Djuka Aiko

**Djuka Aiko** Kedd Nov. 26 2013, 22:48

Név: Djuka Aiko
Születési hely: Kirigakure
Ország: Getsugakure
Klán: Djuka
Nem: Nő
Kor: 13
Vércs.: AB+

Felszerelés:
Ninja overál+öltözék+szandál
2Db Shuriken tartó : 10db Senbon, 5db Shuriken
1db Övtáska: 5db Kunai, 10 db Makabishi, 5db füstbomba
1db Hátizsák: 10db robbanó jegyzet, 2db Tekercs, 1 üvegcse tinta, 10m drót, 1doboz (25db) energitabletta, 1db elsősegély készlet, 1db szerszám készlet, 1 napi élelem+víz
1db Tanto

Társ : Juki (hópehely) Fehér farkas magasabb és erősebb egy normál farkasnál, jó nyomkövető és vadász, ha szükségem van rá mindig megjelenik, általában távolról követ észrevétlenül.

Kinézet:
Mindig is átlagos gyerek voltam, sosem voltam magasabb mint a többiek vagy alacsonyabb. Bár egy kicsit soványabb voltam, de ez köszönhető a szegényes életmódomnak. Váll alá érő vörös hajam általában összefogva hordom így nem akadályoz a mozgásban. Szemeim kékek, mint a tenger talán a legszebb kincseim amit anyukámtól örököltem. Mára már viszont testemen látszik nőiességem, formás alakot kölcsönözve nekem.
Öltözködésem szegényes, nekem mindig mások levetett ruhái jutottak csak, nem volt lehetőségem válogatni.

Jellem:
Elég okosnak és megfontoltnak tartom magam ahhoz, hogy előbb gondolkozzak és csak utána cselekedjek. Pont ez a hátrányom is, amit egyszer kigondolok abból nem engedek, roppant mód makacs és önfejű vagyok. Ha pedig valami magasabb erő szól ebbe bele akkor pedig magamban puffogok. Az idegenekkel szemben elég visszahúzódó és félénk vagyok, de ugyan akkor komoly bátorság, kitartás és elszántság munkálkodik bennem. Nehezen nyílok meg és kötök barátságot, mutatok érzelmet valaki iránt de ha megszerettem utána nagyon ragaszkodom hozzá és mindent megtennék érte.

Előtörténet:
Rövidke életem során nem igazán értek sikerélmények, talán csak kettő amikor találkoztam Jukival és Genin lettem, de ne rohanjunk ennyire előre a történetben. Hol is kezdjem? Sokan úgy tartják abban a percben születtem meg, amikor édesapám életét vesztette egy küldetés során. A víz országának ANBU ja volt, mindenki jó shinobinak tartotta Djuka Nejit. Sosem ismerhettem csak a polcon lévő fényképről, amely előtt mindig egy mécses éget és égni is fog amíg édesanyám él. Nem maradt utána más emlékem csak az a Tanto ami most már az én birtokomban van. Körülbelül két éves koromig maradtunk a városban, akkor elfogytak édesanyám tartalékai, egy gyerek főleg egy ilyen kisbaba elég sok pénzbe kerül. A város melletti erdőbe költöztünk ki egy rozoga faházikóba egy kis patak mellé. Natiko Sakura eredetileg egy gyógyszerész mellett dolgozott, most viszont mosásból tartja fent magát és engem is. Minden reggel egy férfi szekéren hozza a szennyest és viszi a tiszta ruhát vissza a tulajdonosainak, mind emellett gyógynövényeket is gyűjt az erdőben, kiszárítja majd porrá őrli őket és adja el korábbi munkáltatójának. Ahogyan cseperedtem egyre többet kellett nekem is kivennem a részem a munkákból és mind kevesebb időm maradt a játékra ha lehet játéknak nevezni az erdőben való rohangálást, pillangó és nyuszi kergetést, fára mászást. Úgy hat-hét éves lehettem amikor éppen édesanyámnak segítettem mosni amíg ő ebédet főzött. Hatalmas kupac ruha volt mellettem és a gyenge kezecskéim már fájtak és vörösen izzottak az állandó súrolástól de tudtam nem hagyhatom abba. Csak a műveletekre koncentráltam, vízbe márt súrol, vízbe márt súrol, mit sem törődve a fájdalomtól sajgó kezeimmel a szemeim sarkába gyülekező könnycseppekkel. Végül is nem bírtam tovább, csak hátradőltem és a sajgó ökleimet bámultam, de tudtam, hogy folytatnom kell, testem minden porcikája tiltakozott ellene bármennyire is akartam volna folytatni a testem nem mozdult csak a könnyeim záporoztak a kis tajtékzó patakba. Gondolataim továbbra is csak az öklömön és a súroláson jártak és ekkor valami csoda történt, legalább is akkor még azt gondoltam és meg sem fordult gyermeki fejemben, hogy bármi közöm is lehet hozzá. A vízből egy ököl forma emelkedett ki és vadul súrolni kezdte a ruhát. Magamban hálát adtam annak aki ezt csinálta és most már mosolyogva csak a ruhákat tartva mostam tovább. Két három ruhadarabbal végezhettem csak, amikor édesanyám jelent meg mögöttem. Maga felé fordított megragadta a vállaimat és megrázott, nagyon megijedtem és a varázslat mint ami lelepleződött cseppjeire bomlott és hullott vissza a kis patakocskába.

