Aiko

Név: Aiko
Ország: Szél országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint:
Kor: 15
Nem: Nő/Lány
Felszerelések:
-5 Kunai
-5 Shuriken
-1 Tanto
Kinézet: Haja platina, nyáron a még erősebb napról pedig hófehér. Különcségét kiemeli huzatos öltözete. Ami egy egyszerű, világos toppból, rajta két apró, zöld díszítésből és félig fekete, félig pedig neon zöld, combközépig érő sztreccses nadrágból tevődik össze. Van egy szintén neon-zöld ujjatlan, hosszabb szárú(Valamivel csukló fölé ér) kesztyűje és egy szintén neon-zöld szemüvege. Végül pedig fekete fejpántja amit a bal karján hord. Fegyvertáskáját derekán, hátul viseli. Mellette a Tanto lifeg. Ninja cipője fekete. Vékony, sportos testét nem igazán rejtegeti, ruhái passzosak. Felső adottságai(65D) a keskeny derekával homokóra testalkatot kölcsönöz számára. A zöld szemüveg mögött megbújó tengerkék szemeit szinte még senki sem látta. Törekszik, hogy ez így is maradjon.
Jellem: Aiko nagyon szabad lelkű, vidám teremtés. Nehezen viseli a bezártságot, kötöttségeket és ha valaki befolyásolni, utasítani akarja. Ugyanakkor dolgozik benne a bizonyítási vágy így könnyű előcsalni a szorgalmas énjét. Ha nem tud kibújni a feladat alól és nem is tetszik neki akkor is elvégzi a feladatát, noha puffogva és hangosan harsogva nemtetszését. Alapvetően kíváncsi, barátságos és szereti a kihívásokat. Noha sokat beszél és kérdez, ha rá terelődik a téma hamar kibúvót keres. Szelíd, de nem türelmes! Ha felpiszkálják robban.


Előtörténet:


Mindenek előtt jó ha tudod…
Aiko egy korosodó házaspár hosszas próbálkozásai után látta meg a napvilágot. Apja Kodama egy egyszerű tükör készítő volt. Anyja Aino pedig háztartásbeli. Szerény körülmények között éltek Sunagakure-ban. A megélhetésük olykor igen nehézkesen ment. Kodama egy hírhedt shinobi Kagami noKazuo(Tükör Kazuo) gyermekeként jött a napvilágra. Apa és fia között folytonos ellentét volt. Anyja halálával a Kodama teljesen magába fordult az öreg Kazuo felesége és fél szeme elvesztésével pedig csak árnyéka lett önmagának. A Fiatal gyermek onnantól kezdve a tanulásnak szentelte életét, hogy mihamarabb saját lábra álljon. Ez sikerült is. Noha a név kötelez… Végül a sors úgy szánta, hogy tükörkészítő lett belőle. Akkoriban jól menő üzlet volt de azok az  idők elmúltak, ahogyan sok év is. A gyötrelmes évek végére a lánygyermekük megszületése hozott némi boldogságot. Aiko, saját nevük első szótagjaiból, Ai(szeretet) és Ko(gyermek)-ból ered. A fehérhajú, tengerkék szemű leányzó még kúszó mászó volt amikor először meglátta magát egy tükörben. Hosszú-hosszú percekig csak bámulta magát benne. Tapogatta, próbált átmászni "a másik szobába", megkerülni és onnét bejutni. Az etetés és egyéb fontos tipegői elfoglaltságok ezt a jó játékot időnként megzavarták. De hamar vissza talált az újdonsült játékához. Apja látva ezt a szokatlan és még veszélyes érdeklődést, a falnak támasztott tükröt baba-biztosan felszerelte a falra. Illetve még egy műanyag lapot is szerelt elé, hogy ne törje össze a kisded.
 
