerekebb és farpofái úgy tárulnak egyre csak szét, végül pedig teljesen kitárulkoznak a férfi előtt.
Mintha nem hinne a szemének, úgy csodálkozik, miközben nagy kő esik le a szívéről. - Hibátlan... Most fordulj körbe! - Mondja, mire Lanmao kiegyenesedik és tengelye körül, aprókat emelve lábán körbefordul. Ez az egyik legnehezebben elsajátítható technika, lábát úgy kell emelnie és közben úgy kell forgatni a csípőjét, hogy ne látszódjon darabosnak a forgás. A folyamatosság illúzióját kell keltenie, mintha csak egy mechanikusan forgó szerkezeten állna és úgy forogna körbe. Ez is tökéletes... Ahogyan mozog, ahogyan szembefordul Sakamoto-samával, a férfi szemügyreveszi a gyermeket elölről is. Végül elvégezte a teljes fordulatot és visszatért eredeti állapotába. A férfi felocsúdik a révületből, majd az asszonyság felé tekint. - Miért Lanmao a neve? Ez furcsa név... Nem szoktuk így elnevezni a lányainkat. - Az asszony feláll és mosolyog, mintha csak számított volna erre a kérdésre. Lassú léptekkel mozog a férfi felé, az Ő kecsessége is utánozhatatlan, bármennyire is öreg már. - Mert olyan szép, mint egy Orchidea és úgy keríti majd hatalmába a vendégeket, mint egy ragadozó a prédáját. Mindezeken felül pedig olyan dallamosan cseng, hogy az ember elsőre megjegyzi és napokig nem fogja tudni kiverni a fejéből... - Az asszonyság Sakamoto mellé ért, mégpedig a jobb oldalára. Bal kezét finoman ráhelyezte a férfi jobb vállára, majd jobb kezével végigsimította annak mellkasát és füléhez hajolt. - Lan... Mao... - A nő kélyesen felkuncogott Sakamoto pedig nem tett fel több kérdést.
Aznap Sakamoto nem beszélt többet a fiúról sem pedig a ház többi teendőjéről, hanem visszahúzódott a szobájába. Másnap pedig hívatta Meizu-asszonyt. - A gyermek sokkal gyönyörűbb, mint amilyen tehetsége van. Nem vitatom, remekül tanulta meg, hogy hogyan és mit kell csinálnia, de ennyi még nem lesz elég. Elég fiút láttam már, hogy el tudjam dönteni, hogy mekkora lesz a sikere. Ennek a fiúnak pedig csak átlagosak a méretei, így a sikere nagysága is sokkal kisebb lesz, mint amilyen lehetne. Egy részről kevés férfi vendégünk szereti a lőcsöt, nőkből pedig csak ritkán akad egy-egy látogatónk. Ha pedig a szerszám csak átlagos méretű, akkor az azt kedvelők is visszakérik majd a pénzüket. Való igaz, hogy a fiú szépsége és a belőle áradó szexuális kisugárzás ellensúlyozhatná ezt, de Sakura halálával egy értékes Gésát veszítettünk. Abban a reményben tartottam meg a gyermeket, hogy képes lesz ugyanarra, mint az anyja. Ha jól tudom, akkor az apja is egy Ninja volt igaz? - Az asszonyság bólintott - Akkor kétségtelen, hogy a gyermek is képes a Ninjutsura. Hozasd ide hozzá a legjobb tanítókat, hogy ne csak remek Oriano váljon belőle, hanem remek Chakrahasználó is. Azt akarom, hogy a különleges Ninjutsujával láncolja magához a vendégeket akárcsak az anyja! - Sakamoto arcára düh ült ki, ahogyan Sakurára gondolt. - Az a kis kurva... Úgy kötötte magához a férfiakat, ahogyan csak akarta, azt hitetett el velük, amit csak akart. Ugyanezt akarom Lanmaonál is! - A nő bólintott, ezzel pedig Lanmao sorsa meg is pecsételtetett!
IV. Jelenet - Wandarando
Nyolc év telt el azóta, hogy Sakamoto-sama fogadta a kis Lanmaot, aki mostanra már tizenöt éves korba lépett. Miután a tulajdonos kiadta a parancsot, hogy képezzék Ninjává a fiút, az asszonyság kiválasztotta a felkeresett legjobb tanítómestereket, akik felváltva oktatták őt. Hétköznap Ninjutsut és Taijutsut tanult, hétvégéken pedig a Gésa képzésén vett részt, ahol képességeit tovább fejlesztették. Egyre több és több verset és táncot tanítottak neki, tíz éves korában pedig már nem csak azt mutatták meg, hogy hogyan legyen kecses és elbűvölő, hogyan sugározza magából a vágyat, és hogyan vegye rá az embereket, hogy akarják őt, hanem megtanították neki az együttlét alapjait is. Először is tágítót kellett használnia, hogy törékeny teste el tudja majd viselni a férfiak behatolását, na meg persze szolgákat hívtak, akiken a Gésák bemutatták a fogásaikat és technikáikat. Hamarosan már Lanmao is ott térdelt az egyik előtt és a száját tornáztatta. Eleinte sokat szenvedett, meghagyták neki, hogy napi háromszor - reggel, délben és este - végezzen száj és nyelvgyakorlatokat, hogy izmai bírják a gyűrődést. A tágítót az edzések alatt sosem vehette ki, csak hétvégén pihenhetett.
Zenei és tánctudásán már nem volt mit csiszolni, ahogyan festői készségein sem és az éneklésben sem. Tizenöt éves korára elérte a Gésák legmagasabb szintjét, túltett mesterén is, pedig még kuncsaftja sem volt. Mindenki ismerte már a vendégek közül, az asszonyság gyakran sétált el vele a nagy társaságok mellett, hogy mindenki legeltesse rajta a szemét. Furcsamód senkit sem zavart, hogy fiúról van szó, bár alig lehetett ezt megmondani róla... Minden törzsvendég várta már az, hogy "eladó sorba" kerüljön a fiú, hogy végre beálljon a Gésák közé és ő is megvásárolható legyen.