-Aiko! Ezt ne csináld többé!

Én csak néztem rá értetlenül és rémülten.

-Nem láthatják meg! Mert akkor elvesznek tőlem.

Láttam az arcán a rémületet amely talán még az én ijedségemnél is nagyobb lehetett, közben szorosan magához szorított, és egy puszit lehelt homlokomra.

-Nem veszíthetlek el! Menj, gyűjts kamillát! Ezt majd én befejeztem.

Még mindig értetlenül néztem rá, de hallgatva az anyai utasításra magamhoz vettem a fonott kosárkámat és az erdőbe indultam. Ez a csodák napja lehetett, ahogyan mind beljebb és beljebb keveredtem az erdőben kamillát gyűjtögetve, nyüszítésre lettem figyelmes. Az egyik bokor alatt egy kis ártatlan fehér bolyhos állatka adta ki a hangokat. Óvatosan és félve nyúlta feléje, és úgy is zártam karjaimba. Azonnal beleszerettem puha bundájába és elhatároztam megtartom, bármi áron, akár rejtegetem is ha kell. Fogalmam sincs hogyan kerülhetett oda ez a kis ártatlan lélek, főleg egy ennyire különleges fehér szőrű farkas, de akár a sors akár a véletlen műve, vagy akár valaki szánt szándékkal helyezte is oda, hogy rátaláljak ő már hozzám tartozik. A nagy simogatás és abajgatások közepette első dolgom volt nevet keresnem számár.

-Legyen a neved Shiro (fehér). Csak mély hallgatás.

Úgy beszéltem hozzá mintha értené, pedig nagyon is értette és a későbbiekben is mindig értette az összes szavam és hallgatott rám.

-Akkor mit szolnál aaa... Jukihoz? Vakkantás.

-Jó akkor Juki lesz a neved. Gyere menjünk haza, és aztán otthon egy pisszenést se, nem akarom hogy a mama észrevegyen.

Az ajtónk elé érve, beszélgetésre lettem figyelmes, ezért Jukit a kosárba rejtettem és gondosan betakargattam a szedett kamilla virágokkal, fehér bundája nagyon jól beleolvadt a virágokba. Bementem és köszöntem majd az ágyamhoz vettem az irányt, fél füllel hallgatva miről is társalog anyám az idegen férfivel. Amíg társalogtak Jukit az ágyam alá rejtettem és lefedtem egy kosárral, jómagam pedig felültem az ágyra és figyeltem mi történik. Valahol a közepe táján kapcsolódhattam be:

- Már két hete megkezdődött, az akadémia miért nem jár Aiko ? Megkaptad a tanács levelét a beiskolázásról ugye? A tavalyi évet már így is halasztotta.