A név kötelez…

Kodama próbálta titokban tartani gyermekét apja előtt. Azonban egy napon váratlanul beállított. Aiko már 4 éves volt amikor a sötét alaknak ajtót nyitott. A csukja takarásából egy csillogó szem pillantott vissza rá. Szinte látta magát abban a megfáradt tekintetben. Hosszú másodpercekig csak egymást bámulták némán. A varázslatos pillanatokat anyja érkezése szakította meg aki rögvest óvó karjaiba kapta a kisdedet.
-Ki maga és mit akar?
-Már meg sem ismered az apósodat Aino?
-K..Kazuo?
-Mit keresel itt?- Lépett elő Kodama és maga mögé vonta családját.
-Úgy értesültem, unokám született, négy éve.
-Igen, de nem szeretném ha telebeszélnéd a fejét ostobaságokkal.
-Pedig benne megvan az erő.
-Felejtsd el!
-Láttam és te is tudod… - Biccentett az egyik falon, térdmagasságban lógó tükör felé.
-Csak lefoglalja.
Kazuo fejét csóválta miközben magabiztosan mosolygott.
-Ezt te magad sem hiszed el.
-Tűnj innen és ne gyere a közelébe.
-Legalább a nevét megtudhatom?
-Aiko. - Bökte ki Aino félénken, de mosolyogva.
-Aiko.. -ismételte Kazuo.
-A…Aiko…
Ismételte a lány is. Ez volt élete első szava. Amennyire korán megtanult járni és eszközöket használni a beszéd annyival lassabban ment neki. Az öreg Kazuo megmosolyogta a dolgot majd sarkon fordult és távozott.
-Még találkozunk… Aiko
Az ajtó csukódott. Aiko első szava örömmel töltötte el a családot. Apja öröme azonban nem volt felhőtlen. Apja váratlan felbukkanása sötétséget hozott a család életébe. Kodama elméjébe lassan de biztosan beférkőztek apja szavai. Aiko szemei tényleg szokatlanul kékek voltak. Aiko apránként cseperedett. Csöndes gyermek volt. Mondhatni magának való.  Volt néhány barátja, akikkel a kedvenc elfoglaltsága a "majomkodás" volt. Annyiból állt a játék, hogy két ember közül az egyikük volt a majom, akinek a feladata volt leutánozni a másik mozgását, beszédét. Aiko nagyon beletudott merülni az utánzásba és amikor már véget ért a játék, még akkor sem hagyta abba, ami idővel ellenszenvet váltott ki a többiekből. Így fokozatosan elvesztette a barátait. Otthon sem volt minden rendben. Apja és anyja elhidegültek egymástól. Apja a munkába temetkezett és egyre kevesebbet beszélt a családdal. Aiko szemei pedig csillogni kezdtek. Mintha folyton sírna. Ezért korabeliek folyton csúfolták, hogy sír. Azóta napszemüveget hord ami eltakarja furcsa szemeit mások elől.
Az egész elidegenedés odáig fajult, hogy egy éjszaka kést ragadott és bement Aiko szobájába. Addigra Kodama elméje teljesen megzuhant. Biztos volt benne, hogy a gyermek nagyapjára ütött, de nem tudta elfogadni. Nem akarta, hogy a lánya Shinobinak álljon és az ő családja is darabokra hulljon, ahogy az övével történt. Tudta, hogy apjának igaza van és remek shinobi válhat belőle a szemei miatt. Azok a kék szemek amik már most úgy csillognak, mintha állandóan nedvesek lennének. Úgy vélte az lesz a legjobb megoldás, ha egyszerűen kimetszi azokat az átkozott szemeket. Vakon még lehet tisztességes munkája… Mielőtt még kimetszette volna a lány szemeit, az felébredt és értetlenül nézett, csapzott, megtört apjára.
-Papa?
Szólt a fölé tornyosulóhoz. A férfi leengedte a kezeit. Szótlanul, lesütött fejjel távozott a szobából, végül a lakásból. Tetemét napokkal később találták meg egy sikátorban. Vélhetőleg öngyilkos lett. Aiko anyjával kettesben maradtak. Anyja kétségbeesetten próbált legalább alkalmi munka után nézni, több kevesebb sikerrel. Aiko mit sem érzékelt az egészből. Hatévesen, nem sok dolga akad egy gyermeknek. Játszani és barátkozni. Noha ez nem volt bennük sikeres, de haverjai akadtak. Azonban a tartalékaik apránként elfogytak. Egyre szűkösebbé és nehezebbé vált az élet. Anyját megviselte teljesen a helyzet. Aikora is kihatott a búskomor, szegényes életkörülmény és még vissza húzódóbbá vált. Alig beszélt, inkább a régi tükrét bámulta, attól nem volt éhes és ingyen volt…
 