A fiú persze sokkal tovább tanulta az Akadémiai Tananyagot, mint hasonszőrű társai, de a Tulajdonos meghagyta minden mesterének, hogy ne tömje teli a fiú fejét mindenféle Ninja eszmével és szabállyal, ne ismerje meg a Rejtett faluk rendszerét csak a Chakraelméleti tudását és gyakorlatát fejlesszék. Évekig tanult, hiszen először a testét kellett edzenie, miközben megtanulta a Chakrairányítás elméletét. Elsajátította a kézjeleket, majd amikor már a mesterei úgy ítélték meg: felszabadította a chakráját. Viszonylag könnyen ment, ugyanis sokat vártak vele. A fiú tehetséges volt, nem is kicsit. Legalábbis ahhoz képest, hogy ilyen neveltetésben részesült. Meglepő módon tudta hozni az Akadémiai Színvonalat és el tudta sajátítani az alap technikákat. Bukijutsut is tanult, de a legtöbb fegyverhasználati képzés a késre, drótra, botra és kardra irányult. Egy napon azonban különös dolog történt. Sukki hívta őt magához egy edzés során, amikor a Senseiiel kardpárbajt vívtak a kerti tó víztükrén, ahol annak idején Lanmao megtanulta, hogy hogyan maradjon fent a víztükrön.
A korosodó Gésa pontosan abba a melléképületbe hívta be a fiút, ahol Ő született és ahol Sakura életét veszítette. - Gyere ide drágám! - Térdel le sietősen a parkettára Sukki, Lanmao pedig elé. A nő mindkét kezével megfogja a fiú kezeit, amiket az ölébe húz. Tekintete vadul kémleli Lanmao arcát, miközben mosolya őszintén feszül az arcán. - Gyönyörű vagy gyermekem. Ugyanolyan gyönyörű, mint édesanyád volt. - Ujjaival megdörzsöli a fiú tenyerét - Még a kezei is olyan finom és puha... Ha látna téged, most nagyon büszke lenne rád... - A nő arca elkomolyodott, bánat szállt rá - De Ő nem ezt az utat akarta volna, hogy járd kicsikém... - Lanmao nem értett egyet Sukki szavaival, hiszen Ő kiskora óta itt nőtt fel és Gésának lett nevelve. Azt nevelték bele, hogy az is akarjon lenni, ahogyan a Gésák viselkedése és neveltetése által várta azt is, hogy levetkőzhessen Sakamoto-sama előtt. Számára ez a hivatás jelentett mindent, szerette amit csinál, főleg azt, hogy ilyen jól csinálja. Szépnek tartotta magát, de sosem volt hiú. Meg volt elégedve az életével.
Annak is örült, hogy megtanították chakrát használ. Emlékszik arra a napra, amikor kiskorában egy madár kiesett az egyik cseresznyefára épített fészekből és a fióka sehogy sem tudott visszamászni, a szülei pedig csak repkedtek körülötte. Fájdalmasan csiripelt mindegyik, Lanmao pedig nem tudott rajta segíteni. Kezébe vette és megpróbált vele felmászni a fára, hogy a fészkébe tegye, de túl gyenge volt a fészek pedig túl magasan volt. A fiókával a kezében esett le a földre. Nem tudott mit tenni, az esés közben automatikusan arca elé kapta kezeit, a fiókát pedig a zuhanással ránehezedő súlya miatt összenyomta. Érezte ahogyan a forró, szaporán lüktető alig pelyhedző madárka összeroppan a szorítás alatt... Azután csak napokig sírt és kínozta volna magát, kínozta volna a testét, hogy önmagának okozzon fájdalmat vezeklésül, de nem hagyták, hogy megcsúfítsa a testét... Nem tudta magát túltenni az eseményen, egészen addig, amíg egy éjszaka nem merült egy mély és sötét álomba. Az álomban találkozott a madárral és annak szüleivel. A madárka élt, Ő pedig bocsánatot kérhetett tőle. Lelke könnyebb lett, lelke felszabadult és könnyektől nedves arccal ébredt fel, szívében óriási nagy boldogsággal.
Az évek során gyakorta történtek hasonló események. Ritka volt az olyan történés, amikor Lanmao elrontott valamit, de egyszer amikor a forgást gyakorolták, elesett Kimonója hosszúságában és lehorzsolta a tenyerét. Elég volt egy apró súrlódás, az érzékeny bőrt máris felsértette a parketta. Az asszonyság ez után kegyetlenül megverte, de csak a fejét ütötte, ott ahol haja van, ugyanis ha a haj alatti rész kicsit megsérül, vagy bevérzik, az nem tűnik fel senkinek, nem látja senki és nem fogja rontani Lanmao szépségét. Lanmao még sosem kapott verést, sosem kellett őt így megbüntetni, főleg nem egy ártatlan, önhibáján kívüli botlás miatt, ami nem számított ott és akkor. Oka-sant az anyjának tekintette, aki sosem bántotta őt és szigora mögött meglátta azt, hogy csak jót akar neki. Azonban ebben az esetben más volt a helyzet, nem érezte sem jogosnak, sem pedig szükségesnek. Azonnal elsírta magát, napokon keresztül nyomasztotta a dolog, egy újabb éjszaka azonban megint mély álomba merült... Egy Orchideákkal teli helyen találta magát egy tó partján. A part szélén a gyönyörű virágok a kék, lila, rózsaszín és fehér minden árnyalatában pompázta, a vízben pedig lótuszvirágok úsztak... Az asszonyság is ott volt, könnyes szemmel lépett Lanmaohoz és térdelt le elé, hogy bocsánatáért esedezzen. A fiú szíve ellágyult, letérdelt az asszony mellé és sírva átkarolta. Megbocsájtott neki... Újfent sírva ébredt, mire pedig az asszonyság reggel a szobájába jött, Lanmao öleléssel köszöntötte és óriási mosollyal. Újra boldog volt.