- Beteg! vágta rá anyám

- Ahogy látom, most már meggyógyult! válaszolt a férfi

- Sakura, tudod, hogy Neji jó barátom volt, és azt is tudom, milyen képességekkel rendelkezett, teljesen megértem ,hogy félted őt, de nézd az ő érdekeit is. Iskolába kell járnia, ott tanul meg írni olvasni és az erejével is bánni ha örökölte. Ha nem tudja kezelni és kontrollálni saját magára is veszélyes lehet.

-Igazad van Saruma, holnap ott lesz az első órára.

Bűnbánóan hajtotta maga elé a fejét, a férfi pedig felállt és távozott. Anyám egész este nem szólt egy árva szót sem, látszott rajta, hogy valami nyomasztja, de én sem kérdeztem, inkább izgultam nehogy észrevegye Jukit. A vacsorám felét egy szalvétába csomagoltam apránként, mikor éppen nem engem nézett. Lefekvés után pedig a sötétben bedugtam a kosárka alá Jukinak. Másnap arra ébredtem, hogy valaki nyalogatja az arcomat. Szemeimet kinyitva anyámat pillantottam meg ahogyan fölöttem áll csípőre tett kezekkel és engem figyel és a mellettem fekvő és nyalakodó Jukit. Jukit meg sem említette és nem is kérdezte, csak ennyit mondott.

-Menj mosakodj meg és öltözz fel iskolába mész!

Amikor készletem, megfogta a kezemet és elindultunk a városba. Az akadémia előtt, átadott egy táskát tintával és füzetekkel tele majd elköszönt tőlem, de előtte a lelkemre kötötte, hogy legyek mindig tisztelettudó és engedelmes. Az akadémiai éveim alatt többé nem is kísért el, Juki volt az útitársam oda és vissza de mindig megvárt a város falain kívül. Az első négy évben a szokásos tananyagon kívül csak elméleti oktatást kaptunk. Bevezettek minket a chakra elméleti ismeretébe, a jutsuk mivoltjába, a Shinobik hierarchiájába és rangjaiba és nem utolsó sorban a tizenkét kézjel tökéletes megformálásába.Na persze mindezt a sok sok testnevelés óra mellett, hiszen a chakra használatához egyensúlyban kell lennie a fizikai erőnek és a szelleminek. A délutánjaimat Jukival töltöttem, míg a többi gyerek a játszótereken élte életét én az erdőt jártam vele, fogócskáztunk, bújócskáztunk, füveket gyűjtöttünk és vadásztunk, ő volt a legjobb és az egyetlen barátom is. Így zárult le az akadémia éveim nagyobbik fele. A továbbiakban Saruma Sensei vette át okításunkat és itt már konkrétan az alap jutsukkal és a ninja fegyverekkel (Kunai, Shuriken, Robbanójegyzet, Füstbomba, stb...) és használatukkal ismerkedtünk, sőt sajátítottuk is el, ki ki a maga módján, több kevesebb sikerrel. Persze itt is voltak kikiáltott zsenik, őstehetségnek tartott gyerekek aki kivételezettek voltak és sokkal több figyelemben részesültek. Nem tartoztam közéjük, sőt voltak gondjaim is a kunai és a shuriken célba juttatásával, pedig ez a két fegyver alap felszerelése minden shinobinak. Mondhatjuk úgy, hogy átlagon alul teljesítettem benne. A cél eltalálása is már nagy sikerélménybe ment nálam és ha néha el is találtam lepattant róla amegfelelő erő hiányában, míg az átlag tízből nyolcszor eltalálta nekem jó ha kétszer, háromszor sikerült, és ez nem is változott a hátralévő idő alatt, pont ezért a többiek a "béna" becenevet akasztották rám. Pont egy ilyen napon mikor sikeresen újra kinevetett az osztály elvonultam a kis megszokott zugomba a kerítés mellé és bámultam a nyüzsgő várost.

-Mit bámulsz béna? Érdeklődtek gúnyosan az osztálytársaim.