Derült égből villámcsapás…
 
Ha már a vég közeleg, nem gondolkodsz olyanokon, hogy valaki esetleg ezt már kitervelte. A remény sugarai elfedik az összeesküvés lehetőségét, és örülsz annak ami van. Még ha az egy olyan ember akit szinte nem is ismersz, életed szerelme eltiltotta a gyermekedtől és megtagadta, hogy a család része legyen. De az a család már réges-régen szétesett és az egyetlen aki eljött, hogy segítsen, Kazuo. Aino és Aiko elköltöztek a nagypapához. Bőven jutott üres szoba mindenkinek. Kazounak nem kellett sokat győzködnie a megtört asszonyt, így Aiko rögvest bekerült az akadémiára, ahol megkezdődött a kiképzése. Anyja talált állandó munkát amivel kiegészítve az öreg, rokkantnyugdíját kimondottan kényelmes életet élhettek. Aiko nem igazán volt motiválva a ninjalétre. Inkább a szükség, hozta így. Egyfelől ha kijárja az akadémiát, már igen fiatalon elmehet küldetésekre amikért fizetést kap. Nagyapja már nem mai darab, anyja is már jócskán túl van a fiatal koron. A várható bevételi kiesést, neki kell majd idővel pótolni. Ez egy gyors és tisztességes módja… Ez volt az az érv, amivel Aino meg lett győzve, hogy a gyermek Shinobi legyen. A másik ok, ami miatt forszírozva lett a dolog, az Kazou önös érdekei. Mindig úgy gondolta, hogy ő maga egy régi letűnt klán gyermeke. Küldetése pedig, hogy visszahozza a köztudatba a Hoshime-klánt. Azonban az évek alatt kudarcot vallott. Képességei miatt a Kagami, azaz tükör becenevet kapta. Egyetlen gyermeke nem követte a shinobi létet. Ráadásul felesége és a fél szeme is oda lett. A szeme amiből erejét merítette és a nő akitől újabb gyermeket várt. Amikor megtudta, hogy unokája született és meglátta annak szemeit, tudta, hogy  van még esély. De ahhoz shinobivá kell válnia, amiért bármit hajlandó feláldozni…Bármit, és bárkit.
 