Igen... Akárhányszor fájdalom, feszültség vagy bármi egyéb érte őt életében, éjszaka mindig megnyugvást talált lelkének. Hiába volt bezárva ide, hiába kellett neki fájdalmakat elviselni és napról-napra túlhajszolnia magát, átlépni tűrőképességei határát, meghazudtolnia - amúgy számára teljességgel lényegtelen - férfiúi önmagát, amint elaludt és szüksége volt rá, az álomvilágában minden feszültséget és fájdalmat elfelejthetett, feloldhatott és mire felkelt újra megvolt elégedve mindennel. Meglátta a szépet a rosszban, újra tudta csodálni világot és újra el tudta viselni a szenvedéseket, őszinte örömmel és boldogsággal. Álmában amikor szülei hiányoztak, megláthatta őket, ölelhette őket, olyan erősen és természetesen, mintha mindig is léteztek volna. Arcukat is látta, - bár nem tudhatta, hogy valójában hogyan is néztek ki - így teljes volt a boldogsága. Két világ, egy élet: Wandarando...
Most pedig Sukki azt mondja neki, hogy édesanyja nem ezt az utat választotta volna neki? Az lehet, de Ő mindenképpen ezt az utat választja, hiszen ezt ismeri és ezt szerette meg. - Van valamim a számodra. - Elengedte Lanmao kezeit és hátra fordult. Egy deszkát emelt ki a parkettából, ami alá benyúlva egy hosszúkás tárgyat vett ki, ami körbe volt tekerve egy vörös anyagdarabbal. Átnyújtotta Lanmaonak, aki az ölébe helyezve azt, lassan szétnyitotta az anyagot és meglátta a kardot, amelyet magába rejtett. Színes volt és pompás, ahogyan azt elvárhatta édesanyjától. Teljességében illet az Ő kezébe. - Mi legyen a neve? - Kérdi, mire Sukki furcsán nézett rá. - El szoktam nevezni azokat a tárgyakat, amikhez kötődök, amik boldoggá tesznek. - Magyarázza. - A neve az lesz, hogy... Yoruhana // Éjvirág. Mit gondolsz? - Sukki elmosolyodott miközben Sakurára gondolt, kit Kirigakure no Kurohana néven ismertek. - Azt hiszem, hogy ez remek név lesz neki!
V. Jelenet - Wandarando no Toguchi
Öt év telt el és Lanmao sikeresen elsajátította a Ninják technikáinak és készségeinek alapjait. Onnantól fogva, hogy tanárai már nem jöttek őt tovább hajszolni, minden nap edzett és soha sem hanyagolta el Chakrájának erősítését. Tudta jól, hogy fizikumának erősítése is szükséges, de sem kedve nem volt hozzá, sem pedig lehetősége. Hogyha testét is edzette volna, akkor vékony alkata izmossá vált volna és akkor nem lett volna kelendő, senki sem akart volna egy férfias testű férfival lenni. Legalábbis a férfiak közül, akik a vendégek 99%-át tették ki. Egy bökkenő azonban volt: Nem sajátította el édesanyja technikáját. Sakamoto-sama maga beszélt a senseiekkel, akik egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy Sakura valamiféle Genjutsu technikát használt, amivel az érzésekre, a látásra és a szaglása is hatott egyaránt. De nem tudtak rájönni, hogy hogyan is kivitelezte pontosan a technikát, így egyénenként kísérleteztek vele, végül pedig Sakamoto elbocsájtotta őket. Ennek ellenére Lanmao tanult Genjutsut és képes volt feloldani az első elemét. Papírba vezette a chakráját, ami széttépődött, majd pedig egy szilaszirten kellett meditálnia, ami után átszellemülve képessé vált arra, hogy átalakítsa a chakráját. Ami azt illeti, a meditáció közben úgy érezte, hogy elaludt és Wandarandoban ébredt. Repült a széllel, majd egyé vált vele. Irányított az álmát, Ő maga szabta meg, hogy Wandarando világa hogyan alakuljon. Őrületes érzés volt.
Nem sokkal ez után fedezték fel érdeklődését a virágok iránt, ezért az egyik Kunoichi Hana technikákat tanított neki. A virág Lanmao egyik kedvenc dolga volt ebben a világban, de Wandarando virágai ezen világ virágainál sokkal szebbek voltak. Mégis... A Gésaház Kertjének szirmai is lélegzetelállítóak voltak. Azt pedig, hogy Lanmao létrehozza a chakrájából ezeket a virágokat? Majd kicsattant az örömtől, amikor megtudta, hogy lehetséges ez. Ahogyan teltek az évek és ahogyan egyre több időt töltött Wandarandoban, ahogyan már minden éjszaka átlépte álmai kapuit, ahogyan már megtanulta formálni Csodaország világát, úgy nőtt a való világban érzett megelégedettsége és boldogsága is. Egyre több mindennek örült, egyre jobban és egyre abszurdabb módon. Ami azt illeti rengeteg mindent engedett meg magának, most már nem volt sem feszült, sem karótnyelt, mint aminek nevelték. Képes volt elengedni magát és úgy járni-kelni, ahogyan az személyiségéből adódóan tetszik. Akinek pedig ez nem tetszett, az ha mert szólni egyetlen szót is azonnal Lanmao pengeéles tekintetében végezte.