Pont ekkor haladt ott el a Mizukage és kísérete.

-Mei kisasszonyt nézem, annyira szép! Én is olyan szép és erős leszek mint ő.

-Na persze béna, ahhoz előbb célba kéne találnod. Futottak el nevetve.

-Akkor is az leszek. mondtam könnyeimmel küszködve.

Volt viszont amiben feltudtam venni a verseny a legjobbakkal is, ez pedig a jutsuk végrehajtása volt. Mindig sikerült elsőre mindent végrehajtanom, megerőltetés nélkül, valamiért tökéletesen tudtam a chakrámat koncentrálni és felhasználni. Igaz a kézjeleket és magát a tanult jutsukat is sokat gyakoroltam otthon, nagyon szerettem felvenni Juki alakját és kuncogni a meglepett arcán. A suriken és Kunai célba dobásához és az önvédelem alapfogások gyakorlásához sosem volt kedvem, hiszen azokkal valakinek később fájdalmat fogok okozni, az alap jutsukkal szemben amik csak mókásnak és viccesnek tűntek nekem.

Végül is elérkezett a nagy nap, eljött a vizsga ideje. Előtte való este nagyon nehezen tudtam elaludni az izgalomtól. Az elméleti vizsgarész nem aggasztott teljes tisztában voltam a tudásommal azon a téren, csak is egy miatt izgultam a célba dobás. Unalmamban és míg vártam a reggelt vagy, hogy elaludjak a vizsga harmadik részét gyakoroltam egy jutsu bemutatása, vajon mit választanak ki? A Henge no Jutsut (transzformáció) és kezeim már formálták is a jeleket a takaró alatt: Inu (kutya) I (Vaddisznó) Hitsuji (Kos) vagy a Bunsin no Jutsu (klón) lesz az: Hitsuji (Kos) Mi (Kígyó) Tara (Tigris) esetleg a Kawarimi no Jutsu (helycsere) : Hitsuji (Kos) I (Vaddisznó) Ushi (Ökör) Inu (Kutya) Mi (Kígyó). Nagyon lassan jött a reggel de az utána való idő szinte szárnyalt, mint aki elaludt úgy kapkodtam mindent, folyamatosan késésben éreztem magam. A terembe is éppen csak a végszóra estem be, hogy hozzá lehet kezdeni, gyorsan leültem a helyemre és neki láttam az asztalon lévő tesztsornak. Rövidke ebéd szünet után következett a második vizsga. Három shurikent és három Kunait kellet célba dobni. Az udvart körbe állták az izgatott büszke szülők.

-Djuka Aiko! Hangzott el a nevem a vonalhoz várva engem. Lábaim nem mozdultak, mint aki gyökeret eresztett.

-Gyere Aiko! mondta ismét a Sensei.

- A Béna még oda sem mer menni!
-Tudja úgyis elhibázza!
-Még, hogy olyan jó lesz mint a Mizukage!
Nevetett és gúnyolódott rajtam mindenki. A Sensei szólította a következőt, az adatlapokat pedig átadta egy másik tanárnak, ő maga pedig oda guggolt mellém.

-Mi a baj Aiko? Ne félj, menni fog csak koncentrálj. Nézd anyukád is eljött, hogy megnézzen. mutatott a tömegbe. Tényleg ott állt, kezeit mellei előtt összekulcsolva szorított nekem. Ettől még nagyobb izgalom fogott el. A kezeim is remegni kezdtek, féltem hogy szégyent hozok rá. Saruma Sensei tovább nyugtatott, megfogta a kezemet, hogy ne remegjen és a fülembe súgta.

- Menni fog, csak koncentráld a chakrád a kunaiba és a shurikenbe, váljon az is a testeddé mielőtt eldobod.