Mások akarata…


Aiko eleinte élvezte az akadémiát, a javuló életkörülmények, a környezet változás. 8 évesen az első napok vidáman teltek. Minden és mindenki újvolt. Tele érdekességekkel. Ahogy telt múlt az idő, egyre komolyabbra fordultak a dolgok. Egyre inkább kényszerként élte meg az akadémián töltött napokat. Ezt tetézte, hogy örege délutánonként külön edzésben részesítette. Nem volt apelláta. Nem volt finomkodás. A közelharc a shinobi egyik legalapvetőbb képessége. Kazou az alapokat meghagyta az iskolának, ő egy egészen különleges közelharci kiképzésben részesítette Aikot. Az öreg képes volt felcserélni kettejük látását. Így egymás testéből szemlélték a harcot. Aikonak különösen nehéz dolga volt az öreg fél szeme miatt. De idővel ráérzett. Ez kihatással volt az iskolai teljesítményeire. Érthető módon feljavultak. Az öreg nem elégedett meg ennyivel. Egy másik technika segítségével be tudta csapni Aiko látását. A jobbról érkező ütésre, hiába emelte fel a jobb kezét. Arcának baloldalán érte a csapás. Idővel megtanulta felismerni az apró jelekből, hogy mikor van tükrözve a kép és mikor nincs. Az öreg kezén, a ragyák, hegek, nadrágján a foltok és ilyen apróságok. De ez kevés volt ahhoz, ne verje az öreg laposra minden egyes alkalommal.
Ez a rengeteg Taijutsura fordított idő meghozta mellék hatását. Aiko eredményei romlani kezdtek a justuk használatában. A nawanuke no jutsu-t például szinte képtelen volt rendesen kivitelezni. Az öreg felismerve a problémát új feladat elé állította. A lány az órák után kelletlenül kullogott haza, hogy legyen ideje felkészülni a mai agyonverésre. Azonban legnagyobb meglepetésére az öreg egy hátizsákkal várta. Érezte, hogy ez a hétvége más lesz, mint ahogy ő elképzelte. Először nem értette, miért mennek egyáltalán a fal tövéhez. Ez a környék kicsit veszélyes, ahhoz, hogy itt lófráljanak.  Kazou nemes egyszerűséggel mutatta be a rá váró házi feladatot. Felsétált a függőleges falon, valamivel nagyjából a kétharmadánál járt, ahol egy kunait szúrt a falba és ráakasztotta Aiko lakás kulcsát majd vissza sétált és közölte az instrukciókat illetve az ultimátum tartalmát.
-Vezesd a lábadba a chakrádat, és annak segítségével mássz fel érte. Addig nem jöhetsz haza ameddig nem szerezted meg a kulcsodat. Ezzel kihúzod vasárnapig. Utána minden nap pontban 4 órakor, kirakom a következő táskát 5 percre. Abban lesz még élelem.
-De, négy órakor van vége a tanításnak…
-Akkor jobb lesz ha szeded a lábad, különben éhen maradsz.
-De…
-Mindnet bele.
Aiko ott maradt a fal árnyékában. Lakáskulcsa a világ tetején lógott. Kis híján étlen és szomjan. Percekig tétlenül ácsorgott a fal tövében. hanem a saját szemével látta volna biztosan nem hinné el. Megtapogatta a falat, nem az a ludas e, de semmi. Feltette a lábát, ránehezedett de lecsúszott. Hátrált egy kicsit, hogy némi lendületet vehessen, de azzal sem jutott tovább két lépésnél. Nem is számított rá. Az öreg se nekifutásból csinálta. Talán futni se tud már a vén szatyor. Lehunyta szemeit és lábába koncentrálta chakráját. Elrugaszkodott, magasabbra mint eddig, de ahogy próbált lépni egyet egyszerűen el tolódott a faltól. A mögötte húzódó ház tetején kötött ki. Onnét a fal felé rugaszkodott, ahonnét még egy lépésnyit tudott felfelé taszítani magán. De a lendület elfogyott, kapaszkodó pedig nem volt, így csak hamar a földön kötött ki. Chakráját ismét lábába koncentrálta és próbált minél magasabbra ugrani. Ez látszólag bevált, noha a feladata nem egészen ez volt. Már leszállt az éj, mire elfogyott az utolsó csepp ereje is. A fal tövébe huppant és megevett egy adag rizst. Majd elszenderedett. Reggel a nap első sugarai keltették. Befordult a fal felé, hogy nyerjen némi időt, de a hőmérséklet is kezdett a kényelmes tartomány fölé rúgni. Felevickélt és megreggelizett, közben elkeseredetten nézte a falat. Nem sok kedve volt ezzel foglalkozni. Valamelyest buzgott benne a tettvágy, így neki veselkedett. Egyre magasabbra és magasabbra tudott ugrani. Illetve a földet-érése is sokat javult. Ennek ellenére nem került közelebb a céljához. Délután tartott egy hosszabb szünetet alvással… ezalatt ellopták a táskáját, benne az összes élelmével. Ekkor unta meg és ment haza. De a ház tényleg be volt zárva, szinte el volt barikádozva. Egy órát dörömbölt az ajtón amikor nagyapja hazaérkezett.
-Azt mondtam, akkor jöhetsz haza ha megvan a kulcsod.
-Ellopták a kajámat, különben is semmi értelme az egésznek, ha chakrát vezetek a lábamba attól csak erősödnek az izmaim egy kicsit, semmi több…
-Ez már a te felelősséged, holnap négykor érkezik a következő adag. Addig kibírod. Meg lesz időd elgondokozni pár dolgon. De miért a lábadba vezeted a chakrád?
-Mert azt mondtad?
-Azt mondtam volna?
-Igen…
-De láttad mit csináltam?
-Igen. Mi van vele?
-Gondolkozz egy kicsit a látottakon. Holnap pedig ne feledd az ennivalód. Anyád elutazott konohába. Ne várd meg.
Azzal az öreg bement a lakásba és bezárta azt. Aiko duzzogva sétált vissza a falhoz. Töprengett az öreg szavain, míg be nem esteledett és két gyomorkorgás között el nem nyomta az álom. A következő napon semmi ereje nem volt. Haza nem mehetett, ez egyértelművé vált. Jobb híján felidézte a látottakat és hallottakat. Kora délután jött az ihlet, ám megpróbálni még nem volt ereje. Hazasietett, ahol megvárta míg kikerül az aznapi élelem. A tetején volt egy fekete golyó. Különös illata volt, az éhezéstől gusztusos is volt, így nem habozott vele sokat az egészet megette. Alig, hogy leért a falat érezte, ahogy belülről elönti az energia. Vissza fele úton még megevett egy adag rízst. A falnál hátára kapta a táskáját. Immáron talpába koncentrálta a chakrát, hogy annak segítségével nyerjen tapadást a falon. Nem volt stabil, de határozottan más volt, mint eddig. Variált rajta, majd  óvatosan megtett egy fél lépést, mielőtt vissza csúszott volna. Ez az apró siker, újult erővel ruházta fel. A nap végére már feltudott botorkálni közel 5 méteres magasságba. Ahogy a nap utolsó sugarai elhagyták a falut, ő is nyugovóra tért, karjai között a táskával és a benne lapuló regelivel és ebéddel. Magyarán két adag rizzsel és sok-sok ivóvízzel. Reggel ismét a nap sugaraira kelt. Majd rohant, ugyanis majdnem kiment a fejéből, hogy iskola van. Az oktatóknak feltűnt, a rohamos javulás a lány teljesítményében. Órák után már rohant is haza, hogy felszedje az aznapi ebédet. Majdnem lecsúszott róla, az ajtó már nyílt amikor felkapta a táskát és elrohant vele. Visszatért a falhoz és estig gyakorolt. napról napra. Egyre feljebb és feljebb küzdve magát a falon. Csütörtökön már eltudta volna érni a kulcsot, igaz második nekifutásból. De akkor már azon dolgozott, hogy ha netán lezuhanna, megtudjon kapaszkodni a meredek falon ezzel a technikával. Pénteken tanítás után a falhoz ment egyenest, onnan pedig haza, be a lakásba. Önelégülten dobta nagyapja elé a teli  zsákot. majd se szó se beszéd elment aludni. A következő hét kritikus volt. Aiko eddigi teljesítményei alapján nem akarták elengedni a Genin vizsgára de hirtelen javulás elbizonytalanította a tanárokat. A szokásosnál is több figyelmet kapott a napokban , eredményei pedig jócskán feljavultak. A következő hónapban tartott vizsgát pedig akadálytalanul teljesítette. Kicsit aggódott, ugyanis az ő vizsga feladata a Nawanuke no jutsu volt. Ez mindig is a gyengéi közé tartozott, azonban a vizsgán sikerrel teljesítette ahogy a többi jutsut is gond nélkül demonstrálta. Fegyverhasználatból pedig jó osztályzatot kapott. Az elméleti rész nehezebb volt számára, a számítások és a történelem nem sikerült valami jól, de a harci helyzetet igen jól átlátta és egészen rövid, frappáns, egyedi megoldást írt a lapra. Ezzel éppen, hogy teljesítve az elméleti részt. A nap végére pedig megszerezte a Geninrangot. Fejpántját bal karjára kötötte és azóta ott hordja. Aznap kivételesen elmaradt az edzés. Egy tömör gratulációban részesül. Ez némiképp rosszul esett neki, de az öreg sosem volt az a beszédes fajta. Anyja pedig még mindig konohában volt…
 