Nézeteltérések mégis akadtak... Voltak akiknek nem tetszett Lanmao túlzott jókedve, lazasága és azon felfogása, hogy "minden mindegy". Mintha nem is törődött volna ezzel a világgal. Éveken át, minden hónapban, minden héten, minden napon, minden órában és minden percben megjátszott, berögzült, betanult, megerősített kecsessége, eleganciája, szexualitása és nőisége mára már annyira a lényévé vált, hogy oda sem kellett figyelnie ezekre a rendkívül kényelmetlen mozdulatokra és cselekvésekre. Beszéde és mozgása mind-mind a tökéletességet sugározták magukból, de már nem volt sem Gésa sem pedig Oriano. Hiába volt minden mozdulata olyan, mint amilyennek lennie kellett, felszabadult szelleme és érzésvilága amivel szinte bármit megengedett magának nem illett egy Gésaházba.
Persze nem volt aki korlátok közé szorítsa őt. Az Asszonyság meghalt, mivel túl öreg volt már, de persze Lanmaot ez nem érintette meg igazán. Wandarandoban nem csak él, de külön háza is van, külön élete. Minden éjszaka beszélgetnek és együtt festik meg Wandaranod virágait. Sakamoto-sama is kiöregedett, de még életben van, azóta nem látta Lanmaot, hogy 15 éves korában utoljára megnézte egy edzés során. Túl sok a dolga és a tennivalója. Azok a vele egyidős, vagy talán kissé idősebb lányok akik ellenszenvesei és ezt tudatják is, egyik napról a másikra szörnyű rémálmokra riadnak fel az éjszaka közepén. Azokat, akik Lanmao ellenszenvesei mind-mind rémképek gyötrik álmukban. Amint ez elkezdődött, néhány hónap múlva már senki nem emelt szót a Gésaház Orchideája ellen, mindenki a kívánságait leste. Ebbe persze jelentősen közrejátszott Lanmao Genjutsu technikája, amit az évek során talált ki és tökéletesített. Ha egy személy alszik, akkor megfelelő közelségbe jutva hozzá, beleláthat az álmaiba, amiket formálhat. A probléma csak az vele, hogy egyetlen egy éjszakai használattal a fél chakrakészletét lemeríti a technika, ezért megterhelő a használata. Egy újabb probléma az, hogy a rémálmok fokozódásával az álmodó felébred még az előtt, hogy a rémálom kiteljesedne. Ez pedig jelentősen korlátozza a lehetőségeket, így elhatározta, hogy egy fondorlatos csellel és némi előkészülettel könnyít a nehézségeken.
A Gésaházban gyakorta használtak Ópiumot, mégpedig Laudánumot azért, hogy ellazítsák a kuncsaftokat. Lanmao ezt a szert használta. Ópiumot kevert össze tiszta szesszel, amit faszénporral kevert össze. Kísérletezései közben leütötte az éppen alvó Gésatársát és vérét vette, majd a saját vérét is belekeverte a keverékbe. Ezután ezt a gyógyszert lenyelette a lánnyal. Miután a Drog szétáradt a testében, a lány mély álomba zuhant, lényegében annyira elernyedt a teste, hogy látomásai törtek felszínre, Lanmao pedig mivel chakrát vegyített és koncentrált a szerbe, valamint saját vérét adta hozzá, ami a lány testébe jutott, egy erős chakrakapcsolatot alkított ki a lány testében lévő chakrája és a saját között, így a Genjutsu technikáját sokkal könnyebben tudta használni. Ezen kívül mivel a lány álmai sokkal fokozottabbak és élénkebbek voltak, szinte már-már kézzel foghatóak, jóval könnyebb volt belelátni és irányítani őket. A rémálmokat rendkívül egyszerű volt előhozni, de már az első kísérletnél sajnálta az alvót... Mivel a szer hatott, így nem volt képes felébredni, az Ópium annyira elernyesztette a testét, hogy nem volt képes mozdulni, egy új tudatállapotba lépet. A látomások pedig, amiket az Ópium és Lanmao Genjutsuja generált nem tűntek el. Órákig tartó szenvedés, amely egy álomban napokat jelenthet... Éppen ezért a fiú nem bírta tovább csinálni, a Genjutsu technikája segítségével megnyitotta Wandarando kapuit a lány előtt és a látomásait átformálta a saját világának képére, ahol a lány teremtő erővel bírt...
Másnap a lány boldogan ébredt és gondtalanul végezte el hétköznapos dolgait. Lanmao eldöntötte:
Nem sokkal ez után fedezték fel érdeklődését a virágok iránt, ezért az egyik Kunoichi Hana technikákat tanított neki. A virág Lanmao egyik kedvenc dolga volt ebben a világban, de Wandarando virágai ezen világ virágainál sokkal szebbek voltak. Mégis... A Gésaház Kertjének szirmai is lélegzetelállítóak voltak. Azt pedig, hogy Lanmao létrehozza a chakrájából ezeket a virágokat? Majd kicsattant az örömtől, amikor megtudta, hogy lehetséges ez. Ahogyan teltek az évek és ahogyan egyre több időt töltött Wandarandoban, ahogyan már minden éjszaka átlépte álmai kapuit, ahogyan már megtanulta formálni Csodaország világát, úgy nőtt a való világban érzett megelégedettsége és boldogsága is. Egyre több mindennek örült, egyre jobban és egyre abszurdabb módon. Ami azt illeti rengeteg mindent engedett meg magának, most már nem volt sem feszült, sem karótnyelt, mint aminek nevelték. Képes volt elengedni magát és úgy járni-kelni, ahogyan az személyiségéből adódóan tetszik. Akinek pedig ez nem tetszett, az ha mert szólni egyetlen szót is azonnal Lanmao pengeéles tekintetében végezte.
Nézeteltérések mégis akadtak... Voltak akiknek nem tetszett Lanmao túlzott jókedve, lazasága és azon felfogása, hogy "minden mindegy". Mintha nem is törődött volna ezzel a világgal. Éveken át, minden hónapban, minden héten, minden napon, minden órában és minden percben megjátszott, berögzült, betanult, megerősített kecsessége, eleganciája, szexualitása és nőisége mára már annyira a lényévé vált, hogy oda sem kellett figyelnie ezekre a rendkívül kényelmetlen mozdulatokra és cselekvésekre. Beszéde és mozgása mind-mind a tökéletességet sugározták magukból, de már nem volt sem Gésa sem pedig Oriano. Hiába volt minden mozdulata olyan, mint amilyennek lennie kellett, felszabadult szelleme és érzésvilága amivel szinte bármit megengedett magának nem illett egy Gésaházba.