Az éppen végző után oda kísért a vonalhoz. Igyekeztem megfogadni a tanácsát, dobtam az elsőt de csak a tábla szélét találtam el onnan is kipattant. Második ez már kicsit közelebb ment a külső körhöz de ez is lepattant. Utolsó Kunai, becsuktam a szemeim és teljes erőmből koncentráltam a chakrám a kunaira a pengéje kékes ragyogásba kezdett kinyitottam a szemem és dobtam tudtam ha még célzom is elvesztem a koncentrációt és igen talált a legszélső kör vonalán belül ért célba még ha éppen csak is, de talált. A shurikenekkel sem jártam jobb. A harmadik vizsgán egy tökéletes klónt hoztam létre azt, simán vettem, de tudtam ennyi volt megbuktam.

A tanári szoba nyitott ablaka előtt ücsörögtem magamba roskadva és elkeseredve, fülelve miről is beszélget a vizsga bizottság. Sorba mondták a neveket és mind három tag igenje kellett, az egyértelmű tovább jutáshoz. Végre elhangzott az én nevem is, még jobban füleltem mint eddig.

-Nem!

-Nem!

Végül csak Saruma Sensei marad.

-Hagyjuk a végére. Kérte őket.

Nem hangzott rá válasz, így csak gondolom, hogy bólintottak. Ismét magamba roskadtam és vártam, hogy a sor végére érjenek. Ismét elhangzott a nevem.

-Hallgatunk Saruma.

-Mind a tesztje, mind a jutsu végrehajtása tökéletes, tudom alapvető dolog, a fegyverek használat de ez a lány különleges, nagyagy chakrával rendelkezik és ha a megfelelő ember kezeibe kerül nem is lesz szüksége a kunaira.

- Engem meggyőztél.

- Engem még nem. Hogyan védhetné meg magát fegyverek nélkül és jelenleg még jutsuk nélkül is?

- Ha most átengedjük a legrosszabbak között megy tovább, egyértelműen egy erős és egy átlagos genin mellé kerül, ők megtudják védeni amíg megtanul egy két jutsut az elején úgy is csak D szintű küldetéseken vesznek részt.

- Ám legyen Saruma, de a te felelősséged.

- Köszönöm Sensei! kiáltottam fel örömömben és futásnak eredtem, ne legyek ott mire kinéz az ablakon. Hamarosan becsengettek és kihirdették az eredményeket, utána megkerestem Saruma Senseit és meg ígértem neki egyszer még büszke lesz rám. Nagy boldogsággal az arcomon indultam haza, alig vártam a holnapi napot amikor is megkapom a várva várt fejpántot és megtudom milyen csapatba is kerülök és ki lesz az új Senseiem. De lehet , hogy nem is lesznek csapatok, háború van minden Jounin a harctéren, igazából csak pár Chunin van a városban akik a rendet és a védelmet látják el. Na majd meglátjuk holnap. Elmélkedtem magamban de nagyobb volt a boldogságom, mint, hogy most bármi miatt is aggódjak. Otthon anyukám már várt, a kedvencemet főzte és egy becsomagolt ajándék is díszelgett az asztalon. Soha nem kaptam még ajándékot. Nagy hévvel indultam, hogy kibontom de Juki a nyakamba kötött ki és a földre tepert, alig bírtam lehámozni magamról, hogy az ajándékhoz férkőzzem. Nagy nehezen sikerült kibontanom a csomagolást, ninja felszerelések voltak benne. Nagy örömmel pakoltam ki a hátizsákból és nézegettem a fegyvereket.

-Ezek mind az apádé voltak, a ruhát pedig éjjelente varrtam neked, amíg aludtál.

-Köszönöm anya! Ugrottam a nyakába és könnyes szemekkel öleltem magamhoz szorosan.

Oda lépdelt a polchoz ahol apám fényképe állt és le emelte a Tantot onnan amihez eddig nyúlnom sem volt szabad.

-Tessék, most már ez is téged illet.

Óvatosan húztam ki a tokból, a pengén megcsillant a tűzhelyben égő tűz fénye. Egy felírat volt rajta: Sode suri au mo tashou no en. (A véletlen találkozás az ég akarata.) Ebben a pillanatban kopogtak a rozoga ajtón és egy nagydarab férfi lépet be rajta. Illedelmesen köszönt és egy levelet adott át anyámnak. Nekem pedig ennyit mondott.