Kezdeti nehézségek…

Ahhoz képest, hogy benne semmilyen motiváció nem volt a ninja létre, az akadémia alatt megjött hozzá a kedve. Megtanulta, hogy mit jelent Ninjának lenni, hogy mit jelent a falu. Illetve a benne lakók. miután kinőtt abból a meséből, hogy apa elutazott, egy másik mesét adtak be neki. Szégyen érte volna, ha azt mondják neki, hogy az apja öngyilkos lett. Ezért Aiko a mai napig úgy tudja, hogy az apját meggyilkolták. Tudja milyen rossz érzés elveszteni egy családtagod, és milyen nehéz lehet utána is. Amikor szembesült az "igazsággal" megfogadta, hogy  elejét veszi a hasonló eseteknek. Ez adott neki igazi erőt az akadémia elvégzésére. Azonban a romantikus álom szerte foszlott a történelem órákon. Amit ő maga nem akart elfogadni. Úgy vélte, hogy gyilkosság nélkül is lehet győzelmet aratni. Ezt megakarja mutatni a falunak, hogy igenis lehetséges. Ez volt a fogadalma amikor annak idején először felvette a fejpántját. A célja adott volt, már csak túl kellett esni a kezdeti akadályokon. Ugyanis egy friss genint nem küldenek világmegváltó küldetésekre. Szokásos falu körüli apró feladatokat kell csupán elvégezni. Amikből igen hamar elege lett, hiszen úgy érezte ezzel nem aknázzák ki kellőképen a képességeit. Panaszával első sorban nagyapját találta meg aki csak morgott magában a gyermeteg hozzáálláson. Kazou azt is sérelmezte, hogy az addigra rutinszerűvé vált délutáni edzések sem kötötték le igazán a lányt, ennek a hölgyemény a maga módján hangot is adott. Igen nyafogott. Aiko egyre határozottabb és önállóbb személyiséggé fejlődött. Akinek szüksége volt a magánszférára, és legfőképpen a változatosságra. Máskülönben az isten se tudta rávenni semmire, ha neki személyesen nem volt érdekelt a dologban. Az öreg ezzel tisztában volt. Ezért eljött az ideje, hogy szembesítse a lányt néhány dologgal…