Persze nem volt aki korlátok közé szorítsa őt. Az Asszonyság meghalt, mivel túl öreg volt már, de persze Lanmaot ez nem érintette meg igazán. Wandarandoban nem csak él, de külön háza is van, külön élete. Minden éjszaka beszélgetnek és együtt festik meg Wandaranod virágait. Sakamoto-sama is kiöregedett, de még életben van, azóta nem látta Lanmaot, hogy 15 éves korában utoljára megnézte egy edzés során. Túl sok a dolga és a tennivalója. Azok a vele egyidős, vagy talán kissé idősebb lányok akik ellenszenvesei és ezt tudatják is, egyik napról a másikra szörnyű rémálmokra riadnak fel az éjszaka közepén. Azokat, akik Lanmao ellenszenvesei mind-mind rémképek gyötrik álmukban. Amint ez elkezdődött, néhány hónap múlva már senki nem emelt szót a Gésaház Orchideája ellen, mindenki a kívánságait leste. Ebbe persze jelentősen közrejátszott Lanmao Genjutsu technikája, amit az évek során talált ki és tökéletesített. Ha egy személy alszik, akkor megfelelő közelségbe jutva hozzá, beleláthat az álmaiba, amiket formálhat. A probléma csak az vele, hogy egyetlen egy éjszakai használattal a fél chakrakészletét lemeríti a technika, ezért megterhelő a használata. Egy újabb probléma az, hogy a rémálmok fokozódásával az álmodó felébred még az előtt, hogy a rémálom kiteljesedne. Ez pedig jelentősen korlátozza a lehetőségeket, így elhatározta, hogy egy fondorlatos csellel és némi előkészülettel könnyít a nehézségeken.
A Gésaházban gyakorta használtak Ópiumot, mégpedig Laudánumot azért, hogy ellazítsák a kuncsaftokat. Lanmao ezt a szert használta. Ópiumot kevert össze tiszta szesszel, amit faszénporral kevert össze. Kísérletezései közben leütötte az éppen alvó Gésatársát és vérét vette, majd a saját vérét is belekeverte a keverékbe. Ezután ezt a gyógyszert lenyelette a lánnyal. Miután a Drog szétáradt a testében, a lány mély álomba zuhant, lényegében annyira elernyedt a teste, hogy látomásai törtek felszínre, Lanmao pedig mivel chakrát vegyített és koncentrált a szerbe, valamint saját vérét adta hozzá, ami a lány testébe jutott, egy erős chakrakapcsolatot alkított ki a lány testében lévő chakrája és a saját között, így a Genjutsu technikáját sokkal könnyebben tudta használni. Ezen kívül mivel a lány álmai sokkal fokozottabbak és élénkebbek voltak, szinte már-már kézzel foghatóak, jóval könnyebb volt belelátni és irányítani őket. A rémálmokat rendkívül egyszerű volt előhozni, de már az első kísérletnél sajnálta az alvót... Mivel a szer hatott, így nem volt képes felébredni, az Ópium annyira elernyesztette a testét, hogy nem volt képes mozdulni, egy új tudatállapotba lépet. A látomások pedig, amiket az Ópium és Lanmao Genjutsuja generált nem tűntek el. Órákig tartó szenvedés, amely egy álomban napokat jelenthet... Éppen ezért a fiú nem bírta tovább csinálni, a Genjutsu technikája segítségével megnyitotta Wandarando kapuit a lány előtt és a látomásait átformálta a saját világának képére, ahol a lány teremtő erővel bírt...
Másnap a lány boldogan ébredt és gondtalanul végezte el hétköznapos dolgait. Lanmao eldöntötte:
"Szenvedést. csak azok érdemelnek, akik nem értékelik a hétköznapi boldogság csodáit. Ha valaki fájdalommal és feszültséggel telt meg, és ártani akar, akkor csak meg kell mutatni neki Wandarando világát. Ha ott boldog, akkor a valóságban megrekedt lélek azonnal dalra fakad!" ~ Lanmao
VI. Jelenet - Az Orchidea Tündöklése
Három éve már, hogy betöltötte a kort, melyben nekikezdhet a bűnös élvezetek varázsának, három éve, húsz éves korában kezdett neki a Gésa életmódhoz. Azok, akik epekedve várták őt, éveken keresztül gyűjtögettek és tették félre pénzüket, hogy elsőre fizethessék a legtöbbet a fiúért. Nemesek, Főnemesek és az arisztokrácia széles tárháza várta őt. Akik eleget fizettek, azokhoz házhoz vitték, hogy ott kényeztesse férfiasságukat fizikálisan is persze, valamint átvitt értelemben is. Elhitette mindenkivel, hogy a legjobbak, legszebbek, legfenségesebbek és legférfiasabb férfik, és csak neki készült egész életében, hogy őt szolgálhassa ki. Igazság szerint vágyott is már erre.
Húsz éven keresztül készült rá, hogy majd egyszer elkezdhesse élete hivatását és bár már évekkel ezelőtt is meghívták, megfizették, hogy szórakoztassa a nemes urakat, hogy kiszolgálja őket, amiből végül az lett, hogy mindegyik férfi és nő, egyaránt rajta legeltették a szemüket, próbálták levenni őt a lábáról és magukhoz édesgetni, de persze Lanmao tartotta magát. Sokszor volt olyan, hogy maga is elcsábult egy-egy helyes, esetleg roppantmód férfias férfi szavaitól és kinézetétől, vagy egy előkelő, sejtelmes asszony telt ajkaitól, de muszáj volt tartogatnia magát, amíg el nem éri a megengedett kort. Ez az üzletnek is jót tett, ugyanis egész listát vezettek arról, hogy ki fogja megkapni őt. Aki a legtöbbet fizetett, az került a lista tetejére a többiek pedig az összeg nagyságától függően következtek utána. Amint betöltötte a huszadik életévét, a lista lezárult és a Gésaház óriási összegekkel gazdagodott, ugyanis rögtön a születésnapján mehetett az első kuncsaftjához.