-Készülj gyermek, elviszlek magammal.

Nagyon megijedtem és anyám mögé rejtőztem és megkapaszkodtam benne. Eszem ágában sincsen elmenni.

- Nem, nem viheti el tőlem.

- Nézze asszonyom, jó helyen lesz nálunk, vigyázni fogunk rá, és kiképezzük. Végül is mi is a családja vagyunk a Djuka klán. Adachi Asuma ajánlotta a figyelmünkbe, a faluja már engedélyt adott rá, hogy nálunk folytassa a tanulást.

-Nem tehetek ellene semmit, ugye?

A férfi csak rázta a fejét.

-Legalább had vacsorázzon meg, jöjjön csatlakozzon ön is.

A férfi bólintott és leült. Megvacsoráztunk, felvettem az új öltözetemet össze pakoltam a kevéske holmim, aztán talán utoljára még átöleltem édesanyámat és elköszöntem tőle. Dél felé vettük az irányt, olyan gyors és nagy léptekkel haladt a férfi alig bírtam vele lépést tartani, néha még futnom is kellet. Egész éjjel, mentünk már nagyon fáradt voltam, ezért össze szedtem minden bátorságom és megszólítottam a férfit.

-El.. Elnézést uram, de hová is sietünk ennyire.

- (valami kis falu neve már nem emlékszem rá pontosan mit is mondott) délben indul a hajó Getsugakureba.

- Hajó? kérdeztem vissza

- Igen hajó! miért baj?

- Én nem szállhatok fel arra a hajóra.

Ekkor hirtelen megállt és kérdően nézet rám.

- Na és ugyan, miért nem ?

Rémülten mutattam Juki irányába.

-Hozhatod őt is, de ha bármi gond lesz vele a tengerben köt ki veled együtt! Megértetted?

Nyeltem egy nagyot és bólintottam.

Így kezdődött el az én nagy utazásom és kalandom a shinobik világában.

Uchiha Itachi Szer. Nov. 27 2013, 10:42

Nem szeretném elvenni a kedved, de ha kérhetlek akkor csak kész előtörténetet adj be. Addig is mentsd le a szöveget és töröld a topicot. Köszönöm!

**Djuka Aiko** Hétf. Dec. 02 2013, 18:16

Bocsánat Itachi Sensei, nem tudtam, hogy ezt nem szabad és úgy terveztem, hogy másnap befejezem, csak hát közbejöttek dolgok. De most már készen van. Remélem nem lett túl unalmas.

Illetve megkövetem magam, tudhattam volna hiszen olvastam a szabályzatot azóta elolvastam még egyszer leges legelső pont, bocsánat érte de annyi minden járt már a fejemben akkor teljesen megfeledkeztem róla.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Dec. 04 2013, 12:34

Mivel azt nem írtad b ele, hogy Getsugakure-ba érsz, illetve találkozol más Djukákkal, így remélem tudod, hogy a kalandod a játéktéren, ezzel kell majd kezdened, a tengeren. A történet jó, nem kiugró, mert átlagos dolgok vannask benne, viszont abban az egyik legjobb a részletesség, és történetvezetés szempontjából, könnyen el tudtam képzelni a dolgokat, szépen "festetted le a képeket". Szumma szummárum, ELFOGADVA!

Chakra: 115
Pénz: 4000 ryo (vegyük úgy, hogy anyukád adta zsebpénzként az útra)
Technika: Ha a Suiton elemet választod, akkor kapsz alap technikákat (megkaphatod az előtörténetért), és nézd majd meg a jutsuk listáját, hogy mik azok, ám ebben az esetben megkapod még a Suiton: Mizurappa nevű technikát. Ha nem vagy víz elemű, akkor a Genjutsu Kai technikát kapod ajándékba az előtörténetedért .

Jó játékot!

Ajánlott tartalom

Djuka Aiko

Djuka Aiko

Re: Djuka Aiko

Re: Djuka Aiko

Re: Djuka Aiko

Re: Djuka Aiko