A SZEM besülés…

Aiko nagy duzzogva jelent meg a délutáni edzésén. A küldetés amit reggel kapott, már délben befejeződött. De mivel nem akart már ebéd után, vagy ahelyett edzeni, így a falut rótta. Megebédelt, nézelődött. Némi késéssel a megbeszélt időpont után érkezett. Az öreg egy hosszú történettel nyitott. Amely így szólt:
Egy ősi klánról lesz szó. A nevük: Hoshime, azaz, csillag szemű. Az első feljegyzések amik a klánhoz köthető, egy régi jelentés. Egy csoport fehérhajú emberről szólt akik a sivatag nyugati részéről indultak el. Pontos származásuk és céljuk ismeretlen volt. A Hoshime szóval hivatkoztak a csoportra. Az első nagy háború idejéből fennmaradt jegyzetekből kiderül, hogy a fehérhajú és "csillogó szemű" harcosok, noha gyönge testalkatúak, kiváló harcosok és szövetségesei a vidéknek. Sunagakure korai feljegyzéseiben megtalálható az első letelepedő klánok között a Hoshime- klán.  Vélhetőleg felvették a gúnynevet és a vele járó hírnév sem veszett kárba. A második Nagy Ninja háborúig találhatóak feljegyzések róluk, az után vélhetőleg kihaltak. Hosszas kutakodást követően, orvosi feljegyzésekben fellelhető alkalmanként egy-egy fehérhajú gyermek születése. De Semmi több. Ez volt az egyik ha nem az egyetlen Dojutsu sunagakureban, a Kagami'gan, így a klán tagjait vadászták. Számuk rohamosan csökkent. Végül teljesen eltűntek. Erejük abból eredt, hogy taijutsujuk sajátos genjutsujaikra épült. Illetve a kettő kiegészítette egymást. Illetve erős bénító jutsukkal is rendelkeztek. Egyesek szerint a sharingan egy felhígult, mutálódott változata. Ugyanis képesek voltak lemásolni… pontosabban letükrözni a másik mozgását, illetve, ha olyan jutsut használtak ellenük, amit ismertek, képesek voltak szintén létrehozni azt. Ismeretlen jutsu esetén azonban, nem történt semmi, ugyanis a chakra áramlást nem érzékelik. A mozgást is csak lekövetik, szinte késedelem nélkül.
Ma már kevesen tudták, de a csillogó szempár egy Dojutsu. Neve pedig Kagami'gan. Azaz Tükörszem. Nevét az általa létrehozható hatások jellegéből és a tükröződő felületek befolyásolási képességéből fakad. Illetve a csillogás valójában onnan ered, hogy amit a használó lát az megjelenik a szemein. Mivel a kép rettentő kicsi és a szeme színe sem tűnik el, így leginkább, mint csillogás észlelhető. Egészen közelről azonban feltűnik a turpisság.
-Aiko, mostanra te is rá jöhettél, hogy mi ketten, vagyunk az utolsó két Hoshime. A kék szemed nem könnyektől csillog, hanem a kagamigan-tól. Én sem hiába kaptam a nevem…
Aiko-t elsőre sokkolták a hallottak. Majd ujjongásban tört ki. Nagyapja nyakába ugrott, követelni, hogy tanítsa meg a használatára. Azonban a chakra kontrolja még gyalázatos állapotban volt, a falra mászás dacára. Ez a dojutsu dinamikát igényelt, és ez még nem volt meg a lányban. Több sem kellett a lánynak, egyből a tóba rohant, ahol a második lépést már a tóban térdig gázolva próbálta kivitelezni. A kérdés, csak ezután következett, hogy miként is kéne ezt kivitelezni. Kazou nem volt túl beszédes, mondhatni szűkszavú volt…
-Majd rájösz.
Mondta majd átsétált a tó túloldalára ahol eltűnt. Aiko ekkora már megtanulta, hogy inkább a tettek az ami az öregnél információval szolgál. Abból indult ki, hogy a falra kellett előbb mászni, illetve dinamikára van szüksége. Az öreg pedig a talpába vezette a chakrát. Kijjebb sétált és lábába koncentrálta a chakráját. Rá tette a víz felszínére és megpróbált ránehezedni, leginkább sikertelenül. A kezdeti fellángolás rögvest alább hagyott, ismét tanácstalanul állt a dolog előtt. Próbálgatta eltérő chakra mennyiségekkel, időnként érzett némi ellenállást de csak igen rövid ideig. Ami legközelebb már nem is hozta elő azt a hatást. Ezzel eljátszadozott estig, addigra kifogyott a chakrából, a tó melletti fánál dől le pihenni. Valamivel napkelte előtt riadt fel egy szóval a fejében. "Változás". A barlang közepén elterülő tóra tekintett és hosszasan csak nézte. Fel sem tűnt neki, hogy valaki az éjszaka folyamán betakarta és egy doboz élelmet hagyott ott számára. A nap első sugarai még rávetültek a bejáratból a tó felszínére, amin vibrált a fény. A lány lerántotta magáról a pokrócot és a vízhez sietett, rá helyezet a talpát, chakrát áramoltatott bele és próbálgatni kezdte, mikor tapad meg. Közben a fény játékát is figyelte. Amikor megvolt a tapadás, igyekezett felvenni a vízen játszó fény ritmusát. Azonban mire ráérzett volna a nap túl magasan járt. Így más ként kellett megoldania a problémát. Az elv megvolt, innentől kezdve már csak a gyakorlás volt hátra. Ami a nap segítsége nélkül nehezen ment. Délutánra kifogyott a chakrából, de már néhány percig fenn tudott maradni. Ekkor tartott egy hosszú pihenőt. A nap már lement és helyére a hold érkezett, ami szintén fényt vetett a víz felszínére. Nem olyan erőtejeset, mint a nap de ez is több volt a semminél. Ennek segítségével kimondottan hosszan tudott a vízen ácsorogni. Ahogy a hold elvonult ő maga is nyugovóra tért, ekkor tudatosította, a pokróc jelenlétét. megmosolyogta majd aludni tért. Másnap már a nap érkezése előtt a tavon ácsorgott, lépdelni próbált. Ez inkább már a saját súly elhelyezésén múlt, így ebédre már magabiztosan futkározott a tó felszínén. A közepére sétált és a halakat bámulta. Nagyapja jelent meg mellette. Dicsérett helyett némán jelzett, neki hogy kövesse. Beljebb sétáltak a barlangban. Egy földalatti folyóhoz értek ami a tavat táplálta. A tó feszínén haladva Aiko érezte, hogy a talaj egyre ingoványosabbá válik, ahogy a csobogó folyó rendszertelenül fodrozza a vizet.