A Méz Országának Daimyouja fogadta, természetesen maga hívta meg őt a Fővárosba. Titokban érkezett, a palotában azonban már régen híre ment Lanmao megérkezésének. A szolgálók őt csodálva csoportosultak a Daimyou lakosztálya előtt, a katonák viszont rendet csaptak köztük.
Ahogyan Lanmao belépett a szobába, egy hatalmas termet talált melynek közepén egy kisebb medence méretű márványfalú kád volt, balra egy öltöző részleg teli ruhákkal és szekrényekkel, jobbra egy pompázatos erkély, szemben pedig egy ágy, amely talán tíz embernek is elég lett volna. Fátyolszerű függöny körítette a puha párnákkal kibélelt és körberakott, selyemmel borított ágyat, a fiú pedig nem hitt a szemének. A terem és az ágy minden anyagburkolata lila, fehér, kék és rózsaszín színekben pompázott. Még a gyertyaviasz és így a gyertyák színei is rózsaszín lánggal égtek. Lélegzetelállító látvány volt... - Wandarando... - A csodálatra mozgolódásra lett figyelmes. Az ágy fátylára egy árnyék vetült, egy mezítelen test árnyéka, melynek vékony teste és gömbölyded vonásai festményként mozogtak a halvány rózsaszín vásznon. Lanmaot valósággal letaglózta a látvány. A festmények és művészetek megszállott bolondja, a legszebb színek tökéletes kompozíciójának kedvelője és most minden itt van egy helyen.
- Úgy hallottam, hogy szereted az árnyjátékokat... - A nő hangja érzéki, lassú és kéjjel teli - És ezeket a színeket is. A kedvedre akartam tenni. - Mondja, majd abbahagyja kecses, már-már vonagló táncát és árnyék-vetett ujjaival a férfinek int... Lanmao résnyire nyitott szájjal, vértől duzzadó ajkakkal, száját megnyalva indul előre, miközben le sem veszi szemét az ágyról. Valósággal megbabonázta a látvány, most először érzi azt, hogy egy emberi lény káprázata olyannyira magával ragadja őt, hogy ha még mindig nem engedhetné meg magának azt, hogy magáévá tegye ezt a szépséget, akkor sem tudná megállni. Most pedig már a fátylat fogja, kezeit végighúzza rajta. Az árnyék teste neki simul az anyagnak, Lanmao látja a lány testét. A rózsaszín anyag rózsaszínre festi a csodás testet, kezei pedig most már nem csak az anyagot, hanem az anyagon keresztül a dús kebleket is simítják, egészen a lány ágyékáig és vissza. Egy hirtelen mozdulattal rámarkol, majd lassú és gyors mozdulatok váltakozó körkörösségével szorítja és engedi el a lány mellét. Pont kitölti a markát... Lehengerlő érzés.
Ujjaival játszik még rajta egy keveset, végül pedig megragadja a fátylat és letépi azt, a Daimyou pedig ijedtségében hátra esik a puha párnákra. Lanmao meglátja őt, ahogyan mezítelen testével a selyem között fekszik. Egy ilyen nőnek nem is dukál más. A szemei húzottak, haja ébenfekete és hosszú, a teste karcsú és gyönyörű alakot formál. Homokóra alak, talán így hívják... A Daimyou szemei feketék, szája rúzstól tüzel. Mellkasa vadul piheg, a lány egyre gyorsabban veszi a levegőt, ahogyan Lanmao feláll az ágyára a lány lábához. Ahogyan sétál felé az óriási ágyon, a törékeny test egyre csak feljebb és feljebb csúszik, míg végül nincs menekvés, eléri az ágy végét és nekidől a falnak. Lanmao ruhája már az ágy hátrahagyott részén, férfiassága fenyegetően meredezve nyújtózik az egyre csak vágyakozó lány felé. Végül Lanmao már veszélyesen közel kerül hozzá. Letérdel a Daimyou lábához, majd selymes tenyerével a hozzá hasonlóan érzéki bőrű lány lábait ragadja meg és egy rántással magához húzzák a hanyatt fekvő "áldozatot". Comb a combhoz ér, érzik egymás forróságát. A fiú szája még mindig résnyire nyitva, észreveszi, hogy a lány azt nézi. Kihasználja a helyzetet, a pillanat varázsát és lassan kidugja nyelvét a szájából, majd végignyalja azt. Most már vérvörös, telt ajkai csodálatosan csillognak a fényben, a lány pedig nem veszi észre, de Ő maga is megnyalja a száját, ahogyan végignéz a férfi testén. Meredező hímtagja áhítozik a lány után, ahogyan a lány is utána. Nem bír tovább várni, túlcsordul a vágytól, így széttárja lábait, készen arra, hogy magába fogadja azt, aki után annyi éven keresztül vágyakozott...
VII. Magányos Orchideavirág
A hazafelé vezető úton már a következő listán szereplőt figyelte és azon tűnődött, hogy mennyi lett volna annak az esélye, hogy a legelső listán szereplő személy, aki a legtöbbet fizetett érte, pont egy nő legyen. Mindenre fel volt készülve, csak erre nem. Valószínűleg ezért is veszítette el a fejét, ezért is tudta ilyen könnyedén és gyorsan elvarázsolni őt az a nő. Az évek során sok mindent meg tudtak róla, ezt pedig be is vetették ellene... A probléma csak annyi, hogy mint később kiderült, a lány nem a Daimyou volt, hanem annak felesége. Ugyan a Daimyou volt a megrendelő, de neki nem volt elég mersze, hogy annyi év csodálat után most Lanmao elé álljon és megszerezze magának a fiú szüzességét. A látványról és az élményről azonban nem mondott le. A szoba baloldalán egy magaslati részen, az egyik sötétített ablakból figyelte a lent zajló eseményeket. Őt is letaglózta a látvány, ami azt illeti egészen biztosan jobban izgatta Lanmao megjelenése, és kisugárzása, az Ő teste, mint a tulajdon felesége, aki mellesleg fiatal és szemrevaló nő. Nem kell sokat találgatni, hogy mit csinált odafent, miközben nézte őket...
Lanmao ennek tudatában is elégedett volt. Nem csak Ő keresett ezzel, hanem hasznára lett a Gésaháznak. Tulajdonképpen egy évi bevételét kereste meg most a háznak és ez még csak az első kuncsaft volt. De persze ez várható volt. Az éjszakát a lánnyal töltötte, aki rémálomból riadt fel. Lanmao is álmodott, de a lány zajongására felébredt és mivel mielőbb vissza akart jutni Wandarando-ba, úgy gondolta, hogy segít a lánynak. Bár nem volt rá szüksége, hogy ellazítsa a lányt, de azért lehozta magával az ópiumot, amit ki is kevert az adagoknak megfelelően. Saját és a lány vérét vette, majd beadta neki a szert, mire Ő kidőlt. Használta rajta a technikáját és belelátva az álmaiba átformálta őket. A lány kipihenten és boldogan ébredt, ami pedig még fontosabb: Az este majd az éjszaka után istenítette Lanmaot. Forró csókot váltottak, végül pedig elköszöntek. A fiú ez után tudta meg, hogy mi történt itt, a palotában pedig elhíresült, hogy a várva-várt Lanmao nem csak csodálatos férfi - vagy talán nő - hanem az álmokat is gyógyítja.
A csodás éjszaka után azonban fájdalmak következtek. Hiába, hogy az élet maga hozza az eseményeit és bármi ami történik, elfogadásra várva nem számít sokat a boldogságnak. Egy ember boldogságát csak egy másik ember veheti el, a Világ viszont nem. Ez történt Lanmaoval is. A hintó, ami haza vitte megrökönyödve állt meg a kapuk előtt. Senki nem nyitott ajtót, így bejutni nem tudtak. Végül, miután már egyik szolga sem tudott semmit tenni, Lanmao Shinobi képességeit használva átjutott a falon és besietett a házba. Odabent hullák tucatja fogadta, vérbe fagyott tetemek rémséges látványa. A fiú most szembesült először a halállal, most találkozott először az emberiség borzalmával. Kiontott belek, levágott végtagok, mindez azokon a csodálatos hibátlan nőkön, akik annyit törődtek testük szépségével... - Ez... Ez nem lehet a valóság... Nem lehet ilyen egyszerű és borzalmas a Világ! - Ekkor egy mély, reszelős hang hasítja keresztül a levegőt. - Óh dehogynem... A világ már csak így működik. Fájdalom, szenvedés, halál... Az élet csak egy szempillantás, semmi több. - Lanmao megfordul, hogy szembenézzen a hang forrásával. Teste remeg a félelemtől, de még mindig sokkos állapotban van, így valamivel könnyebb szembenézni azzal, aki ezt a szörnyűséget tette. Ám ahogyan megfordul és szemei megpillantották volna a ráncos, megöregedett arc teljes valóját, egy szó, semmi több... Azonnal a földre terítette. - Raiton! - A szemei már csak a szikrákat látták, a kéklő semmit, a támadás fejbe találta, a villámcsapás gerincvelőt szaggató fájdalommal járta át a testét. Érezte ahogyan tudata megsemmisül, ahogyan teste elernyed, majd kapu nyílik számára, átlépi Wandarando Kapuját.
Szemei kipattannak, a tó partján találja magát. Sajog a feje, kezét az arcába temeti, lábát maga alá húzza. - Borzalmas álom volt... - Mondja, miközben a távolban kacagás hangja szűrődik fülébe. Felnéz, az egyik domboldalon látja Gésatársait szaladni, mögöttük az öreg Tulajdonossal, akit az asszonyság támogat. Lanmao szíve újra örömmel telik meg, szemeibe könny gyűlik, arca mosolyra görbül. De most mégis... Valami elszomorítja. - Nem tehetek semmit... Az nem álom, hanem egy másik világ. De... ez lehetséges egyáltalán? - Tűnődik, majd a mellette lévő fűbe markol. - Valóságos. Érzem. De lehet, hogy álmodom? Nem... - Feláll, a felismerés, hogy igen, valóban ez az Ő világa, ez Wandarando, nos ez újra boldoggá teszi. - Igen. Ez az én Világom... - Mosolya az égnek szól, a Nap pedig visszamosolyog rá. Repülni akar, így hát felemelkedik. - De az a másik világ is valóságos... Ott is én élek. Ide kell hoznom az embereket, ide kell kötnöm magunkat valahogy. Igen, ezt fogom tenni... - S teste egyre csak emelkedik, testében pedig valósággal szétárad a boldogság! - Csak még ne ébredjek fel egy kis ideig...