-Oké, értem… nem, mindegy hogy álló, vagy folyóvíz…
Az öreg csak mosolygott, majd egész testén repedések futottak végig és apró, tükröződő üvegszilánkokra hullott. A lány ismét egyedül maradt. Lassan apránként közeledett a folyóhoz. Néhányszor befürdött mire elfogyott a chakrája és újabb kényszerpihenőre szorult. Azonban kihasználta a helyzetet és korán feküdt, és későn kelt. Másnap már csak a gyakorlás maradt. Késő délutánra, azonban már a folyón battyogott fölfelé, magabiztosan. Kiismerte, hogy szélesebb mederben lassabban folyik, mint amikor beszűkül. Nagyapja mosolyogva várta párszáz méterrel beljebb a folyó parton. Innen haza vezette az útjuk. Az öreg ekkor megkezdte Aiko külön kiképzését, azokra a technikákra amiket ő is ismer. Először is meg kellett ismerkednie a szemének egy tulajdonságával amit kiskorában már használt, öntudatlanul, most azonban tudatosan kell majd előhívnia, hogy közelharcban ellenfele tükörképe lehessen. Illetve a sebességén is van még mit csiszolni, hiszen hiába tudja mit fog mozdulni a másik ha nem éri utol… Ezzel párhuzamosan már a Kagami Hinansho(Tükör menedék) alapjait is lefektették. Létrehoznia még sem sikerült, ugyanis a falut támadás érte. Nagyapjának nyoma veszett, Aiko-t pedig elkapták és bebörtönözték.