// Tisztázás: Wandarando álom. Lanmao képes irányítani az álmait, képes formálni a világot. Így amikor eszméletlen/meditál/alszik ide jut el ^^ //
Lanmao ennek tudatában is elégedett volt. Nem csak Ő keresett ezzel, hanem hasznára lett a Gésaháznak. Tulajdonképpen egy évi bevételét kereste meg most a háznak és ez még csak az első kuncsaft volt. De persze ez várható volt. Az éjszakát a lánnyal töltötte, aki rémálomból riadt fel. Lanmao is álmodott, de a lány zajongására felébredt és mivel mielőbb vissza akart jutni Wandarando-ba, úgy gondolta, hogy segít a lánynak. Bár nem volt rá szüksége, hogy ellazítsa a lányt, de azért lehozta magával az ópiumot, amit ki is kevert az adagoknak megfelelően. Saját és a lány vérét vette, majd beadta neki a szert, mire Ő kidőlt. Használta rajta a technikáját és belelátva az álmaiba átformálta őket. A lány kipihenten és boldogan ébredt, ami pedig még fontosabb: Az este majd az éjszaka után istenítette Lanmaot. Forró csókot váltottak, végül pedig elköszöntek. A fiú ez után tudta meg, hogy mi történt itt, a palotában pedig elhíresült, hogy a várva-várt Lanmao nem csak csodálatos férfi - vagy talán nő - hanem az álmokat is gyógyítja.
A csodás éjszaka után azonban fájdalmak következtek. Hiába, hogy az élet maga hozza az eseményeit és bármi ami történik, elfogadásra várva nem számít sokat a boldogságnak. Egy ember boldogságát csak egy másik ember veheti el, a Világ viszont nem. Ez történt Lanmaoval is. A hintó, ami haza vitte megrökönyödve állt meg a kapuk előtt. Senki nem nyitott ajtót, így bejutni nem tudtak. Végül, miután már egyik szolga sem tudott semmit tenni, Lanmao Shinobi képességeit használva átjutott a falon és besietett a házba. Odabent hullák tucatja fogadta, vérbe fagyott tetemek rémséges látványa. A fiú most szembesült először a halállal, most találkozott először az emberiség borzalmával. Kiontott belek, levágott végtagok, mindez azokon a csodálatos hibátlan nőkön, akik annyit törődtek testük szépségével... - Ez... Ez nem lehet a valóság... Nem lehet ilyen egyszerű és borzalmas a Világ! - Ekkor egy mély, reszelős hang hasítja keresztül a levegőt. - Óh dehogynem... A világ már csak így működik. Fájdalom, szenvedés, halál... Az élet csak egy szempillantás, semmi több. - Lanmao megfordul, hogy szembenézzen a hang forrásával. Teste remeg a félelemtől, de még mindig sokkos állapotban van, így valamivel könnyebb szembenézni azzal, aki ezt a szörnyűséget tette. Ám ahogyan megfordul és szemei megpillantották volna a ráncos, megöregedett arc teljes valóját, egy szó, semmi több... Azonnal a földre terítette. - Raiton! - A szemei már csak a szikrákat látták, a kéklő semmit, a támadás fejbe találta, a villámcsapás gerincvelőt szaggató fájdalommal járta át a testét. Érezte ahogyan tudata megsemmisül, ahogyan teste elernyed, majd kapu nyílik számára, átlépi Wandarando Kapuját.
Szemei kipattannak, a tó partján találja magát. Sajog a feje, kezét az arcába temeti, lábát maga alá húzza. - Borzalmas álom volt... - Mondja, miközben a távolban kacagás hangja szűrődik fülébe. Felnéz, az egyik domboldalon látja Gésatársait szaladni, mögöttük az öreg Tulajdonossal, akit az asszonyság támogat. Lanmao szíve újra örömmel telik meg, szemeibe könny gyűlik, arca mosolyra görbül. De most mégis... Valami elszomorítja. - Nem tehetek semmit... Az nem álom, hanem egy másik világ. De... ez lehetséges egyáltalán? - Tűnődik, majd a mellette lévő fűbe markol. - Valóságos. Érzem. De lehet, hogy álmodom? Nem... - Feláll, a felismerés, hogy igen, valóban ez az Ő világa, ez Wandarando, nos ez újra boldoggá teszi. - Igen. Ez az én Világom... - Mosolya az égnek szól, a Nap pedig visszamosolyog rá. Repülni akar, így hát felemelkedik. - De az a másik világ is valóságos... Ott is én élek. Ide kell hoznom az embereket, ide kell kötnöm magunkat valahogy. Igen, ezt fogom tenni... - S teste egyre csak emelkedik, testében pedig valósággal szétárad a boldogság! - Csak még ne ébredjek fel egy kis ideig...
// Tisztázás: Wandarando álom. Lanmao képes irányítani az álmait, képes formálni a világot. Így amikor eszméletlen/meditál/alszik ide jut el ^^ //
Lanmao- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 492
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 100 (D)
Erő : 100 (D)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 392 (B)
Pusztakezes Harc : 100 (D)
Tartózkodási hely : Wandarando
Adatlap
Szint: B
Rang: Oiran - A Surrogó Kimonók Hercege
Chakraszint: 412
Re: Lanmao
Hidan Hétf. Feb. 27 2017, 19:42
Udvozlet!
Bevallom, az elozetes chates szereplesed alapjan felve alltam neki az elotortenet ellenorzesenek, de azt kell mondjam nagyon kellemesen csalodtam. Az elgepelesektol eltekintve muveszi precizitassal mutattal be egy finoman szolva is Gundanon nem tul szokvanyos emberi sorsot. A reszletinformaciok gazdagsaga es a gesaelet valosaghu lefestese rendkivul jo koritest adott a karakter szamara es a kuloncsegeit is jol indokolja. Nem akarom sokaig huzni a szot, ugyhogy a lenyegre is ternek.
Rang: himprosti civil
Besorolas: C
Chakraszint: 250 (tobbet erdemelnel, de sajna ez a plafon az adhato chakraban)
Tjp: 20 (tekintettel arra hogy visszankellett fogni a taijutsu edzeseket)
Kezdo penzosszeg: 10000 ryou (zsebpenz a daimyou felesegetol, hogy ellensulyozzam a nyeszlettseged 
)
)Ajandek technika Hidan bacsitol: Hana Shuriken: Hikarakuyou
Hess adatlapot csinalni ^^
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.